41.fejezet

Sziasztok! Itt is a fejli, legalább nektek legyen jó napotok :D bár ami a végét illeti, háát nemtudom :/ előre is bocsánat. Köszönöm szépen azoknak akik az előző fejezetnél ismét hagytak véleményt ♥
És köszi szépen a tesókámnak Lupinak ♥ és Marionak az ötletet a fejlihez :D Ti lehet, hogy nem annyira örültök neki, de tudjátok, bízzátok ide :)

41.fejezet



/Rob/



Még mindig szinte szárnyaltam a boldogságtól. Alig tudom elhinni, hogy ez igaz. Félek, hogy felébredek és ez az angyal már nem lesz a karjaimban. Lehetséges lenne hát, hogy tényleg igaz? Hogy mindent megbeszéltünk, fény derül a szerelmünket beárnyékoló hazugságok és végre boldogok lehetünk?

Kristen édesen szuszogó teste a karjaimban, az éjszaka minden pillanatának emléke nagyon is ezt bizonyítja.

Hajnalodott és nem is tudom a sokadik gyönyörünk után pihengve omlott a karjaimba majd nyomta el az álom, de én képtelen voltam elaludni.Egy percre sem akartam levenni a tekintetem róla.

Mintha attól félnék, hogy mire felnyitom a szemem eltűnik és nem lesz itt. De ettől nem kell félnem többé. Soha. Szinte alig tudom elhinni, hogy most már semmi és senki nem áll közénk. Ő már teljesen az enyém.

A tudat, hogy nemsokára az én feleségem lesz, és a második gyermekem édesanyja is szinte le írhatatlan. Többet és szebbet nem is kaphatnék az élettől.

És nem utolsó sorban anyának sem lehetek elég hálás.

Hiszen valljuk be ha ő nincs, akkor most nem valószínű, hogy itt lennénk. És így. Hogy végre sikerült tisztáznunk mindent. Sőt hála neki és ennek az esélynek is, ahol végre kiderült, hogy akkor éjjel nem csaltam meg Kris, most már minden rendben van köztünk.

És ő sem csalt meg soha a férjével, ha én féltékeny, bolond fejjel azt is hittem. Boldoggá tesz a tudat, hogy mióta ismerem és először az enyém lett azóta csakis tényleg az enyém. Testestől lelkestől.

És nemsokára azt is elmondhatom, hogy a sok az este még szédítésnek hitt vallomás igaz lesz. Hogy a menyasszonyom és nemsokára a feleségem is lesz.

A menyasszonyról rögtön eszembe is jutott valami. Azt hiszem ha már így áll a dolog illene ezt valamivel kimutatnom is. Rögtön akaratlanul is Kristen ujjára esett a pillantásom. Eddig ügyet sem vetettem rá, de csak most tűnik fel, hogy már nem viseli a férje gyűrűjét.

És boldogsággal töltött el. Tudom, vagyis gondolom, hogy nekik nem lehetett könnyű, hiszen nem kis ideje voltak együtt, házasok, nem lehet könnyű elszakadni egymástól, még ha az utóbbi időben nem is éltek úgy mint a házasok. De tudom, hogy Steve ugyanúgy szereti őt mint én.

De nem kicsit döbbentem meg mikor Kristen elmondta hogy Stevenek is megvannak a maga titkai. Azért be kell valljuk, hogy nem keveset köszönhetünk neki. Főleg ezt a percet is, hiszen ő volt az aki felhozta a válást, és szerintem ha csak a bűntudat miatt is Kristen nem tette volna meg. Szóval egy újabb dolog amiért hálás kell legyek neki.

És ezúttal mindent megteszek,hogy tényleg éljek a lehetőséggel és boldoggá tegyem Kristent. Csakhogy immár örökre.

Hihetetlen de mintha az ég is megérezte volna a boldogságunk, a nap ragyogó fénye szűrődött be az ablakon és ébresztgette a karjaimban alvó szépséget.

- Jó reggelt - mondta álmosan felém pillantva.

Olyan édes volt, de a reggeli köszöntés helyett én mást szántam neki.

- Szeretlek - vallottam neki mosolyogva és ajkaira hajoltam.

Édes csókkal viszonozta az enyémet majd ő is nevetve vált el tőlem.

- Egyébként én is szeretlek - válaszolta iménti vallomásomra.

- A nap minden percében el akarom mondani mennyire szeretlek, mindenkinek és mindenhol. Hogy mindenki tudja csak az enyém vagy.

- Csak a tiéd. Nagyon szeretlek Rob - mondta Kristen már kissé komolyabban a szemembe nézve.

- Én is téged kicsim.

- Akkor jó - jött a válasz az angyali hangját, egy csókot nyomott a számra, majd fejét visszatette a mellkasomra én pedig szorosan magamhoz öleltem.

- Annyira jó így - súgta halkan kimondva az én gondolataimat is.

- Ha akarod maradhatunk még, vagy elmehetünk máshová csak ketten. Anyuék biztos örömmel vigyáznak Rickyre.

- Inkább később ha nem bánod. Nem olyan sok időnk van míg vissza kell mennünk, azt töltsük vele és a családoddal, után lesz időnk kettőnkre - mondta Kristen.

- Igazad van. De ők a te családod is.

- Tudom - mondta majd rám nézett. Apukád már mondta - tette hozzá nevetve. Amikor vásárolni voltunk beszélgettünk. Tudod nem lehetek elég hálás, hogy itt vagy velem, és a családod is ennyire szeret minket.

- Téged csak szeretni lehet. Imádnak téged, ahogy én is. És a fiunkat is - tettem hozzá.

- Én vagyok hálás, nem is tudom talán a sorsnak? Hogy akkor este ott a klubban rád találtam.

- Emlékszel még?

- Sosem tudnám elfelejteni - válaszoltam neki, és rögtön eszembe jutott annak az estének minden pillanata.

Láttam a tekintetében, hogy ő is arra az estére gondol vissza amikor minden kezdődött.

- Örülök, hogy akkor a te karjaidban kötöttem ki - nézett fel rám mosolyogva.

- Hát még én. Azóta szeretlek, és imádlak, hogy először megpillantottalak - mondtam.

- Én is téged. És most már senki nem áll az utunkba - mondta a legjobb hírt.

Erre válaszképpen megcsókoltam őt.

A nap minden percében tudnám csókolni őt. Belőle sosem elég - és ezt el is mondtam neki.

- Hát azért egy kis szünet legyen. És ne a szüleid előtt, de ezzel én is így vagyok. És most már akkor csókolhatlak amikor akarlak - válaszolta egy huncut mosollyal az édes ajkain.

Rögtön le is csaptam rájuk. Amint nyelvünk egymásra talált a más jól ismert és sosem megunható táncot járták miközben meztelent testét a még közelebb vontam magamhoz.

A helyzetnek hála meg is lett az eredménye, testem rögtön reagált a helyzetre, és az ő közelségére. De akkor valami váratlan történt.

Kristen adott még egy csókot majd elszakadva tőlem felpattant mellőlem és maga köré csavarta a lepedőt és huncut módon vigyorgott rám.

- Ezért még kapsz - mondtam neki és meg is indultam felé.

Pár pillanat múlva lepedőbe csavart teste ismét a karjaimban volt.

- Később édes, mennünk kell. Ricyk már biztos ébren van - mondta Kristen.

Gonoszság de ebben a pillanatban még ezzel sem tudta lelohasztani a vágyaimat iránta. Akartam őt. De ő hajthatatlan, és van egy olyan érzésem, hogy direkt kínoz. De majd adok én neki.

Szenvedélyesen kezdtem csókolni és a karjaimba kaptam. Lábat rögtön ösztönösen kulcsolta a derekam köré. Már a lepedő is lecsúszott róla amit maga körül szorongatott, de csak addig amíg csókolni nem kezdtem, és karjait a nyakam köré nem fonta.

Tudtam én, hogy nem sokáig fog ellenkezni.

Forrón csókoltunk egymást, mint akik ezer éve nem tehették meg, pedig egy ilyen éjszaka után? De belőle sosem elég.

Szorosan öleltem magamhoz miközben ágyékunk egymáshoz préselődött miközben a karjaimban volt. Elbotorkáltam vele a falig és nekidöntöttem.

Az egyik kezemmel tartottam őt míg a másikkal benyúltam kettőnk közé. Ujjaimon érzett nedvei bizonyították, hogy nemcsak én izgultam fel kellőképp.

Nem is tétováztam tovább. Ujjaimra helyére rögtön férfiasságom küldtem.

Elszakadtunk egymástól, és egyszerre nyögtünk fel az édes és mámorító érzéstől amit testünk egyesülése okozott.

- Ezért még kapsz - mondta Kristen az én iménti szavaimat miközben a szemei ugyanazt a  kéjt és vágyat tükrözték amit valószínű ő is láthat az enyémben.

Miközben mozogni kezdtem benne a füléhez hajoltam és belesuttogtam.

- Már alig várom - súgtam neki nyögéseink közepette,majd nyelvem végigszántott a nyakán miközben egyre gyorsabban mozogtam benne.

Az éjjel a szerelmünk, a gyengédség jellemezte a szeretkezésünk, ezt ezúttal inkább a mérhetetlen vágy, amit csupán egyetlen érintésével is képes kiváltani belőlem.

Egyik kezemmel a melleit simogattam miközben fáradhatatlanul szárnyaltunk a mindent megsemmisítő gyönyör felé.

Kristen édes hangjai betöltötték a teret. Imádtam hallani a hangját, látni amint a gyönyör hullámai ahogyan most is átsöpörnek a testen, és hogy ezt én váltom ki belőle leírhatlatlan.

Nemsokkal később én is követtem őt és testébe lövellve jutottam el a mennyekbe már sokadjára az éjszaka után ismét.

Kristen pihegve hajtotta a fejét a vállamra, majd ezúttal én éreztem meg a nyelvét a bőrömön, de nemcsak az. Hanem a fogait is amit beleharap, persze csak finoman a bőrömbe. Ezúttal én voltam az aki felnyögtem.

Ezután mosolyogva nézett fel rám, majd egy csókért hajolt felém amit örömmel adtam meg neki és magamnak is, azt már kevésbé volt örömteli, hogy el kellett szakadjak tőle.

De csak a zuhanyzóig. Ott ismét egy gyönyörökben töltött óra után öltöztünk fel a ruhákban amit anyák hagytak itt nekik. Legalább nem kell ismét az öltönyt felvenni.

Miután nagy nehezen felöltöztünk Kristenel elindultunk hazafelé.

A mosoly mindkettőnk arcáról levakarhatatlan volt. Minden pillanatban arra vágytam, hogy mellettem legyen, foghassam a kezét, hogy megcsókolhassam, de még hazaértünk ezt nélkülöznöm kellett. Legalábbis amíg vezettem.

De amint kiszálltunk otthon a kocsiból a karjaimban kaptam és megcsókoltam.

Nevetve szakadtunk el egymástól. Úgy nézhettünk ki mint két tini szerelmes. Részben igaz is, leszámítva a tini részt.

Azonban egy vigyorgó hangra szétrebbentünk. Tom ezer wattos "én megmondtam, végre megjött az eszetek" pillantásával találtuk szembe magunkat.

- Istenem végre - mondta Tom ahogy végignézett rajtunk.

Kristent hátulról a karjaimba zárt, és egy csókot nyomtam a nyakára.

- Gondolom végre sikerült mindent tisztázni.

- Igen - válaszoltam boldogan Kris.

- Éppen ideje volt. Jó így látni titeket srácok - mondta Tom és egy puszit adott Kristennek, én meg egy vállon veregetést kaptam.

- Csak óvatosan azokkal a puszikkal, tartogasd másnak - mondtam Tomnak.

- Nyugi haver.

Tom előre ment mi pedig mentünk utána. Meg sem lepődtem amikor szinte az egész családot a nappaliban találtam, Lizzyék pedig éppen az ablak mellől settenkedtek el.

- Tudjátok, hogy csúnya dolog kukkolni?

- Jól van na, csak hallottuk, hogy jöttetek és kíváncsiak voltunk - mondta Lizzy.

- És mit láttatok? - kérdeztem.

- Végre azt amit vártunk - válaszolta helyette Vic.

Anyáékra pillantottuk akik szintén mosolyogva mértek végig bennünket, és az összekulcsolódott kezünkön állt meg a tekintetük.

Tom odalépett Lizzyhez és átvette tőle a fiunkat.

- Látod haver? Apádéknak végre megjött az esze - mondta neki Tom mire mind nevetésben törtünk ki.

Kristen ellépett mellőlem és átvette Rickyt a bolond Tomtól és visszajöttek mellém.

Ricky rögön felém nyújtózott, így átvettem őt Kristől majd mindkettőjüket a karjaimba vontam.

- Szeretlek - mondtam halkan Krisnek, persze azért mindenki hallottam. - Téged is kisöreg - mondtam a fiamnak és egy nagy puszit kaptam tőle.

A legszebb pillanatok egyike volt ez. Csak örökké tartson ez a boldogság - kívántam magamban.

- Olyan szépek vagytok. Annyira örülök nektek gyerekek - jött oda hozzánk anya és megölelt minket.

- Köszönjük - feleltük szinte egyszerre Krissel.

Anya is tudta, hogy nemcsak ezt amit az imént mondott hanem minden kis gazságot amit illenünk, vagyis inkább értünk tett az utóbbi időben.

- Mondtam én hogy sikerül - mondta anya apa felé fordulva és közben ránk is pillantva.

- Éppen ideje volt - mondta apa is, aki szintén gratulált nekünk.

- És mi lesz a . . . . - akart valamit kérdezni Lizzy de elharapta a mondat végét.

- Mivel?

- Inkább kivel. A férjeddel? - kérdezte Lizzy.

- Elválunk - mondta Kristen.

- Már egy ideje megbeszéltünk, de egyenlőre nem akartam, hogy Rob tudja, amíg én sem tisztázom magamban a dolgokat.

- De jóóóó. Akkor összeházasodtok? - kérdezte Vic.

- Igen, amint lehet - mondta helyettem Kristen és boldogabbá nem is tehetett volna mint ezzel a válasszal és a tudattal hogy hamarosan tényleg a feleségem lesz.

- Később örömködünk tovább, de pihenj le egy kicsit Kristen, és enned is kellene, gondolom sokat etettek az este és pihenés se nagyon volt - mondta anya kissé mintha zavarban is lett volna ennél a résznél és nem értettem mit nézett annyira rajtam amíg meg nem szólalt Tom.

- Nemsemmi vagy Kris, még meg is jelölöd ami a tiéd - mondta Tom és a nyakamra mutatott.

Eszembe jutott, hogy Kristen megharapott, és most már volt egy olyan sejtésem, hogy nem véletlenül.

Az említett imádottamra pillantottam aki részben bocsánat kérőn részben kihívóan pillantott rám.

- Úgy van, ő csak az enyém - válaszolta Kristen Tomnak, majd felém fordult és csókkal bizonyította is.

Anya szerencsére ekkora elvette tőlem Rickyt mert Kristen csókjának ismét nemtudtam ellenállni, és ő kicsi még ehhez. Kissé talán szenvedélyesebbre is sikerült a csók.

- Szeretlek - mondta ezúttal ő.

- Én is téged - mondtam és gyorsan még egy csókot nyomtam az édes szájára.

- Később folytatjátok fiatalok gyere készítek nektek valamit - mondta anya és Kristent magával cipelte a konyhába.

Pont jókor.

- Eljössz velem? Van egy kis dolgom - fordultam rögtön Tomhoz.

- Miben sántikálsz megint? - kérdezte Lizzy.

- Semmiben - vágtam rá rögtön, de még ezután is gyanakodva nézett rám.

- Csak semmi hülyeség Rob - mondta Vic is.

Komolyan mi ütött ezekbe? Azt hiszik bármivel is kockáztatnám, hogy újra elveszítsem Kristent? Hát ennyit néznek ki belőlem? - ezt meg is kérdeztem tőlünk.

- Nyugi, csak az ékszereshez megyünk - mondtam Lizzyéknek.

- Ohhh .

- Bizony ám óóó szóval nyugi.

- Hagyjátok már lányok - kelt fel apa és a szekrényhez lépett és kivett valamit.

- Nemtudom tetszene e neki de ezt is odaadhatnád neki - adott egy kis ékszeres dobozt a kezembe apa.

Amint kinyitottam felismertem mi van benne. A nagyi gyűrűje. Amolyan családi örökség.

- De ez . . . .

- A tiéd fiam. Rajtad a sor, hogy odaad a leendő feleségednek. De egy ékszerész szerintem rá fog férni. Szerintem egy kicsit nagy lenne Kristennek, de hamar megcsinálják, ha gondolod.

- Köszönöm apa - mondtam és megöleltem.

Most tökéletes mindent.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Tom.

- Aha - válaszoltam gyorsan és a dobozt a zsebembe rejtettem.

Ricky azonban mintha értette volna miről beszéltünk felém nyújtózott.

- Te is jönni akarsz? - kérdeztem tőle mire még hevesebben kapálózott felém.

- Ha akarod felöltöztetem - mondta Lizzy - Kisten addig pihen egy kicsit.

- Oké - mondtam neki és Vicel és Rickyvel már el is tűntek az emelet felé én pedig a konyhába mentem.

Kristen éppen anyával ügyködött valami ebéd féleségen. Mire bementem már ismét felkaptam a kabátom és a kocsi kulcsot.

- Hová mész? - kérdezte Kristen rögtön.

- Csak Tommal elszakadunk valahová. Jövünk nemsokára, addig t pihenj le. Ricky is velünk jön ha nem baj.

- Persze, de vigyázzatok rá - mondta Kristen és a karomba zártam.

Karjait a nyakam köré fonta, és a fülemhez hajolt.

- Siess haza - súgta szerelmesen, majd egy csókot kaptam tőle egy vallomással.

- Szeretlek - mondta ma már sokadjára, és ígéretemhez híven, én is viszonoztam neki, igaz nem minden percben de akár milliószor elmondom neki naponta.

- Szeretlek kicsim.

- Na nyomás fiam, Kristenéknek ennie kell - mondta anya, de még mielőtt kiüldöztek a konyhából még adtam egy puszit a babánknak Kristen hasára, még egy csókot neki és kijöttem a konyhából.

Ricky ekkorra már Tomnál volt szintén indulásra készen.

- Mi az? Nem tudott elengedni az asszony? - kérdezte Tom.

- Én nem akartam őt - mondtam neki miközben elindultunk.

Betettük a gyerek ülést a kocsiba Rickynek és elindultunk a bevásároló központ felé. Ott az ékszeres üzletben csináltattam annak idején azt a nyakláncot Kristennek.

- Tényleg és mikor akarod odaadni neki? - kérdezte Tom.

- Még nemtudom, de valami különlegeset szeretnék. Ha visszamegyünk LA-be azt hiszem. Sőt már tudom is hol - jutott eszembe a tökéletes hely.

- Na? - kérdezte Tom és útközben elmeséltem neki a terveim, és reméltem, hogy tényleg minden tökéletes lesz és úgy alakul ahogy szeretném. Végül is a hely nem annyira fontos,mint az, hogy Kristen velem van. Most már örökre.





/Kristen/



Miután Robék elmentek Claireel megcsináltuk az ebédet, vagyis inkább ő mert nem nagyon engedte, hogy segítsek.

Utána rögtön a szobámba küldött, hogy pihenjek le egy kicsit. Rob nyakán egyértelmű jelei is voltak, hogy nem éppen alvással töltöttük az éjszakát és a reggel, és tényleg fáradt voltam kicsit.

Nem is annyira én, inkább a baba. Az utóbbi időben elég sűrűn vagyok álmosabb, de annak idején amikor Rickyt vártam akkor is így volt.

Felmentem a szobámba és átöltöztem. Pont mikor lefeküdtem jött be hozzám Claire és beszélgettünk egy kicsit. Nem győztem sokadjára ismét megköszönni neki sok segítséget.

- Semmiség, nekem annyi elég, hogy boldogok vagytok. Inkább én tartozom köszönettel, hogy ilyen boldoggá teszed a fiam.

- Ő tesz boldoggá engem. Mindennél jobban szeretem őt.

- Tudom kicsim - mondta Claire, majd ezután már sokra nem emlékszem mert hamar elnyelt az álom.

Nemtudom mennyi idővel később ébredtem, de csak azért mert éreztem, hogy valaki lefekszik mögém és a karjaival átölel.

Örömmel és boldogan fészkeltem ennek a valakinek a karjaiba magam.

- Jól aludtál kicsim? - kérdezte Rob miközben a nyakamba csókolt.

- Igen - fordultam felé mosolyogva és így szemben egymással öleltük a másikat.

- Sajnálom, nem hagytalak aludni a múlt éjjel - mondta, de nem úgy tűnt mint aki tényleg sajnálja, de nem is baj.

- Én se téged, de nem bánom - mondtam neki.

- Ahogy én se - érkezett a válasz és egy szerelmes csókot is kaptam mellé.

- Kicsim, nagyon haragudnál ha . . . . .

- Mi történt?

- Semmi, csak Tommal összefutottunk pár régi haverral és elhívtak, hogy este igyunk meg valamit - mondta talán egy csöppet félve Rob.

- Ó szívem, menj csak. Nem kell engedélyt kérned tőlem.

- De nem akarlak magadra hagyni, és . . .. .

- Nem leszek egyedül, és menj nyugodtan. Úgy is nemsokára elmegyünk menj és találkozzatok.

- Biztos? Tényleg nem baj?

- Biztos.

- Imádlak.

- Én is téged.

- Már mész is?

- Igen. Tom vár, így legalább annál hamarabb jövök.

- Várni foglak - súgtam neki.

- Ricky?

- Anyuval van a konyhában - mondta Rob.

Miközben felkeltem rálestem az órára. Jócskán elszundítottam, lassan este van. De nem baj, legalább nem leszek álmos mikor Rob megjön - gondoltam magamban és erre elmosolyodtam.

- Min mosolyogsz? - kérdezte Rob.

- Majd este megtudod - mondtam neki egy sokat sejtető csók kíséretében.

- Már alig várom - mondta és viszonozta jócskán szenvedélyes csókomat.

Lementem vele, elköszönt tőlük és elmentek Tommal, de előtt Claire azért helyettem is figyelmeztette őket, hogy csak ésszel.

Nemtudom miért, de miután elmentek rossz érzésem támadt. Fogalmam sincs mi lelt, még sose fordult velem ilyen elő, de úgy éreztem mintha valami rossz történne, de nemtudom mi . . . .

Igyekeztem elhessegetni ezeket a buta gondolatokat és inkább a fiamra figyeltem.

Közben felhívtam Ashelyt, és elmeséltem neki mindent.

- Annyira örülök Kris. Végre minden sínen van - mondta Ashely.

- Hát még én, annyira boldog vagyok.

- Azt elhiszem. Rögtön hívj ha itthon vagytok és találkozunk - kérte Ash.

- Persze, mindenképpen - válaszoltam.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd letettük.

Miközben Rickyvel játszottam eszembe jutott Steve. Nemtudom vele,velük mi lehet, de zavarni sem akarom a hívásommal, majd LA-ben találkozunk.

Rickyt is kimeríthette a délután, bár tényleg fogalmam sincs hol volt az apjával délután, el is felejtettem megkérdezni.

- Én se tudom - mondta Claire,és gyanakodva Richardra néztünk, aki nagyon lapított. Volt egy olyan érzésünk, hogy ő tudja.

- Minden a maga idejében szívem - mondta Richard Clairenek, így nem firtattuk tovább.

Ricky egy idő után elszundított a karomban, így inkább felvittem a szobájába.

Éppen a mobilom csörgött a nappaliban mire leértem.

Ekkor éreztem meg ismét. Ugyanaz a rossz érzés tört rám mint korábban. Mint utóbb kiderült nem is hiába.

- Kristen Stewart? - szólt bele egy ismeretlen férfi hang.

- Igen, én vagyok - mondtam, és egyre idegesebb lettem, és félni is kezdtem.

Éreztem, hogy valami baj van.

- Ön a menyasszonya Robert Pattinsonnak? - kérdezte ismét a férfi.

- Igen - válaszoltam immár remegő hangon.

- A London Bridge kórházból telefonálok. A vőlegénye barátja kért meg, hogy önt értesítsem, hogy . . . . . . . . .







(Egy kis apróság. A manipok a fejli elején sajátok, mármint úgy hogy én kutattam fel őket, némelyik elég ritka nem nagyon találni minden oldalon, szóval nem ellopni, vagy legalább legyen kiírva, sorry hogy ez miatt rinyálok, de nekem is idő meg ilyesmi egy egy szép manipot felkutatni)