5.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi a sok késésért, de itt is az új fejezet. Keddtől szabin leszek, és a hónapban több fejli lesz itt és a másik RS blogon is, remélem lesz aki örül neki:XD. Pusszantás Szilemnek, és nektek is, azoknak akik komiztak az előzőhöz. Köszi szépen mindenkinek (L). Ide is várom a véleményeket. Pusszantás.

5.fejezet



/Kristen/




Nem sokkal később, miután ő elment, Steve is hazaért.

Rögtön Robról kérdezett, sőt, fel akarta hívni megköszönni neki, hogy vigyázott ránk, és hazahozott bennünket.

Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ilyen vele, ha tudná, ki is ő valójában. Hogy minden erejével és módszerével azon van, hogy ismét megcsaljam őt vele, és nem utolsó sorban, hogy ő a fiam igazi édesapja.

Persze ezt nem terveztem elmondani, csak remélni tudom, hogy soha nem jön rá sem ő, sem Rob.

Miután lefektettünk életünk értelmét, mi is ágyba bújtunk. Steve karjaiban nyomott el az álom, de ekkor még nem sejtettem, miféle tervekkel áll elő reggel.

Az én kis csöppségem sírására ébredtünk, aki az ennivalóját követelte. Steve visszafeküdt még, ameddig én a picit etettem. Miután jóllakottan ismét elszenderedett a drágám, betettük a mózeskosárba, amíg én és az apukája készülődtünk.

Mi is beiktattunk egy gyors reggelit, majd mielőtt elindultunk, közölte a hírt.

- Igaz, tudom, hogy későn szólok, de holnap el kellene utaznunk - szólalt meg Steve.

- Mi? Minek, és hová?

- Washingtonba, ott egy kisvárosban forgatjuk a külső jeleneteket, holnap tudnánk indulni.

Ezzel a hírrel alapjáraton semmi bajom sem lett volna. Míg nem eszembe jutott, hogy természetesen a film főszerelője lévén Rob is jönne, és a világért sem akarok alkalmat adni neki rá, hogy megkörnyékezzen.

Többnyire magam és a férjem miatt, Sajnos, ha róla van szó, túl gyenge vagyok, és semmiképp sem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az, ami akkor.

De itt azonban nem értek véget Steve jó hírei a számomra.

- Én csak aznap maradok, mert egy másik film miatt el kellene utazzak Európába megnézni néhány helyszínt - tette hozzá a drága férjem.

- És mennyi időre mennénk, és te? Nem mehetnénk veled?

- A forgatás Forksban lesz, neked kellene ott lenned, amíg én nem vagyok, én körülbelül egy hétre megyek. Én örülnék a legjobban, ha ti is velem jöhetnének, de Ricky még elég kicsi, és rád itt van szükség.



Rickyvel kapcsolatban egyetértettem, de egyáltalán nem örülök a hírnek.

- Gondolom, nincs más választásom, de nem akarom, hogy elmenj - bújtam hozzá.

- Én sem, szívem, de muszáj mennem, nem leszek sokáig távol, és lesz is, aki vigyáz rátok néha.

- Mi?

- Tudod, nagyon megkedveltem őt, és megkértem, mivel úgyis a munka miatt elég sokat lesztek együtt, néha figyeljen rátok, amíg én nem tudok, és ahogy láttam, Ricky is kedveli őt.

- Kiről beszélsz?

- Robról - mondta ki az egyetlen nevet, amire még csak gondolni sem akartam.

Nem elég, hogy el kell utazzak vele, még Steve is elmegy, és ami csak hab a tortán, hogy ő Robot kéri meg, hogy vigyázzon ránk. Ez az, ami már ironikus. Pont őt.

Részben szinte már nevetni tudtam volna a képtelen helyzeten, másfelől viszont ami a Robbal töltött időt illeti, rendesen féltem még a gondolattól is.

Talán egy dolog nyugtatott meg, hogy a lányok is ott lesznek. Ha Nikkit nem is, Ashleyt biztosan megkérem, hogy percre se hagyjon magamra.

De ekkor még nem tudtam, hogy rájuk sem számíthatok mindig, már ami a Rob elől bujkálást, és elkerülést illeti.

- Minden rendben lesz, egy hét múlva megyek utánatok - mondta Steve.

- Rendben - próbáltam jókedvűnek látszani. - És Robnak mikor szóltál?

- Nem olyan régen beszéltem vele, míg te a picivel voltál és öltöztél, de az este is említettem már neki a forksi forgatásokat.

- Akkor csomagolnunk is kell.

- Ne aggódj, ma nem tart sokáig a forgatás, hogy mindenki el tudjon készülni, és holnap irány Forks.

- Te mikor indulsz? És pontosan hová is?

- Holnapután, csak holnap elkísérlek titeket, onnan repülök Olaszországba.

Miután Steve ismertette a tervét, és közben mi is elkészültünk, Rickyvel együtt elindultunk a stúdióba.

Megérkezve a csajok az utazás hírétől jókedvűen jöttek oda hozzánk.

Steve elment valamerre, addig mi egyedül maradtunk. Ashleyék persze rögtön harcot vívtak, melyikük vegye kézbe a kis Rickyt.

- És mi volt este? - jött a kérdés rögtön Nikkitől.

- Mire gondolsz?

- Hallottam, hogy Rob vitt haza titeket.

- Igen, Steve megkérte. És semmi sem volt. Elmentünk Rickyért és hazavitt, ennyi - hazudtam a barátnőimnek, persze Ashley különös pillantásai felé azt sejtették, hogy ő nemigen veszi be ezt, és hogy lesz még folytatása ennek a beszélgetésnek.

- Ugye tényleg nem baj?

- Mi?

- Ha bármi lenne köztem és Rob között - folytatta Nikki.

De, baj lenne és zavarna - akartam mondani, de erre még csak gondolnom sem szabadott. Így hát lenyeltem a nem szabadnak létező féltékenységem és válaszoltam.

- Persze, hogy nem. Tudod, mi a helyzet vele kapcsolatban, és nekem ott a férjem. Szóval a te dolgod, mit akarsz tőle.

- Ennek örülök. Teljesen megőrjít az a pasi - mondta Nikki.

- Na de Ashley sem panaszkodhat a tegnap este után, igaz?

- Hé, miről maradtam én le? - fordultam huncutul mosolygó barátnőm felé.

- Háááát.

- Na, mesélj már.

- Van egy irtó dögös pasi, aki szintén szerepel a filmben - kezdett bele.

- Melyikre gondolsz?

- A neve Kellan, ő játssza Rosalie párját a történetben.

- Az izompacsirta - tette hozzá Nikki.

- Igen, most már tudom, kire gondolsz. Nem nagyon beszéltem még vele, de Steve róla is csak jókat mesélt, és mi tagadás tényleg irtó dögös - mondtam, mire Ashleyék csak mosolyogva néztek rám.

- Téged sem hallottalak még ilyet mondani egy pasira sem ,aki nem Steve.

- Nézni még csak szabad. És mesélj, mi volt az este?

- Egyelőre semmi különös. Egy igazi nagy szoknyapecérnek gondolná az ember, de ha egy kicsit jobban megismered, lehetetlenség nem belezúgni - áradozott Ash.

- Azt ne mond, hogy már beleszerettél.

- Nem tudom, este óta folyton csak rá gondolok, és alig várom a kis utazásunkat.

- És ő?

- Hát szerintem ő is kedvel, ha Forksban érünk, bár nem tudom, azon a kis helyen lehet-e majd csinálni valamit, de randira hívott - mesélte egy ezer wattos mosollyal az arcán Ashley.

- Hát akkor gratulálok, remélem, összejön nektek a dolog.

- Azt én is, totál megbolondít a pasi.

- De a másik három sem rossz - szólalt meg Nikki.

- Kik?

- Aki az apánkat alakítja Peter, bár ő, ha jól tudom már nős. De ott van még a kissrác Taylor, ő az egyik farkas lesz, és Jackson, aki Ash párja a filmben.

- Igaz, ő is édes, de én maradok annál az édi, izmos macinál.

- Egyetértek, jó kis csapat állt össze. Aki az anyát alakítja Elizabeth, ő is nagyon aranyos, vele már váltottam pár szót, miközben a ruhákat próbálta.

- Igen, és ez a forgatásos utazás jó lesz, hogy mindenki megismerjen mindenkit, jó kis buli lesz - mondta Nikki.

- Dolgozni megyünk - emlékeztettem.

- Oké, de egy kis buli is belefér - mosolyogtak a lányok.

A kis csevejünket Steve szakította meg, aki a mosolygó Rob oldalán tért vissza hozzánk.

És meg kell valljam, cseppet sem tetszik ez a fene nagy barátság, ami kialakulóban van köztük. De látom, Rob tényleg minden alkalmat megragad.

- Akkor, ha mindent kitárgyaltatok lányok, irány öltözni és kezdünk.

Ash átadta nekem Rickyt, majd a lányok a sminkszobába mentek, mivel Rob már készen volt.

Nem tudom mi ütött az édes kisfiamba, de amint megpillantotta Robot fészkelődni kezdett a karomban, és felé nyújtózott. Mintha tudta vagy tudná, hogy ki ő valójában, ami persze lehetetlen, mégis ijesztő volt látni, hogyha a közelében van Rob, mennyire megszerette őt Ricky.

És hiába, olyan Rob, amilyen, egy nőcsábász, látszik rajta, mennyire megváltozik mikor Rickyt tartja a karjaiban, ami már nem egyszer előfordult. És ettől meg is ijedek mindig.

Hiszen, ha most még nem is, de később, ahogyan nő, félek, hogy az apjára jobban fog hasonlítani. Sőt már ilyen kicsinek is.

A szemeit, sőt a kis hajacskáját is tőle örökölte, ami remélem, nagyobb korábban nem lesz pont olyan, mint Robé, mert akkor majd már nem tudom letagadni.

Na és persze ő is olyan, mint az apja, minden nőt magába bolondít, de persze ő jó értelemben véve.

- Örülök, hogy vigyázol majd rájuk, nem szeretem hosszabb időre egyedül hagyni őket, és amint látom, a kis csöppség is kedvel téged - lépett mellénk Steve, és a karjaiba zárt bennünket, de Ricky továbbra is Rob felé nyújtózott.

- Megfoghatom? - kérdezte ő, miközben megvillantotta a lányokat elszédítő mosolyát.

Mivel sajnos Steve előtt nem küldhettem el minél messzebbre tőlem, és a fiamtól, nem tehettem mást. És a kisfiam is egyre nyűgösebb lett a karomban, hogy nem az lesz, amit ő akar.

- Még megnézek valamit, amíg mindent elkészül és kezdhetünk - mondta Steve.

- Menj csak, szívem - fordultam felé, majd egy csókot leheltem ajkaira, és elsietett.

Aminek, mi tagadás, nem igazán örülök, hisz ismét az lett, amitől mindig is rettegek. Kettesben maradtunk az én csábítómmal.

- Látod, még ez a kis csöppség is bír engem.

- Az lehet, de az anyukája nem.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte, miközben immár a mosolygó, áruló fiamat tartotta a karjaiban, és közben egyre közeledett felém, míg én csak hátráltam, míg nem a falnak ütközve már nem volt menekvés.

Egyik karjában Rickyt tartotta, míg a másikkal engem próbált átölelni. Tudta nagyon jól, hogy sarokba szorított, hiszen el sem tudtam nagyon lökni magamtól, mert a fiam a karjaiban volt. Ahogy én is.

Ajkaival vészesek közeledett felém, és a közelségének köszönhetően az ellenállásom kezdett a porba hullani.

Mielőtt azonban ismét engedtem volna a csábításnak, amit a csókjai okoztak, a közeledő léptekre lettünk figyelmesek, és rebbentünk szét.

A két barátnőm közeledett felénk immár teljes vámpír sminkben, és persze kissé döbbenten is a látványtól, amit Rob okozott a fiammal, vagyis a fiunkkal a karjaiban, akiről ő nem is tudja, hogy a miénk.

- Nagyon édesek vagytok így ketten - szólalt meg Nikki.

- Egy igazi kis tünemény Ricky - mosolygott egymásra apa és fia.

Aki tudta, hogy kik is ők egymásnak, rögtön észrevették a hasonlóságot köztük. Sajnos biztos vagyok benne, hogy nagy korában, legalábbis remélem, hogy csak kinézetre tiszta apja lesz, és hogy a természetét nem tőle örökli.

Nem sokkal később visszatért Steve, majd nekiláttak a munkának.

Míg Ashelynek nem volt jelenete, addig ő vigyázott nagy örömmel a mi kis Rickynkre, amíg én is tettem a dolgom. Mivel Steve elutazik, nekem kell majd ügyelnem a forgatásokat.

Nagyon jól haladtunk, és kíváncsivá tett, milyen az az esős, borús kisváros, ahol a külső jeleneteket forgatjuk majd.

Ebédszünetben én intéztem még ezt-azt a váratlan holnapi utazás előtt, addig Steve elvitte Rickyt a szüleihez. Utána ő is intézte a dolgait, és a jegyeket és szállást holnapra.

Az öltözőmbe igyekeztem a nap végén, mivel Steve már várt rám, hogy menjünk Rickyért, mikor hirtelen egy másik öltöző előtt elhaladva valaki karon ragadott.

Persze rögtön tudtam, ki volt az. És nem is tévedtem, de megszólalni sem tudtam. Nem azért mert nem akartam, hanem mert igen hatásos terve volt, hogy ebben megakadályozzon.

Megcsókolt.

Karon ragadott, és egy sötét sarokba húzva rögtön bilincsként zárultak körém a karjai, miközben nyelve ellentmondást nem tűrően próbált utat törni ajkaim közé.

Nem nagyon szándékoztam engedni neki, de amint nyelvével végigsimított alsó ajkaimon, tudtam, hogy elvesztem.

Ismét engedtem neki.

Megadóan fontam karjaim a nyaka köré, miközben ő a derekam köré kulcsolt karjaiban tartott szorosan magához préselve.

Kezei eközben a derekam cirógatták, ami ismét kiváltotta a jól ismert szikrákat, amik mindig körülöttünk izzanak.

Hiába tilos, mégis minden pillanatát pokolian élvezem ennek a csóknak. Az ő karjaiban érzem úgy, hogy élek, és valami furcsa megmagyarázhatatlan érzést is, ami mint valami láthatatlan mágnes vonz hozzá.

Vagy talán nem is annyira megmagyarázhatatlan, csak én nem vagyok képes beismerni, mi is ez. De erre a szóra, amire rögtön gondoltam, nem is szabad gondolnom.

Nyelvünk szenvedélyes, ugyanekkor gyengéd táncot járt, és minden pillanata maga a földi paradicsom volt, amit a csábítóm karjaiban tölthetek.

Mégis mielőtt túlságosan belemelegednénk, mindig leállítom. Ezúttal viszont ő volt az, aki egy kis csókkal elszakadt ajkaimtól.

- Egész nap erre vágytam - mondta, miközben még mindig a karjaiban tartott.

Amint kissé észhez tértem, kibontakoztam Rob karjaiból, majd a bűvköréből kilépve minél messzebbre akartam menni tőle.

- Hiába is tagadod, ismét bebizonyítottam az igazam, és hidd el, nem fogsz mindig ellenállni, előbb-utóbb belátod, hogy te is akarsz - szólt utánam, de válaszra sem méltatva szinte elmenekültem onnan.

Gyorsan összeszedve a cuccaim, indultam Steve-hez.

Amint hazaérünk, a kiságyába fektettem Rickyt, aki tovább aludt, miközben mi csomagoltunk.

- Holnap estére terveztem egy stábos kis bulit, hogy te is és mindenki megismerhessen mindenkit. Igaz, már nagyjából ismeritek egymást, de igencsak hosszú munka és sok közösen eltöltött idő vár még ránk, és jó, ha mindenki jóban van mindenkivel.

- Ez jól hangzik.

- Egyébként, ha jól láttam Ashley is talált, vagy hamarosan talál magának valakit - mosolygott rám sejtelmesen Steve.

- Akkor neked is feltűnt.

- Igen, Kellannel egész nap egymást kerülgették. Szerintem illenének egymáshoz, de remélem, ha lesz is valami kapcsolat köztünk, egyenlőre nem a nyilvánosság előtt, mert ha véletlen rosszul alakulna, az nem tenne majd jót a filmnek.

- Ne aggódj, biztos, vagyis remélem semmi baj nem lesz. Én örülnék nekik, Ashley megérdemli, hogy találjon egy helyes, aranyos pasit.

A délután és az este további részében együtt voltunk a kis Rickyvel, aki velünk, vagyis velem utazik. Mindent összekészítettünk holnapra.

Ekkor még sejtelmem sem volt miket tartogat számomra ez az utazás…




/Rob/



Igencsak érdekesen alakult a mai nap.

Ez az utazás soha jobbkor nem jöhetett volna. Sőt, így, hogy Kristen férje elutazik.

Ekkor döntöttem el, hogy minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy a közelében lehessek.

A forgatás után Tom barátommal sörözgettünk nálam. Persze neki erről is, mint mindenről, meg volt a véleménye.

- Te aztán jól belezúgtál, tesó.

- Ugyan, hülyeségeket beszélsz.

- Na ne már. Ismerlek, mint a rossz pénzt, még egy nőért sem voltál ennyire oda. Azért remélem semmi gáz nem lesz, és főleg nem buktok le a férje előtt. Abból oltári balhé lenne.

- Én sem szeretném. De képtelen vagyok távol maradni tőle - ismertem be mégis, mikor Tom jött az ilyenkor szokásos szöveggel.

- Én megmondtam. Beleestél. És az elmondottak alapján te sem vagy közömbös neki. De ne feledd, neki férje van, és egy fia, akiket nyilván nem fog elhagyni érted - mondta Tom.

- Tudom, és nem is ezt akarom tőle.

- Akkor mit akarsz? Ugyanazt mindig eddig? Csak egy éjszaka és annyi?

- Nem tudom. Eleinte csak azt akartam, de már nem tudom.

- Hát akkor jó lenne, ha eldöntenéd, haver, még a végén az őrületbe kerget ez a nő. Inkább felejtsd el. Ott az a csaj, a partnered, hogy is hívják?

- Nikki.

- Tényleg ő, totál odavan érted, és ő szabad.

- Igen, de Nikki nem Ő.

- Látod, ez csak engem igazol. Mikor ismered be, hogy akármennyire nem akartad, beleszerettél egy nőbe. A gáz az, hogy a rossz nőbe. Mert ő foglalt.

- Hidd el, ezt is tudom. Hiába döntöttem el nemrég, hogy távol maradok tőle, ez addig ment, amíg ma meg nem láttam. De muszáj lesz mégis megtennem valahogy. Bár pokoli nehéz lesz. De igazad van, azt hiszem, Nikki majd segít kiverni a fejemből őt. Nem fogom kihasználni, hisz ő is akarja, és az is igaz, hogy ő is csodaszép nő.

- Na látod, ez a beszéd. Felejtsd el Kristent, és hagyd őt is, ne akard felrúgni a házasságát. Van még rajta kívül millió gyönyörű nő.

- Tudom - mondtam lemondóan.

És igen, tudom, hogy Tomnak igaza van, de mi van, ha én pont őt akarom? És mióta ismét találkozunk, egyetlen nő sem érdekel. Csak Őt akarom.

De jobb lenne, ha Tomra hallgatnék?

Egyik pillanatban tudom, és eldöntöm, hogy akarom őt, és mindent megteszek érte, a másikban pedig hogy mégis jobb lenne annyiban hagyni.

De a kérdés csak, hogy melyik felem győz? Erre még nem tudom a választ, de úgy érzem, a holnap induló kis utazásunkkal minden el fog dőlni…





Tessék komizni :)