8.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet. Sokat nem mondanék róla, kicsit talán gonosz voltam, de ha elolvassátok megtudjátok mire értem. De karácsonyra, péntek reggel érkezik az új fejli. Már korán 8 körül, mert utána egész nap nemtudok gépközelben lenni. Hatalmas pusszantás Szilemnek (L), nektek jó olvasást, és köszi szépen a komikat az előzőhöz, ide is várom a véleményeket. Pusszi.

8.fejezet




/Kristen/


Az itteni forgatások csupán két hétig tartanak, és a gyorsan telő időnek hála, már csak két napunk van.

Steve még mindig távol van, de mire hazaérünk Los Angelesbe, addigra ő is otthon lesz.

Nemcsak nekem, hanem a kis Rickynek is nagyon hiányzik már.

Ez a gondolat segített, hogy még csak véletlenül se akarjak bármi meggondolatlant tenni. Gondolok itt Robra.

Bár, valami csodának hála, és meg kell valljam, nem tudom örülök-e neki, de az utóbbi napokban mondhatni nem is beszéltünk.

Azóta az éjszaka óta, amit velem és Rickyvel töltött, nagyon távolságtartó velem. Ezen gondolkozva nem tudom, mi lehet ennek az oka. Hisz amióta csak újra találkoztunk, mindig igyekezett a közelemben lenni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy ismét az övé legyek.

De napok óta semmi.

Ha kell, beszélünk egymással, de csak a munkáról. Szinte minden idejét nem tudom, hogy örömömre vagy bánatomra, Nikkivel tölti, aminek gondolom ő nagyon örül.

Nekem is kellene, de mégsem vagyok boldog.

Még magamnak sem nagyon merem bevallani, hogy zavar, akármi is legyen köztük, és ami még rosszabb, hogy hiányzik.

A közelsége, az érintése, a csókjai. Ő.

Nem tudom, miért változott a véleménye, és marad mégis távol tőlem. Ennek részben örülnöm kéne, de egy kis részem csalódott is.

Aztán, ha jobban belegondolok, talán neki és nekem is így lesz a legjobb. Nekem ott van Steve, neki pedig, azt hiszem, immár Nikki.

Igyekeztem én is elterelni róla a gondolataimat, de még azt sem mondhatom, hogy a munkába menekülök. Hiszen ő is része annak, és nap, mint nap kénytelen vagyok végignézni, amint Nikkivel enyeleg.

Sőt, ilyen szempontból a fiamhoz sem tudok menekülni, hiszen elég csak rápillantanom, már most, ilyen kicsinek is tiszta apja. Még szerencse, hogy ő ezt nem tudja.

Mivel ez az utolsó előtti esténk Forskban, hamarabb abbahagytuk a forgatást, és összejött a stáb egy kisebb bulira a helyi kis klubban.

Amennyire tartottam ettől a helytől, főleg a hideg időjárása miatt, annyira megszerettem itt. Olyan nyugodt, és békés.

Azt hiszem, ha alkalmunk lesz rá, szeretnék visszajönni ide.

Rengeteg időt töltöttem ezekkel az emberekkel, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki.

Ashleynek is a lehető legjobban alakultak a dolgai Kellanal. Mint akik egymáshoz ragadtak. Már amennyire sikerült őt eddig megismernem, szép pár alkotnak Ashleyvel. De azt, hogy mi van köztük pontosan, csak ők tudják.

Mindenesetre jó ilyen boldognak látni Asht.

Többnyire a színészekkel, Elizabeth-tel, Peterrel és Kellannel, és Taylorral kerültünk jó viszonyba.

Este letettem aludni a kis csöppségem, akire ismét vigyáztak, majd felöltöztem és elindultunk az esti buli helyszínére.

Ashleyékkel mentem, Nikki és Rob együtt jöttek.

Amint megérkeztünk, rendeltünk is némi alkoholt. Én persze csak módjával, de azért valami enyhébbet én is ittam. Elnézve Nikkit és Robot, szükségem is volt rá.

Szerencsétlenségemre pont mellettem ültek, és első sorból nézhettem az andalgásukat.

Látszólag mindenki nagyon jól érezte magát, csak én nem. Néha összeakadt egy-egy pillanatra a tekintetem az Övével.

Kellan és Ashley kihasználták, hogy lehet táncolni, és pont kifogtak egy lassú dalt, mialatt összebújhattak.

Persze Rob ma mindenáron az őrületbe akart kergetni, és táncolni hívta Nikkit, aki örömmel ment vele.

Hiába is tagadom, mardosott a féltékenység, amint láttam, hogy öleli magához Nikkit.

Akaratlanul is eszembe jutott, hogy akár én is lehetnék a karjaiban. Gyorsan el is hessegettem a gondolatot, és igyekeztem másra gondolni. Persze nem sok sikerrel.

Inkább Elizabeth-tel beszélgettem, aki szintén odáig van Rickyért, és megbeszéltem velük, hogy ha visszamegyünk LA-be, átjönnek hozzánk.

Ashley néha rám pillantott, de igyekeztem a többiek előtt nem kimutatni a rossz kedvem.

A következő pillanatban Ashley már mellettem ült.

- Kellant hol hagytad?

- Lekérte Nikkit Robtól - mosolygott rám barátnőm. - Rossz volt látni titeket, Rob végig téged bámult, még szerencse, hogy Nikki nem látta.

- Mi van? Mióta fogod te is a pártját?

- Dehogy fogom. Tudod, hogy szerintem Steve a hozzád való, és én mellette vagyok, de attól még nem vagyok vak.

Erre időm sem volt válaszolni. Megjelent mellettünk Rob.

- Szabad? - nyújtottja a kezét felém.

Egy pillanatig tétováztam. Egyrészt nem értettem őt, hiszen napok óta kerül, és Nikki körül legyeskedik, másrészt pedig elég volt a szemébe néznem, hogy mindent elfelejtsek, és csak arra gondoljak, ha csupán néhány percre is ismét a karjaiban lehessek.

Kérdő pillantásokat vetettem Ashleyre, aki csak mosolygott, és akinek még mindig nem értettem a viselkedését, hiszen nem olyan régen még Rob ellen volt.

Bár úgy tűnik, most ő az, aki a szerelem rózsaszín felhőin lépked, hála Kellannak.

Visszatérve a valóságba, a kezem az övébe helyeztem, majd követtem őt.

Kissé tétován fordultam felé, de ő tudta, mit akar.

Gyengéden magához vont, míg ő karjait a derekam köré, én a nyaka köré kulcsoltam őket, ezzel tudva őt még közelebb magamhoz.

Szorosan zárt a karjaiba, mintha sosem akarna elengedni. És bármennyire is tilos, titkon én is ezt kívánom.

Kiélvezve a pillanat varázsát, jutott eszembe, hogy hol is vagyunk. Féltem, hogy mi lesz, ha valaki rájön, mi van, vagy nincs köztünk, de gyorsan körbepillantva mindenki mással volt elfoglalva.

Kivéve egy valakit. Nikkit.

Ő, Ashelynek hál,a Kellanal táncolt, de közben végig bennünket figyelt. Kissé sem tűnt boldognak.

Nem akartam emiatt összeveszni a barátnőmmel, aki láthatólag nagyon is odavan Robért.

Aki édes érintéseivel a derekam simogatta, és akaratlanul megremegtem az érintéseitől, miközben arcát a nyakamba fúrta, és csókot lehelt rá.

Rögtön el akartam húzódni, hiszen mégis csak nyilvános helyen vagyunk. De ő nem engedett.

- Csak egy kicsit hadd tartsalak a karomban - kérte.

- Nikkinek nem igazán tetszik az ötleted - vágtam rá kissé gúnyosan.

- Nem érdekel.

- Az utóbbi napokban nem úgy tűnt.

- Talán féltékeny vagy? - emelte rám csillogó szemeit.

- Csak szeretnéd.

- Tényleg szeretném, de azt hiszem, már ezt is elértem.

Most már aztán tényleg elegem lett belőle, hiszen a sejtésem is beigazolódott. Akkor este, mikor velem és a fiammal maradt, egy másik énjét mutatta.

De ez az igazi. A nőcsábász, aki hatalmas egóval rendelkezik. És mégis az, aki akár egyetlen érintésével képes az őrületbe kergetni.

Tudja, hol érintsen, hol csókoljon, hogy eszemet vesszem. És ezt rendszerint ki is használja.

Hiába is próbáltam volna ellökni magamtól, nem eresztett volna, és talán én sem akartam szabadulni csábítóm karjaiból?

Egy végtelenségig tartó dal után egymás szemébe néztünk, majd egy pillanatra szemei az ajkamra tévedtek.

- Meg ne próbáld - figyelmeztettem, mikor tudtam mi jár az eszében.

- Napok óta vágyom erre - mondta.

- Nem úgy tűnt - pillantottam Nikkire.

- Nagyon jól tudod, hogy téged akarlak.

- Akkor tőle mit akarsz? Nem akarom, hogy miattad szenvedjen.

- Csak megpróbálom elfelejteni azt, akire gondolnom sem kellene, és szabadna - nézett mélyen a szemembe.

Bánatomra vagy örömömre ismét egy lassú dal következett.

Rob szorosan vont magához, miközben belélegeztem ismerős, fantasztikus illatát. Ő pedig nem zavartatta magát, arcát ismét a nyakamba temetve lehet néha csókot rá.

A végén már engem sem érdekelt semmi. Csak a pillanat.

- Töltsd velem az éjszakát - szólalt meg hirtelen, mire megmerevedtem a karjaiban.

Elszakadt a nyakamtól, majd a szemembe nézve várta a válaszom.

Pillanatok alatt habozás nélkül kellett volna rávágnom, hogy NEM.

Mégis képtelen voltam rá. Ha másnak nem is, magamnak be kell valljam, hogy mit is jelent nekem ez a pasi, és akit képtelen leszek kizárni az életemből.

Semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy akarom. De bármennyire is szeretném, nem lehet. Nem történhet meg újra.

- Nem lehet - mondtam ki alig hallhatóan.

- Tudom, hogy te is akarod - motyogta ismét a nyakamba, amitől csak még jobban vágytam rá.

- Akkor sem. Az soha többé nem történik meg - válaszoltam, és akármennyire is nehezemre esett, kibújtam az öleléséből és visszaindultam az asztalhoz.

Nem volt kedvem tovább maradni, így elköszöntem a többiektől és indulni akartam. Ashley és Nikki el akartak kísérni, aminek persze tudtam, hogy csak egy oka van.

Nikki kissé mérgesen pillantott rám a Robbal töltött percek után.

- Csak táncoltunk. És nem én akartam.

- Azért eléggé forrt köztetek a levegő. Nem tudom, mit akarsz Kris, de ha érdekel, akkor mond meg, és ha nehezen is, mert teljesen odavagyok érte, kiverem a fejemből - mondta Nikki.

- Nem érdekel. Ott a férjem, és még egyszer nem fogom megtenni vele, hogy megcsalom - mondtam, de kissé féltem, hogy képtelen leszek megtartani az ígéretem.

Már így is hatalmas dolog volt részemről még magamnak is beismerni, hogy igenis ő is érdekel engem. De hogy pontosan mit érzek iránta, azt még én sem tudom. Csak sejtésem van erre az érzésre.

Ami csak egy szó. De kimondani nem merem. Nem szabad, éreznem sem szabadna ezt.

- Akkor szabad a pálya? - kérdezte komolyan Nikki.

- Igen. A te dolgod, engem nem érdekel - válaszoltam.

Visszaérve a szobámba mentem Ashleyvel, Nikki pedig visszament Robhoz.

- Te elhiszed, amiket Nikkinek mondtál?

- Miért?

- Tudod, hogy nagyon szeretem Steve-et, és szerintem ő a neked való férfi, de emellett látom, mit vált ki belőled ez a pasi, még ha tagadod is. Úgy néztek egymásra, nézel rá, mint ahogy a férjedre sosem. És mégiscsak ő a fiad apja.

- Sehogy sem nézek rá. És a fiam apja Steve, és ez sosem fog megváltozni.

- Rendben, de tudod, hogy rám számíthatsz - ölelt meg.

- Tudom, és köszönöm.

Elköszöntem Ashleytől, akihez időközben visszajött Kellan is. Ők kettesben mentek el, míg én is megkerestem az én hercegem, aki édesen aludt már.

Percekig csak néztem őt, a kis csöppségem, majd egy forró zuhany mellett döntöttem. Ekkor még nem sejtettem, micsoda este, sőt éjszaka vár rám. Minden csak az én döntésemen múlik.




/Rob/


Az utóbbi napokban olyat tettem, amit már régen nem, és pokoli nehéz volt. Távol maradni Kristentől.

Nap, mint nap a közelében lenni, tudni, hogy adott lenne a lehetőség, hisz most egyedül van. Mégis, ahogy csak tudtam kerültem őt.

Helyette minden időmet Nikkivel töltöttem, de mindhiába. Még ő sem tudta elfeledtetni velem Krist.

Nap, mint nap közelében lenni, nem megérinteni és megcsókolni iszonyú nehéz volt.

De mintha nem tetszett volna neki, hogy Nikkivel vagyok. Talán féltékeny? A gondolat elégedettséggel és boldogsággal töltött el, de nem reménykedtem.

Este, miután ismét visszautasított a klubban, ő elment Nikkivel és Ashleyvel. Nemsokkal később Nikki visszajött, de rá sem mertem kérdezni Kristenre. Inkább az ő nagy bánatára fáradtságra hivatkoztam és leléptem.

A ház felé sétálva rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáztak a fejemben, és mégsem bírtam magammal.

A saját szobám helyett az övé felé mentem.

Viszont kissé megbújtam az ajtómnál, mint aki bemenni igyekszik, mert pont jött ki valaki tőle. Egy, a stábban dolgozó nő, aki gondolom a hallottakból a fiára vigyázott.

Kristen megköszönte neki, hogy figyelt Rickyre, majd még annyit hallottam, hogy mondott, hogy zuhanyozni indul, és lefekszik a kisfia mellé.

A zuhanyozásra rögtön felkaptam a fejem. Akaratlanul is pikánsabbnál pikánsabb képek jelentek meg a fejemben, amiknek hatására még jobban akartam őt.

Megvártam, míg tiszta lesz a levegő, majd az ajtaja felé indultam.

Most, vagy soha - gondoltam magamban, majd kopogtam.

Kristen pillatokon belül ajtót nyitott, és döbbenten meredt rám. Ugyanakkor valami furcsa fény csillogott a szemében.

A megadás fénye. Talán most végre mindketten megkapjuk azt, amire oly régóta vágyunk? Egymást.

Ott állt előttem egy szál fürdőköpenyben, mikor szó nélkül léptem be mellé, és csuktam be az ajtót. Persze rögtön szabadulni akart.

- Mit akarsz? Nem kellene itt lenned.

- Dehogynem - mondtam, majd néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a karomba zártam gyönyörű testét, ami szinte rögtön reagált az érintésemre.

- Mond, hogy te nem akarod - kértem a szemébe nézve, ahol végre megpillantottam a remény szikráját. És tudtam, vagy legalábbis reméltem, hogy ezúttal enged a vágyainak…





Várom a véleményeket :)