35.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, köszönöm a véleményeket az előzőhöz. Olvasva a tegnapiakat, a majdnem 40 komit a BD-s bejegyzéshez csak ámulok. Remélem ide jön, vagyis remélem hasonló számú vélemény. :)
Nem is húzom tovább, jó olvasást :) ja és lesz benne egy kis Steve :D és hamarosan most már fény derül a titkokra :) és kiigazodunk a Titkok labirntusában :)



35.fejezet



/Kristen/




Tyler felpattant a helyéről a következő pillanatban pedig már a karjaiban voltam. Alig akartam elhinni, hogy ő az. Annyi idő után ismét az utamba sodorta őt a sors. Nem is hittem volna, hogy látom még egyszer. Még akkor sem ha annak idején nem haraggal váltunk el.

Az asztalnál mindenki kérdőn pillantott ránk amikor Tyler ellenengedett és továbbra is mosolyogva nézett engem.

- El hiszem, hogy te vagy az Kristen. Gáz dolog tőlem de a teljes neved sosem kérdeztem Stevetől, és nem is gondoltam, hogy te az a Kristen vagy. Az én volt Kristenem - mondta Tyler, mire a döbbenet a többiek arcán még nagyobb lett.

Főleg Steve és Lizzy. Vesztemre pont ebben a pillanatban toppant be Rob és Tom. Mindenki feléjük pillantott, ők pedig a Tylrel való kettősükre szegezték a tekintetüket, aki nem engedve el teljesen a karjait még mindig a derekam körül tartotta.

Rob tekintete volt az ami ebben a pillanatbna érthetetlen volt számomra. Mintha féltékenység szikrája lobban volna a szemében, ugyanakkor kíváncsiság és szinte hallom, vagy hallottam volna régen mikor még együtt voltunk, hogy azt kérdezi: Ki a pokol ölelget téged?

A pillantása is hasonló kérdést küldött felém, és nemcsak ők vártak válaszra.

- A te volt Kristened? - kérdezett vissza értetlenül Steve miközben helyet foglaltunk az asztalnál. Ő az egyik oldalamra ült, Tyler a másikra, míg Rob Lizzyék mellé, velünk szembe.

Rob erre még inkább felkapta a fejét és szúrós pillantásokat vetett mind felém mind Tyler felé. Volt egy olyan érzésem nem lesznek egymás szíve csücskei.

- Kristen annak idején a menyasszonyom volt - mondta nemes egyszerűséggel és felém mosolyogva Tyler.

Ha neki ez ilyen természetes ahogy kimondja, hát a többiek arcát látva nem éppen így gondolom, de ő nem zavartatta magát. Választ ad a feltett kérdésre. Még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Steve-et, vagyis nem is annyira mert nemsokkal előtte, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, főleg a házassághoz, hiába is jegyeztük el egymást.

Mindkettőnket egy idő után más dolgok kezdték el érdekelni, nem töltöttünk annyi időt együtt, ő színésznek tanult, közben modellkedett és még millió dolgot ezzel egyre jobban elhanyagolva egymást. Nem mondom, hogy nem szerettem, de talán akkor még nem is tudtam milyen érzés igazán szeretni.

Hirtelen felötlöttek bennem a képek, és érzések az akkori időből, és akaratlanul a Robbal töltött percekkel és érzésekkel hasonlítottam össze. Végül rá kell jönnöm, hogy kettő tényleg fényévekre van egymástól. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez amit iránta érzek. Ez akkoriban amolyan kamasz szerelem volt, ha azt is hittük, hogy komolyabb lett.

Végül nem lett esküvő, inkább közös mgegyezéssel végetvetettünk a kapcsolatunak. Talán kettőnk közül ő volt az aki nem akarta inkább, de végül belement ha nem is akarta, mondván, hogy mindenkiné jobban szeret.

Ezután váltak külön az útjaink, és ismertem meg, és szerettem bele Stevebe.Vagyis akkor azt hittem Tyler után, hogy az már az igaz szerelem. Nem is sejtetem, hogy arra még mindig nem akadtam rá, csupán akkor amikor azon az estén ott a diszkóban Rob karjaiba sodort az élet.

Nem mondom, hogy nem szerettem és szeretem Steve-et, de az igazi és nagy szerelmem mindig is ő lesz. Rob. Ha már külön utakon járunk is. Két  kis élet viszont mindig is összefog kötni minket.

Hát valami ilyesmi a történetünk Tylerel. Erről, főleg, hogy el voltam jegyezve Steve sem tudott, persze nem gondoltam akkor fontosnak, hogy minden korábbi pasimról tudjon, na nem mintha olyan sok lett volna.

Miután Tyler nagyjából elmondta továbbra is csend volt. Többnyire csak mi voltunk egy két kolléga. Lizzy, Tom, de főleg Rob is leesett állal hallgatták Tylert.

Akiről még mindig alig akartam elhinni, hogy itt van. Akaratlanul is eszembe jutottak a vele töltött csodás idők mire nekem is mosolyognom kellett. De az már régen volt.

- És most Steve a férjed - jegyezte meg,mikor ránk pillantott, Steve gondolom korábban ezt említette is neki.

- Igen - pillantottam a férjemre, aki közben amennyire az székek engedték a karjaiba zárt.

- Gratulálok. Egy csodás nő a tiéd. És a kisfiatokhoz is - mondta akit átvettem Stevetől.

Ez volt a a mondat ami már Robnak is sok volt, és mintha egy morgás félét hallottam volna tőle, és dühöt láttam a szemében.

- Én csak a mostoha apja vagyok. Ricky Kristen és Rob kisfia - mondta helyettem Steve, Tyler pedig Robra pillantott.

Egy ideig mintha csendben méregették volna egymást. Hirtelen nem értettem Tyler viselkedését, aki mintha szintén ellenségként tekintett volna Robra.

Láttam, hogy kérdőn néz felém mert nem sokat ért az egészből. Na nem mintha akárkire is tartozna. Bár ő nem akárki. Ha annak idején szakítottunk is barátok maradtunk.

Sejtettem, hogy akar majd még beszélgetni velem. Régen szavak nélkül is jól értettük egymást, és ezúttal is ment, és nem kérdezett inkább vár amíg tudunk egyedül beszélgetni egy kicsit, a kíváncsiságot viszont láttam a szemében.

- Értem - mondott csak ennyit és nem faggatott.

- El se hiszem, hogy veled fogok játszani. Ha máshol nem is itt lehetek a férjed - kacsintott rám Tyler. Rob és Steve ahogy láttam nem éppen jutalmazta a dolgot.

- És te kit alakítasz? - kérdezte Tyler Robot - gondolom azért vagy itt, még nemtudom ki kicsoda.

- A szeretőjét - villantott felénk Rob egy cinikus mosolyt.

Volt egy olyan érzésem, Tylernek dereng, hogy miért is a férjem helyett Rob az apja a fiamnak.

Ezek után igyekeztünk elterelni a magánéletünkről a témát inkább a filmre koncentráltunk. Steve elmondta milyen jelenteteket is veszünk fel Tyler-el. És hogy egy fotó sorozatot is csinálnak, a férjemmel ugyanis még nincs. Mindezt holnap, pár dolog még holnapután és utána repülünk haza.

Ezután a helyzethez képest egész jól telt a vacsora. Hála Tylernek sikerült legalábbis eddig kivernem a fejemből a tényt, hogy nem olyan régen nem egy ember szeme láttára lettem egy másik férfié aki nem a férjem.

Ennek a gondolatától ismét görcsbe rándult a gyomrom. Akaratlanul is Robra pillantottam. Mintha a fejembe látna, vagy hallaná a gondolataim a tekintetünk összeakadt, és úgy éreztem nemcsak az én fejemben járnak a gondolatok azok a pillanatok körül.

Még mindig beleremegtem ha arra gondoltam. A karjaiban töltött mámorra, ami az utolsó volt. Minden csókjára,érintésére amivel a mennyekbe repített mindkettőnket és utolsó közös szárnyalásra.

Elkaptam a tekintetem róla és inkább a karjaimban hadonászó Rickyre figyeltem. Eléggé mehetnéke volt nem akart megülni a karomban. A vacsorát s nehezen bírta ki így elnézést kértem mindenkitől és a part felé indultam vele. Szeretett a parton lenni és velünk sétálni.

Nem olyan messze jutottunk amikor Tyler beért minket.

- Kaptam egy kis engedélyt beszélni veled. Még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az, és itt vagy.

- Ezzel én is így vagyok. Örülök neked.

Egy kis séta után leütünk a homokban, Ricky ezzel foglalta el magát, mászkált és a homokkal játszott míg mi beszélgettünk.

- Szóval mi ez köztetek? A férjed és az a Rob között. Férjed van, de nem ő az apja a fiadnak.

Sejtettem, hogy ez érdekli. Elmondtam neki, ő pedig figyelmesen hallgatott végig.

- Ez hűűű, nem semmi. És melyik pasit szereted? - kérdezett rá nyíltan. Ilyen téren nem változott semmit. Mindig is kimondta azt amit gondol.

- Várj ne is mond. Elég könnyű kitalálni. Rendes pasas a férjed, de látom, hogy néztél a másikra. Pedig még soha nem láttam őt veled. Elég rátok nézni. És a férjed nem őrjöng, hogy egy másik pasit szeretsz?

- Annak már vége. Vele vagyok, Robbal vége. Csak a gyerekeink kötnek össze minket - mondtam ki mire Tyler visszakérdezett.

- Nem csak egy fiatok van? - pillantott Rickyre, én pedig átkoztam a szám, amiért meggondolatlan kimondtam ezt.

- Csak nem megint? - kérdezte miközben a hasamra pillantott.

Tudtam, hogy hiábavaló lenne tagadnom. És előbb utóbb úgy is nyilvánvaló lesz, és látható.

Nem válaszoltam, csak bólintottam és a fiam figyeltem.

- Miért van egy olyan érzésem, hogy a pasi erről nem tud?

- Mert így van. Ha hazamegyünk akkor mondom el neki.

- Ejha. Hát nem irigyellek Kris. De legalább zajlik nálad az élet.

- Hát abban nincs hiány.

- De boldog vagy? - tette fel a kérdést amire még én magam sem tudom a választ.

- Igen. Itt vannak a gyerekeim akiket imádok és a férjem.

- Ennek örülök, bár . . . .

- Mond csak. -  Sejtettem, hogy neki is meglesz a véleménye minderről.

- Szerintem ezzel a Robbal lennél te igazán boldog. Elég látni ahogy rád néz, és te is rá.

- Sehogy nem nézünk egymásra. Annak már vége.

- Ha te mondod. Ne haragudj nem akarlak faggatni.

- Én sajnálom. Annyi idő után újra találkozunk és én rögtön az életem és a hülyeségeimmel traktállak.

- Ezek nem hülyeségek, örülök, hogy újra találkoztunk, és annak még jobban, hogy együtt is fogunk dolgozni. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz Kris.

- Köszönöm - mondtam neki, a következő pillanatban már a karjaiban találtam magam. Fantasztikus volt újra ezt az ismerős érzést érezni, egy rég látott barátot ölelni.

Halk köhintésre lettünk figyelmesek. Fel sem tűnt, hogy valaki felénk tartott.

Rob bámult vissza ránk ezúttal viszont a közömbösség álarcát vette magára.

- Csak a fiunkat akarom elvinni, hogy ne zavarjon - mondta ismét némi éllel a hangjában.

Rob nem mondott többet, Ricky mellé lépett és a karjaiba kapta, én pedig Tyler karjaiból bontakoztam ki. Ekkor azonban egy puszit nyomott az arcomra elég közel a számhoz.

Rob éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét ránk nézzen. Ismét féltékenység csillant a szemében lehullatva az iménti közömbös álcát.

Tyler vigyora hatalmas lett volt egy olyan érzésem ez nem volt véletlen.

- Ma nálunk alszik, ha nem baj - mondta Rob.

felálltam és a fiamhoz léptem akt már a karjaiban tartott.

- Rendben - ennyi volt a válaszom és egy nagy puszit adtam az én kincsemnek, aki ezután az apja karjaiban távozott, én pedig csak bámultak távolodó alakjukat.

- Hmmm jól sejtettem.

- Mit?

- A pasi még mindig odavan érted. Majd megette a fene, hogy velem látott.

- Ez hülyeség. Őt nem érdekli. És ne beszéljünk róla - kértem tőle, és inkább témát váltottunk.

Beszéltünk a régi időkről, hogy mi történt vele azóta és sok mindenről. Az idő csap repült. Elég késő volt amikor visszamentem a szobánkba.

Steve lefeküdt már, én is átöltöztem és befeküdtem mellé.

A másnap ismét eseménydúsan telt.

Reggel Steve Rickyt kereste, aki még mindig Robnál volt. Vele, Tommal és Lizzyvel reggeliztek éppen amikor lementünk az étterembe. Ricky nagyon is jó érezte magát az apja karjaiban.

Később csatlakozott hozzánk Tyler. Robbal közömbösen viselkedtünk egymással. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Ez egyrészt elszomorított, másrészt tudom, hogy így lesz a legjobb.

Steve és Tyler megbeszélték milyen jelenteket veszünk fel. Pár romantikusabb férj feleség jelentet játszottunk el ma a férjemmel akit Tyler alakít, volt egy kettő amiben Rob is szerepelt. Itt kissé kínosabban éreztem magam de igyekeztem nem gondolni erre.

A délelőtt gyorsan el is telt ezzel, sok időt töltöttem Tylerel is ha éppen nem forgattunk. Steve ez idő alatt a filmmel kapcsolatos dolgokat intézte. Rob és Lizzyék pedig Rickyvel voltak.

Jobb is így, hogy elkerül engem. Mintha meg sem történt volna a tegnapi nap. Igyekeztem én is kizárni a gondolataimból és jólérezni magam. Bár néha egy kis szédülés, émelygés megnehezítette a dolgom, de semmi komoly. Reméltem, hogy nem is tűnik fel senkinek.

Napnyugtakor megcsináltunk a fotó sorozatot amit Steve mondott. Tylerről és rólam. LA-ben lesz majd egy újabb ezúttal közös hármunkkal. Én, Rob és Tyler.

Mág szerencse, hogy ezekben semmi olyasmi nem lesz, legalábbis nem lesz olyan szexis mint a multkori Robbal. Nem szeretnék még egyszer olyan közel kerülni hozzá. Utolsó alkalom volt a tegnapi. És ezzel végleg vége. Már csak annyi vár rám, hogy holnap elmondjam neki, hogy terhes vagyok.

Reggel hazarepülünk innen, délután pedig időpontom van a orvoshoz. Bár nem tudom, hogy fogom rávenni. De végül is az ő érdeke. Addig még van pici időm. Viszont, hogy egyre közelebb, én egyre idegesebb leszek, tartva Rob reakciójától.

Steve ilyenkor mindig próbál megnyugtatni, mivel ez idegeskedés nem tesz jót nekünk. Őt említve ő maga is furcsa volt ma.

Miközben forgattunk, vagy éppen szünet volt, sokszor figyeltem őt és kaptam azon, hogy elgondolkodva néz maga elé. Hiába kérdeztem,azt mondta semmi baj. Mégis tudtam, hogy valami bántja, vagy aggasztja. De tudom, ha akarja úgy is elmondja, csak látom, hogy mégis van valami és idegesít ez is, hogy nem tudom mi. Nem akarok erre gondolni, még egy gondot a nyakamba de érzem, van egy olyan megérzésem, mintha elakarna nekem mondani valamit, de tétovázik.

Most még ezen is töprenghetek.

Este már nem bírtam tovább és rákérdeztem.

- Ha hazaértünk el szeretnék mondani neked valamit, és beszélnünk is kell - mondta ezzel beigazolva a sejtésem és egy időben a frászt is hozva rám, hiába mondja, hogy ne aggódjak emiatt csak beszélni akar velem.

Tudom, hogy valami komoly, látom rajta és ez megijeszt. Holnap megtudom. Nem tudom miért már előre félek tőle. Elég sok minden vár rám holnap. Először Rob, utána Steve, és nem is sejtettem még ekkor, hogy mire hazaérünk Clairenek is lesz ehgy két meglepetése számunkra . . . . .

Az utolsó esténk ettől függetlenül jól telt a szigeten. Igyekeztem semmi gondunkon nem töprengeni csak jól érezni magunkat.

Lizzy és Tom is jól el voltak, és nagyon tetszett nekik ez a pár nap. Bár Lizzy nem éppen tűnt boldognak amikor Tylerel látott, gondolom az öccse miatt. De mint mondtam már nincs mit tenni.

Mindent felvettünk amit kellett, meglettek a képek, ezzel is kész egy része a filmnek, persze otthon még kismillió dolog vár ránk.

Rickyvel és Stevel töltöttem az este többi részét a stábos vacsora után. Volt egy olyan ismét rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó közös esténk. Nem tudom miért, de így éreztem . . . . .




/Steve/


Volt pár percem ekkor felhívtam Susant.

- Végre hívtál. Már hiányzol. Cathy is alig várja, hogy lásson.

- Hamarosan megyek. Egy picit megint, utána mg vissza kell jönnöm befejezni ezt a filmet, de utána megyek hozzátok. - Susant tudta, hogy értem ezt.

- Itt maradsz velünk? - kérdezte reménykedve.

- Igen. - tudtam, hogy ez a jó döntés.

Hagynom kell Kristent, hogy boldog legyen.

Nem akartam vele beszélni erről, így is eléggé kibukott a forgatások miatt. Igyekeztem úgy tenni mintha nem tudnám, hogy az egyik jelentél együtt volt Robbal. Valamiért mégis úgy éreztem már nem fáj annyira.

Előbb utóbb úgy is el kell engednem őt. És azt hiszem ez a legjobb pillanat. Tényleg látom rajta, hogy nem akar megbocsájtani Robnak, és hogy ez a dolog köztünk már sosem rendeződik.

Ekkor jött ez a Tyler, aki kiderült, hogy annak idején ki is volt Krisnek. És láttam őket most együtt. Ha Robbal már nem is, akkor ki tudja talán vele egyszer boldog lesz.

Igaz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, de most mégis megszegni készülök ezt. Itt az ideje, hogy én is elmondjam neki a titkaim, és ha fájni is fog elhagyjam őt.

Abban biztos vagyok, hogy egyedül nem fog maradni. Úgy érezem a két férfi közül valamelyik elnyeri a szívét, de semmiképpen sem én leszek az.

Ahogy a filmben is, kiderül majd, hogy a férj vagy a szerető kerül ki győztesen a játszmából.

Beletörődtem, hogy nem én leszek az aki boldoggá teszi. Nem lehetek örökké az árnyéka, ideje nekem is élnem. Nem mintha a szemére vetném ezt valaha is. Számomra mindig is ő lesz az örök szerelem, de ha neki nem én vagyok? Ez ellen nem tudok mit tenni. Csak megtenni a lépést, hogy esélyt adjak magamnak is a boldogságra. Ezért is beszéltem Susanal. Tudom, hogy vele képes lehetek rá. És Kristen is boldog lesz. Persze ezek után is számíthat rám bármiben,és nem fogom elhanyagolni őket, hisz Rickyt is a saját fiamként szeretem.

Csak azt remélem, hogy jól fog dönteni, és hogy valamelyik férfi tényleg boldoggá teszi. A szívem mélyén reménykedek benne, hogy Rob lesz az. Talán azért is mert ő a gyermekei apja, és Kris úgy szereti őt ahogy én Kristent. Teljes szívéből.

Susan miután kimondtam neki az igent, nagyon boldog lett, legalábbis a hangjából ez szűrtem le.Rögtön átadta nekem Cathyt, aki még jobban örült neki, és alig várja, hogy menjek.

Ahogy kettőjüket hallgattam, és éreztem így a távolból is, hogy mennyire várnak és boldogok tudtam hogy jól döntöttem. Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.

Először is mindent elmondok Kristennek. Ez a pillanat az amikor olyasmit érezek mint ő Robnál Ricky miatt. Félek. Félek, hogy meg fog utálni. Csak reménykedhetek benne hogy megért, és hogy ezután is hagyja hogy segítsem és ha kell támogassam ha kell a távolból is, de immár csak barátként.

Ha beszéltem vele sok elintézni valóm lesz. Beszélnem kell az ügyvédjeimmel. Bár már tudják mi a dolgok. A filmet már tudják csinálni nélkülem is, és most már tényleg minden, főleg a történet vége Kristenen múlik. Nekem ideje továbbállnom.

Annak idején amikor szerelmesen, boldogan elvettem Kristent, sosem gondoltam, hogy vége lesz. Reméltem, hogy úgy lesz ahogy a nagykönyvben szólt. Örökké fog tartani. De a sors, az élet közbeszólt, és kiderült, hogy őt nem nekem hanem másnak szánták.

Kitudja talán nekem pedig Susanék mellett a helyem?

Kiakartam élvezni ezt az estét együtt velük, ki tudja talán ez lesz az utolsó?

Minden esetre míg ők ha minden igaz Londonban lesznek és megkapják az utolsó esélyt a jó döntésre én Susanékkal leszek és talán sikerül és velük újra kezdem.

Mikor ezt magamban kimondtam, mintha mázsás súly szakadt volna le a szívemről, éreztetve velem, hogy tényleg jól döntöttem. És nem bántam meg semmit, talán ez csak egy csodás állomása volt az életemnek amit nekem szánt a sors, de ideje továbbindulnom, hogy én is révbe érjek, és boldog legyek. Minden jel szerint Susanal és Cathyvel . . . . . .



/Rob/


Tommal kissé arréb ültünk a repülőn semmi kedvem nem volt a közelében lenni.

Tomnak ez kapóra jött mert kitudott faggatni. Még nem volt ideje rá, és Kristentől nem kaarta megkédezni mi történt a forgatáson. Elég kíváncsi tud lenni, azon csodálkozok, hogy eddig bírta. Lizzy beelőzte, de neki aztán végképp nem akartam mondani semmit.

- Miből gondolod, hogy történt valami? - kérdeztem Tomot.

- Kristen eléggé feldúltan jött vissza aznap este, és utána a fürdőbe zárkózott.

- Kissé máshogy alakult a jelenet - mondtam Tomnak, de ebből még nem értette.

Tomnak korábban elmondtam, sőt el s olvastam odafalé menet a forgatókönyvet. Az iménti mondatomból, és abból amilyen képet vágott sejtettem, hogy lassan leesik neki a dolog.

- Apám, ne mond hogy te . . . . és ő ott . . . .

- De - mondtam röviden.

- Ezt nem hiszem el. Tényleg képes voltál rá? Annyi ember előtt? Nem ismerek rád haver. Mióta vagy ilyen bevállalós? Akkor nem is csoda, hogy Kris kibukott. Te jó ég, még mindig nem hiszem el - hebegett Tom a hallottak után.

- Én se tudott mi ütött belém, de akkor valamiért képtelen voltam ellenállni, és hajtott az érzés ami belül azt mondogatta nekem, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy az enyém lehet. Én se így terveztem, de képtelen voltam leállni. És ő sem ellenkezett - idéztem vissza a pillanatot.

Lehet, hogy kár volt. Így csak még rosszabb a tudat, hogy már ő nem az enyém. Az ezután látottak után tényleg túllehet rajtam, rajtunk, és igaz amit mondogatott. Ez csak vágy köztünk. Hiszen jól elvan a férjével, a tetejében itt a volt pasija is, akinek egyik este a karjaiban bukkantam rám.

Igyekeztem leplezni, hogy a pokolba kívánom a pasit, sikerült is amíg meg nem puszilta Kristent. Inkább eljöttem onnan, mielőtt valami olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.

Igyekeztem tényleg csak a fiamra gondolni, ha ő velem van, még az anyját is képes vagyok elfelejteni. Ő most az egyetlen vigaszom, az én csodám akit imádok.

Tom miután visszatértünk a témára ezzel nyaggatott végig. Részleteket akart, na persze amit sosem kap meg.

- És ezek után mi lesz?

- Mi lenne? Vége. Teljesen. Csak a fiam köt már hozzá, akitől nem szakíthat el soha. De ennyi, éljük az életünket tovább ahogy előtte.

- Mint két idióta, nem hiszem el - mondta Tom.

- Hát ez van. Minden megy tovább, de egyedül. Újra az a Rob leszek aki régen. Soha többé szerelmes, nem fogok szeretni senkit. Senkit úgy mint Kristent - tettem hozzá magamban a mondat végét.

Nem is sejtettem még ekkor, hogy nem egy dolog szól még közbe, és hogy talán holnap minden változni fog . . . . .

Ahogy hazaértünk a reptérre Lizzy Kristenhez fordult.

- Átjöttök Rickyvel hozzánk? Anyu vár minket, nemsokára megyünk haza, szeretnék még látni őt, és persze téged is - mondta neki Lizzy, és Kristen ellenkezni akart,de hamar rájött, hogy Lizzyvel nem érdemes.

- Menj csak - otthon találkozunk - mondta neki Steve mikor Kristen felé fordult.

- Rendben - válaszolta Kristen, és átadta nekem Rickyt.

Azt inkább nem néztem végig ahogy elköszönt a férjétől és Tylertől is, inkább addig a kocsihoz mentem. Tom és Lizzy velem jöttek. A csomagokat a kocsiba tettem, Lizzy hátra ült Tommal, és a fiammal míg vártunk Kristenre, aki pár perccel később utánunk jött.

Amikor hazaértünk anya rögtön a nyakunkba vetette magát és magához vette az unokáját.

- Hogy vagy kicsim? - kérdezte Kristenről, és hirtelen nem értettem miért aggódik érte annyira anya.

- Jól vagyunk - felelte Kristen.

Anya rögtön a nappaliba terelt minket, és kérdezgetett milyen volt. Lizzy elmesélte neki, miközben apu Rickyt fogta.

Kristen és anya egy picit félrevonultak a konyhába állítólag előkészíteni az ebédet. Miután visszajöttek Kristen furcsa pillantásokkal fordult felém. Tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyire már ismertem.

- Mond - kértem tőle mikor láttam, hogy habozik.

- Szeretném ha holnap eljönnél velem valahova. Mutatni akarok neked valamit - nyögte ki nagy nehezen.

- Minek? - bukott ki belőlem rögtön, mert fogalmam sem volt mit akarhat.

- Nem hiszem, hogy lenne mit . . . . - kezdtem bele de anya félbeszakított.

- Jobb lenne ha mennél fiam. Hallgass rám kérlek, a te érdeked is - kérte anya és most már biztos voltam benne, hogy ezek ketten titkolnak valamit. De mit? - kérdeztem magamtól, de fogalmam sem volt mit akarhat Kristen.

Nincs más választásom mit várni holnapig, és vele menni akárhová is akar vinni . . . . . .






BD-ről még annyit, hogy úgy tűnik a tegnapi link már nem él, de van új :) holnap elküldözgetek őket lassan mennem kell. akinek még kell írjon és akik irtak nekik is küldöm majd :)