6.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért, de itt is a fejli. Ezért is pusszantás Szilemnek(L), nektek is akik komiztatok, köszi szépen. Jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.

6.fejezet



/Kristen/


Az éjszaka kissé nyugtalanul telt számomra.

Szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egyfolytában az előttem álló napok jártak a fejemben, amiket Rob közelében kell töltenem, ráadásul Steve nélkül.

Tudom, hogy még egyszer nem szeretném megtenni azt, amit azon az éjszakán. Bár kétségkívül egy pillanatát sem bántam. Különben nem lenne most itt velünk a kis Ricky, aki nélkül már nem tudnám elképzelni az életem.

Így emiatt sosem gondolom, hogy megbántam azt az éjszakát.

De soha többé nem fordulhat elő. Ennek több oka is van, de félek, hogy most mégis hiába erős az elhatározásom, ha egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani, és eltaszítani magamtól, ha a közelemben van.

Még egyszer nem eshetek ugyanabba a hibába.

De mit tegyek, ha mégis ilyen hatással van rám?

Ez a kérdés zakatolt a fejemben egész éjjel, keveredve azoknak a pillanatoknak az emlékeivel, amiket vele töltöttem.

Az összes csókjának, simogatásának és ölelésének emlékével. Valahányszor ezekre gondolok, szinte érzem az érintéseit a bőrömön.

Ilyenkor gyorsan még a gondolatot is megpróbálom elhessegetni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Reggel kissé kapkodósan indult a napunk.

Steve kivitte a csomagokat a kocsihoz és készített valami reggelit, amíg én is elkészültem, és megetettem a kis csöppségem.

Indulásra készen álltunk, bezártuk a házat, majd már úton is voltunk a reptérre.

Ahol persze már mindenki ott volt. Köztük ő is.

Nem is akárkivel. Szinte egymásba gabalyodva Nikkivel. Igencsak közel egymáshoz. Ami persze engem nem is kellene érdekeljen, mégis rosszul esett látni őket.

Próbáltam másra gondolni, de elég nehezen ment. Ilyenkor volt a támaszom Steve, aki képes volt elterelni a gondolataim, és persze a fiam.

A gépen is szerencsétlenségünkre Nikki és Rob ültek mögöttünk.

Amikor az utaskísérőtől kértük az italokat, akaratlanul is feléjük fordultam. A látvány persze rögtön ledöbbentett.

Nikki és Rob szinte falták egymás ajkait, eléggé el voltak foglalva egymással. Steve csak mosolygott rajtuk, és jött a "milyen aranyosak" szöveggel.

Na, nálam ekkor telt be a pohár.

Steve bele volt bújva egy forgatókönyvbe, én pedig a mosdó felé mentem.

Hiába tagadom, legalább magam előtt be kell ismerjem, hogy mégsem hagy hidegen, és hogy érzek valamit Rob iránt. Ha nem így lenne, nem zavarna, amit Nikkivel csinálnak.

Töprengésemből kopogás hangja zökkentett ki.

Kiléptem a kis fülkéből és Vele találtam szembe magam.

Amilyen gyorsan csak tudtam el akartam lépni előle, és visszaszaladni a helyemre, de persze ő nem így gondolta.

Szinte megragadott, visszatuszkolt a helyiségbe és ránk zárta.

Kissé döbbenten és mérgesen néztem rá, de esélyem sem volt megszólalni, mert megcsókolt.

Rendes esetben, mint legtöbbször még élveztem is volna, de rögtön eszembe jutott, hogy néhány perccel ezelőtt még Nikkit csókolta.

Rögtön el is löktem magamtól, mire kissé értetlenül nézett rám.

- Mi a fenét akarsz? Inkább Nikkit kéne csókolgatnod - mondtam, miközben szabadulni próbáltam a karjaiból, és kijönni onnan.

De persze nem engedte. Visszarántott, a karjait még szorosabban fonta körém, és ismét ijesztően közel került hozzám.

- Látom, bejött a tervem.

- Mi van? - kérdeztem vissza.

- Csak látni akartam, meddig bírod. És jól tippeltem. Nem sokáig bírtad, hogy egy másik nőt csókolok - mondta elégedett vigyorral a képén.

- Rosszul látod. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Mehetsz is vissza hozzá, és csókolgathatod őt, nem szorulok a csókjaidra.

- Tudom. Nem szorulsz rá, hanem akarod. Azt akarod, hogy téged csókoljalak úgy, ahogy őt. Hogy téged öleljelek - mondta, miközben a nyakamra hajolt és belecsókolt.

Ismét megremegtem, és ezt ő is észrevette.

- Bebizonyítom, hogy csak engem akarsz, ahogy én téged - mondta és mérhetetlen vágyat láttam a szemében. És csak reméltem, hogy az enyémben nem ez tükröződik, hiába is érzem én is ugyanezt.

- Bizonyítsd - vágtam rá gondolkodás nélkül.

A következő pillanatban ajkai már az enyémen voltak, miközben engedelmesen nyílt meg előtte a szám, utat engedve kutató nyelvének.

Sóhajtva adtam magam át ennek az édes, ám tiltott érzésnek, amit csak ő tud kiváltani belőlem.

Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben kezei befurakodtam a ruhám alá, és puha ujjai a melleimet kényeztették.

Bele-belenyögtem a csókunkba, ami egyre szenvedélyesebb lett, miközben kócos hajába túrva próbáltam meg a lehetetlent, még közelebb tudni őt magamhoz.

Tudtam, hogy a legnagyobb őrültség, amit most teszek, és hogy itt lennem sem szabadna, mégis mindig az történik, amitől annyira féltem.

Képtelen vagyok leállni és nemet mondani neki.

Vágyom az érintéseire, a csókjaira. Steve mellett soha sem éreztem ezt, ezt a vágyat amit iránta érzek. Ezt ő is tudja, és ki is használja.

Egy pillanatra elszakadtunk egymás ajkaitól, majd ő a melleim kényeztette nyelvével, amit én hátravetett fejjel tűrtem, miközben próbáltam elfojtani a belőlem kikívánkozó hangokat.

A következő pillanatban csak annyit érzékeltem, hogy felültetett a mosdó szélére és mivel a ruhám már lekerült rólam, csak egy bugyi takarta el előle nőiességem.

Vággyal teli szemmel pillantott rám, miközben tudtam, mire készül. Mégis képtelen voltam megállítani.

Akartam őt. Mindent, amit velem tett és tenni készül.

Visszarántottam magamhoz, és csókolni kezdtem, amit örömmel viszonzott. Közben ujjai fehérneműm szélénél köröztek ezzel az őrületbe kergetve ezzel.

Végül megkegyelmezett, és végre annyi idő után újra magamon és magamban érezhettem ujjait.

Amint belém fúrta ujjait, megcsókolt. Ha nem tette volna, biztos felsikoltottam volna a rám törő kéjtől. Egyre hevesebben mozgott bennem, egyre jobban hajtva a gyönyörömet.

Közben egy percre sem eresztettük egymás ajkait. Minden egyes érintésétől szinte pezsegtem. Lángolt a testem a kényeztetésétől, és ebben a pillanatban azt kívántam, hogy ez a perc soha ne érjen véget.

Nem sokkal később ujjai játékának köszönhetően léptem át a mennyek kapuját. Remegtem a karjaiban az imént átéltektől, miközben kifulladásig csókoltuk egymást.

A nadrágja felé nyúltam volna, mikor valaki - vagy inkább valami - véget vetett eme csodás perceknek.

Ez esetben az utaskísérő kopogása és figyelmeztető hangja, miszerint ketten nem tartózkodhatunk a helyiségben.

Kelletlenül engedtem el csábítómat, ugyanakkor kissé ki is józanodtam.

Magamban hálát adtam, akárki is volt az, aki megzavart bennünket, még mielőtt még messzebb mentünk volna.

Hiába volt pokolian jó érzés a karjaiban, vele lenni, minden perce ugyanakkor pokoli bűn is volt.

Lepattantam a mosdó széléről és villámgyorsan magamra vettem a ruhám.

Mielőtt azonban tényleg kiléphettem volna, Rob ismét nem engedett.

- Akármennyire is tagadod, te is akartad, és előbb utóbb lesz egy olyan alkalom, amikor senki sem fog megzavarni bennünket - mondta, majd ismét ajkaimra vette magát. Egy vérforraló csók után eleresztett.

Kissé kábán az imént átéltektől léptem ki a mosdóból, és szerencsére az, aki az imént megzavart bennünket, már nem állt az ajtó előtt.

Kissé zavartan, vagy inkább kielégültem ültem vissza a helyemre.

Ezeknek az érzéseknek a helyét rögtön a bűntudat vette át, amint leültem Steve mellé, aki mosolyogva húzott magához.

- Jól vagy, szívem? Olyan sokáig voltál oda.

- Persze, csak egy picit rosszul éreztem magam, de most már semmi baj - próbáltam mosolyogni.

Steve ekkor felém hajolt és megcsókolt. Mintha egy kisebb morgás féleséget hallottam volna Rob felől, de nem mertem felé pillantani.

Fura érzés volt a férjem csókolni, mikor nem olyan régen még egy másik férfi csókolt. És ha másnak nem, is legalább magamnak be kell valljam, hogy az Övét jobban élveztem.

Szerencsére Nikki kissé elbóbiskolt, így remélhetőleg nem vette észre, hogy Robbal együtt tűntünk ez az előbb.

Hátra, még csak oldalra sem mertem fordulni. De közben szinte egész úton magamon éreztem Rob perzselő tekintetét.

Nem sokkal később végre leszálltunk, és kocsival voltunk úton Forsk felé.

Stevenek igaza volt. Ez nem éppen Los Angeles.

A napos idő helyett itt mindig hideg van, és esik. Ez most sem volt másképp.

Rickyre is több ruhát adtam, nem szerettem volna, ha beteg lenne.

Mikor megérkeztünk, két nagyobb házat bérelt Steve. Az egyikben a stáb és a dolgozók laktak, a miénk egy kisebb volt, ebben csak a színészek.

Nagy bánatomra, Rob szobája pont a miénk mellett volt. Még soha nem utáltam ennyire a gondolatot, hogy Steve magamra hagy. Tudtam, legalábbis reméltem, ha ő velem van, nem történik meg még egyszer az, ami a repülőn.

Elfoglaltuk a szobánkat, amiből nyílt egy kisebb, ami Rickynek volt berendezve.

Bele sem mertem gondolni, mi vár itt rám, vagy két héten keresztül a férjem nélkül. De valamiért úgy érzem, nem fogok unatkozni.

- Szóval, holnap utazol? - fordultam Steve felé.

- Igen, szívem. Csak két hét. Mire itt végeztek, én is jövök, és otthon találkozunk. Sajnálom, de muszáj elmennem megnézni azokat a helyszíneket.

- Tudom, de hiányozni fogsz - bújtam a karjaiba, miután letettem aludni a kisfiunkat.

Rengeteg mindent köszönhetek a férjemnek, akit sosem tudnék elhagyni. Ő az, aki mindig mellettem volt és van, aki mindent megad nekem és a fiamnak.

Ő az, aki mellett biztonságban érzem magam.

Steve segített kicsomagolni, majd míg a kicsi aludt Ashley felajánlotta, hogy vigyáz rá, amíg mi kicsit együtt leszünk, mielőtt Steve elmegy.

Átöltöztem, mivel a Los Angelesi kis ruha itt kissé hideg lett volna.

- Még így is gyönyörű vagy - tárta ki felém karjait Steve, majd egy utolsó pillantást vetettünk a szemünk fényére.

Steve egy hangulatos kis étterembe vitt.

Fantasztikus volt a vacsora, és a vele töltött idő is. Miután kivételesen délután óta nem esett, kicsit sétáltunk a városban.

Egy kicsi, de ugyanakkor csodás kis hely ez a Forks.

Mire visszaértünk, Ricky már pont a vacsoráját követelte. Megetettem, majd egy apuval közös fürdetés után, ismét elmerült az álmok csodás tengerében.

Mi is a szobánk felé indultunk Steve-vel.

Ezt az éjszakát viszont, mivel néhány hétig nem látjuk egymást, nem alvással töltöttük.

Mióta újra felbukkant az életemben Rob, képtelen voltam úgy együtt lenni a férjemmel, és hála az égnek ő sem erőltette.

Most viszont nem kerülhettem el, úgymond.

Azt hittem, a délután Robbal történtek óta képtelen leszek együtt lenni Steve-vel, örültem, hogy nagyot tévedtem.

És egy csodás éjszakát töltöttem vele, úgy, ahogy ennek házasok között lennie kell. Ezek után mégis láttam rá esélyt, hogy Steve-vel továbbra is ilyen maradjon a kapcsolatunk, és hogy talán mégis képes leszek ellent mondani Robnak, hiszen amit ő adna, azt megkaphatom a férjemtől. És neki nem csak egy éjszakára kellenék, mint Robnak.

Ekkor döntöttem el magamban, hogy amennyire csak tudom, távolságtartó leszek vele.

Reggel korán kellett elköszönnünk Steve-től, ami elég nehezen ment.

- Sietek haza, szívem, és amikor csak tudlak, hívlak. Szeretlek titeket.

- Mi is téged - puszilta meg a karjaiban tartott kis Rickyt, majd engem csókolt meg.

Kissé hosszúra nyúlt a búcsú, majd elment.

Nekem pedig ideje volt készülődni a mai napra.

Itt külső jeleneteket forgattunk, ide Rickyt nem vihettem magammal. Steve aszisztense Sarah, szokott ilyenkor vigyázni a kisfiamra. Nem szívesen hagyom senkire, de mivel az igen rossz idő miatt nem vihettem magammal, nem volt más választásom.

Steve mindent elrendezett, nekem csak ügyelnem kellett a felvételekre.

A szünetben a lakókocsiban voltunk a lányokkal, és persze az esténkről faggattak Steve-vel.

Nikkiben, mint mindig most sem csalódtam.

- Szóval, volt valami? Nagyon boldognak tűnsz - mondta Nikki.

- Igen. Csodás éjszakát töltöttem a férjemmel - mondtam, mire mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki.

- Örülök, olyan édesek vagytok. Reméltem, hogy megjön az eszed - célzott itt Ashley Rá.

- Ennek én is örülök. Remélem, hamar eltelik ez a néhány hét és Steve hazajön.

A kis beszélgetésünkkel hamar eltelt a szünet, majd menni kellett vissza forgatni.

Viszont amint kiléptünk a lakókocsiból szó szerint Rob karjaiba pottyantam, majd gyorsan el is távolodtam tőle, mielőtt az esti és éjszakai elhatározásaim ismét a porba hullnak a közelsége miatt.

Nem hallottuk, hogy jött és hogy kopogott volna, így rögtön egy dologra gondoltam.

Hallott mindent.

Mintha fájdalmat láttam volna a szemében, amiért hallott az éjszakánkról.

- Csak értetek jöttem, rátok várunk.

- Megyünk, édes - mondta neki Nikki.

Igyekeztem nem rá, csak a munkára gondolni.

De mégis zavart, hogy hallotta a beszélgetésünk. De jobb is így, legalább remélem, nem közeledik felém.

A délután gyorsan eltelt, amint végeztünk, rögtön rohantam a kisfiamhoz, akivel az estét kettesben töltöttük.

Miután lefektettem, pont egy szál törölközőben álltam, mikor kopogtak az ajtómon.....





Tessék komizni :)