Sziasztok!
Végre kész lett az új történet A telihold csábításának első fejezete. Ha kíváncsi vagy rá less be, kíváncsian várom a véleményeket :)
katt ide:
http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/
Pussz: Liz
A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. július 27., szerda
Komikra válasz :)
Sziasztok! Kissé kész vagyok, éjszakás a héten, most értem haza, de a régóta tervezett választ a komikra azért megírtam, ha felébredtem délután akkor én is lerovom a tartozásaim ami a komizást illeti. Addig hogy lenyúljam az ötletet, válaszoltam a komijaitokra amik az utolsó feltett fejezethez jöttek. Amiket nagyon szépen köszönök, nagyon jól esik látni, hogy ennyire tetszik nektek, és azoknak akik emailben vagy a chatben írtak véleményt. ♥
Gitka: Szia! Remélem azóta minden oké veled. És igen, mondták már, hogy gonosz vagyok, HEHE :DD Én tudom mi történt de hamarosan ti is megtudjátok :) Ami pedig a gyereket illeti, HA lesz, egy ideig senki sem lehet biztos benne, kié a baba :) De mint minden előbb utóbb kiderül. Köszi szépen a komidat szívem!♥
Lillum: Akkor ezzel már ketten vagyunk, most te is megtudod milyen gonoszka vagy mikor abbahagyod pont a legjobbkor :DD Örülök, hogy a kis firkálmányom ennyire feldobott :) Bizony, Robnak jócskán tepernie kell, de fog is hidd el, hogy miként majd kiderül. A mosolyával kapcsolatban csatlakozom, annak képtelenség ellenállni. Tom , hát igen ő már csak Tom. Mint gondolom sejthető hiszen az RS sztorijaimban mindben benne van, imádom a pasit, és olvasva titeket nagyon klassz, hogy sokatoknak bejön a pasi, meg a hülyeségei :) Kristen most taktikát váltott, hát kiderül mi sül majd ki belőle, ahogy az is mi lesz a film vége, hogyan dönt Kristen. Nem lesz olyan sok, 40 körülire tervezem a sztorit, szóval nem olyan sok és mindent titokra fény derül, ahogy a cím is mondja Titkok labirintusa :)Neked is csak azt írhatom meglátjuk mi lesz ha lesz a babával :) kis türelem. Köszi szépen még egyszer, imádom a komijaid, és téged is. Sok pusszantás!♥
Netty: Köszi szépen neked is, a komit is. Mint írtam a lányoknak nem olyan sokára minden kiderül a terhességről :) Pussz, és köszönöm.♥
Kitti: Köszi szívem neked is, remélem hamar megjavul és minden oké veled, jó régen beszéltünk, én is elvagyok kissé, de dobok majd mailt. Örülök, hogy tetszett, és a komidnak is, majd írsz ha lesz időd :) Legyél jó, pusszantlak!♥
valtina: Jó látni, és hihetetlen, hogy ennyire tetszik nektek :) Imádlak titeket. És nem sokáig leszek gonosz, vagyis igyekszek és meglátjuk kié lesz HA lesz a baba :) Köszönöm neked is!♥
Ágika: Igen, Kristen más módszerekhez folyamodik, de idővel kiderül mire is megy ki ez az egész, nem lövöm le :D És az is, hogy ki bírja tovább, és hogy mi lesz a vége ennek. Előbb utóbb, hát nemtudom melyik, de nem olyan sokára kiderül hidd el :) Köszönöm ismét a komidat :) igyekszek a következőkkel, vagyis az utolsó hárommal! Pussza!♥
Zsu: Hű, nemsemmi vagy, öröm ezt olvasni, hogy még rohanás közben is szakítasz időt rám. Remélem megérte. Igen, kicsit gonosz voltam, és neked várni kell a folytatásra. Mint tudjuk még 3 fejezet. Úgy tervezem nem húzom már soká, ezt a hármat szeretném ha időm és fáradság függő is, jövőhéten megírni, szóval ha minden jól megy, mire hazajössz be lesz fejezve a sztori. Nos itt magam sem tudom, hogy ennek örüljek e? :D De egyszer minden végetér. Hát igen még itt van Camille is, de nemsokára megtudjuk mi is történt vele és Robbal, vagy mi fog még történni. Oksi a mailre, majd írj rám mert lyukas az agyam, de azt hiszem nem lesz már rá szükség, egyenlőre nyílt lett az új töri blogja, szóval bármikor feltudsz menni rá, és ha minden igaz mire hazajössz az első fejezet biztos meg lesz :) Igen Labyrint sajna nem lett, de a héten az is lesz, szóval igyekszek, hogy olvasnivalóban ne legyen hiány, és nyugi majd írsz. Pihi nem sok lesz, de neked jó pihit, jó legyél, pusszantlak!♥
Rocky: Hát ne legyél abban olyan biztos, elég jó fantáziával vagyok megálldva :D szóval hidd el, hogy lehet az a baba Steveé, tudod ez a Titkok labirintusa :D De nemsokára megtudjátok mi a helyzet. Szóval, hogy Rob kétszeres apuka lesz azzal még ne rohanjunk annyira előre, HA így is lesz, meg kell még küzdenie, küzdeniük ezért. A sztori pedig ha minden igaz 40 fejezetes lesz, de lehet, hogy kicsivel több, attól függ mennyire fér bele amit még kiagyaltam. Köszi szépen neked is!♥
d.: A forgatókönyv bevallom nekem is hihetetlen ötletként született meg, teljesen máshogy terveztem, de mint nálam legtöbbször a jobbnál jobb ötletet egy sima agyalás közben nem igen jönnek, inkább akkor leülök nekiesek írni, de örülök, hogy tetszik a része. Nemsokára kiderül kit is választ Kristen, mint tudjátok semmi sem lehetetlen, de nyugalom lesz még pár gubanc, hiszen tennie is kell a mi kis párocskánknak a boldogságért, de szép RobSten véget tervezek. Köszi szépen, és amint tudom hozom a következőt. Pussza!♥
Lolee: Hát igen, végül is ki tud Robnak ellenállni? Kristen azért igyekszek, meglátjuk mennyire sikerül neki. Hát igen, Tom az már csak Tom. Lizzy jön, meglátjuk majd miért, ha leírom mi lesz a fejliben? Kis türelmet és mindenre fény derül, persze csak módjával :DD Agyalni azt lehet mint, utána meglátjuk kinek, hogy jönnek be a tippjei. Én köszönöm, hogy itt vagytok és elolvassátok, és nem utolsó sorban a szép komikat !♥
Nagyitta: Nyugalom, gondolom sejthető lesz, hogy terhes e vagy sem, és ha igen akkor majd meglátjuk, vagy látjátok kitől. Igyekszek nem sokáig gonoszkodni :) Köszi szépen, remélem hamarosan tudom hozni a folytatást. Köszi, pusszantlak!♥
reni: Igen, meglepetésekben nem volt hiány, és hidd el ezek után sem lesz. És Robnak sem könnyű dolga Kristennek. Rob igyekszik jó apa lenni, ha Londonban Camille miatt nem is annyira sikerült, de ezzel szerzett pár jó pontot Krisnél. Imádom én is ezeket a családi részeket, lesznek még benne ígérem. Az, hogy ki ötlete volt, ismét egy olyan dolog amit nem lövök le. Mindent a maga idejében. Hát forgatok még ezt azt :D De csupa jó dolgot, a szükséges kis bonyikkal, hogy jóó vége lehessen. A linkeket nézem rögtön és kiteszlek én is. Köszönöm neked is. Puszi!♥
Orsi: Először köszi, annyira nagy azért nem lett, de igyekeztem, és örülök ha tetszett. A közös forgatás tartogat még meglepetéseket, és jócskán próbára teszi Kristen ellenállását :) Ami Camillet illeti meglátjuk, valamilyen szinten biztos lesz még ő is, hiszen ki kell derüljön mi volt, vagy nem volt közte és Rob között. Köszi szépen a komit neked is. A jókívánságokat is, így utólag, fantasztikus időnk volt :) Pusszantlak!♥
Nóri: Nem sokan írták még, de vannak akiknek tetszenek a szomorúbb részek is. Sőt olyan is van, aki kijelenti, hogyha nincs happy nem olvassa. Hát istenem van ilyen. Nem lehet mindig minden jó, kell néha egy kis bonyodalom, aztán persze ott az édes kibékülés :) enélkül hol maradna az izgalom? Igyekszek tenni róla, hogy ne unatkozzatok ti, és írás közben én se :) ezzel nincs baj. Igyekszek jól megírni, hogy mi is lesz a baba dologgal. Köszi neked is.♥
mELCSY: Örülök, hogy tetszett, a héten mindenképp lesz friss, igyekszek hozni, hogy megtudd, megtudjátok mi fog történni a kedvenc párosunkkal. Neked is köszönöm a komid!♥
Gitka: Szia! Remélem azóta minden oké veled. És igen, mondták már, hogy gonosz vagyok, HEHE :DD Én tudom mi történt de hamarosan ti is megtudjátok :) Ami pedig a gyereket illeti, HA lesz, egy ideig senki sem lehet biztos benne, kié a baba :) De mint minden előbb utóbb kiderül. Köszi szépen a komidat szívem!♥
Lillum: Akkor ezzel már ketten vagyunk, most te is megtudod milyen gonoszka vagy mikor abbahagyod pont a legjobbkor :DD Örülök, hogy a kis firkálmányom ennyire feldobott :) Bizony, Robnak jócskán tepernie kell, de fog is hidd el, hogy miként majd kiderül. A mosolyával kapcsolatban csatlakozom, annak képtelenség ellenállni. Tom , hát igen ő már csak Tom. Mint gondolom sejthető hiszen az RS sztorijaimban mindben benne van, imádom a pasit, és olvasva titeket nagyon klassz, hogy sokatoknak bejön a pasi, meg a hülyeségei :) Kristen most taktikát váltott, hát kiderül mi sül majd ki belőle, ahogy az is mi lesz a film vége, hogyan dönt Kristen. Nem lesz olyan sok, 40 körülire tervezem a sztorit, szóval nem olyan sok és mindent titokra fény derül, ahogy a cím is mondja Titkok labirintusa :)Neked is csak azt írhatom meglátjuk mi lesz ha lesz a babával :) kis türelem. Köszi szépen még egyszer, imádom a komijaid, és téged is. Sok pusszantás!♥
Netty: Köszi szépen neked is, a komit is. Mint írtam a lányoknak nem olyan sokára minden kiderül a terhességről :) Pussz, és köszönöm.♥
Kitti: Köszi szívem neked is, remélem hamar megjavul és minden oké veled, jó régen beszéltünk, én is elvagyok kissé, de dobok majd mailt. Örülök, hogy tetszett, és a komidnak is, majd írsz ha lesz időd :) Legyél jó, pusszantlak!♥
valtina: Jó látni, és hihetetlen, hogy ennyire tetszik nektek :) Imádlak titeket. És nem sokáig leszek gonosz, vagyis igyekszek és meglátjuk kié lesz HA lesz a baba :) Köszönöm neked is!♥
Ágika: Igen, Kristen más módszerekhez folyamodik, de idővel kiderül mire is megy ki ez az egész, nem lövöm le :D És az is, hogy ki bírja tovább, és hogy mi lesz a vége ennek. Előbb utóbb, hát nemtudom melyik, de nem olyan sokára kiderül hidd el :) Köszönöm ismét a komidat :) igyekszek a következőkkel, vagyis az utolsó hárommal! Pussza!♥
Zsu: Hű, nemsemmi vagy, öröm ezt olvasni, hogy még rohanás közben is szakítasz időt rám. Remélem megérte. Igen, kicsit gonosz voltam, és neked várni kell a folytatásra. Mint tudjuk még 3 fejezet. Úgy tervezem nem húzom már soká, ezt a hármat szeretném ha időm és fáradság függő is, jövőhéten megírni, szóval ha minden jól megy, mire hazajössz be lesz fejezve a sztori. Nos itt magam sem tudom, hogy ennek örüljek e? :D De egyszer minden végetér. Hát igen még itt van Camille is, de nemsokára megtudjuk mi is történt vele és Robbal, vagy mi fog még történni. Oksi a mailre, majd írj rám mert lyukas az agyam, de azt hiszem nem lesz már rá szükség, egyenlőre nyílt lett az új töri blogja, szóval bármikor feltudsz menni rá, és ha minden igaz mire hazajössz az első fejezet biztos meg lesz :) Igen Labyrint sajna nem lett, de a héten az is lesz, szóval igyekszek, hogy olvasnivalóban ne legyen hiány, és nyugi majd írsz. Pihi nem sok lesz, de neked jó pihit, jó legyél, pusszantlak!♥
Rocky: Hát ne legyél abban olyan biztos, elég jó fantáziával vagyok megálldva :D szóval hidd el, hogy lehet az a baba Steveé, tudod ez a Titkok labirintusa :D De nemsokára megtudjátok mi a helyzet. Szóval, hogy Rob kétszeres apuka lesz azzal még ne rohanjunk annyira előre, HA így is lesz, meg kell még küzdenie, küzdeniük ezért. A sztori pedig ha minden igaz 40 fejezetes lesz, de lehet, hogy kicsivel több, attól függ mennyire fér bele amit még kiagyaltam. Köszi szépen neked is!♥
d.: A forgatókönyv bevallom nekem is hihetetlen ötletként született meg, teljesen máshogy terveztem, de mint nálam legtöbbször a jobbnál jobb ötletet egy sima agyalás közben nem igen jönnek, inkább akkor leülök nekiesek írni, de örülök, hogy tetszik a része. Nemsokára kiderül kit is választ Kristen, mint tudjátok semmi sem lehetetlen, de nyugalom lesz még pár gubanc, hiszen tennie is kell a mi kis párocskánknak a boldogságért, de szép RobSten véget tervezek. Köszi szépen, és amint tudom hozom a következőt. Pussza!♥
Lolee: Hát igen, végül is ki tud Robnak ellenállni? Kristen azért igyekszek, meglátjuk mennyire sikerül neki. Hát igen, Tom az már csak Tom. Lizzy jön, meglátjuk majd miért, ha leírom mi lesz a fejliben? Kis türelmet és mindenre fény derül, persze csak módjával :DD Agyalni azt lehet mint, utána meglátjuk kinek, hogy jönnek be a tippjei. Én köszönöm, hogy itt vagytok és elolvassátok, és nem utolsó sorban a szép komikat !♥
Nagyitta: Nyugalom, gondolom sejthető lesz, hogy terhes e vagy sem, és ha igen akkor majd meglátjuk, vagy látjátok kitől. Igyekszek nem sokáig gonoszkodni :) Köszi szépen, remélem hamarosan tudom hozni a folytatást. Köszi, pusszantlak!♥
reni: Igen, meglepetésekben nem volt hiány, és hidd el ezek után sem lesz. És Robnak sem könnyű dolga Kristennek. Rob igyekszik jó apa lenni, ha Londonban Camille miatt nem is annyira sikerült, de ezzel szerzett pár jó pontot Krisnél. Imádom én is ezeket a családi részeket, lesznek még benne ígérem. Az, hogy ki ötlete volt, ismét egy olyan dolog amit nem lövök le. Mindent a maga idejében. Hát forgatok még ezt azt :D De csupa jó dolgot, a szükséges kis bonyikkal, hogy jóó vége lehessen. A linkeket nézem rögtön és kiteszlek én is. Köszönöm neked is. Puszi!♥
Orsi: Először köszi, annyira nagy azért nem lett, de igyekeztem, és örülök ha tetszett. A közös forgatás tartogat még meglepetéseket, és jócskán próbára teszi Kristen ellenállását :) Ami Camillet illeti meglátjuk, valamilyen szinten biztos lesz még ő is, hiszen ki kell derüljön mi volt, vagy nem volt közte és Rob között. Köszi szépen a komit neked is. A jókívánságokat is, így utólag, fantasztikus időnk volt :) Pusszantlak!♥
Nóri: Nem sokan írták még, de vannak akiknek tetszenek a szomorúbb részek is. Sőt olyan is van, aki kijelenti, hogyha nincs happy nem olvassa. Hát istenem van ilyen. Nem lehet mindig minden jó, kell néha egy kis bonyodalom, aztán persze ott az édes kibékülés :) enélkül hol maradna az izgalom? Igyekszek tenni róla, hogy ne unatkozzatok ti, és írás közben én se :) ezzel nincs baj. Igyekszek jól megírni, hogy mi is lesz a baba dologgal. Köszi neked is.♥
mELCSY: Örülök, hogy tetszett, a héten mindenképp lesz friss, igyekszek hozni, hogy megtudd, megtudjátok mi fog történni a kedvenc párosunkkal. Neked is köszönöm a komid!♥
2011. július 24., vasárnap
Ha van kedved less be!
Sziasztok! Igaz vannak már akik látták és tudnak róla, hogy mivel a két RS sztori hamarosan befejezésre kerül, valami mást szerettem volna írni. Hasonló témában mint amiket olvasni szeretek. Ehhez készült egy blog is, eddig korlátozott hozzáféréssel, ezért vannak akik látták már, ennek is megvolt a miértje, de végül is miért ne láthatná bárki? Egyenlőre úgy döntöttem, hogy nyitott lesz, aztán meglátjuk. Ha még esetleg nem látta valaki és van kedve lessen be. Véleményt is lehet mondani mit gondoltok a történetről.
Itt ha minden igaz, mivel este megyek éjszakára melózni, holnap vagy kedden lesz az első fejezet aki kíváncsi rá :)
Pussz: Liz
Itt ha minden igaz, mivel este megyek éjszakára melózni, holnap vagy kedden lesz az első fejezet aki kíváncsi rá :)
Pussz: Liz
2011. július 14., csütörtök
Szép hétvégét :)
Sziasztok!
Csak egy kis infó, hogy hétvégén, vagyis már holnaptól hétfőig nem vagyok. Irány a balcsi a csajokkal, hétfőn estefelé jövök csak ha hazaértem :)
Addig is szép hétvégét nektek, frissek jövőhéten mindkét RS blogon.
Puszi nektek :)
(ha lesz komi megkapom őket, de csak akkor lesz látható ha engedélyezem, ami csak nethiány miatt hétfőn, de megkapom őket :)
Csak egy kis infó, hogy hétvégén, vagyis már holnaptól hétfőig nem vagyok. Irány a balcsi a csajokkal, hétfőn estefelé jövök csak ha hazaértem :)
Addig is szép hétvégét nektek, frissek jövőhéten mindkét RS blogon.
Puszi nektek :)
(ha lesz komi megkapom őket, de csak akkor lesz látható ha engedélyezem, ami csak nethiány miatt hétfőn, de megkapom őket :)
2011. július 9., szombat
29.fejezet
Sziasztok! Igaz jó sokára, de végre itt a friss. Nem magyarázkodok, most ez így jött ki sajnos. Remélem tetszeni fog, a végéért ne tessék utálni majd :D Köszi szépen azoknak akik komiztak az előzőhöz, a régieknek, és azoknak is akik mostanában írnak (L) Köszi Puszmó (L)
Egy kis egyéb: Nemtudom jövőhéten lesz a fejezet, délutános leszek így nem sok időm van reggel, de meglátjuk. És pénteken elutazok és nem leszek 4 napig netközelben, de addig is ha bármi óhaj sóhaj van tudjátok hol találtok.
Annyi még, hogy a komik nem jelennem meg rögtön, csak ha én engedélyeztem, de meg fogom kapni őket és látszanak is majd. Na de elég a szöveg íme a fejezet:
29.fejezet
/Rob/
Amint megpillantottam őt, egyetlen kérdés zakatolt a fejemben. Ő lenne az? Ez lehetetlen. Ő sosem volt színésznő, és miért pont most?
Emellett az egy kérdés mellett lassan még kismillió kezdett felmerülni bennem.
Szinte biztos voltam benne, hogy ez valami félreértés. Steve látván az arckifejezésemet, ami inkább értetlenséget tükrözött, felém fordult.
- Jól látod Rob, és ez nem félreértés. Fantasztikusan fogjátok alakítani a szereplőket.
- Igaz, szívem? - fordult Steve Kristen felé.
- Igaz, édes - felelte Kris, majd Steve mellé lépett, aki a karjaiba zárta.
Rögtön tudtam, hogy nekem már most elég volt a meglepetésekből mára. Képtelen voltam felfogni, hogy tényleg ez történik, és hogy az a nő, aki itt áll velem szemben, ugyanaz a Kristen, akit én szeretek.
Nem tudom, mi történt vele az elmúlt napokban, de mintha teljesen kicserélték voltak. Egy elég elvetélt gondolat jutott eszembe, amint őt figyeltem. Sőt nemcsak nekem, hanem Tomnak is rögtön ez jutott az eszébe, és meg is osztotta velem, persze csak halkan.
- Hát haver, azt hiszem, még sem lesz könnyű dolgod. Nem tudom, mi lett vele, de ez a Kristen ugyanolyan, mint te voltál régen, csak női változatban - súgta Tom.
És a legrosszabb, hogy igaza van.
Nem a szerelmes Kristen állt előttem. Hanem egy számító, ördögien érzéki nő, aki tényleg arra a nőfalóra emlékeztet, aki azelőtt voltam, mielőtt megismertem, csak ő éppen a férfiakat falja és többek között arra hajt, hogy engem az őrületbe kergessen.
Fogalmam sincs, mi ez az egész, de valami nagyon nem tetszik itt nekem. Főleg az nem, ahogy a férjéhez viszonyul. Rögtön eszembe is jutottak a képek, amiket róluk láttam. Igyekeztem ezeket a gondolatokat elhessegetni és minél előbb alkalmat keresni rá, hogy beszélhessek vele.
A filmmel kapcsolatban pedig fogalmam sem volt, mi lesz. Közben igyekeztem Steve-re is figyelni, aki a filmről beszélt, de képtelen voltam levenni a szemem Kristenről.
Gyönyörű volt, mint mindig, sőt, ha lehet, még szebb. Mégis valami felé hideget, ridegséget tükrözött a tekintete felém. Most jöttem rá, hogy Tomnak tényleg igaza van, és nem lesz könnyű dolgom vele, főként, ha olyannak mutatja magát, mint amilyennek gondolom, és amit most is mutat.
- A forgatást már két nap múlva kezdjük, előtte holnap lesz egy parti a jelenlegi végleges szereplőgárdával, a stábbal és néhány fontos emberrel.
- A forgatókönyveket, ha minden igaz, már megkaptátok - mondta Steve a mindenki előtt lapuló papírhalmazra.
- Változott pár a dolog, ami a forgatókönyvet illeti, ezért is kaptatok újat. Holnap mehetne veletek egy próbajelenet Rob, utána este pedig a party. A héten lesz egy fotózás is rólatok egy magazinnak - fejezte be a mondandóját Steve, még mindig Krissel a karjaiban.
Legszívesebben kitéptem volna onnan, mégis igyekeztem türtőztetni magam.
Hiába próbáltam levenni a szemem róla, képtelen voltam. Ellenben vele, aki kerülte a tekintetem.
Mivel Steve mindent elmondott, a többiek távoztak, előtte gratulálva és sok sikert kívánva Kristennek. Tom is kiment, hogy a kocsinál megvárjon.
- Gondolom, látni akarod a fiad - fordult felém Steve.
- Igen, és szeretném magammal vinni, ha lehet.
- A láthatásáról még beszélnünk kell, de persze jogod van hozzá, és neki hiányzol - mondta ezt Kristen nekem címezve.
Neki hiányzol. Igaza van, legalább a fiamnak.
- Elaludt az irodában. Ash vele van, áthozod szívem? - kérdezte Kristen Steve-t, aki el is ment érte.
Végre itt az én időm.
- Szeretném, ha te is velünk jönnél.
- Miért? A fiaddal akarsz lenni, nem?
- Vele is, és te az anyja vagy. Kérlek.
- Ha tudsz vigyázni rá, annak ő is örülni fog, és addig nekünk lenne egy kis dolgunk.
- Nekünk?
- Nekem és a férjemnek - mondta teljesen nyugodtan Kristen.
Ekkor telt be a pohár nálam.
Szinte mellé ugrottam, míg ő a falig hátrált. Teljes testemmel nekinyomtam, hogy esélye se legyen elmenekülni.
- Mi a fene van veled? Ez nem te vagy - mondtam neki szinte kiabálva.
- Lehet, hogy eddig félreismertél. Nem csak te lehetsz ilyen. Fogadd el, szép volt, jó volt, de vége. Nem érdekelsz, ott a barátnőd. Nekem pedig a férjem - mondta teljesen érzelemmentesen.
Képtelen voltam reagálni erre, ugyanis az agyam még mindig az előbbieket próbálta feldolgozni, ő addig viszont kihasználta a figyelmetlenségem, és ellökött magától.
Pont időben, mert ekkor lépett be Steve, karjaiban a fiammal. Aki amint meglátott, boldog mosoly ült ki az arcára és már cseppet sem tűnt álmosnak.
Hevesen kapálózott és felém nyújtózott. Rögtön elvettem Steve-től. Mintha az életemet szorítottam magamhoz, Őt, akit sosem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. Ugyanis nagyon úgy látszik, hogy az anyukáját elvesztettem. Végleg.
Boldogan szorítottam magamhoz, puszikkal elhalmozva a fiam. Kristenre pillantottam közben, aki mintha elfelejtette volna, milyen álarcot is viselt eddig, mosolyogva figyelt bennünket. Sajnos, amikor összeakadt a tekintetünk, visszavette a maszkot.
- Te is velük mész, kicsim? Addig én elintézek pár dolgot és érted megyek. Viszek pár dolgot Rickynek ha nálad akarod, hogy aludjon - célozta ezt nekem Steve.
- Nem fontos. Nálam már minden megvan, amire szüksége lehet a fiamnak - mondtam határozottan, miközben inkább Kristen válaszára vártam.
- Rendben. De csak egy kicsit. Tudod, hogy utána a szüleidhez kell mennünk.
- Igen. Majd hívsz, ha szeretnéd, hogy érted menjek.
Steve odajött és egy puszit adott Ricyknek, és visszalépett a felesége mellé. Ezt még kimondani is fájt, főleg látni, ahogy Kristen felé hajol és megcsókolja. A szívem akkor tört darabokra, amikor láttam, hogy ő viszonozza a csókot. Idegesen fogtam magam és kijöttem az irodából, hangosan becsapva az ajtót magam után.
Ricky nem is ijedten, inkább mintha kérdőn pillantott volna rám.
- Semmi baj, kicsim. Apu kicsit mérges, de hazamegyünk és játszunk egy jót. Most te vagy nekem a legfontosabb - mondtam neki rámosolyogva és ismét az az édes vigyor ült ki az arcára.
- Na, mi van? Szia, kishaver - köszönt Tom Rickynek, aki most felé akart menni.
- Látod, a fiad is bír engem - mondta Tom, majd átvette tőlem a fiam, aki boldogan kacarászott. Akkor, főleg, amikor Tom fogta és a nyakába ültette.
Hirtelen megijedtem, de láttam, hogy rendesen fogja őt, és tudom, hogy vigyáz rá. Ricky pedig nem ijedt meg, sőt, hangosan nevetni kezdett, élvezve a kilátást Tomról.
- Na, apád most miért ilyen mérges? - kérdezte Tom. - És Kristen?
- Az irodában csókolgatja a férjét.
- Akkor nem csoda, hogy majd felrobbansz.
- Mi az isten lett vele Tom? Ha hallottad volna miket mondott? Ez nem ő. Mi történt vele? Ez nem az a Kristen, akibe beleszerettem. És képes volt előttem csókolgatni a férjét.
- Hát haver, ezzel tudja, hogy elevenedbe talál. És sikerült is neki. Jobb lenne, ha nem mutatnád ki, mert csak kihasználja. Biztos így akar visszavágni Camille-ért. Ne vedd komolyan. Most rajtad a sor, haver - mondta Tom és hirtelen nem értettem, mire gondol.
- Ó, öreg, nyisd már ki a szemed.
- Biztos vagyok benne, hogy ő nem ilyen. Ha most a kemény, érzéketlen nőnek mutatja is magát, akit már nem érdekelsz, most rajtad a sor, hogy megmutasd neki, hogy ez nem így van. Annak idején ő változtatott meg téged. Most rajtad a sor, hogy visszahozd a régi Kristent, aki imádott téged. És amit te elcsesztél, mert valljuk be haver, ezt te fuseráltad el. Miattad lett ilyen. Szerintem ezzel próbálja megvédeni magát, hogy ismét szenvedést okozz neki.
- Mióta beszélsz te így? Mi lett veled is? Honnan szeded ezeket a dumákat? - kérdeztem hitetlenkedve Tomtól.
- Hát egyszer én is megkomolyodhatok nem?
- Nem gondoltam, hogy megérem ezt a pillanatot - mondtam, mire Tom is vigyorogni kezdett.
- Azt hiszem, türelmesnek kell lenned, és lesz még pár ilyen akciója, amit le kell nyelved - célzott Tom az iménti jelentre az irodában.
Tudom, hogy képtelen leszek ezt elviselni, de azt is, hogy nem hagyhatom ennyiben.
- És mi van, ha nem akarja? Ha már tényleg nem kellek neki? - kérdeztem és szinte rettegtem a választól ezekre a kérdésekre.
- Nem hiszem haver. Ami köztetek volt, nem hiszem, hogy elmúlt. De erre te magad is könnyen megtudhatod a választ, anélkül, hogy megkérdeznéd tőle - kacsintott rám Tom azzal a kaján vigyorával a képén.
Tudtam, hogy mire gondol. Rögtön eszembe jutott, hogy még az elején nem egyszer játszottuk ezt el. És most ismét itt tartunk. Most mindent elölről kell kezdenem, hogy visszakapjam őt, de most közel sem lesz olyan könnyű dolgom, mint legelőször. Főleg, hogy Kristen ilyen, vagy ilyennek mutatja magát.
- Jobb, ha apád felköti a gatyáját - mondta Tom Rickynek és mosolyogva figyeltem őket.
Még Ricky is bírja ezt a lökött Tomot - gondoltam magamban, és a következő pillanatban valami más kötötte le a figyelmem.
- Azt hiszem, én még szétnézek a városban. Majd szólsz, ha otthon tiszta a levegő - mondta Tom, és ő is a felénk közeledő Kristenre pillantott.
- Sok szerencsét haver - mondtam Tom, majd Ricky bánatára levette őt a nyakából és átadta nekem.
Köszönni hallottam őt Kristennek, majd visszasétált az épület felé, Kristen pedig ekkor ért oda hozzánk.
- Mehetünk? - kérdezte ismét azon a rideg hangon.
Rickyt beültettem a gyerekülésbe, amit szintén nem olyan régen szereztem be, Kristen pedig hátra ült hozzá.
Nem erőltettem a dolgot, mégis tudom, hogy ez nem az a Kristen, akit szerettem. Sőt miket beszélek, még mindig szeretek. Tomnak viszont igaza van. Nem fogom hagyni, hogy ezzel az álarcot viselő külsővel ellökjön maga mellől. Mégis ott bujkál bennem a félelem is, hogy mi van, ha már tényleg nem akar engem?
Erre inkább igyekeztem nem gondolni, csak arra, hogy nem fogom hagyni, hogy ellökjön maga mellől, és harcolni fogok érte, és azért, ami régen volt, egészen addig köztünk, amíg meg nem csaltam. Tudom, hogy azt már nem tudom visszacsinálni, nem megtörténté tenni, és hogy nem lesz könnyű dolgom, hogy ezt vele is elfeledtessem. Sőt, a mostani viselkedését látva, szinte lehetetlen.
Nem tudom miért, amint megérkeztünk hozzám, egyre idegesebb lettem. Tudom, hogy ez a keményszívű érzéketlennek tűnő Kristen nem fogja könnyen adni magát. Sőt még mindig ott a gondolat, amire még csak gondolni se nagyon merek. A jelenet, amit a férjével adtak nekem elő nem olyan régen. Ki tudja, hogy viselkednek egymással, ha tényleg egyedül vannak? Elvégre is még házasok, és együtt élnek.
Pokolian kínzott a gondolat, hogy most Steve az, aki minden értelemben megkapja Kristent. Jelen pillanatban gondolni sem akartam erre. Sőt hirtelen eszembe jutott a filmünk is. Talán ez is egy újabb esély, nem tudom, hogy az élettől, félek, hogy inkább Steve-től, hogy valamilyen módon jóvátegyem a dolgokat.
De ha így is van, vajon miért tenné? Miért játszaná jóformán ismét a kezemre a feleségét?
Milliónyi kérdés és kétely kavargott bennem, de választ egyikre sem találtam. Egyelőre nem is kerestem őket tovább, hanem igyekeztem most csak erre a pillanatra koncentrálni, és hogy megtörjem ezt a megkeményedett Kristent.
Belépve a nappaliba Kristen körbeszemlélt. Hirtelen nekem is és szerintem neki is ugyanazok a gondolatok jutotta az eszébe. Hogy amikor utoljára léptük át ezt a küszöböt, akkor még együtt voltunk, boldogan.
Hiába is próbálta úgy rendezni az arcvonásait, tudtam, hogy erre gondol. És bármennyire is fogja tagadni, vagy igyekszik mást mutatni, be fogom bizonyítani neki, hogy még mindig szeret, és én magam is minden erőmmel azon leszek, hogy ismét elnyerjem nemcsak a szerelmét, hanem főként a bocsánatát és a bizalmát.
Nem akartam, eszembe sincs kihasználni a fiam, de ebben a helyzetben ő az egyetlen, aki a segítségemre lehet ebben.
Többek között azt is be kell bizonyítanom, hogy igenis jó apja leszek a fiamnak, amit valljuk be, Londonban nem igen sikerült. De ere most gondolni sem akarok. Csak a most számít.
- El kellett volna hoznunk néhány dolgot neki, ha azt akarod, hogy itt aludjon.
- A szobájában mindene megvan, ami kell neki - mondtam én is olyan közömbösen, mint ő.
- Hol?
- Az emeleten. Az első ajtó az én szobám mellett. Azt hiszem, azt még tudod, hol van - mondtam neki, majd jóformán egy dühös pillantást vetett felém és megindult az emeletre Rickyvel.
Eszemben sem volt inni, de egy kortyot muszáj volt, hogy képes legyek elviselni a hidegséget ami árad belőle. Csak abban bízom, hogy képes leszek visszahozni azt a Kristent, akibe beleszerettem.
Pár perccel később utánuk indultam. Kristent még mindig az ajtóban találtam. A fiam szobájánál. Láttam rajta, hogy nem igen számított erre.
- Rob . . . . - mondta ki a nevem szinte suttogva, egy pillanatra pont úgy éreztem magam, mint régen, mikor minden rendben volt.
- Ezt te csináltad? - kérdezte.
- Igen.
- Nagyon szép. Igaz, kicsim? - kérdezte Rickyt, aki rögtön a játékok felé nyújtózott.
Rickyt letette a puha takaróra, aki rögtön kezébe is vette az ott heverő játékokat.
- Kivihetnénk úszni egy kicsit - ajánlottam fel.
- A szekrényben találsz ruhát neki, és van ott pár dolog neked is - tettem hozzá, mielőtt ismét belém kötött volna.
Kinyitotta a szekrényt, ahol a Rickynek vásárolt ruhák voltak. Akadt egy két polc, ahol számára is akadt pár ruha, ha itt lesz a fiammal. Persze fürdőruha is.
- Mindenre gondoltál, ugye? - kérdezte felém fordulva most először, egy nem is akármilyen, jóformán egy kihívó és ördögi mosollyal az arcán.
- Igyekeztem - vetettem be a mosolyom, aminek régen nem tudott ellenállni.
- A fürdőben átöltözhetsz, addig én a fiammal maradok - mondtam neki.
Hatalmas kísértést jelentett nem utána menni a fürdőbe. Mivel Rickyt elég jól lekötötték a játékok, én mégsem bírtam magammal.
Már fel volt öltözve, mikor a tükörbe pillantva észrevett. Mögé léptem, pont mikor a nyakánál kötötte volna meg a fürdőruha felsőt. Megállt a mozdulat közben.
Szorosan mögé léptem. Érezni a teste melegét, ahogy a testünk összeért, fantasztikus érzés volt. Biztos voltam benne, hogy ő is érzi ezt. Kivettem a kezéből a madzagot és megkötöttem. Maga elé ejtette a kezeit és a mosdó szélét fogta.
Képtelen voltam ellenállni neki. Ajkaimmal a nyakához hajoltam. Beszívtam bőre édes illatát, majd csókot hintettem a nyakára. Ekkor éreztem meg. Szinte remegett a karjaimban.
Karjaimat a dereka köré fontam, miközben csókjaimmal továbbra is finom bőrét halmoztam el, eközben vágytól elhomályosult tekintetét a tükörből figyeltem.
Édes sóhaj tört fel a mellkasából, miközben hátravetett fejjel tűrte a kényeztetésem. Hiába, mégis rettegtem a pillanattól, amikor észhez tér és ellök magától.
Ismét igazat kellett adjak Tomnak. Igenis akármennyire is tagadja, még mindig képes vagyok ezt kiváltani belőle.
Neki viszont megvan a képessége, hogy igenis ellentmondjon nekem, és úgy tegyen, mint akire ez már nem hat.
- Attól, hogy még vonzódom hozzád, ez semmit sem jelent. Ez csak vágy. Semmi más. Ezt a férjem is képes kiváltani belőlem - adta meg a végső csapást Kristen ezzel a kijelentésével.
Rögtön elléptem mellőle és kijöttem.
Mindig is tudta, mi az, amivel képes megőrjíteni.
Mégis fülemben csengtek Tom szavai. Ennek értelmében eszembe sem volt feladni, hiába kell ilyesmiket elviselnem, ha van rá egy kis esély, hogy mindent rendbe hozzak.
Fogtam Rickyt és a medencéhez mentünk.
Leszámítva, hogy többnyire nem is beszéltünk egymással, jól telt a délután. A fiammal, aki fantasztikusan érezte magát, és nekem csak ezt volt az, ami most számított. Többször láttam, amint az anyja minket figyel, ha próbálta is leplezni néha.
Ilyenkor örültem volna, ha megvan az a képességem, hogy képes legyek a fejébe látni, és tudni, hogy mire gondol éppen.
Azonban mint minden, egyszer ez is véget ér. Muszáj valamit megtennem, mielőtt elmegy - mondogattam magamban, miközben Kristen átöltöztette száraz ruhába a fiunkat, ugyanis megjött érte Steve.
- Eléggé kimerült, rögtön el is aludt, ahogy leraktam - jött a nappaliba Kristen.
- Ha lehet, akkor holnap maradhatna itt. Lizzy vigyáz rá Tommal, míg mi a partyn leszünk.
- Lizzy?
- Igen, ma este érkezik.
- Persze, ha nekik nem gond.
- Dehogy az. Ők is imádják Rickyt.
- Rendben - mondta Kristen és az ajtó felé lépdelt.
Pont, amikor kinyitotta, karon ragadtam és rántottam magamhoz. Meglepetéstől elnyíló ajkaira vetettem magam. Persze mint vártam tőle, ellenkezni kezdett, és igyekezett ellökni magától.
Erősebben öleltem őt, és kezdtem érezni, hogy feladja a küzdelmet. Nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkán, amit egy megadó sóhaj kísért, és ugyanolyan szenvedéllyel kezdte el viszonozni a csókom, mint régen.
Még mindig szeret. Ebben a pillanatban akármit is mondana, vagy fog mondani ezután, semmi sem tántoríthat el ettől a ténytől.
Nyelveink vad táncot jártak, de eleinte vad és szenvedélyes csókunk gyengédségbe csapott át, miközben ujjai a hajamba túrtak, karjai pedig a nyakamat ölelték.
Ismét a karjaimban tartani és csókolni őt maga volt a mennyország. Hiába is tudtam, hogy a pillanat akármennyire is szeretném, nem tart örökké.
Ezúttal én voltam, aki ellöktem magamtól. Kezem a tarkójára csúsztattam, kényszerítve hogy a szemembe nézzen.
- Próbálhatod tagadni, akármit tenni és mondani, amivel a pokolba taszítasz, ezt sosem fogod tudni letagadni. És ez éltet. Egyszer visszakaplak Kristen, minden erőmmel azon leszek, hogy jóvátegyem, amit elrontottam. Nemcsak miattunk, a fiunk miatt is - fejeztem be a mondandómat, majd elengedtem és visszaindultam a nappali felé, egyedül hagyva őt az imént neki szánt mondandómmal.
Leültem a nappaliba, nem sokkal később hallottam csukódni az ajtót, és elhajtani őket kocsival.
Rickyhez mentem fel, és néztem meg. Mellé tettem a babaőrzőt, a másik felét pedig magammal vittem vissza a nappaliba.
Lehuppantam a kanapéra és kezembe vettem az asztalon heverő forgatókönyvet. Inkább elkezdtem olvasni, minthogy a mai napon agyaljak. Volt még idő estig, amíg Lizzy megérkezik. Akiről nem is tudtam. Még szerencse, hogy Tom legalább egy üzenetet küldött, hogy jön a nővérem, nem akkor szól, amikor már itt van.
De örültem neki. Addig is van időm, így nekiestem átnézni a forgatókönyvet.
Tényleg voltak dolgok, amikben más lett. Olvasva, mintha csak az én és Kristen történetét mesélni el. Kísértetiesen hasonlít a történet a miénkhez.
Ami a legrosszabb, vagy legjobb egyelőre még nem tudom eldönteni, nem egy szex jelenet lesz a filmben. Rögtön az előbbi csókunk jutott eszembe és a fürdőszobai jelent. Bár van egy olyan érzésem, ez a Kristen képes lesz eljátszani ezeket a jeleneteket a férje szeme láttára.
De ha ő így, akkor én is. Nem fogom hagyni magam. Vissza fogom kapni őt. Amint viszont a holnapi napra gondolok, nem tudom, mi lesz. Egy próbajelenetet akarsz Steve? Csak azt remélem, nem pont ezek egyikét akarja, hogy eljátsszuk, mert akkor nem tudom, mi lesz. Hogy képes leszek e uralkodni magamon, ha Kristen közelébe kerülök egy ilyen szituációban. De a legfogósabb kérdés, hogy ő mit fog lépni erre?
Egyelőre egyik kérdésemre sem tudtam a választ.
Végigfutottam a forgatókönyvet és az utolsó oldalaknál döbbentem csak le.
A rengeteg dolog, ami történni fog velünk, vagyis a szereplőkkel, szinte eddig a legtöbb már megtörtént velünk. De vannak, amik nem. De nem tudom, hogy ahogy az eddigiek, vajon azok az életben is megtörténnek velünk? Bár ez így film, az életünket viszont mi alakítjuk.
A vége viszont még inkább ledöbbentett, míg eddig bármi. Nem igen hallottam még, vagy csak én nem vagyok elég tájékozott, ilyesmiről. Mint egy interaktív film vagy sorozat, aminek olyan vége van, amilyet a nézők akarnak.
Csakhogy ez nem rajtuk múlik. Hanem Kristenen. Vagyis a női főszereplőn. Ő az, akinek a végén döntenie kell. Választás elé áll. Hogy a szerető és gondoskodó férje mellett marad, vagy a szerelmet és szenvedélyt az életébe hozó szeretője, a gyermeke apja mellett, aki már oly sok szenvedést okozott neki. És a kérdés, ő ezt képes lesz e elnézni a férfinak.
És ez az, ami megdöbbentett. Nincs meg a vége a forgatókönyvnek. Mintha nem lenne befejezve. Nem sokat értettem ebből. A telefonomért akartam nyúlni, és felhívni Steve-et, hogy mi ez, mikor egy összehajtott papír hullott az ölembe az utolsó oldalról.
A döntés Rajta áll. És rajtad is, hogy mit teszel azért, hogy a döntése neked kedvezzem. Ez rajtatok áll, Rob.
Nem volt aláírva, de tudtam, ki írta. Steve.
/Kristen/
Szinte remegve jöttem ki tőle és kellett egy kis idő, amíg képes voltam beülni Steve mellé. Így is hatalmas dolgot tesz értem, nem akarok szenvedést okozni neki ezzel, hogy látja, milyen hatással van rám Rob.
Fogalmam sincs, hogy leszek képest ezt végigcsinálni. Már most hatalmas próba elé állította az önuralmam. De ha arra gondolok, mit tett velem, képes vagyok ellenállni neki.
Ezt az oldalam még nem ismerte, de biztos vagyok benne, hogy tartogatok még meglepetéseket neki.
Lehet, hogy sosem szabadott volna engedni neki? Akkor nem szenvedtem és szenvednék ennyit miatta. Nem is értem, miért csinálja, amit. Minek akar visszakapni? Ha egyszerűen képtelen megváltozni és hűséges maradni?
De be kell, valljam, az, ahogy láttam ma Rickyvel, kezdte meglágyítani a szívem. Legalább neki jó apja lesz. És ez az egy, amiben nem fogok kételkedni.
Hiába mondja, hogy képes átlátni rajtam. Nem fog. Nem engedem, hogy még egyszer elgyengüljek, és ha netán engedek is neki és megbocsájtok ismét, megtegye velem ezt. Ha egyszer megtette, mert összevesztünk miért ne tenné meg újra?
Igyekeztem nem gondolni erre, mégis megpróbálni esélyt adni ennek a filmnek és az életünknek, hogy olyan befejezése legyen, amilyet a sors szánt nekünk.
Steve nem kérdezett semmit, szótlanul hajtottunk a szüleihez. Szerencsére az anyukája jobban van, bár sajnálták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de Steve velük is tisztázni akarta, miért.
Nem igazán láttam szükségét ennek, de ha ő így akarta?
Mégis, ahogy Steve-nek is mondtam, Ricky kicsit mindig az ő fia is lesz, és ezt ő is tudja, és soha nem is tagadnám meg tőle.
Az estét a szüleivel töltöttük, de a végén nem éreztem magam annyira jól, ezért inkább eljöttünk.
- Biztos jól vagy? - kérdezgette otthon is Steve.
- Persze, ne aggódj - mondtam, majd miután hazaértünk, rögtön ágyba parancsolt, majd csatlakozott hozzám.
Reggel iszonyatos rosszulléttel ébredtem. Steve próbált némi ételt belém tömni, nem sok sikerrel, ugyanis nem maradt meg bennem sokáig.
Kissé szédülősen jöttem ki a mosdóból, de Steve-et sehol sem láttam. Elment. De fogalmam sem volt, hová.
A rosszullét elmúlni látszott, és enni is tudtam valamennyit, és egy kis jóleső narancslével a kezemben leültem a nappaliba.
Nem sokkal később jött meg Steve, és aggódva lépett mellém, kis zacskót tartva a kezében.
- Szerintem jobb lenne, ha ezt megcsinálnád - nyújtotta felém a kis táskát, amiben először fogalmam sem volt, mi van, és mire céloz.
Kivettem a dobozt a zacskóból. Hirtelen még a szívem is megállhatott egy pillanatra, amint megpillantottam, mi is lapul benne.
Terhességi teszt. . . . . . .
Bizony, lehet min agyalni. Vajon terhes e Kristen? És ha igen kitől? Hiszen nemtudjuk pontosan mi történt az utolsó pár napban az utazásuk alatt :D
Tudom gonosz vagyok, de előbb utóbb minden kiderül :)
Egy kis egyéb: Nemtudom jövőhéten lesz a fejezet, délutános leszek így nem sok időm van reggel, de meglátjuk. És pénteken elutazok és nem leszek 4 napig netközelben, de addig is ha bármi óhaj sóhaj van tudjátok hol találtok.
Annyi még, hogy a komik nem jelennem meg rögtön, csak ha én engedélyeztem, de meg fogom kapni őket és látszanak is majd. Na de elég a szöveg íme a fejezet:
29.fejezet
/Rob/
Amint megpillantottam őt, egyetlen kérdés zakatolt a fejemben. Ő lenne az? Ez lehetetlen. Ő sosem volt színésznő, és miért pont most?
Emellett az egy kérdés mellett lassan még kismillió kezdett felmerülni bennem.
Szinte biztos voltam benne, hogy ez valami félreértés. Steve látván az arckifejezésemet, ami inkább értetlenséget tükrözött, felém fordult.
- Jól látod Rob, és ez nem félreértés. Fantasztikusan fogjátok alakítani a szereplőket.
- Igaz, szívem? - fordult Steve Kristen felé.
- Igaz, édes - felelte Kris, majd Steve mellé lépett, aki a karjaiba zárta.
Rögtön tudtam, hogy nekem már most elég volt a meglepetésekből mára. Képtelen voltam felfogni, hogy tényleg ez történik, és hogy az a nő, aki itt áll velem szemben, ugyanaz a Kristen, akit én szeretek.
Nem tudom, mi történt vele az elmúlt napokban, de mintha teljesen kicserélték voltak. Egy elég elvetélt gondolat jutott eszembe, amint őt figyeltem. Sőt nemcsak nekem, hanem Tomnak is rögtön ez jutott az eszébe, és meg is osztotta velem, persze csak halkan.
- Hát haver, azt hiszem, még sem lesz könnyű dolgod. Nem tudom, mi lett vele, de ez a Kristen ugyanolyan, mint te voltál régen, csak női változatban - súgta Tom.
És a legrosszabb, hogy igaza van.
Nem a szerelmes Kristen állt előttem. Hanem egy számító, ördögien érzéki nő, aki tényleg arra a nőfalóra emlékeztet, aki azelőtt voltam, mielőtt megismertem, csak ő éppen a férfiakat falja és többek között arra hajt, hogy engem az őrületbe kergessen.
Fogalmam sincs, mi ez az egész, de valami nagyon nem tetszik itt nekem. Főleg az nem, ahogy a férjéhez viszonyul. Rögtön eszembe is jutottak a képek, amiket róluk láttam. Igyekeztem ezeket a gondolatokat elhessegetni és minél előbb alkalmat keresni rá, hogy beszélhessek vele.
A filmmel kapcsolatban pedig fogalmam sem volt, mi lesz. Közben igyekeztem Steve-re is figyelni, aki a filmről beszélt, de képtelen voltam levenni a szemem Kristenről.
Gyönyörű volt, mint mindig, sőt, ha lehet, még szebb. Mégis valami felé hideget, ridegséget tükrözött a tekintete felém. Most jöttem rá, hogy Tomnak tényleg igaza van, és nem lesz könnyű dolgom vele, főként, ha olyannak mutatja magát, mint amilyennek gondolom, és amit most is mutat.
- A forgatást már két nap múlva kezdjük, előtte holnap lesz egy parti a jelenlegi végleges szereplőgárdával, a stábbal és néhány fontos emberrel.
- A forgatókönyveket, ha minden igaz, már megkaptátok - mondta Steve a mindenki előtt lapuló papírhalmazra.
- Változott pár a dolog, ami a forgatókönyvet illeti, ezért is kaptatok újat. Holnap mehetne veletek egy próbajelenet Rob, utána este pedig a party. A héten lesz egy fotózás is rólatok egy magazinnak - fejezte be a mondandóját Steve, még mindig Krissel a karjaiban.
Legszívesebben kitéptem volna onnan, mégis igyekeztem türtőztetni magam.
Hiába próbáltam levenni a szemem róla, képtelen voltam. Ellenben vele, aki kerülte a tekintetem.
Mivel Steve mindent elmondott, a többiek távoztak, előtte gratulálva és sok sikert kívánva Kristennek. Tom is kiment, hogy a kocsinál megvárjon.
- Gondolom, látni akarod a fiad - fordult felém Steve.
- Igen, és szeretném magammal vinni, ha lehet.
- A láthatásáról még beszélnünk kell, de persze jogod van hozzá, és neki hiányzol - mondta ezt Kristen nekem címezve.
Neki hiányzol. Igaza van, legalább a fiamnak.
- Elaludt az irodában. Ash vele van, áthozod szívem? - kérdezte Kristen Steve-t, aki el is ment érte.
Végre itt az én időm.
- Szeretném, ha te is velünk jönnél.
- Miért? A fiaddal akarsz lenni, nem?
- Vele is, és te az anyja vagy. Kérlek.
- Ha tudsz vigyázni rá, annak ő is örülni fog, és addig nekünk lenne egy kis dolgunk.
- Nekünk?
- Nekem és a férjemnek - mondta teljesen nyugodtan Kristen.
Ekkor telt be a pohár nálam.
Szinte mellé ugrottam, míg ő a falig hátrált. Teljes testemmel nekinyomtam, hogy esélye se legyen elmenekülni.
- Mi a fene van veled? Ez nem te vagy - mondtam neki szinte kiabálva.
- Lehet, hogy eddig félreismertél. Nem csak te lehetsz ilyen. Fogadd el, szép volt, jó volt, de vége. Nem érdekelsz, ott a barátnőd. Nekem pedig a férjem - mondta teljesen érzelemmentesen.
Képtelen voltam reagálni erre, ugyanis az agyam még mindig az előbbieket próbálta feldolgozni, ő addig viszont kihasználta a figyelmetlenségem, és ellökött magától.
Pont időben, mert ekkor lépett be Steve, karjaiban a fiammal. Aki amint meglátott, boldog mosoly ült ki az arcára és már cseppet sem tűnt álmosnak.
Hevesen kapálózott és felém nyújtózott. Rögtön elvettem Steve-től. Mintha az életemet szorítottam magamhoz, Őt, akit sosem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. Ugyanis nagyon úgy látszik, hogy az anyukáját elvesztettem. Végleg.
Boldogan szorítottam magamhoz, puszikkal elhalmozva a fiam. Kristenre pillantottam közben, aki mintha elfelejtette volna, milyen álarcot is viselt eddig, mosolyogva figyelt bennünket. Sajnos, amikor összeakadt a tekintetünk, visszavette a maszkot.
- Te is velük mész, kicsim? Addig én elintézek pár dolgot és érted megyek. Viszek pár dolgot Rickynek ha nálad akarod, hogy aludjon - célozta ezt nekem Steve.
- Nem fontos. Nálam már minden megvan, amire szüksége lehet a fiamnak - mondtam határozottan, miközben inkább Kristen válaszára vártam.
- Rendben. De csak egy kicsit. Tudod, hogy utána a szüleidhez kell mennünk.
- Igen. Majd hívsz, ha szeretnéd, hogy érted menjek.
Steve odajött és egy puszit adott Ricyknek, és visszalépett a felesége mellé. Ezt még kimondani is fájt, főleg látni, ahogy Kristen felé hajol és megcsókolja. A szívem akkor tört darabokra, amikor láttam, hogy ő viszonozza a csókot. Idegesen fogtam magam és kijöttem az irodából, hangosan becsapva az ajtót magam után.
Ricky nem is ijedten, inkább mintha kérdőn pillantott volna rám.
- Semmi baj, kicsim. Apu kicsit mérges, de hazamegyünk és játszunk egy jót. Most te vagy nekem a legfontosabb - mondtam neki rámosolyogva és ismét az az édes vigyor ült ki az arcára.
- Na, mi van? Szia, kishaver - köszönt Tom Rickynek, aki most felé akart menni.
- Látod, a fiad is bír engem - mondta Tom, majd átvette tőlem a fiam, aki boldogan kacarászott. Akkor, főleg, amikor Tom fogta és a nyakába ültette.
Hirtelen megijedtem, de láttam, hogy rendesen fogja őt, és tudom, hogy vigyáz rá. Ricky pedig nem ijedt meg, sőt, hangosan nevetni kezdett, élvezve a kilátást Tomról.
- Na, apád most miért ilyen mérges? - kérdezte Tom. - És Kristen?
- Az irodában csókolgatja a férjét.
- Akkor nem csoda, hogy majd felrobbansz.
- Mi az isten lett vele Tom? Ha hallottad volna miket mondott? Ez nem ő. Mi történt vele? Ez nem az a Kristen, akibe beleszerettem. És képes volt előttem csókolgatni a férjét.
- Hát haver, ezzel tudja, hogy elevenedbe talál. És sikerült is neki. Jobb lenne, ha nem mutatnád ki, mert csak kihasználja. Biztos így akar visszavágni Camille-ért. Ne vedd komolyan. Most rajtad a sor, haver - mondta Tom és hirtelen nem értettem, mire gondol.
- Ó, öreg, nyisd már ki a szemed.
- Biztos vagyok benne, hogy ő nem ilyen. Ha most a kemény, érzéketlen nőnek mutatja is magát, akit már nem érdekelsz, most rajtad a sor, hogy megmutasd neki, hogy ez nem így van. Annak idején ő változtatott meg téged. Most rajtad a sor, hogy visszahozd a régi Kristent, aki imádott téged. És amit te elcsesztél, mert valljuk be haver, ezt te fuseráltad el. Miattad lett ilyen. Szerintem ezzel próbálja megvédeni magát, hogy ismét szenvedést okozz neki.
- Mióta beszélsz te így? Mi lett veled is? Honnan szeded ezeket a dumákat? - kérdeztem hitetlenkedve Tomtól.
- Hát egyszer én is megkomolyodhatok nem?
- Nem gondoltam, hogy megérem ezt a pillanatot - mondtam, mire Tom is vigyorogni kezdett.
- Azt hiszem, türelmesnek kell lenned, és lesz még pár ilyen akciója, amit le kell nyelved - célzott Tom az iménti jelentre az irodában.
Tudom, hogy képtelen leszek ezt elviselni, de azt is, hogy nem hagyhatom ennyiben.
- És mi van, ha nem akarja? Ha már tényleg nem kellek neki? - kérdeztem és szinte rettegtem a választól ezekre a kérdésekre.
- Nem hiszem haver. Ami köztetek volt, nem hiszem, hogy elmúlt. De erre te magad is könnyen megtudhatod a választ, anélkül, hogy megkérdeznéd tőle - kacsintott rám Tom azzal a kaján vigyorával a képén.
Tudtam, hogy mire gondol. Rögtön eszembe jutott, hogy még az elején nem egyszer játszottuk ezt el. És most ismét itt tartunk. Most mindent elölről kell kezdenem, hogy visszakapjam őt, de most közel sem lesz olyan könnyű dolgom, mint legelőször. Főleg, hogy Kristen ilyen, vagy ilyennek mutatja magát.
- Jobb, ha apád felköti a gatyáját - mondta Tom Rickynek és mosolyogva figyeltem őket.
Még Ricky is bírja ezt a lökött Tomot - gondoltam magamban, és a következő pillanatban valami más kötötte le a figyelmem.
- Azt hiszem, én még szétnézek a városban. Majd szólsz, ha otthon tiszta a levegő - mondta Tom, és ő is a felénk közeledő Kristenre pillantott.
- Sok szerencsét haver - mondtam Tom, majd Ricky bánatára levette őt a nyakából és átadta nekem.
Köszönni hallottam őt Kristennek, majd visszasétált az épület felé, Kristen pedig ekkor ért oda hozzánk.
- Mehetünk? - kérdezte ismét azon a rideg hangon.
Rickyt beültettem a gyerekülésbe, amit szintén nem olyan régen szereztem be, Kristen pedig hátra ült hozzá.
Nem erőltettem a dolgot, mégis tudom, hogy ez nem az a Kristen, akit szerettem. Sőt miket beszélek, még mindig szeretek. Tomnak viszont igaza van. Nem fogom hagyni, hogy ezzel az álarcot viselő külsővel ellökjön maga mellől. Mégis ott bujkál bennem a félelem is, hogy mi van, ha már tényleg nem akar engem?
Erre inkább igyekeztem nem gondolni, csak arra, hogy nem fogom hagyni, hogy ellökjön maga mellől, és harcolni fogok érte, és azért, ami régen volt, egészen addig köztünk, amíg meg nem csaltam. Tudom, hogy azt már nem tudom visszacsinálni, nem megtörténté tenni, és hogy nem lesz könnyű dolgom, hogy ezt vele is elfeledtessem. Sőt, a mostani viselkedését látva, szinte lehetetlen.
Nem tudom miért, amint megérkeztünk hozzám, egyre idegesebb lettem. Tudom, hogy ez a keményszívű érzéketlennek tűnő Kristen nem fogja könnyen adni magát. Sőt még mindig ott a gondolat, amire még csak gondolni se nagyon merek. A jelenet, amit a férjével adtak nekem elő nem olyan régen. Ki tudja, hogy viselkednek egymással, ha tényleg egyedül vannak? Elvégre is még házasok, és együtt élnek.
Pokolian kínzott a gondolat, hogy most Steve az, aki minden értelemben megkapja Kristent. Jelen pillanatban gondolni sem akartam erre. Sőt hirtelen eszembe jutott a filmünk is. Talán ez is egy újabb esély, nem tudom, hogy az élettől, félek, hogy inkább Steve-től, hogy valamilyen módon jóvátegyem a dolgokat.
De ha így is van, vajon miért tenné? Miért játszaná jóformán ismét a kezemre a feleségét?
Milliónyi kérdés és kétely kavargott bennem, de választ egyikre sem találtam. Egyelőre nem is kerestem őket tovább, hanem igyekeztem most csak erre a pillanatra koncentrálni, és hogy megtörjem ezt a megkeményedett Kristent.
Belépve a nappaliba Kristen körbeszemlélt. Hirtelen nekem is és szerintem neki is ugyanazok a gondolatok jutotta az eszébe. Hogy amikor utoljára léptük át ezt a küszöböt, akkor még együtt voltunk, boldogan.
Hiába is próbálta úgy rendezni az arcvonásait, tudtam, hogy erre gondol. És bármennyire is fogja tagadni, vagy igyekszik mást mutatni, be fogom bizonyítani neki, hogy még mindig szeret, és én magam is minden erőmmel azon leszek, hogy ismét elnyerjem nemcsak a szerelmét, hanem főként a bocsánatát és a bizalmát.
Nem akartam, eszembe sincs kihasználni a fiam, de ebben a helyzetben ő az egyetlen, aki a segítségemre lehet ebben.
Többek között azt is be kell bizonyítanom, hogy igenis jó apja leszek a fiamnak, amit valljuk be, Londonban nem igen sikerült. De ere most gondolni sem akarok. Csak a most számít.
- El kellett volna hoznunk néhány dolgot neki, ha azt akarod, hogy itt aludjon.
- A szobájában mindene megvan, ami kell neki - mondtam én is olyan közömbösen, mint ő.
- Hol?
- Az emeleten. Az első ajtó az én szobám mellett. Azt hiszem, azt még tudod, hol van - mondtam neki, majd jóformán egy dühös pillantást vetett felém és megindult az emeletre Rickyvel.
Eszemben sem volt inni, de egy kortyot muszáj volt, hogy képes legyek elviselni a hidegséget ami árad belőle. Csak abban bízom, hogy képes leszek visszahozni azt a Kristent, akibe beleszerettem.
Pár perccel később utánuk indultam. Kristent még mindig az ajtóban találtam. A fiam szobájánál. Láttam rajta, hogy nem igen számított erre.
- Rob . . . . - mondta ki a nevem szinte suttogva, egy pillanatra pont úgy éreztem magam, mint régen, mikor minden rendben volt.
- Ezt te csináltad? - kérdezte.
- Igen.
- Nagyon szép. Igaz, kicsim? - kérdezte Rickyt, aki rögtön a játékok felé nyújtózott.
Rickyt letette a puha takaróra, aki rögtön kezébe is vette az ott heverő játékokat.
- Kivihetnénk úszni egy kicsit - ajánlottam fel.
- A szekrényben találsz ruhát neki, és van ott pár dolog neked is - tettem hozzá, mielőtt ismét belém kötött volna.
Kinyitotta a szekrényt, ahol a Rickynek vásárolt ruhák voltak. Akadt egy két polc, ahol számára is akadt pár ruha, ha itt lesz a fiammal. Persze fürdőruha is.
- Mindenre gondoltál, ugye? - kérdezte felém fordulva most először, egy nem is akármilyen, jóformán egy kihívó és ördögi mosollyal az arcán.
- Igyekeztem - vetettem be a mosolyom, aminek régen nem tudott ellenállni.
- A fürdőben átöltözhetsz, addig én a fiammal maradok - mondtam neki.
Hatalmas kísértést jelentett nem utána menni a fürdőbe. Mivel Rickyt elég jól lekötötték a játékok, én mégsem bírtam magammal.
Már fel volt öltözve, mikor a tükörbe pillantva észrevett. Mögé léptem, pont mikor a nyakánál kötötte volna meg a fürdőruha felsőt. Megállt a mozdulat közben.
Szorosan mögé léptem. Érezni a teste melegét, ahogy a testünk összeért, fantasztikus érzés volt. Biztos voltam benne, hogy ő is érzi ezt. Kivettem a kezéből a madzagot és megkötöttem. Maga elé ejtette a kezeit és a mosdó szélét fogta.
Képtelen voltam ellenállni neki. Ajkaimmal a nyakához hajoltam. Beszívtam bőre édes illatát, majd csókot hintettem a nyakára. Ekkor éreztem meg. Szinte remegett a karjaimban.
Karjaimat a dereka köré fontam, miközben csókjaimmal továbbra is finom bőrét halmoztam el, eközben vágytól elhomályosult tekintetét a tükörből figyeltem.
Édes sóhaj tört fel a mellkasából, miközben hátravetett fejjel tűrte a kényeztetésem. Hiába, mégis rettegtem a pillanattól, amikor észhez tér és ellök magától.
Ismét igazat kellett adjak Tomnak. Igenis akármennyire is tagadja, még mindig képes vagyok ezt kiváltani belőle.
Neki viszont megvan a képessége, hogy igenis ellentmondjon nekem, és úgy tegyen, mint akire ez már nem hat.
- Attól, hogy még vonzódom hozzád, ez semmit sem jelent. Ez csak vágy. Semmi más. Ezt a férjem is képes kiváltani belőlem - adta meg a végső csapást Kristen ezzel a kijelentésével.
Rögtön elléptem mellőle és kijöttem.
Mindig is tudta, mi az, amivel képes megőrjíteni.
Mégis fülemben csengtek Tom szavai. Ennek értelmében eszembe sem volt feladni, hiába kell ilyesmiket elviselnem, ha van rá egy kis esély, hogy mindent rendbe hozzak.
Fogtam Rickyt és a medencéhez mentünk.
Leszámítva, hogy többnyire nem is beszéltünk egymással, jól telt a délután. A fiammal, aki fantasztikusan érezte magát, és nekem csak ezt volt az, ami most számított. Többször láttam, amint az anyja minket figyel, ha próbálta is leplezni néha.
Ilyenkor örültem volna, ha megvan az a képességem, hogy képes legyek a fejébe látni, és tudni, hogy mire gondol éppen.
Azonban mint minden, egyszer ez is véget ér. Muszáj valamit megtennem, mielőtt elmegy - mondogattam magamban, miközben Kristen átöltöztette száraz ruhába a fiunkat, ugyanis megjött érte Steve.
- Eléggé kimerült, rögtön el is aludt, ahogy leraktam - jött a nappaliba Kristen.
- Ha lehet, akkor holnap maradhatna itt. Lizzy vigyáz rá Tommal, míg mi a partyn leszünk.
- Lizzy?
- Igen, ma este érkezik.
- Persze, ha nekik nem gond.
- Dehogy az. Ők is imádják Rickyt.
- Rendben - mondta Kristen és az ajtó felé lépdelt.
Pont, amikor kinyitotta, karon ragadtam és rántottam magamhoz. Meglepetéstől elnyíló ajkaira vetettem magam. Persze mint vártam tőle, ellenkezni kezdett, és igyekezett ellökni magától.
Erősebben öleltem őt, és kezdtem érezni, hogy feladja a küzdelmet. Nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkán, amit egy megadó sóhaj kísért, és ugyanolyan szenvedéllyel kezdte el viszonozni a csókom, mint régen.
Még mindig szeret. Ebben a pillanatban akármit is mondana, vagy fog mondani ezután, semmi sem tántoríthat el ettől a ténytől.
Nyelveink vad táncot jártak, de eleinte vad és szenvedélyes csókunk gyengédségbe csapott át, miközben ujjai a hajamba túrtak, karjai pedig a nyakamat ölelték.
Ismét a karjaimban tartani és csókolni őt maga volt a mennyország. Hiába is tudtam, hogy a pillanat akármennyire is szeretném, nem tart örökké.
Ezúttal én voltam, aki ellöktem magamtól. Kezem a tarkójára csúsztattam, kényszerítve hogy a szemembe nézzen.
- Próbálhatod tagadni, akármit tenni és mondani, amivel a pokolba taszítasz, ezt sosem fogod tudni letagadni. És ez éltet. Egyszer visszakaplak Kristen, minden erőmmel azon leszek, hogy jóvátegyem, amit elrontottam. Nemcsak miattunk, a fiunk miatt is - fejeztem be a mondandómat, majd elengedtem és visszaindultam a nappali felé, egyedül hagyva őt az imént neki szánt mondandómmal.
Leültem a nappaliba, nem sokkal később hallottam csukódni az ajtót, és elhajtani őket kocsival.
Rickyhez mentem fel, és néztem meg. Mellé tettem a babaőrzőt, a másik felét pedig magammal vittem vissza a nappaliba.
Lehuppantam a kanapéra és kezembe vettem az asztalon heverő forgatókönyvet. Inkább elkezdtem olvasni, minthogy a mai napon agyaljak. Volt még idő estig, amíg Lizzy megérkezik. Akiről nem is tudtam. Még szerencse, hogy Tom legalább egy üzenetet küldött, hogy jön a nővérem, nem akkor szól, amikor már itt van.
De örültem neki. Addig is van időm, így nekiestem átnézni a forgatókönyvet.
Tényleg voltak dolgok, amikben más lett. Olvasva, mintha csak az én és Kristen történetét mesélni el. Kísértetiesen hasonlít a történet a miénkhez.
Ami a legrosszabb, vagy legjobb egyelőre még nem tudom eldönteni, nem egy szex jelenet lesz a filmben. Rögtön az előbbi csókunk jutott eszembe és a fürdőszobai jelent. Bár van egy olyan érzésem, ez a Kristen képes lesz eljátszani ezeket a jeleneteket a férje szeme láttára.
De ha ő így, akkor én is. Nem fogom hagyni magam. Vissza fogom kapni őt. Amint viszont a holnapi napra gondolok, nem tudom, mi lesz. Egy próbajelenetet akarsz Steve? Csak azt remélem, nem pont ezek egyikét akarja, hogy eljátsszuk, mert akkor nem tudom, mi lesz. Hogy képes leszek e uralkodni magamon, ha Kristen közelébe kerülök egy ilyen szituációban. De a legfogósabb kérdés, hogy ő mit fog lépni erre?
Egyelőre egyik kérdésemre sem tudtam a választ.
Végigfutottam a forgatókönyvet és az utolsó oldalaknál döbbentem csak le.
A rengeteg dolog, ami történni fog velünk, vagyis a szereplőkkel, szinte eddig a legtöbb már megtörtént velünk. De vannak, amik nem. De nem tudom, hogy ahogy az eddigiek, vajon azok az életben is megtörténnek velünk? Bár ez így film, az életünket viszont mi alakítjuk.
A vége viszont még inkább ledöbbentett, míg eddig bármi. Nem igen hallottam még, vagy csak én nem vagyok elég tájékozott, ilyesmiről. Mint egy interaktív film vagy sorozat, aminek olyan vége van, amilyet a nézők akarnak.
Csakhogy ez nem rajtuk múlik. Hanem Kristenen. Vagyis a női főszereplőn. Ő az, akinek a végén döntenie kell. Választás elé áll. Hogy a szerető és gondoskodó férje mellett marad, vagy a szerelmet és szenvedélyt az életébe hozó szeretője, a gyermeke apja mellett, aki már oly sok szenvedést okozott neki. És a kérdés, ő ezt képes lesz e elnézni a férfinak.
És ez az, ami megdöbbentett. Nincs meg a vége a forgatókönyvnek. Mintha nem lenne befejezve. Nem sokat értettem ebből. A telefonomért akartam nyúlni, és felhívni Steve-et, hogy mi ez, mikor egy összehajtott papír hullott az ölembe az utolsó oldalról.
A döntés Rajta áll. És rajtad is, hogy mit teszel azért, hogy a döntése neked kedvezzem. Ez rajtatok áll, Rob.
Nem volt aláírva, de tudtam, ki írta. Steve.
/Kristen/
Szinte remegve jöttem ki tőle és kellett egy kis idő, amíg képes voltam beülni Steve mellé. Így is hatalmas dolgot tesz értem, nem akarok szenvedést okozni neki ezzel, hogy látja, milyen hatással van rám Rob.
Fogalmam sincs, hogy leszek képest ezt végigcsinálni. Már most hatalmas próba elé állította az önuralmam. De ha arra gondolok, mit tett velem, képes vagyok ellenállni neki.
Ezt az oldalam még nem ismerte, de biztos vagyok benne, hogy tartogatok még meglepetéseket neki.
Lehet, hogy sosem szabadott volna engedni neki? Akkor nem szenvedtem és szenvednék ennyit miatta. Nem is értem, miért csinálja, amit. Minek akar visszakapni? Ha egyszerűen képtelen megváltozni és hűséges maradni?
De be kell, valljam, az, ahogy láttam ma Rickyvel, kezdte meglágyítani a szívem. Legalább neki jó apja lesz. És ez az egy, amiben nem fogok kételkedni.
Hiába mondja, hogy képes átlátni rajtam. Nem fog. Nem engedem, hogy még egyszer elgyengüljek, és ha netán engedek is neki és megbocsájtok ismét, megtegye velem ezt. Ha egyszer megtette, mert összevesztünk miért ne tenné meg újra?
Igyekeztem nem gondolni erre, mégis megpróbálni esélyt adni ennek a filmnek és az életünknek, hogy olyan befejezése legyen, amilyet a sors szánt nekünk.
Steve nem kérdezett semmit, szótlanul hajtottunk a szüleihez. Szerencsére az anyukája jobban van, bár sajnálták, hogy Rickyt nem hoztuk magunkkal, de Steve velük is tisztázni akarta, miért.
Nem igazán láttam szükségét ennek, de ha ő így akarta?
Mégis, ahogy Steve-nek is mondtam, Ricky kicsit mindig az ő fia is lesz, és ezt ő is tudja, és soha nem is tagadnám meg tőle.
Az estét a szüleivel töltöttük, de a végén nem éreztem magam annyira jól, ezért inkább eljöttünk.
- Biztos jól vagy? - kérdezgette otthon is Steve.
- Persze, ne aggódj - mondtam, majd miután hazaértünk, rögtön ágyba parancsolt, majd csatlakozott hozzám.
Reggel iszonyatos rosszulléttel ébredtem. Steve próbált némi ételt belém tömni, nem sok sikerrel, ugyanis nem maradt meg bennem sokáig.
Kissé szédülősen jöttem ki a mosdóból, de Steve-et sehol sem láttam. Elment. De fogalmam sem volt, hová.
A rosszullét elmúlni látszott, és enni is tudtam valamennyit, és egy kis jóleső narancslével a kezemben leültem a nappaliba.
Nem sokkal később jött meg Steve, és aggódva lépett mellém, kis zacskót tartva a kezében.
- Szerintem jobb lenne, ha ezt megcsinálnád - nyújtotta felém a kis táskát, amiben először fogalmam sem volt, mi van, és mire céloz.
Kivettem a dobozt a zacskóból. Hirtelen még a szívem is megállhatott egy pillanatra, amint megpillantottam, mi is lapul benne.
Terhességi teszt. . . . . . .
Bizony, lehet min agyalni. Vajon terhes e Kristen? És ha igen kitől? Hiszen nemtudjuk pontosan mi történt az utolsó pár napban az utazásuk alatt :D
Tudom gonosz vagyok, de előbb utóbb minden kiderül :)
2011. július 2., szombat
Valami más
Azok akik szoktam komizni, létszi, Lolee, Zeno és még vagytok páran, de egyenként nemtom a mail címeteket dobtok nekem egy mailt ide? : lizzyke21@gmail.com
Küldök nektek valamit akit érdekel, várom a maileket akik szoktatok írni :) pussz: Liz
Küldök nektek valamit akit érdekel, várom a maileket akik szoktatok írni :) pussz: Liz
2011. június 20., hétfő
28.fejezet
Sziasztok! Itt is az új fejezet. Sokat nem fűzök hozzá jöjjön a lényeg. Egy két dolgot azért csak röviden. Nagyon szépen köszönöm a szebbnél szebb, és hosszabb komikat. Fantasztikus látni, hogy ennyire tetszenek nektek a firkálmányaim :) Imádlak titeket, köszönöm :)
Köszi szépen Puszmó :) (L)
És még valami :) Azt hiszem a kép mindent elmond :) Tavaly a Lion and lamb love blogon ünnepeltük ezt a napot, az idén itt. Nem akármilyen nap. A kedvenc vámpírunk, Edward Cullen ma ünnepli 110.dik születésnapját :)
28.fejezet
/Kristen/
- Kris kérlek . . . . . beszéljük meg. Szeretlek, és hiányzol - súgta a mondat végét.
Ha nem tudom, vagy nem látom azokat a képeket róla, még el is hittem volna neki. Sőt, szerettem volna, ha ezek a vallomások igazak.
Haragszom is magamra, amiért én még mindig így érzek iránta, de igyekeztem a közönyösség álarcát magamra venni.
- Már nincs miről beszélnünk. Az egyetlen dolog talán mégis: a fiunk. De semmi más. Őt akkor látod, amikor akarod. De csak őt. Jobb, ha mész a barátnődhöz. Hamarosan megjön a férjem, nem akarom megvárakoztatni - mondtam neki a lehető legridegebb hangon és megszakítottam a vonalat.
Csupán ez a néhány pillanat, amíg a hangját hallottam, elég volt ahhoz, hogy ismét összetörjek.
Fogalmam sincs, hogy leszek képes tartani magam ahhoz, amit a telefonban mondtam neki.
Viszont ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy eldöntsek valamit. Ha ő így, akkor én is.
Nem tudom, képes lennék-e egyáltalán olyan lenni ilyen téren, mint ő. Végül is ki tudja, talán sosem szeretett igazán? Ha szeretett volna, képtelen lett volna ezt megtenni.
Én vagyok az ostoba, hogy elhittem egy olyan alaknak, mint ő, hogy képes megváltozni, és nem rögtön az első szembejövő nő ágyába mászni.
Végtére, mint mindennek, ennek is megvan az előnye.
Még szerencse, hogy időben jöttem rá. Vagyis a helyzethez képest. Sosem szabadott volna engednem, hogy közelebb kerüljön hozzám. Már az elején sem szabadott volna hinnem neki.
Sosem fog megváltozni. Ugyanaz a nőcsábász marad, aki annak idején engem is az ágyába cipelt.
De ebből nem eszel Robert Pattinson.
Eldöntöttem, hogy ezúttal én leszek az, aki ki fogja használni őt. Végtére ő is ezt tette velem. Most láthatja, mi lett abból a nőből, akit csak kihasznált. Egy olyan oldalamat fogja látni, amiről nem is hitte, hogy létezhet.
Sőt ezzel a gondolkodással még magam is meglepem. De nem hagyom, hogy azt higgye, csak játszhat velem. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel talán magamnak többet ártok, de ott a remény, hogy megérte ezt tennem, és minden úgy alakul, ahogy én akarom.
Az eddig történtek után tudtam, hogy Steve mellettem fog állni, bárhogy is döntök. Most ebben, a talán először még saját magam számára is őrült elgondolásban.
De ha ő így, akkor én is. Nem fogok egy olyan férfi miatt szenvedni, aki nem érdemli meg, és aki az első adandó alkalommal megcsal. A fiam sem egy ilyen apát érdemel.
Talán ez az egyetlen dolog, amiben mégis igyekszek józanul gondolkodni. Ahogy az apjának ígértem őt, láthatja. Nem fogom eltiltani tőle, ameddig nem ad okot rá. Ez is csak rajta múlik. És ezt vele is közölni fogom, ha eljön az ideje.
Abban a pillanatban kell csak igazán erősnek lennem. Minthogy megtudtam, az ilyesféle dolgok eddig Steve módszerei voltak, de most remélem, az én hasznomra is lesznek.
- Mi történt? Kris hallasz? - kérdezte Ashley.
- Igen. Minden rendben - mondtam teljes nyugodtsággal.
- Nem tetszik ez nekem. Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? - kérdezte aggódva.
- Nem - válaszoltam röviden, de persze addig faggatott, amíg el nem mondtam neki mindent, amit tenni akarok.
- Hát erről az oldaladról még nem ismertelek. De meg is értelek, és tudod, hogyha kell, bármiben számíthatsz rám - mosolygott rám Ashley ördögien.
Miután Ashleyvel sétáltunk egy jót a városban, és kezdtünk lehűlni is kicsit, hazafelé indultunk.
Ash rögtön egy forró fürdő mellett döntött, akárcsak én. Ez idő alatt volt időm összeszedni a gondolataimat, és átgondolni, hogy képes leszek-e ezt megtenni, anélkül, hogy magamnak még nagyobb fájdalmat okoznék. De ezt a kockázatot vállalni fogom - döntöttem el.
Sőt az egyik döntésem mellett az éjszaka folyamán egy másik is párosult.
Másnap reggel mocorgásra lettem figyelmes magam mellől. Fogalmam sem volt mennyit aludhattam, és elég késő is volt, amikorra sikerült álomba merülnöm.
Kissé álmosan nyitottam ki a szemem, főleg amikor egy kezet éreztem az arcomon. Először kissé ijedten kaptam a szemem arra, akinek a kezét éreztem, amit rögtön hatalmas boldogság vett át, amint megláttam kinek a keze érint meg.
- Kicsim - öleltem magamhoz a legdrágább kincsem, aki boldog mosollyal az arcán szemlélt.
Hangos, boldog kacajával jelezte, hogy ő is örül nekem. Most éreztem csak igazán boldognak és nyugodtnak magam, így hogy a karjaiban tartom a kisfiam.
Hihetetlenül hiányzott, mióta az apjával hagytam Londonban, de most végre itt van velem.
Miután Steve meghallhatta a nevetésünket, bepislogott ajtón.
- Látom, örültök egymásnak - ült le mellénk az ágyra.
- El se hiszed mennyire. Már nagyon hiányzott.
- Te is neki, bár . . . . - hagyta félbe a mondatot hirtelen a férjem.
- Mondd nyugodtan.
- Látszik rajta, hogy hiába nem volt mellette eddig, már most odáig van az apjáért is. De te vagy az, akit imád.
- Most már őt is. De ezt eszemben sincs megtagadni tőle. A fiamért bármit megteszek. És ő az apja. De csak ennyi. Hozzám már semmi köze.
- Biztos vagy ebben Kris?
- Később szeretnék beszélni veled valamiről.
- Ashley mesélt erről valamit. Jó ötlet ez Kris? Csak neked lesz rosszabb. Ha nem akarsz megbocsájtani neki, akkor miért nem felejted el? Nem félsz, hogy még többet fogsz szenvedni?
- De ha minden úgy alakul, ahogy kell, akkor megéri. Kérlek.
- Tudod, hogy képtelen vagyok nemet mondani neked - mosolygott rám, miközben kezével végigsimított az arcomon, majd felém hajolt.
Tudtam, hogy mit akar, de eszemben sem volt elhajolni.
Ajkai lágyan érintették az enyémet, egy gyengéd csókot lehelve rá. Kissé furán éreztem magam, de nem a csókja, hanem maga a helyzet miatt.
Főleg, hogy ismét Steve az, aki mellettem van, és én ismét kihasználom őt.
- Tudod, hogy nekem csak az a fontos, hogy boldogok legyetek. A többi nem érdekel Kris - mondta a szemembe nézve Steve.
- Szeretlek - mondtam neki, és tudtam, hogy tudja, hogy értem.
- Én is téged kicsim - válaszolta mosolyogva, majd Ricky és én is kaptunk egy puszit.
- Ashley készíti neki a reggelit. Addig öltözz fel te is, elvihetnénk valahová Rickyt.
- Jó, de semmi melegebb ruhát nem hoztunk neki, és . . . . .
- Emiatt ne aggódj, tudod, hogy mindenre figyelek - mondta a világ legfigyelmesebb férje.
- Tudom - mosolyogtam rá, ezúttal én voltam, aki egy csókkal jutalmaztam őt, és egy puszival a fiamat, akit Steve magával vitt a nappaliba, amíg elkészültem.
Tudom, hogy már nagyon régóta nem szerelem az, amit Steve iránt érzek. Bár ki tudja, ő talán valahol mélyen még érez valami ilyesmit irántam. Ezért sem tagadtam meg tőle ezeket a csókokat. És jól is esett. Nyugalom, és boldogság tölt el, ha mellettem van.
Miután lementem a nappaliba, Ash épphogy nem már az ajtóban állt.
- Hát te?
- Mondtam, hogy csak addig maradok, amíg Steve megjön. Ideje mennem. De amint hazajöttök, hívjatok.
- Köszönöm - öleltem meg barátnőmet.
- Én is, hogy vigyáztál rá - ölelte meg Steve is Ash.
- Bármikor - mondta Ash.
- Vigyázz magadra kisherceg - köszönt el Rickytől is, még egyszer tőlünk, majd miután megígértette, ha bármi van, hívjuk, elment.
- Akkor indulhatunk?
- Persze, csak öltöztessük fel Rickyt - mondtam.
Steve vállalta a feladatot, amit Ricky készségesen tűrt, majd egy kis hóemberként vettem a karjaimba a kis csöppségem.
Fogalmam sincs, honnan Steve szerzett neki egy kis szánkószerűséget, amibe beleültettük. Ricky nagyon élvezte. Napközben nincs olyan hideg, a nap is szépen sütött, bár nem sokat melegítve az amúgy itt mindig hideg levegőn, mégis kellemes volt.
Steve kézen fogott, Rickyt pedig a kis szánkóján húztuk mellettünk. Élvezettel szemlélte a csupa havas tájat maga körül.
Steve-vel a csodaszép kis parkba vittük, ahová egyszer engem is elvitt a férjem. Téli játékokkal, de ami a legjobban tetszett Ricyknek, az itteni állatok voltak.
Itt mindig hideg lévén a legcsodásabb állatok, azon belül kutyusok éltek. Hasonló, csak sokkal nagyobb szánkókat húzó szánhúzó kutyusok kötötték le a fiam figyelmét.
Rögtön kapálózni kezdett, hogy közelebbről megnézhesse őket. Tényleg gyönyörű állatok, annyira közel mégsem mertem vinni, őt, de a karomba vettem és kissé közelebb mentünk.
A kutyusok gazdája egy idősebb férfi volt.
- Látom a kisfiuknak nagy kedvencei lettek a kutyusok.
- Vannak még kölyökkutyáink is, ha szeretnének egyet majd a kisfiúnak.
- Nem hiszem. Elég kicsi még, és mi elég meleg helyen élünk. Nem érezné jól magát ott.
- Nem ide valósiak?
- Nem. Csak egy kis kikapcsolódás céljából jöttünk ide - válaszolta Steve.
- A kutyusok nagyon barátságokat, még az ilyen kicsikkel is. Imádják az embereket, és ahogy látom, a fiúcska is imádná őket.
- Igen, de egyelőre nem, köszönjük. Talán ha nagyobb lesz - mondtam.
Ricky túl kicsi még egy kutyushoz, bármennyire is tetszenek most neki. És a napfényes LA nem lenne jó hely egy ilyen fajta kutyusnak, hiába is gyönyörűek.
- A kicsik még játékosabbak. Azokat a kicsiket is megsimogathatja és játszhat is velük. Nagyon picik még, ha gondolják.
- Még meglátjuk, köszönjük - mondta Steve, majd Ricky nem nagy örömére, tovább mentünk. Kissé nyűgös is lett, amint eljöttünk a kutyusoktól.
- Azt hiszem, hamarosan eljön az, amikor valamilyen háziállatot akar majd magának - mosolygott Steve.
- Remélem, addig még van egy kis időnk - nevettem Steve-re, aki a karjába fogta Rickyt és a hóban sétált vele.
Ricky persze rögtön a földre pottyant, de nagyon élvezte a hideg havat. Pici golyókat gyúrt, ahogy Steve mutatta neki.
Annyira aranyosan voltak együtt. Rögtön eszembe jutott Ő. Milyen lenne, ha ő lehetne itt a fiával? Igyekeztem mégis elterelni a gondolataimat.
Már eldöntöttem, mit akarok, és ezúttal senki sem tántoríthat el. Viszont pár napig még csak a fiam és Steve lesznek a középpontban, és hogy eltöltsünk együtt pár nyugodt napot.
/Rob/
A napok pokolian lassan teltek. Mindennél jobban hiányzott Kristen és a fiam.
Ezen a vele való telefonbeszélgetésem sem sokat segített. Sejtettem, hogy nem fog meghallgatni, mégis fájt ezeket hallani tőle.
Főleg a férjére vonatkozó részt. Tudom, vagy sejtem, hogy már nincsenek olyan közelebbi viszonyban, vagyis csak remélem.
Steve elég érthetően elmondta, hogy milyen viszonyban vannak, ha bár azt is, hogy ne merjem még egyszer elszúrni, mert akkor ő az, aki Kristen mellett lesz.
Abban pedig legnagyobb bánatomra nem vagyok biztos, hogy Kristen nem fog közeledni felé, már csak azért is, hogy rajtam bosszút álljon, amiért . . . . .
Még mindig hihetetlenül hangzik kimondani is, hogy képes voltam megtenni ezt. Akármennyire próbáltam gondolni rá és visszaemlékezni, mi történt valójában, nem ment. A lényeg viszont így is elég világos. Megcsaltam őt.
Saját magam ostorozásából Tom hangja térített vissza a valóságba.
- Haver, azt hiszem, ezt látnod kell - mondta Tom, aki őrült módjára rontott rám a nappaliban néhány újsággal a kezében.
- Nem érdekel Tom.
- Még Kristen sem? - kérdezte, amire persze rögtön felkaptam a fejem.
- Mi van vele?
- Szerintem ennek nem fogsz örülni - mondta a száját húzva, majd kitéptem a kezéből az újságokat.
Rögtön belelapoztam, és Tomnak tényleg igaza volt.
Néhány kép volt benne Kristenékről. Egy kisebb cikkel is, amiből az is kiderült, Steve hová bújtatta előlem.
A képek láttán viszont minden józan gondolatom elszállt, hogy a helyét, a düh, féltékenység, és tehetetlenség vegye át.
Kristen boldognak, és gondtalannak tűnt a képeken Steve-vel és a fiunkkal. Az utolsó kép volt az, ami nálam kiverte a biztosítékot. Valahol meghitten sétáltak, amikor lefényképezték őket, nem is akárhogy. Kristen éppen megcsókolta a férjét. És nem úgy tűnt, mintha csak egy színjáték lett volna a fotósoknak. Nagyon is valódinak tűnt.
Nagyon is jól tudta Ő, hogy ezzel tiporhat teljesen a földbe. Tudta, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy látni fogom ezeket, mégis ennek ellenére is, a képek nagyon is valósak voltak.
Ez az, ami a legjobban fájt. Elnézve ezeket, lehet, hogy nemcsak én vagyok az, aki félrelépett?
Lehet, hogy ő eddig nem tette meg, csak most, miután már én megtettem. Csak azért, hogy visszavágjon? Vagy azért mert akart?
Millió kérdés kavargott a fejemben, választ persze egyikre sem találtam.
- Szerintem ne vonj le téves következtetéseket. Tudod, hogy ez hová vezet. Az csak egy csók. Biztos, hogy direkt volt a fotósoknak. Ne akarj megint hülyeséget csinálni. Ő nem csalt meg haver. Ne cseszd el még jobban. Camillel már így is jól elintézted. Szerintem csak ő is azt akarja, hogy neked rossz legyen. Csak vissza akar vágni. És ha kiderül, hogy ez így van, és te megint valami hülyeséget csinálsz, akkor tuti, hogy az életben nem kapod őt vissza tesó - mondta tovább Tom.
Igyekeztem félretenni a féltékenységemet és a dühömet és arra koncentrálni, amit Tom mond. Nem vonhatok le elhamarkodott döntéseket, mert ha egy újabb hülyeséget csinálok, akkor Tomnak igaza van, és végleg elásom magam.
Próbáltam nem állandóan magam előtt látni a képeket kettejükről. Inkább töltöttem magamnak a sör helyett valami erősebbet.
- Szerinted az segít, ha leiszod magad?
- Remélem, igen.
- Csak nehogy úgy járj, mint legutóbb - mondta Tom.
Arra sem akartam gondolni ebben a pillanatban.
- Ezért jó, hogy itt vagy. És nem megyünk sehová, és tuti nem teszek semmi hülyeséget - mondtam Tomnak, aki miután rájött, hogy jók az érveim, töltött magának és csatlakozott hozzám.
Hasonlóan telt a következő pár nap is. Annyi különbséggel, hogy ma felhívtak a stúdióból. Ha minden igaz, Steve utasítására, hogy az új filmmel kapcsolatban, holnap lesz a megbeszélés, majd elkezdjük a forgatást is.
Ezek szerint holnap vagy még ma hazajönnek.
Tom éppen Lizzyvel beszélt telefonon, mikor én is letettem, majd miután én is váltottam pár szót a nővéremmel és anyáékkal, akik persze kíváncsian voltak, hogy mi és hogyan lesz most.
Egyelőre erre a kérdésre még én magam sem tudom a választ. De erre talán már nem sokat kell várnom, hogy megtudjam. Talán csak holnapig.
Hirtelen ezernyi kérdés, ötlet és gondolat jutott eszembe, de fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, vagy tennem, ha találkozok Kristennel. Feltéve, ha ő is ott lesz.
- Nyugi haver. Minden oké lesz. A férje is azt mondta, idő kell. Remélem, tudtok beszélni.
- Én is. És végre láthatom a fiam is.
- Ez igaz. Szerintem ő is segít majd, hogy meghódítsd anyucit - kacsintott rám Tom.
- Nincs neked dolog? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem. Azt hiszem, a múltkori filmes cimboráiddal elmegyünk bulizni.
- Kellanékkal?
- Jaja. Jó fejek, nem akarsz jönni?
- Nem hiszem.
- Igaz. Inkább készülj fel a holnapra - mondta Tom, majd a szobája felé indult.
- Ja, és azt hiszem, ha be akarsz vágódni a fiad anyjánál, kissé át kellene alakítanod a házad - kiabálta Tom.
Hirtelen fogalmam sem volt, mire gondolt. Aztán eszembe jutott Ricky és rögtön tudtam. Már ezért is hálás vagyok Tomnak. Ennek is nekem kellett volna az eszembe jutnia. De még nem késő.
Holnapig még rengeteg idő van - gondoltam és rögtön felpattantam.
- Majd jövök - kiabáltam Tomnak vissza, majd a kocsimba pattantam rögtön és egy áruház felé vettem az irányt, miközben felhívtam valakit, aki most segíteni tudott nekem.
Tomnak igaza van. Tennem kell azért, hogy Kristen újra bízzon bennem, és főleg, hogy rám bízza a fiunkat, akire legutóbb nem a legjobb módon vigyáztam.
Meg kell mutatnom, hogy igenis tudok jó és felelősségteljes apja lenni a fiamnak.
Mindent meg fogok adni neki, és azt akarom, hogy boldog legyen, és tudja, hogy imádom őt. Az anyukájával együtt.
Mozgalmasan telt a nap és az éjszaka további része. Még Tom is segített valamikor hajnaltájban, miután hazaért, hogy időben kész legyek.
Igaz reggelre hullafáradtan rogytam a nappali kanapéjára, de a végeredmény mindent megért. Értük bármit - gondoltam magamban, és a szívem hevesebben kezdett dobogni, ha arra gondoltam, hogy hamarosan újra látom őket.
- Elkísérsz a stúdióba? - kérdeztem Tomot reggel.
- Hát tesó ezt a világért se hagynám ki. És Arianat is régen láttam. Bár most, hogy együtt is játszotok, majd többet találkozunk.
Kissé nyúzottan, de elindultunk a stúdió felé. Idegesen doboltam a kormányon, amíg oda nem értünk.
- Hagyd már abba haver. Minden oké lesz - próbált nyugtatni Tom, kevés sikerrel.
Amint megérkeztünk, még idegesebb lettem.
Belépve a szokásos helyiségbe mentünk, ami olyan tárgyaló vagy konferencia terem szerűség volt, ahol a megbeszéléseket tartottuk.
Steve már itt volt, és nagyjából mindenki. Csak Kristen nem.
- Azt hiszem, mindjárt kezdhetjük - mondta Steve, miután kissé kimérten köszöntünk egymásnak.
Nem akartam most számon kérni, vagy jelenetet rendezni a képek miatt. Csak túl akartam esni ezen, és beszélni Kristennel.
- Ariana? Ő késik? - kérdeztem pár perccel később, amikor még mindig nem volt itt. Végtére is ő a női főszereplő, a partnerem a filmben.
- Ő nem jön - mondta nemes egyszerűséggel Steve.
A teremben látszólag ezen senki sem lepődött meg, csak én és Tom.
- Nem ő játssza a partnered, a női főszerepet - mondta Steve, és ekkor már tényleg nem értettem semmit.
- Akkor ki? - kérdeztem talán kissé idegesen, hiszen semmit sem értettem.
- Hamarosan megérkezik. Már csak rá várunk - mondta Steve, egy furcsa mosollyal az arcán, amiből nem sok jót sejtettem.
Azt mondta, már csak rá várunk. De vajon kire? - kérdeztem magamtól és pont ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
- Itt is van - mondta Steve, majd mindannyian egyszerre fordultunk az ajtó felé.
Ahol az a személy állt, akiről álmodni sem merem volna. Képtelen voltam elhinni, hogy Ő. Hogy Ő lesz az. . . .
A kutyus akiért a kicsi Ricky odavolt :D :)(ő saját :D :)
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqbxHLFEHvd17iPO7p0xpfYCkpOBWNKasnggecelw1pOxmfUqCM6RGuLSzLNucyHo2m9nmfVJ5IRmmJuTK142JNoegGU8-RX_ufUmmHL3kAGjxVE_OJIIzSAOg-mdue9m9HhdVXxQWk-Q/s640/K%2525C3%2525A9p096.jpg
Köszi szépen Puszmó :) (L)
És még valami :) Azt hiszem a kép mindent elmond :) Tavaly a Lion and lamb love blogon ünnepeltük ezt a napot, az idén itt. Nem akármilyen nap. A kedvenc vámpírunk, Edward Cullen ma ünnepli 110.dik születésnapját :)
28.fejezet
/Kristen/
- Kris kérlek . . . . . beszéljük meg. Szeretlek, és hiányzol - súgta a mondat végét.
Ha nem tudom, vagy nem látom azokat a képeket róla, még el is hittem volna neki. Sőt, szerettem volna, ha ezek a vallomások igazak.
Haragszom is magamra, amiért én még mindig így érzek iránta, de igyekeztem a közönyösség álarcát magamra venni.
- Már nincs miről beszélnünk. Az egyetlen dolog talán mégis: a fiunk. De semmi más. Őt akkor látod, amikor akarod. De csak őt. Jobb, ha mész a barátnődhöz. Hamarosan megjön a férjem, nem akarom megvárakoztatni - mondtam neki a lehető legridegebb hangon és megszakítottam a vonalat.
Csupán ez a néhány pillanat, amíg a hangját hallottam, elég volt ahhoz, hogy ismét összetörjek.
Fogalmam sincs, hogy leszek képes tartani magam ahhoz, amit a telefonban mondtam neki.
Viszont ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy eldöntsek valamit. Ha ő így, akkor én is.
Nem tudom, képes lennék-e egyáltalán olyan lenni ilyen téren, mint ő. Végül is ki tudja, talán sosem szeretett igazán? Ha szeretett volna, képtelen lett volna ezt megtenni.
Én vagyok az ostoba, hogy elhittem egy olyan alaknak, mint ő, hogy képes megváltozni, és nem rögtön az első szembejövő nő ágyába mászni.
Végtére, mint mindennek, ennek is megvan az előnye.
Még szerencse, hogy időben jöttem rá. Vagyis a helyzethez képest. Sosem szabadott volna engednem, hogy közelebb kerüljön hozzám. Már az elején sem szabadott volna hinnem neki.
Sosem fog megváltozni. Ugyanaz a nőcsábász marad, aki annak idején engem is az ágyába cipelt.
De ebből nem eszel Robert Pattinson.
Eldöntöttem, hogy ezúttal én leszek az, aki ki fogja használni őt. Végtére ő is ezt tette velem. Most láthatja, mi lett abból a nőből, akit csak kihasznált. Egy olyan oldalamat fogja látni, amiről nem is hitte, hogy létezhet.
Sőt ezzel a gondolkodással még magam is meglepem. De nem hagyom, hogy azt higgye, csak játszhat velem. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel talán magamnak többet ártok, de ott a remény, hogy megérte ezt tennem, és minden úgy alakul, ahogy én akarom.
Az eddig történtek után tudtam, hogy Steve mellettem fog állni, bárhogy is döntök. Most ebben, a talán először még saját magam számára is őrült elgondolásban.
De ha ő így, akkor én is. Nem fogok egy olyan férfi miatt szenvedni, aki nem érdemli meg, és aki az első adandó alkalommal megcsal. A fiam sem egy ilyen apát érdemel.
Talán ez az egyetlen dolog, amiben mégis igyekszek józanul gondolkodni. Ahogy az apjának ígértem őt, láthatja. Nem fogom eltiltani tőle, ameddig nem ad okot rá. Ez is csak rajta múlik. És ezt vele is közölni fogom, ha eljön az ideje.
Abban a pillanatban kell csak igazán erősnek lennem. Minthogy megtudtam, az ilyesféle dolgok eddig Steve módszerei voltak, de most remélem, az én hasznomra is lesznek.
- Mi történt? Kris hallasz? - kérdezte Ashley.
- Igen. Minden rendben - mondtam teljes nyugodtsággal.
- Nem tetszik ez nekem. Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? - kérdezte aggódva.
- Nem - válaszoltam röviden, de persze addig faggatott, amíg el nem mondtam neki mindent, amit tenni akarok.
- Hát erről az oldaladról még nem ismertelek. De meg is értelek, és tudod, hogyha kell, bármiben számíthatsz rám - mosolygott rám Ashley ördögien.
Miután Ashleyvel sétáltunk egy jót a városban, és kezdtünk lehűlni is kicsit, hazafelé indultunk.
Ash rögtön egy forró fürdő mellett döntött, akárcsak én. Ez idő alatt volt időm összeszedni a gondolataimat, és átgondolni, hogy képes leszek-e ezt megtenni, anélkül, hogy magamnak még nagyobb fájdalmat okoznék. De ezt a kockázatot vállalni fogom - döntöttem el.
Sőt az egyik döntésem mellett az éjszaka folyamán egy másik is párosult.
Másnap reggel mocorgásra lettem figyelmes magam mellől. Fogalmam sem volt mennyit aludhattam, és elég késő is volt, amikorra sikerült álomba merülnöm.
Kissé álmosan nyitottam ki a szemem, főleg amikor egy kezet éreztem az arcomon. Először kissé ijedten kaptam a szemem arra, akinek a kezét éreztem, amit rögtön hatalmas boldogság vett át, amint megláttam kinek a keze érint meg.
- Kicsim - öleltem magamhoz a legdrágább kincsem, aki boldog mosollyal az arcán szemlélt.
Hangos, boldog kacajával jelezte, hogy ő is örül nekem. Most éreztem csak igazán boldognak és nyugodtnak magam, így hogy a karjaiban tartom a kisfiam.
Hihetetlenül hiányzott, mióta az apjával hagytam Londonban, de most végre itt van velem.
Miután Steve meghallhatta a nevetésünket, bepislogott ajtón.
- Látom, örültök egymásnak - ült le mellénk az ágyra.
- El se hiszed mennyire. Már nagyon hiányzott.
- Te is neki, bár . . . . - hagyta félbe a mondatot hirtelen a férjem.
- Mondd nyugodtan.
- Látszik rajta, hogy hiába nem volt mellette eddig, már most odáig van az apjáért is. De te vagy az, akit imád.
- Most már őt is. De ezt eszemben sincs megtagadni tőle. A fiamért bármit megteszek. És ő az apja. De csak ennyi. Hozzám már semmi köze.
- Biztos vagy ebben Kris?
- Később szeretnék beszélni veled valamiről.
- Ashley mesélt erről valamit. Jó ötlet ez Kris? Csak neked lesz rosszabb. Ha nem akarsz megbocsájtani neki, akkor miért nem felejted el? Nem félsz, hogy még többet fogsz szenvedni?
- De ha minden úgy alakul, ahogy kell, akkor megéri. Kérlek.
- Tudod, hogy képtelen vagyok nemet mondani neked - mosolygott rám, miközben kezével végigsimított az arcomon, majd felém hajolt.
Tudtam, hogy mit akar, de eszemben sem volt elhajolni.
Ajkai lágyan érintették az enyémet, egy gyengéd csókot lehelve rá. Kissé furán éreztem magam, de nem a csókja, hanem maga a helyzet miatt.
Főleg, hogy ismét Steve az, aki mellettem van, és én ismét kihasználom őt.
- Tudod, hogy nekem csak az a fontos, hogy boldogok legyetek. A többi nem érdekel Kris - mondta a szemembe nézve Steve.
- Szeretlek - mondtam neki, és tudtam, hogy tudja, hogy értem.
- Én is téged kicsim - válaszolta mosolyogva, majd Ricky és én is kaptunk egy puszit.
- Ashley készíti neki a reggelit. Addig öltözz fel te is, elvihetnénk valahová Rickyt.
- Jó, de semmi melegebb ruhát nem hoztunk neki, és . . . . .
- Emiatt ne aggódj, tudod, hogy mindenre figyelek - mondta a világ legfigyelmesebb férje.
- Tudom - mosolyogtam rá, ezúttal én voltam, aki egy csókkal jutalmaztam őt, és egy puszival a fiamat, akit Steve magával vitt a nappaliba, amíg elkészültem.
Tudom, hogy már nagyon régóta nem szerelem az, amit Steve iránt érzek. Bár ki tudja, ő talán valahol mélyen még érez valami ilyesmit irántam. Ezért sem tagadtam meg tőle ezeket a csókokat. És jól is esett. Nyugalom, és boldogság tölt el, ha mellettem van.
Miután lementem a nappaliba, Ash épphogy nem már az ajtóban állt.
- Hát te?
- Mondtam, hogy csak addig maradok, amíg Steve megjön. Ideje mennem. De amint hazajöttök, hívjatok.
- Köszönöm - öleltem meg barátnőmet.
- Én is, hogy vigyáztál rá - ölelte meg Steve is Ash.
- Bármikor - mondta Ash.
- Vigyázz magadra kisherceg - köszönt el Rickytől is, még egyszer tőlünk, majd miután megígértette, ha bármi van, hívjuk, elment.
- Akkor indulhatunk?
- Persze, csak öltöztessük fel Rickyt - mondtam.
Steve vállalta a feladatot, amit Ricky készségesen tűrt, majd egy kis hóemberként vettem a karjaimba a kis csöppségem.
Fogalmam sincs, honnan Steve szerzett neki egy kis szánkószerűséget, amibe beleültettük. Ricky nagyon élvezte. Napközben nincs olyan hideg, a nap is szépen sütött, bár nem sokat melegítve az amúgy itt mindig hideg levegőn, mégis kellemes volt.
Steve kézen fogott, Rickyt pedig a kis szánkóján húztuk mellettünk. Élvezettel szemlélte a csupa havas tájat maga körül.
Steve-vel a csodaszép kis parkba vittük, ahová egyszer engem is elvitt a férjem. Téli játékokkal, de ami a legjobban tetszett Ricyknek, az itteni állatok voltak.
Itt mindig hideg lévén a legcsodásabb állatok, azon belül kutyusok éltek. Hasonló, csak sokkal nagyobb szánkókat húzó szánhúzó kutyusok kötötték le a fiam figyelmét.
Rögtön kapálózni kezdett, hogy közelebbről megnézhesse őket. Tényleg gyönyörű állatok, annyira közel mégsem mertem vinni, őt, de a karomba vettem és kissé közelebb mentünk.
A kutyusok gazdája egy idősebb férfi volt.
- Látom a kisfiuknak nagy kedvencei lettek a kutyusok.
- Vannak még kölyökkutyáink is, ha szeretnének egyet majd a kisfiúnak.
- Nem hiszem. Elég kicsi még, és mi elég meleg helyen élünk. Nem érezné jól magát ott.
- Nem ide valósiak?
- Nem. Csak egy kis kikapcsolódás céljából jöttünk ide - válaszolta Steve.
- A kutyusok nagyon barátságokat, még az ilyen kicsikkel is. Imádják az embereket, és ahogy látom, a fiúcska is imádná őket.
- Igen, de egyelőre nem, köszönjük. Talán ha nagyobb lesz - mondtam.
Ricky túl kicsi még egy kutyushoz, bármennyire is tetszenek most neki. És a napfényes LA nem lenne jó hely egy ilyen fajta kutyusnak, hiába is gyönyörűek.
- A kicsik még játékosabbak. Azokat a kicsiket is megsimogathatja és játszhat is velük. Nagyon picik még, ha gondolják.
- Még meglátjuk, köszönjük - mondta Steve, majd Ricky nem nagy örömére, tovább mentünk. Kissé nyűgös is lett, amint eljöttünk a kutyusoktól.
- Azt hiszem, hamarosan eljön az, amikor valamilyen háziállatot akar majd magának - mosolygott Steve.
- Remélem, addig még van egy kis időnk - nevettem Steve-re, aki a karjába fogta Rickyt és a hóban sétált vele.
Ricky persze rögtön a földre pottyant, de nagyon élvezte a hideg havat. Pici golyókat gyúrt, ahogy Steve mutatta neki.
Annyira aranyosan voltak együtt. Rögtön eszembe jutott Ő. Milyen lenne, ha ő lehetne itt a fiával? Igyekeztem mégis elterelni a gondolataimat.
Már eldöntöttem, mit akarok, és ezúttal senki sem tántoríthat el. Viszont pár napig még csak a fiam és Steve lesznek a középpontban, és hogy eltöltsünk együtt pár nyugodt napot.
/Rob/
A napok pokolian lassan teltek. Mindennél jobban hiányzott Kristen és a fiam.
Ezen a vele való telefonbeszélgetésem sem sokat segített. Sejtettem, hogy nem fog meghallgatni, mégis fájt ezeket hallani tőle.
Főleg a férjére vonatkozó részt. Tudom, vagy sejtem, hogy már nincsenek olyan közelebbi viszonyban, vagyis csak remélem.
Steve elég érthetően elmondta, hogy milyen viszonyban vannak, ha bár azt is, hogy ne merjem még egyszer elszúrni, mert akkor ő az, aki Kristen mellett lesz.
Abban pedig legnagyobb bánatomra nem vagyok biztos, hogy Kristen nem fog közeledni felé, már csak azért is, hogy rajtam bosszút álljon, amiért . . . . .
Még mindig hihetetlenül hangzik kimondani is, hogy képes voltam megtenni ezt. Akármennyire próbáltam gondolni rá és visszaemlékezni, mi történt valójában, nem ment. A lényeg viszont így is elég világos. Megcsaltam őt.
Saját magam ostorozásából Tom hangja térített vissza a valóságba.
- Haver, azt hiszem, ezt látnod kell - mondta Tom, aki őrült módjára rontott rám a nappaliban néhány újsággal a kezében.
- Nem érdekel Tom.
- Még Kristen sem? - kérdezte, amire persze rögtön felkaptam a fejem.
- Mi van vele?
- Szerintem ennek nem fogsz örülni - mondta a száját húzva, majd kitéptem a kezéből az újságokat.
Rögtön belelapoztam, és Tomnak tényleg igaza volt.
Néhány kép volt benne Kristenékről. Egy kisebb cikkel is, amiből az is kiderült, Steve hová bújtatta előlem.
A képek láttán viszont minden józan gondolatom elszállt, hogy a helyét, a düh, féltékenység, és tehetetlenség vegye át.
Kristen boldognak, és gondtalannak tűnt a képeken Steve-vel és a fiunkkal. Az utolsó kép volt az, ami nálam kiverte a biztosítékot. Valahol meghitten sétáltak, amikor lefényképezték őket, nem is akárhogy. Kristen éppen megcsókolta a férjét. És nem úgy tűnt, mintha csak egy színjáték lett volna a fotósoknak. Nagyon is valódinak tűnt.
Nagyon is jól tudta Ő, hogy ezzel tiporhat teljesen a földbe. Tudta, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy látni fogom ezeket, mégis ennek ellenére is, a képek nagyon is valósak voltak.
Ez az, ami a legjobban fájt. Elnézve ezeket, lehet, hogy nemcsak én vagyok az, aki félrelépett?
Lehet, hogy ő eddig nem tette meg, csak most, miután már én megtettem. Csak azért, hogy visszavágjon? Vagy azért mert akart?
Millió kérdés kavargott a fejemben, választ persze egyikre sem találtam.
- Szerintem ne vonj le téves következtetéseket. Tudod, hogy ez hová vezet. Az csak egy csók. Biztos, hogy direkt volt a fotósoknak. Ne akarj megint hülyeséget csinálni. Ő nem csalt meg haver. Ne cseszd el még jobban. Camillel már így is jól elintézted. Szerintem csak ő is azt akarja, hogy neked rossz legyen. Csak vissza akar vágni. És ha kiderül, hogy ez így van, és te megint valami hülyeséget csinálsz, akkor tuti, hogy az életben nem kapod őt vissza tesó - mondta tovább Tom.
Igyekeztem félretenni a féltékenységemet és a dühömet és arra koncentrálni, amit Tom mond. Nem vonhatok le elhamarkodott döntéseket, mert ha egy újabb hülyeséget csinálok, akkor Tomnak igaza van, és végleg elásom magam.
Próbáltam nem állandóan magam előtt látni a képeket kettejükről. Inkább töltöttem magamnak a sör helyett valami erősebbet.
- Szerinted az segít, ha leiszod magad?
- Remélem, igen.
- Csak nehogy úgy járj, mint legutóbb - mondta Tom.
Arra sem akartam gondolni ebben a pillanatban.
- Ezért jó, hogy itt vagy. És nem megyünk sehová, és tuti nem teszek semmi hülyeséget - mondtam Tomnak, aki miután rájött, hogy jók az érveim, töltött magának és csatlakozott hozzám.
Hasonlóan telt a következő pár nap is. Annyi különbséggel, hogy ma felhívtak a stúdióból. Ha minden igaz, Steve utasítására, hogy az új filmmel kapcsolatban, holnap lesz a megbeszélés, majd elkezdjük a forgatást is.
Ezek szerint holnap vagy még ma hazajönnek.
Tom éppen Lizzyvel beszélt telefonon, mikor én is letettem, majd miután én is váltottam pár szót a nővéremmel és anyáékkal, akik persze kíváncsian voltak, hogy mi és hogyan lesz most.
Egyelőre erre a kérdésre még én magam sem tudom a választ. De erre talán már nem sokat kell várnom, hogy megtudjam. Talán csak holnapig.
Hirtelen ezernyi kérdés, ötlet és gondolat jutott eszembe, de fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, vagy tennem, ha találkozok Kristennel. Feltéve, ha ő is ott lesz.
- Nyugi haver. Minden oké lesz. A férje is azt mondta, idő kell. Remélem, tudtok beszélni.
- Én is. És végre láthatom a fiam is.
- Ez igaz. Szerintem ő is segít majd, hogy meghódítsd anyucit - kacsintott rám Tom.
- Nincs neked dolog? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem. Azt hiszem, a múltkori filmes cimboráiddal elmegyünk bulizni.
- Kellanékkal?
- Jaja. Jó fejek, nem akarsz jönni?
- Nem hiszem.
- Igaz. Inkább készülj fel a holnapra - mondta Tom, majd a szobája felé indult.
- Ja, és azt hiszem, ha be akarsz vágódni a fiad anyjánál, kissé át kellene alakítanod a házad - kiabálta Tom.
Hirtelen fogalmam sem volt, mire gondolt. Aztán eszembe jutott Ricky és rögtön tudtam. Már ezért is hálás vagyok Tomnak. Ennek is nekem kellett volna az eszembe jutnia. De még nem késő.
Holnapig még rengeteg idő van - gondoltam és rögtön felpattantam.
- Majd jövök - kiabáltam Tomnak vissza, majd a kocsimba pattantam rögtön és egy áruház felé vettem az irányt, miközben felhívtam valakit, aki most segíteni tudott nekem.
Tomnak igaza van. Tennem kell azért, hogy Kristen újra bízzon bennem, és főleg, hogy rám bízza a fiunkat, akire legutóbb nem a legjobb módon vigyáztam.
Meg kell mutatnom, hogy igenis tudok jó és felelősségteljes apja lenni a fiamnak.
Mindent meg fogok adni neki, és azt akarom, hogy boldog legyen, és tudja, hogy imádom őt. Az anyukájával együtt.
Mozgalmasan telt a nap és az éjszaka további része. Még Tom is segített valamikor hajnaltájban, miután hazaért, hogy időben kész legyek.
Igaz reggelre hullafáradtan rogytam a nappali kanapéjára, de a végeredmény mindent megért. Értük bármit - gondoltam magamban, és a szívem hevesebben kezdett dobogni, ha arra gondoltam, hogy hamarosan újra látom őket.
- Elkísérsz a stúdióba? - kérdeztem Tomot reggel.
- Hát tesó ezt a világért se hagynám ki. És Arianat is régen láttam. Bár most, hogy együtt is játszotok, majd többet találkozunk.
Kissé nyúzottan, de elindultunk a stúdió felé. Idegesen doboltam a kormányon, amíg oda nem értünk.
- Hagyd már abba haver. Minden oké lesz - próbált nyugtatni Tom, kevés sikerrel.
Amint megérkeztünk, még idegesebb lettem.
Belépve a szokásos helyiségbe mentünk, ami olyan tárgyaló vagy konferencia terem szerűség volt, ahol a megbeszéléseket tartottuk.
Steve már itt volt, és nagyjából mindenki. Csak Kristen nem.
- Azt hiszem, mindjárt kezdhetjük - mondta Steve, miután kissé kimérten köszöntünk egymásnak.
Nem akartam most számon kérni, vagy jelenetet rendezni a képek miatt. Csak túl akartam esni ezen, és beszélni Kristennel.
- Ariana? Ő késik? - kérdeztem pár perccel később, amikor még mindig nem volt itt. Végtére is ő a női főszereplő, a partnerem a filmben.
- Ő nem jön - mondta nemes egyszerűséggel Steve.
A teremben látszólag ezen senki sem lepődött meg, csak én és Tom.
- Nem ő játssza a partnered, a női főszerepet - mondta Steve, és ekkor már tényleg nem értettem semmit.
- Akkor ki? - kérdeztem talán kissé idegesen, hiszen semmit sem értettem.
- Hamarosan megérkezik. Már csak rá várunk - mondta Steve, egy furcsa mosollyal az arcán, amiből nem sok jót sejtettem.
Azt mondta, már csak rá várunk. De vajon kire? - kérdeztem magamtól és pont ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
- Itt is van - mondta Steve, majd mindannyian egyszerre fordultunk az ajtó felé.
Ahol az a személy állt, akiről álmodni sem merem volna. Képtelen voltam elhinni, hogy Ő. Hogy Ő lesz az. . . .
A kutyus akiért a kicsi Ricky odavolt :D :)(ő saját :D :)
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqbxHLFEHvd17iPO7p0xpfYCkpOBWNKasnggecelw1pOxmfUqCM6RGuLSzLNucyHo2m9nmfVJ5IRmmJuTK142JNoegGU8-RX_ufUmmHL3kAGjxVE_OJIIzSAOg-mdue9m9HhdVXxQWk-Q/s640/K%2525C3%2525A9p096.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)