7.fejezet

Sziasztok! Kicsit korábban, de itt az új fejezet. Most kiderül jól tippeltetek e a kopogtatóra:XD, de egy szavatok sem lehet. Többynyire Rob szemszög lett, de remélem nem bánjátok :). Jó olvasást, és köszi azoknak akik véleményezték az előző fejezetet, és persze ehhez is várom a véleményeket. Pusszantás, és persze Szilemnek is (L).

7.fejezet



/Rob/



A mosdóban történtek után kissé csalódottan és egyben elégedetten ültem vissza a helyemre. Nikki mellé, aki kissé elbóbiskolt, így remélhetőleg nem vette észre az eltűnésem.

Erről még nem beszéltem vele, sosem hoztuk szóba, de biztos vagyok benne, hogy Kristen elmesélte neki, hiszen a barátnője, hogy mi volt köztünk régen.

Vagyis csak azt az egy éjszakát. Amire azóta is várok, hogy megismétlődjön.

Rögtön amint kaptam egy lehetőséget, hogy kettesben legyek vele már a gépen is, nem szalasztottam el. Itt rögtön kútba is dobtam a tervem, miszerint békén próbálom hagyni őt, és én is más nő után nézek.

De ez nem nagyon sikerült. Később viszont történt még ez-az, ami mégiscsak segített az elhatározásom megtartásában.

Miután megérkeztünk ebbe a borús, esős kisvárosba, kicsomagoltunk, és nagy szerencsétlenségemre pont Kristen és Steve szobája mellett volt az enyém.

Vagyis inkább csak Kristené, mert Steve már holnap kora reggel elutazik. Ami szintén nem sokat dob a helyzetemen. Mégis könnyebb lenne a távolmaradás, ha a férje folyton mellette lenne. De így? Nem tudom, mi lesz még ez alatt a két hét alatt.

Reggel Steve mindent elintézett, majd elindult. Ekkor még nem sejtettem, milyen szép éjszakát töltött együtt a feleségével, azzal a nővel, aki engem is az őrületbe kerget.

Másnap szinte végigdolgoztuk a napot. Kristen felügyelt mindent, és egész nap külső helyszíneken forgattunk. Sokszor figyeltem őt, ha éppen nem forgattunk, és mintha mindig máshol járt volna. Gondolom a kisfia hiányzott neki, akit az itteni hűvösebb idő miatt most nem hozhatott magával.

Épp az egyik szünet végén jártunk, mikor sem ő, sem a lányok még sehol nem voltak. Persze az egyik lakókocsiban bújtak meg, beszélgettek.

Nem akartam megzavarni őket, de ekkor akaratlanul is olyan dolgokat hallottam, amikre nem voltam éppen kíváncsi.

Kristen előző éjszakájáról beszéltek, amiket a férje karjaiban töltött.

Nem kellett volna meglepődnöm ezen, hiszen házasok, és normális, hogy együtt vannak, mégis kimondhatatlanul rosszul esett ezt hallani is. Ha lehetne, bármit megtennék, hogy csak az enyém legyen, és senki más ne érhessen hozzá.

De erről szó sem lehet. Mit kaphatnék vagy várhatnék tőle?

Hiába tudom, hogy vonzódik hozzám, hogy milyen hatással vagyok rá, de azt sem tagadhatom, nyilván a hallottak után is, hogy szereti a férjét.

Amiért talán titkon irigylem is őt?!

Hiába is tagadom, rossz volt ezeket hallani, de talán egyben jó is. Majd ha erre gondolok, könnyebben megy az, ami eddig pokoli nehéznek bizonyult. A távolmaradás tőle.

Ahogy kiléptek, észrevettek, biztos tudták, hogy mindent hallottam. Amilyen gyorsan csak tudtam, indultam vissza a helyemre.

A forgatás ezután gyorsan eltelt, majd rögtön a szobámba indultam.

Hatalmas volt a kísértés, hogy a saját szobám helyett ne egyel arrébb menjek. Hozzá. Mégis sikerült legyőznöm a késztetést.

Ahogy beléptem rögtön megszólalt a mobilom.

- Mi újság, haver? - szólalt meg a vonal túlsó végén Tom barátom.

Őt persze nem lehet csak úgy lerázni, néha rosszabb, mint egy pletykás öregasszony. Így nagyjából mindent elmeséltem neki.

- Ez szívás tesó, de gondolom, vannak még ott csajok. Mondjuk az a csinos szőke?

- Nikki?

- Igen, ő a partnered nem?

- De.

- Na, ő sem rossz csaj, sőt. Bár tudom, hogy te másért vagy oda.

- Nem vagyok oda...

- Ugyan, nekem ne tagadd. Akármennyire nem akartad, fülig belezúgtál. Ha most tagadod is, előbb-utóbb majd bevallod.

- Inkább azt mond, veled mi újság? - próbáltam terelni a témát magamról.

- A szokásos. Egyébként anyukádék kerestek. Hívtak ma téged is, de nem értek el.

- Igen, láttam, de pont forgattam. Utánad őket is felhívom.

- Biztos örülni fogsz a hírnek, ami miatt hívtak. Arra gondoltak, hogy néhány napra meglátogatnának, ha ott, ahol most vagy az isten háta mögött, végzel a forgatással.

- Komolyan? Ennél jobb hírt most nem kaphattam volna.

- Elhiszem, majd beszélünk még, inkább hívd vissza őket. Aztán csak óvatosan a te démonoddal. Maradj távol tőle.

- Majd igyekszem - mondtam, majd elköszöntem Tomtól.

Rögtön utána felhívtam anyuékat, akik megerősítették a jó hírt, hogy ha itt két hét múlva végzek, akkor eljönnek hozzám L.A.-be. Ennél jobb hírt most nem is kaphattam volna.

Mióta ideköltöztem, nem sokszor van időm hazamenni Londonba. De ha már én nem tudok menni, ők meglátogatnak. De sajnos mivel a nővéreim dolgoznak, így ők nem tudnak jönni. De már anyáéknak is nagyon örülök.

Végre egy jó hír, ami feldobta a napom.

Este volt egy kis összejövetel a stábbal. Ahol Ő nem vett részt. Mivel szinte egész nap nem látta a fiát, gondolom, minden szabad percét vele tölti.

A többi színészekkel viszont egyre jobban kijövünk.

Nikkivel persze eddig is elég jól megvoltunk, Ashley is nagyon szimpatikus. Akárcsak Peter és Elizabeth, akik a szüleinket alakítják a filmben. Valamint a két filmbeli bátyám, Kellan és Jackson.

Főleg Kellan az, aki nem semmi egy figura. Néha őt hallgatva, mintha csak Tomot hallanám. Ő is ugyanakkora szoknyapecér, és egy két lábon járó humorbomba.

Összeültünk a helyi kis hangulatos kocsmában, és elég jól eltelt az este. Nikki végig mellettem volt, amit most nem is bántam.

A buli vége után visszakísértem a szobájába, ahol mielőtt otthagytam volna, letámadott és megcsókolt.

Normális esetben éltem volna a lehetőséggel, de miközben őt csókoltam, egy másik nőt képzeltem a helyére. Őt akartam ölelni és csókolni.

De nem lehet - mondogattam magamban szüntelenül.

Elköszöntem Nikkitől, akinek fülig ért a szája a csókunk után, majd a szobám felé vettem az irányt.

A saját szobám helyett a mellette lévő ajtó felé vitt a lábam. Képtelen voltam parancsolni magamnak, és legközelebb már csak azon kaptam magam, hogy az ajtaján kopogok.

Ekkor még nem sejtettem, hogy én személyes démonom mivel lep meg.

Nem akárhogy, egy szál törölközőben nyitott ajtót, miközben vizes hajáról csordogált a víz csupasz vállain.

Rögtön megkívántam őt, és a szemébe nézve elvesztem egy pillanatra.

- Mit akarsz? - kérdezte kissé hidegen.

Ez jó kérdés. Magam sem tudom, mit keresek itt. Nagyon úgy néz ki, ez a távol tartom magam tőle, inkább más nőt keresek, akivel nem ennyire bonyolult a dolog, mégsem megy.

- Tudod, mit akarok - válaszoltam, miközben beléptem hozzá, és becsuktam az ajtót.

Érezhette, hogy most már nincs menekvés, mivel egyre csak hátrált, míg az ágyba nem ütközött.

- Szeretem a férjem, és nem fogom megcsalni.

- Egyszer már megtetted - emlékeztettem.

- Az egy elég nagy hiba volt, és nem fog megismétlődni még egyszer.

- Tudom, érzem, hogy akarsz engem, hiába is tagadod.

Tudtam, hogy nem kellene itt lennem, mégis képtelen voltam uralkodni magamon. Semmi másra sem vágytam, csak hogy az enyém legyen.

Közelebb léptem felé, mivel már nem tudott hová menekülni.

Pillanatok alatt zártam töröközőbe csavart testét a karjaimba. Persze rögtön szabadulni akart, de jól tudtam mi az, aminek nem tud ellenállni. És be is vetettem.

Ajkaimmal a nyakára hajoltam, és csókokkal hintettem be. Ellenállása rögtön megtört, és szinte remegett a teste a karjaimban. Édes sóhajai betöltötték a szobát, amit csókjaim váltottak ki belőle.

Mintha ő is tudta volna, hogy hiába is ellenkezik és menekül. Ő is annyira akarja, mint én.

Elszakadtam puha nyakának bőrétől, és a szemébe néztem. Az ellenkezés apró szikrája is kihunyt, így teljes nyugalommal csókoltam meg. És nem ellenkezett.

Még akkor is ellenséges volt, mikor átjöttem hozzá. Mégis elég volt a karjaimba zárnom, és néhány csók, hogy képtelen legyen elküldeni. Mi tagadás, ez mérhetetlen elégedettséggel és boldogsággal töltött el.

Végigsimítva alsó ajkán sóhajtva nyíltak meg ajkai előttem, hogy nyelvünk felkutatva egymást, a jól ismert szenvedélyes táncba kezdjen.

Pillanatok alatt csavartam le testéről a törölközőt, hogy a teljes valójában csodálhassam és érinthessem testét.

Szenvedélyes csókunk, egyre finomabb érzékibbé alakult, miközben kezeimmel bejártam testének minden porcikáját.

Melleit finoman megszorítva belenyögött a csókunkba, miközben ő is ott simogatott ahol ért.

És mintha az égiek valamiért nem akarnák, hogy megtörténjen az, amire mindketten annyira vágyunk, ezúttal is közbeszólt valami. Vagy inkább valaki.

Ricky igen hangos sírására rebbentünk szét.

- Muszáj megnéznem - vetett rám pillantásokat Kristen.

- Tudom - mondtam lemondóan, majd lemásztam róla, míg ő ismét magára vette a töröközőt és a másik kis szobába igyekezett.

Rickyvel a karjaiban tért vissza, és igen zaklatottnak tűnt.

- Mi a baj?

- Tűzforró az egész teste, muszáj kerítenem egy orvos - mondta immár idegesen.

- Megfogom, addig hozz vizes ruhákat, az talán segít lejjebb vinni a lázát - mondtam.

Óvatosan a karomba adta a tűzforró testű kis csöppséget, majd a fürdő felé sietett.

Leültem ezzel kis manóval a karomban, majd Kristen jó hideg vizes ruhákat terített a karomban fekvő még sírdogáló kisgyerekre.

- Nem lesz semmi baja, ez segíteni fog - próbáltam megnyugtatni.

- Remélem! Belehalok, ha valami baja lesz.

- Nyugodj meg - simítottam végig az arcán, miközben mellém térdelt és kisfiát próbálta vigasztalni.

Hála az égnek nekem volt igazam. Nem igazán értek a gyerekekhez, de ez elég alap dolog, és szerencsére használt.

A kis Ricky egyre nyugodtabb lett a karomban, sőt érezhetően a láza is kezdett lemenni, hála a hideg vizes borogatásnak.

Egy idő után megmértük a lázát, ami már csak egy kisebb hőemelkedés volt, és végre ő is megnyugodott egy kicsit, és elszundított a karomban.

Kristen pedig ámulattal figyelte őt, én pedig őket.

Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, akárhányszor csak a karomban tartom ezt a csöppséget.

Nem tudom megmagyarázni, de mintha az első pillantottól kezdve volna valami különleges érzés, ami hozzá köt. És mintha nemcsak én, hanem ő is érezné ezt.

Nagyon megszerettem ezt a kis manót, és az anyukáját is. Nagyon úgy néz ki, mégis csak Tomnak lesz igaza, bármilyen nehéz bevallanom még magamnak is.

De képtelen vagyok, vagy leszek csak egy egy éjszakás nőként gondolni Kristenre. Rá így nem lehet. Egy ilyen nőt örökre magának akar az ember. De nekem még ez is lehetetlen. Ő már másé. Sosem lesz az enyém, maximum egy-egy éjszakára. De képes leszek beérni annyival?

Sok kérdés van, amikre még magam sem tudom a választ. És sok minden amivel nem tudom, mit kezdjek.

- Most már rendben lesz, nagyobb volt az ijedtség - pillantottam a most már nyugodtabb Kristenre.

- Köszönöm - mosolygott rám, majd olyat tett, amire én magam sem számítottam.

Felém hajolt és gyengéd, ám annál több érzelemmel teli csókban részesített.

- Nincs mit, örülök, hogy jobban lett - pillantottam a karomban szundikáló kisfiúra.

- Letehetjük az ágyába, ha…

- Ha lehet, maradnék még, olyan jó így - vallottam be.

Kristen, talán most először mosolygott rám őszintén, és boldogan.

Fogalmam sincs, mi történik, ha a közelemben van, ő és akár a fia is, de mintha ilyenkor más ember lennék.

Egy igazi nőcsábász, szoknyapecér helyett, egy érző szerelmes férfi, aki bármit megtenne az imádott nőért, és immár a kisfiáért is.

Bár nem akartam ezt érezni, legalább magamnak be kell valljam az igazat. De mit érek vele? Neki hiába is mondanám el. Ő nem fogja elhagyni a férjét, akit nyilván szeret. Az egy dolog, hogy vonzódik hozzám, az még nem szerelem. Ő a férje iránt érzi ezt.

Ezért is lenne jobb a távolságtartás köztünk. Ha egy éjszakára is lehullott az álarc, amit viseltem, holnaptól újra magamra kell öltenem.

Kristen kiment egy pillanatra, nyilván magára venni valamit, addig engem is elnyomott az álom ezzel az édes kis csöppséggel a karomban.




/Kristen/



Alig akartam hinni a látottaknak.

Magára hagytam őket egy kicsit, míg felöltöztem, és mire visszaértem Rob a kanapén aludt karjaiban a fiammal. Vagyis a fiunkkal.

Ezen az estén egy eddig még nem ismert oldalát láthattam.

Sehol nem volt a nagyképű és nőcsábász férfi, akinek eddig tartottam. Egy teljesen más oldaláról ismertem meg. És mi tagadás, ez az arca jobban tetszett.

Hihetetlen mennyire más volt így. Ahogy próbált megnyugtatni, engem és a kisfiam is, hogy végig mellettünk volt.

Különös érzések kavarogtak bennem, ahogy kettőjüket figyeltem. Olyan édesek voltak. Apa és fia. Akik viszont sosem fognak tudni erről a tényről.

Sejtettem, hogy még egy ilyen pillanat nem egyhamar lesz, így legalább ha csak titokban nekem, akartam egy emléket róla.

Hála a modern kor technikájának, elővettem a telefonom és halkan, nehogy felébresszem őket, készítettem róluk egy képet.

Az éjszakát én sem alvással, hanem kettőjüket csodálva töltöttem.

Annyira más volt így Rob. De határozottan jobban tetszett ez az énje. De valamiért úgy sejtettem, ezt a felét nem sokat fogja, vagy akarja megmutatni.

Sokat gondolkoztam rajta, mi történhetett esetleg vele, ami miatt ez az érzékeny és törődök a másikkal pasi, akinek ma mutatta magát, egy nemtörődöm, nagyképű nőcsábász álarca mögé bújt.

Bár az is igaz, ha azt az arcát mutatja, egyre könnyebben tudok ellenállni neki. Vagyis inkább nem beleszeretni. Túlságosan tetszett az, ahogy most látom őt, és félek, ha ezentúl így viselkedne, olyan érzéseket váltana ki belőlem, amiktől félek.

Nem akarok így érezni iránta, az csak bonyolítaná az életem, ami így sem könnyű.

Hiszen itt a férjem, aki imád, és akit nem hagyhatok cserben. De akármennyire is próbálom tagadni, még magam előtt is, Ő iránta is érzek valamit.

Töprengésemből a kis Ricky mocorgása rántott vissza. A mozgolódásra Rob is ébredezni kezdett.

- Szia, kisöreg - mosolygott a fiunkra, aki viszonozta apja mosolyát.

- Szia - köszöntünk mi is egymásnak.

A kisfiamért nyúltam, hogy Rob is fel tudjon kelni. Azonban túl közel kerültem hozzá. Végigsimított az egyik szabad kezével a karomon, és felém hajolt.

Tudtam, hogy el kéne hajolnom előle, de képtelen voltam.

Hagytam, hogy megcsókoljon. Sőt viszonoztam is gyengéd csodás csókját.

Elszakadtunk egymástól, majd kivettem a karjaiból Rickyt, Rob pedig az ajtó felé indult.

- Köszönöm még egyszer - mondtam, miközben már kilépett az ajtón. Tudtam, hogy muszáj elengedtem őt, most bármennyire nem akartam.

- Nincs mit, ha bármiben tudok segíteni, szólj, megígértem a férjednek is, hogy vigyázok rátok - mondta ki ezt kissé szomorúan.

Többet azonban nem tudunk beszélni, mert megjelent Nikki és Ashley, akik tágra nyílt szemmel néztek ránk.

Rob elköszönt Rickytől.

- A forgatáson találkozunk - köszönt nekem is, majd eltűnt a saját szobájában, míg én még mindig utána bámultam.

- Mi történt? Ő itt aludt?

- Igen - mondtam egyszerűen, mire két barátnőmnek a szava is elakadt, főleg Nikkié.

- Szóval, ti ketten mégis? - kérdezte Nikki.

- Nem. Ne aggódj semmi sem történt - ferdítettem el kissé a valóságot.

- Akkor minek volt itt? - kérdezte Ashley.

- Csak Ricky miatt. Vele a karjaiban aludt a kanapén. Nagyon magas láza volt az este, és nagyon megijedtem, de Rob itt volt és segített. Hála istennek egész hamar lement a láza, miután vizes ruhával borogattuk, és végül Rob karjában aludt el - meséltem el nagyjából a történteket.

- Így már értem. Legalább nem voltál egyedül, de már jobban van, ugye? - pillantott Ashley a fiamra.

- Persze, ma már nem volt láza - simogattam meg a kis csöppségem arcát. - Nem akartam, hogy maradjon, csak nagyon megijedtem. Még sosem volt beteg Ricky, és kissé bepánikoltam.

- Ne aggódj, megértük. Nem gondoltam volna, hogy Rob ilyen is tud lenni.

- Igen, ezt a felét én sem láttam még. Nem is tudjátok milyen volt látni őt, ahogy Rickyvel bánik, mintha egy teljesen más férfi lett volna. De Ricky is nagyon megszerette őt.

- Nem csoda, hiszen az apja. Gondolom, ez nem változtat semmin? - kérdezte Ashley.

- Semmin. Csak hálás vagyok neki, amiért velem volt és segített, de semmin sem változtat, szóval emiatt ne aggódj - pillantottam Nikkire.

- Tudom, sajnálom, nem akartalak megbántani, csak nem értettem, miért volt itt.

- Én ma nem forgatok, vigyázok a kis hercegre - mondta Ash.

- Köszönöm, ma nem lesz hosszú nap, siet hozzád a mami - mosolyogtam a fiamra.

- Menjetek csak, mi elleszünk.

A reggelizés után, én is lezuhanyoztam és átöltöztem. Előtte azonban, mielőtt visszatértem volna a szobába a lányokhoz, vettettem egy utolsó pillantást, telefonomba rejtett képre, amit róluk készítettem, majd mélyen a zsebembe temettem, és csatlakoztam a lányokhoz.

És kíváncsian vártam, mit tartogat számunkra a mai nap. Ekkor még csak nem is sejtettem, hogy nem ezek a forgatások, hanem az utána jövő napok tartogatnak számomra és a fiam számára érdekes eseményeket…





Tessék komizni :)