Egy kis egyéb: Nemtudom jövőhéten lesz a fejezet, délutános leszek így nem sok időm van reggel, de meglátjuk. És pénteken elutazok és nem leszek 4 napig netközelben, de addig is ha bármi óhaj sóhaj van tudjátok hol találtok.
Annyi még, hogy a komik nem jelennem meg rögtön, csak ha én engedélyeztem, de meg fogom kapni őket és látszanak is majd. Na de elég a szöveg íme a fejezet:
29.fejezet
/Rob/
Amint megpillantottam őt, egyetlen kérdés zakatolt a fejemben. Ő lenne az? Ez lehetetlen. Ő sosem volt színésznő, és miért pont most?
Emellett az egy kérdés mellett lassan még kismillió kezdett felmerülni bennem.
Szinte biztos voltam benne, hogy ez valami félreértés. Steve látván az arckifejezésemet, ami inkább értetlenséget tükrözött, felém fordult.
- Jól látod Rob, és ez nem félreértés. Fantasztikusan fogjátok alakítani a szereplőket.
- Igaz, szívem? - fordult Steve Kristen felé.
- Igaz, édes - felelte Kris, majd Steve mellé lépett, aki a karjaiba zárta.
Rögtön tudtam, hogy nekem már most elég volt a meglepetésekből mára. Képtelen voltam felfogni, hogy tényleg ez történik, és hogy az a nő, aki itt áll velem szemben, ugyanaz a Kristen, akit én szeretek.
Nem tudom, mi történt vele az elmúlt napokban, de mintha teljesen kicserélték voltak. Egy elég elvetélt gondolat jutott eszembe, amint őt figyeltem. Sőt nemcsak nekem, hanem Tomnak is rögtön ez jutott az eszébe, és meg is osztotta velem, persze csak halkan.
- Hát haver, azt hiszem, még sem lesz könnyű dolgod. Nem tudom, mi lett vele, de ez a Kristen ugyanolyan, mint te voltál régen, csak női változatban - súgta Tom.
És a legrosszabb, hogy igaza van.
Nem a szerelmes Kristen állt előttem. Hanem egy számító, ördögien érzéki nő, aki tényleg arra a nőfalóra emlékeztet, aki azelőtt voltam, mielőtt megismertem, csak ő éppen a férfiakat falja és többek között arra hajt, hogy engem az őrületbe kergessen.
Fogalmam sincs, mi ez az egész, de valami nagyon nem tetszik itt nekem. Főleg az nem, ahogy a férjéhez viszonyul. Rögtön eszembe is jutottak a képek, amiket róluk láttam. Igyekeztem ezeket a gondolatokat elhessegetni és minél előbb alkalmat keresni rá, hogy beszélhessek vele.
A filmmel kapcsolatban pedig fogalmam sem volt, mi lesz. Közben igyekeztem Steve-re is figyelni, aki a filmről beszélt, de képtelen voltam levenni a szemem Kristenről.
Gyönyörű volt, mint mindig, sőt, ha lehet, még szebb. Mégis valami felé hideget, ridegséget tükrözött a tekintete felém. Most jöttem rá, hogy Tomnak tényleg igaza van, és nem lesz könnyű dolgom vele, főként, ha olyannak mutatja magát, mint amilyennek gondolom, és amit most is mutat.
- A forgatást már két nap múlva kezdjük, előtte holnap lesz egy parti a jelenlegi végleges szereplőgárdával, a stábbal és néhány fontos emberrel.
- A forgatókönyveket, ha minden igaz, már megkaptátok - mondta Steve a mindenki előtt lapuló papírhalmazra.
- Változott pár a dolog, ami a forgatókönyvet illeti, ezért is kaptatok újat. Holnap mehetne veletek egy próbajelenet Rob, utána este pedig a party. A héten lesz egy fotózás is rólatok egy magazinnak - fejezte be a mondandóját Steve, még mindig Krissel a karjaiban.
Legszívesebben kitéptem volna onnan, mégis igyekeztem türtőztetni magam.
Hiába próbáltam levenni a szemem róla, képtelen voltam. Ellenben vele, aki kerülte a tekintetem.
Mivel Steve mindent elmondott, a többiek távoztak, előtte gratulálva és sok sikert kívánva Kristennek. Tom is kiment, hogy a kocsinál megvárjon.
- Gondolom, látni akarod a fiad - fordult felém Steve.
- Igen, és szeretném magammal vinni, ha lehet.
- A láthatásáról még beszélnünk kell, de persze jogod van hozzá, és neki hiányzol - mondta ezt Kristen nekem címezve.
Neki hiányzol. Igaza van, legalább a fiamnak.
- Elaludt az irodában. Ash vele van, áthozod szívem? - kérdezte Kristen Steve-t, aki el is ment érte.
Végre itt az én időm.
- Szeretném, ha te is velünk jönnél.
- Miért? A fiaddal akarsz lenni, nem?
- Vele is, és te az anyja vagy. Kérlek.
- Ha tudsz vigyázni rá, annak ő is örülni fog, és addig nekünk lenne egy kis dolgunk.
- Nekünk?
- Nekem és a férjemnek - mondta teljesen nyugodtan Kristen.
Ekkor telt be a pohár nálam.
Szinte mellé ugrottam, míg ő a falig hátrált. Teljes testemmel nekinyomtam, hogy esélye se legyen elmenekülni.
- Mi a fene van veled? Ez nem te vagy - mondtam neki szinte kiabálva.
- Lehet, hogy eddig félreismertél. Nem csak te lehetsz ilyen. Fogadd el, szép volt, jó volt, de vége. Nem érdekelsz, ott a barátnőd. Nekem pedig a férjem - mondta teljesen érzelemmentesen.
Képtelen voltam reagálni erre, ugyanis az agyam még mindig az előbbieket próbálta feldolgozni, ő addig viszont kihasználta a figyelmetlenségem, és ellökött magától.
Pont időben, mert ekkor lépett be Steve, karjaiban a fiammal. Aki amint meglátott, boldog mosoly ült ki az arcára és már cseppet sem tűnt álmosnak.
Hevesen kapálózott és felém nyújtózott. Rögtön elvettem Steve-től. Mintha az életemet szorítottam magamhoz, Őt, akit sosem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. Ugyanis nagyon úgy látszik, hogy az anyukáját elvesztettem. Végleg.
Boldogan szorítottam magamhoz, puszikkal elhalmozva a fiam. Kristenre pillantottam közben, aki mintha elfelejtette volna, milyen álarcot is viselt eddig, mosolyogva figyelt bennünket. Sajnos, amikor összeakadt a tekintetünk, visszavette a maszkot.
- Te is velük mész, kicsim? Addig én elintézek pár dolgot és érted megyek. Viszek pár dolgot Rickynek ha nálad akarod, hogy aludjon - célozta ezt nekem Steve.
- Nem fontos. Nálam már minden megvan, amire szüksége lehet a fiamnak - mondtam határozottan, miközben inkább Kristen válaszára vártam.
- Rendben. De csak egy kicsit. Tudod, hogy utána a szüleidhez kell mennünk.
- Igen. Majd hívsz, ha szeretnéd, hogy érted menjek.
Steve odajött és egy puszit adott Ricyknek, és visszalépett a felesége mellé. Ezt még kimondani is fájt, főleg látni, ahogy Kristen felé hajol és megcsókolja. A szívem akkor tört darabokra, amikor láttam, hogy ő viszonozza a csókot. Idegesen fogtam magam és kijöttem az irodából, hangosan becsapva az ajtót magam után.
Ricky nem is ijedten, inkább mintha kérdőn pillantott volna rám.
- Semmi baj, kicsim. Apu kicsit mérges, de hazamegyünk és játszunk egy jót. Most te vagy nekem a legfontosabb - mondtam neki rámosolyogva és ismét az az édes vigyor ült ki az arcára.
- Na, mi van? Szia, kishaver - köszönt Tom Rickynek, aki most felé akart menni.
- Látod, a fiad is bír engem - mondta Tom, majd átvette tőlem a fiam, aki boldogan kacarászott. Akkor, főleg, amikor Tom fogta és a nyakába ültette.
Hirtelen megijedtem, de láttam, hogy rendesen fogja őt, és tudom, hogy vigyáz rá. Ricky pedig nem ijedt meg, sőt, hangosan nevetni kezdett, élvezve a kilátást Tomról.
- Na, apád most miért ilyen mérges? - kérdezte Tom. - És Kristen?
- Az irodában csókolgatja a férjét.
- Akkor nem csoda, hogy majd felrobbansz.
- Mi az isten lett vele Tom? Ha hallottad volna miket mondott? Ez nem ő. Mi történt vele? Ez nem az a Kristen, akibe beleszerettem. És képes volt előttem csókolgatni a férjét.
- Hát haver, ezzel tudja, hogy elevenedbe talál. És sikerült is neki. Jobb lenne, ha nem mutatnád ki, mert csak kihasználja. Biztos így akar visszavágni Camille-ért. Ne vedd komolyan. Most rajtad a sor, haver - mondta Tom és hirtelen nem értettem, mire gondol.
- Ó, öreg, nyisd már ki a szemed.
- Biztos vagyok benne, hogy ő nem ilyen. Ha most a kemény, érzéketlen nőnek mutatja is magát, akit már nem érdekelsz, most rajtad a sor, hogy megmutasd neki, hogy ez nem így van. Annak idején ő változtatott meg téged. Most rajtad a sor, hogy visszahozd a régi Kristent, aki imádott téged. És amit te elcsesztél, mert valljuk be haver, ezt te fuseráltad el. Miattad lett ilyen. Szerintem ezzel próbálja megvédeni magát, hogy ismét szenvedést okozz neki.
- Mióta beszélsz te így? Mi lett veled is? Honnan szeded ezeket a dumákat? - kérdeztem hitetlenkedve Tomtól.
- Hát egyszer én is megkomolyodhatok nem?
- Nem gondoltam, hogy megérem ezt a pillanatot - mondtam, mire Tom is vigyorogni kezdett.
- Azt hiszem, türelmesnek kell lenned, és lesz még pár ilyen akciója, amit le kell nyelved - célzott Tom az iménti jelentre az irodában.
Tudom, hogy képtelen leszek ezt elviselni, de azt is, hogy nem hagyhatom ennyiben.
- És mi van, ha nem akarja? Ha már tényleg nem kellek neki? - kérdeztem és szinte rettegtem a választól ezekre a kérdésekre.
- Nem hiszem haver. Ami köztetek volt, nem hiszem, hogy elmúlt. De erre te magad is könnyen megtudhatod a választ, anélkül, hogy megkérdeznéd tőle - kacsintott rám Tom azzal a kaján vigyorával a képén.
Tudtam, hogy mire gondol. Rögtön eszembe jutott, hogy még az elején nem egyszer játszottuk ezt el. És most ismét itt tartunk. Most mindent elölről kell kezdenem, hogy visszakapjam őt, de most közel sem lesz olyan könnyű dolgom, mint legelőször. Főleg, hogy Kristen ilyen, vagy ilyennek mutatja magát.
- Jobb, ha apád felköti a gatyáját - mondta Tom Rickynek és mosolyogva figyeltem őket.
Még Ricky is bírja ezt a lökött Tomot - gondoltam magamban, és a következő pillanatban valami más kötötte le a figyelmem.
- Azt hiszem, én még szétnézek a városban. Majd szólsz, ha otthon tiszta a levegő - mondta Tom, és ő is a felénk közeledő Kristenre pillantott.
- Sok szerencsét haver - mondtam Tom, majd Ricky bánatára levette őt a nyakából és átadta nekem.
Köszönni hallottam őt Kristennek, majd visszasétált az épület felé, Kristen pedig ekkor ért oda hozzánk.
- Mehetünk? - kérdezte ismét azon a rideg hangon.
Rickyt beültettem a gyerekülésbe, amit szintén nem olyan régen szereztem be, Kristen pedig hátra ült hozzá.
Nem erőltettem a dolgot, mégis tudom, hogy ez nem az a Kristen, akit szerettem. Sőt miket beszélek, még mindig szeretek. Tomnak viszont igaza van. Nem fogom hagyni, hogy ezzel az álarcot viselő külsővel ellökjön maga mellől. Mégis ott bujkál bennem a félelem is, hogy mi van, ha már tényleg nem akar engem?
Erre inkább igyekeztem nem gondolni, csak arra, hogy nem fogom hagyni, hogy ellökjön maga mellől, és harcolni fogok érte, és azért, ami régen volt, egészen addig köztünk, amíg meg nem csaltam. Tudom, hogy azt már nem tudom visszacsinálni, nem megtörténté tenni, és hogy nem lesz könnyű dolgom, hogy ezt vele is elfeledtessem. Sőt, a mostani viselkedését látva, szinte lehetetlen.
Nem tudom miért, amint megérkeztünk hozzám, egyre idegesebb lettem. Tudom, hogy ez a keményszívű érzéketlennek tűnő Kristen nem fogja könnyen adni magát. Sőt még mindig ott a gondolat, amire még csak gondolni se nagyon merek. A jelenet, amit a férjével adtak nekem elő nem olyan régen. Ki tudja, hogy viselkednek egymással, ha tényleg egyedül vannak? Elvégre is még házasok, és együtt élnek.
Pokolian kínzott a gondolat, hogy most Steve az, aki minden értelemben megkapja Kristent. Jelen pillanatban gondolni sem akartam erre. Sőt hirtelen eszembe jutott a filmünk is. Talán ez is egy újabb esély, nem tudom, hogy az élettől, félek, hogy inkább Steve-től, hogy valamilyen módon jóvátegyem a dolgokat.
De ha így is van, vajon miért tenné? Miért játszaná jóformán ismét a kezemre a feleségét?
Milliónyi kérdés és kétely kavargott bennem, de választ egyikre sem találtam. Egyelőre nem is kerestem őket tovább, hanem igyekeztem most csak erre a pillanatra koncentrálni, és hogy megtörjem ezt a megkeményedett Kristent.
Belépve a nappaliba Kristen körbeszemlélt. Hirtelen nekem is és szerintem neki is ugyanazok a gondolatok jutotta az eszébe. Hogy amikor utoljára léptük át ezt a küszöböt, akkor még együtt voltunk, boldogan.
Hiába is próbálta úgy rendezni az arcvonásait, tudtam, hogy erre gondol. És bármennyire is fogja tagadni, vagy igyekszik mást mutatni, be fogom bizonyítani neki, hogy még mindig szeret, és én magam is minden erőmmel azon leszek, hogy ismét elnyerjem nemcsak a szerelmét, hanem főként a bocsánatát és a bizalmát.
Nem akartam, eszembe sincs kihasználni a fiam, de ebben a helyzetben ő az egyetlen, aki a segítségemre lehet ebben.
Többek között azt is be kell bizonyítanom, hogy igenis jó apja leszek a fiamnak, amit valljuk be, Londonban nem igen sikerült. De ere most gondolni sem akarok. Csak a most számít.
- El kellett volna hoznunk néhány dolgot neki, ha azt akarod, hogy itt aludjon.
- A szobájában mindene megvan, ami kell neki - mondtam én is olyan közömbösen, mint ő.
- Hol?
- Az emeleten. Az első ajtó az én szobám mellett. Azt hiszem, azt még tudod, hol van - mondtam neki, majd jóformán egy dühös pillantást vetett felém és megindult az emeletre Rickyvel.
Eszemben sem volt inni, de egy kortyot muszáj volt, hogy képes legyek elviselni a hidegséget ami árad belőle. Csak abban bízom, hogy képes leszek visszahozni azt a Kristent, akibe beleszerettem.
Pár perccel később utánuk indultam. Kristent még mindig az ajtóban találtam. A fiam szobájánál. Láttam rajta, hogy nem igen számított erre.
- Rob . . . . - mondta ki a nevem szinte suttogva, egy pillanatra pont úgy éreztem magam, mint régen, mikor minden rendben volt.
- Ezt te csináltad? - kérdezte.
- Igen.
- Nagyon szép. Igaz, kicsim? - kérdezte Rickyt, aki rögtön a játékok felé nyújtózott.
Rickyt letette a puha takaróra, aki rögtön kezébe is vette az ott heverő játékokat.
- Kivihetnénk úszni egy kicsit - ajánlottam fel.
- A szekrényben találsz ruhát neki, és van ott pár dolog neked is - tettem hozzá, mielőtt ismét belém kötött volna.
Kinyitotta a szekrényt, ahol a Rickynek vásárolt ruhák voltak. Akadt egy két polc, ahol számára is akadt pár ruha, ha itt lesz a fiammal. Persze fürdőruha is.
- Mindenre gondoltál, ugye? - kérdezte felém fordulva most először, egy nem is akármilyen, jóformán egy kihívó és ördögi mosollyal az arcán.
- Igyekeztem - vetettem be a mosolyom, aminek régen nem tudott ellenállni.
- A fürdőben átöltözhetsz, addig én a fiammal maradok - mondtam neki.
Hatalmas kísértést jelentett nem utána menni a fürdőbe. Mivel Rickyt elég jól lekötötték a játékok, én mégsem bírtam magammal.
Már fel volt öltözve, mikor a tükörbe pillantva észrevett. Mögé léptem, pont mikor a nyakánál kötötte volna meg a fürdőruha felsőt. Megállt a mozdulat közben.
Szorosan mögé léptem. Érezni a teste melegét, ahogy a testünk összeért, fantasztikus érzés volt. Biztos voltam benne, hogy ő is érzi ezt. Kivettem a kezéből a madzagot és megkötöttem. Maga elé ejtette a kezeit és a mosdó szélét fogta.
Képtelen voltam ellenállni neki. Ajkaimmal a nyakához hajoltam. Beszívtam bőre édes illatát, majd csókot hintettem a nyakára. Ekkor éreztem meg. Szinte remegett a karjaimban.
Karjaimat a dereka köré fontam, miközben csókjaimmal továbbra is finom bőrét halmoztam el, eközben vágytól elhomályosult tekintetét a tükörből figyeltem.
Édes sóhaj tört fel a mellkasából, miközben hátravetett fejjel tűrte a kényeztetésem. Hiába, mégis rettegtem a pillanattól, amikor észhez tér és ellök magától.
Ismét igazat kellett adjak Tomnak. Igenis akármennyire is tagadja, még mindig képes vagyok ezt kiváltani belőle.
Neki viszont megvan a képessége, hogy igenis ellentmondjon nekem, és úgy tegyen, mint akire ez már nem hat.
- Attól, hogy még vonzódom hozzád, ez semmit sem jelent. Ez csak vágy. Semmi más. Ezt a férjem is képes kiváltani belőlem - adta meg a végső csapást Kristen ezzel a kijelentésével.
Rögtön elléptem mellőle és kijöttem.
Mindig is tudta, mi az, amivel képes megőrjíteni.
Mégis fülemben csengtek Tom szavai. Ennek értelmében eszembe sem volt feladni, hiába kell ilyesmiket elviselnem, ha van rá egy kis esély, hogy mindent rendbe hozzak.
Fogtam Rickyt és a medencéhez mentünk.
Leszámítva, hogy többnyire nem is beszéltünk egymással, jól telt a délután. A fiammal, aki fantasztikusan érezte magát, és nekem csak ezt volt az, ami most számított. Többször láttam, amint az anyja minket figyel, ha próbálta is leplezni néha.
Ilyenkor örültem volna, ha megvan az a képességem, hogy képes legyek a fejébe látni, és tudni, hogy mire gondol éppen.
Azonban mint minden, egyszer ez is véget ér. Muszáj valamit megtennem, mielőtt elmegy - mondogattam magamban, miközben Kristen átöltöztette száraz ruhába a fiunkat, ugyanis megjött érte Steve.
- Eléggé kimerült, rögtön el is aludt, ahogy leraktam - jött a nappaliba Kristen.
- Ha lehet, akkor holnap maradhatna itt. Lizzy vigyáz rá Tommal, míg mi a partyn leszünk.
- Lizzy?
- Igen, ma este érkezik.
- Persze, ha nekik nem gond.
- Dehogy az. Ők is imádják Rickyt.
- Rendben - mondta Kristen és az ajtó felé lépdelt.
Pont, amikor kinyitotta, karon ragadtam és rántottam magamhoz. Meglepetéstől elnyíló ajkaira vetettem magam. Persze mint vártam tőle, ellenkezni kezdett, és igyekezett ellökni magától.
Erősebben öleltem őt, és kezdtem érezni, hogy feladja a küzdelmet. Nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkán, amit egy megadó sóhaj kísért, és ugyanolyan szenvedéllyel kezdte el viszonozni a csókom, mint régen.
Még mindig szeret. Ebben a pillanatban akármit is mondana, vagy fog mondani ezután, semmi sem tántoríthat el ettől a ténytől.
Nyelveink vad táncot jártak, de eleinte vad és szenvedélyes csókunk gyengédségbe csapott át, miközben ujjai a hajamba túrtak, karjai pedig a nyakamat ölelték.
Ismét a karjaimban tartani és csókolni őt maga volt a mennyország. Hiába is tudtam, hogy a pillanat akármennyire is szeretném, nem tart örökké.
Ezúttal én voltam, aki ellöktem magamtól. Kezem a tarkójára csúsztattam, kényszerítve hogy a szemembe nézzen.
- Próbálhatod tagadni, akármit tenni és mondani, amivel a pokolba taszítasz, ezt sosem fogod tudni letagadni. És ez éltet. Egyszer visszakaplak Kristen, minden erőmmel azon leszek, hogy jóvátegyem, amit elrontottam. Nemcsak miattunk, a fiunk miatt is - fejeztem be a mondandómat, majd elengedtem és visszaindultam a nappali felé, egyedül hagyva őt az imént neki szánt mondandómmal.
Leültem a nappaliba, nem sokkal később hallottam csukódni az ajtót, és elhajtani őket kocsival.
Rickyhez mentem fel, és néztem meg. Mellé tettem a babaőrzőt, a másik felét pedig magammal vittem vissza a nappaliba.
Lehuppantam a kanapéra és kezembe vettem az asztalon heverő forgatókönyvet. Inkább elkezdtem olvasni, minthogy a mai napon agyaljak. Volt még idő estig, amíg Lizzy megérkezik. Akiről nem is tudtam. Még szerencse, hogy Tom legalább egy üzenetet küldött, hogy jön a nővérem, nem akkor szól, amikor már itt van.
De örültem neki. Addig is van időm, így nekiestem átnézni a forgatókönyvet.
Tényleg voltak dolgok, amikben más lett. Olvasva, mintha csak az én és Kristen történetét mesélni el. Kísértetiesen hasonlít a történet a miénkhez.
Ami a legrosszabb, vagy legjobb egyelőre még nem tudom eldönteni, nem egy szex jelenet lesz a filmben. Rögtön az előbbi csókunk jutott eszembe és a fürdőszobai jelent. Bár van egy olyan érzésem, ez a Kristen képes lesz eljátszani ezeket a jeleneteket a férje szeme láttára.
De ha ő így, akkor én is. Nem fogom hagyni magam. Vissza fogom kapni őt. Amint viszont a holnapi napra gondolok, nem tudom, mi lesz. Egy próbajelenetet akarsz Steve? Csak azt remélem, nem pont ezek egyikét akarja, hogy eljátsszuk, mert akkor nem tudom, mi lesz. Hogy képes leszek e uralkodni magamon, ha Kristen közelébe kerülök egy ilyen szituációban. De a legfogósabb kérdés, hogy ő mit fog lépni erre?
Egyelőre egyik kérdésemre sem tudtam a választ.
Végigfutottam a forgatókönyvet és az utolsó oldalaknál döbbentem csak le.
A rengeteg dolog, ami történni fog velünk, vagyis a szereplőkkel, szinte eddig a legtöbb már megtörtént velünk. De vannak, amik nem. De nem tudom, hogy ahogy az eddigiek, vajon azok az életben is megtörténnek velünk? Bár ez így film, az életünket viszont mi alakítjuk.
A vége viszont még inkább ledöbbentett, míg eddig bármi. Nem igen hallottam még, vagy csak én nem vagyok elég tájékozott, ilyesmiről. Mint egy interaktív film vagy sorozat, aminek olyan vége van, amilyet a nézők akarnak.
Csakhogy ez nem rajtuk múlik. Hanem Kristenen. Vagyis a női főszereplőn. Ő az, akinek a végén döntenie kell. Választás elé áll. Hogy a szerető és gondoskodó férje mellett marad, vagy a szerelmet és szenvedélyt az életébe hozó szeretője, a gyermeke apja mellett, aki már oly sok szenvedést okozott neki. És a kérdés, ő ezt képes lesz e elnézni a férfinak.
És ez az, ami megdöbbentett. Nincs meg a vége a forgatókönyvnek. Mintha nem lenne befejezve. Nem sokat értettem ebből. A telefonomért akartam nyúlni, és felhívni Steve-et, hogy mi ez, mikor egy összehajtott papír hullott az ölembe az utolsó oldalról.
A döntés Rajta áll. És rajtad is, hogy mit teszel azért, hogy a döntése neked kedvezzem. Ez rajtatok áll, Rob.
Nem volt aláírva, de tudtam, ki írta. Steve.
/Kristen/
Szinte remegve jöttem ki tőle és kellett egy kis idő, amíg képes voltam beülni Steve mellé. Így is hatalmas dolgot tesz értem, nem akarok szenvedést okozni neki ezzel, hogy látja, milyen hatással van rám Rob.
Fogalmam sincs, hogy leszek képest ezt végigcsinálni. Már most hatalmas próba elé állította az önuralmam. De ha arra gondolok, mit tett velem, képes vagyok ellenállni neki.
Ezt az oldalam még nem ismerte, de biztos vagyok benne, hogy tartogatok még meglepetéseket neki.
Lehet, hogy sosem szabadott volna engedni neki? Akkor nem szenvedtem és szenvednék ennyit miatta. Nem is értem, miért csinálja, amit. Minek akar visszakapni? Ha egyszerűen képtelen megváltozni és hűséges maradni?
De be kell, valljam, az, ahogy láttam ma Rickyvel, kezdte meglágyítani a szívem. Legalább neki jó apja lesz. És ez az egy, amiben nem fogok kételkedni.
Hiába mondja, hogy képes átlátni rajtam. Nem fog. Nem engedem, hogy még egyszer elgyengüljek, és ha netán engedek is neki és megbocsájtok ismét, megtegye velem ezt. Ha egyszer megtette, mert összevesztünk miért ne tenné meg újra?
Igyekeztem nem gondolni erre, mégis megpróbálni esélyt adni ennek a filmnek és az életünknek, hogy olyan befejezése legyen, amilyet a sors szánt nekünk.
Steve nem kérdezett semmit, szótlanul hajtottunk a szüleihez. Szerencsére az anyukája jobban van, bár sajnálták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de Steve velük is tisztázni akarta, miért.
Nem igazán láttam szükségét ennek, de ha ő így akarta?
Mégis, ahogy Steve-nek is mondtam, Ricky kicsit mindig az ő fia is lesz, és ezt ő is tudja, és soha nem is tagadnám meg tőle.
Az estét a szüleivel töltöttük, de a végén nem éreztem magam annyira jól, ezért inkább eljöttünk.
- Biztos jól vagy? - kérdezgette otthon is Steve.
- Persze, ne aggódj - mondtam, majd miután hazaértünk, rögtön ágyba parancsolt, majd csatlakozott hozzám.
Reggel iszonyatos rosszulléttel ébredtem. Steve próbált némi ételt belém tömni, nem sok sikerrel, ugyanis nem maradt meg bennem sokáig.
Kissé szédülősen jöttem ki a mosdóból, de Steve-et sehol sem láttam. Elment. De fogalmam sem volt, hová.
A rosszullét elmúlni látszott, és enni is tudtam valamennyit, és egy kis jóleső narancslével a kezemben leültem a nappaliba.
Nem sokkal később jött meg Steve, és aggódva lépett mellém, kis zacskót tartva a kezében.
- Szerintem jobb lenne, ha ezt megcsinálnád - nyújtotta felém a kis táskát, amiben először fogalmam sem volt, mi van, és mire céloz.
Kivettem a dobozt a zacskóból. Hirtelen még a szívem is megállhatott egy pillanatra, amint megpillantottam, mi is lapul benne.
Terhességi teszt. . . . . . .
Bizony, lehet min agyalni. Vajon terhes e Kristen? És ha igen kitől? Hiszen nemtudjuk pontosan mi történt az utolsó pár napban az utazásuk alatt :D
Tudom gonosz vagyok, de előbb utóbb minden kiderül :)
