33.fejezet

33.fejezet




/Kristen/



Miután Rickyvel hazaértünk, addigra a kis drágám ismét aludt. Steve elvette tőlem és lefektette. Addig én is lezuhanyoztam és benéztem az én kincsemhez. Steve még vele volt.

Mellé léptem, ő pedig hátulról a karjaiba zárt, és együtt néztük a fiamat, a fiunkat, akit mindennek ellenére, és hogy Rob az igazi édesapja, még mindig a sajátjaként szeret.

Furcsa kissé, ugyanakkor jó érzés volt a férjem karjaiban lenni, akit nagyon szeretek, ha bár sajnos nem szerelemmel. Mennyivel könnyebb lenne őt szeretni úgy mint Robot.

De az élet bonyolult, és egy olyan valakibe szerettem bele, akibe lehet, hogy nem kellet volna. De nem mi választunk. Mégis részben hálás vagyok neki, hiszen sok mindent, főleg két csodás embert köszönhetek ennek a szerelemnek. Rickyt, a kisfiam akit mindennél jobban imádok, és a még meg nem született gyermekem, akiről hamarosan kiderül, hogy kisfiú vagy kislány lesz.

Pár nap múlva, ahogy Steve mondta, ha minden igaz elutazunk felvenni pár jelenetet a szigetre. Ott ismerem még majd azt a pasit, aki a férjemet fogja alakítani a történetben. Robot persze, aki az úgymond szeretőmet játssza nem kell bemutatni.

Addig is, holnap vár ránk egy fotózás, de a másnapra ezután még gondolni sem merek. Semmiképp sem akartam visszautasítani Clairet,hiszen így is olyan keveset látják a fiúkat és az unokájukat,így belementem. Nm is sejtve mire vállalkoztam ezzel, és Claire miféle ajánlatokkal jobban mondva ötletekkel jön még elő.

Mielőtt lefeküdtünk volna átbeszéltük Stevel a továbbiakat és a filmes dolgokat többek között az utazást is.

Másnap reggel elég korán ébredtem, kissé émelyegve is, a terhesség miatt.

Steve készített nekem reggelit, addig én Rickyt etettem meg. Kicsivel később jött a telefon Lizzytől, hogy mikor jöhetnének át a fiamhoz, mivel úgy beszéltük meg, hogy itt lesznek vele ameddig mi a fotózáson leszünk.

Kissé féltem ezt elmondani a férjemnek, mert erről még nem szóltam neki. Szerencsére nem volt semmi ellenvetése a dolog ellen. Sőt, nemsokkal később amikor megérkeztem örömmel üdvözölte Rob szüleit, Lizzy és Tomot is. Na Robbal már nem volt ilyen kedves, de ahhoz képest normálisan állt hozzá is.

Claireék számára láttam, hogy kicsit furcsa volt a helyzet, hiszen tudták, és tudják, hogy a fiukat szerettem, és mi volt köztünk, és most a férjemmel látnak.

Robon semmi érzelmet nem láttam, hogy kimutatott volna. Egyedül Ricky volt az aki miatt idejött, és vele boldognak láttam, akárcsak a fiamat az apja karjaiban.

Nekünk azonban indulni kellett, előtte még Clairet körbevezettem, hogy nyugodtan érezzék magukat otthon, amíg mi odaleszünk.

- Ha nem bánod kicsim készítek valami ebédet mire jöttök.

- Ugyan ne fáradj, összedobok én valamit ha megjöttünk. Eszedbe ne jusson, hogy te főzz.

- Ez nem fáradtság kicsim, Richard addig ellesz az unokájával, és szívesen teszem tudod - mosolygott rám, aminek nem lehetett ellenállni, és nemet mondani sem.

- Akkor ti jöttök? - kérdezte Rob Lizzyéket.

- Persze, ki nem hagyjuk - válaszolta Tom.

Egy egy hatalmas puszit adtunk a kicsikénknek, akit a nagyszüleire bíztunk, és a stúdió felé indultunk, ahol a fotózás lesz.

Lizzy és Tom Rob kocsijával jöttek, én pedig Steveel.

Mivel maga a film elég sok erotikus részt tartalmaz, végtére is majdnem, sőt rólunk szól, így ilyesmi témákra is számítok.

Különböző helyzetekhez voltak megcsinálva a díszletek mire beértünk. Steve rögtön a fotóssal beszélt, minket pedig átöltözni küldtek.

És ahogy sejtettem, igencsak erotikus témájú képek is lesznek, egy magazinban jelennek majd meg. Ha minden igaz a képeket film promóképeit, pedig többnyire a szigeten készítik majd el, ahol találkozhatok majd a férjemmel is, vagyis aki a filmben alakítja majd. Ő talán, sőt az egyetlen akit mg nem ismerek.

Eddig ő másik filmen dolgozott, így majd a szigeten találkozunk vele, és kezdünk neki a közös munkának.

Meg sem lepődtem mikor nekem ruhaként egy fekete kis kombinészerűséget készítettek ki. Miután felvettem megkaptam a sminket is. Magamra kaptam azért egy köpenyt amíg a helyszínre mentem, kissé hidegnek is éreztem a levegőt, habár ami hamarosan forrni fog, akkor pedig már biztos voltam benne amikor Robot megláttam.

Egy kaptatott farmert viselt és egy fehér trikót ami jól kihangsúlyozta a felsőtestét. Gyorsan le is vettem a pillantásom róla amikor megláttam.

- Jól vagy kicsim? - lépett oda hozzám Steve, és kaptam tőle egy pohár gyümölcslét, és egy vitamin tablettát ami az orvosos irt fel a baba miatt.

Reméltem, hogy Rob ezt nem vette észre, most még nem akarok magyarázkodni neki. Bár végül is néhány nap múlva úgy is megtudja az igazat. Amint hazajöttünk az utazásról úgy is mennem kell vissza ultrahangra, és arra szeretném már magammal vinni.

Miután Steve is megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, nem szédülök és hasonlók a kamerák elé engedett.

A fotós James már várt ránk, ahogy a díszletek is.

Kissé félve léptem oda, remélve, hogy Ő ezt nem látja rajtam.

Elsőként egy kanapé volt beállítva. Erre kellett ráfeküdnöm, ő pedig szorosan mellém feküdt miközben magához ölelt és az arcom nézte, nekem pedig a kamerába kellett néznem.

Már ekkor úgy éreztem, nem lesz ez így jó. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, amin hozzámért, bár szerencsére most a testem remegése sem árult el.

A fotós közbe elégedetten kattintgatott, közben a pózon, arckifejezéseken változtatva.

Akkor voltam bajban amikor a szemébe kellett néznem, és szorosabban hozzá bújnom, sőt oly annyira közel hogyha csak pár milliméternyit közelebb hajolok hozzá megtudtam volna csókolni.

Pokolian nagy volt a kísértés, és igyekeztem nem kimutatni. Ezen Rob sem segített, aki szintén hasonlóan nézett rám, ugyanakkor ott volt a szemében ugyanaz a kissé talán cinikus, nőcsábász kifejezés.

Ez miatt talán ha erre és Ninára gondoltam, könnyebben ment, hogy ne akarjon a szívem kiugrani a helyéről valahányszor megérint.

Szerencsére ezután végeztünk a képekkel. Egyenlőre. Pár perc szünet és átöltözés után jött, vagyis jöttek a következő pózok.

A díszlet egy irodaszerűséget képét láttatta. Robnak itt kellett egy székre ülni. Szerencsétlenségemre engem pedig a fotós rögtön az ölébe utasított. Kellettlenül másztam az ölébe, ő persze elégedett vigyorral a képén nézett rám.

Ruhaként egy rövid kis szoknya és felső volt rajtam, hozzá kell tennem a szoknya alig takart valamit. Mire Rob ölébe másztam jóformán az egész lában meztelen volt, így kellett az ő lába köré csavarnom az enyémet miközben testünk szorosan összetapadt.

Ha az előző pózokat gondoltam forrónak, akkor ez már lángoló. Nem gondoltam, hogy lehet annál rosszabb. Tudták, hogy tegyék próbára a tűrőképességem. A vérem őrült iramban száguldott az ereimben, miközben a lélegzetem is egyenletlenné vált, főként amikor a szemembe nézett, és arcra egyre közeledett felém.

Kezei közben jóformán a fenekemre vándoroltak, úgy tartott még közelebb magához. Szemeinket behunytunk, ahogy utasítottak, és ajkaink egyre közelebb értek egymáshoz.

A fotós közben néha utasított minket, mi, legalábbis én igyekeztem figyelni is rá, bár nehezemre esett bármi másra koncentrálni miközben ilyen közel voltam hozzá.

A következő pillanatban Rob a szemembe nézett. Hiába próbáltam nemtudtam kiolvasni belőle mit is érez, vagy gondol.

Annyira közel hajolt, éppen megcsókolni készült, habár nem kérte senki, mikor szerencsére közbe szólt a fotós.

- Ez tökéletes. Szinte forr köztetek a levegő. Hihetetlen,fantasztikus képek lesznek.

- Látom a kémia működik köztetek - tette hozzá James.

- De még mennyire - válaszolta Rob azzal az öntelt vigyorral a képén.

Még szerencse, hogy ekkora már lemásztam, sőt elmenekültem az öléből, különben pofon is vágtam volna, még képes adni itt a macsót.

- Ejha szuper képek lettek, ti aztán tudtok - jött oda hozzánk Tom, és gratulált Lizzy is.

Ezután készítettünk még jó pár képet. A következő sorozatot egy motoron csináltuk. Erre ült rá Rob nekem pedig szintén egy kis sokat sejtető ruhában kellett szemből az ölébe ülnöm.

Közben elhatároztam, nem fogok semmifajta érzelmet kimutatni amivel elárulhatom magam. Nagyon nehéz, mégis sikerült.

Egy kis kávé és cigiszünet következett. Persze ezek közül én egyikből sem kaptam. Steve azért gondoskodott, hogy ne maradjak éhen, hogy rendesen egyek. Egy kis édességet kívántam, és rögtön teljesítette az óhajom. Végig mellettem volt, Lizzy is benézett hozzám.

- Akkor holnap velünk töltitek a napot? - kérdezte Lizzy, ekkor dugta be a fejét az ajtón Tom is.

- Igen, megígértem anyukádéknak is.

- Csak miattuk? - kérdezte Tom.

- Igen. És ne kezdjünk megint bele - kértem.

- Oké, de be kell látnotok, főleg azután amit itt láttunk, hogy még mindig odáig vagytok egymásért, ha tagadjátok is. De oké, én egy szót sem szólók. - mondta Tom.

Beszélgettünk még egy kicsit, míg Steve elintézett pár dolgot a holnaputáni utazáshoz, és véget is ért a szünet. Előtte ismét új ruhát kaptam.

Csupán egy farmert és egy fekete melltartón. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam zavarban, hiába látott már ő így, de mások nem, és ez zavart. Bár még mindig jobb mintha teljesen meztelennek kéne lenni.

A helyzeten nem sokat dobott amikor Robot megláttam. Hatalmasat nyeltem amikor a díszletekhez érve megpillantottam őt. Csupán egyetlen farmer volt rajta felsőteste pedig meztelen. Kezdte nálam kiverni a biztosítékot ez a fotózás, nem kevés erőmre van szükség, hogy ne essek neki Robnak, akármennyire is távol kellene lennem tőle. Hála ennek a filmnek, ez nem éppen fog menni.

Nem is tudom miért mondtam igent a holnapi napra? Hogy fogok egy egész napot kibírni a közelében? Millió kérdés a fejemben amikre a választ nemtudom. Mit tenni sem tudok, csak kivárni mi lesz ebből az egészből, és legalább megpróbálni betartani az elhatározásaim.

Egy olyan nőt szeretnék látni, aki képes lenne ellenállni ennek a pasinak? A fenéért kell ilyennek lennie? A legnagyobb baj, hogy szerintem még ezek ellenére is tisztában van vele milyen hatást képes elérni nálam.Ez az amin változtatnom kell. Egy ördögi kis ötletnek a fejemben hála már sejtem is, hogy hogyan.

Muszáj véget vetnem ennek, bármibe is kerül. Ő sosem lenne hűséges hozzám, én pedig képtelen lennék ismét bízni benne.Igyekeztem nem is rágódni ezen. Sőt azt is kezdem feladni, legalábbis a mai és a holnapi napra, hogy józanul az elgondolásaimhoz híven cselekedjek, mert tudom, hogy ilyen helyzetekben, úgysem menne, így sodródom az árral.

Jelen esetben a következő és utolsó díszlethez mára. Éppen ideje volt már, az hittem ennek már sosem lesz vége. Lizzy és Tom elégedetten nézték a fotózást, és igyekeztem nem gondolni Tom szavaira.

Ő nem szeret engem, és sosem lennék boldog vele. Ő Nina barátja, és mellette még ki tudja hány nőt szédít - mondogattam magamban, hátha ez segít.

Robon maradt a farmer nadrág, ahogy rajtam is, csak ezúttal kaptam egy kis toppot. Rá kellett feküdjek, és amint meztelen mellkasa hozzámért ismét elöntött a forróság és vágy, és akármennyire is tagadni próbálom, a szerelem egy olyan férfi iránt aki korábban ezt nem becsülte meg.

James rögtön utasított minket hogyan pózoljunk. Persze sejtettem, hogy nem valami kellemes pózokat ad ki utasításként. Mert miért is tenné? Mintha összeesküdtek volna ellenem Robbal.

Rob karjaival a hátamat ölelve vont még szorosabban magához vont. Nekem a hajába kellett túrnom még szemeinket lehunyva ajkainkkal egyre közelebb kerülni egymáshoz. Ajkai néha az enyémhez értek, remegést kiváltva belőlem. Tudtam, hiába is tagadnám felesleges lenne.

James odáig volt mennyire fantasztikusak lesznek a képek. Az utolsó képeket lőtte el amikor azt azt utasítást adta amit főleg a tegnap este után egyáltalán nem vártam. Vagyis reméltem, hogy ennek nem kell eleget tennünk.

- Oké, akkor most egy csókot. Egy utolsó kis csók, és szabadok vagytok. Had lássam az eddig látott parázst köztetek - mondta James.

Rob az utóbbi időben tőle megszokott pajkos mosollyal nézett rám.

- Gyerünk Kris, ez legalább megy nekünk. Ez mindig megvolt köztünk. A szikra - súgta a fülembe Rob a többiek számára észrevétlenül.

Legszívesebb ma már nem először ismét felpofoztam volna.

Miért van az, hogy ma mindenki ellenem van? Még ez a félnótás is az idegeimet akarja kikészíteni. Ha ebben az egy dologban igaza is volt.

A kémia az ami mindig is működött köztünk. Még most, hogy már nem vagyunk együtt ekkor is. Hiába szeretem őt, ha képes volt ezt tenni velem, hogy megcsaljon, azóta is ki tudja hányszor. Sosem szeretett úgy ahogy mondta.

Én pedig belementem a játékba.

Ha ezt akarod hát legyen - gondoltam magamban, és igyekeztem visszavenni magamra azt az álarcot amit pár napja öltöttem magamra.

Ezúttal összeszedve magam, hogy a kelleténél többet nem mutassak ki az érzelmeimből én voltam az aki megcsókoltam őt. Ez nem olyan csók volt mint az eddigiek. Hideg, és számító, csupán színészi csók. Legalábbis Rob ezt hitte amikor miután elszakadtunk egymástól rám nézett.

Egy ördögi mosolyt villantottam felé és leszálltam róla. Nem kell neki tudnia, hogy nekem ez a csókja is, mennyit jelentett ha ő másképp is érezte.

Kissé félve mentem Stevehez. Valahányszor valami ilyen alkalom volt, ahol Robbal látott mindig rosszul éreztem magam miatta. Mint mindig most is belém látott.

Örömmel bújtam hozzá, a biztonságot rejtő karokban amikor kitárta őket felém. Kissé meglepett amikor viszont egy csók reményében hajolt felém.

Gyengéd, szeretettel teli csókot lehelt ajkaimra. Ha gazul is hangzik, ajkaimra amit nemrég még Rob csókolt. Bár van egy olyan sejtésem ez a kis jelenet neki is szól.

- Csak, hogy tudja mit veszített - mondta Steve és ekkor jött oda hozzánk James.

- Mire visszajöttök meglesznek a képek. Összeülünk a magazinnal is, és kiválasztjuk mik kerülnek bele, és persze egy pár kérdéses interjút is szeretnének veletek - mondta ezt már nekem is Robnak amire beleegyezően bólintottunk.

- Ez fantasztikus volt. Csodaszép képek lesznek - jött oda hozzánk Lizzy.

Miután a fotós és a többiek elpakoltak mi is addig átöltöztünk. Steve tartott egy rövid megbeszélést, az utazásról, hogy mire is számítsunk ott. Most már tudom, hogy nem valami nyugodt napok várnak rám.

Ekkor még nem is sejtettem mennyire igazam lesz.

Utána sem lesz könnyű, hiszen ha hazaértünk tervezem elmondani Robnak az igazat, hogy ismét babát várok.

A tükör előtt állva az öltözőben a hasamra simítottam a kezem. Ha a picire gondoltam ismét azok a csodás és boldog érzések öntöttek el mint amikor a fiamat vártam, és most ismét átélhetem ezt a csodát. Ez a pár hónapnyi várakozás is örömteli, de mégis a legboldogabb pillanat amikor a gyermekem a karjaimban tarthatom majd.

- Min gondolkozol kicsim? - hallottam meg mögülem hirtelen Steve hangját.

- Csak a picire gondoltam - válaszoltam és mögém lépve átölelt.

- Amint vége a forgatásnak csak pihenni fogsz. Most még nem erőltet meg annyira, szerencsére be is fejezzük mire már látszani kezdene a pocakod. Akkor már nem is engednélek dolgozni. Most is nagyon fogok rátok vigyázni.

- Apropó, ideje mennünk és ennetek valamit. Most már kettő helyett kell enned. - tette hozzá Steve.

- Rendben menjünk. Claire azt mondta főz valamit mire hazaérünk.

- Nagyon rendes nőnek tűnik. Ő és a férje is annak látszik. És nagyon szeretnek téged és a fiad is.

- Ez igaz. Már az elejétől szimpatikusak voltak nekem is, és nagyon megszerettem őket. Szerencsére még most is ilyen jók hozzám, hogy a fiukkal így alakultak a dolgok.

Nem is akartam erre gondolni, Steve is azt mondta inkább induljunk, Ricky is már biztos hiányol minket.

Legnagyobb döbbenetemre, mire kiértünk Rob nem volt egyedül. Nem nagy meglepetésemre Nina lógott a nyakában.

- Mi megyünk, ti is jöttök? Anyukádék biztos várnak.

- Ha nem zavarunk - szólalt meg Lizzy, aki igencsak gyilkos pillantásokat küldött az öccse felé, nem különben Tom is.

- Menned kell még valahová édes? - kérdezte nyálasan Nina Rob nyakában lógva.

- Igen. Kristenékhez megyünk családi ebédre. Ha gondolod Rob később megkeres - válaszolt kissé keményen neki Lizzy egy elégedett mosollyal az arcán.

- Otthon majd találkozunk. Holnap úgy is jöttök át. Puszilom, és öleld meg helyettem a fiam - mondta Rob Lizzynek, és elköszönt tőlünk, majd Ninával kézen fogva elment.

Akárcsak én Lizzy, és Tom is tátott szájjal bámultunk utánuk.

- Erről ennyit - mondtam halkan, de annyira azért nem, hogy ők ne hallják meg, csak a hangomból kiérződő csalódottságot és fájdalmat igyekeztem leplezni.

Én legalábbis igyekeztem nem foglalkozni ezzel. Inkább hazafelé indultunk, hogy végre . lássam a fiam. Lizzy és Tom is velünk jöttek.

Stevve megkért, ha lehet inkább tegyem ki a szüleinél. Volt egy olyan sejtésem miért. Feleslegesnek érezte magát, pedig ez bolondság. Mégsem akart hazajönni. Azt mondta megígérte a szüleinek is, így nemtudtam mit tenni.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozunk. - mondta Lizzy.

- Ez nem igaz. Csak nehéz neki. Nem akar zavarni hiába mondtam neki, hogy ez hülyeség. Sajnálom.

- Gondolom akkor holnap se akar átjönni. Bár megértem, hogy kellemetlen ez neki. De az igaz, vagyis látom, hogy imád téged. És a fiad is.

- Igen. És ezért sosem lehetek elég hálás neki. Jobb férjet nem is találhatnék. Mégsem tudom megadni neki azt amit érdemel - mondta kissé halkabban.

- Sajnálom, hogy így alakult az öcsémmel. Nagyon jó ember a férjed. Ha az az idióta el is baltázta legalább egy jó ember van melletted, aki imád - mondta Lizzy amin kissé meglepődtem, de igaza volt, és örültem, hogy megérti.

Hazaérve rögtön magamhoz öleltem a fiam. Claire persze rögtön a fiacskája után érdeklődött.

- Az öcsém egy idióta - vágta rá rögtön Lizzy, mire Claire rászólt.

Lizzy el is mondta az okát az előbbi kijelentéséért.

- Oh - ennyit tudott mondani Claire, és bocsánatkérően pillantott rám.

- Nem számít, azt tesz amit akar. Az ő dolga - válaszoltam és inkább a fiamra figyeltem.

Egy finom ebéd után amit Claire készített kiültünk a kertbe. Ricky remekül érezte magát Richardnál míg mi beszélgettünk. Lizzy mindent elmesélt a fotózásról. És az utazásról is. Ezért is örült Claire, hogy a napot egy együtt töltjük holnap, mert utána ismét elutazunk és kitudja mikor látja újra a fiát és az unokáját.

- Erre is van egy ötletem, Richardal beszéltünk róla, de erről majd holnap.

Na ettől ismét félni kezdtem. Nem akarok több meglepetést, Robbal töltött időt meg főleg.

Akaratlanul is eszembe jutott, hogy most azzal a nővel van. Képek sokasága játszódott le a fejemben mit csinálhatnak éppen.

Elég Kristen, ne gondolj erre.

Ricky hála az égnek elterelte a figyelmem. Nagyon szép délutánt töltöttünk Claireékkel. Pont akkor indultak amikor Steve megjött.

Elköszöntünk tőlük, ők is főként Rickytől, mondván, hogy holnap találkozunk. Steve nem annyira volt oda az ötletért, de nem akartam Claire örömét elrontani, és úgy nyugodtabb leszek ha ők is ott vannak.

- Kicsit pihenned kéne kicsim. Rickyt is lefektetem addig, elég álmosnak tűnik - mondta Steve.

Nem éreztem magam fáradtnak, de nem ellenkeztem Stevel. Amint azonban lefeküdtem a szobában pillanatok alatt elnyomott az álom, jóformán átaludva az éjszakát is . . . . .

Másnap reggel görccsel a gyomromban ébredtem. Nem a baba miatt, hála istennek vele minden rendben. Inkább az idegességtől ami a mai napot illeti. Hiába nem szabadna idegeskednek nem mindig bírok magammal. Igaz ha a picire gondolok mindig megnyugszom, már csak miatta is.

Reggel Steve elköszönt tőlük mivel elég sok dolga van mára, a forgatások és az utazás miatta.

Rickyvel együtt megreggeliztük és felöltöztünk.

Nemsokkal később elindultunk már úton voltunk Robékhoz. Amikor megérkeztünk Tom és Richard jöttek ki elénk. Lizzy és Claire a konyhában ügyködtek.

- Kicsim, de jó, hogy itt vagytok - köszöntött minket és rögtön magához vette Rickyt.

Akaratalanul is, de rögtön őt hiányoltam, hiszen nem láttam még mióta megjöttünk.

- Elég későn ért haza az éjjel, még alszik - mondta Claire, és láttam rajta, hogy nem szívesen mondja el ezt.

Tehát igaz volt a megérzésem. Dühöt és csalódottságot éreztem, ami az utóbbi időben elég sűrűn Rob miatt. De ez a nap nem róla szól. Igyekszek majd nem tudomást venni róla.

Mivel már reggeliztünk Claire majd ebédet csinál később, viszont a sütijét meg kellett kóstolnunk, és finom gyümölcs pépet készített Rickynek is és a kertbe mentünk.

- Később fürödhetünk is egyet, Rickynek s tetszene - mondta Lizzy.

Már ellenkeztem volna, hogy nem hoztam fürdőruhát, Lizzy persze mindenre gondolt.

- Majd én adok neked - mosolygott rám.

- Oké - adtam meg magam, mert tudtam, hogy vele úgysem érdemes ellenkezni.

- Kris, kérdezhetek valamit? - szólalt meg Tom, és összenéztek Lizzyvel.

Valamiért sejtettem, hogy rosszban sántikálnak.

- Persze.

- Gáz lenne ha mi is el akarnánk menni veletek holnap? Jó buli lenne, csak lesz egy kis időtök kikapcsolódni is - nézett rám boci szemekkel.

- Nemtudom. Megkérdezem a férjem és megbeszéljük.

- Oké, állati jó lenne - kacsintott Lizzyre.

Lehet, hogy nem is rossz ötlet, talán nem kéne annyit vele lennem, és könnyebb lenne ha ha ott lennének.

Éppen beszélgettünk, mikor megjelent Rob. Kissé nyúzottan és álmos fejjel. Ricky rögtön felé nyújtózott.

- Szia kicsim - mosolygott rá és egy nagy puszit adott neki.

- Szia - köszönt nekem is, egy mosoly kíséretében. Én kissé hűvösen viszonoztam.

- Menj reggelizz fiam, utána csatlakozz hozzánk - mondta neki Claire.

- Szerintem addig adhatnánk valami kényelmesebb ruhát a picinek és pancsolhatnánk egyet, csodás az idő - tette hozzá.

- Ez jó ötlet. Gyertek, adok neked is valami ruhát - mondta Lizzy.

Ő vette át a fiam az apjától a házba indultunk.

Lizzy szobájába mentünk ahol választott nekem egy bikinit.

- Öltözz csak át, én addig a szobájába viszem a kis herceget - mondta és magamra hagyott.

Felvettem a fürdőruhát mikor épp csörgött a mobilom, nem is sejtve, hogy igaz a mondás miszerint a történelem ismétli önmagát, és milyen galibákat okoz ez a telefon.

Ashely keresett.

- Ma nem jó. Robbal és a szüleivel töltöm a napot - mondtam, mire a vonal túlsó végén is halottam és láttam magam előtt a döbbent arcát.

- Ne aggódj, nem vagyunk egyedül, minden rendben.

- Te tudod Kris, de vigyázz vele. Jobb lenne távol maradnod tőle, csak annyit legyél vele amennyit kell.

- És hogy vagytok? - kérdezte.

- A baba?

- Minden rendben. A babával is. Jövőhéten megyünk ultrahangra. Steve nagyon vigyáz ránk.

- Örülök. És tudjátok majd milyen nemű lesz?

- Nem. Az még nagyon korai, talán majd az utánalevő ultrahangon. De minden rendben és ez a lényeg, hogy egészséges legyen. Mi nagyon fogjuk szeretni.

- Ez igaz. Azért vigyázzatok magatokra. És mindenképp hívj ha megjöttetek, mesélned kell.

- Oké, vigyázunk. Puszilom Nikkit - mondtam és elköszöntünk egymástól.

Letettem a telefont, magam köré csavartam egy törölközőt, még véletlenül sem akartam semmi okot adni Robnak, semmilyen megjegyzésre vagy bármire.

Épp indultam volna kifelé mikor az ajtó felé fordulva megtorpantam.

- Tényleg jól hallottam? Terhes vagy Kristen? - érkeztek a kérdések az ajtó felől, és engem elöntött a pánik, hogy ismét lebuktam, pedig még nincs itt az ideje, hogy ő megtudja. . . . . . . . .








Köszönöm szépen annak a pár embernek akik az előző fejezhez véleményt írtak :) (L)