20.fejezet

Sziasztok! Sokat nem is fűzök hozzá, de hála Szilnek nagy nehezen megszületett, hamarabb meglett volna ha nem sokkol le a drágám :DDDDD, és köszi neki a javítást (LL). Nektek is a komikat (L) imádlak titeket.

Annyi hozzáfűznivaló vagy felhívásom lenne, hogy bétát keresek a Twilightos blogomra, ha érdekel valakit a dolog esetleg olvassa az részletek a Prohobited Passion blogon talán.

És még egy apróság akik a Sweet Sensations blogot olvassák, ott is van pár infó, és egy szavazás, amihez várom a véleményeket. Pussz nektek, és jó olvasást.

20.fejezet




/Rob/




- Ti honnan ismeritek egymást? – kérdezte Kristen, miután Ariana elengedett, de még mindig a karjaimban volt.

- Nahát, Tom, ez aztán a meglepetés.

- Mi újság, kislány? Ezer éve már – mondta Tom, majd ő is megölelte Arianát.

- Ez a csajszi volt az én Rob cimborám első szerelme – mondta vigyorogva Tom, én pedig végig Kristent arcát figyeltem.

Mintha féltékenységet láttam volna megcsillanni a szemében, és ez mosolygásra késztetett. Tetszett a reakciója, ki tudja, talán mégis van rá esély, hogy egyszer mégis csak az enyém legyen Ő. Csak az enyém.


Boldogsággal, és talán egy kis reménnyel töltött el a reakciója, és eközben egy ördögi terv fogalmazódott meg bennem.

Semmiképp sem akartam kihasználni Ariana felbukkanását, de vagyunk még mindig olyan jóban, hogy tudjam, ha megkérem, ezer örömmel lesz a segítségemre.

- És te hogy találkoztál Steve-vel? - fordultam Ariana felé.

- Eddig csak színdarabokban játszottam, de megkeresett és felajánlotta ezt a filmet. Amint megtudtam, hogy veled kellene dolgozzam, eszemben sem volt habozni.

- Jól tetted. Jobb partnert nem is kívánhattam volna – mosolyogtam rá, miközben néha Krisre pillantottam, akinek viszont látszólag cseppet sem tetszett az első szerelmem felbukkanása.

- Míg ti beszélgettek, én elmegyek a lányokhoz – szólalt meg hirtelen Kris, és átvette Rickyt Steve-től akinek időközben visszaadtam, mielőtt Ariana a nyakamba ugrott volna.

- Nem tartana sokáig, szívem. Utána én a kórházba megyek, de a sofőr hazavisz.

- Ha jobb lenne neked, átjöhetnétek este hozzám és akkor is beszélhetnénk, akkor addig mehetnél a szüleidhez. Remélem, jobban van az édesanyád.

- Még várnunk kell, de köszönöm. Az jó lenne.

- Tom is átjönne, Ariana is, te is jöhetnél a feleségeddel és egy vacsora mellett megbeszélnénk.

- Jó ötlet. Mit szólsz, szívem? - fordult Steve Kristenhez, akinek látszólag nem sok kedve volt ehhez.

- Nem hiszem, hogy én kellek oda. Meglesztek nélkülem is.

- Ugyan, kicsim, és tudod, hogy rád is számítok, ami a filmet illeti.

- A férjednek igaza van, örülnék, ha te is jönnél, nem lennél felesleges – mosolyogtam rá.

- Majd meglátjuk. Nem akarom megint másra hagyni Rickyt.

- Nem is kellene. Jöhetne ő is. Addig lefektetjük, amíg mi elleszünk.

- Akkor este találkozunk.

- Persze – válaszoltam.

- Gondolom, még mindig nem vagy a főzés nagy mestere, úgyhogy én veletek megyek, ha nem gond, és hárman csak összehozunk valami ehetőt estére – mondta Ariana.

- Ez remek ötlet, mint a régi szép időkben – szólalt meg Tom, és látszólag Krisnek nem igazán tetszett ez a mondat.

- Később találkozunk. Titeket meg, ha szeretnéd, elviszlek Ashelyhez, és este otthon találkozunk – nézett Steve a feleségére.

- Rendben. Sziasztok – köszönt felénk Kristen, majd egy utolsó végtelennek tűnő, részéről féltékenységgel fűszerezett pillantást váltottunk, majd elmentek.

- Ajaj haver, a csaj majd fel robbant a méregtől. Vagy inkább féltékenységtől? – súgta nekem Tom.

- Miről van szó?

- Semmiről.

- Ugyan, Rob. Tudod, hogy nekem elmondhatod. Barátok vagyunk, ami köztünk volt, annak meg már vége.

- Menjünk inkább, majd útközben – mondtam.

Persze, hála Tomnak, aki örömmel fecsegett az életemről, de Ariana is rákérdezett magától.

Neki is feltűnt, hogy Kristen talán nem volt valami lelkes az ötlettől, hogy ő lesz a partnerem, főleg miután Tom elmondta, hogy régen, még talán iskolás korunkban ő volt az első szerelmem.

Nem mintha ez változtatna bármin is, amit iránta érzek. Mindig is Kristen lesz, akit szeretni, és imádni fogok, és Ariana már csak barát.

- Akkor jól benne vagy, Robci – mondta ki a nevem úgy, mint régen.

- Kösz, haver, már majdnem mindenki tudja, hogy egy férjes nőt szeretek.

- Ugyan, emiatt ne aggódj. Nem hiába tűnt fel, hogy nem vagyok szimpi neki. Mert féltékeny.

- Ha gondolod, szívesen segítek a tervedben – mondta Adriana, miután nagyjából felvázoltam, mit szeretnék.

- Ha nem okozna gondot.

- Nem. A párom külföldön dolgozik, és neki sem kell mindent tudnia, és Kristennek sem, hogy nekem is van valakim. Ha ez segíthet neked, szívesen.

- Micsoda estének nézünk elébe – szólalt meg Tom a hátsó ülésről, miközben hazafelé tartottunk.

Reméltem, hogy jól sül e a tervem, és hogy ez talán segít ráébreszteni Krist, hogy én vagyok az, aki kell neki. Bár ezzel csak az a baj, hogy ezt ő is tudja, mégis hálából akar a férje mellett maradni.

Részben talán megértem, hiszen Steve mindig mellette volt, de erre akkor sem lehet alapozni egy házasságot, főleg ha ő engem szeret, ebben ugyanis teljes mértékben biztos vagyok.


Mielőtt hazamentünk volna, Ariana segítségével beszereztünk néhány dolgot, majd az utasításait követve nekiláttunk estefelé valami vacsorát kreálni.

Addig beszélgetéssel, néhány üveg sör társaságában töltöttünk a délutánt.

Mikor azonban közeledett az este, egyre idegesebb lettem. És féltékeny is.

Ismét oda lyukadtam ki ahova eddig. Zavar, hogy Kris a férjével jön, aki a szemem láttára ölelgeti és csókolgatja, és ki tudja, mit művelnek, ha kettesben vannak otthon?

Erre még gondolni sem mertem, csak kínzott a gondolata. Igyekeztem másfelé terelni őket.

Ariana egy kicsit elvált tőlünk, amíg hazament átöltözni és néhány dolgot elintézni, majd pont időben ért vissza, mielőtt megérkeztek volna Steve-ék.

Mondanom sem kell, hogy Kris gyönyörű volt, mint mindig. Egy csodás mini ruha volt rajta, amiben amint megláttam, azt kérdeztem magamtól, hogy fogom kibírni egész este mellette anélkül, hogy ne érnék hozzá.

A nappaliban foglaltunk helyet, Arianával szorosan mellettem.

Ricky Kris karjaiban volt, és este lévén kezdett álmos lenni, de még elég eleven volt, hogy felém nyújtózzon.

Kris felállt és átadta őt nekem, miközben észrevétlenül végig simítottam a karján, amibe beleremegett. Eközben egy szerelmes pillantást váltottunk.

Majd Ariana kezére esett a pillantása, ami a combomon pihent. Rögtön komor lett a tekintete és visszaült a férje mellé, aki a szemem láttára ölelte és csókolta azt a nőt, akit én is imádok.

Nem volt valami könnyű türtőztetnem magam, de muszáj volt.

Próbáltam a beszélgetésre figyelni, aminek a témája az új film volt. Még Kris sem tudta, miről szólna pontosan, de amint Steve mesélni kezdte, a torkunkon forrt a szó.

- A történet lényégében több szálon fut, amit titkok sokaságával van tarkítva. Adott egy házaspár, akinek a női tagja beleszeret egy másik férfiba, aki tulajdonképpen a gyermekének az igazi apja. De ez a férfi sokáig nem tud erről, eközben a férjnek is vannak titkolni valói. A feleség pedig képtelen távol tartani magát a férfitól, és ebből lesznek a bonyodalmak, míg végül kiderülnek a titkok és az is, hogy végül kivel marad a nő. A férjjel, vagy azzal a férfival, akibe beleszeretett.

Krisre pillantottam, és tudtam, hogy neki is ugyanaz jár a fejében.

Mintha a mi életünket akarná filmre vinni Steve. Egy két különbséggel.

Hogy sajnos nem az én fiam Ricky, és biztos vagyok benne, hogy Steve-nek semmi komolyabb titkolnivalója nincs Kris előtt, mivel sajnos még a vak is látja, hogy imádja a feleségét és a fiát is.

- Érdekes történet, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus film lesz – szólalt meg Ariana.

- Mit gondolsz, kicsim? - kérdezte Steve Krist.

- Szerintem is fantasztikus lesz – nyögte ki nagy nehezen.

Én pedig még mindig ezen gondoltam. Hogy mi is hasonló helyzetben vagyunk, de szerencsére, Steve semmit sem sejt abból, ami Kris és köztem van. Abból lenne csak botrány, és akkor biztos nem így viselkedne velem.

Tárgyalgattuk még kicsit a film témáját, majd átmentünk az ebédlőbe vacsorázni, addig a kis Rickyt Krissel felvittük a szobámba az ágyába, amit még akkor vettem, mikor még a londoni út előtt itt laktak nálam.

Óvatosan fektette le Kris a szundikáló kisfiút, akinek puszit lehelt az arcocskájára, amiért jelen esetben most irigyeltem őt.

Miután egy utolsó pillantást vetettünk Rickyre, Kris az ajtó felé indult, de elkaptam a karját és a karomba zártam.

Rögtön kapálózni kezdett, de nem engedtem. Semmire sem vágytam egész nap, csak a közelségére.

- Eressz el. Még a végén meglát a barátnőd.

- Mi az, csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem. Semmi okom rá, nekem is ott a férjem – vágott vissza, és rendesen telibe talált.

Rögtön lelohasztotta a mosolyom.

- Tudod, hogy semmi okod rá. Téged szeretlek.

- Hát, nem úgy tűnik.

- Csak barátok vagyunk, ami volt, régen történt – mondtam el az igazat.

- Úgy tűnik, ő nem így gondolja. De nekem semmi jogom szemrehányást tenni neked. Azt teszel, amit akarsz, és akivel akarsz – mondta, miközben elfordította a fejét.

Álla alá nyúltam, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

- Te is nagyon jól tudod, hogy csak egy valakit akarok. És az te vagy. Más nő nem érdekel.

- Pedig jobb lenne. Felejts el, Rob, és pont kapóra jön Ariana. Így lenne a legjobb.

- Kinek lenne az? Szerintem egyikünknek sem.

- Hagyj elmenni, és menj vissza a barátnődhöz. Maradjunk a megbeszélteknél. Vége. Tartsunk magunkat ehhez.

- Neked menni fog? El tudod ezt felejteni? – kérdeztem, de esélyt sem hagytam, hogy válaszolhasson.

Ajkaira tapasztottam az enyémet, és csókolni kezdtem.

Kezei eközben a mellkasom ütlegelték és szabadulni próbált, de eszembe sem volt elengedni. Érzések millió kavarogtak bennem, miközben az imádott nőt ismét a karomban tartottam.

Kezeim a derekát cirógatták, miközben nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkán, mire megtört az ellenállása.

Belemosolyogtam a csókunkba, miközben nyelvem a szájába csúsztattam. A mennyekben éreztem magam, amit édes nyelve szenvedélyes és szerelmes táncot lejtett az enyémmel.

Karjai immár nem ütlegeltek, hanem a nyakam köré fonódva vontak közelebb magukhoz. Puha ujjait a hajamba túrta, miközben csókunk egyre szenvedélyesebb lett.

Néhány utolsó csókot váltva eltolt magától.

- Ez akkor sem változtat semmin – mondta, majd kitépte magát a karomból, és magamra hagyott.

Tehát, ahogy vesszük a tervem egy része bevált. Féltékeny lett, de ahogy ő is mondta, nem változik a helyzet. Ő továbbra is a férjével van.

Vacsora után néhány ital társaságában a nappaliba mentünk.

Steve a polcom előtt nézelődött, mikor a kezébe akadt valami. Egy lemez, amire csupán néhány név volt írva, köztük az enyém és Tomé. Rögtön rá is kérdezett.

- Még Londonban zenélgettünk a srácokkal.

- Szabad? Mármint, ha nem zavar.

- Persze – intettem a lejátszó felé, majd betették a cédét.

Nekem pedig egy elég veszélyes ötletem támadt, amíg Steve, Tom és Adriana a zenével voltak elfoglalva.

- Megnézzük Rickyt? Mintha sírni hallottam volna – pillantottam Kris felé, aki először értetlenkedve nézett rám, majd férjére pillantott, aki épp a zenével volt elfoglalva.

Mikor senki sem látta már, és a szoba felé igyekeztünk, kézen fogtam és berántottam.

Nem tudom mi ütött belém, de be akartam bizonyítani neki ismét, már sokadjára, hogy még mindig én vagyok az, aki kell neki, és hogy hiába is mondja, képtelen elengedni.

Berántottam a szobába, ahol a következő pillanatban már ajkait kerestem.

Azt hittem, rögtön ellenkezni fog, vagy ellökni magától, mint ahogy nem olyan régen akart. De pont ellenkezőleg cselekedett.

Éreztem rajta, hogy ő is ugyanúgy akarja mint én, és ez boldogsággal töltött el.

- Hiába is tagadnám, hogy akarom, nem lehet. Itt nem.

- Nem érdekel. Akarlak – súgtam vissza, miközben a nyakára hintettem csókjaimat.

Karjaival kapaszkodott belém, miközben teste remegett a vágytól. Akárcsak az enyém. Nem haboztam megadni neki azt, amire mindketten vágyunk, ha most gyorsnak is kell lennünk a helyzetre nézve.

Belegondolva tényleg őrült ötlet, hiszen Kristen férje csupán pár méterre van tőlünk, miközben én magamévá teszem a feleségét. Kicsit furán, sőt mondhatni már szemétül hangzik, de jelen pillanatban semmi sem érdekel.

Valahányszor a karjaimban tartom ezt a nőt, a világ megszűnik létezni, és csak mi ketten vagyunk. Ez most sincs másképp.

Továbbra is a nyakát csókolgattam, miközben igyekeztem épségben megszabadítani a ruhájától. Melltartót nem viselt alatta, és amint elém tárultak fedetlen keblei, teljesen elvesztettem a fejem.

Mellbimbóit kezdtem kényeztetni, miközben a bugyit varázsoltam le róla. Az ő kezei sem tétlenkedtek, pillanatok alatt szabadított meg a felsőmtől és a nadrágomtól, hogy végre meztelen valónkban olvadhassunk össze.

Akármennyire is szerette volna, nem volt időnk hosszabban kényeztetni egymást, de nem is nagyon kellett, így is eléggé fel voltunk izgulva.

Erről akkor is megbizonyosodhattam, amikor ujjaim szerelmem testének mélyére fúrtam. Ajkaimat rögtön az övére nyomtam, hogy nyögéseit csókjaink nyeljék el. Akármennyire is imádom a hangjait, ezúttal nem lenne jó, ha más is hallaná őket.

A karjaimba kaptam őt, és az ajtónak döntöttem, miközben lábait a derekam köré kulcsolta. Nem haboztam tovább ezzel magunkat kínozva, hanem benyúltam összetapadt testünk közé, és már fájóan merev férfiasságomat nőiessége tüzes barlangjába küldtem.

Hátravetett fejjel nyögtem fel, amit szerencsére a zene hangja is elnyomott.

Szerelmemnek is nehézére esett visszafogni a hangját, amint elkezdtem egyre gyorsabban mozogni benne.

Többnyire ilyenkor a vállam díszítette harapásokkal, amik nem hogy fájtak, hanem még inkább feltüzeltek.

Kezeim eközben melleit becézgették. Őrjítő csípőmozgásainak hála, kisvártatva egyszerre léptünk át az édes megsemmisülések kapuján.

Kristen az imént átéltektől remegve omlott a karjaimba, miközben még mindig benne voltam, és derekamra kulcsolódott lábaitól, ha akartam, sem tudtam volna szabadulni testéből – de persze nem is akartam.

- Csak egy kicsit hadd érezzelek még – súgta a fülembe, majd csókot lehelt a nyakamra.

Szavai ismét megdobogtatták a szívemet, ami idáig is csak érte dobogott.

Örömmel teljesítettem a kérését, bár én akár örökre így maradtam volna. Mégsem lehetett.

A boldog, titkos pillanatokat egy suttogó hang szakította félbe.

- Jó lenne ha jönnétek végre – hallottuk meg Tom halk hangját, majd sajnos vissza kellett térnünk a magunk kis mennyországából a földre.

Kihúzódtam szerelmem testéből, és szinte fázni kezdtem.

Egy egy megadó sóhajjal vettük vissza magunkra a ruháinkat, majd egy szenvedélyes, ugyanakkor szerelmes csókot váltottunk.

- Szeretlek. Csak téged – fordítottam magam felé, mielőtt kiléptünk volna.

- Én is téged akármi is történik – mondta, majd egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, és kilépett a szobából, én pedig követtem.

Ezek után végképp nem tudom, hogyan fogom betartani, amit ígértünk, hogy ennek vége köztünk.

Még szerencse, hogy Steve-et addig lefoglalta a zene, és hogy a szobában Ricky sem ébredt fel az anyja és jómagam hangjaira.

Ariana, akárcsak Tom, mintha összebeszéltek volna, kaján vigyorral a képükön néztek ránk. Talán Steve reakciójától féltem, és reméltem, hogy nem sejt semmit.

- Ne haragudj, csak Ricky felsírt, de visszaaludt.

- Akkor jobb lenne, ha mennék, és hagynánk Robékat is pihenni.

- A zenék pedig fantasztikusak. Egy-kettőt ha nem bánod akár fel is használhatnánk a filmhez. Nagyszerűen a számok – mondta Steve, mire nekem ismét leesett az állam.

- Azért annyira nem jók.

- Ugyan, ne szerénykedj, ezek fantasztikusak. Feltéve, ha a többiek is belemennek.

- Szerintem nem lesz gond, de biztos találnál jobb zenéket, mint ezek.

- Van egy-kettő ami nagyon tetszik, és pont jó is lenne. De ezt is megbeszéljük még. Az utolsó simításokkal dolgozunk a Twilighton, addig előkészülünk erre a filmre. Nektek addig lesz néhány szabadnapotok. Aztán, ha benne vagytok, belevágunk ebbe.

- Az remek lenne.

- Kicsim, hozod Rickyt és akár mehetnénk? Ariana, ha akarod, hazaviszünk – mondta Steve.

- Ha nem okozna gondot. A srácok akkor mehetnének pihenni – pillantott rám mosolyogva Ariana.

Kristent elnézve nem igazán díjazta férje ötletét, de mintha részben örült is volna, hogy nem marad itt, vagy nem én viszem haza. Ez ismét örömmel töltött el.

Kristen a szobák felé indult, hogy hozza Rickyt, de ezúttal nem tudtam utána menni.

Steve addigra elköszönt tőlünk, és Ariana cselesen előre vitte, így nyugodtan el tudtam köszönni Kriséktől, míg Tom a konyhába száműzte magát.

- Nem tetszik az ötlet, de inkább velünk jöjjön, mint itt maradjon, még a végén... Bár azt csinálsz, amit akarsz.

- Ne kezd megint. Nem csináltam volna vele semmit. Csak veled akarom azt csinálni – súgtam a fülébe. – És tetszik, hogy féltékeny vagy. Ez az jelenti, hogy szeretsz.

- Nem vagyok féltékeny. És tudod, hogy szeretlek, akárhogy is áll most ez a dolog velünk.

- Tudom. És csak ez éltet – mondtam, majd felé hajoltam, hogy megcsókoljam.

Egy mindennél édesebb csókot váltottunk, majd elszakadt tőlem, és az ajtó felé indult.

Sóhajtva néztem utána, majd néztem ahogy elhajtanak.

- Nemsemmi vagy, tesó. Merész húzás volt, majdnem hogy a férje szeme láttára – célzott itt a kis afférunkra Krissel.

- Tudom, de teljesen megőrjít ez a nő.

- Azt látom. És azt is, hogy nem nagyon megy ez a hagyjuk abba a dolgot.

- Hát nem. És nem tudom, mi lesz ebből.

- Azért, gondolom, örült a fejed. Krist majd megette a féltékenység amikor Arianaval látott.

- Ez volt a cél. De pokoli jó érzés, mert tudom, hogy szeret. Bár ezt enélkül is tudtam.

Tommal visszamentünk a nappaliba iszogatni még egy kicsit, és végre ezek után talán reménykedve hajthattam álomra a fejem.





/Kristen/



Ekkora őrültséget sem csináltam még, de nem bírtam. Fogalmam sincs, mit művel velem ez a pasi, de képtelen vagyok meglenni nélküle.

Akármilyen veszélyes is volt ezt tenni, el sem tudom mondani, milyen érzés volt ismét a karjaiban lenni, és az övének lenni.

Emellett hazafelé Steve-vel, miután Arianat hazavittük, a bűntudat is gyötörni kezdett.

Hiába döntöttem el, hogy Steve-vel maradok, és biztos, hogy egyelőre kitartok a döntés mellett, de tudom, hogy hosszútávon ez nem fog menni.

A hála, amit iránta érzek, nem elég a házassághoz. Szeretem őt, de közel sem úgy, mint Robot.

Ismét azt kérdezgetem magamtól, amit az utóbbi időben már annyiszor.

Mit tegyek?

De a választ még mindig nem tudom. Csak azt, hogy ez a házasság nem fog működni így sokáig.


Hazaérve Rickyt lefektettem, majd én is lezuhanyoztam, miközben még mindig magamon éreztem Rob érintéseit, a simogatásait, a csókjait.

Csak rá vágytam, hiába voltam nem olyan régen az övé.

Kelletlenül másztam ki a zuhany alól, amire Steve átöltözve várt rám a szobában.

- Ha nem baj, igaz késő van, de bemegyek anyuékhoz, legalább apa is had pihenjen kicsit.

- Persze, hogy nem. De neked is pihenned kellene. Vagy ott vagy, ha nem, akkor dolgozol. Neked is kell pihenned.

- Fogok, ne aggódj. Lesz néhány olyan jelent a filmben amit egy tengerparti helyen akarok forgatni, és arra gondoltam Robékkal elmehetnék valahová egy szigetre kinézni a helyet. És pihenhetnénk is egy-két napot.

Na most leszek bajban. Hihetetlen, hogy Steve-nek mindig van valami ötlete. Néha azt kívánom, ne lennének a filmjei, amik mindig valami galibát okoznak.

- Elég lenne, ha csak ti mennétek.

- Ne csináld már, szívem. Olyan régen utaztunk el együtt. Csak két-három nap az egész.

És ilyenkor jön az, hogy nem tudok nemet mondani neki.

- Legyen – adtam meg magam ismét.

Ha Steve tudná, hogy folyamatosan egy másik férfi karjaiba sodor, biztos nem csinálná ezt.

De félek is emiatt, hiába mondta, hogy Ariana már csak a barátja. Régen szerette, és még mindig elég jól megvannak.

Erre gondolni sem mertem. Még a gondolta is fáj, hogy más nőt szeressen, hogy máshoz érjen úgy, ahogy hozzám.

Önző dolog, de csak magamnak akarom őt.

Nem tudom, hogy mint lesz, de ebben a pillanatban ezekkel a gondolatokkal döntöttem el, hogy amint Steve anyja jobban lesz, és úgy látom, mégis megteszem azt, amire sosem gondoltam.

Beszélek vele, és elmondom neki Robot.

Bár előtte jobb lenne vele beszélni. Hiszen, ha elmondom Steve-nek, ha mindent bevallok neki, biztos vagyok benne, hogy azzal Rob karrierjének is annyi.

Ismét ott tartok, hogy nem tudom mit tegyek. Valamit így is, úgy is tönkre fogok tenni. A házasságom lesz az, vagy Rob és a karrierje?

Azt hiszem, jobb lenne, ha várnék ezzel. Legalább míg a filmeket megcsinálják. De az is, ki tudja mennyi idő.

Azt tudom csak, hogy képtelen leszek meglenni Rob nélkül. Már úgy van szükségem rá, mint az éltető levegőre.

Egyelőre talán az lesz a legjobb, ha minden marad, ahogy van. Robnak sem szólok, mire jutottam. Nem akarom, hogy netán ha úgy alakul, vagy történik valami, hiába reménykedjen.

Még szerencse, hogy eddig nem jött az elég kézenfekvő dologra, hogy Ricky az ő fia, de félek, hogy ami késik nem múlik.....

Miután Steve elment, én is ágyba bújtam, és az Ő arcát látva utoljára magam előtt merültem el az álmok tengerében.




Reggel a gőgicsélő kisfiam ébresztett, aki az ennivalóját követelte. Steve is itthon volt már, ő hozta be nekem Rickyt.

Amint megkapta amire vágyott, mosolyogva ficánkolt a karjaimban.

Steve átvette őt tőlem, amíg én is összekaptam magam. Steve már szólt Robnak az utazási terveiről, ezt akarta megbeszélni velük, hogy mikor és hova mehetnénk, így bekísértük őt a stúdióba.

Robék még nem voltak itt, Steve pedig néhány telefont intézett, addig én öltözőbe mentem, és felhívtam Ashleyt.

Persze, elég kíváncsi természet révén, nagyjából mindent elmondtam neki, persze ügyelve arra nehogy bárki is meghallja.

- Tudod, hogy rám számíthatsz. De látva és tudva így rólad meg Robról, amilyen most veletek, még jobb lenne, ha tudná.

- Mit lenne jó tudnia Robnak? – kérdeztem vissza, majd leesett mire gondol Ash.

- Azt, hogy Ricky az ő fia – mondtam ki hangosan Ashleynek.

- Hogy mi? Rob az apja a fiadnak? – hallottam hirtelen egy hangot mögülem, és még a vér is megfagyott az ereimben.

Hátrafordultam, és egy szintén döbbent szempárral találtam szembe magam...






Várom a véleményeket :)