Új fejezet

Sziasztok! Akit esetleg érdekel az Új esély a boldogságra blogon új fejezet van:

34.fejezet

Sziasztok!

Még nincs bétázva, és kissé sietnem is kellett vele, mert megyek estére melózni, hogy még előtte tudni hozzam, remélem azért olyan rossz nem lett. Biztos vagyok benne, hogy lesz benne olyan rész ami elnyeri a tetszésetek :D
Köszönöm szépen azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz :) nagyon köszönöm (L)

Jó olvasást,pussz: Liz

34.fejezet



/Kristen/



Szinte megszólalni sem tudtam, csak ott álltam. Mivel ezután már tagadni is kár, jobb ha elmondom az igazat.

- Igen, terhes vagyok.

- Ne haragudj meg, de mivel az utóbbi időben közted és Rob között nem éppen állnak fényesen a dolgok, és a férjeddel vagy ismét, ha megkérdezem, hogy kitől - jött a kérdés amire számítottam Clairetől.

- A fiadtól. - válaszoltam röviden.

- Ez igaz? Istenem . . . . De Rob nemtudja - mondta, ami inkább kérdésnek hangzott. Ugye nem akarod . . . . .

Tudtam, hogy mit akar mondani, ezért inkább a szavába vágtam.

- Megfogja tudni, ne aggódj. Az utazás után kell mennem ultrahangos vizsgálatra az orvoshoz, akkor akarom elvinni magammal, és elmondani neki. Nem is akarnám ismét azt tenni amit akkor, ha meg is volt és lenne ismét az okom rá.

- Megértelek kicsim. De mivel a fiam így . . .

- Annak ellenére amit tett, és ahogy alakultak a dolgok köztünk, ezt nemtudnám elvenni tőle. Már csak azért sem mert látom mennyire imádja a fiát, és ő is az apját. Azt sosem tagadhatom, hogy igenis jó apa.

- Ennek örülök, hogy így látod. De nem rossz ember ő hidd el. Bár én se értek egyet azzal amit tesz. És amit Camilleal tett. Mióta ismerlek, téged akarlak a fiam mellett látni. Sosem láttam még őt, boldognak, felszabadultnak mint amilyen akkor volt amikor együtt voltatok. Ezért is reménykedek benne, hogy még van rá esély, hogy minden rendbejöjjön. Így meg pláne, hogy ismét babát vársz.

- Ebben már ne reménykedj. Már nem akarok tőle semmit. Nekünk nem működött ez, és ennyi. Nemtudnék ismét bízni benne. Más utat szánt nekünk a sors.

- Ezt nem tudhatod, és szerintem rosszul gondolod. Ha hülyeségeket is művel most a fiam, egy dologban biztos lehetsz, és erre bármikor megtudnék esküdni. Hogy szeret téged. - mondta Claire.

Én viszont már nemtudtam hinni ebben, de nem akartam ismét erről beszélni. Mindig ugyanaz lenne a vége ezért felesleges is.

- Inkább hagyjuk ezt, kérlek. Ennek vége, és nem akarok róla beszélni többet. És téged is erre kérlek. Hogy egyenlőre ne mondj neki semmit. Én akarom elmondani, vagyis inkább megmutatni a vizsgálaton.

- Ahogy akarod - egyezett bele Claire. - Istenem, még mindig alig hiszem el. A fiam ismét apa lesz, mi pedig nagyszülők. Annyira boldog lesz Rob. Köszönöm kicsim - ölelt meg Claire.

- Veletek minden rendben ugye? A picivel is?

- Igen - válaszoltam nevetve.

- De nem szabadna ennyit dolgoznod kicsim, pihenned kellene.

- Ez nem megeröltető, és mire látszani kezdene akkora szerintem vége is lesz a forgatásoknak, utána Steve sem fogja engedni, hogy bármit is csináljak.

- Rendben, de vigyázz magatokra. Sajnálom, hogy holnap elmentek.

- Ti meddig maradtok?

- Szerintem megvárjuk még hazajöttök. Mindenképp itt akarok lenni amikor a fiam megtudja a hírt - mondta mosolyogva Claire.

- Jobb lenne ha visszamennék, jó ideje eljöttünk már - mondtam és épp ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó.

Rob lépett be rajta, és kissé gyanúsan méregetett minket, főleg az állandóan mosolygó Clairet, akinek letörölhetetlen volt a mosolya mióta megtudta, hogy a fia gyermekét várom.

- Ricky már hiányol téged - mondta nekem Rob.

- Én addig megyek készítek neked valamit kicsim.

- Nem vagyok éhes, köszönöm.

- Pedig olyan kis vékony vagy, enned kell kicsim rendesen - mondta Claire, és tudtam, hogy nem érdemes vele vitatkozni.

Szerencsétlenségemre Claire egyedül hagyott minket Robbal. Még az ajtót is ránk csukta, ami nem volt éppen szerencsés. Amint lehet menekülni akartam innen.

A sors viszont ma nem neked kedvez.

Épp léptem volna el Rob mellett, mikor a már jó ideje nem jelentkező szédülés pont most lett urrá rajtam. Hirtelen megszédültem, és mintha minden elakart volna sötétedni körülöttem.

Ezerszer inkább ájultam volna el, mintsem ennek szédülésnek a következményeit elviseljem.

Amint megszédültem, Rob abban a pillanatban kapott utánam. A következő pillanatban pedig vesztemre már a karjaiban voltam.

Karjai olyan szorosan öleltek, mintha sohasem akarna elengedni, a tekintete pedig egyenest rabul ejtette az enyémet.

Ha nemtudnám, hogy minden csak játék, és így hogy képes volt megcsalni, és amit azóta is csinál, azt hinném, hogy tényleg szeret, és igenis még mindig fontos vagyok.

A szemei ebben a percben ezt sugározták felém, mégis tudom, hogy nem hihetek neki. Abból semmi jó nem sülne ki ha ismét ebben a hibába esnék és engednék a csábításnak. Hiába nézett rám mindent elsöprő vággyal a szemében. Igen, vággyal. Csak ennyit jelentenék. Ahogy mondta ez mindig megvolt köztünk. De ahhoz amit én akartam tőle ez nem elég. Bízni már nemtudok benne, és enélkül nem működne.

Egyszerűen képtelen voltam elszakítani a tekintetem a csodás szürkés kék szemeitől, őt elnézve nem, csak én vagy így ezzel. Egy pillanatra hirtelen, úgy éreztem mintha minden olyan lenne köztünk mint régen. Mikor boldogok voltunk együtt, ha csak titokban is.

- Jól vagy? - kérdezte jócskán később még mindig a karjaiban tartva.

Nem akartam még most lebukni ami az ájulásom okát illeti, mégis egy kis aggodalmat véltem felfedezni a tekintetében.

- Persze - vágtam rá gyorsan és amint sikerült észhez térnem szabadulni akartam a karjaiból.

Láttam rajta, hiba is próbálta nem mutatni, kelletlenül de eleresztett. Épp a kilincsen volt a kezem amikor a nevem suttogta. Egész közelről, szinte a fülem mellől hallottam, és éreztem hogy szorosan mögöttem van.

Megmozdulni sem bírtam ebben a pillanatban. Mint mindig most is megbénított a közelsége.

A következő pillanatban hátulról ölelte át a derekam, és vont magához szorosan. Nemtudtam ezt mire vélni. Szívem mégis repesett ettől a cselekedetétől mégis biztos vagyok benne, hogy ez valami újabb játék tőle. Nem akarom komolyan venni őt, és néha komolyan nem értem őt.

Az egyik pillanatban egy igazi idiótkaént viselkedik, és úgy tesz mintha a világ legnagyobb nőcsábásza lenne, és aki semmi másra sem csak szexre hajt, és mint aki még mindig azt akarja bizonyítani, hogy igenis hatással van rám.

Máskor, igaz ez ritkábban fordul elő, néha viszont mintha még mindig érdekelném őt, mintha törődne velem, és érezteti velem, ha nem mondja ki, hogy még mindig fontos vagyok neki. Ilyenkor annyira elgyengülök mint most is, hogy képes lennék ismét elhinni neki, ha azt mondaná, hogy szeret.

- Kristen . . . . . - súgta a nevem ismét, és ajkait a fülemnél éreztem.

Szinte a karjaiba olvadtam, és sosem akarok szabadulni innen.

Ha neki nem is, számomra mindent jelent egy egy ilyen pillanat. Mégis tudom, hiába reménykedek, még ha Claire is azt mondja, ne adjam fel én se, és hogy minden helyrejöhet még.

Hiába minden igyekezetem, nemtudtam, és talán nem is akartam? szabadulni karjai fogságából.

Ajkai egyik pillanatról a másikra a nyakamra tévedtek. Szinte égette a bőrömet a csókja amit a nyakamra hintett. Felsóhajtottam a rámtörő érzésektől amik elöntöttek ettől a gesztusától.

Azt vártam mikor neveti el magát, hogy még mindig milyen hatással van rám, de hiába.

Szembe fordított magával, és a szemei csak komolyságot tükröztek felém. Megbánás, bánat és talán remény csillogott még benne? Nemtudom eldönteni, és nem is értem.

Elmondhatatlan nyugalmat, és boldogságot éreztem ebben a pár kósza percben, amikor mindig olyan volt mint régen mikor még minden rendben volt, de egyszer mindennek vége szakad.

- Kristen, én . . . . . . - kezdett el mondani valamit, de épp ekkor kopogtak az ajtón, és hallottuk meg Lizzy hangját.

Rob egy lemondó sóhaj kíséretében eleresztett, én pedig mint akit üldöznek szakadtam el a pillanatnyi boldogságot okozó karokból.

- Óóó nem akartam zavarni, én . . . . . .

- Semmi baj - mondtam én igyekeztem hangom remegését elrejteni. Épp menni készültünk - mondtam és szinte rohantam a többiek felé, hogy minnél távolabb kerüljek tőle.

Claire furcsán méregetett mikor meglátott, szerintem sejthette is, hogy történt valami ami a nyugtalanságom okozta.

Átvettem tőle Rickyt, talán ő képes lesz megnyugtatni és elterelni a figyelmem egy picit.

Ahogy elnéztem az én kincsemet, nagyon tetszett neki a medencés pancsolás. Belementem vele a vízben, úgy tartva őt a karjaimban hogy lubickolhasson.

Édesen pacskolta a vizet, nagyon tetszett neki. Közben én elég sűrűn az ajtó felé tekintgette, hogy látom e kijönni Robot, de jó ideg nem láttam, se őt se Lizzyt.

Tom viszont belecsobbant mellénk a medencébe, ami Rickynek nagyon tetszett. Tom átvette őt tőlem, és úszkálás után a fűben elterülve játszottak.

Addig én Clairnek segítettem a konyhában. Éppen egy kis harapnivalót készített, és üdítőt. Hálás voltam neki, amiért nem állt neki faggatózni mi történt az imént, pedig láttam rajta, hogy nehezen állja meg. Semmi mást nem akarok, csak, hogy mielőbb vége legyen ennek a napnak. De legalább Ricky, és Claireék jól érzik magukat. . . . .



/Rob/




- Mi történt? Úgy rohant el mintha a sátán üldözné - kérdezte Lizzy miután félbeszakított bennünket Kristennel.

- Én idióta. Fogalmam sincs mi lett velem, én majdnem elmondtam neki hogy . . . . istenem, majdnem azt mondtam neki, hogy én . . . . .

- Hogy még mindig szereted. Istenem Rob, hát nem látsz a szemedtől?

- Ne kezdjük megint Liz kérlek.

- Nem kezdjük, folytatjuk. A fenébe is, térjetek már észhez. Igaz, van abban valami, ha nem akarja egy könnyen a bocsánatát adni neked, azért amit tettél - gondolt itt Camillera Lizzy - de ez már akkor is sok. Még mindig imád téged, és elnézve, ha adod is a hülyét, meg a macsót te is őt.

- Ez hülyeség. Ott a férje, a tökéletes férj, minek kellenék én neki?

- Ahjj ezt nem hiszem el - roskadt az ágyra Lizzy, mikor nem jutottunk egyről a kettőre.

- Hagyjuk ezt, ne is beszéljünk róla - kértem tőle.

- Oké, már nekem is elegem van ebből. Mint két makacs öszvér. Kíváncsi leszek én erre az utazásra, hmm és Londonra is utána - mosolygott jót Lizzy.

- Londonra?

- Csak úgy mondtam, mindent a maga idejében - mondta Lizzy és már itt sem volt.

Lehet, hogy igaza van, egy idióta vagyok. Nem vagyok képes tartani magam az elhatározásomhoz.

De mit tehetnék ha még ilyen hatással van rám? Az iménti rosszullétével pedig a frászt hozta rám. Részben, egy picit hálás is lehetek ennek a rosszullétnek, hiszen hacsak egy kicsit is a karrjaimban tarthattam őt. Érezhettem a közelségét ami most is mámorítóan hatott rám.

Legszívesebben elmondtam volna neki, mennyire szeretem őt, és hogy pokolian hiányzik.

De mi értelme lenne? Ő már döntött. Méghozzá a férje mellett, akivel ismét együtt van, és valamiért ha bánt is biztos vagyok benne, hogy Úgy is együtt vannak.

És igaza van, valami mindig történik amit én elcseszek - gondolok itt Camillere és Ninára is - amiért jogosan gondolja rólam azt amit, és hogy nemtud bízni bennem.

Mikor leszek képes, ha egyáltalán valaha ez menni is fog elfelejteni őt? Végleg szerintem soha. Mindig is ő lesz a fiam anyja, és ha már soha többé nem is lesz az enyém legalább ez összeköt minket . . . . .



/Kristen/




Robot ezután alig láttam. Richard és Tom jól elvoltak Rickyvel, addig én sokat beszélgettem Lizzyvel és Claireel.

Már majdnem esteledett mikor felbukkant Rob. Ezután minden percét a fiával töltötte, kerülve a pillantásom.

Tényleg ez az egy dolog amit sosem tagadhatok, hogy imádja a fiát. És szinte hihetetlen, de Ricky is már az első pillanattól fogva, ahogy megismerte Robot.

Mosolyogva figyeltem őket, ahogy Rob játszott vele, a mosolyaikat. Ezeket a pillanatokat akármeddig képes lennék elnézegetni.

Arra gondoltam, vajon mit fog szólni ha megtudja, hogy ismét gyereket várok tőle. Mégis mielőtt mindezt közlöm vele majd az orvosnál oda kell adnom neki valamit. Hogy véletlenül se kételkedhessen bennem. Nemtudom miért merült ez fel bennem, de az utóbbi időben köztünk történt és nem történt dolgok miatt, nem akarom, hogy netán olyasmi még csak meg is forduljon a fejében, hogy nem az igazat mondom.

Az este hátralevő része tényleg fantasztikusan telt. Szerintem elmondhatom, hogy mindketten igyekeztünk nem figyelni a másikra, de hogy mégse legyen olyan fagyos a hangulat, főként mindent megtettünk, hogy a szeretteinket boldognak lássuk.

Hiába, végtére is, ők nem a családom, mégis olyanok mintha azok lennének. Tudom, hogy ők sem sokat vannak a fiúkkal, és csak nem olyan régóta tudnak az unokájukról, ezért is örülök, hogy itt voltunk ma, és mind egy szép napot töltöttünk együtt, na persze akkor még nem is gondoltam rá, hogy ők tartogatnak még meglepetéseket számunkra, és hogy ennek nem itt van a vége.

Ricky már elálmosodott és mennünk kellett volna.

- Mennyi időre mentek pontosan kicsim? - kérdezte Claire.

- Csak két maximum három napra.

- Nem hagyjátok a picit itthon? Ti úgy is dolgoztok, ne idegenen vigyázzanak addig a kicsire,maradhatna velünk - vetette fel az ötletet Claire.

- Mi is vigyázhatunk rá anya - mondta Lizzy, hiszen ők is jönnek.

- Tényleg. De örültünk volna ha velünk marad.

- Kitalálunk valamit ha visszajöttünk, ígérem és több időt töltünk együtt. Ő is szeret titeket - mondtam Clairenek.

- Köszönöm kicsim - ölelt meg hálásan, és elköszöntek Rickytől.

- Hazaviszlek titeket - ajánlotta fel Rob.

- Nem kell köszönöm majd hívok taxit.

- Had vigyelek el el, nem mehettek taxival, annyira talán még elbírod viselni a jelenlétem - mondta Rob, és a szemében is ugyanazt a bánatot láttam mint amik a szavaiból sütöttek.

A választól Rob telefonjának csörgégse mentett meg. Az asztalon hagyta, Lizzy adta a kezébe egy fintort vágva. Volt egy olyan sejtsem ki keresi éppen.

- Nem, most nem érek rá - mondta a telefonba sejtéseim szerint Ninának. Lizzy egy "sajnálom" pillantást küldött felém, amiből tudtam, hogy bejött a tippem ami a telefonálót illeti.

- Tom elviszel minket? - fordultam felé.

- Persze, menjünk - mondta,majd míg Rob telefonált elköszöntünk Lizzyéktől.

Nem is akartam, hogy ő vigyen haza, ezután meg pláne nem, inkább menjen a kis barátnőjéhez. Közben hallotta, hogy Tomot kértem meg, hogy vigyen haza.

Miután letette beletörődően pillantott rám, de egy szót sem szólt.

Elköszönt Rickytől, és megbeszéltük holnap mikor találkozunk a reptéren.

- Köszönöm, hogy hazahoztál - mondtam Tomnak, amikor hazaértünk. Steve is itthon volt már ekkorra.

- Szívesen máskor is. Hagynod kellett volna, hogy ő hozzon el.

- Hidd el, akad jobb programja ma estére - mondtam talán kicsit keserűn.

- Nemtudhatod. Olyan makacsok vagytok, ebből a szempontból is összeilletek.

- Holnap találkozunk Tom - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Nem akarok ismét egy újabb Rob kampányt végighallgatni.

Steve éppen pakolászott mikor a szobában rátaláltunk.

- Sziasztok - köszönt halkan, mert Ricky elaludt a karomban.

Megölelt minket, utána a szobájába vittem a fiam és lefektettem.

Csatlakoztam utána Stevehez, hiszen még össze kellett pakolnunk holnapra. Nem olyan sok mindent, csak ruhákat és pár dolgot csomagoltunk el magunknak és Rickynek is.

- Milyen volt a nap? - kérdezte Steve.

- Nagyon jó. Jól szórakoztunk, Ricky is nagyon jól érezte magát és a nagyszülei is, hogy velük voltunk.

- Örülök kicsim - mondta, majd lefeküdtünk, és a karjaiba vont.

Hihetetlen nyugalom, és boldogság lett urrá rajtam, mindig nyugtatólag hatott rám Steve közelsége. . . . .

Másnap reggel Steve egy kicsit tovább hagyott aludni, így később picit kapkodnunk kellett,hogy ne késsük le a gépet.

Robék már vártak ránk. Rob átvette a fiát aki már ahogy meglátta kapálózott az apja felé. Mondhatnám, hogy köszönés helyett Stevel csak egy gyilkos pillantást váltottak, mikor a férjem a karjaiba vont.

Felszálltunk a gépre, ami ismét afelé a sziget felé repített minket ahol annyi szép percet töltöttem Robbal, persze voltak kellemetlenek is.

Néhány óra repülés után ismét ezen a paradicsomba illő helyen voltunk. Elfoglaltuk a szobáinkat és volt időnk pihenni kicsit.

- Ha nem vagy még olyan fáradt kicsim, felvennénk még ma egy jelenetet veled a parton. Robbal - tette hozzá picivel később.

- Oké - mondtam, nem valami lelkesen.

- Halaszthatjuk holnapra is ha akarod.

- Nem kell, essünk túl rajta - válaszoltam.

Még egy megetettem és átöltöztettem Rickyt addig ő beszélt a stábbal és Robbal is,hogy mire készüljenek.

- Este pedig csatlakozik hozzák Tyler, a férjed - mondta Steve, és tudtam, hogy a filmbeli férjemre gondol.

Lizzy és Tom később átjöttek hozzánk és rájuk bíztam Ricykt míg én egy elég forró délután elé nézzek az apjával, már ami ezt a jelenetet illeti.

Mire leértünk a partra minden kész volt. Már kezdett lemenni a nap, csodás látványt nyújtott ilyenkor a tenger.

Tudom mi már rám, de ilyenkor mindig nagyon félek. Ismét egy intim jelenet Robbal, és szerencsére ha minden igaz egyenlőre az utolsó. Ha a főszereplőnő, vagyis én a szeretőm mellett döntök a férjem ellenében akkor lesz még egy, de messzebb még a film vége.

Szerencse, hogy a férjemmel, ennyire intim részt nem kell eljátszani. Robbal annyiból könnyebb, hogy ismerőt, minden szempontból. De egy vadidegennel ilyen szituációban ennyi ember előtt? Az jobban feszélyezne.

Miután rám aggattak egy szinte semmit sem takaró bikinit a víz felé zavartak minket. Szerencsére Lizzyék másfelé mentek, nem éppen örültem volna neki, ha csak egy film forgatás miatt is ilyen helyzetben látnak Robbal, még ha már volt is valami hasonló.

Mikor Robot megláttam akadozni kezdett a lélegzetem. Egy mondhatni majdnem csak egy alsónadrág volt rajta, hiszen a vízből alig látszunk majd ki mikor el kell játszanunk, hogy ott szeretkezünk.

Ennek már a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom. Részben többnyire talán az izgalomtól.

Robbal a víz felé utasítottak minket, ahol jó darabig be kellett mennünk, hogy jórészt ellepjen minket a víz. Sőt a rendezőnek egy elvetemült ötlete után mikor kellően takart bennünket a víz levetette velem a bikinifelsőt, hogy véletlenül se látszódjon, és tényleg úgy hasson mintha meztelenek lennék.

Ekkor éreztem, hogy végem. Még jó, hogy takar a víz, így is eléggé zavarban vagyok. Rob pedig nem sokat segít mikor ilyen szemekkel néz rám. Vágyakozással teli szemmel.

A karjaiba parancsoltak és kezdődött is a felvétel vele együtt a kínzásom.

Este lévén alapból kissé hidegebb szokott lenni a víz, most mégis szinte forrónak éreztem. Főleg amikor Rob meztelen felsőteste az enyémhez ért és a karjaiba zárt.

Remegtem mint a kocsonya, és elöntött a vágy, hogy ismét az övé legyek. És egy rövid időre ha csak eljátszva is teljesül a vágyam.

Amint meghallottuk a felvétel szót Rob iszonyú lassan közeledni kezdett felém ajkaival, és ezzel egy időben a világ is megszűnni látszott körülöttünk.

Először finom, édes csókokkal halmozott el, közben szorosan a karjaiban tartva. Nyelvével körbesimított alsó ajkamon, és engedelmesen nyílt meg előtte a szám, és kezdtünk forró érzési csókba.

Karjaim a nyaka köré fontam, és már vizes hajába túrtam az ujjaimmal, és megpróbáltam a lehetetlen, hogy még közelebb érezzem magamhoz.

Eközben víz alatt derekamat ölelő karjai elindultak fel,végigszántva a bőrömön, és kettőnk közé préselődve, hogy elérje melleimet melyek már epekedve várták azt az érintést és érzést amit csak az ő simogatásai képesek kiváltani belőlem.

Eközben nem messze mellettünk mindent kamerák rögzítettek.

Amint kezei megmarkolták a melleim, belenyögtem a csókunkba, erre Rob egyre szenvedélyesebben csókolt.

Viszonoztam a simogatásait, és akaratlanul is egyre lejjebb tévedt a kezem.

Hiába, ebben a pillanatban minden józan ész odaveszett, semmi másra nem bírtam gondolni.

Rob kezei is lejjebb vándoroltak, egészen a bikinialsómig. Ekkor ajkai is elszakadtak az enyémtől, és nyakamra hintette csókjait.

- Elég, hagyjuk abba, ezt nem lehet - kértem tőle a maradék erőmmel ami még maradt, és amit a szerep kívánt tőlem, de szerep nélkül is erre gondoltam.

- Te is akarod, nem tagadhatod. Ne állj ellen - mondta a szemembe nézve, és ujjai ekkor veszélyes vizekre eveztek.

A következő pillanatban már magamon éreztem az érintéseit. Már ettől szinte a mennyekben éreztem magam. Akkor pedig egyenest a csillog felé repültem mikor egyik ujját belémvezette.

Hátravetett fejjel nyögtem fel a karjaiban miközben ujjait tovább mozgatva bennem, a régen nem érzett gyönyör felé sodort.

Mikor éreztem, hogy itt a vége, egy csókér hajolt felém, ezzel elnyomva a hangjaimat. Tüzes csókokat váltottunk míg lecsillapodtam.

Képtelen voltam uralkodni magamon,ez volt az a pillanat amikor semmi sem érdekelt. Minden eddigi érvem tovaszállt, és minden tervem, hogy távol maradjak tőle. Csak mi számítottunk és ez a pillanat, amikor ha csak így is kiélhettük a vágyainkat.

Rob a testével még közelebb szorított magához, hogy jól érezhettem mennyire kíván. Nemtudtam uralkodni magamon, kezeim legnemesebb testrésze felé indultak meg.

Kiszabadítottam férfiasságát a nadrágjából és ujjaim köré fontam. Ezúttal rajta volt a sor, hogy felnyögjön. Tarkómnál foga húzott magához egy csókra, annak reményében, hogy így nem hallatszanak annyira a hangjai.

Egyszerűen el sem lehet mondani mekkora őrültséget teszünk éppen ráadásul nem egy ember előtt. Annyi szerencsénk volt csak, hogy hála a víznek jó takarásban voltunk, és a sötétnek, és csak remény maradt, hogy mindezt jó színészi játékunknak hiszik.

Rob nem sokáig bírta türtőztetni magát, és ellenkezni sem volt időm, és nem is bírtam volna, félrehúzta a bikinialsóm és lassan mint aki minden pillanatát ki akarja élvezni belémcsúszott.

Mindketten egyszerre nyögtünk fel a mámorító pillanatban mikor testünk annyi idő után ismét egybeforrt.

Ahogy a jelenetben is megvolt írva, lassan kezdtünk el mozogni, közben érzéki csókokkal kényeztetve egymást.

Kezei közben a víz alatt bebarangolták a testem, miközben egyre hevesebben mozgott bennem, mindkettőnket a gyönyör kapuja felé sodorva.

Leírhatatlan volt amit ezekben a percekben éreztem. A gyönyört amit ismét a karjaiban éltem át. Egy őrjítő csókban forrtunk össze amikor éreztem, hogy itt a vég. A gyönyör hullámai elemi erővel söpörtek végig rajtam, nemsokkal később Rob is követett a mennyekbe.

Remegve omlottam a karjaiba, és hajtottam a vállára a fejem, egy csók után.

Ekkor azonban végetért a csodás pillanat.

A rendező elkiáltotta magát, hogy ennyi.

Szinte rettegve tértem vissza a valóságba, a boldogságból, és az iménti percekből.

Nem az imént történtektől rettegtem jóval inkább a következményeitől. Rögtön eszembe jutott a férjem, és mindenki aki végignézett minket.

Szinte elszörnyedtem azon, hogy képes voltam ezt megtenni. Hiába lehet, hogy kellene, egy pillanatát sem bánom. Hisz ez volt az utolsó alkalom ami kijutott nekünk, kiakartam élvezni minden percét, mivel a filmben sem hiszem, hogy lesz már több ilyet. Maximum a végén lenne, ha a férjem helyett a szeretőm választanám, akit Rob alakít, de erre semmi esély. Én már tudom mi lesz ennek a filmnek a vége. . . . . . .

Volt pár percünk amíg a rendező magyarázott ezt azt a látottakról, hogy a víz alatt elrendezzük a ruharadarabjainkat,és én is visszakaptam a bikinifelsőm.

Ezek után ránézni se nagyon akartam senkire, vagyis inkább nem mertem. Miután engedélyt kaptunk rá, szinte rohantam a szobámba, minnél messzebb innen. A szememmel a parton kerestem Stevet, de sehol sem láttam.

A szobánkban akadtam rá Lizzyékkel és Rickyvel.

Láthatta rajtam, hogy nem kicsit zaklattak fel az iménti percek, bár remélem ő nemtudja pontosan miért, hogy nem is sejti mennyire jól játszottuk el a szerepünket az imént Robbal.

Kérdőn pillantott rá, de csak pár percet kértem egyedül. A zuhanyzóban töltött egyedüli percek után félve merészkedtem elő, de szerencsére nem faggatott.

- Ha gondolod kicsim lemehetünk az étterembe, szerintem várnak ránk a többiek.

- Én megnézem Robot, azt mondta később csatlakozik - mondta Tom és ő elment.

- Oké menjünk - mondtam, mikor meghallottam, hogy Rob még nem jön.

Nemtudtam volna most a szemébe nézni, még a férjemébe se nagyon az iméntiek után. Remélem csak, hogy gyorsan megejtjük az ismerkedés a filmbeli férjemmel mielőtt Rob is lejönne, hogy minnél hamarabb leléphessek innen. Lizzy is velünk jött, Ricky is akit Steve fogott a karjaiban.

Jelent pillanatban semmit sem szerettem volna jobban mint, hogy végetérjen, és a szobámba rejtőzhessek a nem olyan régi mámoros ugyanakkor még mindig tiltott percek után.

Amint az étterembe értünk az asztal felé mentünk ahol a stáb néhány tagja várt ránk váratlan dolog történt velem.

Egy láthatóan pasi, ahogy háttal volt nekem és kitudtam venni belőle, ő lehet a híres férjem akit még nem ismerek.

Mikor hátrafordult és megláttam az arcát lepődtem meg igazán.

- Kristen?

- Tyler? - kérdeztem mikor a régen látott arcot megláttam . . . . .

Alig akartam elhinni, hogy ő az. Mint mondani szokták, tényleg kicsi a világ,de hogy ennyire?








Nos ennyi lenne, köszönöm akik szavaztak, mint látjátok meglett a győztes név, és a köviből ki is derül, hogy ki is ő, és a többi titokra is lassan fény derül . . . .

Valami új és még egyebek . . .

Sziasztok!

Először is, néhány dolog.
Mint látható, most már csak azoknak a blogoknak a linkjei vannak kint, amik ezentúl íródni fognak.
3 blogról van szó.
Labyrint az egyik, az új Twilightos a PP blog,és még egy amiről rögtön szót ejtek.
Ezek fognak íródni, ATCS zárt lett, ahogy eredetileg a tervem, olyan sok mindenkit nem nagyon érdekelt, ha mégis akadna olyan akkor azok akik az elején kaptak rá meghívót továbbra is olvashatják.

Ide pedig holnap, vagy csütörtökön érkezik a friss.

Tehát ez a kettő Labyrint és PP valamint ez a blog. És itt jön a mai kis meglepim :)

Ha az alábbi linkre kattintotok egy új történet blogjára érkeztek. Aztán, hogy kinek tetszik, kinek nem mindenki döntse el maga. Egy Robos történet, kicsit másképp. Azért remélem lesz akinek tetszeni fog :)

Új PP fejezet

Sziasztok!

Hátha itt is akad akit érdekel, az új Twilight-os blogon a Prohibited Passion blogra új fejezet került fel :)


http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/2011/10/8-varatlan-fordulatok.html

Új ATCS fejezet

Sziasztok!

Akit érdekel fent van az új Telihold csábítása fejezet.

KATT: http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/

Egy kis segítség!

Sziasztok!

Amint látjátok tettem fel egy új szavazást.
Nem igen tudtam pasinév ügyben dűlőre jutni, ehhez kérek egy kis segítséget, nektek melyik tetszene a jobban. Nekem van egy két kedvenc, kíváncsi lennék a tiétekre, hátha egyezik a véleményünk, és a továbbiakban igen fontos lesz ez a név.

Éppen az új blogra írom a folytatást, és mégis ide jött az ötlet a továbbiakhoz. Kissé ördögiek is, na ha ezt Gabóm hallaná most hozná a baseball ütőt :D lassan kirajzolódik a fejemben a folytatást, és a közeljövőben majd immár a történet vége is, na de annyira nem szaladunk előre, lesz még itt ez az :)

Viszont annyit elárulok, valaki elfogja hagyni a törit, és kapunk helyette mást, lehet talán ehhez kell ez a név amiben a véleményetek kérem??? :)

Idővel minden kiderül, de nyugalom a végén a mi RobStenünk boldog lesz, de addig még történik ez az :) Köszönöm annak aki velem lesz a folytatásban és a végéig :)

A következő fejezetet pontosan nemtudom, még nemtom hétvégén melózok e, de a héten mindenképp ha már meglesz és hozom akkor szólok, az a biztos, azért igyekszek.

Legyetek jók addig is, és tessék szavazni :) Pusszantás!

33.fejezet

33.fejezet




/Kristen/



Miután Rickyvel hazaértünk, addigra a kis drágám ismét aludt. Steve elvette tőlem és lefektette. Addig én is lezuhanyoztam és benéztem az én kincsemhez. Steve még vele volt.

Mellé léptem, ő pedig hátulról a karjaiba zárt, és együtt néztük a fiamat, a fiunkat, akit mindennek ellenére, és hogy Rob az igazi édesapja, még mindig a sajátjaként szeret.

Furcsa kissé, ugyanakkor jó érzés volt a férjem karjaiban lenni, akit nagyon szeretek, ha bár sajnos nem szerelemmel. Mennyivel könnyebb lenne őt szeretni úgy mint Robot.

De az élet bonyolult, és egy olyan valakibe szerettem bele, akibe lehet, hogy nem kellet volna. De nem mi választunk. Mégis részben hálás vagyok neki, hiszen sok mindent, főleg két csodás embert köszönhetek ennek a szerelemnek. Rickyt, a kisfiam akit mindennél jobban imádok, és a még meg nem született gyermekem, akiről hamarosan kiderül, hogy kisfiú vagy kislány lesz.

Pár nap múlva, ahogy Steve mondta, ha minden igaz elutazunk felvenni pár jelenetet a szigetre. Ott ismerem még majd azt a pasit, aki a férjemet fogja alakítani a történetben. Robot persze, aki az úgymond szeretőmet játssza nem kell bemutatni.

Addig is, holnap vár ránk egy fotózás, de a másnapra ezután még gondolni sem merek. Semmiképp sem akartam visszautasítani Clairet,hiszen így is olyan keveset látják a fiúkat és az unokájukat,így belementem. Nm is sejtve mire vállalkoztam ezzel, és Claire miféle ajánlatokkal jobban mondva ötletekkel jön még elő.

Mielőtt lefeküdtünk volna átbeszéltük Stevel a továbbiakat és a filmes dolgokat többek között az utazást is.

Másnap reggel elég korán ébredtem, kissé émelyegve is, a terhesség miatt.

Steve készített nekem reggelit, addig én Rickyt etettem meg. Kicsivel később jött a telefon Lizzytől, hogy mikor jöhetnének át a fiamhoz, mivel úgy beszéltük meg, hogy itt lesznek vele ameddig mi a fotózáson leszünk.

Kissé féltem ezt elmondani a férjemnek, mert erről még nem szóltam neki. Szerencsére nem volt semmi ellenvetése a dolog ellen. Sőt, nemsokkal később amikor megérkeztem örömmel üdvözölte Rob szüleit, Lizzy és Tomot is. Na Robbal már nem volt ilyen kedves, de ahhoz képest normálisan állt hozzá is.

Claireék számára láttam, hogy kicsit furcsa volt a helyzet, hiszen tudták, és tudják, hogy a fiukat szerettem, és mi volt köztünk, és most a férjemmel látnak.

Robon semmi érzelmet nem láttam, hogy kimutatott volna. Egyedül Ricky volt az aki miatt idejött, és vele boldognak láttam, akárcsak a fiamat az apja karjaiban.

Nekünk azonban indulni kellett, előtte még Clairet körbevezettem, hogy nyugodtan érezzék magukat otthon, amíg mi odaleszünk.

- Ha nem bánod kicsim készítek valami ebédet mire jöttök.

- Ugyan ne fáradj, összedobok én valamit ha megjöttünk. Eszedbe ne jusson, hogy te főzz.

- Ez nem fáradtság kicsim, Richard addig ellesz az unokájával, és szívesen teszem tudod - mosolygott rám, aminek nem lehetett ellenállni, és nemet mondani sem.

- Akkor ti jöttök? - kérdezte Rob Lizzyéket.

- Persze, ki nem hagyjuk - válaszolta Tom.

Egy egy hatalmas puszit adtunk a kicsikénknek, akit a nagyszüleire bíztunk, és a stúdió felé indultunk, ahol a fotózás lesz.

Lizzy és Tom Rob kocsijával jöttek, én pedig Steveel.

Mivel maga a film elég sok erotikus részt tartalmaz, végtére is majdnem, sőt rólunk szól, így ilyesmi témákra is számítok.

Különböző helyzetekhez voltak megcsinálva a díszletek mire beértünk. Steve rögtön a fotóssal beszélt, minket pedig átöltözni küldtek.

És ahogy sejtettem, igencsak erotikus témájú képek is lesznek, egy magazinban jelennek majd meg. Ha minden igaz a képeket film promóképeit, pedig többnyire a szigeten készítik majd el, ahol találkozhatok majd a férjemmel is, vagyis aki a filmben alakítja majd. Ő talán, sőt az egyetlen akit mg nem ismerek.

Eddig ő másik filmen dolgozott, így majd a szigeten találkozunk vele, és kezdünk neki a közös munkának.

Meg sem lepődtem mikor nekem ruhaként egy fekete kis kombinészerűséget készítettek ki. Miután felvettem megkaptam a sminket is. Magamra kaptam azért egy köpenyt amíg a helyszínre mentem, kissé hidegnek is éreztem a levegőt, habár ami hamarosan forrni fog, akkor pedig már biztos voltam benne amikor Robot megláttam.

Egy kaptatott farmert viselt és egy fehér trikót ami jól kihangsúlyozta a felsőtestét. Gyorsan le is vettem a pillantásom róla amikor megláttam.

- Jól vagy kicsim? - lépett oda hozzám Steve, és kaptam tőle egy pohár gyümölcslét, és egy vitamin tablettát ami az orvosos irt fel a baba miatt.

Reméltem, hogy Rob ezt nem vette észre, most még nem akarok magyarázkodni neki. Bár végül is néhány nap múlva úgy is megtudja az igazat. Amint hazajöttünk az utazásról úgy is mennem kell vissza ultrahangra, és arra szeretném már magammal vinni.

Miután Steve is megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, nem szédülök és hasonlók a kamerák elé engedett.

A fotós James már várt ránk, ahogy a díszletek is.

Kissé félve léptem oda, remélve, hogy Ő ezt nem látja rajtam.

Elsőként egy kanapé volt beállítva. Erre kellett ráfeküdnöm, ő pedig szorosan mellém feküdt miközben magához ölelt és az arcom nézte, nekem pedig a kamerába kellett néznem.

Már ekkor úgy éreztem, nem lesz ez így jó. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, amin hozzámért, bár szerencsére most a testem remegése sem árult el.

A fotós közbe elégedetten kattintgatott, közben a pózon, arckifejezéseken változtatva.

Akkor voltam bajban amikor a szemébe kellett néznem, és szorosabban hozzá bújnom, sőt oly annyira közel hogyha csak pár milliméternyit közelebb hajolok hozzá megtudtam volna csókolni.

Pokolian nagy volt a kísértés, és igyekeztem nem kimutatni. Ezen Rob sem segített, aki szintén hasonlóan nézett rám, ugyanakkor ott volt a szemében ugyanaz a kissé talán cinikus, nőcsábász kifejezés.

Ez miatt talán ha erre és Ninára gondoltam, könnyebben ment, hogy ne akarjon a szívem kiugrani a helyéről valahányszor megérint.

Szerencsére ezután végeztünk a képekkel. Egyenlőre. Pár perc szünet és átöltözés után jött, vagyis jöttek a következő pózok.

A díszlet egy irodaszerűséget képét láttatta. Robnak itt kellett egy székre ülni. Szerencsétlenségemre engem pedig a fotós rögtön az ölébe utasított. Kellettlenül másztam az ölébe, ő persze elégedett vigyorral a képén nézett rám.

Ruhaként egy rövid kis szoknya és felső volt rajtam, hozzá kell tennem a szoknya alig takart valamit. Mire Rob ölébe másztam jóformán az egész lában meztelen volt, így kellett az ő lába köré csavarnom az enyémet miközben testünk szorosan összetapadt.

Ha az előző pózokat gondoltam forrónak, akkor ez már lángoló. Nem gondoltam, hogy lehet annál rosszabb. Tudták, hogy tegyék próbára a tűrőképességem. A vérem őrült iramban száguldott az ereimben, miközben a lélegzetem is egyenletlenné vált, főként amikor a szemembe nézett, és arcra egyre közeledett felém.

Kezei közben jóformán a fenekemre vándoroltak, úgy tartott még közelebb magához. Szemeinket behunytunk, ahogy utasítottak, és ajkaink egyre közelebb értek egymáshoz.

A fotós közben néha utasított minket, mi, legalábbis én igyekeztem figyelni is rá, bár nehezemre esett bármi másra koncentrálni miközben ilyen közel voltam hozzá.

A következő pillanatban Rob a szemembe nézett. Hiába próbáltam nemtudtam kiolvasni belőle mit is érez, vagy gondol.

Annyira közel hajolt, éppen megcsókolni készült, habár nem kérte senki, mikor szerencsére közbe szólt a fotós.

- Ez tökéletes. Szinte forr köztetek a levegő. Hihetetlen,fantasztikus képek lesznek.

- Látom a kémia működik köztetek - tette hozzá James.

- De még mennyire - válaszolta Rob azzal az öntelt vigyorral a képén.

Még szerencse, hogy ekkora már lemásztam, sőt elmenekültem az öléből, különben pofon is vágtam volna, még képes adni itt a macsót.

- Ejha szuper képek lettek, ti aztán tudtok - jött oda hozzánk Tom, és gratulált Lizzy is.

Ezután készítettünk még jó pár képet. A következő sorozatot egy motoron csináltuk. Erre ült rá Rob nekem pedig szintén egy kis sokat sejtető ruhában kellett szemből az ölébe ülnöm.

Közben elhatároztam, nem fogok semmifajta érzelmet kimutatni amivel elárulhatom magam. Nagyon nehéz, mégis sikerült.

Egy kis kávé és cigiszünet következett. Persze ezek közül én egyikből sem kaptam. Steve azért gondoskodott, hogy ne maradjak éhen, hogy rendesen egyek. Egy kis édességet kívántam, és rögtön teljesítette az óhajom. Végig mellettem volt, Lizzy is benézett hozzám.

- Akkor holnap velünk töltitek a napot? - kérdezte Lizzy, ekkor dugta be a fejét az ajtón Tom is.

- Igen, megígértem anyukádéknak is.

- Csak miattuk? - kérdezte Tom.

- Igen. És ne kezdjünk megint bele - kértem.

- Oké, de be kell látnotok, főleg azután amit itt láttunk, hogy még mindig odáig vagytok egymásért, ha tagadjátok is. De oké, én egy szót sem szólók. - mondta Tom.

Beszélgettünk még egy kicsit, míg Steve elintézett pár dolgot a holnaputáni utazáshoz, és véget is ért a szünet. Előtte ismét új ruhát kaptam.

Csupán egy farmert és egy fekete melltartón. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam zavarban, hiába látott már ő így, de mások nem, és ez zavart. Bár még mindig jobb mintha teljesen meztelennek kéne lenni.

A helyzeten nem sokat dobott amikor Robot megláttam. Hatalmasat nyeltem amikor a díszletekhez érve megpillantottam őt. Csupán egyetlen farmer volt rajta felsőteste pedig meztelen. Kezdte nálam kiverni a biztosítékot ez a fotózás, nem kevés erőmre van szükség, hogy ne essek neki Robnak, akármennyire is távol kellene lennem tőle. Hála ennek a filmnek, ez nem éppen fog menni.

Nem is tudom miért mondtam igent a holnapi napra? Hogy fogok egy egész napot kibírni a közelében? Millió kérdés a fejemben amikre a választ nemtudom. Mit tenni sem tudok, csak kivárni mi lesz ebből az egészből, és legalább megpróbálni betartani az elhatározásaim.

Egy olyan nőt szeretnék látni, aki képes lenne ellenállni ennek a pasinak? A fenéért kell ilyennek lennie? A legnagyobb baj, hogy szerintem még ezek ellenére is tisztában van vele milyen hatást képes elérni nálam.Ez az amin változtatnom kell. Egy ördögi kis ötletnek a fejemben hála már sejtem is, hogy hogyan.

Muszáj véget vetnem ennek, bármibe is kerül. Ő sosem lenne hűséges hozzám, én pedig képtelen lennék ismét bízni benne.Igyekeztem nem is rágódni ezen. Sőt azt is kezdem feladni, legalábbis a mai és a holnapi napra, hogy józanul az elgondolásaimhoz híven cselekedjek, mert tudom, hogy ilyen helyzetekben, úgysem menne, így sodródom az árral.

Jelen esetben a következő és utolsó díszlethez mára. Éppen ideje volt már, az hittem ennek már sosem lesz vége. Lizzy és Tom elégedetten nézték a fotózást, és igyekeztem nem gondolni Tom szavaira.

Ő nem szeret engem, és sosem lennék boldog vele. Ő Nina barátja, és mellette még ki tudja hány nőt szédít - mondogattam magamban, hátha ez segít.

Robon maradt a farmer nadrág, ahogy rajtam is, csak ezúttal kaptam egy kis toppot. Rá kellett feküdjek, és amint meztelen mellkasa hozzámért ismét elöntött a forróság és vágy, és akármennyire is tagadni próbálom, a szerelem egy olyan férfi iránt aki korábban ezt nem becsülte meg.

James rögtön utasított minket hogyan pózoljunk. Persze sejtettem, hogy nem valami kellemes pózokat ad ki utasításként. Mert miért is tenné? Mintha összeesküdtek volna ellenem Robbal.

Rob karjaival a hátamat ölelve vont még szorosabban magához vont. Nekem a hajába kellett túrnom még szemeinket lehunyva ajkainkkal egyre közelebb kerülni egymáshoz. Ajkai néha az enyémhez értek, remegést kiváltva belőlem. Tudtam, hiába is tagadnám felesleges lenne.

James odáig volt mennyire fantasztikusak lesznek a képek. Az utolsó képeket lőtte el amikor azt azt utasítást adta amit főleg a tegnap este után egyáltalán nem vártam. Vagyis reméltem, hogy ennek nem kell eleget tennünk.

- Oké, akkor most egy csókot. Egy utolsó kis csók, és szabadok vagytok. Had lássam az eddig látott parázst köztetek - mondta James.

Rob az utóbbi időben tőle megszokott pajkos mosollyal nézett rám.

- Gyerünk Kris, ez legalább megy nekünk. Ez mindig megvolt köztünk. A szikra - súgta a fülembe Rob a többiek számára észrevétlenül.

Legszívesebb ma már nem először ismét felpofoztam volna.

Miért van az, hogy ma mindenki ellenem van? Még ez a félnótás is az idegeimet akarja kikészíteni. Ha ebben az egy dologban igaza is volt.

A kémia az ami mindig is működött köztünk. Még most, hogy már nem vagyunk együtt ekkor is. Hiába szeretem őt, ha képes volt ezt tenni velem, hogy megcsaljon, azóta is ki tudja hányszor. Sosem szeretett úgy ahogy mondta.

Én pedig belementem a játékba.

Ha ezt akarod hát legyen - gondoltam magamban, és igyekeztem visszavenni magamra azt az álarcot amit pár napja öltöttem magamra.

Ezúttal összeszedve magam, hogy a kelleténél többet nem mutassak ki az érzelmeimből én voltam az aki megcsókoltam őt. Ez nem olyan csók volt mint az eddigiek. Hideg, és számító, csupán színészi csók. Legalábbis Rob ezt hitte amikor miután elszakadtunk egymástól rám nézett.

Egy ördögi mosolyt villantottam felé és leszálltam róla. Nem kell neki tudnia, hogy nekem ez a csókja is, mennyit jelentett ha ő másképp is érezte.

Kissé félve mentem Stevehez. Valahányszor valami ilyen alkalom volt, ahol Robbal látott mindig rosszul éreztem magam miatta. Mint mindig most is belém látott.

Örömmel bújtam hozzá, a biztonságot rejtő karokban amikor kitárta őket felém. Kissé meglepett amikor viszont egy csók reményében hajolt felém.

Gyengéd, szeretettel teli csókot lehelt ajkaimra. Ha gazul is hangzik, ajkaimra amit nemrég még Rob csókolt. Bár van egy olyan sejtésem ez a kis jelenet neki is szól.

- Csak, hogy tudja mit veszített - mondta Steve és ekkor jött oda hozzánk James.

- Mire visszajöttök meglesznek a képek. Összeülünk a magazinnal is, és kiválasztjuk mik kerülnek bele, és persze egy pár kérdéses interjút is szeretnének veletek - mondta ezt már nekem is Robnak amire beleegyezően bólintottunk.

- Ez fantasztikus volt. Csodaszép képek lesznek - jött oda hozzánk Lizzy.

Miután a fotós és a többiek elpakoltak mi is addig átöltöztünk. Steve tartott egy rövid megbeszélést, az utazásról, hogy mire is számítsunk ott. Most már tudom, hogy nem valami nyugodt napok várnak rám.

Ekkor még nem is sejtettem mennyire igazam lesz.

Utána sem lesz könnyű, hiszen ha hazaértünk tervezem elmondani Robnak az igazat, hogy ismét babát várok.

A tükör előtt állva az öltözőben a hasamra simítottam a kezem. Ha a picire gondoltam ismét azok a csodás és boldog érzések öntöttek el mint amikor a fiamat vártam, és most ismét átélhetem ezt a csodát. Ez a pár hónapnyi várakozás is örömteli, de mégis a legboldogabb pillanat amikor a gyermekem a karjaimban tarthatom majd.

- Min gondolkozol kicsim? - hallottam meg mögülem hirtelen Steve hangját.

- Csak a picire gondoltam - válaszoltam és mögém lépve átölelt.

- Amint vége a forgatásnak csak pihenni fogsz. Most még nem erőltet meg annyira, szerencsére be is fejezzük mire már látszani kezdene a pocakod. Akkor már nem is engednélek dolgozni. Most is nagyon fogok rátok vigyázni.

- Apropó, ideje mennünk és ennetek valamit. Most már kettő helyett kell enned. - tette hozzá Steve.

- Rendben menjünk. Claire azt mondta főz valamit mire hazaérünk.

- Nagyon rendes nőnek tűnik. Ő és a férje is annak látszik. És nagyon szeretnek téged és a fiad is.

- Ez igaz. Már az elejétől szimpatikusak voltak nekem is, és nagyon megszerettem őket. Szerencsére még most is ilyen jók hozzám, hogy a fiukkal így alakultak a dolgok.

Nem is akartam erre gondolni, Steve is azt mondta inkább induljunk, Ricky is már biztos hiányol minket.

Legnagyobb döbbenetemre, mire kiértünk Rob nem volt egyedül. Nem nagy meglepetésemre Nina lógott a nyakában.

- Mi megyünk, ti is jöttök? Anyukádék biztos várnak.

- Ha nem zavarunk - szólalt meg Lizzy, aki igencsak gyilkos pillantásokat küldött az öccse felé, nem különben Tom is.

- Menned kell még valahová édes? - kérdezte nyálasan Nina Rob nyakában lógva.

- Igen. Kristenékhez megyünk családi ebédre. Ha gondolod Rob később megkeres - válaszolt kissé keményen neki Lizzy egy elégedett mosollyal az arcán.

- Otthon majd találkozunk. Holnap úgy is jöttök át. Puszilom, és öleld meg helyettem a fiam - mondta Rob Lizzynek, és elköszönt tőlünk, majd Ninával kézen fogva elment.

Akárcsak én Lizzy, és Tom is tátott szájjal bámultunk utánuk.

- Erről ennyit - mondtam halkan, de annyira azért nem, hogy ők ne hallják meg, csak a hangomból kiérződő csalódottságot és fájdalmat igyekeztem leplezni.

Én legalábbis igyekeztem nem foglalkozni ezzel. Inkább hazafelé indultunk, hogy végre . lássam a fiam. Lizzy és Tom is velünk jöttek.

Stevve megkért, ha lehet inkább tegyem ki a szüleinél. Volt egy olyan sejtésem miért. Feleslegesnek érezte magát, pedig ez bolondság. Mégsem akart hazajönni. Azt mondta megígérte a szüleinek is, így nemtudtam mit tenni.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozunk. - mondta Lizzy.

- Ez nem igaz. Csak nehéz neki. Nem akar zavarni hiába mondtam neki, hogy ez hülyeség. Sajnálom.

- Gondolom akkor holnap se akar átjönni. Bár megértem, hogy kellemetlen ez neki. De az igaz, vagyis látom, hogy imád téged. És a fiad is.

- Igen. És ezért sosem lehetek elég hálás neki. Jobb férjet nem is találhatnék. Mégsem tudom megadni neki azt amit érdemel - mondta kissé halkabban.

- Sajnálom, hogy így alakult az öcsémmel. Nagyon jó ember a férjed. Ha az az idióta el is baltázta legalább egy jó ember van melletted, aki imád - mondta Lizzy amin kissé meglepődtem, de igaza volt, és örültem, hogy megérti.

Hazaérve rögtön magamhoz öleltem a fiam. Claire persze rögtön a fiacskája után érdeklődött.

- Az öcsém egy idióta - vágta rá rögtön Lizzy, mire Claire rászólt.

Lizzy el is mondta az okát az előbbi kijelentéséért.

- Oh - ennyit tudott mondani Claire, és bocsánatkérően pillantott rám.

- Nem számít, azt tesz amit akar. Az ő dolga - válaszoltam és inkább a fiamra figyeltem.

Egy finom ebéd után amit Claire készített kiültünk a kertbe. Ricky remekül érezte magát Richardnál míg mi beszélgettünk. Lizzy mindent elmesélt a fotózásról. És az utazásról is. Ezért is örült Claire, hogy a napot egy együtt töltjük holnap, mert utána ismét elutazunk és kitudja mikor látja újra a fiát és az unokáját.

- Erre is van egy ötletem, Richardal beszéltünk róla, de erről majd holnap.

Na ettől ismét félni kezdtem. Nem akarok több meglepetést, Robbal töltött időt meg főleg.

Akaratlanul is eszembe jutott, hogy most azzal a nővel van. Képek sokasága játszódott le a fejemben mit csinálhatnak éppen.

Elég Kristen, ne gondolj erre.

Ricky hála az égnek elterelte a figyelmem. Nagyon szép délutánt töltöttünk Claireékkel. Pont akkor indultak amikor Steve megjött.

Elköszöntünk tőlük, ők is főként Rickytől, mondván, hogy holnap találkozunk. Steve nem annyira volt oda az ötletért, de nem akartam Claire örömét elrontani, és úgy nyugodtabb leszek ha ők is ott vannak.

- Kicsit pihenned kéne kicsim. Rickyt is lefektetem addig, elég álmosnak tűnik - mondta Steve.

Nem éreztem magam fáradtnak, de nem ellenkeztem Stevel. Amint azonban lefeküdtem a szobában pillanatok alatt elnyomott az álom, jóformán átaludva az éjszakát is . . . . .

Másnap reggel görccsel a gyomromban ébredtem. Nem a baba miatt, hála istennek vele minden rendben. Inkább az idegességtől ami a mai napot illeti. Hiába nem szabadna idegeskednek nem mindig bírok magammal. Igaz ha a picire gondolok mindig megnyugszom, már csak miatta is.

Reggel Steve elköszönt tőlük mivel elég sok dolga van mára, a forgatások és az utazás miatta.

Rickyvel együtt megreggeliztük és felöltöztünk.

Nemsokkal később elindultunk már úton voltunk Robékhoz. Amikor megérkeztünk Tom és Richard jöttek ki elénk. Lizzy és Claire a konyhában ügyködtek.

- Kicsim, de jó, hogy itt vagytok - köszöntött minket és rögtön magához vette Rickyt.

Akaratalanul is, de rögtön őt hiányoltam, hiszen nem láttam még mióta megjöttünk.

- Elég későn ért haza az éjjel, még alszik - mondta Claire, és láttam rajta, hogy nem szívesen mondja el ezt.

Tehát igaz volt a megérzésem. Dühöt és csalódottságot éreztem, ami az utóbbi időben elég sűrűn Rob miatt. De ez a nap nem róla szól. Igyekszek majd nem tudomást venni róla.

Mivel már reggeliztünk Claire majd ebédet csinál később, viszont a sütijét meg kellett kóstolnunk, és finom gyümölcs pépet készített Rickynek is és a kertbe mentünk.

- Később fürödhetünk is egyet, Rickynek s tetszene - mondta Lizzy.

Már ellenkeztem volna, hogy nem hoztam fürdőruhát, Lizzy persze mindenre gondolt.

- Majd én adok neked - mosolygott rám.

- Oké - adtam meg magam, mert tudtam, hogy vele úgysem érdemes ellenkezni.

- Kris, kérdezhetek valamit? - szólalt meg Tom, és összenéztek Lizzyvel.

Valamiért sejtettem, hogy rosszban sántikálnak.

- Persze.

- Gáz lenne ha mi is el akarnánk menni veletek holnap? Jó buli lenne, csak lesz egy kis időtök kikapcsolódni is - nézett rám boci szemekkel.

- Nemtudom. Megkérdezem a férjem és megbeszéljük.

- Oké, állati jó lenne - kacsintott Lizzyre.

Lehet, hogy nem is rossz ötlet, talán nem kéne annyit vele lennem, és könnyebb lenne ha ha ott lennének.

Éppen beszélgettünk, mikor megjelent Rob. Kissé nyúzottan és álmos fejjel. Ricky rögtön felé nyújtózott.

- Szia kicsim - mosolygott rá és egy nagy puszit adott neki.

- Szia - köszönt nekem is, egy mosoly kíséretében. Én kissé hűvösen viszonoztam.

- Menj reggelizz fiam, utána csatlakozz hozzánk - mondta neki Claire.

- Szerintem addig adhatnánk valami kényelmesebb ruhát a picinek és pancsolhatnánk egyet, csodás az idő - tette hozzá.

- Ez jó ötlet. Gyertek, adok neked is valami ruhát - mondta Lizzy.

Ő vette át a fiam az apjától a házba indultunk.

Lizzy szobájába mentünk ahol választott nekem egy bikinit.

- Öltözz csak át, én addig a szobájába viszem a kis herceget - mondta és magamra hagyott.

Felvettem a fürdőruhát mikor épp csörgött a mobilom, nem is sejtve, hogy igaz a mondás miszerint a történelem ismétli önmagát, és milyen galibákat okoz ez a telefon.

Ashely keresett.

- Ma nem jó. Robbal és a szüleivel töltöm a napot - mondtam, mire a vonal túlsó végén is halottam és láttam magam előtt a döbbent arcát.

- Ne aggódj, nem vagyunk egyedül, minden rendben.

- Te tudod Kris, de vigyázz vele. Jobb lenne távol maradnod tőle, csak annyit legyél vele amennyit kell.

- És hogy vagytok? - kérdezte.

- A baba?

- Minden rendben. A babával is. Jövőhéten megyünk ultrahangra. Steve nagyon vigyáz ránk.

- Örülök. És tudjátok majd milyen nemű lesz?

- Nem. Az még nagyon korai, talán majd az utánalevő ultrahangon. De minden rendben és ez a lényeg, hogy egészséges legyen. Mi nagyon fogjuk szeretni.

- Ez igaz. Azért vigyázzatok magatokra. És mindenképp hívj ha megjöttetek, mesélned kell.

- Oké, vigyázunk. Puszilom Nikkit - mondtam és elköszöntünk egymástól.

Letettem a telefont, magam köré csavartam egy törölközőt, még véletlenül sem akartam semmi okot adni Robnak, semmilyen megjegyzésre vagy bármire.

Épp indultam volna kifelé mikor az ajtó felé fordulva megtorpantam.

- Tényleg jól hallottam? Terhes vagy Kristen? - érkeztek a kérdések az ajtó felől, és engem elöntött a pánik, hogy ismét lebuktam, pedig még nincs itt az ideje, hogy ő megtudja. . . . . . . . .








Köszönöm szépen annak a pár embernek akik az előző fejezhez véleményt írtak :) (L)