A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. november 29., kedd
2011. november 21., hétfő
35.fejezet
Sziasztok! Itt is az új fejezet, köszönöm a véleményeket az előzőhöz. Olvasva a tegnapiakat, a majdnem 40 komit a BD-s bejegyzéshez csak ámulok. Remélem ide jön, vagyis remélem hasonló számú vélemény. :)
Nem is húzom tovább, jó olvasást :) ja és lesz benne egy kis Steve :D és hamarosan most már fény derül a titkokra :) és kiigazodunk a Titkok labirntusában :)
35.fejezet
/Kristen/
Tyler felpattant a helyéről a következő pillanatban pedig már a karjaiban voltam. Alig akartam elhinni, hogy ő az. Annyi idő után ismét az utamba sodorta őt a sors. Nem is hittem volna, hogy látom még egyszer. Még akkor sem ha annak idején nem haraggal váltunk el.
Az asztalnál mindenki kérdőn pillantott ránk amikor Tyler ellenengedett és továbbra is mosolyogva nézett engem.
- El hiszem, hogy te vagy az Kristen. Gáz dolog tőlem de a teljes neved sosem kérdeztem Stevetől, és nem is gondoltam, hogy te az a Kristen vagy. Az én volt Kristenem - mondta Tyler, mire a döbbenet a többiek arcán még nagyobb lett.
Főleg Steve és Lizzy. Vesztemre pont ebben a pillanatban toppant be Rob és Tom. Mindenki feléjük pillantott, ők pedig a Tylrel való kettősükre szegezték a tekintetüket, aki nem engedve el teljesen a karjait még mindig a derekam körül tartotta.
Rob tekintete volt az ami ebben a pillanatbna érthetetlen volt számomra. Mintha féltékenység szikrája lobban volna a szemében, ugyanakkor kíváncsiság és szinte hallom, vagy hallottam volna régen mikor még együtt voltunk, hogy azt kérdezi: Ki a pokol ölelget téged?
A pillantása is hasonló kérdést küldött felém, és nemcsak ők vártak válaszra.
- A te volt Kristened? - kérdezett vissza értetlenül Steve miközben helyet foglaltunk az asztalnál. Ő az egyik oldalamra ült, Tyler a másikra, míg Rob Lizzyék mellé, velünk szembe.
Rob erre még inkább felkapta a fejét és szúrós pillantásokat vetett mind felém mind Tyler felé. Volt egy olyan érzésem nem lesznek egymás szíve csücskei.
- Kristen annak idején a menyasszonyom volt - mondta nemes egyszerűséggel és felém mosolyogva Tyler.
Ha neki ez ilyen természetes ahogy kimondja, hát a többiek arcát látva nem éppen így gondolom, de ő nem zavartatta magát. Választ ad a feltett kérdésre. Még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Steve-et, vagyis nem is annyira mert nemsokkal előtte, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, főleg a házassághoz, hiába is jegyeztük el egymást.
Mindkettőnket egy idő után más dolgok kezdték el érdekelni, nem töltöttünk annyi időt együtt, ő színésznek tanult, közben modellkedett és még millió dolgot ezzel egyre jobban elhanyagolva egymást. Nem mondom, hogy nem szerettem, de talán akkor még nem is tudtam milyen érzés igazán szeretni.
Hirtelen felötlöttek bennem a képek, és érzések az akkori időből, és akaratlanul a Robbal töltött percekkel és érzésekkel hasonlítottam össze. Végül rá kell jönnöm, hogy kettő tényleg fényévekre van egymástól. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez amit iránta érzek. Ez akkoriban amolyan kamasz szerelem volt, ha azt is hittük, hogy komolyabb lett.
Végül nem lett esküvő, inkább közös mgegyezéssel végetvetettünk a kapcsolatunak. Talán kettőnk közül ő volt az aki nem akarta inkább, de végül belement ha nem is akarta, mondván, hogy mindenkiné jobban szeret.
Ezután váltak külön az útjaink, és ismertem meg, és szerettem bele Stevebe.Vagyis akkor azt hittem Tyler után, hogy az már az igaz szerelem. Nem is sejtetem, hogy arra még mindig nem akadtam rá, csupán akkor amikor azon az estén ott a diszkóban Rob karjaiba sodort az élet.
Nem mondom, hogy nem szerettem és szeretem Steve-et, de az igazi és nagy szerelmem mindig is ő lesz. Rob. Ha már külön utakon járunk is. Két kis élet viszont mindig is összefog kötni minket.
Hát valami ilyesmi a történetünk Tylerel. Erről, főleg, hogy el voltam jegyezve Steve sem tudott, persze nem gondoltam akkor fontosnak, hogy minden korábbi pasimról tudjon, na nem mintha olyan sok lett volna.
Miután Tyler nagyjából elmondta továbbra is csend volt. Többnyire csak mi voltunk egy két kolléga. Lizzy, Tom, de főleg Rob is leesett állal hallgatták Tylert.
Akiről még mindig alig akartam elhinni, hogy itt van. Akaratlanul is eszembe jutottak a vele töltött csodás idők mire nekem is mosolyognom kellett. De az már régen volt.
- És most Steve a férjed - jegyezte meg,mikor ránk pillantott, Steve gondolom korábban ezt említette is neki.
- Igen - pillantottam a férjemre, aki közben amennyire az székek engedték a karjaiba zárt.
- Gratulálok. Egy csodás nő a tiéd. És a kisfiatokhoz is - mondta akit átvettem Stevetől.
Ez volt a a mondat ami már Robnak is sok volt, és mintha egy morgás félét hallottam volna tőle, és dühöt láttam a szemében.
- Én csak a mostoha apja vagyok. Ricky Kristen és Rob kisfia - mondta helyettem Steve, Tyler pedig Robra pillantott.
Egy ideig mintha csendben méregették volna egymást. Hirtelen nem értettem Tyler viselkedését, aki mintha szintén ellenségként tekintett volna Robra.
Láttam, hogy kérdőn néz felém mert nem sokat ért az egészből. Na nem mintha akárkire is tartozna. Bár ő nem akárki. Ha annak idején szakítottunk is barátok maradtunk.
Sejtettem, hogy akar majd még beszélgetni velem. Régen szavak nélkül is jól értettük egymást, és ezúttal is ment, és nem kérdezett inkább vár amíg tudunk egyedül beszélgetni egy kicsit, a kíváncsiságot viszont láttam a szemében.
- Értem - mondott csak ennyit és nem faggatott.
- El se hiszem, hogy veled fogok játszani. Ha máshol nem is itt lehetek a férjed - kacsintott rám Tyler. Rob és Steve ahogy láttam nem éppen jutalmazta a dolgot.
- És te kit alakítasz? - kérdezte Tyler Robot - gondolom azért vagy itt, még nemtudom ki kicsoda.
- A szeretőjét - villantott felénk Rob egy cinikus mosolyt.
Volt egy olyan érzésem, Tylernek dereng, hogy miért is a férjem helyett Rob az apja a fiamnak.
Ezek után igyekeztünk elterelni a magánéletünkről a témát inkább a filmre koncentráltunk. Steve elmondta milyen jelenteteket is veszünk fel Tyler-el. És hogy egy fotó sorozatot is csinálnak, a férjemmel ugyanis még nincs. Mindezt holnap, pár dolog még holnapután és utána repülünk haza.
Ezután a helyzethez képest egész jól telt a vacsora. Hála Tylernek sikerült legalábbis eddig kivernem a fejemből a tényt, hogy nem olyan régen nem egy ember szeme láttára lettem egy másik férfié aki nem a férjem.
Ennek a gondolatától ismét görcsbe rándult a gyomrom. Akaratlanul is Robra pillantottam. Mintha a fejembe látna, vagy hallaná a gondolataim a tekintetünk összeakadt, és úgy éreztem nemcsak az én fejemben járnak a gondolatok azok a pillanatok körül.
Még mindig beleremegtem ha arra gondoltam. A karjaiban töltött mámorra, ami az utolsó volt. Minden csókjára,érintésére amivel a mennyekbe repített mindkettőnket és utolsó közös szárnyalásra.
Elkaptam a tekintetem róla és inkább a karjaimban hadonászó Rickyre figyeltem. Eléggé mehetnéke volt nem akart megülni a karomban. A vacsorát s nehezen bírta ki így elnézést kértem mindenkitől és a part felé indultam vele. Szeretett a parton lenni és velünk sétálni.
Nem olyan messze jutottunk amikor Tyler beért minket.
- Kaptam egy kis engedélyt beszélni veled. Még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az, és itt vagy.
- Ezzel én is így vagyok. Örülök neked.
Egy kis séta után leütünk a homokban, Ricky ezzel foglalta el magát, mászkált és a homokkal játszott míg mi beszélgettünk.
- Szóval mi ez köztetek? A férjed és az a Rob között. Férjed van, de nem ő az apja a fiadnak.
Sejtettem, hogy ez érdekli. Elmondtam neki, ő pedig figyelmesen hallgatott végig.
- Ez hűűű, nem semmi. És melyik pasit szereted? - kérdezett rá nyíltan. Ilyen téren nem változott semmit. Mindig is kimondta azt amit gondol.
- Várj ne is mond. Elég könnyű kitalálni. Rendes pasas a férjed, de látom, hogy néztél a másikra. Pedig még soha nem láttam őt veled. Elég rátok nézni. És a férjed nem őrjöng, hogy egy másik pasit szeretsz?
- Annak már vége. Vele vagyok, Robbal vége. Csak a gyerekeink kötnek össze minket - mondtam ki mire Tyler visszakérdezett.
- Nem csak egy fiatok van? - pillantott Rickyre, én pedig átkoztam a szám, amiért meggondolatlan kimondtam ezt.
- Csak nem megint? - kérdezte miközben a hasamra pillantott.
Tudtam, hogy hiábavaló lenne tagadnom. És előbb utóbb úgy is nyilvánvaló lesz, és látható.
Nem válaszoltam, csak bólintottam és a fiam figyeltem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy a pasi erről nem tud?
- Mert így van. Ha hazamegyünk akkor mondom el neki.
- Ejha. Hát nem irigyellek Kris. De legalább zajlik nálad az élet.
- Hát abban nincs hiány.
- De boldog vagy? - tette fel a kérdést amire még én magam sem tudom a választ.
- Igen. Itt vannak a gyerekeim akiket imádok és a férjem.
- Ennek örülök, bár . . . .
- Mond csak. - Sejtettem, hogy neki is meglesz a véleménye minderről.
- Szerintem ezzel a Robbal lennél te igazán boldog. Elég látni ahogy rád néz, és te is rá.
- Sehogy nem nézünk egymásra. Annak már vége.
- Ha te mondod. Ne haragudj nem akarlak faggatni.
- Én sajnálom. Annyi idő után újra találkozunk és én rögtön az életem és a hülyeségeimmel traktállak.
- Ezek nem hülyeségek, örülök, hogy újra találkoztunk, és annak még jobban, hogy együtt is fogunk dolgozni. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz Kris.
- Köszönöm - mondtam neki, a következő pillanatban már a karjaiban találtam magam. Fantasztikus volt újra ezt az ismerős érzést érezni, egy rég látott barátot ölelni.
Halk köhintésre lettünk figyelmesek. Fel sem tűnt, hogy valaki felénk tartott.
Rob bámult vissza ránk ezúttal viszont a közömbösség álarcát vette magára.
- Csak a fiunkat akarom elvinni, hogy ne zavarjon - mondta ismét némi éllel a hangjában.
Rob nem mondott többet, Ricky mellé lépett és a karjaiba kapta, én pedig Tyler karjaiból bontakoztam ki. Ekkor azonban egy puszit nyomott az arcomra elég közel a számhoz.
Rob éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét ránk nézzen. Ismét féltékenység csillant a szemében lehullatva az iménti közömbös álcát.
Tyler vigyora hatalmas lett volt egy olyan érzésem ez nem volt véletlen.
- Ma nálunk alszik, ha nem baj - mondta Rob.
felálltam és a fiamhoz léptem akt már a karjaiban tartott.
- Rendben - ennyi volt a válaszom és egy nagy puszit adtam az én kincsemnek, aki ezután az apja karjaiban távozott, én pedig csak bámultak távolodó alakjukat.
- Hmmm jól sejtettem.
- Mit?
- A pasi még mindig odavan érted. Majd megette a fene, hogy velem látott.
- Ez hülyeség. Őt nem érdekli. És ne beszéljünk róla - kértem tőle, és inkább témát váltottunk.
Beszéltünk a régi időkről, hogy mi történt vele azóta és sok mindenről. Az idő csap repült. Elég késő volt amikor visszamentem a szobánkba.
Steve lefeküdt már, én is átöltöztem és befeküdtem mellé.
A másnap ismét eseménydúsan telt.
Reggel Steve Rickyt kereste, aki még mindig Robnál volt. Vele, Tommal és Lizzyvel reggeliztek éppen amikor lementünk az étterembe. Ricky nagyon is jó érezte magát az apja karjaiban.
Később csatlakozott hozzánk Tyler. Robbal közömbösen viselkedtünk egymással. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Ez egyrészt elszomorított, másrészt tudom, hogy így lesz a legjobb.
Steve és Tyler megbeszélték milyen jelenteket veszünk fel. Pár romantikusabb férj feleség jelentet játszottunk el ma a férjemmel akit Tyler alakít, volt egy kettő amiben Rob is szerepelt. Itt kissé kínosabban éreztem magam de igyekeztem nem gondolni erre.
A délelőtt gyorsan el is telt ezzel, sok időt töltöttem Tylerel is ha éppen nem forgattunk. Steve ez idő alatt a filmmel kapcsolatos dolgokat intézte. Rob és Lizzyék pedig Rickyvel voltak.
Jobb is így, hogy elkerül engem. Mintha meg sem történt volna a tegnapi nap. Igyekeztem én is kizárni a gondolataimból és jólérezni magam. Bár néha egy kis szédülés, émelygés megnehezítette a dolgom, de semmi komoly. Reméltem, hogy nem is tűnik fel senkinek.
Napnyugtakor megcsináltunk a fotó sorozatot amit Steve mondott. Tylerről és rólam. LA-ben lesz majd egy újabb ezúttal közös hármunkkal. Én, Rob és Tyler.
Mág szerencse, hogy ezekben semmi olyasmi nem lesz, legalábbis nem lesz olyan szexis mint a multkori Robbal. Nem szeretnék még egyszer olyan közel kerülni hozzá. Utolsó alkalom volt a tegnapi. És ezzel végleg vége. Már csak annyi vár rám, hogy holnap elmondjam neki, hogy terhes vagyok.
Reggel hazarepülünk innen, délután pedig időpontom van a orvoshoz. Bár nem tudom, hogy fogom rávenni. De végül is az ő érdeke. Addig még van pici időm. Viszont, hogy egyre közelebb, én egyre idegesebb leszek, tartva Rob reakciójától.
Steve ilyenkor mindig próbál megnyugtatni, mivel ez idegeskedés nem tesz jót nekünk. Őt említve ő maga is furcsa volt ma.
Miközben forgattunk, vagy éppen szünet volt, sokszor figyeltem őt és kaptam azon, hogy elgondolkodva néz maga elé. Hiába kérdeztem,azt mondta semmi baj. Mégis tudtam, hogy valami bántja, vagy aggasztja. De tudom, ha akarja úgy is elmondja, csak látom, hogy mégis van valami és idegesít ez is, hogy nem tudom mi. Nem akarok erre gondolni, még egy gondot a nyakamba de érzem, van egy olyan megérzésem, mintha elakarna nekem mondani valamit, de tétovázik.
Most még ezen is töprenghetek.
Este már nem bírtam tovább és rákérdeztem.
- Ha hazaértünk el szeretnék mondani neked valamit, és beszélnünk is kell - mondta ezzel beigazolva a sejtésem és egy időben a frászt is hozva rám, hiába mondja, hogy ne aggódjak emiatt csak beszélni akar velem.
Tudom, hogy valami komoly, látom rajta és ez megijeszt. Holnap megtudom. Nem tudom miért már előre félek tőle. Elég sok minden vár rám holnap. Először Rob, utána Steve, és nem is sejtettem még ekkor, hogy mire hazaérünk Clairenek is lesz ehgy két meglepetése számunkra . . . . .
Az utolsó esténk ettől függetlenül jól telt a szigeten. Igyekeztem semmi gondunkon nem töprengeni csak jól érezni magunkat.
Lizzy és Tom is jól el voltak, és nagyon tetszett nekik ez a pár nap. Bár Lizzy nem éppen tűnt boldognak amikor Tylerel látott, gondolom az öccse miatt. De mint mondtam már nincs mit tenni.
Mindent felvettünk amit kellett, meglettek a képek, ezzel is kész egy része a filmnek, persze otthon még kismillió dolog vár ránk.
Rickyvel és Stevel töltöttem az este többi részét a stábos vacsora után. Volt egy olyan ismét rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó közös esténk. Nem tudom miért, de így éreztem . . . . .
/Steve/
Volt pár percem ekkor felhívtam Susant.
- Végre hívtál. Már hiányzol. Cathy is alig várja, hogy lásson.
- Hamarosan megyek. Egy picit megint, utána mg vissza kell jönnöm befejezni ezt a filmet, de utána megyek hozzátok. - Susant tudta, hogy értem ezt.
- Itt maradsz velünk? - kérdezte reménykedve.
- Igen. - tudtam, hogy ez a jó döntés.
Hagynom kell Kristent, hogy boldog legyen.
Nem akartam vele beszélni erről, így is eléggé kibukott a forgatások miatt. Igyekeztem úgy tenni mintha nem tudnám, hogy az egyik jelentél együtt volt Robbal. Valamiért mégis úgy éreztem már nem fáj annyira.
Előbb utóbb úgy is el kell engednem őt. És azt hiszem ez a legjobb pillanat. Tényleg látom rajta, hogy nem akar megbocsájtani Robnak, és hogy ez a dolog köztünk már sosem rendeződik.
Ekkor jött ez a Tyler, aki kiderült, hogy annak idején ki is volt Krisnek. És láttam őket most együtt. Ha Robbal már nem is, akkor ki tudja talán vele egyszer boldog lesz.
Igaz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, de most mégis megszegni készülök ezt. Itt az ideje, hogy én is elmondjam neki a titkaim, és ha fájni is fog elhagyjam őt.
Abban biztos vagyok, hogy egyedül nem fog maradni. Úgy érezem a két férfi közül valamelyik elnyeri a szívét, de semmiképpen sem én leszek az.
Ahogy a filmben is, kiderül majd, hogy a férj vagy a szerető kerül ki győztesen a játszmából.
Beletörődtem, hogy nem én leszek az aki boldoggá teszi. Nem lehetek örökké az árnyéka, ideje nekem is élnem. Nem mintha a szemére vetném ezt valaha is. Számomra mindig is ő lesz az örök szerelem, de ha neki nem én vagyok? Ez ellen nem tudok mit tenni. Csak megtenni a lépést, hogy esélyt adjak magamnak is a boldogságra. Ezért is beszéltem Susanal. Tudom, hogy vele képes lehetek rá. És Kristen is boldog lesz. Persze ezek után is számíthat rám bármiben,és nem fogom elhanyagolni őket, hisz Rickyt is a saját fiamként szeretem.
Csak azt remélem, hogy jól fog dönteni, és hogy valamelyik férfi tényleg boldoggá teszi. A szívem mélyén reménykedek benne, hogy Rob lesz az. Talán azért is mert ő a gyermekei apja, és Kris úgy szereti őt ahogy én Kristent. Teljes szívéből.
Susan miután kimondtam neki az igent, nagyon boldog lett, legalábbis a hangjából ez szűrtem le.Rögtön átadta nekem Cathyt, aki még jobban örült neki, és alig várja, hogy menjek.
Ahogy kettőjüket hallgattam, és éreztem így a távolból is, hogy mennyire várnak és boldogok tudtam hogy jól döntöttem. Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Először is mindent elmondok Kristennek. Ez a pillanat az amikor olyasmit érezek mint ő Robnál Ricky miatt. Félek. Félek, hogy meg fog utálni. Csak reménykedhetek benne hogy megért, és hogy ezután is hagyja hogy segítsem és ha kell támogassam ha kell a távolból is, de immár csak barátként.
Ha beszéltem vele sok elintézni valóm lesz. Beszélnem kell az ügyvédjeimmel. Bár már tudják mi a dolgok. A filmet már tudják csinálni nélkülem is, és most már tényleg minden, főleg a történet vége Kristenen múlik. Nekem ideje továbbállnom.
Annak idején amikor szerelmesen, boldogan elvettem Kristent, sosem gondoltam, hogy vége lesz. Reméltem, hogy úgy lesz ahogy a nagykönyvben szólt. Örökké fog tartani. De a sors, az élet közbeszólt, és kiderült, hogy őt nem nekem hanem másnak szánták.
Kitudja talán nekem pedig Susanék mellett a helyem?
Kiakartam élvezni ezt az estét együtt velük, ki tudja talán ez lesz az utolsó?
Minden esetre míg ők ha minden igaz Londonban lesznek és megkapják az utolsó esélyt a jó döntésre én Susanékkal leszek és talán sikerül és velük újra kezdem.
Mikor ezt magamban kimondtam, mintha mázsás súly szakadt volna le a szívemről, éreztetve velem, hogy tényleg jól döntöttem. És nem bántam meg semmit, talán ez csak egy csodás állomása volt az életemnek amit nekem szánt a sors, de ideje továbbindulnom, hogy én is révbe érjek, és boldog legyek. Minden jel szerint Susanal és Cathyvel . . . . . .
/Rob/
Tommal kissé arréb ültünk a repülőn semmi kedvem nem volt a közelében lenni.
Tomnak ez kapóra jött mert kitudott faggatni. Még nem volt ideje rá, és Kristentől nem kaarta megkédezni mi történt a forgatáson. Elég kíváncsi tud lenni, azon csodálkozok, hogy eddig bírta. Lizzy beelőzte, de neki aztán végképp nem akartam mondani semmit.
- Miből gondolod, hogy történt valami? - kérdeztem Tomot.
- Kristen eléggé feldúltan jött vissza aznap este, és utána a fürdőbe zárkózott.
- Kissé máshogy alakult a jelenet - mondtam Tomnak, de ebből még nem értette.
Tomnak korábban elmondtam, sőt el s olvastam odafalé menet a forgatókönyvet. Az iménti mondatomból, és abból amilyen képet vágott sejtettem, hogy lassan leesik neki a dolog.
- Apám, ne mond hogy te . . . . és ő ott . . . .
- De - mondtam röviden.
- Ezt nem hiszem el. Tényleg képes voltál rá? Annyi ember előtt? Nem ismerek rád haver. Mióta vagy ilyen bevállalós? Akkor nem is csoda, hogy Kris kibukott. Te jó ég, még mindig nem hiszem el - hebegett Tom a hallottak után.
- Én se tudott mi ütött belém, de akkor valamiért képtelen voltam ellenállni, és hajtott az érzés ami belül azt mondogatta nekem, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy az enyém lehet. Én se így terveztem, de képtelen voltam leállni. És ő sem ellenkezett - idéztem vissza a pillanatot.
Lehet, hogy kár volt. Így csak még rosszabb a tudat, hogy már ő nem az enyém. Az ezután látottak után tényleg túllehet rajtam, rajtunk, és igaz amit mondogatott. Ez csak vágy köztünk. Hiszen jól elvan a férjével, a tetejében itt a volt pasija is, akinek egyik este a karjaiban bukkantam rám.
Igyekeztem leplezni, hogy a pokolba kívánom a pasit, sikerült is amíg meg nem puszilta Kristent. Inkább eljöttem onnan, mielőtt valami olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.
Igyekeztem tényleg csak a fiamra gondolni, ha ő velem van, még az anyját is képes vagyok elfelejteni. Ő most az egyetlen vigaszom, az én csodám akit imádok.
Tom miután visszatértünk a témára ezzel nyaggatott végig. Részleteket akart, na persze amit sosem kap meg.
- És ezek után mi lesz?
- Mi lenne? Vége. Teljesen. Csak a fiam köt már hozzá, akitől nem szakíthat el soha. De ennyi, éljük az életünket tovább ahogy előtte.
- Mint két idióta, nem hiszem el - mondta Tom.
- Hát ez van. Minden megy tovább, de egyedül. Újra az a Rob leszek aki régen. Soha többé szerelmes, nem fogok szeretni senkit. Senkit úgy mint Kristent - tettem hozzá magamban a mondat végét.
Nem is sejtettem még ekkor, hogy nem egy dolog szól még közbe, és hogy talán holnap minden változni fog . . . . .
Ahogy hazaértünk a reptérre Lizzy Kristenhez fordult.
- Átjöttök Rickyvel hozzánk? Anyu vár minket, nemsokára megyünk haza, szeretnék még látni őt, és persze téged is - mondta neki Lizzy, és Kristen ellenkezni akart,de hamar rájött, hogy Lizzyvel nem érdemes.
- Menj csak - otthon találkozunk - mondta neki Steve mikor Kristen felé fordult.
- Rendben - válaszolta Kristen, és átadta nekem Rickyt.
Azt inkább nem néztem végig ahogy elköszönt a férjétől és Tylertől is, inkább addig a kocsihoz mentem. Tom és Lizzy velem jöttek. A csomagokat a kocsiba tettem, Lizzy hátra ült Tommal, és a fiammal míg vártunk Kristenre, aki pár perccel később utánunk jött.
Amikor hazaértünk anya rögtön a nyakunkba vetette magát és magához vette az unokáját.
- Hogy vagy kicsim? - kérdezte Kristenről, és hirtelen nem értettem miért aggódik érte annyira anya.
- Jól vagyunk - felelte Kristen.
Anya rögtön a nappaliba terelt minket, és kérdezgetett milyen volt. Lizzy elmesélte neki, miközben apu Rickyt fogta.
Kristen és anya egy picit félrevonultak a konyhába állítólag előkészíteni az ebédet. Miután visszajöttek Kristen furcsa pillantásokkal fordult felém. Tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyire már ismertem.
- Mond - kértem tőle mikor láttam, hogy habozik.
- Szeretném ha holnap eljönnél velem valahova. Mutatni akarok neked valamit - nyögte ki nagy nehezen.
- Minek? - bukott ki belőlem rögtön, mert fogalmam sem volt mit akarhat.
- Nem hiszem, hogy lenne mit . . . . - kezdtem bele de anya félbeszakított.
- Jobb lenne ha mennél fiam. Hallgass rám kérlek, a te érdeked is - kérte anya és most már biztos voltam benne, hogy ezek ketten titkolnak valamit. De mit? - kérdeztem magamtól, de fogalmam sem volt mit akarhat Kristen.
Nincs más választásom mit várni holnapig, és vele menni akárhová is akar vinni . . . . . .
BD-ről még annyit, hogy úgy tűnik a tegnapi link már nem él, de van új :) holnap elküldözgetek őket lassan mennem kell. akinek még kell írjon és akik irtak nekik is küldöm majd :)
Nem is húzom tovább, jó olvasást :) ja és lesz benne egy kis Steve :D és hamarosan most már fény derül a titkokra :) és kiigazodunk a Titkok labirntusában :)
35.fejezet
/Kristen/
Tyler felpattant a helyéről a következő pillanatban pedig már a karjaiban voltam. Alig akartam elhinni, hogy ő az. Annyi idő után ismét az utamba sodorta őt a sors. Nem is hittem volna, hogy látom még egyszer. Még akkor sem ha annak idején nem haraggal váltunk el.
Az asztalnál mindenki kérdőn pillantott ránk amikor Tyler ellenengedett és továbbra is mosolyogva nézett engem.
- El hiszem, hogy te vagy az Kristen. Gáz dolog tőlem de a teljes neved sosem kérdeztem Stevetől, és nem is gondoltam, hogy te az a Kristen vagy. Az én volt Kristenem - mondta Tyler, mire a döbbenet a többiek arcán még nagyobb lett.
Főleg Steve és Lizzy. Vesztemre pont ebben a pillanatban toppant be Rob és Tom. Mindenki feléjük pillantott, ők pedig a Tylrel való kettősükre szegezték a tekintetüket, aki nem engedve el teljesen a karjait még mindig a derekam körül tartotta.
Rob tekintete volt az ami ebben a pillanatbna érthetetlen volt számomra. Mintha féltékenység szikrája lobban volna a szemében, ugyanakkor kíváncsiság és szinte hallom, vagy hallottam volna régen mikor még együtt voltunk, hogy azt kérdezi: Ki a pokol ölelget téged?
A pillantása is hasonló kérdést küldött felém, és nemcsak ők vártak válaszra.
- A te volt Kristened? - kérdezett vissza értetlenül Steve miközben helyet foglaltunk az asztalnál. Ő az egyik oldalamra ült, Tyler a másikra, míg Rob Lizzyék mellé, velünk szembe.
Rob erre még inkább felkapta a fejét és szúrós pillantásokat vetett mind felém mind Tyler felé. Volt egy olyan érzésem nem lesznek egymás szíve csücskei.
- Kristen annak idején a menyasszonyom volt - mondta nemes egyszerűséggel és felém mosolyogva Tyler.
Ha neki ez ilyen természetes ahogy kimondja, hát a többiek arcát látva nem éppen így gondolom, de ő nem zavartatta magát. Választ ad a feltett kérdésre. Még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Steve-et, vagyis nem is annyira mert nemsokkal előtte, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, főleg a házassághoz, hiába is jegyeztük el egymást.
Mindkettőnket egy idő után más dolgok kezdték el érdekelni, nem töltöttünk annyi időt együtt, ő színésznek tanult, közben modellkedett és még millió dolgot ezzel egyre jobban elhanyagolva egymást. Nem mondom, hogy nem szerettem, de talán akkor még nem is tudtam milyen érzés igazán szeretni.
Hirtelen felötlöttek bennem a képek, és érzések az akkori időből, és akaratlanul a Robbal töltött percekkel és érzésekkel hasonlítottam össze. Végül rá kell jönnöm, hogy kettő tényleg fényévekre van egymástól. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez amit iránta érzek. Ez akkoriban amolyan kamasz szerelem volt, ha azt is hittük, hogy komolyabb lett.
Végül nem lett esküvő, inkább közös mgegyezéssel végetvetettünk a kapcsolatunak. Talán kettőnk közül ő volt az aki nem akarta inkább, de végül belement ha nem is akarta, mondván, hogy mindenkiné jobban szeret.
Ezután váltak külön az útjaink, és ismertem meg, és szerettem bele Stevebe.Vagyis akkor azt hittem Tyler után, hogy az már az igaz szerelem. Nem is sejtetem, hogy arra még mindig nem akadtam rá, csupán akkor amikor azon az estén ott a diszkóban Rob karjaiba sodort az élet.
Nem mondom, hogy nem szerettem és szeretem Steve-et, de az igazi és nagy szerelmem mindig is ő lesz. Rob. Ha már külön utakon járunk is. Két kis élet viszont mindig is összefog kötni minket.
Hát valami ilyesmi a történetünk Tylerel. Erről, főleg, hogy el voltam jegyezve Steve sem tudott, persze nem gondoltam akkor fontosnak, hogy minden korábbi pasimról tudjon, na nem mintha olyan sok lett volna.
Miután Tyler nagyjából elmondta továbbra is csend volt. Többnyire csak mi voltunk egy két kolléga. Lizzy, Tom, de főleg Rob is leesett állal hallgatták Tylert.
Akiről még mindig alig akartam elhinni, hogy itt van. Akaratlanul is eszembe jutottak a vele töltött csodás idők mire nekem is mosolyognom kellett. De az már régen volt.
- És most Steve a férjed - jegyezte meg,mikor ránk pillantott, Steve gondolom korábban ezt említette is neki.
- Igen - pillantottam a férjemre, aki közben amennyire az székek engedték a karjaiba zárt.
- Gratulálok. Egy csodás nő a tiéd. És a kisfiatokhoz is - mondta akit átvettem Stevetől.
Ez volt a a mondat ami már Robnak is sok volt, és mintha egy morgás félét hallottam volna tőle, és dühöt láttam a szemében.
- Én csak a mostoha apja vagyok. Ricky Kristen és Rob kisfia - mondta helyettem Steve, Tyler pedig Robra pillantott.
Egy ideig mintha csendben méregették volna egymást. Hirtelen nem értettem Tyler viselkedését, aki mintha szintén ellenségként tekintett volna Robra.
Láttam, hogy kérdőn néz felém mert nem sokat ért az egészből. Na nem mintha akárkire is tartozna. Bár ő nem akárki. Ha annak idején szakítottunk is barátok maradtunk.
Sejtettem, hogy akar majd még beszélgetni velem. Régen szavak nélkül is jól értettük egymást, és ezúttal is ment, és nem kérdezett inkább vár amíg tudunk egyedül beszélgetni egy kicsit, a kíváncsiságot viszont láttam a szemében.
- Értem - mondott csak ennyit és nem faggatott.
- El se hiszem, hogy veled fogok játszani. Ha máshol nem is itt lehetek a férjed - kacsintott rám Tyler. Rob és Steve ahogy láttam nem éppen jutalmazta a dolgot.
- És te kit alakítasz? - kérdezte Tyler Robot - gondolom azért vagy itt, még nemtudom ki kicsoda.
- A szeretőjét - villantott felénk Rob egy cinikus mosolyt.
Volt egy olyan érzésem, Tylernek dereng, hogy miért is a férjem helyett Rob az apja a fiamnak.
Ezek után igyekeztünk elterelni a magánéletünkről a témát inkább a filmre koncentráltunk. Steve elmondta milyen jelenteteket is veszünk fel Tyler-el. És hogy egy fotó sorozatot is csinálnak, a férjemmel ugyanis még nincs. Mindezt holnap, pár dolog még holnapután és utána repülünk haza.
Ezután a helyzethez képest egész jól telt a vacsora. Hála Tylernek sikerült legalábbis eddig kivernem a fejemből a tényt, hogy nem olyan régen nem egy ember szeme láttára lettem egy másik férfié aki nem a férjem.
Ennek a gondolatától ismét görcsbe rándult a gyomrom. Akaratlanul is Robra pillantottam. Mintha a fejembe látna, vagy hallaná a gondolataim a tekintetünk összeakadt, és úgy éreztem nemcsak az én fejemben járnak a gondolatok azok a pillanatok körül.
Még mindig beleremegtem ha arra gondoltam. A karjaiban töltött mámorra, ami az utolsó volt. Minden csókjára,érintésére amivel a mennyekbe repített mindkettőnket és utolsó közös szárnyalásra.
Elkaptam a tekintetem róla és inkább a karjaimban hadonászó Rickyre figyeltem. Eléggé mehetnéke volt nem akart megülni a karomban. A vacsorát s nehezen bírta ki így elnézést kértem mindenkitől és a part felé indultam vele. Szeretett a parton lenni és velünk sétálni.
Nem olyan messze jutottunk amikor Tyler beért minket.
- Kaptam egy kis engedélyt beszélni veled. Még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az, és itt vagy.
- Ezzel én is így vagyok. Örülök neked.
Egy kis séta után leütünk a homokban, Ricky ezzel foglalta el magát, mászkált és a homokkal játszott míg mi beszélgettünk.
- Szóval mi ez köztetek? A férjed és az a Rob között. Férjed van, de nem ő az apja a fiadnak.
Sejtettem, hogy ez érdekli. Elmondtam neki, ő pedig figyelmesen hallgatott végig.
- Ez hűűű, nem semmi. És melyik pasit szereted? - kérdezett rá nyíltan. Ilyen téren nem változott semmit. Mindig is kimondta azt amit gondol.
- Várj ne is mond. Elég könnyű kitalálni. Rendes pasas a férjed, de látom, hogy néztél a másikra. Pedig még soha nem láttam őt veled. Elég rátok nézni. És a férjed nem őrjöng, hogy egy másik pasit szeretsz?
- Annak már vége. Vele vagyok, Robbal vége. Csak a gyerekeink kötnek össze minket - mondtam ki mire Tyler visszakérdezett.
- Nem csak egy fiatok van? - pillantott Rickyre, én pedig átkoztam a szám, amiért meggondolatlan kimondtam ezt.
- Csak nem megint? - kérdezte miközben a hasamra pillantott.
Tudtam, hogy hiábavaló lenne tagadnom. És előbb utóbb úgy is nyilvánvaló lesz, és látható.
Nem válaszoltam, csak bólintottam és a fiam figyeltem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy a pasi erről nem tud?
- Mert így van. Ha hazamegyünk akkor mondom el neki.
- Ejha. Hát nem irigyellek Kris. De legalább zajlik nálad az élet.
- Hát abban nincs hiány.
- De boldog vagy? - tette fel a kérdést amire még én magam sem tudom a választ.
- Igen. Itt vannak a gyerekeim akiket imádok és a férjem.
- Ennek örülök, bár . . . .
- Mond csak. - Sejtettem, hogy neki is meglesz a véleménye minderről.
- Szerintem ezzel a Robbal lennél te igazán boldog. Elég látni ahogy rád néz, és te is rá.
- Sehogy nem nézünk egymásra. Annak már vége.
- Ha te mondod. Ne haragudj nem akarlak faggatni.
- Én sajnálom. Annyi idő után újra találkozunk és én rögtön az életem és a hülyeségeimmel traktállak.
- Ezek nem hülyeségek, örülök, hogy újra találkoztunk, és annak még jobban, hogy együtt is fogunk dolgozni. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz Kris.
- Köszönöm - mondtam neki, a következő pillanatban már a karjaiban találtam magam. Fantasztikus volt újra ezt az ismerős érzést érezni, egy rég látott barátot ölelni.
Halk köhintésre lettünk figyelmesek. Fel sem tűnt, hogy valaki felénk tartott.
Rob bámult vissza ránk ezúttal viszont a közömbösség álarcát vette magára.
- Csak a fiunkat akarom elvinni, hogy ne zavarjon - mondta ismét némi éllel a hangjában.
Rob nem mondott többet, Ricky mellé lépett és a karjaiba kapta, én pedig Tyler karjaiból bontakoztam ki. Ekkor azonban egy puszit nyomott az arcomra elég közel a számhoz.
Rob éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét ránk nézzen. Ismét féltékenység csillant a szemében lehullatva az iménti közömbös álcát.
Tyler vigyora hatalmas lett volt egy olyan érzésem ez nem volt véletlen.
- Ma nálunk alszik, ha nem baj - mondta Rob.
felálltam és a fiamhoz léptem akt már a karjaiban tartott.
- Rendben - ennyi volt a válaszom és egy nagy puszit adtam az én kincsemnek, aki ezután az apja karjaiban távozott, én pedig csak bámultak távolodó alakjukat.
- Hmmm jól sejtettem.
- Mit?
- A pasi még mindig odavan érted. Majd megette a fene, hogy velem látott.
- Ez hülyeség. Őt nem érdekli. És ne beszéljünk róla - kértem tőle, és inkább témát váltottunk.
Beszéltünk a régi időkről, hogy mi történt vele azóta és sok mindenről. Az idő csap repült. Elég késő volt amikor visszamentem a szobánkba.
Steve lefeküdt már, én is átöltöztem és befeküdtem mellé.
A másnap ismét eseménydúsan telt.
Reggel Steve Rickyt kereste, aki még mindig Robnál volt. Vele, Tommal és Lizzyvel reggeliztek éppen amikor lementünk az étterembe. Ricky nagyon is jó érezte magát az apja karjaiban.
Később csatlakozott hozzánk Tyler. Robbal közömbösen viselkedtünk egymással. Mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Ez egyrészt elszomorított, másrészt tudom, hogy így lesz a legjobb.
Steve és Tyler megbeszélték milyen jelenteket veszünk fel. Pár romantikusabb férj feleség jelentet játszottunk el ma a férjemmel akit Tyler alakít, volt egy kettő amiben Rob is szerepelt. Itt kissé kínosabban éreztem magam de igyekeztem nem gondolni erre.
A délelőtt gyorsan el is telt ezzel, sok időt töltöttem Tylerel is ha éppen nem forgattunk. Steve ez idő alatt a filmmel kapcsolatos dolgokat intézte. Rob és Lizzyék pedig Rickyvel voltak.
Jobb is így, hogy elkerül engem. Mintha meg sem történt volna a tegnapi nap. Igyekeztem én is kizárni a gondolataimból és jólérezni magam. Bár néha egy kis szédülés, émelygés megnehezítette a dolgom, de semmi komoly. Reméltem, hogy nem is tűnik fel senkinek.
Napnyugtakor megcsináltunk a fotó sorozatot amit Steve mondott. Tylerről és rólam. LA-ben lesz majd egy újabb ezúttal közös hármunkkal. Én, Rob és Tyler.
Mág szerencse, hogy ezekben semmi olyasmi nem lesz, legalábbis nem lesz olyan szexis mint a multkori Robbal. Nem szeretnék még egyszer olyan közel kerülni hozzá. Utolsó alkalom volt a tegnapi. És ezzel végleg vége. Már csak annyi vár rám, hogy holnap elmondjam neki, hogy terhes vagyok.
Reggel hazarepülünk innen, délután pedig időpontom van a orvoshoz. Bár nem tudom, hogy fogom rávenni. De végül is az ő érdeke. Addig még van pici időm. Viszont, hogy egyre közelebb, én egyre idegesebb leszek, tartva Rob reakciójától.
Steve ilyenkor mindig próbál megnyugtatni, mivel ez idegeskedés nem tesz jót nekünk. Őt említve ő maga is furcsa volt ma.
Miközben forgattunk, vagy éppen szünet volt, sokszor figyeltem őt és kaptam azon, hogy elgondolkodva néz maga elé. Hiába kérdeztem,azt mondta semmi baj. Mégis tudtam, hogy valami bántja, vagy aggasztja. De tudom, ha akarja úgy is elmondja, csak látom, hogy mégis van valami és idegesít ez is, hogy nem tudom mi. Nem akarok erre gondolni, még egy gondot a nyakamba de érzem, van egy olyan megérzésem, mintha elakarna nekem mondani valamit, de tétovázik.
Most még ezen is töprenghetek.
Este már nem bírtam tovább és rákérdeztem.
- Ha hazaértünk el szeretnék mondani neked valamit, és beszélnünk is kell - mondta ezzel beigazolva a sejtésem és egy időben a frászt is hozva rám, hiába mondja, hogy ne aggódjak emiatt csak beszélni akar velem.
Tudom, hogy valami komoly, látom rajta és ez megijeszt. Holnap megtudom. Nem tudom miért már előre félek tőle. Elég sok minden vár rám holnap. Először Rob, utána Steve, és nem is sejtettem még ekkor, hogy mire hazaérünk Clairenek is lesz ehgy két meglepetése számunkra . . . . .
Az utolsó esténk ettől függetlenül jól telt a szigeten. Igyekeztem semmi gondunkon nem töprengeni csak jól érezni magunkat.
Lizzy és Tom is jól el voltak, és nagyon tetszett nekik ez a pár nap. Bár Lizzy nem éppen tűnt boldognak amikor Tylerel látott, gondolom az öccse miatt. De mint mondtam már nincs mit tenni.
Mindent felvettünk amit kellett, meglettek a képek, ezzel is kész egy része a filmnek, persze otthon még kismillió dolog vár ránk.
Rickyvel és Stevel töltöttem az este többi részét a stábos vacsora után. Volt egy olyan ismét rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó közös esténk. Nem tudom miért, de így éreztem . . . . .
/Steve/
Volt pár percem ekkor felhívtam Susant.
- Végre hívtál. Már hiányzol. Cathy is alig várja, hogy lásson.
- Hamarosan megyek. Egy picit megint, utána mg vissza kell jönnöm befejezni ezt a filmet, de utána megyek hozzátok. - Susant tudta, hogy értem ezt.
- Itt maradsz velünk? - kérdezte reménykedve.
- Igen. - tudtam, hogy ez a jó döntés.
Hagynom kell Kristent, hogy boldog legyen.
Nem akartam vele beszélni erről, így is eléggé kibukott a forgatások miatt. Igyekeztem úgy tenni mintha nem tudnám, hogy az egyik jelentél együtt volt Robbal. Valamiért mégis úgy éreztem már nem fáj annyira.
Előbb utóbb úgy is el kell engednem őt. És azt hiszem ez a legjobb pillanat. Tényleg látom rajta, hogy nem akar megbocsájtani Robnak, és hogy ez a dolog köztünk már sosem rendeződik.
Ekkor jött ez a Tyler, aki kiderült, hogy annak idején ki is volt Krisnek. És láttam őket most együtt. Ha Robbal már nem is, akkor ki tudja talán vele egyszer boldog lesz.
Igaz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, de most mégis megszegni készülök ezt. Itt az ideje, hogy én is elmondjam neki a titkaim, és ha fájni is fog elhagyjam őt.
Abban biztos vagyok, hogy egyedül nem fog maradni. Úgy érezem a két férfi közül valamelyik elnyeri a szívét, de semmiképpen sem én leszek az.
Ahogy a filmben is, kiderül majd, hogy a férj vagy a szerető kerül ki győztesen a játszmából.
Beletörődtem, hogy nem én leszek az aki boldoggá teszi. Nem lehetek örökké az árnyéka, ideje nekem is élnem. Nem mintha a szemére vetném ezt valaha is. Számomra mindig is ő lesz az örök szerelem, de ha neki nem én vagyok? Ez ellen nem tudok mit tenni. Csak megtenni a lépést, hogy esélyt adjak magamnak is a boldogságra. Ezért is beszéltem Susanal. Tudom, hogy vele képes lehetek rá. És Kristen is boldog lesz. Persze ezek után is számíthat rám bármiben,és nem fogom elhanyagolni őket, hisz Rickyt is a saját fiamként szeretem.
Csak azt remélem, hogy jól fog dönteni, és hogy valamelyik férfi tényleg boldoggá teszi. A szívem mélyén reménykedek benne, hogy Rob lesz az. Talán azért is mert ő a gyermekei apja, és Kris úgy szereti őt ahogy én Kristent. Teljes szívéből.
Susan miután kimondtam neki az igent, nagyon boldog lett, legalábbis a hangjából ez szűrtem le.Rögtön átadta nekem Cathyt, aki még jobban örült neki, és alig várja, hogy menjek.
Ahogy kettőjüket hallgattam, és éreztem így a távolból is, hogy mennyire várnak és boldogok tudtam hogy jól döntöttem. Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Először is mindent elmondok Kristennek. Ez a pillanat az amikor olyasmit érezek mint ő Robnál Ricky miatt. Félek. Félek, hogy meg fog utálni. Csak reménykedhetek benne hogy megért, és hogy ezután is hagyja hogy segítsem és ha kell támogassam ha kell a távolból is, de immár csak barátként.
Ha beszéltem vele sok elintézni valóm lesz. Beszélnem kell az ügyvédjeimmel. Bár már tudják mi a dolgok. A filmet már tudják csinálni nélkülem is, és most már tényleg minden, főleg a történet vége Kristenen múlik. Nekem ideje továbbállnom.
Annak idején amikor szerelmesen, boldogan elvettem Kristent, sosem gondoltam, hogy vége lesz. Reméltem, hogy úgy lesz ahogy a nagykönyvben szólt. Örökké fog tartani. De a sors, az élet közbeszólt, és kiderült, hogy őt nem nekem hanem másnak szánták.
Kitudja talán nekem pedig Susanék mellett a helyem?
Kiakartam élvezni ezt az estét együtt velük, ki tudja talán ez lesz az utolsó?
Minden esetre míg ők ha minden igaz Londonban lesznek és megkapják az utolsó esélyt a jó döntésre én Susanékkal leszek és talán sikerül és velük újra kezdem.
Mikor ezt magamban kimondtam, mintha mázsás súly szakadt volna le a szívemről, éreztetve velem, hogy tényleg jól döntöttem. És nem bántam meg semmit, talán ez csak egy csodás állomása volt az életemnek amit nekem szánt a sors, de ideje továbbindulnom, hogy én is révbe érjek, és boldog legyek. Minden jel szerint Susanal és Cathyvel . . . . . .
/Rob/
Tommal kissé arréb ültünk a repülőn semmi kedvem nem volt a közelében lenni.
Tomnak ez kapóra jött mert kitudott faggatni. Még nem volt ideje rá, és Kristentől nem kaarta megkédezni mi történt a forgatáson. Elég kíváncsi tud lenni, azon csodálkozok, hogy eddig bírta. Lizzy beelőzte, de neki aztán végképp nem akartam mondani semmit.
- Miből gondolod, hogy történt valami? - kérdeztem Tomot.
- Kristen eléggé feldúltan jött vissza aznap este, és utána a fürdőbe zárkózott.
- Kissé máshogy alakult a jelenet - mondtam Tomnak, de ebből még nem értette.
Tomnak korábban elmondtam, sőt el s olvastam odafalé menet a forgatókönyvet. Az iménti mondatomból, és abból amilyen képet vágott sejtettem, hogy lassan leesik neki a dolog.
- Apám, ne mond hogy te . . . . és ő ott . . . .
- De - mondtam röviden.
- Ezt nem hiszem el. Tényleg képes voltál rá? Annyi ember előtt? Nem ismerek rád haver. Mióta vagy ilyen bevállalós? Akkor nem is csoda, hogy Kris kibukott. Te jó ég, még mindig nem hiszem el - hebegett Tom a hallottak után.
- Én se tudott mi ütött belém, de akkor valamiért képtelen voltam ellenállni, és hajtott az érzés ami belül azt mondogatta nekem, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy az enyém lehet. Én se így terveztem, de képtelen voltam leállni. És ő sem ellenkezett - idéztem vissza a pillanatot.
Lehet, hogy kár volt. Így csak még rosszabb a tudat, hogy már ő nem az enyém. Az ezután látottak után tényleg túllehet rajtam, rajtunk, és igaz amit mondogatott. Ez csak vágy köztünk. Hiszen jól elvan a férjével, a tetejében itt a volt pasija is, akinek egyik este a karjaiban bukkantam rám.
Igyekeztem leplezni, hogy a pokolba kívánom a pasit, sikerült is amíg meg nem puszilta Kristent. Inkább eljöttem onnan, mielőtt valami olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.
Igyekeztem tényleg csak a fiamra gondolni, ha ő velem van, még az anyját is képes vagyok elfelejteni. Ő most az egyetlen vigaszom, az én csodám akit imádok.
Tom miután visszatértünk a témára ezzel nyaggatott végig. Részleteket akart, na persze amit sosem kap meg.
- És ezek után mi lesz?
- Mi lenne? Vége. Teljesen. Csak a fiam köt már hozzá, akitől nem szakíthat el soha. De ennyi, éljük az életünket tovább ahogy előtte.
- Mint két idióta, nem hiszem el - mondta Tom.
- Hát ez van. Minden megy tovább, de egyedül. Újra az a Rob leszek aki régen. Soha többé szerelmes, nem fogok szeretni senkit. Senkit úgy mint Kristent - tettem hozzá magamban a mondat végét.
Nem is sejtettem még ekkor, hogy nem egy dolog szól még közbe, és hogy talán holnap minden változni fog . . . . .
Ahogy hazaértünk a reptérre Lizzy Kristenhez fordult.
- Átjöttök Rickyvel hozzánk? Anyu vár minket, nemsokára megyünk haza, szeretnék még látni őt, és persze téged is - mondta neki Lizzy, és Kristen ellenkezni akart,de hamar rájött, hogy Lizzyvel nem érdemes.
- Menj csak - otthon találkozunk - mondta neki Steve mikor Kristen felé fordult.
- Rendben - válaszolta Kristen, és átadta nekem Rickyt.
Azt inkább nem néztem végig ahogy elköszönt a férjétől és Tylertől is, inkább addig a kocsihoz mentem. Tom és Lizzy velem jöttek. A csomagokat a kocsiba tettem, Lizzy hátra ült Tommal, és a fiammal míg vártunk Kristenre, aki pár perccel később utánunk jött.
Amikor hazaértünk anya rögtön a nyakunkba vetette magát és magához vette az unokáját.
- Hogy vagy kicsim? - kérdezte Kristenről, és hirtelen nem értettem miért aggódik érte annyira anya.
- Jól vagyunk - felelte Kristen.
Anya rögtön a nappaliba terelt minket, és kérdezgetett milyen volt. Lizzy elmesélte neki, miközben apu Rickyt fogta.
Kristen és anya egy picit félrevonultak a konyhába állítólag előkészíteni az ebédet. Miután visszajöttek Kristen furcsa pillantásokkal fordult felém. Tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyire már ismertem.
- Mond - kértem tőle mikor láttam, hogy habozik.
- Szeretném ha holnap eljönnél velem valahova. Mutatni akarok neked valamit - nyögte ki nagy nehezen.
- Minek? - bukott ki belőlem rögtön, mert fogalmam sem volt mit akarhat.
- Nem hiszem, hogy lenne mit . . . . - kezdtem bele de anya félbeszakított.
- Jobb lenne ha mennél fiam. Hallgass rám kérlek, a te érdeked is - kérte anya és most már biztos voltam benne, hogy ezek ketten titkolnak valamit. De mit? - kérdeztem magamtól, de fogalmam sem volt mit akarhat Kristen.
Nincs más választásom mit várni holnapig, és vele menni akárhová is akar vinni . . . . . .
BD-ről még annyit, hogy úgy tűnik a tegnapi link már nem él, de van új :) holnap elküldözgetek őket lassan mennem kell. akinek még kell írjon és akik irtak nekik is küldöm majd :)
2011. november 20., vasárnap
BD vélemény és letöltés!!!!!
Sziasztok!
Először is azt hiszem megpróbálom a lehetetlent. Leírni, hogy milyen volt a film, ha kicsit össze vissza lesz, mert tuti, akkor elnézést, de még mindig nem igen tértem magamhoz. Ez csak úgy nagyvonalakban majd ha kicsit "leülepszik" és nem csak sóhajtozunk állandóan hogy úristen milyen volt,akkor majd részletesebb.
A csajokkal csak sóhajtozunk azóta is, meg hűűű, anyám, basszus ennél többre a film után sem futotta mikor péntek este kijöttünk a moziból.
Hát jóformán sokkos állapotban. Kimmel már utána visszaültünk volna a kövire, de lehet, hogy jobb hogy halgattunkk Pixiere és vártunk egy kicsit, bár így se sikerült felfogni, hogy áááááááá.
Másfél évet vártunk hihetetlen, de végre itt van és láttuk.
Ennyit várni rá és a két óra pillanatok alatt elrepült. Mikor odaértem a csajokhoz pécsre, délután állandóan az órát lestük, hogy úristen már csak hány óra. És mikor eljött áááá a moziban persze millióan voltak. De a BD menü nem maradhatott el, sikerült beszerezni a kulcstartót másnap pedig a lámpát is a Cullen címerrel, amik mennem a vitrinbe :DD
És van közös képünk Edwardal :D imádjuk!
Hát nem is tudom hol kezdjük, jobb lenne sorba, de én csak ömlengeni tudok. Ahogy mondtuk még a lába nyomát is megcsókoljuk Billnek, akkorát alkotott a pasi.
Kissé legalábbis én féltem, hogy milyen lesz, hiszen mindegyiket más csinálta, de ez?
Akkor lett, hogy te jó ég. Neki kellett volna az első hármat is. Tévedés ne essék imádom az előzőeket is, de most ez a favorit.
Ha a könyveket nézzük mindegyik filmből hiányzott valami belőle. Ahogy ezt néztünk és ment a film, minden egyes rész amit vártam benne volt, semmi nem hiányzott belőle, és fantasztikusan meg lett csinálva.
Az eleje mikor felvillant a BD logó, és alatt az a szám imádtam. Az esküvői előkészületek, Cullenék, Alice fantasztikusan megoldott mindent. Bella pedig hát állati jól nézett ki, főleg a menyasszonyi ruhában, és amikor végre meglátta Edwardot. Tökéletes pillanat volt. És a szám az eskü és a csók alatt, BEST rész, még mindig imádom.
Gyönyörű volt, mindenki. És persze megjelent kutya, sorry nekem már csak kutya marad. Kristen hihetetlenül játszott végig, minden érzés annyira átjött fantasztikus a csaj.
Na persze az esküvő után a kedvenc rész a nászút. Rio lehetett volna kicsit több, és paráltunk is, hogy a mondjuk ki szexjelenet és a megvágása miatt, de hűűű iszonyat jó lett, nagyot alakíottak, a legszebb rész. Végre összejött nekik a dolog, ha kissé rumlisan is, másnap nemsemmi volt a szoba :D főleg amikor Bella felidézte az éjszakát, amit Edward elrontott, vagyis ő azt hitte, hogy bántotta, de végül aztán megegyeztek h csak jó volt az. Kár, hogy Edward nem akart többet, ezután jött a kedvenc részem.
Bella csábítási trükkjei, főleg mikor Edward meglátta abban a fekete cuccban, az a vigyor meg az ágyra fordulás ááááá ott meghaltunk, imájuk Edwardot. Azért a kék csipkés pizsiben sem volt rossz Bella, Edward sem amikor rátette a takarót, de mint a könyvben is Bella csak megoldotta és ismét volt egy tökéletes együttlét.
ami talán kissé hamar is ért véget és jött a sokk, a baba. Sajnos ezzel végetértek a szép percek, és ami ezután jött. Há hűű, ahogy Bella egyre rosszabbul lett, hihetetleünk meg lett csinálva, és hogy mindennek a tudatában is akarta a babát.
Nálam akkor töredezett először a mécses amikor Edward emiatt összeveszett vele, hogy elhagyja őt, és neki ebbe a döntésbe nincs is beleszólása. Mindkettőjüket meg lehetett érteni, és rossz volt így látni őket, főleg Bellát ennyit szenvedni. A fürdős rész volt nagyon durva, szegény ahogy kinéztett egyre rosszabbul. De utána már Edward is mellette volt. Na meg a papírpohárból iszunk vért :D de segített az a lényeg.
A farkasok is jó sokat szerepeltek. Sethet mindig is bírtam ő a kedvenc farkas. Azért a kutya is jó volt, ha nem is annyira bírom, hogy ezek ellenére is Bella és Cullenék mellett állt.
Hát szerintem a másik BEST rész mikor Edward beszél Bellával és bocsánatot kér mert nem volt mellette. És amikor hallja a babát, áááá olyan édesek, istenem imádtam :) ahogy utána a kutya meglátta őket, nem is az hanem hogy ahogyan. Edward Bella hasát puszilgatta, és őt csókolgatta istenkém a legédesebb pillanat.
Ha bár ezután jött a neheze.
Sose voltam a véres dolgok híve, de a pillanat amikor Bella gerince eltört, uram atyám, és a szülős rész. A sikolyai mikor Rose felvágta édes istenem, nagyon meg kellett szenvednie. És meglett Renesmee. A név tökéletes lett.
Ezután jött nálunk a sírós rész. Amikor Bella az egyik pillanatban még a babát nézte és utána hirtelen mindennek vége lett. Hát az totál sokk. Aztán Edward beadta a mérgét neki és ahogy küzdött érte, na itt kerülgetett a sírás bennünket, a másodszori nézésnél már nem csak kerülgetett.
Nem is értettem mások, hogy tudták ezt a részt végigröhögni, nemtudom mi volt ebben a vicces, mikor mi sírtunk. De vannak ilyen agyamentek na :D
És nem szerettem ezt a részt, ha tudtuk is, hogy Bella nem hal meg, akkor is végig látni ezt ahogy Edward küzd érte, az átváltozást látni, hihetetlen jól megcsinálták.
Már az Eclipse végén annak idején a moziban megmondtam, hogy itt lesz vége. Kár, hogy nem lottózok.
Hogy Bella kinyitja a piros szemeit. És lám bejött. ahogy megmosdatták, Alice felöltöztette, és utána látni ahogy befejeződött az átváltozás, és istenem, hogy milyen szép lett. Vagyis még szebb. Csodaszép vámpír lett, lesz belőle.
Na és ne feledkezzünk meg a kislányról sem. Tündéri egy baba, és a bevésődéses rész. Érdekes volt, kíváncsi voltam ez hogy lesz megoldva, de ez is nagyon jó volt, ha van akinek nem is tetszett. Ahogy mutatták Nessit kisebbnek és egyre idősebbnek. Nekem ez is bejött, de főleg amikor Sam és a többiek pofára este mikor megtudták, hogy Jake bevésődött :D
na ebből majd Bella cirkuszol a másodikban :D csak tartanánk már ott.
Bocsánat a sok hülyeségért, de nem igen tudok még értelmesen beszélni róla.
Imádtam, akárki akármit is mond, ez így volt tökéletes. Imádjuk Billt :)
Fantasztikusan játszott mindenki. Főleg Kristen. Az évek során szerintem most a legjobban. És egyre szebb lett, egy csodaszép nő, aki nagyon tökéletesen játszotta a hol boldog hol szenvedő Bellát. Hol nevettünk hol sírtunk, egyszerűen tökeletesen lett megcsinálva minden.
Minden várakozást felülmúlt, a zenék pedig anyám pokoli jók, azóta is azokat hallgatom :) egyet linkelek is, ez a nagy kedvenc, és persze az It will rain :D
És az örök kedvenc számok a Twilightból csak még jobbá tette.
Hirtelen asszem ennyi, ha lesz még valami leírom, most ennyire futotta, lényegében lehetett volna rövidebb is ammi abból állt volna, hogy IMÁDOM, FANTASZTIKUS, SZUPER, ÉS MÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!
na de jöjjön ami talán mást is érdekel és köszi Gitkának!
Aki akarja itt a link letöltéshez. Lehet, hogy gáz, én agyonra nézem. Moziban is, és így is, és én a dvdket sem hagyom ki, szóval rajtam nem bukik a dolog ez egy kis segítség, hogy kibírjuk addig :)
Aki szeretné a linket dobjon egy mailt és elküldöm neki :)
Köszi az eddigi véleményeket, aki gondja még írjon nyugodtan. Én köszi, és vééégre láttuk :D majd csak magunkhoz térünk :DD
Friss pedig holnap :D sorry, de most Edward győzőtt :XD
Először is azt hiszem megpróbálom a lehetetlent. Leírni, hogy milyen volt a film, ha kicsit össze vissza lesz, mert tuti, akkor elnézést, de még mindig nem igen tértem magamhoz. Ez csak úgy nagyvonalakban majd ha kicsit "leülepszik" és nem csak sóhajtozunk állandóan hogy úristen milyen volt,akkor majd részletesebb.
A csajokkal csak sóhajtozunk azóta is, meg hűűű, anyám, basszus ennél többre a film után sem futotta mikor péntek este kijöttünk a moziból.
Hát jóformán sokkos állapotban. Kimmel már utána visszaültünk volna a kövire, de lehet, hogy jobb hogy halgattunkk Pixiere és vártunk egy kicsit, bár így se sikerült felfogni, hogy áááááááá.
Másfél évet vártunk hihetetlen, de végre itt van és láttuk.
Ennyit várni rá és a két óra pillanatok alatt elrepült. Mikor odaértem a csajokhoz pécsre, délután állandóan az órát lestük, hogy úristen már csak hány óra. És mikor eljött áááá a moziban persze millióan voltak. De a BD menü nem maradhatott el, sikerült beszerezni a kulcstartót másnap pedig a lámpát is a Cullen címerrel, amik mennem a vitrinbe :DD
És van közös képünk Edwardal :D imádjuk!
Hát nem is tudom hol kezdjük, jobb lenne sorba, de én csak ömlengeni tudok. Ahogy mondtuk még a lába nyomát is megcsókoljuk Billnek, akkorát alkotott a pasi.
Kissé legalábbis én féltem, hogy milyen lesz, hiszen mindegyiket más csinálta, de ez?
Akkor lett, hogy te jó ég. Neki kellett volna az első hármat is. Tévedés ne essék imádom az előzőeket is, de most ez a favorit.
Ha a könyveket nézzük mindegyik filmből hiányzott valami belőle. Ahogy ezt néztünk és ment a film, minden egyes rész amit vártam benne volt, semmi nem hiányzott belőle, és fantasztikusan meg lett csinálva.
Az eleje mikor felvillant a BD logó, és alatt az a szám imádtam. Az esküvői előkészületek, Cullenék, Alice fantasztikusan megoldott mindent. Bella pedig hát állati jól nézett ki, főleg a menyasszonyi ruhában, és amikor végre meglátta Edwardot. Tökéletes pillanat volt. És a szám az eskü és a csók alatt, BEST rész, még mindig imádom.
Gyönyörű volt, mindenki. És persze megjelent kutya, sorry nekem már csak kutya marad. Kristen hihetetlenül játszott végig, minden érzés annyira átjött fantasztikus a csaj.
Na persze az esküvő után a kedvenc rész a nászút. Rio lehetett volna kicsit több, és paráltunk is, hogy a mondjuk ki szexjelenet és a megvágása miatt, de hűűű iszonyat jó lett, nagyot alakíottak, a legszebb rész. Végre összejött nekik a dolog, ha kissé rumlisan is, másnap nemsemmi volt a szoba :D főleg amikor Bella felidézte az éjszakát, amit Edward elrontott, vagyis ő azt hitte, hogy bántotta, de végül aztán megegyeztek h csak jó volt az. Kár, hogy Edward nem akart többet, ezután jött a kedvenc részem.
Bella csábítási trükkjei, főleg mikor Edward meglátta abban a fekete cuccban, az a vigyor meg az ágyra fordulás ááááá ott meghaltunk, imájuk Edwardot. Azért a kék csipkés pizsiben sem volt rossz Bella, Edward sem amikor rátette a takarót, de mint a könyvben is Bella csak megoldotta és ismét volt egy tökéletes együttlét.
ami talán kissé hamar is ért véget és jött a sokk, a baba. Sajnos ezzel végetértek a szép percek, és ami ezután jött. Há hűű, ahogy Bella egyre rosszabbul lett, hihetetleünk meg lett csinálva, és hogy mindennek a tudatában is akarta a babát.
Nálam akkor töredezett először a mécses amikor Edward emiatt összeveszett vele, hogy elhagyja őt, és neki ebbe a döntésbe nincs is beleszólása. Mindkettőjüket meg lehetett érteni, és rossz volt így látni őket, főleg Bellát ennyit szenvedni. A fürdős rész volt nagyon durva, szegény ahogy kinéztett egyre rosszabbul. De utána már Edward is mellette volt. Na meg a papírpohárból iszunk vért :D de segített az a lényeg.
A farkasok is jó sokat szerepeltek. Sethet mindig is bírtam ő a kedvenc farkas. Azért a kutya is jó volt, ha nem is annyira bírom, hogy ezek ellenére is Bella és Cullenék mellett állt.
Hát szerintem a másik BEST rész mikor Edward beszél Bellával és bocsánatot kér mert nem volt mellette. És amikor hallja a babát, áááá olyan édesek, istenem imádtam :) ahogy utána a kutya meglátta őket, nem is az hanem hogy ahogyan. Edward Bella hasát puszilgatta, és őt csókolgatta istenkém a legédesebb pillanat.
Ha bár ezután jött a neheze.
Sose voltam a véres dolgok híve, de a pillanat amikor Bella gerince eltört, uram atyám, és a szülős rész. A sikolyai mikor Rose felvágta édes istenem, nagyon meg kellett szenvednie. És meglett Renesmee. A név tökéletes lett.
Ezután jött nálunk a sírós rész. Amikor Bella az egyik pillanatban még a babát nézte és utána hirtelen mindennek vége lett. Hát az totál sokk. Aztán Edward beadta a mérgét neki és ahogy küzdött érte, na itt kerülgetett a sírás bennünket, a másodszori nézésnél már nem csak kerülgetett.
Nem is értettem mások, hogy tudták ezt a részt végigröhögni, nemtudom mi volt ebben a vicces, mikor mi sírtunk. De vannak ilyen agyamentek na :D
És nem szerettem ezt a részt, ha tudtuk is, hogy Bella nem hal meg, akkor is végig látni ezt ahogy Edward küzd érte, az átváltozást látni, hihetetlen jól megcsinálták.
Már az Eclipse végén annak idején a moziban megmondtam, hogy itt lesz vége. Kár, hogy nem lottózok.
Hogy Bella kinyitja a piros szemeit. És lám bejött. ahogy megmosdatták, Alice felöltöztette, és utána látni ahogy befejeződött az átváltozás, és istenem, hogy milyen szép lett. Vagyis még szebb. Csodaszép vámpír lett, lesz belőle.
Na és ne feledkezzünk meg a kislányról sem. Tündéri egy baba, és a bevésődéses rész. Érdekes volt, kíváncsi voltam ez hogy lesz megoldva, de ez is nagyon jó volt, ha van akinek nem is tetszett. Ahogy mutatták Nessit kisebbnek és egyre idősebbnek. Nekem ez is bejött, de főleg amikor Sam és a többiek pofára este mikor megtudták, hogy Jake bevésődött :D
na ebből majd Bella cirkuszol a másodikban :D csak tartanánk már ott.
Bocsánat a sok hülyeségért, de nem igen tudok még értelmesen beszélni róla.
Imádtam, akárki akármit is mond, ez így volt tökéletes. Imádjuk Billt :)
Fantasztikusan játszott mindenki. Főleg Kristen. Az évek során szerintem most a legjobban. És egyre szebb lett, egy csodaszép nő, aki nagyon tökéletesen játszotta a hol boldog hol szenvedő Bellát. Hol nevettünk hol sírtunk, egyszerűen tökeletesen lett megcsinálva minden.
Minden várakozást felülmúlt, a zenék pedig anyám pokoli jók, azóta is azokat hallgatom :) egyet linkelek is, ez a nagy kedvenc, és persze az It will rain :D
És az örök kedvenc számok a Twilightból csak még jobbá tette.
Hirtelen asszem ennyi, ha lesz még valami leírom, most ennyire futotta, lényegében lehetett volna rövidebb is ammi abból állt volna, hogy IMÁDOM, FANTASZTIKUS, SZUPER, ÉS MÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!
na de jöjjön ami talán mást is érdekel és köszi Gitkának!
Aki akarja itt a link letöltéshez. Lehet, hogy gáz, én agyonra nézem. Moziban is, és így is, és én a dvdket sem hagyom ki, szóval rajtam nem bukik a dolog ez egy kis segítség, hogy kibírjuk addig :)
Aki szeretné a linket dobjon egy mailt és elküldöm neki :)
Köszi az eddigi véleményeket, aki gondja még írjon nyugodtan. Én köszi, és vééégre láttuk :D majd csak magunkhoz térünk :DD
Friss pedig holnap :D sorry, de most Edward győzőtt :XD
2011. november 16., szerda
Breaking Dawn
Sziasztok!
Egyenlőre még nem frissel, előbb utóbb az is, pénteken elutazok Pécsen mozizunk a csajokkal, de vasárnap már vagyok és akkor ha minden igaz jön a friss.
Addig is, aki látta, látja megnézi BD-t írjon egy kis véleményt ha gondolja milyen volt, hogy tetszett stb. Várom a ti véleményetek is, hétvégén jön az enyém is ha hazaértem :)
Pusszantás nektek addig és csodáljátok a szebbnél szebb RS képeket a premierekről!
Egyenlőre még nem frissel, előbb utóbb az is, pénteken elutazok Pécsen mozizunk a csajokkal, de vasárnap már vagyok és akkor ha minden igaz jön a friss.
Addig is, aki látta, látja megnézi BD-t írjon egy kis véleményt ha gondolja milyen volt, hogy tetszett stb. Várom a ti véleményetek is, hétvégén jön az enyém is ha hazaértem :)
Pusszantás nektek addig és csodáljátok a szebbnél szebb RS képeket a premierekről!
2011. november 6., vasárnap
2011. november 2., szerda
34.fejezet
Sziasztok!
Még nincs bétázva, és kissé sietnem is kellett vele, mert megyek estére melózni, hogy még előtte tudni hozzam, remélem azért olyan rossz nem lett. Biztos vagyok benne, hogy lesz benne olyan rész ami elnyeri a tetszésetek :D
Köszönöm szépen azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz :) nagyon köszönöm (L)
Jó olvasást,pussz: Liz
34.fejezet
/Kristen/
Szinte megszólalni sem tudtam, csak ott álltam. Mivel ezután már tagadni is kár, jobb ha elmondom az igazat.
- Igen, terhes vagyok.
- Ne haragudj meg, de mivel az utóbbi időben közted és Rob között nem éppen állnak fényesen a dolgok, és a férjeddel vagy ismét, ha megkérdezem, hogy kitől - jött a kérdés amire számítottam Clairetől.
- A fiadtól. - válaszoltam röviden.
- Ez igaz? Istenem . . . . De Rob nemtudja - mondta, ami inkább kérdésnek hangzott. Ugye nem akarod . . . . .
Tudtam, hogy mit akar mondani, ezért inkább a szavába vágtam.
- Megfogja tudni, ne aggódj. Az utazás után kell mennem ultrahangos vizsgálatra az orvoshoz, akkor akarom elvinni magammal, és elmondani neki. Nem is akarnám ismét azt tenni amit akkor, ha meg is volt és lenne ismét az okom rá.
- Megértelek kicsim. De mivel a fiam így . . .
- Annak ellenére amit tett, és ahogy alakultak a dolgok köztünk, ezt nemtudnám elvenni tőle. Már csak azért sem mert látom mennyire imádja a fiát, és ő is az apját. Azt sosem tagadhatom, hogy igenis jó apa.
- Ennek örülök, hogy így látod. De nem rossz ember ő hidd el. Bár én se értek egyet azzal amit tesz. És amit Camilleal tett. Mióta ismerlek, téged akarlak a fiam mellett látni. Sosem láttam még őt, boldognak, felszabadultnak mint amilyen akkor volt amikor együtt voltatok. Ezért is reménykedek benne, hogy még van rá esély, hogy minden rendbejöjjön. Így meg pláne, hogy ismét babát vársz.
- Ebben már ne reménykedj. Már nem akarok tőle semmit. Nekünk nem működött ez, és ennyi. Nemtudnék ismét bízni benne. Más utat szánt nekünk a sors.
- Ezt nem tudhatod, és szerintem rosszul gondolod. Ha hülyeségeket is művel most a fiam, egy dologban biztos lehetsz, és erre bármikor megtudnék esküdni. Hogy szeret téged. - mondta Claire.
Én viszont már nemtudtam hinni ebben, de nem akartam ismét erről beszélni. Mindig ugyanaz lenne a vége ezért felesleges is.
- Inkább hagyjuk ezt, kérlek. Ennek vége, és nem akarok róla beszélni többet. És téged is erre kérlek. Hogy egyenlőre ne mondj neki semmit. Én akarom elmondani, vagyis inkább megmutatni a vizsgálaton.
- Ahogy akarod - egyezett bele Claire. - Istenem, még mindig alig hiszem el. A fiam ismét apa lesz, mi pedig nagyszülők. Annyira boldog lesz Rob. Köszönöm kicsim - ölelt meg Claire.
- Veletek minden rendben ugye? A picivel is?
- Igen - válaszoltam nevetve.
- De nem szabadna ennyit dolgoznod kicsim, pihenned kellene.
- Ez nem megeröltető, és mire látszani kezdene akkora szerintem vége is lesz a forgatásoknak, utána Steve sem fogja engedni, hogy bármit is csináljak.
- Rendben, de vigyázz magatokra. Sajnálom, hogy holnap elmentek.
- Ti meddig maradtok?
- Szerintem megvárjuk még hazajöttök. Mindenképp itt akarok lenni amikor a fiam megtudja a hírt - mondta mosolyogva Claire.
- Jobb lenne ha visszamennék, jó ideje eljöttünk már - mondtam és épp ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó.
Rob lépett be rajta, és kissé gyanúsan méregetett minket, főleg az állandóan mosolygó Clairet, akinek letörölhetetlen volt a mosolya mióta megtudta, hogy a fia gyermekét várom.
- Ricky már hiányol téged - mondta nekem Rob.
- Én addig megyek készítek neked valamit kicsim.
- Nem vagyok éhes, köszönöm.
- Pedig olyan kis vékony vagy, enned kell kicsim rendesen - mondta Claire, és tudtam, hogy nem érdemes vele vitatkozni.
Szerencsétlenségemre Claire egyedül hagyott minket Robbal. Még az ajtót is ránk csukta, ami nem volt éppen szerencsés. Amint lehet menekülni akartam innen.
A sors viszont ma nem neked kedvez.
Épp léptem volna el Rob mellett, mikor a már jó ideje nem jelentkező szédülés pont most lett urrá rajtam. Hirtelen megszédültem, és mintha minden elakart volna sötétedni körülöttem.
Ezerszer inkább ájultam volna el, mintsem ennek szédülésnek a következményeit elviseljem.
Amint megszédültem, Rob abban a pillanatban kapott utánam. A következő pillanatban pedig vesztemre már a karjaiban voltam.
Karjai olyan szorosan öleltek, mintha sohasem akarna elengedni, a tekintete pedig egyenest rabul ejtette az enyémet.
Ha nemtudnám, hogy minden csak játék, és így hogy képes volt megcsalni, és amit azóta is csinál, azt hinném, hogy tényleg szeret, és igenis még mindig fontos vagyok.
A szemei ebben a percben ezt sugározták felém, mégis tudom, hogy nem hihetek neki. Abból semmi jó nem sülne ki ha ismét ebben a hibába esnék és engednék a csábításnak. Hiába nézett rám mindent elsöprő vággyal a szemében. Igen, vággyal. Csak ennyit jelentenék. Ahogy mondta ez mindig megvolt köztünk. De ahhoz amit én akartam tőle ez nem elég. Bízni már nemtudok benne, és enélkül nem működne.
Egyszerűen képtelen voltam elszakítani a tekintetem a csodás szürkés kék szemeitől, őt elnézve nem, csak én vagy így ezzel. Egy pillanatra hirtelen, úgy éreztem mintha minden olyan lenne köztünk mint régen. Mikor boldogok voltunk együtt, ha csak titokban is.
- Jól vagy? - kérdezte jócskán később még mindig a karjaiban tartva.
Nem akartam még most lebukni ami az ájulásom okát illeti, mégis egy kis aggodalmat véltem felfedezni a tekintetében.
- Persze - vágtam rá gyorsan és amint sikerült észhez térnem szabadulni akartam a karjaiból.
Láttam rajta, hiba is próbálta nem mutatni, kelletlenül de eleresztett. Épp a kilincsen volt a kezem amikor a nevem suttogta. Egész közelről, szinte a fülem mellől hallottam, és éreztem hogy szorosan mögöttem van.
Megmozdulni sem bírtam ebben a pillanatban. Mint mindig most is megbénított a közelsége.
A következő pillanatban hátulról ölelte át a derekam, és vont magához szorosan. Nemtudtam ezt mire vélni. Szívem mégis repesett ettől a cselekedetétől mégis biztos vagyok benne, hogy ez valami újabb játék tőle. Nem akarom komolyan venni őt, és néha komolyan nem értem őt.
Az egyik pillanatban egy igazi idiótkaént viselkedik, és úgy tesz mintha a világ legnagyobb nőcsábásza lenne, és aki semmi másra sem csak szexre hajt, és mint aki még mindig azt akarja bizonyítani, hogy igenis hatással van rám.
Máskor, igaz ez ritkábban fordul elő, néha viszont mintha még mindig érdekelném őt, mintha törődne velem, és érezteti velem, ha nem mondja ki, hogy még mindig fontos vagyok neki. Ilyenkor annyira elgyengülök mint most is, hogy képes lennék ismét elhinni neki, ha azt mondaná, hogy szeret.
- Kristen . . . . . - súgta a nevem ismét, és ajkait a fülemnél éreztem.
Szinte a karjaiba olvadtam, és sosem akarok szabadulni innen.
Ha neki nem is, számomra mindent jelent egy egy ilyen pillanat. Mégis tudom, hiába reménykedek, még ha Claire is azt mondja, ne adjam fel én se, és hogy minden helyrejöhet még.
Hiába minden igyekezetem, nemtudtam, és talán nem is akartam? szabadulni karjai fogságából.
Ajkai egyik pillanatról a másikra a nyakamra tévedtek. Szinte égette a bőrömet a csókja amit a nyakamra hintett. Felsóhajtottam a rámtörő érzésektől amik elöntöttek ettől a gesztusától.
Azt vártam mikor neveti el magát, hogy még mindig milyen hatással van rám, de hiába.
Szembe fordított magával, és a szemei csak komolyságot tükröztek felém. Megbánás, bánat és talán remény csillogott még benne? Nemtudom eldönteni, és nem is értem.
Elmondhatatlan nyugalmat, és boldogságot éreztem ebben a pár kósza percben, amikor mindig olyan volt mint régen mikor még minden rendben volt, de egyszer mindennek vége szakad.
- Kristen, én . . . . . . - kezdett el mondani valamit, de épp ekkor kopogtak az ajtón, és hallottuk meg Lizzy hangját.
Rob egy lemondó sóhaj kíséretében eleresztett, én pedig mint akit üldöznek szakadtam el a pillanatnyi boldogságot okozó karokból.
- Óóó nem akartam zavarni, én . . . . . .
- Semmi baj - mondtam én igyekeztem hangom remegését elrejteni. Épp menni készültünk - mondtam és szinte rohantam a többiek felé, hogy minnél távolabb kerüljek tőle.
Claire furcsán méregetett mikor meglátott, szerintem sejthette is, hogy történt valami ami a nyugtalanságom okozta.
Átvettem tőle Rickyt, talán ő képes lesz megnyugtatni és elterelni a figyelmem egy picit.
Ahogy elnéztem az én kincsemet, nagyon tetszett neki a medencés pancsolás. Belementem vele a vízben, úgy tartva őt a karjaimban hogy lubickolhasson.
Édesen pacskolta a vizet, nagyon tetszett neki. Közben én elég sűrűn az ajtó felé tekintgette, hogy látom e kijönni Robot, de jó ideg nem láttam, se őt se Lizzyt.
Tom viszont belecsobbant mellénk a medencébe, ami Rickynek nagyon tetszett. Tom átvette őt tőlem, és úszkálás után a fűben elterülve játszottak.
Addig én Clairnek segítettem a konyhában. Éppen egy kis harapnivalót készített, és üdítőt. Hálás voltam neki, amiért nem állt neki faggatózni mi történt az imént, pedig láttam rajta, hogy nehezen állja meg. Semmi mást nem akarok, csak, hogy mielőbb vége legyen ennek a napnak. De legalább Ricky, és Claireék jól érzik magukat. . . . .
/Rob/
- Mi történt? Úgy rohant el mintha a sátán üldözné - kérdezte Lizzy miután félbeszakított bennünket Kristennel.
- Én idióta. Fogalmam sincs mi lett velem, én majdnem elmondtam neki hogy . . . . istenem, majdnem azt mondtam neki, hogy én . . . . .
- Hogy még mindig szereted. Istenem Rob, hát nem látsz a szemedtől?
- Ne kezdjük megint Liz kérlek.
- Nem kezdjük, folytatjuk. A fenébe is, térjetek már észhez. Igaz, van abban valami, ha nem akarja egy könnyen a bocsánatát adni neked, azért amit tettél - gondolt itt Camillera Lizzy - de ez már akkor is sok. Még mindig imád téged, és elnézve, ha adod is a hülyét, meg a macsót te is őt.
- Ez hülyeség. Ott a férje, a tökéletes férj, minek kellenék én neki?
- Ahjj ezt nem hiszem el - roskadt az ágyra Lizzy, mikor nem jutottunk egyről a kettőre.
- Hagyjuk ezt, ne is beszéljünk róla - kértem tőle.
- Oké, már nekem is elegem van ebből. Mint két makacs öszvér. Kíváncsi leszek én erre az utazásra, hmm és Londonra is utána - mosolygott jót Lizzy.
- Londonra?
- Csak úgy mondtam, mindent a maga idejében - mondta Lizzy és már itt sem volt.
Lehet, hogy igaza van, egy idióta vagyok. Nem vagyok képes tartani magam az elhatározásomhoz.
De mit tehetnék ha még ilyen hatással van rám? Az iménti rosszullétével pedig a frászt hozta rám. Részben, egy picit hálás is lehetek ennek a rosszullétnek, hiszen hacsak egy kicsit is a karrjaimban tarthattam őt. Érezhettem a közelségét ami most is mámorítóan hatott rám.
Legszívesebben elmondtam volna neki, mennyire szeretem őt, és hogy pokolian hiányzik.
De mi értelme lenne? Ő már döntött. Méghozzá a férje mellett, akivel ismét együtt van, és valamiért ha bánt is biztos vagyok benne, hogy Úgy is együtt vannak.
És igaza van, valami mindig történik amit én elcseszek - gondolok itt Camillere és Ninára is - amiért jogosan gondolja rólam azt amit, és hogy nemtud bízni bennem.
Mikor leszek képes, ha egyáltalán valaha ez menni is fog elfelejteni őt? Végleg szerintem soha. Mindig is ő lesz a fiam anyja, és ha már soha többé nem is lesz az enyém legalább ez összeköt minket . . . . .
/Kristen/
Robot ezután alig láttam. Richard és Tom jól elvoltak Rickyvel, addig én sokat beszélgettem Lizzyvel és Claireel.
Már majdnem esteledett mikor felbukkant Rob. Ezután minden percét a fiával töltötte, kerülve a pillantásom.
Tényleg ez az egy dolog amit sosem tagadhatok, hogy imádja a fiát. És szinte hihetetlen, de Ricky is már az első pillanattól fogva, ahogy megismerte Robot.
Mosolyogva figyeltem őket, ahogy Rob játszott vele, a mosolyaikat. Ezeket a pillanatokat akármeddig képes lennék elnézegetni.
Arra gondoltam, vajon mit fog szólni ha megtudja, hogy ismét gyereket várok tőle. Mégis mielőtt mindezt közlöm vele majd az orvosnál oda kell adnom neki valamit. Hogy véletlenül se kételkedhessen bennem. Nemtudom miért merült ez fel bennem, de az utóbbi időben köztünk történt és nem történt dolgok miatt, nem akarom, hogy netán olyasmi még csak meg is forduljon a fejében, hogy nem az igazat mondom.
Az este hátralevő része tényleg fantasztikusan telt. Szerintem elmondhatom, hogy mindketten igyekeztünk nem figyelni a másikra, de hogy mégse legyen olyan fagyos a hangulat, főként mindent megtettünk, hogy a szeretteinket boldognak lássuk.
Hiába, végtére is, ők nem a családom, mégis olyanok mintha azok lennének. Tudom, hogy ők sem sokat vannak a fiúkkal, és csak nem olyan régóta tudnak az unokájukról, ezért is örülök, hogy itt voltunk ma, és mind egy szép napot töltöttünk együtt, na persze akkor még nem is gondoltam rá, hogy ők tartogatnak még meglepetéseket számunkra, és hogy ennek nem itt van a vége.
Ricky már elálmosodott és mennünk kellett volna.
- Mennyi időre mentek pontosan kicsim? - kérdezte Claire.
- Csak két maximum három napra.
- Nem hagyjátok a picit itthon? Ti úgy is dolgoztok, ne idegenen vigyázzanak addig a kicsire,maradhatna velünk - vetette fel az ötletet Claire.
- Mi is vigyázhatunk rá anya - mondta Lizzy, hiszen ők is jönnek.
- Tényleg. De örültünk volna ha velünk marad.
- Kitalálunk valamit ha visszajöttünk, ígérem és több időt töltünk együtt. Ő is szeret titeket - mondtam Clairenek.
- Köszönöm kicsim - ölelt meg hálásan, és elköszöntek Rickytől.
- Hazaviszlek titeket - ajánlotta fel Rob.
- Nem kell köszönöm majd hívok taxit.
- Had vigyelek el el, nem mehettek taxival, annyira talán még elbírod viselni a jelenlétem - mondta Rob, és a szemében is ugyanazt a bánatot láttam mint amik a szavaiból sütöttek.
A választól Rob telefonjának csörgégse mentett meg. Az asztalon hagyta, Lizzy adta a kezébe egy fintort vágva. Volt egy olyan sejtsem ki keresi éppen.
- Nem, most nem érek rá - mondta a telefonba sejtéseim szerint Ninának. Lizzy egy "sajnálom" pillantást küldött felém, amiből tudtam, hogy bejött a tippem ami a telefonálót illeti.
- Tom elviszel minket? - fordultam felé.
- Persze, menjünk - mondta,majd míg Rob telefonált elköszöntünk Lizzyéktől.
Nem is akartam, hogy ő vigyen haza, ezután meg pláne nem, inkább menjen a kis barátnőjéhez. Közben hallotta, hogy Tomot kértem meg, hogy vigyen haza.
Miután letette beletörődően pillantott rám, de egy szót sem szólt.
Elköszönt Rickytől, és megbeszéltük holnap mikor találkozunk a reptéren.
- Köszönöm, hogy hazahoztál - mondtam Tomnak, amikor hazaértünk. Steve is itthon volt már ekkorra.
- Szívesen máskor is. Hagynod kellett volna, hogy ő hozzon el.
- Hidd el, akad jobb programja ma estére - mondtam talán kicsit keserűn.
- Nemtudhatod. Olyan makacsok vagytok, ebből a szempontból is összeilletek.
- Holnap találkozunk Tom - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Nem akarok ismét egy újabb Rob kampányt végighallgatni.
Steve éppen pakolászott mikor a szobában rátaláltunk.
- Sziasztok - köszönt halkan, mert Ricky elaludt a karomban.
Megölelt minket, utána a szobájába vittem a fiam és lefektettem.
Csatlakoztam utána Stevehez, hiszen még össze kellett pakolnunk holnapra. Nem olyan sok mindent, csak ruhákat és pár dolgot csomagoltunk el magunknak és Rickynek is.
- Milyen volt a nap? - kérdezte Steve.
- Nagyon jó. Jól szórakoztunk, Ricky is nagyon jól érezte magát és a nagyszülei is, hogy velük voltunk.
- Örülök kicsim - mondta, majd lefeküdtünk, és a karjaiba vont.
Hihetetlen nyugalom, és boldogság lett urrá rajtam, mindig nyugtatólag hatott rám Steve közelsége. . . . .
Másnap reggel Steve egy kicsit tovább hagyott aludni, így később picit kapkodnunk kellett,hogy ne késsük le a gépet.
Robék már vártak ránk. Rob átvette a fiát aki már ahogy meglátta kapálózott az apja felé. Mondhatnám, hogy köszönés helyett Stevel csak egy gyilkos pillantást váltottak, mikor a férjem a karjaiba vont.
Felszálltunk a gépre, ami ismét afelé a sziget felé repített minket ahol annyi szép percet töltöttem Robbal, persze voltak kellemetlenek is.
Néhány óra repülés után ismét ezen a paradicsomba illő helyen voltunk. Elfoglaltuk a szobáinkat és volt időnk pihenni kicsit.
- Ha nem vagy még olyan fáradt kicsim, felvennénk még ma egy jelenetet veled a parton. Robbal - tette hozzá picivel később.
- Oké - mondtam, nem valami lelkesen.
- Halaszthatjuk holnapra is ha akarod.
- Nem kell, essünk túl rajta - válaszoltam.
Még egy megetettem és átöltöztettem Rickyt addig ő beszélt a stábbal és Robbal is,hogy mire készüljenek.
- Este pedig csatlakozik hozzák Tyler, a férjed - mondta Steve, és tudtam, hogy a filmbeli férjemre gondol.
Lizzy és Tom később átjöttek hozzánk és rájuk bíztam Ricykt míg én egy elég forró délután elé nézzek az apjával, már ami ezt a jelenetet illeti.
Mire leértünk a partra minden kész volt. Már kezdett lemenni a nap, csodás látványt nyújtott ilyenkor a tenger.
Tudom mi már rám, de ilyenkor mindig nagyon félek. Ismét egy intim jelenet Robbal, és szerencsére ha minden igaz egyenlőre az utolsó. Ha a főszereplőnő, vagyis én a szeretőm mellett döntök a férjem ellenében akkor lesz még egy, de messzebb még a film vége.
Szerencse, hogy a férjemmel, ennyire intim részt nem kell eljátszani. Robbal annyiból könnyebb, hogy ismerőt, minden szempontból. De egy vadidegennel ilyen szituációban ennyi ember előtt? Az jobban feszélyezne.
Miután rám aggattak egy szinte semmit sem takaró bikinit a víz felé zavartak minket. Szerencsére Lizzyék másfelé mentek, nem éppen örültem volna neki, ha csak egy film forgatás miatt is ilyen helyzetben látnak Robbal, még ha már volt is valami hasonló.
Mikor Robot megláttam akadozni kezdett a lélegzetem. Egy mondhatni majdnem csak egy alsónadrág volt rajta, hiszen a vízből alig látszunk majd ki mikor el kell játszanunk, hogy ott szeretkezünk.
Ennek már a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom. Részben többnyire talán az izgalomtól.
Robbal a víz felé utasítottak minket, ahol jó darabig be kellett mennünk, hogy jórészt ellepjen minket a víz. Sőt a rendezőnek egy elvetemült ötlete után mikor kellően takart bennünket a víz levetette velem a bikinifelsőt, hogy véletlenül se látszódjon, és tényleg úgy hasson mintha meztelenek lennék.
Ekkor éreztem, hogy végem. Még jó, hogy takar a víz, így is eléggé zavarban vagyok. Rob pedig nem sokat segít mikor ilyen szemekkel néz rám. Vágyakozással teli szemmel.
A karjaiba parancsoltak és kezdődött is a felvétel vele együtt a kínzásom.
Este lévén alapból kissé hidegebb szokott lenni a víz, most mégis szinte forrónak éreztem. Főleg amikor Rob meztelen felsőteste az enyémhez ért és a karjaiba zárt.
Remegtem mint a kocsonya, és elöntött a vágy, hogy ismét az övé legyek. És egy rövid időre ha csak eljátszva is teljesül a vágyam.
Amint meghallottuk a felvétel szót Rob iszonyú lassan közeledni kezdett felém ajkaival, és ezzel egy időben a világ is megszűnni látszott körülöttünk.
Először finom, édes csókokkal halmozott el, közben szorosan a karjaiban tartva. Nyelvével körbesimított alsó ajkamon, és engedelmesen nyílt meg előtte a szám, és kezdtünk forró érzési csókba.
Karjaim a nyaka köré fontam, és már vizes hajába túrtam az ujjaimmal, és megpróbáltam a lehetetlen, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
Eközben víz alatt derekamat ölelő karjai elindultak fel,végigszántva a bőrömön, és kettőnk közé préselődve, hogy elérje melleimet melyek már epekedve várták azt az érintést és érzést amit csak az ő simogatásai képesek kiváltani belőlem.
Eközben nem messze mellettünk mindent kamerák rögzítettek.
Amint kezei megmarkolták a melleim, belenyögtem a csókunkba, erre Rob egyre szenvedélyesebben csókolt.
Viszonoztam a simogatásait, és akaratlanul is egyre lejjebb tévedt a kezem.
Hiába, ebben a pillanatban minden józan ész odaveszett, semmi másra nem bírtam gondolni.
Rob kezei is lejjebb vándoroltak, egészen a bikinialsómig. Ekkor ajkai is elszakadtak az enyémtől, és nyakamra hintette csókjait.
- Elég, hagyjuk abba, ezt nem lehet - kértem tőle a maradék erőmmel ami még maradt, és amit a szerep kívánt tőlem, de szerep nélkül is erre gondoltam.
- Te is akarod, nem tagadhatod. Ne állj ellen - mondta a szemembe nézve, és ujjai ekkor veszélyes vizekre eveztek.
A következő pillanatban már magamon éreztem az érintéseit. Már ettől szinte a mennyekben éreztem magam. Akkor pedig egyenest a csillog felé repültem mikor egyik ujját belémvezette.
Hátravetett fejjel nyögtem fel a karjaiban miközben ujjait tovább mozgatva bennem, a régen nem érzett gyönyör felé sodort.
Mikor éreztem, hogy itt a vége, egy csókér hajolt felém, ezzel elnyomva a hangjaimat. Tüzes csókokat váltottunk míg lecsillapodtam.
Képtelen voltam uralkodni magamon,ez volt az a pillanat amikor semmi sem érdekelt. Minden eddigi érvem tovaszállt, és minden tervem, hogy távol maradjak tőle. Csak mi számítottunk és ez a pillanat, amikor ha csak így is kiélhettük a vágyainkat.
Rob a testével még közelebb szorított magához, hogy jól érezhettem mennyire kíván. Nemtudtam uralkodni magamon, kezeim legnemesebb testrésze felé indultak meg.
Kiszabadítottam férfiasságát a nadrágjából és ujjaim köré fontam. Ezúttal rajta volt a sor, hogy felnyögjön. Tarkómnál foga húzott magához egy csókra, annak reményében, hogy így nem hallatszanak annyira a hangjai.
Egyszerűen el sem lehet mondani mekkora őrültséget teszünk éppen ráadásul nem egy ember előtt. Annyi szerencsénk volt csak, hogy hála a víznek jó takarásban voltunk, és a sötétnek, és csak remény maradt, hogy mindezt jó színészi játékunknak hiszik.
Rob nem sokáig bírta türtőztetni magát, és ellenkezni sem volt időm, és nem is bírtam volna, félrehúzta a bikinialsóm és lassan mint aki minden pillanatát ki akarja élvezni belémcsúszott.
Mindketten egyszerre nyögtünk fel a mámorító pillanatban mikor testünk annyi idő után ismét egybeforrt.
Ahogy a jelenetben is megvolt írva, lassan kezdtünk el mozogni, közben érzéki csókokkal kényeztetve egymást.
Kezei közben a víz alatt bebarangolták a testem, miközben egyre hevesebben mozgott bennem, mindkettőnket a gyönyör kapuja felé sodorva.
Leírhatatlan volt amit ezekben a percekben éreztem. A gyönyört amit ismét a karjaiban éltem át. Egy őrjítő csókban forrtunk össze amikor éreztem, hogy itt a vég. A gyönyör hullámai elemi erővel söpörtek végig rajtam, nemsokkal később Rob is követett a mennyekbe.
Remegve omlottam a karjaiba, és hajtottam a vállára a fejem, egy csók után.
Ekkor azonban végetért a csodás pillanat.
A rendező elkiáltotta magát, hogy ennyi.
Szinte rettegve tértem vissza a valóságba, a boldogságból, és az iménti percekből.
Nem az imént történtektől rettegtem jóval inkább a következményeitől. Rögtön eszembe jutott a férjem, és mindenki aki végignézett minket.
Szinte elszörnyedtem azon, hogy képes voltam ezt megtenni. Hiába lehet, hogy kellene, egy pillanatát sem bánom. Hisz ez volt az utolsó alkalom ami kijutott nekünk, kiakartam élvezni minden percét, mivel a filmben sem hiszem, hogy lesz már több ilyet. Maximum a végén lenne, ha a férjem helyett a szeretőm választanám, akit Rob alakít, de erre semmi esély. Én már tudom mi lesz ennek a filmnek a vége. . . . . . .
Volt pár percünk amíg a rendező magyarázott ezt azt a látottakról, hogy a víz alatt elrendezzük a ruharadarabjainkat,és én is visszakaptam a bikinifelsőm.
Ezek után ránézni se nagyon akartam senkire, vagyis inkább nem mertem. Miután engedélyt kaptunk rá, szinte rohantam a szobámba, minnél messzebb innen. A szememmel a parton kerestem Stevet, de sehol sem láttam.
A szobánkban akadtam rá Lizzyékkel és Rickyvel.
Láthatta rajtam, hogy nem kicsit zaklattak fel az iménti percek, bár remélem ő nemtudja pontosan miért, hogy nem is sejti mennyire jól játszottuk el a szerepünket az imént Robbal.
Kérdőn pillantott rá, de csak pár percet kértem egyedül. A zuhanyzóban töltött egyedüli percek után félve merészkedtem elő, de szerencsére nem faggatott.
- Ha gondolod kicsim lemehetünk az étterembe, szerintem várnak ránk a többiek.
- Én megnézem Robot, azt mondta később csatlakozik - mondta Tom és ő elment.
- Oké menjünk - mondtam, mikor meghallottam, hogy Rob még nem jön.
Nemtudtam volna most a szemébe nézni, még a férjemébe se nagyon az iméntiek után. Remélem csak, hogy gyorsan megejtjük az ismerkedés a filmbeli férjemmel mielőtt Rob is lejönne, hogy minnél hamarabb leléphessek innen. Lizzy is velünk jött, Ricky is akit Steve fogott a karjaiban.
Jelent pillanatban semmit sem szerettem volna jobban mint, hogy végetérjen, és a szobámba rejtőzhessek a nem olyan régi mámoros ugyanakkor még mindig tiltott percek után.
Amint az étterembe értünk az asztal felé mentünk ahol a stáb néhány tagja várt ránk váratlan dolog történt velem.
Egy láthatóan pasi, ahogy háttal volt nekem és kitudtam venni belőle, ő lehet a híres férjem akit még nem ismerek.
Mikor hátrafordult és megláttam az arcát lepődtem meg igazán.
- Kristen?
- Tyler? - kérdeztem mikor a régen látott arcot megláttam . . . . .
Alig akartam elhinni, hogy ő az. Mint mondani szokták, tényleg kicsi a világ,de hogy ennyire?
Nos ennyi lenne, köszönöm akik szavaztak, mint látjátok meglett a győztes név, és a köviből ki is derül, hogy ki is ő, és a többi titokra is lassan fény derül . . . .
Még nincs bétázva, és kissé sietnem is kellett vele, mert megyek estére melózni, hogy még előtte tudni hozzam, remélem azért olyan rossz nem lett. Biztos vagyok benne, hogy lesz benne olyan rész ami elnyeri a tetszésetek :D
Köszönöm szépen azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz :) nagyon köszönöm (L)
Jó olvasást,pussz: Liz
34.fejezet
/Kristen/
Szinte megszólalni sem tudtam, csak ott álltam. Mivel ezután már tagadni is kár, jobb ha elmondom az igazat.
- Igen, terhes vagyok.
- Ne haragudj meg, de mivel az utóbbi időben közted és Rob között nem éppen állnak fényesen a dolgok, és a férjeddel vagy ismét, ha megkérdezem, hogy kitől - jött a kérdés amire számítottam Clairetől.
- A fiadtól. - válaszoltam röviden.
- Ez igaz? Istenem . . . . De Rob nemtudja - mondta, ami inkább kérdésnek hangzott. Ugye nem akarod . . . . .
Tudtam, hogy mit akar mondani, ezért inkább a szavába vágtam.
- Megfogja tudni, ne aggódj. Az utazás után kell mennem ultrahangos vizsgálatra az orvoshoz, akkor akarom elvinni magammal, és elmondani neki. Nem is akarnám ismét azt tenni amit akkor, ha meg is volt és lenne ismét az okom rá.
- Megértelek kicsim. De mivel a fiam így . . .
- Annak ellenére amit tett, és ahogy alakultak a dolgok köztünk, ezt nemtudnám elvenni tőle. Már csak azért sem mert látom mennyire imádja a fiát, és ő is az apját. Azt sosem tagadhatom, hogy igenis jó apa.
- Ennek örülök, hogy így látod. De nem rossz ember ő hidd el. Bár én se értek egyet azzal amit tesz. És amit Camilleal tett. Mióta ismerlek, téged akarlak a fiam mellett látni. Sosem láttam még őt, boldognak, felszabadultnak mint amilyen akkor volt amikor együtt voltatok. Ezért is reménykedek benne, hogy még van rá esély, hogy minden rendbejöjjön. Így meg pláne, hogy ismét babát vársz.
- Ebben már ne reménykedj. Már nem akarok tőle semmit. Nekünk nem működött ez, és ennyi. Nemtudnék ismét bízni benne. Más utat szánt nekünk a sors.
- Ezt nem tudhatod, és szerintem rosszul gondolod. Ha hülyeségeket is művel most a fiam, egy dologban biztos lehetsz, és erre bármikor megtudnék esküdni. Hogy szeret téged. - mondta Claire.
Én viszont már nemtudtam hinni ebben, de nem akartam ismét erről beszélni. Mindig ugyanaz lenne a vége ezért felesleges is.
- Inkább hagyjuk ezt, kérlek. Ennek vége, és nem akarok róla beszélni többet. És téged is erre kérlek. Hogy egyenlőre ne mondj neki semmit. Én akarom elmondani, vagyis inkább megmutatni a vizsgálaton.
- Ahogy akarod - egyezett bele Claire. - Istenem, még mindig alig hiszem el. A fiam ismét apa lesz, mi pedig nagyszülők. Annyira boldog lesz Rob. Köszönöm kicsim - ölelt meg Claire.
- Veletek minden rendben ugye? A picivel is?
- Igen - válaszoltam nevetve.
- De nem szabadna ennyit dolgoznod kicsim, pihenned kellene.
- Ez nem megeröltető, és mire látszani kezdene akkora szerintem vége is lesz a forgatásoknak, utána Steve sem fogja engedni, hogy bármit is csináljak.
- Rendben, de vigyázz magatokra. Sajnálom, hogy holnap elmentek.
- Ti meddig maradtok?
- Szerintem megvárjuk még hazajöttök. Mindenképp itt akarok lenni amikor a fiam megtudja a hírt - mondta mosolyogva Claire.
- Jobb lenne ha visszamennék, jó ideje eljöttünk már - mondtam és épp ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó.
Rob lépett be rajta, és kissé gyanúsan méregetett minket, főleg az állandóan mosolygó Clairet, akinek letörölhetetlen volt a mosolya mióta megtudta, hogy a fia gyermekét várom.
- Ricky már hiányol téged - mondta nekem Rob.
- Én addig megyek készítek neked valamit kicsim.
- Nem vagyok éhes, köszönöm.
- Pedig olyan kis vékony vagy, enned kell kicsim rendesen - mondta Claire, és tudtam, hogy nem érdemes vele vitatkozni.
Szerencsétlenségemre Claire egyedül hagyott minket Robbal. Még az ajtót is ránk csukta, ami nem volt éppen szerencsés. Amint lehet menekülni akartam innen.
A sors viszont ma nem neked kedvez.
Épp léptem volna el Rob mellett, mikor a már jó ideje nem jelentkező szédülés pont most lett urrá rajtam. Hirtelen megszédültem, és mintha minden elakart volna sötétedni körülöttem.
Ezerszer inkább ájultam volna el, mintsem ennek szédülésnek a következményeit elviseljem.
Amint megszédültem, Rob abban a pillanatban kapott utánam. A következő pillanatban pedig vesztemre már a karjaiban voltam.
Karjai olyan szorosan öleltek, mintha sohasem akarna elengedni, a tekintete pedig egyenest rabul ejtette az enyémet.
Ha nemtudnám, hogy minden csak játék, és így hogy képes volt megcsalni, és amit azóta is csinál, azt hinném, hogy tényleg szeret, és igenis még mindig fontos vagyok.
A szemei ebben a percben ezt sugározták felém, mégis tudom, hogy nem hihetek neki. Abból semmi jó nem sülne ki ha ismét ebben a hibába esnék és engednék a csábításnak. Hiába nézett rám mindent elsöprő vággyal a szemében. Igen, vággyal. Csak ennyit jelentenék. Ahogy mondta ez mindig megvolt köztünk. De ahhoz amit én akartam tőle ez nem elég. Bízni már nemtudok benne, és enélkül nem működne.
Egyszerűen képtelen voltam elszakítani a tekintetem a csodás szürkés kék szemeitől, őt elnézve nem, csak én vagy így ezzel. Egy pillanatra hirtelen, úgy éreztem mintha minden olyan lenne köztünk mint régen. Mikor boldogok voltunk együtt, ha csak titokban is.
- Jól vagy? - kérdezte jócskán később még mindig a karjaiban tartva.
Nem akartam még most lebukni ami az ájulásom okát illeti, mégis egy kis aggodalmat véltem felfedezni a tekintetében.
- Persze - vágtam rá gyorsan és amint sikerült észhez térnem szabadulni akartam a karjaiból.
Láttam rajta, hiba is próbálta nem mutatni, kelletlenül de eleresztett. Épp a kilincsen volt a kezem amikor a nevem suttogta. Egész közelről, szinte a fülem mellől hallottam, és éreztem hogy szorosan mögöttem van.
Megmozdulni sem bírtam ebben a pillanatban. Mint mindig most is megbénított a közelsége.
A következő pillanatban hátulról ölelte át a derekam, és vont magához szorosan. Nemtudtam ezt mire vélni. Szívem mégis repesett ettől a cselekedetétől mégis biztos vagyok benne, hogy ez valami újabb játék tőle. Nem akarom komolyan venni őt, és néha komolyan nem értem őt.
Az egyik pillanatban egy igazi idiótkaént viselkedik, és úgy tesz mintha a világ legnagyobb nőcsábásza lenne, és aki semmi másra sem csak szexre hajt, és mint aki még mindig azt akarja bizonyítani, hogy igenis hatással van rám.
Máskor, igaz ez ritkábban fordul elő, néha viszont mintha még mindig érdekelném őt, mintha törődne velem, és érezteti velem, ha nem mondja ki, hogy még mindig fontos vagyok neki. Ilyenkor annyira elgyengülök mint most is, hogy képes lennék ismét elhinni neki, ha azt mondaná, hogy szeret.
- Kristen . . . . . - súgta a nevem ismét, és ajkait a fülemnél éreztem.
Szinte a karjaiba olvadtam, és sosem akarok szabadulni innen.
Ha neki nem is, számomra mindent jelent egy egy ilyen pillanat. Mégis tudom, hiába reménykedek, még ha Claire is azt mondja, ne adjam fel én se, és hogy minden helyrejöhet még.
Hiába minden igyekezetem, nemtudtam, és talán nem is akartam? szabadulni karjai fogságából.
Ajkai egyik pillanatról a másikra a nyakamra tévedtek. Szinte égette a bőrömet a csókja amit a nyakamra hintett. Felsóhajtottam a rámtörő érzésektől amik elöntöttek ettől a gesztusától.
Azt vártam mikor neveti el magát, hogy még mindig milyen hatással van rám, de hiába.
Szembe fordított magával, és a szemei csak komolyságot tükröztek felém. Megbánás, bánat és talán remény csillogott még benne? Nemtudom eldönteni, és nem is értem.
Elmondhatatlan nyugalmat, és boldogságot éreztem ebben a pár kósza percben, amikor mindig olyan volt mint régen mikor még minden rendben volt, de egyszer mindennek vége szakad.
- Kristen, én . . . . . . - kezdett el mondani valamit, de épp ekkor kopogtak az ajtón, és hallottuk meg Lizzy hangját.
Rob egy lemondó sóhaj kíséretében eleresztett, én pedig mint akit üldöznek szakadtam el a pillanatnyi boldogságot okozó karokból.
- Óóó nem akartam zavarni, én . . . . . .
- Semmi baj - mondtam én igyekeztem hangom remegését elrejteni. Épp menni készültünk - mondtam és szinte rohantam a többiek felé, hogy minnél távolabb kerüljek tőle.
Claire furcsán méregetett mikor meglátott, szerintem sejthette is, hogy történt valami ami a nyugtalanságom okozta.
Átvettem tőle Rickyt, talán ő képes lesz megnyugtatni és elterelni a figyelmem egy picit.
Ahogy elnéztem az én kincsemet, nagyon tetszett neki a medencés pancsolás. Belementem vele a vízben, úgy tartva őt a karjaimban hogy lubickolhasson.
Édesen pacskolta a vizet, nagyon tetszett neki. Közben én elég sűrűn az ajtó felé tekintgette, hogy látom e kijönni Robot, de jó ideg nem láttam, se őt se Lizzyt.
Tom viszont belecsobbant mellénk a medencébe, ami Rickynek nagyon tetszett. Tom átvette őt tőlem, és úszkálás után a fűben elterülve játszottak.
Addig én Clairnek segítettem a konyhában. Éppen egy kis harapnivalót készített, és üdítőt. Hálás voltam neki, amiért nem állt neki faggatózni mi történt az imént, pedig láttam rajta, hogy nehezen állja meg. Semmi mást nem akarok, csak, hogy mielőbb vége legyen ennek a napnak. De legalább Ricky, és Claireék jól érzik magukat. . . . .
/Rob/
- Mi történt? Úgy rohant el mintha a sátán üldözné - kérdezte Lizzy miután félbeszakított bennünket Kristennel.
- Én idióta. Fogalmam sincs mi lett velem, én majdnem elmondtam neki hogy . . . . istenem, majdnem azt mondtam neki, hogy én . . . . .
- Hogy még mindig szereted. Istenem Rob, hát nem látsz a szemedtől?
- Ne kezdjük megint Liz kérlek.
- Nem kezdjük, folytatjuk. A fenébe is, térjetek már észhez. Igaz, van abban valami, ha nem akarja egy könnyen a bocsánatát adni neked, azért amit tettél - gondolt itt Camillera Lizzy - de ez már akkor is sok. Még mindig imád téged, és elnézve, ha adod is a hülyét, meg a macsót te is őt.
- Ez hülyeség. Ott a férje, a tökéletes férj, minek kellenék én neki?
- Ahjj ezt nem hiszem el - roskadt az ágyra Lizzy, mikor nem jutottunk egyről a kettőre.
- Hagyjuk ezt, ne is beszéljünk róla - kértem tőle.
- Oké, már nekem is elegem van ebből. Mint két makacs öszvér. Kíváncsi leszek én erre az utazásra, hmm és Londonra is utána - mosolygott jót Lizzy.
- Londonra?
- Csak úgy mondtam, mindent a maga idejében - mondta Lizzy és már itt sem volt.
Lehet, hogy igaza van, egy idióta vagyok. Nem vagyok képes tartani magam az elhatározásomhoz.
De mit tehetnék ha még ilyen hatással van rám? Az iménti rosszullétével pedig a frászt hozta rám. Részben, egy picit hálás is lehetek ennek a rosszullétnek, hiszen hacsak egy kicsit is a karrjaimban tarthattam őt. Érezhettem a közelségét ami most is mámorítóan hatott rám.
Legszívesebben elmondtam volna neki, mennyire szeretem őt, és hogy pokolian hiányzik.
De mi értelme lenne? Ő már döntött. Méghozzá a férje mellett, akivel ismét együtt van, és valamiért ha bánt is biztos vagyok benne, hogy Úgy is együtt vannak.
És igaza van, valami mindig történik amit én elcseszek - gondolok itt Camillere és Ninára is - amiért jogosan gondolja rólam azt amit, és hogy nemtud bízni bennem.
Mikor leszek képes, ha egyáltalán valaha ez menni is fog elfelejteni őt? Végleg szerintem soha. Mindig is ő lesz a fiam anyja, és ha már soha többé nem is lesz az enyém legalább ez összeköt minket . . . . .
/Kristen/
Robot ezután alig láttam. Richard és Tom jól elvoltak Rickyvel, addig én sokat beszélgettem Lizzyvel és Claireel.
Már majdnem esteledett mikor felbukkant Rob. Ezután minden percét a fiával töltötte, kerülve a pillantásom.
Tényleg ez az egy dolog amit sosem tagadhatok, hogy imádja a fiát. És szinte hihetetlen, de Ricky is már az első pillanattól fogva, ahogy megismerte Robot.
Mosolyogva figyeltem őket, ahogy Rob játszott vele, a mosolyaikat. Ezeket a pillanatokat akármeddig képes lennék elnézegetni.
Arra gondoltam, vajon mit fog szólni ha megtudja, hogy ismét gyereket várok tőle. Mégis mielőtt mindezt közlöm vele majd az orvosnál oda kell adnom neki valamit. Hogy véletlenül se kételkedhessen bennem. Nemtudom miért merült ez fel bennem, de az utóbbi időben köztünk történt és nem történt dolgok miatt, nem akarom, hogy netán olyasmi még csak meg is forduljon a fejében, hogy nem az igazat mondom.
Az este hátralevő része tényleg fantasztikusan telt. Szerintem elmondhatom, hogy mindketten igyekeztünk nem figyelni a másikra, de hogy mégse legyen olyan fagyos a hangulat, főként mindent megtettünk, hogy a szeretteinket boldognak lássuk.
Hiába, végtére is, ők nem a családom, mégis olyanok mintha azok lennének. Tudom, hogy ők sem sokat vannak a fiúkkal, és csak nem olyan régóta tudnak az unokájukról, ezért is örülök, hogy itt voltunk ma, és mind egy szép napot töltöttünk együtt, na persze akkor még nem is gondoltam rá, hogy ők tartogatnak még meglepetéseket számunkra, és hogy ennek nem itt van a vége.
Ricky már elálmosodott és mennünk kellett volna.
- Mennyi időre mentek pontosan kicsim? - kérdezte Claire.
- Csak két maximum három napra.
- Nem hagyjátok a picit itthon? Ti úgy is dolgoztok, ne idegenen vigyázzanak addig a kicsire,maradhatna velünk - vetette fel az ötletet Claire.
- Mi is vigyázhatunk rá anya - mondta Lizzy, hiszen ők is jönnek.
- Tényleg. De örültünk volna ha velünk marad.
- Kitalálunk valamit ha visszajöttünk, ígérem és több időt töltünk együtt. Ő is szeret titeket - mondtam Clairenek.
- Köszönöm kicsim - ölelt meg hálásan, és elköszöntek Rickytől.
- Hazaviszlek titeket - ajánlotta fel Rob.
- Nem kell köszönöm majd hívok taxit.
- Had vigyelek el el, nem mehettek taxival, annyira talán még elbírod viselni a jelenlétem - mondta Rob, és a szemében is ugyanazt a bánatot láttam mint amik a szavaiból sütöttek.
A választól Rob telefonjának csörgégse mentett meg. Az asztalon hagyta, Lizzy adta a kezébe egy fintort vágva. Volt egy olyan sejtsem ki keresi éppen.
- Nem, most nem érek rá - mondta a telefonba sejtéseim szerint Ninának. Lizzy egy "sajnálom" pillantást küldött felém, amiből tudtam, hogy bejött a tippem ami a telefonálót illeti.
- Tom elviszel minket? - fordultam felé.
- Persze, menjünk - mondta,majd míg Rob telefonált elköszöntünk Lizzyéktől.
Nem is akartam, hogy ő vigyen haza, ezután meg pláne nem, inkább menjen a kis barátnőjéhez. Közben hallotta, hogy Tomot kértem meg, hogy vigyen haza.
Miután letette beletörődően pillantott rám, de egy szót sem szólt.
Elköszönt Rickytől, és megbeszéltük holnap mikor találkozunk a reptéren.
- Köszönöm, hogy hazahoztál - mondtam Tomnak, amikor hazaértünk. Steve is itthon volt már ekkorra.
- Szívesen máskor is. Hagynod kellett volna, hogy ő hozzon el.
- Hidd el, akad jobb programja ma estére - mondtam talán kicsit keserűn.
- Nemtudhatod. Olyan makacsok vagytok, ebből a szempontból is összeilletek.
- Holnap találkozunk Tom - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Nem akarok ismét egy újabb Rob kampányt végighallgatni.
Steve éppen pakolászott mikor a szobában rátaláltunk.
- Sziasztok - köszönt halkan, mert Ricky elaludt a karomban.
Megölelt minket, utána a szobájába vittem a fiam és lefektettem.
Csatlakoztam utána Stevehez, hiszen még össze kellett pakolnunk holnapra. Nem olyan sok mindent, csak ruhákat és pár dolgot csomagoltunk el magunknak és Rickynek is.
- Milyen volt a nap? - kérdezte Steve.
- Nagyon jó. Jól szórakoztunk, Ricky is nagyon jól érezte magát és a nagyszülei is, hogy velük voltunk.
- Örülök kicsim - mondta, majd lefeküdtünk, és a karjaiba vont.
Hihetetlen nyugalom, és boldogság lett urrá rajtam, mindig nyugtatólag hatott rám Steve közelsége. . . . .
Másnap reggel Steve egy kicsit tovább hagyott aludni, így később picit kapkodnunk kellett,hogy ne késsük le a gépet.
Robék már vártak ránk. Rob átvette a fiát aki már ahogy meglátta kapálózott az apja felé. Mondhatnám, hogy köszönés helyett Stevel csak egy gyilkos pillantást váltottak, mikor a férjem a karjaiba vont.
Felszálltunk a gépre, ami ismét afelé a sziget felé repített minket ahol annyi szép percet töltöttem Robbal, persze voltak kellemetlenek is.
Néhány óra repülés után ismét ezen a paradicsomba illő helyen voltunk. Elfoglaltuk a szobáinkat és volt időnk pihenni kicsit.
- Ha nem vagy még olyan fáradt kicsim, felvennénk még ma egy jelenetet veled a parton. Robbal - tette hozzá picivel később.
- Oké - mondtam, nem valami lelkesen.
- Halaszthatjuk holnapra is ha akarod.
- Nem kell, essünk túl rajta - válaszoltam.
Még egy megetettem és átöltöztettem Rickyt addig ő beszélt a stábbal és Robbal is,hogy mire készüljenek.
- Este pedig csatlakozik hozzák Tyler, a férjed - mondta Steve, és tudtam, hogy a filmbeli férjemre gondol.
Lizzy és Tom később átjöttek hozzánk és rájuk bíztam Ricykt míg én egy elég forró délután elé nézzek az apjával, már ami ezt a jelenetet illeti.
Mire leértünk a partra minden kész volt. Már kezdett lemenni a nap, csodás látványt nyújtott ilyenkor a tenger.
Tudom mi már rám, de ilyenkor mindig nagyon félek. Ismét egy intim jelenet Robbal, és szerencsére ha minden igaz egyenlőre az utolsó. Ha a főszereplőnő, vagyis én a szeretőm mellett döntök a férjem ellenében akkor lesz még egy, de messzebb még a film vége.
Szerencse, hogy a férjemmel, ennyire intim részt nem kell eljátszani. Robbal annyiból könnyebb, hogy ismerőt, minden szempontból. De egy vadidegennel ilyen szituációban ennyi ember előtt? Az jobban feszélyezne.
Miután rám aggattak egy szinte semmit sem takaró bikinit a víz felé zavartak minket. Szerencsére Lizzyék másfelé mentek, nem éppen örültem volna neki, ha csak egy film forgatás miatt is ilyen helyzetben látnak Robbal, még ha már volt is valami hasonló.
Mikor Robot megláttam akadozni kezdett a lélegzetem. Egy mondhatni majdnem csak egy alsónadrág volt rajta, hiszen a vízből alig látszunk majd ki mikor el kell játszanunk, hogy ott szeretkezünk.
Ennek már a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom. Részben többnyire talán az izgalomtól.
Robbal a víz felé utasítottak minket, ahol jó darabig be kellett mennünk, hogy jórészt ellepjen minket a víz. Sőt a rendezőnek egy elvetemült ötlete után mikor kellően takart bennünket a víz levetette velem a bikinifelsőt, hogy véletlenül se látszódjon, és tényleg úgy hasson mintha meztelenek lennék.
Ekkor éreztem, hogy végem. Még jó, hogy takar a víz, így is eléggé zavarban vagyok. Rob pedig nem sokat segít mikor ilyen szemekkel néz rám. Vágyakozással teli szemmel.
A karjaiba parancsoltak és kezdődött is a felvétel vele együtt a kínzásom.
Este lévén alapból kissé hidegebb szokott lenni a víz, most mégis szinte forrónak éreztem. Főleg amikor Rob meztelen felsőteste az enyémhez ért és a karjaiba zárt.
Remegtem mint a kocsonya, és elöntött a vágy, hogy ismét az övé legyek. És egy rövid időre ha csak eljátszva is teljesül a vágyam.
Amint meghallottuk a felvétel szót Rob iszonyú lassan közeledni kezdett felém ajkaival, és ezzel egy időben a világ is megszűnni látszott körülöttünk.
Először finom, édes csókokkal halmozott el, közben szorosan a karjaiban tartva. Nyelvével körbesimított alsó ajkamon, és engedelmesen nyílt meg előtte a szám, és kezdtünk forró érzési csókba.
Karjaim a nyaka köré fontam, és már vizes hajába túrtam az ujjaimmal, és megpróbáltam a lehetetlen, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
Eközben víz alatt derekamat ölelő karjai elindultak fel,végigszántva a bőrömön, és kettőnk közé préselődve, hogy elérje melleimet melyek már epekedve várták azt az érintést és érzést amit csak az ő simogatásai képesek kiváltani belőlem.
Eközben nem messze mellettünk mindent kamerák rögzítettek.
Amint kezei megmarkolták a melleim, belenyögtem a csókunkba, erre Rob egyre szenvedélyesebben csókolt.
Viszonoztam a simogatásait, és akaratlanul is egyre lejjebb tévedt a kezem.
Hiába, ebben a pillanatban minden józan ész odaveszett, semmi másra nem bírtam gondolni.
Rob kezei is lejjebb vándoroltak, egészen a bikinialsómig. Ekkor ajkai is elszakadtak az enyémtől, és nyakamra hintette csókjait.
- Elég, hagyjuk abba, ezt nem lehet - kértem tőle a maradék erőmmel ami még maradt, és amit a szerep kívánt tőlem, de szerep nélkül is erre gondoltam.
- Te is akarod, nem tagadhatod. Ne állj ellen - mondta a szemembe nézve, és ujjai ekkor veszélyes vizekre eveztek.
A következő pillanatban már magamon éreztem az érintéseit. Már ettől szinte a mennyekben éreztem magam. Akkor pedig egyenest a csillog felé repültem mikor egyik ujját belémvezette.
Hátravetett fejjel nyögtem fel a karjaiban miközben ujjait tovább mozgatva bennem, a régen nem érzett gyönyör felé sodort.
Mikor éreztem, hogy itt a vége, egy csókér hajolt felém, ezzel elnyomva a hangjaimat. Tüzes csókokat váltottunk míg lecsillapodtam.
Képtelen voltam uralkodni magamon,ez volt az a pillanat amikor semmi sem érdekelt. Minden eddigi érvem tovaszállt, és minden tervem, hogy távol maradjak tőle. Csak mi számítottunk és ez a pillanat, amikor ha csak így is kiélhettük a vágyainkat.
Rob a testével még közelebb szorított magához, hogy jól érezhettem mennyire kíván. Nemtudtam uralkodni magamon, kezeim legnemesebb testrésze felé indultak meg.
Kiszabadítottam férfiasságát a nadrágjából és ujjaim köré fontam. Ezúttal rajta volt a sor, hogy felnyögjön. Tarkómnál foga húzott magához egy csókra, annak reményében, hogy így nem hallatszanak annyira a hangjai.
Egyszerűen el sem lehet mondani mekkora őrültséget teszünk éppen ráadásul nem egy ember előtt. Annyi szerencsénk volt csak, hogy hála a víznek jó takarásban voltunk, és a sötétnek, és csak remény maradt, hogy mindezt jó színészi játékunknak hiszik.
Rob nem sokáig bírta türtőztetni magát, és ellenkezni sem volt időm, és nem is bírtam volna, félrehúzta a bikinialsóm és lassan mint aki minden pillanatát ki akarja élvezni belémcsúszott.
Mindketten egyszerre nyögtünk fel a mámorító pillanatban mikor testünk annyi idő után ismét egybeforrt.
Ahogy a jelenetben is megvolt írva, lassan kezdtünk el mozogni, közben érzéki csókokkal kényeztetve egymást.
Kezei közben a víz alatt bebarangolták a testem, miközben egyre hevesebben mozgott bennem, mindkettőnket a gyönyör kapuja felé sodorva.
Leírhatatlan volt amit ezekben a percekben éreztem. A gyönyört amit ismét a karjaiban éltem át. Egy őrjítő csókban forrtunk össze amikor éreztem, hogy itt a vég. A gyönyör hullámai elemi erővel söpörtek végig rajtam, nemsokkal később Rob is követett a mennyekbe.
Remegve omlottam a karjaiba, és hajtottam a vállára a fejem, egy csók után.
Ekkor azonban végetért a csodás pillanat.
A rendező elkiáltotta magát, hogy ennyi.
Szinte rettegve tértem vissza a valóságba, a boldogságból, és az iménti percekből.
Nem az imént történtektől rettegtem jóval inkább a következményeitől. Rögtön eszembe jutott a férjem, és mindenki aki végignézett minket.
Szinte elszörnyedtem azon, hogy képes voltam ezt megtenni. Hiába lehet, hogy kellene, egy pillanatát sem bánom. Hisz ez volt az utolsó alkalom ami kijutott nekünk, kiakartam élvezni minden percét, mivel a filmben sem hiszem, hogy lesz már több ilyet. Maximum a végén lenne, ha a férjem helyett a szeretőm választanám, akit Rob alakít, de erre semmi esély. Én már tudom mi lesz ennek a filmnek a vége. . . . . . .
Volt pár percünk amíg a rendező magyarázott ezt azt a látottakról, hogy a víz alatt elrendezzük a ruharadarabjainkat,és én is visszakaptam a bikinifelsőm.
Ezek után ránézni se nagyon akartam senkire, vagyis inkább nem mertem. Miután engedélyt kaptunk rá, szinte rohantam a szobámba, minnél messzebb innen. A szememmel a parton kerestem Stevet, de sehol sem láttam.
A szobánkban akadtam rá Lizzyékkel és Rickyvel.
Láthatta rajtam, hogy nem kicsit zaklattak fel az iménti percek, bár remélem ő nemtudja pontosan miért, hogy nem is sejti mennyire jól játszottuk el a szerepünket az imént Robbal.
Kérdőn pillantott rá, de csak pár percet kértem egyedül. A zuhanyzóban töltött egyedüli percek után félve merészkedtem elő, de szerencsére nem faggatott.
- Ha gondolod kicsim lemehetünk az étterembe, szerintem várnak ránk a többiek.
- Én megnézem Robot, azt mondta később csatlakozik - mondta Tom és ő elment.
- Oké menjünk - mondtam, mikor meghallottam, hogy Rob még nem jön.
Nemtudtam volna most a szemébe nézni, még a férjemébe se nagyon az iméntiek után. Remélem csak, hogy gyorsan megejtjük az ismerkedés a filmbeli férjemmel mielőtt Rob is lejönne, hogy minnél hamarabb leléphessek innen. Lizzy is velünk jött, Ricky is akit Steve fogott a karjaiban.
Jelent pillanatban semmit sem szerettem volna jobban mint, hogy végetérjen, és a szobámba rejtőzhessek a nem olyan régi mámoros ugyanakkor még mindig tiltott percek után.
Amint az étterembe értünk az asztal felé mentünk ahol a stáb néhány tagja várt ránk váratlan dolog történt velem.
Egy láthatóan pasi, ahogy háttal volt nekem és kitudtam venni belőle, ő lehet a híres férjem akit még nem ismerek.
Mikor hátrafordult és megláttam az arcát lepődtem meg igazán.
- Kristen?
- Tyler? - kérdeztem mikor a régen látott arcot megláttam . . . . .
Alig akartam elhinni, hogy ő az. Mint mondani szokták, tényleg kicsi a világ,de hogy ennyire?
Nos ennyi lenne, köszönöm akik szavaztak, mint látjátok meglett a győztes név, és a köviből ki is derül, hogy ki is ő, és a többi titokra is lassan fény derül . . . .
2011. november 1., kedd
Valami új és még egyebek . . .
Sziasztok!
Először is, néhány dolog.
Mint látható, most már csak azoknak a blogoknak a linkjei vannak kint, amik ezentúl íródni fognak.
3 blogról van szó.
Labyrint az egyik, az új Twilightos a PP blog,és még egy amiről rögtön szót ejtek.
Ezek fognak íródni, ATCS zárt lett, ahogy eredetileg a tervem, olyan sok mindenkit nem nagyon érdekelt, ha mégis akadna olyan akkor azok akik az elején kaptak rá meghívót továbbra is olvashatják.
Ide pedig holnap, vagy csütörtökön érkezik a friss.
Tehát ez a kettő Labyrint és PP valamint ez a blog. És itt jön a mai kis meglepim :)
Ha az alábbi linkre kattintotok egy új történet blogjára érkeztek. Aztán, hogy kinek tetszik, kinek nem mindenki döntse el maga. Egy Robos történet, kicsit másképp. Azért remélem lesz akinek tetszeni fog :)
Először is, néhány dolog.
Mint látható, most már csak azoknak a blogoknak a linkjei vannak kint, amik ezentúl íródni fognak.
3 blogról van szó.
Labyrint az egyik, az új Twilightos a PP blog,és még egy amiről rögtön szót ejtek.
Ezek fognak íródni, ATCS zárt lett, ahogy eredetileg a tervem, olyan sok mindenkit nem nagyon érdekelt, ha mégis akadna olyan akkor azok akik az elején kaptak rá meghívót továbbra is olvashatják.
Ide pedig holnap, vagy csütörtökön érkezik a friss.
Tehát ez a kettő Labyrint és PP valamint ez a blog. És itt jön a mai kis meglepim :)
Ha az alábbi linkre kattintotok egy új történet blogjára érkeztek. Aztán, hogy kinek tetszik, kinek nem mindenki döntse el maga. Egy Robos történet, kicsit másképp. Azért remélem lesz akinek tetszeni fog :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)