23.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, azt hiszem panaszkodni nem fogtok, khmmmm :DDD Jó olvasást hozzá, és köszönöm a komikat az előzőhöz. Köszi Puszmónak :) Addig is nyomás olvasni, és várom a véleményeket :) Pussz: Liz

23.fejezet



/Rob/


A hajnali fények első sugarai bukkantak fel, mikor Kristen teste még mindig a karjaimban volt.

Elaludtunk a parton. Bár egy ilyen fantasztikus éjszaka után nem is csoda.

Minden félelmem, amit az keltett bennem, hogy a férjével láttam, sikeresen elfeledtette velem. Teljesen megőrjít ez a nő.

Édesen szuszogott a karjaimban, miközben meztelen testel simult hozzám. Viszont egyszer minden véget ér. És akármilyen rossz is, vissza kell térnünk a valóságba. Jelen esetben neki a férjéhez.

Hiába az én karjaimban töltötte az éjszakát, most hozzá fog visszamenni. A távolba meredtem és megpróbáltam nem erre gondolni, miközben Kristen ébredezni kezdett a karjaimban.

- Szeretlek, csak téged. És már nem tart sokáig. Soha senki másé nem leszek, csak a tiéd - szólalt meg hirtelen, mintha hallotta volna az iménti gondolataim.

- Tudom. Csak néha a féltékenység elfeledteti velem ezt. Sajnálom.

- Majd igyekszek, hogy észben tartsd - mondta egy cinkos mosollyal az arcán, és egy csókért hajolt felém, amit képtelen voltam nem megadni neki.

Nyelvünk egymásra találva édes táncot lejtett, miközben kezeimmel testén kalandoztam.

- Akármennyire is jó így, muszáj mennünk - adott hangot ő is a nem tetszésének.

- Tudom - sóhajtottam lemondóan miközben lemászott rólam, és magára kapta a ruháit, majd vissza lerántottam magamhoz és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

Mindent, amit iránta érzek belesűrítettem ebbe a csókba, ami egyre forróbb lett. Épp időben és hatalmas erőfeszítésnek hála sikerült elszakadnom tőle, mielőtt ismét ott kötünk ki, ahol az éjszaka, amit én nem bántam volna.

- Hű, ezt miért kaptam?

- Kaptuk. Csak, hogy kibírjam, amíg ismét velem lehetsz - mondtam talán kissé szomorúan.

- Hamarabb, mint gondolnád. Tudod, hogy ha itt vagy a közelemben, úgysem fogom bírni nélküled.

- Azt örömmel hallom - válaszoltam, majd egy utolsó édes csókot váltva egyelőre kézen fogva indultunk vissza.

Még látótávolságon kívül egy utolsó csók erejéig magamhoz vontam, amit ugyanolyan, ha nem nagyobb szenvedéllyel viszonzott, mint a parton, majd elsuttogta azt a szót, amiért meghalni is képes lettem volna.

- Szeretlek - mondta, miközben karjai a nyakam köré voltak tekeredve, és arcát a nyakamba fúrta.

- Én is szeretlek - adtam a választ és egy szerelmes csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Majd akármilyen rossz is volt, elengedtem őt, és én is a szobám felé tartottam. Ahol nem nagy meglepetésemre Tom várt rám.

- Végre haver, jól telt az éjszakád? - kérdezte, mintha nem tudná.

- Oké, ez a vigyor mindent elmond.

- Akkor minden kérdezed?

- Hátha mesélsz valamit?

- Csak szeretnéd.

- És Ariana?

- Még alszik, gondolom - mondta kissé furán Tom.

- Mit műveltél Tom?

- Én? Semmit - mondta nem túl meggyőzően.

- Haver, ha megbántod a nővérem, megöllek - gondoltam Vicre.

- Nem vagyunk együtt Vickel. Ő elég messze van tőlem, így nem sok értelme.

- Akkor mi volt az köztetek Londonban, mikor otthon voltunk?

- Semmi, mi csak. . . .

- Ne bántsd meg őt Tom. Ő, ahogy láttam, nagyon kedvel téged.

- Senkivel nem csináltam semmit, mióta eljöttünk otthonról. Még így sem, hogy végül is nem vagyunk együtt. De . . .

- Érzel valamit iránta, vagy csak ő is olyan lenne, mint a többi nő, Tom?

- Nem. Ő más. Tudod, hogy én nem vagyok az a szerelmes típus, inkább az egy éjszakás kalandokra esküszök, de Vic más. Már csak miattad sem tenném ezt vele, de ő . . . .

- Te belezúgtál haver - mondtam a diagnózisom.

- Én? Nem. Hülyeségeket beszélsz - próbált félrevezetni.

- Ugyan, nem kell tagadnod. Veled is megeshet. És elnézve titeket otthon, helyesek lennétek.

- Akkor sem menne. Ő ott van, én meg itt. És félek, hogy . . .

- Mitől Tom?

- Hogy megbántom. Tudod, hogy nem vagyok az a hűséges típus.

- Igen, de te mondtad, hogy Vic más. és hogy mióta eljöttünk nem volt más nő. Ha itt lenne veled, akkor biztos vagyok benne, hogy menne ez nektek.

- Nem tudom, haver.

- Okéé, gondold át és beszélj vele. Vagy arra gondoltam beszéltek Steve-vel, hogy míg ő mindent elintéz erre a forgatásra, addig néhány napra hazamehetnénk. Egy ideig a munka miatt úgysem lenne időm.

- Tényleg? Mikor? Beszélsz Steve-vel?

- Ejha, de sietős lett valakinek - nevettem a reakcióján.

- És pont jól jön, akkor összehozhatjuk a bulit is - tette hozzá Tom.

- Milyen bulit?

- Valami Kellan nevű srác írt neked emailt, hogy Londonban forgat, és ha netán hazamész, összefuthatnátok. Ki is ez a pasi?

- A tesóm.

- Mi van?

- Csak ő alakította a testvérem, az egyiket a Twilightban.

- Így már értem. Szóval?

- Miért ne? Majd beszélek vele, hátha el tudnának jönni Nikkiék is, és csapnánk egy bulit. Ők is nagyon jó fejek, és azt hiszem Kellanal jól megértenétek egymást.

- Akkor mindenképp össze kell hoznod - vigyorgott Tom.

- Oké, majd összehozom. De előtte ezeken a napokon legyünk túl.

- Ugyan, olyan rossz nem lehetett?

Mint mindig Tom addig faggatott még mindent el nem meséltem neki. Na persze azért nem mindent.

- Akkor nincs miért aggódnod. Imád téged a csaj, csak bírd ki ezt a kis időt, amíg ejti a férjét.

- Igyekszek.

Beszélgettünk még egy kicsit reggeli közben majd Ariana is befutott. Épp indulni akartunk a partra, mikor Kristenékbe botlottunk.

Steve a kezét fogta, míg Ricky a karjaiban volt.

Máris kezdett elönteni a düh, majd Kristen egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.

Nem éppen így tereztem a napot, de még szerencse, hogy nem nagyon enyelegtek itt előttem. Az biztos kiverte volna a biztosítékot.

Délután, míg mi a helyszíneket néztük meg a szigeten, Kristen visszament a szállodába a fiával. Ekkor tudtam beszélni egy kicsit Steve-vel.

Láthatóan semmi veszekedés nem történt köztük, legalábbis amiatt, hogy Kristen velem töltötte az éjszakát.

Rákérdeztem a Londoni út ötletemre is.

- Persze, menj csak. Ha elkezdünk forgatni, úgysem lesz sok szabadidőnk. Utána pedig majd jön a Twilight következő része. Nekem is el kell majd utaznom pár napra elintézni néhány más üzleti ügyem.

Ezt hallva rögtön beugrott valami.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Már csak néhány dolgot kell, elintézzek, és kezdhetünk. Ha visszajöttél lesz egy party egy kis megbeszéléssel a kollégákkal, hogy megismerjétek egymást, meg ilyesmi. De addig nyugodtan hazamehetsz. Gondolom, a szüleid is örülni fognak neki.

- Igen, szerintem is. Nem soka látnak mostanság.

- Pont ezért. Biztos örülnek majd, hogy hazamész.

- Miről beszélgettek? - lépett mögénk hirtelen Kristen immár Ricky nélkül, majd Steve rá is kérdezett, merre hagyta őt.

- Elaludt. Vigyáznak rá, gondoltam megnézlek titeket - mondta, majd Steve a felesége dereka köré fonta karjait és magához vonta.

Kezdett elszakadni önuralmam egyre vékonyabb cérnája, de igyekeztem tartani magam, hogy ne tépjem ki rögtön a kezei közül Kristent.

- Csak Rob elkérte megát pár napra, amíg elutaznak a forgatások előtt.

- Mi? De hova? - kérdezte Kristen, nem kis rémülettel a szemében.

- Csak hazamegyek a szüleimhez - válaszoltam én neki, mire kissé megnyugodni láttam és fellélegezni.

Szerencsére közbeszólt Steve mobilja, és arrébb vonult kicsit.

- Mi az? - kérdeztem rögtön Kristentől és közelebb léptem felé, majd egy pálmafa takarásába rántottam és nekidöntöttem, miközben karjaimat a dereka köré fontam. Tudtam, hogy veszélyes, de képtelen voltam parancsolni magamnak.

- Semmi, csak . . . - hagyta abba, majd elfordította a fejét.

- Mi a baj, Kris?

- Én csak, azt hittem, hogy . . . .

- Mit?

- Hogy eleged lett, és el akarsz menni. Eleged belőlem, és elhagyni.

- Hogy hihetted ezt? Mondtam, hogy képtelen lennék erre. Az életemnél is jobban szeretlek.

- Csak megijedtem, és rögtön rosszra gondoltam.

- Semmi okod rá. Csak Tommal beszéltünk reggel, és mivel neki hiányzik Vic, nekem meg anyuék, és a munka közben nem lenne időm, haza akarok menni pár napra. Ennyi az egész. Eszemben sincs elhagyni téged. Azt soha.

Nem is hagyta, hogy tovább mondjam. Ajkaival lecsapott az enyémekre.

Nem gondoltam volna, hogy erre vetemedik, főleg mikor pár méterre van csupán a férje, de jól esett. Tudni, hogy fél, hogy elveszít.

Miközben ajkaink egymást becézgettek, megpróbáltam a lehetetlent. Még közelebb vonni őt magamhoz, miközben nyelveink érzéki táncot lejtettek.

Pillanatokkal később azonban muszáj volt elszakadni egymástól.

- Soha nem hagylak el. Eszedbe ne jusson erre gondolni. Szeretlek, ezt ne felejtsd el - mondtam, mélyen a szemébe nézve, majd akármilyen nehezemre esett, elengedtem őt.

Épp időben, ugyanis Steve közeledett felénk.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Persze - válaszolta Kris.

- Te mikor utazol? - kérdezte tőle Kris. Ezek szerint már neki is mondta Steve, hogy elutazik.

- Arra gondoltam, hogy innen nem haza, hanem rögtön oda mennék, hogy hamarabb végezzek és jöhessek haza hozzátok.

- Rendben.

Az estét is együtt töltöttük. Kristenék, Tom, Ariana és én.

Egy pillanatra sem voltam képes levenni a szemem Kristenről, míg a többiek a filmet tárgyalták ki.

Steve kezei azonban néha olyan helyekre kalandoztak Kristen testén, amik kezdték kicsapni nálam a biztosítékot.

Inkább a pulthoz mentem, és kértem valami erősebbet. Hiába, akármennyire is próbálom, képtelen vagyok elviselni, ahogy a férje megérinti őt.

- Ne haragudj - lépett mellém Kristen.

- Jobb lenne, ha visszamennél, mielőtt észrevesz - mondtam neki.

- Gyere - mondta, majd meg se várva a válaszom kézen fogott és elvonszolt valahová, amit még szerencse, hogy senki sem látott.

Az étterem, egy nem is tudom pontosan hová, egy másik részére vezetett. Itt senki sem volt. Üres asztalok, zongora. Ugyanolyan terem, mint amiben voltunk, csak üres.

- Mit művelsz? Bárki megláthat Kristen.

- Ne aggódj, itt többnyire csak akkor vannak, ha valamilyen rendezvény van.

- Honnan tudod?

- Már jártunk itt korábban Steve-vel - mondta egyszerűen, majd megállt és a karjaimba mászott.

- Nem tudom, meddig fog ez menni Kris. Képtelen vagyok elviselni, ha hozzád ér. Őt is hoztad már ide?

- Nem. Még a házasságunk elején hozott ide egyszer. De felejtsd már el. Mikor hiszed már el, hogy csak téged akarlak? Igen ő a férjem, és szeretem is, de nem úgy, mint téged.

Végignéztem rajta, és ismét meg kellett állapítanom, hogy gyönyörűbb, mint valaha. És elég rövid kis ruha volta rajta, ami máris kezdte életre kelteni a vágyaimat iránta.

- Csak te vagy képes kiváltani belőlem ezt - mondta, majd a következő pillanatban, tettével minden maradék józan eszem elvette.

Végigcsókolta az ujjaimat, majd megfogta a kezem, és közénk vezetve a lábai közé csúsztatta. És igen, fantasztikus volt ismét érezni őt.

A forró nedvességét, amit ott lent találtam, és amit én váltok ki belőle. Nem kellett tovább vezetni. Ujjaim maguktól csúsztak tüzes barlangjába, és az csak még jobban feltüzelt, hogy bugyi nem volt rajta.

Nagyot nyeltem a gondolatra, majd a szemébe néztem. Ugyanazt a vágyat és szerelmet tükrözte, amit minden bizonnyal az enyém is.

Egy kihívó pillantás egy édes mosollyal egybekötve küldött felém, majd miközben ujjaim eltűntetve benne mozgatni kezdtem őket, miközben ajkaimmal lecsaptam az övére.

Igyekeztünk csókjainkkal elfojtani édes hangjait, majd hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam belőle ujjaim és a zongorára ültettem.

Széttárt lábai közé furakodtam, hogy ezúttal nyelvem érezhesse az előbb még ujjam élvezte forróságot.

Kristen hanyatt feküdt a zongorán, miközben megállás nélkül hajszoltam őt a gyönyör felé. Amint az lecsapott rá, megfeszült a teste és magához rántott egy csókra, elnyomni a belőle kikívánkozó hangokat.

- Ez tudod, hogy veszélyes volt, ugye? - kérdeztem tőle, de a szeme csillogása mindent megért.

- Gyere, kérlek. Akarlak!

- Én is Kris, de nem lehet, le fogunk bukni - pillantottam az ajtó felé, amíg még józanul tudtam gondolkodni, de Kris minden áron azon mesterkedett, hogy ennek az ellenkezőjét érje el.

Fogta magát és lemászott, hogy lenyomhasson a zongora előtti székre és az ölembe férkőzzön.

Hihetetlen szenvedéllyel kezdett csókolni, aminek ha akarok, sem tudok ellenállni. Miközben a csípőjét folyamatosan mozgatta, ezzel még inkább az őrületbe kergetve.

- Nagyon veszélyes, amit művelsz - súgtam a fülébe, majd végigcsókoltam a nyakát.

- A te hibád, ezt is te hozod ki belőlem - mosolygott rám, majd kezével a férfiasságom simogatta, amikor is nálam elszakadt az a bizonyos cérna.

Kissé hátra csúsztatta az ölemben, de csak addig, amíg kiszabadítottam magam a nadrágomból.

A következő pillanatban már ismét az ölemben és a vállamba kapaszkodva tüntette el férfiasságom tüzes barlangjában.

Amint megéreztem nedvességét amint körülölel, azt hittem, menten elégek. És csípőkörzéseivel csak még tovább szította ezt a tüzet.

Ajkaival a nyakam harapdálta, míg egyre gyorsabb tempóban mozgott rajtam, és hajszolt mindkettőnket a mennyország felé.

A feneke alá nyúlva segítettem ebben, miközben a kezeimmel a ruhája alá tévedve melleit becézgettem.

Kisvártatva majdnem egyszerre jutottunk fel a csúcsra, csókjaink eközben hangjainkat nyelték el. Szüntelenül csókoltuk egymást, amíg a levegőnk el nem fogyott, majd csak ekkor szakadtunk el egymástól.

Kristen arcát a nyakamba temette, míg mindketten normalizálni igyekeztünk a légzésünk, és kiélvezni a pillanatot, amíg testünk még egybeforr.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak immár sokadjára szerelmet, majd kelletlenül, de leszállt az ölemből, és visszarendeztük a ruháinkat.

- Veszélyes vagy.

- Ne mondd, hogy nem tetszett.

- Eszembe sincs, tudod, hogy megőrjítesz, főleg ha ilyeneket művelsz - rántottam magamhoz egy tüzes csókra, majd mivel már így is tovább maradtunk a kelleténél, ideje volt visszamenni.

- Minden rendben szívem? - kérdezte Steve Kristentől.

- Persze, csak kimentünk levegőzni egy kicsit, Rob meg rágyújtott addig - válaszolta vágyaim démona, majd Tomra pillantottam, akinek a szokásos kaján vigyora ült az arcán, a miénken meg nyílván kielégülésé.

Később Kristen menni akart megnézni Rickyt, így elköszöntünk tőlük. Sajnos most tényleg csak ennyire futotta, de a korábban történtek mindenért kárpótolnak.

Bele se akartam gondolni, hogy ismét eljött egy éjszaka, amit kettesben töltenek, de igyekeztem elhessegetni a gondolatot, miközben Tommal és Arianaval visszasétáltunk a szobáink felé.





/Kristen/



Szerencsére Steve aznap reggel még aludt, mikor visszamentem, és másnap sem kérdezett rá, hol voltam éjjel. Persze ha egyáltalán feltűnt neki.

Engem pedig másnap délután rendesen elöntött a félelem, mikor Steve elmondta, hogy Rob elutazik.

Rögtön a legrosszabb dolgok jutottak eszembe. Féltem, hogy elege lett belőlem, és el fog hagyni. Azok után, amiket az utóbbi időben együtt estünk át, nem bírnám elviselni, ha elhagyna.

Imádom őt, és Ricky mellett ő a legfontosabb nekem.

Még szerencse, hogy csak a szüleihez utazik. Bár így sem tudom, ha csak pár napot is, hogy fogok kibírni nélküle.

Igaz Steve is pont akkor utazik el, és Rob bár nem kért meg rá, hogy menjek vele, semmit sem szeretnék jobban. De nem erőltettem, gondolom, a családjával akar lenni.

Csak kibírom azt a pár napot nélküle.

Bár ez a napközbeni néhány óra is kínkeserves.

Este együtt vacsoráztunk velük az étteremben. Steve többször mintha mindenki tudtára akarná adni, hogy hozzá tartozom simogatott. Persze Robnak a végén betelt a pohár.

A pulthoz ment és inni kezdett. Eddig bírtam tovább. A mosdóba megyek indokkal odamentem hozzá. Még szerencse, hogy azért voltak jó páran és Steve-ék sem figyeltek, kézen fogtam és egy az üres terembe vezettem.

Tudtam, hogy megint kiborult Steve miatt, és nem akartam, hogy ismét hülyeségeken kezdjen gondolkodni. Csak őt akartam, itt és most.

Nemcsak azért, hogy meggyőzzem semmi oka a féltékenységre, mert csak őt szeretem, hanem mert kívántam is.

Tudtam, hogy veszélyes volt ezt tennünk, de nem érdekelt semmi. Csak az, hogy akarom őt. És tudtam, hogy ő is csak erre vágyik, és csak a lebukás veszélye tartja vissza, de végül elértem, hogy ne ellenkezzen tovább.

Nem tudom, mióta lettem ilyen merész, de ezt is ő hozza ki belőlem. És nem tagadhatjuk, hogy mindketten élveztünk, és szívem szerint az egész napot a karjaiban, vele összeolvadva tölteném.

És nem mondom, hogy megnyugtatott a gondolat, hogy este Arianaékkal távozott.

Bár őt elnézve, őt sem nagyon dobta fel a gondolat, hogy a férjemmel töltöm az éjszakát. Azok után, hogy Steve próbálkozott a parton, bevallom ettől én is féltem kissé.

De szerencsére nem akart most semmi ilyesmit.

Visszaérve a szobába ő fürdette Rickyt amíg én is lezuhanyoztam, majd mire visszaértem a szobába, ő és a fiam vártak rám az ágyban.

- Idejössz mellénk? - kérdezte Steve, majd válasz helyett melléjük feküdtem.

Vagyis Steve elé, aki hátulról ölelt magához, Ricky pedig édesen szundikált mellettünk. Egy ideig csendben néztük őt, majd csókot lehelt a nyakamra, és nem sokkal később egyenletes légzéséből ítélve ő is elaludt.

Mint mindig most is, nyugalmat és biztonságot éreztem a karjaiban, majd elnyomott az álom . . . . . .

Még két napot voltunk ebben a paradicsomban. A nappalokat többnyire Rob nem nagy örömére Steve-vel és a fiammal töltöttem. Az éjszakáim, akármilyen veszélyes is volt, csak az övéi voltak.

Ki is használtunk minden egyes együtt töltött percet.

Mivel Stevenek üzleti ügyei voltak még, amiért New Yorkba kellett utazni, így Rickyvel kettesben mentünk haza.

Rob pedig meg akarta lepni a szüleit, így ő sem jön vissza LA-be, hanem Londonba megy. Reggel Steve-t kísértük ki a géphez, a miénk kicsit később indult.

Elköszönt tőlem és Rickytől is, megígérte, hogy siet haza hozzánk, majd elrepült.

Mielőtt mi is indultunk volna Rob jött át. Immár nyugodtan jöhetett, hiszen nem volt itt a férjem.

- Mi indulunk.

- Ariana is megy? - kérdeztem, és igyekeztem elrejteni a hangomból a féltékenységet.

- Igen.

- Oké. Akkor majd találkozunk.

- Jó - válaszolta ő is hasonlóan hűvösen, mint én.

Nem tetszett a gondolat, de végül is minek akarná, hogy vele menjek, ott van Ariana. A féltékenység hihetetlen mértékben tört rám, csak azt reméltem, nem látja rajtam.

- Otthon találkozunk - kezdte el mondani, de kopogtak.

- Mehetünk Rob? - állt az ajtóban Ariana.

Utáltam, ha veszekszek vele, de nekem ekkor lett sok.

- Menj. Majd találkozunk - álltam az ajtóban várva, hogy elmenjen, és igyekezetem nem mutatni, hogy mit is érzek.

Elém lépett és kezével az arcom felé nyújt, de elfordítottam a fejem. Nem volt kedvem közönséghez, főleg nem Ariana előtt. Ki tudja, vele mit csinál, vagy fog csinálni Rob. Hiszen őt viszi haza magával.

- Sziasztok. Jó utat - mosolyogtam rájuk, majd Ricky felé fordultam, aki engem követelt.

Rob bánatos szemével váltottunk még egy pillantást, majd Ariana karon ragadta és elmentek. Én pedig a kelleténél jobban csaptam be az ajtót.

Rob is tudja, hogy nem bírom ezt a nőt, főleg azt, hogy körülötte legyeskedik. Erre hazaviszi magával.

Tudtam eddig is, hogy zavarta őt Steve, de esténként és éjszaka mindig vele voltam, és nem panaszkodott. Tudja, hogy csak egy kis időt kértem, és úgy tűnt megérti.

Nem tudom, miért, titkon reménykedtem benne, hogy elhív magával, de ezek után minden remény elszállt. Utálom csak látni is, hogy milyen jól kijönnek ezzel a nővel - mérgelődtem, majd igyekeztem inkább a fiamra gondolni.

Minden összepakoltam magunknak, és már csak a gép indulására kellett várni.

Addig még Rickyvel sétáltuk egyet a parton, miközben felidéztem mindent vele itt töltött csodás percet.

Majd ideje volt indulni, ha nem akartam lekésni a gépet.

Órákkal később már a LA-i reptéren voltunk. Épp a csomagokat szedtem össze és Rickyvel a sofőr felé indultunk, aki hazavisz minket, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.

- Kris - hallottam a nevem.

- Tom? Mit keresel itt? Te nem.......

- De igen, csak azt mondtam Robnak, van még itt egy kis dolgom, de a következő géppel megyek utánuk.

- És mihez kellek én neked?

- Nem nekem Robnak.

- Ugyan. Neki ott van Ariana.

- Ne csináld már. Neki csak te kellesz.

- Ez nem úgy látszik, ha így lenne, akkor .. . . . .

- Akkor téged is elvitt volna. Hidd el, akart. De nem merte megkérdezni. Egész nap a férjeddel voltál, és rossz volt neki vele látni téged. Semmit se akart jobban, mint azt, hogy te, ti is vele menjetek, de félt, hogy nemet mondasz, ezért nem kérdezte meg.

- De miért? Tudja jól mi a helyzet. Csak egy kis időt kértem, és elfogadta. Ha pedig elhív, szó nélkül vele mentem volna. Nem tudom, miért gondolta, hogy nem akarnám.

- Ő már csak ilyen. Mindenben bizonytalan, ami kettőtöket illet, amíg tényleg nem leszel az övé.

- És mit akarsz, mit tegyek?

- Gyere velem Londonba.

- Én nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Hidd el, semminek se örülne jobban.

- Jöttök ugye? Te is akarsz menni apuhoz, ugye? - fordult Tom a karomban lévő Ricky felé.

Hihetetlen, de mintha a fiam értette volna ,hangos nevetéssel és kézcsapkodással válaszolt Tom kérdésére.

- Látod? Ő is jönni akar.

Nem tudtam, jól teszem el, vagy egyáltalán mit mondok a férjemnek, ha rájön, csak azt tudtam, én mit akarok.

- Mikor indul a gép? - kérdeztem Tomot.

- Még van pár óra, addig hozhatunk ruhát nektek, ott már nem lesz olyan meleg.

- Oké.

Tom hozta a csomagokat, és elindultunk haza. Egyelőre fogalmam sem volt mit mondok Stevenek, csak abban reménykedtem, hogy mi majd hamarabb érünk haza Londonból, mint ő New Yorkból.

Hazaérve Tom addig eljátszott Rickyvel még én újra összecsomagoltam. Indulás előtt megetettem Rickyt, és megejtettem egy telefont Ashleynek.

Sok sikert kívánt, és ha kell, akkor ő fedez Steve-nél.

Utáltam hazudni neki, de mégsem mondhatom el neki, hogy a szeretőmhöz megyek Londonba.

Egyelőre még van időm azon gondolkodni, mit fogok mondani neki.

- Mehetünk? - jött be a szobába Tom.

- Igen - válaszoltam, majd Tom a kocsiba tette a csomagokat én pedig bezártam a házat.

Nem sokkal később már hármasban ültünk egy Londonba tartó gépen.

Furcsa érzések öntöttek el amikor megérkeztünk. Eszembe jutottak a percek, amikor utoljára voltunk itt. A vele és a családjával itt töltött percekre. Kissé meg is ijedtem, mi lesz, ha nem fog örülni nekem.

- Ne agyalj hülyeségeken, Rob odáig lesz - mondta Tom válaszként a kimondatlan félelmeimre.

Kisvártatva pedig már a házuk előtt álltunk. Claire jött ajtót nyitni.

- Te jó ég! Kicsim. Micsoda meglepetés. De gyertek beljebb - hívott be minket Claire, majd rögtön át is vette a fiam Tomtól.

- Szia, kisherceg.

- Rob? - érdeklődött Tom.

- Ariana nem akart maradni, elvitte őt a szállodába, de mindjárt itt lesz.

Claire szólt Lizzynek és Richardnak, akiket szintén megleptünk.

Lizzy rögtön a nyakamba ugrott, és Richard is megölelt.

- De jó újra látni titeket.

- És Vic? - kérdezte Tom.

- Ő is hamarosan megjön - válaszolta sokat sejtetően Lizzy.

Persze, hiszen Tom Vicért van oda.

A nappaliba mentünk, ahol Richard és Lizzy Rickyt tüntették ki a figyelmükkel. Tom is velük maradt, Claire és én pedig a konyhába mentünk.

- Nem vagytok éhesek kicsim?

- Nem köszönjük.

- El se hiszed, mennyire örülök nektek. Elég bánatos volt a fiam, mikor hazajött, de nem mertem rákérdezni miért.

- Én nem tudom, hogy jól tettem e, hogy eljöttem. Lehet, hogy nem is fog örülni nekünk és . . . ..

- Ugyan, ilyet ne is mondj. Sejtettem, hogy emiatt van rossz kedve. De ezek szerint miután legutóbb elmentetek, mindent megbeszéltetek - faggatott rögtön Claire, de mivel ő mindent tud rólunk, és csak aggódik a fia miatt, mindent elmondtam neki.

- Hidd el, Rob addig vár rád ameddig csak szükséges. Csak tudod, ha szeret valakit, ha így szeret, akkor nehezen viseli, ha mással látja azt - hidd el ismerem a fiam.

- Remélem. Csak egy kis időt kértem tőle, legalább addig, míg ezt a filmet befejezi. Utána, ha a férjemnek is rendbe jönnek a dolgai, beszélek vele. Én sem szeretnék semmit jobban, mint örökké vele lenni.

- Ennek örülök kicsim.

- Megjöttem - hallottuk meg hirtelen Rob hangját.

- Itt van - motyogtam halkan.

- Ne aggódj, gyere - húzott magával Claire a nappali felé.

Időközben szerintem Lizzy felvitte Ricky mert csak Tom és Richard voltak a nappaliban.

Egyelőre még látótávolságon kívül voltunk és Rob még nem vett észre.

- Te is megjöttél? Mi dolgod volt még LA-ben? - kérdezte Tomtól Rob.

- Csak hoztam egy kis meglepetést.

- Nincs most ehhez kedvem haver, csak a szobámba akarok menni - mondta kedvetlenül Rob.

- Azt hiszem, ettől megjön a kedved - válaszolta Richard mosolyogva.

- Nem hiszem. Csak egyedül akarok lenni.

- Még engem sem akarsz? - léptem elő a fal mellől és rám nézett.

- Kristen. - suttogta, mint aki alig akarja elhinni, hogy itt vagyok.

- Engem se akarsz? - kérdeztem ismét, kissé immár félve is, de ő egyre közelebb lépett felém.

A következő pillanatban karjai a derekamon voltak, és magukhoz vontak, én pedig boldogan simultam az ölelésébe.

- Csak téged akarlak - válaszolta a szemembe nézett.

- Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem. Csak nem mertelek elhívni.

- De miért nem? Semmit sem akartam jobban, mint veled jönni.

- Te se haragudj. Csak nem bírom azt a nőt, és nem tetszik, ha veled van.

- Mondtam, hogy ne aggódj miatta. Csak téged szeretlek.

- Ez kölcsönös - mosolyogtam rá.

- Felejtsük el ezeket, csak az a fontos, hogy itt vagy.

- Jól mondod fiam.

- Lizzy hová vitte a kisherceget? - kérdezte Claire.

- Itt is vagyunk - jött le a lépcsőn Lizzy.

Amint Ricky meglátta Robot, rögtön felé nyújtózott, Rob pedig boldogan vette őt át a nővérétől.

- Szia, kishaver - mosolygott a fiamra, aki szintén boldog mosollyal az arcán ficánkolt az apja karjaiban.

- Így minden tökéletes - hallottunk Claire hangját.

Rob ekkor rám pillantott, a következő pillanatban pedig csak ajkait éreztem az enyémen. Szerelmes csókokat váltottunk, majd köhintésekre váltunk szét.

- Jól van fiatalok, lesz még időtök erre.

- Kész a sütemény, legalább abból egyetek kicsim - mondta Claire, majd a konyha felé invitált minket.

Rob Rickyvel az ölében ült le, így őt is én etettem. Néha-néha egy- egy csókot váltva.

- Kissé letört vagy haver - pillantott Rob Tomra.

- Semmi gáz.

- Hahó, megjöttem - hallottuk meg hirtelen Vic hangját, aki már az ajtóban is állt.

Elég volt Tomra pillantani, akinek rögtön egy ezer wattos vigyor ült ki az arcára.

- Azt hiszem, belezúgott a nővéredbe.

- Én is azt hiszem.

Vic először minket üdvözölt, aki szintén nagyon örült nekünk. A végére maradt Tom. Azt hiszem, nem véletlenül.

- Szia - köszöntek egymásnak, majd Tom Vic felé sétált.

Csupán egyetlen egymásra vetett pillantásuk elárulta őket. Még Tomot, a szintén nagy nőcsábászt is, akiről lerí, hogy odavan Vicért.

A következő pillanatban már egymás karjaiban láttuk őket.

- Hiányoztál - súgta neki Vic.

- Te is nekem - válaszolta Tom, majd egymás szemébe néztek, és Tom gyengéden megcsókolta Vicet, akinek az arcáról letörölhetetlen volt a mosoly és a boldogság.

Akárcsak az enyémről és Robéról.

- Szeretlek - súgta nekem.

- Én is téged - válaszoltam, majd egy csókot leheltem ajkaira és remélhetőleg néhány csodás együtt töltött napnak néztünk elébe . . . . . . . .








Várom a véleményeket :)