31.fejezet

Sziasztok! Kis késéssel ugyan, de itt az új fejli :XD Nem fűzök hozzá sokat, az előző bejegyzésben elmondtam mi miért van, hogy ennyit kellett várni, de igyekszek, hogy ilyen ne legyen többet :) és sűrűbben jöjjön a friss :)
Köszönöm szépen Netty, Lilluci(verébtárs), Ria, Orsi, Tincsu, Valtina, Nóri, Ágika, Reni, Lolee, Kitti, Hugica, RWandaS és K.-nak a komikat :) imádlak titeket, és köszönöm a véleményeket, annak mg különösen örülök, hogy tetszenek a firkálmányaim :) és azoknak is akik akár emailben vagy a chatbe írtak véleményt. És Gabómnak is aki mindig elmondja :D és akit kiakasztok néha ő tudja mivel :D (ördög)

Egy szót se többet irány olvasni, pusszantás nektek (LLL)



30.fejezet



/Kristen/



Egymás szemébe mélyedve némán figyeltük a másikat miközben éreztem, hogy a szívem egyre hevesebb tempóban kezd verni és ezen Rob mérhetetlen vágyat sugárzó tekintete sem segített rajtam.

Mindemellett fel kellett vennem a már egy ideje viselt álarcomat.

- Jobb lenne ha elmennél - mondtam miközben igyekeztem nem nézni felé.

Volt egy olyan sejtésem, hogy nem fog eleget tenni a kérésemnek. És milyen igazam volt. Nem néztem rá, mégis éreztem amint egyre közelebb lép, míg nem legugolt mellém és ujjaival végigsímított a karomon.

Mint mindig most is megremegtem az érintésétől.

- Látod? Te sem akarod, hogy elmenjek. Ma te is akartad.

- Igen, nem tagadom. De nekünk ez mindig is jól ment Rob. A szex. Másban nem abban jól megvoltunk, de ennyi.

- Ez tudod, hogy nem igaz.

- Lehet. Talán nem teljesen igaz. Neked nem ment. Azt hittem képes vagy megváltozni, de tévedtem. Amint összevesztünk, és te haragudtál rám rögtön egy másik nő ágyában kötöttél ki. Ezt hívnád te szerelemnek? Ugyan Rob, ez nem megy nekünk ennyi. Még szerencse, hogy idejében rájöttem mielőtt elhagytam volna a férjem aki igazán szeret.

A következő pillanatban kissé talán erősebben megfogta az arcom és maga felé fordította.

- Szeretlek Kristen. Ha nem is hiszed ez az egy amiben sosem kellett volna kételkednek. És igen elcsesztem, de egyszer megfogsz bocsátani.

- Ebben ne reménykedj - igyekeztem továbbra is keménynek mutatni magam.

- Majd meglátjuk - válaszolta, majd vesztemre ismét az én ellenállóképességem tervezte próbára tenni amikor ajkaival egyre közelebb hajolt felém, miközben szinte lelkemig hatoló pillantása tartott fogva.

Sehogy se megy ez nekem. Képtelen vagyok ezt végigcsinálni - gondoltam magamban. Akármennyire is tagadom, még vele sem vagyok képes elhitetni, hogy igenis képes vagyok ellenállni neki. Mert nem vagyok. Elég ha rám néz, és máris elvesztem. Ami a legrosszabb, hogy ezzel ő is tisztában van.

Ajkaival lágyan érintett, először finom csókot lehelve ajkaimra. Már ettől megremegtem, ami persze előtte sem maradt rejtve. Éreztem amint elmosolyodik. Legszívesebben letöröltem volna ezt a mosolyt a szájáról, ebben a pillanatban most mégis megszűnt létezni mindent, és semmi másra nem vágytam csak a csókjára. Mégis ezek ellenére is tisztában voltam vele, hogy ez semmit sem fog megoldani. Nemtudok újra megbízni benne, még többet szenvedni pedig nem akarok.

Fogalmam sem volt ezek után főleg nem mint kéne tennem. Ebben a percben nem is igen akartam gondolkozni, csak ki tudja talán utoljára kiélvezni a lopott pillanatott, és csókokat mielőtt véget vetek ennek.

Ajkaink először érzékien becézgették egymást. Mint minden egyes csókja ez is a mennyekbe repített, így igyekeztem minden pillanatát kiélvezni mielőtt visszatérek a valóságba.

Ujjai eközben a tarkómat cirógatták, míg én a hajába markolva próbáltam meg a lehetetlent és még közelebb vonni magamhoz. Nyelveink egymásra találásával szenvedélyes táncban kezdtek, míg én úgy éreztem szinte felforr a vérem.

Mégis az agyam egy távoli része azt súgta abba kéne hagynom. Így is pokoli lesz a szemébe mondanom, hogy ennek igenis itt a vége. Döntöttem.

Hiába érzem ezt vele és az életemnél is jobban szeretem - mert így van - és nem utolsó sorban ő a fiam apja, és a leendő gyermekemé is ha ő ezt még nem is tudja. Ami ezt illeti meg kell találnom a megfelelő pillanatot amikor elmondom neki. Ezúttal nem fogom mégegyszer azt a hibát elkövetni, hogy eltitkolom előle. Ő ismét megbántott amikor megcsalt Ninával, én nem fogok ismét okot adni rá, hogy utálhasson.

Talán egy kis elégtételt jelent nekem, hogy nemcsak én fogok szenvedni a hiányától. De végtére is ezt magának köszönheti. Képtelen vagyok ismét megbízni benne, még akkor sem amikor mindennél jobban szeretem. Nemtudnék nyugodtan mellette élni, attól féle, ha egyszer akár egy kisebb vitánk is akkor kinek az ágyába rohan. Ebből épp elég volt egyszer. Soha többé.

Egyetlen percet sem bántam meg amit vele töltöttem, hiszen életem legszebb perceit köszönhetem neki. Mégis talán hiba volt. Nem kellet volna engednem neki. Akkor magam is sok szenvvedéstől kíméltem volna meg.

Ezért is engedtem most neki. Ha ő nem is tudta én igen, hogy ez a csók lesz az utolsó. Vagyis részben, hiszen a film miatt lesz még, de akármilyen nehéz is lesz az legalábbis részemről szigoróan csak színészi csók lesz. Ez az utolsó igazi csókunk.

Ennek a gondolatába is belefájdult a szívem, mégis tudom, hogy így lesz a legjobb. Neki talán nem való ez a hűséges férj szerep, inkább az a nőcsábász amilyen akkor volt mikor megismertem. Hiába mondta, én láttam rajta, hogy képes változni. Teljesen sosem fog. Egy szép nő, vagy egy kis részegség és rögtön másik nő ágyában köt ki. Ez az amire, főleg az állapotomban nincs szükségem.

Így hát minden pillanatát kiélveztem ennek a csóknak. Rob egyszerre szenvedéllyel ugyanakkor mérhetetlen gyendégséggel csókolt.

Apró csókokat hintettünk egymás ajkaira, majd elváltnk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte, és ismét azzal a szóval ajándékozott meg, ami mindennek ellenére még mindig a világot jelenti nekem. Mégis tudom, hogy miután hallja a döntésem soha többé nem hallom tőle.

- Szeretlek - suttogta, és a szemembe nézett.

Amellett, hogy a tekintete ezerszeresen is ezt az érzést sugallta felém, tudtam, hogy jól döntöttem. Akármennyire is fáj, és ismét eszembe jutott mit tett velem. Nem szabad engednem neki.

- Most már tényleg jobb lenne ha elmennél - mondtam, miközben igyekeztem elkerülni a tekintetét.

- Nem. Nem fogom feladni Kris.

- Pedig jobb lenne. Én döntöttem. Az igaz, hogy ez jól megy nekünk, és jó együtt, de ennyi. Neked nem megy az, hogy hűséges maradj, én pedig nem kockáztatom, hogy mégegyszer vagy isten tudja hányszor megcsalj. Nincs szükségem még több szenvedésre.

- Soha többé nem fordul elő. Bármit megteszek, hogy megbocsáss.

- Ez már nem elég Rob. Én eldöntöttem. Ennek vége. Végérvényesen.

- Nem teheted ezt. Tudom, hogy te is szeretsz. Nem lehet vége - mondta ezt már kissé idegesen, vagy inkább kétségbeesetten.

Ebben a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja,és rögtön a belépő felé kaptuk a tekintetünket.

Steve lépet be, nem kis meglepetésére én még mindg a kádban voltam, Rob pedig mellettem volt persze csak a fürdő mellett.

Láttam a férjemen, hogy ha nem is akarja láttatni, hogy rosszul esik neki.

- Menj el Rob - mondtam neki, de nem néztem rá.

Mintha egy dühös morgást hallottam volna felőle, a következő pillanatban pedig hangosan csapódott az ajtó, én pedig Steveel maradtam.

Ha nem lettem volna csurom vizes biztos a karjaiba bújtam volna. Ő mintha ahogy mindig is olvasott volna a gondolataimban. Egy nagy törölközőt nyújtott felém amit magam köré csavarva kisegített a kádból.

Rögtön a karjaiba zárt, és igyekeztem nem előtte elsírni magam.

- Vége? - kérdezte hirtelen, és tudtam mire érti.

- Igen - válaszoltam határozottan.

- Biztos vagy benne Kris? Nem kellene hogy . . . . .

- Nem. így lesz a legjobb.

- A bulit elhalasztottam, holnap megejtjük a szállodában már mindent elintéztem. Most pihenj inkább.

- Nem akarok egyedül lenni.

- Nem leszel egyesül. Soha - válaszolta Steve és a karjaiba véve a szobánkba vitt . . . .. .




/Rob/


Dühösen, és csalódottan vágtattam ki a szobából magukra hagyva őket. Meglepetésemre a ház üres volt.

Bár kissé korán érkeztem mégsem láttam mást. Visszamenni nem igen akartam, mégis elég jól eljöttem a szobából magukra hagyva őket, aminek a gondolata nem éppen nyugtatott meg. Sőt, Kristent sem kérdeztem mikor akar Rickyért jönni.

Nemtudom mi ütött belém, visszafordultam. Amint azonban elértem az ajtóig megtorpantam. Nem egészen volt becsukva, így egy kis résen be lehetett látni.

Amint belestem tudtam, hogy nem kellett volna. Egyáltalán itt lennem sem. A látványtól pedig egyenest földbe gyökerezett a lábam.

Emellett közben a szívem is darabokra tört a látottaktól. Már értettem mindent. A lábai elé tettem a szívem, ő pedig a földbe taposta. Ő képtelen megbocsájtani nekem, és most már az okát is tudom. Talán sosem szeretett ha képes ezt tenni? Vagy a férje mindig is fontosabb lesz neki?

Dühöt, csalódottságot, fájdalmat éreztem amíg őket figyeltem. Én sosem leszek elég jó neki. MIndig is Steve lesz a tökéletes férfi a szemében. Igaz, nem vagyok egy szent azok után amit tettem főleg nem, de ha tényleg szeretne akkor megbocsájtana, persze ha nem is rögtön. Amit neki is mondtam mindent képes lennék megtenni, hogy elnyerjem a bocsánatát.

Ezek után azoban rájöttem miért nem akarta. Tudhattam volna, hogy sosem fogja elhagyni a férjét. Csak tudnám akkor mire volt jó ez az egész?

Az idő amit együtt töltöttünk, ha nagy részét titokban is, most szinte semmivé foszlott. Talán igaza van, és nekünk ez nem menne. És nemcsak miattam. Ő sosem fogja elhagyni a férjét, nekem pedig már eszemben sincs többé ennek a megmásításáért bármit is tenni. Ha az enyém is lehetne teljesen magamnak akarom. Ami nyílvván sosem valósul meg. Stevel nem kelhetek versenyre.

Ezek után pedig megpróbálni sem akarom. El kell fogadnom, hogy így döntött. És elnézve őket felesleges is lenne. Ki tudja Kristen hányszor volt együtt vele mialatt együtt voltunk, vagy azóta, hogy összevesztünk?

Hiába okozott a látvány mérhetetlen fájdalmat képtelen voltam elszakítani a tekintetem róluk.

Kristen a férje karjaiban volt az ágyban és csókolóztak.

Elég volt, eleget láttam - mondtam magamnak és szinte fejvesztve rohantam el onnan. A nappaliban azonban megálltam.

Kerestem valamit amire irhatok.

"Ricky pár napig velem marad, nálam vannak Lizzyék is. Te pedig élvezd ki az időt a férjeddel. "

Aláírni tudtam, hogy felesleges. Legszívesebben mást írtam volna, de igyekeztem a dühöm féken tartani.

Ledobtam a cetlit az asztalra hátha az enyelgés után észreveszik és eljöttem , vagy az elviharzottam talán jobb kifejezés.

Szinte őrült módjára vezettem haza. Így pillanatok alatt otthon is voltam. Nem volt még olyan késő, de Lizzy és Tom felkapták a fejüket amikor megláttak. Az arckifejezésem láttán pedig rögtön faggatóznki kezdtek.

- A fiam?

- Alszik - válaszolta Tom.

- Mi a fene van veled? Majd felrobbansz tesó - kérdezte Tom.

A majd felrobbanok, pedig elég finom megfogalmazás az érzéseimre.

- És milyen volt a buli? - kérdezte ezúttal Lizzy.

- Fantasztikus - válaszoltam szarkasztikusan, de persze tudták valami nem úgy sült el ahogy akartam. Sőt, a lehető legrosszabbul.

- Ajajj, valami nagyon nem oké. Mi volt? Nem sikerült megpuhítanod Krist?

Erre válaszolni sem tudtam, a telefonom üzenetett jelzett. Amint a névre pillantottam hogy kitől jött, szinte ölni tudtam volna.

- Gyorsak voltak - jegyeztem meg dühösen.

- Kik voltak gyorsak?

- Kris és a férje. Mikor eljöttem még az ágyban voltak - mondtam, és mindkettőjük arcára fagyott a mosoly a kijelentésem hallatán.

- Mi? Miket beszélsz? Biztos, hogy . . . .

- Igen Lizzy. Láttam őket, de hagyjuk jó? Nem érdekel. Hallani sem akarok többet róla. Ő papolt nekem, és nem akartam megbocsájtani, meg a hűségről miközben a férjével is együtt van, és talán mindig is volt.

- Biztos, hogy ez nem igaz. Ő szeret téged.

- Az látszik mennyire - feleltem fintorogva.

- Haver ne hamarkodd el. Biztos csak bosszantani akart.

- Ugyan Tom ezt te sem hiszed ugye? Akkor már nemtudták, hogy még ottvagyok. Az ágyban voltak Tom, ezen semmi félreérthető nincs.

Mindkettőjük arcán szánalmat és sajnálatot láttam. Én magam is ezt éreztem. De ezzel együtt el is határoztam magam, főleg Steve üzenetét látva.

Kristennek nem volt igaza. Érte képes voltam megváltozni, de felesleges volt. És talán jobb is ha azt hiszi, hogy neki volt igaza. És segíteni fogok neki ebben. Ettől a perctől kezde ő nem létezik számomra. Csak a fiam anyja, és a kollégám. Ennyi, nem fogom kimutatni mit is érzek, hogy mennyre fáj hogy így lett vége.

Ha ő így, akkor én is. Elérte ezzel, hogy olyan legyek, úgy gondolkozzak amilyennek ő leírt, és amilyen valójában nem vagyok. Vagy, már nem vagyok. De ő most ilyenné tett.

Lizzy és Tom érdekesen méregettek, rögtön tudták, hogy valamit forgatok a fejemben, de eszemben sincs hallgatni rájuk. Nem fogok többé ezen rágódni. Ezt akarta, megkapja.

A telefonomért nyúltam és tárcsáztam. Rögtön meg is hallottam a hangot amit vártam.

- Szia! Ráérsz LA-be jönni? - kérdeztem.

- Igazságszerint itt vagyok. Volt pár dolgom itt. Miért?

- Gondoltam holnap elkísérhetnél egy partira este. Persze csak ha van kedved - mondtam, de volt egy olyan sejtésem, nem kell sokat győzködni.

- Persze, örömmel. - érkezett is a válasz rögtön.

Elmondta hol lakik éppen és megbeszéltük, hogy érte megyek.

- Akkor holnap találkozunk - mondtam, miközben mosolyogni hallottam.

- Már alig várom - jött a válasza, majd elköszöntünk egymástól.

Amint letettem nekem támadt a nővérem, és persze Tom is, akik sejtették mre készülök.

- Ugye csak rosszul hallottam? Ne csinálj hülyeséget Rob - kérte Lizzy.

- Ennél rosszabb már úgysem lehet. Nem érdekel többé Kristen. Hagy legyen csak neki igaza. Én végeztem vele. És ezzel lezártnak tekintem a témát - néztem rájuk jelentőségteljesen, hogy tudják nem akarok erről hallani többet.

- Ha jól sejtem, akkor én se beszélhetek vele? - kérdezte Lizzy, és tudta miért kérdezi.

- Azt csinálasz amit akarsz. Te tudod. Holnap még nálam lesz Ricky gondolom a parti után elviszi, de hétvégén mindenképp elakarom hozni. Ő addig is szórakozhat a férjével - tettem hozzá cinikusan.

- Egek haver, ne csináld ezt. Ez nem te vagy. Csak rendbe lehetne hozni valahogy - mondta Tom.

- Mondtam, hogy nem érdekel Tom, azt is, hogy hanyagoljuk ezt. Megyek megnézem a fiam - mondtam nekik és a szobája felé indultam.

Most már tényleg csak ő maradt nekem. Mindent elfogok követni, hogy velem lehessen. Őt nem fogja elszakítani tőlem Kristen. És amint lehet szeretném majd a nevemre is venni a fiam.

Most ő a legfontosabb nekem, és hogy minden erőmmel azon legyen, hogy az anyját kiverjem a fejemből. . . . . .



/Kristen/


Reggel a férjem ölelő és biztonságot nyújtó karjaiban ébredtem. Ő aludt még, így amilyen óvatosan csak tudtam kimásztam mellőle és a konyhába indultam.

Furcsa volt, hogy nem rögtön a fiamhoz kell menni, és már hiányzott is. De annak ellenére, hogy így történtek a dolgok az apjával, biztos vagyok benne, hogy imádja Rickyt és jó kezekben van nála. Ez az amiben sosem fogok kételkedni.

A konyhába menet megakadt a szemem valamit. A papírdarabért nyúltam ami a nappaliban hevert azt asztalon. Rögtön felismertem az írást. Viszont amint megláttam mi állt rajta, éreztem, hogy nem először törik darabokra a szívem. Mégis tudom, hogy így lesz a legjobb.

Robbal nem működött ez a dolog nekünk.

Hirtelen Steve átkarolta a derekam visszarántva a valóságba.

Steve a kezemben tartott papírra pillantott.

- Semmi baj - mondtam neki, amikor látta, hogy rosszul esnek Rob szavai.

- Mikor hozod haza Rickyt?

- Szerintem a parti után elmegyek érte.

- Biztos? Ne menjek én? - kérdezte Steve.

- Nem kell, köszönöm. Egyébként is nem leszünk egyedül ott lesz Lizzy és Tom is - mondtam, bár Lizzytől tartok kissé, hiszen nem valami szépen végződött az utolsó találkozásunk, amikor végül is jogosan nekem esett mikor kiderült, hogy Ricky Rob fia, még londonban.

- Ahogy akarod.

- Menned kell ma valahova? - fordultam a férjem felé.

- Csak a szüleimhez szeretnék átmenni.

- Ha gondolod elkísérlek, estig van időnk.

- Örülnék neki, és anyuék is - mosolygott rám.

Így egy kis reggeli és öltözködés után meglátogattuk Steve szüleit. Mindig is nagyon jól kijöttünk, egy szép délutánt töltöttünk velük. Persze hiányolták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de legközelebb ők látogatnak meg bennünket.

Hazafelé mentünk amikor Ashely hívott.

- Eltudnál vinni Ashelyhez?

- Persze szívem, addig én beugrok az irodába, el kell még intéznem pár dolgot a fotózásra.

- Tényleg, az mikor is lesz?

- Két nap múlva. Este szólunk Robnak is, akkor már tudom pontosan hol lesz a helyszín - mondta Steve.

Rob nevének említésére fájdalom lett urrá rajtam. Ezek után nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt ez a film. Fogalmam sincs képes leszek e végigcsinálni. De már nincs vissza út. Én döntöttem így.

Csak kollágák leszünk, és ő a gyermekeim apja. Ennyi. A gyerekekről jutott eszembe a baba akit várok. A hasamra simítottama kezem ezt Steve is észrevette mikor rám pillantott.

- Mikor mondod el neki?

- Még nemtudom - mondtam, mert tényleg fogalmam sincs róla.

Steve erről nem is faggatott tovább.

- Hamarosan mennem kell majd az orvoshoz, ultrahangot is csinál majd. Lehet, hogy elviszem magammal. Ezúttal nem titkolom el előle. Joga van tudni, még akkor is ha már a gyerekeken kívül semmi közünk egymáshoz.

- Igazad van. De abban is biztos vagyok, hogy amint megtudja, hogy ismét gyereket vársz tőle, megváltozik a véleménye és ismét téged akar majd.

- Nemhiszem. Az üzenetéből is biztos vagyok benne, hogy elfogadta amit kértem tőle, és hogy most már tényleg vége.

- Meglátjuk. És addig is Ricky? Ha a nevére akarja venni?

- Minden joga megvan hozzá. És ezt a fiamtól sem tagadám meg. Erre én is gondoltam már, de ő is akarja majd biztos vagyok benne.

Megkértem Stevet hogyha lehet egy kicsit hanyagoljuk a Rob témát. Nemsokkal később már Ashelynél voltam, addig ő bement a stúdióba.

Nagy meglepetésemre Nikki is vele volt. Jó volt velük lenni, de persze amint megláttak tudták, hogy lesz mit mesélnem. Így is volt, őket ismerve tudtam, hogy mindenről kifognak faggatni. Nem is tévedtem.

De jó volt beszélni valakivel, még ha nem is nagyon értettek egyet a döntésemmel, mellettem vannak.

- Mit szólnál ha mi is elkísérnénk ma este? Steve elhívott minket is - mondta Ashely.

- Igen? Nem is mondta.

- Gondolom arra gondolt hogy melletted lehetnénk,és persze ő is tudja, hogy akármikor.

- Köszönöm csajok.

- Tudod, hogy számíthatsz ránk - mondta Nikki is, és persze emellett mindketten felvoltak dobva az esti parti gondolatától.

Késő délután volt már amikor a csajok még elrángattak egy gyors vásárlásra, majd engem kitettek otthon, ugyanis ideje volt készülni a partira.

Mire hazaértem már Steve is otthon volt, épp a fürdőben volt.

- Bocs, hogy késtem.

- Tudom, a csajok - mosolygott rám.

- Igen, tudod milyenek. Egyébként köszönöm, hogy szóltál nekik.

- Gondoltam örülnél neki ha ők is eljönnének. Lesz pár köröm, beszélni pár emberrel addig sem lennél egyedül, meg a csajoknak is tetszett a parti ötlete.

- Azt sejtettem - mondtam nevetve.

- Menj öltözz nyugodtan még van időnk.

Így a szekrényem felé vettem az irányt, ahol ki volt készítve a ruhám. Nem esve túlzásba kisminkeltem magam, és megcsináltam hajam.

- Gyönyörű vagy - szólalt meg. Jól áll neked a hullámos - tette hozzá végigsimítva a hajamon ami most egyenes helyess hullámosan omlik a vállamra.

- Gondolom ezt tőle van - pillantott a nyakamban logó ékszerre.

Lehajtottam a fejem és a kezembe vettem a láncot amit valóban tőle kaptam, és amitől akármi is történt nem fogok megvállni. Ez mindig is emlékeztetni fog a boldog percekre amit vele töltöttem.

- Sejtettem. Nagyon jól áll - válaszolta Steve miután a hallgatásomat igennek vette.

- Indulhatunk? - nyújtotta felém a karját elterelve a gondotaim, amiért hálás voltam.

Kocsival nem volt messze a szálloda ahol a parti volt. És ismerős is volt a hely. Egyszer már tartottunk itt egy partit. Akkor is itt volt Ő. Még mindennek az elején.

Akkor este megcsókolt mikor a kertben a szökőkútnál álltam.

Lehunytam a szemem, és szinte újraéltem a pillanatot. Bár ne tettem volna, mert még jobban fájni kezdett a szívem.

Amint megérkezdtünk a gyomrom görcsbe rándult a gondolattól, hogy ő is itt lesz.

A jó időnek köszönhetőn a kertben volt a parti, csodás díszítéssel, és rengeteg vendéggel, akik a film miatt vannak itt.

Amint beléptünk sokan jöttek oda köszönni nekünk. Vesztemre Stevet el is ragadták mellőlem. Én pedig pont most nem akartam egyedül lenni.

Akaratlanul is egy valakit kerestem az emberek között, de hiába. Nem láttam,legalábbis egyenlőre. Pont ekkor jelent meg mellette Nikki és Ashely.

- Csodásan nézel ki - mondta Nikki.

- Ahogy ti is.

- Alig várjuk a filmet, fantasztikus leszel. Nem is gondoltam volna, hogy színészkedésre adod a fejed - kezdett bele Nikki.

- Hát ezt én sem. Meglátjuk mi lesz belőle.

- Fantasztikus leszel, és már vagy is - hallottam meg mögülem Steve hangját, aki köszönt a lányoknak, majd mellém lépett és a derekamnál fogva magához vont.

Kissé talán furcsa volt, főleg, hogy nem beszéltünk még, hogy mi is lesz velünk, a házasságunkal, de előbb utóbb ennek is eljön az ideje.

- Sziasztok -lépett ekkor hirtelen mellénk Tom karon fogva Lizzyvel.

- Sziasztok - üdvözöltük őket.

Tom megölelt, Lizzy pedig egy mosolyt küldött felém.

Szinte a nyelvemen volt, hogy megkérdezem, hol van Ő de igyekeztem visszafogni magam.

- Valamikor ha lesz időd beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte Lizzy.

- Persze - válaszoltam mosolyogva, miközben belül féltem ettől, hogy mit is akar mondani. Tekintve az utolsó beszélgetésünre, ami nem alakult valami fényesen.

- Ricky?

- Anyuékkkal van. Meglepték Robot és eljöttek. Nagyon örültek, hogy a picivel lehetnek, ők is imádják - mondta Lizzy.

- Nagyon hiányzik már.

- Este elviszed? - kérdezte Lizzy kissé talán szomorúan a gondolatra.

- Igen, már nekem is hiányzik. De az apja bármikor eljöhet hozzá vagy érte - mondtam Lizzynek.

- Ajajjj - hallottuk meg hirtelen Tom hangját. Mit csinál ez az idióta? - tette hozzá hallkan, de mivel mellettem állt tisztán hallotam. Követtem Tom tekintetét ami a bejárat felé nézett.

Úgy tűnik ez hiba volt. A látványtól hirtelen teljesen ledermedtem és elfogott a fájdalom, és a düh.

Rob lépett be, de nem volt egyedül. Egy nőt ölelgetett szorosan magához miközben mosolyogva társalogtak.

Nem is akármilyen nőt. Steve szorosabban vont magához, ami azthiszem, jól is jött mert nem sok kellett, hogy összeessek.

Rob Ninával jött. És elnézve őket nemcsak baráti viszonyban . . . . . . .







UI: Igen, Ninával ő egy másik nő, nem az akivel Rob megcsalta :D majd minden kiderül időben :)