14.fejezet

Sziasztok! Teszem gyorsan, nem is fűzök hozzá sokat, max a végére egy kicsit. Hatalmas pusszantás Szilemnek (L), és nektek is a komikért, imádlak titeket (LLL): Jó olvasást és várom a véleményeket. Pusszantás.






14.fejezet



/Kristen/


Reggel, mikor felébredtem, egyedül voltam az ágyban. Rögtön Robot kerestem.

Kilépve a szobájából a fiamhoz indultam. Itt azonban még az ajtóban megtorpantam.

Rob a kanapén ült Rickyvel a karjaiban, és épp etette őt. Majd' elolvadtam kettejük látványától.

Egyre biztosabb voltam benne, hogy hiába is nem tudom még, mi fog történni és mit fogok tenni, nem engedhetem, hogy a fiam úgy nőjön fel, hogy nem ismeri az apját, aki már így is, hogy még nem tudja, hogy az ő fia, imádja őt.

Fantasztikus érzés volt látni a fiam Rob karjaiban, az igazi Robéban, és őt is megismerni ilyennek.

Ilyenkor gondolkozom el rajta néha, mi történt vele, amiért azt a nemtörődöm álarcot viselte, és amiért inkább a nőcsábász énjét mutatta mindenkinek.

Nem akartam erről kérdezni, nem szerettem volna elrontani ezeket a csodás pillanatokat.

Rob mintha kissé zavarban lett volna, amikor észrevette, hogy őket figyelem.

- Nem akartalak felébreszteni, de ő már éhes volt - pillantott a karjaiban táplálkozó kisfiamra.

- Köszönöm - mondtam a szemébe nézve, majd közelebb mentem hozzá és letérdeltem eléjük.

Rob végigsimított a karomon, amitől ismét megremegtem. Felé hajoltam és ajkaim az övére illesztettem. Gyengéden csókolt vissza, miközben kisfiunk érdeklődve figyelt minket, miközben befejezte a reggelizést.

- Jó reggelt - köszönt be Claire. - Nem akartam zavarni, csak kész a ti reggelitek is. Hogy aludtatok? - kérdezte tőlünk.

- Nagyon jól, köszönjük.

- Örülök - mosolygott Claire.

- Akkor nyomás reggelizni, utána pedig bemehetnénk a városba - kukkantott be Lizzy.

- Lassíts egy kicsit - szólt rá Rob.

- Ugyan, hagyd - néztem rá. - Persze, mehetünk - válaszoltam Lizzynek.

- Csak mi, csajok - nézett szigorúan Robra.

- Hát, akkor úgy tűnik, ma magunkra maradunk - mondta Rob Rickynek, aki boldogan mosolyogni kezdett rá, amitől mi is elmosolyodtunk.

Lizzy átvette Robtól a fiam, majd Rob kézen fogott és a konyhába vezetett. Még mindig kissé zavarban voltam a családja előtt, de Claire ismét biztosított róla, hogy semmi okom rá.

Megreggeliztünk, majd felöltöztünk, és játszottunk egy kicsit Rickyvel, majd mi a lányokkal, Lizzyvel, Viccel és Claire-rel magukra hagytuk a fiúkat és a városba mentünk.

Mindig is szerettem Londont. Itt minden olyan nyugodt, nem az az állandóan nyüzsgő város, mint Los Angeles. Mindig is egy ilyen helyen szerettem volna, ha felnőne a fiam.

És most, ha lenne elég bátorságom, szembenézni a férjemmel és azzal amit Rob iránt érzek, elmondani neki hogy Ricky az ő fia, akkor talán valóra válhatna ez az álmom.

De egyenlőre képtelen vagyok ezt megtenni, de azt is tudom, hogy jó néhány nehéz döntés vár rám, ha hazamegyünk. Egyenlőre azonban nem akartam gondolni semmire, ami elronthatná a kedvem, így ezt egy kicsit félreteszem.

A lányokkal egyenest egy bevásárlóközpont felé mentünk, amin meg sem lepődtem.

Megérkezve szinte minden létező ruhaboltot megtámadtunk. És persze én voltam a próbababa. Persze néhány bababoltba is bementünk, ahol egy csomó mindent vettünk Rickynek.

Hihetetlen volt látni, hogy szinte nem is ismernek minket, mégis olyan, mintha a családjukhoz tartoznánk. Robnak fantasztikus családja van.

Egy csomó játékot és ruhát kapott az én kis hercegem. Majd elég későre járt már, mikor nagy nehezen rábeszéltem őket, hogy legalább egy kávét igyunk meg valahol.

Lizzy és Vic benéztek még egy két üzletbe addig én Claire-rel egy kávézóba ültem be. Bevallom, kissé féltem kettesben maradni vele.

- Tudod, már nagyon rég óta, vagy talán még soha nem láttam ilyen boldognak a fiam, és ezt neked, nektek köszönheti. Sőt soha nem is hittem volna, hogy egyszer egy gyerekkel a kezében látom, és fantasztikus érzés ilyenek látni őt, de…

- Félsz, hogy mi lesz ennek a vége.

- Igen kicsim, nemcsak miatta, hanem már miattad is. Tudom, hogy neked családod és férjed van, de eközben látom, hogy neked is fontos a fiam. Elég rátok nézni.

- Ez igaz. Az elején nagyon másnak mutatta magát, és…

- Igen, történt vele ez-az, ami miatt félt megmutatni, főleg a lányoknak, milyen is valójában.

- De mióta igazából ismerem, tudom, hogy milyen, én azt hiszem kezdek…

- Beleszeretni - fejezte be helyettem Claire, amit én féltem kimondani.

- Ahogy Rob kérte, erre a kis időre nem akarok másra gondolni, csak velük lenni, de tudom ha hazamegyünk, döntenem kell, de az utóbbi időben történtek miatt már nem vagyok biztos a házasságomban.

- Jaj, kicsim, nagyon megkedveltelek titeket, és csak remélem, hogy jól döntesz, és nem szalasztod el a boldogságot. Nem tudom milyen a férjed, és a házasságotok és nem is az én dolgom, de látlak a fiammal és tudom, hogy boldogok lehetnétek.

Claire szavai jól estek, és csak őt is biztosítani tudtam, hogy igyekszek jól dönteni, de mégsem tudok úgy, hogy valaki ne sérüljön, és ez az, ami elkeserített.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd megkerestük Lizzyéket és hazafelé mentünk.

Lizzyék rögtön elrabolták a fiamat, miután megpuszilgattam, majd Rob éppen telefonált a nappaliban, én addig zuhanyozni indultam.

Levettem a ruháimat, egy törölközőt csavartam a testem köré, és a fürdő felé indultam. A tükör előtt álltam, mikor nyílt az ajtó, és Rob lépett be, majd mögém állt.

A tükörben mérte végig a testem, amit csak egy törölköző fedett előtte.

- Gyönyörű vagy - suttogta, miközben forró ajkai a nyakamra vándoroltak.

Hátrahajtottam a fejem, és halk sóhajokkal tűrtem, amit a nyakam kényezteti, miközben ujjai a rám csavart törölközőt bontották le rólam.

Amint az anyag a földre hullt, Rob elszakadt a nyakamtól, és ismét végigpásztázta a testem immár fedetlen valójában.

Kezei a derekamról a mellemre tévedtek. Amint megszorított, felnyögtem a rám törő kéjtől, ami hatalmas hullámként söpört végig rajtam.

Oldalra fordítottam a fejem, hogy egy csókot kérjek tőle, amit rögtön meg is kaptam. Nem is akármilyet, szinte beleszédültem.

Maga felé fordított, és őrjít módon csókolt tovább, miközben én a hajába túrtam, hogy még közelebb tudjam magamhoz.

Közben pillanatok alatt szabadítottam meg a ruháitól, és végre ismét magamon érezhettem meztelen testét, amit az enyémmel simult össze.

A karjaiba kapott, míg én a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, miközben belépett velem a zuhanykabinba. A langyos víz szinte tűzforróként hatott vágytól lángoló testünkön.

A zuhanyzóban talpra állított, és tovább csókolt, miközben puha ujjai a testemen kalandoztak. Hasamon körözött ujjaival, egyre lejjebb vándorolva, mígnem a lábam közé csúsztatta ujjait.

Amint megéreztem belém siklani őket, szinte felsikoltottam. Egyre ritmusosabban mozgatta bennem ujjait, miközben csókjainkkal igyekeztünk elfojtani a belőlem feltörő hangokat.

Kisvártatva átléptem az ujjai által okozott mennyei paradicsomba, és szinte remegve omlottam a karjaiba.

Kiszabadultam az öleléséből, majd elé térdelve rögtön a számba vettem, amit egy jóleső morgással jutalmazott. Hol a nyelvemmel, hol az ujjaimmal igyekeztem az őrületbe kergetni őt, aminek kisvártatva meg is lett az eredménye. Egy hangos morgással adta tudtomra, hogy elértem a célom.

A következő pillanatban magához rántott egy észveszejtő csókra. Amint nyelveink egymásra találásával a jól ismert táncot kezdték járni, már ekkor a mennyekben éreztem magam.

Majd most volt az, amikor elém térdelt és ezúttal ujjai helyére nyelvét küldte nőiességem tüzes barlangjába.

Egyre jobban gyötört nyelvével, mígnem testem megremegett az imént átélttől. Én is magamhoz vontam, majd a saját ízemmel a szájában csókoltam meg. Hevesen viszonozta a csókom, miközben a fenekem alá nyúlva vett az ölébe.

Kettőnk közé nyúlva megfogtam férfiasságát, majd habozás nélkül magamba vezettem. Hangos nyögés tört fel mindkettőnk torkából, amint testünk ismét egyesült, és amit, remélünk, a zuhanyból csobogó víz hangja kissé elnyom.

Vállaiba kapaszkodva mozogtam rajta, miközben ő a nyakam hintette be csókjaival. Miután megelégeltük a lassú ritmust, ismét fenekem alá nyúlva segített a gyorsabb mozgásban, míg csókjainkkal igyekeztünk elnyomni édes hangjaink.

Néhány őrjítő lökéssel a mennyekbe repített mindkettőnket, és lágy csókokkal üdvözöltük a gyönyöröket. Néhány kisebb csípőkörzéssel elérve ismét keményre merevedett bennem, készen a folytatásra.

Ő azonban másképp gondolta.

Kihúzódott belőlem, először nem értettem, azt hittem itt akar hagyni, de hála az égnek tévedtem. Ő is akarta a folytatást akárcsak én. Bele is haltam volna, ha most el kellett volna szakadnom tőle.

Egy forró csókot váltva elszakadt tőlem, majd háttal magának a fal felé fordított. Ajkaival végigcsókolta a hátam, mígnem hátulról hatolt belém, ezzel ismét jóleső sóhajokat kicsalva mindkettőnkből.

Eszeveszett tempóban hajtottuk a gyönyört, miközben kezeivel melleim kényeztette, míg én fejem felé fordítva csókoltam őt.

Kihúzódva belőlem alaposan kényeztető mozdulatokkal mosdattuk meg egymást, és legszívesebben egész éjjel itt folytattam volna vele az elkezdett tevékenységüket.

Sóhajtva egy-egy szenvedélyes csók után szakadtunk el egymástól, majd öltöztünk fel. Rob, mielőtt kiléptünk volna, egy sokat ígérő csókra rántott magához, majd a földszint felé mentük, ahol mindenki a vacsorával várt minket.

Most aztán még inkább zavarban voltam, mint eddig.

- Ne aggódj, nem gondolnak semmi rosszra - suttogta a fülembe.

- De ez akkor is kínos, biztos hallottak és…

- Ez természetes dolog, nincs mit szégyellnünk, és hidd el, ha így is van, nem kell miattuk zavarban lenned - mondta, majd egy gyors csókot lehelt ajkamra és a konyhába léptünk.

Mindenki mosolyogva nézett ránk, mégis zavarba jöttem.

Megvacsoráztunk, és hála az égnek, senki sem jött elő a témával, csak néha-néha akadtam össze a lányok ezer wattos mosolyával.

A vacsora után még beszélgettünk egy kicsit a nappaliban, majd Lizzy volt az, aki megkért, hogy ma hadd aludhasson ő Rickyvel, míg én az öccsével alszok. Rob csak hálásan rámosolygott, én pedig egy sokat sejtető szót hallottam a fülembe suttogni.

- Kívánlak - suttogta, de persze úgy, hogy csak én halljam.

Erre a szóra kissé elpirultam, amit szerintem mindenki észrevett.

Együtt lefektettük Rickyt, akire Lizzy vigyázott, majd elköszönve Richardéktól is, Rob szobájába vonultunk, ahol egész éjjel adóztunk a szenvedélynek, és talán még valaminek, a szerelemnek.




/Steve/



- Szia, szívem, milyen London? Hogy vagytok? Annyira hiányoztok - záporoztak belőlem a kérdések, amikor reggel felhívott Kristen.

- Te is nekünk, minden rendben mi jól vagyunk. És te? Sok munkád van még?

- Igen kicsim, két hét, ahogy már beszéltük, de alig várom, hogy otthon legyek veletek. És milyen Robékkal? - kérdeztem rá.

- Nagyon kedvesek, Ricky mindenkit levett a lábáról.

- Azt nem csodálom, ő is nagyon hiányzik.

- Te is neki, de hamarosan találkozunk - mondta, de nem úgy hallottam, mint aki nagyon lelkesedne ezért, vagy lehet, hogy tévedek.

- Ne haragudj, szívem, de hívnak és ez fontos, később felhívlak. Szeretlek titeket.

- Mi is téged, szia - köszöntünk el egymástól, majd fogadtam a másik hívást, amit vártam.

- Szia, mikor jössz? Már nagyon várunk.

- Mondtam, hogy még van egy kis munkám, de utána két hetet veletek leszek - válaszoltam.

- Rendben, csak biztos akartam lenni benne, hogy jössz.

- Tudod, hogy megyek, mint mindig, amikor tudok.

- Igen, tudom.

- Siess, nagyon várunk.

- Igyekszek, hamarosan találkozunk - mondtam, majd elköszöntünk és letettem, hogy menjek vissza dolgozni, hogy utána indulhassak hozzájuk…




/Rob/


A másnapot végig Kristennel és Rickyvel töltöttem. Többnyire otthon voltunk, és a kis lurkóval játszottunk, és persze a lényeg, hogy együtt voltunk.

Délután vittem el őket egy közeli szép parkba, mivel kivételesen, amit itt igen ritka számba megy, sütött a nap, és Ricky is nagyon élvezte.

Még csak két napja vannak itt velem, és máris úgy érzem, belehalok, ha majd el kell engednem őket.

Elég, Rob, most ne gondolj erre, még itt vannak - intettem le magam.

Este sajnálatomra egy kicsit el kellett válnom imádatom személyeitől.

A csajok pedig egy lányos estét akartak, miután Rickyt lefektették, és apa is visszavonult a szobájába, így mivel Tom is nagyon hívott, hogy találkozzunk Sammel és a srácokkal, belementem.

Nem szívesen szakadtam el tőlük, de nem volt mit tenni.

- Menj csak, mi elleszünk, lesz még időtök egymásra - szólalt meg Lizzy, mire egy kissé fancsali képet vágtam.

- Igaza van, lesz még időnk erre - súgtam nekem Kris miközben a többiekre pillantott, akik épp nem ránk figyeltek, így feltűnés nélkül simított végig nadrágom elején.

Igyekeznem kellett visszafojtani a belőlem kikívánkozó nyögést, de nagy erőfeszítésembe került, főleg ezután elmenni, és itthon hagyni őt.

- Egy boszorkány vagy, ugye tudod? Ezért még kapni fogsz - mondtam egy csibészes mosollyal az arcomon.

- Már alig várom - suttogta a fülembe érzékien, amitől csak még nagyobb vágyat keltett bennem.

- Megyünk? - lépett be a nappaliba Tom, aki értem jött.

Kristentől egy igencsak szenvedélyes csókot kaptam útravalónak, majd nagy nehezen elengedtem és elindultunk.

Tommal persze nem lehetett bírni, és mindenről kifaggatott.

- Én mondtam, hogy ez lesz, tesó.

- Kíváncsi vagyok, hogy alakul ez a dolog köztetek, remélem, hogy jól.

- Azt én is, de most csak az érdekel, hogy itt vannak velem.

- Öcsém, haver, ráadásul egy gyerek is, jól belemásztál.

- Igen, de nem bánom, mindkettőjükért odavagyok.

- Ezt nem is kell mondanod, látszik - mondta azzal az idióta vigyorral a képén Tom, majd megérkeztünk a klubba.

Ahol már Sam, Marcus és még néhány haverunk voltak ott, akik hatalmas örömmel fogadtak, akárcsak én őket, hiszen már jó régen nem találkozunk.

Leültünk az egyik bokszba, majd sorra rendeltük az alkoholt miközben jól eldumálgattunk. Tom persze rögtön felszedett egy csajt és őt szédítette.

Legnagyobb bánatomra mintha tudta volna, hogy itt vagyok, megjelent Nina. Az utolsó személy akit látni akartam ebben az életben.

Rögtön annyi lett a jókedvemnek, persze a srácok ezt nem akarták engedni, így egyre több és erősebb italok csúsztak le. Nem nagyon vagy nem sűrűn csak a haverokkal szoktam inni, de ez most több volt a kelleténél.

A végén már nem is nagyon tudtam magamról, és ami a legrosszabb, ha együtt vagyunk, a srácok is így végzik…

Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. És nem mellesleg nem is otthon. De még csak ismerős sem volt a hely. Kábán érzékeltem, hogy meztelenül fekszem a takaró alatt egy ágyban, és a legrosszabb felismerés csak azután jött.

Nem egyedül. Ezzel eddig nem is lett volna gond, ha Kristen fekszik mellettem teljesen meztelenül. De nem ő volt. Hanem Nina…






Igen, ezért sokan tuti utálni fogtok, de nem lehet mindig minden tökélesten, de igyekszek megoldani a dolgokat. Ilyenkor szokta mondani Szilem, hogy BÍZZATOK!! ezt mondom most én is :)

Várom a véleményeket :)