9.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a következő részt, amivel azt hiszem sokatoknak lesz néhány szép perce, végre megkapjátok amire annyira vártok. Itt szokták mondani, hogy hogy a 18 éven aluliak csak akkor olvassák ha biztos akarják, azt hiszem tudjátok mire gondolok. Nagyon várom a véleményeket, kíváncsi vagyok, hogy tetszik, így ha csak néhány szót is mondjatok véleményt. ÉS hatalmas pusszantás Szilemnek (L). És Boldog Karácsonyt mindenkinek! Pusszi.

9.fejezet



/Rob/




A karjaimban tartottam az én személyes démonomat, akiért szó szerint megőrülök.

Szorosan magamhoz öleltem, miközben a válaszára vártam. A szeme viszont mindent elárult. Ugyanazt a mérhetetlen vágyat láttam csillogni benne, mint amit ő is láthat az enyémben.

Mint legtöbbször, hiába is szerettem volna, majdnem biztos voltam benne, hogy ismét elutasít. Bármit megtettem volna, hogy az enyém legyen.

Azt nem mondom, hogy csak egy éjszakára, mint a többi nő, mert úgy érzem, ha most megkapom őt, félek, nem lesz elég egyetlen éjszakára.

Hogy semmiképp se tudjon vagy akarjon visszautasítani, szó nélkül megcsókoltam.

A meglepetéstől rögtön viszonozta a csókom. Sőt, ujjaival a hajamba túrt, és úgy próbált meg még közelebb vonni magához. Nyelvünk, amint felkutatta egymást, még jobban kívántam, mint bármikor. És féltem, ha eddig nem is, bármelyik pillanatban ismét leállíthat.

Azonban erre is rácáfolt, és a félelmeim alaptalannak bizonyultak.

Elszakadt ajkaimtól, majd a szemembe nézett, és én hevesen dobogó szívvel vártam az ítéletet.

- Még egyszer és soha többé - nézett a szemembe és tudtam, hogy komolyan gondolja.

Voltak sejtéseim, ha most megtesszük, nem fogom beérni ennyivel, de egyenlőre ez is több mint a semmi. És szinte biztos voltam benne, ha most beadta a derekát, akkor csak a kitartásomtól függ, és máskor is engedni fog a csábításnak.

Nem akartam még egyszer szerelmes lenni, és nem is annak indult ez az egész, de még ha csak magamnak is ismerem be, Tomnak igaza volt. Teljesen odáig vagyok ezért a nőért. És majd bele bolondulok a tudatba, hogy hiába is lesz most az enyém, ez csak Most. Mert ő már másé. Steve-hez tartozik.

Emiatt irigyeltem is őt, hiszen ő nap, mint nap ez a csodás nő mellett lehet, vele él, van egy tündéri kisfiuk, egy olyan család, amiről én csak álmodozhatok.

Ebben a pillanatban azonban nem akartam másra gondolni, csak mindent megtenni, hogy boldoggá tegyem őt, ha egyelőre csak erre az éjszakára is.

Kristen meg sem várva a válaszom eltűnt a karjaimból. Kissé megijedtem, hogy meggondolta magát. Sőt, arra sem tudtam a választ, miért engedett most mégis a vágyainak. Hiszen néhány órája még elküldött.

Az ő szobájából átment a másikba, ahol a kisfia aludt. Az ajtóból figyeltem, amint puszit lehet a kicsi arcára, majd halkan kijön, és becsukja az ajtót. Csak reméltem, hogy ma nem lesz ismét beteg, és hogy reggelig szunyókál majd. Míg én boldoggá teszem az édesanyját.

Az éjszaka további részében nem a szavak, hanem a tetteké, és az érzéseké volt a főszerep.

Kristen visszalépett mellém, én pedig rögtön ismét a karjaim fogságába zártam.

Ajkaimmal édes csókot leheltem a szájára, és nem habozott nyelvével utat törni ajkaim közé. Szinkronban mozgó nyelvünk édes táncot lejtett, miközben elengedve a derekát kioldoztam a köpenyét, miközben ő is igyekezett megszabadítani a zavaró ruhadarabjaimtól.

Pillanatok alatt vetkőztetett le, miközben mámorító csókokkal kényeztettük egymást. Lesimítottam a válláról a köpenyt, és nagyot nyeltem a látványtól.

El sem tudom mondani, milyen régóta várok erre a pillanatra. Kristen csodás teste teljesen elvette az eszem. Birtoklóan, mégis gyengéden vontam ismét magamhoz, ő pedig készségesen simult hozzám.

Amint meztelen testünk egyé olvadt ebben az ölelésben mintha milliónyi szikra pattogott volna köztünk.

Ujjaim a derekát cirógatták, míg az övéi a hátamon kalandoztak. Elszakadva egy pillanatra az ajkaitól nyakának finom bőrét hintettem be csókjaimmal, amivel az ismerős remegés is átfutott törékeny testén, amit végre a karjaimban tarthattam.

Most semmi sem számított, sem a holnap, sem az, hogy mi lesz velük ezután, csak ez a pillanat. Hogy itt vagyunk együtt, és hogy mindent percet kiélvezzünk, ami megadatott.

Derekáról a melleire csúsztattam a kezem, amiket finoman megszorítva csaltam ki belőle édes hangokat. Elvarázsoltak és még jobban felkorbácsolták a vágyaim, amint édes sóhajait és nyögéseit hallgattam.

Tudtam, hogy mielőtt megjelentem volna zuhanyozni készült, így az ölembe kapva indultam vele a fürdő felé, miközben lábait a derekam köré kulcsolta, karjait pedig a nyakam köré.

Szemérmetlen módon, már-már szinte büntetni kellene, ahogy forrón lüktető ágyékával merev férfiasságomhoz dörgölőzött. Legszívesebben most rögtön a magamévá tettem volna, de türelemre intettem magam.

Tudtam, hogy ez az éjszakánk van csak, és ki tudja, mikor, vagy lesz-e még valaha is, így minden módón ki akartam elégíteni, és boldoggá tenni őt. Jelen pillanatban senki sem számított, csak Ő és Én.

A zuhanyzóba léptem vele, majd langyos vizet folyattam magunkra. Így is elég forró a hangulat, így elég volt a langyos víz.

Talpra állítottam, majd elbűvölve néztem, amint a víz cseppjei végigfolynak kívánatos testén.

Derekánál fogva vontam közelebb magamhoz, majd ismét ajkait vettem célba, miközben ujjaim már a hasa tájékán köröztek. Szinte remegett a teste a karjaiban, de nem a hidegtől.

Jó érzés volt tudni, hogy ezeket a reakciókat én váltom ki belőle. Forrón csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.

Életem egyik legszebb éjszakája elé nézünk, álmaim netovábbjával a karomban, aki ugyanolyan heves és szenvedélyes, ugyanakkor gyengéd, mint én igyekszek vele lenni.

Ujjaimmal először kívülről simogattam nőiességét, mire belenyögött a csókunkba. Belefúrtam két ujjamat, és amint mozgatni kezdtem őket benne, teste vonaglott a karjaimban, míg csókjainkkal igyekeztünk elnyomni édes hangjait.

Szemem csak úgy falta a látványt, amint kéjjel elöntött szemeibe néztem. Amint éreztem, hogy közel számára a vég, ujjaim helyét nyelvem vette át. Elszakadtam ajkaitól, majd elé térdelve szétnyitott lábai közé kerültem, hogy ujjaim helyét nyelvem vegye át, ezzel az őrületekig sodorva őt.

Amint egyre hevesebb nyelvcsapásokkal hajtottam őt a gyönyör felé, ujjaival a hajamba túrt, még közelebb vonva magához, és én készségesen adtam meg neki, amit kíván.

Amint elért a csúcsra, szinte remegve dőlt a zuhanyzó falának. Még az ő ízével a szájában hajoltam felé egy csókra, amit ő szenvedélyesen viszonzott.

Elszakadtunk egymástól, majd megajándékozott egy észveszejtő mosollyal, ami, tudtam, nem sok jót ígér. Jól sejtettem. Ezúttal ő volt az, aki a falnak nyomott, és elém térdelve az őrületekig kínzott. Először ujjait éreztem férfiasságom végigsimítani, majd nyelvét bevetve sodort ezúttal ő engem a földi paradicsom felé.

Mikor arra a pontra jutottam, hogy nem bírom tovább, fordítottam a helyzetünkön a falnak nyomtam őt, majd az ölembe kaptam. Lábait körém kulcsolta, majd közénk nyúlva vezette magába fájón merev testem.

Egyszerre nyögtünk fel a kéjes és mámorító érzéstől, amit testünk egyesülése okozott.

Még mindig emlékszem minden egyes pillanatára, mikor először és - akkor még azt hittem - utoljára voltunk együtt. Ez azonban még annál is csodásabb volt. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki eddig enélkül a nő nélkül.

Először őrjítő csípőmozgásával próbált édesen kínozni, miközben ajkaimmal hol a nyakát, hol a mellett is becézgettem. Mikor már nem bírtam tovább, feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban. Ajkainkkal egymás száját faltuk, közben pedig hevesen hajtottuk a mindent elsöprő gyönyört.

Ami kisvártatva, néhány gyorsabb lökés után szinte egyszerre ragadott magával bennünket. Szerelmes nőiessége forrón ölelte körül férfiasságom, készen állva, hogy ismét meghódítsuk a beteljesülés csúcsait.

Finom csókokkal próbáltuk nyugtatni magunkat és felhevült testünket, miközben kihúzódtam belőle. Megfordítottam őt a karomban, hogy hátal álljon nekem.

Végigcsókolta vizes hátát, majd férfiasságom ezúttal hátulról tüntettem el benne. Ismét hangos nyögés hagyta el mindkettőnk száját, majd kissé hátra fordítva a fejét hajolt egy csókra hozzám, amit boldogan adtam meg neki.

Miközben ismét a gyönyört hajszoltuk, kezeimmel melleit becézgettem, ezzel még hangosabb és édesebb hangokat kicsalva belőle.

Amint éreztem megremegni őt, kisvártatva követtem én is, miközben a nyakának bőrét szívogattam, persze igyekezve nem nyomott hagyni.

Kihúzódtam testéből, majd magam felé fordítottam, és mint édes vad, tapadtam ajkaira, ezúttal érzelmesebb csókot váltva.

Egy alapos zuhanyt követően, vizes testtel az ágyban szerettük tovább egymást egész éjjel.

Semmi sem számított, csak éltünk a pillanat varázsának, és kiélveztünk minden együtt töltött percet.






/Kristen/


Tudtam, hogy most követem el életem legnagyobb hibáját, mikor ismét engedek neki és a csábításnak, mégis képtelen voltam visszautasítani. Csak arra vágytam, hogy vele lehessek.

Ha csak még egyszer is. Tudtam, hogy ez nem történhet meg többször. Még egy éjszakát engedtem magunknak, mielőtt végleg megpróbálom lezárni a dolgot.

Bár ezek után félek, csak még nehezebb lesz.

Megrémiszt a tudat, hogy milyen érzéseket képes kiváltani belőlem. Hihetetlen, de abban a perben amikor belementem, semmi másra, még Steve-re sem gondoltam, csak arra, hogy akarom.

Egész éjjel szerettük egymást. És ez nem csak szex volt. Valami annál sokkal több. Félek kimondani, félek attól, amit az a szó jelent.

Ezúttal, ha szavakkal nem is, a tetteivel bizonyította, hogy ő is ugyanezt érzi. Tudtam, hogy a nőcsábász Rob csak a felszín. Bár nem tudom, mi történt vele, amiért ilyennek mutatja magát, de jó tudni, hogy ez az igazi oldala.

A gyengéd és figyelmes Rob. Aki az első perctől az utolsóig engem akart boldoggá tenni. És sikerült neki. Szinte szárnyaltam a boldogságtól a karjaiban.

Kimerülve az átszeretkezett éjszaka után, valamikor hajnalban nyomott el az álom az Ő karjaiban, miután érzéki csókkal köszöntük meg egymásnak a csodás perceket.

Viszont sajnos elég hamar jött a reggel, vele az ébredés is. És tudtam, hogy hiába is ez az éjszaka, köztünk semmi sem változhat. De nemcsak én, ő is sejtette ezt.

Azonban félek is, hogy hiába döntöttem el, ez egy utolsó alkalom volt, félek, hogy ezek után még annyira sem bírom ki a közelsége nélkül. És akárcsak akkor, mikor azon az éjszakán először voltunk együtt, most is beugrott egy valaki arca.

A férjemé.

És egy érzés, ami már ismerős volt.

A bűntudat.

Annyi különbséggel, hogy most nem olyan nagymértékű volt, mint a múltkor. Jobbára inkább boldog voltam, és még többet akartam. De tudtam, hogy ezek után már tényleg nem lehet.

Sőt, csak azt remélem, hogy ezt Steve sohasem tudja meg.

Mosolyogva néztem Robot, akinek a mellkasán aludtam. Kissé féltem is, mi lesz, ha felébred. Ez sajnos elég hamar megtörtént.

Azonban még magam is megleptem, mikor felé hajoltam és csókot leheltem ajkaira, amit örömmel viszonzott. Egymás ajkait ízlelgettük, mikor szorosan összesimuló meztelen testemet még közelebb vonta magához, ezzel újra felélesztve mindkettőnk vágyát.

Fordított a helyzetünkön és maga alá gyűrt. A következő pillanatban csak férfiasságát éreztem, amint belém hatolt, és ismerősként köszöntöttük a testünket átjáró gyönyöröket.

Ezúttal még gyengédebb volt, mint az éjjel. Lassan mozgott bennem, miközben érzéki csókkal kényeztettük egymást.

Egy pillanatra sikerült kijózanítani a gondolataim, és akkor csak egy kérdés kavargott a fejemben.

Képes leszek-e elfelejteni ezt, és ki fogom-e bírni nélküle?

Elérve a végső gyönyöröket, pillanatokkal később ő is követett.

Verítéktől nedves testem a mellkasára vonta, miután kihúzódott belőlem, és örömmel bújtam hozzá, hogy kiélvezzük azt a kis időt, ami még jutott nekünk.

Ez azonban, hála Rickynek, rövidebb lett, mint gondoltam. El akartam húzódni Robtól, mikor megszólalt.

- Szabad?

- Persze - mosolyogtam rá, majd kibújt mellőlem és Ricky szobája felé indult.

Most éreztem úgy magam, mintha egy álomba csöppentem volna. Ez a csodás ébredés, Robbal, ezt csak tetézte a látvány, amikor Rickyvel a karjaiban tért vissza mellém.

Aki már kicsit sem volt nyűgös. Sőt, boldogan ficánkolt Rob karjaiban, aki lefektette őt közénk. Hiába is volt tökéletes az éjszaka és a reggel, egyszer minden véget ér, és akármilyen szép is volt, tovább kell lépnünk.

- Nagyon megkedvelt téged - mondtam Robnak.

- Én is őt. Még nem volt dolgom gyerekekkel, de valami különös szeretetet érzek iránta - mosolygott Rickyre.

Igen, mert a fiad - gondoltam magamban.

Eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti este, mikor megörökítettem egy ilyen apa - fia pillanatot.

Mosolyogva figyeltem, ahogy játszik a fiammal. Vagyis a fiunkkal. Kissé furcsállom is, hogy még nem vette észre, Ricky mennyire hasonlít rá, és hogy még nem jött rá, hogy neki is köze van hozzá. De ha még nem jött rá, ő is érzi a szeretetet iránta.

Annyira könnyű beleszeretni ebbe a Robba. Túlságosan is. Annyira más, mint akinek eddig mutatta magát. Csak azt nem tudom, meddig lesz így, és ezt tőle is megkérdeztem.

- Igazad van, az csak alca. Megvéd a csalósásoktól - válaszolta komoran, és úgy döntöttem, nem akarom elrontani a pillanatot ilyenekkel.

Magukra hagytam őket egy kicsit, amíg lezuhanyoztam, és felöltöztem, hiszen lassan ideje volt menni az utolsó napunkra, dolgozni.

Elvettem a fiam Robtól, míg ős is felöltözött, addigra csináltam egy kis reggelit neki és Rickynek is. Kissé furán, egymás ölében fogyasztottuk a reggelinket. Én Rob ölében, aki mintha sohasem akarna elengedni, Ricky pedig az én ölembe csücsült.

Utána viszont eljött a pillanat, amitől szerintem ő és én is féltünk.

Elvettem tőle Rickyt, akit a szobájában kialakított játszósarokba ültettem, míg elköszönni készültem tőle.

- Akkor ennyi, igaz? Én…

- Ne, Rob. Megmondtam, hogy csak ez az éjszaka. Ne bonyolítsuk még jobban.

- Áruld el, képes leszel ezt elfelejteni, és tovább lépni?

- Nem tudom - mondtam lehajtott fejjel.

- Kristen…

- Mit akarsz Rob?

- Téged. És nem csak egy éjszakára.

- Pedig az a te stílusod.

- Azt hittem bebizonyítottam, hogy TE nekem Nem csak annyira kellesz.

- Soha többé nem történhet meg. Nem tehetem ezt a férjemmel.

- De már megtetted. Nem is egyszer. Tudom, hogy nincs jogom azt kérni, hogy hagyd el értem, de…

- Akkor mégis, mit akarsz?

- Néha veled lenni, szükségem van rád - mondta, és úgy éreztem, majd kiugrik a szívem a helyéről az iménti vallomásától.

Legszívesebben és azt válaszoltam volna neki, hogy nekem is rád.

- Nem lehet.

- Kérlek, csak gondod át, nem okozok gondot neked, de legalább néha hadd legyek veled, a közeledben - kérdezte tőlem az új Rob. A valódi. Nem az, akinek eddig mutatta magát. Attól féltem, ha eljön a reggel, ismét magára veszi azt a bizonyos álarcot, de hála az égnek tévedtem.

- Kérlek - mondta, miközben a karjaiba vont, és szorosan magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrva lélegeztem be férfias illatát. - Csak gondold át, tudom, hogy neked is jelentett valamit ez az éjszaka.

Ha tudnád, mennyit - gondoltam magamban.

- Átgondolom, de…

- Már azzal is megelégszem - mondta, majd megcsókolt.

Szenvedélyen, ugyanakkor gyengéden. Tudtam, ha továbbra is a közelemben lesz, mert ebben biztos voltam, képtelen leszek megválni tőle. Be kell ismernem, már olyan számomra, mint a levegő. Nélkülözhetetlen.

Ugyanakkor még mindig ott a férjem, miközben én éppen a… nem is tudom… szeretőmmel? vagyok.

Néhány, sőt, sok ilyen csók után eresztett csak, mivel mennie kellett.

- A forgatáson találkozunk - mondta egy csók kíséretében, majd magamra hagyott.

A kanapéra rogytam, és próbáltam megemészteni a történteket. Nem tudom, mit kéne tennem. Ekkor jutott eszembe Nikki is, és amit az este mondtam neki. Hogy Rob nem érdekel, és hogy az övé lehet. Erre vele töltöttem az éjszakát.

Ekkor lett csak igazán bűntudatom. Miatta és Steve miatt. Akihez holnap haza kell menjünk. Nem tudom, mit kéne tennem. Az biztos, hogy ezúttal Steve nem tudhatja meg. Még Ashleyék sem, hogy mi történt. Csak azt nem tudom, ezek után hogy leszek képes Steve-hez hazamenni és a boldog feleséget mutatni.

És másfelől ott van Rob is, és a kérése.

Egy dolog zakatolt csak a fejemben.

Nem tudom, mit tegyek…





Tessék komizni :)