Sziasztok!
Tegnap végetért a másik RS történetem, és ha minden igaz akkor könyv formában is elkészül. Akit esetleg érdekelne, részletek itt :)
http://robsten-sweetsensations.blogspot.com/2011/10/sweet-sensations-konyv.html
A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. október 12., szerda
2011. szeptember 28., szerda
32.fejezet
Sziasztok! Itt hozom a fejlit, igaz kissé sokára, sajnálom. De nem mindig sikerül összeegyeztetni a melót és ezt, pihenni is kell néha, és sajna a 24 órás nap pokoli rövid :D
Köszönöm Puszmónak, hogy átnézte (L)
Nektek pedig a komikat, amihez már megcsináltam a bejegyzést, holnap válaszolok is rájuk. Köszönöm szépen őket, sokat jelentenek, és örülök, hogy tetszenek a fejezetet :)
Jó olvasást nektek :) Pussz: Liz
32.fejezet
/Kristen/
Még mindig alig akartam hinni a szememnek. Hiába láttam, amit láttam, reménykedtem benne, hogy ez csak valami rossz vicc, és nem azzal a nővel van itt, aki már egyszer összeugrasztott bennünket.
Emellett viszont arra gondoltam, hogy ezt csak magamnak köszönhetem, hiszen én akartam, hogy így legyen. Én nem akartam megbocsájtani, de mégse értettem, mire fel ez a nagy változás?
Hiszen nem olyan régen még nekem esküdözött, hogy mennyire szeret, és mindent megtesz, hogy visszakapjon, erre tessék. Mondhatom, sokáig tartott az elhatározása.
De miért is lepődök meg ezen?
Hiába fájt látnom őt, egy másik nő oldalán, sőt szerintem az ágyában is, ha azt nem is látom, lassan de rájövök, hogy mégis csak nekem volt igazam, és ez alátámasztja, hogy jól döntöttem.
Kár volt annak gondolnom Robot, akinek eddig hittem. Ez az igazi Rob. Aki képtelen hűséges lenni egy nőhöz.
Csak azt kívánom ebben a pillanatban, bárcsak hamarabb jöttem volna rá erre. Ha nem történik annyi minden velünk, vagy korábban jövök rá, hogy ő valójában tényleg olyan, amilyennek megismertem, egy igazi nőcsábász - akkor most nem szenvednék annyit.
Ezen viszont már nem tudok változtatni, csak megpróbálni a lehetetlent. Vagyis kettőt inkább. Elfelejteni őt, és visszamenni magamra az álarcot, amit pár napja viselek mázsás súlyként, hiszen közöm sincs ahhoz a nőhöz, akit eljátszottam előtte.
Mégis, ha tartani akarom magam, hogy ne lássa, mennyire fáj a viselkedése, ezt kell tennem. És látnia kell, hogy nem érdekel és boldog vagyok a férjemmel, aki tényleg igazán szeret, és akire mindenben számíthatok.
Ezt nem is nagyon kell eljátszanom, de ha nem is annyira szeretem Steve-et, mint Robot szerettem, akkor is fontos nekem, és tudom, hogy mellette boldog leszek. Ő az egyetlen, aki képes lehet boldoggá tenni. Nemcsak engem, hanem a gyerekeim is.
Hirtelen a hasamban növekvő kis csöppségre gondoltam.
Idefelé jövet Steve arról faggatott, elmondom e, ha igen, mikor fedem fel az újabb titkok Rob előtt. Akkor azt válaszoltam neki, hogy minél hamarabb, és ha lehet, akkor a következő vizsgálat alkalmával magammal viszem.
Most azonban már közel sem vagyok biztos a döntésemben. Mégis igyekszem különbséget tenni a most látott Rob és a fiam apja között. Mintha teljesen más ember lenne a kettő. Azt sosem tagadtam, és eztán sem fogom, hogy igenis nagyon jó apa, és imádja Rickyt.
És nekem sem lenne merszem ismét eltitkolni előtte, hogy teherbe estem tőle. Másodjára. Mégis talán neki ez lesz a büntetése, amiért ennyit kellett, és kell szenvednem miatta. Igaz, bármikor láthatja majd őt, ahogy a fiát is, mégis mindig ott lesz neki a tudat, hogy teljesen sosem lehet mellettük, és a gondolat, hogy Steve mindig is mellettünk lesz.
Ezt annak idején is hallottam már tőle, hogy nem tetszik neki a dolog.
Ha nem is akartam így érezni, egy kis elégedettséggel töltött el, hogy nemcsak nekem lesz rossz, és végtére is magának köszönheti.
Ahogy már mondtam neki, ezen túl tényleg csak a kollégája leszek, és a gyermekei anyja, akiken kívül semmi köze nem lesz hozzám.
Hosszas töprengésemből Tom hangja hozott vissza a számomra már most pokollá változott partira.
- Sajnálom. Én nem tudtam, hogy vele jön és . . . . . .
- Felesleges magyaráznod. Azt csinál, és azzal, akivel akarja - mondtam Tomnak egy magamra erőltetett mosoly kíséretében, és igyekeztem azt mutatni, hogy tényleg így is gondolom.
Látva Lizzy és Tom arcát, remélem sikerült is.
Magamra vettem az álarcom hát, miközben a kis párosunk épp felénk tartott.
- Biztos jól vagy kicsim? - kérdezte halkan a fülemhez hajolva Steve, én pedig már csak azért is, mert tudtam, hogy néznek, mosolyogva válaszoltam neki. Pont úgy hajolt felém Steve, hogy ha más látja, akár úgy is látszik, mintha egy szerelmes jelenet lenni.
Nem is baj - gondoltam magamban, és Steve mintha olvasott volna gondolataimban, egy csókot lehelt a nyakamra, miután hallotta a válaszom.
Ebben a percben, amint felnéztem, számomra érthetetlen okokból, Rob dühtől szikrázói szemeivel találtam szembe magam. És nem mellesleg Nina bárgyú vigyorával, aki látszólag is odáig van, hogy Robbal jött.
De nem fogom megadni azt az örömöt, hogy egy percre is keseregni lásson. Igaza van, én akartam ezt, és tartom magam a döntésemhez. Ennek egyszer és mindenkorra vége - jelentettem ki magamban, és a továbbiakban igyekszem ehhez tartani magam.
Rob pillanatok alatt rendezte vonásait, és hasonló, csak a tőle megszokott csábító mosolyát vette magára, miközben azt a nőcskét szorosan a karjaiban tartotta. Én ez idő alatt is Steve karjaiban voltam, aki igyekezett mindenki, főleg Rob számára is tudtára adni a gesztusaival, hogy őt választottam.
Hirtelen eszembe jutott a választásról a filmünk, ami miatt tulajdonképpen itt is vagyunk. És a vége, aminek a döntését rám bízta Steve, de ahogy alakultak a dolgok, már ő is tudhatja, miként fog végződni a film, aminek a főszereplőit mi alakítjuk.
Míg ők társalogni kezdtek a bemutatkozások után, hisz Steve nem ismerte Ninát, a filmre terelődött a téma, hiszen ezért is vagyunk itt.
- Azt hittem, nem vele fogsz szerepelni - mondta Nina, kissé érdekes hangnemben, miközben még arra sem méltatott, hogy a nevemen szólítson.
Ha el is döntöttem mi lesz, ezt a nőt akkor is szívesen megtépném. De Lizzyt elnézve, bár az okát az ő részéről nem értettem, rajta is ugyan ezt láttam. Tom pedig Robnak ment volna neki, hogy kérdőre vonja, mi a fenét csinál, pont mikor ideértek.
- Steve és a felesége máshogy döntöttek, de így is nagy siker lesz - mondta Rob végig vigyorogva.
Igen, másnak a felesége nem a tiéd - gondoltam magamban dühösen.
Kibontakoztam a férjem karjaiból és valami ital után néztem volna, de az állapotom miatt, a gyümölcslé mellett döntöttem.
Lizzy is utánam jött Tommal. Sejtettem az okát. Hogy Rob mellett kampányoljanak, de már az elején kértem, hogy ne is kezdjenek bele. Sóhajtva vették tudomásul a döntésem, és elnézve Robét is.
- Ettől azért később mi még beszélhetünk? - kérdezte Lizzy.
- Ha szeretnéd.
- Igen. Fontos lenne.
- Rendben. Ha megyünk Rickyért jó lesz? Ma már haza akarom vinni.
- Persze. Tudod, arra gondoltunk, hogy amíg ti dolgoztok, lehetne nálunk? Itt vannak anyuék is egy kicsit, és örülnének, ha vele lehetnének egy picit - kérte Lizzy.
Mindig is kedveltem őt, persze mikor utoljára láttam, nem volt valami jó véleménnyel rólam, és azt nem is értem, miért viselkedik most olyan kedvesen velem, mint korábban, de talán majd a mondandójából ezt is megtudom.
- Én is örülnék, végül is a nagyszülei, és Rickynek is tetszeni fog az ötlet, Londonban is szeretett velük lenni.
- Ez igaz. Néha eljöhetnétek hozzánk, nem is tudom, ha vége ennek a felhajtásnak a filmmel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, én nem akarok . . . . . .
- Nem kell vele jönnöd, vagy miatta. Egy kis kikapcsolódás a sok munka után, és anyuék is örülnének, ha ismét ott lennétek, és mi is.
- Meglátjuk - válaszoltam mosolyogva Lizzynek.
Beszélgettünk, és legalább Tom hülyeségei megnevettettek. Azonban volt pár hivatalos köröm is.
Steve tartott egy kisebb beszédet, és engem is bemutatott pár fontos embernek, akik mind sok sikert kívántak a szerepléshez és a filmhez is.
Persze nem hiányozhattak a fotósok sem. Azonban volt egy pillanat, amire nem voltam felkészülve, vagy inkább reméltem, hogy nem is jön el.
- Szabadna pár képet a főszereplő párról? - kérték a fotósok.
A barátaink körében álltunk, mikor jött a kérés.
- Kicsim? - fordult felém Steve tőlem várva a választ, én pedig Robra pillantottam, akit szintén meglepett a kérés, mégis a csábos mosolya nem hiányzott az arcáról, ha egy-egy pillanatra látszott is rajta, hogy nem tudja, akarja-e ő ezt, akárcsak én.
De mivel nem egy ilyen pillanatunk lesz a film miatt, és felnőttek lévén nem viselkedhettünk gyerekesen, mert nem jó a viszonyunk, így nem volt mit tenni, belementünk.
Robbal, mint két idegen álltunk egymás mellett a fotósok sokasága előtt, mégis mosolyogtunk. Persze akik közelről ismernek minket, tudják, hogy ez csak a látszat.
- Úgy hallottunk lesznek intimebb pillanataik is a készülő filmben, lehetne egy ilyesmi képet? - kérte egy merészebb fotós, mire én hirtelen azt se tudtam, mit mondjak.
Rob persze most is adta magát. Nem is ő lenne. Tényleg ez az igazi Rob.
- Nem hiszem, hogy a partnerem ellenére lenne a dolognak - mondta, majd felém fordult, és mivel így is közel álltunk egymáshoz még közelebb jött és megtörtént az, amire most nem vágytam. Vagyis igen, de mégsem szabadna.
A karjaiba vont, és a derekam ölelve a kelleténél szorosabban vont magához, miközben a tekintetét egybeolvasztotta az enyémmel. Akármennyire is próbáltam, képtelen voltam elszakadni tőle.
Ha soha többé nem is élhetem át ezeket az érzéseket, amiket akkor érzek, valahányszor a karjaiban tart, vagy a közelemben van, a film révén néha kaphatok egy kis darabot belőle és csak az én titkom marad.
Ha meg tagadom ezzel magam, reménykedek, hogy talán egyszer tudok úgy a közelében lenni, hogy azt mondhatom már semmilyen hatással nincs rám. De a nagy kérdés eljön az a perc valaha is?
Körülöttünk mintha megszűnt volna a világ, csak annyit érzékeltem, hogy vakuk sokasága villan.
Kezei végigsimítottak a karomon a már jól ismert borzongást kiváltva belőlem, és persze ez a Rob ezt sem hagyhatta szó nélkül.
A fülemhez hajolva szólalt meg, miközben megremegtem a karjaiban, és attól, hogy még ezek után is képes ezt kiváltani belőlem.
- Ezek szerint a hatásom még megvan, ha tagadod is Kristen.
- A férjem is képes ezeket, sőt többet is kiváltani belőlem - válaszoltam tudva, hogy ez az elevenjébe talál. Nem is tévedtem.
- Jobb lenne, ha elengednél, szívesebben ölelném a férjem, te meg gondolom a barátnőd.
- Ez igaz - válaszolta és meg sem próbálta tagadni, hogy ki neki az a nő.
Ezután, ki tudja biztos csak a fotósok miatt ismét felém hajolt, egyre közelebb. Megrémített, hogy mit akar. Itt megcsókolni a férjem és mindenki előtt?
Mégis mozdulni is képtelen voltam, csak vártam, mit akar tenni.
Ajkai vészesen közeledtek felém, majd egy finom csókot nyomott a számra.
Ha azt tagadom is, hogy szeretem, és már nem akarok őt, azt előtte sem tagadtam soha, hogy a kémia mindig is működött köztünk, és ezt ő is tudja, és most sincs ez másképp.
Amint megcsókolt remegés futott végig rajtam és ez a kis csók után elszakadva tőlem, mintha a folytatást illetően várakozva nézett a szemembe, hogy mit lépek erre.
Ha ezt akarod, hát legyen - bújt elő ismét a rosszabbik énem s belementem a játékba.
Arca csupán milliméterekre volt tőlem és apró bólintással és egy mosollyal jeleztem, mi a válaszom. Robnak egy pillanat sem kellett, hogy felfogja, ajka ismét az enyémmel játszott.
Ezúttal rendesen csókolt meg. Nem is akárhogy. Minden egyes csókjától a mennyekben éreztem magam, ahogy most is, de persze ezt nem akartam az orrára kötni. Hogy mennyit is jelent nekem ez a csók.
Csak kiélveztem a pillanatot, amit mindenki látni szeretett volna. Azt hiszem, biztos senki sem fog kételkedni benne, hogy jól alakítjuk a szerepünket, és addig jó nekünk, amíg senki nem tudja, mennyit vittünk bele az életünkből, amiről jóformán a film szól.
Rob szorosan a karjaiban tartva csókolt olyan szenvedéllyel, ami szinte felemésztett belülről. Nyelveink vadul kergették egymást, míg én imádott selymes hajába túrva igyekeztem közelebb tudni magamhoz.
Miközben csókolt volt egy olyan érzésem, ha nem lennének ennyien, akik minket néznek, ennél tovább is menne. Ami a legrosszabb ebben, lehet, hogy magam meghazudtolva hagynám neki.
Csókja édes volt, mint legfinomabb csokoládé, aminek megkóstolása után még többet akarsz belőle, ha tilos is.
Akármennyire is jól esett csókolni őt, és a karjaiban lenni, ahol annyi boldogságot éltem át, ideje volt a jelenetnek véget vetni.
Ezt is így gondolhatta, ugyanis néhány apró csókkal ajkaink elváltak egymástól. Homlokát az enyémnek döntve igyekezett ő is kissé lenyugtatni főleg ezerszeres ütemben verdeső szívemet.
Szemeim lehunyva voltak ránézni senkire sem mertem. Talán jóval többet is kaptak a fotósok, mint kellett volna.
Kisebb fajta rémület is úrrá lett rajtam, hogy mindezt Steve is végignézte.
Mivel nem maradhat örökre csukva a szemem és Rob karjaiból is ideje lenne kibújnom, eltávolodva tőle kibontottam magam édes és tilos boldogságot okozó karjaiból.
- Azt hiszem, mindenki megkapta, amit akart, és biztos lehet benne, hogy fantasztikus lesz a film, és a kolléganő is nagyszerűen alakítja a szerepét - mondta Rob ismét magát adva.
- Csak mihamarabb láthassa a közönség. Látszik, hogy izzik a levegő maguk között, aminek köszönhetően az emberek azt hinnék, tényleg szeretik egymást.
Ezt volt az a mondat, ami szíven ütött, és ha nem is akartam Robra néztem.
Egy végtelennek tűnő pillanatra egymásba forrt a tekintetünk, és ha csak ennyi időre is, mintha az a Rob nézett volna rám, akivel nemrég még olyan boldog voltam.
- Egy jó színész bármire képes - válaszolta Rob, majd a fotósok megköszönték a képeket.
Ezután elvettem a pillantásom róla, mikor visszament Ninát ölelgetni, hozzám pedig Steve jött oda.
- Jól vagy? - kérdezte, mikor egy picit arrébb mentünk.
- Nem tudom, mi ütött belém, de ismét megmutatta, milyen is. Ha másra nem is, erre jó volt.
- Rossz így látni téged. Ha nem is vallod be, látszik, hogy fáj neked.
- Remélem, ő nem látja.
- Nem, de én jól ismerlek kicsim.
- Később át kell, menjek hozzá Rickyért.
- Akarod, hogy veled menjek?
- Nem kell. Lizzyék is ott lesznek, és ha minden igaz, a szüleik is itt vannak, hogy kicsit velük legyenek.
- Gondolom, maradnak is, hogy az unokájukkal is legyenek.
- Igen, és Lizzy beszélni akar velem - tettem hozzá.
- Gondolom, sejted, miről.
- Igen, de megmondtam neki, hogy ne akarjon mellette kampányolni, és azt mondta, másról lenne szó. Nem valami szépen váltunk el, amikor utoljára láttam gondolom, erről akar beszélni velem.
- Rendben. Hamarosan úgy is vége. Pár emberrel még beszélek, meg a stábtagokkal a forgatásokat illetően. Holnap délelőtt lesz fotózás, így csak délután lesz egy kis megbeszélés a külföldi forgatást illetően.
- Külföldi?
- Igen. Szerintem tudod, hol. A szigeten, ahol már egyszer voltunk. Pár nap múlva oda kellene mennünk pár jelenetet felvenni.
Persze, hogy tudtam. Rögtön eszembe is jutott minden pillanat, amit ott töltöttünk együtt. Mikor félreértések miatt összevesztünk, majd a parton szeretkeztünk.
Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a képek, amik megjelentek előttem, de fájt erre gondolni.
- Otthon megbeszéljük, menj, intézd el, amit még kell és szerintem utána lassan mehetünk.
- Ahogy akarod kicsim - mondta, majd ezúttal ő volt az, aki egy csókot lehelt a számra.
Nem is akartam összehasonlítani az Övével, mert lehetetlen lenne, mégis mindig különös érzéseket vált ki belőlem Steve közelsége. Boldogságot, ugyanakkor nyugodtságot érzek, ha mellettem van.
Miután Steve magamra hagyott a lányok jöttek oda hozzám.
- Látom most már minden rendben. Szerencsés vagy Steve-el, inkább őt kéne úgy szeretned, bocsáss meg, hogy ezt mondom, de ő jobban megérdemelné.
- Tudom - válaszoltam Ashleynek. - De ti is láttátok, köztünk már soha nem lesz semmi, és minden erőmmel, ha pokoli nehéz is lesz, azon leszek, hogy kiverjem őt a fejemből és azt szeressem, aki megérdemli. A férjem. Igaz ezek után még egyel több közöm lesz hozzá.
A lányok értetlenkedve néztek rám, de mielőtt bármit is mondtam volna, körülnéztem, hogy senki ne legyen a közelben.
- Terhes vagyok.
Amint ezt kimondtam, szinte tátott szájjal néztek rám, és nem igen tudtak megszólalni.
- Ha jól értem, akkor az apja a picinek . . .
- Igen, Rob.
- Ó, szívem. Ez nem könnyíti meg.
- Hát nem. De akarom ezt a kicsit, legalább ő és Ricky megmaradnak nekem abból, ami köztünk volt, de most rendesen csinálom.
- Tehát elmondod neki?
- Igen. Orvoshoz kell majd mennem el, akarom vinni, és úgy elmondani neki. De ez semmin sem változtat. Ő az apjuk és ennyi.
- Azért gratulálhatunk? Istenem, de jó és pici csöppség - ölelt meg Nikki és Ashley.
- Tudod, hogy imádunk, és Ricky is, szóval ránk mindenben számíthatsz - mondta Ashley.
- Tudom - öleltem meg a világ legjobb barátnőit.
Ha az este miatt szomorúságot is érzek és a dolgok alakulása miatt, ezek a dolgok mindig segítenek.
A férjem, akit imádok, ha most még nem is úgy, ahogy kellene, a legjobb barátok, a pici fiam, aki a legszebb csoda az életemben, és ez a kis csöppség, aki pár hónap múlva még boldogabbá teszi az életem.
Ezek mindig erőt adnak.
Nem sokkal később lassan mindenki menni készült. Leszámítva az én rossz hangulatom ez az egész miatt, jól sikerült a parti, mindenki, főleg a fotósok távoztak elégedetten.
Steve még maradt elintézni mindent a szállodával, ahol a partit tartottunk.
- Átjössz akkor Robhoz? - jött oda hozzám Lizzy és Tom, vesztemre pedig Robék is közeledtek.
- Igen, hazaviszem a fiam, és mondtad, hogy beszélni is akarsz velem.
- Ez igaz.
- Te is jössz haza Rob? - fordult Lizzy az említett felé, direkt úgy hangsúlyozva, mintha nem akarná, hogy ezt a nőt is magával hozza.
- Ninát hazaviszem, utána megyek. El akarok köszönni a fiamtól - mondta Rob inkább nekem célozva.
- Oké, akkor mi hívunk egy taxit. Téged a férjed hoz el? - kérdezte Lizzy.
- Jöhettek velem, ha gondoljátok. Steve még marad, majd otthon találkozunk.
- Ez jó ötlet. Igyekezz haza Rob - mondta Lizzy a bátyjának, majd Nina elköszönt tőlünk és Robbal kézen fogva elmentek.
- Ez egy idióta, ilyenkor annyira behúznék neki egyet - szólalt meg Tom.
- Én is. Ki nem állhatom ezt a nőt - csatlakozott Tomhoz Lizzy.
- Mehetünk? - kérdeztem kissé terelve a témát róluk.
Sofőrrel együtt várt ránk a kocsi és Robékhoz indultunk. Az úton többnyire Tom tartott minket szóval, és szerencsére végig a fiamról volt szó.
Kissé félni kezdtem, amikor megérkeztünk. Főleg amiatt, hogy Rob szülei itt vannak. Ezt mintha Lizzy is látta volna rajtam.
- Nyugi, nem esznek meg. Nem a te hibád, hanem az idióta öcsémé, hogy így alakult. Anyuék imádnak téged és Rickyt is - mondta mosolyogva Lizzy.
- Én is őket - válaszoltam majd bementünk.
Éppen a nappaliban voltak.
Claire és Richard rögtön megöleltek.
- De jó látni téged kicsim - mondta Claire, majd a nappaliba szőnyege felé pillantott, ahol Ricky Richarddal játszott.
Rögtön hozzá léptem és a karjaimba vettem. Annyira hiányzott már. Apró kis kezeivel megfogta az arcom és hatalmas mosoly volt az arcán.
- Nagyon hiányoztál a maminak - mondtam neki mire kacagni kezdett.
- Jól érezted magad itt, ugye? A nagyiék vigyáznak rád, amíg anyuék dolgoznak, és amíg ők itt vannak - mondtam neki, mire tovább mosolygott, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet.
Miközben leültünk láttam Clairen, hogy nagyon mondani akarna valamit, persze Robról, de ma már nem akartam róla hallani.
- Holnap is dolgoztok? - kérdezte.
- Csak egy fotózás, utána egy megbeszélés.
- Csak kérni akartam valamit, ha nem okoz nagy bajt - kezdett bele Claire.
Na, ettől féltem.
- Mit?
- Nem lehetne egy szabadnapotok holnapután? Nem olyan sokat vagyunk itt s jó lenne veletek lenni kicsit. A picivel itt tölthetnétek a napot, főzök, elbeszélgetünk.
Tudtam, hogy ez sokat jelenteni nekik, hiszen nem sokat vannak a fiukkal és az unokájukkal sem, és mivel tudom, hogy ők is itt lesznek talán könnyebb lesz, már a tudattól is, hogy nem kell egyedül lennem vele.
- Persze, rendben. Jól hangzik. Egy szabadnap belefér - mondtam, mire Lizzy és Claire nagyon boldogok lettek és a fiúk is.
Lizzy ezután rám pillantott.
- Menjetek csak fel, beszélgessetek - mondta Claire és átadtam neki Rickyt, aki lassan, mivel már késő is van, kezdett elpilledni.
Egy nagy puszit adtam neki és átadtam a nagyinak, majd követtem Lizzyt a szobája felé.
Rögtön le is szögeztem, hogy róla ne akarjon beszélni.
- Nem is akarok. Rólam lenne szó. Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Mivel úgy viselkedtem veled nálunk. Tőle már megkaptam a magamét miután eljöttél, de tőled kell elnézést kérnem.
- Tudod, mindig is nagyon kedveltelek. Én csak téged tudnálak elképzelni az öcsém mellett, ezért vagyok pokoli dühös rá, amiért így elbaltázta. És ha ti most nem így gondoljátok, reménykedek, hogy megjön az eszetek és minden rendbe jön.
- Már nem fog. Semmi nem lesz már köztünk és maradjuk ennyiben.
- Oké. De én tartom magam a reményeimhez - mondta Lizzy.
- Sajnálom, hogy akkor úgy beszéltem veled. Mindig is nagyon kedveltelek, ha akkor nem is tűnt úgy. És imádom az unokaöcsém is. Csak felhúztam magam, amikor megtudtam, mi történt, de nem kellett volna úgy beszélnem veled. Neki is mondtam utána és jobban átgondoltam. Én tudom milyen volt Rob, amikor először találkoztatok, és megértettem, vagyis igyekeztem megérteni, mit miért tettél, és hogy a te helyzetedben - gondolt itt a férjemre - nem lehetett neked sem könnyű.
- És örülök, hogy világa hoztad ez a csöppséget, ha most éppen nem is látszik ezzel is megváltóztatva vagy inkább előhozva az öcsém igazi énjét. Le a kalappal előtted, hogy végigcsináltad. Sajnálom, hogy akkor nem fogtam fel, de most már nem számít. A lényeg, hogy Rob is tudja, és imádja a fiát.
- Szóval bocsáss meg, nem akartalak megbántani és elüldözni sem.
- Tudom, és nem haragszok. Jogos volt, hiszen csak Rob mellé áltál, akinek hosszú ideig nem mondtam el az igazat. Jogosak voltak a vádjaid.
- Neked sem volt könnyű, és akkor ezt nem gondoltam át. De mérges voltam, mert láttam, milyen fontos vagy Robnak és a fiad is. Sokat szenvedett, mert el fog veszíteni, de amikor megtudta, hogy az ő fia Ricky, még boldogabb lett és nagyon büszke rá, és imádja őt.
- Ezt sosem fogom tagadni. Ha köztünk vége is, ő a gyermekem apja, és egyiküket sem fogom megfosztani a másiktól. Ricky is imádja az apját. Remélem, ha tudtok, ti is eljöttök majd néha.
- Az biztos. Vagy ha vége a forgatásnak ti is eljöhetnétek hozzánk - csillant fel Lizzy szeme az ötletre.
- Még meglátjuk.
- Rendben - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. Nem akarok rosszban lenni veled, mindig is nagyon kedveltelek, és bántott, ahogy viselkedtem veled.
- Mondtam, hogy felejtsük el. Én is kedvellek, és részemről minden rendben - mosolyogtam rá, majd Lizzy megölelt.
Ezután kissé elfeledkezze magunkról, jól elbeszélgettük az időt.
- Lassan mennünk kéne, nagyon késő van - álltam fel.
Rögtön eszembe jutott, hogy Rob hol van, és vajon mit csinált eddig. Gondolni sem akartam erre, igyekeztem kiverni a fejemből.
Lementünk a nappaliba és igazam volt. Még mindig nem jött. Biztos jól szórakoznak együtt - gondoltam, igyekezve nem kimutatni, mennyire fáj a gondolat.
- Elszunyókált a drágám - mutatott Claire Richard karjaiban alvó fiamra.
- Holnap átjöhetnétek hozzánk, míg mi elmegyünk a fotózára - mondtam Claire-nek.
- Ha nem zavarunk - gondolt szerintem itt a férjemre.
- Dehogy is - mosolyogtam rá.
- Mi elmehetnénk megnézni a fotózást? - kérdezte Lizzy.
- Mi?
- Igen, Tom és én.
- Ez jó ötlet. Ugye lehet? - nézett rám kérlelően Tom.
- Persze ha akarjátok. Steve mondta Robnak is hol lesz, ott találkozunk délelőtt. Előtte titeket Rob áthozhat hozzánk, addigra Ricky is felébred - néztem Claire-re.
- Köszönjük kicsim - mosolygott rám.
- Ha megjön a fiam, majd megemlítjük neki a holnaputáni programot - mondta Claire.
- Mi lesz holnapután? - kérdezte Rob, aki ebben a pillanatban lépett a nappaliba.
Még szerencse, hogy Claire nem kérdezett rá, hol volt eddig. Nem is akartam tudni, mit csináltak ennyi ideig kettesben. Jobbnak láttam inkább menni.
Nem tudom, mit fog szólni az anyja ötletének, de Clairnek persze lehetetlen nemet mondani. És ha másnak nem is, annak örülni fog, hogy a fiával lehet.
- Később megbeszéljük. Kristenék menni akartak, a pici már elaludt és késő van.
- Hazaviszlek - mondta nekem.
- Nem kell. A sofőr hazavisz, ne fáradj, ezért nem kellett volna sietned - mondtam neki, és tudta, mire céloztam.
- El akartam köszönni a fiamtól - mondta és közelebb lépett hozzám, miután Richard a karjaimba adta a fiam.
Claire-ék elköszöntek tőle egy-egy kis puszival, ezután lépett Rob elénk.
Megsimogatta fiát, és ő is adott egy puszit neki.
- Nagyon szeretlek - mondta halkan alvó kisfiának.
Ilyenkor mindig képes voltam elérzékenyülni, hogy legalább őt szereti. Ezt sosem tagadhatom le.
Akaratlanul is eszembe jutott, mit gondol majd, ha megtudja, hogy ismét terhes vagyok.
Ennek az ideje is hamarosan eljön, hiszen nemsokára vissza kell mennem az orvoshoz.
- Anyukádékkal megbeszéltük a holnapot, mi pedig a fotózáson találkozunk holnap.
- Renden - válaszolta a szemembe nézve, miközben Rickyt simogatta.
Mintha mondani akart volna még valamit, de végül meggondolta.
Te akartad így - mondtam magamban, és inkább arra gondoltam, miért is maradt el ilyen sokáig. Olyankor könnyebb nem az iránta érzett szerelemre gondolnom, ha ez lebeg a szemem előtt.
Fogalmam sincs, képes leszek e valaha is túllépni ezen. Ez még a jövő zenéje, hogy mi lesz mindennek a vége.
Nem is akartam még gondolni erre.
Elköszöntem tőlük, mondván, hogy holnap is találkozunk és a fiammal hazafelé indultunk, azon töprengve, mit hoz számunkra a holnap és a holnapután, amikor egész nap együtt leszünk és igyekeztem elfelejteni, nem is gondolni a mai estére, ami számunkra ténylegesen a véget jelentette. . . . . . . . . .
Köszönöm Puszmónak, hogy átnézte (L)
Nektek pedig a komikat, amihez már megcsináltam a bejegyzést, holnap válaszolok is rájuk. Köszönöm szépen őket, sokat jelentenek, és örülök, hogy tetszenek a fejezetet :)
Jó olvasást nektek :) Pussz: Liz
32.fejezet
/Kristen/
Még mindig alig akartam hinni a szememnek. Hiába láttam, amit láttam, reménykedtem benne, hogy ez csak valami rossz vicc, és nem azzal a nővel van itt, aki már egyszer összeugrasztott bennünket.
Emellett viszont arra gondoltam, hogy ezt csak magamnak köszönhetem, hiszen én akartam, hogy így legyen. Én nem akartam megbocsájtani, de mégse értettem, mire fel ez a nagy változás?
Hiszen nem olyan régen még nekem esküdözött, hogy mennyire szeret, és mindent megtesz, hogy visszakapjon, erre tessék. Mondhatom, sokáig tartott az elhatározása.
De miért is lepődök meg ezen?
Hiába fájt látnom őt, egy másik nő oldalán, sőt szerintem az ágyában is, ha azt nem is látom, lassan de rájövök, hogy mégis csak nekem volt igazam, és ez alátámasztja, hogy jól döntöttem.
Kár volt annak gondolnom Robot, akinek eddig hittem. Ez az igazi Rob. Aki képtelen hűséges lenni egy nőhöz.
Csak azt kívánom ebben a pillanatban, bárcsak hamarabb jöttem volna rá erre. Ha nem történik annyi minden velünk, vagy korábban jövök rá, hogy ő valójában tényleg olyan, amilyennek megismertem, egy igazi nőcsábász - akkor most nem szenvednék annyit.
Ezen viszont már nem tudok változtatni, csak megpróbálni a lehetetlent. Vagyis kettőt inkább. Elfelejteni őt, és visszamenni magamra az álarcot, amit pár napja viselek mázsás súlyként, hiszen közöm sincs ahhoz a nőhöz, akit eljátszottam előtte.
Mégis, ha tartani akarom magam, hogy ne lássa, mennyire fáj a viselkedése, ezt kell tennem. És látnia kell, hogy nem érdekel és boldog vagyok a férjemmel, aki tényleg igazán szeret, és akire mindenben számíthatok.
Ezt nem is nagyon kell eljátszanom, de ha nem is annyira szeretem Steve-et, mint Robot szerettem, akkor is fontos nekem, és tudom, hogy mellette boldog leszek. Ő az egyetlen, aki képes lehet boldoggá tenni. Nemcsak engem, hanem a gyerekeim is.
Hirtelen a hasamban növekvő kis csöppségre gondoltam.
Idefelé jövet Steve arról faggatott, elmondom e, ha igen, mikor fedem fel az újabb titkok Rob előtt. Akkor azt válaszoltam neki, hogy minél hamarabb, és ha lehet, akkor a következő vizsgálat alkalmával magammal viszem.
Most azonban már közel sem vagyok biztos a döntésemben. Mégis igyekszem különbséget tenni a most látott Rob és a fiam apja között. Mintha teljesen más ember lenne a kettő. Azt sosem tagadtam, és eztán sem fogom, hogy igenis nagyon jó apa, és imádja Rickyt.
És nekem sem lenne merszem ismét eltitkolni előtte, hogy teherbe estem tőle. Másodjára. Mégis talán neki ez lesz a büntetése, amiért ennyit kellett, és kell szenvednem miatta. Igaz, bármikor láthatja majd őt, ahogy a fiát is, mégis mindig ott lesz neki a tudat, hogy teljesen sosem lehet mellettük, és a gondolat, hogy Steve mindig is mellettünk lesz.
Ezt annak idején is hallottam már tőle, hogy nem tetszik neki a dolog.
Ha nem is akartam így érezni, egy kis elégedettséggel töltött el, hogy nemcsak nekem lesz rossz, és végtére is magának köszönheti.
Ahogy már mondtam neki, ezen túl tényleg csak a kollégája leszek, és a gyermekei anyja, akiken kívül semmi köze nem lesz hozzám.
Hosszas töprengésemből Tom hangja hozott vissza a számomra már most pokollá változott partira.
- Sajnálom. Én nem tudtam, hogy vele jön és . . . . . .
- Felesleges magyaráznod. Azt csinál, és azzal, akivel akarja - mondtam Tomnak egy magamra erőltetett mosoly kíséretében, és igyekeztem azt mutatni, hogy tényleg így is gondolom.
Látva Lizzy és Tom arcát, remélem sikerült is.
Magamra vettem az álarcom hát, miközben a kis párosunk épp felénk tartott.
- Biztos jól vagy kicsim? - kérdezte halkan a fülemhez hajolva Steve, én pedig már csak azért is, mert tudtam, hogy néznek, mosolyogva válaszoltam neki. Pont úgy hajolt felém Steve, hogy ha más látja, akár úgy is látszik, mintha egy szerelmes jelenet lenni.
Nem is baj - gondoltam magamban, és Steve mintha olvasott volna gondolataimban, egy csókot lehelt a nyakamra, miután hallotta a válaszom.
Ebben a percben, amint felnéztem, számomra érthetetlen okokból, Rob dühtől szikrázói szemeivel találtam szembe magam. És nem mellesleg Nina bárgyú vigyorával, aki látszólag is odáig van, hogy Robbal jött.
De nem fogom megadni azt az örömöt, hogy egy percre is keseregni lásson. Igaza van, én akartam ezt, és tartom magam a döntésemhez. Ennek egyszer és mindenkorra vége - jelentettem ki magamban, és a továbbiakban igyekszem ehhez tartani magam.
Rob pillanatok alatt rendezte vonásait, és hasonló, csak a tőle megszokott csábító mosolyát vette magára, miközben azt a nőcskét szorosan a karjaiban tartotta. Én ez idő alatt is Steve karjaiban voltam, aki igyekezett mindenki, főleg Rob számára is tudtára adni a gesztusaival, hogy őt választottam.
Hirtelen eszembe jutott a választásról a filmünk, ami miatt tulajdonképpen itt is vagyunk. És a vége, aminek a döntését rám bízta Steve, de ahogy alakultak a dolgok, már ő is tudhatja, miként fog végződni a film, aminek a főszereplőit mi alakítjuk.
Míg ők társalogni kezdtek a bemutatkozások után, hisz Steve nem ismerte Ninát, a filmre terelődött a téma, hiszen ezért is vagyunk itt.
- Azt hittem, nem vele fogsz szerepelni - mondta Nina, kissé érdekes hangnemben, miközben még arra sem méltatott, hogy a nevemen szólítson.
Ha el is döntöttem mi lesz, ezt a nőt akkor is szívesen megtépném. De Lizzyt elnézve, bár az okát az ő részéről nem értettem, rajta is ugyan ezt láttam. Tom pedig Robnak ment volna neki, hogy kérdőre vonja, mi a fenét csinál, pont mikor ideértek.
- Steve és a felesége máshogy döntöttek, de így is nagy siker lesz - mondta Rob végig vigyorogva.
Igen, másnak a felesége nem a tiéd - gondoltam magamban dühösen.
Kibontakoztam a férjem karjaiból és valami ital után néztem volna, de az állapotom miatt, a gyümölcslé mellett döntöttem.
Lizzy is utánam jött Tommal. Sejtettem az okát. Hogy Rob mellett kampányoljanak, de már az elején kértem, hogy ne is kezdjenek bele. Sóhajtva vették tudomásul a döntésem, és elnézve Robét is.
- Ettől azért később mi még beszélhetünk? - kérdezte Lizzy.
- Ha szeretnéd.
- Igen. Fontos lenne.
- Rendben. Ha megyünk Rickyért jó lesz? Ma már haza akarom vinni.
- Persze. Tudod, arra gondoltunk, hogy amíg ti dolgoztok, lehetne nálunk? Itt vannak anyuék is egy kicsit, és örülnének, ha vele lehetnének egy picit - kérte Lizzy.
Mindig is kedveltem őt, persze mikor utoljára láttam, nem volt valami jó véleménnyel rólam, és azt nem is értem, miért viselkedik most olyan kedvesen velem, mint korábban, de talán majd a mondandójából ezt is megtudom.
- Én is örülnék, végül is a nagyszülei, és Rickynek is tetszeni fog az ötlet, Londonban is szeretett velük lenni.
- Ez igaz. Néha eljöhetnétek hozzánk, nem is tudom, ha vége ennek a felhajtásnak a filmmel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, én nem akarok . . . . . .
- Nem kell vele jönnöd, vagy miatta. Egy kis kikapcsolódás a sok munka után, és anyuék is örülnének, ha ismét ott lennétek, és mi is.
- Meglátjuk - válaszoltam mosolyogva Lizzynek.
Beszélgettünk, és legalább Tom hülyeségei megnevettettek. Azonban volt pár hivatalos köröm is.
Steve tartott egy kisebb beszédet, és engem is bemutatott pár fontos embernek, akik mind sok sikert kívántak a szerepléshez és a filmhez is.
Persze nem hiányozhattak a fotósok sem. Azonban volt egy pillanat, amire nem voltam felkészülve, vagy inkább reméltem, hogy nem is jön el.
- Szabadna pár képet a főszereplő párról? - kérték a fotósok.
A barátaink körében álltunk, mikor jött a kérés.
- Kicsim? - fordult felém Steve tőlem várva a választ, én pedig Robra pillantottam, akit szintén meglepett a kérés, mégis a csábos mosolya nem hiányzott az arcáról, ha egy-egy pillanatra látszott is rajta, hogy nem tudja, akarja-e ő ezt, akárcsak én.
De mivel nem egy ilyen pillanatunk lesz a film miatt, és felnőttek lévén nem viselkedhettünk gyerekesen, mert nem jó a viszonyunk, így nem volt mit tenni, belementünk.
Robbal, mint két idegen álltunk egymás mellett a fotósok sokasága előtt, mégis mosolyogtunk. Persze akik közelről ismernek minket, tudják, hogy ez csak a látszat.
- Úgy hallottunk lesznek intimebb pillanataik is a készülő filmben, lehetne egy ilyesmi képet? - kérte egy merészebb fotós, mire én hirtelen azt se tudtam, mit mondjak.
Rob persze most is adta magát. Nem is ő lenne. Tényleg ez az igazi Rob.
- Nem hiszem, hogy a partnerem ellenére lenne a dolognak - mondta, majd felém fordult, és mivel így is közel álltunk egymáshoz még közelebb jött és megtörtént az, amire most nem vágytam. Vagyis igen, de mégsem szabadna.
A karjaiba vont, és a derekam ölelve a kelleténél szorosabban vont magához, miközben a tekintetét egybeolvasztotta az enyémmel. Akármennyire is próbáltam, képtelen voltam elszakadni tőle.
Ha soha többé nem is élhetem át ezeket az érzéseket, amiket akkor érzek, valahányszor a karjaiban tart, vagy a közelemben van, a film révén néha kaphatok egy kis darabot belőle és csak az én titkom marad.
Ha meg tagadom ezzel magam, reménykedek, hogy talán egyszer tudok úgy a közelében lenni, hogy azt mondhatom már semmilyen hatással nincs rám. De a nagy kérdés eljön az a perc valaha is?
Körülöttünk mintha megszűnt volna a világ, csak annyit érzékeltem, hogy vakuk sokasága villan.
Kezei végigsimítottak a karomon a már jól ismert borzongást kiváltva belőlem, és persze ez a Rob ezt sem hagyhatta szó nélkül.
A fülemhez hajolva szólalt meg, miközben megremegtem a karjaiban, és attól, hogy még ezek után is képes ezt kiváltani belőlem.
- Ezek szerint a hatásom még megvan, ha tagadod is Kristen.
- A férjem is képes ezeket, sőt többet is kiváltani belőlem - válaszoltam tudva, hogy ez az elevenjébe talál. Nem is tévedtem.
- Jobb lenne, ha elengednél, szívesebben ölelném a férjem, te meg gondolom a barátnőd.
- Ez igaz - válaszolta és meg sem próbálta tagadni, hogy ki neki az a nő.
Ezután, ki tudja biztos csak a fotósok miatt ismét felém hajolt, egyre közelebb. Megrémített, hogy mit akar. Itt megcsókolni a férjem és mindenki előtt?
Mégis mozdulni is képtelen voltam, csak vártam, mit akar tenni.
Ajkai vészesen közeledtek felém, majd egy finom csókot nyomott a számra.
Ha azt tagadom is, hogy szeretem, és már nem akarok őt, azt előtte sem tagadtam soha, hogy a kémia mindig is működött köztünk, és ezt ő is tudja, és most sincs ez másképp.
Amint megcsókolt remegés futott végig rajtam és ez a kis csók után elszakadva tőlem, mintha a folytatást illetően várakozva nézett a szemembe, hogy mit lépek erre.
Ha ezt akarod, hát legyen - bújt elő ismét a rosszabbik énem s belementem a játékba.
Arca csupán milliméterekre volt tőlem és apró bólintással és egy mosollyal jeleztem, mi a válaszom. Robnak egy pillanat sem kellett, hogy felfogja, ajka ismét az enyémmel játszott.
Ezúttal rendesen csókolt meg. Nem is akárhogy. Minden egyes csókjától a mennyekben éreztem magam, ahogy most is, de persze ezt nem akartam az orrára kötni. Hogy mennyit is jelent nekem ez a csók.
Csak kiélveztem a pillanatot, amit mindenki látni szeretett volna. Azt hiszem, biztos senki sem fog kételkedni benne, hogy jól alakítjuk a szerepünket, és addig jó nekünk, amíg senki nem tudja, mennyit vittünk bele az életünkből, amiről jóformán a film szól.
Rob szorosan a karjaiban tartva csókolt olyan szenvedéllyel, ami szinte felemésztett belülről. Nyelveink vadul kergették egymást, míg én imádott selymes hajába túrva igyekeztem közelebb tudni magamhoz.
Miközben csókolt volt egy olyan érzésem, ha nem lennének ennyien, akik minket néznek, ennél tovább is menne. Ami a legrosszabb ebben, lehet, hogy magam meghazudtolva hagynám neki.
Csókja édes volt, mint legfinomabb csokoládé, aminek megkóstolása után még többet akarsz belőle, ha tilos is.
Akármennyire is jól esett csókolni őt, és a karjaiban lenni, ahol annyi boldogságot éltem át, ideje volt a jelenetnek véget vetni.
Ezt is így gondolhatta, ugyanis néhány apró csókkal ajkaink elváltak egymástól. Homlokát az enyémnek döntve igyekezett ő is kissé lenyugtatni főleg ezerszeres ütemben verdeső szívemet.
Szemeim lehunyva voltak ránézni senkire sem mertem. Talán jóval többet is kaptak a fotósok, mint kellett volna.
Kisebb fajta rémület is úrrá lett rajtam, hogy mindezt Steve is végignézte.
Mivel nem maradhat örökre csukva a szemem és Rob karjaiból is ideje lenne kibújnom, eltávolodva tőle kibontottam magam édes és tilos boldogságot okozó karjaiból.
- Azt hiszem, mindenki megkapta, amit akart, és biztos lehet benne, hogy fantasztikus lesz a film, és a kolléganő is nagyszerűen alakítja a szerepét - mondta Rob ismét magát adva.
- Csak mihamarabb láthassa a közönség. Látszik, hogy izzik a levegő maguk között, aminek köszönhetően az emberek azt hinnék, tényleg szeretik egymást.
Ezt volt az a mondat, ami szíven ütött, és ha nem is akartam Robra néztem.
Egy végtelennek tűnő pillanatra egymásba forrt a tekintetünk, és ha csak ennyi időre is, mintha az a Rob nézett volna rám, akivel nemrég még olyan boldog voltam.
- Egy jó színész bármire képes - válaszolta Rob, majd a fotósok megköszönték a képeket.
Ezután elvettem a pillantásom róla, mikor visszament Ninát ölelgetni, hozzám pedig Steve jött oda.
- Jól vagy? - kérdezte, mikor egy picit arrébb mentünk.
- Nem tudom, mi ütött belém, de ismét megmutatta, milyen is. Ha másra nem is, erre jó volt.
- Rossz így látni téged. Ha nem is vallod be, látszik, hogy fáj neked.
- Remélem, ő nem látja.
- Nem, de én jól ismerlek kicsim.
- Később át kell, menjek hozzá Rickyért.
- Akarod, hogy veled menjek?
- Nem kell. Lizzyék is ott lesznek, és ha minden igaz, a szüleik is itt vannak, hogy kicsit velük legyenek.
- Gondolom, maradnak is, hogy az unokájukkal is legyenek.
- Igen, és Lizzy beszélni akar velem - tettem hozzá.
- Gondolom, sejted, miről.
- Igen, de megmondtam neki, hogy ne akarjon mellette kampányolni, és azt mondta, másról lenne szó. Nem valami szépen váltunk el, amikor utoljára láttam gondolom, erről akar beszélni velem.
- Rendben. Hamarosan úgy is vége. Pár emberrel még beszélek, meg a stábtagokkal a forgatásokat illetően. Holnap délelőtt lesz fotózás, így csak délután lesz egy kis megbeszélés a külföldi forgatást illetően.
- Külföldi?
- Igen. Szerintem tudod, hol. A szigeten, ahol már egyszer voltunk. Pár nap múlva oda kellene mennünk pár jelenetet felvenni.
Persze, hogy tudtam. Rögtön eszembe is jutott minden pillanat, amit ott töltöttünk együtt. Mikor félreértések miatt összevesztünk, majd a parton szeretkeztünk.
Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a képek, amik megjelentek előttem, de fájt erre gondolni.
- Otthon megbeszéljük, menj, intézd el, amit még kell és szerintem utána lassan mehetünk.
- Ahogy akarod kicsim - mondta, majd ezúttal ő volt az, aki egy csókot lehelt a számra.
Nem is akartam összehasonlítani az Övével, mert lehetetlen lenne, mégis mindig különös érzéseket vált ki belőlem Steve közelsége. Boldogságot, ugyanakkor nyugodtságot érzek, ha mellettem van.
Miután Steve magamra hagyott a lányok jöttek oda hozzám.
- Látom most már minden rendben. Szerencsés vagy Steve-el, inkább őt kéne úgy szeretned, bocsáss meg, hogy ezt mondom, de ő jobban megérdemelné.
- Tudom - válaszoltam Ashleynek. - De ti is láttátok, köztünk már soha nem lesz semmi, és minden erőmmel, ha pokoli nehéz is lesz, azon leszek, hogy kiverjem őt a fejemből és azt szeressem, aki megérdemli. A férjem. Igaz ezek után még egyel több közöm lesz hozzá.
A lányok értetlenkedve néztek rám, de mielőtt bármit is mondtam volna, körülnéztem, hogy senki ne legyen a közelben.
- Terhes vagyok.
Amint ezt kimondtam, szinte tátott szájjal néztek rám, és nem igen tudtak megszólalni.
- Ha jól értem, akkor az apja a picinek . . .
- Igen, Rob.
- Ó, szívem. Ez nem könnyíti meg.
- Hát nem. De akarom ezt a kicsit, legalább ő és Ricky megmaradnak nekem abból, ami köztünk volt, de most rendesen csinálom.
- Tehát elmondod neki?
- Igen. Orvoshoz kell majd mennem el, akarom vinni, és úgy elmondani neki. De ez semmin sem változtat. Ő az apjuk és ennyi.
- Azért gratulálhatunk? Istenem, de jó és pici csöppség - ölelt meg Nikki és Ashley.
- Tudod, hogy imádunk, és Ricky is, szóval ránk mindenben számíthatsz - mondta Ashley.
- Tudom - öleltem meg a világ legjobb barátnőit.
Ha az este miatt szomorúságot is érzek és a dolgok alakulása miatt, ezek a dolgok mindig segítenek.
A férjem, akit imádok, ha most még nem is úgy, ahogy kellene, a legjobb barátok, a pici fiam, aki a legszebb csoda az életemben, és ez a kis csöppség, aki pár hónap múlva még boldogabbá teszi az életem.
Ezek mindig erőt adnak.
Nem sokkal később lassan mindenki menni készült. Leszámítva az én rossz hangulatom ez az egész miatt, jól sikerült a parti, mindenki, főleg a fotósok távoztak elégedetten.
Steve még maradt elintézni mindent a szállodával, ahol a partit tartottunk.
- Átjössz akkor Robhoz? - jött oda hozzám Lizzy és Tom, vesztemre pedig Robék is közeledtek.
- Igen, hazaviszem a fiam, és mondtad, hogy beszélni is akarsz velem.
- Ez igaz.
- Te is jössz haza Rob? - fordult Lizzy az említett felé, direkt úgy hangsúlyozva, mintha nem akarná, hogy ezt a nőt is magával hozza.
- Ninát hazaviszem, utána megyek. El akarok köszönni a fiamtól - mondta Rob inkább nekem célozva.
- Oké, akkor mi hívunk egy taxit. Téged a férjed hoz el? - kérdezte Lizzy.
- Jöhettek velem, ha gondoljátok. Steve még marad, majd otthon találkozunk.
- Ez jó ötlet. Igyekezz haza Rob - mondta Lizzy a bátyjának, majd Nina elköszönt tőlünk és Robbal kézen fogva elmentek.
- Ez egy idióta, ilyenkor annyira behúznék neki egyet - szólalt meg Tom.
- Én is. Ki nem állhatom ezt a nőt - csatlakozott Tomhoz Lizzy.
- Mehetünk? - kérdeztem kissé terelve a témát róluk.
Sofőrrel együtt várt ránk a kocsi és Robékhoz indultunk. Az úton többnyire Tom tartott minket szóval, és szerencsére végig a fiamról volt szó.
Kissé félni kezdtem, amikor megérkeztünk. Főleg amiatt, hogy Rob szülei itt vannak. Ezt mintha Lizzy is látta volna rajtam.
- Nyugi, nem esznek meg. Nem a te hibád, hanem az idióta öcsémé, hogy így alakult. Anyuék imádnak téged és Rickyt is - mondta mosolyogva Lizzy.
- Én is őket - válaszoltam majd bementünk.
Éppen a nappaliban voltak.
Claire és Richard rögtön megöleltek.
- De jó látni téged kicsim - mondta Claire, majd a nappaliba szőnyege felé pillantott, ahol Ricky Richarddal játszott.
Rögtön hozzá léptem és a karjaimba vettem. Annyira hiányzott már. Apró kis kezeivel megfogta az arcom és hatalmas mosoly volt az arcán.
- Nagyon hiányoztál a maminak - mondtam neki mire kacagni kezdett.
- Jól érezted magad itt, ugye? A nagyiék vigyáznak rád, amíg anyuék dolgoznak, és amíg ők itt vannak - mondtam neki, mire tovább mosolygott, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet.
Miközben leültünk láttam Clairen, hogy nagyon mondani akarna valamit, persze Robról, de ma már nem akartam róla hallani.
- Holnap is dolgoztok? - kérdezte.
- Csak egy fotózás, utána egy megbeszélés.
- Csak kérni akartam valamit, ha nem okoz nagy bajt - kezdett bele Claire.
Na, ettől féltem.
- Mit?
- Nem lehetne egy szabadnapotok holnapután? Nem olyan sokat vagyunk itt s jó lenne veletek lenni kicsit. A picivel itt tölthetnétek a napot, főzök, elbeszélgetünk.
Tudtam, hogy ez sokat jelenteni nekik, hiszen nem sokat vannak a fiukkal és az unokájukkal sem, és mivel tudom, hogy ők is itt lesznek talán könnyebb lesz, már a tudattól is, hogy nem kell egyedül lennem vele.
- Persze, rendben. Jól hangzik. Egy szabadnap belefér - mondtam, mire Lizzy és Claire nagyon boldogok lettek és a fiúk is.
Lizzy ezután rám pillantott.
- Menjetek csak fel, beszélgessetek - mondta Claire és átadtam neki Rickyt, aki lassan, mivel már késő is van, kezdett elpilledni.
Egy nagy puszit adtam neki és átadtam a nagyinak, majd követtem Lizzyt a szobája felé.
Rögtön le is szögeztem, hogy róla ne akarjon beszélni.
- Nem is akarok. Rólam lenne szó. Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Mivel úgy viselkedtem veled nálunk. Tőle már megkaptam a magamét miután eljöttél, de tőled kell elnézést kérnem.
- Tudod, mindig is nagyon kedveltelek. Én csak téged tudnálak elképzelni az öcsém mellett, ezért vagyok pokoli dühös rá, amiért így elbaltázta. És ha ti most nem így gondoljátok, reménykedek, hogy megjön az eszetek és minden rendbe jön.
- Már nem fog. Semmi nem lesz már köztünk és maradjuk ennyiben.
- Oké. De én tartom magam a reményeimhez - mondta Lizzy.
- Sajnálom, hogy akkor úgy beszéltem veled. Mindig is nagyon kedveltelek, ha akkor nem is tűnt úgy. És imádom az unokaöcsém is. Csak felhúztam magam, amikor megtudtam, mi történt, de nem kellett volna úgy beszélnem veled. Neki is mondtam utána és jobban átgondoltam. Én tudom milyen volt Rob, amikor először találkoztatok, és megértettem, vagyis igyekeztem megérteni, mit miért tettél, és hogy a te helyzetedben - gondolt itt a férjemre - nem lehetett neked sem könnyű.
- És örülök, hogy világa hoztad ez a csöppséget, ha most éppen nem is látszik ezzel is megváltóztatva vagy inkább előhozva az öcsém igazi énjét. Le a kalappal előtted, hogy végigcsináltad. Sajnálom, hogy akkor nem fogtam fel, de most már nem számít. A lényeg, hogy Rob is tudja, és imádja a fiát.
- Szóval bocsáss meg, nem akartalak megbántani és elüldözni sem.
- Tudom, és nem haragszok. Jogos volt, hiszen csak Rob mellé áltál, akinek hosszú ideig nem mondtam el az igazat. Jogosak voltak a vádjaid.
- Neked sem volt könnyű, és akkor ezt nem gondoltam át. De mérges voltam, mert láttam, milyen fontos vagy Robnak és a fiad is. Sokat szenvedett, mert el fog veszíteni, de amikor megtudta, hogy az ő fia Ricky, még boldogabb lett és nagyon büszke rá, és imádja őt.
- Ezt sosem fogom tagadni. Ha köztünk vége is, ő a gyermekem apja, és egyiküket sem fogom megfosztani a másiktól. Ricky is imádja az apját. Remélem, ha tudtok, ti is eljöttök majd néha.
- Az biztos. Vagy ha vége a forgatásnak ti is eljöhetnétek hozzánk - csillant fel Lizzy szeme az ötletre.
- Még meglátjuk.
- Rendben - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. Nem akarok rosszban lenni veled, mindig is nagyon kedveltelek, és bántott, ahogy viselkedtem veled.
- Mondtam, hogy felejtsük el. Én is kedvellek, és részemről minden rendben - mosolyogtam rá, majd Lizzy megölelt.
Ezután kissé elfeledkezze magunkról, jól elbeszélgettük az időt.
- Lassan mennünk kéne, nagyon késő van - álltam fel.
Rögtön eszembe jutott, hogy Rob hol van, és vajon mit csinált eddig. Gondolni sem akartam erre, igyekeztem kiverni a fejemből.
Lementünk a nappaliba és igazam volt. Még mindig nem jött. Biztos jól szórakoznak együtt - gondoltam, igyekezve nem kimutatni, mennyire fáj a gondolat.
- Elszunyókált a drágám - mutatott Claire Richard karjaiban alvó fiamra.
- Holnap átjöhetnétek hozzánk, míg mi elmegyünk a fotózára - mondtam Claire-nek.
- Ha nem zavarunk - gondolt szerintem itt a férjemre.
- Dehogy is - mosolyogtam rá.
- Mi elmehetnénk megnézni a fotózást? - kérdezte Lizzy.
- Mi?
- Igen, Tom és én.
- Ez jó ötlet. Ugye lehet? - nézett rám kérlelően Tom.
- Persze ha akarjátok. Steve mondta Robnak is hol lesz, ott találkozunk délelőtt. Előtte titeket Rob áthozhat hozzánk, addigra Ricky is felébred - néztem Claire-re.
- Köszönjük kicsim - mosolygott rám.
- Ha megjön a fiam, majd megemlítjük neki a holnaputáni programot - mondta Claire.
- Mi lesz holnapután? - kérdezte Rob, aki ebben a pillanatban lépett a nappaliba.
Még szerencse, hogy Claire nem kérdezett rá, hol volt eddig. Nem is akartam tudni, mit csináltak ennyi ideig kettesben. Jobbnak láttam inkább menni.
Nem tudom, mit fog szólni az anyja ötletének, de Clairnek persze lehetetlen nemet mondani. És ha másnak nem is, annak örülni fog, hogy a fiával lehet.
- Később megbeszéljük. Kristenék menni akartak, a pici már elaludt és késő van.
- Hazaviszlek - mondta nekem.
- Nem kell. A sofőr hazavisz, ne fáradj, ezért nem kellett volna sietned - mondtam neki, és tudta, mire céloztam.
- El akartam köszönni a fiamtól - mondta és közelebb lépett hozzám, miután Richard a karjaimba adta a fiam.
Claire-ék elköszöntek tőle egy-egy kis puszival, ezután lépett Rob elénk.
Megsimogatta fiát, és ő is adott egy puszit neki.
- Nagyon szeretlek - mondta halkan alvó kisfiának.
Ilyenkor mindig képes voltam elérzékenyülni, hogy legalább őt szereti. Ezt sosem tagadhatom le.
Akaratlanul is eszembe jutott, mit gondol majd, ha megtudja, hogy ismét terhes vagyok.
Ennek az ideje is hamarosan eljön, hiszen nemsokára vissza kell mennem az orvoshoz.
- Anyukádékkal megbeszéltük a holnapot, mi pedig a fotózáson találkozunk holnap.
- Renden - válaszolta a szemembe nézve, miközben Rickyt simogatta.
Mintha mondani akart volna még valamit, de végül meggondolta.
Te akartad így - mondtam magamban, és inkább arra gondoltam, miért is maradt el ilyen sokáig. Olyankor könnyebb nem az iránta érzett szerelemre gondolnom, ha ez lebeg a szemem előtt.
Fogalmam sincs, képes leszek e valaha is túllépni ezen. Ez még a jövő zenéje, hogy mi lesz mindennek a vége.
Nem is akartam még gondolni erre.
Elköszöntem tőlük, mondván, hogy holnap is találkozunk és a fiammal hazafelé indultunk, azon töprengve, mit hoz számunkra a holnap és a holnapután, amikor egész nap együtt leszünk és igyekeztem elfelejteni, nem is gondolni a mai estére, ami számunkra ténylegesen a véget jelentette. . . . . . . . . .
2011. szeptember 15., csütörtök
Szép hétvégét nektek!
Sziasztok!
Csak elköszönök pár napra, nekem holnap kezdődik a pihi. Holnap irány Pécs, egy blogtali a csajokkal, de hátha van aki ezt már tudja. Kim, Heni, Pixie és még jó páran leszünk :) szóval nem leszek, csak vasárnap este jövök haza. Hétfőn még szabin vagyok, akkor ha minden igaz PP-re jön friss, utána igyekszek a többire is.
Addig is szép hétvégét nektek (L)
És köszönöm szépen az eddigi komikat, ha hazaértem válaszolok rájuk.
Pusszantás nektek: Liz
Csak elköszönök pár napra, nekem holnap kezdődik a pihi. Holnap irány Pécs, egy blogtali a csajokkal, de hátha van aki ezt már tudja. Kim, Heni, Pixie és még jó páran leszünk :) szóval nem leszek, csak vasárnap este jövök haza. Hétfőn még szabin vagyok, akkor ha minden igaz PP-re jön friss, utána igyekszek a többire is.
Addig is szép hétvégét nektek (L)
És köszönöm szépen az eddigi komikat, ha hazaértem válaszolok rájuk.
Pusszantás nektek: Liz
2011. szeptember 13., kedd
31.fejezet
Sziasztok! Kis késéssel ugyan, de itt az új fejli :XD Nem fűzök hozzá sokat, az előző bejegyzésben elmondtam mi miért van, hogy ennyit kellett várni, de igyekszek, hogy ilyen ne legyen többet :) és sűrűbben jöjjön a friss :)
Köszönöm szépen Netty, Lilluci(verébtárs), Ria, Orsi, Tincsu, Valtina, Nóri, Ágika, Reni, Lolee, Kitti, Hugica, RWandaS és K.-nak a komikat :) imádlak titeket, és köszönöm a véleményeket, annak mg különösen örülök, hogy tetszenek a firkálmányaim :) és azoknak is akik akár emailben vagy a chatbe írtak véleményt. És Gabómnak is aki mindig elmondja :D és akit kiakasztok néha ő tudja mivel :D (ördög)
Egy szót se többet irány olvasni, pusszantás nektek (LLL)
30.fejezet
/Kristen/
Egymás szemébe mélyedve némán figyeltük a másikat miközben éreztem, hogy a szívem egyre hevesebb tempóban kezd verni és ezen Rob mérhetetlen vágyat sugárzó tekintete sem segített rajtam.
Mindemellett fel kellett vennem a már egy ideje viselt álarcomat.
- Jobb lenne ha elmennél - mondtam miközben igyekeztem nem nézni felé.
Volt egy olyan sejtésem, hogy nem fog eleget tenni a kérésemnek. És milyen igazam volt. Nem néztem rá, mégis éreztem amint egyre közelebb lép, míg nem legugolt mellém és ujjaival végigsímított a karomon.
Mint mindig most is megremegtem az érintésétől.
- Látod? Te sem akarod, hogy elmenjek. Ma te is akartad.
- Igen, nem tagadom. De nekünk ez mindig is jól ment Rob. A szex. Másban nem abban jól megvoltunk, de ennyi.
- Ez tudod, hogy nem igaz.
- Lehet. Talán nem teljesen igaz. Neked nem ment. Azt hittem képes vagy megváltozni, de tévedtem. Amint összevesztünk, és te haragudtál rám rögtön egy másik nő ágyában kötöttél ki. Ezt hívnád te szerelemnek? Ugyan Rob, ez nem megy nekünk ennyi. Még szerencse, hogy idejében rájöttem mielőtt elhagytam volna a férjem aki igazán szeret.
A következő pillanatban kissé talán erősebben megfogta az arcom és maga felé fordította.
- Szeretlek Kristen. Ha nem is hiszed ez az egy amiben sosem kellett volna kételkednek. És igen elcsesztem, de egyszer megfogsz bocsátani.
- Ebben ne reménykedj - igyekeztem továbbra is keménynek mutatni magam.
- Majd meglátjuk - válaszolta, majd vesztemre ismét az én ellenállóképességem tervezte próbára tenni amikor ajkaival egyre közelebb hajolt felém, miközben szinte lelkemig hatoló pillantása tartott fogva.
Sehogy se megy ez nekem. Képtelen vagyok ezt végigcsinálni - gondoltam magamban. Akármennyire is tagadom, még vele sem vagyok képes elhitetni, hogy igenis képes vagyok ellenállni neki. Mert nem vagyok. Elég ha rám néz, és máris elvesztem. Ami a legrosszabb, hogy ezzel ő is tisztában van.
Ajkaival lágyan érintett, először finom csókot lehelve ajkaimra. Már ettől megremegtem, ami persze előtte sem maradt rejtve. Éreztem amint elmosolyodik. Legszívesebben letöröltem volna ezt a mosolyt a szájáról, ebben a pillanatban most mégis megszűnt létezni mindent, és semmi másra nem vágytam csak a csókjára. Mégis ezek ellenére is tisztában voltam vele, hogy ez semmit sem fog megoldani. Nemtudok újra megbízni benne, még többet szenvedni pedig nem akarok.
Fogalmam sem volt ezek után főleg nem mint kéne tennem. Ebben a percben nem is igen akartam gondolkozni, csak ki tudja talán utoljára kiélvezni a lopott pillanatott, és csókokat mielőtt véget vetek ennek.
Ajkaink először érzékien becézgették egymást. Mint minden egyes csókja ez is a mennyekbe repített, így igyekeztem minden pillanatát kiélvezni mielőtt visszatérek a valóságba.
Ujjai eközben a tarkómat cirógatták, míg én a hajába markolva próbáltam meg a lehetetlent és még közelebb vonni magamhoz. Nyelveink egymásra találásával szenvedélyes táncban kezdtek, míg én úgy éreztem szinte felforr a vérem.
Mégis az agyam egy távoli része azt súgta abba kéne hagynom. Így is pokoli lesz a szemébe mondanom, hogy ennek igenis itt a vége. Döntöttem.
Hiába érzem ezt vele és az életemnél is jobban szeretem - mert így van - és nem utolsó sorban ő a fiam apja, és a leendő gyermekemé is ha ő ezt még nem is tudja. Ami ezt illeti meg kell találnom a megfelelő pillanatot amikor elmondom neki. Ezúttal nem fogom mégegyszer azt a hibát elkövetni, hogy eltitkolom előle. Ő ismét megbántott amikor megcsalt Ninával, én nem fogok ismét okot adni rá, hogy utálhasson.
Talán egy kis elégtételt jelent nekem, hogy nemcsak én fogok szenvedni a hiányától. De végtére is ezt magának köszönheti. Képtelen vagyok ismét megbízni benne, még akkor sem amikor mindennél jobban szeretem. Nemtudnék nyugodtan mellette élni, attól féle, ha egyszer akár egy kisebb vitánk is akkor kinek az ágyába rohan. Ebből épp elég volt egyszer. Soha többé.
Egyetlen percet sem bántam meg amit vele töltöttem, hiszen életem legszebb perceit köszönhetem neki. Mégis talán hiba volt. Nem kellet volna engednem neki. Akkor magam is sok szenvvedéstől kíméltem volna meg.
Ezért is engedtem most neki. Ha ő nem is tudta én igen, hogy ez a csók lesz az utolsó. Vagyis részben, hiszen a film miatt lesz még, de akármilyen nehéz is lesz az legalábbis részemről szigoróan csak színészi csók lesz. Ez az utolsó igazi csókunk.
Ennek a gondolatába is belefájdult a szívem, mégis tudom, hogy így lesz a legjobb. Neki talán nem való ez a hűséges férj szerep, inkább az a nőcsábász amilyen akkor volt mikor megismertem. Hiába mondta, én láttam rajta, hogy képes változni. Teljesen sosem fog. Egy szép nő, vagy egy kis részegség és rögtön másik nő ágyában köt ki. Ez az amire, főleg az állapotomban nincs szükségem.
Így hát minden pillanatát kiélveztem ennek a csóknak. Rob egyszerre szenvedéllyel ugyanakkor mérhetetlen gyendégséggel csókolt.
Apró csókokat hintettünk egymás ajkaira, majd elváltnk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte, és ismét azzal a szóval ajándékozott meg, ami mindennek ellenére még mindig a világot jelenti nekem. Mégis tudom, hogy miután hallja a döntésem soha többé nem hallom tőle.
- Szeretlek - suttogta, és a szemembe nézett.
Amellett, hogy a tekintete ezerszeresen is ezt az érzést sugallta felém, tudtam, hogy jól döntöttem. Akármennyire is fáj, és ismét eszembe jutott mit tett velem. Nem szabad engednem neki.
- Most már tényleg jobb lenne ha elmennél - mondtam, miközben igyekeztem elkerülni a tekintetét.
- Nem. Nem fogom feladni Kris.
- Pedig jobb lenne. Én döntöttem. Az igaz, hogy ez jól megy nekünk, és jó együtt, de ennyi. Neked nem megy az, hogy hűséges maradj, én pedig nem kockáztatom, hogy mégegyszer vagy isten tudja hányszor megcsalj. Nincs szükségem még több szenvedésre.
- Soha többé nem fordul elő. Bármit megteszek, hogy megbocsáss.
- Ez már nem elég Rob. Én eldöntöttem. Ennek vége. Végérvényesen.
- Nem teheted ezt. Tudom, hogy te is szeretsz. Nem lehet vége - mondta ezt már kissé idegesen, vagy inkább kétségbeesetten.
Ebben a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja,és rögtön a belépő felé kaptuk a tekintetünket.
Steve lépet be, nem kis meglepetésére én még mindg a kádban voltam, Rob pedig mellettem volt persze csak a fürdő mellett.
Láttam a férjemen, hogy ha nem is akarja láttatni, hogy rosszul esik neki.
- Menj el Rob - mondtam neki, de nem néztem rá.
Mintha egy dühös morgást hallottam volna felőle, a következő pillanatban pedig hangosan csapódott az ajtó, én pedig Steveel maradtam.
Ha nem lettem volna csurom vizes biztos a karjaiba bújtam volna. Ő mintha ahogy mindig is olvasott volna a gondolataimban. Egy nagy törölközőt nyújtott felém amit magam köré csavarva kisegített a kádból.
Rögtön a karjaiba zárt, és igyekeztem nem előtte elsírni magam.
- Vége? - kérdezte hirtelen, és tudtam mire érti.
- Igen - válaszoltam határozottan.
- Biztos vagy benne Kris? Nem kellene hogy . . . . .
- Nem. így lesz a legjobb.
- A bulit elhalasztottam, holnap megejtjük a szállodában már mindent elintéztem. Most pihenj inkább.
- Nem akarok egyedül lenni.
- Nem leszel egyesül. Soha - válaszolta Steve és a karjaiba véve a szobánkba vitt . . . .. .
/Rob/
Dühösen, és csalódottan vágtattam ki a szobából magukra hagyva őket. Meglepetésemre a ház üres volt.
Bár kissé korán érkeztem mégsem láttam mást. Visszamenni nem igen akartam, mégis elég jól eljöttem a szobából magukra hagyva őket, aminek a gondolata nem éppen nyugtatott meg. Sőt, Kristent sem kérdeztem mikor akar Rickyért jönni.
Nemtudom mi ütött belém, visszafordultam. Amint azonban elértem az ajtóig megtorpantam. Nem egészen volt becsukva, így egy kis résen be lehetett látni.
Amint belestem tudtam, hogy nem kellett volna. Egyáltalán itt lennem sem. A látványtól pedig egyenest földbe gyökerezett a lábam.
Emellett közben a szívem is darabokra tört a látottaktól. Már értettem mindent. A lábai elé tettem a szívem, ő pedig a földbe taposta. Ő képtelen megbocsájtani nekem, és most már az okát is tudom. Talán sosem szeretett ha képes ezt tenni? Vagy a férje mindig is fontosabb lesz neki?
Dühöt, csalódottságot, fájdalmat éreztem amíg őket figyeltem. Én sosem leszek elég jó neki. MIndig is Steve lesz a tökéletes férfi a szemében. Igaz, nem vagyok egy szent azok után amit tettem főleg nem, de ha tényleg szeretne akkor megbocsájtana, persze ha nem is rögtön. Amit neki is mondtam mindent képes lennék megtenni, hogy elnyerjem a bocsánatát.
Ezek után azoban rájöttem miért nem akarta. Tudhattam volna, hogy sosem fogja elhagyni a férjét. Csak tudnám akkor mire volt jó ez az egész?
Az idő amit együtt töltöttünk, ha nagy részét titokban is, most szinte semmivé foszlott. Talán igaza van, és nekünk ez nem menne. És nemcsak miattam. Ő sosem fogja elhagyni a férjét, nekem pedig már eszemben sincs többé ennek a megmásításáért bármit is tenni. Ha az enyém is lehetne teljesen magamnak akarom. Ami nyílvván sosem valósul meg. Stevel nem kelhetek versenyre.
Ezek után pedig megpróbálni sem akarom. El kell fogadnom, hogy így döntött. És elnézve őket felesleges is lenne. Ki tudja Kristen hányszor volt együtt vele mialatt együtt voltunk, vagy azóta, hogy összevesztünk?
Hiába okozott a látvány mérhetetlen fájdalmat képtelen voltam elszakítani a tekintetem róluk.
Kristen a férje karjaiban volt az ágyban és csókolóztak.
Elég volt, eleget láttam - mondtam magamnak és szinte fejvesztve rohantam el onnan. A nappaliban azonban megálltam.
Kerestem valamit amire irhatok.
"Ricky pár napig velem marad, nálam vannak Lizzyék is. Te pedig élvezd ki az időt a férjeddel. "
Aláírni tudtam, hogy felesleges. Legszívesebben mást írtam volna, de igyekeztem a dühöm féken tartani.
Ledobtam a cetlit az asztalra hátha az enyelgés után észreveszik és eljöttem , vagy az elviharzottam talán jobb kifejezés.
Szinte őrült módjára vezettem haza. Így pillanatok alatt otthon is voltam. Nem volt még olyan késő, de Lizzy és Tom felkapták a fejüket amikor megláttak. Az arckifejezésem láttán pedig rögtön faggatóznki kezdtek.
- A fiam?
- Alszik - válaszolta Tom.
- Mi a fene van veled? Majd felrobbansz tesó - kérdezte Tom.
A majd felrobbanok, pedig elég finom megfogalmazás az érzéseimre.
- És milyen volt a buli? - kérdezte ezúttal Lizzy.
- Fantasztikus - válaszoltam szarkasztikusan, de persze tudták valami nem úgy sült el ahogy akartam. Sőt, a lehető legrosszabbul.
- Ajajj, valami nagyon nem oké. Mi volt? Nem sikerült megpuhítanod Krist?
Erre válaszolni sem tudtam, a telefonom üzenetett jelzett. Amint a névre pillantottam hogy kitől jött, szinte ölni tudtam volna.
- Gyorsak voltak - jegyeztem meg dühösen.
- Kik voltak gyorsak?
- Kris és a férje. Mikor eljöttem még az ágyban voltak - mondtam, és mindkettőjük arcára fagyott a mosoly a kijelentésem hallatán.
- Mi? Miket beszélsz? Biztos, hogy . . . .
- Igen Lizzy. Láttam őket, de hagyjuk jó? Nem érdekel. Hallani sem akarok többet róla. Ő papolt nekem, és nem akartam megbocsájtani, meg a hűségről miközben a férjével is együtt van, és talán mindig is volt.
- Biztos, hogy ez nem igaz. Ő szeret téged.
- Az látszik mennyire - feleltem fintorogva.
- Haver ne hamarkodd el. Biztos csak bosszantani akart.
- Ugyan Tom ezt te sem hiszed ugye? Akkor már nemtudták, hogy még ottvagyok. Az ágyban voltak Tom, ezen semmi félreérthető nincs.
Mindkettőjük arcán szánalmat és sajnálatot láttam. Én magam is ezt éreztem. De ezzel együtt el is határoztam magam, főleg Steve üzenetét látva.
Kristennek nem volt igaza. Érte képes voltam megváltozni, de felesleges volt. És talán jobb is ha azt hiszi, hogy neki volt igaza. És segíteni fogok neki ebben. Ettől a perctől kezde ő nem létezik számomra. Csak a fiam anyja, és a kollégám. Ennyi, nem fogom kimutatni mit is érzek, hogy mennyre fáj hogy így lett vége.
Ha ő így, akkor én is. Elérte ezzel, hogy olyan legyek, úgy gondolkozzak amilyennek ő leírt, és amilyen valójában nem vagyok. Vagy, már nem vagyok. De ő most ilyenné tett.
Lizzy és Tom érdekesen méregettek, rögtön tudták, hogy valamit forgatok a fejemben, de eszemben sincs hallgatni rájuk. Nem fogok többé ezen rágódni. Ezt akarta, megkapja.
A telefonomért nyúltam és tárcsáztam. Rögtön meg is hallottam a hangot amit vártam.
- Szia! Ráérsz LA-be jönni? - kérdeztem.
- Igazságszerint itt vagyok. Volt pár dolgom itt. Miért?
- Gondoltam holnap elkísérhetnél egy partira este. Persze csak ha van kedved - mondtam, de volt egy olyan sejtésem, nem kell sokat győzködni.
- Persze, örömmel. - érkezett is a válasz rögtön.
Elmondta hol lakik éppen és megbeszéltük, hogy érte megyek.
- Akkor holnap találkozunk - mondtam, miközben mosolyogni hallottam.
- Már alig várom - jött a válasza, majd elköszöntünk egymástól.
Amint letettem nekem támadt a nővérem, és persze Tom is, akik sejtették mre készülök.
- Ugye csak rosszul hallottam? Ne csinálj hülyeséget Rob - kérte Lizzy.
- Ennél rosszabb már úgysem lehet. Nem érdekel többé Kristen. Hagy legyen csak neki igaza. Én végeztem vele. És ezzel lezártnak tekintem a témát - néztem rájuk jelentőségteljesen, hogy tudják nem akarok erről hallani többet.
- Ha jól sejtem, akkor én se beszélhetek vele? - kérdezte Lizzy, és tudta miért kérdezi.
- Azt csinálasz amit akarsz. Te tudod. Holnap még nálam lesz Ricky gondolom a parti után elviszi, de hétvégén mindenképp elakarom hozni. Ő addig is szórakozhat a férjével - tettem hozzá cinikusan.
- Egek haver, ne csináld ezt. Ez nem te vagy. Csak rendbe lehetne hozni valahogy - mondta Tom.
- Mondtam, hogy nem érdekel Tom, azt is, hogy hanyagoljuk ezt. Megyek megnézem a fiam - mondtam nekik és a szobája felé indultam.
Most már tényleg csak ő maradt nekem. Mindent elfogok követni, hogy velem lehessen. Őt nem fogja elszakítani tőlem Kristen. És amint lehet szeretném majd a nevemre is venni a fiam.
Most ő a legfontosabb nekem, és hogy minden erőmmel azon legyen, hogy az anyját kiverjem a fejemből. . . . . .
/Kristen/
Reggel a férjem ölelő és biztonságot nyújtó karjaiban ébredtem. Ő aludt még, így amilyen óvatosan csak tudtam kimásztam mellőle és a konyhába indultam.
Furcsa volt, hogy nem rögtön a fiamhoz kell menni, és már hiányzott is. De annak ellenére, hogy így történtek a dolgok az apjával, biztos vagyok benne, hogy imádja Rickyt és jó kezekben van nála. Ez az amiben sosem fogok kételkedni.
A konyhába menet megakadt a szemem valamit. A papírdarabért nyúltam ami a nappaliban hevert azt asztalon. Rögtön felismertem az írást. Viszont amint megláttam mi állt rajta, éreztem, hogy nem először törik darabokra a szívem. Mégis tudom, hogy így lesz a legjobb.
Robbal nem működött ez a dolog nekünk.
Hirtelen Steve átkarolta a derekam visszarántva a valóságba.
Steve a kezemben tartott papírra pillantott.
- Semmi baj - mondtam neki, amikor látta, hogy rosszul esnek Rob szavai.
- Mikor hozod haza Rickyt?
- Szerintem a parti után elmegyek érte.
- Biztos? Ne menjek én? - kérdezte Steve.
- Nem kell, köszönöm. Egyébként is nem leszünk egyedül ott lesz Lizzy és Tom is - mondtam, bár Lizzytől tartok kissé, hiszen nem valami szépen végződött az utolsó találkozásunk, amikor végül is jogosan nekem esett mikor kiderült, hogy Ricky Rob fia, még londonban.
- Ahogy akarod.
- Menned kell ma valahova? - fordultam a férjem felé.
- Csak a szüleimhez szeretnék átmenni.
- Ha gondolod elkísérlek, estig van időnk.
- Örülnék neki, és anyuék is - mosolygott rám.
Így egy kis reggeli és öltözködés után meglátogattuk Steve szüleit. Mindig is nagyon jól kijöttünk, egy szép délutánt töltöttünk velük. Persze hiányolták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de legközelebb ők látogatnak meg bennünket.
Hazafelé mentünk amikor Ashely hívott.
- Eltudnál vinni Ashelyhez?
- Persze szívem, addig én beugrok az irodába, el kell még intéznem pár dolgot a fotózásra.
- Tényleg, az mikor is lesz?
- Két nap múlva. Este szólunk Robnak is, akkor már tudom pontosan hol lesz a helyszín - mondta Steve.
Rob nevének említésére fájdalom lett urrá rajtam. Ezek után nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt ez a film. Fogalmam sincs képes leszek e végigcsinálni. De már nincs vissza út. Én döntöttem így.
Csak kollágák leszünk, és ő a gyermekeim apja. Ennyi. A gyerekekről jutott eszembe a baba akit várok. A hasamra simítottama kezem ezt Steve is észrevette mikor rám pillantott.
- Mikor mondod el neki?
- Még nemtudom - mondtam, mert tényleg fogalmam sincs róla.
Steve erről nem is faggatott tovább.
- Hamarosan mennem kell majd az orvoshoz, ultrahangot is csinál majd. Lehet, hogy elviszem magammal. Ezúttal nem titkolom el előle. Joga van tudni, még akkor is ha már a gyerekeken kívül semmi közünk egymáshoz.
- Igazad van. De abban is biztos vagyok, hogy amint megtudja, hogy ismét gyereket vársz tőle, megváltozik a véleménye és ismét téged akar majd.
- Nemhiszem. Az üzenetéből is biztos vagyok benne, hogy elfogadta amit kértem tőle, és hogy most már tényleg vége.
- Meglátjuk. És addig is Ricky? Ha a nevére akarja venni?
- Minden joga megvan hozzá. És ezt a fiamtól sem tagadám meg. Erre én is gondoltam már, de ő is akarja majd biztos vagyok benne.
Megkértem Stevet hogyha lehet egy kicsit hanyagoljuk a Rob témát. Nemsokkal később már Ashelynél voltam, addig ő bement a stúdióba.
Nagy meglepetésemre Nikki is vele volt. Jó volt velük lenni, de persze amint megláttak tudták, hogy lesz mit mesélnem. Így is volt, őket ismerve tudtam, hogy mindenről kifognak faggatni. Nem is tévedtem.
De jó volt beszélni valakivel, még ha nem is nagyon értettek egyet a döntésemmel, mellettem vannak.
- Mit szólnál ha mi is elkísérnénk ma este? Steve elhívott minket is - mondta Ashely.
- Igen? Nem is mondta.
- Gondolom arra gondolt hogy melletted lehetnénk,és persze ő is tudja, hogy akármikor.
- Köszönöm csajok.
- Tudod, hogy számíthatsz ránk - mondta Nikki is, és persze emellett mindketten felvoltak dobva az esti parti gondolatától.
Késő délután volt már amikor a csajok még elrángattak egy gyors vásárlásra, majd engem kitettek otthon, ugyanis ideje volt készülni a partira.
Mire hazaértem már Steve is otthon volt, épp a fürdőben volt.
- Bocs, hogy késtem.
- Tudom, a csajok - mosolygott rám.
- Igen, tudod milyenek. Egyébként köszönöm, hogy szóltál nekik.
- Gondoltam örülnél neki ha ők is eljönnének. Lesz pár köröm, beszélni pár emberrel addig sem lennél egyedül, meg a csajoknak is tetszett a parti ötlete.
- Azt sejtettem - mondtam nevetve.
- Menj öltözz nyugodtan még van időnk.
Így a szekrényem felé vettem az irányt, ahol ki volt készítve a ruhám. Nem esve túlzásba kisminkeltem magam, és megcsináltam hajam.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg. Jól áll neked a hullámos - tette hozzá végigsimítva a hajamon ami most egyenes helyess hullámosan omlik a vállamra.
- Gondolom ezt tőle van - pillantott a nyakamban logó ékszerre.
Lehajtottam a fejem és a kezembe vettem a láncot amit valóban tőle kaptam, és amitől akármi is történt nem fogok megvállni. Ez mindig is emlékeztetni fog a boldog percekre amit vele töltöttem.
- Sejtettem. Nagyon jól áll - válaszolta Steve miután a hallgatásomat igennek vette.
- Indulhatunk? - nyújtotta felém a karját elterelve a gondotaim, amiért hálás voltam.
Kocsival nem volt messze a szálloda ahol a parti volt. És ismerős is volt a hely. Egyszer már tartottunk itt egy partit. Akkor is itt volt Ő. Még mindennek az elején.
Akkor este megcsókolt mikor a kertben a szökőkútnál álltam.
Lehunytam a szemem, és szinte újraéltem a pillanatot. Bár ne tettem volna, mert még jobban fájni kezdett a szívem.
Amint megérkezdtünk a gyomrom görcsbe rándult a gondolattól, hogy ő is itt lesz.
A jó időnek köszönhetőn a kertben volt a parti, csodás díszítéssel, és rengeteg vendéggel, akik a film miatt vannak itt.
Amint beléptünk sokan jöttek oda köszönni nekünk. Vesztemre Stevet el is ragadták mellőlem. Én pedig pont most nem akartam egyedül lenni.
Akaratlanul is egy valakit kerestem az emberek között, de hiába. Nem láttam,legalábbis egyenlőre. Pont ekkor jelent meg mellette Nikki és Ashely.
- Csodásan nézel ki - mondta Nikki.
- Ahogy ti is.
- Alig várjuk a filmet, fantasztikus leszel. Nem is gondoltam volna, hogy színészkedésre adod a fejed - kezdett bele Nikki.
- Hát ezt én sem. Meglátjuk mi lesz belőle.
- Fantasztikus leszel, és már vagy is - hallottam meg mögülem Steve hangját, aki köszönt a lányoknak, majd mellém lépett és a derekamnál fogva magához vont.
Kissé talán furcsa volt, főleg, hogy nem beszéltünk még, hogy mi is lesz velünk, a házasságunkal, de előbb utóbb ennek is eljön az ideje.
- Sziasztok -lépett ekkor hirtelen mellénk Tom karon fogva Lizzyvel.
- Sziasztok - üdvözöltük őket.
Tom megölelt, Lizzy pedig egy mosolyt küldött felém.
Szinte a nyelvemen volt, hogy megkérdezem, hol van Ő de igyekeztem visszafogni magam.
- Valamikor ha lesz időd beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte Lizzy.
- Persze - válaszoltam mosolyogva, miközben belül féltem ettől, hogy mit is akar mondani. Tekintve az utolsó beszélgetésünre, ami nem alakult valami fényesen.
- Ricky?
- Anyuékkkal van. Meglepték Robot és eljöttek. Nagyon örültek, hogy a picivel lehetnek, ők is imádják - mondta Lizzy.
- Nagyon hiányzik már.
- Este elviszed? - kérdezte Lizzy kissé talán szomorúan a gondolatra.
- Igen, már nekem is hiányzik. De az apja bármikor eljöhet hozzá vagy érte - mondtam Lizzynek.
- Ajajjj - hallottuk meg hirtelen Tom hangját. Mit csinál ez az idióta? - tette hozzá hallkan, de mivel mellettem állt tisztán hallotam. Követtem Tom tekintetét ami a bejárat felé nézett.
Úgy tűnik ez hiba volt. A látványtól hirtelen teljesen ledermedtem és elfogott a fájdalom, és a düh.
Rob lépett be, de nem volt egyedül. Egy nőt ölelgetett szorosan magához miközben mosolyogva társalogtak.
Nem is akármilyen nőt. Steve szorosabban vont magához, ami azthiszem, jól is jött mert nem sok kellett, hogy összeessek.
Rob Ninával jött. És elnézve őket nemcsak baráti viszonyban . . . . . . .
UI: Igen, Ninával ő egy másik nő, nem az akivel Rob megcsalta :D majd minden kiderül időben :)
Köszönöm szépen Netty, Lilluci(verébtárs), Ria, Orsi, Tincsu, Valtina, Nóri, Ágika, Reni, Lolee, Kitti, Hugica, RWandaS és K.-nak a komikat :) imádlak titeket, és köszönöm a véleményeket, annak mg különösen örülök, hogy tetszenek a firkálmányaim :) és azoknak is akik akár emailben vagy a chatbe írtak véleményt. És Gabómnak is aki mindig elmondja :D és akit kiakasztok néha ő tudja mivel :D (ördög)
Egy szót se többet irány olvasni, pusszantás nektek (LLL)
30.fejezet
/Kristen/
Egymás szemébe mélyedve némán figyeltük a másikat miközben éreztem, hogy a szívem egyre hevesebb tempóban kezd verni és ezen Rob mérhetetlen vágyat sugárzó tekintete sem segített rajtam.
Mindemellett fel kellett vennem a már egy ideje viselt álarcomat.
- Jobb lenne ha elmennél - mondtam miközben igyekeztem nem nézni felé.
Volt egy olyan sejtésem, hogy nem fog eleget tenni a kérésemnek. És milyen igazam volt. Nem néztem rá, mégis éreztem amint egyre közelebb lép, míg nem legugolt mellém és ujjaival végigsímított a karomon.
Mint mindig most is megremegtem az érintésétől.
- Látod? Te sem akarod, hogy elmenjek. Ma te is akartad.
- Igen, nem tagadom. De nekünk ez mindig is jól ment Rob. A szex. Másban nem abban jól megvoltunk, de ennyi.
- Ez tudod, hogy nem igaz.
- Lehet. Talán nem teljesen igaz. Neked nem ment. Azt hittem képes vagy megváltozni, de tévedtem. Amint összevesztünk, és te haragudtál rám rögtön egy másik nő ágyában kötöttél ki. Ezt hívnád te szerelemnek? Ugyan Rob, ez nem megy nekünk ennyi. Még szerencse, hogy idejében rájöttem mielőtt elhagytam volna a férjem aki igazán szeret.
A következő pillanatban kissé talán erősebben megfogta az arcom és maga felé fordította.
- Szeretlek Kristen. Ha nem is hiszed ez az egy amiben sosem kellett volna kételkednek. És igen elcsesztem, de egyszer megfogsz bocsátani.
- Ebben ne reménykedj - igyekeztem továbbra is keménynek mutatni magam.
- Majd meglátjuk - válaszolta, majd vesztemre ismét az én ellenállóképességem tervezte próbára tenni amikor ajkaival egyre közelebb hajolt felém, miközben szinte lelkemig hatoló pillantása tartott fogva.
Sehogy se megy ez nekem. Képtelen vagyok ezt végigcsinálni - gondoltam magamban. Akármennyire is tagadom, még vele sem vagyok képes elhitetni, hogy igenis képes vagyok ellenállni neki. Mert nem vagyok. Elég ha rám néz, és máris elvesztem. Ami a legrosszabb, hogy ezzel ő is tisztában van.
Ajkaival lágyan érintett, először finom csókot lehelve ajkaimra. Már ettől megremegtem, ami persze előtte sem maradt rejtve. Éreztem amint elmosolyodik. Legszívesebben letöröltem volna ezt a mosolyt a szájáról, ebben a pillanatban most mégis megszűnt létezni mindent, és semmi másra nem vágytam csak a csókjára. Mégis ezek ellenére is tisztában voltam vele, hogy ez semmit sem fog megoldani. Nemtudok újra megbízni benne, még többet szenvedni pedig nem akarok.
Fogalmam sem volt ezek után főleg nem mint kéne tennem. Ebben a percben nem is igen akartam gondolkozni, csak ki tudja talán utoljára kiélvezni a lopott pillanatott, és csókokat mielőtt véget vetek ennek.
Ajkaink először érzékien becézgették egymást. Mint minden egyes csókja ez is a mennyekbe repített, így igyekeztem minden pillanatát kiélvezni mielőtt visszatérek a valóságba.
Ujjai eközben a tarkómat cirógatták, míg én a hajába markolva próbáltam meg a lehetetlent és még közelebb vonni magamhoz. Nyelveink egymásra találásával szenvedélyes táncban kezdtek, míg én úgy éreztem szinte felforr a vérem.
Mégis az agyam egy távoli része azt súgta abba kéne hagynom. Így is pokoli lesz a szemébe mondanom, hogy ennek igenis itt a vége. Döntöttem.
Hiába érzem ezt vele és az életemnél is jobban szeretem - mert így van - és nem utolsó sorban ő a fiam apja, és a leendő gyermekemé is ha ő ezt még nem is tudja. Ami ezt illeti meg kell találnom a megfelelő pillanatot amikor elmondom neki. Ezúttal nem fogom mégegyszer azt a hibát elkövetni, hogy eltitkolom előle. Ő ismét megbántott amikor megcsalt Ninával, én nem fogok ismét okot adni rá, hogy utálhasson.
Talán egy kis elégtételt jelent nekem, hogy nemcsak én fogok szenvedni a hiányától. De végtére is ezt magának köszönheti. Képtelen vagyok ismét megbízni benne, még akkor sem amikor mindennél jobban szeretem. Nemtudnék nyugodtan mellette élni, attól féle, ha egyszer akár egy kisebb vitánk is akkor kinek az ágyába rohan. Ebből épp elég volt egyszer. Soha többé.
Egyetlen percet sem bántam meg amit vele töltöttem, hiszen életem legszebb perceit köszönhetem neki. Mégis talán hiba volt. Nem kellet volna engednem neki. Akkor magam is sok szenvvedéstől kíméltem volna meg.
Ezért is engedtem most neki. Ha ő nem is tudta én igen, hogy ez a csók lesz az utolsó. Vagyis részben, hiszen a film miatt lesz még, de akármilyen nehéz is lesz az legalábbis részemről szigoróan csak színészi csók lesz. Ez az utolsó igazi csókunk.
Ennek a gondolatába is belefájdult a szívem, mégis tudom, hogy így lesz a legjobb. Neki talán nem való ez a hűséges férj szerep, inkább az a nőcsábász amilyen akkor volt mikor megismertem. Hiába mondta, én láttam rajta, hogy képes változni. Teljesen sosem fog. Egy szép nő, vagy egy kis részegség és rögtön másik nő ágyában köt ki. Ez az amire, főleg az állapotomban nincs szükségem.
Így hát minden pillanatát kiélveztem ennek a csóknak. Rob egyszerre szenvedéllyel ugyanakkor mérhetetlen gyendégséggel csókolt.
Apró csókokat hintettünk egymás ajkaira, majd elváltnk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte, és ismét azzal a szóval ajándékozott meg, ami mindennek ellenére még mindig a világot jelenti nekem. Mégis tudom, hogy miután hallja a döntésem soha többé nem hallom tőle.
- Szeretlek - suttogta, és a szemembe nézett.
Amellett, hogy a tekintete ezerszeresen is ezt az érzést sugallta felém, tudtam, hogy jól döntöttem. Akármennyire is fáj, és ismét eszembe jutott mit tett velem. Nem szabad engednem neki.
- Most már tényleg jobb lenne ha elmennél - mondtam, miközben igyekeztem elkerülni a tekintetét.
- Nem. Nem fogom feladni Kris.
- Pedig jobb lenne. Én döntöttem. Az igaz, hogy ez jól megy nekünk, és jó együtt, de ennyi. Neked nem megy az, hogy hűséges maradj, én pedig nem kockáztatom, hogy mégegyszer vagy isten tudja hányszor megcsalj. Nincs szükségem még több szenvedésre.
- Soha többé nem fordul elő. Bármit megteszek, hogy megbocsáss.
- Ez már nem elég Rob. Én eldöntöttem. Ennek vége. Végérvényesen.
- Nem teheted ezt. Tudom, hogy te is szeretsz. Nem lehet vége - mondta ezt már kissé idegesen, vagy inkább kétségbeesetten.
Ebben a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja,és rögtön a belépő felé kaptuk a tekintetünket.
Steve lépet be, nem kis meglepetésére én még mindg a kádban voltam, Rob pedig mellettem volt persze csak a fürdő mellett.
Láttam a férjemen, hogy ha nem is akarja láttatni, hogy rosszul esik neki.
- Menj el Rob - mondtam neki, de nem néztem rá.
Mintha egy dühös morgást hallottam volna felőle, a következő pillanatban pedig hangosan csapódott az ajtó, én pedig Steveel maradtam.
Ha nem lettem volna csurom vizes biztos a karjaiba bújtam volna. Ő mintha ahogy mindig is olvasott volna a gondolataimban. Egy nagy törölközőt nyújtott felém amit magam köré csavarva kisegített a kádból.
Rögtön a karjaiba zárt, és igyekeztem nem előtte elsírni magam.
- Vége? - kérdezte hirtelen, és tudtam mire érti.
- Igen - válaszoltam határozottan.
- Biztos vagy benne Kris? Nem kellene hogy . . . . .
- Nem. így lesz a legjobb.
- A bulit elhalasztottam, holnap megejtjük a szállodában már mindent elintéztem. Most pihenj inkább.
- Nem akarok egyedül lenni.
- Nem leszel egyesül. Soha - válaszolta Steve és a karjaiba véve a szobánkba vitt . . . .. .
/Rob/
Dühösen, és csalódottan vágtattam ki a szobából magukra hagyva őket. Meglepetésemre a ház üres volt.
Bár kissé korán érkeztem mégsem láttam mást. Visszamenni nem igen akartam, mégis elég jól eljöttem a szobából magukra hagyva őket, aminek a gondolata nem éppen nyugtatott meg. Sőt, Kristent sem kérdeztem mikor akar Rickyért jönni.
Nemtudom mi ütött belém, visszafordultam. Amint azonban elértem az ajtóig megtorpantam. Nem egészen volt becsukva, így egy kis résen be lehetett látni.
Amint belestem tudtam, hogy nem kellett volna. Egyáltalán itt lennem sem. A látványtól pedig egyenest földbe gyökerezett a lábam.
Emellett közben a szívem is darabokra tört a látottaktól. Már értettem mindent. A lábai elé tettem a szívem, ő pedig a földbe taposta. Ő képtelen megbocsájtani nekem, és most már az okát is tudom. Talán sosem szeretett ha képes ezt tenni? Vagy a férje mindig is fontosabb lesz neki?
Dühöt, csalódottságot, fájdalmat éreztem amíg őket figyeltem. Én sosem leszek elég jó neki. MIndig is Steve lesz a tökéletes férfi a szemében. Igaz, nem vagyok egy szent azok után amit tettem főleg nem, de ha tényleg szeretne akkor megbocsájtana, persze ha nem is rögtön. Amit neki is mondtam mindent képes lennék megtenni, hogy elnyerjem a bocsánatát.
Ezek után azoban rájöttem miért nem akarta. Tudhattam volna, hogy sosem fogja elhagyni a férjét. Csak tudnám akkor mire volt jó ez az egész?
Az idő amit együtt töltöttünk, ha nagy részét titokban is, most szinte semmivé foszlott. Talán igaza van, és nekünk ez nem menne. És nemcsak miattam. Ő sosem fogja elhagyni a férjét, nekem pedig már eszemben sincs többé ennek a megmásításáért bármit is tenni. Ha az enyém is lehetne teljesen magamnak akarom. Ami nyílvván sosem valósul meg. Stevel nem kelhetek versenyre.
Ezek után pedig megpróbálni sem akarom. El kell fogadnom, hogy így döntött. És elnézve őket felesleges is lenne. Ki tudja Kristen hányszor volt együtt vele mialatt együtt voltunk, vagy azóta, hogy összevesztünk?
Hiába okozott a látvány mérhetetlen fájdalmat képtelen voltam elszakítani a tekintetem róluk.
Kristen a férje karjaiban volt az ágyban és csókolóztak.
Elég volt, eleget láttam - mondtam magamnak és szinte fejvesztve rohantam el onnan. A nappaliban azonban megálltam.
Kerestem valamit amire irhatok.
"Ricky pár napig velem marad, nálam vannak Lizzyék is. Te pedig élvezd ki az időt a férjeddel. "
Aláírni tudtam, hogy felesleges. Legszívesebben mást írtam volna, de igyekeztem a dühöm féken tartani.
Ledobtam a cetlit az asztalra hátha az enyelgés után észreveszik és eljöttem , vagy az elviharzottam talán jobb kifejezés.
Szinte őrült módjára vezettem haza. Így pillanatok alatt otthon is voltam. Nem volt még olyan késő, de Lizzy és Tom felkapták a fejüket amikor megláttak. Az arckifejezésem láttán pedig rögtön faggatóznki kezdtek.
- A fiam?
- Alszik - válaszolta Tom.
- Mi a fene van veled? Majd felrobbansz tesó - kérdezte Tom.
A majd felrobbanok, pedig elég finom megfogalmazás az érzéseimre.
- És milyen volt a buli? - kérdezte ezúttal Lizzy.
- Fantasztikus - válaszoltam szarkasztikusan, de persze tudták valami nem úgy sült el ahogy akartam. Sőt, a lehető legrosszabbul.
- Ajajj, valami nagyon nem oké. Mi volt? Nem sikerült megpuhítanod Krist?
Erre válaszolni sem tudtam, a telefonom üzenetett jelzett. Amint a névre pillantottam hogy kitől jött, szinte ölni tudtam volna.
- Gyorsak voltak - jegyeztem meg dühösen.
- Kik voltak gyorsak?
- Kris és a férje. Mikor eljöttem még az ágyban voltak - mondtam, és mindkettőjük arcára fagyott a mosoly a kijelentésem hallatán.
- Mi? Miket beszélsz? Biztos, hogy . . . .
- Igen Lizzy. Láttam őket, de hagyjuk jó? Nem érdekel. Hallani sem akarok többet róla. Ő papolt nekem, és nem akartam megbocsájtani, meg a hűségről miközben a férjével is együtt van, és talán mindig is volt.
- Biztos, hogy ez nem igaz. Ő szeret téged.
- Az látszik mennyire - feleltem fintorogva.
- Haver ne hamarkodd el. Biztos csak bosszantani akart.
- Ugyan Tom ezt te sem hiszed ugye? Akkor már nemtudták, hogy még ottvagyok. Az ágyban voltak Tom, ezen semmi félreérthető nincs.
Mindkettőjük arcán szánalmat és sajnálatot láttam. Én magam is ezt éreztem. De ezzel együtt el is határoztam magam, főleg Steve üzenetét látva.
Kristennek nem volt igaza. Érte képes voltam megváltozni, de felesleges volt. És talán jobb is ha azt hiszi, hogy neki volt igaza. És segíteni fogok neki ebben. Ettől a perctől kezde ő nem létezik számomra. Csak a fiam anyja, és a kollégám. Ennyi, nem fogom kimutatni mit is érzek, hogy mennyre fáj hogy így lett vége.
Ha ő így, akkor én is. Elérte ezzel, hogy olyan legyek, úgy gondolkozzak amilyennek ő leírt, és amilyen valójában nem vagyok. Vagy, már nem vagyok. De ő most ilyenné tett.
Lizzy és Tom érdekesen méregettek, rögtön tudták, hogy valamit forgatok a fejemben, de eszemben sincs hallgatni rájuk. Nem fogok többé ezen rágódni. Ezt akarta, megkapja.
A telefonomért nyúltam és tárcsáztam. Rögtön meg is hallottam a hangot amit vártam.
- Szia! Ráérsz LA-be jönni? - kérdeztem.
- Igazságszerint itt vagyok. Volt pár dolgom itt. Miért?
- Gondoltam holnap elkísérhetnél egy partira este. Persze csak ha van kedved - mondtam, de volt egy olyan sejtésem, nem kell sokat győzködni.
- Persze, örömmel. - érkezett is a válasz rögtön.
Elmondta hol lakik éppen és megbeszéltük, hogy érte megyek.
- Akkor holnap találkozunk - mondtam, miközben mosolyogni hallottam.
- Már alig várom - jött a válasza, majd elköszöntünk egymástól.
Amint letettem nekem támadt a nővérem, és persze Tom is, akik sejtették mre készülök.
- Ugye csak rosszul hallottam? Ne csinálj hülyeséget Rob - kérte Lizzy.
- Ennél rosszabb már úgysem lehet. Nem érdekel többé Kristen. Hagy legyen csak neki igaza. Én végeztem vele. És ezzel lezártnak tekintem a témát - néztem rájuk jelentőségteljesen, hogy tudják nem akarok erről hallani többet.
- Ha jól sejtem, akkor én se beszélhetek vele? - kérdezte Lizzy, és tudta miért kérdezi.
- Azt csinálasz amit akarsz. Te tudod. Holnap még nálam lesz Ricky gondolom a parti után elviszi, de hétvégén mindenképp elakarom hozni. Ő addig is szórakozhat a férjével - tettem hozzá cinikusan.
- Egek haver, ne csináld ezt. Ez nem te vagy. Csak rendbe lehetne hozni valahogy - mondta Tom.
- Mondtam, hogy nem érdekel Tom, azt is, hogy hanyagoljuk ezt. Megyek megnézem a fiam - mondtam nekik és a szobája felé indultam.
Most már tényleg csak ő maradt nekem. Mindent elfogok követni, hogy velem lehessen. Őt nem fogja elszakítani tőlem Kristen. És amint lehet szeretném majd a nevemre is venni a fiam.
Most ő a legfontosabb nekem, és hogy minden erőmmel azon legyen, hogy az anyját kiverjem a fejemből. . . . . .
/Kristen/
Reggel a férjem ölelő és biztonságot nyújtó karjaiban ébredtem. Ő aludt még, így amilyen óvatosan csak tudtam kimásztam mellőle és a konyhába indultam.
Furcsa volt, hogy nem rögtön a fiamhoz kell menni, és már hiányzott is. De annak ellenére, hogy így történtek a dolgok az apjával, biztos vagyok benne, hogy imádja Rickyt és jó kezekben van nála. Ez az amiben sosem fogok kételkedni.
A konyhába menet megakadt a szemem valamit. A papírdarabért nyúltam ami a nappaliban hevert azt asztalon. Rögtön felismertem az írást. Viszont amint megláttam mi állt rajta, éreztem, hogy nem először törik darabokra a szívem. Mégis tudom, hogy így lesz a legjobb.
Robbal nem működött ez a dolog nekünk.
Hirtelen Steve átkarolta a derekam visszarántva a valóságba.
Steve a kezemben tartott papírra pillantott.
- Semmi baj - mondtam neki, amikor látta, hogy rosszul esnek Rob szavai.
- Mikor hozod haza Rickyt?
- Szerintem a parti után elmegyek érte.
- Biztos? Ne menjek én? - kérdezte Steve.
- Nem kell, köszönöm. Egyébként is nem leszünk egyedül ott lesz Lizzy és Tom is - mondtam, bár Lizzytől tartok kissé, hiszen nem valami szépen végződött az utolsó találkozásunk, amikor végül is jogosan nekem esett mikor kiderült, hogy Ricky Rob fia, még londonban.
- Ahogy akarod.
- Menned kell ma valahova? - fordultam a férjem felé.
- Csak a szüleimhez szeretnék átmenni.
- Ha gondolod elkísérlek, estig van időnk.
- Örülnék neki, és anyuék is - mosolygott rám.
Így egy kis reggeli és öltözködés után meglátogattuk Steve szüleit. Mindig is nagyon jól kijöttünk, egy szép délutánt töltöttünk velük. Persze hiányolták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de legközelebb ők látogatnak meg bennünket.
Hazafelé mentünk amikor Ashely hívott.
- Eltudnál vinni Ashelyhez?
- Persze szívem, addig én beugrok az irodába, el kell még intéznem pár dolgot a fotózásra.
- Tényleg, az mikor is lesz?
- Két nap múlva. Este szólunk Robnak is, akkor már tudom pontosan hol lesz a helyszín - mondta Steve.
Rob nevének említésére fájdalom lett urrá rajtam. Ezek után nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt ez a film. Fogalmam sincs képes leszek e végigcsinálni. De már nincs vissza út. Én döntöttem így.
Csak kollágák leszünk, és ő a gyermekeim apja. Ennyi. A gyerekekről jutott eszembe a baba akit várok. A hasamra simítottama kezem ezt Steve is észrevette mikor rám pillantott.
- Mikor mondod el neki?
- Még nemtudom - mondtam, mert tényleg fogalmam sincs róla.
Steve erről nem is faggatott tovább.
- Hamarosan mennem kell majd az orvoshoz, ultrahangot is csinál majd. Lehet, hogy elviszem magammal. Ezúttal nem titkolom el előle. Joga van tudni, még akkor is ha már a gyerekeken kívül semmi közünk egymáshoz.
- Igazad van. De abban is biztos vagyok, hogy amint megtudja, hogy ismét gyereket vársz tőle, megváltozik a véleménye és ismét téged akar majd.
- Nemhiszem. Az üzenetéből is biztos vagyok benne, hogy elfogadta amit kértem tőle, és hogy most már tényleg vége.
- Meglátjuk. És addig is Ricky? Ha a nevére akarja venni?
- Minden joga megvan hozzá. És ezt a fiamtól sem tagadám meg. Erre én is gondoltam már, de ő is akarja majd biztos vagyok benne.
Megkértem Stevet hogyha lehet egy kicsit hanyagoljuk a Rob témát. Nemsokkal később már Ashelynél voltam, addig ő bement a stúdióba.
Nagy meglepetésemre Nikki is vele volt. Jó volt velük lenni, de persze amint megláttak tudták, hogy lesz mit mesélnem. Így is volt, őket ismerve tudtam, hogy mindenről kifognak faggatni. Nem is tévedtem.
De jó volt beszélni valakivel, még ha nem is nagyon értettek egyet a döntésemmel, mellettem vannak.
- Mit szólnál ha mi is elkísérnénk ma este? Steve elhívott minket is - mondta Ashely.
- Igen? Nem is mondta.
- Gondolom arra gondolt hogy melletted lehetnénk,és persze ő is tudja, hogy akármikor.
- Köszönöm csajok.
- Tudod, hogy számíthatsz ránk - mondta Nikki is, és persze emellett mindketten felvoltak dobva az esti parti gondolatától.
Késő délután volt már amikor a csajok még elrángattak egy gyors vásárlásra, majd engem kitettek otthon, ugyanis ideje volt készülni a partira.
Mire hazaértem már Steve is otthon volt, épp a fürdőben volt.
- Bocs, hogy késtem.
- Tudom, a csajok - mosolygott rám.
- Igen, tudod milyenek. Egyébként köszönöm, hogy szóltál nekik.
- Gondoltam örülnél neki ha ők is eljönnének. Lesz pár köröm, beszélni pár emberrel addig sem lennél egyedül, meg a csajoknak is tetszett a parti ötlete.
- Azt sejtettem - mondtam nevetve.
- Menj öltözz nyugodtan még van időnk.
Így a szekrényem felé vettem az irányt, ahol ki volt készítve a ruhám. Nem esve túlzásba kisminkeltem magam, és megcsináltam hajam.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg. Jól áll neked a hullámos - tette hozzá végigsimítva a hajamon ami most egyenes helyess hullámosan omlik a vállamra.
- Gondolom ezt tőle van - pillantott a nyakamban logó ékszerre.
Lehajtottam a fejem és a kezembe vettem a láncot amit valóban tőle kaptam, és amitől akármi is történt nem fogok megvállni. Ez mindig is emlékeztetni fog a boldog percekre amit vele töltöttem.
- Sejtettem. Nagyon jól áll - válaszolta Steve miután a hallgatásomat igennek vette.
- Indulhatunk? - nyújtotta felém a karját elterelve a gondotaim, amiért hálás voltam.
Kocsival nem volt messze a szálloda ahol a parti volt. És ismerős is volt a hely. Egyszer már tartottunk itt egy partit. Akkor is itt volt Ő. Még mindennek az elején.
Akkor este megcsókolt mikor a kertben a szökőkútnál álltam.
Lehunytam a szemem, és szinte újraéltem a pillanatot. Bár ne tettem volna, mert még jobban fájni kezdett a szívem.
Amint megérkezdtünk a gyomrom görcsbe rándult a gondolattól, hogy ő is itt lesz.
A jó időnek köszönhetőn a kertben volt a parti, csodás díszítéssel, és rengeteg vendéggel, akik a film miatt vannak itt.
Amint beléptünk sokan jöttek oda köszönni nekünk. Vesztemre Stevet el is ragadták mellőlem. Én pedig pont most nem akartam egyedül lenni.
Akaratlanul is egy valakit kerestem az emberek között, de hiába. Nem láttam,legalábbis egyenlőre. Pont ekkor jelent meg mellette Nikki és Ashely.
- Csodásan nézel ki - mondta Nikki.
- Ahogy ti is.
- Alig várjuk a filmet, fantasztikus leszel. Nem is gondoltam volna, hogy színészkedésre adod a fejed - kezdett bele Nikki.
- Hát ezt én sem. Meglátjuk mi lesz belőle.
- Fantasztikus leszel, és már vagy is - hallottam meg mögülem Steve hangját, aki köszönt a lányoknak, majd mellém lépett és a derekamnál fogva magához vont.
Kissé talán furcsa volt, főleg, hogy nem beszéltünk még, hogy mi is lesz velünk, a házasságunkal, de előbb utóbb ennek is eljön az ideje.
- Sziasztok -lépett ekkor hirtelen mellénk Tom karon fogva Lizzyvel.
- Sziasztok - üdvözöltük őket.
Tom megölelt, Lizzy pedig egy mosolyt küldött felém.
Szinte a nyelvemen volt, hogy megkérdezem, hol van Ő de igyekeztem visszafogni magam.
- Valamikor ha lesz időd beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte Lizzy.
- Persze - válaszoltam mosolyogva, miközben belül féltem ettől, hogy mit is akar mondani. Tekintve az utolsó beszélgetésünre, ami nem alakult valami fényesen.
- Ricky?
- Anyuékkkal van. Meglepték Robot és eljöttek. Nagyon örültek, hogy a picivel lehetnek, ők is imádják - mondta Lizzy.
- Nagyon hiányzik már.
- Este elviszed? - kérdezte Lizzy kissé talán szomorúan a gondolatra.
- Igen, már nekem is hiányzik. De az apja bármikor eljöhet hozzá vagy érte - mondtam Lizzynek.
- Ajajjj - hallottuk meg hirtelen Tom hangját. Mit csinál ez az idióta? - tette hozzá hallkan, de mivel mellettem állt tisztán hallotam. Követtem Tom tekintetét ami a bejárat felé nézett.
Úgy tűnik ez hiba volt. A látványtól hirtelen teljesen ledermedtem és elfogott a fájdalom, és a düh.
Rob lépett be, de nem volt egyedül. Egy nőt ölelgetett szorosan magához miközben mosolyogva társalogtak.
Nem is akármilyen nőt. Steve szorosabban vont magához, ami azthiszem, jól is jött mert nem sok kellett, hogy összeessek.
Rob Ninával jött. És elnézve őket nemcsak baráti viszonyban . . . . . . .
UI: Igen, Ninával ő egy másik nő, nem az akivel Rob megcsalta :D majd minden kiderül időben :)
2011. szeptember 11., vasárnap
Pár dolog!
Sziasztok!
Mint ti is látjátok, gondolom feltűnt, hogy az utóbbi időben nem nagyon volt friss. Nem magyarázkodok, na jó talán egy kicsit :D
Elhihetitek, hogy szívesebben írnék egész nap meló helyett, de sajna ez van. És kissé gatya voltam mostanság, mint Gabó barátném mondta egyszer most voltam én is úgy, hogy meghalni se volt időm, és pihenni is muszáj volt. Ezért sem írtam mostanság, se erőm se kedvem nem volt bevallom, de ígérem igyekszek összekapni magam.
Remélem megértitek, köszönöm azoknak akik továbbra is itt lesznek. Még van pár dolgom itthon, rendrakás ez az és estére megyek éjszakára melózni, de holnap reggel ha hazaérek egy kis alvás után nekiesek és hozom a frisst.
Először ide Labyrintra, a héten mindenképp meglesz SS utolsó fejezete is, valamint elkezdem folytatni PP-t az új Twilight sztorit.
És mivel hétvégén nem leszek, ha minden jól megy pécsen leszek talin a csajokkal, így nem leszek, de vasárnap este jövök haza, hétfőn még itthon leszek így újra jönnek a frissek.
És mivel a héten vége lesz immár SS nek is, a másik három sztorira igyekszek a frissekkel ezerrel.
Annyit még mondanék Labyrinthoz, hogy kb 50 fejlis lesz ha minden igaz, meglátom mennyibe fér bele amit még elterveztem. Lehet hogy a kövivel is már kissé gonosz leszek, de mint a cím is mutatja, ez a Titkok labirintusa, de előbb utóbb mindenre fény derül, hamarosan :)
Tehát holnap friss, és köszi szépen mindenkinek akik eddig és ezután is itt lesznek! Pusszantás nektek!
Még valami. Igen, a Telihold csábítása is folytatva lesz, mindegyiket imádom, de az különösképp nagyon fontos nekem, szóval igen arra is jönnek a frissek :)
UI: Egy kis kedvcsináló :DD Imádom (LLL)
Mint ti is látjátok, gondolom feltűnt, hogy az utóbbi időben nem nagyon volt friss. Nem magyarázkodok, na jó talán egy kicsit :D
Elhihetitek, hogy szívesebben írnék egész nap meló helyett, de sajna ez van. És kissé gatya voltam mostanság, mint Gabó barátném mondta egyszer most voltam én is úgy, hogy meghalni se volt időm, és pihenni is muszáj volt. Ezért sem írtam mostanság, se erőm se kedvem nem volt bevallom, de ígérem igyekszek összekapni magam.
Remélem megértitek, köszönöm azoknak akik továbbra is itt lesznek. Még van pár dolgom itthon, rendrakás ez az és estére megyek éjszakára melózni, de holnap reggel ha hazaérek egy kis alvás után nekiesek és hozom a frisst.
Először ide Labyrintra, a héten mindenképp meglesz SS utolsó fejezete is, valamint elkezdem folytatni PP-t az új Twilight sztorit.
És mivel hétvégén nem leszek, ha minden jól megy pécsen leszek talin a csajokkal, így nem leszek, de vasárnap este jövök haza, hétfőn még itthon leszek így újra jönnek a frissek.
És mivel a héten vége lesz immár SS nek is, a másik három sztorira igyekszek a frissekkel ezerrel.
Annyit még mondanék Labyrinthoz, hogy kb 50 fejlis lesz ha minden igaz, meglátom mennyibe fér bele amit még elterveztem. Lehet hogy a kövivel is már kissé gonosz leszek, de mint a cím is mutatja, ez a Titkok labirintusa, de előbb utóbb mindenre fény derül, hamarosan :)
Tehát holnap friss, és köszi szépen mindenkinek akik eddig és ezután is itt lesznek! Pusszantás nektek!
Még valami. Igen, a Telihold csábítása is folytatva lesz, mindegyiket imádom, de az különösképp nagyon fontos nekem, szóval igen arra is jönnek a frissek :)
UI: Egy kis kedvcsináló :DD Imádom (LLL)
2011. augusztus 14., vasárnap
Új töri folytatása
Sziasztok!
Akit érdekel a Telihold csábítása blogra felkerült a második fejezet aki érdekel katt:
http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/2011/08/2-talalkozasok.html?spref=fb
Akit érdekel a Telihold csábítása blogra felkerült a második fejezet aki érdekel katt:
http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/2011/08/2-talalkozasok.html?spref=fb
2011. augusztus 1., hétfő
30.fejezet
Sziasztok! Először is a tények, miszerint szerintem ez nem éppen a legjobb fejli lett. Sőt! Sajnálom, de a végére már alig láttam, hulla vagyok, de azért hátha nem lett olyan rossz. Köszi szépen mégegyszer a komikat az előzőhöz.
Nincs is több duma, jó olvasást, pussz nektek: Liz
Hajrá verébtársam :D (L)
30.fejezet
/Rob/
Órákkal később ugyanott ülltem ahol eddig. Ricky nem ébredt fel, nekem volt időm megemészteni a történteket. Eddig kissé magabiztosabb voltam, de Steve sorait olvasva félni kezdtem.
Látva ezt a Kristen, már nem voltam olyan biztos magamban. Főleg, hogy kezdtem tudomásul venn, hogy most minden, vagyis javarészt minden Kristenen múlik. És persze rajtam, hogy mit teszek azért, hogy a döntése nekem kedvezzen. Tényleg ez az utolsó esélyem. Ha ezt elszúrom örökre elvesztettem őt. Na nem mintha eddig is ilyesféle kilátásaim nem lettek volna.
Mégis nem fogom harc nélkül feladni. Elég sok mindenen mentem, mentünk keresztül, és ahhoz túlságosan szeretem, hogy mindent veszni hagyjak. Már akkor meg volt pecsételve a sorsom, amikor azon az éjszakán a klubban egymásba botlottunk.
Gondolataimból az ajtó nyílása ébreszett fel. A következő pillanatban Lizzy már a nyakamban lógott.
- Én is örülök neked - mondtam neki, magamra eröltetve egy mosolyt, utána Lizzy kissé komolyabban nézett rám.
Volt egy olyan érzésem, hogy Tom idefelé jövet beavatta mindenbe a nővéremet. Nem is sokat tévedtem.
- Tom, nagyjából elmondott mindent öcsi. Azért jöttem, hogy segítsek. Azt hiszem, ez nagyrészt az én hibám.
- Tévedsz. Ezt én rontottam el.
- Akkor is miattam van - kezdett bele Lizzy miközben átmentünk vissza a nappaliba és leültünk.
- Ha akkor nem üldözöm el Kristent, akkor most nem lenne ez az egész.
- Semmi okod rá, hogy magad okold. Nem te üldöztél Camille ágyába. Ezt én szúrtam el, Kristen jogosan viselkedik velem úgy ahogy. De legalább a fiam láthatom.
- Ez igaz. Egyébként hol van a kisherceg? - kérdezte Lizzy.
- Nemrég fektette le Kristen mielőtt elment. Vagyis inkább már jó ideje - néztem az órára amin igen későre járt már.
Nemtudom milyen alvásai szokásai vannak Rickynek, vagyis fogalmam van róla, hiszen nem először alszik nálam, és elnézve ha képes reggelig átaludni az éjszakást nagyon jó az alvójáka.
Lizzy kicsit magunkra hagyott minket és felment megnézni a fiam.
Tom addig behurcolta Lizzy cuccait, én pedig a nővérem után mentem.
- Annyira hasonlít rád. Hihetetlen, hogy nem vettük észre rögtön.
- Ne kezd megint őt hibáztatni Liz.
- Nem fogom, ne aggódj. Átgondoltam mindent, és tudom, vagy sejtem, hogy neki sem lehetett könnyú. És sajnálom, hogy olyan goromba és szemét voltam vele. Mindig is kedveltem őt, annyira illik hozzád, én meg bunkó voltam vele. Szeretnék tőle is bocsánatot kérni. Feltéve ha még meghallgat.
- Biztos. Ő is kedvelt téged, biztos megtudjátok beszélni. Neked legalább sikerülhet.
- Ennyire rossz a helyzet? Tom nagyjából elmondott mindent. Biztos, hogy ezt akarod Rob? Őt se értem mit akar ezzel. Bár gondolom valamilyen módja, hogy visszavágjon neked azért, hogy összebújtál azzal a . . . .
- Inkább ki se mond - kértem Lizzyt.
- Nemtudom mi fog kisülni ebből is. A filmből se, de ha így akar játszani akkor így lesz. Nem fogok megfutamodni, visszafogom szerezni. És ez a film majd segít.
- Ahogy akarod. Én melletted vagyok. Sajnálom, hogy korábban nem így mutattam.
- Gyere ide - öleltem magamhoz Lizt - Rendbehozom - biztosítottam Lizzyt.
- Ezt örömmel hallom. Mindenki együtt akar látni titeket. Anyáék is azt szeretnék ha legközelebb hazajössz velük együt gyere.
- Hát arra azthiszem még várniuk kell, de mindent megteszek. Tudom, hogy ő is szeret még, ebben biztos vagyok és ez segít.
- És itt a fiad is. Minden rendbejön és együtt lesztek ezzel a kis tüneménnyel - nézte mosolyogva Liz a fiam.
- Holnap mi lesz a programotok?
- Tom ezt nem mesélte?
- Addig már nem jutottunk - nevetett hallkan, ne hogy felébresszük Rickyt.
- Egy próbaflvétel reggel, utána party este. Néhány nap múlva egy fotózásunk is lesz.
- Akkor itt a lehetőség. Ismerlek annyira, hogy feltalálod magad öcsi, és visszaszerzed őt.
- Úgy legyen - mondtam Lizzynek, majd magára hagytuk Rickyt.
Lizzy csatlakozott Tomhoz, aki időközben birtokba vette a medencét. Nekem most nem volt kedvemt társasághoz, inkább egy magányhoz, és gondolkodáshoz, ők ketten pedig elnézve őket jól elvannak nélkülem is. Nekik legalább bejött az élet - mondtam magamban ahogy Tom mondaná.
Fogalmam sem volt róla mi vár rám holnak, vagy ránk, de valamiért biztos vagyok benne, hogy Kris és Steve a holnapi napra is forgatnak valamit a fejükben. Mindig is tudtam, hogy Steve mindenben mellette áll, és sok dologban hálás is vagyok neki ezért, de nem most.
Ebben nem, hogy támogatja ezekben az őrültségekben. Hiába állítja azt, hogy akár ez is lehet az igazi énje, tudom, hogy ez nem ő.
Mégis visszaidéztem magamban a mai napot. Leszámítva a számomra gyötrelmes perceket amikor a férje karjaiban láttam őt, mi tagagás be kell valljam tetszett amit láttam.
Imádom, a gyengéd, romantikus, érzékeny és szerelmes Kristent, de tetszik ez a csábító, magabiztos, kihívó énje is. De ha választani kell, inkább a régi Kristent akarom, aki nem volt azon minden tettével, hogy az őrületbe kergessen.
Milliónyi gondolattal, kérdéssel és még megannyi mindennel a fejemben sikerült nagy nehezen elaludnom.
Reggel nem akárki ébresztett. A fiam édes gügyögéseire ébredtem. Mosolyogva nézett rám amikor kinyitottam a szememe. Ekkora már ahogy elnéztem felöltöztetve feküdt mellettem.
- És már megetetve is - mondta Lizzy mintha hallotta volna az iménti gondolataim.
- Arra gondoltunk Tommal addig elmegyünk valamerre a városba míg te odaleszel, Rickyvel ha nem baj. És amég te partizol este velünk lesz ugye? - nézett rám reménykedve Lizzy. Olyan keveset láthatjuk. Anyáék is annyire szerettek volna jönni.
- Persze, hogy veletek lesz. Köszönöm, hogy vigyáztok rá.
- Ezt nem kell köszönni, öröm vigyázni erre a kis hervegre.
- Én is örültem volna anyáéknek, de inkább ha minden oké lesz, de persze ha szeretnének akármikor eljöhetnek. Örülnék neki.
- Odáig lesznek, addig mi lehetnénk a fiaddal amíg dolgoztok.
- Igen. De nem mindig lesz itt. Ott az anyja és . . . . . .
- Tudom, hogy ő is akar majd vele lenni, de együtt fogtok dolgozni, addig lehet velünk.
- Szerintem Kristennek sem lesz ellenvetése - mondtam Lizzynek.
Játszottam még az ágyban kicsit Rickyvel majd a karjaimba kaptam és a konyhába mentünk nekem is nézni valami élelem után.
Miután megreggelizünk Lizzy átvette Rickyt amíg én is elkészültem.
- Szerinted mikor tudok beszélni Krissel? - kérdezte Lizzy miközben úton voltunk a stúdió felé.
- Este a parti után, megpróbálok elhívni, és szerintem jön is majd Rickyért, akkor szerintem beszélhetsz vele. De csak a ti dolgotokról kérlek Lizzy. Ezt had intézzem én.
- Oké - adta meg magát kelletlenül Lizzy.
Tudom, hogy csak segíteni akar, de nem akarok több bonyodalmat, és ezt nekem kell rendbehoznom.
Örültem volna ha Ricky eégsznap velem lehet, de Lizzyéket is jó volt boldognak látni, hogy velük is lehet kicsit a fiam.
Kissé szomorúan de elköszöntem a fiamtól és a stúdió felé vettem az irányt, míg ő elhajtottak a kocsival.
Belépve rögtön egy rakás emberbe botlottam a szinfalak mögött. Ahogy elhaladtam a diszletek mellett, a pánik fogott el a látványtól.
Steve éppen utasított pár díszletrendezőt, hogy mit és hogyan csináljanak. Nem is ez riasztott el, hanem hogy milyen lett a díszlet.
Egy látszólag hétköznapi szobát láttam magam előtt. Ezzel nem is lett volna baj. Ha nem lett volna a közepén egy hatalmas ágy.
Rögtön nagyot nyeltem, és hirtelen milliónyi kép villant fel előttem a helyet látván, és a gondolattól, hogy valószínű itt kell próbálnunk Kristennel.
- Ez lesz az? - kérdeztem Steveet és reménykedtem, hogy nem lesz a válasza.
- Félig meddig. Az a jelenet lesz amikor az ő házukban vagytok és te utána mész a fürdőbe ahol a fürdik, de gondolom olvastad a forgatókönyvet.
- Igen - mondtam talán kissé bizonytalanul ahogy felidéztem magamban az adott részt.
Az túlságosan is forró jelenet. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ezt pont Steve előtt eljátszani. Mégis úgy érzem ehhez a képtelen ötlethez Kristennek van köze.
Mindenáron a pokolba akar küldeni. De ezúttal én is elővettem az ördögi énem. Lássuk ki bírja tovább - gondoltam magamban és az öltözőm felé lépkedtem, hogy átöltözzek, és ha minden igaz akkor már Kristen is itt van.
Csak egy normál farmer és inget kaptam, egy kis haj igazsítást kissé kusza tincseimnek és már lökdöstek is a díszletek felé.
Ahol nem voltak kevesen. Steve, itt volt Ashely, és persze a kollégák akiknek itt kellett lennük. Akik a díszletet, a világítást és minden mást intéztek. És csak ránk vártak.
Kristennel szinte egyszerre léptünk a helyszínre. Egy köpeny volt rajta, ami már most nem sokat takart. A jelent szerint is éppen zuhanyozni készült.
Amint pillantásunk összeakadt és nem is eresztette egymást. Mintha most nem annak az erős, bátor és merész nőnek látnám. Lehet, hogy nemcsak én vagyok az aki tart ettől?
Hiszen eddig csak titokban csináltunk ilyesmit. Most pedig jóformán a férje előtt kell nekiessek? Akárhogy is ez kissé ilyesztően hangzik. Még számomra is.
Kris Stevehez lépett. Váltottak pár szót, de nem hallottam mit, majd Steve a helyére küldte őt, ahogy engem is.
A kamerák és a fények rendben voltak, ekkor hallottuk meg azt a szót amit most nem igen szerettem volna. Felvétel. Fogalmam sem volt mi fog kisülni ebből az egészből.
A félelmem mellett mégis, vágy és izgalom lett urrá rajtam.
Vágy, hogy a karjaimban tarthassam őt. De mégsem ilyen helyzetben. Hiába vagyok színész, rendkívül feszélyez ez a helyzet, és nemtudom miként fogok reagálni erre. És főleg Steve ha mindenezt végignézni amit a forgatókönyv szerint el kell játszanunk.
Nem lenne szabad ezt tennem, mégis képtelen vagyok megállni. Csupán egy ajtó választ el, a mindent elsöprő vágyaimat okozó nőtől, és attól, hogy mindketten lebukjunk. Mégis a vágyaim erősebbnek bizonyultak.
Tudtam, hogy őrültség amit tenné készülök, mégis lábaim rendíthetetlenül vittek az ajtó felé, mely mögött az én saját démomon lakozott.
A fürdőt halvány gőzfelhő borító miközben megpillantottam őt a fürdőkád habjaiban elmerülve.
Képtelen voltam levenni a szemem róla. Meztelen látványa amint elmerül a habokban csak úgy vonzotta a tekintetem. Nem kellett sok idő, hogy észrevegye, vagy megérezze a jelenlétem. Immár én sem akartam rejtve maradni előtte.
Az ajtónak támaszkodva csodáltam őt, miközben tekintete az enyémet ejtette rabul. Mikor sikerült kissé elszakadnom tőle, testét pásztáztam végig amit nem rejtett a hab.
- Nem szabadna itt lenned. A férjem bármikor bejöhet, menj el.
- Képtelen vagyok rá - valottam be, és közelebb léptem hozzá, becsukva az ajtót magam mögött.
- Tudom, hogy te is akarod- suttogtam miközben közelebb léptem hozzá és a kád mellé térdeltem egy vonalba az arcával.
Ujjaimmal végigsimítottam finom bőrén. Behunyt szemmel, egy halk sóhajt hallattva engedte, hogy megértinsem.
Legszívesebbn most azonnal bemásztam volna mellé, és addig szeretem ameddig csak lehet. Egy örökké valóságig. Mégis ott villogott az agyamban a vészcsengő, hogy igaza van és nem szabadna itt lennem.
Mégis mióta beléptem ide, minden józan gondolatom megszűnt, és csak az iránta érzett vágyam és szerelmem irányított.
- Akarlak - suttogtam a füléhez hajolva, majd egy csókot leheltem nyakának édes bőrére.
A víz meleg volt, mégis éreztem megremegni őt, és tudtam, hogy ez nem a hideg miatt van.
- Nem lehet - suttogta vissza mégis szavaival ellentétben cselekedve karjai megindultak felém.
A következő pillanatban már a nyakam körül voltak, míg ajkai vészesen közeledtek az enyém felé.Nem baboztam tovább.
Édes ajkai után kaptam, meg sem adva a lehetőséget, hogy visszakozahasson. Amint ajkanink egymásra találtak, nagyon úgy tűnt, hogy nem is akar ellenkezni. Nyelveink rögtön egymásra találva kezdtek forró ám annál édesebb táncba, miközben karjaimat a vízbe merítve simítottam végig a testén. Karjaitól, végig a mellkasán, egyre lejjebb.
Szinte remegett az érintésemtől, és nem bírtam, ki hogy ne mosolyodjak el csókunk közben. Imádom, hogy képes vagyok ilyen reakciókat kiváltani belőle.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és tudtam, hogy most már nincs megállás. Érezve őrjítő csókját nem úgy tűnik mintha ő leakarna állni.
Kezeim egyre lejjebb kalandoztak a víz alatt, miközben ajkaink tovább kényeztették egymást, szívünk pedig szinte kiakart urgani a mellkasunkból. . . . . .
- Ésss ennyi! - hallottuk meg Steve hangját valahonnan a távolból, és hihetetlen de képesek voltunk elszakadni egymástól.
Igyekeztem nem mutatni milyen hatással voltak rám az elmúlt percek, vagy órák? Amint egymásba feledkezdtünk mintha megszűnt volna az idő.
Hiába volt, ez csak egy jelenet, minden percében éreztem az érzéseit irántam. Amit tényleg érez.
Hiába próbálja tagadni még mindig szeret.
- Oké, most te is vetkőzz le és irány a kád - mondta Steve.
Hirtelen rá pillantottam, eddig szinte meg is feledkezve róla. De mintha semmi sem történt volna. Vagy csak jól álcázza, hiszen, kizárt, hogy semmit sem érzett amikor a karjaimban látta a feleségét, akit jóformán elszerettem tőle.
Az eddig nem érzett, vagy csak kevésbé fontosnak tűnő bűntudat egyrre erősebben tört elő bennem. Részben talán a sajnálat miatt. Hiszen, tudom, vagyis látom rajta és a tettei is ezt bizonyítják, hogy szereti Kristent, mégis képes ennyi mindent elviselni csak, hogy boldognak lássa. Nemtudom én képes lennék e a saját boldogságom árán ekkora áldozatot hozni.
Ezért azthiszem mindig is tisztelni fogom őt. Hiszen csak Kristen boldogságát tartja szem előtt, eddig és ezentúl is. De most, ahogy ő is mondta már nem rajta, hanem Kristenen múlik, hogy választ, megbocsájt e nekem valaha is.
Eltereltem a gondolatim Steveről és ismét az imádott nő vette át minden gondolatom. Továbbra is a habokba merülve ült. Nekem pedig embertpróbáló feladatként be kell másszak mellé.
Ennél nagyobb kínzást ki se találhatott volna. Egy huncut mosolyt láttam az ajkain, és teljesen bizonyos voltam, hogy minden az ő ötlete.
De ahogy mondani szokták az nevet aki utoljára nevet - gondoltam magamban, titkon erőt gyűjtve, hogy képes legyek csak a szerepre koncentrálni - ledobáltam magamról a ruhákat, és egy szál alsónadrágban maradtam.
Kissé feszélyezett, hogy ennyien bámulnak, de a következő pillanaban már nem akárhol voltam. Az édes melegségben merültem el Kristen mellett.
Továbbra is azt a kacér mosolyt villantotta felém, de tudtam, hogy számára sem olyan könnyű mint ahogy mutatja.
Nem is a nehézséggel van a baj, vagy, hogy ezt kell eljátszani, hanem azzal, hogy félünk. Ha nem is mondaná ki soha, tudom, hogy ő is attól fél amitől én. Hogy valósabb lesz a jelenet mint kellene, és hogy képtelenek leszünk leállni. Hiszen ezúttal nemcsak egy kis csókot kell eljátszani ne nem minha az előbbi kicsi lett volna.
Ezúttal kissé messzebbre megyünk. Ráadásul nem egy ember fogja végignézni. Köztünk Steve is, és ez volt az ami engem megrémített.
De amint elhangzott a felvétel szó, ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Folytattuk a csókot amit percekkel ezelőtt hagytunk abba, de ezúttal már tényleg a karjaimban volt.
Rajtam egy szál boxer volt, míg rajta is csak fehérnemű, felülről pedig jóformán meztelen, csak a víz habja takarta el a testét a kíváncsi tekintetek elöl. Erre gondolva rögtön el is öntött a féltékenység, hogy más is láthatja ezt a szépséget.
A birtokléási vágy egyre erősebben tört rám. Szemben ülltünk egymással, majd megszakítva a csókunkat egymás szemébe néztünk, ahogy az megvolt írva.
Ezúttal nem szerelmet, vagy nemcsak azt láttam megcsillani benne. Erősebb volt ezúttal a vágy. És némi harag is csillogott a szemében, és tudtam, hogy miért. Amiért éppen most is bűntet. De még nem is sejti, hogy ezzel csak bizonyít, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb megfog bocsájtani nekem, és újra együtt leszünk. Mert szeret. Hiába is próbálja tagadni, minden eddigi csókja ezt bizonyította ma.
Továbbra is egymás igéző tekintetében elveszve az ölembe húztam őt, és úgy csókoltam tovább. Elég volt csupán néhány csók, és érintés amit a forgatókönyv megkövetelt, hogy ő is jól érezze milyen hatással van rám.
A víz alatt simogattam őt, ahol csak értem, hogy a külső szemlélődök semmit sem lássamak. Most örültem ennek a kádas megoldásnak. Kristen sem volt rest viszonozni az érintéseim.
Apró kezei egyre lejjebb merészkedtek a víz alatt. Már régen tudtam, hogy ez nem csak a forgatókönyv alapján játszódik. Ezek már mi voltunk.
Az érintései, a csókjai nekem szóltak.
Egyre szenvedélyesebben csókoltunk egymást, míg kezeimmel melleit simogattam amik szintén takarásban voltak. Csókjaink pedig elnyelték amúgy általam imádott édes hangjait.
Ujjai mellkasomon kalandoztak, miközben ahogy meg volt írva elszakadtam ajkaitól. Csókjaim nyakára hintettem amitől egyre több sóhaj hagyta el azokat a kívánatos ajkakat.
A hajába túrva húztam a fejét magamhoz, hogy a szemembe nézzen.
- Szeretlek - mondtam, de szinte suttogásnak hatott a csendben.
- Én is szeretlek - jött a válasz és mindent elsöprő pillantás kíséretében.
Amint kimondta ezt az egy szót a világ megszűnt létezni számomra. A szemei, a szíve heves dobogása amit szinte a saját mellkasomban éreztem, az érintései és minden tette azt sugallta hogy az imént kimondott varázslatos szó minden ízében igaz volt, és nemcsak a szerepe része.
Szinte majdnem felkiáltottam örömömben és azt mondogattam, hogy én megmondtam. Hiába viselkedik így, és próbál olyannak látszani amilyen, még mindig szeret, és akármit is csinál ez erőt fog adni, hogy folytassam a tervem, hogy visszakapjam őt.
Vallomásaink után, és egy szerelemmel átszőtt pillantás után ismét egymás ajkait kutattuk. Csókunk ezúttal inkább volt szerelemmel mint vággyal teli. Közben érzékien simogattuk egymást, hiszen végtére is egy szexjelenetet játszunk el.
Nyelveink egymásra találásával ismét urrá lett rajtunk a vágy is, és folytattuk egymás kényeztetését. Ujjaim a víz alatt végigsimította a hasán egyre lejjebb haladva, miközben egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Tudtam, hogy őrültség amit tenni készülök, mégis amint vággyal és kéjjel teli szemeibe pillantottam képtelen voltam uralkodni magamon.
Ujjaim egyre lejjebb merészkedtek kitapintva bugyijának vonalait. Ekkor láttam a magabiztos Kristen szemében félelmet.
- Eszedbe ne jusson - mondta szinte alig kapva levegőt a fülembe, miközben látszólag a nyakam csókolta, és persze úgy, hogy senkinek se tűnjön fel.
- Te akartad édes, most viseld a következményeit - súgtam vissza néhány a nyakára adott csók kiséreténben.
Szemei továbbra is félelmet tükröztek felém, ugyanakkor vágyat is amit szavaim és tetteim keltettek benne. És ahogy mondtam neki, ő akarta így, most magára vessen. És mi tagadás nekem is piszkosul hiányzott a közelsége. Noha nem így ennyi ember előtt, de mégis a közelében képtelen voltam ilyesmin gondolkozni. Sőt nem gondolkoztam, csak éreztem.
Félrehúztam az utolsó zavaró tényezőt, és simogatni kezdtem. Előszőr csak kívülről értintve. Tekintete elhomályosult a kéjtől. Imádtam őt ilyenkor. Bár kérdés, hogy mikor nem?
A szerepünk szerint csak csókolnunk kellett egymást, néhol egy egy szerelmes pillantással egybevetve és egy szeretkezést eljátszani. Ez eddig meg is volna, ha bár mi most készülünk átlépni a határt.
Kényeztetésemre egyre sűrűbben nyögött bele a csókunkba, amit mégis igyekeztem elfolyani a csókjainkkal. Ezúttal semmi sem érdekelt. Mindent kizártunk, csak mi voltunk. Ő és én.
Érintéseimtől mindkettőnk teste lángra lobbant, és még többet akartam.
Mielőtt azonban elmerülhettem volna szerelmes testében egyre hangosodó hangok próbáltak minket visszarántani a valóságba. Beletellett egy kis időbe mire felfogtuk, hogy leállásra kérnek minket.
Kristen volt az aki ellökött magától és szinte kirohant mellőlem, előtte magára vége a kikészített köntöst, és pedig csak a hült helye után bámultam.
Ezekszerint nemcsak neki volt sok az előbbi. Alig ismetem magamra, de ha nem szólnak közben én képes lettem volna itt a magamévá tenni őt. Gondolom ennek a gondolata borította ki őt, hogy képes lett volna itt és most megtenni, hiába is próbálta elhitetni velem, hogy már nem érdeklem.
Nem akartam rögtön kiszállni a kádból, ugyanis az előbbi kis akciónk nem éppen volt hatástalan a testem egy bizonyos részére.
Kellett pár perc mire lenyugodtam annyira, hogy kimerjek szállni. Rögtön utána akartam menni. Azonban mintha a föld nyelte volna el, már nem volt itt. Steve azonban igen.
Éppen a többi kollégával beszélt akik rögzítették is a jelenetet. Nem voltam képes most a szemébe nézni, inkább mielőtt észrevett volna az öltözőmbe sunnyogtam.
Tudtam, hogy elment, és most nemtudtam utána menni. Mégis egy percre sem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Sejtettem, hogy nem lesz okos dolog pont ezt a jelenetet eljátszani. Hiába mutatta, ez még neki is sok volt.
Mégis minden pillanatban éreztem, hogy képes lenne megtenni. Semmivel sem törődni és ott odaadni magát nekem. Minden állításomat igazolta ezzel, hogy még mindig szeret. Nem csak vágy, hanem szerelem és sugárzott belőle. Főleg amikor azt azt egy szót kellett elsuttogjuk egymásnak.
A kemény, és nem törődöm álarca azonnal darabokra hullott amint egymás karjaiba merültünk, és csak mi léteztünk.
Ha ez most ilyen volt, fogalmam sincs milyen lesz ha végig leforgatjuk ezt a filmet.
Most hiába is próbáltam volna semmit sem tehettem. Ő elment, és mire előmerészkedtem öltözőm rejtekéből már Steve sem volt itt.
Képtelen voltam kiverni a fejemből az iméntieket, és zavart az is, hogy Steve utána ment, mikor nekem kellett volna.
Nemtudok mit tenni mint várni. Az esti partiig.
Mielőtt azonban elindultam volna ki az épületből Steve aszisztensébe botlottam, vagyis ő botlott belém, egy üzenetet átadva Stevetől, miszetint a mai parti helyszíne változott és az ő házukban lesz.
Ennek még anniyra sem örültem, de mit tudtam tenni? Most csak egy valamit, vagy inkáébb valamit szeretnék és az Kristen. De ezzel a beszélgetéssel várnom kell estig, és persze akkor is ki kell várnom a megfelelő pillanatot.
Mire hazaértem szerencsére senki sem volt itthon. Tudom, hogy Tom és Lizzy azonnal faggatni kezdenének, de ehhez ma nem volt kedvem.
Délután hívott Lizzy, hogy nagyon jól elvannak és majd csak később jönnek. És persze, hogy vigyáznak a fiamra. Mire azonban hazaértek, nekem már indulnom kellett a bulira.
- Ha megjöttem elmondom - feleltem nekik, mikor persze az első dolguk volt nekem esni a mai napot illetően.
- Szavadon fogunk.
- Hogy van az én nagy fiam? Jól szórakoztál? - kérdeztem tőle amikor a karjaimba vettem.
Néhány boldog mosolyt küldött felém, de egyre laposabbat pislogott már.
- Még megetettem és fürdetés, azt hiszem ő is elfáradt és lassan elalszik - mondta Lizzy.
Annyi időm volt még, hogy ebben segítsek neki.
Míg ő elkészítette a cumisüvegbe Ricky vacsoráját addig én megfürdettem. A kisherceg rögtön felélénkült amint a vízbe ültettem, és persze addig pancsolt amíg mindenem csurom vizes nem lett.
Miután szárazra töröltem őt, és felöltöztettem, Lizzy vacsorázni vitte őt. Addig én ismét átöltöztem. A konyhába léptem és elköszöntem a fiamtól. Ő már nem sokat értett ebből szinte rögtön evés után elszenderedett nővérem karjaiban.
Lizzy és Tom sok sikert kívántak estére.
- És ne felejtsd el, ha tudod hozd el. Beszélni akarok vele - kérte Lizzy.
- Rendben - mondtam, majd elindultam, nem is sejtve mi már rám az este hátralevő részében. . . . .
/Kristen/
Egész nap egy dolog villogott az agyamban. Vagyis a két teszt eredménye. Terhes vagyok. Képtelen voltam másra gondolni.
Nem mondom, hogy a legrosszabbkor jött, de ez igencsak bonyolítja a dolgokat. Főleg ebben a helyzetben.
Steve szinte egész nap azt kérdezte tőlem mit akarok tenni, de azt semmiképp sem engedte volna, ha úgy döntök, hogy nem tartom meg, hogy elvetessem.
De biztosítottam róla, hogy akárhogy is áll a helyzet hármunkkal, vele, velem és Robbal, erre képtelen lennék.
Ismét hasonló helyzetben vagyok mint akkor. Gyermeket várok. És egyikük az apja ennek a gyereknek.
A gondolat, hogy ismét átélhetem ezt a csodát boldogsággal töltött el. És némi félelemmel is, hiszen még én magam sem tudtam, hogy alakul ez a dolog velünk. Főleg velem és Robbal. És mi lesz ha megtudja?
Rögtön azt akarja tudni ki az apja? Hiszen nem lehet biztos benne, hogy ő az.
Fogalmam sincs mit fogok tenni. De a tény, hogy itt növekszik bennem ez a csöppség, ahogy annak idején a fiam, segített, hogy képes legyek bármit átvészelni.
Bár a délutánt talán mégsem. Amint megláttam őt, majdnem a hasamra simítottam a kezem, de nem akartam elárulni magam, és reméltem, hogy itt nem lesznek rossszulléteim.
Holnapra kaptunk időpontot az orvosomhoz is, hogy megtudjuk egészséges e, és minden rendben e a picivel akit a tesztek szerint várok, és akiről én is érzem, hogy itt van bennem.
Rob azonban ma mindent összezavart. Hiába próbáltam mindent úgy tenni ahogy elterveztem, szinte minden fordítva sült el. Neki volt igaza. Képtelen vagyok ellenállni neki, és hiába is tagadom, ezek utén biztos vagyok benne, hogy is tudja, hogy még mindig szeretem, hiába is tagadtam.
Minden egyes csókja, érinte lángra lobbantott, és a régi érzéseket amiket azthittem eltudok temetni a közelében a közelségének hála felszínre törtek. Majdnem olyat tettem amit nem lett volna szabad. Főleg Steve előtt.
Miután vége lett ennek az egésznek szinte szégyenkezve rohantam ki onnan. Steve persze utánam jött.
Látta rajtam, hogy mennyire kiborított ez, de nem mondott semmit. Pedig megtehette volna, hiszen a szeme láttára majdnem együtt voltam azzal a férfival akivel megcsaltam őt. Akitől van egy fiam, és akitől valószínű ismét gyermeket várok.
Ő mindig is szeretett, de én sosem tudtam viszonozni.
A szobámba zárkóztam miután hazaértünk. Steve kérlelt, de nem akartam beszélni vele. Ahogy neki, mondtam később még én sem tudom mit akarok. Az biztos, hogy ezt a babát igen. Ő az enyém, és érte is ugyanúgy bármire képes leszek mint Rickyért.
Esteledett mikor Steve bejött hozzám.
- Tudom, hogy nemsok kedved ehhez, de át kellene öltöznöd, de ha akarod . . . . .
- Nem, jól vagyok. Rögtön elkészülök.
- Biztos kicsim?
- Persze.
- Rendben - mondta.
- Sajnálom - mondtam hallkan mielőtt kilépett volna az ajtón.
- Tudod egy kicsit reménykedtem benne, vagy álmodom róla, hogy ő az enyém lehet. A miénk. Hogy egy valamim legyen tőled ha már nem leszel velem - mondta Steve, és a hasamra pillantott.
Erre képtelen voltam válaszolni.
Hiába álmodik róla, és ha nem lenne Rob örömmel teljesíteném a vágyát, de így képtelelen vagyok rá. Egyetlen ember lehet az apja ennek a gyereknek, és nemtudom mit tegyek. Ugyanazt mint először? Vajon megérdemli, hogy tudja? Képes lennék ismét elkövetni ugyanazt a hibát és megtagadni ezt tőle?
Eszembe jutotttak a képek, és minden arról, hogy megcsalt. Ilyenkor mindig dühös voltam rá, és csak bántani akartam őt. De nemtudom, hogy képes lennék e rá. Akármennyire is fáj amit velem tett, én képes lennék egy ilyen dolgoban újra hazudni neki?
A kérdésekre nem találtam a választ. Fogalmam sincs mit tegyek. Minden annyira összekuszálódott és fogalmam sincs hogy mászom ki belőle.
Hangok, zajok hoztak vissza a valóságba, amik azt jelzik ideje lenne készülnöm. De tudom, hogy ő is itt lesz, és a mai nap és minden után nemtudom, hogy képes lennék e a szemébe nézni, és ezt a filmes dolgot is tovább csinálni.
Hiába gondolkodztam rajta, mindig ugyanoda jutottam. Azt fogom tenni amit eddig is elterveztem, csak immár nem egyedül, hanem ezzel a kis emberrel a szívem alatt, akinek ha minden jól megy és a sors is úgy akarja igazi apja lesz, és boldog családban nő fel.
Visszanántottam magam a valóságba, és szörnyen néztem ki. Egy forró fürdőt akartam venni mielőtt felöltözök és lemegyek. Kikészítettem a ruhám, majd a mai használttól megszabadulva a forró kádba léptem. Annyira jólesett elmerülni a vízben és ellazulni kicsit.
Annyira, hogy az ajtó nyitódásának hangjára sem figyeltem fel. Csak a mocorgásra ami az ajtó felöl érkezett. Először riadtan kaptam oda a tekintetem, majd a riadalom átment némi félelembe, majd vágyba, és talán szerelembe? - amikor megláttam az ajtón immár belül álló Robot, aki szinte megbabonézva nézett.
Pont mint a jelenetünk alatt. Most eszméltem csak rá, hogy mintha ugyanazt történne meg ismét. Csak az volt a kérdés, hogy akarom e, hogy megtörténtjen? Talán nem is annyira, hogy akarom e, hiszen akármennyire is utálom, legalább magamnak bevallhatom, hogy igenis mindennél jobban vágyomr rá - de hogy helyes lenne e?
Mint a szerepem szerint is végig ott villogott a fejemben, hogy nem szabad. De vajon a józan eszemre vagy a szívemre hallgassak?
Nincs is több duma, jó olvasást, pussz nektek: Liz
Hajrá verébtársam :D (L)
30.fejezet
/Rob/
Órákkal később ugyanott ülltem ahol eddig. Ricky nem ébredt fel, nekem volt időm megemészteni a történteket. Eddig kissé magabiztosabb voltam, de Steve sorait olvasva félni kezdtem.
Látva ezt a Kristen, már nem voltam olyan biztos magamban. Főleg, hogy kezdtem tudomásul venn, hogy most minden, vagyis javarészt minden Kristenen múlik. És persze rajtam, hogy mit teszek azért, hogy a döntése nekem kedvezzen. Tényleg ez az utolsó esélyem. Ha ezt elszúrom örökre elvesztettem őt. Na nem mintha eddig is ilyesféle kilátásaim nem lettek volna.
Mégis nem fogom harc nélkül feladni. Elég sok mindenen mentem, mentünk keresztül, és ahhoz túlságosan szeretem, hogy mindent veszni hagyjak. Már akkor meg volt pecsételve a sorsom, amikor azon az éjszakán a klubban egymásba botlottunk.
Gondolataimból az ajtó nyílása ébreszett fel. A következő pillanatban Lizzy már a nyakamban lógott.
- Én is örülök neked - mondtam neki, magamra eröltetve egy mosolyt, utána Lizzy kissé komolyabban nézett rám.
Volt egy olyan érzésem, hogy Tom idefelé jövet beavatta mindenbe a nővéremet. Nem is sokat tévedtem.
- Tom, nagyjából elmondott mindent öcsi. Azért jöttem, hogy segítsek. Azt hiszem, ez nagyrészt az én hibám.
- Tévedsz. Ezt én rontottam el.
- Akkor is miattam van - kezdett bele Lizzy miközben átmentünk vissza a nappaliba és leültünk.
- Ha akkor nem üldözöm el Kristent, akkor most nem lenne ez az egész.
- Semmi okod rá, hogy magad okold. Nem te üldöztél Camille ágyába. Ezt én szúrtam el, Kristen jogosan viselkedik velem úgy ahogy. De legalább a fiam láthatom.
- Ez igaz. Egyébként hol van a kisherceg? - kérdezte Lizzy.
- Nemrég fektette le Kristen mielőtt elment. Vagyis inkább már jó ideje - néztem az órára amin igen későre járt már.
Nemtudom milyen alvásai szokásai vannak Rickynek, vagyis fogalmam van róla, hiszen nem először alszik nálam, és elnézve ha képes reggelig átaludni az éjszakást nagyon jó az alvójáka.
Lizzy kicsit magunkra hagyott minket és felment megnézni a fiam.
Tom addig behurcolta Lizzy cuccait, én pedig a nővérem után mentem.
- Annyira hasonlít rád. Hihetetlen, hogy nem vettük észre rögtön.
- Ne kezd megint őt hibáztatni Liz.
- Nem fogom, ne aggódj. Átgondoltam mindent, és tudom, vagy sejtem, hogy neki sem lehetett könnyú. És sajnálom, hogy olyan goromba és szemét voltam vele. Mindig is kedveltem őt, annyira illik hozzád, én meg bunkó voltam vele. Szeretnék tőle is bocsánatot kérni. Feltéve ha még meghallgat.
- Biztos. Ő is kedvelt téged, biztos megtudjátok beszélni. Neked legalább sikerülhet.
- Ennyire rossz a helyzet? Tom nagyjából elmondott mindent. Biztos, hogy ezt akarod Rob? Őt se értem mit akar ezzel. Bár gondolom valamilyen módja, hogy visszavágjon neked azért, hogy összebújtál azzal a . . . .
- Inkább ki se mond - kértem Lizzyt.
- Nemtudom mi fog kisülni ebből is. A filmből se, de ha így akar játszani akkor így lesz. Nem fogok megfutamodni, visszafogom szerezni. És ez a film majd segít.
- Ahogy akarod. Én melletted vagyok. Sajnálom, hogy korábban nem így mutattam.
- Gyere ide - öleltem magamhoz Lizt - Rendbehozom - biztosítottam Lizzyt.
- Ezt örömmel hallom. Mindenki együtt akar látni titeket. Anyáék is azt szeretnék ha legközelebb hazajössz velük együt gyere.
- Hát arra azthiszem még várniuk kell, de mindent megteszek. Tudom, hogy ő is szeret még, ebben biztos vagyok és ez segít.
- És itt a fiad is. Minden rendbejön és együtt lesztek ezzel a kis tüneménnyel - nézte mosolyogva Liz a fiam.
- Holnap mi lesz a programotok?
- Tom ezt nem mesélte?
- Addig már nem jutottunk - nevetett hallkan, ne hogy felébresszük Rickyt.
- Egy próbaflvétel reggel, utána party este. Néhány nap múlva egy fotózásunk is lesz.
- Akkor itt a lehetőség. Ismerlek annyira, hogy feltalálod magad öcsi, és visszaszerzed őt.
- Úgy legyen - mondtam Lizzynek, majd magára hagytuk Rickyt.
Lizzy csatlakozott Tomhoz, aki időközben birtokba vette a medencét. Nekem most nem volt kedvemt társasághoz, inkább egy magányhoz, és gondolkodáshoz, ők ketten pedig elnézve őket jól elvannak nélkülem is. Nekik legalább bejött az élet - mondtam magamban ahogy Tom mondaná.
Fogalmam sem volt róla mi vár rám holnak, vagy ránk, de valamiért biztos vagyok benne, hogy Kris és Steve a holnapi napra is forgatnak valamit a fejükben. Mindig is tudtam, hogy Steve mindenben mellette áll, és sok dologban hálás is vagyok neki ezért, de nem most.
Ebben nem, hogy támogatja ezekben az őrültségekben. Hiába állítja azt, hogy akár ez is lehet az igazi énje, tudom, hogy ez nem ő.
Mégis visszaidéztem magamban a mai napot. Leszámítva a számomra gyötrelmes perceket amikor a férje karjaiban láttam őt, mi tagagás be kell valljam tetszett amit láttam.
Imádom, a gyengéd, romantikus, érzékeny és szerelmes Kristent, de tetszik ez a csábító, magabiztos, kihívó énje is. De ha választani kell, inkább a régi Kristent akarom, aki nem volt azon minden tettével, hogy az őrületbe kergessen.
Milliónyi gondolattal, kérdéssel és még megannyi mindennel a fejemben sikerült nagy nehezen elaludnom.
Reggel nem akárki ébresztett. A fiam édes gügyögéseire ébredtem. Mosolyogva nézett rám amikor kinyitottam a szememe. Ekkora már ahogy elnéztem felöltöztetve feküdt mellettem.
- És már megetetve is - mondta Lizzy mintha hallotta volna az iménti gondolataim.
- Arra gondoltunk Tommal addig elmegyünk valamerre a városba míg te odaleszel, Rickyvel ha nem baj. És amég te partizol este velünk lesz ugye? - nézett rám reménykedve Lizzy. Olyan keveset láthatjuk. Anyáék is annyire szerettek volna jönni.
- Persze, hogy veletek lesz. Köszönöm, hogy vigyáztok rá.
- Ezt nem kell köszönni, öröm vigyázni erre a kis hervegre.
- Én is örültem volna anyáéknek, de inkább ha minden oké lesz, de persze ha szeretnének akármikor eljöhetnek. Örülnék neki.
- Odáig lesznek, addig mi lehetnénk a fiaddal amíg dolgoztok.
- Igen. De nem mindig lesz itt. Ott az anyja és . . . . . .
- Tudom, hogy ő is akar majd vele lenni, de együtt fogtok dolgozni, addig lehet velünk.
- Szerintem Kristennek sem lesz ellenvetése - mondtam Lizzynek.
Játszottam még az ágyban kicsit Rickyvel majd a karjaimba kaptam és a konyhába mentünk nekem is nézni valami élelem után.
Miután megreggelizünk Lizzy átvette Rickyt amíg én is elkészültem.
- Szerinted mikor tudok beszélni Krissel? - kérdezte Lizzy miközben úton voltunk a stúdió felé.
- Este a parti után, megpróbálok elhívni, és szerintem jön is majd Rickyért, akkor szerintem beszélhetsz vele. De csak a ti dolgotokról kérlek Lizzy. Ezt had intézzem én.
- Oké - adta meg magát kelletlenül Lizzy.
Tudom, hogy csak segíteni akar, de nem akarok több bonyodalmat, és ezt nekem kell rendbehoznom.
Örültem volna ha Ricky eégsznap velem lehet, de Lizzyéket is jó volt boldognak látni, hogy velük is lehet kicsit a fiam.
Kissé szomorúan de elköszöntem a fiamtól és a stúdió felé vettem az irányt, míg ő elhajtottak a kocsival.
Belépve rögtön egy rakás emberbe botlottam a szinfalak mögött. Ahogy elhaladtam a diszletek mellett, a pánik fogott el a látványtól.
Steve éppen utasított pár díszletrendezőt, hogy mit és hogyan csináljanak. Nem is ez riasztott el, hanem hogy milyen lett a díszlet.
Egy látszólag hétköznapi szobát láttam magam előtt. Ezzel nem is lett volna baj. Ha nem lett volna a közepén egy hatalmas ágy.
Rögtön nagyot nyeltem, és hirtelen milliónyi kép villant fel előttem a helyet látván, és a gondolattól, hogy valószínű itt kell próbálnunk Kristennel.
- Ez lesz az? - kérdeztem Steveet és reménykedtem, hogy nem lesz a válasza.
- Félig meddig. Az a jelenet lesz amikor az ő házukban vagytok és te utána mész a fürdőbe ahol a fürdik, de gondolom olvastad a forgatókönyvet.
- Igen - mondtam talán kissé bizonytalanul ahogy felidéztem magamban az adott részt.
Az túlságosan is forró jelenet. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ezt pont Steve előtt eljátszani. Mégis úgy érzem ehhez a képtelen ötlethez Kristennek van köze.
Mindenáron a pokolba akar küldeni. De ezúttal én is elővettem az ördögi énem. Lássuk ki bírja tovább - gondoltam magamban és az öltözőm felé lépkedtem, hogy átöltözzek, és ha minden igaz akkor már Kristen is itt van.
Csak egy normál farmer és inget kaptam, egy kis haj igazsítást kissé kusza tincseimnek és már lökdöstek is a díszletek felé.
Ahol nem voltak kevesen. Steve, itt volt Ashely, és persze a kollégák akiknek itt kellett lennük. Akik a díszletet, a világítást és minden mást intéztek. És csak ránk vártak.
Kristennel szinte egyszerre léptünk a helyszínre. Egy köpeny volt rajta, ami már most nem sokat takart. A jelent szerint is éppen zuhanyozni készült.
Amint pillantásunk összeakadt és nem is eresztette egymást. Mintha most nem annak az erős, bátor és merész nőnek látnám. Lehet, hogy nemcsak én vagyok az aki tart ettől?
Hiszen eddig csak titokban csináltunk ilyesmit. Most pedig jóformán a férje előtt kell nekiessek? Akárhogy is ez kissé ilyesztően hangzik. Még számomra is.
Kris Stevehez lépett. Váltottak pár szót, de nem hallottam mit, majd Steve a helyére küldte őt, ahogy engem is.
A kamerák és a fények rendben voltak, ekkor hallottuk meg azt a szót amit most nem igen szerettem volna. Felvétel. Fogalmam sem volt mi fog kisülni ebből az egészből.
A félelmem mellett mégis, vágy és izgalom lett urrá rajtam.
Vágy, hogy a karjaimban tarthassam őt. De mégsem ilyen helyzetben. Hiába vagyok színész, rendkívül feszélyez ez a helyzet, és nemtudom miként fogok reagálni erre. És főleg Steve ha mindenezt végignézni amit a forgatókönyv szerint el kell játszanunk.
Nem lenne szabad ezt tennem, mégis képtelen vagyok megállni. Csupán egy ajtó választ el, a mindent elsöprő vágyaimat okozó nőtől, és attól, hogy mindketten lebukjunk. Mégis a vágyaim erősebbnek bizonyultak.
Tudtam, hogy őrültség amit tenné készülök, mégis lábaim rendíthetetlenül vittek az ajtó felé, mely mögött az én saját démomon lakozott.
A fürdőt halvány gőzfelhő borító miközben megpillantottam őt a fürdőkád habjaiban elmerülve.
Képtelen voltam levenni a szemem róla. Meztelen látványa amint elmerül a habokban csak úgy vonzotta a tekintetem. Nem kellett sok idő, hogy észrevegye, vagy megérezze a jelenlétem. Immár én sem akartam rejtve maradni előtte.
Az ajtónak támaszkodva csodáltam őt, miközben tekintete az enyémet ejtette rabul. Mikor sikerült kissé elszakadnom tőle, testét pásztáztam végig amit nem rejtett a hab.
- Nem szabadna itt lenned. A férjem bármikor bejöhet, menj el.
- Képtelen vagyok rá - valottam be, és közelebb léptem hozzá, becsukva az ajtót magam mögött.
- Tudom, hogy te is akarod- suttogtam miközben közelebb léptem hozzá és a kád mellé térdeltem egy vonalba az arcával.
Ujjaimmal végigsimítottam finom bőrén. Behunyt szemmel, egy halk sóhajt hallattva engedte, hogy megértinsem.
Legszívesebbn most azonnal bemásztam volna mellé, és addig szeretem ameddig csak lehet. Egy örökké valóságig. Mégis ott villogott az agyamban a vészcsengő, hogy igaza van és nem szabadna itt lennem.
Mégis mióta beléptem ide, minden józan gondolatom megszűnt, és csak az iránta érzett vágyam és szerelmem irányított.
- Akarlak - suttogtam a füléhez hajolva, majd egy csókot leheltem nyakának édes bőrére.
A víz meleg volt, mégis éreztem megremegni őt, és tudtam, hogy ez nem a hideg miatt van.
- Nem lehet - suttogta vissza mégis szavaival ellentétben cselekedve karjai megindultak felém.
A következő pillanatban már a nyakam körül voltak, míg ajkai vészesen közeledtek az enyém felé.Nem baboztam tovább.
Édes ajkai után kaptam, meg sem adva a lehetőséget, hogy visszakozahasson. Amint ajkanink egymásra találtak, nagyon úgy tűnt, hogy nem is akar ellenkezni. Nyelveink rögtön egymásra találva kezdtek forró ám annál édesebb táncba, miközben karjaimat a vízbe merítve simítottam végig a testén. Karjaitól, végig a mellkasán, egyre lejjebb.
Szinte remegett az érintésemtől, és nem bírtam, ki hogy ne mosolyodjak el csókunk közben. Imádom, hogy képes vagyok ilyen reakciókat kiváltani belőle.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és tudtam, hogy most már nincs megállás. Érezve őrjítő csókját nem úgy tűnik mintha ő leakarna állni.
Kezeim egyre lejjebb kalandoztak a víz alatt, miközben ajkaink tovább kényeztették egymást, szívünk pedig szinte kiakart urgani a mellkasunkból. . . . . .
- Ésss ennyi! - hallottuk meg Steve hangját valahonnan a távolból, és hihetetlen de képesek voltunk elszakadni egymástól.
Igyekeztem nem mutatni milyen hatással voltak rám az elmúlt percek, vagy órák? Amint egymásba feledkezdtünk mintha megszűnt volna az idő.
Hiába volt, ez csak egy jelenet, minden percében éreztem az érzéseit irántam. Amit tényleg érez.
Hiába próbálja tagadni még mindig szeret.
- Oké, most te is vetkőzz le és irány a kád - mondta Steve.
Hirtelen rá pillantottam, eddig szinte meg is feledkezve róla. De mintha semmi sem történt volna. Vagy csak jól álcázza, hiszen, kizárt, hogy semmit sem érzett amikor a karjaimban látta a feleségét, akit jóformán elszerettem tőle.
Az eddig nem érzett, vagy csak kevésbé fontosnak tűnő bűntudat egyrre erősebben tört elő bennem. Részben talán a sajnálat miatt. Hiszen, tudom, vagyis látom rajta és a tettei is ezt bizonyítják, hogy szereti Kristent, mégis képes ennyi mindent elviselni csak, hogy boldognak lássa. Nemtudom én képes lennék e a saját boldogságom árán ekkora áldozatot hozni.
Ezért azthiszem mindig is tisztelni fogom őt. Hiszen csak Kristen boldogságát tartja szem előtt, eddig és ezentúl is. De most, ahogy ő is mondta már nem rajta, hanem Kristenen múlik, hogy választ, megbocsájt e nekem valaha is.
Eltereltem a gondolatim Steveről és ismét az imádott nő vette át minden gondolatom. Továbbra is a habokba merülve ült. Nekem pedig embertpróbáló feladatként be kell másszak mellé.
Ennél nagyobb kínzást ki se találhatott volna. Egy huncut mosolyt láttam az ajkain, és teljesen bizonyos voltam, hogy minden az ő ötlete.
De ahogy mondani szokták az nevet aki utoljára nevet - gondoltam magamban, titkon erőt gyűjtve, hogy képes legyek csak a szerepre koncentrálni - ledobáltam magamról a ruhákat, és egy szál alsónadrágban maradtam.
Kissé feszélyezett, hogy ennyien bámulnak, de a következő pillanaban már nem akárhol voltam. Az édes melegségben merültem el Kristen mellett.
Továbbra is azt a kacér mosolyt villantotta felém, de tudtam, hogy számára sem olyan könnyű mint ahogy mutatja.
Nem is a nehézséggel van a baj, vagy, hogy ezt kell eljátszani, hanem azzal, hogy félünk. Ha nem is mondaná ki soha, tudom, hogy ő is attól fél amitől én. Hogy valósabb lesz a jelenet mint kellene, és hogy képtelenek leszünk leállni. Hiszen ezúttal nemcsak egy kis csókot kell eljátszani ne nem minha az előbbi kicsi lett volna.
Ezúttal kissé messzebbre megyünk. Ráadásul nem egy ember fogja végignézni. Köztünk Steve is, és ez volt az ami engem megrémített.
De amint elhangzott a felvétel szó, ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Folytattuk a csókot amit percekkel ezelőtt hagytunk abba, de ezúttal már tényleg a karjaimban volt.
Rajtam egy szál boxer volt, míg rajta is csak fehérnemű, felülről pedig jóformán meztelen, csak a víz habja takarta el a testét a kíváncsi tekintetek elöl. Erre gondolva rögtön el is öntött a féltékenység, hogy más is láthatja ezt a szépséget.
A birtokléási vágy egyre erősebben tört rám. Szemben ülltünk egymással, majd megszakítva a csókunkat egymás szemébe néztünk, ahogy az megvolt írva.
Ezúttal nem szerelmet, vagy nemcsak azt láttam megcsillani benne. Erősebb volt ezúttal a vágy. És némi harag is csillogott a szemében, és tudtam, hogy miért. Amiért éppen most is bűntet. De még nem is sejti, hogy ezzel csak bizonyít, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb megfog bocsájtani nekem, és újra együtt leszünk. Mert szeret. Hiába is próbálja tagadni, minden eddigi csókja ezt bizonyította ma.
Továbbra is egymás igéző tekintetében elveszve az ölembe húztam őt, és úgy csókoltam tovább. Elég volt csupán néhány csók, és érintés amit a forgatókönyv megkövetelt, hogy ő is jól érezze milyen hatással van rám.
A víz alatt simogattam őt, ahol csak értem, hogy a külső szemlélődök semmit sem lássamak. Most örültem ennek a kádas megoldásnak. Kristen sem volt rest viszonozni az érintéseim.
Apró kezei egyre lejjebb merészkedtek a víz alatt. Már régen tudtam, hogy ez nem csak a forgatókönyv alapján játszódik. Ezek már mi voltunk.
Az érintései, a csókjai nekem szóltak.
Egyre szenvedélyesebben csókoltunk egymást, míg kezeimmel melleit simogattam amik szintén takarásban voltak. Csókjaink pedig elnyelték amúgy általam imádott édes hangjait.
Ujjai mellkasomon kalandoztak, miközben ahogy meg volt írva elszakadtam ajkaitól. Csókjaim nyakára hintettem amitől egyre több sóhaj hagyta el azokat a kívánatos ajkakat.
A hajába túrva húztam a fejét magamhoz, hogy a szemembe nézzen.
- Szeretlek - mondtam, de szinte suttogásnak hatott a csendben.
- Én is szeretlek - jött a válasz és mindent elsöprő pillantás kíséretében.
Amint kimondta ezt az egy szót a világ megszűnt létezni számomra. A szemei, a szíve heves dobogása amit szinte a saját mellkasomban éreztem, az érintései és minden tette azt sugallta hogy az imént kimondott varázslatos szó minden ízében igaz volt, és nemcsak a szerepe része.
Szinte majdnem felkiáltottam örömömben és azt mondogattam, hogy én megmondtam. Hiába viselkedik így, és próbál olyannak látszani amilyen, még mindig szeret, és akármit is csinál ez erőt fog adni, hogy folytassam a tervem, hogy visszakapjam őt.
Vallomásaink után, és egy szerelemmel átszőtt pillantás után ismét egymás ajkait kutattuk. Csókunk ezúttal inkább volt szerelemmel mint vággyal teli. Közben érzékien simogattuk egymást, hiszen végtére is egy szexjelenetet játszunk el.
Nyelveink egymásra találásával ismét urrá lett rajtunk a vágy is, és folytattuk egymás kényeztetését. Ujjaim a víz alatt végigsimította a hasán egyre lejjebb haladva, miközben egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Tudtam, hogy őrültség amit tenni készülök, mégis amint vággyal és kéjjel teli szemeibe pillantottam képtelen voltam uralkodni magamon.
Ujjaim egyre lejjebb merészkedtek kitapintva bugyijának vonalait. Ekkor láttam a magabiztos Kristen szemében félelmet.
- Eszedbe ne jusson - mondta szinte alig kapva levegőt a fülembe, miközben látszólag a nyakam csókolta, és persze úgy, hogy senkinek se tűnjön fel.
- Te akartad édes, most viseld a következményeit - súgtam vissza néhány a nyakára adott csók kiséreténben.
Szemei továbbra is félelmet tükröztek felém, ugyanakkor vágyat is amit szavaim és tetteim keltettek benne. És ahogy mondtam neki, ő akarta így, most magára vessen. És mi tagadás nekem is piszkosul hiányzott a közelsége. Noha nem így ennyi ember előtt, de mégis a közelében képtelen voltam ilyesmin gondolkozni. Sőt nem gondolkoztam, csak éreztem.
Félrehúztam az utolsó zavaró tényezőt, és simogatni kezdtem. Előszőr csak kívülről értintve. Tekintete elhomályosult a kéjtől. Imádtam őt ilyenkor. Bár kérdés, hogy mikor nem?
A szerepünk szerint csak csókolnunk kellett egymást, néhol egy egy szerelmes pillantással egybevetve és egy szeretkezést eljátszani. Ez eddig meg is volna, ha bár mi most készülünk átlépni a határt.
Kényeztetésemre egyre sűrűbben nyögött bele a csókunkba, amit mégis igyekeztem elfolyani a csókjainkkal. Ezúttal semmi sem érdekelt. Mindent kizártunk, csak mi voltunk. Ő és én.
Érintéseimtől mindkettőnk teste lángra lobbant, és még többet akartam.
Mielőtt azonban elmerülhettem volna szerelmes testében egyre hangosodó hangok próbáltak minket visszarántani a valóságba. Beletellett egy kis időbe mire felfogtuk, hogy leállásra kérnek minket.
Kristen volt az aki ellökött magától és szinte kirohant mellőlem, előtte magára vége a kikészített köntöst, és pedig csak a hült helye után bámultam.
Ezekszerint nemcsak neki volt sok az előbbi. Alig ismetem magamra, de ha nem szólnak közben én képes lettem volna itt a magamévá tenni őt. Gondolom ennek a gondolata borította ki őt, hogy képes lett volna itt és most megtenni, hiába is próbálta elhitetni velem, hogy már nem érdeklem.
Nem akartam rögtön kiszállni a kádból, ugyanis az előbbi kis akciónk nem éppen volt hatástalan a testem egy bizonyos részére.
Kellett pár perc mire lenyugodtam annyira, hogy kimerjek szállni. Rögtön utána akartam menni. Azonban mintha a föld nyelte volna el, már nem volt itt. Steve azonban igen.
Éppen a többi kollégával beszélt akik rögzítették is a jelenetet. Nem voltam képes most a szemébe nézni, inkább mielőtt észrevett volna az öltözőmbe sunnyogtam.
Tudtam, hogy elment, és most nemtudtam utána menni. Mégis egy percre sem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Sejtettem, hogy nem lesz okos dolog pont ezt a jelenetet eljátszani. Hiába mutatta, ez még neki is sok volt.
Mégis minden pillanatban éreztem, hogy képes lenne megtenni. Semmivel sem törődni és ott odaadni magát nekem. Minden állításomat igazolta ezzel, hogy még mindig szeret. Nem csak vágy, hanem szerelem és sugárzott belőle. Főleg amikor azt azt egy szót kellett elsuttogjuk egymásnak.
A kemény, és nem törődöm álarca azonnal darabokra hullott amint egymás karjaiba merültünk, és csak mi léteztünk.
Ha ez most ilyen volt, fogalmam sincs milyen lesz ha végig leforgatjuk ezt a filmet.
Most hiába is próbáltam volna semmit sem tehettem. Ő elment, és mire előmerészkedtem öltözőm rejtekéből már Steve sem volt itt.
Képtelen voltam kiverni a fejemből az iméntieket, és zavart az is, hogy Steve utána ment, mikor nekem kellett volna.
Nemtudok mit tenni mint várni. Az esti partiig.
Mielőtt azonban elindultam volna ki az épületből Steve aszisztensébe botlottam, vagyis ő botlott belém, egy üzenetet átadva Stevetől, miszetint a mai parti helyszíne változott és az ő házukban lesz.
Ennek még anniyra sem örültem, de mit tudtam tenni? Most csak egy valamit, vagy inkáébb valamit szeretnék és az Kristen. De ezzel a beszélgetéssel várnom kell estig, és persze akkor is ki kell várnom a megfelelő pillanatot.
Mire hazaértem szerencsére senki sem volt itthon. Tudom, hogy Tom és Lizzy azonnal faggatni kezdenének, de ehhez ma nem volt kedvem.
Délután hívott Lizzy, hogy nagyon jól elvannak és majd csak később jönnek. És persze, hogy vigyáznak a fiamra. Mire azonban hazaértek, nekem már indulnom kellett a bulira.
- Ha megjöttem elmondom - feleltem nekik, mikor persze az első dolguk volt nekem esni a mai napot illetően.
- Szavadon fogunk.
- Hogy van az én nagy fiam? Jól szórakoztál? - kérdeztem tőle amikor a karjaimba vettem.
Néhány boldog mosolyt küldött felém, de egyre laposabbat pislogott már.
- Még megetettem és fürdetés, azt hiszem ő is elfáradt és lassan elalszik - mondta Lizzy.
Annyi időm volt még, hogy ebben segítsek neki.
Míg ő elkészítette a cumisüvegbe Ricky vacsoráját addig én megfürdettem. A kisherceg rögtön felélénkült amint a vízbe ültettem, és persze addig pancsolt amíg mindenem csurom vizes nem lett.
Miután szárazra töröltem őt, és felöltöztettem, Lizzy vacsorázni vitte őt. Addig én ismét átöltöztem. A konyhába léptem és elköszöntem a fiamtól. Ő már nem sokat értett ebből szinte rögtön evés után elszenderedett nővérem karjaiban.
Lizzy és Tom sok sikert kívántak estére.
- És ne felejtsd el, ha tudod hozd el. Beszélni akarok vele - kérte Lizzy.
- Rendben - mondtam, majd elindultam, nem is sejtve mi már rám az este hátralevő részében. . . . .
/Kristen/
Egész nap egy dolog villogott az agyamban. Vagyis a két teszt eredménye. Terhes vagyok. Képtelen voltam másra gondolni.
Nem mondom, hogy a legrosszabbkor jött, de ez igencsak bonyolítja a dolgokat. Főleg ebben a helyzetben.
Steve szinte egész nap azt kérdezte tőlem mit akarok tenni, de azt semmiképp sem engedte volna, ha úgy döntök, hogy nem tartom meg, hogy elvetessem.
De biztosítottam róla, hogy akárhogy is áll a helyzet hármunkkal, vele, velem és Robbal, erre képtelen lennék.
Ismét hasonló helyzetben vagyok mint akkor. Gyermeket várok. És egyikük az apja ennek a gyereknek.
A gondolat, hogy ismét átélhetem ezt a csodát boldogsággal töltött el. És némi félelemmel is, hiszen még én magam sem tudtam, hogy alakul ez a dolog velünk. Főleg velem és Robbal. És mi lesz ha megtudja?
Rögtön azt akarja tudni ki az apja? Hiszen nem lehet biztos benne, hogy ő az.
Fogalmam sincs mit fogok tenni. De a tény, hogy itt növekszik bennem ez a csöppség, ahogy annak idején a fiam, segített, hogy képes legyek bármit átvészelni.
Bár a délutánt talán mégsem. Amint megláttam őt, majdnem a hasamra simítottam a kezem, de nem akartam elárulni magam, és reméltem, hogy itt nem lesznek rossszulléteim.
Holnapra kaptunk időpontot az orvosomhoz is, hogy megtudjuk egészséges e, és minden rendben e a picivel akit a tesztek szerint várok, és akiről én is érzem, hogy itt van bennem.
Rob azonban ma mindent összezavart. Hiába próbáltam mindent úgy tenni ahogy elterveztem, szinte minden fordítva sült el. Neki volt igaza. Képtelen vagyok ellenállni neki, és hiába is tagadom, ezek utén biztos vagyok benne, hogy is tudja, hogy még mindig szeretem, hiába is tagadtam.
Minden egyes csókja, érinte lángra lobbantott, és a régi érzéseket amiket azthittem eltudok temetni a közelében a közelségének hála felszínre törtek. Majdnem olyat tettem amit nem lett volna szabad. Főleg Steve előtt.
Miután vége lett ennek az egésznek szinte szégyenkezve rohantam ki onnan. Steve persze utánam jött.
Látta rajtam, hogy mennyire kiborított ez, de nem mondott semmit. Pedig megtehette volna, hiszen a szeme láttára majdnem együtt voltam azzal a férfival akivel megcsaltam őt. Akitől van egy fiam, és akitől valószínű ismét gyermeket várok.
Ő mindig is szeretett, de én sosem tudtam viszonozni.
A szobámba zárkóztam miután hazaértünk. Steve kérlelt, de nem akartam beszélni vele. Ahogy neki, mondtam később még én sem tudom mit akarok. Az biztos, hogy ezt a babát igen. Ő az enyém, és érte is ugyanúgy bármire képes leszek mint Rickyért.
Esteledett mikor Steve bejött hozzám.
- Tudom, hogy nemsok kedved ehhez, de át kellene öltöznöd, de ha akarod . . . . .
- Nem, jól vagyok. Rögtön elkészülök.
- Biztos kicsim?
- Persze.
- Rendben - mondta.
- Sajnálom - mondtam hallkan mielőtt kilépett volna az ajtón.
- Tudod egy kicsit reménykedtem benne, vagy álmodom róla, hogy ő az enyém lehet. A miénk. Hogy egy valamim legyen tőled ha már nem leszel velem - mondta Steve, és a hasamra pillantott.
Erre képtelen voltam válaszolni.
Hiába álmodik róla, és ha nem lenne Rob örömmel teljesíteném a vágyát, de így képtelelen vagyok rá. Egyetlen ember lehet az apja ennek a gyereknek, és nemtudom mit tegyek. Ugyanazt mint először? Vajon megérdemli, hogy tudja? Képes lennék ismét elkövetni ugyanazt a hibát és megtagadni ezt tőle?
Eszembe jutotttak a képek, és minden arról, hogy megcsalt. Ilyenkor mindig dühös voltam rá, és csak bántani akartam őt. De nemtudom, hogy képes lennék e rá. Akármennyire is fáj amit velem tett, én képes lennék egy ilyen dolgoban újra hazudni neki?
A kérdésekre nem találtam a választ. Fogalmam sincs mit tegyek. Minden annyira összekuszálódott és fogalmam sincs hogy mászom ki belőle.
Hangok, zajok hoztak vissza a valóságba, amik azt jelzik ideje lenne készülnöm. De tudom, hogy ő is itt lesz, és a mai nap és minden után nemtudom, hogy képes lennék e a szemébe nézni, és ezt a filmes dolgot is tovább csinálni.
Hiába gondolkodztam rajta, mindig ugyanoda jutottam. Azt fogom tenni amit eddig is elterveztem, csak immár nem egyedül, hanem ezzel a kis emberrel a szívem alatt, akinek ha minden jól megy és a sors is úgy akarja igazi apja lesz, és boldog családban nő fel.
Visszanántottam magam a valóságba, és szörnyen néztem ki. Egy forró fürdőt akartam venni mielőtt felöltözök és lemegyek. Kikészítettem a ruhám, majd a mai használttól megszabadulva a forró kádba léptem. Annyira jólesett elmerülni a vízben és ellazulni kicsit.
Annyira, hogy az ajtó nyitódásának hangjára sem figyeltem fel. Csak a mocorgásra ami az ajtó felöl érkezett. Először riadtan kaptam oda a tekintetem, majd a riadalom átment némi félelembe, majd vágyba, és talán szerelembe? - amikor megláttam az ajtón immár belül álló Robot, aki szinte megbabonézva nézett.
Pont mint a jelenetünk alatt. Most eszméltem csak rá, hogy mintha ugyanazt történne meg ismét. Csak az volt a kérdés, hogy akarom e, hogy megtörténtjen? Talán nem is annyira, hogy akarom e, hiszen akármennyire is utálom, legalább magamnak bevallhatom, hogy igenis mindennél jobban vágyomr rá - de hogy helyes lenne e?
Mint a szerepem szerint is végig ott villogott a fejemben, hogy nem szabad. De vajon a józan eszemre vagy a szívemre hallgassak?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)