2.fejezet

Sziasztok! Mint a cím is mutatja bizony itt a következő fejezet. Kicsit korán mert mennem kell melózni, köszi Szilnek (L). Nektek pedig mindenkinek aki komizott az előzőhöz nagyon köszönöm (LLL). A fejli végén találtok néhány képet :). Jó olvasást, és várom ide is a véleményeket. Pusszantás.

2.fejezet


/Kristen/


Steve és mindenki engem figyelt, várva a reakciómat, de teljesen lefagytam. Robot elnézve ő sem volt ezzel másképp.

Ő volt az utolsó akire számítottam.

- Kicsim, minden rendben? - kérdezte Steve.

- Persze. Ne haragudj - fordultam felé. - Kristen vagyok - nyújtottam Rob felé a kezem kissé kelletlenül.

- Robert - válaszolta, majd megfogta a kezem, mire ismét akaratlanul is éreztem ugyanazokat a szikrákat, amiket az érintése okozott azon az egyetlen éjszakán.

Gyorsan elrántottam a kezem, majd rögtön a karjaimban ficánkoló kis csöppségre figyeltem.

- Akkor neki is láthatnánk - szólalt meg Steve.

Rob és Nikki a kamerák elé álltak, hogy a szerepük szerint egy szerelmes jelentet mutassanak be. És mi tagadás, elnézve őket, fantasztikusan csinálták.

Legnagyobb bánatomra. Steve ugyanis hajthatatlan volt, ő mindenképp Robot akarta erre a szerepre. Majd amikor ezt közölte vele is, egy elégedett mosoly ült ki az arcára.

Akárcsak Nikkiére, amint olvadozva figyelte Robot. Bár fogalmam sincs, miért is érdekel egyáltalán, zavart, és rosszul esett, ha csak a szerep kedvéért is, csókolózni láttam őket.

Ne foglalkozz ezzel - intettem le magam.

- Ricky kezd álmos lenni, az öltözőben leszek - léptem oda egy csókra Steve-hez.

- Menj csak szívem, rögtön végzünk - mondta, majd Nikki és Ashely is utánam jöttek.

Egy utolsó pillantást vetettem Robra, akinek a tekintete szinte egész idő alatt perzselt.

Az öltözőbe szinte már menekültem be, majd a lányok jöttek be hozzám.

- Mi a baj? Elég sápadt vagy.

- Semmi - próbáltam megnyugtatni őket, de túlságosan jól ismertek.

- Ugyan, minket nem versz át.

- Úgy néztél arra a pasira, mintha szellemet láttál volna - mondta Ashely.

- Mert azt is. Egy szellemet, akit soha nem akartam újra látni, de aki mégis a nap minden percében eszembe jut - néztem ekkor a karomban már szundikáló kis csöppségre.

- Te jó ég. Ugye nem? - jött a felismerés a lányoknál.

- De. Ő az.

- Uramisten. Ő Ricky apja? Ő az a pasi, akivel voltál akkor éjjel? - kérdezte Nikki.

- Igen - válaszoltam lehajtott fejjel.

- Hát mi tagadás, irtó dögös, és jól csókol. De ez neked nem új - mondta, majd kissé szúrós pillantásom láttán elhallgatott.

- Bocsi. De mi lesz most? Pont ő jött ide, sajnálom szívem - mondta Nikki.

- Nem tudom. De azt hiszem, amennyire csak tudom, elkerülöm.

- Gondolom, még mindig nem szándékozol elmondani neki, hogy akkor éjjel teherbe estél, és hogy ez a csöppség az övé?

- Persze, hogy nem. A helyzet semmit sem változott. Ő továbbra is egy idegen számomra. Egy férfi, aki csak kihasznált, ahogy minden nővel teszi.

- Akkor inkább ejtem a pasit, pedig tényleg irtó dögös - mondta Nikki.

- Te tudod. Engem nem zavar, csak nehogy úgy járj, mint én. Az ilyenek nem változnak - figyelmeztettem.

Ricky édesen szuszogva aludt a karomban, mikor a lányokkal sajnos vissza kellett menjünk a többiekhez.

Steve még mindig Robbal beszélgetett, sőt mintha jó haverok lennének, és ez az, ami aggasztott.

Már végre mondhatni sikerült túllépnem rajta, és erre megjelenik, és felkavarja az életem.

Egész végig engem figyelt, ahogy Steve mellé léptem, aki a karjaiba zárt, és karomban alvó kis hétalvót szemlélte.

- Arra gondoltam, szívem, hogy mivel Ricky még ilyen kicsi, és sokat alszik, ilyenkor délelőttönként, ha csak egy kicsit is, de visszajöhetnél dolgozni, ha van kedved - fordított maga felé Steve.

Sokat gondoltam én is erre, de míg ilyen pici, nem szívesen hagytam magára az én kis csöppségem. Főleg nem így, hogy tudom, nap mint nap az Ő közelében kéne lennem.

- Nem is tudom…

- Csak egy-két óra. Segíthetnél az új filmekkel. Tudod, hogy anyuék addig szívesen vigyáznak Rickyre.

Erre most mit mondhatnék? Ha nemet mondok, még a végén faggatni kezd, és nem akarom, hogy megtudja, valaha is bármi közöm volt a velem szemben álló férfihoz, aki egész idő alatt szinte megbabonázva figyelt.

Bár most többnyire nem én, hanem a kis Ricky kötötte le a figyelmét. Csak azt remélem, hogy gyorsan vége lesz ezeknek a forgatásoknak, és eltűnik az életünkből, mielőtt Ricky nagyobb lesz.

Mivel én tudom, hogy ő az apja, én észreveszem a hasonlóságokat köztük, de amint nőni kezd, másnak is fel fog tűnni, és ezt nem akarom.

- Még meggondolom - válaszoltam.

- Rendben, kicsim. Elhozok ezt-azt az irodából és mehetünk - mondta Steve, majd legnagyobb sajnálatomra itt hagyott Vele.

Rögtön el akartam menekülni, de nem hagyott.

- A férjed nagyon rendes ember.

- Igen az.

Hála az égnek, Steve tényleg gyors volt, mert alig vártam, hogy végre eltűnhessek innen, messze a közeléből. Steve viszont másképp gondolta. Legnagyobb bánatomra.

- Arra gondoltam, szívem, mivel este úgyis átjönnek vacsorára a lányok, Robert is átjöhetne, és megbeszélhetnénk ezt-azt a filmmel kapcsolatban - ismertette az ötletét a férjem, amitől, mi tagadás, nem voltam éppen elragadtatva.

Azt hiszem, ismét holt sápadt lettem.

Még hogy eljöjjön hozzánk? Nem elég, hogy újra megjelent az életemben, még az otthonomba is beengedjem?

Mit felelhetnék erre? Hisz Steve még csak nem is sejti, hogy ki ő, és nem is akarom, hogy megtudja. Ezért kicsit hülyén venni ki magát, ha ok nélkül ellenezném.

- Ahogy gondolod - mondtam arcomon egy erőltetett mosollyal, miközben Robra néztem, aki elővette a csábos mosolyát.

- Rob, te benne vagy?

- Persze, szuper lenne.

- Akkor megbeszéltük. Esetleg hozd el a párod - mondta neki Steve.

- Jelenleg nincs senkim - mondta, de ekkor végig rám nézett.

Na nehogy ezt higgye, még egyszer lehet akármi olyasmi köztünk - gondoltam magamban.

Steve elmondta a címet, és megbeszéltük, mikor lesz este a vacsora, majd elköszöntünk Robtól és a többiektől, és hazafelé indultunk.

Mielőtt eljöttünk voln,a egy utolsó pillantást vetettem hátra Robra, aki Nikkihez sétált és vele kezdett cseverészni, és aki szintén olvadozott tőle.

Nem tudom, miért, de mintha féltékeny lettem volna rá. De ilyenekre nem is akartam gondolni.

Végre boldog voltam, a férjemmel, a kisfiammal, mikor megjelenik Ő, és mindent felborít. De úgy döntöttem, nem fogok és nem szabad foglalkoznom vele.

Láthatóan ő semmit sem változott, és ugyanolyan nőcsábász. Csak sajnálni tudtam azokat, akik elhiszik a szép szavakat, amiket a fülükbe suttog, és bedőlnek neki, ahogy régen én is.

Ha azt vesszük viszont, részben soha nem bántam meg, hiszen akkor nem tarthatnám a karomban a világ legédesebb kisfiát. Aki fittyet hányva a külvilágra szunyókált a karmomban, míg hazaértünk.

Otthon a rögtön a kiságyába fektettem, hogy nyugodtan aludhasson, majd miután mindketten kicsodáltuk magunkat benne, és egy-egy puszit adtunk a kis csöppség arcára, magára hagytuk.

Steve a dolgozószobájába ment a filmmel kapcsolatos teendőket intézni, míg én a konyhába, hogy nekiálljak estére vacsorát készíteni.

Estefelé, mikor az utolsó simításokat végeztem az ebédlőben, addig Steve magához vette a kis Rickyt, majd a nappali szőnyegére fekve játszott vele.

Ilyenkor mindig meghatottan lestem őket, és csak áldottam a sorsot, hogy egy ilyen férfit küldött az utamba, aki imád engem és a fiamat is.

Miután mindennel elkészültem, és míg a fiúk a nappaliban heverésztek, elmentem átöltözni, de előtte betoppant Ashely.

- Nikkit hol hagytad?

- Ő is jön majd… - mondta kissé furcsán, mintha valamit nem merne elmondani.

- Mond nyugodtan.

- Robbal jön. Együtt mentek el, miután ti is eljöttetek.

- Oké. - Ennyi volt a válaszom.

Végül is semmi közöm hozzá, és úgy döntöttem nem is érdekel - döntöttem el magamban.

Lezuhanyoztam, majd a szekrény előtt álltam, és tanácstalanul nézegettem, mit vegyek fel. Bár mivel Ashely itt van, ez rossz ötlet volt. Ők imádnak engem öltöztetni, csak mindig olyan ruhákat aggatnak rám, amiket én magamtól nem vennék fel. Sosem szerettem a kis rövid, kihívó ruhákat. És drága barátnőm most is egy ilyet szemelt ki.

- Ugyan, vedd fel. Mutasd meg neki, hogy túl vagy azon, ami történt, és hogy boldog vagy a családoddal. És Steve is imádna ebben - mondta miközben rám kacsintott.

Felvettem a kiválasztott ruhát, majd ha jól hallottuk megjöttek Robék, így Ahsleyvel összenéztünk, és elindultunk le.

Ők addigra Steve-vel és a kis Rickyvel ültek a nappaliban.

Nikkit megpusziltam, majd Robnak elmotyogtam egy sziát, miközben a tekintetével végigmért.

Biztos voltam benne, hogy ma nem úszom meg ennyivel, és csak annyit kívántam, hogy essük már túl ezen az estén.


/Rob/

Hazafelé mehet végig akaratlanul is ő járt a fejemben.

Már vagy egy éve nem láttam őt, és tessék. Pont az ő férjével fogok dolgozni. Aki, mi tagadás, nagyon rendes fickó. És egy mázlista is, ami Kristen illeti. Hiszen ki ne lenne az egy ilyen feleséggel.

És van egy kisfiúk is.

Végiggondolva ezt, hirtelen nem tudnám magam férj és apaként elképzelni. Én, akinek jönnek-mennek a nők az életében és az ágyában.

És talán félek is az elkötelezettségtől. Így az egy éjszakás kalandokkal megkönnyítem a dolgom, hisz nincs semmi bonyodalom. És ezen egyelőre nem is szándékozom változtatni.

Bár, be kell valljam, talán egy valakiért megtenném.

De ő tiltott gyümölcs számomra. Egyetlen egyszer volt az enyém, és akármilyen jó is volt vele, még egyszer biztos nem kaphatom meg őt.

Gondolom a férjének nem mondta el, hogy megcsalta, hiszen még mindig együtt vannak. Vagy ő megbocsájtott neki.

Erre viszont nem akartam gondolni. Elkezdek dolgozni, és semmi sem változik. Kristen foglalt, és nem hiszem, hogy így, hogy már családja van, akarna tőlem bármit is. Bár ahogy lelépett aznap reggel, nem hiszem, hogy neki is jelentett bármit az az éjszaka.

Szép volt, jó volt, ennyi.

Én sem akartam erre gondolni, eszem ágában sincs feladni a szabadságom, és egyelőre nincs is kiért. Úgyhogy, ami a kapcsolataimat illeti, marad minden a régiben.

Bár Nikki, aki mint kiderült, Kristen barátnője, nagyon jól néz ki. Sőt. És elnézve azt hiszem, nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, én is bejövök neki. Na nem fogok hősszerelmest játszani, de hátha összejön valami.

Nem tudom miért, de belém bújt az ördög, és ezért is kérdeztem meg Nikkit nem jönne-e velem Kristenékhez. Kíváncsi vagyok az Ő reakciójára, mikor meglát a barátnőjével.

Mióta újra láttam őt, akármennyire is szeretném, mégsem tudom kiverni a fejemből. Mikor megismertem azon estén, gyönyörű volt. De azóta csak még szebb lett.

És a kisfiával a kezében pedig egyenesen elbűvölő.

Eszembe jutott annak az estének minden perce. Hogy milyen érzés volt a karomban tartani, amikor megremegett az érintéseimtől. Elfogott a kíváncsiság, vajon még most is ki tudnék-e ilyen reakciókat váltani belőle?

Nem tudom, hogy tényleg erre vagyok-e kíváncsi, vagy csak vágyom a közelségére?

De úgy érzem, nem bírok magammal, ha a közelemben van. És csak Őt akarom.

Ami viszont lehetetlen, így, ahogy mondani szokták, kutyaharapást szőrével, az esetemben más nőkkel…


/Kristen/

Vacsora előtt Ricky már igen laposakat pislogott, így még egy fürdetést beiktattunk, mielőtt lefektetem, míg Steve-ék a nappaliban beszélgettek a filmről.

- Gyere, kicsim, egy puszit apunak - vittem oda a kis csöppségünk Steve-hez, aki egy puszit nyomott a kezemben már majdnem szundikáló kisfiunk arcára.

A lányok is meglesték őt, majd a szobája felé indultam vele.

- Megkérdezhetem, merre van a mosdó? - állt fel Rob hirtelen.

- Kris megmutatja, az emeleten - mondta Steve, amiért most legszívesebben egy kanál vízben megfojtottam volna.

A kicsivel a karomban és Robbal a nyomomban indultam az emeletre.

Miután megmutattam neki a mosdót, rögtön a fiam szobájába menekültem, és magamra csuktam az ajtót.

Kimondani is utálom, hogy még mindig hatással van rám ennek az alaknak a közelsége. Akinek csak egy éjszakára kellettem. És akitől nem mellesleg életem legszebb ajándékát kaptam, de akiről ő sosem fog tudni.

Rickyt a kiságyába fektettem, majd az ágya előtt állva csodáltam őt, mikor hirtelen nyílt az ajtó.

És ott állt Ő.

Nem állhattam neki kiabálni vele, főleg mert a fiam már aludt, de legszívesebben kidobtam volna.

- Eltévesztetted az ajtót, jobb lenne, ha mennél.

- Jó helyen vagyok - vigyorogta azzal a pimaszul szexi képével, amit sürgősen ki kellett vernem a fejemből és a gondolataimból.

- Menj el, mielőtt a férjem jönne fel - kértem tőle, de sejtettem, nem nagyon akar tágítani.

- Nem érdekel - válaszolta, majd riasztóan közel jött.

Mikor elegem lett belőle, hiszen semmi joga és keresnivalója nem lenne sem itt, sem az életemben, karon ragadtam, és az ajtó felé kezdtem húzni, hogy én magam dobjam ki. Legalábbis, ha Steve miatt a házból nem tehetem, legalább a fiam szobájából.

A dolog viszont fordítva sült el.

Épp a kilincsért nyúltam volna, mikor hirtelen maga felé fordított, és teljes testével az ajtónak préselt, miközben kezei a derekamat ölelve vontak magához.

Ajkai néhány milliméterre voltak csupán, és fogalmam sincs mi ütött belém, de ismét - mint akkor - megrészegített a közelsége. De tudtam, hogy még egyszer nem eshetek ugyanabba a hibába.

- Azonnal engedj el - kértem az alvó kisfiam miatt halkabban, miközben hiába próbáltam szabadulni karjai közül, nem ment.

Ő viszont tudta, hogy állítsa le az ellenkezésem.

Bármennyire is próbáltam eltaszítani magamtól, annál szorosabban tartott, miközben abban reménykedtem, remélem, Steve nem jön fel, mert abban nem lenne köszönet, ha meglátna bennünket.

Forró ajkai a nyakamra siklottak, és bármennyire is utálom, hiszen a testem most is reagált a közelségére, nem tagadhatom, hogy milyen hatással van rám.

Szinte megremegtem minden csókjától, amivel a nyakam hintette be, miközben mosolyogni éreztem, hiszen ha tagadom is, hogy hatással van rá, testem ismét elárult.

- Látod, nem tagadhatod, hogy akarsz engem, az érintéseim.

- Az soha többet nem fog megtörténni - közöltem vele.

- Majd meglátjuk, meddig tudsz ellenállni - mondta immár a szemembe nézve egy csábos mosollyal az ajkain.

Majd végre levette rólam a kezeit és kisétált a szobából.

Én pedig a fal mellett a földre csúsztam, miközben a kezembe temettem az arcom, és az előbbieken gondoltam.

Abban - bármennyire is utálom bevallani - igaza van, ha csak magamnak is ismerem be, hogy ennyi idő után, és azután, hogy csak kihasznált, még mindig hihetetlen hatással van már csak a puszta közelsége is.

De nem szabad még egyszer a hálójába esnem. És Steve-vel sem tehetem meg újra.

Hiszen, míg Robnak csak egy éjszakára kellettem akkor, Steve azt is megbocsájtotta, sőt velem maradt és apja helyett apja a fiamnak.

Bár nem tudom mi lenne, ha Rob tudná, hogy az itt alvó csöppség az ő fia. Sőt, érdekelné-e egyáltalán?

Vele kapcsolatban semmin sem lepődöm meg. Most is csak a szexre kellenék neki, de nem fogom megadni azt az örömöt, hogy ismét ágyba cipelhessen.

Akármennyire is nehéz lesz, messziről el kell kerülnöm, és csak remélni, hogy felfogja, semmi esélye nálam.

Ami az elkerülést illeti, nehéz lesz, mivel jóformán együtt fogunk dolgozni, bár még nem mondtam semmit Steve ajánlatára, hogy visszamegyek e dolgozni.

Nem tudom mióta ülhettem itt töprengve, de miután egy utolsó pillantást vettem az kis életemre, visszamentem a nappaliba. Majd férjem ölelő karjaiba bújtam, miközben Rob végig kissé talán dühösen szemlélte tettemet, miközben a férjemmel a forgatásokról beszéltek.

Vacsora után Steve, Rob és Nikki egy-egy itallal tértek vissza a nappaliba, míg Ashely segített elpakolni a konyhában.

- Hol jártatok? - kérdezte rögtön, amint magunk maradtunk.

Elmeséltem neki.

- Nem semmi a pasi. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ő pont Nikkihez való. Ő se mindig a hosszú párkapcsolatok híve. Neked viszont itt van Steve és a fiad. Próbálj meg ne foglalkozni vele és elkerülni őt.

- Hidd el, igyekszem, de ő az, aki folyton a nyomomban van, és attól félek, nem is hagyja ennyiben. De attól félek a legjobban, hogy tudni fog Rickyről, vagy Steve is megtudja, hogy ki az igazi apja. Nagyon szeretem Steve-et, és nem akarom elveszíteni. Sokat köszönhetek neki, és ő mindig mellettem volt, és a fiam mellett. De félek is…

- Mitől Kris?

- Tőle. Nem csak ő, hanem én is megbizonyosodtam róla, akármennyire is szégyellem bevallani, hogy még most is hatással van rám. Hiába még mindig nem ismerem őt, és hiába kellettem csak egy éjszakára, félek, hogy elvesztem a fejem, ha a közelemben van - vallottam be gyengeségem.

- Hidd el, menni fog. Gondolj a férjedre és a fiadra, akkor menni fog. Ne hagyd, hogy megint kihasználjon - mondta Ashely.

- Köszönöm - öleltem meg barátnőmet, majd csatlakoztunk a nappaliban ülő társasághoz, ahol Nikki már szinte Rob karjaiban volt, és az elhatározásom, miszerint nem foglalkozom vele, máris megdőlni látszott.

- És, döntöttél már, szívem, a munkával kapcsolatban? - jött a kérdés a férjemtől.

- Igen. Benne vagyok, de csak néhány óra. Nem akarok sokat távol lenni Rickytől - válaszoltam.

Eldöntöttem, hogy már csak azért is. Meg fogom mutatni neki, hogy boldog vagyok a férjemmel és a fiammal, és hogy nem hagyom, hogy ő vagy bárki még egyszer ki merjen használni. Maradjon csak a nőcskéivel, vagy szédítse Nikkit, nem érdekel, de velem nem fog játszani.

- Örülök szívem. És a pici miatt ne aggódj, anyuék tudod, hogy szívesen vigyáznak rá, de magaddal is hozhatod - mondta Steve.

- Miről van szó? - kérdezte Rob.

- Kristen visszajön dolgozni. Ő is velem dolgozott, amíg meg nem született Ricky - mesélte neki Steve. Majd ismét mintha egy ördögi vigyor jelent volna meg a hír hallatán Rob arcán.

- Biztos jó, mert olyankor is együtt lehettek - felelte Rob.

- Bizony, akkor vagyok nyugodt, ha a közelemben vannak - pillantott rám Steve, majd egy csókot nyomtam a szájára, amiért egy boldog mosollyal jutalmazott.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd Nikkiék úgy döntöttek, mennek.

- Akkor holnap találkozunk. Meg lesznek a szöveg és ruhapróbák, aztán munkára fel - mondta Steve.

- Már alig várom - felelte Rob, de úgy tűnt mintha ezeket hozzám intézte volna.

Elköszöntem a lányoktól, Steve is elköszönt tőlük. Robnak csak egy sziát mormoltam el, majd Nikkivel együtt mentek el, mondván, hogy ő viszi haza.

Kissé megnyugodtam, amikor elmentek, és próbáltam nem gondolni rá.

Lezuhanyoztam, és ágyba bújtam, majd miután Steve benézett még a kis szemünk fényére, csatlakozott hozzám, és egymás karjaiba nyomott el minket az álom.

- Rickyt is magunkkal visszük? - kérdezte reggel Steve.

- Ha nem bánod, szeretem, ha mellettem van.

- Persze, kicsim.

- Felöltöztetem, míg te elkészülsz - mondta, majd a gyerekszoba felé indult.

Míg én is felöltöztem, addigra Steve és a kis Ricky szépen felöltözve vártak a nappaliban.

- Szia, kis hercegem - vettem át és öleltem magamhoz csöpp kisfiam, majd elindultunk a stúdióba.

- Sziasztok - köszöntünk mikor megérkeztük. Addigra már mindenki munkához látott.

Tekintetemmel akaratlanul is Robot kerestem, akit nem nagy meglepetésemre Nikkit mellett találtam meg.

Kezdésnek a ruhákkal bajlódtak, amit szintén én felügyeltem, Rickyt végig magam mellett tudva, aki békésen szunyókált a mózeskosárban.

Nagyon nyugodt és csöndes baba. Csak akkor sír fel, ha akar valamit, többnyire mikor éhes.

Pont a lányokkal egyeztettük a ruhákat, mikor Ricky sírdogálni kezdett, majd hirtelen elhallgatott.

Megfordultam, hogy ránézzek, majd a látvány, ami elém tárult ledöbbentett.

- Ne haragudj, csak felém nyújtózott - mondta Rob, aki a karjaiban tartotta a fiamat, aki szinte rögtön megnyugodott és boldogan mocorgott Rob karjaiban.

Hirtelen Ashelyékre pillantottam, akiket szintén meglepett a látvány.

Általában, ha Ricky sírni kezd, többnyire mikor éhes a kis szívem, csak én tudom megnyugtatni. De amint Rob a karjába vette, a sírása szinte rögtön nevetésbe váltott át.

Nem tudom, de mintha érezné, hogy kis is Rob, hogy kinek a karjában van. Hiszen, hiába tagadom is, legalábbis előtte és mindenki előtt, ő az apja.

Robot is figyeltem közben szinte ámulattal, hogy az a cinikus nőcsábász pasit, milyen szelíd is lett amint a kezébe vette a kis csöppséget, és képtelen voltam elszakítani a tekintetem róluk.

Elnézve őket, tudtam, hogy nem kevés gondom és bonyodalom lesz még ezután…



Kris ruhája: KATT

Ricky szobája: KATT

Kristen és Steve hálószobája: KATT

Kép a konyháról: KATT

Nappali: KATT


Tessék komizni :)