Új PP fejezet

Sziasztok!

Hátha itt is akad akit érdekel, az új Twilight-os blogon a Prohibited Passion blogra új fejezet került fel :)


http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/2011/10/8-varatlan-fordulatok.html

Új ATCS fejezet

Sziasztok!

Akit érdekel fent van az új Telihold csábítása fejezet.

KATT: http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/

Egy kis segítség!

Sziasztok!

Amint látjátok tettem fel egy új szavazást.
Nem igen tudtam pasinév ügyben dűlőre jutni, ehhez kérek egy kis segítséget, nektek melyik tetszene a jobban. Nekem van egy két kedvenc, kíváncsi lennék a tiétekre, hátha egyezik a véleményünk, és a továbbiakban igen fontos lesz ez a név.

Éppen az új blogra írom a folytatást, és mégis ide jött az ötlet a továbbiakhoz. Kissé ördögiek is, na ha ezt Gabóm hallaná most hozná a baseball ütőt :D lassan kirajzolódik a fejemben a folytatást, és a közeljövőben majd immár a történet vége is, na de annyira nem szaladunk előre, lesz még itt ez az :)

Viszont annyit elárulok, valaki elfogja hagyni a törit, és kapunk helyette mást, lehet talán ehhez kell ez a név amiben a véleményetek kérem??? :)

Idővel minden kiderül, de nyugalom a végén a mi RobStenünk boldog lesz, de addig még történik ez az :) Köszönöm annak aki velem lesz a folytatásban és a végéig :)

A következő fejezetet pontosan nemtudom, még nemtom hétvégén melózok e, de a héten mindenképp ha már meglesz és hozom akkor szólok, az a biztos, azért igyekszek.

Legyetek jók addig is, és tessék szavazni :) Pusszantás!

33.fejezet

33.fejezet




/Kristen/



Miután Rickyvel hazaértünk, addigra a kis drágám ismét aludt. Steve elvette tőlem és lefektette. Addig én is lezuhanyoztam és benéztem az én kincsemhez. Steve még vele volt.

Mellé léptem, ő pedig hátulról a karjaiba zárt, és együtt néztük a fiamat, a fiunkat, akit mindennek ellenére, és hogy Rob az igazi édesapja, még mindig a sajátjaként szeret.

Furcsa kissé, ugyanakkor jó érzés volt a férjem karjaiban lenni, akit nagyon szeretek, ha bár sajnos nem szerelemmel. Mennyivel könnyebb lenne őt szeretni úgy mint Robot.

De az élet bonyolult, és egy olyan valakibe szerettem bele, akibe lehet, hogy nem kellet volna. De nem mi választunk. Mégis részben hálás vagyok neki, hiszen sok mindent, főleg két csodás embert köszönhetek ennek a szerelemnek. Rickyt, a kisfiam akit mindennél jobban imádok, és a még meg nem született gyermekem, akiről hamarosan kiderül, hogy kisfiú vagy kislány lesz.

Pár nap múlva, ahogy Steve mondta, ha minden igaz elutazunk felvenni pár jelenetet a szigetre. Ott ismerem még majd azt a pasit, aki a férjemet fogja alakítani a történetben. Robot persze, aki az úgymond szeretőmet játssza nem kell bemutatni.

Addig is, holnap vár ránk egy fotózás, de a másnapra ezután még gondolni sem merek. Semmiképp sem akartam visszautasítani Clairet,hiszen így is olyan keveset látják a fiúkat és az unokájukat,így belementem. Nm is sejtve mire vállalkoztam ezzel, és Claire miféle ajánlatokkal jobban mondva ötletekkel jön még elő.

Mielőtt lefeküdtünk volna átbeszéltük Stevel a továbbiakat és a filmes dolgokat többek között az utazást is.

Másnap reggel elég korán ébredtem, kissé émelyegve is, a terhesség miatt.

Steve készített nekem reggelit, addig én Rickyt etettem meg. Kicsivel később jött a telefon Lizzytől, hogy mikor jöhetnének át a fiamhoz, mivel úgy beszéltük meg, hogy itt lesznek vele ameddig mi a fotózáson leszünk.

Kissé féltem ezt elmondani a férjemnek, mert erről még nem szóltam neki. Szerencsére nem volt semmi ellenvetése a dolog ellen. Sőt, nemsokkal később amikor megérkeztem örömmel üdvözölte Rob szüleit, Lizzy és Tomot is. Na Robbal már nem volt ilyen kedves, de ahhoz képest normálisan állt hozzá is.

Claireék számára láttam, hogy kicsit furcsa volt a helyzet, hiszen tudták, és tudják, hogy a fiukat szerettem, és mi volt köztünk, és most a férjemmel látnak.

Robon semmi érzelmet nem láttam, hogy kimutatott volna. Egyedül Ricky volt az aki miatt idejött, és vele boldognak láttam, akárcsak a fiamat az apja karjaiban.

Nekünk azonban indulni kellett, előtte még Clairet körbevezettem, hogy nyugodtan érezzék magukat otthon, amíg mi odaleszünk.

- Ha nem bánod kicsim készítek valami ebédet mire jöttök.

- Ugyan ne fáradj, összedobok én valamit ha megjöttünk. Eszedbe ne jusson, hogy te főzz.

- Ez nem fáradtság kicsim, Richard addig ellesz az unokájával, és szívesen teszem tudod - mosolygott rám, aminek nem lehetett ellenállni, és nemet mondani sem.

- Akkor ti jöttök? - kérdezte Rob Lizzyéket.

- Persze, ki nem hagyjuk - válaszolta Tom.

Egy egy hatalmas puszit adtunk a kicsikénknek, akit a nagyszüleire bíztunk, és a stúdió felé indultunk, ahol a fotózás lesz.

Lizzy és Tom Rob kocsijával jöttek, én pedig Steveel.

Mivel maga a film elég sok erotikus részt tartalmaz, végtére is majdnem, sőt rólunk szól, így ilyesmi témákra is számítok.

Különböző helyzetekhez voltak megcsinálva a díszletek mire beértünk. Steve rögtön a fotóssal beszélt, minket pedig átöltözni küldtek.

És ahogy sejtettem, igencsak erotikus témájú képek is lesznek, egy magazinban jelennek majd meg. Ha minden igaz a képeket film promóképeit, pedig többnyire a szigeten készítik majd el, ahol találkozhatok majd a férjemmel is, vagyis aki a filmben alakítja majd. Ő talán, sőt az egyetlen akit mg nem ismerek.

Eddig ő másik filmen dolgozott, így majd a szigeten találkozunk vele, és kezdünk neki a közös munkának.

Meg sem lepődtem mikor nekem ruhaként egy fekete kis kombinészerűséget készítettek ki. Miután felvettem megkaptam a sminket is. Magamra kaptam azért egy köpenyt amíg a helyszínre mentem, kissé hidegnek is éreztem a levegőt, habár ami hamarosan forrni fog, akkor pedig már biztos voltam benne amikor Robot megláttam.

Egy kaptatott farmert viselt és egy fehér trikót ami jól kihangsúlyozta a felsőtestét. Gyorsan le is vettem a pillantásom róla amikor megláttam.

- Jól vagy kicsim? - lépett oda hozzám Steve, és kaptam tőle egy pohár gyümölcslét, és egy vitamin tablettát ami az orvosos irt fel a baba miatt.

Reméltem, hogy Rob ezt nem vette észre, most még nem akarok magyarázkodni neki. Bár végül is néhány nap múlva úgy is megtudja az igazat. Amint hazajöttünk az utazásról úgy is mennem kell vissza ultrahangra, és arra szeretném már magammal vinni.

Miután Steve is megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, nem szédülök és hasonlók a kamerák elé engedett.

A fotós James már várt ránk, ahogy a díszletek is.

Kissé félve léptem oda, remélve, hogy Ő ezt nem látja rajtam.

Elsőként egy kanapé volt beállítva. Erre kellett ráfeküdnöm, ő pedig szorosan mellém feküdt miközben magához ölelt és az arcom nézte, nekem pedig a kamerába kellett néznem.

Már ekkor úgy éreztem, nem lesz ez így jó. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, amin hozzámért, bár szerencsére most a testem remegése sem árult el.

A fotós közbe elégedetten kattintgatott, közben a pózon, arckifejezéseken változtatva.

Akkor voltam bajban amikor a szemébe kellett néznem, és szorosabban hozzá bújnom, sőt oly annyira közel hogyha csak pár milliméternyit közelebb hajolok hozzá megtudtam volna csókolni.

Pokolian nagy volt a kísértés, és igyekeztem nem kimutatni. Ezen Rob sem segített, aki szintén hasonlóan nézett rám, ugyanakkor ott volt a szemében ugyanaz a kissé talán cinikus, nőcsábász kifejezés.

Ez miatt talán ha erre és Ninára gondoltam, könnyebben ment, hogy ne akarjon a szívem kiugrani a helyéről valahányszor megérint.

Szerencsére ezután végeztünk a képekkel. Egyenlőre. Pár perc szünet és átöltözés után jött, vagyis jöttek a következő pózok.

A díszlet egy irodaszerűséget képét láttatta. Robnak itt kellett egy székre ülni. Szerencsétlenségemre engem pedig a fotós rögtön az ölébe utasított. Kellettlenül másztam az ölébe, ő persze elégedett vigyorral a képén nézett rám.

Ruhaként egy rövid kis szoknya és felső volt rajtam, hozzá kell tennem a szoknya alig takart valamit. Mire Rob ölébe másztam jóformán az egész lában meztelen volt, így kellett az ő lába köré csavarnom az enyémet miközben testünk szorosan összetapadt.

Ha az előző pózokat gondoltam forrónak, akkor ez már lángoló. Nem gondoltam, hogy lehet annál rosszabb. Tudták, hogy tegyék próbára a tűrőképességem. A vérem őrült iramban száguldott az ereimben, miközben a lélegzetem is egyenletlenné vált, főként amikor a szemembe nézett, és arcra egyre közeledett felém.

Kezei közben jóformán a fenekemre vándoroltak, úgy tartott még közelebb magához. Szemeinket behunytunk, ahogy utasítottak, és ajkaink egyre közelebb értek egymáshoz.

A fotós közben néha utasított minket, mi, legalábbis én igyekeztem figyelni is rá, bár nehezemre esett bármi másra koncentrálni miközben ilyen közel voltam hozzá.

A következő pillanatban Rob a szemembe nézett. Hiába próbáltam nemtudtam kiolvasni belőle mit is érez, vagy gondol.

Annyira közel hajolt, éppen megcsókolni készült, habár nem kérte senki, mikor szerencsére közbe szólt a fotós.

- Ez tökéletes. Szinte forr köztetek a levegő. Hihetetlen,fantasztikus képek lesznek.

- Látom a kémia működik köztetek - tette hozzá James.

- De még mennyire - válaszolta Rob azzal az öntelt vigyorral a képén.

Még szerencse, hogy ekkora már lemásztam, sőt elmenekültem az öléből, különben pofon is vágtam volna, még képes adni itt a macsót.

- Ejha szuper képek lettek, ti aztán tudtok - jött oda hozzánk Tom, és gratulált Lizzy is.

Ezután készítettünk még jó pár képet. A következő sorozatot egy motoron csináltuk. Erre ült rá Rob nekem pedig szintén egy kis sokat sejtető ruhában kellett szemből az ölébe ülnöm.

Közben elhatároztam, nem fogok semmifajta érzelmet kimutatni amivel elárulhatom magam. Nagyon nehéz, mégis sikerült.

Egy kis kávé és cigiszünet következett. Persze ezek közül én egyikből sem kaptam. Steve azért gondoskodott, hogy ne maradjak éhen, hogy rendesen egyek. Egy kis édességet kívántam, és rögtön teljesítette az óhajom. Végig mellettem volt, Lizzy is benézett hozzám.

- Akkor holnap velünk töltitek a napot? - kérdezte Lizzy, ekkor dugta be a fejét az ajtón Tom is.

- Igen, megígértem anyukádéknak is.

- Csak miattuk? - kérdezte Tom.

- Igen. És ne kezdjünk megint bele - kértem.

- Oké, de be kell látnotok, főleg azután amit itt láttunk, hogy még mindig odáig vagytok egymásért, ha tagadjátok is. De oké, én egy szót sem szólók. - mondta Tom.

Beszélgettünk még egy kicsit, míg Steve elintézett pár dolgot a holnaputáni utazáshoz, és véget is ért a szünet. Előtte ismét új ruhát kaptam.

Csupán egy farmert és egy fekete melltartón. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam zavarban, hiába látott már ő így, de mások nem, és ez zavart. Bár még mindig jobb mintha teljesen meztelennek kéne lenni.

A helyzeten nem sokat dobott amikor Robot megláttam. Hatalmasat nyeltem amikor a díszletekhez érve megpillantottam őt. Csupán egyetlen farmer volt rajta felsőteste pedig meztelen. Kezdte nálam kiverni a biztosítékot ez a fotózás, nem kevés erőmre van szükség, hogy ne essek neki Robnak, akármennyire is távol kellene lennem tőle. Hála ennek a filmnek, ez nem éppen fog menni.

Nem is tudom miért mondtam igent a holnapi napra? Hogy fogok egy egész napot kibírni a közelében? Millió kérdés a fejemben amikre a választ nemtudom. Mit tenni sem tudok, csak kivárni mi lesz ebből az egészből, és legalább megpróbálni betartani az elhatározásaim.

Egy olyan nőt szeretnék látni, aki képes lenne ellenállni ennek a pasinak? A fenéért kell ilyennek lennie? A legnagyobb baj, hogy szerintem még ezek ellenére is tisztában van vele milyen hatást képes elérni nálam.Ez az amin változtatnom kell. Egy ördögi kis ötletnek a fejemben hála már sejtem is, hogy hogyan.

Muszáj véget vetnem ennek, bármibe is kerül. Ő sosem lenne hűséges hozzám, én pedig képtelen lennék ismét bízni benne.Igyekeztem nem is rágódni ezen. Sőt azt is kezdem feladni, legalábbis a mai és a holnapi napra, hogy józanul az elgondolásaimhoz híven cselekedjek, mert tudom, hogy ilyen helyzetekben, úgysem menne, így sodródom az árral.

Jelen esetben a következő és utolsó díszlethez mára. Éppen ideje volt már, az hittem ennek már sosem lesz vége. Lizzy és Tom elégedetten nézték a fotózást, és igyekeztem nem gondolni Tom szavaira.

Ő nem szeret engem, és sosem lennék boldog vele. Ő Nina barátja, és mellette még ki tudja hány nőt szédít - mondogattam magamban, hátha ez segít.

Robon maradt a farmer nadrág, ahogy rajtam is, csak ezúttal kaptam egy kis toppot. Rá kellett feküdjek, és amint meztelen mellkasa hozzámért ismét elöntött a forróság és vágy, és akármennyire is tagadni próbálom, a szerelem egy olyan férfi iránt aki korábban ezt nem becsülte meg.

James rögtön utasított minket hogyan pózoljunk. Persze sejtettem, hogy nem valami kellemes pózokat ad ki utasításként. Mert miért is tenné? Mintha összeesküdtek volna ellenem Robbal.

Rob karjaival a hátamat ölelve vont még szorosabban magához vont. Nekem a hajába kellett túrnom még szemeinket lehunyva ajkainkkal egyre közelebb kerülni egymáshoz. Ajkai néha az enyémhez értek, remegést kiváltva belőlem. Tudtam, hiába is tagadnám felesleges lenne.

James odáig volt mennyire fantasztikusak lesznek a képek. Az utolsó képeket lőtte el amikor azt azt utasítást adta amit főleg a tegnap este után egyáltalán nem vártam. Vagyis reméltem, hogy ennek nem kell eleget tennünk.

- Oké, akkor most egy csókot. Egy utolsó kis csók, és szabadok vagytok. Had lássam az eddig látott parázst köztetek - mondta James.

Rob az utóbbi időben tőle megszokott pajkos mosollyal nézett rám.

- Gyerünk Kris, ez legalább megy nekünk. Ez mindig megvolt köztünk. A szikra - súgta a fülembe Rob a többiek számára észrevétlenül.

Legszívesebb ma már nem először ismét felpofoztam volna.

Miért van az, hogy ma mindenki ellenem van? Még ez a félnótás is az idegeimet akarja kikészíteni. Ha ebben az egy dologban igaza is volt.

A kémia az ami mindig is működött köztünk. Még most, hogy már nem vagyunk együtt ekkor is. Hiába szeretem őt, ha képes volt ezt tenni velem, hogy megcsaljon, azóta is ki tudja hányszor. Sosem szeretett úgy ahogy mondta.

Én pedig belementem a játékba.

Ha ezt akarod hát legyen - gondoltam magamban, és igyekeztem visszavenni magamra azt az álarcot amit pár napja öltöttem magamra.

Ezúttal összeszedve magam, hogy a kelleténél többet nem mutassak ki az érzelmeimből én voltam az aki megcsókoltam őt. Ez nem olyan csók volt mint az eddigiek. Hideg, és számító, csupán színészi csók. Legalábbis Rob ezt hitte amikor miután elszakadtunk egymástól rám nézett.

Egy ördögi mosolyt villantottam felé és leszálltam róla. Nem kell neki tudnia, hogy nekem ez a csókja is, mennyit jelentett ha ő másképp is érezte.

Kissé félve mentem Stevehez. Valahányszor valami ilyen alkalom volt, ahol Robbal látott mindig rosszul éreztem magam miatta. Mint mindig most is belém látott.

Örömmel bújtam hozzá, a biztonságot rejtő karokban amikor kitárta őket felém. Kissé meglepett amikor viszont egy csók reményében hajolt felém.

Gyengéd, szeretettel teli csókot lehelt ajkaimra. Ha gazul is hangzik, ajkaimra amit nemrég még Rob csókolt. Bár van egy olyan sejtésem ez a kis jelenet neki is szól.

- Csak, hogy tudja mit veszített - mondta Steve és ekkor jött oda hozzánk James.

- Mire visszajöttök meglesznek a képek. Összeülünk a magazinnal is, és kiválasztjuk mik kerülnek bele, és persze egy pár kérdéses interjút is szeretnének veletek - mondta ezt már nekem is Robnak amire beleegyezően bólintottunk.

- Ez fantasztikus volt. Csodaszép képek lesznek - jött oda hozzánk Lizzy.

Miután a fotós és a többiek elpakoltak mi is addig átöltöztünk. Steve tartott egy rövid megbeszélést, az utazásról, hogy mire is számítsunk ott. Most már tudom, hogy nem valami nyugodt napok várnak rám.

Ekkor még nem is sejtettem mennyire igazam lesz.

Utána sem lesz könnyű, hiszen ha hazaértünk tervezem elmondani Robnak az igazat, hogy ismét babát várok.

A tükör előtt állva az öltözőben a hasamra simítottam a kezem. Ha a picire gondoltam ismét azok a csodás és boldog érzések öntöttek el mint amikor a fiamat vártam, és most ismét átélhetem ezt a csodát. Ez a pár hónapnyi várakozás is örömteli, de mégis a legboldogabb pillanat amikor a gyermekem a karjaimban tarthatom majd.

- Min gondolkozol kicsim? - hallottam meg mögülem hirtelen Steve hangját.

- Csak a picire gondoltam - válaszoltam és mögém lépve átölelt.

- Amint vége a forgatásnak csak pihenni fogsz. Most még nem erőltet meg annyira, szerencsére be is fejezzük mire már látszani kezdene a pocakod. Akkor már nem is engednélek dolgozni. Most is nagyon fogok rátok vigyázni.

- Apropó, ideje mennünk és ennetek valamit. Most már kettő helyett kell enned. - tette hozzá Steve.

- Rendben menjünk. Claire azt mondta főz valamit mire hazaérünk.

- Nagyon rendes nőnek tűnik. Ő és a férje is annak látszik. És nagyon szeretnek téged és a fiad is.

- Ez igaz. Már az elejétől szimpatikusak voltak nekem is, és nagyon megszerettem őket. Szerencsére még most is ilyen jók hozzám, hogy a fiukkal így alakultak a dolgok.

Nem is akartam erre gondolni, Steve is azt mondta inkább induljunk, Ricky is már biztos hiányol minket.

Legnagyobb döbbenetemre, mire kiértünk Rob nem volt egyedül. Nem nagy meglepetésemre Nina lógott a nyakában.

- Mi megyünk, ti is jöttök? Anyukádék biztos várnak.

- Ha nem zavarunk - szólalt meg Lizzy, aki igencsak gyilkos pillantásokat küldött az öccse felé, nem különben Tom is.

- Menned kell még valahová édes? - kérdezte nyálasan Nina Rob nyakában lógva.

- Igen. Kristenékhez megyünk családi ebédre. Ha gondolod Rob később megkeres - válaszolt kissé keményen neki Lizzy egy elégedett mosollyal az arcán.

- Otthon majd találkozunk. Holnap úgy is jöttök át. Puszilom, és öleld meg helyettem a fiam - mondta Rob Lizzynek, és elköszönt tőlünk, majd Ninával kézen fogva elment.

Akárcsak én Lizzy, és Tom is tátott szájjal bámultunk utánuk.

- Erről ennyit - mondtam halkan, de annyira azért nem, hogy ők ne hallják meg, csak a hangomból kiérződő csalódottságot és fájdalmat igyekeztem leplezni.

Én legalábbis igyekeztem nem foglalkozni ezzel. Inkább hazafelé indultunk, hogy végre . lássam a fiam. Lizzy és Tom is velünk jöttek.

Stevve megkért, ha lehet inkább tegyem ki a szüleinél. Volt egy olyan sejtésem miért. Feleslegesnek érezte magát, pedig ez bolondság. Mégsem akart hazajönni. Azt mondta megígérte a szüleinek is, így nemtudtam mit tenni.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozunk. - mondta Lizzy.

- Ez nem igaz. Csak nehéz neki. Nem akar zavarni hiába mondtam neki, hogy ez hülyeség. Sajnálom.

- Gondolom akkor holnap se akar átjönni. Bár megértem, hogy kellemetlen ez neki. De az igaz, vagyis látom, hogy imád téged. És a fiad is.

- Igen. És ezért sosem lehetek elég hálás neki. Jobb férjet nem is találhatnék. Mégsem tudom megadni neki azt amit érdemel - mondta kissé halkabban.

- Sajnálom, hogy így alakult az öcsémmel. Nagyon jó ember a férjed. Ha az az idióta el is baltázta legalább egy jó ember van melletted, aki imád - mondta Lizzy amin kissé meglepődtem, de igaza volt, és örültem, hogy megérti.

Hazaérve rögtön magamhoz öleltem a fiam. Claire persze rögtön a fiacskája után érdeklődött.

- Az öcsém egy idióta - vágta rá rögtön Lizzy, mire Claire rászólt.

Lizzy el is mondta az okát az előbbi kijelentéséért.

- Oh - ennyit tudott mondani Claire, és bocsánatkérően pillantott rám.

- Nem számít, azt tesz amit akar. Az ő dolga - válaszoltam és inkább a fiamra figyeltem.

Egy finom ebéd után amit Claire készített kiültünk a kertbe. Ricky remekül érezte magát Richardnál míg mi beszélgettünk. Lizzy mindent elmesélt a fotózásról. És az utazásról is. Ezért is örült Claire, hogy a napot egy együtt töltjük holnap, mert utána ismét elutazunk és kitudja mikor látja újra a fiát és az unokáját.

- Erre is van egy ötletem, Richardal beszéltünk róla, de erről majd holnap.

Na ettől ismét félni kezdtem. Nem akarok több meglepetést, Robbal töltött időt meg főleg.

Akaratlanul is eszembe jutott, hogy most azzal a nővel van. Képek sokasága játszódott le a fejemben mit csinálhatnak éppen.

Elég Kristen, ne gondolj erre.

Ricky hála az égnek elterelte a figyelmem. Nagyon szép délutánt töltöttünk Claireékkel. Pont akkor indultak amikor Steve megjött.

Elköszöntünk tőlük, ők is főként Rickytől, mondván, hogy holnap találkozunk. Steve nem annyira volt oda az ötletért, de nem akartam Claire örömét elrontani, és úgy nyugodtabb leszek ha ők is ott vannak.

- Kicsit pihenned kéne kicsim. Rickyt is lefektetem addig, elég álmosnak tűnik - mondta Steve.

Nem éreztem magam fáradtnak, de nem ellenkeztem Stevel. Amint azonban lefeküdtem a szobában pillanatok alatt elnyomott az álom, jóformán átaludva az éjszakát is . . . . .

Másnap reggel görccsel a gyomromban ébredtem. Nem a baba miatt, hála istennek vele minden rendben. Inkább az idegességtől ami a mai napot illeti. Hiába nem szabadna idegeskednek nem mindig bírok magammal. Igaz ha a picire gondolok mindig megnyugszom, már csak miatta is.

Reggel Steve elköszönt tőlük mivel elég sok dolga van mára, a forgatások és az utazás miatta.

Rickyvel együtt megreggeliztük és felöltöztünk.

Nemsokkal később elindultunk már úton voltunk Robékhoz. Amikor megérkeztünk Tom és Richard jöttek ki elénk. Lizzy és Claire a konyhában ügyködtek.

- Kicsim, de jó, hogy itt vagytok - köszöntött minket és rögtön magához vette Rickyt.

Akaratalanul is, de rögtön őt hiányoltam, hiszen nem láttam még mióta megjöttünk.

- Elég későn ért haza az éjjel, még alszik - mondta Claire, és láttam rajta, hogy nem szívesen mondja el ezt.

Tehát igaz volt a megérzésem. Dühöt és csalódottságot éreztem, ami az utóbbi időben elég sűrűn Rob miatt. De ez a nap nem róla szól. Igyekszek majd nem tudomást venni róla.

Mivel már reggeliztünk Claire majd ebédet csinál később, viszont a sütijét meg kellett kóstolnunk, és finom gyümölcs pépet készített Rickynek is és a kertbe mentünk.

- Később fürödhetünk is egyet, Rickynek s tetszene - mondta Lizzy.

Már ellenkeztem volna, hogy nem hoztam fürdőruhát, Lizzy persze mindenre gondolt.

- Majd én adok neked - mosolygott rám.

- Oké - adtam meg magam, mert tudtam, hogy vele úgysem érdemes ellenkezni.

- Kris, kérdezhetek valamit? - szólalt meg Tom, és összenéztek Lizzyvel.

Valamiért sejtettem, hogy rosszban sántikálnak.

- Persze.

- Gáz lenne ha mi is el akarnánk menni veletek holnap? Jó buli lenne, csak lesz egy kis időtök kikapcsolódni is - nézett rám boci szemekkel.

- Nemtudom. Megkérdezem a férjem és megbeszéljük.

- Oké, állati jó lenne - kacsintott Lizzyre.

Lehet, hogy nem is rossz ötlet, talán nem kéne annyit vele lennem, és könnyebb lenne ha ha ott lennének.

Éppen beszélgettünk, mikor megjelent Rob. Kissé nyúzottan és álmos fejjel. Ricky rögtön felé nyújtózott.

- Szia kicsim - mosolygott rá és egy nagy puszit adott neki.

- Szia - köszönt nekem is, egy mosoly kíséretében. Én kissé hűvösen viszonoztam.

- Menj reggelizz fiam, utána csatlakozz hozzánk - mondta neki Claire.

- Szerintem addig adhatnánk valami kényelmesebb ruhát a picinek és pancsolhatnánk egyet, csodás az idő - tette hozzá.

- Ez jó ötlet. Gyertek, adok neked is valami ruhát - mondta Lizzy.

Ő vette át a fiam az apjától a házba indultunk.

Lizzy szobájába mentünk ahol választott nekem egy bikinit.

- Öltözz csak át, én addig a szobájába viszem a kis herceget - mondta és magamra hagyott.

Felvettem a fürdőruhát mikor épp csörgött a mobilom, nem is sejtve, hogy igaz a mondás miszerint a történelem ismétli önmagát, és milyen galibákat okoz ez a telefon.

Ashely keresett.

- Ma nem jó. Robbal és a szüleivel töltöm a napot - mondtam, mire a vonal túlsó végén is halottam és láttam magam előtt a döbbent arcát.

- Ne aggódj, nem vagyunk egyedül, minden rendben.

- Te tudod Kris, de vigyázz vele. Jobb lenne távol maradnod tőle, csak annyit legyél vele amennyit kell.

- És hogy vagytok? - kérdezte.

- A baba?

- Minden rendben. A babával is. Jövőhéten megyünk ultrahangra. Steve nagyon vigyáz ránk.

- Örülök. És tudjátok majd milyen nemű lesz?

- Nem. Az még nagyon korai, talán majd az utánalevő ultrahangon. De minden rendben és ez a lényeg, hogy egészséges legyen. Mi nagyon fogjuk szeretni.

- Ez igaz. Azért vigyázzatok magatokra. És mindenképp hívj ha megjöttetek, mesélned kell.

- Oké, vigyázunk. Puszilom Nikkit - mondtam és elköszöntünk egymástól.

Letettem a telefont, magam köré csavartam egy törölközőt, még véletlenül sem akartam semmi okot adni Robnak, semmilyen megjegyzésre vagy bármire.

Épp indultam volna kifelé mikor az ajtó felé fordulva megtorpantam.

- Tényleg jól hallottam? Terhes vagy Kristen? - érkeztek a kérdések az ajtó felől, és engem elöntött a pánik, hogy ismét lebuktam, pedig még nincs itt az ideje, hogy ő megtudja. . . . . . . . .








Köszönöm szépen annak a pár embernek akik az előző fejezhez véleményt írtak :) (L)

SS könyv :)

Sziasztok!

Tegnap végetért a másik RS történetem, és ha minden igaz akkor könyv formában is elkészül. Akit esetleg érdekelne, részletek itt :)

http://robsten-sweetsensations.blogspot.com/2011/10/sweet-sensations-konyv.html

32.fejezet

Sziasztok! Itt hozom a fejlit, igaz kissé sokára, sajnálom. De nem mindig sikerül összeegyeztetni a melót és ezt, pihenni is kell néha, és sajna a 24 órás nap pokoli rövid :D
Köszönöm Puszmónak, hogy átnézte (L)
Nektek pedig a komikat, amihez már megcsináltam a bejegyzést, holnap válaszolok is rájuk. Köszönöm szépen őket, sokat jelentenek, és örülök, hogy tetszenek a fejezetet :)
Jó olvasást nektek :) Pussz: Liz

32.fejezet



/Kristen/




Még mindig alig akartam hinni a szememnek. Hiába láttam, amit láttam, reménykedtem benne, hogy ez csak valami rossz vicc, és nem azzal a nővel van itt, aki már egyszer összeugrasztott bennünket.

Emellett viszont arra gondoltam, hogy ezt csak magamnak köszönhetem, hiszen én akartam, hogy így legyen. Én nem akartam megbocsájtani, de mégse értettem, mire fel ez a nagy változás?

Hiszen nem olyan régen még nekem esküdözött, hogy mennyire szeret, és mindent megtesz, hogy visszakapjon, erre tessék. Mondhatom, sokáig tartott az elhatározása.

De miért is lepődök meg ezen?

Hiába fájt látnom őt, egy másik nő oldalán, sőt szerintem az ágyában is, ha azt nem is látom, lassan de rájövök, hogy mégis csak nekem volt igazam, és ez alátámasztja, hogy jól döntöttem.

Kár volt annak gondolnom Robot, akinek eddig hittem. Ez az igazi Rob. Aki képtelen hűséges lenni egy nőhöz.

Csak azt kívánom ebben a pillanatban, bárcsak hamarabb jöttem volna rá erre. Ha nem történik annyi minden velünk, vagy korábban jövök rá, hogy ő valójában tényleg olyan, amilyennek megismertem, egy igazi nőcsábász - akkor most nem szenvednék annyit.

Ezen viszont már nem tudok változtatni, csak megpróbálni a lehetetlent. Vagyis kettőt inkább. Elfelejteni őt, és visszamenni magamra az álarcot, amit pár napja viselek mázsás súlyként, hiszen közöm sincs ahhoz a nőhöz, akit eljátszottam előtte.

Mégis, ha tartani akarom magam, hogy ne lássa, mennyire fáj a viselkedése, ezt kell tennem. És látnia kell, hogy nem érdekel és boldog vagyok a férjemmel, aki tényleg igazán szeret, és akire mindenben számíthatok.

Ezt nem is nagyon kell eljátszanom, de ha nem is annyira szeretem Steve-et, mint Robot szerettem, akkor is fontos nekem, és tudom, hogy mellette boldog leszek. Ő az egyetlen, aki képes lehet boldoggá tenni. Nemcsak engem, hanem a gyerekeim is.

Hirtelen a hasamban növekvő kis csöppségre gondoltam.

Idefelé jövet Steve arról faggatott, elmondom e, ha igen, mikor fedem fel az újabb titkok Rob előtt. Akkor azt válaszoltam neki, hogy minél hamarabb, és ha lehet, akkor a következő vizsgálat alkalmával magammal viszem.

Most azonban már közel sem vagyok biztos a döntésemben. Mégis igyekszem különbséget tenni a most látott Rob és a fiam apja között. Mintha teljesen más ember lenne a kettő. Azt sosem tagadtam, és eztán sem fogom, hogy igenis nagyon jó apa, és imádja Rickyt.

És nekem sem lenne merszem ismét eltitkolni előtte, hogy teherbe estem tőle. Másodjára. Mégis talán neki ez lesz a büntetése, amiért ennyit kellett, és kell szenvednem miatta. Igaz, bármikor láthatja majd őt, ahogy a fiát is, mégis mindig ott lesz neki a tudat, hogy teljesen sosem lehet mellettük, és a gondolat, hogy Steve mindig is mellettünk lesz.

Ezt annak idején is hallottam már tőle, hogy nem tetszik neki a dolog.

Ha nem is akartam így érezni, egy kis elégedettséggel töltött el, hogy nemcsak nekem lesz rossz, és végtére is magának köszönheti.

Ahogy már mondtam neki, ezen túl tényleg csak a kollégája leszek, és a gyermekei anyja, akiken kívül semmi köze nem lesz hozzám.

Hosszas töprengésemből Tom hangja hozott vissza a számomra már most pokollá változott partira.

- Sajnálom. Én nem tudtam, hogy vele jön és . . . . . .

- Felesleges magyaráznod. Azt csinál, és azzal, akivel akarja - mondtam Tomnak egy magamra erőltetett mosoly kíséretében, és igyekeztem azt mutatni, hogy tényleg így is gondolom.

Látva Lizzy és Tom arcát, remélem sikerült is.

Magamra vettem az álarcom hát, miközben a kis párosunk épp felénk tartott.

- Biztos jól vagy kicsim? - kérdezte halkan a fülemhez hajolva Steve, én pedig már csak azért is, mert tudtam, hogy néznek, mosolyogva válaszoltam neki. Pont úgy hajolt felém Steve, hogy ha más látja, akár úgy is látszik, mintha egy szerelmes jelenet lenni.

Nem is baj - gondoltam magamban, és Steve mintha olvasott volna gondolataimban, egy csókot lehelt a nyakamra, miután hallotta a válaszom.

Ebben a percben, amint felnéztem, számomra érthetetlen okokból, Rob dühtől szikrázói szemeivel találtam szembe magam. És nem mellesleg Nina bárgyú vigyorával, aki látszólag is odáig van, hogy Robbal jött.

De nem fogom megadni azt az örömöt, hogy egy percre is keseregni lásson. Igaza van, én akartam ezt, és tartom magam a döntésemhez. Ennek egyszer és mindenkorra vége - jelentettem ki magamban, és a továbbiakban igyekszem ehhez tartani magam.

Rob pillanatok alatt rendezte vonásait, és hasonló, csak a tőle megszokott csábító mosolyát vette magára, miközben azt a nőcskét szorosan a karjaiban tartotta. Én ez idő alatt is Steve karjaiban voltam, aki igyekezett mindenki, főleg Rob számára is tudtára adni a gesztusaival, hogy őt választottam.

Hirtelen eszembe jutott a választásról a filmünk, ami miatt tulajdonképpen itt is vagyunk. És a vége, aminek a döntését rám bízta Steve, de ahogy alakultak a dolgok, már ő is tudhatja, miként fog végződni a film, aminek a főszereplőit mi alakítjuk.

Míg ők társalogni kezdtek a bemutatkozások után, hisz Steve nem ismerte Ninát, a filmre terelődött a téma, hiszen ezért is vagyunk itt.

- Azt hittem, nem vele fogsz szerepelni - mondta Nina, kissé érdekes hangnemben, miközben még arra sem méltatott, hogy a nevemen szólítson.

Ha el is döntöttem mi lesz, ezt a nőt akkor is szívesen megtépném. De Lizzyt elnézve, bár az okát az ő részéről nem értettem, rajta is ugyan ezt láttam. Tom pedig Robnak ment volna neki, hogy kérdőre vonja, mi a fenét csinál, pont mikor ideértek.

- Steve és a felesége máshogy döntöttek, de így is nagy siker lesz - mondta Rob végig vigyorogva.

Igen, másnak a felesége nem a tiéd - gondoltam magamban dühösen.

Kibontakoztam a férjem karjaiból és valami ital után néztem volna, de az állapotom miatt, a gyümölcslé mellett döntöttem.

Lizzy is utánam jött Tommal. Sejtettem az okát. Hogy Rob mellett kampányoljanak, de már az elején kértem, hogy ne is kezdjenek bele. Sóhajtva vették tudomásul a döntésem, és elnézve Robét is.

- Ettől azért később mi még beszélhetünk? - kérdezte Lizzy.

- Ha szeretnéd.

- Igen. Fontos lenne.

- Rendben. Ha megyünk Rickyért jó lesz? Ma már haza akarom vinni.

- Persze. Tudod, arra gondoltunk, hogy amíg ti dolgoztok, lehetne nálunk? Itt vannak anyuék is egy kicsit, és örülnének, ha vele lehetnének egy picit - kérte Lizzy.

Mindig is kedveltem őt, persze mikor utoljára láttam, nem volt valami jó véleménnyel rólam, és azt nem is értem, miért viselkedik most olyan kedvesen velem, mint korábban, de talán majd a mondandójából ezt is megtudom.

- Én is örülnék, végül is a nagyszülei, és Rickynek is tetszeni fog az ötlet, Londonban is szeretett velük lenni.

- Ez igaz. Néha eljöhetnétek hozzánk, nem is tudom, ha vége ennek a felhajtásnak a filmmel.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, én nem akarok . . . . . .

- Nem kell vele jönnöd, vagy miatta. Egy kis kikapcsolódás a sok munka után, és anyuék is örülnének, ha ismét ott lennétek, és mi is.

- Meglátjuk - válaszoltam mosolyogva Lizzynek.

Beszélgettünk, és legalább Tom hülyeségei megnevettettek. Azonban volt pár hivatalos köröm is.

Steve tartott egy kisebb beszédet, és engem is bemutatott pár fontos embernek, akik mind sok sikert kívántak a szerepléshez és a filmhez is.

Persze nem hiányozhattak a fotósok sem. Azonban volt egy pillanat, amire nem voltam felkészülve, vagy inkább reméltem, hogy nem is jön el.

- Szabadna pár képet a főszereplő párról? - kérték a fotósok.

A barátaink körében álltunk, mikor jött a kérés.

- Kicsim? - fordult felém Steve tőlem várva a választ, én pedig Robra pillantottam, akit szintén meglepett a kérés, mégis a csábos mosolya nem hiányzott az arcáról, ha egy-egy pillanatra látszott is rajta, hogy nem tudja, akarja-e ő ezt, akárcsak én.

De mivel nem egy ilyen pillanatunk lesz a film miatt, és felnőttek lévén nem viselkedhettünk gyerekesen, mert nem jó a viszonyunk, így nem volt mit tenni, belementünk.

Robbal, mint két idegen álltunk egymás mellett a fotósok sokasága előtt, mégis mosolyogtunk. Persze akik közelről ismernek minket, tudják, hogy ez csak a látszat.

- Úgy hallottunk lesznek intimebb pillanataik is a készülő filmben, lehetne egy ilyesmi képet? - kérte egy merészebb fotós, mire én hirtelen azt se tudtam, mit mondjak.

Rob persze most is adta magát. Nem is ő lenne. Tényleg ez az igazi Rob.

- Nem hiszem, hogy a partnerem ellenére lenne a dolognak - mondta, majd felém fordult, és mivel így is közel álltunk egymáshoz még közelebb jött és megtörtént az, amire most nem vágytam. Vagyis igen, de mégsem szabadna.

A karjaiba vont, és a derekam ölelve a kelleténél szorosabban vont magához, miközben a tekintetét egybeolvasztotta az enyémmel. Akármennyire is próbáltam, képtelen voltam elszakadni tőle.

Ha soha többé nem is élhetem át ezeket az érzéseket, amiket akkor érzek, valahányszor a karjaiban tart, vagy a közelemben van, a film révén néha kaphatok egy kis darabot belőle és csak az én titkom marad.

Ha meg tagadom ezzel magam, reménykedek, hogy talán egyszer tudok úgy a közelében lenni, hogy azt mondhatom már semmilyen hatással nincs rám. De a nagy kérdés eljön az a perc valaha is?

Körülöttünk mintha megszűnt volna a világ, csak annyit érzékeltem, hogy vakuk sokasága villan.

Kezei végigsimítottak a karomon a már jól ismert borzongást kiváltva belőlem, és persze ez a Rob ezt sem hagyhatta szó nélkül.

A fülemhez hajolva szólalt meg, miközben megremegtem a karjaiban, és attól, hogy még ezek után is képes ezt kiváltani belőlem.

- Ezek szerint a hatásom még megvan, ha tagadod is Kristen.

- A férjem is képes ezeket, sőt többet is kiváltani belőlem - válaszoltam tudva, hogy ez az elevenjébe talál. Nem is tévedtem.

- Jobb lenne, ha elengednél, szívesebben ölelném a férjem, te meg gondolom a barátnőd.

- Ez igaz - válaszolta és meg sem próbálta tagadni, hogy ki neki az a nő.

Ezután, ki tudja biztos csak a fotósok miatt ismét felém hajolt, egyre közelebb. Megrémített, hogy mit akar. Itt megcsókolni a férjem és mindenki előtt?

Mégis mozdulni is képtelen voltam, csak vártam, mit akar tenni.

Ajkai vészesen közeledtek felém, majd egy finom csókot nyomott a számra.

Ha azt tagadom is, hogy szeretem, és már nem akarok őt, azt előtte sem tagadtam soha, hogy a kémia mindig is működött köztünk, és ezt ő is tudja, és most sincs ez másképp.

Amint megcsókolt remegés futott végig rajtam és ez a kis csók után elszakadva tőlem, mintha a folytatást illetően várakozva nézett a szemembe, hogy mit lépek erre.

Ha ezt akarod, hát legyen - bújt elő ismét a rosszabbik énem s belementem a játékba.

Arca csupán milliméterekre volt tőlem és apró bólintással és egy mosollyal jeleztem, mi a válaszom. Robnak egy pillanat sem kellett, hogy felfogja, ajka ismét az enyémmel játszott.

Ezúttal rendesen csókolt meg. Nem is akárhogy. Minden egyes csókjától a mennyekben éreztem magam, ahogy most is, de persze ezt nem akartam az orrára kötni. Hogy mennyit is jelent nekem ez a csók.

Csak kiélveztem a pillanatot, amit mindenki látni szeretett volna. Azt hiszem, biztos senki sem fog kételkedni benne, hogy jól alakítjuk a szerepünket, és addig jó nekünk, amíg senki nem tudja, mennyit vittünk bele az életünkből, amiről jóformán a film szól.

Rob szorosan a karjaiban tartva csókolt olyan szenvedéllyel, ami szinte felemésztett belülről. Nyelveink vadul kergették egymást, míg én imádott selymes hajába túrva igyekeztem közelebb tudni magamhoz.

Miközben csókolt volt egy olyan érzésem, ha nem lennének ennyien, akik minket néznek, ennél tovább is menne. Ami a legrosszabb ebben, lehet, hogy magam meghazudtolva hagynám neki.

Csókja édes volt, mint legfinomabb csokoládé, aminek megkóstolása után még többet akarsz belőle, ha tilos is.

Akármennyire is jól esett csókolni őt, és a karjaiban lenni, ahol annyi boldogságot éltem át, ideje volt a jelenetnek véget vetni.

Ezt is így gondolhatta, ugyanis néhány apró csókkal ajkaink elváltak egymástól. Homlokát az enyémnek döntve igyekezett ő is kissé lenyugtatni főleg ezerszeres ütemben verdeső szívemet.

Szemeim lehunyva voltak ránézni senkire sem mertem. Talán jóval többet is kaptak a fotósok, mint kellett volna.

Kisebb fajta rémület is úrrá lett rajtam, hogy mindezt Steve is végignézte.

Mivel nem maradhat örökre csukva a szemem és Rob karjaiból is ideje lenne kibújnom, eltávolodva tőle kibontottam magam édes és tilos boldogságot okozó karjaiból.

- Azt hiszem, mindenki megkapta, amit akart, és biztos lehet benne, hogy fantasztikus lesz a film, és a kolléganő is nagyszerűen alakítja a szerepét - mondta Rob ismét magát adva.

- Csak mihamarabb láthassa a közönség. Látszik, hogy izzik a levegő maguk között, aminek köszönhetően az emberek azt hinnék, tényleg szeretik egymást.

Ezt volt az a mondat, ami szíven ütött, és ha nem is akartam Robra néztem.

Egy végtelennek tűnő pillanatra egymásba forrt a tekintetünk, és ha csak ennyi időre is, mintha az a Rob nézett volna rám, akivel nemrég még olyan boldog voltam.

- Egy jó színész bármire képes - válaszolta Rob, majd a fotósok megköszönték a képeket.

Ezután elvettem a pillantásom róla, mikor visszament Ninát ölelgetni, hozzám pedig Steve jött oda.

- Jól vagy? - kérdezte, mikor egy picit arrébb mentünk.

- Nem tudom, mi ütött belém, de ismét megmutatta, milyen is. Ha másra nem is, erre jó volt.

- Rossz így látni téged. Ha nem is vallod be, látszik, hogy fáj neked.

- Remélem, ő nem látja.

- Nem, de én jól ismerlek kicsim.

- Később át kell, menjek hozzá Rickyért.

- Akarod, hogy veled menjek?

- Nem kell. Lizzyék is ott lesznek, és ha minden igaz, a szüleik is itt vannak, hogy kicsit velük legyenek.

- Gondolom, maradnak is, hogy az unokájukkal is legyenek.

- Igen, és Lizzy beszélni akar velem - tettem hozzá.

- Gondolom, sejted, miről.

- Igen, de megmondtam neki, hogy ne akarjon mellette kampányolni, és azt mondta, másról lenne szó. Nem valami szépen váltunk el, amikor utoljára láttam gondolom, erről akar beszélni velem.

- Rendben. Hamarosan úgy is vége. Pár emberrel még beszélek, meg a stábtagokkal a forgatásokat illetően. Holnap délelőtt lesz fotózás, így csak délután lesz egy kis megbeszélés a külföldi forgatást illetően.

- Külföldi?

- Igen. Szerintem tudod, hol. A szigeten, ahol már egyszer voltunk. Pár nap múlva oda kellene mennünk pár jelenetet felvenni.

Persze, hogy tudtam. Rögtön eszembe is jutott minden pillanat, amit ott töltöttünk együtt. Mikor félreértések miatt összevesztünk, majd a parton szeretkeztünk.

Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a képek, amik megjelentek előttem, de fájt erre gondolni.

- Otthon megbeszéljük, menj, intézd el, amit még kell és szerintem utána lassan mehetünk.

- Ahogy akarod kicsim - mondta, majd ezúttal ő volt az, aki egy csókot lehelt a számra.

Nem is akartam összehasonlítani az Övével, mert lehetetlen lenne, mégis mindig különös érzéseket vált ki belőlem Steve közelsége. Boldogságot, ugyanakkor nyugodtságot érzek, ha mellettem van.

Miután Steve magamra hagyott a lányok jöttek oda hozzám.

- Látom most már minden rendben. Szerencsés vagy Steve-el, inkább őt kéne úgy szeretned, bocsáss meg, hogy ezt mondom, de ő jobban megérdemelné.

- Tudom - válaszoltam Ashleynek. - De ti is láttátok, köztünk már soha nem lesz semmi, és minden erőmmel, ha pokoli nehéz is lesz, azon leszek, hogy kiverjem őt a fejemből és azt szeressem, aki megérdemli. A férjem. Igaz ezek után még egyel több közöm lesz hozzá.

A lányok értetlenkedve néztek rám, de mielőtt bármit is mondtam volna, körülnéztem, hogy senki ne legyen a közelben.

- Terhes vagyok.

Amint ezt kimondtam, szinte tátott szájjal néztek rám, és nem igen tudtak megszólalni.

- Ha jól értem, akkor az apja a picinek . . .

- Igen, Rob.

- Ó, szívem. Ez nem könnyíti meg.

- Hát nem. De akarom ezt a kicsit, legalább ő és Ricky megmaradnak nekem abból, ami köztünk volt, de most rendesen csinálom.

- Tehát elmondod neki?

- Igen. Orvoshoz kell majd mennem el, akarom vinni, és úgy elmondani neki. De ez semmin sem változtat. Ő az apjuk és ennyi.

- Azért gratulálhatunk? Istenem, de jó és pici csöppség - ölelt meg Nikki és Ashley.

- Tudod, hogy imádunk, és Ricky is, szóval ránk mindenben számíthatsz - mondta Ashley.

- Tudom - öleltem meg a világ legjobb barátnőit.

Ha az este miatt szomorúságot is érzek és a dolgok alakulása miatt, ezek a dolgok mindig segítenek.

A férjem, akit imádok, ha most még nem is úgy, ahogy kellene, a legjobb barátok, a pici fiam, aki a legszebb csoda az életemben, és ez a kis csöppség, aki pár hónap múlva még boldogabbá teszi az életem.

Ezek mindig erőt adnak.

Nem sokkal később lassan mindenki menni készült. Leszámítva az én rossz hangulatom ez az egész miatt, jól sikerült a parti, mindenki, főleg a fotósok távoztak elégedetten.

Steve még maradt elintézni mindent a szállodával, ahol a partit tartottunk.

- Átjössz akkor Robhoz? - jött oda hozzám Lizzy és Tom, vesztemre pedig Robék is közeledtek.

- Igen, hazaviszem a fiam, és mondtad, hogy beszélni is akarsz velem.

- Ez igaz.

- Te is jössz haza Rob? - fordult Lizzy az említett felé, direkt úgy hangsúlyozva, mintha nem akarná, hogy ezt a nőt is magával hozza.

- Ninát hazaviszem, utána megyek. El akarok köszönni a fiamtól - mondta Rob inkább nekem célozva.

- Oké, akkor mi hívunk egy taxit. Téged a férjed hoz el? - kérdezte Lizzy.

- Jöhettek velem, ha gondoljátok. Steve még marad, majd otthon találkozunk.

- Ez jó ötlet. Igyekezz haza Rob - mondta Lizzy a bátyjának, majd Nina elköszönt tőlünk és Robbal kézen fogva elmentek.

- Ez egy idióta, ilyenkor annyira behúznék neki egyet - szólalt meg Tom.

- Én is. Ki nem állhatom ezt a nőt - csatlakozott Tomhoz Lizzy.

- Mehetünk? - kérdeztem kissé terelve a témát róluk.

Sofőrrel együtt várt ránk a kocsi és Robékhoz indultunk. Az úton többnyire Tom tartott minket szóval, és szerencsére végig a fiamról volt szó.

Kissé félni kezdtem, amikor megérkeztünk. Főleg amiatt, hogy Rob szülei itt vannak. Ezt mintha Lizzy is látta volna rajtam.

- Nyugi, nem esznek meg. Nem a te hibád, hanem az idióta öcsémé, hogy így alakult. Anyuék imádnak téged és Rickyt is - mondta mosolyogva Lizzy.

- Én is őket - válaszoltam majd bementünk.

Éppen a nappaliban voltak.

Claire és Richard rögtön megöleltek.

- De jó látni téged kicsim - mondta Claire, majd a nappaliba szőnyege felé pillantott, ahol Ricky Richarddal játszott.

Rögtön hozzá léptem és a karjaimba vettem. Annyira hiányzott már. Apró kis kezeivel megfogta az arcom és hatalmas mosoly volt az arcán.

- Nagyon hiányoztál a maminak - mondtam neki mire kacagni kezdett.

- Jól érezted magad itt, ugye? A nagyiék vigyáznak rád, amíg anyuék dolgoznak, és amíg ők itt vannak - mondtam neki, mire tovább mosolygott, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet.

Miközben leültünk láttam Clairen, hogy nagyon mondani akarna valamit, persze Robról, de ma már nem akartam róla hallani.

- Holnap is dolgoztok? - kérdezte.

- Csak egy fotózás, utána egy megbeszélés.

- Csak kérni akartam valamit, ha nem okoz nagy bajt - kezdett bele Claire.

Na, ettől féltem.

- Mit?

- Nem lehetne egy szabadnapotok holnapután? Nem olyan sokat vagyunk itt s jó lenne veletek lenni kicsit. A picivel itt tölthetnétek a napot, főzök, elbeszélgetünk.

Tudtam, hogy ez sokat jelenteni nekik, hiszen nem sokat vannak a fiukkal és az unokájukkal sem, és mivel tudom, hogy ők is itt lesznek talán könnyebb lesz, már a tudattól is, hogy nem kell egyedül lennem vele.

- Persze, rendben. Jól hangzik. Egy szabadnap belefér - mondtam, mire Lizzy és Claire nagyon boldogok lettek és a fiúk is.

Lizzy ezután rám pillantott.

- Menjetek csak fel, beszélgessetek - mondta Claire és átadtam neki Rickyt, aki lassan, mivel már késő is van, kezdett elpilledni.

Egy nagy puszit adtam neki és átadtam a nagyinak, majd követtem Lizzyt a szobája felé.

Rögtön le is szögeztem, hogy róla ne akarjon beszélni.

- Nem is akarok. Rólam lenne szó. Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Mivel úgy viselkedtem veled nálunk. Tőle már megkaptam a magamét miután eljöttél, de tőled kell elnézést kérnem.

- Tudod, mindig is nagyon kedveltelek. Én csak téged tudnálak elképzelni az öcsém mellett, ezért vagyok pokoli dühös rá, amiért így elbaltázta. És ha ti most nem így gondoljátok, reménykedek, hogy megjön az eszetek és minden rendbe jön.

- Már nem fog. Semmi nem lesz már köztünk és maradjuk ennyiben.

- Oké. De én tartom magam a reményeimhez - mondta Lizzy.

- Sajnálom, hogy akkor úgy beszéltem veled. Mindig is nagyon kedveltelek, ha akkor nem is tűnt úgy. És imádom az unokaöcsém is. Csak felhúztam magam, amikor megtudtam, mi történt, de nem kellett volna úgy beszélnem veled. Neki is mondtam utána és jobban átgondoltam. Én tudom milyen volt Rob, amikor először találkoztatok, és megértettem, vagyis igyekeztem megérteni, mit miért tettél, és hogy a te helyzetedben - gondolt itt a férjemre - nem lehetett neked sem könnyű.

- És örülök, hogy világa hoztad ez a csöppséget, ha most éppen nem is látszik ezzel is megváltóztatva vagy inkább előhozva az öcsém igazi énjét. Le a kalappal előtted, hogy végigcsináltad. Sajnálom, hogy akkor nem fogtam fel, de most már nem számít. A lényeg, hogy Rob is tudja, és imádja a fiát.

- Szóval bocsáss meg, nem akartalak megbántani és elüldözni sem.

- Tudom, és nem haragszok. Jogos volt, hiszen csak Rob mellé áltál, akinek hosszú ideig nem mondtam el az igazat. Jogosak voltak a vádjaid.

- Neked sem volt könnyű, és akkor ezt nem gondoltam át. De mérges voltam, mert láttam, milyen fontos vagy Robnak és a fiad is. Sokat szenvedett, mert el fog veszíteni, de amikor megtudta, hogy az ő fia Ricky, még boldogabb lett és nagyon büszke rá, és imádja őt.

- Ezt sosem fogom tagadni. Ha köztünk vége is, ő a gyermekem apja, és egyiküket sem fogom megfosztani a másiktól. Ricky is imádja az apját. Remélem, ha tudtok, ti is eljöttök majd néha.

- Az biztos. Vagy ha vége a forgatásnak ti is eljöhetnétek hozzánk - csillant fel Lizzy szeme az ötletre.

- Még meglátjuk.

- Rendben - mondta mosolyogva.

- Köszönöm, hogy meghallgattál. Nem akarok rosszban lenni veled, mindig is nagyon kedveltelek, és bántott, ahogy viselkedtem veled.

- Mondtam, hogy felejtsük el. Én is kedvellek, és részemről minden rendben - mosolyogtam rá, majd Lizzy megölelt.

Ezután kissé elfeledkezze magunkról, jól elbeszélgettük az időt.

- Lassan mennünk kéne, nagyon késő van - álltam fel.

Rögtön eszembe jutott, hogy Rob hol van, és vajon mit csinált eddig. Gondolni sem akartam erre, igyekeztem kiverni a fejemből.

Lementünk a nappaliba és igazam volt. Még mindig nem jött. Biztos jól szórakoznak együtt - gondoltam, igyekezve nem kimutatni, mennyire fáj a gondolat.

- Elszunyókált a drágám - mutatott Claire Richard karjaiban alvó fiamra.

- Holnap átjöhetnétek hozzánk, míg mi elmegyünk a fotózára - mondtam Claire-nek.

- Ha nem zavarunk - gondolt szerintem itt a férjemre.

- Dehogy is - mosolyogtam rá.

- Mi elmehetnénk megnézni a fotózást? - kérdezte Lizzy.

- Mi?

- Igen, Tom és én.

- Ez jó ötlet. Ugye lehet? - nézett rám kérlelően Tom.

- Persze ha akarjátok. Steve mondta Robnak is hol lesz, ott találkozunk délelőtt. Előtte titeket Rob áthozhat hozzánk, addigra Ricky is felébred - néztem Claire-re.

- Köszönjük kicsim - mosolygott rám.

- Ha megjön a fiam, majd megemlítjük neki a holnaputáni programot - mondta Claire.

- Mi lesz holnapután? - kérdezte Rob, aki ebben a pillanatban lépett a nappaliba.

Még szerencse, hogy Claire nem kérdezett rá, hol volt eddig. Nem is akartam tudni, mit csináltak ennyi ideig kettesben. Jobbnak láttam inkább menni.

Nem tudom, mit fog szólni az anyja ötletének, de Clairnek persze lehetetlen nemet mondani. És ha másnak nem is, annak örülni fog, hogy a fiával lehet.

- Később megbeszéljük. Kristenék menni akartak, a pici már elaludt és késő van.

- Hazaviszlek - mondta nekem.

- Nem kell. A sofőr hazavisz, ne fáradj, ezért nem kellett volna sietned - mondtam neki, és tudta, mire céloztam.

- El akartam köszönni a fiamtól - mondta és közelebb lépett hozzám, miután Richard a karjaimba adta a fiam.

Claire-ék elköszöntek tőle egy-egy kis puszival, ezután lépett Rob elénk.

Megsimogatta fiát, és ő is adott egy puszit neki.

- Nagyon szeretlek - mondta halkan alvó kisfiának.

Ilyenkor mindig képes voltam elérzékenyülni, hogy legalább őt szereti. Ezt sosem tagadhatom le.

Akaratlanul is eszembe jutott, mit gondol majd, ha megtudja, hogy ismét terhes vagyok.

Ennek az ideje is hamarosan eljön, hiszen nemsokára vissza kell mennem az orvoshoz.

- Anyukádékkal megbeszéltük a holnapot, mi pedig a fotózáson találkozunk holnap.

- Renden - válaszolta a szemembe nézve, miközben Rickyt simogatta.

Mintha mondani akart volna még valamit, de végül meggondolta.

Te akartad így - mondtam magamban, és inkább arra gondoltam, miért is maradt el ilyen sokáig. Olyankor könnyebb nem az iránta érzett szerelemre gondolnom, ha ez lebeg a szemem előtt.

Fogalmam sincs, képes leszek e valaha is túllépni ezen. Ez még a jövő zenéje, hogy mi lesz mindennek a vége.

Nem is akartam még gondolni erre.

Elköszöntem tőlük, mondván, hogy holnap is találkozunk és a fiammal hazafelé indultunk, azon töprengve, mit hoz számunkra a holnap és a holnapután, amikor egész nap együtt leszünk és igyekeztem elfelejteni, nem is gondolni a mai estére, ami számunkra ténylegesen a véget jelentette. . . . . . . . . .

Szép hétvégét nektek!

Sziasztok!

Csak elköszönök pár napra, nekem holnap kezdődik a pihi. Holnap irány Pécs, egy blogtali a csajokkal, de hátha van aki ezt már tudja. Kim, Heni, Pixie és még jó páran leszünk :) szóval nem leszek, csak vasárnap este jövök haza. Hétfőn még szabin vagyok, akkor ha minden igaz PP-re jön friss, utána igyekszek a többire is.

Addig is szép hétvégét nektek (L)

És köszönöm szépen az eddigi komikat, ha hazaértem válaszolok rájuk.

Pusszantás nektek: Liz