26.fejezet

Sziasztok! Itt az új fejli, sokat nem fűzök hozzá, nemtudom következő mikor lesz, de igyekszek. Amint tudom kiírom majd, addig is jó olvasást ehhez. Köszönöm azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz :) ♥ ♥ Jó olvasást, pussz: Liz

UI: Barátném,jobb ha akkor olvasod ha hazaértetek,addig sztem ne tedd :D Ne haragudj, tudod, hogy imádlak, azt is, hogy bízz bennem, ezt muszáj volt, de mindent helyrehozok :) Tudod :)Megígértem a címekért amiket kaptam tegnap, ezt most kellett, de ez része vminek, szal nyugi :) minden oké lesz :) pusszantlak ♥ ♥




26.fejezet


/Kristen/



- Az apjánál van - ismételtem Stevenek.

Fogalmam sincs milyen reakciót vártam tőle, de semmiképp sem azt amit kaptam.

- Szóval elmondtad neki.

- Mi?

- Robnak. Hogy ő a fiad apja! - mondta ki Steve.

Hirtelen még az ütő is megállt bennem. Egyetlen szó visszhangzott csak a fejemben egy kérdéssel egyetemben.

Tudja. Tudja, hogy Ricky Rob fia. De honnan? Kitől? Az nem lehet, hogy végig tudta.

Értetlenül és döbbenten néztem rá. A kezemért nyúlt és a nappaliba húzott. Leültünk a kanapéra. Néhány másodpernyi csend után megszólalt.

- Gondolom arra vagy kíváncsi mióta és honnan tudom. A honnan nem számít, de már jó ideje. Majdnem azóta, hogy újra találkoztatok a forgatáson.

- Steve, én . . . . .

- Ne sajnáld Kris. Én sajnálom, hogy mégsem lehettem, lehetek az apja ennek a csöppségnek. És gondolom, hogy ezzel, hogy Rob már tudja téged is elvesztelek.

- Nemtudom mit mondhatnék erre. Rob egyenlőre látni sem akar. Ricky vele jön haza holnap. De azt hiszem annak vége - temettem a kezem az arcomba.

- Szereted őt?

Ez volt az a kérdés amit nem akartam hallani tőle. Azt, hogy az a férfi aki a férjem, és aki mindig mindenben mellettem volt, megkérdezze, hogy szeretem e azt a másik férfit.

- Nyugodtan válaszolhatsz. Már régen beletörődtem, hogy az övé vagy. Vagy inkább sohasem voltál az enyém.

Képtelelen voltam a szemébe nézni, és látni a fájdalmát ami a szavaiból is csak úgy sütött. Pont ezt akartam elkerülni. Mégis tudtam, hogy az egyiküket megfogom bántani.

De ez is benne volt a pakliban ami tényleg történt, hogy végül mindkettőjüket elveszítem. Nem mondom, hogy Svetet nem fájna elveszíteni, de Őt jobban. Ő az életem. De a férjemnek is rengeteg hálával és köszönettel tartozok és ezt el is mondtam neki.

- Tudom Kris. De emiatt ne maradj velem. Gondolom most haragszik, de imád téged. És a fiát is. Meg fog bocsájtani neked, és boldogok lehettek. Én nem fogok közétek állni.

- De mi lesz veled? Én nem akarom, hogy . . . .

- Én megleszek. A munka majd kikapcsol. Jó ideje sejtem, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Mi nem egymásnak lettünk teremtve. Bármennyire is szeretlek.

Stevenek voltak még kérdései. Egyik kínosabb mint a másik. De ezek után legalább annyit megérdemel, hogy őszinte legyek vele. Ezek után csak ezt nem tudtom, hogy velünk mi lesz.

- Ez rajtad áll Kris. Ha vele akarsz lenni elengedlek.

- Még nemtudom mi lesz. Most látni sem akar. És csak a fiam számít, neki és nekem is. Az ő boldogsága, és hogy amikor csak tudja, gondolom ő is vele akar lenni.

- Szóval el akarsz költözni? Ez a te házad, és a fiadé. Majd én megyek.

- Nem. Ne, kérlek, és nem az én házam a tiéd. Mi megyünk el.

- Eszedbe ne jusson. Ez a ház a tiétek. A te és a fiad nevén van. Legalább ezt had adjam nektek, és itt már mindenetek megvan, Rickynek is.

- Nem akarom, hogy elmenj.

- Maradok amíg szeretnéd, és amíg nem tudjátok mi lesz veletek. Nem foglak magadra hagyni, ha mégsem úgy alakul a dolog. A te döntésed. Ha kellek itt vagytok nektek - mondta Steve, miközben a kezeinket összekulcsolta.

Akaratlanul is kicsordultak a könnyeim. Egyfolytában azt kérdezgettem magamtól, hogy nem voltam képes egy ilyen férfit megszeretni? Tévedés ne essék, mert szeretem őt. De nem szerelemmel. Minden nő álma egy ilyen férfi, és én mégis eldobom magamtól.

- Nem a te hibád - suttogta Steve, miközben a könnyeim törölte le és a karjaiba volt.

Mint egy kisgyerek bújtam hozzá, és élveztem a közelségét és a biztonságot amit az ölelése nyújtott.

- Szeretlek Kris - suttogta a fülembe miközben a vállán sírtam ki magam.

- Én is téged - válaszoltam, de tudtam, hogy ő is tudja, hogy értem.

Jóformán nem sokat aludtunk az éjjel. Beszélgettünk, amit az utóbbi időben nem nagyon tettünk meg. Itt volt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba és tisztázni mindent.

Ettől féltem mindig. De így egyáltalán nem tűnt olyan vészesnek. Féltem a férjem reakciójától, álmomban sem gondoltam volna, hogy már mindent tud. Sőt, hogy végig tudta.

Hajnalodott mikor ágyba kerültünk. Nem akartam egyedül lenni. Steve karjaiban aludtam el. Végtelen nyugalmat és biztonságot éreztem az ölelésében.

Valamikor dél körül ébredtem. Rögtön a telefonomért nyúltam, vagyis akartam.

- Látom fel ébredtél - lépett be ekkor a szobába Steve.

- A nappaliban hagytad - nyújtotta felém a telefonom, ami nem jelzett sem hívást sem üzenetet.

- Az anyja hívott, hogy szóljon este érkeznek, hogy kimehess eléjük - mondta Steve, de az arcán semmit nem láttam tükröződni.

- Köszönöm.

Steve magamra hagyott és lezuhanyoztam és felöltöztem. Rendet raktam a lakásban, hogy addig is lefoglaljam magam.

Kora délelután Stevenek be kellett mennie dolgozni. Az új film miatt, amit Robbal forgatna. Rögtön akadt egy két borús gondolatom ezzel kapcsolatban, de Steve most is bizonyított nálam.

- Nem kell aggódni, ugyanúgy övé a szerep, persze ha még akarja - mondta mikor ez szóba jött.

Elköszöntem tőle, és mielőtt dolgozni ment Ashely állított be Nikkivel, akit jó ideje nem láttam, de mentségére szolgáljon, hogy dolgozott.

Persze előlük semmit sem lehetett titkolni, így mindent el kellett meséljek nekik. Ők pedig szó szerint tátott szájjal hallgattak végig.

Mint mindig most is számtalan tanácsot kaptam tőlük, de még én magam se tudom mit fogok tenni.

Az biztos, hogy most minden Robon múlik. Egyenlőre viszont sokat nem várok tőle. Még mindig a sírás környékez meg ha arra a pillanatra gondolok, amikor azt mondta, hogy nemtudja szeret e még.

Ekkor kezdett darabokra törni a szívem. Bár tisztában voltam annak a súlyával amit ez a titok hordozott. Mégis jobb, hogy kiderült, így nekem már nincs titkolnivalóm előtte.

Sokat beszélgettünk a lányokkal is, mégis rossz kedvem volt. Vagy inkább izgatott voltam? Nemtudnám megmondani melyik. Hiszen Rob és a fiunk hamarosan hazajönnek. Annyira hiányoznak. A kisfiam, és persze ő is.

- Oké, elég a rosszkedvből, legalább egy kicsit - állt fel Nikki.

- Elmegyünk vásárolni egy kicsit, vagy csak sétálni amíg nem érkeznek meg - ismertette az isteni tervét

Nem sok kedvem volt vásárolni, főleg nem emberek közé menni, de ha ők egyszer valamit a fejükbe vesznek akkor nincs menekvés.

Nemtudtam mit tenni, a lányok elzavartak öltözni és a délutánt vásárlással töltöttük. Nem éppen voltam olyan jó hangulatban, és egyfolytában csak Robra és a fiamra gondoltam. Hogy hamarosan ismét itt lesznek. Főleg ő. Hogy mi is lesz velünk ezek után.

Milliónyi ruhás üzlet, és számtalan ruhapróba után amit rám eröltettek végre a bevásárlóközpont egy éttermében pihentünk meg egy kicsit.

- Na ebben tuti odáig lesz érted akármelyik pasi is lát ebben - nézegette Nikki az egyik ruhát amit megvettem.

Rögtön az járt a fejemben, hogy csak azt szeretném, hogy egy férfi lásson benne. De vele kapcsolatban lassan már semmi reményem nincs. Csak reménykedhetek, hogy idővel képes lesz megbocsájtani nekem, és lehet minden olyan mint eddig. Így, hogy most már mondhatom, hogy Steve sem áll közénk.

Kitárgyaltuk közben a lányokkal a pasikat is, persze. Ashely a Twilight forgatása óta randizgat Kellanal, akivel olyan se veled se nélküled kapcsolatban vannak.

- És mos melyik van éppen? A veled vagy nélküled? - kérdezte Nikki engem megelőzve.

- A veled. Nemtudom mi van azzal a pasival de teljesen megbolondít. Mindig tudja, mi az aminek képtelen vagyok ellenállni, magát is beleértve - mosolygott Ashely.

- Remélem megmarad ez a veled dolog, csak úgy ragyogsz ha róla van szó - mondtam neki.

- Én is remélem, hogy így lesz.

- Ha jól alakulnak a dolgok, elmehetnénk valahova együtt bulizni - vetette fel az ötletet Ash.

Tudtam rögtön, hogy a jól alakulnak alatt rám és Robra gondol. Őszintén én is csak ebben bízom. És hogy talán már ma este megtudom mi is lesz velünk. Megőrjít ez a bizonytalanság.

Beszélgettünk még a csajokkal, majd beiktatva még egy két butikot akartunk indulni haza. Nikki meg akart állni egy újságosnál, mi addig megvártunk.

Ez volt az a pillanat amit talán nem kellett volna, hogy megtörténjen.

Az újságok kínálatát nézegettem mikor az amerikai pletykalapon akadt meg a szemem. Igen, pletykalapon, de elég sokszor igazak a benne olvasható pletykák. Ezúttal reménykedek benne, hogy mégsem.

Rögtön elsápadtam amint a címlapokra néztem. Ashely látta rajtam, és ekkor vette észre ő is. Közelebb mentem és a kezembe vettem a lapot.

Remegve olvastam a címlapot ami képekkel is volt igazolva. A cikket már meg sem mertem nézni. Ekkor éreztem úgy, hogy ennél rosszabb már nem lehet. A szívem ezeket a sorokat olvasva tört apró darabokra.

Folyton azon rágódtam mióta eljöttem Londonból, hogy mi van vele, gondol e rám? És arra, hogy mi lesz velünk. Izgatottan vártam a ma estét, hogy hazajöjjenek a fiunkkal. Egészen eddig a pillanatig.

"Romantikus éjszaka Robert Pattinsonnal és a titokzatos hölggyel..........."

Már ahogy ezt a címet elolvastam könnyek mardosták a szemem, Ashely pedig belém karolt és próbálta elvenni tőlem a lapot, de nem hagytam. Tudni akartam mi ez az egész.

" A híres Robert Pattinsont egy neves Londoni szállodában kapták rajta egy csinos nő társaságában. Egy alkalmazott elmondása szerint a színész a hölggyel töltötte az éjszakát a szállodában. Később ismét lencsevégre kapták őket London repterén. Itt azonban még egy érdekes dolgot láthattunk. A színész egy kisgyermekkel a karjaiban utazott el, ha minden igaz vissza Los Angelesbe. A titokzatos szép hölgy nem tartott velük, ő csak kikísérte a színészt, akivel érzelmes búcsú után elváltak.

Egyenlőre rejtély, ki a titokzatos hölgy, de az biztos, hogy fontos szerepet tölt be a szívtipró életében. És vajon ki a gyermek? Egy újabb rejtély, amire reméljük minnél előbb választ kapunk.

A cikkhez persze a képek is elmaradhatatlanok voltak. Rob volt barna hajú nővel. Elég jókedvűnek és meghittnek tűntek a képek alapján.

Még mindig a fülemben csengtek az előbb olvasottak, amiket a képek is tanúsítanak. Rob ezzel a nővel töltötte az éjszakát. Épp hogy eljöttem, egy másik nő ágyába bújt.

Ezek a szavak kattogtak a fejemben, a képzeletem gyártotta képek, amiktől még pokolibban éreztem magam. A sírás határán voltam mikor Nikki visszajött hozzánk.

- Jézusom mi van? Mi a baj? - kérdezte rögtön amint meglátott.

- Nem engedte,hogy elvegyem tőle - mutatott Ash a még mindig a kezemben tartott magazinra.

Nikki kivette a kezemből és ő is meglátta a címlapot és a cikket.

- Te jó ég - mondta hirtelen és rám pillantott.

Ez volt az a pillanat amikor a pokolba süllyedtem volna, vagy inkább Őt kívánom oda. Képes volt ezt tenni velem.

Az egy dolog, hogy haragszik rám, és gyűlöl, de hogy erre képes legyen? Sejtettem, hogy nem lesz könnyű miután megtudja az igazat, de azt nem gondoltam volna, hogy ezzel kell szembenéznem.

És ami a legrosszabb, hogy a fiam is belekeverte, aki szintén ott volt velük. Hát így vigyáz rá? A családjára hagyja míg ő más nőkkel hentereg. Ekkor lettem igazán dühös és csalódott. Megbíztam benne, és mi lett a vége. Tudnom kellett volna, hogy egy ilyen valaki mint ő sosem képes megváltozni.

Ki tudja, talán sosem volt igaz, hogy szeretett. Hiszen ha az lett volna, képes lett volna megbocsátani nekem. Vagy ha nem is rögtön, de átgondolja, nem az, hogy rögtön egy másik nővel bújik ágyba.

Teljesen összezavarodtak a gondolataim. Millió dolog kavargott a fejemben, és képtelen voltam higgadtan gondolkozni.

Hirtelen úgy éreztem minden összeomlott körülöttem, és hogy ezt már képtelen vagyok elviselni. A következő pillanatban pedig minden kezdett elsötétedni körülöttem.




/Steve/




Reggel dolgozni mentem. Nem volt valami nagy a lelkesedésem pedig imádom a munkám. Talán az előző este az oka.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön a pillanat, és Kristen bevallja az igazat, amit már jó ideje tudok.

Ezzel egy két tervem felborult, mivel ő maga volt az aki mindent bevallott. Annyira ismerem már, és sejtettem, hogy nem fogja kivárni az új filmjének a végét, hogy akkor mondja el, mikor rájön, hogy a Ők és a mi életünk alapján készült a film, amiben Rob szerepelne Arianaval.

Hamarabb történt. Hála valakinek aki elárulta az igazat Robnak, aki most természetesen haragszik Krisre. Valamilyen szinten megértem, hiszen nem kis dolgot titkolt el előle Kristen. De őt is meg kellene értenie, az ő okait.

Kiismertem őt is annyira, hogy tudjam imádja Kristen és a fiát is, és hogy tudjam nem kell sok idő és újra együtt lesznek.

Ami engem illett, egyenlőre elköltözöm. És el is válok tőle. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez, és meg kell tennem ezt a lépést, de előbb utóbb ennek is el kellett jönnie.

Elveszítem őket. Bár, végtére is sosem volt az enyém. Ő mindig Robot szerette, és ott a fiúk. Ideje szabadon engednem őt.

Elég gondja van most nélkülem is, így az én vallomásommal még várok. Nem lesz könnyű azt sem hallania, nem akarok még most azzal is rontani a helyzeten, de tudom, hogy én sem húzhatom a végtelenségig.

Az irodában voltam amikor csörgött a mobilom. Meglepetésemre Ashely hívott.

- Mi történt? Végeztetek a vásárlással?

- Ha tudsz gyere ide, a bevásárlóközpontba ami közel van az irodához. Kristen elájult, vagy inkább haza, hazavisszük - beszélt kissé összevissza Ashely, de ezzel rám is rendesen a frászt hozta.

- Rögtön ott vagyok, ne vigyétek sehova - mondtam, kissé idegesen, majd rögtön rohantam a kocsimhoz.

Még szerencse, hogy tényleg csak pár percre van a bevásárlóközpont. Ashley nagyjából elmondta hol vannak. Még jó, hogy van itt egy egészségügyi hely, ahol mire odaértem megnézte egy orvos Kristent.

- Mi történt? Magához tért már? - kérdeztem rögtön a lányokat.

- Nemtudom, mikor behoztuk még nem. Az orvos szerint nem komoly, de nemtudom magához tért e már - mondta Ashely is kétségbeesve.

- De mi történt? Miért lett rosszul?

- Hát . . . . .

- Mond már - kértem Nikkit aki a kezembe nyomott egy újságot.

Hirtelen nem értettem mit akar ezzel, de amint a címlapra néztem rájöttem. Nem kellett elolvasnom, hogy tudjam Kristen miért lett rosszul.

Nem mondom, hogy eddig olyan hű de nagy barátnak vagy ismerősnek tekintettem Robot, de ezek után a pokolba kívántam. Nem akartam mást, csak hogy Kristen boldog legyen, vele mert ő az akit szeret.

De ezek szerint nagyon félreismertem Robot. Vagy tényleg ez az igazi énje? Amilyen akkor volt amikor Kris megismerte? Egy nőcsábász? Mi másra gondolhatnék ezeket a képeket látva. Épp, hogy Kristen eljön tőle, mint akit üldöztek és máris rámászik egy másik nőre.

Ebben a pillanatban gyűlöltem ezért. Hogy fájdalmat okoz Kristennek. És, hogy miatta lett rosszul.

Rögtön tudtam, hogy mi az amivel egy kicsit talán segíthetek Krisnek, vagy abban, hogy felejtsen egy kicsit és megnyugodjon.

Rögtön a telefonomért nyúltam és tárcsáztam.

Ash és Nikki kissé értetlenkedve álltak mellettem. Hová akarod vinni?

Elmondtam a lányoknak, akik amint hallottál mit akarok megnyugodtak.

- Jót fog tenni Krisnek egy kis idő, és távolság. De mindenképp várd meg az estét, míg a fia hazajön.

- Tudom. Eszemben sincs azzal az emberrel hagyni. Isten tudja kikre hagyta a kicsit amíg ő ezzel a nővel mulatozott. Nem ilyennek gondoltam őt, nemcsak Kristen csalódott benne. Azt hittem, tényleg szereti Kristent, és képes lesz boldoggá tenni. De semmit nem tesz csak boldogtalanná teszi.

- Magához tért a hölgy - jött ki hozzánk az orvos.

Rögtön a kérdéseinkkel rohamoztuk. Szerencsére megnyugtatott minket, hogy semmi komoly, csak a vérnyomása és a stressz miatt ami mostanában érte lett rosszul.

- Jól vagy kicsim? - mentem be hozzá, de ekkora már egy székben ült.

- Nem kellett volna iderángatniuk, semmi bajom - rótta meg a lányokat Kristen.

- Nagyon is jól tették. Megijesztettél minket - térdeltem elé, és láttam a szemeiben azt a hatalmas bánatot, csalódást és fájdalmat amit most érezett.

Bármire képes lettem volna, hogy ettől megkíméljem. De erre még én sem vagyok képes. Arra viszont igen, hogy ha csak egy kicsit elfeledtessem vele.

A doktor elengedett minket, és csak nyugalmat és kevesebb idegeskedést javasolt Krisnek, és megígértem, hogy igyekszek ezektől távol tartani. Így is állt szándékomban tenni.

Kivittük Krist a kocsihoz, a lányok nem szóltak semmit, és ő sem. Tudtam, vagy sejtettem, hogy nem fog örülni a tervemnek, de most az egyszer nem hagyom ellenkezni.

- Hazamegyünk pár dologért és kiviszlek a reptérre - fordultam Kristenhez amikor a kocsihoz értünk.

- Mi? Miért? Megyünk valahova? De nem lehet, Rickyék . . . .

- Ne aggódj miatt. Elutazunk egy kicsit. Előkészítettem a gépét, csak rád vár. Én is megyek este, kimegyek a kicsiért a reptérre és megyünk utánad.

- Mi a fenét akarsz ezzel? Nem akarok elmenni.

- Nem kérdeztem, hogy akarsz. Nem fogom hagyni, hogy ez az alak tönkretegyen. Elutazunk egy kicsit, pihensz és lesz időd gondolkodni is. Bár ezek után nemtudom lesz e még min. Nem fogom hagyni, hogy most találkozz vele. Jót fog tenni egy kis nyugalom.

- Hová akarsz menni?

- Meglátod. Azt hiszem örülni is fogsz neki. Kérlek ne ellenkezz. Csak neked akarok jót. Jót fog tenni egy kis távolság, hidd el. Rickyvel este megyünk utánad.

- Ha akarod, és nem baj addig veled megyek. És ha ti is odaértek hazajövök. Csak, hogy ne legyél egyedül - ajánlotta Ashely.

Mindig is kedveltem őt, mint barátot, és tiszteltem. Nagyon jó barátja Kristennek és ezért hálás vagyok neki, hogy mindig mellette van. És persze Nikki is.

- Az jó lenne. Jó lesz így kicsim? - kérdeztem Kristől, aki eleinte idegenkedett az ötlettől, és ha bár kissé vonakodva de belement.

Nikki elköszönt tőlünk, Ashely pedig velünk jött. Hazamentünk pár dologért amire szükség lehet, és kivittem őket a reptérre.

- Biztos jó ötlet ez? Én nem akarok elmenni és . . . . . .

- Hidd el jót fog tenni. Pihenünk egy kicsit, távol mindentől. Tőle is - mondtam a végét kissé dühösebben.

Kristen tudhatta, hogy igazam van, és nem ellenkezett.

- Köszönöm - mondta halkan, majd a karjaimba bújt.

Fantasztikus érzés volt a karjaimban tartani. Hiába tudom, hogy már régen nem olyan ez mint régen.

- Siessetek, és vigyázz Rickyre.

- Mint a sajátomra, tudod. Este találkozunk.

Láttam rajta, hogy akar még mondani valamit,de inkább nem mondta ki. Tudtam mi lett volna az. Robbal kapcsolatos. Vele is tudtam mit akarok tenni. Lesz egy két szavam hozzá, abban biztos lehet.

Kristen és Ashely felszálltak a gépre, és egyenest egy kis nyugalom és pihenés felé repültek. Én pedig vissza az irodába, aztán hamarosan ismét a reptérre. Rob ugyanis hamarosan megérkezik Rickyvel. Az biztos, hogy őt is megfogom lepni. Nem rám hanem Kristenre számít. Lehet, hogy még nem is sejti, hogy a kis kalandjáról már az egész világ és Kristen is tud. Az biztos, hogy azt nem teszi zsebre amit tőlem kap ezért, hogy ezt tette Kristennel. . . . . .




/Kristen/




A repülőn is elég szótlan voltam.

Talán az is zavart, hogy még azt se tudom hová megyünk. Mégis hálás vagyok ismét a férjemnek, amiért mellettem van, és az én javamat akarja.

- Köszönöm, hogy elkísérsz - pillantottam a barátnőmre.

- Tudod, hogy nincs mit. Pihentek egy kicsit hármasban. Mint régen. Jó lesz meglátod.

- Lehet.

Talán igazuk van. Ezt kéne tennem. Mégis képtelen vagyok a délután látott képeket kiverni a fejemből. Folyton magam előtt látom őket.

- Ne gondolj rá.

- De nem megy. Képtelelen vagyok kiverni a fejemből azokat a mondatokat, és képeket. Hogy minden romba dőlt egy pillanat alatt. Vagy nem is volt elég szilárd, hogy megmaradjon. Nemtudom elhinni, hogy ezt tette velem. Miért mondta hogy szeret? Hogy engem akar? Mikor az első akadály után egy másik nőhöz szalad? Talán én tévedtem, és sosem változott meg. De jó, hogy erre időben jöttem rá. Csak azt sajnálom, hogy ilyen alak miatt bántottam Stevet, és tettem tönkre a házasságom - mondtam csalódottan.

- Még nemtudjuk mi történt ott pontosan és . . . . .

- Pont te akarod védeni őt? Nem is akarom tudni. Így is elég nyilvánvaló. Soha többé nem vagyok kíváncsi rá. Sőt, soha sem kellett volna megtudnia, hogy Ricky a fia. Nem egy ilyen apát érdemel. Ott hagytam őt, hogy a fiával lehessen, erre ő egy nővel hentergett inkább.

- Oké, most ne gondolj erre. Hamarosan itt lesz a fiad és a férjed. Aki mindig melletted van. Ha másért nem, érte tedd meg, hogy kikapcsolsz egy kicsit és pihentek. Kérlek.

- Rendben. Igyekszek - erőltettem magamra egy mosolyt.

Fogalmam sem volt menni fog e, de mint ígértem mindent megteszek. Szeretnék legalább egy kis időt nélküle tölteni, és a gondolat nélkül, hogy egy másik nővel van, vagy volt.

Csak a fiamra és Stevere fogok gondolni. Muszáj lesz majd higgadtan is átgondolnom mit akarok tenni. Ez az amire most képtelen vagyok. Csak egy kis nyugalmat akarok. Hihetetlen, hogy Steve mindig tudja, mi a jó nekem, és mire van szükségem.

De jelen pillanatban kicsit tartottam is tőle. Nem is annyira tőle, hanem attól amit tenni fog. Ő megy ki Robék elé a reptérre. Ez az első alkalom, hogy nyíltan találkoznak. Úgy, hogy Steve tudja, hogy Rob mit jelentett nekem vagy még mindig jelent nekem? - erre még én magam sem tudom a választ. Bár eddig is tudta, de most már én tudom, hogy ő tisztában van a dolgokkal.

Egyedül Rob nem tud semmiről. Arról nem, hogy Steve tudja, hogy a fiam apja, és hogy ő az akivel megcsaltam őt. Nem is egyszer.

Félek, hogy mit fog tenni Steve, és Rob is, hogy Steve elhozza tőle a fiát. A fiamat. Emiatt jelen pillanatban nem éreztem lelkiismeret furdalást. Ha képes volt magára hagyni a fiát, hogy elmenjen azzal a nővel, igenis megérdemli.

Néhány óra múlva a pilóta leszállásra figyelmeztetett minket. Most végre kiderül hová hozott, vagy inkább küldött Steve. Most ebben a pillanatban mégis nem ezért aggódtam inkább, hanem, hogy mi történik otthon a reptéren, ahol ezekben a pillanatokban találkozik Steve és Rob. . . . . . . . . . .