12.fejezet

12.fejezet

/Kristen/




Nyakamról áttért ajkaimra, hogy egy vérforraló csókban részesítsen, és ezzel is próbáljon meggyőzni.

- Velem jöttök? - kérdezte tőlem elszakadva.

Egy pici félelmet és bizonytalanságot, talán egy kis reménnyel keveredve láttam a szemében. Ahogy én is mindennél jobban vágyok erre. De mindemellett nagyon félek is.

Félek, hogy az az idő, amit ott töltenénk vele, még közelebb vinne hozzá, még jobban belebonyolódnánk, és utána csak még fájdalmasabb lenne elengedni egymást.

Ezeket a gondolataimat vele is megosztottam.

- Nem érdekel. Veled akarok lenni, ameddig csak lehet. Kérlek - nézett ismét a szemembe, néha pedig a karjaimban tartott fiamra pillantott.

Egyrészt nem tudom, miért, de Stevenek sem lenne kifogása ellene. Akkor miért nem engedek magamnak? - kérdeztem magamtól, majd kimondtam a választ.

- Rendben, veled megyünk - pillantottam Rickyre, majd felnéztem Robra, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára, miközben a szemei csak úgy csillogtak.

Válasz helyett ismét magához ölelt bennünket, és gyengéd csókban részesített.

- Köszönöm - suttogta, miközben egy csókot lehelt a nyakamra.

Fogta a cuccaimat, és a derekamat szorosan tartva visszavezetett a házba.

Párnákból készített Rickynek egy kis kuckót a nappaliban, majd maga mellé húzott a kanapéra.

- Tudom, hogy az elején nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, de féltem megmutatni azt, aki tényleg vagyok. De egyre fontosabb lettél nekem, és egyenlőre ezzel a kicsivel is megelégszem, amit kaphatok belőled - mondta ki az érzéseit.

- Örülök, hogy láthattam ezt az igazi éned, ez jobban tetszik, mint a nőcsábász, aki el akart csábítani. De ezután csak még rosszabb lesz. Távol kellene maradnunk egymástól, mert előbb utóbb vége lesz és…

- Tudom, de képtelen vagyok meglenni, ha nem vagy a közelemben. Egyelőre ne gondoljunk másra, csak az előttünk álló két hétre. Később ráérünk ezen agyalni. Most csak erre gondoljunk - kérte, majd a derekamnál fogva magához húzott.

Most én voltam az, aki kezdeményezte a csókot. Nyelvünk egymásra találásával édes táncban kezdett, és ismét boldognak éreztem magam. Az Ő karjaiban.

Kelletlenül, de elszakadtam tőle, hogy felhívjam Ashleyt, hogy mégsem megyek hozzá.

Kimentem a kertbe telefonálni, addig Rob a szőnyegre feküdt és a fiammal, a fiunkkal játszott.

Tárcsáztam Ashleyt, és röviden mindent elmondtam neki.

- Sejtettem, hogy meggondolod magad. Tedd azt, amit szeretnél, és menj vele, de ha hazajössz, mindent el kell mesélned. Nem akarlak elszomorítani, de tudod, hogy ezután csak még rosszabb lesz, ha el kell válnod tőle?

- Tudom. És ő is tudja, de ahogy ő, én sem akarok most erre gondolni, csak vele lenni. Teljesen megváltozott a véleményem és az érzéseim is iránta, mióta az igazi Robot ismerem, és félek, hogy képes lennék bele…

- Beleszeretni - fejezte be Ashley helyettem, amit nem mertem kimondani. - Attól félek ezzel elkéstél. Elkéstetek, ugyanis rendesen egymásba bonyolódtatok. De majd meglátjátok, mi sül ki ebből az utazásból, és utána döntötök - mondta barátnőm, majd elköszönt tőlem és letettük.

- Visszamentem Robhoz, aki még mindig Rickyvel játszott. Annyira édesek voltak együtt, teljesen meghatott a látvány. És az, hogy a fiam is mennyire megszerette őt.

Lefeküdtem melléjük, majd Rob hirtelen felpattant. Értetlenül néztem, de csak a mobiljáért ment.

Először nem értettem, de végül rájöttem, mire készül. Visszafeküdt mellénk és egy képet készített rólam és a fiamról.

- Hogyha már nem leszel velem - mondta kissé szomorúan majd a képre nézett.

- Gyere ide - húztam magamhoz, és egy csókot adtam a szájára. - Most ne gondolj erre. Itt vagyok, Veled.

- Igazad van - mondta immár mosolyogva, majd mellénk feküdt, és összeügyeskedett egy képet hármunkról.

Ahogy a képet csodálta, fantasztikus érzések öntöttek. Azon gondolkoztam, milyen más lenne, ha Rob lenne a férjem, és ha tudná, hogy ez a csöppség, akit annyira megszeretett az ő fia.

- Most én vagyok az aki szeretnék ebből egyet - mondtam, majd később elküldte nekem a képet, amit felváltotta a korábbit, és akárhányszor csak a telefonomra pillantottam, ezt a képet csodálhattam.

Hihetetlenül boldognak és felszabadultnak éreztem magam mellette. Fantasztikusan telt a délutánunk, este pedig megjöttek Tomék Rob szüleivel.

Kissé féltem, hogy mit fognak szólni, hogy én is velük tartok. De rögtön meglepődtem, amint ők is örömmel fogadták a hírt. Valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy ők is be vannak avatva ebbe a dologba, ami köztünk van. Legalábbis Tom és Claire biztosan, aki szintén odáig volt Rickyért.

Míg én a konyhában voltam Claire-rel, a fiúk a nappaliban.

- A fiad annyira hasonlít az én Robertemre. Mintha csak őt látnám kiskorában - mondta, ezzel a frászt hozva rám.

Csak reméltem, hogy nem kombinál tovább, és eszébe sem jutott, hogy a fiának bármi köze lehet az én fiamhoz.

- Tudod, még soha nem láttam ilyen boldognak a fiam, és igaz, nem rám tartozik, és elég bonyolult a kapcsolatotok, de remélem, meg tudjátok oldani, és jó vége lesz. Nagyon szeret téged a fiam, és mi is megkedveltünk, remélem, ez idő alatt, míg együtt lesztek, találtok valami megoldást erre.

- Én…

- Ne aggódj, a fiammal mindent megbeszélünk.

- Én sem tudom mi lesz, de ő is nagyon fontos nekem, de nem olyan egyszerű, és azt hiszem, ezután nehéz döntések előtt állok, de azt is tudom, hogy már nem tudnék meglenni nélküle, a közelsége nélkül.

- Azt látom kicsim, és megértelek. Sajnos rossz helyen és időben találkoztatok, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok oldani, és egy ilyen kapcsolatnak nem lehet vége, de ez a ti dolgotok. Mi Rob mellett vagyunk, és mi is örülünk, hogy velünk jöttök - mondta Claire, majd hálásan pillantottam rá.

Rob ekkor lépett be a konyhába Rickyvel a karjaiban.

Rögtön mellém lépett és magához vont, majd egy rövid kis csókot kaptam tőle.

Ettől rettentően zavarba jöttem, főleg Claire előtt, aki biztosított róla, hogy nincs miért.

- Azt hiszem a kis herceg is éhes - mondta Rob a fiamra pillantva.

Ők is asztalhoz ültek, míg én Rickyt etettem meg, majd csatlakoztam hozzájuk. Ricky korán elaludt ezúttal Rob szobájában.

Richard és Tom is örültek, hogy velük megyünk. És ha minden igaz, holnapután irány London.

A másnap hihetetlen gyorsasággal, és igen eseménydúsan telt el.

Rob mindent elintézett az utazásra, délután pedig hazavitt, hogy összecsomagoljak magunknak. A nála töltött idő után szinte már furcsa volt hazajönni az igazi otthonomba.

Rickyre addig a szülei vigyáztak.

Összecsomagoltam, majd átvittük a dolgainkat hozzá, ahol Robra is várt egy kis pakolás, amiben persze férfi létére ráfért egy kis segítség.

És Steve-vel is beszéltem, aki örült, hogy mégis elmegyek, mondván hogy addig is, amíg nincs velünk, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás.

Még mindig nem értettem őt, miért űz úgymond ennyire Rob felé, de akármennyire is törtem a fejem, nem találtam rá magyarázatott. De egyelőre nem is akartam erre gondolni, csak az előttünk álló napokra.

Estére mindennel kész voltunk. Rickyt Rob szobájában fektettük le, ahol, míg mi odavoltunk, Tomék beszereztek egy kiságyat Ricyknek, így ő abban aludt Rob ágya mellett.

Lezuhanyoztam, majd mire visszaértem a szobába Rob az ágyban feküdt és a fiamat nézte, aki édesen szunyókált.

Elé feküdtem, és szorosan magához húzott miközben egy csókot lehelt a nyakamra.

Mint mindig most is remegtem az érintéseitől és a csókjaitól.

Kezei a derekamról a mellem felé haladtak. Óvatosan becsúsztatta őket a hálóingem alá, majd megszorította az egyik mellem, amiért egy jóleső sóhajt csikart ki belőlem.

- Rob, ne itt… - értem miközben ő nem hagyta abba, amit művelt.

- Miért ne? Kívánlak - mormolta, miközben a nyakamon éreztem ajkait.

- Nem azt mondtam, hogy ne, csak azt, hogy ne itt - nyögtem ki nehezen.

- Alszik, mi pedig majd csendben leszünk - mondta, majd egy pillanat alatt fordított a helyzetünkön. Én alatta feküdtem, miközben ő volt felül, és legközelebb már csak arra eszméltem, amint a hálóingem leveszi rólam, és a melleimre veti magát.

Rajta csak bokszer volt, míg én már meztelen voltam. A melleim kényeztette, miközben én a hajában markolta tűrtem, és igyekeztem a lehetetlen megtenni, csendben tűrni ezt.

Ujjai eközben a lábam közé tévedtek. Amint megéreztem őket magamban, rögtön magamhoz rántottam és csókolni kezdtem, igyekezve ezzel elnyomni a belőlem kikívánkozó hangokat.

Ujjai sebesen űztek a mindent elsöprő robbanás felé, miközben volt annyi lélekjelenlétem, és viszonoztam a nekem nyújtott örömöket.

Benyúltam a bokszerébe, és kezembe vettem merev férfiasságát. Most ő volt az, aki morgásokkal jutalmazta, amint mozogni kezdtem rajta.


Mielőtt azonban mindketten a mennyekbe repültünk voltak, kihúzta belőlem az ujjait, elvéve a kezem magáról, megszabadult a még közénk álló zavaró ruhadarabjától, és ujjai helyére férfiasságát küldte.

Fantasztikus, mámorító érzés volt, amikor teljesen elmerült bennem. Csókkal igyekeztünk elnyomni a hangokat, amik ekkor kikívánkoztak belőlünk.

Ez a szeretkezésünk annyira más volt, mint az eddigiek. Felszabadultnak, és végre nyugodtan adtam magam át neki, nem törődve, mi lesz ezután, csak a pillanatnak élve.

Szenvedélyes is, de ugyanakkor mérhetetlenül gyengéd volt velem, miközben végig arra figyelt, hogy nekem jó legyen, ezzel háttérbe szorítva a saját vágyait.

Lassan, szenvedélyesen mozgott bennem, miközben a melleim csókolgatta, én pedig ott simogattam ahol csak értem.

Egyre kínzóbbá vált ez a lassú mozgás, így a fenekébe markolva igyekeztem gyorsabb mozgásra ösztönözni.

Őrjítő lökésekkel sodort minket a beteljesülés felé, miközben hol csókkal, hol egymás nyakába, vállába harapva igyekeztünk elnyomni élvezetünk hangjait.

Nyugodtan mondhatom, hogy még soha nem voltam ilyen boldog, mint ennek a férfinak a karjaiban.

Néhány heves lökéssel, szinte egyszerre léptük át a mennyek édes kapuját, és mámorító csókokkal köszöntve ezt.

Kihúzódott belőlem, majd hanyatt fordulva, verítéktől nedved testem a mellkasára vonta.

Ajkaira hajoltam, és egy mindennél édesebb csókkal köszöntem meg szavak nélkül az imént átélteket.

Izgatottan várva a holnapot, édes cirógatások és simogatások közepette nyomott el az álom Rob karjaiban, miközben már félálomban még hallottam őt egy szót mormolni: Szeretlek…





Tessék komizni :)

Nem lett most olyan hosszú, de azért remélem tetszeni fog, az érdekességeket majd Londonra tartogatom:XD, és aki esetleg olvassa a novelláim, ha minden jól megy ma lesz új, de addig is feltettem oda egy szavazást tessék kattolni :)