2012. október 13., szombat

50. - Utolsó fejezet

Sziasztok!
Nem is mondok sokat inkább majd a végén. Inkább jöjjön az utolsó fejezet :)

50.fejezet

/Kristen/


Azt hiszem, bár lehet, hogy már milliószor mondtam és gondoltam ezt de akkor ismét kimondhatom, hogy életem legszebb napjára ébredtem.

És nem akárkinek a karjaiban. Rob ölelő karjai zártak körbe, és tettek olyan boldoggá amiről sokan csak álmodnak, nekem pedig megadatott.

Rob feleségeként ez az első napom, de végre most már nyugodt boldog életünk lehet, és még sok sok ilyen reggel és nap vár ránk.

Kivételesen én ébredtem előbb. Óvatosan nehogy felébresszem fordultam meg a karjaiban, hogy csodálhassam az arcát. Édesen aludt mellettem, nekem pedig a szívem majd kiugrani készült a helyéről, hogy tudom enyém ez a férfi, és a szerelme is ami a legboldogabb nővé tesz a földön.

Egy ideig csak néztem őt miközben a mosolyom végig ott ragyogott az arcomon. Aztán nem bírtam tovább és egy két finom puszit adtam az arcára. Ekkor kezdett ébredezni, mert a csókjaim közepette éreztem, hogy elmosolyodik, majd megpillantottam a világ legszebb szürkés kék szempárját, amiből ugyanaz a boldogság és szerelem sugárzott mint az enyémből.

Egy végtelennek tűnő pillanatig elmerültünk egymás tekintetében, majd hirtelen mint egy éhes oroszlán aki a prédára veti magát ő ugyanúgy fordult velem egyet hirtelen, hogy én kerüljek alá, miközben egy halk sikkantás hagyta el a szám ami végül nevetésbe fulladt. Ami nem tartott soká, mert valami egészen más kezdett felébredni bennem, miközben Rob ajkai a nyakamra tévedtek, hogy oda hintse csókjait.

Közben pedig egyetlen szót suttogott a fülembe, de ami mindent jelentett számunkra, és ahogy eddig ezt is ezerszer, a hátralévő életünkben is mindig elsuttogunk egymásnak.

- Szeretlek.

Én pedig boldogan viszonoztam. Most és mindörökké.

Majd folytatta a csókjainak osztogatását, és ismét megbizonyosodtam róla, hogy ez a legszebb reggel. Sőt minden reggel ilyen szép lesz.

Később mikor elég nehezen elszakadtunk egymástól, elfogyasztottunk egy reggeli szerűséget az ágyban, utána viszont ideje visszatérni a mennyországból a földre. Bár ahogy ez megtörtént rájöttünk, hogy nekünk bárhol jó, csak együtt legyünk. És ideje volt elhagyni ezt a paradicsomot, és haza indulni.

- Imádok itt lenni, és jó lenne még maradni, de nagyon hiányoznak a kicsik  - vallottam be kicsit szégyenlősen Robnak miközben összepakoltunk, és felöltöztünk.

- Ezzel én is így vagyok kicsim - mondta nevetve, majd a karjaiba zárt.

- Most szerintem mindketten minden időnket velük akarjuk tölteni, de jól is van ez így, a gyerekeinkkel. Lesz még időnk magunkra, mellettük is, és egy egész csodaszép élet vár ránk - tette hozzá Rob.

- Igazad van. Remélem jól vannak.

- Biztos. Lizzyék vigyáznak rájuk. Remélem Tom nem rontja el a lányunk - mondta Rob nevetve, és ezen én is elmosolyodtam.

- Ki tudja talán ő is így megváltozik mint te.

- Hát ha annak idején mielőtt akkor este a bárban találkoztunk volna és valaki ott nekem azt mondja, hogy egy két évvel később nekem feleségem és két gyerekem lesz, szerintem kiröhögtem volna. Valahogy akkoriban nemtudtam elképzelni. Persze egyszer szerettem volna, de akkor olyan nagyon nem illett az életembe ez a kép. De jöttél te, a fiunk és minden megváltozott. És ezért csak hálás lehetek a sorsnak, hogy akkor az utamba sodort téged. Vagyis a karjaimba - tette hozzá Rob és hirtelen előttem is újra lejátszódott az a pillanat. Amikor megpecsételődött a sorsunk.

- Örülök, hogy nem bánod - mondtam neki nevetve.

- Főleg neked köszönhetem ezt, hogy ilyen szép családom van, egy ilyen szerelem, és két csodaszép gyermekem. Mindennél jobban szeretlek tieteket - vallotta be Rob miközben szorosan a karjaiban tartott, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a karjaim.

- Mi is téged szívem. Ki tudja, valószínű a fiunk sem lenne ha akkor nem találkozunk. Nemtudom Stevevel hogy alakult volna az életünk, de te pont jókor voltál jó helyen. Nem őt szánta nekem a sors hanem téged - mondtam neki.

- És nem bánod? - kérdezett rá és mintha egy kis szomorúságot láttam volna a szemében amit nem értettem. Lehet, hogy Steve említése miatt. Valamiért néha mintha még lett volna emiatt egy kis kétsége. Vagy nemtudom minek írjam le ezt.

- Egy cseppet sem. Ezen pedig ne edd magad. Eleinte én is rosszul éreztem magam emiatt, és furcsa volt, de már nem. Tudom, hogy szeret, de ami szerelem volt részéről, már csak szeretet. Szereti Susant-t és a kislányt is mint a sajátját, ugyanúgy ahogy Rickyt is, és már nincs bűntudatom emiatt. A sors, az élet gondoskodott róla, hogy ő is boldog legyen. Minket nem egymásnak szántak. Nemtudom annyira eddig nem hittem ez ilyesféle dolgokban, de ő csak egy mellékvágány volt, aminek hála végül nálad értem célba. Egy boldog mellékvágány, mert sokat, és boldog perceket köszönhetek neki, de végül mind a ketten megtaláltuk az igazi boldogságot.

- Most neked van igazad. Köszönöm - suttogta miközben a nyakamba lehelt egy csókot.

Éreztem, hogy az iménti kis mondókámmal megnyugtattam őt, és hogy most már tényleg minden tökéletes. Semmi, és senki nem áll közénk.

- Oké. Elég a régi, jó és rossz emlékekből. Most már ha emlékszünk is csak a jóra, és csak a jelenre, és a jövőre gondolunk - egyeztünk meg Robbal, majd boldogan, szerelmesen tettünk egy utolsó sétát a meseszép parton.

Esteledett mikor elhagytuk a paradicsomot és hazafelé repültünk.

Tom jött elénk, és persze rögtön faggatni kezdett minket. Azt hiszem ezzel meg is cáfolta a nem olyan régi gondolataink. Ő már csak Tom, és sosem változik. De nem is baj, így szeretjük őt.

- Na milyen volt fiatalok? Minden mocskos részletet akarok - kacsintott ránk, de persze semmi ilyesmit nem kapott meg, inkább mi faggattuk a kicsikről.

- Ó velük minden oké. Bár Lizzy kezd féltékeny lenni - bökte ki mire Robbal kérdőn pillantottunk rá.

- Imádok a kis hercegnőmet. És ő is engem, szóval remélem hamar felnő, és tuti, hogy egy olyan bomba kis csaj lesz belőle mint az anyja - kacsintott rám Tom.

- Na csak lassan a testtel haver. Legyen elég neked a nővérem. A lányomtól pedig el a kezekkel haver. Hozzatok össze egyet magatoknak - ütögette meg a barátja vállát Rob, miközben ő sem tudtam leplezni a nevetését Tom bolondságai miatt.

- Ezt a tesódnak javasold. De ki tudja majd idővel miért ne?

- Te mint apa? Na erre fizetek én be - mondta neki Rob.

- Miért? Látod mi lett veled is, én is megváltozhatok - mondta felszegett állal Tom.

- Igaza van szívem - pillantottam Robra. - Biztos jó apa lenne belőled - céloztam ezt Tomnak.

- Kösz Kris, ezért imádlak. Tudtam, hogy te mellettem állsz - nyomott egy puszit az arcomra vigyorogva Tom, mire Robnak se kellett több. Rögtön mellém lépett és birtoklón a karjaiba zárt.

- Na most már a feleségem is haver?

- Nyugi. Nála nem lenne esélyem. Ő téged imád, bár nem értem miért? Én sokkal jobb arc vagyok,de te tudod Kris - mondja Tom ekkor már Robbal lassan ott tartottunk, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől miközben Tom hazafelé vitt minket.

- Hát haver neked semmi esélyed. Ez már tuti - mondja neki Rob.

- Mire? - kérdez vissza Tom.

- Hogy megváltozz - válaszolta nevetve Rob, és igyekeztem én is leplezni a feltörni készülő nevetésem.

Nemsokkal később, és tovább hallgatva Tom bolondságait hazaértünk.

Hihetetlen, és a legboldogabbak közé tartozik az életünkben az elmúlt két nap, és most már itt a tudat is, hogy férj és feleség vagyunk, de ahogy én úgy Rob is szinte fellélegzett amikor hazaértünk. És szerintem mindketten csak egy dologra vágytunk.

Hogy végre magunkhoz ölelhessük a kicsiket.

Nem is hiába szinte rohantam befelé, míg Rob és Tom behozták a cuccainkat a kocsiból.

Mire Rob belépett én már egy picit letámadtam Lizzyt, és már a karjaimban is tartottam az én gyönyörűségem.

Hailey csodás mosollyal az arcán, és csilingelő nevetéssel fogadta, hogy a karjaimba vettem és agyonra puszilgattam őt.

Ezután lépett be Rob is, aki mivel láttam, hogy a lányunk foglalt Ricky felé igyekezett.

- Apaaa - mondogatta édesen a fiunk miközben Rob felé nyújtotta a karjait, aki pillantok alatt felvette őt, és olyan boldogan és szeretettem ölelgette magához mint én a lányunkat.

Utána pedig Rickyvel a karjaiban engem és Haileyt is magához ölelt. Mi pedig boldogan bújtunk  hozzájuk. Rob pedig csak addig ügyeskedett míg odaadtam neki Haileyt is, és mindkét csöpségünk a karjában volt. Engem pedig még nagyobb boldogság öntött el hármójuk látványára.

Lizzynek is hasonló gondolatai lehettek mert a következő pillanatban meg is örökítette  a képet, ami megy is majd a családi albumba a többihez.

- Este egy vacsi anyáéknál? - kérdezte Lizzy.

- Tényleg, azt hittem ők is átjönnek?

- Nem akartak zavarni, gondolták, hogy a kicsikkel akartok lenni, de üzenik, hogy vacsira mindenképp várnak titeket. Erről jut eszembe mi megyünk is, beígértük, hogy segítünk anyának.

- Akkor segítek én is, a fiúk addig ellesznek a kicsikkel.

- Maradj csak Kris. Tommal megyünk, ti pedig maradjatok a gyerkőcökkel - mosolygott rám Lizzy majd megöleltem a sógornőmet sőt Lizzy elmesélte, hogy a ritkán látott Vic is nemsokára meglátogat majd minket. Rob ettől a hírtől még boldogabb lett és persze én is.

Így tehát a mai délutánt négyesben töltöttük.

Egyszerűen néha még mindig alig tudtam elhinni, hogy ez igaz és ilyen boldogok vagyunk. És főleg, hogy ennyi minden után itt van a lányunk is, és hogy minden ennyire tökéletes. Néha azért ha erre gondolok a kevésbé szép emlékek is előjönnek, hogy emlékeztessen, hogy nem mindig jó dolgokon mentünk keresztül. De így belegondolva, és látva ezt a képet ami éppen elém tárul, Robot a két gyerekünkkel, azt mondom, minden perce megérte még a szenvedésnek is. Mert azért kijutott abból is nekünk.

De ha valaki megkérdezné, hogy végigmennék e újra ezen az úton, tudván, hogy mennyit kell megszenvedni ezért a boldogságért habozás nélkül vágnám rá ez igent. Minden perc megérte, és be is igazolta nekünk az élet, hogy a boldogságért tényleg meg is kell szenvedni. De mi ezen már túl vagyunk, és megkaptuk a jól megérdemelt boldogságunkat.





Ez a csodás délután után indultunk el Claireékhez. Akik már nagyon vártak minket.

Tom és Lizzy is itt voltak. Richard Rickyt vette át Robtól és vitte a kert felé ahol a vacsora várt minket, Tom pedig természetesen Haileyt vette át tőlem.

Robtól ezért kapott egy sanda pillantást amin én csak nevettem, Claireék persze nem értették és Lizzy sem, de Rob beavatta őket és ők sem bírták ki nevetés nélkül. De Tom  nem foglalkozott senkivel, csakis Haileyvel, aki teljesen elbűvölte a bolond Tomot.

Mégis öröm volt így látni őket, és tudni, hogy ilyen barátaink vannak. Hogy mennyire szereti  a lányunk és, hogy bármikor számíthatunk rájuk.

Így az esténk is akárcsak a délutánunk fantasztikusan telt.

A kicsik imádják a nagyszülőket, akárcsak Lizzyéket. Claire felajánlotta, hogy este szívesen vigyáznak rájuk ha egy kicsit még kettesben akarunk lenni. Megvallom nagy volt a kísértés, és ezt láttam Rob szemében is, de most inkább a kicsikkel együtt akartunk lenni. De így is este egész későig velük voltunk.

Igaz késő is volt, de Ricky még mindig elég virgonc volt, de Hailey már korán kidőlt, így jobbnak láttuk menni. Igaz ahogy hazaértünk egy egy fürdetés várt rájuk, amit az apukájukkal együtt végeztünk el, majd mindkettőjükre várt az ágyikó.

Rob Rickyt fektette le, aki mivel eléggé eleven volt ma szinte rögtön el is aludt. Én pedig a kis hercegnőnket tettem le, és egy darabig mellette voltam míg el nem aludt. Ekkor lepett meg Rob, és hátulról a karjaiba zárt és együtt csodáltuk ezt a kis hercegnőt.

- Mit szólnál te is egy fürdéshez? - kérdezte Rob a fülembe suttogva.

Nekem se kellett több, főleg, hogy hirtelen elképzeltem a jelenetet, miközben az érintéseit magamon éreztem, ajkaival együtt a nyakamon, és nem igen kellett noszogatni, hogy igent mondjak.

Előtte azonban még én is adtam egy puszit a fiunknak, majd magukra hagytuk őket, Hailey figyelőjét persze magunkkal vittük hátha felébredne. De szerencsére nagyon jó baba és jól is alszik, de azért biztos ami biztos, és még neki sűrűbben is kell ennivaló így mindenképpen mindig ugrásra készen álltam, vagy éppen Rob ha engem hagyni akart pihenni.

De most egy kicsit magunkra maradtunk és ki akartuk használni a percet.

Ezúttal a fürdést választottuk a zuhany helyett. Robnak sem nagyon kellett győzködnie. Főleg miután a fürdőbe értünk.

Rögtön mámort okozó karjaiba zárt miután megnyitotta a forró vizet és pillanatok alatt a gőzölgő meleg fürdőben vetkőztettük egymást, majd elmerültünk a csodás vízben.

Persze egy percre sem szakadtunk el egymástól, csupán néha levegő miatt, de Rob ilyenkor is megoldotta a dolgot, hogy egy percre se szakadjon el tőlem, és ajkaim helyett a nyakamra hintette a csókjait, én pedig boldogan simultam a karjaiba. Kezeink is közben egymás testén kalandoztak, és sok időre nem is volt szükség, pillanatok alatt készen állt a testünk a másikéra.

Testünk úgy talált egymásra, és olvadt össze mintha egy kirakós darabkáit illesztettük volna össze. A sors egymásnak teremtett minket efelől semmi kétség, mi pedig boldogan adtuk át magunkat az élvezeteknek.

Rob sem bírta sokáig csak beérni a csókokkal, ahogy én sem, és az ölébe ülve testünk teljesen összeforrt, belőlünk pedig egyszerre tört fel egy egy jóleső nyögés. Egy pár pillanatig egyikünk sem mozdult, csak kiélveztük a percet miközben egymás éhes tekintetében merültünk el.

Rob volt az aki nem bírta tovább és ajkaimra vetette magát, én pedig ekkor mozdultam meg rajta, és már szinte ezzel a mennyországba repültünk mindketten. Kezeink eközben édesen becézgették a másik testét, betöltve hangjainkkal az eddig csendes fürdőt miközben a csodás forró víz körül ölelte a testünket.

Kisvártatva egymás karjaiba borulva egy utolsó lökés után egyszerre ért el mindkettőnket a mámor és tüzijátékként robbant fel a testünkben. Fejem Rob vállára hajtottam és próbáltam normálisan lélegezni akárcsak ő miközben ujjai a hátam cirógatták.

Elváltam tőle, és ajkaira hajolva egy forró és édes csókot váltottunk majd ismét egy egy Szeretlek-kel pecsételtük meg a szerelmünket.

Ki tudja mennyi ideig ültünk így egymás karjaiban, de egy idő után kezdett kihűlni a víz, és muszáj volt elszakadnunk egymástól. Rob többé kevésbé szárazra törölt mindkettőnket, majd egy selymes törölközőbe csavart, és a karjaiba kapott, hogy a háló felé vigyen ahol folytattuk amit a fürdőben elkezdtünk. Egy újabb, sokadik mámoros éjszakát töltöttem a férjem karjaiban és boldogított a tudat, hogy még sok sok ilyen és ennél szebb éjszaka és nap vár ránk . . . . .



A napok, hetek csak úgy teltek és mi boldogabbak voltunk mint valaha.

Robbal, Rickyvel és a kis Haileyvel. Minden időnket együtt töltöttük, de persze sok időt, főleg az éjszakákat csak kettesben töltöttük Robbal. Ezek voltak a mi pillanataink.

Hailey napról napra szebb és nagyobb is lett, akárcsak Ricky aki már a húga nevét is ki tudja mondani és imád vele lenni. Azt hiszem ez egy szülő számára a legszebb pillanat amikor a két gyermekét együtt látja így. Azt hiszem Ricky mindig is  a nagy testvér lesz Haileynek, aki mindig vigyáz majd rá. Már most kicsinek is az. Robbal imádjuk ezeket a pillanatokat.

- Majd ő távol tarja tőle a pasikat - szokta ilyenkor mondani.

- De azért remélem lesz olyan akit a közelébe enged.

- Csak akkor ha mi lecsekkoltuk. És persze ha a srác annyira fogja szeretni őt ahogy én téged. Akkor lehet róla szó - mondta nevetve Rob egyik nap mikor a kicsikkel a kertben töltöttük  a napot.

Az apuka aki már most félti a kis lányát a pasiktól. Csak mosolyogni szokta ezen, főleg mikor Tom is itt van. Na belőle aztán meg dől a hülyeség és a hasonló mondatok, főleg ha az ő hercegnőjéről van szó.

De nem bánom, amíg ennyire szereti a lányunk. Lizzyvel ők is nagyon jól megvannak, sőt Tom a legjobb úton halad, hogy olyan legyen mint Rob, hogy őt is ennyire megváltoztassa a szerelem. És ehhez sokat segít Hailey is. Szerintem belőle is nagyon jó apa lenne. Noha ő most még ellenkezik a dolog ellen. De ki tudja meddig? Majd látják, a lényeg, hogy ők is boldogok.

Akárcsak Claire és Richard. Nagyon tetszik nekik az itteni élet, de ahogy Claire szokta mondani, nekik mindegy hol vannak csak a gyerekeik és az unokáik és mind a közelükben legyünk.

Ezzel mi is egyet szoktunk érteni. Ezért is csak hálás vagyok a sorsnak és Robnak, hogy ilyen családot kaptam tőlük.

És itt van még Steve. Megvallom eleinte hiányzott és persze még most is. Amit ha azt nézünk valahol kicsit érthető hiszen sokáig voltunk együtt, de ma már csak mint barátot szeretem, és azt hiszem ezt végre már ő is elmondhatja rólam.

Igaz már nem LA-ben lakik hanem elköltözött a párjához és a lányához de persze munka miatt jár LA-be, és ilyenkor persze mindig találkozunk.

És örülök, hogy ezeket a pillanatokat Rob sem ellenzi, sőt ő is velünk van ilyenkor. Van, hogy Steve a családját is elhozza. Sőt ha minden igaz hamarosan náluk is esküvő lesz és feleségül veszi Susant. És még újabb öröm hír náluk mert hozzájuk is hamarosan ellátogat a gólya. Susan ugyanis állapotos. Azt hiszem Steve-et még sosem láttam ilyen boldognak, és ez engem is boldoggá tesz, hogy így látom őt. Azok után amit értünk tett ő az aki leginkább megérdemli.

A filmünkről jutván eszembe annak óriási sikere lett mindenfelé ahol bemutatták. Ha bár sajnos tudomásul kellett venniük, hogy mi Robbal nem tudunk elmenni promózni a filmet. Be kellett érjék Tylerrel. Mondtam Robnak, hogy ő egy két premierre elmehetett volna, de ő hallani sem akart arról, hogy elmozdul mellőlünk.

Így miután megvolt az esküvő, a rövid nászút elvállaltunk egy két megjelenést itt LA-ben. Hol én hol Rob, hogy azért mégse mondják, hogy nem foglalkozunk a saját filmünkkel. És persze a rajongókkal is találkoztunk, hiszen hála nekik van óriási sikere a filmnek. Bár Rob szerint ez nem is csoda hiszen végül is majd sőt teljesen a mi életünkről szól, ami eddig sem volt éppen unalmas.

Néha azért beszélgettünk erről, és kérdezgettem Robot nem e hiányzik neki a filmezés rögtön nemleges választ kaptam.

- Semmi sem hiányzik ha ti mellettem vagytok - szokta mondani és én mindig hiszek neki, mert ezzel én is így vagyok. Csak a szerelmünknek és a gyerekeinknek élünk. Ez a film amolyan kitérő volt nekünk, főleg nekem. Kipróbáltam szép volt jó volt, de most ők a legfontosabbak nekem.

Persze amikor tudjuk, vagy a nagyszülők éppen unokázni szeretnének olyankor van egy kis kimenőnk és elmegyünk szórakozni kicsit a barátokkal. Megvannak a törzshelyeink ahol persze felismernek minket, de ugyanúgy ahogy szerencsére és néha meglepő módon az utcán se támadnak le bennünket itt sem szoktak zaklatni. Még az elején egy interjúban elmondtuk mindketten mi a helyzet, és hogy nyugalmat szeretnénk.

Az persze néha megtörténik, hogy elmegyünk valahová akár a gyerekekkel a parkba, vagy vásárolni és egy egy rajongó odajön autogrammot kérni - amit hozzáteszek nekem még mindig furcsa, de közben jó érzés is - hogy nem küldjük el őket, de mindig aranyosan tiszteletben tartják a családunkat, az életünket.

Szóval ahogy a mesékben szokták mondani minden jó ha a vége jó és boldogan élünk amíg meg nem halunk.

Két csodás gyermekünkkel, és egy közelgő számunkra fontos dátummal és ha igaz Rob nem mondja tudom, hogy tervezni akart valamit, de ezúttal szerettem volna én elvinni őt valahova. Egy helyre ami nagyon sokat jelent nekem. És pont ma. Ezen a napon. A megismerkedésünk évfordulóján. Ami eleinte ugyanolyan napnak indult mint a többi, de remélhetőleg a vége olyan különleges lesz mint akkor.  . . . .





/Rob/





Egy fantasztikus, és fontos napra ébredtünk. Tudtam, hogy ő is tudja milyen nap van ma. Ezt ha akarnánk se tudnánk elfelejteni. Hiszen ezzel kezdődött minden. És ha hülyeségnek is hangzik főleg egy pasitól a mai napig hálát adok nem is tudom Istennek, a Sorsnak, hogy akkor este úgy alakultak a dolgok. Akkor kezdődött minden. Aznap este ismertem meg, szerettem bele. Kaptam tőle egy csodás kisfiút. És azóta még millió mindent, egy csodaszép élettel együtt.

Szerettem volna emlékezetessé tenni ezt a napot, de Kris megelőzött. Sejthette mire készülök, de most magának akarta a szervezkedést. Ebben persze a lányok Lizzy és Ashleyék örömmel segítettek neki. Én addig Tommal és a gyerkőcökkel anyáéknál töltöttem az időt. Sőt mivel estére szerveztek programot Rickyre és Haileyre anyák vigyáztak. Persze nem kellett kétszer kérni. Örültek ha a picikkel lehettek.

Mivel mi anyuéknál töltöttük a délutánt a lányok is átjöttek mikor esteledett. Kris hozott nekem ruhát és átjött megnézni a kicsiket. De anyuék rávettek, hogy maradjunk vacsorára. És utána Kris indulni akart haza én meg azt hittem én is megyek, mert mondta, hogy megyünk valahová este.

Akkor lepődtem meg mikor nem engedte.

Ehelyett körbeölelgette és megpuszilgatta a gyerekeket, a kezembe nyomta a cuccaim amit áthozott nekem.

- Itt találkozunk - mondta egy kacér mosollyal az arcán, majd kaptam egy sokat ígérő csókot és a lányokkal a nyomában elmentek haza.

Anyu csak mosolygott az értetlen arcomon amit vághattam. Volt egy olyan érzésem ő tudja miről van szó. De hiába is faggattam volna úgyse mondta volna el.

- Ne törd a fejed haver, inkább öltözzünk és nyomás. Akkor meglátod mire készül az asszonykád - veregette meg a vállam Tom, majd a figyelmét ismét Haileyre fordította.

- Anya?? - hallottam meg ezután Ricky hangját aki Kristen után nézett.

- Anya és apa ma ünnepelnek. De holnap együtt töltünk egy szép napot anyáékkal jó lesz kicsim? - kérdezte tőle anyu és az én okos nagy fiam egy beleegyező igennel egy nagy mosollyal válaszolt.

Egy nagy ölelést és puszit adtam neki, utána Haileynek is.

Ők az életem értelmei az anyukájukkal együtt és ezt amikor csak lehet elmondom nekik.

- Később találkozunk. Legyetek jók addig, és nemsokára alvás. Reggel jövünk a mamival. - köszöntem el tőlük egy egy ölelés és puszi kíséretében. Utána pedig anyu már majdnem kirugdosott minket, hogy menjünk már és ne várassuk meg a lányokat, ők majd ellesznek a kicsikkel. Holnap meg úgy is itt töltjük a napot náluk, ahogy legtöbbször hétvégén.

Így Tommal átöltöztünk és már úton is voltunk a cím felé amit Kristen nyomott a kezembe. Tom először nem értette a reakciómat amikor megláttam hová is megyünk.

Ahogy odaértünk rögtön egy idióta vigyor ült ki az arcomra.

- Itt ismertem meg Kristent.

- Ja tényleg. Akkor nem véletlenül itt vagyunk - mondta Tom.

- Nem bizony. Gyerünk, bent megvárjuk őket. A csajokat ismerve még nincsenek itt.

- Ebben van valami haver. Addig igyunk valamit - mondta Tom és a klub felé indultunk.

Nem láttuk sehol a lányokat, így a pulthoz mentünk, hogy addig igyunk valamit. Engem közben furcsa érzések járták át.

Ahogy beléptünk rögtön megrohantak az emlékek. Az első találkozásunk pillanatai, az az éjszaka. És még nem is sejtettem ekkor, hogy igaznak bizonyul a mondás, hogy a történelem ismét önmagát . . . .

Tommal rendeltünk egy egy ital mikor hirtelen a másik oldalamról valaki megérintette a karom és leült mellém a bárszékre.

- Iszol velem valamit szépfiú? - kérdezte egy szőkeség egy kacér pillantás kiséretében.

Nem mondom, hogy nem volt szép a csaj, és talán a régi, az akkori énem ha nem ismerném Kristent nem is utasítani vissza, de ez a Rob rögtön visszautasította őt. És a csaj mégsem vette a lapot.

Ekkor  szólalt meg mellettünk egy hang.

- Ahogy hallottam a pasi nem akar veled inni szívem - bukkant fel mellettünk a legszebb nő akit valaha láttam.

- Ugyan, csak kéreti magát. Miért magadnak akarod a cuki fiút? - kérdezte a csaj Kristentől igen magabiztosan.

Kicsit azért féltem Kristen mit lép erre, de azért ha első ránézésre nem is gondolná a kedves, aranyos Kristenről tud ő harcias amazon is lenni aki megvédi azt ami az övé.

- Ó szívem ez a cuki fiú már régen foglalt igaz édes? - fordult felém a legszebb mosolyával miközben a szőke felállt és Kristen arrébb tolta mellőlem, hogy odaférjen hozzám.

Én még a széken ültem, egyik kezem a pulton volt, a másikkal ezt a csodás nőt zártam a karjaimba.

- Igaz szívem - válaszoltam az iménti kérdésre és vettettem oda egy bocsit  a szőkének aki fogta magát egy kissé sértődött képet vágva tovább állt újabb pasit keresve.

Belőlem pedig kitört a nevetés. Akárcsak Kristenből.

Összeforrt a tekintetünk és tudtam, hogy ő is ugyanarra gondolva:

- A hölgy, azt hiszem, már nem akar táncolni - szólaltam meg.

- Miért a csajod? - kérdezte az idegensrác, akivel ez a szépség táncolt.

- Igen, és ezért jobb, ha elengeded - mondtam neki  majd a srác végre elengedte őt és odább állt, én pedig végre szemtől szemben láthattam ezt a gyönyörűséget.

- Ne haragudj, csak úgy láttam, eleged lett belőle.

- Semmi baj, én köszönöm. Kristen vagyok - mutatkozott be.

- Robert - nyújtottam felé a  kezem.. Amint megfogtam a kezét különös, még soha nem tapasztalt szikrákat éreztem pattogni köztünk."

Még szélesebb mosoly ült ki az arcomra ahogy eltűnt az emlékkép és ismét a jelentben voltunk.

Kristen szemében láttam, hogy ő is azt az estét idézte fel magában.

- Pont mint akkor. Csak most téged akart felcsípni a csaj.

- Azért akkor téged többen akartak. Már akkor nemtudom miért megőrjített a gondolat, és hogy láttam, hogy néznek rád a pasik. És az amelyik rád mászott - kezdtem bele, de Kris közbeszólt.

- Igen, de te a legjobbkor toppantál be az életembe.

- Ahogy te is az enyémbe - mondtam neki majd végre alaposan végigmértem őt tetőtől talpig és még szélesebb lett a mosolyom mikor megláttam mit visel. Pont ugyanaz a gyönyörű és szexi ruha van rajta mint akkor este mikor magába bolondított.

Ekkor nem bírtam tovább és a karjaimba vontam és ismét köszöntöttünk a köztünk kirobbanó szikrákat amik minden egyes érintésnél előjönnek pont mint akkor. Az első találkozásunkkor, és azóta is állandóan.

Megcsókoltam őt, és boldogan, szerelmesen viszonozta a csókom.

- Táncol velem a szép hölgy?

- Persze. Menjünk mielőtt valami csaj megint akar téged.

- Csak a tiéd vagyok! - válaszoltam neki.

- Ajánlom is - kacsintott rám az én szépséges feleségem, majd ujjainkat összefonva a táncolók közé sétáltunk.

Közben körbenéztem, vagyis próbáltam a félhomályban, a srácok után kutatva, de Kristen szerint ők is itt vannak valahol.

Ahogy a karjaimba vontam őt ismét úrrá lett rajtam, rajtunk a nosztalgia. Főleg mikor a pörgősebb zene egy szép lassú számra váltott. Nem kellett pár pillanat, és rögtön felismertem.

Kérdő pillantást vetettem a karjaimban tartott nőre aki csak egy mosolyt küldött válaszul. Az a szám szólt éppen ami az első táncunk alatt is. Mikor először tartottam őt a karjaimban. Mikor teljesen elvarázsolt.

Szorosan magamhoz öleltem őt, pont mint akkor.

- Szeretlek Rob - súgta ekkor a fülembe amennyire a zene engedte, és rögtön viszonoztam is a vallomását.

- Én is szeretlek Kris - válaszoltam, majd ajkaink egymásra találtak, és egy szerelmes csókban forrtak össze.

Ki tudja ezek után mennyi idő tölt el, de ismét átéltünk a megismerkedésünk pillanatát, sőt még többet is. Mert már nem két idegen voltunk, akik akkor egy tiltott estét töltöttek együtt. Hanem két ember, akik mindennél jobban szereti k egymást. És ez a nő már a feleségem, az életem értelme.

Az este folyamán sokszor eszembe jutott, miközben hol táncoltunk, hol leültünk inni valamit, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, hogy eljussunk ide, de minden szó nélkül ismét átmennék ezeken csak, hogy ez a nő az enyém lehessen. Mindent neki köszönhetek. Soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen boldogság, de mi nap mint nap rácáfolunk erre, mert minden együtt töltött napunk, főleg, hogy a két szép gyerekünk is velünk van boldogabb és boldogabb.

Az éjszaka folyamán Kristen éppen a lányokkal volt táncolni, mi pedig Tommal ittunk egy egy pohárral miközben Kristenen volt a szemem. Egyszer kétszer tett egy olyan mozdulatot ami teljesen az őrületbe kergetett, és ezúttal rajtam volt a sor, hogy olyan véget akarjak az éjszakának mint akkor éjjel.

Nem is haboztam soká. Elkaptam Kristent a táncolók között és a karjaimba zártam.

- Mi lenne ha hazamennénk? - kérdeztem tőle miközben ajkaim végigcsókolták a nyakát.

Tudtam, hogy ennek nemtud ellenállni. Teste ismerősen remegett meg a karjaimban és egy hasonló vággyal teli pillantással találtam szembe magam.

Ujjait az enyémbe kulcsolta, és már a kijárat felé tartottunk. Taxival mentünk haza, de ellentétben az akkori éjszakával nagy nehezen kibírtuk míg hazaértünk, hogy addig ne essünk egymásnak. De csak addig.

Ahogy betettük a lábunkat a házba minden józanságunk tovaszállt és átadtunk magunkat, a szerelmünknek, a vágyainknak miközben tudtuk, hogy ezúttal az éjszakának nem olyan vége lesz mint akkor. Mostantól minden reggel együtt ébredünk, minden napot együtt töltünk és egy boldog szerelemmel teli élet vár ránk . . . . . . . .


              Vége . . . . . .




Hát íme ezt lett volna. Nem magyarázkodók, ez így jött össze. Ennyit kellett rá várni sajnálom. De ezekkel az utolsókkal mindig bajban vagyok, és főleg féltem is, hogy nem lesz jó, nem fogom úgy tudni lezárni ahogy szeretném. Azért ez még mindig itt van, nem érzem olyannak mint szerettem volna, de azért remélem annyira nem lett rossz.

Egyrészt örülök, hogy végre meg lett és lezártam másrészt nem. Persze SS-t is szerettem, de nemtudom valamiért ez a történet mindig is közelebb állt hozzám és most vége. Először Lion and Lamb Love, utána Sweet Sensation és most Labyrint of secrets-nek is itt a vége.
Annyi mindent tudnék mondani, de igyekszek rövid lenni.
Először is azt hiszem rengeteg nevet sorolhatnék fel, és még holnap is itt ülnék, és ezt akarom elkerülni nem akarok véletlenül se kihagyni valaki, így inkább összegzem.

Szeretnék Mindent megköszönni NEKTEK! Azoknak akik az elejétől itt voltak, akik időközben csatlakoztak, hogy itt voltatok, és szerettétek, szeretitek a történetet.
A sok sok véleményt, hogy mindig vártátok, és hogy az utóbbi időben ilyen sokat kellett is rá várni.

És három embernek mindenképpen akik sokat segítettek. Volt aki az elején, aki később és most is. A három bétám lenne, akik mindig átnézték a törit. Szil, Puszmó és most Csibi. Köszönöm szépen nektek is csajok :)

És Mindenkinek aki itt volt a blog indulása óta. Imádlak benneteket, remélem azért valamennyire tetszik az utolsó rész is, és hogy akad aki ezután is itt lesz.

És ha már itt tartunk a továbbiakról is pár szót.

Mivel ennek ezennel tényleg vége, és tudjátok, hogy két rész még a novellából is utána marad Never to be forgotten és a Kifutóról a szerelemig, és mivel ahogy elnézem a nyertes a szavazások Prohibited passion lett a novella után az a történet folytatódik.
Sőt már majdnem kész arra az új fejezet, a blog új külsővel, tehát az is jön a novella vége után :)

Addig is legyetek jók, még egyszer köszönök nektek mindent, hogy itt voltatok velem, ez nagyon sokat jelent, és köszönöm azoknak akik ezután is maradnak.

És még egy apróság :) mivel eddig úgymond ez a blog volt a Fő, és ennek vége ha bármi lesz, infó akármi ezután a KASZ blogra lesz kiírva :)

Pussz: Lizzyke

10 megjegyzés:

  1. Szija! nem is fejezhetted be volna be szebben a történetet! nagyon szép volt, én imádtam minden egyes fejezetet ami volt, és nagyon örülök neki, hogy még olvashatunk történeteket a pennádból :DD csak így tovább, remélem minden egyes történetedet ugyanilyen lelkesedéssel fogod majd megírni, mint ezt :))) szuper lett a történet, én imádtam és szomorú vagyok, hogy vége, de vannak még történeteid hálistennek xD na nem is tudok többet mondani, gratulálok csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már itt a vége válaszolgatok is nektek :)

      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett és talán méltónak találjátok a végére :)
      És igen lesznek még firkálmányok tőlem, hátha azok között is lesznek majd kedvencek :) igen egyszer minden véget ér, ennek is vége sajnos, de ez van csak örülni tudok, hogy tetszett, köszönöm neked is, puszi :)

      Törlés
  2. HALI
    NEM IS ÍRNÉK MÁSTMINT HOGY CSODÁS VOLT ÉS KÖSZÖNÖM HOGY MEGÍRTAD ÉS MEGOSZTODTAD VELÜNK
    ÜDV
    RENI

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Imádtam! Nekem nagyon nagyon tetszett! Szerintem tökéletes befejezése volt ennek a történetnek. :D Sok mindenen mentek keresztül, de végre boldogok együtt és ez a lényeg :)
    Sajnálom, hogy ennek a történetnek is vége, de a többit is imádom :) így lesz mit továbbra is olvasni.
    Netty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi neked is :) igen történt ez az, éppen ideje volt :) és igen ha minden jól megy ezek után is lesz mit olvasni :D

      Törlés
  4. Szia!
    Szóval tényleg vége?! Jaj eddig nagyon jól elvoltam azzal a ténnyel, hogy vége lesz, mert nem akart neked sem összejönni az utolsó rész! Nagyon szerettem ám! Talán ez volt a kedvencem a történeteid közül! Nagyon kösz, hogy olvashattam és olvashatom a többit is!
    Szerencsére nem vonsz meg minket a történeteidtől! Uuuuh most hozzá kell szoknom, hogy új bázis lesz!
    Kösz, hogy vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony új, de éppen ideje volt, hogy ez is be legyen fejezve :D
      Köszönöm, hogy itt voltál, és hogy leszek is :) Én köszi Neked, Nektek (L)

      Törlés
  5. Szia!
    Remek lezárás. :) Minden ki boldog és egy kis nosztalgia végére. :)
    Robbal az a csaj ravasz húzás volt :) nagyon tetszett.
    További sok sikert a többihez is :)
    Nikol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi, örülök, hogy neked is tetszett :) és köszi igyekszek a többivel is, puszi :)

      Törlés