Sziasztok!
Tudom, hogy vártátok és sajnálom, de a heti frissek elmaradnak. Délutános vagyok, és ilyenkor semmire sincs időm, még meghalni se, és sajna nemtudok ezer felé szakadni. Úgy néz ki pénteken is melózók bár akkor délelőtt,de rögtön utána utazok el barátnőkkel szilveszterezni pestre, így hétvégén se leszek, addig pedig még ezer más dolgom is van, amire ez a pár óra reggel rohadt kevés, este pedig fél 11 körül esek, akkor meg már erőm sincs írni. És Labyrintnál, még annyi van, hogy fogalmam sincs hogyan tovább. Át kell gondoljam mi, hogy legyen. Szerintem írtam már, hogy lassan szeretném ezt majd befejezni, és át kell agyaljam mi legyen és ne legyen még benne, és jelen pillanatban ami ritka mert többnyire tudom mit, hogy akarok, de ezzel most totál káosz van nálam. Ezért is kell ez a pár nap. Köszönöm aki megérti, aki nem hát ez van.
Hétfőtől jön majd a friss mindenhová, nekem pedig a rohanás miatt nemtudom lesz e még időm feljönni és írni így előre is:
Boldog Új Évet Kívánok Nektek, és köszönöm, hogy ebben az évben is itt voltatok, és mindenkinek aki továbbra is itt lesz (L)
Pusszantlak titeket: Liz
A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. december 28., szerda
2011. december 22., csütörtök
Éééés megvan a győztes!
Sziasztok!
Mint láthatjátok megvan a szavazás eredménye a karácsonyi meglepetéshez.
Először is szeretném megköszönni Nektek a sok sok szavazatot, és mint látjátok győzött a Ti kedvencetek.
Oldalt lehet látni mi lett a végeredménye a szavazásnak. Nyert a Buliból a házasságig című novella :)
Erre érkezett a legtöbb szavazat, és ahogy a komikból láttam, legtöbbeteknek ez lett a kedvence :D
Így hát karácsonytól ebből lesz egy novella. Pár résszel, pontosan még nemtudom mennyivel, amennyiben minden belefér, majd látjuk. Mindenesetre az első fejezet már kész :D és karácsonykor, szombaton reggel kapjátok :)
És nem leszek napközben mamámnál az esti vacsihoz segítek, ezért lesz korán a friss :)
És még egy Labyrint fejli is lesz karira a héten :) vagy legkésőbb hétfőn :) Legyektek jók addig, és ne feledjétek szombaton friss :)
Mint láthatjátok megvan a szavazás eredménye a karácsonyi meglepetéshez.
Először is szeretném megköszönni Nektek a sok sok szavazatot, és mint látjátok győzött a Ti kedvencetek.
Oldalt lehet látni mi lett a végeredménye a szavazásnak. Nyert a Buliból a házasságig című novella :)
Erre érkezett a legtöbb szavazat, és ahogy a komikból láttam, legtöbbeteknek ez lett a kedvence :D
Így hát karácsonytól ebből lesz egy novella. Pár résszel, pontosan még nemtudom mennyivel, amennyiben minden belefér, majd látjuk. Mindenesetre az első fejezet már kész :D és karácsonykor, szombaton reggel kapjátok :)
És nem leszek napközben mamámnál az esti vacsihoz segítek, ezért lesz korán a friss :)
És még egy Labyrint fejli is lesz karira a héten :) vagy legkésőbb hétfőn :) Legyektek jók addig, és ne feledjétek szombaton friss :)
2011. december 18., vasárnap
37.fejezet
Köszi szépen Csibimoon a fejliket, pusszantás neked (L)
37.fejezet
/Kristen/
Fogalmam sincs, mit tartogat számunkra Claire, de már előre félek tőle. Csak semmi családegyesítő program ne legyen. Úgyis hiábavaló lenne.
Ezzel azonban vártunk egy kicsit, amikor hazaértünk, Rob rögtön leültetett mindenkit, engem magam mellé, és elmondta a nagy hírt.
Hirtelen először Lizzy volt, aki sikított egy nagyot, és a nyakamba vetette magát.
- Még egy baba, te jó ég, annyira örülök nektek - mondta miközben hol engem, hol az öccsét ölelgette.
Claire pillantottam, aki többnyire Robot figyelte végig. Sejtettem, hogy mi jár a fejében. Láttam rajta, mennyire büszke a fiára, és boldog, hogy ismét ilyen csodában lesz része, és nem utolsó sorban, hogy ilyen boldognak látja a fiát.
Richard nem igen tudott szóhoz jutni, de amint sikerült, rögtön gratulált a fiának és nekem is, majd Tomon volt a sor.
Rob itt már kissé visszafogta magát, a kezem is elengedte, csak szorosan mellettem ült.
- Olyan boldog vagyok gyerekek, annyira örülök nektek - mondta nekünk Claire. - Remélem minden jól alakul - tette hozzá, és Robbal szerintem mindketten tudtuk, mire érti ezt.
De nekem még fogalmam sincs erről. Kell egy kis idő, ahogy Stevenek is mondtam, hogy mindent átgondoljak. Ez nem egy olyan döntés, amit elhamarkodhatok.
És egyenlőre még itt a film is. De most van egy hét pihenés, addig van időm szépen átgondolni mindent.
- Úgy tudom, lesz egy hét szünetetek így rátérhetnénk az én kérésemre - kezdett bele Claire, és ekkor jött el a pillanat, amikor megrémültem.
De hirtelen valami más is megakadt bennem. Honnan tudja ő, hogy nekünk lesz egy hét szünet? Biztos Rob mondta neki.
- Egy egész hét? Nekem erről még nem szóltak - mondta Rob, megdöntve az iménti elméletem.
- De anya te honnan tudod? - pillantott Claire-re kérdőn Rob, akárcsak én.
- Az nem fontos - tért ki a válasz elöl és folytatta. - Szóval, mindenki tudja, hogy állnak köztetek a dolgok, ez nem is újdonság. De szeretném, ha a baba miatt átgondolnátok a dolgokat. Nemcsak miatta, hanem a fiatok miatt is. Tudom mit művelt a fiam, Kristen - pillantott rám Claire, és tudom, hogy itt Camillera gondol, sőt lehet, hogy Ninára is. - És megértem ha emiatt haragszol rá, és nem akarsz megbocsátani neki, elhiszem, hogy nem könnyű. De ő a fiam. Te pedig szinte olyan vagy, mintha a lányom lennél, nem mellesleg az unokáim édesanyja - tette hozzá boldog mosollyal az arcán. - szeretném ha együtt töltenétek egy kis időt, hármasban, vagyis most már négyesben. Kicsim neked is pihenned kell, odafigyelned magatokra, a fiamnak pedig itt az ideje, hogy vigyázzon rátok.
- Mit akarsz ezzel anya? - kérdezte Rob, de neki csak kíváncsiság bujkált a hangjában.
- Mivel előttetek ez az egy hét, és nekünk lassan haza kellene mennünk, azt akarom, hogy ti is gyertek velünk. Londonba - mondta Claire, én tényleg nem tudtam szóhoz jutni.
Rögtön az kavargott a fejemben, hogy ez kizárt dolog. Nem lehetek egy hétig összezárva Robbal. Akkor annak, hogy nyugodtan átgondoljak mindent, annyi lenne. Nem hiszem, hogy menne.
- Sőt, ez nem is kérés volt. Kijelentés. Ha már ti nem tudjátok megoldani a dolgokat, ideje nekem kezembe venni a dolgokat, ehelyett a két makacs öszvér helyett, mert így nem jutunk egyről a kettőre.
- Ez a beszéd anya - mondta neki Lizzy vigyorogva, mire Robbal csúnyán néztünk rá.
- Bocs öcsi, de anyának igaza van. Jó lenne már rendesen helyére tenni a dolgokat. Főleg most, hogy Kristen ismét babát vár. Idő kell neki is, hogy átgondolja mit akar, és megbocsátja- e neked a hülyeségeid, vagy csak néha láthatod a gyerekeid - mondta Lizzy mire éreztem, hogy Rob egyre dühösebb mellettem.
Bár szerintem nem Lizzyre, hanem a szavai jelentésére, hiszen tudja, hogy ezt csak magának köszönheti.
Rob erre semmit sem reagált, csak lehajtotta a fejét. Lizzy ezzel rendesen szíven ütötte. De szerintem ő maga is tisztába van a tetteinek súlyával. Nem én voltam az, aki mindent elrontott köztünk.
Ha nem fekszik le akkor egy másik nővel, és ki tudja még kikkel azóta, többnyire gondolom Ninával, talán, sőt szerintem még most is együtt lennénk.
Nem akarok erre gondolni, sőt beszélni se igen róla, főleg nem mindenki előtt.
- Szerintem inkább felejtsük ezt el - mondta Claire megtörve a kínos csendet. - Nem akarok ezzel semmit, akármennyire is szeretném rendbe rakni, ez a ti dolgotok gyerekek, én csak segíteni akarok. Egy kis pihenés jót fog tenni nektek. A fiatokkal, nyugodt helyen. Kicsim neked is pihenned kell vigyáznod magatok - célozta ezt nekem Claire.
- Tudom. És köszönöm, hogy aggódsz értünk. Egy kis pihenés, nyugodtság tényleg jó lenne - vallottam be - de nem tudom, hogy jó ötlet -e ez?
- Kérlek kicsim, gyertek velünk. Annyira örülnénk neki. - kérte Claire szinte már könyörgő szemekkel.
Valamiért már az elején megvolt az a rossz érzésem, hogyha ilyesmi lesz a vége, úgy is be kell adjam a derekam. Képtelenség nemet mondani. És már csak azért sem, mert látom tényleg mennyire szeret minket, annak ellenére, hogy mi történt velünk Robbal.
De egy valami volt, ami miatt mégis féltem belemenni ebbe. Rob. Képtelen lennék egy fedél alatt élni vele. Félek ettől. Félek, hogy előbb utóbb, ha állandóan a közelébe lennék végül engednék neki. De nem is annyira ez az, ami aggaszt. Hanem, hogyha így lesz és úgy döntök adok még egy esélyt neki, hogy akkor megint történik valami, és ismét összeveszünk.
Ki tudja talán megint felbukkan valami excsaj. Vagy ha valamin ismét összeveszünk ő rögtön rohan egy másik nő ágyába. Egyszer már megtette, miért ne tenné meg újra?
- Rendben - egyeztem bele, de egy feltételt én akartam szabni.
- Mi lenne az?
- Én ha lehet akkor egy szállodában aludnék, Ricky aludhat nálatok - mondtam mindenki megdöbbenésére, de több okom is volt erre.
- Minek erőlteted már anya? - pattant fel mellőlem Rob. - Még a közelemben sem bír lenni, nemhogy megbocsásson - mondta Rob eléggé kikelve magából.
- Ha nem bújsz rögtön másik nő ágyába, ha egy kicsit összeveszünk most nem tartanánk itt. - vágtam neki vissza.
Eddig túl nyugodt volt minden. Sejtettem, hogy egyszer mindkettőnkből előtört a dolog és kiadjuk magunkból a dolgokat. És ennek most jött el az ideje. Csak azt nem akartam, hogy Claireék és Lizzyék is tanúi legyenek ennek.
- Szerintem nem éppen egy hülyeség, ha az ember elöl eltitkolják, hogy van egy fia.
- Ezt már megbeszéltünk. Ne akard az egészet rám kenni.
- Ne aggódj nem fogom. Vállalom a felelősséget a tetteimért. De nem is értem minek hozod ezt fel? Te visszamentél a férjedhez, sőt ki tudja talán közben vele is voltál - mondta Rob, és ezzel tényleg elvetette a sulykot.
- Senkivel sem voltam, mióta újra találkoztunk. Egyetlen egyszer sem feküdtem le a férjemmel. Az egyetlen férfi akivel együtt voltam az te voltál - mondtam neki már szinte ordítva annyira fortyogtam a dühtől, ráadásul a szülei füle hallatára.
- Ugyan Kristen, láttalak vele.
- Mi? miket beszélsz?
- A házatokban mikor egyszer ott voltam. Azt hittétek már eljöttem mikor az ágyban láttalak vele - mondta Rob és a pillanat után kutattam az agyamban, hogy melyik alkalomra gondolhatott Rob, amit ennyire félreértett.
És eszembe is jutott az alkalom.
Ezt nem hiszem el. Hogy történhet ennyi szerencsétlenség velünk? Ő azt hitte, hogy együtt voltam, és vagyok Steve-el. Pedig nem, mióta újra találkoztunk, senki mással nem voltam, de ő mégis ezt hiszi. Felesleges is lenne magyarázkodnom neki.
Hiába nekem tiszta a lelkiismeretem, az ő részéről akkor sem változott a dolog.
- Már elmondtam az igazat, ha nem hiszed az a te bajod. - mondtam neki, és időközben észrevettem, hogy Richard fogta Rickyt s kivitte a kertbe.
Nem hiányzik, hogy ő is veszekedni lássunk minket. Elég, hogy az szülei és Tomék is végignézik.
Nem gondoltam, hogy amilyen jól indult olyan rossz vége lesz. Nem régen még boldogok voltunk, Rob is és mindenki a baba miatt, most pedig egymást gyilkoljuk.
- Különben is jobb ha nem leszek ott, akkor nyugodtan töltheted az estéid valamelyik barátnőddel. Tényleg nem kell már menned? Nina azt mondta igényt tart rád - mondtam neki nem kicsit gúnyosan. - Vagy Londonban Camille? Azt hiszem ez a neve, akivel összefeküdtél.
- Nem vár egyikőjük sem. És most nem érdekelnek. Csak a gyerekiem. De ha így is lenne mit érdekel téged? Már nem szeretsz - mondta ki, bennem pedig ott volt, hogy a képébe vágjam, hogy milyen rosszul hiszi. Mert még most is ,mikor így viselkedik, még mindig szeretem. De nem tettem.
Hiába reménykedek, néha, úgy érzem ebből már tényleg nem jövünk ki jól. És a végén igaz lesz, amit nemrég Stevenek mondtam, hogy egyedül maradok.
- Neked is ott a férjed, meg ki tudja a volt vőlegényed. Még mindig odáig van érted - próbált ő is mindent a fejemhez vágni, és ha igyekezett is, hogy ne hangozzon a mondandója féltékenynek, nem igen sikerült.
- Igazad van, ott vannak. Ahogy neked is a kis barátnőid - mondtam neki, mert már belefáradtam ebbe.
Ő sem bízik bennem, és ez kölcsönös. Mi értelme lenne így ennek? Ez nem működne.
- Na most már aztán elég legyen. Ha már mindenki a másik fejéhez vágta a mondandóját akkor abba is hagyhatjuk - mondta Claire elővéve anyai szigorát, amit ezúttal mindkettőnkön alkalmazott.
Elhallgattunk mindketten, mint a gyerekek, akiket a szülei teremtenek le, ha rossz fát tettek a tűzre, majd Claire folytatta.
- Nincs vitatkozás, abból épp elég volt. Ennyi fiam, indulás csomagolni. Kicsim téged Tom hazavisz pakolni, és reggel találkozunk. Addig mindent elintézek. Igenis jót fog tenni nektek ez a hét, és vita nincs. És semmi szálloda. Itt az ideje, hogy tényleg felnőttként kezeljétek a dolgokat, és mindketten átgondoljatok mindent, egy kis nyugalommal, pihenéssel fűszerezve, a fiatokkal - mondta Claire, nagyon is komolyan.
Ellenkezni akartam, de Lizzy láthatta rajtam.
- Anyuval nem érdemes, szóval hallgass rá. Ott leszünk mi is, és jól elleszünk - mondta Lizzy.
- Oké - adtam meg magam.
- Sajnálom anya - mondta Rob az iménti veszekedésünkre, és ugyanezt nekem is, majd a szobája felé ment.
- Rickyt is hazaviszem. Stevenek megígértem, hogy ma vele leszünk - mondtam és Richard pont ekkor jött be vele.
- Persze, de később, ha nem baj felhívlak, hogy mikor indulunk holnap. Ha akarod valamikor Lizzy átmegy segíteni összepakolni, ne nagyon fáraszd le magad.
- Nem fontos. Nem vagyok beteg.
- Csak terhes tudom, de akkor se erőltesd meg magad, ha nem muszáj.
- Persze, és tudod, hogy szívesen segítek.
- A ma este tényleg nem jó. Steve-vel és a fiammal töltöm. De akkor holnap valamikor délután menjünk, és akkor délelőtt még lenne időnk mindenre - mondtam Lizzynek.
- Akkor ezt megbeszéltük, addig én elintézek mindent - mondta Claire, addig Lizzy felvitte Rickyt elköszönni az apjához.
Utána mi is elköszöntünk Richardéktól és Tom hazavitt minket.
- Remélem tényleg igaza lesz Clairenek - mondta Tom, mielőtt kiszálltunk volna a házunk előtt a kocsiból.
- Miben?
- Hogy még minden rendbe jöhet köztetek Robbal. Ő is egy idióta a hülyeségei miatt, de olyan makacsak vagytok mindketten, mikor imádjátok a másikat - mondta Tom, de jelen pillanatban az utóbbiban kételkedtem.
- Meglátjuk, de sok reményt ne fűzz hozzá. Nem akarok még egyszer csalódni Tom. És félek, hogy mellette csak ez várna rám. Akárhányszor összekapnánk valamin. Láttad mit csinált legutóbb is. Hogy bízhatnék így benne? És ez kölcsönös. Ő azt hiszi a férjemmel is együtt vagyok, Tyler-rel is, meg ki tudja még kivel.
- Mert hülye. De remélem ezalatt a pár nap alatt megjön az esze - tette hozzá Tom.
- Reggel találkozunk - monda miután kisegített minket a kocsiból és elköszönt tőlünk.
Kissé el is szaladt az idő, lassan már sötétedett is. Steve otthon várt bennünket.
Ismét elfogott a szomorúság ,mikor a nappaliban összekészítve megláttam a csomagjait. Őt azonban cseppet sem lepte meg, hogy én is el akarok utazni. Erről jutott rögtön eszembe egy elég hülye gondolat.
- Te beszéltél Rob anyjával?
- Igen - mondta mintha ez természetes lenne én meg csak tátottam a számat. Rögtön kérdezni akartam mikor és miért, de megelőzött. - Akkor beszéltünk amikor ti odavoltatok. Én kerestem meg őt, és kértem, hogy beszéljünk. Nagyon rendes nő, és tényleg nagyon szeret titeket. Téged is, a fiad is, így nem is csodaálom, hogy azt akarja, hogy ismét egy pár legyetek a fiával, és rendes családként éljetek. Főleg, hogy tudja ismét állapotos vagy. Ő is tudni akarta, hogy mi lesz velünk.
- És te mit mondtál neki?
- Az igazat. Addigra már eldöntöttem, hogy mit akarok, csak veled kellett beszélnem. Ekkor találta ki, hogy mivel nekik haza kell menniük, hogy ti is utazzatok velük, hátha az együtt töltött idő egy új esélyt ad nektek, hogy kibéküljetek.
- És te egyetértettél ezzel.
- Őszintén szólva igen. Én is csak azt akarom, hogy boldog légy. Neked pedig kell egy kis idő átgondolni mindent. Hol teheted ezt meg jobban, mint a közelében? Kiderül, hogy is álltok most egymással. Ezek után tényleg csak rajtad múlik Kristen. Tudod, milyen lesz a film vége?! A férj vagy a szerető?
Felsóhajtottam a gondolatra, mert erre a kérdésre még én magam sem tudom a választ. Főleg, hogy azt sem sejtem mik várnak rám Londonban.
- Gondolom akkor neked is csomagolnod kellene? A munka után, főleg most egy kis pihenés is rád fog férni - mondta Steve.
- Holnap délelőtt átjön Lizzy segíteni. A ma estét nem akarom ezzel tölteni. Azt veled szeretném - mondtam neki, mire egy édes mosoly villant fel az arcán.
- Köszönöm - mondta miközben közelebb lépett hozzám és az arcomat simogatta.
- Emlékszel a kedvenc éttermünkre - kérdezte?
- Persze.
- Elmehetnénk oda vacsorázni, utána meg sétálhatnánk Rickyvel a parton, vagy a városban egyet.
- Remekül hangzik - értettem egyet.
Neki nem igen kellett felöltöznie így is remekül festett, nekem viszont annál inkább. Steve addig átvette Rickyt és a tévé elé telepedtek a nappaliba.
Olyan jó volt így együtt látni őket. Ekkor jöttem rá mennyire fog ez hiányozni nekem. És hogy valószínű ez az utolsó ilyen alkalom. Egy fantasztikus estének nézünk elébe, és úgy tűnik az utolsónak is.
De Steve is megérdemli, hogy boldog legyen, és csak remélem, hogy azzal a nővel és a családjával akik szeretik őt boldog lesz. Ő az, aki mindenkinél jobban megérdemli.
Kissé el is gondolkoztam miközben gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.
- Gyönyörű vagy mint mindig. Csodaszép a mami igaz? - kérdezte Rickyvel a karján Steve, mikor mellém lépett.
Válaszul csak egy csókot leheltem a szájára. Ma este tényleg a felesége leszek. Ennyit megérdemel a házasságunk, és ő is. Utoljára.
És tényleg így lett. A legcsodásabb estét töltöttünk együtt, vele és a fiammal. Akit kissé ki is merített az este, így ő már hazafelé elszunyókált a karjaimban. Steve-vel együtt fektettük le őt, majd mi is lefekvéshez készültünk.
Én már ágyban voltam, amikor ő is csatlakozott.
Amint lefeküdt mellém, háttal neki szorosan hozzábújtam, ő pedig karjaival ölelve vont szorosan magához. Jó, és boldog érzések öntöttek el a karjaiban.
Így aludtunk el, egymást ölelve, együtt. Utoljára.
Reggel finom illatokra ébredtem. Nem hiába. Steve ágyba hozta nekem a reggelit. Amíg én ettem, ő Rickyt etette meg, majd csatlakoztak hozzám. Lustálkodunk még egy kicsit az ágyban, de lassan eljött az idő.
Stevenek mennie kell. Persze tudom, hogy nem végleg kell búcsúzok tőle, mert találkozunk még, de mégis rossz. Hiszen a házasságunknak már akkor is vége.
Mindketten felöltöztünk és eljött az idő.
A nappaliban találtam rá a Rickyvel.
- Nagyon vigyázz a mamira. Remélem jól dönt, és ad még egy esélyt a lökött apádnak és egy boldog család lesztek. Nagyon szeretlek kisöreg - mondta neki Steve, míg én az ajtóból figyeltem őket.
- Mi is téged - válaszoltam neki Ricky helyett.
Rickyvel a karjaiban engem is magához ölelt. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam visszatartani a könnyeim.
- Nemsokára találkozunk még, ne sírj kicsim - próbált nyugtatni. - Vigyázzatok magatokra, főleg a picire. Bár biztos vagyok benne, hogy a családja meg ő is nagyon fognak vigyázni rátok - mondta Steve.
A pillanatot a csengő hangja zavarta meg.
Lizzy jött át Tommal. Kissé furcsállva pillantott rám meg Stevere, főleg a csomagjaira, amik az ajtóban álltak. Ők addig bementek a nappaliba, míg én kikísértem a kocsihoz Steve-et. Azt nem akarta, hogy a reptérre is vele menjek.
- Aztán ügyesen - mondta nekem mosolyogva, és tudtam mire gondol.
- Igyekszek. Köszönöm - mondtam én, de tudom, hogy ezzel az egy szóval képtelen vagyok és soha nem is leszek képes viszonozni neki azt a sok mindent, amit értünk tett, és ezt el is mondtam neki.
- Mondtam kicsim, hogy csak egy valamivel köszönheted meg. Ha te is boldog leszel. Nekem annyi elég.
Rickyt, amíg mi elköszöntünk bent hagytam Lizzyékkel.
- Szeretlek kicsim - mondta Steve miközben a karjaiba zárt.
- Én is téged - súgtam vissza könnyeimmel záporának közepedte.
Nem tudom meddig öleltünk egymást, de úgy éreztem, nem állok még készen, hogy elengedjem őt.
De mégis el kellett.
- Nemsokára találkozunk. Vigyázz magatokra és jól gondolj át mindent Kris - mondta, és egy utolsó csókot váltottunk.
Berakta a bőröndjeit a kocsiba és elment. Én csak néztem utána és ekkor kezdtem felfogni, hogy vége. Egyedül maradtam. Csak a gyerekeim maradtak. Mert, hogy velem meg Robbal mi lesz fogalmam sincs. Nem reménykedek semmi jóban.
Visszamentem a házba, Lizzy pont az ablak mellől lépett el.
- Hová ment?
- Elutazik - zártam rövidre, de egyenlőre nem akarom, hogy tudják, hogy Steve meg én elválunk.
Csak Claire tudja, de neki is mondani fogom, hogy egyenlőre ne hozza senki tudomására. Sőt, erre már Steve is kérte, amíg nem tudom mit akarok.
Lizzy szerencsére nem is faggatott tovább.
- Gyere haver, addig játszunk valamit, amíg a nők csomagolnak - vette el Tom Lizzytől a fiamat.
Lizzyvel a szobámba mentünk és összecsomagoltunk. Nem sok mindent, csak pár dolgot. Néhány melegebb ruhát meg majd veszünk Londonban. Rickynek is összepakoltunk, egész hamar meglettünk.
- Claire telefonált, hogy délután 6 -kor indul a gépünk - jött be hozzánk a szobába Tom.
Rögtön az órára pillantottunk. Akkor már nincs sok időnk - gondoltam magamban.
- Ha gondoljátok menjetek nyugodtan ti is összepakolni, én még rendbe rakom a házat, utána talákozhatunk a reptéren - mondtam.
- Már mindennel megvagyunk. Ha jó, akkor mi majd innen megyünk. Segítünk neked, Rob parancsa, ne erőltesd meg magad - tette hozzá Tom, és tényleg mindenben segítettek.
Rendbe raktam a szobákat, a konyhát, hogy mindent rendben hagyjak itt, amíg távol leszünk.
El is telt ez a kis idő, ideje volt nekünk is indulni. Nem kis félelem volt bennem, hogy milyen lesz ez a pár nap, aminek a végén lehet, hogy kiderül, hogy is alakul ez a dolog köztünk Robbal.
Többnyire inkább félek ettől, de meglátjuk. Remélem tényleg lesz időm mindent átgondolni.
Tom a kocsiba rakta a csomagokat, és magamhoz vettem Rickyt, elindultunk a reptérre, ahol Rob és Claireék már vártak ránk. Rob rögtön elénk sietett és átvette tőlem Rickyt.
Rögtön egy hatalmas puszit adott neki, amit ő is viszonzott az apjának. Olyan édesek voltak, és ahogy Ricky nő le sem tagadhatná, hogy Rob az apja, annyira hasonlít rá.
- Hogy vagytok? - fordult hozzám.
- Jól - mondtam neki egy mosollyal.
- Mehetünk? - kérdezte Claire.
- Igen - válaszoltam.
Rob mellettünk jött és sokszor magamon éreztem a pillantását. Ami inkább volt lágy, mint dühös mint tegnap.
- Ettetek már? - kérdezte.
- Igen, reggelizünk .. . . .
- Enned kellene, vagy majd a gépen. A reggeli nem most volt.
- Annyira nem vagyok éhes, maximum valami gyümölcsöt ennék.
- Rendben - mondta, és amint felszálltunk intézkedett is az ügyben.
Az egyik légi kísérő nő lépett mellénk, hogy szeretnénk- e valamit. Furcsa, talán düh kerített a hatalmába amikor láttam, hogy szinte csorgatja a nyálát Robra. Ő pedig még mosolygott is rá.
Persze, hiszen gondolom felismerte Robot. Naná, hogy minden csaj odavan érte.
De majd adok én nektek.
- Szerintem a baba éhes, szívem - mondtam Robnak- kérhetnénk valami gyümölcsöt - néztem ezután a nőre és közben a hasamra simítottam a kezem.
Persze a csaj arcáról rögtön lehervadt a vigyor.
- Rögtön megnézem mit hozhatok - mondta egy magára erőltetett mosollyal és elment.
Tom rögtön elröhögte magát előttünk, nem bírta tovább.
- Jó voltál csajszi.
- Úgy van szívem - mondta Rob egy olyan pillantással, amit nem tudtam mire vélni.
- Tőlem utána mehetsz, de legalább ne előttem flörtölj vele, semmi kedvem nem volt végignézni - magyaráztam az iménti tettem, de nem válaszolt rá.
Nem sokkal később visszatért a nő a gyümölccsel, amit kértem. Annyira éhes tényleg nem voltam, de ez nagyon jól esett, nekem és a babának is.
Elég hosszú volt az út, de hamarosan újra Londonban leszünk.
Sok szép, ugyanakkor kevésbé jó emlék is kötődik ehhez a helyhez. És nem tudom most mi lesz, de nem is akartam ezen agyalni. Egyenlőre legalábbis.
Lesz elég időm rá, és meglátjuk milyen lesz együtt lakni Robbal.
Amint leszálltunk Londonban az itt töltött idő és emlékek a felszínre törtek. Szerencsére csak a jók. Főleg akkor, amikor megérkeztünk az ismerős házhoz.
Vic ugrott a nyakunkba rögtön, főleg az enyémbe, mert Claire már mindent elmondott neki. Örültem, hogy őt is újra látom. Rögtön magához vette Rickyt. A fiúk addig behozták a csomagokat.
- Kissé átalakítottunk ezt azt, hogy kényelmesen legyen mindenkinek - mondta Claire.
Először nem tudtam mire gondol, majd vele meg Robbal az emelet felé mentünk.
- Vic mindent elrendezett, amíg odavoltunk.
Felérve benyitottunk Rob régi szobájába. Azért csak régi, mert most már többnyire gyerekszobának néz ki. Nemcsak én, hanem Rob is meglepődött, Ricky pedig rögtön a játékok felé nyújtózott, immár az apja karjaiból.
Rögtön egy kérdés ötlött fel bennem. Rob pedig kis is mondta hangosan.
- Én hol fogok aludni? - kérdezte az anyja felé fordulva, aki mintha kissé félve akarta volna mondani a választ.
Na ez a pillanat volt, amikor ismét rosszat sejtettem. Mint utóbb kiderült nem is véletlenül.
- Itt - mondta Claire és a vendégszoba felé vezetett minket, amiben, mikor utoljára jártunk itt, Ricky aludt.
De belépve mindkettőnk szája tátva maradt.
Totál nem úgy nézett ki, mint legutóbb. Modern bútorokkal volt berendezve, mint egy hálószoba. Amin rögtön megakadt a tekintetem az a hatalmas franciaágy volt. Nemcsak az enyém, szerintem Robé is.
Rögtön elkapott a félelem, és nem akartam arra gondolni, hogy mit akar ezzel Claire. De végül a legnagyobb félelmem mondta ki. És magam is meglepődtem, amikor ez hallatán a félelem érzése mellett nem is tudom izgatottság lett úrrá rajtam.
- Ez a ti szobátok - mondta Claire az ítéletet.
Robbal rögtön összeakadt a tekintetünk és még mindig nem igen jutottunk szóhoz . . . . . .
37.fejezet
/Kristen/
Fogalmam sincs, mit tartogat számunkra Claire, de már előre félek tőle. Csak semmi családegyesítő program ne legyen. Úgyis hiábavaló lenne.
Ezzel azonban vártunk egy kicsit, amikor hazaértünk, Rob rögtön leültetett mindenkit, engem magam mellé, és elmondta a nagy hírt.
Hirtelen először Lizzy volt, aki sikított egy nagyot, és a nyakamba vetette magát.
- Még egy baba, te jó ég, annyira örülök nektek - mondta miközben hol engem, hol az öccsét ölelgette.
Claire pillantottam, aki többnyire Robot figyelte végig. Sejtettem, hogy mi jár a fejében. Láttam rajta, mennyire büszke a fiára, és boldog, hogy ismét ilyen csodában lesz része, és nem utolsó sorban, hogy ilyen boldognak látja a fiát.
Richard nem igen tudott szóhoz jutni, de amint sikerült, rögtön gratulált a fiának és nekem is, majd Tomon volt a sor.
Rob itt már kissé visszafogta magát, a kezem is elengedte, csak szorosan mellettem ült.
- Olyan boldog vagyok gyerekek, annyira örülök nektek - mondta nekünk Claire. - Remélem minden jól alakul - tette hozzá, és Robbal szerintem mindketten tudtuk, mire érti ezt.
De nekem még fogalmam sincs erről. Kell egy kis idő, ahogy Stevenek is mondtam, hogy mindent átgondoljak. Ez nem egy olyan döntés, amit elhamarkodhatok.
És egyenlőre még itt a film is. De most van egy hét pihenés, addig van időm szépen átgondolni mindent.
- Úgy tudom, lesz egy hét szünetetek így rátérhetnénk az én kérésemre - kezdett bele Claire, és ekkor jött el a pillanat, amikor megrémültem.
De hirtelen valami más is megakadt bennem. Honnan tudja ő, hogy nekünk lesz egy hét szünet? Biztos Rob mondta neki.
- Egy egész hét? Nekem erről még nem szóltak - mondta Rob, megdöntve az iménti elméletem.
- De anya te honnan tudod? - pillantott Claire-re kérdőn Rob, akárcsak én.
- Az nem fontos - tért ki a válasz elöl és folytatta. - Szóval, mindenki tudja, hogy állnak köztetek a dolgok, ez nem is újdonság. De szeretném, ha a baba miatt átgondolnátok a dolgokat. Nemcsak miatta, hanem a fiatok miatt is. Tudom mit művelt a fiam, Kristen - pillantott rám Claire, és tudom, hogy itt Camillera gondol, sőt lehet, hogy Ninára is. - És megértem ha emiatt haragszol rá, és nem akarsz megbocsátani neki, elhiszem, hogy nem könnyű. De ő a fiam. Te pedig szinte olyan vagy, mintha a lányom lennél, nem mellesleg az unokáim édesanyja - tette hozzá boldog mosollyal az arcán. - szeretném ha együtt töltenétek egy kis időt, hármasban, vagyis most már négyesben. Kicsim neked is pihenned kell, odafigyelned magatokra, a fiamnak pedig itt az ideje, hogy vigyázzon rátok.
- Mit akarsz ezzel anya? - kérdezte Rob, de neki csak kíváncsiság bujkált a hangjában.
- Mivel előttetek ez az egy hét, és nekünk lassan haza kellene mennünk, azt akarom, hogy ti is gyertek velünk. Londonba - mondta Claire, én tényleg nem tudtam szóhoz jutni.
Rögtön az kavargott a fejemben, hogy ez kizárt dolog. Nem lehetek egy hétig összezárva Robbal. Akkor annak, hogy nyugodtan átgondoljak mindent, annyi lenne. Nem hiszem, hogy menne.
- Sőt, ez nem is kérés volt. Kijelentés. Ha már ti nem tudjátok megoldani a dolgokat, ideje nekem kezembe venni a dolgokat, ehelyett a két makacs öszvér helyett, mert így nem jutunk egyről a kettőre.
- Ez a beszéd anya - mondta neki Lizzy vigyorogva, mire Robbal csúnyán néztünk rá.
- Bocs öcsi, de anyának igaza van. Jó lenne már rendesen helyére tenni a dolgokat. Főleg most, hogy Kristen ismét babát vár. Idő kell neki is, hogy átgondolja mit akar, és megbocsátja- e neked a hülyeségeid, vagy csak néha láthatod a gyerekeid - mondta Lizzy mire éreztem, hogy Rob egyre dühösebb mellettem.
Bár szerintem nem Lizzyre, hanem a szavai jelentésére, hiszen tudja, hogy ezt csak magának köszönheti.
Rob erre semmit sem reagált, csak lehajtotta a fejét. Lizzy ezzel rendesen szíven ütötte. De szerintem ő maga is tisztába van a tetteinek súlyával. Nem én voltam az, aki mindent elrontott köztünk.
Ha nem fekszik le akkor egy másik nővel, és ki tudja még kikkel azóta, többnyire gondolom Ninával, talán, sőt szerintem még most is együtt lennénk.
Nem akarok erre gondolni, sőt beszélni se igen róla, főleg nem mindenki előtt.
- Szerintem inkább felejtsük ezt el - mondta Claire megtörve a kínos csendet. - Nem akarok ezzel semmit, akármennyire is szeretném rendbe rakni, ez a ti dolgotok gyerekek, én csak segíteni akarok. Egy kis pihenés jót fog tenni nektek. A fiatokkal, nyugodt helyen. Kicsim neked is pihenned kell vigyáznod magatok - célozta ezt nekem Claire.
- Tudom. És köszönöm, hogy aggódsz értünk. Egy kis pihenés, nyugodtság tényleg jó lenne - vallottam be - de nem tudom, hogy jó ötlet -e ez?
- Kérlek kicsim, gyertek velünk. Annyira örülnénk neki. - kérte Claire szinte már könyörgő szemekkel.
Valamiért már az elején megvolt az a rossz érzésem, hogyha ilyesmi lesz a vége, úgy is be kell adjam a derekam. Képtelenség nemet mondani. És már csak azért sem, mert látom tényleg mennyire szeret minket, annak ellenére, hogy mi történt velünk Robbal.
De egy valami volt, ami miatt mégis féltem belemenni ebbe. Rob. Képtelen lennék egy fedél alatt élni vele. Félek ettől. Félek, hogy előbb utóbb, ha állandóan a közelébe lennék végül engednék neki. De nem is annyira ez az, ami aggaszt. Hanem, hogyha így lesz és úgy döntök adok még egy esélyt neki, hogy akkor megint történik valami, és ismét összeveszünk.
Ki tudja talán megint felbukkan valami excsaj. Vagy ha valamin ismét összeveszünk ő rögtön rohan egy másik nő ágyába. Egyszer már megtette, miért ne tenné meg újra?
- Rendben - egyeztem bele, de egy feltételt én akartam szabni.
- Mi lenne az?
- Én ha lehet akkor egy szállodában aludnék, Ricky aludhat nálatok - mondtam mindenki megdöbbenésére, de több okom is volt erre.
- Minek erőlteted már anya? - pattant fel mellőlem Rob. - Még a közelemben sem bír lenni, nemhogy megbocsásson - mondta Rob eléggé kikelve magából.
- Ha nem bújsz rögtön másik nő ágyába, ha egy kicsit összeveszünk most nem tartanánk itt. - vágtam neki vissza.
Eddig túl nyugodt volt minden. Sejtettem, hogy egyszer mindkettőnkből előtört a dolog és kiadjuk magunkból a dolgokat. És ennek most jött el az ideje. Csak azt nem akartam, hogy Claireék és Lizzyék is tanúi legyenek ennek.
- Szerintem nem éppen egy hülyeség, ha az ember elöl eltitkolják, hogy van egy fia.
- Ezt már megbeszéltünk. Ne akard az egészet rám kenni.
- Ne aggódj nem fogom. Vállalom a felelősséget a tetteimért. De nem is értem minek hozod ezt fel? Te visszamentél a férjedhez, sőt ki tudja talán közben vele is voltál - mondta Rob, és ezzel tényleg elvetette a sulykot.
- Senkivel sem voltam, mióta újra találkoztunk. Egyetlen egyszer sem feküdtem le a férjemmel. Az egyetlen férfi akivel együtt voltam az te voltál - mondtam neki már szinte ordítva annyira fortyogtam a dühtől, ráadásul a szülei füle hallatára.
- Ugyan Kristen, láttalak vele.
- Mi? miket beszélsz?
- A házatokban mikor egyszer ott voltam. Azt hittétek már eljöttem mikor az ágyban láttalak vele - mondta Rob és a pillanat után kutattam az agyamban, hogy melyik alkalomra gondolhatott Rob, amit ennyire félreértett.
És eszembe is jutott az alkalom.
Ezt nem hiszem el. Hogy történhet ennyi szerencsétlenség velünk? Ő azt hitte, hogy együtt voltam, és vagyok Steve-el. Pedig nem, mióta újra találkoztunk, senki mással nem voltam, de ő mégis ezt hiszi. Felesleges is lenne magyarázkodnom neki.
Hiába nekem tiszta a lelkiismeretem, az ő részéről akkor sem változott a dolog.
- Már elmondtam az igazat, ha nem hiszed az a te bajod. - mondtam neki, és időközben észrevettem, hogy Richard fogta Rickyt s kivitte a kertbe.
Nem hiányzik, hogy ő is veszekedni lássunk minket. Elég, hogy az szülei és Tomék is végignézik.
Nem gondoltam, hogy amilyen jól indult olyan rossz vége lesz. Nem régen még boldogok voltunk, Rob is és mindenki a baba miatt, most pedig egymást gyilkoljuk.
- Különben is jobb ha nem leszek ott, akkor nyugodtan töltheted az estéid valamelyik barátnőddel. Tényleg nem kell már menned? Nina azt mondta igényt tart rád - mondtam neki nem kicsit gúnyosan. - Vagy Londonban Camille? Azt hiszem ez a neve, akivel összefeküdtél.
- Nem vár egyikőjük sem. És most nem érdekelnek. Csak a gyerekiem. De ha így is lenne mit érdekel téged? Már nem szeretsz - mondta ki, bennem pedig ott volt, hogy a képébe vágjam, hogy milyen rosszul hiszi. Mert még most is ,mikor így viselkedik, még mindig szeretem. De nem tettem.
Hiába reménykedek, néha, úgy érzem ebből már tényleg nem jövünk ki jól. És a végén igaz lesz, amit nemrég Stevenek mondtam, hogy egyedül maradok.
- Neked is ott a férjed, meg ki tudja a volt vőlegényed. Még mindig odáig van érted - próbált ő is mindent a fejemhez vágni, és ha igyekezett is, hogy ne hangozzon a mondandója féltékenynek, nem igen sikerült.
- Igazad van, ott vannak. Ahogy neked is a kis barátnőid - mondtam neki, mert már belefáradtam ebbe.
Ő sem bízik bennem, és ez kölcsönös. Mi értelme lenne így ennek? Ez nem működne.
- Na most már aztán elég legyen. Ha már mindenki a másik fejéhez vágta a mondandóját akkor abba is hagyhatjuk - mondta Claire elővéve anyai szigorát, amit ezúttal mindkettőnkön alkalmazott.
Elhallgattunk mindketten, mint a gyerekek, akiket a szülei teremtenek le, ha rossz fát tettek a tűzre, majd Claire folytatta.
- Nincs vitatkozás, abból épp elég volt. Ennyi fiam, indulás csomagolni. Kicsim téged Tom hazavisz pakolni, és reggel találkozunk. Addig mindent elintézek. Igenis jót fog tenni nektek ez a hét, és vita nincs. És semmi szálloda. Itt az ideje, hogy tényleg felnőttként kezeljétek a dolgokat, és mindketten átgondoljatok mindent, egy kis nyugalommal, pihenéssel fűszerezve, a fiatokkal - mondta Claire, nagyon is komolyan.
Ellenkezni akartam, de Lizzy láthatta rajtam.
- Anyuval nem érdemes, szóval hallgass rá. Ott leszünk mi is, és jól elleszünk - mondta Lizzy.
- Oké - adtam meg magam.
- Sajnálom anya - mondta Rob az iménti veszekedésünkre, és ugyanezt nekem is, majd a szobája felé ment.
- Rickyt is hazaviszem. Stevenek megígértem, hogy ma vele leszünk - mondtam és Richard pont ekkor jött be vele.
- Persze, de később, ha nem baj felhívlak, hogy mikor indulunk holnap. Ha akarod valamikor Lizzy átmegy segíteni összepakolni, ne nagyon fáraszd le magad.
- Nem fontos. Nem vagyok beteg.
- Csak terhes tudom, de akkor se erőltesd meg magad, ha nem muszáj.
- Persze, és tudod, hogy szívesen segítek.
- A ma este tényleg nem jó. Steve-vel és a fiammal töltöm. De akkor holnap valamikor délután menjünk, és akkor délelőtt még lenne időnk mindenre - mondtam Lizzynek.
- Akkor ezt megbeszéltük, addig én elintézek mindent - mondta Claire, addig Lizzy felvitte Rickyt elköszönni az apjához.
Utána mi is elköszöntünk Richardéktól és Tom hazavitt minket.
- Remélem tényleg igaza lesz Clairenek - mondta Tom, mielőtt kiszálltunk volna a házunk előtt a kocsiból.
- Miben?
- Hogy még minden rendbe jöhet köztetek Robbal. Ő is egy idióta a hülyeségei miatt, de olyan makacsak vagytok mindketten, mikor imádjátok a másikat - mondta Tom, de jelen pillanatban az utóbbiban kételkedtem.
- Meglátjuk, de sok reményt ne fűzz hozzá. Nem akarok még egyszer csalódni Tom. És félek, hogy mellette csak ez várna rám. Akárhányszor összekapnánk valamin. Láttad mit csinált legutóbb is. Hogy bízhatnék így benne? És ez kölcsönös. Ő azt hiszi a férjemmel is együtt vagyok, Tyler-rel is, meg ki tudja még kivel.
- Mert hülye. De remélem ezalatt a pár nap alatt megjön az esze - tette hozzá Tom.
- Reggel találkozunk - monda miután kisegített minket a kocsiból és elköszönt tőlünk.
Kissé el is szaladt az idő, lassan már sötétedett is. Steve otthon várt bennünket.
Ismét elfogott a szomorúság ,mikor a nappaliban összekészítve megláttam a csomagjait. Őt azonban cseppet sem lepte meg, hogy én is el akarok utazni. Erről jutott rögtön eszembe egy elég hülye gondolat.
- Te beszéltél Rob anyjával?
- Igen - mondta mintha ez természetes lenne én meg csak tátottam a számat. Rögtön kérdezni akartam mikor és miért, de megelőzött. - Akkor beszéltünk amikor ti odavoltatok. Én kerestem meg őt, és kértem, hogy beszéljünk. Nagyon rendes nő, és tényleg nagyon szeret titeket. Téged is, a fiad is, így nem is csodaálom, hogy azt akarja, hogy ismét egy pár legyetek a fiával, és rendes családként éljetek. Főleg, hogy tudja ismét állapotos vagy. Ő is tudni akarta, hogy mi lesz velünk.
- És te mit mondtál neki?
- Az igazat. Addigra már eldöntöttem, hogy mit akarok, csak veled kellett beszélnem. Ekkor találta ki, hogy mivel nekik haza kell menniük, hogy ti is utazzatok velük, hátha az együtt töltött idő egy új esélyt ad nektek, hogy kibéküljetek.
- És te egyetértettél ezzel.
- Őszintén szólva igen. Én is csak azt akarom, hogy boldog légy. Neked pedig kell egy kis idő átgondolni mindent. Hol teheted ezt meg jobban, mint a közelében? Kiderül, hogy is álltok most egymással. Ezek után tényleg csak rajtad múlik Kristen. Tudod, milyen lesz a film vége?! A férj vagy a szerető?
Felsóhajtottam a gondolatra, mert erre a kérdésre még én magam sem tudom a választ. Főleg, hogy azt sem sejtem mik várnak rám Londonban.
- Gondolom akkor neked is csomagolnod kellene? A munka után, főleg most egy kis pihenés is rád fog férni - mondta Steve.
- Holnap délelőtt átjön Lizzy segíteni. A ma estét nem akarom ezzel tölteni. Azt veled szeretném - mondtam neki, mire egy édes mosoly villant fel az arcán.
- Köszönöm - mondta miközben közelebb lépett hozzám és az arcomat simogatta.
- Emlékszel a kedvenc éttermünkre - kérdezte?
- Persze.
- Elmehetnénk oda vacsorázni, utána meg sétálhatnánk Rickyvel a parton, vagy a városban egyet.
- Remekül hangzik - értettem egyet.
Neki nem igen kellett felöltöznie így is remekül festett, nekem viszont annál inkább. Steve addig átvette Rickyt és a tévé elé telepedtek a nappaliba.
Olyan jó volt így együtt látni őket. Ekkor jöttem rá mennyire fog ez hiányozni nekem. És hogy valószínű ez az utolsó ilyen alkalom. Egy fantasztikus estének nézünk elébe, és úgy tűnik az utolsónak is.
De Steve is megérdemli, hogy boldog legyen, és csak remélem, hogy azzal a nővel és a családjával akik szeretik őt boldog lesz. Ő az, aki mindenkinél jobban megérdemli.
Kissé el is gondolkoztam miközben gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.
- Gyönyörű vagy mint mindig. Csodaszép a mami igaz? - kérdezte Rickyvel a karján Steve, mikor mellém lépett.
Válaszul csak egy csókot leheltem a szájára. Ma este tényleg a felesége leszek. Ennyit megérdemel a házasságunk, és ő is. Utoljára.
És tényleg így lett. A legcsodásabb estét töltöttünk együtt, vele és a fiammal. Akit kissé ki is merített az este, így ő már hazafelé elszunyókált a karjaimban. Steve-vel együtt fektettük le őt, majd mi is lefekvéshez készültünk.
Én már ágyban voltam, amikor ő is csatlakozott.
Amint lefeküdt mellém, háttal neki szorosan hozzábújtam, ő pedig karjaival ölelve vont szorosan magához. Jó, és boldog érzések öntöttek el a karjaiban.
Így aludtunk el, egymást ölelve, együtt. Utoljára.
Reggel finom illatokra ébredtem. Nem hiába. Steve ágyba hozta nekem a reggelit. Amíg én ettem, ő Rickyt etette meg, majd csatlakoztak hozzám. Lustálkodunk még egy kicsit az ágyban, de lassan eljött az idő.
Stevenek mennie kell. Persze tudom, hogy nem végleg kell búcsúzok tőle, mert találkozunk még, de mégis rossz. Hiszen a házasságunknak már akkor is vége.
Mindketten felöltöztünk és eljött az idő.
A nappaliban találtam rá a Rickyvel.
- Nagyon vigyázz a mamira. Remélem jól dönt, és ad még egy esélyt a lökött apádnak és egy boldog család lesztek. Nagyon szeretlek kisöreg - mondta neki Steve, míg én az ajtóból figyeltem őket.
- Mi is téged - válaszoltam neki Ricky helyett.
Rickyvel a karjaiban engem is magához ölelt. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam visszatartani a könnyeim.
- Nemsokára találkozunk még, ne sírj kicsim - próbált nyugtatni. - Vigyázzatok magatokra, főleg a picire. Bár biztos vagyok benne, hogy a családja meg ő is nagyon fognak vigyázni rátok - mondta Steve.
A pillanatot a csengő hangja zavarta meg.
Lizzy jött át Tommal. Kissé furcsállva pillantott rám meg Stevere, főleg a csomagjaira, amik az ajtóban álltak. Ők addig bementek a nappaliba, míg én kikísértem a kocsihoz Steve-et. Azt nem akarta, hogy a reptérre is vele menjek.
- Aztán ügyesen - mondta nekem mosolyogva, és tudtam mire gondol.
- Igyekszek. Köszönöm - mondtam én, de tudom, hogy ezzel az egy szóval képtelen vagyok és soha nem is leszek képes viszonozni neki azt a sok mindent, amit értünk tett, és ezt el is mondtam neki.
- Mondtam kicsim, hogy csak egy valamivel köszönheted meg. Ha te is boldog leszel. Nekem annyi elég.
Rickyt, amíg mi elköszöntünk bent hagytam Lizzyékkel.
- Szeretlek kicsim - mondta Steve miközben a karjaiba zárt.
- Én is téged - súgtam vissza könnyeimmel záporának közepedte.
Nem tudom meddig öleltünk egymást, de úgy éreztem, nem állok még készen, hogy elengedjem őt.
De mégis el kellett.
- Nemsokára találkozunk. Vigyázz magatokra és jól gondolj át mindent Kris - mondta, és egy utolsó csókot váltottunk.
Berakta a bőröndjeit a kocsiba és elment. Én csak néztem utána és ekkor kezdtem felfogni, hogy vége. Egyedül maradtam. Csak a gyerekeim maradtak. Mert, hogy velem meg Robbal mi lesz fogalmam sincs. Nem reménykedek semmi jóban.
Visszamentem a házba, Lizzy pont az ablak mellől lépett el.
- Hová ment?
- Elutazik - zártam rövidre, de egyenlőre nem akarom, hogy tudják, hogy Steve meg én elválunk.
Csak Claire tudja, de neki is mondani fogom, hogy egyenlőre ne hozza senki tudomására. Sőt, erre már Steve is kérte, amíg nem tudom mit akarok.
Lizzy szerencsére nem is faggatott tovább.
- Gyere haver, addig játszunk valamit, amíg a nők csomagolnak - vette el Tom Lizzytől a fiamat.
Lizzyvel a szobámba mentünk és összecsomagoltunk. Nem sok mindent, csak pár dolgot. Néhány melegebb ruhát meg majd veszünk Londonban. Rickynek is összepakoltunk, egész hamar meglettünk.
- Claire telefonált, hogy délután 6 -kor indul a gépünk - jött be hozzánk a szobába Tom.
Rögtön az órára pillantottunk. Akkor már nincs sok időnk - gondoltam magamban.
- Ha gondoljátok menjetek nyugodtan ti is összepakolni, én még rendbe rakom a házat, utána talákozhatunk a reptéren - mondtam.
- Már mindennel megvagyunk. Ha jó, akkor mi majd innen megyünk. Segítünk neked, Rob parancsa, ne erőltesd meg magad - tette hozzá Tom, és tényleg mindenben segítettek.
Rendbe raktam a szobákat, a konyhát, hogy mindent rendben hagyjak itt, amíg távol leszünk.
El is telt ez a kis idő, ideje volt nekünk is indulni. Nem kis félelem volt bennem, hogy milyen lesz ez a pár nap, aminek a végén lehet, hogy kiderül, hogy is alakul ez a dolog köztünk Robbal.
Többnyire inkább félek ettől, de meglátjuk. Remélem tényleg lesz időm mindent átgondolni.
Tom a kocsiba rakta a csomagokat, és magamhoz vettem Rickyt, elindultunk a reptérre, ahol Rob és Claireék már vártak ránk. Rob rögtön elénk sietett és átvette tőlem Rickyt.
Rögtön egy hatalmas puszit adott neki, amit ő is viszonzott az apjának. Olyan édesek voltak, és ahogy Ricky nő le sem tagadhatná, hogy Rob az apja, annyira hasonlít rá.
- Hogy vagytok? - fordult hozzám.
- Jól - mondtam neki egy mosollyal.
- Mehetünk? - kérdezte Claire.
- Igen - válaszoltam.
Rob mellettünk jött és sokszor magamon éreztem a pillantását. Ami inkább volt lágy, mint dühös mint tegnap.
- Ettetek már? - kérdezte.
- Igen, reggelizünk .. . . .
- Enned kellene, vagy majd a gépen. A reggeli nem most volt.
- Annyira nem vagyok éhes, maximum valami gyümölcsöt ennék.
- Rendben - mondta, és amint felszálltunk intézkedett is az ügyben.
Az egyik légi kísérő nő lépett mellénk, hogy szeretnénk- e valamit. Furcsa, talán düh kerített a hatalmába amikor láttam, hogy szinte csorgatja a nyálát Robra. Ő pedig még mosolygott is rá.
Persze, hiszen gondolom felismerte Robot. Naná, hogy minden csaj odavan érte.
De majd adok én nektek.
- Szerintem a baba éhes, szívem - mondtam Robnak- kérhetnénk valami gyümölcsöt - néztem ezután a nőre és közben a hasamra simítottam a kezem.
Persze a csaj arcáról rögtön lehervadt a vigyor.
- Rögtön megnézem mit hozhatok - mondta egy magára erőltetett mosollyal és elment.
Tom rögtön elröhögte magát előttünk, nem bírta tovább.
- Jó voltál csajszi.
- Úgy van szívem - mondta Rob egy olyan pillantással, amit nem tudtam mire vélni.
- Tőlem utána mehetsz, de legalább ne előttem flörtölj vele, semmi kedvem nem volt végignézni - magyaráztam az iménti tettem, de nem válaszolt rá.
Nem sokkal később visszatért a nő a gyümölccsel, amit kértem. Annyira éhes tényleg nem voltam, de ez nagyon jól esett, nekem és a babának is.
Elég hosszú volt az út, de hamarosan újra Londonban leszünk.
Sok szép, ugyanakkor kevésbé jó emlék is kötődik ehhez a helyhez. És nem tudom most mi lesz, de nem is akartam ezen agyalni. Egyenlőre legalábbis.
Lesz elég időm rá, és meglátjuk milyen lesz együtt lakni Robbal.
Amint leszálltunk Londonban az itt töltött idő és emlékek a felszínre törtek. Szerencsére csak a jók. Főleg akkor, amikor megérkeztünk az ismerős házhoz.
Vic ugrott a nyakunkba rögtön, főleg az enyémbe, mert Claire már mindent elmondott neki. Örültem, hogy őt is újra látom. Rögtön magához vette Rickyt. A fiúk addig behozták a csomagokat.
- Kissé átalakítottunk ezt azt, hogy kényelmesen legyen mindenkinek - mondta Claire.
Először nem tudtam mire gondol, majd vele meg Robbal az emelet felé mentünk.
- Vic mindent elrendezett, amíg odavoltunk.
Felérve benyitottunk Rob régi szobájába. Azért csak régi, mert most már többnyire gyerekszobának néz ki. Nemcsak én, hanem Rob is meglepődött, Ricky pedig rögtön a játékok felé nyújtózott, immár az apja karjaiból.
Rögtön egy kérdés ötlött fel bennem. Rob pedig kis is mondta hangosan.
- Én hol fogok aludni? - kérdezte az anyja felé fordulva, aki mintha kissé félve akarta volna mondani a választ.
Na ez a pillanat volt, amikor ismét rosszat sejtettem. Mint utóbb kiderült nem is véletlenül.
- Itt - mondta Claire és a vendégszoba felé vezetett minket, amiben, mikor utoljára jártunk itt, Ricky aludt.
De belépve mindkettőnk szája tátva maradt.
Totál nem úgy nézett ki, mint legutóbb. Modern bútorokkal volt berendezve, mint egy hálószoba. Amin rögtön megakadt a tekintetem az a hatalmas franciaágy volt. Nemcsak az enyém, szerintem Robé is.
Rögtön elkapott a félelem, és nem akartam arra gondolni, hogy mit akar ezzel Claire. De végül a legnagyobb félelmem mondta ki. És magam is meglepődtem, amikor ez hallatán a félelem érzése mellett nem is tudom izgatottság lett úrrá rajtam.
- Ez a ti szobátok - mondta Claire az ítéletet.
Robbal rögtön összeakadt a tekintetünk és még mindig nem igen jutottunk szóhoz . . . . . .
Komikra válasz, fb oldal és béta
Sziasztok! Jövök pár dologgal a fejli előtt. Igen, már kész. A bétám átnézi utána hozom. Addig is válaszoltam az előző fejezethez érkezett komikra, amiket nagyon köszönök nektek, imádlak titeket (L)
És a béta probléma is megoldva. Puszmó sajna nemtudja tovább csinálni, egyéb fontosabb dolgai vannak. De köszönöm szépen az eddigi sok segítséget neki :) Pusszantlak!
Új bétám pedig Csibimoon lesz, őt még a nyári Keszthely olvasótalin ismertem meg, ő fog ezentúl segíteni nekem, amit nagyon köszönök előre is :)
és jöjjön a harmadik dolog. Leila szívemmel, vagyis ő kezdte és a drágámnak ha tudok segítek, és én is rakok frisst, a facebook-on található Robsten oldalára ahol mindig minden frisst, és klassz dolgokat találtok a kedvenc párosunkról :)
Katt a képre és ott is vagytok:
Leila: Hát igen, végre van egy kis boldogság. De ki tudja meddig tart :D Claire nem egy meglepit tartogat nekik, ami talán vagy közelebb vagy még messzebb sodorja őket egymástól :D nemsokára kiderül :) Köszi szépen csajszim ♥♥
Orsi: Hát igen, abból még mindig van, de ideje volt, hogy kiderüljön Steve titka. Lassan vége is lesz a törinek, ezért szép lassan mindenre fény derül, és minden a helyére kerül. Azért lesz még majd egy két dolog, amin lehet töprengeni. Hát igen, hogy mit akar Claire amire annyira kíváncsi mindjárt kiderül, már kész a fejli, ha a bétám átnézi hozom :) Köszi szépen neked is, ismét a komid, és örülök, hogy tetszett.
Gabó: Hát barátném, tudod ide is kitenném mint a chatünkre a kedvenc ördög jelet, mer azért lesz még ez az :D de igyekszek nem annyira gonosz lenni. Örülök,hogy tetszett, a komidnak meg pláne. Hát a lebeszélés jól megy nekik, de meglátjuk mi lesz,előbb utóbb rendbejönnek a dolgok. A békülésre látom neked is lenne ötleted, de Clairet sem kell félteni :D Köszi, pusszantás neked is barátném ♥♥
hella_eila: hát ezzel megleptél. de lesz még benne dráma, de azért a vége Rob lesz. remélem azért azt is szeretni fogod, Tylerel nem lesz olyan hűű de nagy dolog, de lesz még szerepe a végső happy előtt :) Köszi szépen neked is!
Netty: Köszi neked is, bizony a köviből kiderül, nemsokára. Persze, hogy örült neki, kissé féltem ezt megírni, nemtudtam mennyire fog menni, sőt eleinte azt sem, hogy is reagáljon erre az egészre Rob, de remélem azért nem lett olyan vészes :D Köszönöm neked is!
Nóri: Hát nemsokra kiderül mi volt vagy van, lesz Camille-al :D örülök, hogy tetszett, a komijaitoknak meg pláne. Előbb utóbb Rob is összekapja magát, de kell neki még egy ks idő. De na szalajunk annyira előe. Időben kiderül minden. Hát még tuti lesz valami bonyodalom, még én se tudom mi, de nyugi mindenképp Robsten vége lesz, és persze Happy, ez alap :) Köszönöm neked is!
Judit: Köszi, igyekszek majd még sűrűbben. Örülök, hogy tetszett, főleg Rob reakciója is. Mint a többieknek irtam, nemsokára fent az új és kiderül amire kíváncsiak vagytok. Ti arra, én meg majd a véleményetekre. Köszönöm szépen neked is, nemcsak most hanem mindig a véleményed :) Puszi!
Stevei Rae: Igyekszek nem sokáig húzni az agyatok, ahogy időm és enegia engedi. Mindenkit nagyon érdekel Claire kis terve, sőt nem is csak egy lesz :D kiderül miben msterkedik, és sikerül e neki összehoznia akis családot, vagy közelebb segíteni őket ehhez. Köszönöm a komit neked is!
Krisztina: Hát igen semmi sem egyszerű. Ez az volt, bár először valami bonyolultabbat akartam, de jó ideje semmi happy nincs velük, így legalább ezt a pillanatot szépre akartam. Remélem sikerült :) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm!
Dorka: Hát ez nem igaz, de igyekszek. Mindig akad akinek nem tetszik, de hát van ilyen. Örülök, hogy a többségeteknek igen, és nagyon boldoggá tesznek a szavaitok, és vélemények, meg az, hogy tetszik nektek :) Köszi szépen, puszi neked is!
Orsy: Köszi először is. Hát előbb utóbb eltűnik, de tudod semmi sem egyszerű. Igen, ők tulbonyolítják, és lesz még az az, de nyugi végül csak megjön az eszük, csak kell még egy kis idő és még némi bonyodalom nekik. Igyekeztem hozni, mindjárt lesz folytatást. Köszönöm neked!
Laura: Köszi, örülök, ha ilyen hatással van egy egy rész valakire. Én is sokszor vagyok így ha olyan rész van. Neked is csak azt írhatom mint a többieknek, előbb vagy utóbb, kérdés, hogy mikor. De igen, rendeződni fog. Ajajj anyós pajtást nem kell félteni :d Köszi szépen, hogy írtál. Amint lesz egy pici időm repülök a Tiltott gyümölcsre, a komival még lógok :) Pusszantlak szívem!
Pati: Köszi szépen, mindig örülök, ha felbukkannak újak. Köszi szépen, örülök, hogy tetszik :) Most már lassan mindent a helyéra rakok, majd ha tudod olvasod de lassan jön majd a happy :) Amint lesz egy pici időm benézek hozzád is :) Puszi!
Kitti: köszi csajszi. Mostanság nem láttalak, már hiányoltalak, remélm veled is minden oké. Örülök, hogy tetszett. Sokszor vagyok úgy ha elkezdem még azt se tudom mit akarok bele írni, hogy legyen valamennyi, aztán annyira megjön az ihlet, hogy le sem tudom lőni magam, hogy abba kéne már hagyni mert így is olyan hosszú. Köszi szépen neked is, sejtettem, hogy tetszeni fog, vagyis reméltem. Higyjetek Clairben, ő majd segédkezik :) Köszi szépen, pusszantlak! ♥
És köszi a sok pipát is (L)
És a béta probléma is megoldva. Puszmó sajna nemtudja tovább csinálni, egyéb fontosabb dolgai vannak. De köszönöm szépen az eddigi sok segítséget neki :) Pusszantlak!
Új bétám pedig Csibimoon lesz, őt még a nyári Keszthely olvasótalin ismertem meg, ő fog ezentúl segíteni nekem, amit nagyon köszönök előre is :)
és jöjjön a harmadik dolog. Leila szívemmel, vagyis ő kezdte és a drágámnak ha tudok segítek, és én is rakok frisst, a facebook-on található Robsten oldalára ahol mindig minden frisst, és klassz dolgokat találtok a kedvenc párosunkról :)
Katt a képre és ott is vagytok:
Leila: Hát igen, végre van egy kis boldogság. De ki tudja meddig tart :D Claire nem egy meglepit tartogat nekik, ami talán vagy közelebb vagy még messzebb sodorja őket egymástól :D nemsokára kiderül :) Köszi szépen csajszim ♥♥
Orsi: Hát igen, abból még mindig van, de ideje volt, hogy kiderüljön Steve titka. Lassan vége is lesz a törinek, ezért szép lassan mindenre fény derül, és minden a helyére kerül. Azért lesz még majd egy két dolog, amin lehet töprengeni. Hát igen, hogy mit akar Claire amire annyira kíváncsi mindjárt kiderül, már kész a fejli, ha a bétám átnézi hozom :) Köszi szépen neked is, ismét a komid, és örülök, hogy tetszett.
Gabó: Hát barátném, tudod ide is kitenném mint a chatünkre a kedvenc ördög jelet, mer azért lesz még ez az :D de igyekszek nem annyira gonosz lenni. Örülök,hogy tetszett, a komidnak meg pláne. Hát a lebeszélés jól megy nekik, de meglátjuk mi lesz,előbb utóbb rendbejönnek a dolgok. A békülésre látom neked is lenne ötleted, de Clairet sem kell félteni :D Köszi, pusszantás neked is barátném ♥♥
hella_eila: hát ezzel megleptél. de lesz még benne dráma, de azért a vége Rob lesz. remélem azért azt is szeretni fogod, Tylerel nem lesz olyan hűű de nagy dolog, de lesz még szerepe a végső happy előtt :) Köszi szépen neked is!
Netty: Köszi neked is, bizony a köviből kiderül, nemsokára. Persze, hogy örült neki, kissé féltem ezt megírni, nemtudtam mennyire fog menni, sőt eleinte azt sem, hogy is reagáljon erre az egészre Rob, de remélem azért nem lett olyan vészes :D Köszönöm neked is!
Nóri: Hát nemsokra kiderül mi volt vagy van, lesz Camille-al :D örülök, hogy tetszett, a komijaitoknak meg pláne. Előbb utóbb Rob is összekapja magát, de kell neki még egy ks idő. De na szalajunk annyira előe. Időben kiderül minden. Hát még tuti lesz valami bonyodalom, még én se tudom mi, de nyugi mindenképp Robsten vége lesz, és persze Happy, ez alap :) Köszönöm neked is!
Judit: Köszi, igyekszek majd még sűrűbben. Örülök, hogy tetszett, főleg Rob reakciója is. Mint a többieknek irtam, nemsokára fent az új és kiderül amire kíváncsiak vagytok. Ti arra, én meg majd a véleményetekre. Köszönöm szépen neked is, nemcsak most hanem mindig a véleményed :) Puszi!
Stevei Rae: Igyekszek nem sokáig húzni az agyatok, ahogy időm és enegia engedi. Mindenkit nagyon érdekel Claire kis terve, sőt nem is csak egy lesz :D kiderül miben msterkedik, és sikerül e neki összehoznia akis családot, vagy közelebb segíteni őket ehhez. Köszönöm a komit neked is!
Krisztina: Hát igen semmi sem egyszerű. Ez az volt, bár először valami bonyolultabbat akartam, de jó ideje semmi happy nincs velük, így legalább ezt a pillanatot szépre akartam. Remélem sikerült :) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm!
Dorka: Hát ez nem igaz, de igyekszek. Mindig akad akinek nem tetszik, de hát van ilyen. Örülök, hogy a többségeteknek igen, és nagyon boldoggá tesznek a szavaitok, és vélemények, meg az, hogy tetszik nektek :) Köszi szépen, puszi neked is!
Orsy: Köszi először is. Hát előbb utóbb eltűnik, de tudod semmi sem egyszerű. Igen, ők tulbonyolítják, és lesz még az az, de nyugi végül csak megjön az eszük, csak kell még egy kis idő és még némi bonyodalom nekik. Igyekeztem hozni, mindjárt lesz folytatást. Köszönöm neked!
Laura: Köszi, örülök, ha ilyen hatással van egy egy rész valakire. Én is sokszor vagyok így ha olyan rész van. Neked is csak azt írhatom mint a többieknek, előbb vagy utóbb, kérdés, hogy mikor. De igen, rendeződni fog. Ajajj anyós pajtást nem kell félteni :d Köszi szépen, hogy írtál. Amint lesz egy pici időm repülök a Tiltott gyümölcsre, a komival még lógok :) Pusszantlak szívem!
Pati: Köszi szépen, mindig örülök, ha felbukkannak újak. Köszi szépen, örülök, hogy tetszik :) Most már lassan mindent a helyéra rakok, majd ha tudod olvasod de lassan jön majd a happy :) Amint lesz egy pici időm benézek hozzád is :) Puszi!
Kitti: köszi csajszi. Mostanság nem láttalak, már hiányoltalak, remélm veled is minden oké. Örülök, hogy tetszett. Sokszor vagyok úgy ha elkezdem még azt se tudom mit akarok bele írni, hogy legyen valamennyi, aztán annyira megjön az ihlet, hogy le sem tudom lőni magam, hogy abba kéne már hagyni mert így is olyan hosszú. Köszi szépen neked is, sejtettem, hogy tetszeni fog, vagyis reméltem. Higyjetek Clairben, ő majd segédkezik :) Köszi szépen, pusszantlak! ♥
És köszi a sok pipát is (L)
2011. december 17., szombat
Béta
Sziasztok!
Lépek melóba, csak egy gyors kérdés.
Az utóbbi időben nemtudom mi van Puszmóval a bétámmal, elérni sem tudtam, így nincs aki átnézze a fejliket.
Hiába írtam neki, semmi. Lehet, hogy nincs gépe, nem ér rá, nemtudom.
Szóval egyenlőre, lehet, hogy csak átmenetileg kellene valaki aki elvállalná és segítene. Nemcsak ezen, PP blogon, és az új Robosra is.
Ha van jelentkező létszi dobjon egy mailt ide: lizzyke21@gmail.com
köszi előre is.
Lépek melóba, csak egy gyors kérdés.
Az utóbbi időben nemtudom mi van Puszmóval a bétámmal, elérni sem tudtam, így nincs aki átnézze a fejliket.
Hiába írtam neki, semmi. Lehet, hogy nincs gépe, nem ér rá, nemtudom.
Szóval egyenlőre, lehet, hogy csak átmenetileg kellene valaki aki elvállalná és segítene. Nemcsak ezen, PP blogon, és az új Robosra is.
Ha van jelentkező létszi dobjon egy mailt ide: lizzyke21@gmail.com
köszi előre is.
2011. december 16., péntek
Új Rob & Lizzy fejezet
Sziasztok!
Tettem egy új Rob és Lizzy fejezetet akit esetleg érdekel, és a hétvégén mindenképpen jön ide is a friss. Ma kiderül, hogy szombaton melózok e, ha nem akkor szombaton, ha menni kell akkor is legkésőbb vasárnap :)
pusszantás: Liz
http://ujesely-a-boldogsagra.blogspot.com/2011/12/sziasztok-itt-is-fejli-amint-tudom.html
Tettem egy új Rob és Lizzy fejezetet akit esetleg érdekel, és a hétvégén mindenképpen jön ide is a friss. Ma kiderül, hogy szombaton melózok e, ha nem akkor szombaton, ha menni kell akkor is legkésőbb vasárnap :)
pusszantás: Liz
http://ujesely-a-boldogsagra.blogspot.com/2011/12/sziasztok-itt-is-fejli-amint-tudom.html
2011. december 12., hétfő
BD Volvó :)
Hátha valaki megakarja csodálni. Nálunk, itt Szegeden a mozi előtt ismét akárcsak tavaly BD premierre ki van állítva egy Volvó S60. Tudjátok ez az autóka van Edwardnak a BD-ben,és gyönyörű :)
Nem bírtam ki, ismét csináltam róla képet. Tavaly ugye Eclipse premier volt, akkor egy az első részből ismert kis Volvó C30 volt kiállíva, persze arról is vannak képek :D
De most íme a BD Volvó. Olyan széééééép, egy ilyet én is akarok :)
A többi képet itt találjátok:
https://picasaweb.google.com/101253779961750231819/VolvoS60
És akit érdekel a tavalyi Volvó képei itt:
http://lionandlamb-love.blogspot.com/2010/06/eclipse-velemenyek.html
(a képek sajátok!!!!!)
Nem bírtam ki, ismét csináltam róla képet. Tavaly ugye Eclipse premier volt, akkor egy az első részből ismert kis Volvó C30 volt kiállíva, persze arról is vannak képek :D
De most íme a BD Volvó. Olyan széééééép, egy ilyet én is akarok :)
https://picasaweb.google.com/101253779961750231819/VolvoS60
És akit érdekel a tavalyi Volvó képei itt:
http://lionandlamb-love.blogspot.com/2010/06/eclipse-velemenyek.html
(a képek sajátok!!!!!)
2011. december 6., kedd
Karácsonyi meglepetés :)
Sziasztok!
A címből sejteni lehet mi is lesz, és írtam is már. A múltkori fejezet írása közben pattant ki az ötlet, hogy mégis mi lenne ha lenne valami ajándék karácsonyra, és akkor ugrott be az ötlet.
Sikerült legatyásodni egy kicsit hétfő hajnalban, de ma végeztem az orvosoknál, holnap már meló, de mindenképp felakartam tenni, hogy dönthessetek.
Bizony ehhez rátok is szükség van. Ami az részem illeti, lehet egy kicsit gonosz voltam, mert én annyira megtetszett az összes ötlet, történet, hogy én magam sem tudnék választani, ezért bízom rátok :)Lássuk miről is lenne szó: :)
És Boldog Mikulást mindenkinek!
Felteszek 6 történet rövid ismertetőjét. Persze mindegyik RobSten, csak más más történet. Amelyik szerintetek a legjobb, arra tessék szavazni. Mindegyik történet kapott címet, tehát amelyik jobban elnyeri a tetszésetek arra szavazzatok.
Egészen majdnem karácsonyig lehet voksolni. És amelyik történet a befutó lesz, abból lesz egy néhány fejezetes novella. Pontosan nemtudom mennyi, amennyibe belefér a történet, de hogy melyikből rajtatok áll :)
Tessék hát szavazni és karácsonytól jön a novella :)
1. - Karácsonyi esküvő
Egy csodás helyszín: New York, az év legszebb ünnepe: Karácsony, egy boldog pár akik az esküvőjükre készülnek, és New York egyik leghíresebb esküvőszerevezője.
Ezeknek a hozzávalóknak a keveréke, és máris kész egy újabb fantasztikus történet.
Kristen Stewart New York egyik legnevesebb esküvőszervezője. A karácsony közeledtével azonban megkapja talán az egyik legfontosabb megbízatását amibe barátnőjével Nikkivel vágnak bele.
Mondhatni a világ egyik leghíresebb színész párjának esküvőjét kell megszervezzék nem oly hosszú idő alatt, az év leggyönyörűbb ünnepére kitűzött napra, karácsonyra.
De mint mindenhol itt is akadnak bonyodalmak bőven. Kezdve a menyasszonnyal, ami talán a kisebbik. A kissé kényes ara, a legcsillogóbb esküvőt akarja, párjával ellentétben, de mivel a párja a kedvére akar tenni nem ellenkezik.
Rob és Emily világsikerű közös filmje után Amerika egyik legkeresettebb sztár párja, ezért is nagy esély Kristennek, hogy őt kérték fel az esküvőjük szervezésére.
Eszében sem volt nemet mondani, azonban egy dologgal nem számolt. A jóképű vőlegény még helyesebb élőben mint a képeken. Eleinte ez nem is annyira, talán csak az első találkozáskor tűnik fel Kristennek. Azonban a sok együtt töltött időnek is meglesz a következménye. Rájön, hogy miért is a világ minden nőjének álma a híres Robert Pattinson.
Eleinte igyekszik nem foglalkozni a férfiból áradó vonzerővel, amit ő maga végképp nem ért, hogy miért viselkedik vele néha furcsán, és félreérthetően a férfi. Azonban a bonyodalmak nemsokkal a nagy nap előtt még jobban testet öltenek. Emilynek egy fontos munkája miatt egy kis időre el kell utaznia. És mivel a legfontosabb dolgok már megvannak, az esküvő további szervezését addig Robra és Kristenre bízza, nem is sejtve, hogy milyen lavinát indít el ezzel. Főként a szervezéssel kettesben maradt Rob és Kristen között.
Vajon meglesz e ez az álom esküvő? Vagy más meglepetést tartogat karácsony napja? Ha erre a novellára szavaztok legtöbben kiderül :)
2. - Buliból a házasságig
Egy felejthetetlen hétvége Las Vegasban. Az elkényeztetett Rob mindent megkap a szüleitől. Azonban ez a hétvége kissé máshogy alakult.
A 26 éves srác vagy inkább férfi világ életében megkapott mindent amit akart. Híres politikus szülei mindig elkényeztették, de most túl messzire ment.
A buli Las Vegasban sokkal jobban sikerült, vagy inkább bonyolultabban mint várta. Az esti buli után a haverokkal nem egyedül ébredt. A legrosszabb, hogy nem is emlékszik az estére.
A mellette alvó lány mégis bizonyítja, hogy érdekesen alakult az este. Főleg mikor a lány magához tér, és mindketten az ujjaikra pillantanak. Robnak és a mellette alvó Kristennek sem kell sok idő, és derengeni kezdenek nekik a képek, amik bizonyítják, hogy ujjainkon csillogó gyűrű nem véletlenül került oda. Összeházasodtak. Két teljesen más, és idegen ember, akik az este találkoztak először. És most házasok.
Rögtön elfogta őket a pánik főleg Robot.Volt is oka rá, hiszen oltári nagy botrány lenne ha kiderülne, ezért amikor a szülei tudomására jutott a legőrültebb ötlettel álltak elő. Egy ici pici szerencséjük volt, hogy Kristen is Los Angelesből látogatott Las Vegasba, így legalább nem egy fél világ választotta el őket egymástól. Ami a szülők ötlete miatt jól is jött.
Semmiképp sem hagyhatták, hogy mindez kiderüljön, így a felelőtlen éjszakáért meg kell bűnhődniük a fiataloknak. Mégpedig házastársakként. Maguknak keresték a bajt alapon, a szülők hajthatatlanok voltak.
Mivel Kristennek is megvolt a maga élete, ami nem olyan fényűző mint Robé ezért neki kellett feláldoznia. Az anyóséktól kaptak egy lakást a fiatalok, az esküvő már megvolt, jöhet a házas élet.
Ez a felfordulás egyiküknek sem jött jól. Csak egy este, és éjszaka után máris házasokként kötöttek ki egy lakásban. Ahogy mondani szokták, vagy megszoksz vagy megszöksz. Mivel szökni a szülők miatt ebből nemtudnak marad a megszokás. De vajon, tudnak e valaha igazi házasokként élni? Előtte meg is kell ismerjék a másikat, ami helyenként nem kis bonyodalmakkal jár.
De idővel kiderül mi sül ki ebből a hirtelen kötött házasságból, és hogy vajon átkozni vagy áldani fogják azt a Las vegasi hétvégét. . . . .
3. - A csapda neve: Szerelem
Kristen álmai beteljesülni látszanak. Megkapta a filmszerepet amire annyira vágyott, hogy ezzel Hollywood sztárjai közé lépjen. Los Angelesbe költözött amire mindig is vágyott.
De mint mindig az élet nem egyszerű. Főleg mikor főszereplőnek maga mellé a filmbe a világ egyik legnagyobb nőcsábászát fogja ki. Hamar rájön, hogy hogy nemcsak a film, hanem az ő sikere is ezen a nőfalón múlik.
Rob mindig is a nők kedvence volt, és nem is kicsit használta ki ezt. De igaz ami igaz, hogy a munkájára mindig odafigyelt, hiszen imádott színészkedni, de fontossági sorrendben ezután rögtön a nők jöttek.
Persze esze ágában sincs elköteleznie magát. Hozzá van szokva, hogy mindig megkapja azt és akit csak akar. Arra nem számított, hogy Kristen lesz talán az első nő, aki nem ugrik rögtön a csapdájába és az ágyába. Nem utolsó tény, hogy vele fog szerepelni ebben a filmben.
Eleinte kissé döcögősen indul a kapcsolatuk, talán Kristen ellenségeskedése miatt, ugyanis neki is megvan a véleménye Robról a hírneve miatt ami a nőket illeti. Rob pedig megakarja szerezni őt, és a célért képes mindent bevetni.
Talán mocskos és kegyetlen eszközöket, hogy megkapja Kristent. De egy dologgal nem számolt.Hogy ezúttal ő lehet az aki csapdába esik. Egy csapdába aminek a neve: szerelem.
De mi van ha erre ő már későn jön rá? Képes e a világ legnagyobb nőcsábásza megváltozni és igazán szeretni? Vagy csak a közös filmjükben ahol a szerep kívánja ezt? Ha ez lesz a befutó kiderül :)
4. - Szerelem Londonban
London utcái, két ideges ismerős.
Kristen a barátaival készül tölteni a szabadságát a sok munka után. Nem is akárhol. Nagy álma volt egyszer eljutni a mesés Londonba.
Ekkor nem is sejtette még, hogy talán ezek a napok alatt az élete is megváltozik, és ahogy a tervekben szerepelt lehet, hogy nem is a barátaival tölti ezeket a napokat?
Egy véletlen alkalmával Kristen a világ talán legszebb szürkés kék szemeivel megáldott férfijába botlik. Ez a pillantás első percben elvarázsolja mindkettőjüket.
Mégis valami furcsát éreznek. Mintha ismerősek lennének a másiknak. Nem is hiába.
Amint Rob megvillantja csábos féloldalas mosolyát Kristen rögtön rájön. Ő az a fiú akibe még tini lányként szerelmes volt. Ugyanaz a Rob,aki a bátyja Cameron egyik haverja volt, és aki őt semmi másnak nem tekintette soha, csak a barátja kishúgának.
De ezen a pár napon talán minden megváltozik, és beteljesül Kristen szerelme amit még korábban érzett Rob iránt? És Rob is érezni fogja ugyanezt? Vagy ez az akkori még gyerekszerelem nem csak egyoldalú érzés volt? És talán nemcsak Kristen volt szerelmes Robba annak idején?
De milyen érzés kötheti össze őket immár felnőttként? Olyan szerelem mint évekkel korábban, vagy valami sok szebb, varázslatosabb érzés?
5. - Barátságból szerelem?
Kristen nem éppen a jó kislányok példaképe az utóbbi időben. Hogy már csak azért is ellent mondjon a szüleinek, egy elhamarkodott döntést hozva a barátjához költözik. Legjobb, gyermekkori barátja Rob persze mindenben mellette áll, még ha ezt az ötletet ő is helyteleníti.
Kristennek persze megvannak a legjobb lány barátai is, de már kiskora óta különleges barátság fűzte Robhoz, ami egyre csak erősebb lett. Annak ellenére, hogy egy fiú és lány barátságáról van szó mindenben egymás mellett állnak.
Kristen és James együttéliési próbája azonban mégsem alakult túl jól. Visszamenni mégsem akar a szüleihez, hogy állandóan azt kelljen hallgatnia: "Mi megmondtuk!"
Rob ekkor ajánlja fel neki, hogy költözzön hozzá. Vagyis hozzájuk. Rob családja mindig is nagyon szerette Kristent, így ez a megoldás mellett döntenek.
Azonban azzal egyikük sem számol, hogy ez a döntés, és a még több együtt töltött idő milyen hatással lesz a kapcsolatukra. A kapcsolatukra ami eddig tényleg csak barátság volt. De a félresikerült próbálkozás után ismét Rob lesz az aki Kristen mellett van.
És idővel ami eddig szigorúan csak barátság volt köztük talán mégis átalakulni látszik valami mássá. És talán tényleg tényleg beigazolódik, hogy férfi és nő között nem létezik barátság? De melyik a fontosabb számukra?
A tökéletes barát aki mindig a másik mellett áll, vagy kockáztatnak, hogy engednek a szerelemnek amivel ha rosszul alakul még a barátságukat is tönkre teheti?
6. - A Karib-tenger csábítása
A Karib-tenger csodás helyszín. Kristen és Rob itt botlanak egymásba, annyi bökkenővel, hogy mindketten mással jöttek erre a meseszép helyre.
Azonban a vágyaiknak amik első pillanattól kezdve űzik őket egymás felé nemtudnak ellenállni, vagyis eleinte megpróbálnak. De a bűntudatuk nem engedik őket, hiszen egyikük sincs egyedül. Végül mégis engednek a buja csábításnak, mondván először és utoljára.
De tényleg ez lesz az utolsó? Képesek lesznek ezután tartani a távolságot egymástól? És valóban csak a vágy ami egymás felé sodorja őket? Vagy egy másik érzés is?
De mi lesz ennek a vége? Ha mégis megtalálják az együttlét módját mi lesz a hoppon maradt párjaikkal? Mint az életben minden semmi sem egyszerűn, pláne ha még vannak valakik akik rá is tesznek egy lapáttal a mi kis párocskánk kezdődő titkos románcára. Hogyan alakul és mi lesz ebből? Ha ez nyer, akkor kiderül :)
Ez a 6 lenne tessék szavazni :) Hajrá, győzzön a Ti kedvencetek :)
A címből sejteni lehet mi is lesz, és írtam is már. A múltkori fejezet írása közben pattant ki az ötlet, hogy mégis mi lenne ha lenne valami ajándék karácsonyra, és akkor ugrott be az ötlet.
Sikerült legatyásodni egy kicsit hétfő hajnalban, de ma végeztem az orvosoknál, holnap már meló, de mindenképp felakartam tenni, hogy dönthessetek.
Bizony ehhez rátok is szükség van. Ami az részem illeti, lehet egy kicsit gonosz voltam, mert én annyira megtetszett az összes ötlet, történet, hogy én magam sem tudnék választani, ezért bízom rátok :)Lássuk miről is lenne szó: :)
És Boldog Mikulást mindenkinek!
Felteszek 6 történet rövid ismertetőjét. Persze mindegyik RobSten, csak más más történet. Amelyik szerintetek a legjobb, arra tessék szavazni. Mindegyik történet kapott címet, tehát amelyik jobban elnyeri a tetszésetek arra szavazzatok.
Egészen majdnem karácsonyig lehet voksolni. És amelyik történet a befutó lesz, abból lesz egy néhány fejezetes novella. Pontosan nemtudom mennyi, amennyibe belefér a történet, de hogy melyikből rajtatok áll :)
Tessék hát szavazni és karácsonytól jön a novella :)
1. - Karácsonyi esküvő
Egy csodás helyszín: New York, az év legszebb ünnepe: Karácsony, egy boldog pár akik az esküvőjükre készülnek, és New York egyik leghíresebb esküvőszerevezője.
Ezeknek a hozzávalóknak a keveréke, és máris kész egy újabb fantasztikus történet.
Kristen Stewart New York egyik legnevesebb esküvőszervezője. A karácsony közeledtével azonban megkapja talán az egyik legfontosabb megbízatását amibe barátnőjével Nikkivel vágnak bele.
Mondhatni a világ egyik leghíresebb színész párjának esküvőjét kell megszervezzék nem oly hosszú idő alatt, az év leggyönyörűbb ünnepére kitűzött napra, karácsonyra.
De mint mindenhol itt is akadnak bonyodalmak bőven. Kezdve a menyasszonnyal, ami talán a kisebbik. A kissé kényes ara, a legcsillogóbb esküvőt akarja, párjával ellentétben, de mivel a párja a kedvére akar tenni nem ellenkezik.
Rob és Emily világsikerű közös filmje után Amerika egyik legkeresettebb sztár párja, ezért is nagy esély Kristennek, hogy őt kérték fel az esküvőjük szervezésére.
Eszében sem volt nemet mondani, azonban egy dologgal nem számolt. A jóképű vőlegény még helyesebb élőben mint a képeken. Eleinte ez nem is annyira, talán csak az első találkozáskor tűnik fel Kristennek. Azonban a sok együtt töltött időnek is meglesz a következménye. Rájön, hogy miért is a világ minden nőjének álma a híres Robert Pattinson.
Eleinte igyekszik nem foglalkozni a férfiból áradó vonzerővel, amit ő maga végképp nem ért, hogy miért viselkedik vele néha furcsán, és félreérthetően a férfi. Azonban a bonyodalmak nemsokkal a nagy nap előtt még jobban testet öltenek. Emilynek egy fontos munkája miatt egy kis időre el kell utaznia. És mivel a legfontosabb dolgok már megvannak, az esküvő további szervezését addig Robra és Kristenre bízza, nem is sejtve, hogy milyen lavinát indít el ezzel. Főként a szervezéssel kettesben maradt Rob és Kristen között.
Vajon meglesz e ez az álom esküvő? Vagy más meglepetést tartogat karácsony napja? Ha erre a novellára szavaztok legtöbben kiderül :)
2. - Buliból a házasságig
Egy felejthetetlen hétvége Las Vegasban. Az elkényeztetett Rob mindent megkap a szüleitől. Azonban ez a hétvége kissé máshogy alakult.
A 26 éves srác vagy inkább férfi világ életében megkapott mindent amit akart. Híres politikus szülei mindig elkényeztették, de most túl messzire ment.
A buli Las Vegasban sokkal jobban sikerült, vagy inkább bonyolultabban mint várta. Az esti buli után a haverokkal nem egyedül ébredt. A legrosszabb, hogy nem is emlékszik az estére.
A mellette alvó lány mégis bizonyítja, hogy érdekesen alakult az este. Főleg mikor a lány magához tér, és mindketten az ujjaikra pillantanak. Robnak és a mellette alvó Kristennek sem kell sok idő, és derengeni kezdenek nekik a képek, amik bizonyítják, hogy ujjainkon csillogó gyűrű nem véletlenül került oda. Összeházasodtak. Két teljesen más, és idegen ember, akik az este találkoztak először. És most házasok.
Rögtön elfogta őket a pánik főleg Robot.Volt is oka rá, hiszen oltári nagy botrány lenne ha kiderülne, ezért amikor a szülei tudomására jutott a legőrültebb ötlettel álltak elő. Egy ici pici szerencséjük volt, hogy Kristen is Los Angelesből látogatott Las Vegasba, így legalább nem egy fél világ választotta el őket egymástól. Ami a szülők ötlete miatt jól is jött.
Semmiképp sem hagyhatták, hogy mindez kiderüljön, így a felelőtlen éjszakáért meg kell bűnhődniük a fiataloknak. Mégpedig házastársakként. Maguknak keresték a bajt alapon, a szülők hajthatatlanok voltak.
Mivel Kristennek is megvolt a maga élete, ami nem olyan fényűző mint Robé ezért neki kellett feláldoznia. Az anyóséktól kaptak egy lakást a fiatalok, az esküvő már megvolt, jöhet a házas élet.
Ez a felfordulás egyiküknek sem jött jól. Csak egy este, és éjszaka után máris házasokként kötöttek ki egy lakásban. Ahogy mondani szokták, vagy megszoksz vagy megszöksz. Mivel szökni a szülők miatt ebből nemtudnak marad a megszokás. De vajon, tudnak e valaha igazi házasokként élni? Előtte meg is kell ismerjék a másikat, ami helyenként nem kis bonyodalmakkal jár.
De idővel kiderül mi sül ki ebből a hirtelen kötött házasságból, és hogy vajon átkozni vagy áldani fogják azt a Las vegasi hétvégét. . . . .
3. - A csapda neve: Szerelem
Kristen álmai beteljesülni látszanak. Megkapta a filmszerepet amire annyira vágyott, hogy ezzel Hollywood sztárjai közé lépjen. Los Angelesbe költözött amire mindig is vágyott.
De mint mindig az élet nem egyszerű. Főleg mikor főszereplőnek maga mellé a filmbe a világ egyik legnagyobb nőcsábászát fogja ki. Hamar rájön, hogy hogy nemcsak a film, hanem az ő sikere is ezen a nőfalón múlik.
Rob mindig is a nők kedvence volt, és nem is kicsit használta ki ezt. De igaz ami igaz, hogy a munkájára mindig odafigyelt, hiszen imádott színészkedni, de fontossági sorrendben ezután rögtön a nők jöttek.
Persze esze ágában sincs elköteleznie magát. Hozzá van szokva, hogy mindig megkapja azt és akit csak akar. Arra nem számított, hogy Kristen lesz talán az első nő, aki nem ugrik rögtön a csapdájába és az ágyába. Nem utolsó tény, hogy vele fog szerepelni ebben a filmben.
Eleinte kissé döcögősen indul a kapcsolatuk, talán Kristen ellenségeskedése miatt, ugyanis neki is megvan a véleménye Robról a hírneve miatt ami a nőket illeti. Rob pedig megakarja szerezni őt, és a célért képes mindent bevetni.
Talán mocskos és kegyetlen eszközöket, hogy megkapja Kristent. De egy dologgal nem számolt.Hogy ezúttal ő lehet az aki csapdába esik. Egy csapdába aminek a neve: szerelem.
De mi van ha erre ő már későn jön rá? Képes e a világ legnagyobb nőcsábásza megváltozni és igazán szeretni? Vagy csak a közös filmjükben ahol a szerep kívánja ezt? Ha ez lesz a befutó kiderül :)
4. - Szerelem Londonban
London utcái, két ideges ismerős.
Kristen a barátaival készül tölteni a szabadságát a sok munka után. Nem is akárhol. Nagy álma volt egyszer eljutni a mesés Londonba.
Ekkor nem is sejtette még, hogy talán ezek a napok alatt az élete is megváltozik, és ahogy a tervekben szerepelt lehet, hogy nem is a barátaival tölti ezeket a napokat?
Egy véletlen alkalmával Kristen a világ talán legszebb szürkés kék szemeivel megáldott férfijába botlik. Ez a pillantás első percben elvarázsolja mindkettőjüket.
Mégis valami furcsát éreznek. Mintha ismerősek lennének a másiknak. Nem is hiába.
Amint Rob megvillantja csábos féloldalas mosolyát Kristen rögtön rájön. Ő az a fiú akibe még tini lányként szerelmes volt. Ugyanaz a Rob,aki a bátyja Cameron egyik haverja volt, és aki őt semmi másnak nem tekintette soha, csak a barátja kishúgának.
De ezen a pár napon talán minden megváltozik, és beteljesül Kristen szerelme amit még korábban érzett Rob iránt? És Rob is érezni fogja ugyanezt? Vagy ez az akkori még gyerekszerelem nem csak egyoldalú érzés volt? És talán nemcsak Kristen volt szerelmes Robba annak idején?
De milyen érzés kötheti össze őket immár felnőttként? Olyan szerelem mint évekkel korábban, vagy valami sok szebb, varázslatosabb érzés?
5. - Barátságból szerelem?
Kristen nem éppen a jó kislányok példaképe az utóbbi időben. Hogy már csak azért is ellent mondjon a szüleinek, egy elhamarkodott döntést hozva a barátjához költözik. Legjobb, gyermekkori barátja Rob persze mindenben mellette áll, még ha ezt az ötletet ő is helyteleníti.
Kristennek persze megvannak a legjobb lány barátai is, de már kiskora óta különleges barátság fűzte Robhoz, ami egyre csak erősebb lett. Annak ellenére, hogy egy fiú és lány barátságáról van szó mindenben egymás mellett állnak.
Kristen és James együttéliési próbája azonban mégsem alakult túl jól. Visszamenni mégsem akar a szüleihez, hogy állandóan azt kelljen hallgatnia: "Mi megmondtuk!"
Rob ekkor ajánlja fel neki, hogy költözzön hozzá. Vagyis hozzájuk. Rob családja mindig is nagyon szerette Kristent, így ez a megoldás mellett döntenek.
Azonban azzal egyikük sem számol, hogy ez a döntés, és a még több együtt töltött idő milyen hatással lesz a kapcsolatukra. A kapcsolatukra ami eddig tényleg csak barátság volt. De a félresikerült próbálkozás után ismét Rob lesz az aki Kristen mellett van.
És idővel ami eddig szigorúan csak barátság volt köztük talán mégis átalakulni látszik valami mássá. És talán tényleg tényleg beigazolódik, hogy férfi és nő között nem létezik barátság? De melyik a fontosabb számukra?
A tökéletes barát aki mindig a másik mellett áll, vagy kockáztatnak, hogy engednek a szerelemnek amivel ha rosszul alakul még a barátságukat is tönkre teheti?
6. - A Karib-tenger csábítása
A Karib-tenger csodás helyszín. Kristen és Rob itt botlanak egymásba, annyi bökkenővel, hogy mindketten mással jöttek erre a meseszép helyre.
Azonban a vágyaiknak amik első pillanattól kezdve űzik őket egymás felé nemtudnak ellenállni, vagyis eleinte megpróbálnak. De a bűntudatuk nem engedik őket, hiszen egyikük sincs egyedül. Végül mégis engednek a buja csábításnak, mondván először és utoljára.
De tényleg ez lesz az utolsó? Képesek lesznek ezután tartani a távolságot egymástól? És valóban csak a vágy ami egymás felé sodorja őket? Vagy egy másik érzés is?
De mi lesz ennek a vége? Ha mégis megtalálják az együttlét módját mi lesz a hoppon maradt párjaikkal? Mint az életben minden semmi sem egyszerűn, pláne ha még vannak valakik akik rá is tesznek egy lapáttal a mi kis párocskánk kezdődő titkos románcára. Hogyan alakul és mi lesz ebből? Ha ez nyer, akkor kiderül :)
Ez a 6 lenne tessék szavazni :) Hajrá, győzzön a Ti kedvencetek :)
2011. december 4., vasárnap
Új Rob & Lizzy fejezet
Sziasztok!
Új fejezet került fel az új törimhez Robhoz és Lizzyhez aki gondolja. Sajnálattal látom, hogy az jóformán senkit sem érdekel, gondolom mert Rob nem Kristennel hanem saját szereplővel van.
Hát ilyen is kell, nekem fontos az a töri és imádom, aki esetleg még nem olvasta nézzen be ha gondolja, ha nem úgy is jó, imádom RS-t, de valami mást akartam :)
Aki gondolja azért lesse meg hátha :) Pussz: Liz
http://ujesely-a-boldogsagra.blogspot.com/2011/12/5-tiltott-gyumolcs.html
UI: Kicsit elhagyott az ihletmanó, de amint visszajön és lesz ötlet hozom az ötletet a karácsonyi ajándékhoz :)
Új fejezet került fel az új törimhez Robhoz és Lizzyhez aki gondolja. Sajnálattal látom, hogy az jóformán senkit sem érdekel, gondolom mert Rob nem Kristennel hanem saját szereplővel van.
Hát ilyen is kell, nekem fontos az a töri és imádom, aki esetleg még nem olvasta nézzen be ha gondolja, ha nem úgy is jó, imádom RS-t, de valami mást akartam :)
Aki gondolja azért lesse meg hátha :) Pussz: Liz
http://ujesely-a-boldogsagra.blogspot.com/2011/12/5-tiltott-gyumolcs.html
UI: Kicsit elhagyott az ihletmanó, de amint visszajön és lesz ötlet hozom az ötletet a karácsonyi ajándékhoz :)
2011. december 3., szombat
36.fejezet
Sziasztok!
Késve sajnálom, tegnap nemtudtam jönni, és egy hét éjszakázás után kissé gatya is voltam. Ma meg akadt egy kis gubanc és része elveszett a fejlinek, és újra kellett írnom, most meg nemtudtam magam lelőni :D
De itt van, végre mindenre, vagyis majdnem mindenre fény derül, de arra mindenképp amire már annyira kíváncsiak vagytok. Remélem tetszeni fog, köszönöm szépen annak a 9 embernek aki komizott az előzőhöz, és azoknak akik chatbe írtak (L).
Még valami fejli előtt :) Kiagyaltam egy kis ajándékot karácsonyra, ha átagyalom később vagy holnap kiírom és kell majd a segítségetek de majd erről később :) Jó olvasást most, pusszantás nektek: Liz
36.fejezet
/Kristen/
Rickyt nem vittem magammal haza, ő az apjáéknál maradt. Mielőtt eljöttem volna azonban Claire megkért, hogy váltsunk néhány szót.
Rob kissé furcsán nézett ránk, de nem kérdezett semmit. Már a kérésemnél elég dühösen válaszolt, de belement hogy velem jön. Könyörögni nem is könyörögtem volna neki. Az ő érdeke.
Claire megkért, hogy ha lehet akkor a vizsgálat után jöjjek haza vele Robbal. Már akkor jó érzés töltött el, mikor azt mondta haza. Nem olyan régen még hatalmas boldogság öntött volna el ha azt mondhatom, hogy ide jövök haza.
De másképp alakult, és ezen már nem lehet változtatni.
Visszatérve Claire-re, kérni szeretne majd tőlünk valami. Fogalmam sem volt róla mi lehet az, de igent mondtam.
Hazaérve csodálkoztam, hogy Steve még nincs itthon. Volt még pár óránk az orvosig, addig csak lepihenni szerettem volna, de nem olyan sokkal később a férjem is hazaért, nem kis meglepetéssel, ugyanis egy fontos beszélgetést akart megejteni velem.
Nagyon komolynak tűnt amikor a nappaliban leültünk. Rögtön félni kezdtem, nem tudtam elképzelni miről akarhat beszélni velem. Sejtésem azért volt, de arra nem mertem gondolni. Önzően hangzik, de félni kezdtem, hogy ő is el fog hagyni. Azt nem is sejtettem, milyen meglepetéseket tartogat még nekem a sors mára.
Helyet foglaltunk a kanapén egymással szemben, és láttam rajta, hogy nagy nehezen de belekezdett. Rögtön az első mondatával kezdte beigazolni a rossz sejtéseimet.
- Mondjuk úgy, hogy én már tudom a te titkaid - kezdett bele Steve gondolva itt a Robbal kiderült kapcsolatomra, és hogy tőle van a kisfiam - ideje, hogy te is megtudd az enyémeket - mondta, ami számomra igen bajlósan hangzott.
Figyelmesen hallgattam, nem is sejtettem, hogy engem is érhetnek még meglepetések.
- Akkoriban történt amikor te először találkoztál Robbal. Akkor sem voltam itthon mert elutaztam.
- Igen, emlékszem.
- Az út nem alakult valami jól. Volt egy barátom ott, akivel ha üzlet miatt arra jártam, mindig találkoztunk. Még az egyetemről ismertem, és jó barátom volt - kezdte el mesélni Steve, én csak hallgattam vártam, hogy mi lesz a mese vége.
- Egyszer mivel még nem ismertem a családját elvitt hozzájuk. Hatalmas meglepetés ért amikor kiderült, hogy ismerem a feleségét. Mindketten meglepődtünk, de úgy döntöttünk Susannel, hogy nem mondjuk el neki. Ő és én még annak idején . . . . szóval mi . . . .
- Ti együtt voltatok? - találtam ki amit mondani akar.
- Igen, még az egyetemen, akkor azt hittem ő a nagy ő. De talált valakit és elhagyott. Utána én sem bántam, hiszen megtaláltalak téged - mondta Steve, én pedig emésztgetni kezdtem a halottakat.
- És utána?
- Nem mondtuk el Marknak, hogy ismerjük egymást. Akkor találkoztunk először, legalábbis a barátom ezt hitte. Van egy 5 éves lányuk Cathy - mondta Steve, és rögtön a fejembe villant valami, és nem tudtam nem rákérdezni.
- A te lányod?
- Nem. Marké - érkezett a válasz a kérdésemre, amitől talán egy nagy kő esett le a szívemről, de nem tudom miért.
- Akkor mikor ott voltam, valamin Susan és Mark összevesztek, de az ő dolguk volt, nem szóltam bele. Mark sem akart mondani semmit, és én nem faggattam. Egyik este azonban, éppen hazafelé tartott, amikor egy másik sofőr figyelmetlensége miatt baleset érte.
Steve itt elhallgatott. Rögtön tudtam miért.
- Meghalt - suttogtam halkan, mint aki nem meri kimondani.
- Igen. Susan akkor teljesen kikészült, és egyedül maradt a kis Cathyvel. Amiben csak tudtam segítettem nekik, mert Mark a barátom volt, és Susan is. Sok idő telt el azóta, bár ezt sosem felejteni el az ember, de kezdtek rendbe jönni. Amikor tudtam meglátogattam őket, és mindig tartjuk a kapcsolatot - folytatta Steve, a jelen időből amit használt tudtam, hogy ez még most így is van.
- Még mindig?
- Igen. Ha üzlet miatt utaztam el, sokszor hozzájuk mentem -mondta lehajtott fejjel Steve.
Tehát hazudott nekem - jöttem rá rögtön, mégsem tudtam haragudni rá. Annak idején nekem is megvoltak a nem is kis titkaim, de azért meglepett, hogy ő ilyesmiket nem mondott el. Elmondhatta volna, hiszen ő is, még ha nem is tőlem, szinte végig tudott rólam és Robról. És megértette. Sőt, nem egyszer szinte ő lökött egy másik férfi karjaiba, és tenné meg most is ha látná, hogy vele boldog leszek.
De ez már nem lehetséges, ezért maradt mellettem.
Egy kis szünetet tartottunk. Csendbe burkolózva dolgoztam fel a hallottakat.
A bűntudat most kezdett csak igazán urrá lenni rajtam. Steve annyi mindent, tett és áldozott fel értem, én meg sosem voltam mellette. Ő nem mondta el nekem mi történik vele. A világ legrosszabb feleségének éreztem magam ebben a pillanatban.
Eszembe jutott mindaz amit ő értem tett. Velem volt, és nem hagyott magamra amikor annak idején elmondtam, hogy megcsaltam őt, ha akkor még nem is tudta, hogy Robbal. És elfogadta a fiam, sőt szerette és szereti a mai napig is, és a sajátjaként nevelte velem, amiért sosem lehetek elég hálás neki.
És mióta tud Robról, a maga módján mindig igyekezett segíteni, hogy meg tudjuk vele oldani a gondjainkat, mert látta, hogy vele boldog vagyok. Emiatt éreztem most csak igazán rosszul magam. Mindig igyekeztem nem gondolni arra, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoztam neki. Hisz ő mindig is azt mondta, hogy neki csak az a fontos, hogy boldog legyek, ha nem is vele.
Most, hogy már tudok róla, és erről a másik nőről és a családjáról, máshogy alakulnak a dolgok.
Most még önzőbbnek éreztem magam mint valaha. Még most is félek, hogy elhagy és magamra maradok, pedig többet tett értem, értünk, mint bárki valaha is. Neki is kijár végre a boldogság.
Volt egy olyan sejtésem, vagy akár lehet nevezni megérzésnek is, hogy ezzel a nővel lesz az. Motoszkált bennem egy kérdés, amit ha félve is, de feltettem neki.
- Szereted őt? - kérdeztem Steve-től, és tudtam, hogy tudja kire gondolok.
- Téged szeretlek - vágta rá rögtön, de már nem volt olyan meggyőző, mint nem olyan régen. Ebből is sejtettem, hogy már ő is elhatározta magát. Csak meg kell várnom, ő hogy döntött és mit akar.
- Tudom, de én . . . . . .
- Te is szeretsz, de nem úgy. Régóta tudom már ezt Kristen. Eddig annyi is elég volt nekem, hogy mellettetek lehettem, de . . . . .
- Ez már kevés - fejeztem be helyette, miközben millió gondolat kavargott a fejemben és igyekeztem rendet tenni köztük.
- Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb ki fogsz békülni Robbal. De nem tudom miért, most már mégis kételkedem ebben. Azt hittem idővel majd megbocsájtasz neki. De valamiért azt látom, most tényleg tartod magad ahhoz, hogy vele vége, bár én nem értem, hogy miért. És még itt van Tyler is.
- Vele semmi közünk egymáshoz.
- De régen volt. És ha Robbal nem is, a múltatok miatt talán Tylerrel boldog lennél. Nem tudom, nevezheted hülye megérzésnek, bár eddig sosem hittem az ilyesmiben, valamiért úgy érezem, hogy a két srác közül az egyik lesz az, amelyik elnyeri a szíved. Mint a film végén, neked kell döntened Kristen. Vagy megbocsájtasz Robnak, vagy itt van Tyler. Ha ő azt is mutatja, hogy a barátod, lerí róla, hogy még mindig odavan érted, és nem is hiába, hiszen régen majdnem hozzámentél. Ez lehet valaminek a kezdete. Nem is hibáztatom, hogy még mindig odavan érted - mondta Steve, és közelebb jött hozzám.
Kezei az arcomat simogatták, miközben gyengéden pillantott rám. Tudtam, vagy sejtem, hogy ez most milyen nehéz neki. És nekem is. Ha nem is úgy, ahogy Robot, de nagyon szeretem őt, és ezt el is mondtam neki.
- Tudom kicsim. De őt jobban. Vagy amelyiket választod majd. Neked is boldognak lenned, és ehhez döntened.
- És te? Mit érzel iránta? - kérdeztem tőle erre a Susanra gondolva.
- Régen szerettem. És talán valamit most is érzek iránta, de közel sem azt, amit irántad érzek.
- Neked is tovább kell lépned. Csak azt akarom, hogy te is boldog légy. Annyi mindent tettél értünk, te vagy az aki még nálam jobban is megérdemli - mondtam Steve-nek.
- Ne légy butus. Mindannyian boldogok leszünk. Nektek is kijárt. Rickynek és ennek a picinek - mondta az egyik kezét a pocakomra simítva.
- Mindent elintéztem - kezdett bele Steve. Megijedtem, hogy máris el akar menni. Annyi ideig volt része az életemnek, annyi mindent köszönhetek neki, fáj a tudat, hogy mindennek vége.
A történtek ellenére is még mindig mindennél jobban szeretem Robot, de néha azt kívánom, bár sose ismertem volna meg, hogy Steve-et, ezt a fantasztikus férfit tehessem boldoggá. De az élet közbeszólt. Csak remélem, hogy hamarosan ő is boldog lesz, én pedig... majd meglátjuk mi lesz.
- Beadtam a szükséges papírokat a váláshoz. Már csak alá kell írnod - folytatta az imént elkezdetteket Steve. Ennek hallatára jöttem csak rá, hogy tényleg vége.
Akaratlanul is könnyek folytak végig az arcomon, a következő pillanatban pedig Steve a karjaiba zárt.
Szorosan öleltem magamhoz, mintha soha nem akarnám elengedni.
- Mindig szeretni foglak - súgta a fülembe Steve, mire a könnyeim még jobban kezdtek folyni, szívem pedig fájni, amiért képtelen voltam viszonozni az érzéseit.
- Sajnálom - ennyit tudtam, csak kinyögni, miközben arra gondoltam, hogy ismét ugyanoda jutottam, mint annak idején Tylerel, csak Steve-hez hozzá is mentem. Mindig ugyanaz a vége. Egyedül maradok. Ki tudja, talán ez a sorsom? Csak a gyerekeim maradnak nekem. De ők mindennél fontosabbak.
- Nincs mit, szívem. Ennek így kellett lennie. Mindennél boldogabb voltam ezek az évek alatt, és hálás vagyok a sorsnak, amiért megismertelek. Akárhogy is alakul az életünk, mindig itt leszel - mondta Steve eltolva magától, miköben a kezemet a szívére helyezte.
Igyekeztem kissé összekapni magam, hiszen nem először szakítom félbe a mondandóját.
- Lesz most egy hét szünet, amíg a felvételeket vágják és utána lesznek felvéve az utolsó jelenetek, ami tőled függ - mondta Steve, emlékeztetve, hogy döntenem kell.
- Addig elutazom . . .
- Hozzájuk?
- Igen. Már hiányzom nekik, és beszélnem kell Susannel. Utána visszajövök a filmet befejezni , és elrendezni még pár dolgot mielőtt odaköltözöm - mondta ki a döntését Steve.
- Odaköltözöl - ismételtem a szavait, miközben próbáltam megemészteni a hallottakat. Pár napja mikor elmentünk, sőt néhány órája hazafelé jövet, álmomban sem gondoltam volna, hogy arra jövök haza, hogy el kell búcsúzzak tőle és az eddigi közös életünktől. De így kell lennie.
- Igen. Új életet kezdek, és te is. Azt ígértem, hogy mindig melletted leszek, és ez így is lesz, még ha távolról is, de ha szeretnéd, meglátogatlak. Nem foglak magadra hagyni ha szükséged van rám. Mindig segíteni fogok neked - ígérte ismét.
- Meg sem érdemlem.
- Dehogynem. Ne mondj ilyeneket. Nem a te hibád. Nem egymásnak szánt minket a sors, de kaptunk pár nagyon szép pillanatot és évet együtt. De nem együtt leszünk boldogok, emiatt ne legyen bűntudatod. Inkább tegyél meg nekem valamit, és akkor nyugodtan fogok elmenni.
- Mit? - kérdeztem, miközben ismét síróssá vált a hangom.
- Hogy jól döntesz Kris. Bocsáss meg, adj még egy esélyt, neki és magatoknak is. Vagy ha erre már tényleg nem vagy képes, akkor Tylernek. Tudom, hogy valamelyikükkel boldog leszel. Hogy kivel, rajtad áll.
- Nem tudom. Benne nem hiszem, hogy meg tudnék bízni. Megtettem és nézd mi lett a vége. Megcsalt, annyira szeretett. És azóta sincs egyedül. Az egy dolog, hogy jó apa. Nekem az kevés, akármennyire is szeretem. És már addig elmentünk, hogy nincs visszaút. Ő azt hiszi, ismét együtt vagyunk, vagy Tylerel vagyok, ki tudja már mit gondol. Szerintem ő sem bízik bennem. Így mi értelme lenne? És neki is ott van a kis barátnője. Meg ki tudja mi van azzal a nővel akivel Londonban feküdt össze? Fogalmam sincs mit tegyek. Át kell gondolnom mindent.
- Lesz rá pár napod. És hátha történik valami, ami segít a döntésedben. - mondta titokzatosan, amit nem tudtam mire vélni.
- Mikor utazol? Hazajössz még?
- Reggel indulok. Csak egy hétre, amíg nem lesz ismét forgatás. Utána visszajövök még. Szerintem addigra kimondják a válást is, és te is új életet kezdhetsz.
- A ház a tiéd. És neked meg a kicsiknek mindenetek meglesz. Nem fogtok hiányt szenvedni semmiben. És ha távolról is, mindig számíthatsz rám. Akármiben Kris.
- Köszönöm - suttogtam és a karjaiba bújtam.
- Vigyázz Rickyre, és rá is - simította az egyik kezét a pocakomra.
- Úgy lesz. - mondtam ismét síróssá vált hangon.
- Minden rendben lesz kicsim. Te is boldog leszel.
- Azért néha rádnézek majd - mondta Steve nevetve, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Ha nem is úgy alakult a házasságunk, és a dolgaink, örülnék ha tudhatnék róla mi van vele, és néha láthatnám őt, és ezt neki is elmondtam.
- Mindenképpen. Mindig is itt leszel - mondta Steve kissé eltolva magától és a kezem a szívére helyezte ismét.
- Szeretlek Kris - tette hozzá vallomását.
- Én is téged - válaszoltam rögtön, és egy utolsó gyengéd csókot váltottunk a hamarosan megtörténő végső búcsúnk előtt.
Miután ajkaink elváltak egymástól homlokát az enyémnek döntötte.
- Azért majd meséld el mit mondott a doki. És kíváncsi vagyok, hogy a lökött apja miként reagál.
- Arra én is. Remélem nem fog kételkedni benne.
- Akkor bebizonyítod neki, hogy az övé. De nem hiszem, hogy lesz olyan idióta, hogy ne hinne neked. Az ő érdeke, hogy ezt ne csessze el, mint annak idején Rickynél. Szerintem ő sem akarja. Ha most így is állnak a dolgok kettőtök között, ezzel nagyon boldoggá teszed. És ki tudja, talán az ő esze is megjön, és vissza akar majd kapni titeket.
- Nem tudom én akarom-e. Meglátjuk, kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak. Egyelőre azon akarok túlesni, hogy elmondjam neki. Már ettől is nagyon félek.
- Nincs miért, hidd el - nyugtatott meg Steve, vagyis csak próbált. Menj fel pihenj le egy kicsit, addig én összepakolok.
- Nem akarok. Inkább segítek - ellenkeztem rögtön.
- Pihenned kellene. Megoldom én, ha bár a csomagolás sosem volt az erősségem- mondta nevetve.
- Tudom, épp ezért. És még ezt a kis időt veled akarom tölteni - mondtam ki a valódi okét, és ezzel már nem tudott ellenkezni.
Megfogta a kezem, felsegített a kanapéról, és magához ölelve indultunk a szoba felé, hogy segítsek neki csomagolni, és hogy elteljen ez a pár óra és Robbal az orvoshoz menjünk . . . . . .
/Rob/
Miután Kristen elment, ismét Nina hívott. Anya egy helytelenítő pillantást vetett felém, de nem mondott semmit. Lizzyről már nem mondanám ezt el. Volt egy olyan sejtésem, hogy tőle még kapni fogok.
Nem érdekelt. Semmi közük hozzá.
Délután anya próbált meg szónokolni erről.
- Kisfiam, miért nem hagyod abba? Így tényleg semmi esélyed nem lesz, hogy visszakapd Kristent és a fiad és . . . - mondta, de elhallgatott.
Egyre biztosabb voltam benne, hogy valamit titkolnak előlem. Anya tudja, hová akar vinni Kristen délután, de akármennyire próbálkoztam, nem akarja elmondani.
Nem faggattam tovább, délután úgyis kiderül.
Tom és Lizzy elmentek valahová, így csak anyuékkal voltam itthon.
Megkértek, ha végeztünk Kristennel mindenképpen hozzam át őt. Amúgy is jött volna Rickyért.
Visszatérve Nina hívására, nem volt kedvem találkozni vele, de mégis kénytelen voltam. Már nem volt olyan sok idő míg jön Kristen, Nina pedig pont ekkor állított be. Nina nagy szerencséjére Lizzyék is akkor értek haza. Amint meglátta Ninát nem sok kellett, hogy nekimenjen, sosem bírta őt. Szerencsére pár beszólással beérte, de így is láttam, hogy legszívesebben a hajánál fogva dobná ki.
- Miért nem szállsz már le az öcsémről? Nem fogod fel, hogy nem kellesz neki?!
- Ezt majd ő eldönti, eddig nem úgy tűnik - vágott vissza neki Nina.
- Hamarosan úgyis rájön, mivel nem téged szeret, és akkor majd jól pofára esel kisanyám - mondta neki Lizzy mielőtt Tom elrángatta a házba, én pedig csak lestem. Sosem láttam még Lizzyt ilyennek, de azt mindig tudtam, hogy Kristent nagyon kedveli, ő és Vic is. És mindenki őt akarja mellettem látni.
Nem tudom mikor értik meg, hogy ez már nem lehetséges. Neki ott a férje, vagy ha nem ő akkor a volt pasija. Én meg elbaltáztam Camille-lal Londonban, és Kris már nem bízik bennem. Együtt van a férjével, aki imádja őt, és ennyi. Ezen már nem lehet segíteni, annyit tudok csak tenni, hogy nem emiatt bánkódok állandóan. Ebben segít Nina, hogy néha kikapcsoljak, ha nem is úgy ahogy mindenki hiszi.
Hiába nem vagyunk már együtt, egyetlen más nővel sem voltam azóta. Még Ninával sem, akármennyire szerette volna. Majdnem voltam olyan bolond, hogy megtettem, de végül képtelen voltam rá.
Azt amit Camille-lal tettem is csak az alkoholra tudom fogni, és mellesleg nem is emlékszem rá. Csak, hogy igen félreérthető helyzetben ébredtem mellette. Nem volt kétséges, mit tettünk akkor éjszaka. Ami miatt Kristen sem akar már. Nem is hibáztatom, én sem bocsájtom meg amit akkor tettem. Ha akkor haragudtam is rá amiért eltitkolta a fiam.
Mint most is, józanult képtelen voltam megtenni amit akkor részegen igen. Nem gondolkozva és ezzel eldobva magamtól mindent. Nem csoda, hogy inkább a férje mellett marad, aki nem éppen a szívem csücske, de azt sosem tagadhatom, még ha rosszul is esik ezt mondani, ő jó férje Kristennek. Mellette volt amikor én nem, és még most is vele van. Mindig amikor szüksége van rá. Nem is csodálkozom, hogy Kristen vele maradt.
Mit adhatok neki én? Úgy tűnik, képtelen vagyok megváltozni, akármennyire is szeretem. Elég, hogy összevesszünk kicsit, egy kis alkohol és máris képes vagyok megcsalni. Igaza van, hogy egy szemétnek tart.
De mindegy, ennek már vége, hiába is bánkódom miatta.
Ha nem is s férje, majd a másik boldoggá teszi.
Igyekeztem inkább ezeket a gondolatokat kizárni a fejemből, és megpróbálni a lehetetlent, elfelejteni őt.
Nina is éppen ezen volt, hogy csak őrá figyeljek. Miután Lizzyék magunkra hagytak minket, rögtön rámmászott. Karjait a nyakam köré fonta és csókolgatni kezdett. Semmit sem mozgatott meg bennem, mégsem toltam el magamtól.
Fogalmam sincs miért.
És mint az utóbbi időben most is, mindig rosszkor történik minden. Egy autó állt meg a ház előtt, és vesztemre pont ő szállt ki belőle.
Kristen szomorúan pillantott végig rajtunk, Nina persze mint mindig, adta magát. Továbbra is rajtam lógott, már csak azért is, hogy lássa Kristen. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, mégsem tettem. Nem értem, miért is zavarná őt, ha mással lát? Neki ott a férje, és ő nem akart megbocsájtani - gondoltam magamban miközben láttam Kristenen, hogy nem szívesen, de odajön hozzánk.
- Sziasztok - köszönt nekünk, majd érzelemmentesen felém fordult.
- Mehetünk? - kérdezte és Ninának rögtön lehervadt a mosolya.
- Hová mész vele, édes?
- Van egy kis dolgunk. Ne aggódj visszakapod - mondta neki Kristen cinikusan, egy ördögi mosollyal az arcán.
- Remélem is, terveim vannak vele - válaszolta Nina, aki felém fordult, és megcsókolt. Tudtam én, hogy mire megy ez ki. Miután megkapta amit akart, és megbizonyosodott róla, hogy Kristen is látta, elment.
Hangokat hallottam mögülem, anya állt az ajtóban. Csak reméltem, hogy nem nézte ő is végig. De a pillantása erre engedett következtetni.
Kristen odalépett hozzá, anya pedig megölelte őt, engem pedig egy szúrós pillantással jutalmazott. Mondott valamit Kristennek, de azt nem hallottam. Nyilván pont ez volt a cél.
Gondolom, hogy Kristen autójával megyünk, hiszen arrafelé vette Kris az irányt. Követtem, de anya közben megállított.
- Viselkedj rendesen, fiam. És ha hazajöttél, remélem másképp látod a dolgokat, és akármit is művelsz ezzel a nővel, - a hanglejtéséből sejtettem, hogy Ninára gondol - remélem abbahagyod.
Most már tényleg nagyon kíváncsi voltam, mi a fene folyik itt, de nem hiszem, hogy olyan egetrengető dolog. Nemsokára kiderül.
- Vezess óvatosan, kicsim - mondta anya Kristennek. - Sőt, inkább te vezess, fiam - mondta anya, és Kristen beleegyezően bólintott, ezek után még inkább nem tudtam mire vélni, hogy mi folyik itt.
Miután elindultunk, néma csend honolt a kocsiban. Néha azonban nem bírtam ki, hogy ne pillantsak felé. Az ablakon bámult kifelé, kezei pedig görcsösen a ruháját gyűrögették. Idegesnek tűnt, de nem tudom, hogy miért.
Egyszer azonban pont akkor pillantott rám, amikor én is őrá. A tekintete csak bánatot és szomorúságot tükrözött felém. Egy pici remény gyúlt bennem, hogy netán a látottak miatt mégis lehetne egy kicsi esély, hogy még mindig szeret. Hiába van meg köztünk a vonzalom, a szikra - mint nem olyan régen kiderült a parton felvett jelenet alatt -, nem elég. Sosem csak szexre akartam őt. Ő volt az első nő akit nem csak erre, hanem mindenestül akartam, akit mindennél jobban szerettem. És ilyen sikeresen el is vesztettem.
Igyekeztem nem gondolkodni, inkább a vezetésre figyeltem, és Kristen utasításaiból próbáltam kitalálni, hová is akar vinni.
Hamarosan megérkeztünk. Egy magánklinika elé. Rögtön tiszta ideg lettem és a félelem fogott el.
Rögtön az ugrott be, hogy beteg lehet. Most aztán tényleg elöntött a pánik és szinte rohantam át a másik oldalra hozzá. Kisegítettem a kocsiból és kérdőn pillantottam felé. Láthatta rajtam, hogy elég ideges lettem, ugyanis így szólt.
- Semmi baj, ne aggódj. Csak mutatni szeretnék valamit - mondta és magára erőltetett egy mosolyt, ha engem nem is nyugtatott meg.
Fogalmam sem volt miért hozott pont ide, és mit akar mutatni egy klinikán, de még mindig féltem.
Az első emeletre mentünk és a nővérpultnál megálltunk. Az egyik nővérke rögtön felismerte őt, pár pillanattal később pedig egy orvos lépett oda mellénk.
- Hogy van Kristen? - kérdezte tőle egy mosollyal amit Kristen viszonzott.
- Jól, köszönöm. Itt vagyunk a vizsgálatra - pillantott felém, és engem is köszöntött az orvos.
- Üdvözlöm. Peter Wright vagyok.
- Robert Pattinson - mutatkoztam be, és kérdőn pillantottam Kristenre, mert még most sem igazán értettem semmit.
Egy vizsgálatra jött Kristen. De miért? Mi baja lehet? Azt mondja semmi baj - kavarogtak a gondolatok és kérdések a fejemben. Totál összezavarodtam. Lehet, hogy értenem kéne mi folyik itt?
- Menjünk is és lássuk mi a helyzet - mondta az orvos és Kristennel követtük.
Ő ment be előttem az orvossal én pedig követtem őket, előtte azonban még megakadt a szemem valamin... az orvos névtábláján az ajtón.
Szülész, nőgyógyász.
Az agyam rögtön kattogni kezdett, és ezernyi gondolat és kép pergetl le előttem. Egyetlenegy dolog volt mindig a vége.
De az nem lehet . . . . . . .
/Kristen/
Láttam Robon, főleg miután beléptünk a vizsgálóba, hogy kezdi kapizsgálni miért is vagyunk itt, de mintha nem igen akarná elhinni.
- Akkor kezdjük is - mondta Peter, és felfeküdtem az asztalra, hogy megvizsgálhasson minket.
- Jöjjön csak közelebb, onnan nem fogja jól látni - szólt neki az orvos, és mint aki sokkos állapotban van, lépett hozzám közelebb Rob.
Felhúztam a ruhát a hasamon és ismét megéreztem a kissé hideg zselét amit az orvos kent a pocakomra, hogy elvégezhesse az ultrahangot.
Ekkor mertem ismét Robra nézni. Tudtam, hogy most már neki is leesett, miért hoztam ide.
Csak ott állt és nem tudott szólni.
Még most is haragudtam rá a történtekért, de ezt a pillanatot nem akartam elrontani. Annak idején mikor Rickyt vártam, nem volt lehetősége ezekben a csodás pillanatokban mellettem lenni. Mindennek ellenére most nem akarom megfosztani ettől, így legalább erre az időre félretettem a rossz gondolataimat és csak a pillanat varázsának élni, és boldogan mutatni be Robnak a gyermekét.
Felé nyújtottam a kezem, és szerencse, hogy olyan közel állt hozzám, hogy elértem. Még mindig csak meredt maga elé, mint aki tényleg sokkos állapotba került.
Amikor viszont már látni is lehetett valamit a monitoron, akkor kezdett magához térni kissé és le sem vette a szemét a gépről.
És ekkor láttam meg ismét. Igaz, nagyon picike még, de ott van. Az én kisbabám. A mi kisbabánk.
Közben a kis szívének dobogását is lehetett hallani és látni is. Az élmény leírhatatlan volt. És ismét megadatott nekem ez a csoda.
Rob talán csak ekkor fogta fel, miért is vagyunk itt.
- És itt is van. Egyre növekszik, és minden rendben a babával. Erős baba lesz, és biztos gyönyörű, mint a mamája - mondta az orvos.
- A következő alkalommal ha gondolják, már a nemét is megnézhetjük - tette hozzá a orvos miközben mi tovább gyönyörködtünk.
- Gratulálok Rob - fordult felé az orvos, és annyira Robnak is sikerült magához térnie, hogy kezet fogjon az orvossal, aki ezután magunkra hagyott bennünket.
Mindig is Peter volt az orvosom, már Rickyt is nála szültem, így ő jóformán tud mindenről, többek között erről is, hogy ez meglepetés lesz Robnak, ezért is hagyott magunkra bennünket.
Mint a múltkor is, a képeket, és a videót a vizsgálatról ezúttal is megkaptam. Sőt Rob is kapott egyet, ezután felöltözhettem, ekkor ment ki Peter.
Rob leült itt az egyik székre és csak nézett rám. Kissé féltem, hogy még nem mondott semmit.
- Nem is mondasz semmit? - kérdeztem kissé félve.
- Ez tényleg igaz, Kristen? - kérdezte mint aki még mindig nem hiszi el.
- Igen. Kisbabát várok - mondtam. - még mielőtt megkérdőjeleznéd, hogy ki az apja . . .
- Tudom. Gondolom ezért hoztál ide. Tudom, hogy ebben nem lennél képes hazudni. És csak hálás lehetek, hogy elmondtad - mondta, szerintem itt gondolva arra, hogy annak idején nem így tettem.
Végig bennem volt a félsz, hogy mi lesz ha nem hisz majd nekem. Ha azt hiszi, nem tőle van.
- Még mindig alig hiszem, ismét apa leszek - mondta Rob végre egy mosollyal az arcán, kezdett megnyugtatni, hogy reagál valahogy a dologra. Elhiszem, hogy váratlanul érte a dolog, de jó végre egy normális reakciót látni az arcán.
Leültem mellé az egyik székre.
- Igen - válaszoltam az iménti kijelentésére.
- Annak ellenére amik történtek, nagyon féltem ettől - kezdtem bele, és Rob rám emelte a tekintetét.
- Féltem, hogy nem fogsz hinni nekem, és nem akarod majd.
- Hogy gondolhattad ezt? Ha annak idején korábban tudok a fiamról, akkor is ugyanúgy akartam volna és szeretem, mint most. Melletted lettem volna, de nem úgy alakult. Tudom, hogy ez komoly dolog, és nem hazudnál nekem. És a férjed? - váltott témát hirtelen.
- Mi van vele?
- Ő tudja, hogy te . . .
- Igen. Párszor rosszul lettem, mikor ő hozta fel, hogy lehet, hogy terhes vagyok. Azóta is és mindig is csak egyetlen férfivel voltam együtt. És az te vagy - mondtam neki, és láttam, hogy részben elhiszi, de mintha valami miatt mégis kételkedne ebben.
Nem kérdeztem rá, még ha nagy is volt a kísértés. Nem akartam elrontani a pillanatot. Csak ezeknek a csodás perceknek akartam élni.
- De hagyjuk. Nem akarom elrontani ezt. A dolgok úgyse változnak, csak szerettem volna, hogy tudd. Jogod van hozzá.
- Köszönöm. Azt hittem, ennél boldogabb már nem is lehetek. Imádom a fiunkat, de még egy kisbaba? - mondta Rob könnyes szemekkel, amit még nem igen láttam tőle. Örülök, hogy őt is ennyire boldognak látom a hírtől, és hogy most ebben a pillanatban kizárunk minden rosszat mindent ami elválasztott bennünket és csak kiélvezzük ezt a kis csodát.
- Szabad? - kérdezte a következő percben Rob, és láttam, hogy a pocakom felé pillant.
Egy mosollyal válaszoltam, a következő percben pedig már előttem térdelt. Felhúzta ezúttal ő a ruhám, és kezét a hasamra simította. Hogy mozgást észleljen még korai, de az öröm ami a szemében csillogott, már megért mindent.
Az utóbbi időben nem igen adatott meg nekünk a boldogság. És tényleg mindennek ellenére örülök, hogy ő is ilyen boldog a hírtől.
- Annyira boldog vagyok. Köszönöm - nézett rám.
- Nagyon szeretlek - mondta ki hirtelen Rob és egy puszit adott a pocakomra.
Tudtam, hogy ez a picinek szól, de jó volt hallani, ha nem is nekem célozza hanem a babánknak.
Elég Kristen. Köztetek vége. Csak a baba miatt ilyen.
Tudtam, vagyis sejtettem, hogy ez majd esetleg közelebb hoz Robhoz, de többen nem is reménykedem. Főleg nem a ma látottak után ami után biztos vagyok benne, hogy Ninával együtt van. De végtére is ehhez semmi közöm. Ő csak a gyermekeim apja és igyekszem ehhez is tartani magam.
Láttam rajta, vagy csak én akartam ezt látni, amikor rám nézett, hogy többet is tenne, hogy legszívesebben a karjaiba kapna, de visszafogta magát. Pedig most én sem vágytam semmi másra. Csak ismét arra az érzésre, hogy tudom, hogy szeret. De elhesegettem ezeket a gondolatokat. Ahogy Stevenek ígértem, van még mit átgondolnom, és meglátjuk mi lesz még addig.
- Anya tudta ezt, ugye? - pillantott fel rám hirtelen Rob.
- Igen. Elmondtam neki.
- Akkor ezért aggódott érted az utóbbi időben.
- Igen. Amiért hálás vagyok neki. És hogy ennyire szeret minket.
- Istenem, annyira boldog vagyok - mondta Rob, és tényleg ezt láttam rajta. - Anya kérte, ha végeztünk vigyelek haza, valamit szeretne. És alig várom, hogy elmondhassuk Lizzyéknek is - örvendezett Rob, és nagyon boldoggá tett, hogy ilyen lelkesnek látom.
- Rendben, menjünk - mondtam, és Rob a következő pillanatban megfogta a kezem és felsegített.
Ujjainkat összekulcsolta, és az érzés ami ebben a pillanatban elöntött, leírhatatlan volt. Igazán boldognak éreztem magam, legalább erre a kis időre amíg ismét egyedül nem maradok, míg ő visszamegy Ninához.
Ne gondolj most erre Kristen - mondtam magamban, és erre az időre csak a boldogságra akartam figyelni.
Épp ebben a pillanatban jött vissza Peter.
- Mindent köszönünk doktor úr - fogott vele ismét kezet, immár boldogan Rob.
- Örülök, hogy ilyen boldognak látom önöket. Nemsokára találkozunk Kristen. Addig sok pihenés, rendes táplálkozás és semmi idegeskedés - adta ki a parancsokat az orvos.
- Be fogja tartani, vigyázok rájuk - ígérte Rob, és a szívem boldogság öntötte el a szavaira, ha nem is tudtam, hogy érti.
Miközben a kocsihoz sétáltunk, láttam, hogy Robbal maradat lehetne fogatni. Én én is így éreztem. Eddig is boldog voltam. Ez a baba és Ricky tartották bennem a lelket eddig, de most még inkább, és végre nyugodt vagyok, hogy Rob is tudja, és hogy látom mennyire örül neki.
Azonban az örömöm nem tart sokáig, Claire ugyanis még tartogat számomra egy kis töprengeni valót . . . . .
Köszi szépen Gabi (L)
Késve sajnálom, tegnap nemtudtam jönni, és egy hét éjszakázás után kissé gatya is voltam. Ma meg akadt egy kis gubanc és része elveszett a fejlinek, és újra kellett írnom, most meg nemtudtam magam lelőni :D
De itt van, végre mindenre, vagyis majdnem mindenre fény derül, de arra mindenképp amire már annyira kíváncsiak vagytok. Remélem tetszeni fog, köszönöm szépen annak a 9 embernek aki komizott az előzőhöz, és azoknak akik chatbe írtak (L).
Még valami fejli előtt :) Kiagyaltam egy kis ajándékot karácsonyra, ha átagyalom később vagy holnap kiírom és kell majd a segítségetek de majd erről később :) Jó olvasást most, pusszantás nektek: Liz
36.fejezet
/Kristen/
Rickyt nem vittem magammal haza, ő az apjáéknál maradt. Mielőtt eljöttem volna azonban Claire megkért, hogy váltsunk néhány szót.
Rob kissé furcsán nézett ránk, de nem kérdezett semmit. Már a kérésemnél elég dühösen válaszolt, de belement hogy velem jön. Könyörögni nem is könyörögtem volna neki. Az ő érdeke.
Claire megkért, hogy ha lehet akkor a vizsgálat után jöjjek haza vele Robbal. Már akkor jó érzés töltött el, mikor azt mondta haza. Nem olyan régen még hatalmas boldogság öntött volna el ha azt mondhatom, hogy ide jövök haza.
De másképp alakult, és ezen már nem lehet változtatni.
Visszatérve Claire-re, kérni szeretne majd tőlünk valami. Fogalmam sem volt róla mi lehet az, de igent mondtam.
Hazaérve csodálkoztam, hogy Steve még nincs itthon. Volt még pár óránk az orvosig, addig csak lepihenni szerettem volna, de nem olyan sokkal később a férjem is hazaért, nem kis meglepetéssel, ugyanis egy fontos beszélgetést akart megejteni velem.
Nagyon komolynak tűnt amikor a nappaliban leültünk. Rögtön félni kezdtem, nem tudtam elképzelni miről akarhat beszélni velem. Sejtésem azért volt, de arra nem mertem gondolni. Önzően hangzik, de félni kezdtem, hogy ő is el fog hagyni. Azt nem is sejtettem, milyen meglepetéseket tartogat még nekem a sors mára.
Helyet foglaltunk a kanapén egymással szemben, és láttam rajta, hogy nagy nehezen de belekezdett. Rögtön az első mondatával kezdte beigazolni a rossz sejtéseimet.
- Mondjuk úgy, hogy én már tudom a te titkaid - kezdett bele Steve gondolva itt a Robbal kiderült kapcsolatomra, és hogy tőle van a kisfiam - ideje, hogy te is megtudd az enyémeket - mondta, ami számomra igen bajlósan hangzott.
Figyelmesen hallgattam, nem is sejtettem, hogy engem is érhetnek még meglepetések.
- Akkoriban történt amikor te először találkoztál Robbal. Akkor sem voltam itthon mert elutaztam.
- Igen, emlékszem.
- Az út nem alakult valami jól. Volt egy barátom ott, akivel ha üzlet miatt arra jártam, mindig találkoztunk. Még az egyetemről ismertem, és jó barátom volt - kezdte el mesélni Steve, én csak hallgattam vártam, hogy mi lesz a mese vége.
- Egyszer mivel még nem ismertem a családját elvitt hozzájuk. Hatalmas meglepetés ért amikor kiderült, hogy ismerem a feleségét. Mindketten meglepődtünk, de úgy döntöttünk Susannel, hogy nem mondjuk el neki. Ő és én még annak idején . . . . szóval mi . . . .
- Ti együtt voltatok? - találtam ki amit mondani akar.
- Igen, még az egyetemen, akkor azt hittem ő a nagy ő. De talált valakit és elhagyott. Utána én sem bántam, hiszen megtaláltalak téged - mondta Steve, én pedig emésztgetni kezdtem a halottakat.
- És utána?
- Nem mondtuk el Marknak, hogy ismerjük egymást. Akkor találkoztunk először, legalábbis a barátom ezt hitte. Van egy 5 éves lányuk Cathy - mondta Steve, és rögtön a fejembe villant valami, és nem tudtam nem rákérdezni.
- A te lányod?
- Nem. Marké - érkezett a válasz a kérdésemre, amitől talán egy nagy kő esett le a szívemről, de nem tudom miért.
- Akkor mikor ott voltam, valamin Susan és Mark összevesztek, de az ő dolguk volt, nem szóltam bele. Mark sem akart mondani semmit, és én nem faggattam. Egyik este azonban, éppen hazafelé tartott, amikor egy másik sofőr figyelmetlensége miatt baleset érte.
Steve itt elhallgatott. Rögtön tudtam miért.
- Meghalt - suttogtam halkan, mint aki nem meri kimondani.
- Igen. Susan akkor teljesen kikészült, és egyedül maradt a kis Cathyvel. Amiben csak tudtam segítettem nekik, mert Mark a barátom volt, és Susan is. Sok idő telt el azóta, bár ezt sosem felejteni el az ember, de kezdtek rendbe jönni. Amikor tudtam meglátogattam őket, és mindig tartjuk a kapcsolatot - folytatta Steve, a jelen időből amit használt tudtam, hogy ez még most így is van.
- Még mindig?
- Igen. Ha üzlet miatt utaztam el, sokszor hozzájuk mentem -mondta lehajtott fejjel Steve.
Tehát hazudott nekem - jöttem rá rögtön, mégsem tudtam haragudni rá. Annak idején nekem is megvoltak a nem is kis titkaim, de azért meglepett, hogy ő ilyesmiket nem mondott el. Elmondhatta volna, hiszen ő is, még ha nem is tőlem, szinte végig tudott rólam és Robról. És megértette. Sőt, nem egyszer szinte ő lökött egy másik férfi karjaiba, és tenné meg most is ha látná, hogy vele boldog leszek.
De ez már nem lehetséges, ezért maradt mellettem.
Egy kis szünetet tartottunk. Csendbe burkolózva dolgoztam fel a hallottakat.
A bűntudat most kezdett csak igazán urrá lenni rajtam. Steve annyi mindent, tett és áldozott fel értem, én meg sosem voltam mellette. Ő nem mondta el nekem mi történik vele. A világ legrosszabb feleségének éreztem magam ebben a pillanatban.
Eszembe jutott mindaz amit ő értem tett. Velem volt, és nem hagyott magamra amikor annak idején elmondtam, hogy megcsaltam őt, ha akkor még nem is tudta, hogy Robbal. És elfogadta a fiam, sőt szerette és szereti a mai napig is, és a sajátjaként nevelte velem, amiért sosem lehetek elég hálás neki.
És mióta tud Robról, a maga módján mindig igyekezett segíteni, hogy meg tudjuk vele oldani a gondjainkat, mert látta, hogy vele boldog vagyok. Emiatt éreztem most csak igazán rosszul magam. Mindig igyekeztem nem gondolni arra, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoztam neki. Hisz ő mindig is azt mondta, hogy neki csak az a fontos, hogy boldog legyek, ha nem is vele.
Most, hogy már tudok róla, és erről a másik nőről és a családjáról, máshogy alakulnak a dolgok.
Most még önzőbbnek éreztem magam mint valaha. Még most is félek, hogy elhagy és magamra maradok, pedig többet tett értem, értünk, mint bárki valaha is. Neki is kijár végre a boldogság.
Volt egy olyan sejtésem, vagy akár lehet nevezni megérzésnek is, hogy ezzel a nővel lesz az. Motoszkált bennem egy kérdés, amit ha félve is, de feltettem neki.
- Szereted őt? - kérdeztem Steve-től, és tudtam, hogy tudja kire gondolok.
- Téged szeretlek - vágta rá rögtön, de már nem volt olyan meggyőző, mint nem olyan régen. Ebből is sejtettem, hogy már ő is elhatározta magát. Csak meg kell várnom, ő hogy döntött és mit akar.
- Tudom, de én . . . . . .
- Te is szeretsz, de nem úgy. Régóta tudom már ezt Kristen. Eddig annyi is elég volt nekem, hogy mellettetek lehettem, de . . . . .
- Ez már kevés - fejeztem be helyette, miközben millió gondolat kavargott a fejemben és igyekeztem rendet tenni köztük.
- Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb ki fogsz békülni Robbal. De nem tudom miért, most már mégis kételkedem ebben. Azt hittem idővel majd megbocsájtasz neki. De valamiért azt látom, most tényleg tartod magad ahhoz, hogy vele vége, bár én nem értem, hogy miért. És még itt van Tyler is.
- Vele semmi közünk egymáshoz.
- De régen volt. És ha Robbal nem is, a múltatok miatt talán Tylerrel boldog lennél. Nem tudom, nevezheted hülye megérzésnek, bár eddig sosem hittem az ilyesmiben, valamiért úgy érezem, hogy a két srác közül az egyik lesz az, amelyik elnyeri a szíved. Mint a film végén, neked kell döntened Kristen. Vagy megbocsájtasz Robnak, vagy itt van Tyler. Ha ő azt is mutatja, hogy a barátod, lerí róla, hogy még mindig odavan érted, és nem is hiába, hiszen régen majdnem hozzámentél. Ez lehet valaminek a kezdete. Nem is hibáztatom, hogy még mindig odavan érted - mondta Steve, és közelebb jött hozzám.
Kezei az arcomat simogatták, miközben gyengéden pillantott rám. Tudtam, vagy sejtem, hogy ez most milyen nehéz neki. És nekem is. Ha nem is úgy, ahogy Robot, de nagyon szeretem őt, és ezt el is mondtam neki.
- Tudom kicsim. De őt jobban. Vagy amelyiket választod majd. Neked is boldognak lenned, és ehhez döntened.
- És te? Mit érzel iránta? - kérdeztem tőle erre a Susanra gondolva.
- Régen szerettem. És talán valamit most is érzek iránta, de közel sem azt, amit irántad érzek.
- Neked is tovább kell lépned. Csak azt akarom, hogy te is boldog légy. Annyi mindent tettél értünk, te vagy az aki még nálam jobban is megérdemli - mondtam Steve-nek.
- Ne légy butus. Mindannyian boldogok leszünk. Nektek is kijárt. Rickynek és ennek a picinek - mondta az egyik kezét a pocakomra simítva.
- Mindent elintéztem - kezdett bele Steve. Megijedtem, hogy máris el akar menni. Annyi ideig volt része az életemnek, annyi mindent köszönhetek neki, fáj a tudat, hogy mindennek vége.
A történtek ellenére is még mindig mindennél jobban szeretem Robot, de néha azt kívánom, bár sose ismertem volna meg, hogy Steve-et, ezt a fantasztikus férfit tehessem boldoggá. De az élet közbeszólt. Csak remélem, hogy hamarosan ő is boldog lesz, én pedig... majd meglátjuk mi lesz.
- Beadtam a szükséges papírokat a váláshoz. Már csak alá kell írnod - folytatta az imént elkezdetteket Steve. Ennek hallatára jöttem csak rá, hogy tényleg vége.
Akaratlanul is könnyek folytak végig az arcomon, a következő pillanatban pedig Steve a karjaiba zárt.
Szorosan öleltem magamhoz, mintha soha nem akarnám elengedni.
- Mindig szeretni foglak - súgta a fülembe Steve, mire a könnyeim még jobban kezdtek folyni, szívem pedig fájni, amiért képtelen voltam viszonozni az érzéseit.
- Sajnálom - ennyit tudtam, csak kinyögni, miközben arra gondoltam, hogy ismét ugyanoda jutottam, mint annak idején Tylerel, csak Steve-hez hozzá is mentem. Mindig ugyanaz a vége. Egyedül maradok. Ki tudja, talán ez a sorsom? Csak a gyerekeim maradnak nekem. De ők mindennél fontosabbak.
- Nincs mit, szívem. Ennek így kellett lennie. Mindennél boldogabb voltam ezek az évek alatt, és hálás vagyok a sorsnak, amiért megismertelek. Akárhogy is alakul az életünk, mindig itt leszel - mondta Steve eltolva magától, miköben a kezemet a szívére helyezte.
Igyekeztem kissé összekapni magam, hiszen nem először szakítom félbe a mondandóját.
- Lesz most egy hét szünet, amíg a felvételeket vágják és utána lesznek felvéve az utolsó jelenetek, ami tőled függ - mondta Steve, emlékeztetve, hogy döntenem kell.
- Addig elutazom . . .
- Hozzájuk?
- Igen. Már hiányzom nekik, és beszélnem kell Susannel. Utána visszajövök a filmet befejezni , és elrendezni még pár dolgot mielőtt odaköltözöm - mondta ki a döntését Steve.
- Odaköltözöl - ismételtem a szavait, miközben próbáltam megemészteni a hallottakat. Pár napja mikor elmentünk, sőt néhány órája hazafelé jövet, álmomban sem gondoltam volna, hogy arra jövök haza, hogy el kell búcsúzzak tőle és az eddigi közös életünktől. De így kell lennie.
- Igen. Új életet kezdek, és te is. Azt ígértem, hogy mindig melletted leszek, és ez így is lesz, még ha távolról is, de ha szeretnéd, meglátogatlak. Nem foglak magadra hagyni ha szükséged van rám. Mindig segíteni fogok neked - ígérte ismét.
- Meg sem érdemlem.
- Dehogynem. Ne mondj ilyeneket. Nem a te hibád. Nem egymásnak szánt minket a sors, de kaptunk pár nagyon szép pillanatot és évet együtt. De nem együtt leszünk boldogok, emiatt ne legyen bűntudatod. Inkább tegyél meg nekem valamit, és akkor nyugodtan fogok elmenni.
- Mit? - kérdeztem, miközben ismét síróssá vált a hangom.
- Hogy jól döntesz Kris. Bocsáss meg, adj még egy esélyt, neki és magatoknak is. Vagy ha erre már tényleg nem vagy képes, akkor Tylernek. Tudom, hogy valamelyikükkel boldog leszel. Hogy kivel, rajtad áll.
- Nem tudom. Benne nem hiszem, hogy meg tudnék bízni. Megtettem és nézd mi lett a vége. Megcsalt, annyira szeretett. És azóta sincs egyedül. Az egy dolog, hogy jó apa. Nekem az kevés, akármennyire is szeretem. És már addig elmentünk, hogy nincs visszaút. Ő azt hiszi, ismét együtt vagyunk, vagy Tylerel vagyok, ki tudja már mit gondol. Szerintem ő sem bízik bennem. Így mi értelme lenne? És neki is ott van a kis barátnője. Meg ki tudja mi van azzal a nővel akivel Londonban feküdt össze? Fogalmam sincs mit tegyek. Át kell gondolnom mindent.
- Lesz rá pár napod. És hátha történik valami, ami segít a döntésedben. - mondta titokzatosan, amit nem tudtam mire vélni.
- Mikor utazol? Hazajössz még?
- Reggel indulok. Csak egy hétre, amíg nem lesz ismét forgatás. Utána visszajövök még. Szerintem addigra kimondják a válást is, és te is új életet kezdhetsz.
- A ház a tiéd. És neked meg a kicsiknek mindenetek meglesz. Nem fogtok hiányt szenvedni semmiben. És ha távolról is, mindig számíthatsz rám. Akármiben Kris.
- Köszönöm - suttogtam és a karjaiba bújtam.
- Vigyázz Rickyre, és rá is - simította az egyik kezét a pocakomra.
- Úgy lesz. - mondtam ismét síróssá vált hangon.
- Minden rendben lesz kicsim. Te is boldog leszel.
- Azért néha rádnézek majd - mondta Steve nevetve, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Ha nem is úgy alakult a házasságunk, és a dolgaink, örülnék ha tudhatnék róla mi van vele, és néha láthatnám őt, és ezt neki is elmondtam.
- Mindenképpen. Mindig is itt leszel - mondta Steve kissé eltolva magától és a kezem a szívére helyezte ismét.
- Szeretlek Kris - tette hozzá vallomását.
- Én is téged - válaszoltam rögtön, és egy utolsó gyengéd csókot váltottunk a hamarosan megtörténő végső búcsúnk előtt.
Miután ajkaink elváltak egymástól homlokát az enyémnek döntötte.
- Azért majd meséld el mit mondott a doki. És kíváncsi vagyok, hogy a lökött apja miként reagál.
- Arra én is. Remélem nem fog kételkedni benne.
- Akkor bebizonyítod neki, hogy az övé. De nem hiszem, hogy lesz olyan idióta, hogy ne hinne neked. Az ő érdeke, hogy ezt ne csessze el, mint annak idején Rickynél. Szerintem ő sem akarja. Ha most így is állnak a dolgok kettőtök között, ezzel nagyon boldoggá teszed. És ki tudja, talán az ő esze is megjön, és vissza akar majd kapni titeket.
- Nem tudom én akarom-e. Meglátjuk, kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak. Egyelőre azon akarok túlesni, hogy elmondjam neki. Már ettől is nagyon félek.
- Nincs miért, hidd el - nyugtatott meg Steve, vagyis csak próbált. Menj fel pihenj le egy kicsit, addig én összepakolok.
- Nem akarok. Inkább segítek - ellenkeztem rögtön.
- Pihenned kellene. Megoldom én, ha bár a csomagolás sosem volt az erősségem- mondta nevetve.
- Tudom, épp ezért. És még ezt a kis időt veled akarom tölteni - mondtam ki a valódi okét, és ezzel már nem tudott ellenkezni.
Megfogta a kezem, felsegített a kanapéról, és magához ölelve indultunk a szoba felé, hogy segítsek neki csomagolni, és hogy elteljen ez a pár óra és Robbal az orvoshoz menjünk . . . . . .
/Rob/
Miután Kristen elment, ismét Nina hívott. Anya egy helytelenítő pillantást vetett felém, de nem mondott semmit. Lizzyről már nem mondanám ezt el. Volt egy olyan sejtésem, hogy tőle még kapni fogok.
Nem érdekelt. Semmi közük hozzá.
Délután anya próbált meg szónokolni erről.
- Kisfiam, miért nem hagyod abba? Így tényleg semmi esélyed nem lesz, hogy visszakapd Kristent és a fiad és . . . - mondta, de elhallgatott.
Egyre biztosabb voltam benne, hogy valamit titkolnak előlem. Anya tudja, hová akar vinni Kristen délután, de akármennyire próbálkoztam, nem akarja elmondani.
Nem faggattam tovább, délután úgyis kiderül.
Tom és Lizzy elmentek valahová, így csak anyuékkal voltam itthon.
Megkértek, ha végeztünk Kristennel mindenképpen hozzam át őt. Amúgy is jött volna Rickyért.
Visszatérve Nina hívására, nem volt kedvem találkozni vele, de mégis kénytelen voltam. Már nem volt olyan sok idő míg jön Kristen, Nina pedig pont ekkor állított be. Nina nagy szerencséjére Lizzyék is akkor értek haza. Amint meglátta Ninát nem sok kellett, hogy nekimenjen, sosem bírta őt. Szerencsére pár beszólással beérte, de így is láttam, hogy legszívesebben a hajánál fogva dobná ki.
- Miért nem szállsz már le az öcsémről? Nem fogod fel, hogy nem kellesz neki?!
- Ezt majd ő eldönti, eddig nem úgy tűnik - vágott vissza neki Nina.
- Hamarosan úgyis rájön, mivel nem téged szeret, és akkor majd jól pofára esel kisanyám - mondta neki Lizzy mielőtt Tom elrángatta a házba, én pedig csak lestem. Sosem láttam még Lizzyt ilyennek, de azt mindig tudtam, hogy Kristent nagyon kedveli, ő és Vic is. És mindenki őt akarja mellettem látni.
Nem tudom mikor értik meg, hogy ez már nem lehetséges. Neki ott a férje, vagy ha nem ő akkor a volt pasija. Én meg elbaltáztam Camille-lal Londonban, és Kris már nem bízik bennem. Együtt van a férjével, aki imádja őt, és ennyi. Ezen már nem lehet segíteni, annyit tudok csak tenni, hogy nem emiatt bánkódok állandóan. Ebben segít Nina, hogy néha kikapcsoljak, ha nem is úgy ahogy mindenki hiszi.
Hiába nem vagyunk már együtt, egyetlen más nővel sem voltam azóta. Még Ninával sem, akármennyire szerette volna. Majdnem voltam olyan bolond, hogy megtettem, de végül képtelen voltam rá.
Azt amit Camille-lal tettem is csak az alkoholra tudom fogni, és mellesleg nem is emlékszem rá. Csak, hogy igen félreérthető helyzetben ébredtem mellette. Nem volt kétséges, mit tettünk akkor éjszaka. Ami miatt Kristen sem akar már. Nem is hibáztatom, én sem bocsájtom meg amit akkor tettem. Ha akkor haragudtam is rá amiért eltitkolta a fiam.
Mint most is, józanult képtelen voltam megtenni amit akkor részegen igen. Nem gondolkozva és ezzel eldobva magamtól mindent. Nem csoda, hogy inkább a férje mellett marad, aki nem éppen a szívem csücske, de azt sosem tagadhatom, még ha rosszul is esik ezt mondani, ő jó férje Kristennek. Mellette volt amikor én nem, és még most is vele van. Mindig amikor szüksége van rá. Nem is csodálkozom, hogy Kristen vele maradt.
Mit adhatok neki én? Úgy tűnik, képtelen vagyok megváltozni, akármennyire is szeretem. Elég, hogy összevesszünk kicsit, egy kis alkohol és máris képes vagyok megcsalni. Igaza van, hogy egy szemétnek tart.
De mindegy, ennek már vége, hiába is bánkódom miatta.
Ha nem is s férje, majd a másik boldoggá teszi.
Igyekeztem inkább ezeket a gondolatokat kizárni a fejemből, és megpróbálni a lehetetlent, elfelejteni őt.
Nina is éppen ezen volt, hogy csak őrá figyeljek. Miután Lizzyék magunkra hagytak minket, rögtön rámmászott. Karjait a nyakam köré fonta és csókolgatni kezdett. Semmit sem mozgatott meg bennem, mégsem toltam el magamtól.
Fogalmam sincs miért.
És mint az utóbbi időben most is, mindig rosszkor történik minden. Egy autó állt meg a ház előtt, és vesztemre pont ő szállt ki belőle.
Kristen szomorúan pillantott végig rajtunk, Nina persze mint mindig, adta magát. Továbbra is rajtam lógott, már csak azért is, hogy lássa Kristen. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, mégsem tettem. Nem értem, miért is zavarná őt, ha mással lát? Neki ott a férje, és ő nem akart megbocsájtani - gondoltam magamban miközben láttam Kristenen, hogy nem szívesen, de odajön hozzánk.
- Sziasztok - köszönt nekünk, majd érzelemmentesen felém fordult.
- Mehetünk? - kérdezte és Ninának rögtön lehervadt a mosolya.
- Hová mész vele, édes?
- Van egy kis dolgunk. Ne aggódj visszakapod - mondta neki Kristen cinikusan, egy ördögi mosollyal az arcán.
- Remélem is, terveim vannak vele - válaszolta Nina, aki felém fordult, és megcsókolt. Tudtam én, hogy mire megy ez ki. Miután megkapta amit akart, és megbizonyosodott róla, hogy Kristen is látta, elment.
Hangokat hallottam mögülem, anya állt az ajtóban. Csak reméltem, hogy nem nézte ő is végig. De a pillantása erre engedett következtetni.
Kristen odalépett hozzá, anya pedig megölelte őt, engem pedig egy szúrós pillantással jutalmazott. Mondott valamit Kristennek, de azt nem hallottam. Nyilván pont ez volt a cél.
Gondolom, hogy Kristen autójával megyünk, hiszen arrafelé vette Kris az irányt. Követtem, de anya közben megállított.
- Viselkedj rendesen, fiam. És ha hazajöttél, remélem másképp látod a dolgokat, és akármit is művelsz ezzel a nővel, - a hanglejtéséből sejtettem, hogy Ninára gondol - remélem abbahagyod.
Most már tényleg nagyon kíváncsi voltam, mi a fene folyik itt, de nem hiszem, hogy olyan egetrengető dolog. Nemsokára kiderül.
- Vezess óvatosan, kicsim - mondta anya Kristennek. - Sőt, inkább te vezess, fiam - mondta anya, és Kristen beleegyezően bólintott, ezek után még inkább nem tudtam mire vélni, hogy mi folyik itt.
Miután elindultunk, néma csend honolt a kocsiban. Néha azonban nem bírtam ki, hogy ne pillantsak felé. Az ablakon bámult kifelé, kezei pedig görcsösen a ruháját gyűrögették. Idegesnek tűnt, de nem tudom, hogy miért.
Egyszer azonban pont akkor pillantott rám, amikor én is őrá. A tekintete csak bánatot és szomorúságot tükrözött felém. Egy pici remény gyúlt bennem, hogy netán a látottak miatt mégis lehetne egy kicsi esély, hogy még mindig szeret. Hiába van meg köztünk a vonzalom, a szikra - mint nem olyan régen kiderült a parton felvett jelenet alatt -, nem elég. Sosem csak szexre akartam őt. Ő volt az első nő akit nem csak erre, hanem mindenestül akartam, akit mindennél jobban szerettem. És ilyen sikeresen el is vesztettem.
Igyekeztem nem gondolkodni, inkább a vezetésre figyeltem, és Kristen utasításaiból próbáltam kitalálni, hová is akar vinni.
Hamarosan megérkeztünk. Egy magánklinika elé. Rögtön tiszta ideg lettem és a félelem fogott el.
Rögtön az ugrott be, hogy beteg lehet. Most aztán tényleg elöntött a pánik és szinte rohantam át a másik oldalra hozzá. Kisegítettem a kocsiból és kérdőn pillantottam felé. Láthatta rajtam, hogy elég ideges lettem, ugyanis így szólt.
- Semmi baj, ne aggódj. Csak mutatni szeretnék valamit - mondta és magára erőltetett egy mosolyt, ha engem nem is nyugtatott meg.
Fogalmam sem volt miért hozott pont ide, és mit akar mutatni egy klinikán, de még mindig féltem.
Az első emeletre mentünk és a nővérpultnál megálltunk. Az egyik nővérke rögtön felismerte őt, pár pillanattal később pedig egy orvos lépett oda mellénk.
- Hogy van Kristen? - kérdezte tőle egy mosollyal amit Kristen viszonzott.
- Jól, köszönöm. Itt vagyunk a vizsgálatra - pillantott felém, és engem is köszöntött az orvos.
- Üdvözlöm. Peter Wright vagyok.
- Robert Pattinson - mutatkoztam be, és kérdőn pillantottam Kristenre, mert még most sem igazán értettem semmit.
Egy vizsgálatra jött Kristen. De miért? Mi baja lehet? Azt mondja semmi baj - kavarogtak a gondolatok és kérdések a fejemben. Totál összezavarodtam. Lehet, hogy értenem kéne mi folyik itt?
- Menjünk is és lássuk mi a helyzet - mondta az orvos és Kristennel követtük.
Ő ment be előttem az orvossal én pedig követtem őket, előtte azonban még megakadt a szemem valamin... az orvos névtábláján az ajtón.
Szülész, nőgyógyász.
Az agyam rögtön kattogni kezdett, és ezernyi gondolat és kép pergetl le előttem. Egyetlenegy dolog volt mindig a vége.
De az nem lehet . . . . . . .
/Kristen/
Láttam Robon, főleg miután beléptünk a vizsgálóba, hogy kezdi kapizsgálni miért is vagyunk itt, de mintha nem igen akarná elhinni.
- Akkor kezdjük is - mondta Peter, és felfeküdtem az asztalra, hogy megvizsgálhasson minket.
- Jöjjön csak közelebb, onnan nem fogja jól látni - szólt neki az orvos, és mint aki sokkos állapotban van, lépett hozzám közelebb Rob.
Felhúztam a ruhát a hasamon és ismét megéreztem a kissé hideg zselét amit az orvos kent a pocakomra, hogy elvégezhesse az ultrahangot.
Ekkor mertem ismét Robra nézni. Tudtam, hogy most már neki is leesett, miért hoztam ide.
Csak ott állt és nem tudott szólni.
Még most is haragudtam rá a történtekért, de ezt a pillanatot nem akartam elrontani. Annak idején mikor Rickyt vártam, nem volt lehetősége ezekben a csodás pillanatokban mellettem lenni. Mindennek ellenére most nem akarom megfosztani ettől, így legalább erre az időre félretettem a rossz gondolataimat és csak a pillanat varázsának élni, és boldogan mutatni be Robnak a gyermekét.
Felé nyújtottam a kezem, és szerencse, hogy olyan közel állt hozzám, hogy elértem. Még mindig csak meredt maga elé, mint aki tényleg sokkos állapotba került.
Amikor viszont már látni is lehetett valamit a monitoron, akkor kezdett magához térni kissé és le sem vette a szemét a gépről.
És ekkor láttam meg ismét. Igaz, nagyon picike még, de ott van. Az én kisbabám. A mi kisbabánk.
Közben a kis szívének dobogását is lehetett hallani és látni is. Az élmény leírhatatlan volt. És ismét megadatott nekem ez a csoda.
Rob talán csak ekkor fogta fel, miért is vagyunk itt.
- És itt is van. Egyre növekszik, és minden rendben a babával. Erős baba lesz, és biztos gyönyörű, mint a mamája - mondta az orvos.
- A következő alkalommal ha gondolják, már a nemét is megnézhetjük - tette hozzá a orvos miközben mi tovább gyönyörködtünk.
- Gratulálok Rob - fordult felé az orvos, és annyira Robnak is sikerült magához térnie, hogy kezet fogjon az orvossal, aki ezután magunkra hagyott bennünket.
Mindig is Peter volt az orvosom, már Rickyt is nála szültem, így ő jóformán tud mindenről, többek között erről is, hogy ez meglepetés lesz Robnak, ezért is hagyott magunkra bennünket.
Mint a múltkor is, a képeket, és a videót a vizsgálatról ezúttal is megkaptam. Sőt Rob is kapott egyet, ezután felöltözhettem, ekkor ment ki Peter.
Rob leült itt az egyik székre és csak nézett rám. Kissé féltem, hogy még nem mondott semmit.
- Nem is mondasz semmit? - kérdeztem kissé félve.
- Ez tényleg igaz, Kristen? - kérdezte mint aki még mindig nem hiszi el.
- Igen. Kisbabát várok - mondtam. - még mielőtt megkérdőjeleznéd, hogy ki az apja . . .
- Tudom. Gondolom ezért hoztál ide. Tudom, hogy ebben nem lennél képes hazudni. És csak hálás lehetek, hogy elmondtad - mondta, szerintem itt gondolva arra, hogy annak idején nem így tettem.
Végig bennem volt a félsz, hogy mi lesz ha nem hisz majd nekem. Ha azt hiszi, nem tőle van.
- Még mindig alig hiszem, ismét apa leszek - mondta Rob végre egy mosollyal az arcán, kezdett megnyugtatni, hogy reagál valahogy a dologra. Elhiszem, hogy váratlanul érte a dolog, de jó végre egy normális reakciót látni az arcán.
Leültem mellé az egyik székre.
- Igen - válaszoltam az iménti kijelentésére.
- Annak ellenére amik történtek, nagyon féltem ettől - kezdtem bele, és Rob rám emelte a tekintetét.
- Féltem, hogy nem fogsz hinni nekem, és nem akarod majd.
- Hogy gondolhattad ezt? Ha annak idején korábban tudok a fiamról, akkor is ugyanúgy akartam volna és szeretem, mint most. Melletted lettem volna, de nem úgy alakult. Tudom, hogy ez komoly dolog, és nem hazudnál nekem. És a férjed? - váltott témát hirtelen.
- Mi van vele?
- Ő tudja, hogy te . . .
- Igen. Párszor rosszul lettem, mikor ő hozta fel, hogy lehet, hogy terhes vagyok. Azóta is és mindig is csak egyetlen férfivel voltam együtt. És az te vagy - mondtam neki, és láttam, hogy részben elhiszi, de mintha valami miatt mégis kételkedne ebben.
Nem kérdeztem rá, még ha nagy is volt a kísértés. Nem akartam elrontani a pillanatot. Csak ezeknek a csodás perceknek akartam élni.
- De hagyjuk. Nem akarom elrontani ezt. A dolgok úgyse változnak, csak szerettem volna, hogy tudd. Jogod van hozzá.
- Köszönöm. Azt hittem, ennél boldogabb már nem is lehetek. Imádom a fiunkat, de még egy kisbaba? - mondta Rob könnyes szemekkel, amit még nem igen láttam tőle. Örülök, hogy őt is ennyire boldognak látom a hírtől, és hogy most ebben a pillanatban kizárunk minden rosszat mindent ami elválasztott bennünket és csak kiélvezzük ezt a kis csodát.
- Szabad? - kérdezte a következő percben Rob, és láttam, hogy a pocakom felé pillant.
Egy mosollyal válaszoltam, a következő percben pedig már előttem térdelt. Felhúzta ezúttal ő a ruhám, és kezét a hasamra simította. Hogy mozgást észleljen még korai, de az öröm ami a szemében csillogott, már megért mindent.
Az utóbbi időben nem igen adatott meg nekünk a boldogság. És tényleg mindennek ellenére örülök, hogy ő is ilyen boldog a hírtől.
- Annyira boldog vagyok. Köszönöm - nézett rám.
- Nagyon szeretlek - mondta ki hirtelen Rob és egy puszit adott a pocakomra.
Tudtam, hogy ez a picinek szól, de jó volt hallani, ha nem is nekem célozza hanem a babánknak.
Elég Kristen. Köztetek vége. Csak a baba miatt ilyen.
Tudtam, vagyis sejtettem, hogy ez majd esetleg közelebb hoz Robhoz, de többen nem is reménykedem. Főleg nem a ma látottak után ami után biztos vagyok benne, hogy Ninával együtt van. De végtére is ehhez semmi közöm. Ő csak a gyermekeim apja és igyekszem ehhez is tartani magam.
Láttam rajta, vagy csak én akartam ezt látni, amikor rám nézett, hogy többet is tenne, hogy legszívesebben a karjaiba kapna, de visszafogta magát. Pedig most én sem vágytam semmi másra. Csak ismét arra az érzésre, hogy tudom, hogy szeret. De elhesegettem ezeket a gondolatokat. Ahogy Stevenek ígértem, van még mit átgondolnom, és meglátjuk mi lesz még addig.
- Anya tudta ezt, ugye? - pillantott fel rám hirtelen Rob.
- Igen. Elmondtam neki.
- Akkor ezért aggódott érted az utóbbi időben.
- Igen. Amiért hálás vagyok neki. És hogy ennyire szeret minket.
- Istenem, annyira boldog vagyok - mondta Rob, és tényleg ezt láttam rajta. - Anya kérte, ha végeztünk vigyelek haza, valamit szeretne. És alig várom, hogy elmondhassuk Lizzyéknek is - örvendezett Rob, és nagyon boldoggá tett, hogy ilyen lelkesnek látom.
- Rendben, menjünk - mondtam, és Rob a következő pillanatban megfogta a kezem és felsegített.
Ujjainkat összekulcsolta, és az érzés ami ebben a pillanatban elöntött, leírhatatlan volt. Igazán boldognak éreztem magam, legalább erre a kis időre amíg ismét egyedül nem maradok, míg ő visszamegy Ninához.
Ne gondolj most erre Kristen - mondtam magamban, és erre az időre csak a boldogságra akartam figyelni.
Épp ebben a pillanatban jött vissza Peter.
- Mindent köszönünk doktor úr - fogott vele ismét kezet, immár boldogan Rob.
- Örülök, hogy ilyen boldognak látom önöket. Nemsokára találkozunk Kristen. Addig sok pihenés, rendes táplálkozás és semmi idegeskedés - adta ki a parancsokat az orvos.
- Be fogja tartani, vigyázok rájuk - ígérte Rob, és a szívem boldogság öntötte el a szavaira, ha nem is tudtam, hogy érti.
Miközben a kocsihoz sétáltunk, láttam, hogy Robbal maradat lehetne fogatni. Én én is így éreztem. Eddig is boldog voltam. Ez a baba és Ricky tartották bennem a lelket eddig, de most még inkább, és végre nyugodt vagyok, hogy Rob is tudja, és hogy látom mennyire örül neki.
Azonban az örömöm nem tart sokáig, Claire ugyanis még tartogat számomra egy kis töprengeni valót . . . . .
Köszi szépen Gabi (L)
2011. november 29., kedd
2011. november 21., hétfő
35.fejezet
Sziasztok! Itt is az új fejezet, köszönöm a véleményeket az előzőhöz. Olvasva a tegnapiakat, a majdnem 40 komit a BD-s bejegyzéshez csak ámulok. Remélem ide jön, vagyis remélem hasonló számú vélemény. :)
Nem is húzom tovább, jó olvasást :) ja és lesz benne egy kis Steve :D és hamarosan most már fény derül a titkokra :) és kiigazodunk a Titkok labirntusában :)
35.fejezet
/Kristen/
Tyler felpattant a helyéről a következő pillanatban pedig már a karjaiban voltam. Alig akartam elhinni, hogy ő az. Annyi idő után ismét az utamba sodorta őt a sors. Nem is hittem volna, hogy látom még egyszer. Még akkor sem ha annak idején nem haraggal váltunk el.
Az asztalnál mindenki kérdőn pillantott ránk amikor Tyler ellenengedett és továbbra is mosolyogva nézett engem.
- El hiszem, hogy te vagy az Kristen. Gáz dolog tőlem de a teljes neved sosem kérdeztem Stevetől, és nem is gondoltam, hogy te az a Kristen vagy. Az én volt Kristenem - mondta Tyler, mire a döbbenet a többiek arcán még nagyobb lett.
Főleg Steve és Lizzy. Vesztemre pont ebben a pillanatban toppant be Rob és Tom. Mindenki feléjük pillantott, ők pedig a Tylrel való kettősükre szegezték a tekintetüket, aki nem engedve el teljesen a karjait még mindig a derekam körül tartotta.
Rob tekintete volt az ami ebben a pillanatbna érthetetlen volt számomra. Mintha féltékenység szikrája lobban volna a szemében, ugyanakkor kíváncsiság és szinte hallom, vagy hallottam volna régen mikor még együtt voltunk, hogy azt kérdezi: Ki a pokol ölelget téged?
A pillantása is hasonló kérdést küldött felém, és nemcsak ők vártak válaszra.
- A te volt Kristened? - kérdezett vissza értetlenül Steve miközben helyet foglaltunk az asztalnál. Ő az egyik oldalamra ült, Tyler a másikra, míg Rob Lizzyék mellé, velünk szembe.
Rob erre még inkább felkapta a fejét és szúrós pillantásokat vetett mind felém mind Tyler felé. Volt egy olyan érzésem nem lesznek egymás szíve csücskei.
- Kristen annak idején a menyasszonyom volt - mondta nemes egyszerűséggel és felém mosolyogva Tyler.
Ha neki ez ilyen természetes ahogy kimondja, hát a többiek arcát látva nem éppen így gondolom, de ő nem zavartatta magát. Választ ad a feltett kérdésre. Még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Steve-et, vagyis nem is annyira mert nemsokkal előtte, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, főleg a házassághoz, hiába is jegyeztük el egymást.
Mindkettőnket egy idő után más dolgok kezdték el érdekelni, nem töltöttünk annyi időt együtt, ő színésznek tanult, közben modellkedett és még millió dolgot ezzel egyre jobban elhanyagolva egymást. Nem mondom, hogy nem szerettem, de talán akkor még nem is tudtam milyen érzés igazán szeretni.
Hirtelen felötlöttek bennem a képek, és érzések az akkori időből, és akaratlanul a Robbal töltött percekkel és érzésekkel hasonlítottam össze. Végül rá kell jönnöm, hogy kettő tényleg fényévekre van egymástól. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez amit iránta érzek. Ez akkoriban amolyan kamasz szerelem volt, ha azt is hittük, hogy komolyabb lett.
Végül nem lett esküvő, inkább közös mgegyezéssel végetvetettünk a kapcsolatunak. Talán kettőnk közül ő volt az aki nem akarta inkább, de végül belement ha nem is akarta, mondván, hogy mindenkiné jobban szeret.
Ezután váltak külön az útjaink, és ismertem meg, és szerettem bele Stevebe.Vagyis akkor azt hittem Tyler után, hogy az már az igaz szerelem. Nem is sejtetem, hogy arra még mindig nem akadtam rá, csupán akkor amikor azon az estén ott a diszkóban Rob karjaiba sodort az élet.
Nem mondom, hogy nem szerettem és szeretem Steve-et, de az igazi és nagy szerelmem mindig is ő lesz. Rob. Ha már külön utakon járunk is. Két kis élet viszont mindig is összefog kötni minket.
Hát valami ilyesmi a történetünk Tylerel. Erről, főleg, hogy el voltam jegyezve Steve sem tudott, persze nem gondoltam akkor fontosnak, hogy minden korábbi pasimról tudjon, na nem mintha olyan sok lett volna.
Miután Tyler nagyjából elmondta továbbra is csend volt. Többnyire csak mi voltunk egy két kolléga. Lizzy, Tom, de főleg Rob is leesett állal hallgatták Tylert.
Akiről még mindig alig akartam elhinni, hogy itt van. Akaratlanul is eszembe jutottak a vele töltött csodás idők mire nekem is mosolyognom kellett. De az már régen volt.
- És most Steve a férjed - jegyezte meg,mikor ránk pillantott, Steve gondolom korábban ezt említette is neki.
- Igen - pillantottam a férjemre, aki közben amennyire az székek engedték a karjaiba zárt.
- Gratulálok. Egy csodás nő a tiéd. És a kisfiatokhoz is - mondta akit átvettem Stevetől.
Ez volt a a mondat ami már Robnak is sok volt, és mintha egy morgás félét hallottam volna tőle, és dühöt láttam a szemében.
- Én csak a mostoha apja vagyok. Ricky Kristen és Rob kisfia - mondta helyettem Steve, Tyler pedig Robra pillantott.
Egy ideig mintha csendben méregették volna egymást. Hirtelen nem értettem Tyler viselkedését, aki mintha szintén ellenségként tekintett volna Robra.
Láttam, hogy kérdőn néz felém mert nem sokat ért az egészből. Na nem mintha akárkire is tartozna. Bár ő nem akárki. Ha annak idején szakítottunk is barátok maradtunk.
Sejtettem, hogy akar majd még beszélgetni velem. Régen szavak nélkül is jól értettük egymást, és ezúttal is ment, és nem kérdezett inkább vár amíg tudunk egyedül beszélgetni egy kicsit, a kíváncsiságot viszont láttam a szemében.
- Értem - mondott csak ennyit és nem faggatott.
- El se hiszem, hogy veled fogok játszani. Ha máshol nem is itt lehetek a férjed - kacsintott rám Tyler. Rob és Steve ahogy láttam nem éppen jutalmazta a dolgot.
- És te kit alakítasz? - kérdezte Tyler Robot - gondolom azért vagy itt, még nemtudom ki kicsoda.
- A szeretőjét - villantott felénk Rob egy cinikus mosolyt.
Volt egy olyan érzésem, Tylernek dereng, hogy miért is a férjem helyett Rob az apja a fiamnak.
Ezek után igyekeztünk elterelni a magánéletünkről a témát inkább a filmre koncentráltunk. Steve elmondta milyen jelenteteket is veszünk fel Tyler-el. És hogy egy fotó sorozatot is csinálnak, a férjemmel ugyanis még nincs. Mindezt holnap, pár dolog még holnapután és utána repülünk haza.
Ezután a helyzethez képest egész jól telt a vacsora. Hála Tylernek sikerült legalábbis eddig kivernem a fejemből a tényt, hogy nem olyan régen nem egy ember szeme láttára lettem egy másik férfié aki nem a férjem.
Ennek a gondolatától ismét görcsbe rándult a gyomrom. Akaratlanul is Robra pillantottam. Mintha a fejembe látna, vagy hallaná a gondolataim a tekintetünk összeakadt, és úgy éreztem nemcsak az én fejemben járnak a gondolatok azok a pillanatok körül.
Még mindig beleremegtem ha arra gondoltam. A karjaiban töltött mámorra, ami az utolsó volt. Minden csókjára,érintésére amivel a mennyekbe repített mindkettőnket és utolsó közös szárnyalásra.
Elkaptam a tekintetem róla és inkább a karjaimban hadonászó Rickyre figyeltem. Eléggé mehetnéke volt nem akart megülni a karomban. A vacsorát s nehezen bírta ki így elnézést kértem mindenkitől és a part felé indultam vele. Szeretett a parton lenni és velünk sétálni.
Nem olyan messze jutottunk amikor Tyler beért minket.
- Kaptam egy kis engedélyt beszélni veled. Még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az, és itt vagy.
- Ezzel én is így vagyok. Örülök neked.
Egy kis séta után leütünk a homokban, Ricky ezzel foglalta el magát, mászkált és a homokkal játszott míg mi beszélgettünk.
- Szóval mi ez köztetek? A férjed és az a Rob között. Férjed van, de nem ő az apja a fiadnak.
Sejtettem, hogy ez érdekli. Elmondtam neki, ő pedig figyelmesen hallgatott végig.
- Ez hűűű, nem semmi. És melyik pasit szereted? - kérdezett rá nyíltan. Ilyen téren nem változott semmit. Mindig is kimondta azt amit gondol.
- Várj ne is mond. Elég könnyű kitalálni. Rendes pasas a férjed, de látom, hogy néztél a másikra. Pedig még soha nem láttam őt veled. Elég rátok nézni. És a férjed nem őrjöng, hogy egy másik pasit szeretsz?
- Annak már vége. Vele vagyok, Robbal vége. Csak a gyerekeink kötnek össze minket - mondtam ki mire Tyler visszakérdezett.
- Nem csak egy fiatok van? - pillantott Rickyre, én pedig átkoztam a szám, amiért meggondolatlan kimondtam ezt.
- Csak nem megint? - kérdezte miközben a hasamra pillantott.
Tudtam, hogy hiábavaló lenne tagadnom. És előbb utóbb úgy is nyilvánvaló lesz, és látható.
Nem válaszoltam, csak bólintottam és a fiam figyeltem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy a pasi erről nem tud?
- Mert így van. Ha hazamegyünk akkor mondom el neki.
- Ejha. Hát nem irigyellek Kris. De legalább zajlik nálad az élet.
- Hát abban nincs hiány.
- De boldog vagy? - tette fel a kérdést amire még én magam sem tudom a választ.
- Igen. Itt vannak a gyerekeim akiket imádok és a férjem.
- Ennek örülök, bár . . . .
- Mond csak. - Sejtettem, hogy neki is meglesz a véleménye minderről.
- Szerintem ezzel a Robbal lennél te igazán boldog. Elég látni ahogy rád néz, és te is rá.
- Sehogy nem nézünk egymásra. Annak már vége.
- Ha te mondod. Ne haragudj nem akarlak faggatni.
- Én sajnálom. Annyi idő után újra találkozunk és én rögtön az életem és a hülyeségeimmel traktállak.
- Ezek nem hülyeségek, örülök, hogy újra találkoztunk, és annak még jobban, hogy együtt is fogunk dolgozni. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz Kris.
- Köszönöm - mondtam neki, a következő pillanatban már a karjaiban találtam magam. Fantasztikus volt újra ezt az ismerős érzést érezni, egy rég látott barátot ölelni.
Halk köhintésre lettünk figyelmesek. Fel sem tűnt, hogy valaki felénk tartott.
Rob bámult vissza ránk ezúttal viszont a közömbösség álarcát vette magára.
- Csak a fiunkat akarom elvinni, hogy ne zavarjon - mondta ismét némi éllel a hangjában.
Rob nem mondott többet, Ricky mellé lépett és a karjaiba kapta, én pedig Tyler karjaiból bontakoztam ki. Ekkor azonban egy puszit nyomott az arcomra elég közel a számhoz.
Rob éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét ránk nézzen. Ismét féltékenység csillant a szemében lehullatva az iménti közömbös álcát.
Tyler vigyora hatalmas lett volt egy olyan érzésem ez nem volt véletlen.
- Ma nálunk alszik, ha nem baj - mondta Rob.
felálltam és a fiamhoz léptem akt már a karjaiban tartott.
- Rendben - ennyi volt a válaszom és egy nagy puszit adtam az én kincsemnek, aki ezután az apja karjaiban távozott, én pedig csak bámultak távolodó alakjukat.
- Hmmm jól sejtettem.
- Mit?
- A pasi még mindig odavan érted. Majd megette a fene, hogy velem látott.
- Ez hülyeség. Őt nem érdekli. És ne beszéljünk róla - kértem tőle, és inkább témát váltottunk.
Beszéltünk a régi időkről, hogy mi történt vele azóta és sok mindenről. Az idő csap repült. Elég késő volt amikor visszamentem a szobánkba.
Steve lefeküdt már, én is átöltöztem és befeküdtem mellé.
A másnap ismét eseménydúsan telt.
Reggel Steve Rickyt kereste, aki még mindig Robnál volt. Vele, Tommal és Lizzyvel reggeliztek éppen amikor lementünk az étterembe. Ricky nagyon is jó érezte magát az apja karjaiban.
Később csatlakozott hozzánk Tyler. Robbal közömbösen viselkedtünk egymással. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Ez egyrészt elszomorított, másrészt tudom, hogy így lesz a legjobb.
Steve és Tyler megbeszélték milyen jelenteket veszünk fel. Pár romantikusabb férj feleség jelentet játszottunk el ma a férjemmel akit Tyler alakít, volt egy kettő amiben Rob is szerepelt. Itt kissé kínosabban éreztem magam de igyekeztem nem gondolni erre.
A délelőtt gyorsan el is telt ezzel, sok időt töltöttem Tylerel is ha éppen nem forgattunk. Steve ez idő alatt a filmmel kapcsolatos dolgokat intézte. Rob és Lizzyék pedig Rickyvel voltak.
Jobb is így, hogy elkerül engem. Mintha meg sem történt volna a tegnapi nap. Igyekeztem én is kizárni a gondolataimból és jólérezni magam. Bár néha egy kis szédülés, émelygés megnehezítette a dolgom, de semmi komoly. Reméltem, hogy nem is tűnik fel senkinek.
Napnyugtakor megcsináltunk a fotó sorozatot amit Steve mondott. Tylerről és rólam. LA-ben lesz majd egy újabb ezúttal közös hármunkkal. Én, Rob és Tyler.
Mág szerencse, hogy ezekben semmi olyasmi nem lesz, legalábbis nem lesz olyan szexis mint a multkori Robbal. Nem szeretnék még egyszer olyan közel kerülni hozzá. Utolsó alkalom volt a tegnapi. És ezzel végleg vége. Már csak annyi vár rám, hogy holnap elmondjam neki, hogy terhes vagyok.
Reggel hazarepülünk innen, délután pedig időpontom van a orvoshoz. Bár nem tudom, hogy fogom rávenni. De végül is az ő érdeke. Addig még van pici időm. Viszont, hogy egyre közelebb, én egyre idegesebb leszek, tartva Rob reakciójától.
Steve ilyenkor mindig próbál megnyugtatni, mivel ez idegeskedés nem tesz jót nekünk. Őt említve ő maga is furcsa volt ma.
Miközben forgattunk, vagy éppen szünet volt, sokszor figyeltem őt és kaptam azon, hogy elgondolkodva néz maga elé. Hiába kérdeztem,azt mondta semmi baj. Mégis tudtam, hogy valami bántja, vagy aggasztja. De tudom, ha akarja úgy is elmondja, csak látom, hogy mégis van valami és idegesít ez is, hogy nem tudom mi. Nem akarok erre gondolni, még egy gondot a nyakamba de érzem, van egy olyan megérzésem, mintha elakarna nekem mondani valamit, de tétovázik.
Most még ezen is töprenghetek.
Este már nem bírtam tovább és rákérdeztem.
- Ha hazaértünk el szeretnék mondani neked valamit, és beszélnünk is kell - mondta ezzel beigazolva a sejtésem és egy időben a frászt is hozva rám, hiába mondja, hogy ne aggódjak emiatt csak beszélni akar velem.
Tudom, hogy valami komoly, látom rajta és ez megijeszt. Holnap megtudom. Nem tudom miért már előre félek tőle. Elég sok minden vár rám holnap. Először Rob, utána Steve, és nem is sejtettem még ekkor, hogy mire hazaérünk Clairenek is lesz ehgy két meglepetése számunkra . . . . .
Az utolsó esténk ettől függetlenül jól telt a szigeten. Igyekeztem semmi gondunkon nem töprengeni csak jól érezni magunkat.
Lizzy és Tom is jól el voltak, és nagyon tetszett nekik ez a pár nap. Bár Lizzy nem éppen tűnt boldognak amikor Tylerel látott, gondolom az öccse miatt. De mint mondtam már nincs mit tenni.
Mindent felvettünk amit kellett, meglettek a képek, ezzel is kész egy része a filmnek, persze otthon még kismillió dolog vár ránk.
Rickyvel és Stevel töltöttem az este többi részét a stábos vacsora után. Volt egy olyan ismét rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó közös esténk. Nem tudom miért, de így éreztem . . . . .
/Steve/
Volt pár percem ekkor felhívtam Susant.
- Végre hívtál. Már hiányzol. Cathy is alig várja, hogy lásson.
- Hamarosan megyek. Egy picit megint, utána mg vissza kell jönnöm befejezni ezt a filmet, de utána megyek hozzátok. - Susant tudta, hogy értem ezt.
- Itt maradsz velünk? - kérdezte reménykedve.
- Igen. - tudtam, hogy ez a jó döntés.
Hagynom kell Kristent, hogy boldog legyen.
Nem akartam vele beszélni erről, így is eléggé kibukott a forgatások miatt. Igyekeztem úgy tenni mintha nem tudnám, hogy az egyik jelentél együtt volt Robbal. Valamiért mégis úgy éreztem már nem fáj annyira.
Előbb utóbb úgy is el kell engednem őt. És azt hiszem ez a legjobb pillanat. Tényleg látom rajta, hogy nem akar megbocsájtani Robnak, és hogy ez a dolog köztünk már sosem rendeződik.
Ekkor jött ez a Tyler, aki kiderült, hogy annak idején ki is volt Krisnek. És láttam őket most együtt. Ha Robbal már nem is, akkor ki tudja talán vele egyszer boldog lesz.
Igaz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, de most mégis megszegni készülök ezt. Itt az ideje, hogy én is elmondjam neki a titkaim, és ha fájni is fog elhagyjam őt.
Abban biztos vagyok, hogy egyedül nem fog maradni. Úgy érezem a két férfi közül valamelyik elnyeri a szívét, de semmiképpen sem én leszek az.
Ahogy a filmben is, kiderül majd, hogy a férj vagy a szerető kerül ki győztesen a játszmából.
Beletörődtem, hogy nem én leszek az aki boldoggá teszi. Nem lehetek örökké az árnyéka, ideje nekem is élnem. Nem mintha a szemére vetném ezt valaha is. Számomra mindig is ő lesz az örök szerelem, de ha neki nem én vagyok? Ez ellen nem tudok mit tenni. Csak megtenni a lépést, hogy esélyt adjak magamnak is a boldogságra. Ezért is beszéltem Susanal. Tudom, hogy vele képes lehetek rá. És Kristen is boldog lesz. Persze ezek után is számíthat rám bármiben,és nem fogom elhanyagolni őket, hisz Rickyt is a saját fiamként szeretem.
Csak azt remélem, hogy jól fog dönteni, és hogy valamelyik férfi tényleg boldoggá teszi. A szívem mélyén reménykedek benne, hogy Rob lesz az. Talán azért is mert ő a gyermekei apja, és Kris úgy szereti őt ahogy én Kristent. Teljes szívéből.
Susan miután kimondtam neki az igent, nagyon boldog lett, legalábbis a hangjából ez szűrtem le.Rögtön átadta nekem Cathyt, aki még jobban örült neki, és alig várja, hogy menjek.
Ahogy kettőjüket hallgattam, és éreztem így a távolból is, hogy mennyire várnak és boldogok tudtam hogy jól döntöttem. Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Először is mindent elmondok Kristennek. Ez a pillanat az amikor olyasmit érezek mint ő Robnál Ricky miatt. Félek. Félek, hogy meg fog utálni. Csak reménykedhetek benne hogy megért, és hogy ezután is hagyja hogy segítsem és ha kell támogassam ha kell a távolból is, de immár csak barátként.
Ha beszéltem vele sok elintézni valóm lesz. Beszélnem kell az ügyvédjeimmel. Bár már tudják mi a dolgok. A filmet már tudják csinálni nélkülem is, és most már tényleg minden, főleg a történet vége Kristenen múlik. Nekem ideje továbbállnom.
Annak idején amikor szerelmesen, boldogan elvettem Kristent, sosem gondoltam, hogy vége lesz. Reméltem, hogy úgy lesz ahogy a nagykönyvben szólt. Örökké fog tartani. De a sors, az élet közbeszólt, és kiderült, hogy őt nem nekem hanem másnak szánták.
Kitudja talán nekem pedig Susanék mellett a helyem?
Kiakartam élvezni ezt az estét együtt velük, ki tudja talán ez lesz az utolsó?
Minden esetre míg ők ha minden igaz Londonban lesznek és megkapják az utolsó esélyt a jó döntésre én Susanékkal leszek és talán sikerül és velük újra kezdem.
Mikor ezt magamban kimondtam, mintha mázsás súly szakadt volna le a szívemről, éreztetve velem, hogy tényleg jól döntöttem. És nem bántam meg semmit, talán ez csak egy csodás állomása volt az életemnek amit nekem szánt a sors, de ideje továbbindulnom, hogy én is révbe érjek, és boldog legyek. Minden jel szerint Susanal és Cathyvel . . . . . .
/Rob/
Tommal kissé arréb ültünk a repülőn semmi kedvem nem volt a közelében lenni.
Tomnak ez kapóra jött mert kitudott faggatni. Még nem volt ideje rá, és Kristentől nem kaarta megkédezni mi történt a forgatáson. Elég kíváncsi tud lenni, azon csodálkozok, hogy eddig bírta. Lizzy beelőzte, de neki aztán végképp nem akartam mondani semmit.
- Miből gondolod, hogy történt valami? - kérdeztem Tomot.
- Kristen eléggé feldúltan jött vissza aznap este, és utána a fürdőbe zárkózott.
- Kissé máshogy alakult a jelenet - mondtam Tomnak, de ebből még nem értette.
Tomnak korábban elmondtam, sőt el s olvastam odafalé menet a forgatókönyvet. Az iménti mondatomból, és abból amilyen képet vágott sejtettem, hogy lassan leesik neki a dolog.
- Apám, ne mond hogy te . . . . és ő ott . . . .
- De - mondtam röviden.
- Ezt nem hiszem el. Tényleg képes voltál rá? Annyi ember előtt? Nem ismerek rád haver. Mióta vagy ilyen bevállalós? Akkor nem is csoda, hogy Kris kibukott. Te jó ég, még mindig nem hiszem el - hebegett Tom a hallottak után.
- Én se tudott mi ütött belém, de akkor valamiért képtelen voltam ellenállni, és hajtott az érzés ami belül azt mondogatta nekem, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy az enyém lehet. Én se így terveztem, de képtelen voltam leállni. És ő sem ellenkezett - idéztem vissza a pillanatot.
Lehet, hogy kár volt. Így csak még rosszabb a tudat, hogy már ő nem az enyém. Az ezután látottak után tényleg túllehet rajtam, rajtunk, és igaz amit mondogatott. Ez csak vágy köztünk. Hiszen jól elvan a férjével, a tetejében itt a volt pasija is, akinek egyik este a karjaiban bukkantam rám.
Igyekeztem leplezni, hogy a pokolba kívánom a pasit, sikerült is amíg meg nem puszilta Kristent. Inkább eljöttem onnan, mielőtt valami olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.
Igyekeztem tényleg csak a fiamra gondolni, ha ő velem van, még az anyját is képes vagyok elfelejteni. Ő most az egyetlen vigaszom, az én csodám akit imádok.
Tom miután visszatértünk a témára ezzel nyaggatott végig. Részleteket akart, na persze amit sosem kap meg.
- És ezek után mi lesz?
- Mi lenne? Vége. Teljesen. Csak a fiam köt már hozzá, akitől nem szakíthat el soha. De ennyi, éljük az életünket tovább ahogy előtte.
- Mint két idióta, nem hiszem el - mondta Tom.
- Hát ez van. Minden megy tovább, de egyedül. Újra az a Rob leszek aki régen. Soha többé szerelmes, nem fogok szeretni senkit. Senkit úgy mint Kristent - tettem hozzá magamban a mondat végét.
Nem is sejtettem még ekkor, hogy nem egy dolog szól még közbe, és hogy talán holnap minden változni fog . . . . .
Ahogy hazaértünk a reptérre Lizzy Kristenhez fordult.
- Átjöttök Rickyvel hozzánk? Anyu vár minket, nemsokára megyünk haza, szeretnék még látni őt, és persze téged is - mondta neki Lizzy, és Kristen ellenkezni akart,de hamar rájött, hogy Lizzyvel nem érdemes.
- Menj csak - otthon találkozunk - mondta neki Steve mikor Kristen felé fordult.
- Rendben - válaszolta Kristen, és átadta nekem Rickyt.
Azt inkább nem néztem végig ahogy elköszönt a férjétől és Tylertől is, inkább addig a kocsihoz mentem. Tom és Lizzy velem jöttek. A csomagokat a kocsiba tettem, Lizzy hátra ült Tommal, és a fiammal míg vártunk Kristenre, aki pár perccel később utánunk jött.
Amikor hazaértünk anya rögtön a nyakunkba vetette magát és magához vette az unokáját.
- Hogy vagy kicsim? - kérdezte Kristenről, és hirtelen nem értettem miért aggódik érte annyira anya.
- Jól vagyunk - felelte Kristen.
Anya rögtön a nappaliba terelt minket, és kérdezgetett milyen volt. Lizzy elmesélte neki, miközben apu Rickyt fogta.
Kristen és anya egy picit félrevonultak a konyhába állítólag előkészíteni az ebédet. Miután visszajöttek Kristen furcsa pillantásokkal fordult felém. Tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyire már ismertem.
- Mond - kértem tőle mikor láttam, hogy habozik.
- Szeretném ha holnap eljönnél velem valahova. Mutatni akarok neked valamit - nyögte ki nagy nehezen.
- Minek? - bukott ki belőlem rögtön, mert fogalmam sem volt mit akarhat.
- Nem hiszem, hogy lenne mit . . . . - kezdtem bele de anya félbeszakított.
- Jobb lenne ha mennél fiam. Hallgass rám kérlek, a te érdeked is - kérte anya és most már biztos voltam benne, hogy ezek ketten titkolnak valamit. De mit? - kérdeztem magamtól, de fogalmam sem volt mit akarhat Kristen.
Nincs más választásom mit várni holnapig, és vele menni akárhová is akar vinni . . . . . .
BD-ről még annyit, hogy úgy tűnik a tegnapi link már nem él, de van új :) holnap elküldözgetek őket lassan mennem kell. akinek még kell írjon és akik irtak nekik is küldöm majd :)
Nem is húzom tovább, jó olvasást :) ja és lesz benne egy kis Steve :D és hamarosan most már fény derül a titkokra :) és kiigazodunk a Titkok labirntusában :)
35.fejezet
/Kristen/
Tyler felpattant a helyéről a következő pillanatban pedig már a karjaiban voltam. Alig akartam elhinni, hogy ő az. Annyi idő után ismét az utamba sodorta őt a sors. Nem is hittem volna, hogy látom még egyszer. Még akkor sem ha annak idején nem haraggal váltunk el.
Az asztalnál mindenki kérdőn pillantott ránk amikor Tyler ellenengedett és továbbra is mosolyogva nézett engem.
- El hiszem, hogy te vagy az Kristen. Gáz dolog tőlem de a teljes neved sosem kérdeztem Stevetől, és nem is gondoltam, hogy te az a Kristen vagy. Az én volt Kristenem - mondta Tyler, mire a döbbenet a többiek arcán még nagyobb lett.
Főleg Steve és Lizzy. Vesztemre pont ebben a pillanatban toppant be Rob és Tom. Mindenki feléjük pillantott, ők pedig a Tylrel való kettősükre szegezték a tekintetüket, aki nem engedve el teljesen a karjait még mindig a derekam körül tartotta.
Rob tekintete volt az ami ebben a pillanatbna érthetetlen volt számomra. Mintha féltékenység szikrája lobban volna a szemében, ugyanakkor kíváncsiság és szinte hallom, vagy hallottam volna régen mikor még együtt voltunk, hogy azt kérdezi: Ki a pokol ölelget téged?
A pillantása is hasonló kérdést küldött felém, és nemcsak ők vártak válaszra.
- A te volt Kristened? - kérdezett vissza értetlenül Steve miközben helyet foglaltunk az asztalnál. Ő az egyik oldalamra ült, Tyler a másikra, míg Rob Lizzyék mellé, velünk szembe.
Rob erre még inkább felkapta a fejét és szúrós pillantásokat vetett mind felém mind Tyler felé. Volt egy olyan érzésem nem lesznek egymás szíve csücskei.
- Kristen annak idején a menyasszonyom volt - mondta nemes egyszerűséggel és felém mosolyogva Tyler.
Ha neki ez ilyen természetes ahogy kimondja, hát a többiek arcát látva nem éppen így gondolom, de ő nem zavartatta magát. Választ ad a feltett kérdésre. Még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Steve-et, vagyis nem is annyira mert nemsokkal előtte, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, főleg a házassághoz, hiába is jegyeztük el egymást.
Mindkettőnket egy idő után más dolgok kezdték el érdekelni, nem töltöttünk annyi időt együtt, ő színésznek tanult, közben modellkedett és még millió dolgot ezzel egyre jobban elhanyagolva egymást. Nem mondom, hogy nem szerettem, de talán akkor még nem is tudtam milyen érzés igazán szeretni.
Hirtelen felötlöttek bennem a képek, és érzések az akkori időből, és akaratlanul a Robbal töltött percekkel és érzésekkel hasonlítottam össze. Végül rá kell jönnöm, hogy kettő tényleg fényévekre van egymástól. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez amit iránta érzek. Ez akkoriban amolyan kamasz szerelem volt, ha azt is hittük, hogy komolyabb lett.
Végül nem lett esküvő, inkább közös mgegyezéssel végetvetettünk a kapcsolatunak. Talán kettőnk közül ő volt az aki nem akarta inkább, de végül belement ha nem is akarta, mondván, hogy mindenkiné jobban szeret.
Ezután váltak külön az útjaink, és ismertem meg, és szerettem bele Stevebe.Vagyis akkor azt hittem Tyler után, hogy az már az igaz szerelem. Nem is sejtetem, hogy arra még mindig nem akadtam rá, csupán akkor amikor azon az estén ott a diszkóban Rob karjaiba sodort az élet.
Nem mondom, hogy nem szerettem és szeretem Steve-et, de az igazi és nagy szerelmem mindig is ő lesz. Rob. Ha már külön utakon járunk is. Két kis élet viszont mindig is összefog kötni minket.
Hát valami ilyesmi a történetünk Tylerel. Erről, főleg, hogy el voltam jegyezve Steve sem tudott, persze nem gondoltam akkor fontosnak, hogy minden korábbi pasimról tudjon, na nem mintha olyan sok lett volna.
Miután Tyler nagyjából elmondta továbbra is csend volt. Többnyire csak mi voltunk egy két kolléga. Lizzy, Tom, de főleg Rob is leesett állal hallgatták Tylert.
Akiről még mindig alig akartam elhinni, hogy itt van. Akaratlanul is eszembe jutottak a vele töltött csodás idők mire nekem is mosolyognom kellett. De az már régen volt.
- És most Steve a férjed - jegyezte meg,mikor ránk pillantott, Steve gondolom korábban ezt említette is neki.
- Igen - pillantottam a férjemre, aki közben amennyire az székek engedték a karjaiba zárt.
- Gratulálok. Egy csodás nő a tiéd. És a kisfiatokhoz is - mondta akit átvettem Stevetől.
Ez volt a a mondat ami már Robnak is sok volt, és mintha egy morgás félét hallottam volna tőle, és dühöt láttam a szemében.
- Én csak a mostoha apja vagyok. Ricky Kristen és Rob kisfia - mondta helyettem Steve, Tyler pedig Robra pillantott.
Egy ideig mintha csendben méregették volna egymást. Hirtelen nem értettem Tyler viselkedését, aki mintha szintén ellenségként tekintett volna Robra.
Láttam, hogy kérdőn néz felém mert nem sokat ért az egészből. Na nem mintha akárkire is tartozna. Bár ő nem akárki. Ha annak idején szakítottunk is barátok maradtunk.
Sejtettem, hogy akar majd még beszélgetni velem. Régen szavak nélkül is jól értettük egymást, és ezúttal is ment, és nem kérdezett inkább vár amíg tudunk egyedül beszélgetni egy kicsit, a kíváncsiságot viszont láttam a szemében.
- Értem - mondott csak ennyit és nem faggatott.
- El se hiszem, hogy veled fogok játszani. Ha máshol nem is itt lehetek a férjed - kacsintott rám Tyler. Rob és Steve ahogy láttam nem éppen jutalmazta a dolgot.
- És te kit alakítasz? - kérdezte Tyler Robot - gondolom azért vagy itt, még nemtudom ki kicsoda.
- A szeretőjét - villantott felénk Rob egy cinikus mosolyt.
Volt egy olyan érzésem, Tylernek dereng, hogy miért is a férjem helyett Rob az apja a fiamnak.
Ezek után igyekeztünk elterelni a magánéletünkről a témát inkább a filmre koncentráltunk. Steve elmondta milyen jelenteteket is veszünk fel Tyler-el. És hogy egy fotó sorozatot is csinálnak, a férjemmel ugyanis még nincs. Mindezt holnap, pár dolog még holnapután és utána repülünk haza.
Ezután a helyzethez képest egész jól telt a vacsora. Hála Tylernek sikerült legalábbis eddig kivernem a fejemből a tényt, hogy nem olyan régen nem egy ember szeme láttára lettem egy másik férfié aki nem a férjem.
Ennek a gondolatától ismét görcsbe rándult a gyomrom. Akaratlanul is Robra pillantottam. Mintha a fejembe látna, vagy hallaná a gondolataim a tekintetünk összeakadt, és úgy éreztem nemcsak az én fejemben járnak a gondolatok azok a pillanatok körül.
Még mindig beleremegtem ha arra gondoltam. A karjaiban töltött mámorra, ami az utolsó volt. Minden csókjára,érintésére amivel a mennyekbe repített mindkettőnket és utolsó közös szárnyalásra.
Elkaptam a tekintetem róla és inkább a karjaimban hadonászó Rickyre figyeltem. Eléggé mehetnéke volt nem akart megülni a karomban. A vacsorát s nehezen bírta ki így elnézést kértem mindenkitől és a part felé indultam vele. Szeretett a parton lenni és velünk sétálni.
Nem olyan messze jutottunk amikor Tyler beért minket.
- Kaptam egy kis engedélyt beszélni veled. Még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az, és itt vagy.
- Ezzel én is így vagyok. Örülök neked.
Egy kis séta után leütünk a homokban, Ricky ezzel foglalta el magát, mászkált és a homokkal játszott míg mi beszélgettünk.
- Szóval mi ez köztetek? A férjed és az a Rob között. Férjed van, de nem ő az apja a fiadnak.
Sejtettem, hogy ez érdekli. Elmondtam neki, ő pedig figyelmesen hallgatott végig.
- Ez hűűű, nem semmi. És melyik pasit szereted? - kérdezett rá nyíltan. Ilyen téren nem változott semmit. Mindig is kimondta azt amit gondol.
- Várj ne is mond. Elég könnyű kitalálni. Rendes pasas a férjed, de látom, hogy néztél a másikra. Pedig még soha nem láttam őt veled. Elég rátok nézni. És a férjed nem őrjöng, hogy egy másik pasit szeretsz?
- Annak már vége. Vele vagyok, Robbal vége. Csak a gyerekeink kötnek össze minket - mondtam ki mire Tyler visszakérdezett.
- Nem csak egy fiatok van? - pillantott Rickyre, én pedig átkoztam a szám, amiért meggondolatlan kimondtam ezt.
- Csak nem megint? - kérdezte miközben a hasamra pillantott.
Tudtam, hogy hiábavaló lenne tagadnom. És előbb utóbb úgy is nyilvánvaló lesz, és látható.
Nem válaszoltam, csak bólintottam és a fiam figyeltem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy a pasi erről nem tud?
- Mert így van. Ha hazamegyünk akkor mondom el neki.
- Ejha. Hát nem irigyellek Kris. De legalább zajlik nálad az élet.
- Hát abban nincs hiány.
- De boldog vagy? - tette fel a kérdést amire még én magam sem tudom a választ.
- Igen. Itt vannak a gyerekeim akiket imádok és a férjem.
- Ennek örülök, bár . . . .
- Mond csak. - Sejtettem, hogy neki is meglesz a véleménye minderről.
- Szerintem ezzel a Robbal lennél te igazán boldog. Elég látni ahogy rád néz, és te is rá.
- Sehogy nem nézünk egymásra. Annak már vége.
- Ha te mondod. Ne haragudj nem akarlak faggatni.
- Én sajnálom. Annyi idő után újra találkozunk és én rögtön az életem és a hülyeségeimmel traktállak.
- Ezek nem hülyeségek, örülök, hogy újra találkoztunk, és annak még jobban, hogy együtt is fogunk dolgozni. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz Kris.
- Köszönöm - mondtam neki, a következő pillanatban már a karjaiban találtam magam. Fantasztikus volt újra ezt az ismerős érzést érezni, egy rég látott barátot ölelni.
Halk köhintésre lettünk figyelmesek. Fel sem tűnt, hogy valaki felénk tartott.
Rob bámult vissza ránk ezúttal viszont a közömbösség álarcát vette magára.
- Csak a fiunkat akarom elvinni, hogy ne zavarjon - mondta ismét némi éllel a hangjában.
Rob nem mondott többet, Ricky mellé lépett és a karjaiba kapta, én pedig Tyler karjaiból bontakoztam ki. Ekkor azonban egy puszit nyomott az arcomra elég közel a számhoz.
Rob éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét ránk nézzen. Ismét féltékenység csillant a szemében lehullatva az iménti közömbös álcát.
Tyler vigyora hatalmas lett volt egy olyan érzésem ez nem volt véletlen.
- Ma nálunk alszik, ha nem baj - mondta Rob.
felálltam és a fiamhoz léptem akt már a karjaiban tartott.
- Rendben - ennyi volt a válaszom és egy nagy puszit adtam az én kincsemnek, aki ezután az apja karjaiban távozott, én pedig csak bámultak távolodó alakjukat.
- Hmmm jól sejtettem.
- Mit?
- A pasi még mindig odavan érted. Majd megette a fene, hogy velem látott.
- Ez hülyeség. Őt nem érdekli. És ne beszéljünk róla - kértem tőle, és inkább témát váltottunk.
Beszéltünk a régi időkről, hogy mi történt vele azóta és sok mindenről. Az idő csap repült. Elég késő volt amikor visszamentem a szobánkba.
Steve lefeküdt már, én is átöltöztem és befeküdtem mellé.
A másnap ismét eseménydúsan telt.
Reggel Steve Rickyt kereste, aki még mindig Robnál volt. Vele, Tommal és Lizzyvel reggeliztek éppen amikor lementünk az étterembe. Ricky nagyon is jó érezte magát az apja karjaiban.
Később csatlakozott hozzánk Tyler. Robbal közömbösen viselkedtünk egymással. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Ez egyrészt elszomorított, másrészt tudom, hogy így lesz a legjobb.
Steve és Tyler megbeszélték milyen jelenteket veszünk fel. Pár romantikusabb férj feleség jelentet játszottunk el ma a férjemmel akit Tyler alakít, volt egy kettő amiben Rob is szerepelt. Itt kissé kínosabban éreztem magam de igyekeztem nem gondolni erre.
A délelőtt gyorsan el is telt ezzel, sok időt töltöttem Tylerel is ha éppen nem forgattunk. Steve ez idő alatt a filmmel kapcsolatos dolgokat intézte. Rob és Lizzyék pedig Rickyvel voltak.
Jobb is így, hogy elkerül engem. Mintha meg sem történt volna a tegnapi nap. Igyekeztem én is kizárni a gondolataimból és jólérezni magam. Bár néha egy kis szédülés, émelygés megnehezítette a dolgom, de semmi komoly. Reméltem, hogy nem is tűnik fel senkinek.
Napnyugtakor megcsináltunk a fotó sorozatot amit Steve mondott. Tylerről és rólam. LA-ben lesz majd egy újabb ezúttal közös hármunkkal. Én, Rob és Tyler.
Mág szerencse, hogy ezekben semmi olyasmi nem lesz, legalábbis nem lesz olyan szexis mint a multkori Robbal. Nem szeretnék még egyszer olyan közel kerülni hozzá. Utolsó alkalom volt a tegnapi. És ezzel végleg vége. Már csak annyi vár rám, hogy holnap elmondjam neki, hogy terhes vagyok.
Reggel hazarepülünk innen, délután pedig időpontom van a orvoshoz. Bár nem tudom, hogy fogom rávenni. De végül is az ő érdeke. Addig még van pici időm. Viszont, hogy egyre közelebb, én egyre idegesebb leszek, tartva Rob reakciójától.
Steve ilyenkor mindig próbál megnyugtatni, mivel ez idegeskedés nem tesz jót nekünk. Őt említve ő maga is furcsa volt ma.
Miközben forgattunk, vagy éppen szünet volt, sokszor figyeltem őt és kaptam azon, hogy elgondolkodva néz maga elé. Hiába kérdeztem,azt mondta semmi baj. Mégis tudtam, hogy valami bántja, vagy aggasztja. De tudom, ha akarja úgy is elmondja, csak látom, hogy mégis van valami és idegesít ez is, hogy nem tudom mi. Nem akarok erre gondolni, még egy gondot a nyakamba de érzem, van egy olyan megérzésem, mintha elakarna nekem mondani valamit, de tétovázik.
Most még ezen is töprenghetek.
Este már nem bírtam tovább és rákérdeztem.
- Ha hazaértünk el szeretnék mondani neked valamit, és beszélnünk is kell - mondta ezzel beigazolva a sejtésem és egy időben a frászt is hozva rám, hiába mondja, hogy ne aggódjak emiatt csak beszélni akar velem.
Tudom, hogy valami komoly, látom rajta és ez megijeszt. Holnap megtudom. Nem tudom miért már előre félek tőle. Elég sok minden vár rám holnap. Először Rob, utána Steve, és nem is sejtettem még ekkor, hogy mire hazaérünk Clairenek is lesz ehgy két meglepetése számunkra . . . . .
Az utolsó esténk ettől függetlenül jól telt a szigeten. Igyekeztem semmi gondunkon nem töprengeni csak jól érezni magunkat.
Lizzy és Tom is jól el voltak, és nagyon tetszett nekik ez a pár nap. Bár Lizzy nem éppen tűnt boldognak amikor Tylerel látott, gondolom az öccse miatt. De mint mondtam már nincs mit tenni.
Mindent felvettünk amit kellett, meglettek a képek, ezzel is kész egy része a filmnek, persze otthon még kismillió dolog vár ránk.
Rickyvel és Stevel töltöttem az este többi részét a stábos vacsora után. Volt egy olyan ismét rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó közös esténk. Nem tudom miért, de így éreztem . . . . .
/Steve/
Volt pár percem ekkor felhívtam Susant.
- Végre hívtál. Már hiányzol. Cathy is alig várja, hogy lásson.
- Hamarosan megyek. Egy picit megint, utána mg vissza kell jönnöm befejezni ezt a filmet, de utána megyek hozzátok. - Susant tudta, hogy értem ezt.
- Itt maradsz velünk? - kérdezte reménykedve.
- Igen. - tudtam, hogy ez a jó döntés.
Hagynom kell Kristent, hogy boldog legyen.
Nem akartam vele beszélni erről, így is eléggé kibukott a forgatások miatt. Igyekeztem úgy tenni mintha nem tudnám, hogy az egyik jelentél együtt volt Robbal. Valamiért mégis úgy éreztem már nem fáj annyira.
Előbb utóbb úgy is el kell engednem őt. És azt hiszem ez a legjobb pillanat. Tényleg látom rajta, hogy nem akar megbocsájtani Robnak, és hogy ez a dolog köztünk már sosem rendeződik.
Ekkor jött ez a Tyler, aki kiderült, hogy annak idején ki is volt Krisnek. És láttam őket most együtt. Ha Robbal már nem is, akkor ki tudja talán vele egyszer boldog lesz.
Igaz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, de most mégis megszegni készülök ezt. Itt az ideje, hogy én is elmondjam neki a titkaim, és ha fájni is fog elhagyjam őt.
Abban biztos vagyok, hogy egyedül nem fog maradni. Úgy érezem a két férfi közül valamelyik elnyeri a szívét, de semmiképpen sem én leszek az.
Ahogy a filmben is, kiderül majd, hogy a férj vagy a szerető kerül ki győztesen a játszmából.
Beletörődtem, hogy nem én leszek az aki boldoggá teszi. Nem lehetek örökké az árnyéka, ideje nekem is élnem. Nem mintha a szemére vetném ezt valaha is. Számomra mindig is ő lesz az örök szerelem, de ha neki nem én vagyok? Ez ellen nem tudok mit tenni. Csak megtenni a lépést, hogy esélyt adjak magamnak is a boldogságra. Ezért is beszéltem Susanal. Tudom, hogy vele képes lehetek rá. És Kristen is boldog lesz. Persze ezek után is számíthat rám bármiben,és nem fogom elhanyagolni őket, hisz Rickyt is a saját fiamként szeretem.
Csak azt remélem, hogy jól fog dönteni, és hogy valamelyik férfi tényleg boldoggá teszi. A szívem mélyén reménykedek benne, hogy Rob lesz az. Talán azért is mert ő a gyermekei apja, és Kris úgy szereti őt ahogy én Kristent. Teljes szívéből.
Susan miután kimondtam neki az igent, nagyon boldog lett, legalábbis a hangjából ez szűrtem le.Rögtön átadta nekem Cathyt, aki még jobban örült neki, és alig várja, hogy menjek.
Ahogy kettőjüket hallgattam, és éreztem így a távolból is, hogy mennyire várnak és boldogok tudtam hogy jól döntöttem. Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Először is mindent elmondok Kristennek. Ez a pillanat az amikor olyasmit érezek mint ő Robnál Ricky miatt. Félek. Félek, hogy meg fog utálni. Csak reménykedhetek benne hogy megért, és hogy ezután is hagyja hogy segítsem és ha kell támogassam ha kell a távolból is, de immár csak barátként.
Ha beszéltem vele sok elintézni valóm lesz. Beszélnem kell az ügyvédjeimmel. Bár már tudják mi a dolgok. A filmet már tudják csinálni nélkülem is, és most már tényleg minden, főleg a történet vége Kristenen múlik. Nekem ideje továbbállnom.
Annak idején amikor szerelmesen, boldogan elvettem Kristent, sosem gondoltam, hogy vége lesz. Reméltem, hogy úgy lesz ahogy a nagykönyvben szólt. Örökké fog tartani. De a sors, az élet közbeszólt, és kiderült, hogy őt nem nekem hanem másnak szánták.
Kitudja talán nekem pedig Susanék mellett a helyem?
Kiakartam élvezni ezt az estét együtt velük, ki tudja talán ez lesz az utolsó?
Minden esetre míg ők ha minden igaz Londonban lesznek és megkapják az utolsó esélyt a jó döntésre én Susanékkal leszek és talán sikerül és velük újra kezdem.
Mikor ezt magamban kimondtam, mintha mázsás súly szakadt volna le a szívemről, éreztetve velem, hogy tényleg jól döntöttem. És nem bántam meg semmit, talán ez csak egy csodás állomása volt az életemnek amit nekem szánt a sors, de ideje továbbindulnom, hogy én is révbe érjek, és boldog legyek. Minden jel szerint Susanal és Cathyvel . . . . . .
/Rob/
Tommal kissé arréb ültünk a repülőn semmi kedvem nem volt a közelében lenni.
Tomnak ez kapóra jött mert kitudott faggatni. Még nem volt ideje rá, és Kristentől nem kaarta megkédezni mi történt a forgatáson. Elég kíváncsi tud lenni, azon csodálkozok, hogy eddig bírta. Lizzy beelőzte, de neki aztán végképp nem akartam mondani semmit.
- Miből gondolod, hogy történt valami? - kérdeztem Tomot.
- Kristen eléggé feldúltan jött vissza aznap este, és utána a fürdőbe zárkózott.
- Kissé máshogy alakult a jelenet - mondtam Tomnak, de ebből még nem értette.
Tomnak korábban elmondtam, sőt el s olvastam odafalé menet a forgatókönyvet. Az iménti mondatomból, és abból amilyen képet vágott sejtettem, hogy lassan leesik neki a dolog.
- Apám, ne mond hogy te . . . . és ő ott . . . .
- De - mondtam röviden.
- Ezt nem hiszem el. Tényleg képes voltál rá? Annyi ember előtt? Nem ismerek rád haver. Mióta vagy ilyen bevállalós? Akkor nem is csoda, hogy Kris kibukott. Te jó ég, még mindig nem hiszem el - hebegett Tom a hallottak után.
- Én se tudott mi ütött belém, de akkor valamiért képtelen voltam ellenállni, és hajtott az érzés ami belül azt mondogatta nekem, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy az enyém lehet. Én se így terveztem, de képtelen voltam leállni. És ő sem ellenkezett - idéztem vissza a pillanatot.
Lehet, hogy kár volt. Így csak még rosszabb a tudat, hogy már ő nem az enyém. Az ezután látottak után tényleg túllehet rajtam, rajtunk, és igaz amit mondogatott. Ez csak vágy köztünk. Hiszen jól elvan a férjével, a tetejében itt a volt pasija is, akinek egyik este a karjaiban bukkantam rám.
Igyekeztem leplezni, hogy a pokolba kívánom a pasit, sikerült is amíg meg nem puszilta Kristent. Inkább eljöttem onnan, mielőtt valami olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.
Igyekeztem tényleg csak a fiamra gondolni, ha ő velem van, még az anyját is képes vagyok elfelejteni. Ő most az egyetlen vigaszom, az én csodám akit imádok.
Tom miután visszatértünk a témára ezzel nyaggatott végig. Részleteket akart, na persze amit sosem kap meg.
- És ezek után mi lesz?
- Mi lenne? Vége. Teljesen. Csak a fiam köt már hozzá, akitől nem szakíthat el soha. De ennyi, éljük az életünket tovább ahogy előtte.
- Mint két idióta, nem hiszem el - mondta Tom.
- Hát ez van. Minden megy tovább, de egyedül. Újra az a Rob leszek aki régen. Soha többé szerelmes, nem fogok szeretni senkit. Senkit úgy mint Kristent - tettem hozzá magamban a mondat végét.
Nem is sejtettem még ekkor, hogy nem egy dolog szól még közbe, és hogy talán holnap minden változni fog . . . . .
Ahogy hazaértünk a reptérre Lizzy Kristenhez fordult.
- Átjöttök Rickyvel hozzánk? Anyu vár minket, nemsokára megyünk haza, szeretnék még látni őt, és persze téged is - mondta neki Lizzy, és Kristen ellenkezni akart,de hamar rájött, hogy Lizzyvel nem érdemes.
- Menj csak - otthon találkozunk - mondta neki Steve mikor Kristen felé fordult.
- Rendben - válaszolta Kristen, és átadta nekem Rickyt.
Azt inkább nem néztem végig ahogy elköszönt a férjétől és Tylertől is, inkább addig a kocsihoz mentem. Tom és Lizzy velem jöttek. A csomagokat a kocsiba tettem, Lizzy hátra ült Tommal, és a fiammal míg vártunk Kristenre, aki pár perccel később utánunk jött.
Amikor hazaértünk anya rögtön a nyakunkba vetette magát és magához vette az unokáját.
- Hogy vagy kicsim? - kérdezte Kristenről, és hirtelen nem értettem miért aggódik érte annyira anya.
- Jól vagyunk - felelte Kristen.
Anya rögtön a nappaliba terelt minket, és kérdezgetett milyen volt. Lizzy elmesélte neki, miközben apu Rickyt fogta.
Kristen és anya egy picit félrevonultak a konyhába állítólag előkészíteni az ebédet. Miután visszajöttek Kristen furcsa pillantásokkal fordult felém. Tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyire már ismertem.
- Mond - kértem tőle mikor láttam, hogy habozik.
- Szeretném ha holnap eljönnél velem valahova. Mutatni akarok neked valamit - nyögte ki nagy nehezen.
- Minek? - bukott ki belőlem rögtön, mert fogalmam sem volt mit akarhat.
- Nem hiszem, hogy lenne mit . . . . - kezdtem bele de anya félbeszakított.
- Jobb lenne ha mennél fiam. Hallgass rám kérlek, a te érdeked is - kérte anya és most már biztos voltam benne, hogy ezek ketten titkolnak valamit. De mit? - kérdeztem magamtól, de fogalmam sem volt mit akarhat Kristen.
Nincs más választásom mit várni holnapig, és vele menni akárhová is akar vinni . . . . . .
BD-ről még annyit, hogy úgy tűnik a tegnapi link már nem él, de van új :) holnap elküldözgetek őket lassan mennem kell. akinek még kell írjon és akik irtak nekik is küldöm majd :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)