8.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet. Sokat nem mondanék róla, kicsit talán gonosz voltam, de ha elolvassátok megtudjátok mire értem. De karácsonyra, péntek reggel érkezik az új fejli. Már korán 8 körül, mert utána egész nap nemtudok gépközelben lenni. Hatalmas pusszantás Szilemnek (L), nektek jó olvasást, és köszi szépen a komikat az előzőhöz, ide is várom a véleményeket. Pusszi.

8.fejezet




/Kristen/


Az itteni forgatások csupán két hétig tartanak, és a gyorsan telő időnek hála, már csak két napunk van.

Steve még mindig távol van, de mire hazaérünk Los Angelesbe, addigra ő is otthon lesz.

Nemcsak nekem, hanem a kis Rickynek is nagyon hiányzik már.

Ez a gondolat segített, hogy még csak véletlenül se akarjak bármi meggondolatlant tenni. Gondolok itt Robra.

Bár, valami csodának hála, és meg kell valljam, nem tudom örülök-e neki, de az utóbbi napokban mondhatni nem is beszéltünk.

Azóta az éjszaka óta, amit velem és Rickyvel töltött, nagyon távolságtartó velem. Ezen gondolkozva nem tudom, mi lehet ennek az oka. Hisz amióta csak újra találkoztunk, mindig igyekezett a közelemben lenni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy ismét az övé legyek.

De napok óta semmi.

Ha kell, beszélünk egymással, de csak a munkáról. Szinte minden idejét nem tudom, hogy örömömre vagy bánatomra, Nikkivel tölti, aminek gondolom ő nagyon örül.

Nekem is kellene, de mégsem vagyok boldog.

Még magamnak sem nagyon merem bevallani, hogy zavar, akármi is legyen köztük, és ami még rosszabb, hogy hiányzik.

A közelsége, az érintése, a csókjai. Ő.

Nem tudom, miért változott a véleménye, és marad mégis távol tőlem. Ennek részben örülnöm kéne, de egy kis részem csalódott is.

Aztán, ha jobban belegondolok, talán neki és nekem is így lesz a legjobb. Nekem ott van Steve, neki pedig, azt hiszem, immár Nikki.

Igyekeztem én is elterelni róla a gondolataimat, de még azt sem mondhatom, hogy a munkába menekülök. Hiszen ő is része annak, és nap, mint nap kénytelen vagyok végignézni, amint Nikkivel enyeleg.

Sőt, ilyen szempontból a fiamhoz sem tudok menekülni, hiszen elég csak rápillantanom, már most, ilyen kicsinek is tiszta apja. Még szerencse, hogy ő ezt nem tudja.

Mivel ez az utolsó előtti esténk Forskban, hamarabb abbahagytuk a forgatást, és összejött a stáb egy kisebb bulira a helyi kis klubban.

Amennyire tartottam ettől a helytől, főleg a hideg időjárása miatt, annyira megszerettem itt. Olyan nyugodt, és békés.

Azt hiszem, ha alkalmunk lesz rá, szeretnék visszajönni ide.

Rengeteg időt töltöttem ezekkel az emberekkel, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki.

Ashleynek is a lehető legjobban alakultak a dolgai Kellanal. Mint akik egymáshoz ragadtak. Már amennyire sikerült őt eddig megismernem, szép pár alkotnak Ashleyvel. De azt, hogy mi van köztük pontosan, csak ők tudják.

Mindenesetre jó ilyen boldognak látni Asht.

Többnyire a színészekkel, Elizabeth-tel, Peterrel és Kellannel, és Taylorral kerültünk jó viszonyba.

Este letettem aludni a kis csöppségem, akire ismét vigyáztak, majd felöltöztem és elindultunk az esti buli helyszínére.

Ashleyékkel mentem, Nikki és Rob együtt jöttek.

Amint megérkeztünk, rendeltünk is némi alkoholt. Én persze csak módjával, de azért valami enyhébbet én is ittam. Elnézve Nikkit és Robot, szükségem is volt rá.

Szerencsétlenségemre pont mellettem ültek, és első sorból nézhettem az andalgásukat.

Látszólag mindenki nagyon jól érezte magát, csak én nem. Néha összeakadt egy-egy pillanatra a tekintetem az Övével.

Kellan és Ashley kihasználták, hogy lehet táncolni, és pont kifogtak egy lassú dalt, mialatt összebújhattak.

Persze Rob ma mindenáron az őrületbe akart kergetni, és táncolni hívta Nikkit, aki örömmel ment vele.

Hiába is tagadom, mardosott a féltékenység, amint láttam, hogy öleli magához Nikkit.

Akaratlanul is eszembe jutott, hogy akár én is lehetnék a karjaiban. Gyorsan el is hessegettem a gondolatot, és igyekeztem másra gondolni. Persze nem sok sikerrel.

Inkább Elizabeth-tel beszélgettem, aki szintén odáig van Rickyért, és megbeszéltem velük, hogy ha visszamegyünk LA-be, átjönnek hozzánk.

Ashley néha rám pillantott, de igyekeztem a többiek előtt nem kimutatni a rossz kedvem.

A következő pillanatban Ashley már mellettem ült.

- Kellant hol hagytad?

- Lekérte Nikkit Robtól - mosolygott rám barátnőm. - Rossz volt látni titeket, Rob végig téged bámult, még szerencse, hogy Nikki nem látta.

- Mi van? Mióta fogod te is a pártját?

- Dehogy fogom. Tudod, hogy szerintem Steve a hozzád való, és én mellette vagyok, de attól még nem vagyok vak.

Erre időm sem volt válaszolni. Megjelent mellettünk Rob.

- Szabad? - nyújtottja a kezét felém.

Egy pillanatig tétováztam. Egyrészt nem értettem őt, hiszen napok óta kerül, és Nikki körül legyeskedik, másrészt pedig elég volt a szemébe néznem, hogy mindent elfelejtsek, és csak arra gondoljak, ha csupán néhány percre is ismét a karjaiban lehessek.

Kérdő pillantásokat vetettem Ashleyre, aki csak mosolygott, és akinek még mindig nem értettem a viselkedését, hiszen nem olyan régen még Rob ellen volt.

Bár úgy tűnik, most ő az, aki a szerelem rózsaszín felhőin lépked, hála Kellannak.

Visszatérve a valóságba, a kezem az övébe helyeztem, majd követtem őt.

Kissé tétován fordultam felé, de ő tudta, mit akar.

Gyengéden magához vont, míg ő karjait a derekam köré, én a nyaka köré kulcsoltam őket, ezzel tudva őt még közelebb magamhoz.

Szorosan zárt a karjaiba, mintha sosem akarna elengedni. És bármennyire is tilos, titkon én is ezt kívánom.

Kiélvezve a pillanat varázsát, jutott eszembe, hogy hol is vagyunk. Féltem, hogy mi lesz, ha valaki rájön, mi van, vagy nincs köztünk, de gyorsan körbepillantva mindenki mással volt elfoglalva.

Kivéve egy valakit. Nikkit.

Ő, Ashelynek hál,a Kellanal táncolt, de közben végig bennünket figyelt. Kissé sem tűnt boldognak.

Nem akartam emiatt összeveszni a barátnőmmel, aki láthatólag nagyon is odavan Robért.

Aki édes érintéseivel a derekam simogatta, és akaratlanul megremegtem az érintéseitől, miközben arcát a nyakamba fúrta, és csókot lehelt rá.

Rögtön el akartam húzódni, hiszen mégis csak nyilvános helyen vagyunk. De ő nem engedett.

- Csak egy kicsit hadd tartsalak a karomban - kérte.

- Nikkinek nem igazán tetszik az ötleted - vágtam rá kissé gúnyosan.

- Nem érdekel.

- Az utóbbi napokban nem úgy tűnt.

- Talán féltékeny vagy? - emelte rám csillogó szemeit.

- Csak szeretnéd.

- Tényleg szeretném, de azt hiszem, már ezt is elértem.

Most már aztán tényleg elegem lett belőle, hiszen a sejtésem is beigazolódott. Akkor este, mikor velem és a fiammal maradt, egy másik énjét mutatta.

De ez az igazi. A nőcsábász, aki hatalmas egóval rendelkezik. És mégis az, aki akár egyetlen érintésével képes az őrületbe kergetni.

Tudja, hol érintsen, hol csókoljon, hogy eszemet vesszem. És ezt rendszerint ki is használja.

Hiába is próbáltam volna ellökni magamtól, nem eresztett volna, és talán én sem akartam szabadulni csábítóm karjaiból?

Egy végtelenségig tartó dal után egymás szemébe néztünk, majd egy pillanatra szemei az ajkamra tévedtek.

- Meg ne próbáld - figyelmeztettem, mikor tudtam mi jár az eszében.

- Napok óta vágyom erre - mondta.

- Nem úgy tűnt - pillantottam Nikkire.

- Nagyon jól tudod, hogy téged akarlak.

- Akkor tőle mit akarsz? Nem akarom, hogy miattad szenvedjen.

- Csak megpróbálom elfelejteni azt, akire gondolnom sem kellene, és szabadna - nézett mélyen a szemembe.

Bánatomra vagy örömömre ismét egy lassú dal következett.

Rob szorosan vont magához, miközben belélegeztem ismerős, fantasztikus illatát. Ő pedig nem zavartatta magát, arcát ismét a nyakamba temetve lehet néha csókot rá.

A végén már engem sem érdekelt semmi. Csak a pillanat.

- Töltsd velem az éjszakát - szólalt meg hirtelen, mire megmerevedtem a karjaiban.

Elszakadt a nyakamtól, majd a szemembe nézve várta a válaszom.

Pillanatok alatt habozás nélkül kellett volna rávágnom, hogy NEM.

Mégis képtelen voltam rá. Ha másnak nem is, magamnak be kell valljam, hogy mit is jelent nekem ez a pasi, és akit képtelen leszek kizárni az életemből.

Semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy akarom. De bármennyire is szeretném, nem lehet. Nem történhet meg újra.

- Nem lehet - mondtam ki alig hallhatóan.

- Tudom, hogy te is akarod - motyogta ismét a nyakamba, amitől csak még jobban vágytam rá.

- Akkor sem. Az soha többé nem történik meg - válaszoltam, és akármennyire is nehezemre esett, kibújtam az öleléséből és visszaindultam az asztalhoz.

Nem volt kedvem tovább maradni, így elköszöntem a többiektől és indulni akartam. Ashley és Nikki el akartak kísérni, aminek persze tudtam, hogy csak egy oka van.

Nikki kissé mérgesen pillantott rám a Robbal töltött percek után.

- Csak táncoltunk. És nem én akartam.

- Azért eléggé forrt köztetek a levegő. Nem tudom, mit akarsz Kris, de ha érdekel, akkor mond meg, és ha nehezen is, mert teljesen odavagyok érte, kiverem a fejemből - mondta Nikki.

- Nem érdekel. Ott a férjem, és még egyszer nem fogom megtenni vele, hogy megcsalom - mondtam, de kissé féltem, hogy képtelen leszek megtartani az ígéretem.

Már így is hatalmas dolog volt részemről még magamnak is beismerni, hogy igenis ő is érdekel engem. De hogy pontosan mit érzek iránta, azt még én sem tudom. Csak sejtésem van erre az érzésre.

Ami csak egy szó. De kimondani nem merem. Nem szabad, éreznem sem szabadna ezt.

- Akkor szabad a pálya? - kérdezte komolyan Nikki.

- Igen. A te dolgod, engem nem érdekel - válaszoltam.

Visszaérve a szobámba mentem Ashleyvel, Nikki pedig visszament Robhoz.

- Te elhiszed, amiket Nikkinek mondtál?

- Miért?

- Tudod, hogy nagyon szeretem Steve-et, és szerintem ő a neked való férfi, de emellett látom, mit vált ki belőled ez a pasi, még ha tagadod is. Úgy néztek egymásra, nézel rá, mint ahogy a férjedre sosem. És mégiscsak ő a fiad apja.

- Sehogy sem nézek rá. És a fiam apja Steve, és ez sosem fog megváltozni.

- Rendben, de tudod, hogy rám számíthatsz - ölelt meg.

- Tudom, és köszönöm.

Elköszöntem Ashleytől, akihez időközben visszajött Kellan is. Ők kettesben mentek el, míg én is megkerestem az én hercegem, aki édesen aludt már.

Percekig csak néztem őt, a kis csöppségem, majd egy forró zuhany mellett döntöttem. Ekkor még nem sejtettem, micsoda este, sőt éjszaka vár rám. Minden csak az én döntésemen múlik.




/Rob/


Az utóbbi napokban olyat tettem, amit már régen nem, és pokoli nehéz volt. Távol maradni Kristentől.

Nap, mint nap a közelében lenni, tudni, hogy adott lenne a lehetőség, hisz most egyedül van. Mégis, ahogy csak tudtam kerültem őt.

Helyette minden időmet Nikkivel töltöttem, de mindhiába. Még ő sem tudta elfeledtetni velem Krist.

Nap, mint nap közelében lenni, nem megérinteni és megcsókolni iszonyú nehéz volt.

De mintha nem tetszett volna neki, hogy Nikkivel vagyok. Talán féltékeny? A gondolat elégedettséggel és boldogsággal töltött el, de nem reménykedtem.

Este, miután ismét visszautasított a klubban, ő elment Nikkivel és Ashleyvel. Nemsokkal később Nikki visszajött, de rá sem mertem kérdezni Kristenre. Inkább az ő nagy bánatára fáradtságra hivatkoztam és leléptem.

A ház felé sétálva rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáztak a fejemben, és mégsem bírtam magammal.

A saját szobám helyett az övé felé mentem.

Viszont kissé megbújtam az ajtómnál, mint aki bemenni igyekszik, mert pont jött ki valaki tőle. Egy, a stábban dolgozó nő, aki gondolom a hallottakból a fiára vigyázott.

Kristen megköszönte neki, hogy figyelt Rickyre, majd még annyit hallottam, hogy mondott, hogy zuhanyozni indul, és lefekszik a kisfia mellé.

A zuhanyozásra rögtön felkaptam a fejem. Akaratlanul is pikánsabbnál pikánsabb képek jelentek meg a fejemben, amiknek hatására még jobban akartam őt.

Megvártam, míg tiszta lesz a levegő, majd az ajtaja felé indultam.

Most, vagy soha - gondoltam magamban, majd kopogtam.

Kristen pillatokon belül ajtót nyitott, és döbbenten meredt rám. Ugyanakkor valami furcsa fény csillogott a szemében.

A megadás fénye. Talán most végre mindketten megkapjuk azt, amire oly régóta vágyunk? Egymást.

Ott állt előttem egy szál fürdőköpenyben, mikor szó nélkül léptem be mellé, és csuktam be az ajtót. Persze rögtön szabadulni akart.

- Mit akarsz? Nem kellene itt lenned.

- Dehogynem - mondtam, majd néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a karomba zártam gyönyörű testét, ami szinte rögtön reagált az érintésemre.

- Mond, hogy te nem akarod - kértem a szemébe nézve, ahol végre megpillantottam a remény szikráját. És tudtam, vagy legalábbis reméltem, hogy ezúttal enged a vágyainak…





Várom a véleményeket :)

7.fejezet

Sziasztok! Kicsit korábban, de itt az új fejezet. Most kiderül jól tippeltetek e a kopogtatóra:XD, de egy szavatok sem lehet. Többynyire Rob szemszög lett, de remélem nem bánjátok :). Jó olvasást, és köszi azoknak akik véleményezték az előző fejezetet, és persze ehhez is várom a véleményeket. Pusszantás, és persze Szilemnek is (L).

7.fejezet



/Rob/



A mosdóban történtek után kissé csalódottan és egyben elégedetten ültem vissza a helyemre. Nikki mellé, aki kissé elbóbiskolt, így remélhetőleg nem vette észre az eltűnésem.

Erről még nem beszéltem vele, sosem hoztuk szóba, de biztos vagyok benne, hogy Kristen elmesélte neki, hiszen a barátnője, hogy mi volt köztünk régen.

Vagyis csak azt az egy éjszakát. Amire azóta is várok, hogy megismétlődjön.

Rögtön amint kaptam egy lehetőséget, hogy kettesben legyek vele már a gépen is, nem szalasztottam el. Itt rögtön kútba is dobtam a tervem, miszerint békén próbálom hagyni őt, és én is más nő után nézek.

De ez nem nagyon sikerült. Később viszont történt még ez-az, ami mégiscsak segített az elhatározásom megtartásában.

Miután megérkeztünk ebbe a borús, esős kisvárosba, kicsomagoltunk, és nagy szerencsétlenségemre pont Kristen és Steve szobája mellett volt az enyém.

Vagyis inkább csak Kristené, mert Steve már holnap kora reggel elutazik. Ami szintén nem sokat dob a helyzetemen. Mégis könnyebb lenne a távolmaradás, ha a férje folyton mellette lenne. De így? Nem tudom, mi lesz még ez alatt a két hét alatt.

Reggel Steve mindent elintézett, majd elindult. Ekkor még nem sejtettem, milyen szép éjszakát töltött együtt a feleségével, azzal a nővel, aki engem is az őrületbe kerget.

Másnap szinte végigdolgoztuk a napot. Kristen felügyelt mindent, és egész nap külső helyszíneken forgattunk. Sokszor figyeltem őt, ha éppen nem forgattunk, és mintha mindig máshol járt volna. Gondolom a kisfia hiányzott neki, akit az itteni hűvösebb idő miatt most nem hozhatott magával.

Épp az egyik szünet végén jártunk, mikor sem ő, sem a lányok még sehol nem voltak. Persze az egyik lakókocsiban bújtak meg, beszélgettek.

Nem akartam megzavarni őket, de ekkor akaratlanul is olyan dolgokat hallottam, amikre nem voltam éppen kíváncsi.

Kristen előző éjszakájáról beszéltek, amiket a férje karjaiban töltött.

Nem kellett volna meglepődnöm ezen, hiszen házasok, és normális, hogy együtt vannak, mégis kimondhatatlanul rosszul esett ezt hallani is. Ha lehetne, bármit megtennék, hogy csak az enyém legyen, és senki más ne érhessen hozzá.

De erről szó sem lehet. Mit kaphatnék vagy várhatnék tőle?

Hiába tudom, hogy vonzódik hozzám, hogy milyen hatással vagyok rá, de azt sem tagadhatom, nyilván a hallottak után is, hogy szereti a férjét.

Amiért talán titkon irigylem is őt?!

Hiába is tagadom, rossz volt ezeket hallani, de talán egyben jó is. Majd ha erre gondolok, könnyebben megy az, ami eddig pokoli nehéznek bizonyult. A távolmaradás tőle.

Ahogy kiléptek, észrevettek, biztos tudták, hogy mindent hallottam. Amilyen gyorsan csak tudtam, indultam vissza a helyemre.

A forgatás ezután gyorsan eltelt, majd rögtön a szobámba indultam.

Hatalmas volt a kísértés, hogy a saját szobám helyett ne egyel arrébb menjek. Hozzá. Mégis sikerült legyőznöm a késztetést.

Ahogy beléptem rögtön megszólalt a mobilom.

- Mi újság, haver? - szólalt meg a vonal túlsó végén Tom barátom.

Őt persze nem lehet csak úgy lerázni, néha rosszabb, mint egy pletykás öregasszony. Így nagyjából mindent elmeséltem neki.

- Ez szívás tesó, de gondolom, vannak még ott csajok. Mondjuk az a csinos szőke?

- Nikki?

- Igen, ő a partnered nem?

- De.

- Na, ő sem rossz csaj, sőt. Bár tudom, hogy te másért vagy oda.

- Nem vagyok oda...

- Ugyan, nekem ne tagadd. Akármennyire nem akartad, fülig belezúgtál. Ha most tagadod is, előbb-utóbb majd bevallod.

- Inkább azt mond, veled mi újság? - próbáltam terelni a témát magamról.

- A szokásos. Egyébként anyukádék kerestek. Hívtak ma téged is, de nem értek el.

- Igen, láttam, de pont forgattam. Utánad őket is felhívom.

- Biztos örülni fogsz a hírnek, ami miatt hívtak. Arra gondoltak, hogy néhány napra meglátogatnának, ha ott, ahol most vagy az isten háta mögött, végzel a forgatással.

- Komolyan? Ennél jobb hírt most nem kaphattam volna.

- Elhiszem, majd beszélünk még, inkább hívd vissza őket. Aztán csak óvatosan a te démonoddal. Maradj távol tőle.

- Majd igyekszem - mondtam, majd elköszöntem Tomtól.

Rögtön utána felhívtam anyuékat, akik megerősítették a jó hírt, hogy ha itt két hét múlva végzek, akkor eljönnek hozzám L.A.-be. Ennél jobb hírt most nem is kaphattam volna.

Mióta ideköltöztem, nem sokszor van időm hazamenni Londonba. De ha már én nem tudok menni, ők meglátogatnak. De sajnos mivel a nővéreim dolgoznak, így ők nem tudnak jönni. De már anyáéknak is nagyon örülök.

Végre egy jó hír, ami feldobta a napom.

Este volt egy kis összejövetel a stábbal. Ahol Ő nem vett részt. Mivel szinte egész nap nem látta a fiát, gondolom, minden szabad percét vele tölti.

A többi színészekkel viszont egyre jobban kijövünk.

Nikkivel persze eddig is elég jól megvoltunk, Ashley is nagyon szimpatikus. Akárcsak Peter és Elizabeth, akik a szüleinket alakítják a filmben. Valamint a két filmbeli bátyám, Kellan és Jackson.

Főleg Kellan az, aki nem semmi egy figura. Néha őt hallgatva, mintha csak Tomot hallanám. Ő is ugyanakkora szoknyapecér, és egy két lábon járó humorbomba.

Összeültünk a helyi kis hangulatos kocsmában, és elég jól eltelt az este. Nikki végig mellettem volt, amit most nem is bántam.

A buli vége után visszakísértem a szobájába, ahol mielőtt otthagytam volna, letámadott és megcsókolt.

Normális esetben éltem volna a lehetőséggel, de miközben őt csókoltam, egy másik nőt képzeltem a helyére. Őt akartam ölelni és csókolni.

De nem lehet - mondogattam magamban szüntelenül.

Elköszöntem Nikkitől, akinek fülig ért a szája a csókunk után, majd a szobám felé vettem az irányt.

A saját szobám helyett a mellette lévő ajtó felé vitt a lábam. Képtelen voltam parancsolni magamnak, és legközelebb már csak azon kaptam magam, hogy az ajtaján kopogok.

Ekkor még nem sejtettem, hogy én személyes démonom mivel lep meg.

Nem akárhogy, egy szál törölközőben nyitott ajtót, miközben vizes hajáról csordogált a víz csupasz vállain.

Rögtön megkívántam őt, és a szemébe nézve elvesztem egy pillanatra.

- Mit akarsz? - kérdezte kissé hidegen.

Ez jó kérdés. Magam sem tudom, mit keresek itt. Nagyon úgy néz ki, ez a távol tartom magam tőle, inkább más nőt keresek, akivel nem ennyire bonyolult a dolog, mégsem megy.

- Tudod, mit akarok - válaszoltam, miközben beléptem hozzá, és becsuktam az ajtót.

Érezhette, hogy most már nincs menekvés, mivel egyre csak hátrált, míg az ágyba nem ütközött.

- Szeretem a férjem, és nem fogom megcsalni.

- Egyszer már megtetted - emlékeztettem.

- Az egy elég nagy hiba volt, és nem fog megismétlődni még egyszer.

- Tudom, érzem, hogy akarsz engem, hiába is tagadod.

Tudtam, hogy nem kellene itt lennem, mégis képtelen voltam uralkodni magamon. Semmi másra sem vágytam, csak hogy az enyém legyen.

Közelebb léptem felé, mivel már nem tudott hová menekülni.

Pillanatok alatt zártam töröközőbe csavart testét a karjaimba. Persze rögtön szabadulni akart, de jól tudtam mi az, aminek nem tud ellenállni. És be is vetettem.

Ajkaimmal a nyakára hajoltam, és csókokkal hintettem be. Ellenállása rögtön megtört, és szinte remegett a teste a karjaimban. Édes sóhajai betöltötték a szobát, amit csókjaim váltottak ki belőle.

Mintha ő is tudta volna, hogy hiába is ellenkezik és menekül. Ő is annyira akarja, mint én.

Elszakadtam puha nyakának bőrétől, és a szemébe néztem. Az ellenkezés apró szikrája is kihunyt, így teljes nyugalommal csókoltam meg. És nem ellenkezett.

Még akkor is ellenséges volt, mikor átjöttem hozzá. Mégis elég volt a karjaimba zárnom, és néhány csók, hogy képtelen legyen elküldeni. Mi tagadás, ez mérhetetlen elégedettséggel és boldogsággal töltött el.

Végigsimítva alsó ajkán sóhajtva nyíltak meg ajkai előttem, hogy nyelvünk felkutatva egymást, a jól ismert szenvedélyes táncba kezdjen.

Pillanatok alatt csavartam le testéről a törölközőt, hogy a teljes valójában csodálhassam és érinthessem testét.

Szenvedélyes csókunk, egyre finomabb érzékibbé alakult, miközben kezeimmel bejártam testének minden porcikáját.

Melleit finoman megszorítva belenyögött a csókunkba, miközben ő is ott simogatott ahol ért.

És mintha az égiek valamiért nem akarnák, hogy megtörténjen az, amire mindketten annyira vágyunk, ezúttal is közbeszólt valami. Vagy inkább valaki.

Ricky igen hangos sírására rebbentünk szét.

- Muszáj megnéznem - vetett rám pillantásokat Kristen.

- Tudom - mondtam lemondóan, majd lemásztam róla, míg ő ismét magára vette a töröközőt és a másik kis szobába igyekezett.

Rickyvel a karjaiban tért vissza, és igen zaklatottnak tűnt.

- Mi a baj?

- Tűzforró az egész teste, muszáj kerítenem egy orvos - mondta immár idegesen.

- Megfogom, addig hozz vizes ruhákat, az talán segít lejjebb vinni a lázát - mondtam.

Óvatosan a karomba adta a tűzforró testű kis csöppséget, majd a fürdő felé sietett.

Leültem ezzel kis manóval a karomban, majd Kristen jó hideg vizes ruhákat terített a karomban fekvő még sírdogáló kisgyerekre.

- Nem lesz semmi baja, ez segíteni fog - próbáltam megnyugtatni.

- Remélem! Belehalok, ha valami baja lesz.

- Nyugodj meg - simítottam végig az arcán, miközben mellém térdelt és kisfiát próbálta vigasztalni.

Hála az égnek nekem volt igazam. Nem igazán értek a gyerekekhez, de ez elég alap dolog, és szerencsére használt.

A kis Ricky egyre nyugodtabb lett a karomban, sőt érezhetően a láza is kezdett lemenni, hála a hideg vizes borogatásnak.

Egy idő után megmértük a lázát, ami már csak egy kisebb hőemelkedés volt, és végre ő is megnyugodott egy kicsit, és elszundított a karomban.

Kristen pedig ámulattal figyelte őt, én pedig őket.

Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, akárhányszor csak a karomban tartom ezt a csöppséget.

Nem tudom megmagyarázni, de mintha az első pillantottól kezdve volna valami különleges érzés, ami hozzá köt. És mintha nemcsak én, hanem ő is érezné ezt.

Nagyon megszerettem ezt a kis manót, és az anyukáját is. Nagyon úgy néz ki, mégis csak Tomnak lesz igaza, bármilyen nehéz bevallanom még magamnak is.

De képtelen vagyok, vagy leszek csak egy egy éjszakás nőként gondolni Kristenre. Rá így nem lehet. Egy ilyen nőt örökre magának akar az ember. De nekem még ez is lehetetlen. Ő már másé. Sosem lesz az enyém, maximum egy-egy éjszakára. De képes leszek beérni annyival?

Sok kérdés van, amikre még magam sem tudom a választ. És sok minden amivel nem tudom, mit kezdjek.

- Most már rendben lesz, nagyobb volt az ijedtség - pillantottam a most már nyugodtabb Kristenre.

- Köszönöm - mosolygott rám, majd olyat tett, amire én magam sem számítottam.

Felém hajolt és gyengéd, ám annál több érzelemmel teli csókban részesített.

- Nincs mit, örülök, hogy jobban lett - pillantottam a karomban szundikáló kisfiúra.

- Letehetjük az ágyába, ha…

- Ha lehet, maradnék még, olyan jó így - vallottam be.

Kristen, talán most először mosolygott rám őszintén, és boldogan.

Fogalmam sincs, mi történik, ha a közelemben van, ő és akár a fia is, de mintha ilyenkor más ember lennék.

Egy igazi nőcsábász, szoknyapecér helyett, egy érző szerelmes férfi, aki bármit megtenne az imádott nőért, és immár a kisfiáért is.

Bár nem akartam ezt érezni, legalább magamnak be kell valljam az igazat. De mit érek vele? Neki hiába is mondanám el. Ő nem fogja elhagyni a férjét, akit nyilván szeret. Az egy dolog, hogy vonzódik hozzám, az még nem szerelem. Ő a férje iránt érzi ezt.

Ezért is lenne jobb a távolságtartás köztünk. Ha egy éjszakára is lehullott az álarc, amit viseltem, holnaptól újra magamra kell öltenem.

Kristen kiment egy pillanatra, nyilván magára venni valamit, addig engem is elnyomott az álom ezzel az édes kis csöppséggel a karomban.




/Kristen/



Alig akartam hinni a látottaknak.

Magára hagytam őket egy kicsit, míg felöltöztem, és mire visszaértem Rob a kanapén aludt karjaiban a fiammal. Vagyis a fiunkkal.

Ezen az estén egy eddig még nem ismert oldalát láthattam.

Sehol nem volt a nagyképű és nőcsábász férfi, akinek eddig tartottam. Egy teljesen más oldaláról ismertem meg. És mi tagadás, ez az arca jobban tetszett.

Hihetetlen mennyire más volt így. Ahogy próbált megnyugtatni, engem és a kisfiam is, hogy végig mellettünk volt.

Különös érzések kavarogtak bennem, ahogy kettőjüket figyeltem. Olyan édesek voltak. Apa és fia. Akik viszont sosem fognak tudni erről a tényről.

Sejtettem, hogy még egy ilyen pillanat nem egyhamar lesz, így legalább ha csak titokban nekem, akartam egy emléket róla.

Hála a modern kor technikájának, elővettem a telefonom és halkan, nehogy felébresszem őket, készítettem róluk egy képet.

Az éjszakát én sem alvással, hanem kettőjüket csodálva töltöttem.

Annyira más volt így Rob. De határozottan jobban tetszett ez az énje. De valamiért úgy sejtettem, ezt a felét nem sokat fogja, vagy akarja megmutatni.

Sokat gondolkoztam rajta, mi történhetett esetleg vele, ami miatt ez az érzékeny és törődök a másikkal pasi, akinek ma mutatta magát, egy nemtörődöm, nagyképű nőcsábász álarca mögé bújt.

Bár az is igaz, ha azt az arcát mutatja, egyre könnyebben tudok ellenállni neki. Vagyis inkább nem beleszeretni. Túlságosan tetszett az, ahogy most látom őt, és félek, ha ezentúl így viselkedne, olyan érzéseket váltana ki belőlem, amiktől félek.

Nem akarok így érezni iránta, az csak bonyolítaná az életem, ami így sem könnyű.

Hiszen itt a férjem, aki imád, és akit nem hagyhatok cserben. De akármennyire is próbálom tagadni, még magam előtt is, Ő iránta is érzek valamit.

Töprengésemből a kis Ricky mocorgása rántott vissza. A mozgolódásra Rob is ébredezni kezdett.

- Szia, kisöreg - mosolygott a fiunkra, aki viszonozta apja mosolyát.

- Szia - köszöntünk mi is egymásnak.

A kisfiamért nyúltam, hogy Rob is fel tudjon kelni. Azonban túl közel kerültem hozzá. Végigsimított az egyik szabad kezével a karomon, és felém hajolt.

Tudtam, hogy el kéne hajolnom előle, de képtelen voltam.

Hagytam, hogy megcsókoljon. Sőt viszonoztam is gyengéd csodás csókját.

Elszakadtunk egymástól, majd kivettem a karjaiból Rickyt, Rob pedig az ajtó felé indult.

- Köszönöm még egyszer - mondtam, miközben már kilépett az ajtón. Tudtam, hogy muszáj elengedtem őt, most bármennyire nem akartam.

- Nincs mit, ha bármiben tudok segíteni, szólj, megígértem a férjednek is, hogy vigyázok rátok - mondta ki ezt kissé szomorúan.

Többet azonban nem tudunk beszélni, mert megjelent Nikki és Ashley, akik tágra nyílt szemmel néztek ránk.

Rob elköszönt Rickytől.

- A forgatáson találkozunk - köszönt nekem is, majd eltűnt a saját szobájában, míg én még mindig utána bámultam.

- Mi történt? Ő itt aludt?

- Igen - mondtam egyszerűen, mire két barátnőmnek a szava is elakadt, főleg Nikkié.

- Szóval, ti ketten mégis? - kérdezte Nikki.

- Nem. Ne aggódj semmi sem történt - ferdítettem el kissé a valóságot.

- Akkor minek volt itt? - kérdezte Ashley.

- Csak Ricky miatt. Vele a karjaiban aludt a kanapén. Nagyon magas láza volt az este, és nagyon megijedtem, de Rob itt volt és segített. Hála istennek egész hamar lement a láza, miután vizes ruhával borogattuk, és végül Rob karjában aludt el - meséltem el nagyjából a történteket.

- Így már értem. Legalább nem voltál egyedül, de már jobban van, ugye? - pillantott Ashley a fiamra.

- Persze, ma már nem volt láza - simogattam meg a kis csöppségem arcát. - Nem akartam, hogy maradjon, csak nagyon megijedtem. Még sosem volt beteg Ricky, és kissé bepánikoltam.

- Ne aggódj, megértük. Nem gondoltam volna, hogy Rob ilyen is tud lenni.

- Igen, ezt a felét én sem láttam még. Nem is tudjátok milyen volt látni őt, ahogy Rickyvel bánik, mintha egy teljesen más férfi lett volna. De Ricky is nagyon megszerette őt.

- Nem csoda, hiszen az apja. Gondolom, ez nem változtat semmin? - kérdezte Ashley.

- Semmin. Csak hálás vagyok neki, amiért velem volt és segített, de semmin sem változtat, szóval emiatt ne aggódj - pillantottam Nikkire.

- Tudom, sajnálom, nem akartalak megbántani, csak nem értettem, miért volt itt.

- Én ma nem forgatok, vigyázok a kis hercegre - mondta Ash.

- Köszönöm, ma nem lesz hosszú nap, siet hozzád a mami - mosolyogtam a fiamra.

- Menjetek csak, mi elleszünk.

A reggelizés után, én is lezuhanyoztam és átöltöztem. Előtte azonban, mielőtt visszatértem volna a szobába a lányokhoz, vettettem egy utolsó pillantást, telefonomba rejtett képre, amit róluk készítettem, majd mélyen a zsebembe temettem, és csatlakoztam a lányokhoz.

És kíváncsian vártam, mit tartogat számunkra a mai nap. Ekkor még csak nem is sejtettem, hogy nem ezek a forgatások, hanem az utána jövő napok tartogatnak számomra és a fiam számára érdekes eseményeket…





Tessék komizni :)

6.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért, de itt is a fejli. Ezért is pusszantás Szilemnek(L), nektek is akik komiztatok, köszi szépen. Jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.

6.fejezet



/Kristen/


Az éjszaka kissé nyugtalanul telt számomra.

Szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egyfolytában az előttem álló napok jártak a fejemben, amiket Rob közelében kell töltenem, ráadásul Steve nélkül.

Tudom, hogy még egyszer nem szeretném megtenni azt, amit azon az éjszakán. Bár kétségkívül egy pillanatát sem bántam. Különben nem lenne most itt velünk a kis Ricky, aki nélkül már nem tudnám elképzelni az életem.

Így emiatt sosem gondolom, hogy megbántam azt az éjszakát.

De soha többé nem fordulhat elő. Ennek több oka is van, de félek, hogy most mégis hiába erős az elhatározásom, ha egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani, és eltaszítani magamtól, ha a közelemben van.

Még egyszer nem eshetek ugyanabba a hibába.

De mit tegyek, ha mégis ilyen hatással van rám?

Ez a kérdés zakatolt a fejemben egész éjjel, keveredve azoknak a pillanatoknak az emlékeivel, amiket vele töltöttem.

Az összes csókjának, simogatásának és ölelésének emlékével. Valahányszor ezekre gondolok, szinte érzem az érintéseit a bőrömön.

Ilyenkor gyorsan még a gondolatot is megpróbálom elhessegetni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Reggel kissé kapkodósan indult a napunk.

Steve kivitte a csomagokat a kocsihoz és készített valami reggelit, amíg én is elkészültem, és megetettem a kis csöppségem.

Indulásra készen álltunk, bezártuk a házat, majd már úton is voltunk a reptérre.

Ahol persze már mindenki ott volt. Köztük ő is.

Nem is akárkivel. Szinte egymásba gabalyodva Nikkivel. Igencsak közel egymáshoz. Ami persze engem nem is kellene érdekeljen, mégis rosszul esett látni őket.

Próbáltam másra gondolni, de elég nehezen ment. Ilyenkor volt a támaszom Steve, aki képes volt elterelni a gondolataim, és persze a fiam.

A gépen is szerencsétlenségünkre Nikki és Rob ültek mögöttünk.

Amikor az utaskísérőtől kértük az italokat, akaratlanul is feléjük fordultam. A látvány persze rögtön ledöbbentett.

Nikki és Rob szinte falták egymás ajkait, eléggé el voltak foglalva egymással. Steve csak mosolygott rajtuk, és jött a "milyen aranyosak" szöveggel.

Na, nálam ekkor telt be a pohár.

Steve bele volt bújva egy forgatókönyvbe, én pedig a mosdó felé mentem.

Hiába tagadom, legalább magam előtt be kell ismerjem, hogy mégsem hagy hidegen, és hogy érzek valamit Rob iránt. Ha nem így lenne, nem zavarna, amit Nikkivel csinálnak.

Töprengésemből kopogás hangja zökkentett ki.

Kiléptem a kis fülkéből és Vele találtam szembe magam.

Amilyen gyorsan csak tudtam el akartam lépni előle, és visszaszaladni a helyemre, de persze ő nem így gondolta.

Szinte megragadott, visszatuszkolt a helyiségbe és ránk zárta.

Kissé döbbenten és mérgesen néztem rá, de esélyem sem volt megszólalni, mert megcsókolt.

Rendes esetben, mint legtöbbször még élveztem is volna, de rögtön eszembe jutott, hogy néhány perccel ezelőtt még Nikkit csókolta.

Rögtön el is löktem magamtól, mire kissé értetlenül nézett rám.

- Mi a fenét akarsz? Inkább Nikkit kéne csókolgatnod - mondtam, miközben szabadulni próbáltam a karjaiból, és kijönni onnan.

De persze nem engedte. Visszarántott, a karjait még szorosabban fonta körém, és ismét ijesztően közel került hozzám.

- Látom, bejött a tervem.

- Mi van? - kérdeztem vissza.

- Csak látni akartam, meddig bírod. És jól tippeltem. Nem sokáig bírtad, hogy egy másik nőt csókolok - mondta elégedett vigyorral a képén.

- Rosszul látod. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Mehetsz is vissza hozzá, és csókolgathatod őt, nem szorulok a csókjaidra.

- Tudom. Nem szorulsz rá, hanem akarod. Azt akarod, hogy téged csókoljalak úgy, ahogy őt. Hogy téged öleljelek - mondta, miközben a nyakamra hajolt és belecsókolt.

Ismét megremegtem, és ezt ő is észrevette.

- Bebizonyítom, hogy csak engem akarsz, ahogy én téged - mondta és mérhetetlen vágyat láttam a szemében. És csak reméltem, hogy az enyémben nem ez tükröződik, hiába is érzem én is ugyanezt.

- Bizonyítsd - vágtam rá gondolkodás nélkül.

A következő pillanatban ajkai már az enyémen voltak, miközben engedelmesen nyílt meg előtte a szám, utat engedve kutató nyelvének.

Sóhajtva adtam magam át ennek az édes, ám tiltott érzésnek, amit csak ő tud kiváltani belőlem.

Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben kezei befurakodtam a ruhám alá, és puha ujjai a melleimet kényeztették.

Bele-belenyögtem a csókunkba, ami egyre szenvedélyesebb lett, miközben kócos hajába túrva próbáltam meg a lehetetlent, még közelebb tudni őt magamhoz.

Tudtam, hogy a legnagyobb őrültség, amit most teszek, és hogy itt lennem sem szabadna, mégis mindig az történik, amitől annyira féltem.

Képtelen vagyok leállni és nemet mondani neki.

Vágyom az érintéseire, a csókjaira. Steve mellett soha sem éreztem ezt, ezt a vágyat amit iránta érzek. Ezt ő is tudja, és ki is használja.

Egy pillanatra elszakadtunk egymás ajkaitól, majd ő a melleim kényeztette nyelvével, amit én hátravetett fejjel tűrtem, miközben próbáltam elfojtani a belőlem kikívánkozó hangokat.

A következő pillanatban csak annyit érzékeltem, hogy felültetett a mosdó szélére és mivel a ruhám már lekerült rólam, csak egy bugyi takarta el előle nőiességem.

Vággyal teli szemmel pillantott rám, miközben tudtam, mire készül. Mégis képtelen voltam megállítani.

Akartam őt. Mindent, amit velem tett és tenni készül.

Visszarántottam magamhoz, és csókolni kezdtem, amit örömmel viszonzott. Közben ujjai fehérneműm szélénél köröztek ezzel az őrületbe kergetve ezzel.

Végül megkegyelmezett, és végre annyi idő után újra magamon és magamban érezhettem ujjait.

Amint belém fúrta ujjait, megcsókolt. Ha nem tette volna, biztos felsikoltottam volna a rám törő kéjtől. Egyre hevesebben mozgott bennem, egyre jobban hajtva a gyönyörömet.

Közben egy percre sem eresztettük egymás ajkait. Minden egyes érintésétől szinte pezsegtem. Lángolt a testem a kényeztetésétől, és ebben a pillanatban azt kívántam, hogy ez a perc soha ne érjen véget.

Nem sokkal később ujjai játékának köszönhetően léptem át a mennyek kapuját. Remegtem a karjaiban az imént átéltektől, miközben kifulladásig csókoltuk egymást.

A nadrágja felé nyúltam volna, mikor valaki - vagy inkább valami - véget vetett eme csodás perceknek.

Ez esetben az utaskísérő kopogása és figyelmeztető hangja, miszerint ketten nem tartózkodhatunk a helyiségben.

Kelletlenül engedtem el csábítómat, ugyanakkor kissé ki is józanodtam.

Magamban hálát adtam, akárki is volt az, aki megzavart bennünket, még mielőtt még messzebb mentünk volna.

Hiába volt pokolian jó érzés a karjaiban, vele lenni, minden perce ugyanakkor pokoli bűn is volt.

Lepattantam a mosdó széléről és villámgyorsan magamra vettem a ruhám.

Mielőtt azonban tényleg kiléphettem volna, Rob ismét nem engedett.

- Akármennyire is tagadod, te is akartad, és előbb utóbb lesz egy olyan alkalom, amikor senki sem fog megzavarni bennünket - mondta, majd ismét ajkaimra vette magát. Egy vérforraló csók után eleresztett.

Kissé kábán az imént átéltektől léptem ki a mosdóból, és szerencsére az, aki az imént megzavart bennünket, már nem állt az ajtó előtt.

Kissé zavartan, vagy inkább kielégültem ültem vissza a helyemre.

Ezeknek az érzéseknek a helyét rögtön a bűntudat vette át, amint leültem Steve mellé, aki mosolyogva húzott magához.

- Jól vagy, szívem? Olyan sokáig voltál oda.

- Persze, csak egy picit rosszul éreztem magam, de most már semmi baj - próbáltam mosolyogni.

Steve ekkor felém hajolt és megcsókolt. Mintha egy kisebb morgás féleséget hallottam volna Rob felől, de nem mertem felé pillantani.

Fura érzés volt a férjem csókolni, mikor nem olyan régen még egy másik férfi csókolt. És ha másnak nem, is legalább magamnak be kell valljam, hogy az Övét jobban élveztem.

Szerencsére Nikki kissé elbóbiskolt, így remélhetőleg nem vette észre, hogy Robbal együtt tűntünk ez az előbb.

Hátra, még csak oldalra sem mertem fordulni. De közben szinte egész úton magamon éreztem Rob perzselő tekintetét.

Nem sokkal később végre leszálltunk, és kocsival voltunk úton Forsk felé.

Stevenek igaza volt. Ez nem éppen Los Angeles.

A napos idő helyett itt mindig hideg van, és esik. Ez most sem volt másképp.

Rickyre is több ruhát adtam, nem szerettem volna, ha beteg lenne.

Mikor megérkeztünk, két nagyobb házat bérelt Steve. Az egyikben a stáb és a dolgozók laktak, a miénk egy kisebb volt, ebben csak a színészek.

Nagy bánatomra, Rob szobája pont a miénk mellett volt. Még soha nem utáltam ennyire a gondolatot, hogy Steve magamra hagy. Tudtam, legalábbis reméltem, ha ő velem van, nem történik meg még egyszer az, ami a repülőn.

Elfoglaltuk a szobánkat, amiből nyílt egy kisebb, ami Rickynek volt berendezve.

Bele sem mertem gondolni, mi vár itt rám, vagy két héten keresztül a férjem nélkül. De valamiért úgy érzem, nem fogok unatkozni.

- Szóval, holnap utazol? - fordultam Steve felé.

- Igen, szívem. Csak két hét. Mire itt végeztek, én is jövök, és otthon találkozunk. Sajnálom, de muszáj elmennem megnézni azokat a helyszíneket.

- Tudom, de hiányozni fogsz - bújtam a karjaiba, miután letettem aludni a kisfiunkat.

Rengeteg mindent köszönhetek a férjemnek, akit sosem tudnék elhagyni. Ő az, aki mindig mellettem volt és van, aki mindent megad nekem és a fiamnak.

Ő az, aki mellett biztonságban érzem magam.

Steve segített kicsomagolni, majd míg a kicsi aludt Ashley felajánlotta, hogy vigyáz rá, amíg mi kicsit együtt leszünk, mielőtt Steve elmegy.

Átöltöztem, mivel a Los Angelesi kis ruha itt kissé hideg lett volna.

- Még így is gyönyörű vagy - tárta ki felém karjait Steve, majd egy utolsó pillantást vetettünk a szemünk fényére.

Steve egy hangulatos kis étterembe vitt.

Fantasztikus volt a vacsora, és a vele töltött idő is. Miután kivételesen délután óta nem esett, kicsit sétáltunk a városban.

Egy kicsi, de ugyanakkor csodás kis hely ez a Forks.

Mire visszaértünk, Ricky már pont a vacsoráját követelte. Megetettem, majd egy apuval közös fürdetés után, ismét elmerült az álmok csodás tengerében.

Mi is a szobánk felé indultunk Steve-vel.

Ezt az éjszakát viszont, mivel néhány hétig nem látjuk egymást, nem alvással töltöttük.

Mióta újra felbukkant az életemben Rob, képtelen voltam úgy együtt lenni a férjemmel, és hála az égnek ő sem erőltette.

Most viszont nem kerülhettem el, úgymond.

Azt hittem, a délután Robbal történtek óta képtelen leszek együtt lenni Steve-vel, örültem, hogy nagyot tévedtem.

És egy csodás éjszakát töltöttem vele, úgy, ahogy ennek házasok között lennie kell. Ezek után mégis láttam rá esélyt, hogy Steve-vel továbbra is ilyen maradjon a kapcsolatunk, és hogy talán mégis képes leszek ellent mondani Robnak, hiszen amit ő adna, azt megkaphatom a férjemtől. És neki nem csak egy éjszakára kellenék, mint Robnak.

Ekkor döntöttem el magamban, hogy amennyire csak tudom, távolságtartó leszek vele.

Reggel korán kellett elköszönnünk Steve-től, ami elég nehezen ment.

- Sietek haza, szívem, és amikor csak tudlak, hívlak. Szeretlek titeket.

- Mi is téged - puszilta meg a karjaiban tartott kis Rickyt, majd engem csókolt meg.

Kissé hosszúra nyúlt a búcsú, majd elment.

Nekem pedig ideje volt készülődni a mai napra.

Itt külső jeleneteket forgattunk, ide Rickyt nem vihettem magammal. Steve aszisztense Sarah, szokott ilyenkor vigyázni a kisfiamra. Nem szívesen hagyom senkire, de mivel az igen rossz idő miatt nem vihettem magammal, nem volt más választásom.

Steve mindent elrendezett, nekem csak ügyelnem kellett a felvételekre.

A szünetben a lakókocsiban voltunk a lányokkal, és persze az esténkről faggattak Steve-vel.

Nikkiben, mint mindig most sem csalódtam.

- Szóval, volt valami? Nagyon boldognak tűnsz - mondta Nikki.

- Igen. Csodás éjszakát töltöttem a férjemmel - mondtam, mire mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki.

- Örülök, olyan édesek vagytok. Reméltem, hogy megjön az eszed - célzott itt Ashley Rá.

- Ennek én is örülök. Remélem, hamar eltelik ez a néhány hét és Steve hazajön.

A kis beszélgetésünkkel hamar eltelt a szünet, majd menni kellett vissza forgatni.

Viszont amint kiléptünk a lakókocsiból szó szerint Rob karjaiba pottyantam, majd gyorsan el is távolodtam tőle, mielőtt az esti és éjszakai elhatározásaim ismét a porba hullnak a közelsége miatt.

Nem hallottuk, hogy jött és hogy kopogott volna, így rögtön egy dologra gondoltam.

Hallott mindent.

Mintha fájdalmat láttam volna a szemében, amiért hallott az éjszakánkról.

- Csak értetek jöttem, rátok várunk.

- Megyünk, édes - mondta neki Nikki.

Igyekeztem nem rá, csak a munkára gondolni.

De mégis zavart, hogy hallotta a beszélgetésünk. De jobb is így, legalább remélem, nem közeledik felém.

A délután gyorsan eltelt, amint végeztünk, rögtön rohantam a kisfiamhoz, akivel az estét kettesben töltöttük.

Miután lefektettem, pont egy szál törölközőben álltam, mikor kopogtak az ajtómon.....





Tessék komizni :)

5.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi a sok késésért, de itt is az új fejezet. Keddtől szabin leszek, és a hónapban több fejli lesz itt és a másik RS blogon is, remélem lesz aki örül neki:XD. Pusszantás Szilemnek, és nektek is, azoknak akik komiztak az előzőhöz. Köszi szépen mindenkinek (L). Ide is várom a véleményeket. Pusszantás.

5.fejezet



/Kristen/




Nem sokkal később, miután ő elment, Steve is hazaért.

Rögtön Robról kérdezett, sőt, fel akarta hívni megköszönni neki, hogy vigyázott ránk, és hazahozott bennünket.

Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ilyen vele, ha tudná, ki is ő valójában. Hogy minden erejével és módszerével azon van, hogy ismét megcsaljam őt vele, és nem utolsó sorban, hogy ő a fiam igazi édesapja.

Persze ezt nem terveztem elmondani, csak remélni tudom, hogy soha nem jön rá sem ő, sem Rob.

Miután lefektettünk életünk értelmét, mi is ágyba bújtunk. Steve karjaiban nyomott el az álom, de ekkor még nem sejtettem, miféle tervekkel áll elő reggel.

Az én kis csöppségem sírására ébredtünk, aki az ennivalóját követelte. Steve visszafeküdt még, ameddig én a picit etettem. Miután jóllakottan ismét elszenderedett a drágám, betettük a mózeskosárba, amíg én és az apukája készülődtünk.

Mi is beiktattunk egy gyors reggelit, majd mielőtt elindultunk, közölte a hírt.

- Igaz, tudom, hogy későn szólok, de holnap el kellene utaznunk - szólalt meg Steve.

- Mi? Minek, és hová?

- Washingtonba, ott egy kisvárosban forgatjuk a külső jeleneteket, holnap tudnánk indulni.

Ezzel a hírrel alapjáraton semmi bajom sem lett volna. Míg nem eszembe jutott, hogy természetesen a film főszerelője lévén Rob is jönne, és a világért sem akarok alkalmat adni neki rá, hogy megkörnyékezzen.

Többnyire magam és a férjem miatt, Sajnos, ha róla van szó, túl gyenge vagyok, és semmiképp sem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az, ami akkor.

De itt azonban nem értek véget Steve jó hírei a számomra.

- Én csak aznap maradok, mert egy másik film miatt el kellene utazzak Európába megnézni néhány helyszínt - tette hozzá a drága férjem.

- És mennyi időre mennénk, és te? Nem mehetnénk veled?

- A forgatás Forksban lesz, neked kellene ott lenned, amíg én nem vagyok, én körülbelül egy hétre megyek. Én örülnék a legjobban, ha ti is velem jöhetnének, de Ricky még elég kicsi, és rád itt van szükség.



Rickyvel kapcsolatban egyetértettem, de egyáltalán nem örülök a hírnek.

- Gondolom, nincs más választásom, de nem akarom, hogy elmenj - bújtam hozzá.

- Én sem, szívem, de muszáj mennem, nem leszek sokáig távol, és lesz is, aki vigyáz rátok néha.

- Mi?

- Tudod, nagyon megkedveltem őt, és megkértem, mivel úgyis a munka miatt elég sokat lesztek együtt, néha figyeljen rátok, amíg én nem tudok, és ahogy láttam, Ricky is kedveli őt.

- Kiről beszélsz?

- Robról - mondta ki az egyetlen nevet, amire még csak gondolni sem akartam.

Nem elég, hogy el kell utazzak vele, még Steve is elmegy, és ami csak hab a tortán, hogy ő Robot kéri meg, hogy vigyázzon ránk. Ez az, ami már ironikus. Pont őt.

Részben szinte már nevetni tudtam volna a képtelen helyzeten, másfelől viszont ami a Robbal töltött időt illeti, rendesen féltem még a gondolattól is.

Talán egy dolog nyugtatott meg, hogy a lányok is ott lesznek. Ha Nikkit nem is, Ashleyt biztosan megkérem, hogy percre se hagyjon magamra.

De ekkor még nem tudtam, hogy rájuk sem számíthatok mindig, már ami a Rob elől bujkálást, és elkerülést illeti.

- Minden rendben lesz, egy hét múlva megyek utánatok - mondta Steve.

- Rendben - próbáltam jókedvűnek látszani. - És Robnak mikor szóltál?

- Nem olyan régen beszéltem vele, míg te a picivel voltál és öltöztél, de az este is említettem már neki a forksi forgatásokat.

- Akkor csomagolnunk is kell.

- Ne aggódj, ma nem tart sokáig a forgatás, hogy mindenki el tudjon készülni, és holnap irány Forks.

- Te mikor indulsz? És pontosan hová is?

- Holnapután, csak holnap elkísérlek titeket, onnan repülök Olaszországba.

Miután Steve ismertette a tervét, és közben mi is elkészültünk, Rickyvel együtt elindultunk a stúdióba.

Megérkezve a csajok az utazás hírétől jókedvűen jöttek oda hozzánk.

Steve elment valamerre, addig mi egyedül maradtunk. Ashleyék persze rögtön harcot vívtak, melyikük vegye kézbe a kis Rickyt.

- És mi volt este? - jött a kérdés rögtön Nikkitől.

- Mire gondolsz?

- Hallottam, hogy Rob vitt haza titeket.

- Igen, Steve megkérte. És semmi sem volt. Elmentünk Rickyért és hazavitt, ennyi - hazudtam a barátnőimnek, persze Ashley különös pillantásai felé azt sejtették, hogy ő nemigen veszi be ezt, és hogy lesz még folytatása ennek a beszélgetésnek.

- Ugye tényleg nem baj?

- Mi?

- Ha bármi lenne köztem és Rob között - folytatta Nikki.

De, baj lenne és zavarna - akartam mondani, de erre még csak gondolnom sem szabadott. Így hát lenyeltem a nem szabadnak létező féltékenységem és válaszoltam.

- Persze, hogy nem. Tudod, mi a helyzet vele kapcsolatban, és nekem ott a férjem. Szóval a te dolgod, mit akarsz tőle.

- Ennek örülök. Teljesen megőrjít az a pasi - mondta Nikki.

- Na de Ashley sem panaszkodhat a tegnap este után, igaz?

- Hé, miről maradtam én le? - fordultam huncutul mosolygó barátnőm felé.

- Háááát.

- Na, mesélj már.

- Van egy irtó dögös pasi, aki szintén szerepel a filmben - kezdett bele.

- Melyikre gondolsz?

- A neve Kellan, ő játssza Rosalie párját a történetben.

- Az izompacsirta - tette hozzá Nikki.

- Igen, most már tudom, kire gondolsz. Nem nagyon beszéltem még vele, de Steve róla is csak jókat mesélt, és mi tagadás tényleg irtó dögös - mondtam, mire Ashleyék csak mosolyogva néztek rám.

- Téged sem hallottalak még ilyet mondani egy pasira sem ,aki nem Steve.

- Nézni még csak szabad. És mesélj, mi volt az este?

- Egyelőre semmi különös. Egy igazi nagy szoknyapecérnek gondolná az ember, de ha egy kicsit jobban megismered, lehetetlenség nem belezúgni - áradozott Ash.

- Azt ne mond, hogy már beleszerettél.

- Nem tudom, este óta folyton csak rá gondolok, és alig várom a kis utazásunkat.

- És ő?

- Hát szerintem ő is kedvel, ha Forksban érünk, bár nem tudom, azon a kis helyen lehet-e majd csinálni valamit, de randira hívott - mesélte egy ezer wattos mosollyal az arcán Ashley.

- Hát akkor gratulálok, remélem, összejön nektek a dolog.

- Azt én is, totál megbolondít a pasi.

- De a másik három sem rossz - szólalt meg Nikki.

- Kik?

- Aki az apánkat alakítja Peter, bár ő, ha jól tudom már nős. De ott van még a kissrác Taylor, ő az egyik farkas lesz, és Jackson, aki Ash párja a filmben.

- Igaz, ő is édes, de én maradok annál az édi, izmos macinál.

- Egyetértek, jó kis csapat állt össze. Aki az anyát alakítja Elizabeth, ő is nagyon aranyos, vele már váltottam pár szót, miközben a ruhákat próbálta.

- Igen, és ez a forgatásos utazás jó lesz, hogy mindenki megismerjen mindenkit, jó kis buli lesz - mondta Nikki.

- Dolgozni megyünk - emlékeztettem.

- Oké, de egy kis buli is belefér - mosolyogtak a lányok.

A kis csevejünket Steve szakította meg, aki a mosolygó Rob oldalán tért vissza hozzánk.

És meg kell valljam, cseppet sem tetszik ez a fene nagy barátság, ami kialakulóban van köztük. De látom, Rob tényleg minden alkalmat megragad.

- Akkor, ha mindent kitárgyaltatok lányok, irány öltözni és kezdünk.

Ash átadta nekem Rickyt, majd a lányok a sminkszobába mentek, mivel Rob már készen volt.

Nem tudom mi ütött az édes kisfiamba, de amint megpillantotta Robot fészkelődni kezdett a karomban, és felé nyújtózott. Mintha tudta vagy tudná, hogy ki ő valójában, ami persze lehetetlen, mégis ijesztő volt látni, hogyha a közelében van Rob, mennyire megszerette őt Ricky.

És hiába, olyan Rob, amilyen, egy nőcsábász, látszik rajta, mennyire megváltozik mikor Rickyt tartja a karjaiban, ami már nem egyszer előfordult. És ettől meg is ijedek mindig.

Hiszen, ha most még nem is, de később, ahogyan nő, félek, hogy az apjára jobban fog hasonlítani. Sőt már ilyen kicsinek is.

A szemeit, sőt a kis hajacskáját is tőle örökölte, ami remélem, nagyobb korábban nem lesz pont olyan, mint Robé, mert akkor majd már nem tudom letagadni.

Na és persze ő is olyan, mint az apja, minden nőt magába bolondít, de persze ő jó értelemben véve.

- Örülök, hogy vigyázol majd rájuk, nem szeretem hosszabb időre egyedül hagyni őket, és amint látom, a kis csöppség is kedvel téged - lépett mellénk Steve, és a karjaiba zárt bennünket, de Ricky továbbra is Rob felé nyújtózott.

- Megfoghatom? - kérdezte ő, miközben megvillantotta a lányokat elszédítő mosolyát.

Mivel sajnos Steve előtt nem küldhettem el minél messzebbre tőlem, és a fiamtól, nem tehettem mást. És a kisfiam is egyre nyűgösebb lett a karomban, hogy nem az lesz, amit ő akar.

- Még megnézek valamit, amíg mindent elkészül és kezdhetünk - mondta Steve.

- Menj csak, szívem - fordultam felé, majd egy csókot leheltem ajkaira, és elsietett.

Aminek, mi tagadás, nem igazán örülök, hisz ismét az lett, amitől mindig is rettegek. Kettesben maradtunk az én csábítómmal.

- Látod, még ez a kis csöppség is bír engem.

- Az lehet, de az anyukája nem.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte, miközben immár a mosolygó, áruló fiamat tartotta a karjaiban, és közben egyre közeledett felém, míg én csak hátráltam, míg nem a falnak ütközve már nem volt menekvés.

Egyik karjában Rickyt tartotta, míg a másikkal engem próbált átölelni. Tudta nagyon jól, hogy sarokba szorított, hiszen el sem tudtam nagyon lökni magamtól, mert a fiam a karjaiban volt. Ahogy én is.

Ajkaival vészesek közeledett felém, és a közelségének köszönhetően az ellenállásom kezdett a porba hullani.

Mielőtt azonban ismét engedtem volna a csábításnak, amit a csókjai okoztak, a közeledő léptekre lettünk figyelmesek, és rebbentünk szét.

A két barátnőm közeledett felénk immár teljes vámpír sminkben, és persze kissé döbbenten is a látványtól, amit Rob okozott a fiammal, vagyis a fiunkkal a karjaiban, akiről ő nem is tudja, hogy a miénk.

- Nagyon édesek vagytok így ketten - szólalt meg Nikki.

- Egy igazi kis tünemény Ricky - mosolygott egymásra apa és fia.

Aki tudta, hogy kik is ők egymásnak, rögtön észrevették a hasonlóságot köztük. Sajnos biztos vagyok benne, hogy nagy korában, legalábbis remélem, hogy csak kinézetre tiszta apja lesz, és hogy a természetét nem tőle örökli.

Nem sokkal később visszatért Steve, majd nekiláttak a munkának.

Míg Ashelynek nem volt jelenete, addig ő vigyázott nagy örömmel a mi kis Rickynkre, amíg én is tettem a dolgom. Mivel Steve elutazik, nekem kell majd ügyelnem a forgatásokat.

Nagyon jól haladtunk, és kíváncsivá tett, milyen az az esős, borús kisváros, ahol a külső jeleneteket forgatjuk majd.

Ebédszünetben én intéztem még ezt-azt a váratlan holnapi utazás előtt, addig Steve elvitte Rickyt a szüleihez. Utána ő is intézte a dolgait, és a jegyeket és szállást holnapra.

Az öltözőmbe igyekeztem a nap végén, mivel Steve már várt rám, hogy menjünk Rickyért, mikor hirtelen egy másik öltöző előtt elhaladva valaki karon ragadott.

Persze rögtön tudtam, ki volt az. És nem is tévedtem, de megszólalni sem tudtam. Nem azért mert nem akartam, hanem mert igen hatásos terve volt, hogy ebben megakadályozzon.

Megcsókolt.

Karon ragadott, és egy sötét sarokba húzva rögtön bilincsként zárultak körém a karjai, miközben nyelve ellentmondást nem tűrően próbált utat törni ajkaim közé.

Nem nagyon szándékoztam engedni neki, de amint nyelvével végigsimított alsó ajkaimon, tudtam, hogy elvesztem.

Ismét engedtem neki.

Megadóan fontam karjaim a nyaka köré, miközben ő a derekam köré kulcsolt karjaiban tartott szorosan magához préselve.

Kezei eközben a derekam cirógatták, ami ismét kiváltotta a jól ismert szikrákat, amik mindig körülöttünk izzanak.

Hiába tilos, mégis minden pillanatát pokolian élvezem ennek a csóknak. Az ő karjaiban érzem úgy, hogy élek, és valami furcsa megmagyarázhatatlan érzést is, ami mint valami láthatatlan mágnes vonz hozzá.

Vagy talán nem is annyira megmagyarázhatatlan, csak én nem vagyok képes beismerni, mi is ez. De erre a szóra, amire rögtön gondoltam, nem is szabad gondolnom.

Nyelvünk szenvedélyes, ugyanekkor gyengéd táncot járt, és minden pillanata maga a földi paradicsom volt, amit a csábítóm karjaiban tölthetek.

Mégis mielőtt túlságosan belemelegednénk, mindig leállítom. Ezúttal viszont ő volt az, aki egy kis csókkal elszakadt ajkaimtól.

- Egész nap erre vágytam - mondta, miközben még mindig a karjaiban tartott.

Amint kissé észhez tértem, kibontakoztam Rob karjaiból, majd a bűvköréből kilépve minél messzebbre akartam menni tőle.

- Hiába is tagadod, ismét bebizonyítottam az igazam, és hidd el, nem fogsz mindig ellenállni, előbb-utóbb belátod, hogy te is akarsz - szólt utánam, de válaszra sem méltatva szinte elmenekültem onnan.

Gyorsan összeszedve a cuccaim, indultam Steve-hez.

Amint hazaérünk, a kiságyába fektettem Rickyt, aki tovább aludt, miközben mi csomagoltunk.

- Holnap estére terveztem egy stábos kis bulit, hogy te is és mindenki megismerhessen mindenkit. Igaz, már nagyjából ismeritek egymást, de igencsak hosszú munka és sok közösen eltöltött idő vár még ránk, és jó, ha mindenki jóban van mindenkivel.

- Ez jól hangzik.

- Egyébként, ha jól láttam Ashley is talált, vagy hamarosan talál magának valakit - mosolygott rám sejtelmesen Steve.

- Akkor neked is feltűnt.

- Igen, Kellannel egész nap egymást kerülgették. Szerintem illenének egymáshoz, de remélem, ha lesz is valami kapcsolat köztünk, egyenlőre nem a nyilvánosság előtt, mert ha véletlen rosszul alakulna, az nem tenne majd jót a filmnek.

- Ne aggódj, biztos, vagyis remélem semmi baj nem lesz. Én örülnék nekik, Ashley megérdemli, hogy találjon egy helyes, aranyos pasit.

A délután és az este további részében együtt voltunk a kis Rickyvel, aki velünk, vagyis velem utazik. Mindent összekészítettünk holnapra.

Ekkor még sejtelmem sem volt miket tartogat számomra ez az utazás…




/Rob/



Igencsak érdekesen alakult a mai nap.

Ez az utazás soha jobbkor nem jöhetett volna. Sőt, így, hogy Kristen férje elutazik.

Ekkor döntöttem el, hogy minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy a közelében lehessek.

A forgatás után Tom barátommal sörözgettünk nálam. Persze neki erről is, mint mindenről, meg volt a véleménye.

- Te aztán jól belezúgtál, tesó.

- Ugyan, hülyeségeket beszélsz.

- Na ne már. Ismerlek, mint a rossz pénzt, még egy nőért sem voltál ennyire oda. Azért remélem semmi gáz nem lesz, és főleg nem buktok le a férje előtt. Abból oltári balhé lenne.

- Én sem szeretném. De képtelen vagyok távol maradni tőle - ismertem be mégis, mikor Tom jött az ilyenkor szokásos szöveggel.

- Én megmondtam. Beleestél. És az elmondottak alapján te sem vagy közömbös neki. De ne feledd, neki férje van, és egy fia, akiket nyilván nem fog elhagyni érted - mondta Tom.

- Tudom, és nem is ezt akarom tőle.

- Akkor mit akarsz? Ugyanazt mindig eddig? Csak egy éjszaka és annyi?

- Nem tudom. Eleinte csak azt akartam, de már nem tudom.

- Hát akkor jó lenne, ha eldöntenéd, haver, még a végén az őrületbe kerget ez a nő. Inkább felejtsd el. Ott az a csaj, a partnered, hogy is hívják?

- Nikki.

- Tényleg ő, totál odavan érted, és ő szabad.

- Igen, de Nikki nem Ő.

- Látod, ez csak engem igazol. Mikor ismered be, hogy akármennyire nem akartad, beleszerettél egy nőbe. A gáz az, hogy a rossz nőbe. Mert ő foglalt.

- Hidd el, ezt is tudom. Hiába döntöttem el nemrég, hogy távol maradok tőle, ez addig ment, amíg ma meg nem láttam. De muszáj lesz mégis megtennem valahogy. Bár pokoli nehéz lesz. De igazad van, azt hiszem, Nikki majd segít kiverni a fejemből őt. Nem fogom kihasználni, hisz ő is akarja, és az is igaz, hogy ő is csodaszép nő.

- Na látod, ez a beszéd. Felejtsd el Kristent, és hagyd őt is, ne akard felrúgni a házasságát. Van még rajta kívül millió gyönyörű nő.

- Tudom - mondtam lemondóan.

És igen, tudom, hogy Tomnak igaza van, de mi van, ha én pont őt akarom? És mióta ismét találkozunk, egyetlen nő sem érdekel. Csak Őt akarom.

De jobb lenne, ha Tomra hallgatnék?

Egyik pillanatban tudom, és eldöntöm, hogy akarom őt, és mindent megteszek érte, a másikban pedig hogy mégis jobb lenne annyiban hagyni.

De a kérdés csak, hogy melyik felem győz? Erre még nem tudom a választ, de úgy érzem, a holnap induló kis utazásunkkal minden el fog dőlni…





Tessék komizni :)

Új blog!

Sziasztok!

Mint a cím is mutatja új blogot csináltam, ami nem is egy annyira új sztorinak készült.

Aki olvassa a Lion and Lamb love című történetemet azt tudja, hogy még egy fejezet és vége. Ennek a történtnek fog felkerülni a folytatása erre a blogra.

Ha van kedved less be:

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd

Hűséges olvasóknak

"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."


/Szozsa914 (Zsani)/



Ehhez csatlakozom én is, remélem ezzel a kis biztatással többen komiztok majd, nem azért mert mi arra megyünk minnél több legyen, csak a véleményetekre legyen az jó vagy éppen egy kis kritikával megfűszerezve, azoknak is örülünk, így tudjuk, hogy esetleg mi az amin változtatni tudunk, hogy egy egy fejezet még jobb legyen.

4.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi a késésért, de itt is a következő fejezet. Bizony, kicsit korán mert megyek melózni. Elővezetésnek egy kis ízelítő a fejezet elején levő képekkel :). Komizni pedig tessék, kíváncsian várom a véleményeket :). Pusszantás ezúttal is Szilemnek (LLLL) Jó olvasgatást, pusszantás.

4.fejezet


/Kristen/



Különös bizsergés járta át a testem, amint megéreztem az ölelését.

Rögtön tudtam, hogy Ő az.

És nem is tévedtem.

A következő pillanatban maga felé fordított, és a szemembe nézett.

Elveszve a tekintetében, most mintha egy másik embert láttam volna.

Nem azt a nőcsábászt, akinek mutatja magát, aki csak egy-egy éjszakára akarja a nőket. Hanem, bár lehet, hogy csak én látom rosszul - mintha szerelem vággyal keveredve csillogott volna a szemében.

Fogalmam sem volt mire készül, sőt nem is a legjobb helyen voltunk, hisz akárki megláthatott volna bennünket, mégis úgy érzem, akármit is készül tenni velem, képtelen vagyok, vagy leszek ellenkezni.

Azt hiszem, ezt ő is láthatta rajtam, mikor ajkaival a nyakam hintette be édes csókjaival. Testem remegni kezdett a karjaiban.

Elszakadva ajkaimtól egy pillanatra összefonódott a tekintetünk, majd Rob megcsókolt.

Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit képtelen voltam nem megadni neki. Miközben ajkaink egymást becézgették finoman, a derekamat átölelve vont még közelebb magához, mint aki soha nem akar elengedni.

Tudtam, hogy egyáltalán nem helyes, amit teszünk, mégis úgy éreztem, most belehalnék, ha el kellene szakadnom tőle. Mintha mindig valamilyen mágnes vonzana hozzá.

Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, miközben nyelveink édes táncot jártak.

Most eltűnt az a vad és szenvedélyes Rob, akit eddig ismertem. Nem tudom, mi hozta ezt a változást nála, de eddig akárhányszor a közelemben volt, nem éreztem ilyen gyengédnek.

Mint két szerelmes ízlelgettük egymás ajkait, miközben testünk szorosan simult egymáshoz.

A karjaiban, őt csókolva csodás érzések jártak át, amiket nem tudtam mire vélni.

Rögtön egy dolog jutott eszembe, vagyis egy szó, amivel ezeket az érzéseket ki lehet fejezni.

Szerelem.

De amilyen gyorsan eszembe jutott, olyan hamar el is kellett hessegetnem.

Az nem lehet, hogy akármit is érezzek ez iránt a férfi iránt, hisz mire kellenék neki?

Egyetlen éjszakára, ennyi.

Most mégis olyan más volt ez a csók.

Nem olyan, mint az eddigiek, mintha most ő is kilépett volna a nagy nőcsábász álarca mögül és inkább szerelmes férfi maszkját vette volna fel. De ki tudja meddig tart ez?

Mégis akármennyire is próbáltam tagadni, azt nem tagadhatom, legalább saját magam előtt nem, érzek valamit iránta.

Mégis, hiába tűnik olyan tökéletesnek ez a pillanat, muszáj véget vetnem neki.

Minden egyes csókja, érintése lángba borította a testem. És ettől csak még jobban megijedtem. Nem akarok semmit érezni iránta. Nem tehetem meg azt, amit már egyszer megtettem Steve-vel.

Amint eszembe jutott a férjem, rögtön sikerült kijózanodni.

Egy utolsó csókot leheltem ajkaira, majd akármilyen nehéz is elszakadtam tőle, és kibontakoztam a számomra bűnös, mégis boldogságot adó karokból.

Ekkor hallottunk meg ismét közeledni valakit, majd Ashley alakja tűnt fel. Rögtön el is léptem Rob mellől, aki mintha kissé csalódott lenne.

- Már kerestelek, és Steve is - mondta barátnőm.

- Megyek már, szeretnék hazamenni - mondtam, majd Ashelyvel visszaindultunk a vendégsereghez.

- Kristen… - szólt utánam Rob, de csak egy pillanatra néztem rá, majd megszaporítva a lépteimet siettem el onnan.

- Mi volt ez? Gondolom nem csak beszélgettetek.

- Hagyjuk, nem akarok beszélni róla - kértem.

- Oké, te tudod.

Steve rögtön hozzánk sétált amint meglátott.

- Merre jártál szívem?

- Csak sétáltam egyet - mondtam, majd nem sokkal később Rob jelent meg mellettünk. - Ha nem baj, akkor én hazamennék.

- Nekem még maradnom kell, de felhívom a sofőrt, hogy jöjjön érted és vigyen el anyáékhoz a kicsiért - mondta Steve.

- Én is megyek, ha nem baj - szólalt meg Rob.

- Persze, menj csak. Holnap a forgatáson találkozunk.

- Ha gondolod, szívesen hazaviszlek, útba esik - fordult felém Rob, mire rögtön félelem és pánik ült ki az arcomra.

- Nem kell köszönöm. Azért ne hívj senkit, majd hívok egy taxit, és otthon találkozunk - mondtam a férjemnek.

- Arról szó sem lehet. Ha a sofőrt nem akarod, legalább Rob had vigyen haza. Nyugodtabb lennék, ha inkább vele mennétek te és a kicsi is. Megköszönném, ha elvinnéd őket. Nekem még maradnom kell egy jó ideig - fordult Steve Robhoz.

Mintha minden ellenem esküdött volna össze.

- Nincs mit, szívesen teszem - mosolygott Rob.

- Jó lesz így, szívem?

Erre most mit mondhatnék?

Rögtön Ashelyre pillantottam, aki szintén az én válaszomra várt. De mit tehettem, ha ezek ketten már lebeszélték.

Steve is, ha tudná, hogy úgymond kecskére bízza a káposztát, nem lenne ilyen nyugodt. De addig jó nekünk, amíg nem tudja, milyen szerepe is van Robnak az életemben.

Mert akármennyire sem akarom, mégis van szerepe benne.

De remélem, erről ő sosem fog tudni. A fiáról. Továbbra sem változott a véleményem, és csak remélni tudom, hogy nem tudja meg, hogy Ricky az ő fia.

- Rendben - adtam meg magam, mire Robnak még nagyobb lett a mosolya.

Na majd lehervasztom én - gondoltam magamban.

A férjemhez léptem, aki a karjaiba zárt.

- Sietek haza kicsim.

- Várni foglak - súgtam neki, de persze Robék is hallották, majd ott előtte csókoltam meg a férjem.

Igen nagy szenvedéllyel viszonozta a csókom, amiről akármilyen rossz is tudtam, hogy egy valakinek szól.

- Szeretlek - szólalt meg Steve, amint elszakadtunk egymástól.

- Én is téged - válaszoltam. És ezzel nem is hazudtam. Legalábbis nem nagyot.

Nagyon szeretem őt, igaz mióta Rob ismét felbukkant az életemben, már talán nem szerelemmel.

Elköszöntem Ashelyéktől is, Nikkitől is, aki kissé szomorúan vette tudomásul, hogy Rob nem őt viszi haza.

Kiérve Rob kocsijához mentünk, és ismét a félelem fogott el amiatt, hogy kettesben leszek vele.

- Szóval szereted őt? - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.

- Persze, hisz a férjem.

- Az egy dolog. És irántam mit érzel?- kérdezte ismét, de ekkor már újra az öntelt nőcsábász mosolygott rám.

- Semmit - tagadtam le talán túl gyorsan, mikor már a kocsiban ültünk.

- A kertben én nem így éreztem.

- Az csak vágy, pillanatnyi gyengeség. Nekem ott a férjem, és soha többé nem fog megtörténni az, ami régen.

- Elég sokszor elgyengülsz - mondta, miközben felém fordult és puha ujjaival végigsimított a karomon, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.

- Látod?

- Inkább induljunk.

- Oké. Merre? Ha jól tudom nem rögtön hozzátok.

- Igen, Steve szülei vigyáznak Rickyre - majd mondtam a címet és elindultunk.

Ők is nagyon meglepődtek, hogy nem Steve jött velem, de amint elmondtam az okát, rögtön értették.

Megköszöntem, hogy ismét vigyáztak a fiamra, aki már édesen szunyókált immár a karjaimban, majd elköszöntem tőlük, és Robhoz mentem a kocsihoz.

Rickyvel a karomban ültünk be, immár inkább hátra, jó messze a kísértéstől.

- A kisfiad egy igazi tünemény.

- Valóban. Életem legszebb ajándéka.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz, de sűrűn láttam a tükörből hátra pillantani ránk.

Végre hazaértünk.

- Szabad? - kérdezte, mielőtt kiszálltam volna.

Kivette a kis Rickyt a karomból, hogy ki tudjak szállni, addig ő megfogta.

Bementünk a házba, miközben a kis csöppségem még mindig aludt. Nem is akárki, hanem az apja karjaiban.

Kimondani is furcsa, hisz eddig míg Rob újra fel nem bukkant, Steve volt és őt tekintem még most is az apjának.

De mégis Rob az igazi apja.

És hihetetlen, mennyire megváltozik, ha a kicsi közelébe kerül.

De van egy olyan érzésem, holnapra minden újra a régi lesz. Már ami Robot illeti.

Újra a nőcsábász, „hogyan vigyük az ágyba a nőket” Rob lesz.

De nem is baj, mert sajnos ez az énje, amit igaz, ritkán mutat meg, nagyon is tetszik. Jobb a másik, akkor talán könnyebben tudom távol tartani magamtól. Na már amennyire ő ezt hagyni fogja.

Rob tudta az utat a pici fiam szobájához, így arra mentünk. Lefektette a kiságyba a kis manót, majd mellé álltam és figyeltem édesen szuszogó kis csöppségem.

Mikor ismerős szituációba kerültem.

Rob mögém lépett, és ismét hátulról a karjaiba zárt.

- Engedj el - kértem tőle halkan.

- Nem akarlak elengedni - suttogta a fülembe, miközben karjait magam körül éreztem, és ismét milliónyi szikra pattogott köztünk.

Szembe fordított magával, és tudtam, hogy képtelen leszek ellenkezni, legalábbis egyelőre. Eddig is hála az égnek, szerencsére végül mindig sikerült észhez térnem, és nem engedni a csábításnak.

Nem tudtam, csak reméltem ezúttal is így lesz.

Kibontakoztam az öleléséből, és kézen fogva húztam magam után ki a szobából a nappaliba.

Rögtön az ajtó felé tessékeltem, de amint elértük volt, finom megragadta a karom és magához rántott.

Ismét karjai fogságában találtam magam, miközben ajkai az enyémeket próbálták viszonzásra bírni.

Nem is kellett soká várni, amint megéreztem kutató nyelvét, rögtön engedtem neki.

Nyelvünk érzéki táncot lejtett, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Karjaiba kapott, míg én dereka köré kulcsoltam a lábaimat, addig ő elbotorkált velem a kanapéig. Amire leültünk, továbbra is az ölében tartva egy pillanatra sem szakadva el egymástól.

A ruhám egészen a derekamig felgyűrődött, amit ő rögtön ki is használt.

Finom érintéseit a combomon éreztem, miközben egyre melegebbnek éreztem a levegőt.

Ajkai egy pillanatra elszakadtam az enyémtől, de csak hogy édes csókjaival a nyakam hintse be.

- Látod, te is annyira akarsz, mint én téged - lehelte, miközben nyelvét végighúzta a nyakamon, mire egy jóleső nyögés szakadt fel belőlem.

Ha józan lennék, már rég ellöktem volna magamtól, főleg ezen kijelentése után, de egyszerűen megrészegített csupán a közelségével.

Ajkaival visszataláltak az enyémekre, megajándékozva forró csókjaival.

Az ölében mocorogva érezhettem is, mennyire kíván engem. És mi tagadás, én is őt.

De mintha valamiért az égiek sem akarnák, hogy végül megtörténjen a dolog, most is közbeszólt valami.

Pontosabban az asztalon zenélő telefonom. De talán jobb is. Mielőtt hatalmas őrültséget követtünk volna el.

Hihetetlen, hogy képtelen vagyok nemet mondani neki. Hiába döntöm el, valahányszor a közelembe jön, elvesztem az eszem, és ezt ő tudja, és jól ki is használja.

- Ne vedd fel - suttogta a számba, miközben, ujjaival a ruhám alá férkőzve simogatta melleim, egyre több sóhajt kicsalva belőlem.

- Muszáj - mondtam, mert tudtam, biztos voltam benne, hogy Steve az.

Kelletlenül szakadtam most el Robtól, bár lehet, hogy jobb ez így.

Ő sem nagyon díjazta, sőt nem is nagyon akart elengedni. Csupán annyira eresztett, hogy a hátunk mögött lévő asztaling elnyúljak a rajta csengő telefonig, majd ismét az ölébe vont.

- Hazaértetek kicsim? - kérdezte rögtön Steve, ahogy felvettem.

- Igen, szívem, Ricky is már alszik.

- Örülök, már én is úton vagyok haza, rögtön otthon vagyok.

- Rendben, várlak, szívem - köszöntem el tőle, miközben Rob egy percre sem hagyta abba a nyakam kényeztetését.

- Gondolom te is hallottad. Jobb lenne, ha mennél, Steve rögtön itthon lesz.

Leszálltam az öléből, amit most végre engedett, majd az ajtó felé mentem, vele a nyomomban.

- Akármennyire sem akarod, nem mindig fog történni valami, vagy megjelenni valaki, és az, ami akkor előbb vagy utóbb ismét megtörténik.

- Ennél több soha, az meg pláne nem. Ott vannak a kis nőcskéid, azok majd kielégítik a vágyaid.

- Én téged akarlak - vont ismét magához.

- Rob, menj el.

- Ne feledd, előbb-utóbb mindketten megkapjuk, amit akarunk. Mert tudom, hogy te is akarod - mondta, majd amolyan búcsúként ismét megcsókolt.

Nem is akárhogy, ismét szinte felgyulladva éreztem magam. Szenvedéses vérforraló csókjai után eleresztett, majd elment, míg én csak meredtem magam elé.

Akármennyire is utáltam a gondolatot, tudtam, hogy igaza van. Én is akartam őt. De nem tehetem meg még egyszer. Steve már egyszer megbocsájtott, nem csalhatom meg újra. És minden erőmmel azon kell legyek - akármilyen nehéz is lesz -, hogy ez ne történhessen meg újra.

Csak remélni tudom, hogy ő is felfogja és nem lesz folyton a közelemben, de ezeket a döntéseket - főleg az ötleteivel - drága férjem sem segíti elő, hogy betartsam őket.


/Rob/

Hazaérve kissé fáradtan, és kielégületlenül dőltem az ágyba, miközben egyfolytában az én kis démonom kísértett.

Kristen.

Teljesen megbolondulok, ha a közelemben van.

Pedig egyszer már megígértem, soha többet egyetlen nőbe sem fogok beleszeretni.

Nem is arról van szó, hogy őt szeretném szerelemmel, de ha így folytatom, Tomnak lesz igaza és ismét úgy járok, mint régen.

De egyszerűen képtelen vagyok már meglenni nélküle.

De tudom, hogy ennek számára is és számomra is csak rossz vége lehet.

Miattam, mert nem tudom képes lennék-e az én nőcsábász múltammal egy kapcsolatra, ami más felöl lehetetlen is, mert ő férjnél van. És mi tagadás, egy elég rendes ember a férje.

De mit tehetnék, ha egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni magam a közelében?

Ha a nap minden percében csak arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassam, és hogy csókolhassam?

Lassan olyan lesz már számomra, mint a levegő.

Nélkülözhetetlen.

És ez az, amit nem akartam. Csak egyszer megkapni őt, és ennyi. Semmi bonyodalom. De ez már régen több, mint egyszerű.

Soha, még egyetlen nő miatt sem éreztem így magam.

Eszembe sincs romantikus szerelmes pasinak lenni. De érte talán képes lennék megváltozni.

De persze még akkor sem változik a helyzet, hiszen ő férjnél van.

Lehet, hogy Tomnak igaza van, és akármilyen nehéz is, addig kellene kiszállnom ebből, amíg nem késő.

Bár pokoli nehéz lesz távol maradnom tőle, de egy próbát megér. Csak azt nem tudom, hogyan fog menni.

De erre is van talán egy megoldás, amit az én bölcs Tom barátom is javasolna.

Kutyaharapást szőrével.

Egy másik nő. Akinek, ha csak egy-egy napra is, sikerül elfelejtetnie őt velem.

Nem vesztek vele semmit. Igaz nagy, sőt óriási lesz a kísértés nap, mint nap a közelében, de így lesz a legjobb.

Ekkor még nem tudom, miféle meglepetéseket tartogat nekünk holnapra a forgatásokkal kapcsolatban is Steve, ami mindenképp nehezíteni fogja az elhatározásom.






Tessék komizni :)