Sziasztok!
Mint látjátok nem friss lesz. Legalábbis egy kis ideig nem. Mostanság mindig összejött valami, és elfáradtam, elegem is lett ebből-abból. Minden értelemben, a meló miatt is, és jövőhéten se nagyon tudnék írni mert szinte nem is leszek, szóval kell egy kis idő, pihenés.
Nem fogok bezárni meg semmi ilyesmi, csak egy kis idő, nemtudom a jövőhét max, átgondolni mindent és pihenni.
Mindegy ez hosszú, és nem is fontos, szóval egy kicsit eltűnök.
Ha bárkinek bármi baja van, a mail címem ki van írva. Bár zajlik itt az élet nélkülem is, szóval :DDD Remélem azért nem tűntök el, csak néhány nap, aztán ismét jönnek a frissek majd, de ezt most muszáj.
Legyetek jók addig, pusszantás: Liz
A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. március 19., szombat
2011. március 15., kedd
Új RS sztori 2.dik fejezete FENT
Ha olvasod és érdekel, akkor feltettem az Új RS sztorim második fejezetét :)
KATT: http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/2011/03/2-ket-ferfi-ketfele-vonzalom.html
KATT: http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/2011/03/2-ket-ferfi-ketfele-vonzalom.html
2011. március 14., hétfő
23.fejezet
Sziasztok! Itt is a következő fejezet, azt hiszem panaszkodni nem fogtok, khmmmm :DDD Jó olvasást hozzá, és köszönöm a komikat az előzőhöz. Köszi Puszmónak :) Addig is nyomás olvasni, és várom a véleményeket :) Pussz: Liz
23.fejezet
/Rob/
A hajnali fények első sugarai bukkantak fel, mikor Kristen teste még mindig a karjaimban volt.
Elaludtunk a parton. Bár egy ilyen fantasztikus éjszaka után nem is csoda.
Minden félelmem, amit az keltett bennem, hogy a férjével láttam, sikeresen elfeledtette velem. Teljesen megőrjít ez a nő.
Édesen szuszogott a karjaimban, miközben meztelen testel simult hozzám. Viszont egyszer minden véget ér. És akármilyen rossz is, vissza kell térnünk a valóságba. Jelen esetben neki a férjéhez.
Hiába az én karjaimban töltötte az éjszakát, most hozzá fog visszamenni. A távolba meredtem és megpróbáltam nem erre gondolni, miközben Kristen ébredezni kezdett a karjaimban.
- Szeretlek, csak téged. És már nem tart sokáig. Soha senki másé nem leszek, csak a tiéd - szólalt meg hirtelen, mintha hallotta volna az iménti gondolataim.
- Tudom. Csak néha a féltékenység elfeledteti velem ezt. Sajnálom.
- Majd igyekszek, hogy észben tartsd - mondta egy cinkos mosollyal az arcán, és egy csókért hajolt felém, amit képtelen voltam nem megadni neki.
Nyelvünk egymásra találva édes táncot lejtett, miközben kezeimmel testén kalandoztam.
- Akármennyire is jó így, muszáj mennünk - adott hangot ő is a nem tetszésének.
- Tudom - sóhajtottam lemondóan miközben lemászott rólam, és magára kapta a ruháit, majd vissza lerántottam magamhoz és szenvedélyesen csókolni kezdtem.
Mindent, amit iránta érzek belesűrítettem ebbe a csókba, ami egyre forróbb lett. Épp időben és hatalmas erőfeszítésnek hála sikerült elszakadnom tőle, mielőtt ismét ott kötünk ki, ahol az éjszaka, amit én nem bántam volna.
- Hű, ezt miért kaptam?
- Kaptuk. Csak, hogy kibírjam, amíg ismét velem lehetsz - mondtam talán kissé szomorúan.
- Hamarabb, mint gondolnád. Tudod, hogy ha itt vagy a közelemben, úgysem fogom bírni nélküled.
- Azt örömmel hallom - válaszoltam, majd egy utolsó édes csókot váltva egyelőre kézen fogva indultunk vissza.
Még látótávolságon kívül egy utolsó csók erejéig magamhoz vontam, amit ugyanolyan, ha nem nagyobb szenvedéllyel viszonzott, mint a parton, majd elsuttogta azt a szót, amiért meghalni is képes lettem volna.
- Szeretlek - mondta, miközben karjai a nyakam köré voltak tekeredve, és arcát a nyakamba fúrta.
- Én is szeretlek - adtam a választ és egy szerelmes csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.
Majd akármilyen rossz is volt, elengedtem őt, és én is a szobám felé tartottam. Ahol nem nagy meglepetésemre Tom várt rám.
- Végre haver, jól telt az éjszakád? - kérdezte, mintha nem tudná.
- Oké, ez a vigyor mindent elmond.
- Akkor minden kérdezed?
- Hátha mesélsz valamit?
- Csak szeretnéd.
- És Ariana?
- Még alszik, gondolom - mondta kissé furán Tom.
- Mit műveltél Tom?
- Én? Semmit - mondta nem túl meggyőzően.
- Haver, ha megbántod a nővérem, megöllek - gondoltam Vicre.
- Nem vagyunk együtt Vickel. Ő elég messze van tőlem, így nem sok értelme.
- Akkor mi volt az köztetek Londonban, mikor otthon voltunk?
- Semmi, mi csak. . . .
- Ne bántsd meg őt Tom. Ő, ahogy láttam, nagyon kedvel téged.
- Senkivel nem csináltam semmit, mióta eljöttünk otthonról. Még így sem, hogy végül is nem vagyunk együtt. De . . .
- Érzel valamit iránta, vagy csak ő is olyan lenne, mint a többi nő, Tom?
- Nem. Ő más. Tudod, hogy én nem vagyok az a szerelmes típus, inkább az egy éjszakás kalandokra esküszök, de Vic más. Már csak miattad sem tenném ezt vele, de ő . . . .
- Te belezúgtál haver - mondtam a diagnózisom.
- Én? Nem. Hülyeségeket beszélsz - próbált félrevezetni.
- Ugyan, nem kell tagadnod. Veled is megeshet. És elnézve titeket otthon, helyesek lennétek.
- Akkor sem menne. Ő ott van, én meg itt. És félek, hogy . . .
- Mitől Tom?
- Hogy megbántom. Tudod, hogy nem vagyok az a hűséges típus.
- Igen, de te mondtad, hogy Vic más. és hogy mióta eljöttünk nem volt más nő. Ha itt lenne veled, akkor biztos vagyok benne, hogy menne ez nektek.
- Nem tudom, haver.
- Okéé, gondold át és beszélj vele. Vagy arra gondoltam beszéltek Steve-vel, hogy míg ő mindent elintéz erre a forgatásra, addig néhány napra hazamehetnénk. Egy ideig a munka miatt úgysem lenne időm.
- Tényleg? Mikor? Beszélsz Steve-vel?
- Ejha, de sietős lett valakinek - nevettem a reakcióján.
- És pont jól jön, akkor összehozhatjuk a bulit is - tette hozzá Tom.
- Milyen bulit?
- Valami Kellan nevű srác írt neked emailt, hogy Londonban forgat, és ha netán hazamész, összefuthatnátok. Ki is ez a pasi?
- A tesóm.
- Mi van?
- Csak ő alakította a testvérem, az egyiket a Twilightban.
- Így már értem. Szóval?
- Miért ne? Majd beszélek vele, hátha el tudnának jönni Nikkiék is, és csapnánk egy bulit. Ők is nagyon jó fejek, és azt hiszem Kellanal jól megértenétek egymást.
- Akkor mindenképp össze kell hoznod - vigyorgott Tom.
- Oké, majd összehozom. De előtte ezeken a napokon legyünk túl.
- Ugyan, olyan rossz nem lehetett?
Mint mindig Tom addig faggatott még mindent el nem meséltem neki. Na persze azért nem mindent.
- Akkor nincs miért aggódnod. Imád téged a csaj, csak bírd ki ezt a kis időt, amíg ejti a férjét.
- Igyekszek.
Beszélgettünk még egy kicsit reggeli közben majd Ariana is befutott. Épp indulni akartunk a partra, mikor Kristenékbe botlottunk.
Steve a kezét fogta, míg Ricky a karjaiban volt.
Máris kezdett elönteni a düh, majd Kristen egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.
Nem éppen így tereztem a napot, de még szerencse, hogy nem nagyon enyelegtek itt előttem. Az biztos kiverte volna a biztosítékot.
Délután, míg mi a helyszíneket néztük meg a szigeten, Kristen visszament a szállodába a fiával. Ekkor tudtam beszélni egy kicsit Steve-vel.
Láthatóan semmi veszekedés nem történt köztük, legalábbis amiatt, hogy Kristen velem töltötte az éjszakát.
Rákérdeztem a Londoni út ötletemre is.
- Persze, menj csak. Ha elkezdünk forgatni, úgysem lesz sok szabadidőnk. Utána pedig majd jön a Twilight következő része. Nekem is el kell majd utaznom pár napra elintézni néhány más üzleti ügyem.
Ezt hallva rögtön beugrott valami.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Már csak néhány dolgot kell, elintézzek, és kezdhetünk. Ha visszajöttél lesz egy party egy kis megbeszéléssel a kollégákkal, hogy megismerjétek egymást, meg ilyesmi. De addig nyugodtan hazamehetsz. Gondolom, a szüleid is örülni fognak neki.
- Igen, szerintem is. Nem soka látnak mostanság.
- Pont ezért. Biztos örülnek majd, hogy hazamész.
- Miről beszélgettek? - lépett mögénk hirtelen Kristen immár Ricky nélkül, majd Steve rá is kérdezett, merre hagyta őt.
- Elaludt. Vigyáznak rá, gondoltam megnézlek titeket - mondta, majd Steve a felesége dereka köré fonta karjait és magához vonta.
Kezdett elszakadni önuralmam egyre vékonyabb cérnája, de igyekeztem tartani magam, hogy ne tépjem ki rögtön a kezei közül Kristent.
- Csak Rob elkérte megát pár napra, amíg elutaznak a forgatások előtt.
- Mi? De hova? - kérdezte Kristen, nem kis rémülettel a szemében.
- Csak hazamegyek a szüleimhez - válaszoltam én neki, mire kissé megnyugodni láttam és fellélegezni.
Szerencsére közbeszólt Steve mobilja, és arrébb vonult kicsit.
- Mi az? - kérdeztem rögtön Kristentől és közelebb léptem felé, majd egy pálmafa takarásába rántottam és nekidöntöttem, miközben karjaimat a dereka köré fontam. Tudtam, hogy veszélyes, de képtelen voltam parancsolni magamnak.
- Semmi, csak . . . - hagyta abba, majd elfordította a fejét.
- Mi a baj, Kris?
- Én csak, azt hittem, hogy . . . .
- Mit?
- Hogy eleged lett, és el akarsz menni. Eleged belőlem, és elhagyni.
- Hogy hihetted ezt? Mondtam, hogy képtelen lennék erre. Az életemnél is jobban szeretlek.
- Csak megijedtem, és rögtön rosszra gondoltam.
- Semmi okod rá. Csak Tommal beszéltünk reggel, és mivel neki hiányzik Vic, nekem meg anyuék, és a munka közben nem lenne időm, haza akarok menni pár napra. Ennyi az egész. Eszemben sincs elhagyni téged. Azt soha.
Nem is hagyta, hogy tovább mondjam. Ajkaival lecsapott az enyémekre.
Nem gondoltam volna, hogy erre vetemedik, főleg mikor pár méterre van csupán a férje, de jól esett. Tudni, hogy fél, hogy elveszít.
Miközben ajkaink egymást becézgettek, megpróbáltam a lehetetlent. Még közelebb vonni őt magamhoz, miközben nyelveink érzéki táncot lejtettek.
Pillanatokkal később azonban muszáj volt elszakadni egymástól.
- Soha nem hagylak el. Eszedbe ne jusson erre gondolni. Szeretlek, ezt ne felejtsd el - mondtam, mélyen a szemébe nézve, majd akármilyen nehezemre esett, elengedtem őt.
Épp időben, ugyanis Steve közeledett felénk.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze - válaszolta Kris.
- Te mikor utazol? - kérdezte tőle Kris. Ezek szerint már neki is mondta Steve, hogy elutazik.
- Arra gondoltam, hogy innen nem haza, hanem rögtön oda mennék, hogy hamarabb végezzek és jöhessek haza hozzátok.
- Rendben.
Az estét is együtt töltöttük. Kristenék, Tom, Ariana és én.
Egy pillanatra sem voltam képes levenni a szemem Kristenről, míg a többiek a filmet tárgyalták ki.
Steve kezei azonban néha olyan helyekre kalandoztak Kristen testén, amik kezdték kicsapni nálam a biztosítékot.
Inkább a pulthoz mentem, és kértem valami erősebbet. Hiába, akármennyire is próbálom, képtelen vagyok elviselni, ahogy a férje megérinti őt.
- Ne haragudj - lépett mellém Kristen.
- Jobb lenne, ha visszamennél, mielőtt észrevesz - mondtam neki.
- Gyere - mondta, majd meg se várva a válaszom kézen fogott és elvonszolt valahová, amit még szerencse, hogy senki sem látott.
Az étterem, egy nem is tudom pontosan hová, egy másik részére vezetett. Itt senki sem volt. Üres asztalok, zongora. Ugyanolyan terem, mint amiben voltunk, csak üres.
- Mit művelsz? Bárki megláthat Kristen.
- Ne aggódj, itt többnyire csak akkor vannak, ha valamilyen rendezvény van.
- Honnan tudod?
- Már jártunk itt korábban Steve-vel - mondta egyszerűen, majd megállt és a karjaimba mászott.
- Nem tudom, meddig fog ez menni Kris. Képtelen vagyok elviselni, ha hozzád ér. Őt is hoztad már ide?
- Nem. Még a házasságunk elején hozott ide egyszer. De felejtsd már el. Mikor hiszed már el, hogy csak téged akarlak? Igen ő a férjem, és szeretem is, de nem úgy, mint téged.
Végignéztem rajta, és ismét meg kellett állapítanom, hogy gyönyörűbb, mint valaha. És elég rövid kis ruha volta rajta, ami máris kezdte életre kelteni a vágyaimat iránta.
- Csak te vagy képes kiváltani belőlem ezt - mondta, majd a következő pillanatban, tettével minden maradék józan eszem elvette.
Végigcsókolta az ujjaimat, majd megfogta a kezem, és közénk vezetve a lábai közé csúsztatta. És igen, fantasztikus volt ismét érezni őt.
A forró nedvességét, amit ott lent találtam, és amit én váltok ki belőle. Nem kellett tovább vezetni. Ujjaim maguktól csúsztak tüzes barlangjába, és az csak még jobban feltüzelt, hogy bugyi nem volt rajta.
Nagyot nyeltem a gondolatra, majd a szemébe néztem. Ugyanazt a vágyat és szerelmet tükrözte, amit minden bizonnyal az enyém is.
Egy kihívó pillantás egy édes mosollyal egybekötve küldött felém, majd miközben ujjaim eltűntetve benne mozgatni kezdtem őket, miközben ajkaimmal lecsaptam az övére.
Igyekeztünk csókjainkkal elfojtani édes hangjait, majd hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam belőle ujjaim és a zongorára ültettem.
Széttárt lábai közé furakodtam, hogy ezúttal nyelvem érezhesse az előbb még ujjam élvezte forróságot.
Kristen hanyatt feküdt a zongorán, miközben megállás nélkül hajszoltam őt a gyönyör felé. Amint az lecsapott rá, megfeszült a teste és magához rántott egy csókra, elnyomni a belőle kikívánkozó hangokat.
- Ez tudod, hogy veszélyes volt, ugye? - kérdeztem tőle, de a szeme csillogása mindent megért.
- Gyere, kérlek. Akarlak!
- Én is Kris, de nem lehet, le fogunk bukni - pillantottam az ajtó felé, amíg még józanul tudtam gondolkodni, de Kris minden áron azon mesterkedett, hogy ennek az ellenkezőjét érje el.
Fogta magát és lemászott, hogy lenyomhasson a zongora előtti székre és az ölembe férkőzzön.
Hihetetlen szenvedéllyel kezdett csókolni, aminek ha akarok, sem tudok ellenállni. Miközben a csípőjét folyamatosan mozgatta, ezzel még inkább az őrületbe kergetve.
- Nagyon veszélyes, amit művelsz - súgtam a fülébe, majd végigcsókoltam a nyakát.
- A te hibád, ezt is te hozod ki belőlem - mosolygott rám, majd kezével a férfiasságom simogatta, amikor is nálam elszakadt az a bizonyos cérna.
Kissé hátra csúsztatta az ölemben, de csak addig, amíg kiszabadítottam magam a nadrágomból.
A következő pillanatban már ismét az ölemben és a vállamba kapaszkodva tüntette el férfiasságom tüzes barlangjában.
Amint megéreztem nedvességét amint körülölel, azt hittem, menten elégek. És csípőkörzéseivel csak még tovább szította ezt a tüzet.
Ajkaival a nyakam harapdálta, míg egyre gyorsabb tempóban mozgott rajtam, és hajszolt mindkettőnket a mennyország felé.
A feneke alá nyúlva segítettem ebben, miközben a kezeimmel a ruhája alá tévedve melleit becézgettem.
Kisvártatva majdnem egyszerre jutottunk fel a csúcsra, csókjaink eközben hangjainkat nyelték el. Szüntelenül csókoltuk egymást, amíg a levegőnk el nem fogyott, majd csak ekkor szakadtunk el egymástól.
Kristen arcát a nyakamba temette, míg mindketten normalizálni igyekeztünk a légzésünk, és kiélvezni a pillanatot, amíg testünk még egybeforr.
- Szeretlek - vallottunk egymásnak immár sokadjára szerelmet, majd kelletlenül, de leszállt az ölemből, és visszarendeztük a ruháinkat.
- Veszélyes vagy.
- Ne mondd, hogy nem tetszett.
- Eszembe sincs, tudod, hogy megőrjítesz, főleg ha ilyeneket művelsz - rántottam magamhoz egy tüzes csókra, majd mivel már így is tovább maradtunk a kelleténél, ideje volt visszamenni.
- Minden rendben szívem? - kérdezte Steve Kristentől.
- Persze, csak kimentünk levegőzni egy kicsit, Rob meg rágyújtott addig - válaszolta vágyaim démona, majd Tomra pillantottam, akinek a szokásos kaján vigyora ült az arcán, a miénken meg nyílván kielégülésé.
Később Kristen menni akart megnézni Rickyt, így elköszöntünk tőlük. Sajnos most tényleg csak ennyire futotta, de a korábban történtek mindenért kárpótolnak.
Bele se akartam gondolni, hogy ismét eljött egy éjszaka, amit kettesben töltenek, de igyekeztem elhessegetni a gondolatot, miközben Tommal és Arianaval visszasétáltunk a szobáink felé.
/Kristen/
Szerencsére Steve aznap reggel még aludt, mikor visszamentem, és másnap sem kérdezett rá, hol voltam éjjel. Persze ha egyáltalán feltűnt neki.
Engem pedig másnap délután rendesen elöntött a félelem, mikor Steve elmondta, hogy Rob elutazik.
Rögtön a legrosszabb dolgok jutottak eszembe. Féltem, hogy elege lett belőlem, és el fog hagyni. Azok után, amiket az utóbbi időben együtt estünk át, nem bírnám elviselni, ha elhagyna.
Imádom őt, és Ricky mellett ő a legfontosabb nekem.
Még szerencse, hogy csak a szüleihez utazik. Bár így sem tudom, ha csak pár napot is, hogy fogok kibírni nélküle.
Igaz Steve is pont akkor utazik el, és Rob bár nem kért meg rá, hogy menjek vele, semmit sem szeretnék jobban. De nem erőltettem, gondolom, a családjával akar lenni.
Csak kibírom azt a pár napot nélküle.
Bár ez a napközbeni néhány óra is kínkeserves.
Este együtt vacsoráztunk velük az étteremben. Steve többször mintha mindenki tudtára akarná adni, hogy hozzá tartozom simogatott. Persze Robnak a végén betelt a pohár.
A pulthoz ment és inni kezdett. Eddig bírtam tovább. A mosdóba megyek indokkal odamentem hozzá. Még szerencse, hogy azért voltak jó páran és Steve-ék sem figyeltek, kézen fogtam és egy az üres terembe vezettem.
Tudtam, hogy megint kiborult Steve miatt, és nem akartam, hogy ismét hülyeségeken kezdjen gondolkodni. Csak őt akartam, itt és most.
Nemcsak azért, hogy meggyőzzem semmi oka a féltékenységre, mert csak őt szeretem, hanem mert kívántam is.
Tudtam, hogy veszélyes volt ezt tennünk, de nem érdekelt semmi. Csak az, hogy akarom őt. És tudtam, hogy ő is csak erre vágyik, és csak a lebukás veszélye tartja vissza, de végül elértem, hogy ne ellenkezzen tovább.
Nem tudom, mióta lettem ilyen merész, de ezt is ő hozza ki belőlem. És nem tagadhatjuk, hogy mindketten élveztünk, és szívem szerint az egész napot a karjaiban, vele összeolvadva tölteném.
És nem mondom, hogy megnyugtatott a gondolat, hogy este Arianaékkal távozott.
Bár őt elnézve, őt sem nagyon dobta fel a gondolat, hogy a férjemmel töltöm az éjszakát. Azok után, hogy Steve próbálkozott a parton, bevallom ettől én is féltem kissé.
De szerencsére nem akart most semmi ilyesmit.
Visszaérve a szobába ő fürdette Rickyt amíg én is lezuhanyoztam, majd mire visszaértem a szobába, ő és a fiam vártak rám az ágyban.
- Idejössz mellénk? - kérdezte Steve, majd válasz helyett melléjük feküdtem.
Vagyis Steve elé, aki hátulról ölelt magához, Ricky pedig édesen szundikált mellettünk. Egy ideig csendben néztük őt, majd csókot lehelt a nyakamra, és nem sokkal később egyenletes légzéséből ítélve ő is elaludt.
Mint mindig most is, nyugalmat és biztonságot éreztem a karjaiban, majd elnyomott az álom . . . . . .
Még két napot voltunk ebben a paradicsomban. A nappalokat többnyire Rob nem nagy örömére Steve-vel és a fiammal töltöttem. Az éjszakáim, akármilyen veszélyes is volt, csak az övéi voltak.
Ki is használtunk minden egyes együtt töltött percet.
Mivel Stevenek üzleti ügyei voltak még, amiért New Yorkba kellett utazni, így Rickyvel kettesben mentünk haza.
Rob pedig meg akarta lepni a szüleit, így ő sem jön vissza LA-be, hanem Londonba megy. Reggel Steve-t kísértük ki a géphez, a miénk kicsit később indult.
Elköszönt tőlem és Rickytől is, megígérte, hogy siet haza hozzánk, majd elrepült.
Mielőtt mi is indultunk volna Rob jött át. Immár nyugodtan jöhetett, hiszen nem volt itt a férjem.
- Mi indulunk.
- Ariana is megy? - kérdeztem, és igyekeztem elrejteni a hangomból a féltékenységet.
- Igen.
- Oké. Akkor majd találkozunk.
- Jó - válaszolta ő is hasonlóan hűvösen, mint én.
Nem tetszett a gondolat, de végül is minek akarná, hogy vele menjek, ott van Ariana. A féltékenység hihetetlen mértékben tört rám, csak azt reméltem, nem látja rajtam.
- Otthon találkozunk - kezdte el mondani, de kopogtak.
- Mehetünk Rob? - állt az ajtóban Ariana.
Utáltam, ha veszekszek vele, de nekem ekkor lett sok.
- Menj. Majd találkozunk - álltam az ajtóban várva, hogy elmenjen, és igyekezetem nem mutatni, hogy mit is érzek.
Elém lépett és kezével az arcom felé nyújt, de elfordítottam a fejem. Nem volt kedvem közönséghez, főleg nem Ariana előtt. Ki tudja, vele mit csinál, vagy fog csinálni Rob. Hiszen őt viszi haza magával.
- Sziasztok. Jó utat - mosolyogtam rájuk, majd Ricky felé fordultam, aki engem követelt.
Rob bánatos szemével váltottunk még egy pillantást, majd Ariana karon ragadta és elmentek. Én pedig a kelleténél jobban csaptam be az ajtót.
Rob is tudja, hogy nem bírom ezt a nőt, főleg azt, hogy körülötte legyeskedik. Erre hazaviszi magával.
Tudtam eddig is, hogy zavarta őt Steve, de esténként és éjszaka mindig vele voltam, és nem panaszkodott. Tudja, hogy csak egy kis időt kértem, és úgy tűnt megérti.
Nem tudom, miért, titkon reménykedtem benne, hogy elhív magával, de ezek után minden remény elszállt. Utálom csak látni is, hogy milyen jól kijönnek ezzel a nővel - mérgelődtem, majd igyekeztem inkább a fiamra gondolni.
Minden összepakoltam magunknak, és már csak a gép indulására kellett várni.
Addig még Rickyvel sétáltuk egyet a parton, miközben felidéztem mindent vele itt töltött csodás percet.
Majd ideje volt indulni, ha nem akartam lekésni a gépet.
Órákkal később már a LA-i reptéren voltunk. Épp a csomagokat szedtem össze és Rickyvel a sofőr felé indultunk, aki hazavisz minket, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
- Kris - hallottam a nevem.
- Tom? Mit keresel itt? Te nem.......
- De igen, csak azt mondtam Robnak, van még itt egy kis dolgom, de a következő géppel megyek utánuk.
- És mihez kellek én neked?
- Nem nekem Robnak.
- Ugyan. Neki ott van Ariana.
- Ne csináld már. Neki csak te kellesz.
- Ez nem úgy látszik, ha így lenne, akkor .. . . . .
- Akkor téged is elvitt volna. Hidd el, akart. De nem merte megkérdezni. Egész nap a férjeddel voltál, és rossz volt neki vele látni téged. Semmit se akart jobban, mint azt, hogy te, ti is vele menjetek, de félt, hogy nemet mondasz, ezért nem kérdezte meg.
- De miért? Tudja jól mi a helyzet. Csak egy kis időt kértem, és elfogadta. Ha pedig elhív, szó nélkül vele mentem volna. Nem tudom, miért gondolta, hogy nem akarnám.
- Ő már csak ilyen. Mindenben bizonytalan, ami kettőtöket illet, amíg tényleg nem leszel az övé.
- És mit akarsz, mit tegyek?
- Gyere velem Londonba.
- Én nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Hidd el, semminek se örülne jobban.
- Jöttök ugye? Te is akarsz menni apuhoz, ugye? - fordult Tom a karomban lévő Ricky felé.
Hihetetlen, de mintha a fiam értette volna ,hangos nevetéssel és kézcsapkodással válaszolt Tom kérdésére.
- Látod? Ő is jönni akar.
Nem tudtam, jól teszem el, vagy egyáltalán mit mondok a férjemnek, ha rájön, csak azt tudtam, én mit akarok.
- Mikor indul a gép? - kérdeztem Tomot.
- Még van pár óra, addig hozhatunk ruhát nektek, ott már nem lesz olyan meleg.
- Oké.
Tom hozta a csomagokat, és elindultunk haza. Egyelőre fogalmam sem volt mit mondok Stevenek, csak abban reménykedtem, hogy mi majd hamarabb érünk haza Londonból, mint ő New Yorkból.
Hazaérve Tom addig eljátszott Rickyvel még én újra összecsomagoltam. Indulás előtt megetettem Rickyt, és megejtettem egy telefont Ashleynek.
Sok sikert kívánt, és ha kell, akkor ő fedez Steve-nél.
Utáltam hazudni neki, de mégsem mondhatom el neki, hogy a szeretőmhöz megyek Londonba.
Egyelőre még van időm azon gondolkodni, mit fogok mondani neki.
- Mehetünk? - jött be a szobába Tom.
- Igen - válaszoltam, majd Tom a kocsiba tette a csomagokat én pedig bezártam a házat.
Nem sokkal később már hármasban ültünk egy Londonba tartó gépen.
Furcsa érzések öntöttek el amikor megérkeztünk. Eszembe jutottak a percek, amikor utoljára voltunk itt. A vele és a családjával itt töltött percekre. Kissé meg is ijedtem, mi lesz, ha nem fog örülni nekem.
- Ne agyalj hülyeségeken, Rob odáig lesz - mondta Tom válaszként a kimondatlan félelmeimre.
Kisvártatva pedig már a házuk előtt álltunk. Claire jött ajtót nyitni.
- Te jó ég! Kicsim. Micsoda meglepetés. De gyertek beljebb - hívott be minket Claire, majd rögtön át is vette a fiam Tomtól.
- Szia, kisherceg.
- Rob? - érdeklődött Tom.
- Ariana nem akart maradni, elvitte őt a szállodába, de mindjárt itt lesz.
Claire szólt Lizzynek és Richardnak, akiket szintén megleptünk.
Lizzy rögtön a nyakamba ugrott, és Richard is megölelt.
- De jó újra látni titeket.
- És Vic? - kérdezte Tom.
- Ő is hamarosan megjön - válaszolta sokat sejtetően Lizzy.
Persze, hiszen Tom Vicért van oda.
A nappaliba mentünk, ahol Richard és Lizzy Rickyt tüntették ki a figyelmükkel. Tom is velük maradt, Claire és én pedig a konyhába mentünk.
- Nem vagytok éhesek kicsim?
- Nem köszönjük.
- El se hiszed, mennyire örülök nektek. Elég bánatos volt a fiam, mikor hazajött, de nem mertem rákérdezni miért.
- Én nem tudom, hogy jól tettem e, hogy eljöttem. Lehet, hogy nem is fog örülni nekünk és . . . ..
- Ugyan, ilyet ne is mondj. Sejtettem, hogy emiatt van rossz kedve. De ezek szerint miután legutóbb elmentetek, mindent megbeszéltetek - faggatott rögtön Claire, de mivel ő mindent tud rólunk, és csak aggódik a fia miatt, mindent elmondtam neki.
- Hidd el, Rob addig vár rád ameddig csak szükséges. Csak tudod, ha szeret valakit, ha így szeret, akkor nehezen viseli, ha mással látja azt - hidd el ismerem a fiam.
- Remélem. Csak egy kis időt kértem tőle, legalább addig, míg ezt a filmet befejezi. Utána, ha a férjemnek is rendbe jönnek a dolgai, beszélek vele. Én sem szeretnék semmit jobban, mint örökké vele lenni.
- Ennek örülök kicsim.
- Megjöttem - hallottuk meg hirtelen Rob hangját.
- Itt van - motyogtam halkan.
- Ne aggódj, gyere - húzott magával Claire a nappali felé.
Időközben szerintem Lizzy felvitte Ricky mert csak Tom és Richard voltak a nappaliban.
Egyelőre még látótávolságon kívül voltunk és Rob még nem vett észre.
- Te is megjöttél? Mi dolgod volt még LA-ben? - kérdezte Tomtól Rob.
- Csak hoztam egy kis meglepetést.
- Nincs most ehhez kedvem haver, csak a szobámba akarok menni - mondta kedvetlenül Rob.
- Azt hiszem, ettől megjön a kedved - válaszolta Richard mosolyogva.
- Nem hiszem. Csak egyedül akarok lenni.
- Még engem sem akarsz? - léptem elő a fal mellől és rám nézett.
- Kristen. - suttogta, mint aki alig akarja elhinni, hogy itt vagyok.
- Engem se akarsz? - kérdeztem ismét, kissé immár félve is, de ő egyre közelebb lépett felém.
A következő pillanatban karjai a derekamon voltak, és magukhoz vontak, én pedig boldogan simultam az ölelésébe.
- Csak téged akarlak - válaszolta a szemembe nézett.
- Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem. Csak nem mertelek elhívni.
- De miért nem? Semmit sem akartam jobban, mint veled jönni.
- Te se haragudj. Csak nem bírom azt a nőt, és nem tetszik, ha veled van.
- Mondtam, hogy ne aggódj miatta. Csak téged szeretlek.
- Ez kölcsönös - mosolyogtam rá.
- Felejtsük el ezeket, csak az a fontos, hogy itt vagy.
- Jól mondod fiam.
- Lizzy hová vitte a kisherceget? - kérdezte Claire.
- Itt is vagyunk - jött le a lépcsőn Lizzy.
Amint Ricky meglátta Robot, rögtön felé nyújtózott, Rob pedig boldogan vette őt át a nővérétől.
- Szia, kishaver - mosolygott a fiamra, aki szintén boldog mosollyal az arcán ficánkolt az apja karjaiban.
- Így minden tökéletes - hallottunk Claire hangját.
Rob ekkor rám pillantott, a következő pillanatban pedig csak ajkait éreztem az enyémen. Szerelmes csókokat váltottunk, majd köhintésekre váltunk szét.
- Jól van fiatalok, lesz még időtök erre.
- Kész a sütemény, legalább abból egyetek kicsim - mondta Claire, majd a konyha felé invitált minket.
Rob Rickyvel az ölében ült le, így őt is én etettem. Néha-néha egy- egy csókot váltva.
- Kissé letört vagy haver - pillantott Rob Tomra.
- Semmi gáz.
- Hahó, megjöttem - hallottuk meg hirtelen Vic hangját, aki már az ajtóban is állt.
Elég volt Tomra pillantani, akinek rögtön egy ezer wattos vigyor ült ki az arcára.
- Azt hiszem, belezúgott a nővéredbe.
- Én is azt hiszem.
Vic először minket üdvözölt, aki szintén nagyon örült nekünk. A végére maradt Tom. Azt hiszem, nem véletlenül.
- Szia - köszöntek egymásnak, majd Tom Vic felé sétált.
Csupán egyetlen egymásra vetett pillantásuk elárulta őket. Még Tomot, a szintén nagy nőcsábászt is, akiről lerí, hogy odavan Vicért.
A következő pillanatban már egymás karjaiban láttuk őket.
- Hiányoztál - súgta neki Vic.
- Te is nekem - válaszolta Tom, majd egymás szemébe néztek, és Tom gyengéden megcsókolta Vicet, akinek az arcáról letörölhetetlen volt a mosoly és a boldogság.
Akárcsak az enyémről és Robéról.
- Szeretlek - súgta nekem.
- Én is téged - válaszoltam, majd egy csókot leheltem ajkaira és remélhetőleg néhány csodás együtt töltött napnak néztünk elébe . . . . . . . .
Várom a véleményeket :)
.jpg)
23.fejezet
/Rob/
A hajnali fények első sugarai bukkantak fel, mikor Kristen teste még mindig a karjaimban volt.
Elaludtunk a parton. Bár egy ilyen fantasztikus éjszaka után nem is csoda.
Minden félelmem, amit az keltett bennem, hogy a férjével láttam, sikeresen elfeledtette velem. Teljesen megőrjít ez a nő.
Édesen szuszogott a karjaimban, miközben meztelen testel simult hozzám. Viszont egyszer minden véget ér. És akármilyen rossz is, vissza kell térnünk a valóságba. Jelen esetben neki a férjéhez.
Hiába az én karjaimban töltötte az éjszakát, most hozzá fog visszamenni. A távolba meredtem és megpróbáltam nem erre gondolni, miközben Kristen ébredezni kezdett a karjaimban.
- Szeretlek, csak téged. És már nem tart sokáig. Soha senki másé nem leszek, csak a tiéd - szólalt meg hirtelen, mintha hallotta volna az iménti gondolataim.
- Tudom. Csak néha a féltékenység elfeledteti velem ezt. Sajnálom.
- Majd igyekszek, hogy észben tartsd - mondta egy cinkos mosollyal az arcán, és egy csókért hajolt felém, amit képtelen voltam nem megadni neki.
Nyelvünk egymásra találva édes táncot lejtett, miközben kezeimmel testén kalandoztam.
- Akármennyire is jó így, muszáj mennünk - adott hangot ő is a nem tetszésének.
- Tudom - sóhajtottam lemondóan miközben lemászott rólam, és magára kapta a ruháit, majd vissza lerántottam magamhoz és szenvedélyesen csókolni kezdtem.
Mindent, amit iránta érzek belesűrítettem ebbe a csókba, ami egyre forróbb lett. Épp időben és hatalmas erőfeszítésnek hála sikerült elszakadnom tőle, mielőtt ismét ott kötünk ki, ahol az éjszaka, amit én nem bántam volna.
- Hű, ezt miért kaptam?
- Kaptuk. Csak, hogy kibírjam, amíg ismét velem lehetsz - mondtam talán kissé szomorúan.
- Hamarabb, mint gondolnád. Tudod, hogy ha itt vagy a közelemben, úgysem fogom bírni nélküled.
- Azt örömmel hallom - válaszoltam, majd egy utolsó édes csókot váltva egyelőre kézen fogva indultunk vissza.
Még látótávolságon kívül egy utolsó csók erejéig magamhoz vontam, amit ugyanolyan, ha nem nagyobb szenvedéllyel viszonzott, mint a parton, majd elsuttogta azt a szót, amiért meghalni is képes lettem volna.
- Szeretlek - mondta, miközben karjai a nyakam köré voltak tekeredve, és arcát a nyakamba fúrta.
- Én is szeretlek - adtam a választ és egy szerelmes csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.
Majd akármilyen rossz is volt, elengedtem őt, és én is a szobám felé tartottam. Ahol nem nagy meglepetésemre Tom várt rám.
- Végre haver, jól telt az éjszakád? - kérdezte, mintha nem tudná.
- Oké, ez a vigyor mindent elmond.
- Akkor minden kérdezed?
- Hátha mesélsz valamit?
- Csak szeretnéd.
- És Ariana?
- Még alszik, gondolom - mondta kissé furán Tom.
- Mit műveltél Tom?
- Én? Semmit - mondta nem túl meggyőzően.
- Haver, ha megbántod a nővérem, megöllek - gondoltam Vicre.
- Nem vagyunk együtt Vickel. Ő elég messze van tőlem, így nem sok értelme.
- Akkor mi volt az köztetek Londonban, mikor otthon voltunk?
- Semmi, mi csak. . . .
- Ne bántsd meg őt Tom. Ő, ahogy láttam, nagyon kedvel téged.
- Senkivel nem csináltam semmit, mióta eljöttünk otthonról. Még így sem, hogy végül is nem vagyunk együtt. De . . .
- Érzel valamit iránta, vagy csak ő is olyan lenne, mint a többi nő, Tom?
- Nem. Ő más. Tudod, hogy én nem vagyok az a szerelmes típus, inkább az egy éjszakás kalandokra esküszök, de Vic más. Már csak miattad sem tenném ezt vele, de ő . . . .
- Te belezúgtál haver - mondtam a diagnózisom.
- Én? Nem. Hülyeségeket beszélsz - próbált félrevezetni.
- Ugyan, nem kell tagadnod. Veled is megeshet. És elnézve titeket otthon, helyesek lennétek.
- Akkor sem menne. Ő ott van, én meg itt. És félek, hogy . . .
- Mitől Tom?
- Hogy megbántom. Tudod, hogy nem vagyok az a hűséges típus.
- Igen, de te mondtad, hogy Vic más. és hogy mióta eljöttünk nem volt más nő. Ha itt lenne veled, akkor biztos vagyok benne, hogy menne ez nektek.
- Nem tudom, haver.
- Okéé, gondold át és beszélj vele. Vagy arra gondoltam beszéltek Steve-vel, hogy míg ő mindent elintéz erre a forgatásra, addig néhány napra hazamehetnénk. Egy ideig a munka miatt úgysem lenne időm.
- Tényleg? Mikor? Beszélsz Steve-vel?
- Ejha, de sietős lett valakinek - nevettem a reakcióján.
- És pont jól jön, akkor összehozhatjuk a bulit is - tette hozzá Tom.
- Milyen bulit?
- Valami Kellan nevű srác írt neked emailt, hogy Londonban forgat, és ha netán hazamész, összefuthatnátok. Ki is ez a pasi?
- A tesóm.
- Mi van?
- Csak ő alakította a testvérem, az egyiket a Twilightban.
- Így már értem. Szóval?
- Miért ne? Majd beszélek vele, hátha el tudnának jönni Nikkiék is, és csapnánk egy bulit. Ők is nagyon jó fejek, és azt hiszem Kellanal jól megértenétek egymást.
- Akkor mindenképp össze kell hoznod - vigyorgott Tom.
- Oké, majd összehozom. De előtte ezeken a napokon legyünk túl.
- Ugyan, olyan rossz nem lehetett?
Mint mindig Tom addig faggatott még mindent el nem meséltem neki. Na persze azért nem mindent.
- Akkor nincs miért aggódnod. Imád téged a csaj, csak bírd ki ezt a kis időt, amíg ejti a férjét.
- Igyekszek.
Beszélgettünk még egy kicsit reggeli közben majd Ariana is befutott. Épp indulni akartunk a partra, mikor Kristenékbe botlottunk.
Steve a kezét fogta, míg Ricky a karjaiban volt.
Máris kezdett elönteni a düh, majd Kristen egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.
Nem éppen így tereztem a napot, de még szerencse, hogy nem nagyon enyelegtek itt előttem. Az biztos kiverte volna a biztosítékot.
Délután, míg mi a helyszíneket néztük meg a szigeten, Kristen visszament a szállodába a fiával. Ekkor tudtam beszélni egy kicsit Steve-vel.
Láthatóan semmi veszekedés nem történt köztük, legalábbis amiatt, hogy Kristen velem töltötte az éjszakát.
Rákérdeztem a Londoni út ötletemre is.
- Persze, menj csak. Ha elkezdünk forgatni, úgysem lesz sok szabadidőnk. Utána pedig majd jön a Twilight következő része. Nekem is el kell majd utaznom pár napra elintézni néhány más üzleti ügyem.
Ezt hallva rögtön beugrott valami.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Már csak néhány dolgot kell, elintézzek, és kezdhetünk. Ha visszajöttél lesz egy party egy kis megbeszéléssel a kollégákkal, hogy megismerjétek egymást, meg ilyesmi. De addig nyugodtan hazamehetsz. Gondolom, a szüleid is örülni fognak neki.
- Igen, szerintem is. Nem soka látnak mostanság.
- Pont ezért. Biztos örülnek majd, hogy hazamész.
- Miről beszélgettek? - lépett mögénk hirtelen Kristen immár Ricky nélkül, majd Steve rá is kérdezett, merre hagyta őt.
- Elaludt. Vigyáznak rá, gondoltam megnézlek titeket - mondta, majd Steve a felesége dereka köré fonta karjait és magához vonta.
Kezdett elszakadni önuralmam egyre vékonyabb cérnája, de igyekeztem tartani magam, hogy ne tépjem ki rögtön a kezei közül Kristent.
- Csak Rob elkérte megát pár napra, amíg elutaznak a forgatások előtt.
- Mi? De hova? - kérdezte Kristen, nem kis rémülettel a szemében.
- Csak hazamegyek a szüleimhez - válaszoltam én neki, mire kissé megnyugodni láttam és fellélegezni.
Szerencsére közbeszólt Steve mobilja, és arrébb vonult kicsit.
- Mi az? - kérdeztem rögtön Kristentől és közelebb léptem felé, majd egy pálmafa takarásába rántottam és nekidöntöttem, miközben karjaimat a dereka köré fontam. Tudtam, hogy veszélyes, de képtelen voltam parancsolni magamnak.
- Semmi, csak . . . - hagyta abba, majd elfordította a fejét.
- Mi a baj, Kris?
- Én csak, azt hittem, hogy . . . .
- Mit?
- Hogy eleged lett, és el akarsz menni. Eleged belőlem, és elhagyni.
- Hogy hihetted ezt? Mondtam, hogy képtelen lennék erre. Az életemnél is jobban szeretlek.
- Csak megijedtem, és rögtön rosszra gondoltam.
- Semmi okod rá. Csak Tommal beszéltünk reggel, és mivel neki hiányzik Vic, nekem meg anyuék, és a munka közben nem lenne időm, haza akarok menni pár napra. Ennyi az egész. Eszemben sincs elhagyni téged. Azt soha.
Nem is hagyta, hogy tovább mondjam. Ajkaival lecsapott az enyémekre.
Nem gondoltam volna, hogy erre vetemedik, főleg mikor pár méterre van csupán a férje, de jól esett. Tudni, hogy fél, hogy elveszít.
Miközben ajkaink egymást becézgettek, megpróbáltam a lehetetlent. Még közelebb vonni őt magamhoz, miközben nyelveink érzéki táncot lejtettek.
Pillanatokkal később azonban muszáj volt elszakadni egymástól.
- Soha nem hagylak el. Eszedbe ne jusson erre gondolni. Szeretlek, ezt ne felejtsd el - mondtam, mélyen a szemébe nézve, majd akármilyen nehezemre esett, elengedtem őt.
Épp időben, ugyanis Steve közeledett felénk.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze - válaszolta Kris.
- Te mikor utazol? - kérdezte tőle Kris. Ezek szerint már neki is mondta Steve, hogy elutazik.
- Arra gondoltam, hogy innen nem haza, hanem rögtön oda mennék, hogy hamarabb végezzek és jöhessek haza hozzátok.
- Rendben.
Az estét is együtt töltöttük. Kristenék, Tom, Ariana és én.
Egy pillanatra sem voltam képes levenni a szemem Kristenről, míg a többiek a filmet tárgyalták ki.
Steve kezei azonban néha olyan helyekre kalandoztak Kristen testén, amik kezdték kicsapni nálam a biztosítékot.
Inkább a pulthoz mentem, és kértem valami erősebbet. Hiába, akármennyire is próbálom, képtelen vagyok elviselni, ahogy a férje megérinti őt.
- Ne haragudj - lépett mellém Kristen.
- Jobb lenne, ha visszamennél, mielőtt észrevesz - mondtam neki.
- Gyere - mondta, majd meg se várva a válaszom kézen fogott és elvonszolt valahová, amit még szerencse, hogy senki sem látott.
Az étterem, egy nem is tudom pontosan hová, egy másik részére vezetett. Itt senki sem volt. Üres asztalok, zongora. Ugyanolyan terem, mint amiben voltunk, csak üres.
- Mit művelsz? Bárki megláthat Kristen.
- Ne aggódj, itt többnyire csak akkor vannak, ha valamilyen rendezvény van.
- Honnan tudod?
- Már jártunk itt korábban Steve-vel - mondta egyszerűen, majd megállt és a karjaimba mászott.
- Nem tudom, meddig fog ez menni Kris. Képtelen vagyok elviselni, ha hozzád ér. Őt is hoztad már ide?
- Nem. Még a házasságunk elején hozott ide egyszer. De felejtsd már el. Mikor hiszed már el, hogy csak téged akarlak? Igen ő a férjem, és szeretem is, de nem úgy, mint téged.
Végignéztem rajta, és ismét meg kellett állapítanom, hogy gyönyörűbb, mint valaha. És elég rövid kis ruha volta rajta, ami máris kezdte életre kelteni a vágyaimat iránta.
- Csak te vagy képes kiváltani belőlem ezt - mondta, majd a következő pillanatban, tettével minden maradék józan eszem elvette.
Végigcsókolta az ujjaimat, majd megfogta a kezem, és közénk vezetve a lábai közé csúsztatta. És igen, fantasztikus volt ismét érezni őt.
A forró nedvességét, amit ott lent találtam, és amit én váltok ki belőle. Nem kellett tovább vezetni. Ujjaim maguktól csúsztak tüzes barlangjába, és az csak még jobban feltüzelt, hogy bugyi nem volt rajta.
Nagyot nyeltem a gondolatra, majd a szemébe néztem. Ugyanazt a vágyat és szerelmet tükrözte, amit minden bizonnyal az enyém is.
Egy kihívó pillantás egy édes mosollyal egybekötve küldött felém, majd miközben ujjaim eltűntetve benne mozgatni kezdtem őket, miközben ajkaimmal lecsaptam az övére.
Igyekeztünk csókjainkkal elfojtani édes hangjait, majd hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam belőle ujjaim és a zongorára ültettem.
Széttárt lábai közé furakodtam, hogy ezúttal nyelvem érezhesse az előbb még ujjam élvezte forróságot.
Kristen hanyatt feküdt a zongorán, miközben megállás nélkül hajszoltam őt a gyönyör felé. Amint az lecsapott rá, megfeszült a teste és magához rántott egy csókra, elnyomni a belőle kikívánkozó hangokat.
- Ez tudod, hogy veszélyes volt, ugye? - kérdeztem tőle, de a szeme csillogása mindent megért.
- Gyere, kérlek. Akarlak!
- Én is Kris, de nem lehet, le fogunk bukni - pillantottam az ajtó felé, amíg még józanul tudtam gondolkodni, de Kris minden áron azon mesterkedett, hogy ennek az ellenkezőjét érje el.
Fogta magát és lemászott, hogy lenyomhasson a zongora előtti székre és az ölembe férkőzzön.
Hihetetlen szenvedéllyel kezdett csókolni, aminek ha akarok, sem tudok ellenállni. Miközben a csípőjét folyamatosan mozgatta, ezzel még inkább az őrületbe kergetve.
- Nagyon veszélyes, amit művelsz - súgtam a fülébe, majd végigcsókoltam a nyakát.
- A te hibád, ezt is te hozod ki belőlem - mosolygott rám, majd kezével a férfiasságom simogatta, amikor is nálam elszakadt az a bizonyos cérna.
Kissé hátra csúsztatta az ölemben, de csak addig, amíg kiszabadítottam magam a nadrágomból.
A következő pillanatban már ismét az ölemben és a vállamba kapaszkodva tüntette el férfiasságom tüzes barlangjában.
Amint megéreztem nedvességét amint körülölel, azt hittem, menten elégek. És csípőkörzéseivel csak még tovább szította ezt a tüzet.
Ajkaival a nyakam harapdálta, míg egyre gyorsabb tempóban mozgott rajtam, és hajszolt mindkettőnket a mennyország felé.
A feneke alá nyúlva segítettem ebben, miközben a kezeimmel a ruhája alá tévedve melleit becézgettem.
Kisvártatva majdnem egyszerre jutottunk fel a csúcsra, csókjaink eközben hangjainkat nyelték el. Szüntelenül csókoltuk egymást, amíg a levegőnk el nem fogyott, majd csak ekkor szakadtunk el egymástól.
Kristen arcát a nyakamba temette, míg mindketten normalizálni igyekeztünk a légzésünk, és kiélvezni a pillanatot, amíg testünk még egybeforr.
- Szeretlek - vallottunk egymásnak immár sokadjára szerelmet, majd kelletlenül, de leszállt az ölemből, és visszarendeztük a ruháinkat.
- Veszélyes vagy.
- Ne mondd, hogy nem tetszett.
- Eszembe sincs, tudod, hogy megőrjítesz, főleg ha ilyeneket művelsz - rántottam magamhoz egy tüzes csókra, majd mivel már így is tovább maradtunk a kelleténél, ideje volt visszamenni.
- Minden rendben szívem? - kérdezte Steve Kristentől.
- Persze, csak kimentünk levegőzni egy kicsit, Rob meg rágyújtott addig - válaszolta vágyaim démona, majd Tomra pillantottam, akinek a szokásos kaján vigyora ült az arcán, a miénken meg nyílván kielégülésé.
Később Kristen menni akart megnézni Rickyt, így elköszöntünk tőlük. Sajnos most tényleg csak ennyire futotta, de a korábban történtek mindenért kárpótolnak.
Bele se akartam gondolni, hogy ismét eljött egy éjszaka, amit kettesben töltenek, de igyekeztem elhessegetni a gondolatot, miközben Tommal és Arianaval visszasétáltunk a szobáink felé.
/Kristen/
Szerencsére Steve aznap reggel még aludt, mikor visszamentem, és másnap sem kérdezett rá, hol voltam éjjel. Persze ha egyáltalán feltűnt neki.
Engem pedig másnap délután rendesen elöntött a félelem, mikor Steve elmondta, hogy Rob elutazik.
Rögtön a legrosszabb dolgok jutottak eszembe. Féltem, hogy elege lett belőlem, és el fog hagyni. Azok után, amiket az utóbbi időben együtt estünk át, nem bírnám elviselni, ha elhagyna.
Imádom őt, és Ricky mellett ő a legfontosabb nekem.
Még szerencse, hogy csak a szüleihez utazik. Bár így sem tudom, ha csak pár napot is, hogy fogok kibírni nélküle.
Igaz Steve is pont akkor utazik el, és Rob bár nem kért meg rá, hogy menjek vele, semmit sem szeretnék jobban. De nem erőltettem, gondolom, a családjával akar lenni.
Csak kibírom azt a pár napot nélküle.
Bár ez a napközbeni néhány óra is kínkeserves.
Este együtt vacsoráztunk velük az étteremben. Steve többször mintha mindenki tudtára akarná adni, hogy hozzá tartozom simogatott. Persze Robnak a végén betelt a pohár.
A pulthoz ment és inni kezdett. Eddig bírtam tovább. A mosdóba megyek indokkal odamentem hozzá. Még szerencse, hogy azért voltak jó páran és Steve-ék sem figyeltek, kézen fogtam és egy az üres terembe vezettem.
Tudtam, hogy megint kiborult Steve miatt, és nem akartam, hogy ismét hülyeségeken kezdjen gondolkodni. Csak őt akartam, itt és most.
Nemcsak azért, hogy meggyőzzem semmi oka a féltékenységre, mert csak őt szeretem, hanem mert kívántam is.
Tudtam, hogy veszélyes volt ezt tennünk, de nem érdekelt semmi. Csak az, hogy akarom őt. És tudtam, hogy ő is csak erre vágyik, és csak a lebukás veszélye tartja vissza, de végül elértem, hogy ne ellenkezzen tovább.
Nem tudom, mióta lettem ilyen merész, de ezt is ő hozza ki belőlem. És nem tagadhatjuk, hogy mindketten élveztünk, és szívem szerint az egész napot a karjaiban, vele összeolvadva tölteném.
És nem mondom, hogy megnyugtatott a gondolat, hogy este Arianaékkal távozott.
Bár őt elnézve, őt sem nagyon dobta fel a gondolat, hogy a férjemmel töltöm az éjszakát. Azok után, hogy Steve próbálkozott a parton, bevallom ettől én is féltem kissé.
De szerencsére nem akart most semmi ilyesmit.
Visszaérve a szobába ő fürdette Rickyt amíg én is lezuhanyoztam, majd mire visszaértem a szobába, ő és a fiam vártak rám az ágyban.
- Idejössz mellénk? - kérdezte Steve, majd válasz helyett melléjük feküdtem.
Vagyis Steve elé, aki hátulról ölelt magához, Ricky pedig édesen szundikált mellettünk. Egy ideig csendben néztük őt, majd csókot lehelt a nyakamra, és nem sokkal később egyenletes légzéséből ítélve ő is elaludt.
Mint mindig most is, nyugalmat és biztonságot éreztem a karjaiban, majd elnyomott az álom . . . . . .
Még két napot voltunk ebben a paradicsomban. A nappalokat többnyire Rob nem nagy örömére Steve-vel és a fiammal töltöttem. Az éjszakáim, akármilyen veszélyes is volt, csak az övéi voltak.
Ki is használtunk minden egyes együtt töltött percet.
Mivel Stevenek üzleti ügyei voltak még, amiért New Yorkba kellett utazni, így Rickyvel kettesben mentünk haza.
Rob pedig meg akarta lepni a szüleit, így ő sem jön vissza LA-be, hanem Londonba megy. Reggel Steve-t kísértük ki a géphez, a miénk kicsit később indult.
Elköszönt tőlem és Rickytől is, megígérte, hogy siet haza hozzánk, majd elrepült.
Mielőtt mi is indultunk volna Rob jött át. Immár nyugodtan jöhetett, hiszen nem volt itt a férjem.
- Mi indulunk.
- Ariana is megy? - kérdeztem, és igyekeztem elrejteni a hangomból a féltékenységet.
- Igen.
- Oké. Akkor majd találkozunk.
- Jó - válaszolta ő is hasonlóan hűvösen, mint én.
Nem tetszett a gondolat, de végül is minek akarná, hogy vele menjek, ott van Ariana. A féltékenység hihetetlen mértékben tört rám, csak azt reméltem, nem látja rajtam.
- Otthon találkozunk - kezdte el mondani, de kopogtak.
- Mehetünk Rob? - állt az ajtóban Ariana.
Utáltam, ha veszekszek vele, de nekem ekkor lett sok.
- Menj. Majd találkozunk - álltam az ajtóban várva, hogy elmenjen, és igyekezetem nem mutatni, hogy mit is érzek.
Elém lépett és kezével az arcom felé nyújt, de elfordítottam a fejem. Nem volt kedvem közönséghez, főleg nem Ariana előtt. Ki tudja, vele mit csinál, vagy fog csinálni Rob. Hiszen őt viszi haza magával.
- Sziasztok. Jó utat - mosolyogtam rájuk, majd Ricky felé fordultam, aki engem követelt.
Rob bánatos szemével váltottunk még egy pillantást, majd Ariana karon ragadta és elmentek. Én pedig a kelleténél jobban csaptam be az ajtót.
Rob is tudja, hogy nem bírom ezt a nőt, főleg azt, hogy körülötte legyeskedik. Erre hazaviszi magával.
Tudtam eddig is, hogy zavarta őt Steve, de esténként és éjszaka mindig vele voltam, és nem panaszkodott. Tudja, hogy csak egy kis időt kértem, és úgy tűnt megérti.
Nem tudom, miért, titkon reménykedtem benne, hogy elhív magával, de ezek után minden remény elszállt. Utálom csak látni is, hogy milyen jól kijönnek ezzel a nővel - mérgelődtem, majd igyekeztem inkább a fiamra gondolni.
Minden összepakoltam magunknak, és már csak a gép indulására kellett várni.
Addig még Rickyvel sétáltuk egyet a parton, miközben felidéztem mindent vele itt töltött csodás percet.
Majd ideje volt indulni, ha nem akartam lekésni a gépet.
Órákkal később már a LA-i reptéren voltunk. Épp a csomagokat szedtem össze és Rickyvel a sofőr felé indultunk, aki hazavisz minket, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
- Kris - hallottam a nevem.
- Tom? Mit keresel itt? Te nem.......
- De igen, csak azt mondtam Robnak, van még itt egy kis dolgom, de a következő géppel megyek utánuk.
- És mihez kellek én neked?
- Nem nekem Robnak.
- Ugyan. Neki ott van Ariana.
- Ne csináld már. Neki csak te kellesz.
- Ez nem úgy látszik, ha így lenne, akkor .. . . . .
- Akkor téged is elvitt volna. Hidd el, akart. De nem merte megkérdezni. Egész nap a férjeddel voltál, és rossz volt neki vele látni téged. Semmit se akart jobban, mint azt, hogy te, ti is vele menjetek, de félt, hogy nemet mondasz, ezért nem kérdezte meg.
- De miért? Tudja jól mi a helyzet. Csak egy kis időt kértem, és elfogadta. Ha pedig elhív, szó nélkül vele mentem volna. Nem tudom, miért gondolta, hogy nem akarnám.
- Ő már csak ilyen. Mindenben bizonytalan, ami kettőtöket illet, amíg tényleg nem leszel az övé.
- És mit akarsz, mit tegyek?
- Gyere velem Londonba.
- Én nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Hidd el, semminek se örülne jobban.
- Jöttök ugye? Te is akarsz menni apuhoz, ugye? - fordult Tom a karomban lévő Ricky felé.
Hihetetlen, de mintha a fiam értette volna ,hangos nevetéssel és kézcsapkodással válaszolt Tom kérdésére.
- Látod? Ő is jönni akar.
Nem tudtam, jól teszem el, vagy egyáltalán mit mondok a férjemnek, ha rájön, csak azt tudtam, én mit akarok.
- Mikor indul a gép? - kérdeztem Tomot.
- Még van pár óra, addig hozhatunk ruhát nektek, ott már nem lesz olyan meleg.
- Oké.
Tom hozta a csomagokat, és elindultunk haza. Egyelőre fogalmam sem volt mit mondok Stevenek, csak abban reménykedtem, hogy mi majd hamarabb érünk haza Londonból, mint ő New Yorkból.
Hazaérve Tom addig eljátszott Rickyvel még én újra összecsomagoltam. Indulás előtt megetettem Rickyt, és megejtettem egy telefont Ashleynek.
Sok sikert kívánt, és ha kell, akkor ő fedez Steve-nél.
Utáltam hazudni neki, de mégsem mondhatom el neki, hogy a szeretőmhöz megyek Londonba.
Egyelőre még van időm azon gondolkodni, mit fogok mondani neki.
- Mehetünk? - jött be a szobába Tom.
- Igen - válaszoltam, majd Tom a kocsiba tette a csomagokat én pedig bezártam a házat.
Nem sokkal később már hármasban ültünk egy Londonba tartó gépen.
Furcsa érzések öntöttek el amikor megérkeztünk. Eszembe jutottak a percek, amikor utoljára voltunk itt. A vele és a családjával itt töltött percekre. Kissé meg is ijedtem, mi lesz, ha nem fog örülni nekem.
- Ne agyalj hülyeségeken, Rob odáig lesz - mondta Tom válaszként a kimondatlan félelmeimre.
Kisvártatva pedig már a házuk előtt álltunk. Claire jött ajtót nyitni.
- Te jó ég! Kicsim. Micsoda meglepetés. De gyertek beljebb - hívott be minket Claire, majd rögtön át is vette a fiam Tomtól.
- Szia, kisherceg.
- Rob? - érdeklődött Tom.
- Ariana nem akart maradni, elvitte őt a szállodába, de mindjárt itt lesz.
Claire szólt Lizzynek és Richardnak, akiket szintén megleptünk.
Lizzy rögtön a nyakamba ugrott, és Richard is megölelt.
- De jó újra látni titeket.
- És Vic? - kérdezte Tom.
- Ő is hamarosan megjön - válaszolta sokat sejtetően Lizzy.
Persze, hiszen Tom Vicért van oda.
A nappaliba mentünk, ahol Richard és Lizzy Rickyt tüntették ki a figyelmükkel. Tom is velük maradt, Claire és én pedig a konyhába mentünk.
- Nem vagytok éhesek kicsim?
- Nem köszönjük.
- El se hiszed, mennyire örülök nektek. Elég bánatos volt a fiam, mikor hazajött, de nem mertem rákérdezni miért.
- Én nem tudom, hogy jól tettem e, hogy eljöttem. Lehet, hogy nem is fog örülni nekünk és . . . ..
- Ugyan, ilyet ne is mondj. Sejtettem, hogy emiatt van rossz kedve. De ezek szerint miután legutóbb elmentetek, mindent megbeszéltetek - faggatott rögtön Claire, de mivel ő mindent tud rólunk, és csak aggódik a fia miatt, mindent elmondtam neki.
- Hidd el, Rob addig vár rád ameddig csak szükséges. Csak tudod, ha szeret valakit, ha így szeret, akkor nehezen viseli, ha mással látja azt - hidd el ismerem a fiam.
- Remélem. Csak egy kis időt kértem tőle, legalább addig, míg ezt a filmet befejezi. Utána, ha a férjemnek is rendbe jönnek a dolgai, beszélek vele. Én sem szeretnék semmit jobban, mint örökké vele lenni.
- Ennek örülök kicsim.
- Megjöttem - hallottuk meg hirtelen Rob hangját.
- Itt van - motyogtam halkan.
- Ne aggódj, gyere - húzott magával Claire a nappali felé.
Időközben szerintem Lizzy felvitte Ricky mert csak Tom és Richard voltak a nappaliban.
Egyelőre még látótávolságon kívül voltunk és Rob még nem vett észre.
- Te is megjöttél? Mi dolgod volt még LA-ben? - kérdezte Tomtól Rob.
- Csak hoztam egy kis meglepetést.
- Nincs most ehhez kedvem haver, csak a szobámba akarok menni - mondta kedvetlenül Rob.
- Azt hiszem, ettől megjön a kedved - válaszolta Richard mosolyogva.
- Nem hiszem. Csak egyedül akarok lenni.
- Még engem sem akarsz? - léptem elő a fal mellől és rám nézett.
- Kristen. - suttogta, mint aki alig akarja elhinni, hogy itt vagyok.
- Engem se akarsz? - kérdeztem ismét, kissé immár félve is, de ő egyre közelebb lépett felém.
A következő pillanatban karjai a derekamon voltak, és magukhoz vontak, én pedig boldogan simultam az ölelésébe.
- Csak téged akarlak - válaszolta a szemembe nézett.
- Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem. Csak nem mertelek elhívni.
- De miért nem? Semmit sem akartam jobban, mint veled jönni.
- Te se haragudj. Csak nem bírom azt a nőt, és nem tetszik, ha veled van.
- Mondtam, hogy ne aggódj miatta. Csak téged szeretlek.
- Ez kölcsönös - mosolyogtam rá.
- Felejtsük el ezeket, csak az a fontos, hogy itt vagy.
- Jól mondod fiam.
- Lizzy hová vitte a kisherceget? - kérdezte Claire.
- Itt is vagyunk - jött le a lépcsőn Lizzy.
Amint Ricky meglátta Robot, rögtön felé nyújtózott, Rob pedig boldogan vette őt át a nővérétől.
- Szia, kishaver - mosolygott a fiamra, aki szintén boldog mosollyal az arcán ficánkolt az apja karjaiban.
- Így minden tökéletes - hallottunk Claire hangját.
Rob ekkor rám pillantott, a következő pillanatban pedig csak ajkait éreztem az enyémen. Szerelmes csókokat váltottunk, majd köhintésekre váltunk szét.
- Jól van fiatalok, lesz még időtök erre.
- Kész a sütemény, legalább abból egyetek kicsim - mondta Claire, majd a konyha felé invitált minket.
Rob Rickyvel az ölében ült le, így őt is én etettem. Néha-néha egy- egy csókot váltva.
- Kissé letört vagy haver - pillantott Rob Tomra.
- Semmi gáz.
- Hahó, megjöttem - hallottuk meg hirtelen Vic hangját, aki már az ajtóban is állt.
Elég volt Tomra pillantani, akinek rögtön egy ezer wattos vigyor ült ki az arcára.
- Azt hiszem, belezúgott a nővéredbe.
- Én is azt hiszem.
Vic először minket üdvözölt, aki szintén nagyon örült nekünk. A végére maradt Tom. Azt hiszem, nem véletlenül.
- Szia - köszöntek egymásnak, majd Tom Vic felé sétált.
Csupán egyetlen egymásra vetett pillantásuk elárulta őket. Még Tomot, a szintén nagy nőcsábászt is, akiről lerí, hogy odavan Vicért.
A következő pillanatban már egymás karjaiban láttuk őket.
- Hiányoztál - súgta neki Vic.
- Te is nekem - válaszolta Tom, majd egymás szemébe néztek, és Tom gyengéden megcsókolta Vicet, akinek az arcáról letörölhetetlen volt a mosoly és a boldogság.
Akárcsak az enyémről és Robéról.
- Szeretlek - súgta nekem.
- Én is téged - válaszoltam, majd egy csókot leheltem ajkaira és remélhetőleg néhány csodás együtt töltött napnak néztünk elébe . . . . . . . .
Várom a véleményeket :)
2011. március 6., vasárnap
Új sztori első fejezet FENT
Ha érdekel a már említett új RS sztori első fejezete katt ide:
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com
2011. március 1., kedd
22.fejezet
Sziasztok! Sok hozzáfűznivalóm nincs, olvassatok. Köszi szépen a komikat, imádlak titeket (L), és ide is várom a véleményetek, mert úgy érzem e fejezet elolvasása után lesznek:DDDD. A javítást köszi Puszmónak :) Jó olvasást, pussz: Liz
És ha még nem tettétek lessetek be ide:
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/
22.fejezet
/Kristen/
Reggel még én elkészültem Rickyvel és én is összepakoltam, addig Steve hazament a szüleihez, mivel az édesanyja már otthon lábadozik.
Összeszedtem a ruháimat, miközben végig egy dologra vágytam, és akit a fiam a nap minden percében eszembe juttat.
Az édesapjára.
Tudtam, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor fel kell, fedjem ezt a titkom, amit már egyre többen tudnak.
Fogalmam sincs, mik fognak történni ezen az úton, de lesz min gondolkodnom. Többek között, hogy mikor beszélek Steve-vel.
Nem akarom már tovább húzni, sem őt sem Robot.
Túl akarok esni rajta. Meg kell tudnia, hogy ki a fiam igazi apja, és azt is, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá.
Valamilyen szinten emiatt még mindig bűntudat gyötör. Mégis előbb utóbb így is meg kell tudnia. Akkor minek halogassam tovább?
Nem lesz kellemes pillanat, de túl kell, essek rajta. Csak a megfelelő pillanat kell. Ami biztos nem ez az utazás alatt lesz. Ezt még szeretném kiélvezni, és megvárni, amíg az ő dolgai és rendbe jönnek.
A gondolataimból Steve hangja térített vissza, aki a nevem mondta a nappaliból.
- Mehetünk szívem? A gép készen áll - mondta Steve, aki az utolsó pillanatban úgy döntött, magán géppel megyünk.
- Persze - válaszoltam.
- A csomagok a kocsiban. Gyere csöppség, ideje indulni - mondta Steve Rickynek, akit a karjaiba kapott, amit ő hangos kacajokkal díjazott.
Mosolyogva szemléltem Steve-t és a fiamat.
Ezt is elveszem tőle - harsogta egy hang a fejemben.
Mindig is a sajátjaként tekintett Rickyre és szerette őt. És most ettől is megfosztom. Még nagyobb lett a bűntudatom, mint eddig.
- Mi a baj kicsim? - fordult felém Steve indulás előtt.
- Semmi - vettem magamra egy mosolyt.
- Jól fogunk szórakozni, és végre együtt leszünk egy kicsit.
- Ennek én is nagyon örülök - feleltem, ezúttal őszintén, mire a férjem felém hajolt és csókot lehelt ajkaimra.
Képtelen voltam elfordítani a fejem. Hagytam, hogy megcsókoljon.
Közel sem éreztem azt, amit Rob csókjai váltanak ki belőlem, mégis kellemes érzés járta át a testem férjem csókjától.
Mióta magamnak és neki is beismertem, hogy szeretem, Stevenek már más helye van a szívemben.
Nem tudom lehet e ilyet mondani, de már csak barátként szeretem. Rob az, akit igaz szerelemmel szeretek, mégis Stevenek mindig különleges helye lesz a szívemben.
Igyekszek minden vele töltött percet boldoggá tenni, mielőtt mindent összetörök.
Próbáltam elterelni a borús gondolataimat több-kevesebb sikerrel.
Ez akkor sikerült teljes mértékben, mikor megpillantottam Robot a reptéren. Egy magánreptéren várt minket a gép.
Robbal, Tommal és Arianaval együtt. Az utóbbival nem annyira szívesen, mert mint mindig, most is Rob nyakán lógott.
Amint észrevett Rob, levakarta magáról és egy észveszejtő mosolyt küldött felém.
Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, mégsem tehettem.
Mindenki köszönt mindenkinek, még a fiam is. Aki már most olyan okos kisfiú.
Meglátta Robot, aki neki is köszönt és a karjaimból rögtön felé nyújtózott. Átadtam neki a fiát, aki hangos nevetéssel köszönte meg ezt.
Steve-re pillantottam, és azt vártam, nem fog ez tetszeni neki. Hiszen lassan jobban fogja szeretni ezt a Steve számára részben ismeretlen férfit, mint őt, aki eddig nevelte Rickyt.
Meglepetésemre ő is mosolygott és Tommal beszélgetett közben.
Rob egy pillanatra se szakította el a tekintetét tőlem és a fiamtól, akit most irigyeltem, amiért Rob karjaiban van.
Steve és Tom Arianaval kicsit arrébb álltak, így szerencsére a kis közjátékunkból nem sokat, sőt semmit sem hallottak.
Közelebb merészkedtem Robhoz, azért nem annyira feltűnően, mintha a fiam simogatnám, aki a karjaiban van.
Rob azonnal kapott az alkalmon és végigsimított a karomon. A meleg ellenére borzongás futott végig a testemen, az érintése nyomán.
A szemeit egy pillanatra sem eresztettem, és a szerelme kívül mérhetetlen vágyat tükröztek felém.
- Szeretlek - súgta halkan, hogy csak én halljam.
- Én is téged - válaszoltam suttogva.
- Mit meg nem adnék most, hogy megcsókolhassalak - tette még hozzá, ezzel tovább növelve a vágyaimat iránta.
- Most nem lehet - pillantottam a férjem felé.
- Tudom - sóhajtotta lemondóan Rob.
- Ideje indulni - hallottuk meg Steve hangját és felé kaptuk a tekintetüket.
Steve, Tom és Ariana szálltak fel elsőként, mi pedig követtük őket.
Átlépve úgymond a repülő küszöbét, egy fal választotta el a lépcsőt az utastértől. Steve-ék már bent voltak, mi ekkor léptünk be.
Léptem volna a többiek után, mikor Rob karon ragadott és maga felé fordított.
Meglepetéstől és döbbenettől elnyíló ajkaimra tapasztotta az övét, míg karjaiban lévő fiam mellett engem is magához húzott.
Nyelvét rögtön a számba parancsolta és szenvedélyesen kezdte falni ajkaimat.
Végre megkapom, amire egész nap vágytam - gondoltam rögtön, miközben csókjának íze a mennyekbe repített.
Mégis tudtam, hogy nem a legjobb helyen tesszük ezt, mégis képtelen voltam ellökni magamtól. Szenvedélyesen csókolt, miközben minden porcikám folytatásért kiáltott.
Nyakát átkarolva csókoltam, míg nem kelletlenül egy sóhajjal kísérve fosztottam meg magunkat az édes pillanatok folytatásától.
Rob homlokát az enyémnek döntötte, miközben még mindig magához ölelt, miközben körülbelül mindketten ugyanolyan szinten levegőért kapkodtuk az iménti csókunk után.
- Akartam ezt a csókot és meg is kaptam - suttogta a fülembe, miközben ajkai csókot leheltek a nyakamra.
A szemembe nézett és egy csibészes mosolyt küldött felém.
- Ezért még kapsz - válaszoltam egy kacér mosoly kíséretében.
- Már alig várom - mosolygott rám, de olyan szinte, hogy már az olvadás kerülgetett.
Szerencsére épp időben téptem ki magam a bűvköréből, mikor megjelent mögöttünk Steve.
Mi is helyet foglaltunk, Ricky Rob ölében.
Elég érdekes útnak néztünk elébe. Mellettem a férjemmel, mögöttem pedig a szeretőmmel? - nem tudtam, hirtelen minek nevezzem őt.
Ajkaimon égett iménti csókja, és alig vártam a pillanatot, hogy megtorolhassam a kis játékát, amivel egyenest a pokol lángjai közé küldött, hogy azok emésszek vágyódó testemet.
Az út nem volt éppen rövid, mégis eseménytelen.
Steve nem sokat pihent és kimerült is volt az utóbbi időben, így ő a vállamon a karjaiban tartva szunnyadt el.
Rob nem igazán díjazta a látványt, mégsem tudtam ellene semmit tenni. El nem lökhettem magamtól.
Hálát adtam a sorsnak, amikor végre megérkeztünk.
Az idő fantasztikus volt itt, és nem mellesleg és csendesebb részre jöttünk, ami egyszerűen gyönyörű.
A víz, a fehér homokos part, pálmafák. A látvány lenyűgöző. Ricky, amint körbepillantott, a víz felé mutogatott.
- Azt hiszem, ő ki szeretné próbálni a vizet - mondta Rob.
- Később, előtte pakoljunk ki - mondtam.
Steve, én és Ricky egy külön házikót kaptunk, ahogy egy közöset Rob és Tom, valamint egyet Ariana.
Örültem neki, hogy nem egyenest Robékhoz cuccol be.
Átvettem Rickyt az apjától és bánatomra egy kicsit kénytelen voltam elszakadni tőle. Mind elmentünk letenni a csomagokat.
Steve megbeszélte Robbal és Arianaval, hogy ma amolyan pihenés lesz, holnap pedig megnézünk pár helyet a szigeten a forgatáshoz, hiszen eredetileg ezért jöttünk.
Rob sem volt láthatóan elragadtatva, hogy valószínű ma már nem nagyon lesz alkalmunk egyedül lenni, mégis kénytelen volt lenyelni.
Mind a kis házikónkba mentünk, ahol a kinti nagy meleg ellenére kellemes hűs levegő fogadott minket.
Ricky talán kifárasztotta az utazás és sok bohóckodás Robbal, így ő elszundított.
Addig én kipakoltam a ruháinkat és úgy döntöttem, lezuhanyozok.
Mire visszaértem, Steve szintén álomba zuhant Ricky mellett. Nem tudtam, Rob mit csinál éppen és kivel, vagy kikkel, így nem indultam rögtön hozzá. És nem akartam magyarázkodni sem, ha Steve véletlenül mégis felkel, és nem talál sehol.
Megcsodáltam a teraszról nyíló csodás kilátást, és rögtön a Robbal töltött lopott percek képei villantak meg előttem.
Akaratlanul is egyre forróbb képeket kezdett el vetíteni a képzeletem, hogy miket is művelhetnénk is a parton, ha csak ketten lennénk.
Ezek a gondolatok után jót tett volna még egy hideg zuhany.
Esteledett, mikor a fiúk magukhoz tértek, és vacsorát követeltek. Felöltöztem és elmentünk a szobáknak mondott házikóktól nem messze található tengerparti étterembe.
Egy fantasztikus estét töltöttem a férjemmel és a fiammal. Ez után gondoltam arra, hogy milyen régen is voltunk így együtt. Steve-vel is sokat beszélgettünk és nevettünk. Mint régen. Mikor még rendben volt a kapcsolatunk, és mikor tényleg még csak mi ketten voltunk.
Steve-vel szemben ültem, akivel közös desszerten osztoztunk, mikor hirtelen felém hajolt. Kissé összekenhettem az arcom és az ajkaim a csokival, amit szó szerint ő csókolt le rólam.
- Köszönöm.
- Te is nagyon finom vagy - mosolygott Steve.
Visszamosolyogtam, de ekkor megláttam valamit, amitől az arcomra fagyott a mosoly.
Rob és Tomék ültek egy távolabbi asztalnál. Ő természetesen végignézte az előbbieket.
Steve háttal ülve nem vette észre őket.
Nem tudtam, vajon mióta vannak itt, de sejtettem, hogy elég régóta ahhoz, hogy Rob mindent lásson.
Amint összeakadt a pillantásunk, csak bánatot láttam a szemében. És fájdalmat, amiért ezt látnia kellett. De fogalmam sem volt róla, hogy itt van.
- Sétálunk egyet a parton? - zökkentett ki a gondolatimból Steve.
- Igen - vágtam rá.
Elkaptam a pillantásom Robról.
Ezért is utáltam magam. Valakinek, ha nem Stevenek, akkor neki okozok szenvedést.
Mégis most még el kell viselnie, hogy a férjemmel lát. Mégis tudom, milyen lehet ez neki. Amilyen nekem egy másik nővel látni őt. Pokoli.
Steve kézen fogott, és ő eddig nem vette észre Robékat.
A partra sétáltunk, ahol a csodás hold és a csillagok ragyogták be a partot.
Rickynek magunkkal hoztunk a mózeskosárszerűségét, amiben letettünk a partra.
Mellé ültünk, mikor Steve a karjaiba vont.
- Nagyon szeretlek - mondta hirtelen.
Nem tudtam, mit válaszoljak, de végül nem is kellett, mert nem adott rá esélyt.
Ajkait az enyémre nyomta és megcsókolt. Ismét nem utasítottam el. Nem tudom, miért, de nem tettem. Talán, hogy legalább még egy kicsit hagy legyen boldog? De addig viszont Rob szenved. És valamilyen szinten én, hiszen nem annak a férfinak a csókjait érzem, akiére vágyom.
Mindennek ellenére viszonoztam lágy és édes csókjait. Majd eldöntött a homokban és fölém kerekedett.
Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem bepánikolni.
Egy- egy csók még rendben volt, de többre nem leszek képes. Ezzel Robot csalnám meg.
Na, nem mintha nem ezt tenném Steve-vel, mikor Robbal vagyok.
Mégis képtelen voltam erre. Nem lennék képes többé szeretkezni vele, főleg mióta Rob van nekem. De mégis mit tegyen egy nő ilyen helyzetben?
Magamon éreztem az érintéseit és a csókjait, amiket régen imádtam. Mikor az övé voltam. De ez már jó ideje megváltozott.
- Steve...... kérlek, bárki megláthat és Ricky is. ..... - kértem, miközben ő a nyakamra tért át ajkaival.
A következő pillanatban egy csókot nyomott a nyakamra, majd leszállt rólam.
- Igazad van, sajnálom.
Válaszolni nem volt időm, mert Ricky gügyögése közbeszólt.
- Akarsz pancsolni egyet? - kérdezte őt Steve, és mint aki értette volna, a víz felé mutogatott és hangos kacagásba kezdett.
Steve kivette őt a kosárból és levette a kis ruháit a sajátjaival együtt, hogy csak a fürdőnadrág maradjon rajta.
- Nem tudom, hogy jó ötlet e......
- Nyugodj meg szívem, csak ide a szélére megyünk, nem lesz semmi baj - mondta.
Néztem, amint a vízbe érnek és óvatosan tartva beleengedi Rickyt, aki csapkodni kezdte a vizet maga körül.
Hangos nevetése töltötte be a csendet, én pedig csak élveztem a látványt és boldogságot, hogy egy ilyen csodás fiam van.
A gondolataim azonban hamar elterelődtek az előbbiekre.
Nem voltam biztos benne, hogy Steve le fog állni, ha erre kérem. Mégis megtette.
Éreztem, hogy kíván engem és ezt sugallta minden érintése is, mégis megállt. Amiért hálás is voltam.
Nem tudom, mit tettem volna, ha nem teszi meg. Valószínű az övé lettem volna. Még így is, hogy tudom, már nem érzem azt, amit régen.
Teljesen összezavarodtak a gondolataim, és nem tudom, meddig tudom még visszautasítani a közelesését. Főleg így, hogy rengeteg időt fogunk kettesben is tölteni.
Most jött el az a pillanat, amikor félni kezdek ettől. Nem akarom megbántani se, mégis képtelen vagyok megtenni ezt.
Az egyetlen, akié vagyok, és akivel lenni akarok, az Rob.
Aki most minden bizonnyal azt hiszi a férjem ágyában vagyok. Mi mást hinne, hiszen erre utal az, amit látott.
Utáltam is magam ezért. De mit tegyek? Az egyikőjüknek mindenképp fájdalmat okozok.
Időt kértem Robtól, de nem tudom, miként mondjam majd el, ha hazaértünk ,Stevenek az igazat.
Addig viszont muszáj elkerülnöm az előzőhöz hasonló pillanatokat.
A fiúk élvezték még egy ideig az esti fürdőzést, ami mindkettőjüket kifárasztotta kicsit. A szobába érve Steve lefektette Rickyt. Én még nem voltam álmos, de mivel ő így sem sokat pihent mostanság elküldtem lefeküdni a fiam mellé.
Mindketten pillanatok alatt zuhantak álomba.
Míg engem a gondolatim és Rob tartottak fogva.
Nem bírom tovább - pattantam fel egy pillanatban, és csak reméltem, hogy Steve-ék nem ébrednek fel. Kilopóztam a házikóból és Rob felé vettem az irányt.
A látvány, ami odaérve fogadott, ma már nem először döbbentett meg.
Rob éppen Adrianat csókolta.
Nem is akárhogy. A teraszról benézve láttam. Rögtön könnyek szöktek a szemembe, és csak elmenni akartam innen.
Én képes voltam visszautasítani a férjem, míg ő nem tud ellenállni az első útjába akadó nőnek.
Elszakítottam a tekintetem róluk és a partra menekültem. Leültem a homokba, és nem tudtam elűzni az előbb látott képeket.
Nem tudom, mióta ülhettem itt, mikor lépteleket hallottam közeledni. Amint megláttam a holdfényben ki is az, menekülőre fogtam.
Vagy fogtam volna, ha nem ér utol és állít meg.
- Eressz el!
- Mit keresel itt egyedül? Azt hittem, még mindig a férjeddel henteregsz itt - mondta elég dühösen.
- Mi? Te honnan.....
- Láttam - jött a válasza.
Ekkor értetteM meg nagyjából a viselkedését. Látott minket nem olyan régen itt Steve-vel. De ez akkor sem magyarázat arra, amit én láttam.
- Akkor kvittek vagyunk.
- Mi?
- Te meg Arianat csókolgattad - vágtam én is hozzá, majd hozzátettem még egy kicsit.
- Ezt meg én láttam - mondtam, majd a homokba omlottam.
- Minek csináljuk ezt Rob? Csak egy kis időt kértem. De talán rossz ötlet volt. Amint egy nő az utadba akad, rámászol.
- Én? Nem én voltam, aki itt feküdtem le a férjemmel, mikor azt mondtad, már semmi nincs köztetek.
- Nem feküdtem le vele.
- Persze - mondta hitetlenkedve.
- Ugyan Kristen. Láttam.
- Mit? Láttad, hogy konkrétan lefeküdtem vele?
- Elég volt, annyi, hogy láttam, ahogy téged csókol, ahogy hozzád ér.
- Igen. Ezt történt. De ezek szerint a lényegről lemaradtál. Elutasítottam. Képtelen voltam rá. Nem történt semmi olyan. Azóta nem, mióta ismét felbukkantál az életemben. És ezek után sem tervezem. Hiába vagyok a felesége, nem tudtam megtenni.
- Ellenben veled - tettem hozzá.
- Nem feküdtem le vele. Azóta egyetlen nővel sem, mióta vagy nekem. Csak elöntötte az agyamat a méreg ezért csókoltam meg. De utána ő maga lökött el magától, mert tudja, hogy téged szeretlek. - mondta, immár lágyabban.
Leült mellém, és megsimogatta az arcom. A szemébe néztem, amitől képtelen voltam elszakadni.
- Sajnálom. Azokat is, amiket mondtam. De az étteremben is láttalak vele, és a tudat, hogy egész éjjel mellette vagy, és ő akármikor hozzád érhet, teljesen kikészít.
- Engem is, ha más nővel látlak. Én mégsem róhatom fel neked, hiszen szabad vagy.
- Nem. Nem vagyok. A tiéd vagyok. Szeretlek, és csak rád vágyom - mondta, miközben elszakítva tőle a tekintetem, a tengert bámultam.
- Nézz rám - kérte, majd állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem.
- Szeretsz? - kérdezte a legnagyobb bolondságot, amit eddig hallottam tőle.
- El se tudod képzelni, mennyire.
- Akárcsak én téged. Nem kell másik nő, mert te itt vagy nekem. Csak, nem bírom elviselni, ha vele látlak, sajnálom.
- Az én hibám. Jobb lenne, ha keresnél egy olyan nőt, aki nem jár ennyi bajjal, mint én.
- Ilyet ne is mondj. Azt soha. Bármit megtennék érted. Ezt is ki fogom bírni, mert tudom, hogy szeretsz.
- Szeretlek - mondtam ki.
- Én is téged. Felejtsük ezt el, nem akarok veszekedni.
- Én sem. Csak egy kicsit bírjuk még ki. És ma sem történt semmi, ezután sem fog semmi olyan. Csupán néhány csók volt, amit képtelen voltam megtagadni tőle, mielőtt jól bele rúgok, ezzel a vallomásommal rólunk. Nem érdemli ezt.
- Meggondoltad magad? - tette fel a kérdést, miközben a tekintete félelmet sugallt felém.
- Nem. Csak nem akarom, hogy szenvedjen miattam, mikor ő mindig mellettem volt.
- Ez elkerülhetetlen. De ha szeret téged meg fogja érteni, és azt akarja, hogy Te boldog légy.
- Remélem, tényleg megért majd.
- És én itt vagyok veled. Neked.
- Tudom - mondtam, majd felé hajoltam.
Készséggel illesztette ajkait az enyémre, miközben eldöntve a homokban, fölém kerekedett.
Készakarva jutott eszembe a korábbi pillanat, egy nagy különbséggel.
Hogy most az a férfi ölelt és csókolt, akit szívem minden szerelmével szeretek, és akinek a karjaiba vágytam egész nap.
Gyengéd és szerelmes csókunk pillanatok alatt váltott át forró és szenvedélyes csókba, épp, mint a repülőn.
Hiába tudtam, hogy nem itt kellene egymásnak esnünk, képtelen voltam épeszűen gondolkodni. Minden józanság elszállt a fejemből, amikor ismét Rob karjaiba kerültem.
Pillanatok alatt varázsolta le a könnyű ruhát rólam, és vetkőzött le ő is, majd meztelen testünk szinte egybeolvadva ölelte egymást a homokban, ami szinte forrt alattunk.
Végigcsókolta a nyakam, a melleimen keresztül egyre lejjebb haladva, miközben kemény férfiassága ágyékomnak nyomódott.
Most semmi sem érdekelt, csak az, hogy végre magamban érezhessem.
Forrón csókoltunk egymást, miközben kettőnk közé nyúlva fogtam meg férfiasságát, és nőiességem bejáratához illesztettem.
Rob azonban tovább akart gyötörni.
Hozzám dörgölte magát, de nem hatolt belém, ezzel pokoli kínokat okozva nekem, miközben a nyakam harapdálta.
Nyögéseimet alig tudtam visszafogni, miközben tovább gyötört.
- Kérlek. . . ne kínozz tovább - nyögtem két csók között.
- De türelmetlen vagy - suttogta a fülembe.
- Magamban akarlak érezni - mondtam a szemébe nézve, ahol ugyanaz a tűz égett, mint az enyémben.
Ekkor végre ő is megadta magát, és magunknak azt, amire vágyunk.
Kínzóan lassan hatolt belém, miközben ujjai a mellbimbóim kényeztették, ajkaink pedig igyekeztek a hangjainkat elnyomni.
Elszakadva egymástól, egyszerre nyögtünk fel, mikor tövig elmerült bennem.
Pillanatokig nem mozdult, csak kiélveztük a pillanatot, forróbbnál forróbb csókokkal tarkítva.
Majd megmozdítva a csípőmet, mozgásra ösztönöztem, miközben férfias morgásai hangossá tették a csendet, keveredve a saját nyögéseimmel.
Lassan kezdett mozogni bennem, majd lábaim a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.
Heves lökésekkel sodródtunk a gyönyör felé, miközben ott simogattuk és csókoltuk a másikat, ahol értük.
A robbanás pillanatában egymás ajkai és csókja segítségével igyekeztünk elnyomni élvezetünk kéjes hangjait.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, miközben teste rám hanyatlott és szorosan öleltem magamhoz.
- Én is téged - válaszoltam.
Percekig ziháltunk, majd kihúzódott belőlem.
A karjaiba kapott és a tenger felé vitt, ahol ismét egymáséi lettünk, újra és újra, kiélvezve mindent együtt töltött percet hódoltunk a szerelemnek és a vágynak. . . . . . .
/Steve/
Éjszaka riadtam fel. Az órára nézve nem aludhattam olyan sokat. Kristent nem találtam sehol.
Nem is kellett sokáig töprengenem, merre és kivel lehet.
Rögtön visszagondoltam a parton történtekre.
Visszautasított. Ezt is vártam tőle.
Igaz ő nem tudja, de ezt amolyan próbának szántam számára. Amiből megbizonyosodhatta róla, hogy már tényleg az Övé a szíve.
Nem Ricky, vagy a nem megfelelő hely miatt utasított vissza, hanem Miatta. De nem hibáztatom ezért.
Ez az utazás is része volt a terveimnek, a filmmel együtt.
Mégis legbelül fáj, hogy hamarosan mindennek vége lesz. Nagyon szeretem ő,. épp ezért is fogom elengedni.
Nem egyszerű beszélgetésnek nézünk majd elébe, de még ezt a kis időt ki akarom élvezni vele, ami megadatott. Mert biztos vagyok benne, hogy ő maga fogja hamarosan elmondani azt, amit már én tudok.
De reménykedek benne, hogy ezt el tudom húzni kicsit. Ez még egy próba Robnak is. Biztos akarok lenni benne, a nőkkel kapcsolatos hírneve miatt, hogy megérdemli Kristenéket.
Eddig jól vette az akadályokat.
És én is tartozom Kristennek egy nem kis vallomással magamról.
Hiányozni fognak, ő és Ricky is.
Eleinte nem akartam, eszem ágában sem volt elengedni őt, és más karjaiba lökni. De láttam, mennyivel boldogabb vele, és mégis ő a fia apja, ha ő még nem is tud róla.
Nem mondom, hogy feláldozom magam, mert én sem vagyok teljesen tiszta lelkiismeretű, de tudom, hogy ezt kell tennem........
Ricky nyugodtan aludt, mikor kilestem a partra. Aludt, ezért magára mertem hagyni őt egy kicsit, amíg a partra sétáltam, ahol korábban velem volt.
De most vele van ott. És ő kapja meg azt, amit Kristen korábban nem adott meg nekem. Rosszul esett látni, ezért inkább visszasétáltam.
Sejtettem, hogy egy jó ideig még nem jön vissza, ezért szabadjára engedtem a gondolataim, és átgondoltam, mit kell tennem . . . . .
ide a véleményekkel :)
És ha még nem tettétek lessetek be ide:
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/
22.fejezet
/Kristen/
Reggel még én elkészültem Rickyvel és én is összepakoltam, addig Steve hazament a szüleihez, mivel az édesanyja már otthon lábadozik.
Összeszedtem a ruháimat, miközben végig egy dologra vágytam, és akit a fiam a nap minden percében eszembe juttat.
Az édesapjára.
Tudtam, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor fel kell, fedjem ezt a titkom, amit már egyre többen tudnak.
Fogalmam sincs, mik fognak történni ezen az úton, de lesz min gondolkodnom. Többek között, hogy mikor beszélek Steve-vel.
Nem akarom már tovább húzni, sem őt sem Robot.
Túl akarok esni rajta. Meg kell tudnia, hogy ki a fiam igazi apja, és azt is, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá.
Valamilyen szinten emiatt még mindig bűntudat gyötör. Mégis előbb utóbb így is meg kell tudnia. Akkor minek halogassam tovább?
Nem lesz kellemes pillanat, de túl kell, essek rajta. Csak a megfelelő pillanat kell. Ami biztos nem ez az utazás alatt lesz. Ezt még szeretném kiélvezni, és megvárni, amíg az ő dolgai és rendbe jönnek.
A gondolataimból Steve hangja térített vissza, aki a nevem mondta a nappaliból.
- Mehetünk szívem? A gép készen áll - mondta Steve, aki az utolsó pillanatban úgy döntött, magán géppel megyünk.
- Persze - válaszoltam.
- A csomagok a kocsiban. Gyere csöppség, ideje indulni - mondta Steve Rickynek, akit a karjaiba kapott, amit ő hangos kacajokkal díjazott.
Mosolyogva szemléltem Steve-t és a fiamat.
Ezt is elveszem tőle - harsogta egy hang a fejemben.
Mindig is a sajátjaként tekintett Rickyre és szerette őt. És most ettől is megfosztom. Még nagyobb lett a bűntudatom, mint eddig.
- Mi a baj kicsim? - fordult felém Steve indulás előtt.
- Semmi - vettem magamra egy mosolyt.
- Jól fogunk szórakozni, és végre együtt leszünk egy kicsit.
- Ennek én is nagyon örülök - feleltem, ezúttal őszintén, mire a férjem felém hajolt és csókot lehelt ajkaimra.
Képtelen voltam elfordítani a fejem. Hagytam, hogy megcsókoljon.
Közel sem éreztem azt, amit Rob csókjai váltanak ki belőlem, mégis kellemes érzés járta át a testem férjem csókjától.
Mióta magamnak és neki is beismertem, hogy szeretem, Stevenek már más helye van a szívemben.
Nem tudom lehet e ilyet mondani, de már csak barátként szeretem. Rob az, akit igaz szerelemmel szeretek, mégis Stevenek mindig különleges helye lesz a szívemben.
Igyekszek minden vele töltött percet boldoggá tenni, mielőtt mindent összetörök.
Próbáltam elterelni a borús gondolataimat több-kevesebb sikerrel.
Ez akkor sikerült teljes mértékben, mikor megpillantottam Robot a reptéren. Egy magánreptéren várt minket a gép.
Robbal, Tommal és Arianaval együtt. Az utóbbival nem annyira szívesen, mert mint mindig, most is Rob nyakán lógott.
Amint észrevett Rob, levakarta magáról és egy észveszejtő mosolyt küldött felém.
Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, mégsem tehettem.
Mindenki köszönt mindenkinek, még a fiam is. Aki már most olyan okos kisfiú.
Meglátta Robot, aki neki is köszönt és a karjaimból rögtön felé nyújtózott. Átadtam neki a fiát, aki hangos nevetéssel köszönte meg ezt.
Steve-re pillantottam, és azt vártam, nem fog ez tetszeni neki. Hiszen lassan jobban fogja szeretni ezt a Steve számára részben ismeretlen férfit, mint őt, aki eddig nevelte Rickyt.
Meglepetésemre ő is mosolygott és Tommal beszélgetett közben.
Rob egy pillanatra se szakította el a tekintetét tőlem és a fiamtól, akit most irigyeltem, amiért Rob karjaiban van.
Steve és Tom Arianaval kicsit arrébb álltak, így szerencsére a kis közjátékunkból nem sokat, sőt semmit sem hallottak.
Közelebb merészkedtem Robhoz, azért nem annyira feltűnően, mintha a fiam simogatnám, aki a karjaiban van.
Rob azonnal kapott az alkalmon és végigsimított a karomon. A meleg ellenére borzongás futott végig a testemen, az érintése nyomán.
A szemeit egy pillanatra sem eresztettem, és a szerelme kívül mérhetetlen vágyat tükröztek felém.
- Szeretlek - súgta halkan, hogy csak én halljam.
- Én is téged - válaszoltam suttogva.
- Mit meg nem adnék most, hogy megcsókolhassalak - tette még hozzá, ezzel tovább növelve a vágyaimat iránta.
- Most nem lehet - pillantottam a férjem felé.
- Tudom - sóhajtotta lemondóan Rob.
- Ideje indulni - hallottuk meg Steve hangját és felé kaptuk a tekintetüket.
Steve, Tom és Ariana szálltak fel elsőként, mi pedig követtük őket.
Átlépve úgymond a repülő küszöbét, egy fal választotta el a lépcsőt az utastértől. Steve-ék már bent voltak, mi ekkor léptünk be.
Léptem volna a többiek után, mikor Rob karon ragadott és maga felé fordított.
Meglepetéstől és döbbenettől elnyíló ajkaimra tapasztotta az övét, míg karjaiban lévő fiam mellett engem is magához húzott.
Nyelvét rögtön a számba parancsolta és szenvedélyesen kezdte falni ajkaimat.
Végre megkapom, amire egész nap vágytam - gondoltam rögtön, miközben csókjának íze a mennyekbe repített.
Mégis tudtam, hogy nem a legjobb helyen tesszük ezt, mégis képtelen voltam ellökni magamtól. Szenvedélyesen csókolt, miközben minden porcikám folytatásért kiáltott.
Nyakát átkarolva csókoltam, míg nem kelletlenül egy sóhajjal kísérve fosztottam meg magunkat az édes pillanatok folytatásától.
Rob homlokát az enyémnek döntötte, miközben még mindig magához ölelt, miközben körülbelül mindketten ugyanolyan szinten levegőért kapkodtuk az iménti csókunk után.
- Akartam ezt a csókot és meg is kaptam - suttogta a fülembe, miközben ajkai csókot leheltek a nyakamra.
A szemembe nézett és egy csibészes mosolyt küldött felém.
- Ezért még kapsz - válaszoltam egy kacér mosoly kíséretében.
- Már alig várom - mosolygott rám, de olyan szinte, hogy már az olvadás kerülgetett.
Szerencsére épp időben téptem ki magam a bűvköréből, mikor megjelent mögöttünk Steve.
Mi is helyet foglaltunk, Ricky Rob ölében.
Elég érdekes útnak néztünk elébe. Mellettem a férjemmel, mögöttem pedig a szeretőmmel? - nem tudtam, hirtelen minek nevezzem őt.
Ajkaimon égett iménti csókja, és alig vártam a pillanatot, hogy megtorolhassam a kis játékát, amivel egyenest a pokol lángjai közé küldött, hogy azok emésszek vágyódó testemet.
Az út nem volt éppen rövid, mégis eseménytelen.
Steve nem sokat pihent és kimerült is volt az utóbbi időben, így ő a vállamon a karjaiban tartva szunnyadt el.
Rob nem igazán díjazta a látványt, mégsem tudtam ellene semmit tenni. El nem lökhettem magamtól.
Hálát adtam a sorsnak, amikor végre megérkeztünk.
Az idő fantasztikus volt itt, és nem mellesleg és csendesebb részre jöttünk, ami egyszerűen gyönyörű.
A víz, a fehér homokos part, pálmafák. A látvány lenyűgöző. Ricky, amint körbepillantott, a víz felé mutogatott.
- Azt hiszem, ő ki szeretné próbálni a vizet - mondta Rob.
- Később, előtte pakoljunk ki - mondtam.
Steve, én és Ricky egy külön házikót kaptunk, ahogy egy közöset Rob és Tom, valamint egyet Ariana.
Örültem neki, hogy nem egyenest Robékhoz cuccol be.
Átvettem Rickyt az apjától és bánatomra egy kicsit kénytelen voltam elszakadni tőle. Mind elmentünk letenni a csomagokat.
Steve megbeszélte Robbal és Arianaval, hogy ma amolyan pihenés lesz, holnap pedig megnézünk pár helyet a szigeten a forgatáshoz, hiszen eredetileg ezért jöttünk.
Rob sem volt láthatóan elragadtatva, hogy valószínű ma már nem nagyon lesz alkalmunk egyedül lenni, mégis kénytelen volt lenyelni.
Mind a kis házikónkba mentünk, ahol a kinti nagy meleg ellenére kellemes hűs levegő fogadott minket.
Ricky talán kifárasztotta az utazás és sok bohóckodás Robbal, így ő elszundított.
Addig én kipakoltam a ruháinkat és úgy döntöttem, lezuhanyozok.
Mire visszaértem, Steve szintén álomba zuhant Ricky mellett. Nem tudtam, Rob mit csinál éppen és kivel, vagy kikkel, így nem indultam rögtön hozzá. És nem akartam magyarázkodni sem, ha Steve véletlenül mégis felkel, és nem talál sehol.
Megcsodáltam a teraszról nyíló csodás kilátást, és rögtön a Robbal töltött lopott percek képei villantak meg előttem.
Akaratlanul is egyre forróbb képeket kezdett el vetíteni a képzeletem, hogy miket is művelhetnénk is a parton, ha csak ketten lennénk.
Ezek a gondolatok után jót tett volna még egy hideg zuhany.
Esteledett, mikor a fiúk magukhoz tértek, és vacsorát követeltek. Felöltöztem és elmentünk a szobáknak mondott házikóktól nem messze található tengerparti étterembe.
Egy fantasztikus estét töltöttem a férjemmel és a fiammal. Ez után gondoltam arra, hogy milyen régen is voltunk így együtt. Steve-vel is sokat beszélgettünk és nevettünk. Mint régen. Mikor még rendben volt a kapcsolatunk, és mikor tényleg még csak mi ketten voltunk.
Steve-vel szemben ültem, akivel közös desszerten osztoztunk, mikor hirtelen felém hajolt. Kissé összekenhettem az arcom és az ajkaim a csokival, amit szó szerint ő csókolt le rólam.
- Köszönöm.
- Te is nagyon finom vagy - mosolygott Steve.
Visszamosolyogtam, de ekkor megláttam valamit, amitől az arcomra fagyott a mosoly.
Rob és Tomék ültek egy távolabbi asztalnál. Ő természetesen végignézte az előbbieket.
Steve háttal ülve nem vette észre őket.
Nem tudtam, vajon mióta vannak itt, de sejtettem, hogy elég régóta ahhoz, hogy Rob mindent lásson.
Amint összeakadt a pillantásunk, csak bánatot láttam a szemében. És fájdalmat, amiért ezt látnia kellett. De fogalmam sem volt róla, hogy itt van.
- Sétálunk egyet a parton? - zökkentett ki a gondolatimból Steve.
- Igen - vágtam rá.
Elkaptam a pillantásom Robról.
Ezért is utáltam magam. Valakinek, ha nem Stevenek, akkor neki okozok szenvedést.
Mégis most még el kell viselnie, hogy a férjemmel lát. Mégis tudom, milyen lehet ez neki. Amilyen nekem egy másik nővel látni őt. Pokoli.
Steve kézen fogott, és ő eddig nem vette észre Robékat.
A partra sétáltunk, ahol a csodás hold és a csillagok ragyogták be a partot.
Rickynek magunkkal hoztunk a mózeskosárszerűségét, amiben letettünk a partra.
Mellé ültünk, mikor Steve a karjaiba vont.
- Nagyon szeretlek - mondta hirtelen.
Nem tudtam, mit válaszoljak, de végül nem is kellett, mert nem adott rá esélyt.
Ajkait az enyémre nyomta és megcsókolt. Ismét nem utasítottam el. Nem tudom, miért, de nem tettem. Talán, hogy legalább még egy kicsit hagy legyen boldog? De addig viszont Rob szenved. És valamilyen szinten én, hiszen nem annak a férfinak a csókjait érzem, akiére vágyom.
Mindennek ellenére viszonoztam lágy és édes csókjait. Majd eldöntött a homokban és fölém kerekedett.
Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem bepánikolni.
Egy- egy csók még rendben volt, de többre nem leszek képes. Ezzel Robot csalnám meg.
Na, nem mintha nem ezt tenném Steve-vel, mikor Robbal vagyok.
Mégis képtelen voltam erre. Nem lennék képes többé szeretkezni vele, főleg mióta Rob van nekem. De mégis mit tegyen egy nő ilyen helyzetben?
Magamon éreztem az érintéseit és a csókjait, amiket régen imádtam. Mikor az övé voltam. De ez már jó ideje megváltozott.
- Steve...... kérlek, bárki megláthat és Ricky is. ..... - kértem, miközben ő a nyakamra tért át ajkaival.
A következő pillanatban egy csókot nyomott a nyakamra, majd leszállt rólam.
- Igazad van, sajnálom.
Válaszolni nem volt időm, mert Ricky gügyögése közbeszólt.
- Akarsz pancsolni egyet? - kérdezte őt Steve, és mint aki értette volna, a víz felé mutogatott és hangos kacagásba kezdett.
Steve kivette őt a kosárból és levette a kis ruháit a sajátjaival együtt, hogy csak a fürdőnadrág maradjon rajta.
- Nem tudom, hogy jó ötlet e......
- Nyugodj meg szívem, csak ide a szélére megyünk, nem lesz semmi baj - mondta.
Néztem, amint a vízbe érnek és óvatosan tartva beleengedi Rickyt, aki csapkodni kezdte a vizet maga körül.
Hangos nevetése töltötte be a csendet, én pedig csak élveztem a látványt és boldogságot, hogy egy ilyen csodás fiam van.
A gondolataim azonban hamar elterelődtek az előbbiekre.
Nem voltam biztos benne, hogy Steve le fog állni, ha erre kérem. Mégis megtette.
Éreztem, hogy kíván engem és ezt sugallta minden érintése is, mégis megállt. Amiért hálás is voltam.
Nem tudom, mit tettem volna, ha nem teszi meg. Valószínű az övé lettem volna. Még így is, hogy tudom, már nem érzem azt, amit régen.
Teljesen összezavarodtak a gondolataim, és nem tudom, meddig tudom még visszautasítani a közelesését. Főleg így, hogy rengeteg időt fogunk kettesben is tölteni.
Most jött el az a pillanat, amikor félni kezdek ettől. Nem akarom megbántani se, mégis képtelen vagyok megtenni ezt.
Az egyetlen, akié vagyok, és akivel lenni akarok, az Rob.
Aki most minden bizonnyal azt hiszi a férjem ágyában vagyok. Mi mást hinne, hiszen erre utal az, amit látott.
Utáltam is magam ezért. De mit tegyek? Az egyikőjüknek mindenképp fájdalmat okozok.
Időt kértem Robtól, de nem tudom, miként mondjam majd el, ha hazaértünk ,Stevenek az igazat.
Addig viszont muszáj elkerülnöm az előzőhöz hasonló pillanatokat.
A fiúk élvezték még egy ideig az esti fürdőzést, ami mindkettőjüket kifárasztotta kicsit. A szobába érve Steve lefektette Rickyt. Én még nem voltam álmos, de mivel ő így sem sokat pihent mostanság elküldtem lefeküdni a fiam mellé.
Mindketten pillanatok alatt zuhantak álomba.
Míg engem a gondolatim és Rob tartottak fogva.
Nem bírom tovább - pattantam fel egy pillanatban, és csak reméltem, hogy Steve-ék nem ébrednek fel. Kilopóztam a házikóból és Rob felé vettem az irányt.
A látvány, ami odaérve fogadott, ma már nem először döbbentett meg.
Rob éppen Adrianat csókolta.
Nem is akárhogy. A teraszról benézve láttam. Rögtön könnyek szöktek a szemembe, és csak elmenni akartam innen.
Én képes voltam visszautasítani a férjem, míg ő nem tud ellenállni az első útjába akadó nőnek.
Elszakítottam a tekintetem róluk és a partra menekültem. Leültem a homokba, és nem tudtam elűzni az előbb látott képeket.
Nem tudom, mióta ülhettem itt, mikor lépteleket hallottam közeledni. Amint megláttam a holdfényben ki is az, menekülőre fogtam.
Vagy fogtam volna, ha nem ér utol és állít meg.
- Eressz el!
- Mit keresel itt egyedül? Azt hittem, még mindig a férjeddel henteregsz itt - mondta elég dühösen.
- Mi? Te honnan.....
- Láttam - jött a válasza.
Ekkor értetteM meg nagyjából a viselkedését. Látott minket nem olyan régen itt Steve-vel. De ez akkor sem magyarázat arra, amit én láttam.
- Akkor kvittek vagyunk.
- Mi?
- Te meg Arianat csókolgattad - vágtam én is hozzá, majd hozzátettem még egy kicsit.
- Ezt meg én láttam - mondtam, majd a homokba omlottam.
- Minek csináljuk ezt Rob? Csak egy kis időt kértem. De talán rossz ötlet volt. Amint egy nő az utadba akad, rámászol.
- Én? Nem én voltam, aki itt feküdtem le a férjemmel, mikor azt mondtad, már semmi nincs köztetek.
- Nem feküdtem le vele.
- Persze - mondta hitetlenkedve.
- Ugyan Kristen. Láttam.
- Mit? Láttad, hogy konkrétan lefeküdtem vele?
- Elég volt, annyi, hogy láttam, ahogy téged csókol, ahogy hozzád ér.
- Igen. Ezt történt. De ezek szerint a lényegről lemaradtál. Elutasítottam. Képtelen voltam rá. Nem történt semmi olyan. Azóta nem, mióta ismét felbukkantál az életemben. És ezek után sem tervezem. Hiába vagyok a felesége, nem tudtam megtenni.
- Ellenben veled - tettem hozzá.
- Nem feküdtem le vele. Azóta egyetlen nővel sem, mióta vagy nekem. Csak elöntötte az agyamat a méreg ezért csókoltam meg. De utána ő maga lökött el magától, mert tudja, hogy téged szeretlek. - mondta, immár lágyabban.
Leült mellém, és megsimogatta az arcom. A szemébe néztem, amitől képtelen voltam elszakadni.
- Sajnálom. Azokat is, amiket mondtam. De az étteremben is láttalak vele, és a tudat, hogy egész éjjel mellette vagy, és ő akármikor hozzád érhet, teljesen kikészít.
- Engem is, ha más nővel látlak. Én mégsem róhatom fel neked, hiszen szabad vagy.
- Nem. Nem vagyok. A tiéd vagyok. Szeretlek, és csak rád vágyom - mondta, miközben elszakítva tőle a tekintetem, a tengert bámultam.
- Nézz rám - kérte, majd állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem.
- Szeretsz? - kérdezte a legnagyobb bolondságot, amit eddig hallottam tőle.
- El se tudod képzelni, mennyire.
- Akárcsak én téged. Nem kell másik nő, mert te itt vagy nekem. Csak, nem bírom elviselni, ha vele látlak, sajnálom.
- Az én hibám. Jobb lenne, ha keresnél egy olyan nőt, aki nem jár ennyi bajjal, mint én.
- Ilyet ne is mondj. Azt soha. Bármit megtennék érted. Ezt is ki fogom bírni, mert tudom, hogy szeretsz.
- Szeretlek - mondtam ki.
- Én is téged. Felejtsük ezt el, nem akarok veszekedni.
- Én sem. Csak egy kicsit bírjuk még ki. És ma sem történt semmi, ezután sem fog semmi olyan. Csupán néhány csók volt, amit képtelen voltam megtagadni tőle, mielőtt jól bele rúgok, ezzel a vallomásommal rólunk. Nem érdemli ezt.
- Meggondoltad magad? - tette fel a kérdést, miközben a tekintete félelmet sugallt felém.
- Nem. Csak nem akarom, hogy szenvedjen miattam, mikor ő mindig mellettem volt.
- Ez elkerülhetetlen. De ha szeret téged meg fogja érteni, és azt akarja, hogy Te boldog légy.
- Remélem, tényleg megért majd.
- És én itt vagyok veled. Neked.
- Tudom - mondtam, majd felé hajoltam.
Készséggel illesztette ajkait az enyémre, miközben eldöntve a homokban, fölém kerekedett.
Készakarva jutott eszembe a korábbi pillanat, egy nagy különbséggel.
Hogy most az a férfi ölelt és csókolt, akit szívem minden szerelmével szeretek, és akinek a karjaiba vágytam egész nap.
Gyengéd és szerelmes csókunk pillanatok alatt váltott át forró és szenvedélyes csókba, épp, mint a repülőn.
Hiába tudtam, hogy nem itt kellene egymásnak esnünk, képtelen voltam épeszűen gondolkodni. Minden józanság elszállt a fejemből, amikor ismét Rob karjaiba kerültem.
Pillanatok alatt varázsolta le a könnyű ruhát rólam, és vetkőzött le ő is, majd meztelen testünk szinte egybeolvadva ölelte egymást a homokban, ami szinte forrt alattunk.
Végigcsókolta a nyakam, a melleimen keresztül egyre lejjebb haladva, miközben kemény férfiassága ágyékomnak nyomódott.
Most semmi sem érdekelt, csak az, hogy végre magamban érezhessem.
Forrón csókoltunk egymást, miközben kettőnk közé nyúlva fogtam meg férfiasságát, és nőiességem bejáratához illesztettem.
Rob azonban tovább akart gyötörni.
Hozzám dörgölte magát, de nem hatolt belém, ezzel pokoli kínokat okozva nekem, miközben a nyakam harapdálta.
Nyögéseimet alig tudtam visszafogni, miközben tovább gyötört.
- Kérlek. . . ne kínozz tovább - nyögtem két csók között.
- De türelmetlen vagy - suttogta a fülembe.
- Magamban akarlak érezni - mondtam a szemébe nézve, ahol ugyanaz a tűz égett, mint az enyémben.
Ekkor végre ő is megadta magát, és magunknak azt, amire vágyunk.
Kínzóan lassan hatolt belém, miközben ujjai a mellbimbóim kényeztették, ajkaink pedig igyekeztek a hangjainkat elnyomni.
Elszakadva egymástól, egyszerre nyögtünk fel, mikor tövig elmerült bennem.
Pillanatokig nem mozdult, csak kiélveztük a pillanatot, forróbbnál forróbb csókokkal tarkítva.
Majd megmozdítva a csípőmet, mozgásra ösztönöztem, miközben férfias morgásai hangossá tették a csendet, keveredve a saját nyögéseimmel.
Lassan kezdett mozogni bennem, majd lábaim a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.
Heves lökésekkel sodródtunk a gyönyör felé, miközben ott simogattuk és csókoltuk a másikat, ahol értük.
A robbanás pillanatában egymás ajkai és csókja segítségével igyekeztünk elnyomni élvezetünk kéjes hangjait.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, miközben teste rám hanyatlott és szorosan öleltem magamhoz.
- Én is téged - válaszoltam.
Percekig ziháltunk, majd kihúzódott belőlem.
A karjaiba kapott és a tenger felé vitt, ahol ismét egymáséi lettünk, újra és újra, kiélvezve mindent együtt töltött percet hódoltunk a szerelemnek és a vágynak. . . . . . .
/Steve/
Éjszaka riadtam fel. Az órára nézve nem aludhattam olyan sokat. Kristent nem találtam sehol.
Nem is kellett sokáig töprengenem, merre és kivel lehet.
Rögtön visszagondoltam a parton történtekre.
Visszautasított. Ezt is vártam tőle.
Igaz ő nem tudja, de ezt amolyan próbának szántam számára. Amiből megbizonyosodhatta róla, hogy már tényleg az Övé a szíve.
Nem Ricky, vagy a nem megfelelő hely miatt utasított vissza, hanem Miatta. De nem hibáztatom ezért.
Ez az utazás is része volt a terveimnek, a filmmel együtt.
Mégis legbelül fáj, hogy hamarosan mindennek vége lesz. Nagyon szeretem ő,. épp ezért is fogom elengedni.
Nem egyszerű beszélgetésnek nézünk majd elébe, de még ezt a kis időt ki akarom élvezni vele, ami megadatott. Mert biztos vagyok benne, hogy ő maga fogja hamarosan elmondani azt, amit már én tudok.
De reménykedek benne, hogy ezt el tudom húzni kicsit. Ez még egy próba Robnak is. Biztos akarok lenni benne, a nőkkel kapcsolatos hírneve miatt, hogy megérdemli Kristenéket.
Eddig jól vette az akadályokat.
És én is tartozom Kristennek egy nem kis vallomással magamról.
Hiányozni fognak, ő és Ricky is.
Eleinte nem akartam, eszem ágában sem volt elengedni őt, és más karjaiba lökni. De láttam, mennyivel boldogabb vele, és mégis ő a fia apja, ha ő még nem is tud róla.
Nem mondom, hogy feláldozom magam, mert én sem vagyok teljesen tiszta lelkiismeretű, de tudom, hogy ezt kell tennem........
Ricky nyugodtan aludt, mikor kilestem a partra. Aludt, ezért magára mertem hagyni őt egy kicsit, amíg a partra sétáltam, ahol korábban velem volt.
De most vele van ott. És ő kapja meg azt, amit Kristen korábban nem adott meg nekem. Rosszul esett látni, ezért inkább visszasétáltam.
Sejtettem, hogy egy jó ideig még nem jön vissza, ezért szabadjára engedtem a gondolataim, és átgondoltam, mit kell tennem . . . . .
ide a véleményekkel :)
2011. február 28., hétfő
Új!!!!!
Nem fűzök hozzá sokat, nézzetek be és várom a véleményeket :)
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/
2011. február 19., szombat
21.fejezet
Sziasztok! Kezdem is gyorsan az elején, hogy olvashassatok. Nézzétek el az esetleges hibákat a fejli nincs bétázva. A másik, köszi szépen a szebbnél szebb hosszú és a rövidebb komikat is. Nagyon jól esnek a szavaitok, az meg főleg, hogy ennyire tetszenek a firkálmányaim :). Szóval imádlak titeket, nem is húzom tovább, jó olvasást, és várom a véleményeket.
Annyit csak a fejezettel kapcsolatban, hogy van benne egy kis meglepi :DDD (Steve szemszög) személyében amiből talán egy két dolog kiderül :)
Jó olvasást, pussz: Liz
21.fejezet
/Kristen/
- Rob a fiad apja? De hogy, és mikor? - kérdezte ismét még mindig döbbent arccal Tom.
- Nem válaszolsz? És Rob nem is tudja. Hogy titkolhattad el előle?
- Fogalmad sincs mi történt, senkinek nincs joga elítélni!
- Akkor elmondhatnád. És nem csak nekem hanem Robnak is.
- Joga van tudni. Még mindig alig hiszem el. Mikor akartad elmondani neki? Tervezted egyáltalán? - kérdezte szemrehányóan.
Megkértem, hogy csukja be az ajtót és elmondtam neki, idő hiányában és a nem megfelelő hely miatt röviden mi történt. De csak azért, hogy megértse az okaimat.
- Te szent ég, ez már nekem is sok. Tudod mennyit gondolt rád az után az éjszaka után? Mindig arról a nőről ábrándozott, akit azon az estén ismert meg. És ami a legjobban bántotta, hogy csak egy szó nélkül tűntél el.
- Mit tehettem volna? Akkor csak kihasznált – mondtam, majd elmondtam Tomnak, hogy hallottam egy beszélgetését akkor, ez miatt volt mindent.
A legmegdöbbentőbb Tom válasza volt, mikor elmondta, hogy akkor reggel vele beszélt.
Mindketten emésztgettük a másiktól hallottakat.
- Ezt még mindig alig akarom elhinni. Most már minden világos. Így belegondolva a fiad tiszta apja. Kinézetre is. Nem hiszem el, hogy Rob még nem jött rá. Sőt senki. Ezért ez a különleges kapocs köztük. Rob az elejétől fogva odavan a fiadért és a fiad is érte. Nem is csoda, hiszen apa és fia. Te jó ég – ájuldozott még mindig Tom.
- Ez így van.
- És mikor akarod elmondani neki? Mert elakarod ugye?
- Egyenlőre nem.
- Muszáj elmondanod neki. Az ő fia is Kristen.
- Még nem lehet. És a férjem sem hagyhatom most magára, aki szintén nemtudja, hogy Rob a fiam apja. Az ő karrierjének is véget vethetnék ezzel ha Steve megtudná.
- Ugyan, szerinted Robot a karrierje vagy a fia érdekelné jobban? Így is imádja azt a kiskölyköt, pedig nem is sejti, hogy a fia.
- Tudom. De egyenlőre nem. Ha eljött az ideje. Most nem hagyhatom el a férjem, szüksége van rám. Az utóbbi időben sokat töprengtem ezen, és ami a minap történt Robnál amikor a férjemmel voltunk ott, ráébresztett, hogy nemtudok élni nélküle. És, hogy a házasságom nem építhetem a Steve iránt érzett hálámra. De most nem hagyhatom el. Ha eljön a megfelelő pillanat beszélek vele.
- És ezt mondtad már Robnak?
- Nem. Még nem, én is csak nemrég jutottam erre a döntésre.
- Remélem minél hamarabb elmondod neki.
- Igen. De addig nem akarom, hogy bárkinek is elmond. Tőlem fogja megtudni.
- Rendben, de remélem mielőbb. Egyet azért mégis kérnék.
- Mit?
- Tudom, hogy azt mondta neki nem elég az ha csak néha titkokban együtt vagytok. És azt remélem minél hamarabb elmondod neki az igazat, és végül mellette döntesz. Ez a srác imád téged. Rob nagyon jó haverom, és nem igazán tetszik az ötlet, hogy hazudnom kell neki. Ezért ha lehet minél hamarabb legyél túl ezen. Láttalak titeket együtt Londonban, és ő is csak veled, veletek lehet boldog. Ne taszítsd el magadtól. Legalább egyenlőre titkokban amíg nem beszélsz a férjeddel. Ő imád téged.
- Én is őt – vallottam be.
- Ezt örömmel hallom – mosolygott végre az eddig komoly Tom.
- Én is azt szeretném amit ő. Vele lenni, mindig. Igaz eleinte nem akartam, hogy megtudja az igazat a fiáról. De azóta sokat változott a helyzet és Rob is. Elmondom neki, amit tudok beszélni Stevel. Addig így kell elfogadni engem.
- Ezzel nem hiszem, hogy gond lenne. A fontos számára, hogy vele legyél. Egyenlőre amíg nem teheted be fogja érni ennyivel. És én is, ha tudom, hogy előbb utóbb, remélem, hogy előbb elmondod neki, hogy Ricky az ő fia.
- Így lesz – ígértem meg Tomnak is.
- Bár ettől mégis rettegek.
- Mitől? - kérdezte Tom.
- Hogyha megtudja, hogy van egy fia, és eltitkoltam előle, gyűlölni fog.
- Nem hiszem. Imád téged. És a fiad is, még így is, hogy nemtudja hogy az övé. Nem fog repesni a boldogságtól, hogy eltitkoltad előle. De szeret téged és szerintem nagyon boldog lesz.
- Remélem. Köszönöm Tom.
- Nincs mit. Csak oldjátok meg ezt hamar.
- Igyekszünk.
Miután elég sokáig beszélgettem Tommal, mire visszaértünk már mindenki itt volt.
Rob és persze Ariana is, aki még mindig nem a szívem csücske. És persze most is szó szerint Rob nyakán csüngött.
Miután mi is odamentünk hozzájuk ők ekkor sem zavartatták magukat. Ahogy én sem mikor Steve a karjaiba zárt, miközben a fiam átvettem tőle.
Rob kapott tőlem egy „ ha te így, akkor én is” pillantást, és nem nagyon tetszett neki, hogy Steve karjaiban lát.
Tom pedig csak mosolygott. Remélem, hogy nem szólja el magát, Robnak, hogy Ricky az ő fia. Nem valami szerencsés dolog, hogy pont ő tudta meg, aki a legjobb barátja az említettnek, de ezen már nemtudok változtatni.
- Azt hiszem, míg ti elvoltatok mi meg is beszéltünk mindent – mondta Steve.
- Robéknak megfelel az idő, és már mindent elintéztem. Holnap indulunk a Bahamákra.
- Muszáj nekünk is menni? - kérdeztem mire Rob rögtön elég ijedt arcot vágott.
- Már megbeszéltük kicsim. Jó lesz, pihenünk is egy kicsit, csak pár nap az egész. Végre lesz egy kis időnk egymásra – mondta Steve mire ezúttal én voltam az akinek lefagyott a mosoly az arcáról.
Tudtam, vagy sejtettem mire gondol Steve. Ellenben azt is tudtam, hogy ezek után képtelen leszek úgy viselkedni vele mint a felesége, és megadni neki azt amit szeretne és ami a kötelességem mint feleségnek.
Nemcsak én, hanem Rob arca is fájdalmasba torzult amikor meghallotta Steve szavait. Hogy mégse bukjunk le, igyekeztem mosolyogni, és rábólintottam az utazásra.
Ettől mintha Rob is megkönnyebbült volna, Steve ránk vonatkozó szavaitól viszont még mindig feszült volt.
Megvallom, és sem örülnék még a gondolatnak sem, ha tudnám, hogy például közte és Ariana között történik valami, hiába mondta el, hogy ő csak barát neki. Nekem viszont Steve a férjem.
- Akkor ha ezt megbeszéltük, holnap a reptéren találkozunk. Szívem én még előtte benézek anyuékhoz, szólok a sofőrnek, hogy vigyen haza.
- Üdvözlöm őket, és ha hazajöttünk és is meglátogatom őket.
- Annak örülni fognak, főleg ha Ricky is velünk jön.
- Ha akarod én hazaviszlek titeket – szólalt meg hirtelen Rob.
- Ez remek lenne – mondta Steve.
Végtére is úgy is beszélnem kell Robbal.
- Ha nem nagy kérés – feleltem ezúttal én Robnak.
- Mi Arianaval még elnézünk egy két helyre igaz? - fordult Tom Ariana felé, aki mosolyogva egyezett bele.
- Később találkozunk szívem, és köszönöm Rob.
- Nincs mit.
- Szeretlek – hajolt felé Steve, és megcsókolt.
Ez a pillanat volt az amit szerettem volna elkerülni, de mégsem tudtam.
- Otthon várunk – mondtam, kikerülve a válaszadást a vallomására.
Steve tehát a kórházba ment én pedig Robal és a fiunkkal.
Egész úton szótlan volt. Megérkezve hozzánk, Rickyt letettem a nappaliban kialakított játszó helyére, majd Rob felé fordultam.
Tudtam, hogy neki is el kell mondanom milyen döntésre jutottam, ami kettőnket illet, de ő megelőzött. És cseppet sem tettek boldoggá a szavai.
- Ez így nem fog menni. Mindig ő lesz a férjed akivel nem vehetem fel a versenyt. És így nem megy. Én csak magamnak akarlak, de ezt sosem kapom meg.
- Mit akarsz ezzel?
- Akármennyire is nehéz nekem ez így nem megy. Belehalok ha vele látlak, vagy ha belegondolok, hogy hozzád ér és . . . . .
- Már nagyon régóta csak egyetlen egy férfi ért hozzám – mondtam, és közelebb léptem hozzá.
Karjaim a nyaka köré fontam, mire az kezei automatikusan kulcsolódtak a derekam köré. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy a teste is rögtön reagál az érintésemre.
A lehetetlennél is közelebb vont magához, és tudtam, hogy csak ilyenkor lehetek boldog, ha a karjaiban vagyok.
- Csak magamnak akarlak – mondta a szemembe nézve.
- Csak a tiéd vagyok.
- Nem. Te az övé vagy – válaszolta elgyötört hangon.
- Csak egy kis időt kérek, amíg rendbe jönnek a dolgai – mondtam, ezzel mégis csak reményt adva neki.
De nem bántam meg.
A csillogást és a boldogságot a szemében amit a szavaim váltottak ki belőle semmiért sem cseréltem volna el.
- Úgy érted, hogy?
- Igen. Eddig is tudtam, de a tegnap történtek után vált biztossá számomra, hogy te vagy az aki nélkül nemtudok élni. Hálás vagyok, és sokkal tartozom a férjemnek, de erre nem alapozhatom a házasságom. Csak egy dolgot kérek.
- Bármit – vágta rá rögtön.
- Egy kis időt. Most még szüksége van rám, és nemtudnám most elhagyni. Kell egy kis idő, és mindent elmondok neki.
- Rendben. Semmi sem nagy ár azért ha tudom, hogy végül csak az enyém leszel – mondta, ezzel elérve hogy még jobban imádjam őt, már ha ez az eddiginél jobban lehetséges.
- Szeretlek – volt a következő szava, és a szemei is a kimondott szó jelentését sugallták felém.
- Én is szeretlek – válaszoltam, majd a következő pillanatban már csak ajkait éreztem az enyémen.
Szerelmes csókban forrtunk össze, miközben szorosan a karjaiban tartott. Elbotorkált velem a kanapéig ahol maga után húzva szemből az ölébe ültetett így folytatva a csókunkat.
Tudtam, hogy nem éppen szerencsés itt egymásnak esnünk, és ezzel ő is tisztában volt, hiszen bármikor megjöhet Steve. Bár a tegnap történtek után már semmin sem lépődök meg. Teljesen elveszi az eszem ez a pasi.
Most nem a vágy vezette a tetteinket hanem a szerelem és a gyengédség. Megszakítás nélkül, szüntelenül csókoltunk egymást, simogatásokkal gazdagítva ezeket az édes pillanatokat.
Amiket a fiunk szakított félbe.
Rob mosolyogva fordult felé, majd ha kissé kelletlenül is de lemásztam az öléből.
Karjaiba vette gőgicsélő kisfiunkat aki már az első pillanatban az ujja köré csavarta az édesapját.
Most már biztos vagyok benne, hogy amint lehet elfogom mondani neki az igazat. Bebizonyította, nem is kevésszer, hogy érett arra, hogy tényleg az apja legyen ennek a kicsinek, jó apja.
A csodás perceknek a telefon csörgése vetett véget ismét.
Steve volt. Szerencsére úgy tűnik javul az édesanyja állapota és vele maradna estig.
Elmondtam Robnak, akinek rögtön tervei támadtak.
- Mi lenne ha átmennénk hozzám? Veled akarok lenni – súgta a fülembe, miközben egyik karjában a fiunkat tartotta a másikkal pedig engem ölelt át.
- Én is veled – válaszoltam, szerelemtől csillogó szemmel, és a válaszommal boldog mosolyt csalva Rob arcára.
- Akkor nyomás igaz kis herceg? - pillantott Rickyre, aki hangos kacajával adta áldását az ötletre.
Összeszedtem pár dolgot, többek között, hagytam egy üzenet Stevenek, miszerint a lányokhoz megyünk, de este jövünk.
Ashelynek is szóltam, ha Steve véletlenül nála keresne.
Az egyik, igen kis részem tiltakozott az ellen, hogy ezt tegyem, de semmi másra sem vágytam csak erre az őrületre amit csakis Robbal élhetek át.
Rickynek is készítettem pár dolgot, majd csatlakoztam a nappaliban rám váró életem férfijaihoz, és elindultunk.
Rob, sőt még Ricky is végigmosolyogták az utat, akárcsak én.
Mikor megérkeztünk Tom várt Robra. Megbeszéltek pár dolgot, mivel Tom is velünk jön holnap. Addig én Rickyt fektettem le a szokásos délutáni szunyókálására.
Mire visszatértem szerelmemhez a nappaliba Tomnak már nyoma sem volt.
- Szóval milyen terveid voltak? - léptem közelebb hozzá, és nem habozott azonnal a karjaiba zárni, ahogy én sem a lehető legközelebb bújni hozzá.
- Mondjuk kezdhetnénk egy kis úszással? - kérdezte miközben pillantott a kerti medence felé.
- Jól hangzik – mondtam miközben kibontakoztam a karjaiból és a szeme láttára kezdtem ledobálni a ruháim.
Tátott szájjal figyelte a megkezdett műveletemet, majd ismét elé léptem és levettem róla a pólóját. Magamra vettem, igaz a kertben senki sem láthat meg, de úgy tűnik Robnak igencsak tetszik a látvány.
Kisétáltam a napsütésbe, ő pedig követett miközben megszabadult a ruháitól. A vízbe sétálva kibújtam a pólójából és felé dobtam.
Meztelen testem látványa elég volt ahhoz, hogy már ettől kellően felizguljon, ami elégedettséggel töltött el, hogy csupán a látványom ilyen hatással van rá.
Pillanatok alatt követett a vízbe, majd a következő perceben karjai már körém fonódtak. Szorosan vont magához, és a lágy víz, és a csodás napsütés ölelte körül összefonódó testünket.
A következő percben ajkai már az enyémet kutatták. Nyelvünk mámorító táncát járta, míg kezei a melleim kényeztették, ezzel elérve, hogy néha - néha belenyögjek a csókunkba.
Én sem tétlenkedtem ez idő alatt. Kettőnk közé nyúltam, és ágyékomnak nyomódó férfiasságát pillanatok alatt magamba vezettem.
Elszakadtunk egymástól, és mindketten hátravettet fejjel nyögtünk fel az érzéstől amit testünk egyesülése okozott.
Rob szemében a mérhetetlen vágy és szerelem mellett, hihetetlen mértékű boldogságot láttam. Ő is ugyanazt láthatta az én szememben.
Néhány őrjítő csípőkörzéssel szítottam tovább mindkettőnk vágyát, majd először lassú mozgásunkkal együtt ringatóztunk a csodás vízben ami körülölelt minket.
Szerelmem nyakára hajoltam csókjaimmal behintve azt, miközben ujjai a víz alatt testem barangolták be.
Ajkaira hajoltam és tüzes csókok kíséretében űztünk egyre gyorsabban a beteljesülést. Néhány észveszejtő lökéssel megpecsételve egyszerre léptünk át a mennyei paradicsomba.
Zihálva omlottam kedvesem vállára, miközben ő egy szót suttogott a fülembe, de azt milliószor.
- Szeretlek.
- Én is téged – néztem szürkés szemeibe, majd egy csókkal véglegesítettük egymásnak tett vallomásunkat.
Rob kihúzódott belőlem, és egy kis úszás után a karjaiba kapott és meg sem állt velem a hálóig. Előtte azonban vettettünk egy pillantást alvó kisfiunkra, majd a szobába érve jóformán egész délután szerettük egymást.
Az boldog pillanatoknak ismét a kisfiunk vetett véget, amikor kielégülten és fáradtan feküdtünk egymás karjaiban.
Rob Rickyhez indult, míg én magamra csavartam a lepedőt. Fiukkal a karjaiban tért vissza, időközben ő is magára kapva némi ruhát, majd ezúttal hármasban bújtunk össze.
Ricky hol engem hol Robot figyelte, miközben mi ketten áhitattal csodáltunk ezt a kis csöppséget, aki a miénk.
- Mikor lehetek megint veled? Gondolom az elkövetkezendő napokban a férjed miatt nem – mondta, de közben Rickyt nézte.
- Még a mai nap után sem volt elég belőlem?
- Soha nem elég! – pillantott rám vágyakozó tekintettel.
- Meglátjuk, remélem eltudok szökni néha, mert nem bírnám ki a tudatot, hogy ott vagy és egy kicsit sem lehetek veled – vallottam be.
- Azt én sem. Még a tudata is megőrjít, hogy ő is hozzád fog érni.
- Nem fog.
- A felesége vagy. Neki vannak bizonyos jogai. És mit fogsz tenni ha veled akar lenni? - kérdezte ezúttal már bánatos szemekkel amiben némi csalódottság is megcsillant.
- Már jó ideje nem voltunk együtt. Pontosabban mióta ismét felbukkantál az életemben. És már ezen nem is akarok változtatni. A felesége vagyok, de téged szeretlek, és a tiéd vagyok. Nem fog történni semmi.
Ebben igaz én magam nem vagyok biztos. Szerencsére az utóbbi időben Steve sem erőltette a dolgot, de nemtudom mit fog tenni ha ez megváltozik és velem akar lenni.
Arra már képtelen lennék. Hiába most is éppen megcsalom a férjem, de ha vele feküdnék le, akkor meg úgy érezném, hogy Robot csalom meg.
Ez egyikükkel szemben sem szép amit teszek, de már eldöntöttem, hogy Stevetől fogok elválni.
A tarkójánál fogva húztam magamhoz egy csókra, ezzel is bizonyítva, hogy csak az övé vagyok.
- Ne haragudj, csak még a gondolata is elviselhetetlen.
- Én sajnálom. Ha már az elején nem megyek bele, akkor nem kellene neked is miattam szenvedned.
- Nincs az a szenvedés amit ne viselnék el érted. Te megbántad, hogy. . . - akarta folytatni de rögtön rávágtam a választ.
- Soha. Ne is gondolj ilyesmire. Egyetlen percét sem. Csak egy kis időt kérek, hogy mindent elrendezzek, de addig sem akarok távol lenni tőled.
- Ahogy én sem tőled – válaszolta, miközben megvillantotta az imádott csibészes mosolyát.
- Imádlak – mondtam, majd egy megcsókoltam amit örömmel viszonzott.
- Én még jobban – felelte miután ajkaink elváltak egymástól.
Az estét is Robbal töltöttük, aki valami fantasztikus vacsorát készített. Nem is tudtam, hogy így tud főzni, de elmondta, hogy nem sok mindent és mivel ez a kedvence megtanulta Clairetől.
Én elpakoltam vacsora után, addig ő Rickyvel nézett tévét.
Belépve utánuk a nappaliba, teljesen meghatott a látvány.
Egy állatos csatornát néztek, ami látszóan teljesen elbűvölte Ricky, főleg miközben Rob mesélte neki mit is lát éppen.
Percekig figyeltem őket, és talán most először éreztem magam igazán boldognak és teljesnek. Velünk. Azzal a férfival akit immár az életemnél is jobban szeretek, és aki bebizonyította, hogy megérdemli a szerelmem, és a közös fiukkal, akit remélhetőleg hamarosan ketten nevelünk majd...
/Steve/
Az irodában ültem a stúdióban és a nyomozótól kapott képeket nézegettem.
Boldognak tűnnek rajta. Így együtt.
Akármennyire fáj is, őt már régen elvesztettem. Mégis boldoggá tesz a tudat, hogy most mikor szükségem van rá mellettem van, még akkor is mikor a szíve máshoz húzza.
Nem hiába jött ez az ötlet a filmmel. Csak azt remélem addig nem jelenti be, hogy véget akar vetni ennek. Én akarok az lenni, aki elengedni őt. És mindenben segítségemre lesz ez a film.
Annyi vigasztal csak, hogy én maradok egyedül. Ott a családom. A másik.
Biztos vagyok benne, ha ezt Kristen megtudja sosem fogja megbocsátani nekem. Mégis talán annyi lendít a helyzetemen, hogy végig az ő boldogságát tartottam szem előtt, és hogy végül Vele lesz boldog. És persze a fiával.
Akit igaz a sajátomként szeretet, és ez így is marad, de neki az igazi szülei mellett kell felnőnie.
Eddig Rob is minden felállított akadályt jól vett, és bebizonyította számomra, hogy mellette jó helye lesz, és boldog lesz a családom. Aki valamilyen szinten az övé is.
Még magam sem gondoltam volna, hogy egyszerre ilyesmire vetemedek, de bármit megteszek Kristen boldogságáért, ami már nagyon régóta nem mellettem van.
Az mellett akinek most is a karjaiban van.
Semmit sem fogok a szemére vetni, hiszen én sem vagyok szent. Sőt az én vétkem talán még nagyobb mint az övé, de mindent megteszek, hogy jóvátegyem . . . . .
/Rob/
Nehezen, sőt mondhatom, hogy pokolian nehezen engedtem el őket magam mellől. Nemcsak Kristent hanem a fiát is, aki szintén imádok.
De a tudat vigasztal, hogy holnap újra láthatom, bár nemtudom mikor lehetünk ismét együtt.
El sem tudom mondani, milyen boldoggá tettek a mai szavai és tettei. A tudat, hogy mégis engem akar, és a férje lesz akit el fog hagyni, ha önzően is hangzik boldogsággal tölt el.
Egy kis idő az amit cserébe kér. Addig legalább néha vele lehetek, míg nem egyszer tényleg elmondhatom, hogy Ő csak az enyém.
Miután elmentek elkezdtem csomagolni holnapra, és reménykedtem hogy szép napoknak nézünk elébe. Bár ahol ő ott van az csak szép lehet. . . .
Várom a véleményeket :)
Annyit csak a fejezettel kapcsolatban, hogy van benne egy kis meglepi :DDD (Steve szemszög) személyében amiből talán egy két dolog kiderül :)
Jó olvasást, pussz: Liz
21.fejezet
/Kristen/
- Rob a fiad apja? De hogy, és mikor? - kérdezte ismét még mindig döbbent arccal Tom.
- Nem válaszolsz? És Rob nem is tudja. Hogy titkolhattad el előle?
- Fogalmad sincs mi történt, senkinek nincs joga elítélni!
- Akkor elmondhatnád. És nem csak nekem hanem Robnak is.
- Joga van tudni. Még mindig alig hiszem el. Mikor akartad elmondani neki? Tervezted egyáltalán? - kérdezte szemrehányóan.
Megkértem, hogy csukja be az ajtót és elmondtam neki, idő hiányában és a nem megfelelő hely miatt röviden mi történt. De csak azért, hogy megértse az okaimat.
- Te szent ég, ez már nekem is sok. Tudod mennyit gondolt rád az után az éjszaka után? Mindig arról a nőről ábrándozott, akit azon az estén ismert meg. És ami a legjobban bántotta, hogy csak egy szó nélkül tűntél el.
- Mit tehettem volna? Akkor csak kihasznált – mondtam, majd elmondtam Tomnak, hogy hallottam egy beszélgetését akkor, ez miatt volt mindent.
A legmegdöbbentőbb Tom válasza volt, mikor elmondta, hogy akkor reggel vele beszélt.
Mindketten emésztgettük a másiktól hallottakat.
- Ezt még mindig alig akarom elhinni. Most már minden világos. Így belegondolva a fiad tiszta apja. Kinézetre is. Nem hiszem el, hogy Rob még nem jött rá. Sőt senki. Ezért ez a különleges kapocs köztük. Rob az elejétől fogva odavan a fiadért és a fiad is érte. Nem is csoda, hiszen apa és fia. Te jó ég – ájuldozott még mindig Tom.
- Ez így van.
- És mikor akarod elmondani neki? Mert elakarod ugye?
- Egyenlőre nem.
- Muszáj elmondanod neki. Az ő fia is Kristen.
- Még nem lehet. És a férjem sem hagyhatom most magára, aki szintén nemtudja, hogy Rob a fiam apja. Az ő karrierjének is véget vethetnék ezzel ha Steve megtudná.
- Ugyan, szerinted Robot a karrierje vagy a fia érdekelné jobban? Így is imádja azt a kiskölyköt, pedig nem is sejti, hogy a fia.
- Tudom. De egyenlőre nem. Ha eljött az ideje. Most nem hagyhatom el a férjem, szüksége van rám. Az utóbbi időben sokat töprengtem ezen, és ami a minap történt Robnál amikor a férjemmel voltunk ott, ráébresztett, hogy nemtudok élni nélküle. És, hogy a házasságom nem építhetem a Steve iránt érzett hálámra. De most nem hagyhatom el. Ha eljön a megfelelő pillanat beszélek vele.
- És ezt mondtad már Robnak?
- Nem. Még nem, én is csak nemrég jutottam erre a döntésre.
- Remélem minél hamarabb elmondod neki.
- Igen. De addig nem akarom, hogy bárkinek is elmond. Tőlem fogja megtudni.
- Rendben, de remélem mielőbb. Egyet azért mégis kérnék.
- Mit?
- Tudom, hogy azt mondta neki nem elég az ha csak néha titkokban együtt vagytok. És azt remélem minél hamarabb elmondod neki az igazat, és végül mellette döntesz. Ez a srác imád téged. Rob nagyon jó haverom, és nem igazán tetszik az ötlet, hogy hazudnom kell neki. Ezért ha lehet minél hamarabb legyél túl ezen. Láttalak titeket együtt Londonban, és ő is csak veled, veletek lehet boldog. Ne taszítsd el magadtól. Legalább egyenlőre titkokban amíg nem beszélsz a férjeddel. Ő imád téged.
- Én is őt – vallottam be.
- Ezt örömmel hallom – mosolygott végre az eddig komoly Tom.
- Én is azt szeretném amit ő. Vele lenni, mindig. Igaz eleinte nem akartam, hogy megtudja az igazat a fiáról. De azóta sokat változott a helyzet és Rob is. Elmondom neki, amit tudok beszélni Stevel. Addig így kell elfogadni engem.
- Ezzel nem hiszem, hogy gond lenne. A fontos számára, hogy vele legyél. Egyenlőre amíg nem teheted be fogja érni ennyivel. És én is, ha tudom, hogy előbb utóbb, remélem, hogy előbb elmondod neki, hogy Ricky az ő fia.
- Így lesz – ígértem meg Tomnak is.
- Bár ettől mégis rettegek.
- Mitől? - kérdezte Tom.
- Hogyha megtudja, hogy van egy fia, és eltitkoltam előle, gyűlölni fog.
- Nem hiszem. Imád téged. És a fiad is, még így is, hogy nemtudja hogy az övé. Nem fog repesni a boldogságtól, hogy eltitkoltad előle. De szeret téged és szerintem nagyon boldog lesz.
- Remélem. Köszönöm Tom.
- Nincs mit. Csak oldjátok meg ezt hamar.
- Igyekszünk.
Miután elég sokáig beszélgettem Tommal, mire visszaértünk már mindenki itt volt.
Rob és persze Ariana is, aki még mindig nem a szívem csücske. És persze most is szó szerint Rob nyakán csüngött.
Miután mi is odamentünk hozzájuk ők ekkor sem zavartatták magukat. Ahogy én sem mikor Steve a karjaiba zárt, miközben a fiam átvettem tőle.
Rob kapott tőlem egy „ ha te így, akkor én is” pillantást, és nem nagyon tetszett neki, hogy Steve karjaiban lát.
Tom pedig csak mosolygott. Remélem, hogy nem szólja el magát, Robnak, hogy Ricky az ő fia. Nem valami szerencsés dolog, hogy pont ő tudta meg, aki a legjobb barátja az említettnek, de ezen már nemtudok változtatni.
- Azt hiszem, míg ti elvoltatok mi meg is beszéltünk mindent – mondta Steve.
- Robéknak megfelel az idő, és már mindent elintéztem. Holnap indulunk a Bahamákra.
- Muszáj nekünk is menni? - kérdeztem mire Rob rögtön elég ijedt arcot vágott.
- Már megbeszéltük kicsim. Jó lesz, pihenünk is egy kicsit, csak pár nap az egész. Végre lesz egy kis időnk egymásra – mondta Steve mire ezúttal én voltam az akinek lefagyott a mosoly az arcáról.
Tudtam, vagy sejtettem mire gondol Steve. Ellenben azt is tudtam, hogy ezek után képtelen leszek úgy viselkedni vele mint a felesége, és megadni neki azt amit szeretne és ami a kötelességem mint feleségnek.
Nemcsak én, hanem Rob arca is fájdalmasba torzult amikor meghallotta Steve szavait. Hogy mégse bukjunk le, igyekeztem mosolyogni, és rábólintottam az utazásra.
Ettől mintha Rob is megkönnyebbült volna, Steve ránk vonatkozó szavaitól viszont még mindig feszült volt.
Megvallom, és sem örülnék még a gondolatnak sem, ha tudnám, hogy például közte és Ariana között történik valami, hiába mondta el, hogy ő csak barát neki. Nekem viszont Steve a férjem.
- Akkor ha ezt megbeszéltük, holnap a reptéren találkozunk. Szívem én még előtte benézek anyuékhoz, szólok a sofőrnek, hogy vigyen haza.
- Üdvözlöm őket, és ha hazajöttünk és is meglátogatom őket.
- Annak örülni fognak, főleg ha Ricky is velünk jön.
- Ha akarod én hazaviszlek titeket – szólalt meg hirtelen Rob.
- Ez remek lenne – mondta Steve.
Végtére is úgy is beszélnem kell Robbal.
- Ha nem nagy kérés – feleltem ezúttal én Robnak.
- Mi Arianaval még elnézünk egy két helyre igaz? - fordult Tom Ariana felé, aki mosolyogva egyezett bele.
- Később találkozunk szívem, és köszönöm Rob.
- Nincs mit.
- Szeretlek – hajolt felé Steve, és megcsókolt.
Ez a pillanat volt az amit szerettem volna elkerülni, de mégsem tudtam.
- Otthon várunk – mondtam, kikerülve a válaszadást a vallomására.
Steve tehát a kórházba ment én pedig Robal és a fiunkkal.
Egész úton szótlan volt. Megérkezve hozzánk, Rickyt letettem a nappaliban kialakított játszó helyére, majd Rob felé fordultam.
Tudtam, hogy neki is el kell mondanom milyen döntésre jutottam, ami kettőnket illet, de ő megelőzött. És cseppet sem tettek boldoggá a szavai.
- Ez így nem fog menni. Mindig ő lesz a férjed akivel nem vehetem fel a versenyt. És így nem megy. Én csak magamnak akarlak, de ezt sosem kapom meg.
- Mit akarsz ezzel?
- Akármennyire is nehéz nekem ez így nem megy. Belehalok ha vele látlak, vagy ha belegondolok, hogy hozzád ér és . . . . .
- Már nagyon régóta csak egyetlen egy férfi ért hozzám – mondtam, és közelebb léptem hozzá.
Karjaim a nyaka köré fontam, mire az kezei automatikusan kulcsolódtak a derekam köré. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy a teste is rögtön reagál az érintésemre.
A lehetetlennél is közelebb vont magához, és tudtam, hogy csak ilyenkor lehetek boldog, ha a karjaiban vagyok.
- Csak magamnak akarlak – mondta a szemembe nézve.
- Csak a tiéd vagyok.
- Nem. Te az övé vagy – válaszolta elgyötört hangon.
- Csak egy kis időt kérek, amíg rendbe jönnek a dolgai – mondtam, ezzel mégis csak reményt adva neki.
De nem bántam meg.
A csillogást és a boldogságot a szemében amit a szavaim váltottak ki belőle semmiért sem cseréltem volna el.
- Úgy érted, hogy?
- Igen. Eddig is tudtam, de a tegnap történtek után vált biztossá számomra, hogy te vagy az aki nélkül nemtudok élni. Hálás vagyok, és sokkal tartozom a férjemnek, de erre nem alapozhatom a házasságom. Csak egy dolgot kérek.
- Bármit – vágta rá rögtön.
- Egy kis időt. Most még szüksége van rám, és nemtudnám most elhagyni. Kell egy kis idő, és mindent elmondok neki.
- Rendben. Semmi sem nagy ár azért ha tudom, hogy végül csak az enyém leszel – mondta, ezzel elérve hogy még jobban imádjam őt, már ha ez az eddiginél jobban lehetséges.
- Szeretlek – volt a következő szava, és a szemei is a kimondott szó jelentését sugallták felém.
- Én is szeretlek – válaszoltam, majd a következő pillanatban már csak ajkait éreztem az enyémen.
Szerelmes csókban forrtunk össze, miközben szorosan a karjaiban tartott. Elbotorkált velem a kanapéig ahol maga után húzva szemből az ölébe ültetett így folytatva a csókunkat.
Tudtam, hogy nem éppen szerencsés itt egymásnak esnünk, és ezzel ő is tisztában volt, hiszen bármikor megjöhet Steve. Bár a tegnap történtek után már semmin sem lépődök meg. Teljesen elveszi az eszem ez a pasi.
Most nem a vágy vezette a tetteinket hanem a szerelem és a gyengédség. Megszakítás nélkül, szüntelenül csókoltunk egymást, simogatásokkal gazdagítva ezeket az édes pillanatokat.
Amiket a fiunk szakított félbe.
Rob mosolyogva fordult felé, majd ha kissé kelletlenül is de lemásztam az öléből.
Karjaiba vette gőgicsélő kisfiunkat aki már az első pillanatban az ujja köré csavarta az édesapját.
Most már biztos vagyok benne, hogy amint lehet elfogom mondani neki az igazat. Bebizonyította, nem is kevésszer, hogy érett arra, hogy tényleg az apja legyen ennek a kicsinek, jó apja.
A csodás perceknek a telefon csörgése vetett véget ismét.
Steve volt. Szerencsére úgy tűnik javul az édesanyja állapota és vele maradna estig.
Elmondtam Robnak, akinek rögtön tervei támadtak.
- Mi lenne ha átmennénk hozzám? Veled akarok lenni – súgta a fülembe, miközben egyik karjában a fiunkat tartotta a másikkal pedig engem ölelt át.
- Én is veled – válaszoltam, szerelemtől csillogó szemmel, és a válaszommal boldog mosolyt csalva Rob arcára.
- Akkor nyomás igaz kis herceg? - pillantott Rickyre, aki hangos kacajával adta áldását az ötletre.
Összeszedtem pár dolgot, többek között, hagytam egy üzenet Stevenek, miszerint a lányokhoz megyünk, de este jövünk.
Ashelynek is szóltam, ha Steve véletlenül nála keresne.
Az egyik, igen kis részem tiltakozott az ellen, hogy ezt tegyem, de semmi másra sem vágytam csak erre az őrületre amit csakis Robbal élhetek át.
Rickynek is készítettem pár dolgot, majd csatlakoztam a nappaliban rám váró életem férfijaihoz, és elindultunk.
Rob, sőt még Ricky is végigmosolyogták az utat, akárcsak én.
Mikor megérkeztünk Tom várt Robra. Megbeszéltek pár dolgot, mivel Tom is velünk jön holnap. Addig én Rickyt fektettem le a szokásos délutáni szunyókálására.
Mire visszatértem szerelmemhez a nappaliba Tomnak már nyoma sem volt.
- Szóval milyen terveid voltak? - léptem közelebb hozzá, és nem habozott azonnal a karjaiba zárni, ahogy én sem a lehető legközelebb bújni hozzá.
- Mondjuk kezdhetnénk egy kis úszással? - kérdezte miközben pillantott a kerti medence felé.
- Jól hangzik – mondtam miközben kibontakoztam a karjaiból és a szeme láttára kezdtem ledobálni a ruháim.
Tátott szájjal figyelte a megkezdett műveletemet, majd ismét elé léptem és levettem róla a pólóját. Magamra vettem, igaz a kertben senki sem láthat meg, de úgy tűnik Robnak igencsak tetszik a látvány.
Kisétáltam a napsütésbe, ő pedig követett miközben megszabadult a ruháitól. A vízbe sétálva kibújtam a pólójából és felé dobtam.
Meztelen testem látványa elég volt ahhoz, hogy már ettől kellően felizguljon, ami elégedettséggel töltött el, hogy csupán a látványom ilyen hatással van rá.
Pillanatok alatt követett a vízbe, majd a következő perceben karjai már körém fonódtak. Szorosan vont magához, és a lágy víz, és a csodás napsütés ölelte körül összefonódó testünket.
A következő percben ajkai már az enyémet kutatták. Nyelvünk mámorító táncát járta, míg kezei a melleim kényeztették, ezzel elérve, hogy néha - néha belenyögjek a csókunkba.
Én sem tétlenkedtem ez idő alatt. Kettőnk közé nyúltam, és ágyékomnak nyomódó férfiasságát pillanatok alatt magamba vezettem.
Elszakadtunk egymástól, és mindketten hátravettet fejjel nyögtünk fel az érzéstől amit testünk egyesülése okozott.
Rob szemében a mérhetetlen vágy és szerelem mellett, hihetetlen mértékű boldogságot láttam. Ő is ugyanazt láthatta az én szememben.
Néhány őrjítő csípőkörzéssel szítottam tovább mindkettőnk vágyát, majd először lassú mozgásunkkal együtt ringatóztunk a csodás vízben ami körülölelt minket.
Szerelmem nyakára hajoltam csókjaimmal behintve azt, miközben ujjai a víz alatt testem barangolták be.
Ajkaira hajoltam és tüzes csókok kíséretében űztünk egyre gyorsabban a beteljesülést. Néhány észveszejtő lökéssel megpecsételve egyszerre léptünk át a mennyei paradicsomba.
Zihálva omlottam kedvesem vállára, miközben ő egy szót suttogott a fülembe, de azt milliószor.
- Szeretlek.
- Én is téged – néztem szürkés szemeibe, majd egy csókkal véglegesítettük egymásnak tett vallomásunkat.
Rob kihúzódott belőlem, és egy kis úszás után a karjaiba kapott és meg sem állt velem a hálóig. Előtte azonban vettettünk egy pillantást alvó kisfiunkra, majd a szobába érve jóformán egész délután szerettük egymást.
Az boldog pillanatoknak ismét a kisfiunk vetett véget, amikor kielégülten és fáradtan feküdtünk egymás karjaiban.
Rob Rickyhez indult, míg én magamra csavartam a lepedőt. Fiukkal a karjaiban tért vissza, időközben ő is magára kapva némi ruhát, majd ezúttal hármasban bújtunk össze.
Ricky hol engem hol Robot figyelte, miközben mi ketten áhitattal csodáltunk ezt a kis csöppséget, aki a miénk.
- Mikor lehetek megint veled? Gondolom az elkövetkezendő napokban a férjed miatt nem – mondta, de közben Rickyt nézte.
- Még a mai nap után sem volt elég belőlem?
- Soha nem elég! – pillantott rám vágyakozó tekintettel.
- Meglátjuk, remélem eltudok szökni néha, mert nem bírnám ki a tudatot, hogy ott vagy és egy kicsit sem lehetek veled – vallottam be.
- Azt én sem. Még a tudata is megőrjít, hogy ő is hozzád fog érni.
- Nem fog.
- A felesége vagy. Neki vannak bizonyos jogai. És mit fogsz tenni ha veled akar lenni? - kérdezte ezúttal már bánatos szemekkel amiben némi csalódottság is megcsillant.
- Már jó ideje nem voltunk együtt. Pontosabban mióta ismét felbukkantál az életemben. És már ezen nem is akarok változtatni. A felesége vagyok, de téged szeretlek, és a tiéd vagyok. Nem fog történni semmi.
Ebben igaz én magam nem vagyok biztos. Szerencsére az utóbbi időben Steve sem erőltette a dolgot, de nemtudom mit fog tenni ha ez megváltozik és velem akar lenni.
Arra már képtelen lennék. Hiába most is éppen megcsalom a férjem, de ha vele feküdnék le, akkor meg úgy érezném, hogy Robot csalom meg.
Ez egyikükkel szemben sem szép amit teszek, de már eldöntöttem, hogy Stevetől fogok elválni.
A tarkójánál fogva húztam magamhoz egy csókra, ezzel is bizonyítva, hogy csak az övé vagyok.
- Ne haragudj, csak még a gondolata is elviselhetetlen.
- Én sajnálom. Ha már az elején nem megyek bele, akkor nem kellene neked is miattam szenvedned.
- Nincs az a szenvedés amit ne viselnék el érted. Te megbántad, hogy. . . - akarta folytatni de rögtön rávágtam a választ.
- Soha. Ne is gondolj ilyesmire. Egyetlen percét sem. Csak egy kis időt kérek, hogy mindent elrendezzek, de addig sem akarok távol lenni tőled.
- Ahogy én sem tőled – válaszolta, miközben megvillantotta az imádott csibészes mosolyát.
- Imádlak – mondtam, majd egy megcsókoltam amit örömmel viszonzott.
- Én még jobban – felelte miután ajkaink elváltak egymástól.
Az estét is Robbal töltöttük, aki valami fantasztikus vacsorát készített. Nem is tudtam, hogy így tud főzni, de elmondta, hogy nem sok mindent és mivel ez a kedvence megtanulta Clairetől.
Én elpakoltam vacsora után, addig ő Rickyvel nézett tévét.
Belépve utánuk a nappaliba, teljesen meghatott a látvány.
Egy állatos csatornát néztek, ami látszóan teljesen elbűvölte Ricky, főleg miközben Rob mesélte neki mit is lát éppen.
Percekig figyeltem őket, és talán most először éreztem magam igazán boldognak és teljesnek. Velünk. Azzal a férfival akit immár az életemnél is jobban szeretek, és aki bebizonyította, hogy megérdemli a szerelmem, és a közös fiukkal, akit remélhetőleg hamarosan ketten nevelünk majd...
/Steve/
Az irodában ültem a stúdióban és a nyomozótól kapott képeket nézegettem.
Boldognak tűnnek rajta. Így együtt.
Akármennyire fáj is, őt már régen elvesztettem. Mégis boldoggá tesz a tudat, hogy most mikor szükségem van rá mellettem van, még akkor is mikor a szíve máshoz húzza.
Nem hiába jött ez az ötlet a filmmel. Csak azt remélem addig nem jelenti be, hogy véget akar vetni ennek. Én akarok az lenni, aki elengedni őt. És mindenben segítségemre lesz ez a film.
Annyi vigasztal csak, hogy én maradok egyedül. Ott a családom. A másik.
Biztos vagyok benne, ha ezt Kristen megtudja sosem fogja megbocsátani nekem. Mégis talán annyi lendít a helyzetemen, hogy végig az ő boldogságát tartottam szem előtt, és hogy végül Vele lesz boldog. És persze a fiával.
Akit igaz a sajátomként szeretet, és ez így is marad, de neki az igazi szülei mellett kell felnőnie.
Eddig Rob is minden felállított akadályt jól vett, és bebizonyította számomra, hogy mellette jó helye lesz, és boldog lesz a családom. Aki valamilyen szinten az övé is.
Még magam sem gondoltam volna, hogy egyszerre ilyesmire vetemedek, de bármit megteszek Kristen boldogságáért, ami már nagyon régóta nem mellettem van.
Az mellett akinek most is a karjaiban van.
Semmit sem fogok a szemére vetni, hiszen én sem vagyok szent. Sőt az én vétkem talán még nagyobb mint az övé, de mindent megteszek, hogy jóvátegyem . . . . .
/Rob/
Nehezen, sőt mondhatom, hogy pokolian nehezen engedtem el őket magam mellől. Nemcsak Kristent hanem a fiát is, aki szintén imádok.
De a tudat vigasztal, hogy holnap újra láthatom, bár nemtudom mikor lehetünk ismét együtt.
El sem tudom mondani, milyen boldoggá tettek a mai szavai és tettei. A tudat, hogy mégis engem akar, és a férje lesz akit el fog hagyni, ha önzően is hangzik boldogsággal tölt el.
Egy kis idő az amit cserébe kér. Addig legalább néha vele lehetek, míg nem egyszer tényleg elmondhatom, hogy Ő csak az enyém.
Miután elmentek elkezdtem csomagolni holnapra, és reménykedtem hogy szép napoknak nézünk elébe. Bár ahol ő ott van az csak szép lehet. . . .
Várom a véleményeket :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)