26.fejezet

Sziasztok! Itt az új fejli, sokat nem fűzök hozzá, nemtudom következő mikor lesz, de igyekszek. Amint tudom kiírom majd, addig is jó olvasást ehhez. Köszönöm azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz :) ♥ ♥ Jó olvasást, pussz: Liz

UI: Barátném,jobb ha akkor olvasod ha hazaértetek,addig sztem ne tedd :D Ne haragudj, tudod, hogy imádlak, azt is, hogy bízz bennem, ezt muszáj volt, de mindent helyrehozok :) Tudod :)Megígértem a címekért amiket kaptam tegnap, ezt most kellett, de ez része vminek, szal nyugi :) minden oké lesz :) pusszantlak ♥ ♥




26.fejezet


/Kristen/



- Az apjánál van - ismételtem Stevenek.

Fogalmam sincs milyen reakciót vártam tőle, de semmiképp sem azt amit kaptam.

- Szóval elmondtad neki.

- Mi?

- Robnak. Hogy ő a fiad apja! - mondta ki Steve.

Hirtelen még az ütő is megállt bennem. Egyetlen szó visszhangzott csak a fejemben egy kérdéssel egyetemben.

Tudja. Tudja, hogy Ricky Rob fia. De honnan? Kitől? Az nem lehet, hogy végig tudta.

Értetlenül és döbbenten néztem rá. A kezemért nyúlt és a nappaliba húzott. Leültünk a kanapéra. Néhány másodpernyi csend után megszólalt.

- Gondolom arra vagy kíváncsi mióta és honnan tudom. A honnan nem számít, de már jó ideje. Majdnem azóta, hogy újra találkoztatok a forgatáson.

- Steve, én . . . . .

- Ne sajnáld Kris. Én sajnálom, hogy mégsem lehettem, lehetek az apja ennek a csöppségnek. És gondolom, hogy ezzel, hogy Rob már tudja téged is elvesztelek.

- Nemtudom mit mondhatnék erre. Rob egyenlőre látni sem akar. Ricky vele jön haza holnap. De azt hiszem annak vége - temettem a kezem az arcomba.

- Szereted őt?

Ez volt az a kérdés amit nem akartam hallani tőle. Azt, hogy az a férfi aki a férjem, és aki mindig mindenben mellettem volt, megkérdezze, hogy szeretem e azt a másik férfit.

- Nyugodtan válaszolhatsz. Már régen beletörődtem, hogy az övé vagy. Vagy inkább sohasem voltál az enyém.

Képtelelen voltam a szemébe nézni, és látni a fájdalmát ami a szavaiból is csak úgy sütött. Pont ezt akartam elkerülni. Mégis tudtam, hogy az egyiküket megfogom bántani.

De ez is benne volt a pakliban ami tényleg történt, hogy végül mindkettőjüket elveszítem. Nem mondom, hogy Svetet nem fájna elveszíteni, de Őt jobban. Ő az életem. De a férjemnek is rengeteg hálával és köszönettel tartozok és ezt el is mondtam neki.

- Tudom Kris. De emiatt ne maradj velem. Gondolom most haragszik, de imád téged. És a fiát is. Meg fog bocsájtani neked, és boldogok lehettek. Én nem fogok közétek állni.

- De mi lesz veled? Én nem akarom, hogy . . . .

- Én megleszek. A munka majd kikapcsol. Jó ideje sejtem, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Mi nem egymásnak lettünk teremtve. Bármennyire is szeretlek.

Stevenek voltak még kérdései. Egyik kínosabb mint a másik. De ezek után legalább annyit megérdemel, hogy őszinte legyek vele. Ezek után csak ezt nem tudtom, hogy velünk mi lesz.

- Ez rajtad áll Kris. Ha vele akarsz lenni elengedlek.

- Még nemtudom mi lesz. Most látni sem akar. És csak a fiam számít, neki és nekem is. Az ő boldogsága, és hogy amikor csak tudja, gondolom ő is vele akar lenni.

- Szóval el akarsz költözni? Ez a te házad, és a fiadé. Majd én megyek.

- Nem. Ne, kérlek, és nem az én házam a tiéd. Mi megyünk el.

- Eszedbe ne jusson. Ez a ház a tiétek. A te és a fiad nevén van. Legalább ezt had adjam nektek, és itt már mindenetek megvan, Rickynek is.

- Nem akarom, hogy elmenj.

- Maradok amíg szeretnéd, és amíg nem tudjátok mi lesz veletek. Nem foglak magadra hagyni, ha mégsem úgy alakul a dolog. A te döntésed. Ha kellek itt vagytok nektek - mondta Steve, miközben a kezeinket összekulcsolta.

Akaratlanul is kicsordultak a könnyeim. Egyfolytában azt kérdezgettem magamtól, hogy nem voltam képes egy ilyen férfit megszeretni? Tévedés ne essék, mert szeretem őt. De nem szerelemmel. Minden nő álma egy ilyen férfi, és én mégis eldobom magamtól.

- Nem a te hibád - suttogta Steve, miközben a könnyeim törölte le és a karjaiba volt.

Mint egy kisgyerek bújtam hozzá, és élveztem a közelségét és a biztonságot amit az ölelése nyújtott.

- Szeretlek Kris - suttogta a fülembe miközben a vállán sírtam ki magam.

- Én is téged - válaszoltam, de tudtam, hogy ő is tudja, hogy értem.

Jóformán nem sokat aludtunk az éjjel. Beszélgettünk, amit az utóbbi időben nem nagyon tettünk meg. Itt volt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba és tisztázni mindent.

Ettől féltem mindig. De így egyáltalán nem tűnt olyan vészesnek. Féltem a férjem reakciójától, álmomban sem gondoltam volna, hogy már mindent tud. Sőt, hogy végig tudta.

Hajnalodott mikor ágyba kerültünk. Nem akartam egyedül lenni. Steve karjaiban aludtam el. Végtelen nyugalmat és biztonságot éreztem az ölelésében.

Valamikor dél körül ébredtem. Rögtön a telefonomért nyúltam, vagyis akartam.

- Látom fel ébredtél - lépett be ekkor a szobába Steve.

- A nappaliban hagytad - nyújtotta felém a telefonom, ami nem jelzett sem hívást sem üzenetet.

- Az anyja hívott, hogy szóljon este érkeznek, hogy kimehess eléjük - mondta Steve, de az arcán semmit nem láttam tükröződni.

- Köszönöm.

Steve magamra hagyott és lezuhanyoztam és felöltöztem. Rendet raktam a lakásban, hogy addig is lefoglaljam magam.

Kora délelután Stevenek be kellett mennie dolgozni. Az új film miatt, amit Robbal forgatna. Rögtön akadt egy két borús gondolatom ezzel kapcsolatban, de Steve most is bizonyított nálam.

- Nem kell aggódni, ugyanúgy övé a szerep, persze ha még akarja - mondta mikor ez szóba jött.

Elköszöntem tőle, és mielőtt dolgozni ment Ashely állított be Nikkivel, akit jó ideje nem láttam, de mentségére szolgáljon, hogy dolgozott.

Persze előlük semmit sem lehetett titkolni, így mindent el kellett meséljek nekik. Ők pedig szó szerint tátott szájjal hallgattak végig.

Mint mindig most is számtalan tanácsot kaptam tőlük, de még én magam se tudom mit fogok tenni.

Az biztos, hogy most minden Robon múlik. Egyenlőre viszont sokat nem várok tőle. Még mindig a sírás környékez meg ha arra a pillanatra gondolok, amikor azt mondta, hogy nemtudja szeret e még.

Ekkor kezdett darabokra törni a szívem. Bár tisztában voltam annak a súlyával amit ez a titok hordozott. Mégis jobb, hogy kiderült, így nekem már nincs titkolnivalóm előtte.

Sokat beszélgettünk a lányokkal is, mégis rossz kedvem volt. Vagy inkább izgatott voltam? Nemtudnám megmondani melyik. Hiszen Rob és a fiunk hamarosan hazajönnek. Annyira hiányoznak. A kisfiam, és persze ő is.

- Oké, elég a rosszkedvből, legalább egy kicsit - állt fel Nikki.

- Elmegyünk vásárolni egy kicsit, vagy csak sétálni amíg nem érkeznek meg - ismertette az isteni tervét

Nem sok kedvem volt vásárolni, főleg nem emberek közé menni, de ha ők egyszer valamit a fejükbe vesznek akkor nincs menekvés.

Nemtudtam mit tenni, a lányok elzavartak öltözni és a délutánt vásárlással töltöttük. Nem éppen voltam olyan jó hangulatban, és egyfolytában csak Robra és a fiamra gondoltam. Hogy hamarosan ismét itt lesznek. Főleg ő. Hogy mi is lesz velünk ezek után.

Milliónyi ruhás üzlet, és számtalan ruhapróba után amit rám eröltettek végre a bevásárlóközpont egy éttermében pihentünk meg egy kicsit.

- Na ebben tuti odáig lesz érted akármelyik pasi is lát ebben - nézegette Nikki az egyik ruhát amit megvettem.

Rögtön az járt a fejemben, hogy csak azt szeretném, hogy egy férfi lásson benne. De vele kapcsolatban lassan már semmi reményem nincs. Csak reménykedhetek, hogy idővel képes lesz megbocsájtani nekem, és lehet minden olyan mint eddig. Így, hogy most már mondhatom, hogy Steve sem áll közénk.

Kitárgyaltuk közben a lányokkal a pasikat is, persze. Ashely a Twilight forgatása óta randizgat Kellanal, akivel olyan se veled se nélküled kapcsolatban vannak.

- És mos melyik van éppen? A veled vagy nélküled? - kérdezte Nikki engem megelőzve.

- A veled. Nemtudom mi van azzal a pasival de teljesen megbolondít. Mindig tudja, mi az aminek képtelen vagyok ellenállni, magát is beleértve - mosolygott Ashely.

- Remélem megmarad ez a veled dolog, csak úgy ragyogsz ha róla van szó - mondtam neki.

- Én is remélem, hogy így lesz.

- Ha jól alakulnak a dolgok, elmehetnénk valahova együtt bulizni - vetette fel az ötletet Ash.

Tudtam rögtön, hogy a jól alakulnak alatt rám és Robra gondol. Őszintén én is csak ebben bízom. És hogy talán már ma este megtudom mi is lesz velünk. Megőrjít ez a bizonytalanság.

Beszélgettünk még a csajokkal, majd beiktatva még egy két butikot akartunk indulni haza. Nikki meg akart állni egy újságosnál, mi addig megvártunk.

Ez volt az a pillanat amit talán nem kellett volna, hogy megtörténjen.

Az újságok kínálatát nézegettem mikor az amerikai pletykalapon akadt meg a szemem. Igen, pletykalapon, de elég sokszor igazak a benne olvasható pletykák. Ezúttal reménykedek benne, hogy mégsem.

Rögtön elsápadtam amint a címlapokra néztem. Ashely látta rajtam, és ekkor vette észre ő is. Közelebb mentem és a kezembe vettem a lapot.

Remegve olvastam a címlapot ami képekkel is volt igazolva. A cikket már meg sem mertem nézni. Ekkor éreztem úgy, hogy ennél rosszabb már nem lehet. A szívem ezeket a sorokat olvasva tört apró darabokra.

Folyton azon rágódtam mióta eljöttem Londonból, hogy mi van vele, gondol e rám? És arra, hogy mi lesz velünk. Izgatottan vártam a ma estét, hogy hazajöjjenek a fiunkkal. Egészen eddig a pillanatig.

"Romantikus éjszaka Robert Pattinsonnal és a titokzatos hölggyel..........."

Már ahogy ezt a címet elolvastam könnyek mardosták a szemem, Ashely pedig belém karolt és próbálta elvenni tőlem a lapot, de nem hagytam. Tudni akartam mi ez az egész.

" A híres Robert Pattinsont egy neves Londoni szállodában kapták rajta egy csinos nő társaságában. Egy alkalmazott elmondása szerint a színész a hölggyel töltötte az éjszakát a szállodában. Később ismét lencsevégre kapták őket London repterén. Itt azonban még egy érdekes dolgot láthattunk. A színész egy kisgyermekkel a karjaiban utazott el, ha minden igaz vissza Los Angelesbe. A titokzatos szép hölgy nem tartott velük, ő csak kikísérte a színészt, akivel érzelmes búcsú után elváltak.

Egyenlőre rejtély, ki a titokzatos hölgy, de az biztos, hogy fontos szerepet tölt be a szívtipró életében. És vajon ki a gyermek? Egy újabb rejtély, amire reméljük minnél előbb választ kapunk.

A cikkhez persze a képek is elmaradhatatlanok voltak. Rob volt barna hajú nővel. Elég jókedvűnek és meghittnek tűntek a képek alapján.

Még mindig a fülemben csengtek az előbb olvasottak, amiket a képek is tanúsítanak. Rob ezzel a nővel töltötte az éjszakát. Épp hogy eljöttem, egy másik nő ágyába bújt.

Ezek a szavak kattogtak a fejemben, a képzeletem gyártotta képek, amiktől még pokolibban éreztem magam. A sírás határán voltam mikor Nikki visszajött hozzánk.

- Jézusom mi van? Mi a baj? - kérdezte rögtön amint meglátott.

- Nem engedte,hogy elvegyem tőle - mutatott Ash a még mindig a kezemben tartott magazinra.

Nikki kivette a kezemből és ő is meglátta a címlapot és a cikket.

- Te jó ég - mondta hirtelen és rám pillantott.

Ez volt az a pillanat amikor a pokolba süllyedtem volna, vagy inkább Őt kívánom oda. Képes volt ezt tenni velem.

Az egy dolog, hogy haragszik rám, és gyűlöl, de hogy erre képes legyen? Sejtettem, hogy nem lesz könnyű miután megtudja az igazat, de azt nem gondoltam volna, hogy ezzel kell szembenéznem.

És ami a legrosszabb, hogy a fiam is belekeverte, aki szintén ott volt velük. Hát így vigyáz rá? A családjára hagyja míg ő más nőkkel hentereg. Ekkor lettem igazán dühös és csalódott. Megbíztam benne, és mi lett a vége. Tudnom kellett volna, hogy egy ilyen valaki mint ő sosem képes megváltozni.

Ki tudja, talán sosem volt igaz, hogy szeretett. Hiszen ha az lett volna, képes lett volna megbocsátani nekem. Vagy ha nem is rögtön, de átgondolja, nem az, hogy rögtön egy másik nővel bújik ágyba.

Teljesen összezavarodtak a gondolataim. Millió dolog kavargott a fejemben, és képtelen voltam higgadtan gondolkozni.

Hirtelen úgy éreztem minden összeomlott körülöttem, és hogy ezt már képtelen vagyok elviselni. A következő pillanatban pedig minden kezdett elsötétedni körülöttem.




/Steve/




Reggel dolgozni mentem. Nem volt valami nagy a lelkesedésem pedig imádom a munkám. Talán az előző este az oka.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön a pillanat, és Kristen bevallja az igazat, amit már jó ideje tudok.

Ezzel egy két tervem felborult, mivel ő maga volt az aki mindent bevallott. Annyira ismerem már, és sejtettem, hogy nem fogja kivárni az új filmjének a végét, hogy akkor mondja el, mikor rájön, hogy a Ők és a mi életünk alapján készült a film, amiben Rob szerepelne Arianaval.

Hamarabb történt. Hála valakinek aki elárulta az igazat Robnak, aki most természetesen haragszik Krisre. Valamilyen szinten megértem, hiszen nem kis dolgot titkolt el előle Kristen. De őt is meg kellene értenie, az ő okait.

Kiismertem őt is annyira, hogy tudjam imádja Kristen és a fiát is, és hogy tudjam nem kell sok idő és újra együtt lesznek.

Ami engem illett, egyenlőre elköltözöm. És el is válok tőle. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez, és meg kell tennem ezt a lépést, de előbb utóbb ennek is el kellett jönnie.

Elveszítem őket. Bár, végtére is sosem volt az enyém. Ő mindig Robot szerette, és ott a fiúk. Ideje szabadon engednem őt.

Elég gondja van most nélkülem is, így az én vallomásommal még várok. Nem lesz könnyű azt sem hallania, nem akarok még most azzal is rontani a helyzeten, de tudom, hogy én sem húzhatom a végtelenségig.

Az irodában voltam amikor csörgött a mobilom. Meglepetésemre Ashely hívott.

- Mi történt? Végeztetek a vásárlással?

- Ha tudsz gyere ide, a bevásárlóközpontba ami közel van az irodához. Kristen elájult, vagy inkább haza, hazavisszük - beszélt kissé összevissza Ashely, de ezzel rám is rendesen a frászt hozta.

- Rögtön ott vagyok, ne vigyétek sehova - mondtam, kissé idegesen, majd rögtön rohantam a kocsimhoz.

Még szerencse, hogy tényleg csak pár percre van a bevásárlóközpont. Ashley nagyjából elmondta hol vannak. Még jó, hogy van itt egy egészségügyi hely, ahol mire odaértem megnézte egy orvos Kristent.

- Mi történt? Magához tért már? - kérdeztem rögtön a lányokat.

- Nemtudom, mikor behoztuk még nem. Az orvos szerint nem komoly, de nemtudom magához tért e már - mondta Ashely is kétségbeesve.

- De mi történt? Miért lett rosszul?

- Hát . . . . .

- Mond már - kértem Nikkit aki a kezembe nyomott egy újságot.

Hirtelen nem értettem mit akar ezzel, de amint a címlapra néztem rájöttem. Nem kellett elolvasnom, hogy tudjam Kristen miért lett rosszul.

Nem mondom, hogy eddig olyan hű de nagy barátnak vagy ismerősnek tekintettem Robot, de ezek után a pokolba kívántam. Nem akartam mást, csak hogy Kristen boldog legyen, vele mert ő az akit szeret.

De ezek szerint nagyon félreismertem Robot. Vagy tényleg ez az igazi énje? Amilyen akkor volt amikor Kris megismerte? Egy nőcsábász? Mi másra gondolhatnék ezeket a képeket látva. Épp, hogy Kristen eljön tőle, mint akit üldöztek és máris rámászik egy másik nőre.

Ebben a pillanatban gyűlöltem ezért. Hogy fájdalmat okoz Kristennek. És, hogy miatta lett rosszul.

Rögtön tudtam, hogy mi az amivel egy kicsit talán segíthetek Krisnek, vagy abban, hogy felejtsen egy kicsit és megnyugodjon.

Rögtön a telefonomért nyúltam és tárcsáztam.

Ash és Nikki kissé értetlenkedve álltak mellettem. Hová akarod vinni?

Elmondtam a lányoknak, akik amint hallottál mit akarok megnyugodtak.

- Jót fog tenni Krisnek egy kis idő, és távolság. De mindenképp várd meg az estét, míg a fia hazajön.

- Tudom. Eszemben sincs azzal az emberrel hagyni. Isten tudja kikre hagyta a kicsit amíg ő ezzel a nővel mulatozott. Nem ilyennek gondoltam őt, nemcsak Kristen csalódott benne. Azt hittem, tényleg szereti Kristent, és képes lesz boldoggá tenni. De semmit nem tesz csak boldogtalanná teszi.

- Magához tért a hölgy - jött ki hozzánk az orvos.

Rögtön a kérdéseinkkel rohamoztuk. Szerencsére megnyugtatott minket, hogy semmi komoly, csak a vérnyomása és a stressz miatt ami mostanában érte lett rosszul.

- Jól vagy kicsim? - mentem be hozzá, de ekkora már egy székben ült.

- Nem kellett volna iderángatniuk, semmi bajom - rótta meg a lányokat Kristen.

- Nagyon is jól tették. Megijesztettél minket - térdeltem elé, és láttam a szemeiben azt a hatalmas bánatot, csalódást és fájdalmat amit most érezett.

Bármire képes lettem volna, hogy ettől megkíméljem. De erre még én sem vagyok képes. Arra viszont igen, hogy ha csak egy kicsit elfeledtessem vele.

A doktor elengedett minket, és csak nyugalmat és kevesebb idegeskedést javasolt Krisnek, és megígértem, hogy igyekszek ezektől távol tartani. Így is állt szándékomban tenni.

Kivittük Krist a kocsihoz, a lányok nem szóltak semmit, és ő sem. Tudtam, vagy sejtettem, hogy nem fog örülni a tervemnek, de most az egyszer nem hagyom ellenkezni.

- Hazamegyünk pár dologért és kiviszlek a reptérre - fordultam Kristenhez amikor a kocsihoz értünk.

- Mi? Miért? Megyünk valahova? De nem lehet, Rickyék . . . .

- Ne aggódj miatt. Elutazunk egy kicsit. Előkészítettem a gépét, csak rád vár. Én is megyek este, kimegyek a kicsiért a reptérre és megyünk utánad.

- Mi a fenét akarsz ezzel? Nem akarok elmenni.

- Nem kérdeztem, hogy akarsz. Nem fogom hagyni, hogy ez az alak tönkretegyen. Elutazunk egy kicsit, pihensz és lesz időd gondolkodni is. Bár ezek után nemtudom lesz e még min. Nem fogom hagyni, hogy most találkozz vele. Jót fog tenni egy kis nyugalom.

- Hová akarsz menni?

- Meglátod. Azt hiszem örülni is fogsz neki. Kérlek ne ellenkezz. Csak neked akarok jót. Jót fog tenni egy kis távolság, hidd el. Rickyvel este megyünk utánad.

- Ha akarod, és nem baj addig veled megyek. És ha ti is odaértek hazajövök. Csak, hogy ne legyél egyedül - ajánlotta Ashely.

Mindig is kedveltem őt, mint barátot, és tiszteltem. Nagyon jó barátja Kristennek és ezért hálás vagyok neki, hogy mindig mellette van. És persze Nikki is.

- Az jó lenne. Jó lesz így kicsim? - kérdeztem Kristől, aki eleinte idegenkedett az ötlettől, és ha bár kissé vonakodva de belement.

Nikki elköszönt tőlünk, Ashely pedig velünk jött. Hazamentünk pár dologért amire szükség lehet, és kivittem őket a reptérre.

- Biztos jó ötlet ez? Én nem akarok elmenni és . . . . . .

- Hidd el jót fog tenni. Pihenünk egy kicsit, távol mindentől. Tőle is - mondtam a végét kissé dühösebben.

Kristen tudhatta, hogy igazam van, és nem ellenkezett.

- Köszönöm - mondta halkan, majd a karjaimba bújt.

Fantasztikus érzés volt a karjaimban tartani. Hiába tudom, hogy már régen nem olyan ez mint régen.

- Siessetek, és vigyázz Rickyre.

- Mint a sajátomra, tudod. Este találkozunk.

Láttam rajta, hogy akar még mondani valamit,de inkább nem mondta ki. Tudtam mi lett volna az. Robbal kapcsolatos. Vele is tudtam mit akarok tenni. Lesz egy két szavam hozzá, abban biztos lehet.

Kristen és Ashely felszálltak a gépre, és egyenest egy kis nyugalom és pihenés felé repültek. Én pedig vissza az irodába, aztán hamarosan ismét a reptérre. Rob ugyanis hamarosan megérkezik Rickyvel. Az biztos, hogy őt is megfogom lepni. Nem rám hanem Kristenre számít. Lehet, hogy még nem is sejti, hogy a kis kalandjáról már az egész világ és Kristen is tud. Az biztos, hogy azt nem teszi zsebre amit tőlem kap ezért, hogy ezt tette Kristennel. . . . . .




/Kristen/




A repülőn is elég szótlan voltam.

Talán az is zavart, hogy még azt se tudom hová megyünk. Mégis hálás vagyok ismét a férjemnek, amiért mellettem van, és az én javamat akarja.

- Köszönöm, hogy elkísérsz - pillantottam a barátnőmre.

- Tudod, hogy nincs mit. Pihentek egy kicsit hármasban. Mint régen. Jó lesz meglátod.

- Lehet.

Talán igazuk van. Ezt kéne tennem. Mégis képtelen vagyok a délután látott képeket kiverni a fejemből. Folyton magam előtt látom őket.

- Ne gondolj rá.

- De nem megy. Képtelelen vagyok kiverni a fejemből azokat a mondatokat, és képeket. Hogy minden romba dőlt egy pillanat alatt. Vagy nem is volt elég szilárd, hogy megmaradjon. Nemtudom elhinni, hogy ezt tette velem. Miért mondta hogy szeret? Hogy engem akar? Mikor az első akadály után egy másik nőhöz szalad? Talán én tévedtem, és sosem változott meg. De jó, hogy erre időben jöttem rá. Csak azt sajnálom, hogy ilyen alak miatt bántottam Stevet, és tettem tönkre a házasságom - mondtam csalódottan.

- Még nemtudjuk mi történt ott pontosan és . . . . .

- Pont te akarod védeni őt? Nem is akarom tudni. Így is elég nyilvánvaló. Soha többé nem vagyok kíváncsi rá. Sőt, soha sem kellett volna megtudnia, hogy Ricky a fia. Nem egy ilyen apát érdemel. Ott hagytam őt, hogy a fiával lehessen, erre ő egy nővel hentergett inkább.

- Oké, most ne gondolj erre. Hamarosan itt lesz a fiad és a férjed. Aki mindig melletted van. Ha másért nem, érte tedd meg, hogy kikapcsolsz egy kicsit és pihentek. Kérlek.

- Rendben. Igyekszek - erőltettem magamra egy mosolyt.

Fogalmam sem volt menni fog e, de mint ígértem mindent megteszek. Szeretnék legalább egy kis időt nélküle tölteni, és a gondolat nélkül, hogy egy másik nővel van, vagy volt.

Csak a fiamra és Stevere fogok gondolni. Muszáj lesz majd higgadtan is átgondolnom mit akarok tenni. Ez az amire most képtelen vagyok. Csak egy kis nyugalmat akarok. Hihetetlen, hogy Steve mindig tudja, mi a jó nekem, és mire van szükségem.

De jelen pillanatban kicsit tartottam is tőle. Nem is annyira tőle, hanem attól amit tenni fog. Ő megy ki Robék elé a reptérre. Ez az első alkalom, hogy nyíltan találkoznak. Úgy, hogy Steve tudja, hogy Rob mit jelentett nekem vagy még mindig jelent nekem? - erre még én magam sem tudom a választ. Bár eddig is tudta, de most már én tudom, hogy ő tisztában van a dolgokkal.

Egyedül Rob nem tud semmiről. Arról nem, hogy Steve tudja, hogy a fiam apja, és hogy ő az akivel megcsaltam őt. Nem is egyszer.

Félek, hogy mit fog tenni Steve, és Rob is, hogy Steve elhozza tőle a fiát. A fiamat. Emiatt jelen pillanatban nem éreztem lelkiismeret furdalást. Ha képes volt magára hagyni a fiát, hogy elmenjen azzal a nővel, igenis megérdemli.

Néhány óra múlva a pilóta leszállásra figyelmeztetett minket. Most végre kiderül hová hozott, vagy inkább küldött Steve. Most ebben a pillanatban mégis nem ezért aggódtam inkább, hanem, hogy mi történik otthon a reptéren, ahol ezekben a pillanatokban találkozik Steve és Rob. . . . . . . . . . .

Frissről!

Sziasztok!

Még nem friss jön, ma nem. Ezzel kapcsolatban is lenne egy két dolog.
Mikor lesz friss? Mikor hozom már? - na ezek a kérdések amitől már a frász kerülget. Sajnálom de ez már kezd az agyamra menni.

Írtam nem is egyszer ha lesz fel lesz rakva és látjátok. Lehet, hogy kiírom mikor lesz, de nekem is közbejöhet akármi ami miatt nemtudom megírni.

Az utóbbi 6 hétben szó szerint éjjel nappal dolgoztam, most már szerencsére visszaálltunk rendes melóba a héten, de kissé sok volt az a 6 hét. Nekem is kell egy kis pihenés, és emellett meló még mindig és nekem is vannak egyéb dolgaim is.
Nem bántani akarok senkit, csak már elegem lett ezekből a mikor lesz kérdésekből, meg az esetleges szemrehányásokból hogy miért? meg már megint nem hoztam.
Gondolkoztam már, hogy zárás lesz, vagy csak zárt körű a blog mert elegem lett.

Írtam, hogy ha tudok lesz. Így tudom most hozni, de mostanság talán majd ismét többet. Akinek tetszik jó akinek nem annak nem. Sajnos nemtudok éjjel nappal a gép előtt ülni és írni.
Köszönöm azoknak akik megértik :)

Ezért is döntöttem úgy, hogy mivel SS nem amúgy is hamarosan vége, Labyrintnak is nemsokára vége lesz. Kb 40 fejlisre tervezem. Nagyjából ma kiagyalom mik lesznek még és már csak folyamatosan ha van időm megírni kell. Ezt és SS-t le akarom zárni.
Persze nem összecsapva lesz azért még itt ez az :DD De kb ennyi fejlire számítsatok. Ennek több oka is van.

Egyrészt az időhiány, pihenni is kell, meg nekem is van pár programon a nyárra. Tehát SS és Labyrint vége után marad az új RS sztori meg a Twilightos. Emellett szeretnék majd valami másba fogni, ezt még csak egy két ember tudja nem publikus és lehet h nem is lesz az, de arra is szeretnék majd időt szánni.

De a 40 fejliig is sok van még, szóval lesznek még itt történések nyugi.

Szóval a frissek. Igyekszek meghatározó időt írni chatbe hogy kb mikor. De csak akkor száz százalékos ha már a fejli fent van. Előfordul, hogy nemtudom megírni, vagy mint mostanság sokszor mire ide jutottam meló után nem volt erőm hozzá, ez van.

Szóval ez lesz. Így holnap hozom a frisst ide, még át kell gondolnom mi hogy legyen és mik lesznek még. Csajok nektek köszi :) megvagyok még, csak kissé szétesve néha, de holnap hozom a frisst.

Bocsi a kis kiakadásért, imádlak titeket és köszönök mindent. Pussz: Liz

25.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, nem húzom soká. Szintén köszönöm azoknak akik komiztak az előző fejlihez. Jó olvasást, pussz: Liz

UI: Gabóm ne utálj, bízz bennem, nyugi :) :DD


25.fejezet




/Kristen/




Láttam Robon, hogy minden kezd összeállni neki. Hogy hogyan is lehetséges ez. Képtelen voltam megszólalni. A szobára néma csend telepedett.

Egy pillantást vetettem Claireékre és Tomra. Rob szülei is ugyanolyan döbbent arcot vágtak mint a fiuk, aki kezdett rájönni, hogy ez a nő igazat beszél.

- Akkor éjszaka. . . . . istenem, van egy fiam - motyogta Rob miközben a kezébe temette az arcát.

- De még mennyire, hogy van. A drága szerelmed viszont eltitkolta előled, és ki tudja még meddig akarta - folytatta Nina.

Nekem pedig itt fogyott el a türelmem. Fogtam magam és szó szerint nekiestem. A hajánál fogva téptem meg és mondtam el mindennek. Ez nem éppen vall rám, de képtelen voltam visszafogni a dühömet.


Tom és Lizzy pedig készségesen segítettek kidobni őt. Visszaérve a nappaliba azonban már nem a szerelmes Robbal szembesültem.

Ennek a Robnak, csak fájdalom, és gyűlölet vagy inkább utálat? - volt a szemében. Nemtudtam eldönteni, de semmiképp sem az a szerelem ami nem olyan régen még a szemeiben csillogott.

Tudtam, hogy egyszer eljön a pillanat, és mindennek vége lesz, de nem gondoltam, hogy így. Én sem halasztottam volna már sokáig a dolgot, de azt akartam, hogy tőlem tudja meg, és ne így. Ez az átkozott nőszemély mindent elrontott. De egyáltalán honnan a fenéből tudja mikor senki más nemtudja csak én és Tom - pillantottam rá rögtön.

- Nem tőlem tudja hidd el. Fogalmam sincs honnan, de tőlem senki sem tudta meg - szólalt meg rögtön Tom, de azt hiszem ezt nem kellett volna.

Most az én hibámból még a barátját is megfogja utálni Rob.

- Á szóval te is tudtad - pillantott ránk Rob.

- Remek barát vagy - tette hozzá, miközben a szemei már szikrákat szórtak, Ricky pedig az idő alatt Claire kezében ült.

- Én inkább felviszem őt addig - állt fel és indult meg az emelet felé a fiammal a karjaiban. Hálás voltam neki ezért. Igaz nagyon kicsi még, de Steve-el sem látott minket akár összeszólalkozni sem, de nem is szerettem volna ha tanúja lenne ha egyszer veszekednénk.

Richard még mindig ugyanott ült. Marcus és Sam még a botrány elején elköszöntek és Nina után mentek. Jobb is, hogy ők is kimaradnak ebből.

- Hogy tehetted ezt? Eltitkoltad ennyi időn át, hogy ő a fiam. Hogy akkor éjjel teherbe estél. Elmondtad volna egyáltalán valaha? Vagy úgy nőtt volna fel, hogy azt hiszi Steve apja? - fordult felém Rob.

- Sajnálom, én . . . .

- Sajnálod? Csak ennyit tudsz mondani? Eltitkoltad előlem, hogy Ricky a fiam Kristen. Nem egyszer láttál vele, és nem mondtad el. Már akkor el kellett volna mondanod.

- Minek mondtam volna el? Akkor csak egy éjszakára kellettem neked, vagyis akkor azt hittem.

- Ezt meg honnan veszed?

"Igen megvolt. "

"Még alszik, az nem kifejezés haver, ez mindent megért" - idéztem az akkori szavait, amikre még ma is tisztán emlékszem, soha Tom azóta elmondta mi is történt ezután.

- Te hallottad, hogy akkor vele beszéltem? - nézett Tomra

- Igen, hallotta és azt értette félre. Nem csak neked jelentett akkor többet az este hanem neki is és ezt félreértette azért lépett le reggel - válaszolt helyettem Tom.

- Ezt nem hiszem - mondta elgyötörten ismét Rob.

- Én elakartam mondani, de . . . .

- Mikor Kristen? Mire vártál? Mióta is találkoztunk újra? Már akkor el kellett volna mondanod. Képes voltál eltitkolni, hogy van egy fiam.

- Igen. Akkor azt hittem, csak arra az éjszakára kellettem neked. Akkor mikor megtudtam, hogy terhes vagyok eldöntöttem, hogy soha nem fogod megtudni mert nem érdemled meg. És még a teljes neved sem tudtam.

- Ez akkor sem mentség.

- Tudom. Stevenek elmondtam azt ami akkor történt. Mellettünk maradt és azóta is mindenben segít, és szereti a fiamat is.

- A fiunkat. Akinek mellettem kellene lennie.

- Amikor újra találkoztunk még akkor sem akartam elmondani. Csak egy nőcsábásznak gondoltalak, akinek ismét csak egy kis kaland lennék mint akkor. De aztán minden megváltozott. Megismertelek milyen is vagy valójában és beléd szerettem. És ugyanígy szeretett meg téged Ricky. És te is őt.

- Ezért éreztem mindig úgy iránta. Mintha hozzám tartozta. Ezért szerettem meg annyira, és ő is engem. Mert a fiam - mondta Rob. Ekkor már nem dühösen inkább hitetlenkedve.

- A férjed akkor nemtudja, hogy az enyém?

- Nem. Nemtudja.

- Ideje lesz elmondanod neki is. Nem fogom hagyni, hogy távol legyen tőlem. Én vagyok az apja, még ha titkolni is akartad.

- Nem akartam. El akartam neked mondani amint megtaláltam volna a megfelelő pillanatot.

- Így is elég sokáig vártál vele nem gondolod?

Rob felállt és az ablakhoz lépett. Sem Lizzy sem Richard nem szóltak egy szót sem. Várták mit lép Rob. Ahogy én is. Féltem,hogy beigazolódik a sejtésem, és nem hiába.

Mögé léptem és próbáltam átölelni. Felém fordult és ellökött magától. Tudtam, hogy itt a vége. Ha eddig szeretett is, most utálni fog. És a legrosszabb az egészben, hogy minden oka megvan rá. Ennyi időn át eltitkoltam előle, hogy van egy fia.

- Ezek után ne várd tőlem, hogy minden olyan legyen mint eddig. Megfosztottál a fiamtól Kristen, és ezt sosem fogom megbocsátani neked. És tudod nagyon félreismertél akkor. Ha azon a reggelen nem rohansz el rögtön megtudhattad volna milyen is vagyok valójában.

- Ha akkor azután elmondod, hogy terhes vagy mindent eldobtam volna érted és a fiamért. Már a bárban az első pillantás után teljesen elbűvöltél, és miután eltűntél semmi mást nem akartam, csak rád találni, de nem ment. Ahogy mondtad jóformán semmit sem tudtam rólad. Eszemben sem lett volna elengedni téged, főleg ha tudom, hogy terhes vagyok - mondta Rob, ezzel is igazolva, ha akkor tényleg mennyire félreismertem.

Azt tudtam, hogy nekem mennyit jelentett az éjszaka, de nem hittem volna, hogy ő is hasonlóan érzett. Akkor teljesen másnak gondoltam. Ebből jött az a sok félreértés és, hogy ennyi ideig titkoltam előle.

- Kérlek, Rob . . . . nem akarlak elveszíteni.

- Mit vártál? Hogy ezek után minden olyan lesz mint régen? Ez nem olyan könnyű. Egyik pillanatról a másikra megtudni, hogy van egy fiad, akit az a nő akit mindennél jobban szeretsz eltitkolta előled. Képtelen vagyok ez tovább csinálni, és megbízni benned ezek után. Most csak egy valaki érdekel. A fiam.

- Nemtudom mikor akarod elmondani a férjednek, de remélem hamar. Látni akarom őt amikor csak lehet és vele lenni. Azt hiszem ehhez jogom van.

- Rendben. Nem is tagadtam volna meg ezeket. És amint tudom elmondom neki. Nem akarok több titkot. Neked is el akartam mondani csak . . . . .

- Most már tudom, de nem neked köszönhetően - vágta hozzám, majd szó nélkül ott hagyott minket és az emeletre ment. Tudtam, hogy a fiához.

Én pedig magamra maradtam két vádló szempárral.

- Istenem Kristen, hogy tehetted ezt? - kérdezte Lizzy. Nem csodálom, hogy az öcsém ennyire kibukott. Láttad mindig mennyire szereti és nem mondtad el neki. Ezek után ne várd, hogy elnéző legyen veled, se ő se mi. A testvérünk és mi mellette állunk - mondta Lizzy, és tudtam hogy ezzel tényleg vége mindennek.

Nemcsak Rob hanem a családja is utál.

- Sajnálom. Mindent - mondtam majd az ajtó felé indultam.

Elég hideg volt kint de nem érdekelt. Leültem a ház előtt a lépcsőre, és csak egyedül akartam lenni kicsit. . . . .





/Rob/


Belépve a szobába megláttam anyut a kezében a fiammal. Te jó ég el sem hiszem, hogy ezt mondom. A fiammal. Ő az én fiam.

Mindig is valamilyen láthatatlan kötelék, és különös szeretet fűzött hozzá, és most már értem is az okát ennek. Az apja vagyok. Kristen és az én fiam.

Az anyjára jelen pillanatban nagyon dühös voltam. Hogy volt képes ezt elhallgatni előlem?

Fogalmam sincs mit tegyek. Vele. Mi lesz velünk? Ezt akármennyire is szeretem képtelen vagyok elnézni neki.

- Fiam. . . . Mit akarsz tenni?

- Nemtudom anya. De most ő a legfontosabb nekem. A fiam - vettem át őt anyutól és rögtön hozzám bújt. Még mindig alig akartam elhinni, hogy a saját fiam tartom a karjaimban. Amint Kristennek is köszönhetek.

Azok után amit akkor hitt rólam, el is vetethette volna. Mégis megtartotta és egy csodaszép kisfiút szült.

Anyu lemaradt a lenti beszélgetésről így elmondtam neki.

- Valamilyen szinten megértem őt, hogy ezt hitte. Egy éjszaka után, hiszen nem is ismertétek egymást. De azt nem, hogy miért halogatta eddig. Ő az unokám. El se hiszem. A te fiad kicsim.

- Tudom anya. Ez még nekem is .. . . hihetetlen.

- Mindig is annyira szerettem őt, már az első pillanattól kezdve, most már tudom, hogy ezért.

- Együtt mentek vissza vagy mi lesz most?

- Fogalmam sincs. De most nemtudom mi lesz velünk. Ezt képtelen vagyok csak úgy elnézni neki. Nem megy.

- Meg kell beszéljétek rendesen, és neki ott a férje is.

- Igen. Nem érdekel hogyan de neki is el kell mondani. Nem hagyom, hogy a fiam továbbra is őt higyje az apjának.

- Megértem kicsim persze.

Ekkor lépett be a szobába apu.

- Jobb lenne ha lemennél megnézni őt.

- Jó - vágtam oda kicsit keményebben.

- Hol van? - kérdezte anya.

- Kint a ház előtt ül. Nem akar bejönni.

- Menj nézd meg fiam - kérte anya, de nemtudtam képes leszek e rá.

Imádtam, és szerettem őt. Még most is, de a dühömet képtelen vagyok kontrollálni iránta. Nemtudom képes leszek e ezt megbocsátani neki,és hogy lehet e minden olyan köztünk mint eddig volt. Most csak a fiam a legfontosabb számomra, és hogy mindenki akinek tudnia kell, tudja, hogy neki igenis én vagyok az apja. Kezdve Stevel.

Nem szívesen engedtem el Rickyt a karomból, de eleget akartam tenni anyuék kérésének.

- Mindjárt jön a papa kicsim - mondta neki anyu miközben átadtam neki, majd egy puszit nyomtam a kis arcára amit egy hangos kacajjal jutalmazott.

Leértem, Lizzy és a Tom a nappaliban voltak. Vele is számolnom kell még, de ezt későbbre tervezem.

Mindketten a bejárati ajtó felé pillantottak.

Nem is tudom, talán kissé félve léptem ki. Nem tagadhatom és nem is akarom, hogy még mindig szeretem őt. Mégis fáj amit velem tett. Most egyenlőre képtelen vagyok úgy viselkedni vele mint eddig.

Kinyitottam az ajtót és tényleg itt volt. A lépcsőn ült. Térdeit maga elé húzta karjaival ölelte őket és lehajtotta a fejét. Kisebb remegések rázták meg a testét. Először a hidegnek tudtam be, de utána meghallottam, hogy sír.

Nemtudom mi a fene van velem. De a kezdeti dühöm kezdett elmúlni. Nem értem magam se hiszen nem kis dolog amit velem tett mégsem vagyok képes arra, hogy akár mérges és dühös legyek rá. Hihetetlen hatással van rám ez a nő, még ilyen helyzetben is.

Meghallhatta, hogy mögötte vagyok, mert sírós hangon megszólalt.

- Sajnálom.

- Nem megy ilyen gyorsan Kristen. Ő a fiam és te. . . .

- Tudom - mondta majd felállt.

Utálom így látni őt, de most én is hasonlóképp érzem magam.

Elém lépett, és a szemembe nézett.

- Szeretsz még? Vagy gyűlölsz? - kérdezte miközben egyre közelebb jött hozzám.

- Nemtudom. - fogalmam sem volt miért ezt mondtam. Tisztában vagyok vele, vagyis azt hiszem tudom, hogy mit és hogy érzek iránta. Talán csak én is megakartam bántani ahogy ő tette velem.

- Rendben.

- Megkértem Lizzyt, hogy csomagoljon nekem össze. Tom kivisz a reptérre.

- Mi? De holnap akartunk menni.

- Meggondoltam magam. Hazamegyek. Még ma este.

- De . . . .

- Ha szeretnéd Ricky maradhat, és holnap veled jön.

- Persze, hogy szeretném.

- Csak vigyázz rá.

- Mint eddig. Ezek után meg főleg.

- Kiviszlek a reptérre - mondtam neki, mert tudtam, hogy nem fogja meggondolni magát. De legalább Ricky itt marad velem. és nekem is lesz időm átgondolni a dolgokat.

- Nem kell. Tom elvisz - mondta, majd ellépett előlem és bement.

Mire beléptünk Lizzy összeszedte a cuccait. Nem értettem mi van vele is. Mindig kedvelte Krist, most meg jóformán kidobja innen.

- Mi ez Liz?

- Csak a cuccai. Kérte, hogy szedje őket össze.

- Ennyire nem kellett volna sietned.

- Hihetetlen, hogy te véded Rob.

- Hagyd abba Lizzy. Ez az én dolgom. Mi ütött beléd?

- Ne haragudj, hogy melletted akartam állni.

- Miattam ne vesszetek össze. Lizzy jogosan utál. És te is - mondta Kristen.

- Csak elköszönök Rickytől - mondta majd az emeletre ment.

Legszívesebben megállítottam volna, és elmondtam volna neki, hogy téved, és hogy imádom őt. Még ezek után is, de mégsem tettem.

Nemsokkal később anya jött le. Én pedig felmentem.

- Holnap találkozunk kicsim. Nagyon szeretlek téged meg aput is. Ha ő most nem is szereti a mamit - mondta Kristen mire összeszorult a szívem.

- A papa vigyáz rád. Ő is imád téged - mondta Rickynek, aki annyira édesen figyelte a mamáját mintha értené hogy mit mond neki.

Kristen megölelgette és puszilgatta Rickyt, ekkor nyitottam be.

Kris átadta őt nekem, még egy puszit adott neki, majd szó nélkül kisietett a szobából. Lent hallottam az ajtót csukódni. Lementem Rickyvel a kezemben.

Az ablakhoz léptem és kinéztem. Lehet, hogy nem kellett volna.

Tom állt a kocsijánál Krissel a karjaiban. Még innen is látom, hogy sír. Nem akartam, hogy így legyen, de egyenlőre képtelen vagyok tenni bármit is. Tudom, hogy ezzel ő és én is szenvedek, de nemtudok olyan könnyen túllépni ezen.

Kocsiba szálltak majd elmentek.

Ricky is az ablak felé kapálózott.

- A mami elment kicsim. De holnap látod őt.

- Beszélned kellett volna vele, nem hagyni elmenni.

- Mi ütött belétek? Szobrot nem emeltek neki amiért eltitkolta, hogy Robnak van egy fia? - kérdezte Lizzy.

- Veled mi van? Ez az én dolgom. És szeretem őt, akármit is tett. És ő a fiam anyja, nem volt jogod kidobni innen.

- Nem dobtam ki.

- Hát pedig nagyon úgy tűnt. Ez az én dolgom Lizzy. Majd mi elintézzük. Még nemtudom mi lesz,de majd meglátjuk. Most a fiam a legfontosabb.

Ricky továbbra is az ablak felé kapálózott.

- Engem is szeret, de ő az anyja Liz akit most elüldöztél. Nem akartam, hogy elmenjen. Lehet, hogy én gondolkodok rosszul, de talán azért mert mindennél jobban szeretem ezt a nőt.

- Megértelek fiam. A szerelem hihetetlen dolgokra képes. Mint már annyi mindent ezt is megoldjátok majd. Képes leszel jól kezelni a dolgot, és jó szülei lesztek akár külön akár együtt ennek a kicsinek.

Hálás voltam anyának amiért megértett. És hihetetlen de valamiért Kristent is. Nem akartam, hogy így menjen el. De lehet hogy jobb így. Kell egy kis idő egyedül átgondolni mindent. Végtére is nem minden nap tudja meg az ember, hogy van egy fia.

Nem volt még olyan késő mikor hirtelen kopogtam. Nemtudtam ki lehet az ilyenkor.

Anyu nyitott ajtót. Kissé döbbent arcal jött hozzám.

- Téged keresnek fiam. Camille. . . . .






/Kristen/




Jóformán végigsírtam a repülőutat haza. Hálás voltam Tomnak. Csak ő volt aki mellettem állt. Még a barátjával szemben is. Az viszont fájt ahogy Rob, de főleg ahogy Lizzy viselkedett velem.

Még Robon sem láttam ennyi utálatot mint rajta. De részben igaza van. Nem lett volna szabad eddig titkolnom.

Még soha sem hagytam így magára Rickyt. Végül is nem volt egyedül az apjával és a nagyszüleivel maradt. Nekik is jogunk van vele lenni.

Még mindig a fülemben csengenek Rob szavai, mikor azt kérdeztem mit érez irántam.

Nemtudom......

Semmi sem esett ilyen rosszul mint ezt hallani. Bár nem várhattam tőle, hogy azt mondja szeret. Ezek után nem. Mégis reménykedtem.

Fogalmam sincs mi lesz holnap, és egyáltalán velünk. Holnap minden kiderül. De félek, hogy semmi sem lesz olyan mint régen, és ennek még a gondolatába is belesajdult a szívem.

Tom nagyon rendes volt velem. Még azt is felajánlotta, hogy hazakísér.

Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, Rob is lenyugszik majd, és minden rendbe jön.

Most nem voltam ebben olyan biztos.

A segítségét elutasítottam, így is sokkal tartozok neki, hogy mellém áll. Még a reptérről mielőtt felszálltam volna felhívtam Stevet ha tud küldjön ki valakit értem. Nem akartam hogy ő jöjjön ki elém. Még azt se tudom mit fogok mondani neki.

Újabb dolgok amiket gondolkodnom kell.

Azt mondtam neki hazajövünk. Ő hamarabb tért haza mint mi. Gondolom tudja, hogy hazudtam neki, hiszen nem vagyunk otthon. És mit fogok mondani neki hol voltam? És hol hagytam Rickyt?

Azt hiszem Robnak igaza van. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba.

A reptérről amint leszálltam rögtön az értem küldött kocsiba szálltam és úton voltam haza. Ashely is hívott közben.

- Mi a baj? Steve felhívott hogy kissé idegesnek tűntél a telefonban.

- Remek, akkor ő is észrevette.

- Mi történt? Rob?

- Londonban. Nem akartam tovább maradni és hazajöttem. Ricky vele jön holnap.

- De miért? Hogy hogy nem együtt jöttetek? És Ricky miért maradt vele?

- Mert a fia, és joga van hozzá.

- Ó te jó ég, azt mondod, hogy . . . .

- Igen. Rob tudja. De most nem akarok erről beszélni mindjárt hazaérek. Most Stevel kell beszélnem. Holnap találkozunk és mindent elmondok.

- Rendben. Csak ügyesen, ha bármi van hívj. - mondta majd elköszöntünk egymástól.

Pont végszóra. Ekkor értünk a ház elé.

A sofőr bevitte a csomagjaim, Steve pedig az ajtóban várt rám. Tudtam, hogy rögtön nekem szegezi a kérdést.

Bejjebb mentünk és miután a sofőr távozott a nappaliba húzott. Egy puszit lehelt a számra, majd megkérdezte.

- Ricky?

Ettől féltem. De most az egyszer nem futamodok meg. Ideje hogy minden a helyére kerüljön. Nagy levegőt vettem és válaszoltam várva a következményeket.

- Az apjánál van. ........

Nézz be :)

Sziasztok!


Ha van kedvetek, igaz még csak most indult nézzetek be, folyamatosan kerülnek fel a dolgok :)

http://ilovethebooks-lizzyke.blogspot.com/

OMG!!!!!!!

Bocsi, ezt muszály :DDD
Tegnap volt a WFE premierje New yorkban és íme a képek.

Nem akármilyenek, hanem újabb bizonyíték arra hogy RS létezik, íme:

A többi kép:
http://lion-lamb.livejournal.com/7830446.html#cutid1

A premier képei:
http://lion-lamb.livejournal.com/7829934.html#cutid1


VIDEO:
http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE

24.fejezet

Sziasztok!Oké nagyjából javítva, ha Puszmó küldi kicserélem majd. A hegyi beszédet inkább a végére írom, majd lessétek meg ha lehet, jó olvasást, pussz: Liz

24.fejezet



/Kristen/



Vacsora után Tom és Vic úgy döntöttem elmennek a klubba, de Rob és én inkább csak egy kis kettesben töltött időre vágytunk.

Claire és Richard ismét elvitték tőlünk Rickyt, akit a múltkori szobájában és kiságyába fektették le. Persze csak vacsora és fürdés után.

Amíg én elmentem egy kicsit beszélgetni Clairel addig Rob sem tétlenkedett. Mire visszaértem elég nagy meglepetésben volt részem.

Ő addig a földszinti fürdőben fürdette a fiam. Az ajtó nyitott résén keresztül csodáltam őket.

Ez ugyanis annak számított. Miközben egyre jobban gyötört a bűntudat, amiatt, hogy eltitkolom előle, hogy Ricky az ő fia.

Ricky édesen pancsolt a kádban ezzel teljesen vízbe borítva Robot, miközben mindketten hangosan nevettek.

- Ez nem volt szép kis pajtás - mondta neki Rob, majd Ricky hangosabbnál hangosabb kacajokkal kezdett el ismét pancsolni.

- Ha nem is vér szerint, de irigylem Stevet mert a papád lehet, és övé a mami is - váltott hirtelen szomorúbb témára Rob.

- Bármit megadnék, hogy ha az én fiam lehetnél, Kristen pedig az én feleségem - vallotta be Rob a fiamnak hangjában nem kevés szomorúsággal.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer valaha ezt hallom tőle. Igaz rengeteget változott az utóbbi időben. A macsó Robból, és szerelmes és tökéletes férfi lett, aki szó szerint minden nő álma.

És nemcsak engem hanem a fiamat, a fiunkat is imádja.

Most így elnézve őket éreztem csak magam igazán gonosznak, amiért eddig nem mondtam el neki az igazat. Bár az elején egyáltalán nem is akartam, de azóta sok minden megváltozott.. Főleg Rob.

Őket elnézve döntöttel el, hogy amint lehetőségem lesz elmondom neki az igazad. Még most, amíg itt vagyunk. Ez a legjobb pillanat. Mégis rettegek is ettől.

Hiszen egész idáig eltitkoltam előle, hogy van egy fia. Akit jó ideje ismer és szeret. Valamiért úgy érzem, ha ezt megtudja minden megváltozik köztünk, és nem, hogy szeretni nem fog, inkább gyűlölni. És ez az amitől rettegek. Most a fiam után őt szeretem mindennél jobban, és képtelen lennék elviselni ha megutálna.

Pedig valamiért úgy érzem ez a sors vár rám. Mégsem tudok tenni ellene. Muszáj elmondanom neki. Még ha ez azzal is jár, hogy örökre meggyűlöl.

Minnél hamarabb annál jobb. Így is túl sokáig húztam.

- Mi a baj? - zökkentett ki a gondolataimból Rob hangja.

Annyira elmerültem magamban, hogy észre sem vettem, hogy Rob kiszúrta, hogy itt vagyok.

- Semmi - próbáltam elhitetni vele, de persze nem jött be.

- Biztos? Elmondhatod, bármi is az, nagyon elszomorodtál.

- Tényleg semmi, csak elmerengtem. De ti édesek vagytok - próbáltam elterelni a témát magamról.

- Hát azt hiszem én is megfürödtem - mutatott végig a csurom vizes ruháján Rob.

- Ti vagytok a legfontosabbak nekem - mondtam miközben közelebb léptem hozzájuk.

Rob ekkor már törölközőbe csavarva vette a karjaiba Rickyt.

- Ahogy ti is nekem. Ő is - pillantott a fiára.

- Tudom - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.

- Ha valami baj lenne elmondanád ugye? - kérdezte Rob.

- Persze. De semmi baj - vettem magamra egy mosolyt, és szerencsére Rob sem erőltette tovább a dolgot, amíg össze nem gyűjtöm minden bátorságom, hogy mindent elmondjak neki.

Még most, hogy Londonban vagyunk.

Sőt, ha Robot elveszítem akkor Clairék bizalmát is. Hiszen előlük is eltitkoltam, hogy van egy unokájuk, akiről még ha nem is tudnak mégis imádják őt.

Épp léptünk ki a fürdőből mikor elkapott minket Vic, aki csak Rickyt orozta el tőlünk.

- Rátok is férne egy rendes zuhany ahogy látom - nézett végig Vic a teljesen elázott öccsén.

- Kösz Vic - mondta Rob, majd egy puszit adott Rickynek, és magával húzott vissza a fürdőbe.

Amint bezárult az ajtó mögöttünk a karjaiban találtam magam ahogy szenvedélyen tapad ajkaimra. Megmosolyogtam a heves reakcióját, majd hasonló szenvedéllyel kezdtem viszonozni mámorító csókját.

Karjaim a nyaka köré fontam, miközben egymás ajkait ízleltük. Levegőnk fogytával Rob elszakadt tőlem és a nyakamra hintette forró csókjait, amivel teljesen, még az eddiginél is jobban feltüzelt.

Ki akartam élvezni minden percét a pillanatnak, mielőtt lehet, hogy elveszítem őt. Igaz, ebben a pillanatban nem akartam erre gondolni, így félretettem a borús gondolatokat későbbre, és csak a kettőnket körülvevő szenvedélyre koncentráltam.

Szinte téptük a ruhát egymásról, hogy minnél előbb érezhessük a másikat.

Meglepett Rob szenvedélye, ugyanakkor nagyon is tetszett. Imádtam amikor ilyen vad, és szenvedélyes, ugyanakkor mégis gyengéd. Minden mozdulatából és tettéből sugárzott felém a szerelme, a vágy és még megannyi érzés amit irántam érez, és amit én is érzek.

Az utolsó ruhadarabok, ez esetben a alsóneműk már szinte leszakítva kerültek le rólunk, majd szerelmem elszakadt tőlem, amíg megfelelő hőfokra állította a zuhanyt.

A testünk szinte lángokban áll, várva a beteljesülést, ezért most a hideg víznek is örültem volna.

Beléptünk, és ismét a karjaiba simulhattam, ezúttal viszont már a meztelen testéhez. Elborított minket a víz, eláztatta kócos haját amit imádok. Beletúrtam, majd magamhoz rántottam egy csókra.

Nyelve átcsusszant a számba, és mámorító táncot lejtett az enyémmel.

Karjai a derekam ölelték, majd kissé feljebb kalandoztak. Amint kezébe vette a melleim és megszorított belenyögtem a csókunkba. Édes simogatásaitól teljesen felpezsdültem.

Karjaim lefejtettem a nyakáról, közben ajkaitól is elszakadva nyakánál elkezdtem csókolni.

Langyos volt a víz, mégis ahogy a mellkasánál lefelé haladva csókoltam végig a bőrét éreztem megremegni. Tudtam, hogy nem a hidegtől.

Kezdetekkor mikor annyi idő, és az az éjszaka után újra találkoztunk, még nem is sejtettem, hogy teljesen rabul fog ejteni. A szívem, az eszem, minden gondolatom.

A hasánál jártam nyelvemmel, míg kezeim a combját simogatták. Elkapta a kezem és felnéztem rá.

- Az őrületbe akarsz kergetni igaz?

- Igen, ez a tervem - mosolyogtam rá kissé ördögien, majd folytattam amit elkezdtem.

Csupán néhány érintés elég volt, hogy vágya életre kelljen. Amint az ujjaim férfiassága köré fontam, hangosan felnyögött és a zuhanyzó falának dőlt.

Először így az ujjaimmal mozogtam rajta, majd ezután akartam még jobban kínozni őt. Nyelvem húztam végig fel - le rajta, ekkor éreztem, hogy kezd elszakadni a cérna nála.

Megismételtem a mozdulatot párszor, majd élvezetének nedveit a számban éreztem miközben egy morgáshoz hasonló hangot is hallottam tőle.

A következő pillanatban éreztem, hogy felránt magához. Egy észveszejtő csókkal köszönte meg az előbbieket, majd ezúttal ő szándékozott végrehajtani rajtam édes kínzását.

A falnak döntött és az én módszeremet követve ajkaimtól elszakadva, a nyakamon át csókolta végig a testem.

Melleimnél kissé elidőzött, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtam fel belőlem. Végig csókolta a hasam, hogy végül a lábam között érjen célt. Először csak kívülről érintett, majd belém fúrta egy ujját.

A mámor ami ekkor elöntött leírhatatlan volt. Soha nem éltem még át ilyen érzéseket mint mikor Robbal szeretkezem. Mintha minket egymásnak teremtettek volna.

Ujjai majdnem az első orgazmusig sodortak, mikor hirtelen ujjait nyelve váltotta fel. Ekkor nem tudtam visszafogni a sikolyom, és csak reméltem a zuhany hangja elnyomja.

A vállát karmoltam miközben tovább kínzott. Kisvártatva még néhány nyelvcsapás után lecsapott rám a gyönyör és szinte remegve csúsztam a karjaiba.

Ezúttal én vontam magamhoz egy csókra, ajkain a saját ízem érezve.

Miközben egymás ajkait faltuk, Rob a fenekem alá nyúlt és megemelt, miközben továbbra is a falnak dőltem.

Éreztem lüktető vágyát, ahogy nőiességemhez ér. Semmire se vágytam, csak, hogy végre magamban érezzem. Rob szemébe néztem, és hasonló vágyat tükrözött az ő tekintete is.

- Szeretlek - súgta a nyakamba, majd belém hatolt.

Egyszerre nyögtünk fel a bennünket elöntő érzésektől. Egy pillanatra, egyikük sem mozdult, csak kiéveztünk a mámort amit összeforrt testünk okozott.

- Én is szeretlek - válaszoltam előbbi vallomására, majd megmozdítottam a csípőm.

Először lassan mozgott bennem, majd egyre gyorsabban. A vállába kapaszkodva mozogtam rajta, míg egyre gyorsabban igyekeztünk a csúcs felé.

Közben forróbbnál forróbb csókokat váltva,egymást simogatva.

Robbal együtt repültünk a mennyek felé, és még soha ilyen boldognak nem éreztem magam.

A szemébe nézve ugyanezt a boldogságot olvashattam ki.

Kisvártatva néhány lökéssel később majdnem egyszerre csapott le ránk a gyönyör, egy hangos sóhajt hallatva tőlem, Robtól pedig ismét egy morgással egybekötött sóhajt.

A vállára borultam, persze csak egy szerelmes csók után, hogy levegőt is tudjak venni, de ezzel ő is hasonlóképp volt.

Még mindig bennem volt, mikor szorosan magához ölelve lépett ki velem a kabinból és fektetett le a fürdő padlóján heverő puha szőnyegre, és ruháinkra.

Fölém borult, még egyesült testünk továbbra is összeforrt. Ismét tettre késznek éreztem őt bennem, majd kínzóan lassan kezdett mozogni, miközben nyelve mellbimbómat kényeztette.

Újabb és újabb orgazmusig juttattuk el a másikat, jóformán egész éjjel a fürdőben szerettünk egymást, minden létező módon, kifejezve egymás iránt érzett vágyunkat és szerelmünket.

Majd egy tényleges zuhanyzás után jutottunk el kielégültem az ágyig, ahol egymás karjaiban ért minket az álom. . . . .



Csupán néhány napig terveztük maradni mielőtt visszatérünk a valóságba ebből a csodás álomból amit Robbal élek át.

És ez a néhány nap lassan letelik.

Nem túlzok ha azt mondom ez idő alatt egyetlen pillanatra sem eresztettül egymást. Nem különben Tom és Vic.

Jó volt őket is olyan boldognak látni, mint amilyenek mi is voltunk. Vagy legalábbis legtöbbször.

Az itt tartózkodásunk végével együtt valami másnak is közeledett az ideje.

Az igazságban. Még itt vagyunk, addig szeretném elmondani Robnak az igazat, amihez nem kis erőt kell gyűjtenem.

Minden nap ezt próbáltam kevés sikerrel. Azonban nem halasztgathatom tovább.

Ez volt csupán ami elrontotta a boldogságot. A tudat, hogy ezzel, hogy Rob megtudja van egy fia én elveszíthetem. Esélyt sem látok, bármennyire is szeret, hogy ezek után, hogy ennyi időn át eltitkoltam ezt tőle, ne utáljon meg.

Mégis reménykedtem benne.

Tom is ezzel próbált nyugtatni, mikor volt pár percünk négyszemközt beszélni. Ő is csak gratulált a döntésemhez, hogy végre minden elmondok Robnak.

Ő azt mondja, eleinte biztos nem lesz boldog, de mivel szeret, engem és a fiunk is minden rendben lesz. Na de én nem vagyok ilyen biztos ebben. Mégis igyekszem pozitívan gondolni erre, és remélni a legjobbakat.

Egyik este azonban nem kis meglepetésben volt részünk. Persze mint mindig mikor Rob itthon van, nem maradhat el, hogy Nina megjelenjen.

Ez most is így volt. Hatalmas erő kellett, hogy ne essek neki, amikor Rob nyakába borult, de szerencsére Rob eltolta magától, és figyelmeztette, hogy mihez tartsa magát, mivel itt vagyok vele, neki.

Meglepetésemre tartotta is magát ehhez, és mondván, hogy ő csak Rob barátja akar lenni, mert felfogta, hogy együtt vagyunk, és ezzel nem szállhat versenybe.

Nem igazán hittem neki, Robbal ellentétben, de nem rendeztem cirkuszt. Szerencsére nem is adott okot rá, így egy egész nyugis este volt, ahhoz képest, hogy ő is jelen volt, és Rob nem egyszer adta a tudtára, többnyire tetteivel, hogy engem szeret.

Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. Robbal és a fiammal. És Rob családjával.A lányok, és Clairék is imádják Rickyt. Robról nem is beszélve.

Minden nap beszéltem Steveel, és persze minden alkalommal hazudtam is neki. Ő úgy tudja Los Angelesben vagyok. Képtelen voltam megmondani neki az igazat.

És mit is mondtam volna neki?

Hogy egy másik férfival vagyok Londonban és a fiammal? Ez eléggé kegyetlen lett volna, ezért a hazugság maradt.

De tudom, hogy miután Rob megtudja az igazat, Steveel és vár egy beszélgetés rám. Itt az ideje mindent elmondani neki, nem érdemli meg, hogy folyton hazudjak, és esélyt kell adnom neki is, hogy találjon valakit akivel tényleg boldog, és aki tényleg szereti őt.

Robnak még nem említettem ezt, mert eddig azt mondtam, legalább a forgatásokat várjuk meg, de ha Rob most megtudja az igazat, előbb utóbb Steve is megtudja. Így semmi értelme várni. Így is elég titok van az életemben, ideje mindennek kiderülnie.

Nem is számítottam rá, ezeket gondolván, hogy engem is mekkora meglepetések fognak érni.

Mert nekem ez a valaki Rob.

De kérdés, hogy Rob majd ezek után is akarni fog e?

Erre egyenlőre nemtudtam a választ.

Az utolsó előtti estét egy közös vacsorával töltöttük, ahová Rob barátai Sam és Marcus is átjöttek. Persze nem hiányozhatott Tom, akinek Lizzy hiányzott, és persze Nina.

Nem repestem a hírtől, de beletörődtem.

Rob Rickyt tartotta az ölében, miközben a szabad kezével az enyémet fogta miközben mindenféléről beszélgettünk. Ekkor történt az amire nem számítottam.

- Látom, nagyon jól kijössz a kicsivel Rob - nézett Nina Robra és a fiamra.

- Nem is csodálom - tette hozzá Nina.

- Mit? - kérdezett vissza Rob.

Rögtön összenéztem Tommal, és rossz érzéseim támadtam ami ezt a beszélgetést illeti. De ő nem tudja, nem tudhatja - mondogattam magamban, és csak reméltem, hogy nem igazolódik be a sejtésem.

Mint utóbb kiderül hiába reménykedtem.

- Hogy ilyen jól kijöttök a fiúval - mondta Nina.

Ekkor kezdett elönteni a pánik, és a legrosszabb félelmeim kezdek valóra válni.

- Miért mondod ezt? - kérdezte Claire.

- Ezt inkább a szerelmedtől kérdezd. Hogy miért is szeretted meg ennyire a fiát - pillantott rám Nina.

Ekkor jöttem rá. Fogalmam sincs honnan, de tudja. És most készül ezzel tönkretenni engem.

- Mi folyik itt? Nina miről beszél? - kérdezte Rob, és a többiek is érdeklődve várták a válaszomat. Kivéve Tomot, aki szintén olyan ledöbbenten és riadtan nézett mint én.

- Nem mondod el neki Kristen? Joga van tudni.

- Mit kellene tudnom? Ez miatt voltál ilyen fura mostanában? Mit titkolsz előlem? - kérdezte Rob.

- Kértem, hogy bármi történt mond el. Együtt megtudjuk oldani.

- Rob én . . . . .

- Mond csak el Robnak ki a fiad apja - pillantott rám ördögi vigyorral az arcán Nina.

Tudtam, én hogy mindenez csak álca. Hogy mindent elkövet, hogy összeugrasszon minket, és még sikerül is neki.

Nem így akartam, és mégis mi lett belőle. Biztos vagyok benne, érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Ezt sosem mondtad el, de miért fontos most ez? - kérdezte Rob.

- Ideje megtudnod mit titkol előled hosszú ideje a szerelmed. Hogy mi közöd ehhez a gyerekhez - folytatta Nina.

- Hagy abba. Ehhez semmi közöd - rivallt rá Tom, Claireék pedig nemtudták mi is lesz ennek a vége.

- Dehogy is nincs. Rob a barátom, és joga van megtudni, hogy a nő akit annyira imád eltitkolja előle, hogy van egy fia - mondta ki Nina a bűnöm, ezzel teljesen ledöbbentve mindenkit.

Engem pedig a pokolra juttatva ezzel.

Mindennek vége. Kiderült az igazság - visszahangzott a fejemben.

Tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz, de én akartam a megfelelő időben elmondani. Nem így.

- Mi? Miket beszélsz? - kérdezte Rob Ninától, majd rám pillantott.

Haragot, csalódottságot és kérdések sokasága suhanhatott át Rob fejében, és ezek az arcán is tükröződtek.

Nem különben a családjáén, mikor elkezdtél felfogni mit is mondott Nina.

- Már, hogy lehetnék én az . . . . . - kezdett bele Rob, majd hirtelen elhallgatott.

Mintha a fejébe láttam volna tudtam, hogy rájön mindenre. Eszébe jut az az éjszaka. És hogy visszaszámol, hogy lehetséges e ez.

- Istenem . . . . . . - nyögte ki szinte fájdalmasan, majd már cseppet sem boldogan, inkább lassan megvetően pillantott rám.

Hát ennyi volt. A boldogság. Mindennek vége. És minden rossz érzésem valóra válni látszik. Rob gyűlölni fog. . . . . .





/Steve/



Itthon töltöttem ezt a pár napot mielőtt visszatérek Los Anglesbe. Minden nap beszéltem Krissel. Aki persze továbbra sem árulta el, hogy hol van.

Elméletileg Los Angelesben, az otthonunkban. De már az elejétől fogva tudom, hogy miután én eljöttem a szigetről szinte rögtön Utána utazott.

Ráadásul, nem is tudom mi történt velük pontosan, csak annyit, hogy először tényleg hazament, majd megjelent Tom, aki mintha rábeszélni akarta volna a dologra hogy utána utazzon. Ha tényleg így történt akkor sikerült neki, mert hozzá ment.

Kris Robbal és a fiukkal van Londonban.

Nem mondom, hogy meglepett. Számítottam erre ha rosszul is esett.

És valamiért mégis rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

Jól ismerem Kristent, és tudom, hogy már nem lesz képes sokéig titkolni Rob elöl, hogy az fia Ricky. És előlem sem. Hiába nem is sejti, hogy már mindent tudok.

Lehet, hogy utálni fog a tetteimért, és hogy hazudok neki, de mentségemre szóljon, hogy csak nekik akartam jót, azzal, hogy megbizonyosodom ha elengedtem őket jó kezekben lesz a fiával együtt.

Nagyon szeretem mindkettőjüket, de ők már hozzá tartoznak. És mint ahogy nekik megvannak a maguk titkai egymás és mások elől, úgy nekem is. Amiket előbb utóbb nekem is be kell vallanom.

Erre most még nem terveztem sort keríteni. Mindent a maga idejében. Egyenlőre meg kell várnom, hogy alakul a Londoni útjuk, és hogyan tovább. . . . .

Gondolataimból kopogás zaja hozott vissza.

- Cahty a szobájában vár téged - hallottam egy hangot az ajtó felől.

- Megyek - válaszoltam, majd egyenlőre félretéve ezeket a gondolatokat indultam el Cathyhez. . . . .







Na egy kis hozzáfűznivaló:

A frissekről. Írtam párszor, hogy mi a helyzet, de még egyszer leírom. Egész nap dolgozok, kb 5 órát vagyok itthon amit alvással töltök meg egy két órát amit nemtudok mindig írással tölteni. Akármennyire is szeretném, nem tudok egész nap a gép előtt ülni és írni.
Nem fogok bezárni meg semmi ilyesmi, csak annyi, hogy akkor lesz friss amikor tudom hozni.

Szóval kérek mindenkit mellőzzük ezt a sok, mikor lesz friss? hozod már? lesz ma? megközelítőleg kiírom mindig kb mikor, és ha lesz majd látni fogjátok, én se tudom előre mikor lesz időm és erőm írni.
Bocs a kiakadásért, de már fáradt vagyok.
Ha lesz hozom és fent lesz, egyenlőre nemtudom mikor mert most káosz van nálam. De amikor tudok hozok, hol ide hol a többi blogra.

Nagyjából ennyi lenne, nem akarok megbántani senkit, ezek a tények, friss lesz ha tudom hozni.

Frissről!

Sziasztok!

Mint feltűnt gondolom az utóbbi időben nem nagyon volt friss. Volt egy két hét amikor kellett egy kis pihi, de azután csapott le rám az isten nyila, vagy inkább egy csomó meló.

Egy hete tudtuk meg, hogy úgy néz ki egész hónapban szó szerint éjjel nappal melózok, úgy, hogy jóformán csak aludni járok haza. Ez sajnos a frissekre is ki fog hatni, mert nincs időm írni.

Persze eszemben sincs abbahagyni ezt meg ilyesmi, szóval no para, csak időm nincs rá, de amikor tudok próbálok ha 2-3 nap alatt is, de összehozni egy egy fejlit, de az egész napos meló mellett pár órát aludni is kell.

Előreláthatólag ez lesz a hónapban, hogy nem nagyon leszek, de lesz pár szabadnapom is, amikor jönnek a fejlik és igyekszek mindig hozni valamit. Ha ennek vége akkor, pedig ha minden jól megy ismét csak egy műszakban melózok akkor ugyanúgy jönnek a frissek mint eddig. Csak egy kis türelmet kérek, akármennyire is akarom, sokszor hulla vagyok, és erre már nincs erőm. Lesznek frissek, amikor tudom hozom.

Itt volt legutoljára ezért a következő itt lesz, hétfő este ha hazaérek a hajnaltól tartól meló után megírom, ha nem is tudom befejezni, akkor kedd az már biztos. Tehát kitartás nektek is. És köszi a megértésetek, akinek nem tetszik így sajnálom, most ez van.

Pussz: Liz