Ha van kedvetek, igaz még csak most indult nézzetek be, folyamatosan kerülnek fel a dolgok :)
A fejlécet köszönöm itt is Szaszámnak! ♥
2011. április 25., hétfő
Nézz be :)
Sziasztok!
Ha van kedvetek, igaz még csak most indult nézzetek be, folyamatosan kerülnek fel a dolgok :)
Ha van kedvetek, igaz még csak most indult nézzetek be, folyamatosan kerülnek fel a dolgok :)
2011. április 18., hétfő
OMG!!!!!!!
Bocsi, ezt muszály :DDD
Tegnap volt a WFE premierje New yorkban és íme a képek.
Nem akármilyenek, hanem újabb bizonyíték arra hogy RS létezik, íme:
A többi kép:
http://lion-lamb.livejournal.com/7830446.html#cutid1
A premier képei:
http://lion-lamb.livejournal.com/7829934.html#cutid1
VIDEO:
http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE
Tegnap volt a WFE premierje New yorkban és íme a képek.
Nem akármilyenek, hanem újabb bizonyíték arra hogy RS létezik, íme:
A többi kép:
http://lion-lamb.livejournal.com/7830446.html#cutid1
A premier képei:
http://lion-lamb.livejournal.com/7829934.html#cutid1
VIDEO:
http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE
2011. április 14., csütörtök
24.fejezet
Sziasztok!Oké nagyjából javítva, ha Puszmó küldi kicserélem majd. A hegyi beszédet inkább a végére írom, majd lessétek meg ha lehet, jó olvasást, pussz: Liz
24.fejezet
/Kristen/
Vacsora után Tom és Vic úgy döntöttem elmennek a klubba, de Rob és én inkább csak egy kis kettesben töltött időre vágytunk.
Claire és Richard ismét elvitték tőlünk Rickyt, akit a múltkori szobájában és kiságyába fektették le. Persze csak vacsora és fürdés után.
Amíg én elmentem egy kicsit beszélgetni Clairel addig Rob sem tétlenkedett. Mire visszaértem elég nagy meglepetésben volt részem.
Ő addig a földszinti fürdőben fürdette a fiam. Az ajtó nyitott résén keresztül csodáltam őket.
Ez ugyanis annak számított. Miközben egyre jobban gyötört a bűntudat, amiatt, hogy eltitkolom előle, hogy Ricky az ő fia.
Ricky édesen pancsolt a kádban ezzel teljesen vízbe borítva Robot, miközben mindketten hangosan nevettek.
- Ez nem volt szép kis pajtás - mondta neki Rob, majd Ricky hangosabbnál hangosabb kacajokkal kezdett el ismét pancsolni.
- Ha nem is vér szerint, de irigylem Stevet mert a papád lehet, és övé a mami is - váltott hirtelen szomorúbb témára Rob.
- Bármit megadnék, hogy ha az én fiam lehetnél, Kristen pedig az én feleségem - vallotta be Rob a fiamnak hangjában nem kevés szomorúsággal.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer valaha ezt hallom tőle. Igaz rengeteget változott az utóbbi időben. A macsó Robból, és szerelmes és tökéletes férfi lett, aki szó szerint minden nő álma.
És nemcsak engem hanem a fiamat, a fiunkat is imádja.
Most így elnézve őket éreztem csak magam igazán gonosznak, amiért eddig nem mondtam el neki az igazat. Bár az elején egyáltalán nem is akartam, de azóta sok minden megváltozott.. Főleg Rob.
Őket elnézve döntöttel el, hogy amint lehetőségem lesz elmondom neki az igazad. Még most, amíg itt vagyunk. Ez a legjobb pillanat. Mégis rettegek is ettől.
Hiszen egész idáig eltitkoltam előle, hogy van egy fia. Akit jó ideje ismer és szeret. Valamiért úgy érzem, ha ezt megtudja minden megváltozik köztünk, és nem, hogy szeretni nem fog, inkább gyűlölni. És ez az amitől rettegek. Most a fiam után őt szeretem mindennél jobban, és képtelen lennék elviselni ha megutálna.
Pedig valamiért úgy érzem ez a sors vár rám. Mégsem tudok tenni ellene. Muszáj elmondanom neki. Még ha ez azzal is jár, hogy örökre meggyűlöl.
Minnél hamarabb annál jobb. Így is túl sokáig húztam.
- Mi a baj? - zökkentett ki a gondolataimból Rob hangja.
Annyira elmerültem magamban, hogy észre sem vettem, hogy Rob kiszúrta, hogy itt vagyok.
- Semmi - próbáltam elhitetni vele, de persze nem jött be.
- Biztos? Elmondhatod, bármi is az, nagyon elszomorodtál.
- Tényleg semmi, csak elmerengtem. De ti édesek vagytok - próbáltam elterelni a témát magamról.
- Hát azt hiszem én is megfürödtem - mutatott végig a csurom vizes ruháján Rob.
- Ti vagytok a legfontosabbak nekem - mondtam miközben közelebb léptem hozzájuk.
Rob ekkor már törölközőbe csavarva vette a karjaiba Rickyt.
- Ahogy ti is nekem. Ő is - pillantott a fiára.
- Tudom - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Ha valami baj lenne elmondanád ugye? - kérdezte Rob.
- Persze. De semmi baj - vettem magamra egy mosolyt, és szerencsére Rob sem erőltette tovább a dolgot, amíg össze nem gyűjtöm minden bátorságom, hogy mindent elmondjak neki.
Még most, hogy Londonban vagyunk.
Sőt, ha Robot elveszítem akkor Clairék bizalmát is. Hiszen előlük is eltitkoltam, hogy van egy unokájuk, akiről még ha nem is tudnak mégis imádják őt.
Épp léptünk ki a fürdőből mikor elkapott minket Vic, aki csak Rickyt orozta el tőlünk.
- Rátok is férne egy rendes zuhany ahogy látom - nézett végig Vic a teljesen elázott öccsén.
- Kösz Vic - mondta Rob, majd egy puszit adott Rickynek, és magával húzott vissza a fürdőbe.
Amint bezárult az ajtó mögöttünk a karjaiban találtam magam ahogy szenvedélyen tapad ajkaimra. Megmosolyogtam a heves reakcióját, majd hasonló szenvedéllyel kezdtem viszonozni mámorító csókját.
Karjaim a nyaka köré fontam, miközben egymás ajkait ízleltük. Levegőnk fogytával Rob elszakadt tőlem és a nyakamra hintette forró csókjait, amivel teljesen, még az eddiginél is jobban feltüzelt.
Ki akartam élvezni minden percét a pillanatnak, mielőtt lehet, hogy elveszítem őt. Igaz, ebben a pillanatban nem akartam erre gondolni, így félretettem a borús gondolatokat későbbre, és csak a kettőnket körülvevő szenvedélyre koncentráltam.
Szinte téptük a ruhát egymásról, hogy minnél előbb érezhessük a másikat.
Meglepett Rob szenvedélye, ugyanakkor nagyon is tetszett. Imádtam amikor ilyen vad, és szenvedélyes, ugyanakkor mégis gyengéd. Minden mozdulatából és tettéből sugárzott felém a szerelme, a vágy és még megannyi érzés amit irántam érez, és amit én is érzek.
Az utolsó ruhadarabok, ez esetben a alsóneműk már szinte leszakítva kerültek le rólunk, majd szerelmem elszakadt tőlem, amíg megfelelő hőfokra állította a zuhanyt.
A testünk szinte lángokban áll, várva a beteljesülést, ezért most a hideg víznek is örültem volna.
Beléptünk, és ismét a karjaiba simulhattam, ezúttal viszont már a meztelen testéhez. Elborított minket a víz, eláztatta kócos haját amit imádok. Beletúrtam, majd magamhoz rántottam egy csókra.
Nyelve átcsusszant a számba, és mámorító táncot lejtett az enyémmel.
Karjai a derekam ölelték, majd kissé feljebb kalandoztak. Amint kezébe vette a melleim és megszorított belenyögtem a csókunkba. Édes simogatásaitól teljesen felpezsdültem.
Karjaim lefejtettem a nyakáról, közben ajkaitól is elszakadva nyakánál elkezdtem csókolni.
Langyos volt a víz, mégis ahogy a mellkasánál lefelé haladva csókoltam végig a bőrét éreztem megremegni. Tudtam, hogy nem a hidegtől.
Kezdetekkor mikor annyi idő, és az az éjszaka után újra találkoztunk, még nem is sejtettem, hogy teljesen rabul fog ejteni. A szívem, az eszem, minden gondolatom.
A hasánál jártam nyelvemmel, míg kezeim a combját simogatták. Elkapta a kezem és felnéztem rá.
- Az őrületbe akarsz kergetni igaz?
- Igen, ez a tervem - mosolyogtam rá kissé ördögien, majd folytattam amit elkezdtem.
Csupán néhány érintés elég volt, hogy vágya életre kelljen. Amint az ujjaim férfiassága köré fontam, hangosan felnyögött és a zuhanyzó falának dőlt.
Először így az ujjaimmal mozogtam rajta, majd ezután akartam még jobban kínozni őt. Nyelvem húztam végig fel - le rajta, ekkor éreztem, hogy kezd elszakadni a cérna nála.
Megismételtem a mozdulatot párszor, majd élvezetének nedveit a számban éreztem miközben egy morgáshoz hasonló hangot is hallottam tőle.
A következő pillanatban éreztem, hogy felránt magához. Egy észveszejtő csókkal köszönte meg az előbbieket, majd ezúttal ő szándékozott végrehajtani rajtam édes kínzását.
A falnak döntött és az én módszeremet követve ajkaimtól elszakadva, a nyakamon át csókolta végig a testem.
Melleimnél kissé elidőzött, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtam fel belőlem. Végig csókolta a hasam, hogy végül a lábam között érjen célt. Először csak kívülről érintett, majd belém fúrta egy ujját.
A mámor ami ekkor elöntött leírhatatlan volt. Soha nem éltem még át ilyen érzéseket mint mikor Robbal szeretkezem. Mintha minket egymásnak teremtettek volna.
Ujjai majdnem az első orgazmusig sodortak, mikor hirtelen ujjait nyelve váltotta fel. Ekkor nem tudtam visszafogni a sikolyom, és csak reméltem a zuhany hangja elnyomja.
A vállát karmoltam miközben tovább kínzott. Kisvártatva még néhány nyelvcsapás után lecsapott rám a gyönyör és szinte remegve csúsztam a karjaiba.
Ezúttal én vontam magamhoz egy csókra, ajkain a saját ízem érezve.
Miközben egymás ajkait faltuk, Rob a fenekem alá nyúlt és megemelt, miközben továbbra is a falnak dőltem.
Éreztem lüktető vágyát, ahogy nőiességemhez ér. Semmire se vágytam, csak, hogy végre magamban érezzem. Rob szemébe néztem, és hasonló vágyat tükrözött az ő tekintete is.
- Szeretlek - súgta a nyakamba, majd belém hatolt.
Egyszerre nyögtünk fel a bennünket elöntő érzésektől. Egy pillanatra, egyikük sem mozdult, csak kiéveztünk a mámort amit összeforrt testünk okozott.
- Én is szeretlek - válaszoltam előbbi vallomására, majd megmozdítottam a csípőm.
Először lassan mozgott bennem, majd egyre gyorsabban. A vállába kapaszkodva mozogtam rajta, míg egyre gyorsabban igyekeztünk a csúcs felé.
Közben forróbbnál forróbb csókokat váltva,egymást simogatva.
Robbal együtt repültünk a mennyek felé, és még soha ilyen boldognak nem éreztem magam.
A szemébe nézve ugyanezt a boldogságot olvashattam ki.
Kisvártatva néhány lökéssel később majdnem egyszerre csapott le ránk a gyönyör, egy hangos sóhajt hallatva tőlem, Robtól pedig ismét egy morgással egybekötött sóhajt.
A vállára borultam, persze csak egy szerelmes csók után, hogy levegőt is tudjak venni, de ezzel ő is hasonlóképp volt.
Még mindig bennem volt, mikor szorosan magához ölelve lépett ki velem a kabinból és fektetett le a fürdő padlóján heverő puha szőnyegre, és ruháinkra.
Fölém borult, még egyesült testünk továbbra is összeforrt. Ismét tettre késznek éreztem őt bennem, majd kínzóan lassan kezdett mozogni, miközben nyelve mellbimbómat kényeztette.
Újabb és újabb orgazmusig juttattuk el a másikat, jóformán egész éjjel a fürdőben szerettünk egymást, minden létező módon, kifejezve egymás iránt érzett vágyunkat és szerelmünket.
Majd egy tényleges zuhanyzás után jutottunk el kielégültem az ágyig, ahol egymás karjaiban ért minket az álom. . . . .
Csupán néhány napig terveztük maradni mielőtt visszatérünk a valóságba ebből a csodás álomból amit Robbal élek át.
És ez a néhány nap lassan letelik.
Nem túlzok ha azt mondom ez idő alatt egyetlen pillanatra sem eresztettül egymást. Nem különben Tom és Vic.
Jó volt őket is olyan boldognak látni, mint amilyenek mi is voltunk. Vagy legalábbis legtöbbször.
Az itt tartózkodásunk végével együtt valami másnak is közeledett az ideje.
Az igazságban. Még itt vagyunk, addig szeretném elmondani Robnak az igazat, amihez nem kis erőt kell gyűjtenem.
Minden nap ezt próbáltam kevés sikerrel. Azonban nem halasztgathatom tovább.
Ez volt csupán ami elrontotta a boldogságot. A tudat, hogy ezzel, hogy Rob megtudja van egy fia én elveszíthetem. Esélyt sem látok, bármennyire is szeret, hogy ezek után, hogy ennyi időn át eltitkoltam ezt tőle, ne utáljon meg.
Mégis reménykedtem benne.
Tom is ezzel próbált nyugtatni, mikor volt pár percünk négyszemközt beszélni. Ő is csak gratulált a döntésemhez, hogy végre minden elmondok Robnak.
Ő azt mondja, eleinte biztos nem lesz boldog, de mivel szeret, engem és a fiunk is minden rendben lesz. Na de én nem vagyok ilyen biztos ebben. Mégis igyekszem pozitívan gondolni erre, és remélni a legjobbakat.
Egyik este azonban nem kis meglepetésben volt részünk. Persze mint mindig mikor Rob itthon van, nem maradhat el, hogy Nina megjelenjen.
Ez most is így volt. Hatalmas erő kellett, hogy ne essek neki, amikor Rob nyakába borult, de szerencsére Rob eltolta magától, és figyelmeztette, hogy mihez tartsa magát, mivel itt vagyok vele, neki.
Meglepetésemre tartotta is magát ehhez, és mondván, hogy ő csak Rob barátja akar lenni, mert felfogta, hogy együtt vagyunk, és ezzel nem szállhat versenybe.
Nem igazán hittem neki, Robbal ellentétben, de nem rendeztem cirkuszt. Szerencsére nem is adott okot rá, így egy egész nyugis este volt, ahhoz képest, hogy ő is jelen volt, és Rob nem egyszer adta a tudtára, többnyire tetteivel, hogy engem szeret.
Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. Robbal és a fiammal. És Rob családjával.A lányok, és Clairék is imádják Rickyt. Robról nem is beszélve.
Minden nap beszéltem Steveel, és persze minden alkalommal hazudtam is neki. Ő úgy tudja Los Angelesben vagyok. Képtelen voltam megmondani neki az igazat.
És mit is mondtam volna neki?
Hogy egy másik férfival vagyok Londonban és a fiammal? Ez eléggé kegyetlen lett volna, ezért a hazugság maradt.
De tudom, hogy miután Rob megtudja az igazat, Steveel és vár egy beszélgetés rám. Itt az ideje mindent elmondani neki, nem érdemli meg, hogy folyton hazudjak, és esélyt kell adnom neki is, hogy találjon valakit akivel tényleg boldog, és aki tényleg szereti őt.
Robnak még nem említettem ezt, mert eddig azt mondtam, legalább a forgatásokat várjuk meg, de ha Rob most megtudja az igazat, előbb utóbb Steve is megtudja. Így semmi értelme várni. Így is elég titok van az életemben, ideje mindennek kiderülnie.
Nem is számítottam rá, ezeket gondolván, hogy engem is mekkora meglepetések fognak érni.
Mert nekem ez a valaki Rob.
De kérdés, hogy Rob majd ezek után is akarni fog e?
Erre egyenlőre nemtudtam a választ.
Az utolsó előtti estét egy közös vacsorával töltöttük, ahová Rob barátai Sam és Marcus is átjöttek. Persze nem hiányozhatott Tom, akinek Lizzy hiányzott, és persze Nina.
Nem repestem a hírtől, de beletörődtem.
Rob Rickyt tartotta az ölében, miközben a szabad kezével az enyémet fogta miközben mindenféléről beszélgettünk. Ekkor történt az amire nem számítottam.
- Látom, nagyon jól kijössz a kicsivel Rob - nézett Nina Robra és a fiamra.
- Nem is csodálom - tette hozzá Nina.
- Mit? - kérdezett vissza Rob.
Rögtön összenéztem Tommal, és rossz érzéseim támadtam ami ezt a beszélgetést illeti. De ő nem tudja, nem tudhatja - mondogattam magamban, és csak reméltem, hogy nem igazolódik be a sejtésem.
Mint utóbb kiderül hiába reménykedtem.
- Hogy ilyen jól kijöttök a fiúval - mondta Nina.
Ekkor kezdett elönteni a pánik, és a legrosszabb félelmeim kezdek valóra válni.
- Miért mondod ezt? - kérdezte Claire.
- Ezt inkább a szerelmedtől kérdezd. Hogy miért is szeretted meg ennyire a fiát - pillantott rám Nina.
Ekkor jöttem rá. Fogalmam sincs honnan, de tudja. És most készül ezzel tönkretenni engem.
- Mi folyik itt? Nina miről beszél? - kérdezte Rob, és a többiek is érdeklődve várták a válaszomat. Kivéve Tomot, aki szintén olyan ledöbbenten és riadtan nézett mint én.
- Nem mondod el neki Kristen? Joga van tudni.
- Mit kellene tudnom? Ez miatt voltál ilyen fura mostanában? Mit titkolsz előlem? - kérdezte Rob.
- Kértem, hogy bármi történt mond el. Együtt megtudjuk oldani.
- Rob én . . . . .
- Mond csak el Robnak ki a fiad apja - pillantott rám ördögi vigyorral az arcán Nina.
Tudtam, én hogy mindenez csak álca. Hogy mindent elkövet, hogy összeugrasszon minket, és még sikerül is neki.
Nem így akartam, és mégis mi lett belőle. Biztos vagyok benne, érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ezt sosem mondtad el, de miért fontos most ez? - kérdezte Rob.
- Ideje megtudnod mit titkol előled hosszú ideje a szerelmed. Hogy mi közöd ehhez a gyerekhez - folytatta Nina.
- Hagy abba. Ehhez semmi közöd - rivallt rá Tom, Claireék pedig nemtudták mi is lesz ennek a vége.
- Dehogy is nincs. Rob a barátom, és joga van megtudni, hogy a nő akit annyira imád eltitkolja előle, hogy van egy fia - mondta ki Nina a bűnöm, ezzel teljesen ledöbbentve mindenkit.
Engem pedig a pokolra juttatva ezzel.
Mindennek vége. Kiderült az igazság - visszahangzott a fejemben.
Tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz, de én akartam a megfelelő időben elmondani. Nem így.
- Mi? Miket beszélsz? - kérdezte Rob Ninától, majd rám pillantott.
Haragot, csalódottságot és kérdések sokasága suhanhatott át Rob fejében, és ezek az arcán is tükröződtek.
Nem különben a családjáén, mikor elkezdtél felfogni mit is mondott Nina.
- Már, hogy lehetnék én az . . . . . - kezdett bele Rob, majd hirtelen elhallgatott.
Mintha a fejébe láttam volna tudtam, hogy rájön mindenre. Eszébe jut az az éjszaka. És hogy visszaszámol, hogy lehetséges e ez.
- Istenem . . . . . . - nyögte ki szinte fájdalmasan, majd már cseppet sem boldogan, inkább lassan megvetően pillantott rám.
Hát ennyi volt. A boldogság. Mindennek vége. És minden rossz érzésem valóra válni látszik. Rob gyűlölni fog. . . . . .
/Steve/
Itthon töltöttem ezt a pár napot mielőtt visszatérek Los Anglesbe. Minden nap beszéltem Krissel. Aki persze továbbra sem árulta el, hogy hol van.
Elméletileg Los Angelesben, az otthonunkban. De már az elejétől fogva tudom, hogy miután én eljöttem a szigetről szinte rögtön Utána utazott.
Ráadásul, nem is tudom mi történt velük pontosan, csak annyit, hogy először tényleg hazament, majd megjelent Tom, aki mintha rábeszélni akarta volna a dologra hogy utána utazzon. Ha tényleg így történt akkor sikerült neki, mert hozzá ment.
Kris Robbal és a fiukkal van Londonban.
Nem mondom, hogy meglepett. Számítottam erre ha rosszul is esett.
És valamiért mégis rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
Jól ismerem Kristent, és tudom, hogy már nem lesz képes sokéig titkolni Rob elöl, hogy az fia Ricky. És előlem sem. Hiába nem is sejti, hogy már mindent tudok.
Lehet, hogy utálni fog a tetteimért, és hogy hazudok neki, de mentségemre szóljon, hogy csak nekik akartam jót, azzal, hogy megbizonyosodom ha elengedtem őket jó kezekben lesz a fiával együtt.
Nagyon szeretem mindkettőjüket, de ők már hozzá tartoznak. És mint ahogy nekik megvannak a maguk titkai egymás és mások elől, úgy nekem is. Amiket előbb utóbb nekem is be kell vallanom.
Erre most még nem terveztem sort keríteni. Mindent a maga idejében. Egyenlőre meg kell várnom, hogy alakul a Londoni útjuk, és hogyan tovább. . . . .
Gondolataimból kopogás zaja hozott vissza.
- Cahty a szobájában vár téged - hallottam egy hangot az ajtó felől.
- Megyek - válaszoltam, majd egyenlőre félretéve ezeket a gondolatokat indultam el Cathyhez. . . . .
Na egy kis hozzáfűznivaló:
A frissekről. Írtam párszor, hogy mi a helyzet, de még egyszer leírom. Egész nap dolgozok, kb 5 órát vagyok itthon amit alvással töltök meg egy két órát amit nemtudok mindig írással tölteni. Akármennyire is szeretném, nem tudok egész nap a gép előtt ülni és írni.
Nem fogok bezárni meg semmi ilyesmi, csak annyi, hogy akkor lesz friss amikor tudom hozni.
Szóval kérek mindenkit mellőzzük ezt a sok, mikor lesz friss? hozod már? lesz ma? megközelítőleg kiírom mindig kb mikor, és ha lesz majd látni fogjátok, én se tudom előre mikor lesz időm és erőm írni.
Bocs a kiakadásért, de már fáradt vagyok.
Ha lesz hozom és fent lesz, egyenlőre nemtudom mikor mert most káosz van nálam. De amikor tudok hozok, hol ide hol a többi blogra.
Nagyjából ennyi lenne, nem akarok megbántani senkit, ezek a tények, friss lesz ha tudom hozni.
24.fejezet
/Kristen/
Vacsora után Tom és Vic úgy döntöttem elmennek a klubba, de Rob és én inkább csak egy kis kettesben töltött időre vágytunk.
Claire és Richard ismét elvitték tőlünk Rickyt, akit a múltkori szobájában és kiságyába fektették le. Persze csak vacsora és fürdés után.
Amíg én elmentem egy kicsit beszélgetni Clairel addig Rob sem tétlenkedett. Mire visszaértem elég nagy meglepetésben volt részem.
Ő addig a földszinti fürdőben fürdette a fiam. Az ajtó nyitott résén keresztül csodáltam őket.
Ez ugyanis annak számított. Miközben egyre jobban gyötört a bűntudat, amiatt, hogy eltitkolom előle, hogy Ricky az ő fia.
Ricky édesen pancsolt a kádban ezzel teljesen vízbe borítva Robot, miközben mindketten hangosan nevettek.
- Ez nem volt szép kis pajtás - mondta neki Rob, majd Ricky hangosabbnál hangosabb kacajokkal kezdett el ismét pancsolni.
- Ha nem is vér szerint, de irigylem Stevet mert a papád lehet, és övé a mami is - váltott hirtelen szomorúbb témára Rob.
- Bármit megadnék, hogy ha az én fiam lehetnél, Kristen pedig az én feleségem - vallotta be Rob a fiamnak hangjában nem kevés szomorúsággal.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer valaha ezt hallom tőle. Igaz rengeteget változott az utóbbi időben. A macsó Robból, és szerelmes és tökéletes férfi lett, aki szó szerint minden nő álma.
És nemcsak engem hanem a fiamat, a fiunkat is imádja.
Most így elnézve őket éreztem csak magam igazán gonosznak, amiért eddig nem mondtam el neki az igazat. Bár az elején egyáltalán nem is akartam, de azóta sok minden megváltozott.. Főleg Rob.
Őket elnézve döntöttel el, hogy amint lehetőségem lesz elmondom neki az igazad. Még most, amíg itt vagyunk. Ez a legjobb pillanat. Mégis rettegek is ettől.
Hiszen egész idáig eltitkoltam előle, hogy van egy fia. Akit jó ideje ismer és szeret. Valamiért úgy érzem, ha ezt megtudja minden megváltozik köztünk, és nem, hogy szeretni nem fog, inkább gyűlölni. És ez az amitől rettegek. Most a fiam után őt szeretem mindennél jobban, és képtelen lennék elviselni ha megutálna.
Pedig valamiért úgy érzem ez a sors vár rám. Mégsem tudok tenni ellene. Muszáj elmondanom neki. Még ha ez azzal is jár, hogy örökre meggyűlöl.
Minnél hamarabb annál jobb. Így is túl sokáig húztam.
- Mi a baj? - zökkentett ki a gondolataimból Rob hangja.
Annyira elmerültem magamban, hogy észre sem vettem, hogy Rob kiszúrta, hogy itt vagyok.
- Semmi - próbáltam elhitetni vele, de persze nem jött be.
- Biztos? Elmondhatod, bármi is az, nagyon elszomorodtál.
- Tényleg semmi, csak elmerengtem. De ti édesek vagytok - próbáltam elterelni a témát magamról.
- Hát azt hiszem én is megfürödtem - mutatott végig a csurom vizes ruháján Rob.
- Ti vagytok a legfontosabbak nekem - mondtam miközben közelebb léptem hozzájuk.
Rob ekkor már törölközőbe csavarva vette a karjaiba Rickyt.
- Ahogy ti is nekem. Ő is - pillantott a fiára.
- Tudom - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
- Ha valami baj lenne elmondanád ugye? - kérdezte Rob.
- Persze. De semmi baj - vettem magamra egy mosolyt, és szerencsére Rob sem erőltette tovább a dolgot, amíg össze nem gyűjtöm minden bátorságom, hogy mindent elmondjak neki.
Még most, hogy Londonban vagyunk.
Sőt, ha Robot elveszítem akkor Clairék bizalmát is. Hiszen előlük is eltitkoltam, hogy van egy unokájuk, akiről még ha nem is tudnak mégis imádják őt.
Épp léptünk ki a fürdőből mikor elkapott minket Vic, aki csak Rickyt orozta el tőlünk.
- Rátok is férne egy rendes zuhany ahogy látom - nézett végig Vic a teljesen elázott öccsén.
- Kösz Vic - mondta Rob, majd egy puszit adott Rickynek, és magával húzott vissza a fürdőbe.
Amint bezárult az ajtó mögöttünk a karjaiban találtam magam ahogy szenvedélyen tapad ajkaimra. Megmosolyogtam a heves reakcióját, majd hasonló szenvedéllyel kezdtem viszonozni mámorító csókját.
Karjaim a nyaka köré fontam, miközben egymás ajkait ízleltük. Levegőnk fogytával Rob elszakadt tőlem és a nyakamra hintette forró csókjait, amivel teljesen, még az eddiginél is jobban feltüzelt.
Ki akartam élvezni minden percét a pillanatnak, mielőtt lehet, hogy elveszítem őt. Igaz, ebben a pillanatban nem akartam erre gondolni, így félretettem a borús gondolatokat későbbre, és csak a kettőnket körülvevő szenvedélyre koncentráltam.
Szinte téptük a ruhát egymásról, hogy minnél előbb érezhessük a másikat.
Meglepett Rob szenvedélye, ugyanakkor nagyon is tetszett. Imádtam amikor ilyen vad, és szenvedélyes, ugyanakkor mégis gyengéd. Minden mozdulatából és tettéből sugárzott felém a szerelme, a vágy és még megannyi érzés amit irántam érez, és amit én is érzek.
Az utolsó ruhadarabok, ez esetben a alsóneműk már szinte leszakítva kerültek le rólunk, majd szerelmem elszakadt tőlem, amíg megfelelő hőfokra állította a zuhanyt.
A testünk szinte lángokban áll, várva a beteljesülést, ezért most a hideg víznek is örültem volna.
Beléptünk, és ismét a karjaiba simulhattam, ezúttal viszont már a meztelen testéhez. Elborított minket a víz, eláztatta kócos haját amit imádok. Beletúrtam, majd magamhoz rántottam egy csókra.
Nyelve átcsusszant a számba, és mámorító táncot lejtett az enyémmel.
Karjai a derekam ölelték, majd kissé feljebb kalandoztak. Amint kezébe vette a melleim és megszorított belenyögtem a csókunkba. Édes simogatásaitól teljesen felpezsdültem.
Karjaim lefejtettem a nyakáról, közben ajkaitól is elszakadva nyakánál elkezdtem csókolni.
Langyos volt a víz, mégis ahogy a mellkasánál lefelé haladva csókoltam végig a bőrét éreztem megremegni. Tudtam, hogy nem a hidegtől.
Kezdetekkor mikor annyi idő, és az az éjszaka után újra találkoztunk, még nem is sejtettem, hogy teljesen rabul fog ejteni. A szívem, az eszem, minden gondolatom.
A hasánál jártam nyelvemmel, míg kezeim a combját simogatták. Elkapta a kezem és felnéztem rá.
- Az őrületbe akarsz kergetni igaz?
- Igen, ez a tervem - mosolyogtam rá kissé ördögien, majd folytattam amit elkezdtem.
Csupán néhány érintés elég volt, hogy vágya életre kelljen. Amint az ujjaim férfiassága köré fontam, hangosan felnyögött és a zuhanyzó falának dőlt.
Először így az ujjaimmal mozogtam rajta, majd ezután akartam még jobban kínozni őt. Nyelvem húztam végig fel - le rajta, ekkor éreztem, hogy kezd elszakadni a cérna nála.
Megismételtem a mozdulatot párszor, majd élvezetének nedveit a számban éreztem miközben egy morgáshoz hasonló hangot is hallottam tőle.
A következő pillanatban éreztem, hogy felránt magához. Egy észveszejtő csókkal köszönte meg az előbbieket, majd ezúttal ő szándékozott végrehajtani rajtam édes kínzását.
A falnak döntött és az én módszeremet követve ajkaimtól elszakadva, a nyakamon át csókolta végig a testem.
Melleimnél kissé elidőzött, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtam fel belőlem. Végig csókolta a hasam, hogy végül a lábam között érjen célt. Először csak kívülről érintett, majd belém fúrta egy ujját.
A mámor ami ekkor elöntött leírhatatlan volt. Soha nem éltem még át ilyen érzéseket mint mikor Robbal szeretkezem. Mintha minket egymásnak teremtettek volna.
Ujjai majdnem az első orgazmusig sodortak, mikor hirtelen ujjait nyelve váltotta fel. Ekkor nem tudtam visszafogni a sikolyom, és csak reméltem a zuhany hangja elnyomja.
A vállát karmoltam miközben tovább kínzott. Kisvártatva még néhány nyelvcsapás után lecsapott rám a gyönyör és szinte remegve csúsztam a karjaiba.
Ezúttal én vontam magamhoz egy csókra, ajkain a saját ízem érezve.
Miközben egymás ajkait faltuk, Rob a fenekem alá nyúlt és megemelt, miközben továbbra is a falnak dőltem.
Éreztem lüktető vágyát, ahogy nőiességemhez ér. Semmire se vágytam, csak, hogy végre magamban érezzem. Rob szemébe néztem, és hasonló vágyat tükrözött az ő tekintete is.
- Szeretlek - súgta a nyakamba, majd belém hatolt.
Egyszerre nyögtünk fel a bennünket elöntő érzésektől. Egy pillanatra, egyikük sem mozdult, csak kiéveztünk a mámort amit összeforrt testünk okozott.
- Én is szeretlek - válaszoltam előbbi vallomására, majd megmozdítottam a csípőm.
Először lassan mozgott bennem, majd egyre gyorsabban. A vállába kapaszkodva mozogtam rajta, míg egyre gyorsabban igyekeztünk a csúcs felé.
Közben forróbbnál forróbb csókokat váltva,egymást simogatva.
Robbal együtt repültünk a mennyek felé, és még soha ilyen boldognak nem éreztem magam.
A szemébe nézve ugyanezt a boldogságot olvashattam ki.
Kisvártatva néhány lökéssel később majdnem egyszerre csapott le ránk a gyönyör, egy hangos sóhajt hallatva tőlem, Robtól pedig ismét egy morgással egybekötött sóhajt.
A vállára borultam, persze csak egy szerelmes csók után, hogy levegőt is tudjak venni, de ezzel ő is hasonlóképp volt.
Még mindig bennem volt, mikor szorosan magához ölelve lépett ki velem a kabinból és fektetett le a fürdő padlóján heverő puha szőnyegre, és ruháinkra.
Fölém borult, még egyesült testünk továbbra is összeforrt. Ismét tettre késznek éreztem őt bennem, majd kínzóan lassan kezdett mozogni, miközben nyelve mellbimbómat kényeztette.
Újabb és újabb orgazmusig juttattuk el a másikat, jóformán egész éjjel a fürdőben szerettünk egymást, minden létező módon, kifejezve egymás iránt érzett vágyunkat és szerelmünket.
Majd egy tényleges zuhanyzás után jutottunk el kielégültem az ágyig, ahol egymás karjaiban ért minket az álom. . . . .
Csupán néhány napig terveztük maradni mielőtt visszatérünk a valóságba ebből a csodás álomból amit Robbal élek át.
És ez a néhány nap lassan letelik.
Nem túlzok ha azt mondom ez idő alatt egyetlen pillanatra sem eresztettül egymást. Nem különben Tom és Vic.
Jó volt őket is olyan boldognak látni, mint amilyenek mi is voltunk. Vagy legalábbis legtöbbször.
Az itt tartózkodásunk végével együtt valami másnak is közeledett az ideje.
Az igazságban. Még itt vagyunk, addig szeretném elmondani Robnak az igazat, amihez nem kis erőt kell gyűjtenem.
Minden nap ezt próbáltam kevés sikerrel. Azonban nem halasztgathatom tovább.
Ez volt csupán ami elrontotta a boldogságot. A tudat, hogy ezzel, hogy Rob megtudja van egy fia én elveszíthetem. Esélyt sem látok, bármennyire is szeret, hogy ezek után, hogy ennyi időn át eltitkoltam ezt tőle, ne utáljon meg.
Mégis reménykedtem benne.
Tom is ezzel próbált nyugtatni, mikor volt pár percünk négyszemközt beszélni. Ő is csak gratulált a döntésemhez, hogy végre minden elmondok Robnak.
Ő azt mondja, eleinte biztos nem lesz boldog, de mivel szeret, engem és a fiunk is minden rendben lesz. Na de én nem vagyok ilyen biztos ebben. Mégis igyekszem pozitívan gondolni erre, és remélni a legjobbakat.
Egyik este azonban nem kis meglepetésben volt részünk. Persze mint mindig mikor Rob itthon van, nem maradhat el, hogy Nina megjelenjen.
Ez most is így volt. Hatalmas erő kellett, hogy ne essek neki, amikor Rob nyakába borult, de szerencsére Rob eltolta magától, és figyelmeztette, hogy mihez tartsa magát, mivel itt vagyok vele, neki.
Meglepetésemre tartotta is magát ehhez, és mondván, hogy ő csak Rob barátja akar lenni, mert felfogta, hogy együtt vagyunk, és ezzel nem szállhat versenybe.
Nem igazán hittem neki, Robbal ellentétben, de nem rendeztem cirkuszt. Szerencsére nem is adott okot rá, így egy egész nyugis este volt, ahhoz képest, hogy ő is jelen volt, és Rob nem egyszer adta a tudtára, többnyire tetteivel, hogy engem szeret.
Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. Robbal és a fiammal. És Rob családjával.A lányok, és Clairék is imádják Rickyt. Robról nem is beszélve.
Minden nap beszéltem Steveel, és persze minden alkalommal hazudtam is neki. Ő úgy tudja Los Angelesben vagyok. Képtelen voltam megmondani neki az igazat.
És mit is mondtam volna neki?
Hogy egy másik férfival vagyok Londonban és a fiammal? Ez eléggé kegyetlen lett volna, ezért a hazugság maradt.
De tudom, hogy miután Rob megtudja az igazat, Steveel és vár egy beszélgetés rám. Itt az ideje mindent elmondani neki, nem érdemli meg, hogy folyton hazudjak, és esélyt kell adnom neki is, hogy találjon valakit akivel tényleg boldog, és aki tényleg szereti őt.
Robnak még nem említettem ezt, mert eddig azt mondtam, legalább a forgatásokat várjuk meg, de ha Rob most megtudja az igazat, előbb utóbb Steve is megtudja. Így semmi értelme várni. Így is elég titok van az életemben, ideje mindennek kiderülnie.
Nem is számítottam rá, ezeket gondolván, hogy engem is mekkora meglepetések fognak érni.
Mert nekem ez a valaki Rob.
De kérdés, hogy Rob majd ezek után is akarni fog e?
Erre egyenlőre nemtudtam a választ.
Az utolsó előtti estét egy közös vacsorával töltöttük, ahová Rob barátai Sam és Marcus is átjöttek. Persze nem hiányozhatott Tom, akinek Lizzy hiányzott, és persze Nina.
Nem repestem a hírtől, de beletörődtem.
Rob Rickyt tartotta az ölében, miközben a szabad kezével az enyémet fogta miközben mindenféléről beszélgettünk. Ekkor történt az amire nem számítottam.
- Látom, nagyon jól kijössz a kicsivel Rob - nézett Nina Robra és a fiamra.
- Nem is csodálom - tette hozzá Nina.
- Mit? - kérdezett vissza Rob.
Rögtön összenéztem Tommal, és rossz érzéseim támadtam ami ezt a beszélgetést illeti. De ő nem tudja, nem tudhatja - mondogattam magamban, és csak reméltem, hogy nem igazolódik be a sejtésem.
Mint utóbb kiderül hiába reménykedtem.
- Hogy ilyen jól kijöttök a fiúval - mondta Nina.
Ekkor kezdett elönteni a pánik, és a legrosszabb félelmeim kezdek valóra válni.
- Miért mondod ezt? - kérdezte Claire.
- Ezt inkább a szerelmedtől kérdezd. Hogy miért is szeretted meg ennyire a fiát - pillantott rám Nina.
Ekkor jöttem rá. Fogalmam sincs honnan, de tudja. És most készül ezzel tönkretenni engem.
- Mi folyik itt? Nina miről beszél? - kérdezte Rob, és a többiek is érdeklődve várták a válaszomat. Kivéve Tomot, aki szintén olyan ledöbbenten és riadtan nézett mint én.
- Nem mondod el neki Kristen? Joga van tudni.
- Mit kellene tudnom? Ez miatt voltál ilyen fura mostanában? Mit titkolsz előlem? - kérdezte Rob.
- Kértem, hogy bármi történt mond el. Együtt megtudjuk oldani.
- Rob én . . . . .
- Mond csak el Robnak ki a fiad apja - pillantott rám ördögi vigyorral az arcán Nina.
Tudtam, én hogy mindenez csak álca. Hogy mindent elkövet, hogy összeugrasszon minket, és még sikerül is neki.
Nem így akartam, és mégis mi lett belőle. Biztos vagyok benne, érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ezt sosem mondtad el, de miért fontos most ez? - kérdezte Rob.
- Ideje megtudnod mit titkol előled hosszú ideje a szerelmed. Hogy mi közöd ehhez a gyerekhez - folytatta Nina.
- Hagy abba. Ehhez semmi közöd - rivallt rá Tom, Claireék pedig nemtudták mi is lesz ennek a vége.
- Dehogy is nincs. Rob a barátom, és joga van megtudni, hogy a nő akit annyira imád eltitkolja előle, hogy van egy fia - mondta ki Nina a bűnöm, ezzel teljesen ledöbbentve mindenkit.
Engem pedig a pokolra juttatva ezzel.
Mindennek vége. Kiderült az igazság - visszahangzott a fejemben.
Tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz, de én akartam a megfelelő időben elmondani. Nem így.
- Mi? Miket beszélsz? - kérdezte Rob Ninától, majd rám pillantott.
Haragot, csalódottságot és kérdések sokasága suhanhatott át Rob fejében, és ezek az arcán is tükröződtek.
Nem különben a családjáén, mikor elkezdtél felfogni mit is mondott Nina.
- Már, hogy lehetnék én az . . . . . - kezdett bele Rob, majd hirtelen elhallgatott.
Mintha a fejébe láttam volna tudtam, hogy rájön mindenre. Eszébe jut az az éjszaka. És hogy visszaszámol, hogy lehetséges e ez.
- Istenem . . . . . . - nyögte ki szinte fájdalmasan, majd már cseppet sem boldogan, inkább lassan megvetően pillantott rám.
Hát ennyi volt. A boldogság. Mindennek vége. És minden rossz érzésem valóra válni látszik. Rob gyűlölni fog. . . . . .
/Steve/
Itthon töltöttem ezt a pár napot mielőtt visszatérek Los Anglesbe. Minden nap beszéltem Krissel. Aki persze továbbra sem árulta el, hogy hol van.
Elméletileg Los Angelesben, az otthonunkban. De már az elejétől fogva tudom, hogy miután én eljöttem a szigetről szinte rögtön Utána utazott.
Ráadásul, nem is tudom mi történt velük pontosan, csak annyit, hogy először tényleg hazament, majd megjelent Tom, aki mintha rábeszélni akarta volna a dologra hogy utána utazzon. Ha tényleg így történt akkor sikerült neki, mert hozzá ment.
Kris Robbal és a fiukkal van Londonban.
Nem mondom, hogy meglepett. Számítottam erre ha rosszul is esett.
És valamiért mégis rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
Jól ismerem Kristent, és tudom, hogy már nem lesz képes sokéig titkolni Rob elöl, hogy az fia Ricky. És előlem sem. Hiába nem is sejti, hogy már mindent tudok.
Lehet, hogy utálni fog a tetteimért, és hogy hazudok neki, de mentségemre szóljon, hogy csak nekik akartam jót, azzal, hogy megbizonyosodom ha elengedtem őket jó kezekben lesz a fiával együtt.
Nagyon szeretem mindkettőjüket, de ők már hozzá tartoznak. És mint ahogy nekik megvannak a maguk titkai egymás és mások elől, úgy nekem is. Amiket előbb utóbb nekem is be kell vallanom.
Erre most még nem terveztem sort keríteni. Mindent a maga idejében. Egyenlőre meg kell várnom, hogy alakul a Londoni útjuk, és hogyan tovább. . . . .
Gondolataimból kopogás zaja hozott vissza.
- Cahty a szobájában vár téged - hallottam egy hangot az ajtó felől.
- Megyek - válaszoltam, majd egyenlőre félretéve ezeket a gondolatokat indultam el Cathyhez. . . . .
Na egy kis hozzáfűznivaló:
A frissekről. Írtam párszor, hogy mi a helyzet, de még egyszer leírom. Egész nap dolgozok, kb 5 órát vagyok itthon amit alvással töltök meg egy két órát amit nemtudok mindig írással tölteni. Akármennyire is szeretném, nem tudok egész nap a gép előtt ülni és írni.
Nem fogok bezárni meg semmi ilyesmi, csak annyi, hogy akkor lesz friss amikor tudom hozni.
Szóval kérek mindenkit mellőzzük ezt a sok, mikor lesz friss? hozod már? lesz ma? megközelítőleg kiírom mindig kb mikor, és ha lesz majd látni fogjátok, én se tudom előre mikor lesz időm és erőm írni.
Bocs a kiakadásért, de már fáradt vagyok.
Ha lesz hozom és fent lesz, egyenlőre nemtudom mikor mert most káosz van nálam. De amikor tudok hozok, hol ide hol a többi blogra.
Nagyjából ennyi lenne, nem akarok megbántani senkit, ezek a tények, friss lesz ha tudom hozni.
2011. április 10., vasárnap
Frissről!
Sziasztok!
Mint feltűnt gondolom az utóbbi időben nem nagyon volt friss. Volt egy két hét amikor kellett egy kis pihi, de azután csapott le rám az isten nyila, vagy inkább egy csomó meló.
Egy hete tudtuk meg, hogy úgy néz ki egész hónapban szó szerint éjjel nappal melózok, úgy, hogy jóformán csak aludni járok haza. Ez sajnos a frissekre is ki fog hatni, mert nincs időm írni.
Persze eszemben sincs abbahagyni ezt meg ilyesmi, szóval no para, csak időm nincs rá, de amikor tudok próbálok ha 2-3 nap alatt is, de összehozni egy egy fejlit, de az egész napos meló mellett pár órát aludni is kell.
Előreláthatólag ez lesz a hónapban, hogy nem nagyon leszek, de lesz pár szabadnapom is, amikor jönnek a fejlik és igyekszek mindig hozni valamit. Ha ennek vége akkor, pedig ha minden jól megy ismét csak egy műszakban melózok akkor ugyanúgy jönnek a frissek mint eddig. Csak egy kis türelmet kérek, akármennyire is akarom, sokszor hulla vagyok, és erre már nincs erőm. Lesznek frissek, amikor tudom hozom.
Itt volt legutoljára ezért a következő itt lesz, hétfő este ha hazaérek a hajnaltól tartól meló után megírom, ha nem is tudom befejezni, akkor kedd az már biztos. Tehát kitartás nektek is. És köszi a megértésetek, akinek nem tetszik így sajnálom, most ez van.
Pussz: Liz
Mint feltűnt gondolom az utóbbi időben nem nagyon volt friss. Volt egy két hét amikor kellett egy kis pihi, de azután csapott le rám az isten nyila, vagy inkább egy csomó meló.
Egy hete tudtuk meg, hogy úgy néz ki egész hónapban szó szerint éjjel nappal melózok, úgy, hogy jóformán csak aludni járok haza. Ez sajnos a frissekre is ki fog hatni, mert nincs időm írni.
Persze eszemben sincs abbahagyni ezt meg ilyesmi, szóval no para, csak időm nincs rá, de amikor tudok próbálok ha 2-3 nap alatt is, de összehozni egy egy fejlit, de az egész napos meló mellett pár órát aludni is kell.
Előreláthatólag ez lesz a hónapban, hogy nem nagyon leszek, de lesz pár szabadnapom is, amikor jönnek a fejlik és igyekszek mindig hozni valamit. Ha ennek vége akkor, pedig ha minden jól megy ismét csak egy műszakban melózok akkor ugyanúgy jönnek a frissek mint eddig. Csak egy kis türelmet kérek, akármennyire is akarom, sokszor hulla vagyok, és erre már nincs erőm. Lesznek frissek, amikor tudom hozom.
Itt volt legutoljára ezért a következő itt lesz, hétfő este ha hazaérek a hajnaltól tartól meló után megírom, ha nem is tudom befejezni, akkor kedd az már biztos. Tehát kitartás nektek is. És köszi a megértésetek, akinek nem tetszik így sajnálom, most ez van.
Pussz: Liz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)