1.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem meg is hoztam az első fejezetet, ami mondhatni még friss és ropogós. Lesz benne egy "kis" khmmm +18-as rész, csak szólok :XD. A bétázástért hatalmas cuppanós ismét Szilnek, aki ezt is elvállalta. Remélem tetszeni fog jó hosszúra is sikerült. Kíváncsian várom a véleményeket. Tegnap és ma is egészültek ki a szereplők képeit. Sokatoknak talán Kris férje lesz ismerős :XD(imádom a pasit). Valamint a fejli végén is lesz egy két kép. Nincs több duma, jó olvasást, és várom a véleményetek. Pusszantás.

1.fejezet



/Kristen/


1 évvel korábban.....


Drága barátnőim Nikki és Ashley este bulizni hívtak. Mondhatni én is kimenőt kaptam, mivel a férjem üzleti úton volt, így velük mentem.

Nem gondolva akkor még arra, hogy ez az este sordöntő lesz az életemben.

Szinte mindenem megvan, amire csak egy nő vágyhat.

Csodás férj és házasság. Steve tényleg a legcsodásabb férfi, aki mindig mindenben mellettem van, aki imád, és akit én is nagyon szeretek.

A szüleimmel már nagyon régen nem tartom a kapcsolatot. Ő még annak idején ellenezték a házasságom, hogy ilyen fiatalon mentem férjhez. Jó hosszú idő telt el azóta, hogy nem is beszéltem velük.

De ők akarták így. Nem voltak mellettem, mikor szükségem lett volna rájuk. De itt van nekem Steve. Most ő a családom.

A házasságunk is fantasztikus. Egyáltalán nem bántam meg, hogy férjhez mentem hozzá. Sőt, együtt is dolgozunk. Ő híres filmproducer, én pedig szintén ebben a szakmában tevékenykedem, de nem mint színész, hanem a háttérben.

Segítek neki a színészeket kiválasztani, a forgatásokon felügyelem a sminkeseket, az öltöztetőket és még kismillió dolgot. De a lényeg, hogy imádom csinálni, és főleg azért, mert ilyenkor is együtt vagyunk.

Sokan kérdezték már, a barátnőim is, hogy mikor tervezünk babát. Egyenlőre konkrétan még nem beszéltünk erről, de most ő is többnyire a munkájával van elfoglalva, de ha mégis összejönne a dolog, annak mindketten nagyon örülnénk.

Este átjöttek a csajok, persze nem hagyhatták ki, hogy próbababának használjanak, felöltöztessenek és kisminkeljelek.

Indulásra készen voltunk, kocsiba ültünk, és elmentünk a kedvenc klubunkba itt, Los Angelesben.

Legtöbbször ide járunk, sőt ha Steve nem dolgozik, sokszor ő is velünk szokott jönni, és együtt bulizunk.

Először a pult felé vettük az irányt, és kezdésnek egy-egy koktéllal indítottunk. Elég szép kis tömeg volt, Nikkiék persze rögtön találtak táncpartnert két igencsak jóképű srác személyében.

Mivel én férjnél vagyok, ilyenkor, ha Steve nem tud eljönni, többnyire a pultot támasztom. Bár felkérőkből soha sincs hiány, de még az elején a tudtukra adom, hogy foglalt vagyok.

Ez most sem volt másképp. Egy srác jött oda mellém, és eleinte elég rendesnek tűnt, így végül is semmi rosszat nem teszek, hisz csak táncolni megyek vele.

Vesztemre pont egy lassú dalt ment, és igencsak közel szorított magához. Majd a következő pillanatban már rendesen fogdosott, és hiába kértem, nem nagyon hagyta abba.

Már pont kezdett betelni nálam a pohár, mikor a hátam mögül megérkezett az ismeretlen megmentőm.

- A hölgy, azt hiszem, már nem akar táncolni - szólalt meg egy bársonyos hang mögülem.

- Miért a csajod? - kérdezte az idegentől a srác, akivel táncoltam.

- Igen, és ezért jobb, ha elengeded - mondta neki a hátam mögötti hang, majd a srác kezei végre lekerültek rólam, és odébb állt.

Én pedig végre megfordultam, hogy láthassam a megmentőm.

Ami viszont, mint utólag kiderült, kár volt.

Amint a gyönyörű szürkés szemeibe néztem, rögtön elvesztem. Egy iszonyat dögös bronzbarna kócos hajú pasival találtam szembe magam, aki észveszejtő mosolyával kezdett levenni a lábamról.

- Ne haragudj, csak úgy láttam, eleged lett belőle.

- Semmi baj, én köszönöm. Kristen vagyok - mutatkoztam be.

- Robert - nyújtott kezet. Amint megfogtam a kezét különös, még soha nem tapasztalt szikrákat éreztem pattogni köztük, így gyorsan el is engedtem.

- Hogyhogy egy ilyen csodás nő egyedül? - kérdezte.

- A barátnőimmel vagyok.

- Barát? Gondolom, egy ilyen szépség már foglalt.

- Igen, férjnél vagyok - hervasztottam le egy kissé a mosolyát.

- Gondolom, a férjed nem bánja, ha táncolunk?

- Azt nem fogja - mondtam, majd hirtelen kezeit a derekamon éreztem, ismét köszöntve a szikrákat, amiket az érintése okozott.

Közelebb vont magához, és hála a lassú dalnak, szorosan ölelte a derekam, miközben karjaim a nyaka köré fontam.

Válla felett körbepásztáztam a helyet, hátha meglátom Ashelyéket, de sehol sem találtam őket.

Azután már nem is tudtam semmi másra figyelni, csak arra, hogy egy vadidegen karjaiban vagyok, és kimondhatatlanul élvezem a helyzetet.

Fogalmam sincs, mi a fene ütött belém, hisz nem ez az első alkalom, hogy Steve nélkül jövök el bulizni, és esetleg táncolok egy férfival, de be kell valljam, még soha senki nem váltott ki belőlem ilyen reakciókat, mint Robert.

Ami a legrosszabb, hogy talán még a férjem sem. Vele és még senkivel nem éreztem ilyet, hogy szinte felgyulladok egyetlen érintésétől, ahogy most.

Tánc közben testünk szorosan fonódott össze, miközben édes érintései a derekamat és a hátamat cirógatták, ezzel az őrületbe kergetve, hiszen nem szabadna ezt éreznem.

Muszáj volt emlékeztetnem magam, hogy férjnél vagyok, gondolnom sem szabad ilyesmire.

Amióta a karjaiban vagyok, az idő is megszűnt létezni, és ha csak egy kicsit is, de ki akartam élvezni ezt a bűnös helyzetet. Ő azonban nem tervezte, hogy megáll.

- Annyira gyönyörű vagy - mormolta a fülembe, amitől borzongás futott végig rajtam.

Nem, Kristen ezt abba kell hagynod - figyelmeztettem magam, mielőtt akaratlanul is valami olyat teszek, amit később megbánok.

Ki akartam tépni magam édes öleléséből, de képtelen voltam rá. Mintha mágnesként vonzana magához, és amitől nem tudok szabadulni.

De hirtelen minden megváltozott.

Forró ajkait a nyakamon éreztem, amint csókokkal hinti be. Minden egyes csókjától szinte remegtem. De nem a félelemtől, talán csak részben.

Féltem, hogy mi lesz, ha ezt most folytatjuk, és az érzésektől is, amit jó formán egy vadidegen pasi vált ki belőlem.

- Engedj el - nyögtem utolsó erőmmel, de nem tette. - Nekem ezt nem szabad, férjnél vagyok. Kérlek…

- Érzem, hogy te is akarod - mondta immár a szemembe nézve, amiben mérhetetlen vágyat láthattam, majd habozás nélkül megcsókolt.

Tudtam, ha most nem állok le, később képtelen leszek. És szeretem Steve-et, nem csalhatom meg - volt az utolsó gondolatom.

Mégis amikor nyelve utat tört a számba, minden józan gondolatom szertefoszlott. Olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem, ekkorra már minden lángol körülöttünk, legalábbis én úgy éreztem magam.

Nyelvünk vad táncot járt, miközben hajába túrva próbáltam még közelebb tudni magamhoz, miközben erősen szorította magához vágytól remegő testem, ágyékomnak nyomódó férfiassága is tudtomra adta, ő is kíván engem.

Egy pillanatra elengedtük egymást, hogy levegőhöz jussunk, de ő közben a nyakam szívogatta.

Ekkor jelent meg előttem Steve arca, majd kitéptem magam a karjaiból és kirohantam a helységből.

A hideg levegő kicsit kijózanított. Én magam is megdöbbentem, hogy épp megcsalni készültem a férjem. Ráadásul egy olyan férfival, aki szinte idegen számomra, de mégis, mintha legalábbis a testem ezer éve ismerné őt, annyira vágyik az érintésére.

Fogni akartam egy taxit, hogy haza mehessek, de az életnek más tervei voltak velem ma éjszakára, vagy csak Robnak.

Hallottam kinyílni az ajtót mögöttem, majd hátra sem nézve indultam el, mikor karok ragadtak meg és fordított magához. Ismét vele találtam szembe magam, de esélyem se volt megszólalni.

Ajkaival hallgattatott el, miközben nyelve ellentmondást nem tűrően csúszott a számba, amitől ismét eszemet vesztettem, és már semmi másra nem tudtam gondolni, csak az agyamat ellepő fülledt ködre, és arra, hogy mennyire akarom és kívánom őt.

A következő pillanatban egy sötétített limuzin állt meg a klub előtt, amibe betuszkolt, vagy talán nem is kellett annyira tuszkolni.

Fogalmam sem volt, hová megyünk, persze sejtéseim voltak, de akármennyire is helytelen és bűnös dologra készülök, képtelen voltam ellenkezni.

Hiába szinte nem is ismerjük egymást, a testem minden egyes érintésére ismerősként reagált. Egy percre sem eresztett az autóban sem, ajkai fogva tartottak, miközben vadul simogattuk egymást, ahol értük.

Hirtelen megállt az autó, amiből Robert a karjaiban kapott ki, és hatalmas ház előtt találtuk magunkat, ahová bevitt, és ami gondolom az övé.

Egy csodás házba vitt, amit nem is nagyon volt időm megnézni, mert más kötötte le a figyelmem. A házba érve rögtön a haló felé vitt, miközben ajkai az enyémmel jártak érzéki és vad táncot.

Beérve a szobába láttam, hogy egy hatalmas ágy áll a közepén. Talpra állított, majd elszakadva ajkaimtól a szemembe nézett. Ekkor még lett volna alkalmam leállítani azt, amit tenni készülök, de ez a pasi minden józan eszem elvette.

- Akarlak - mondta ki a saját gondolataim is, és magam is csodálkozva válaszoltam neki.

- Akkor gyere - vontam immár én közelebb magamhoz, és tapadtam az ajkaira.

Pillanatok alatt szabadítottunk meg egymást a ruháktól, majd utoljára a bugyim vette le rólam, mielőtt a melleimtől indulva csókolta végig a testem.

Karjaiba kapott és az ágyra fektetett.

Rögtön fölém helyezkedett és vadul csókolni kezdtük egymást, miközben vágyainak kőkemény bizonyítéka az ágyékomnak nyomódott, ezzel még nagyobb tüzet szítva bennem.

Kezei melleimről egyre lejjebb tévedtek, míg nem eltűntette bennem őket. A lepedőbe markolva tűrtem amint ujjai első orgazmusom felé repítenek, miközben csókjaikkal próbáltuk elnyomni sikolyaimat.

Amint ujjainak édes gyötrése következtében átléptem a mennyek édes kapuján, hangos sóhaj kíséretében ejtettem ki csábítóm nevét.

Fordítottam a helyzetünkön és ő került alulra. Nyelvemmel végighaladtam tökéletesem mellkasán lefelé haladva, mígnem elértem férfiasságát.

Először kezemmel kényeztettem, majd számba véve ingereltem őt is a paradicsom felé. Miközben hol ujjaimmal, hol nyelvemmel gyötörtem őt ujjaimmal, néha a belső combján simítottam végig, mikor is elszakadt nála a cérna és a számba élvezett.

Az ő ízével a számban csókoltam meg, miközben lassan férfiasságára ereszkedtem. Jóleső nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk egyesült.

Egy kis ideig egyikünk sem mozdult, csupán kiélveztük az érzést, hogy testünk egyé vált.

Először lassan kezdtem mozogni rajta, miközben ajkaival mellbimbóm vette szájába. Kezeivel csípőmbe markova ösztönzött gyorsabb mozgásra, miközben sikolyaink, sóhajaink töltötték be a szobát.

Heves lökésekkel szinte egyszerre jutottunk a végső mindent elsöprő robbanás felé, amit egy forró csókkal köszöntöttünk. Kihúzódott belőlem, majd hasra fordított az ágyon. Nyakamtól lefelé haladva csókolta végig a hátam, a fenekem, majd ismét tettre kész férfiasságával hátulról hatolt belém.

Ismét felnyögtem amint megéreztem magamban, majd egyre erősödő lökéseivel szándékozott sokadjára a fellegekbe repíteni mindkettőnket, miközben ajkai a nyakam szívogatták.

Továbbra is bennem volt, miközben felült, és az ölében ülve mozogtam rajta tovább, miközben kezei mellemre tapadtak, amivel csak még több sóhaj szakadt fel belőlem. Néhány heves lökéssel juttatott a mennyekbe minket, és szinte reszketve omlottam a karjaiba miután kihúzódott belőlem.

Nem akartuk beszéddel elrontani a pillanatot, így csókjainkkal próbáltuk normalizálni hevessé vált légzésünk. Verítéktől nedves testem az övére vonta, és betakart minket, miközben édes cirógatásait még mindig magamon éreztem, majd kimerülten nyomott el az álom az én idegen csábítóm karjaiban.

Reggel egyedül ébredtem az ágyban, és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Amint körbe pillantottam a szobában, megláttam szerteszét dobált ruháinkat, agyam levetítette előttem ennek a csodás, egyben bűnös éjszakának a képeit.

Hirtelen hatalmas bűntudat lett úrrá rajtam amiatt, amit Steve-vel tettem. Bármennyire is fantasztikus volt, nem szabadott volna megtörténnie. És csak remélem, hogy Steve soha nem jön rá. Nem akarom, hogy megtudja, és hogy elhagyjon, de főleg nem, hogy szenvedjen emiatt.

Szinte még mindig testemen éreztem Robert bizsergető érintéseit.

Verd ki a fejedből, és tűnj el innen - mondtam magamnak, majd rögtön a ruháim keresésére indultam. Magamra kaptam esti viseletem.

Az ajtóhoz léptem, mikor hangokat hallottam, amiből azt szűrtem le, hogy Rob telefonál.

"Igen megvolt. " - mondta.

"Még alszik, az nem kifejezés haver, ez mindent megért" - mondta valakinek a telefonba.

Rögtön mérhetetlen düh kapott el, ahogy a beszélgetését hallottam.

Persze, mire számítottam? Végül is, én sem akarok, és nem is lehetne ebből semmi több, csak egy téves éjszaka volt, amivel iménti szavaival Rob is meggyőzött.

Szóval csak erre kellettem neki. Isten tudja hányadik vagyok a listáján - szidtam le magam, amiért egy ilyen pasi miatt, aki csak gyűjti a nőket, képes voltam megcsalni a férjem.

Amint elhalkult a beszélgetés, Rob elment valamerre és kijjebb lestem az ajtón. Meghallottam a zuhany hangját.

Addig lesz időm eltűnni - gondoltam magamban, miközben kifelé settenkedtem, hogy ne vegyen észre, és hogy észrevétlenül eltűnhessek.

Sikerült hála az égnek kijutnom a házból, és rögtön egy taxit fogtam, amibe kétségbeesetten ültem be.

Hazaérve rögtön lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról az éjszakát, amit egy olyan férfival töltöttem, akit jóformán nem is ismerek, és aki sikeresen kihasznált.

Stevenek nem akartam elmondani, mindenáron el akartam felejteni. De nem tudom ezek után, hogy leszek képes a szemébe nézni, és egyáltalán vele lenni.

Később felhívtak a lányok, akiknek nem mondtam el mi történt. Nem akartam a hegyi beszédeket hallgatni. Egy dolgot akartam csak. Elfelejteni az egészet, főleg Robertet.

Néha viszont akaratlanul is az éjszaka jutott eszembe. A csókjai, az ölelései, a simogatásai.

Elég, verd ki a fejedből - dorgáltam le magam ilyenkor.

Igyekeztem elfelejteni, ami történt, és eszem ágában sem volt soha többet abba a klubba visszamenni. Néhány nappal később pedig hazajött Steve.

Akinek hála az égnek nem tűnt fel a kissé furcsa viselkedésem, amivel titkolni igyekeztem azt, amit tettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtem, de legbelül gyötört a bűntudat.

Néhány héttel később viszont megtudtam, hogy nem maradt következmények nélkül az az éjszaka. A nagy hévben, mivel akkor már egy ideje én sem, és ő sem nagyon igyekezett ellenállni a másiknak, egyikünk sem védekezett. És teherbe estem…




A jelenben…


Már egy év telt az ominózus este óta. Azóta gyökeresen megváltozott az életem.

Megszületett a kisfiam. És akinek az édesapja Robert.

Miután elég sűrűn lettem rosszul, akármennyire nem akartam akkor, sejtettem, hogy ezt történt. Majd a nőgyógyászom is igazolta, hogy terhes vagyok.

Ekkor már nem titkoltam a lányok elől sem, és mindent elmeséltem nekik, és biztosítottak rólam, hogy mindenben segítenek és mellettem állnak.

Viszont egy még ennél is nehezebb dolog várt rám. El kellett mondanom Steve-nek.

Otthon vacsoráztunk egyik este, mikor nem akartam tovább halasztani. Leültettem és belekezdtem. Először szavaim hallatán fájdalmat és csalódottságot láttam a szemében, majd még engem is meglepett a válaszaival.

Rögtön arra számítottam, hogy ez lesz az első mondata, hogy elhagy és váljunk el. De nem.

Mivel az idő sehogy se stimmelt, ő is tudta rögtön, hogy nem lehet ő az apja. Első kérdése rögtön az apa kiléte volt.

Először én magam sem tudtam mit mondjak neki, hisz szinte én sem ismertem. Egyetlen hibás éjszaka volt, aminek nem kellet volna megtörténni.

Mindent elmondtam Stevenek, többek között az akkor reggel Robtól hallottakat is. De persze a nevét nem árultam el neki. Ő is rögtön tudta, hogy csak kihasznált Rob, bár én sem nagyon ellenkeztem, mégis még mindig rosszul esett, ha rá gondoltam.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, azt is eldöntöttem, hogy eszem ágában sincs szólni az apjának, akinek csak a szex miatt kellettem.

Egy ilyen férfi nem érdemli meg, hogy apa legyen. Eldöntöttem, ha Steve el is hagy, mert végig azt hittem ezt fogja tenni, akkor egyedül nevelem fel. Ugyanis soha egyetlen percre sem jutott eszembe, hogy elvetessem. Igaz, magát az éjszakát, akkor életem legnagyobb hibájának könyveltem el.

Egészen addig, míg nem megtudtam, hogy gyereket várok. Hiába volt egy olyan férfitól, aki csak kihasznált, és akinek hagytam, és akit nem is ismerek, és soha többé nem fogok látni, mégis ő az enyém is. Egy élet, ami bennem növekszik, és akit nincs jogom megfosztani az élettől.

Ahogy megtudtam, hogy egy új élet fejlődik bennem, rögtön tudtam, hogy én akarom őt. Az én kisbabámat. Soha egyetlen percre sem fordult meg a fejemben, hogy elvetetem.

Mielőtt ezt megtudtam volna, a legnagyobb tévedésnek és hibának könyveltem el azt az éjszakát. De miután az orvos közölte velem, hogy állapotos vagyok minden megváltozott.

Az életem és az érzéseim. Ez a kis lény, aki bennem növekedett, semmiről sem tehetett, és az első pillanattól kezdve akartam őt, még akkor is ha végül egyedül maradok és egyedül kell felneveljem.

Stevenek viszont nem állt szándékában elhagyni. Igaz egy kis időbe telt, amíg megemésztette a dolgokat, addig külön voltunk. De egy nap beállított haza egy csomó baba holmival, és felajánlotta, hogy elkísér az orvoshoz.

Ekkor mondta el, hogy annak ellenére, amit tettem, ugyanúgy szeret, és elfogadta a döntésem, ha kissé ellenzi is, hogy az igazi apja ne tudja, de arra kért, osszam meg vele ezt a csodát, és szeretné, hogy együtt neveljük fel.

Először nem akartam hinni a fülemnek. Hogy képes egy ismeretlen férfi gyerekét felnevelni akivel megcsaltam? De mivel eldöntöttem, hogy hiába is használt ki egy éjszaka kedvéért Rob, mindenképp megtartom a babát. Steve pedig megígérte, hogy mellettünk lesz.

Nem győztem és győzök azóta is elég hálás lenni neki, hogy ahelyett hogy elhagyott volna, megbocsájtott és velem maradt, sőt sajátjaként neveli a fiamat, vagyis a fiunkat.

Bár azt a döntésem is elfogadta, igaz szerette volna a nevére venni, de a kicsi az én nevem viseli. Viszont Steve-nél csodásabb apát nem is kívánhatnék ennek a csöppségnek.

Aki már lassan két hónapja teszi hihetetlenül boldoggá az életünket. Igaz akármennyire is akarom, ő minden percben emlékeztet az apjára. Sok mindenben hasonlít rá, de egyelőre többnyire rám ütött. De félek kicsit, hogy később tiszta apja lesz. A szemeit biztos tőle örökölte. Ezeket a gondolatokat hangosan sosem mondtam ki, főleg Steve miatt.

Eric, de mi csak Rickynek becézzük, fényt hozott az életünk és még több boldogságot. Túlléptem azon az estén, és csak a fiamnak és a férjemnek éltem. Steve továbbra is dolgozott, míg én a babával voltam, bár sokszor megleptük őt munka közben.

Ő is odáig volt Rickyért és úgy szerette, mint a saját fiát, soha nem tett utalást sem rá, hogy másé lenne. Mindig úgy viselkedett vele, mintha a vérszerinti apja lenne. És ezért nem lehetek elég hálás neki.

Bár sajnos Ricky és én is mostanság kissé sokat kellett nélkülözzük az apukáját, aki egy új filmbe, vagyis film sorozatba kezdett így többet dolgozott.

Ma is már elment dolgozni, mikor a mi kis csöppségünk felébredt és megetettem. A nappaliba vittem az én kis csöppségem, ahova a szőnyegre elkészített puha takarókból és párnákból álló kis kuckójára fektettem.

Felöltöztem, és úgy döntöttem, ma meglessük aput munka közben. Amint ismertettem a kis pocokkal a mai programot édesen gügyögött és mosolyogni kezdett, és szorosan fogta meg az ujjam, tudtomra adva, hogy tetszik neki az ötlet.

Szépen felöltöztettem az én kis csöppségem, majd szóltam a sofőrnek, hogy jöjjön értem. Steve ugyanis nem engedett vezetni, ha a baba is velem volt, így sofőrrel közlekedtünk, majd Rickyvel elindultunk Steve-hez.



/Rob/



Még ennyi idő után is sokszor eszembe jut Ő.

Már az első pillanatban rabul ejtett, amint megpillantottam a klubban. És furcsa boldogságot és vágyat éreztem, amikor tánc közben a karomban tartottam.

És igaz, egy rövid, de annál szebb éjszaka erejéig a magaménak tudhattam, annak ellenére, hogy elmondta, férjnél van. Igaz, sosem voltam az a szerelmes típus, és azóta sem vagyok, mégis irigyeltem azt a pasit, aki magáénak tudhatja ezt a kincset.

Akit már vagy egy éve nem láttam. Azóta, mint előtte sem nagyon, nem volt komoly kapcsolatom. Tom barátomhoz híven, akármennyire is szégyen, az egy éjszakás kalandok híve lettem.

Bár ennek köszönhetem életem egyik legcsodásabb éjszakáját is. De az már nagyon régen volt, és soha nem láttam többé Kristent, aki reggelre, mire visszamentem a szobába, köddé vált.

Még csak teljes nevét, semmit nem tudtam róla. Egy idő után viszont nagy nehezen, de sikerült kivernem őt a fejemből, hogy ne minden nőben őt keressem.

Most viszont csak a munkára koncentráltam. Nem olyan régen volt egy kisebb szerepem egy filmben, amit látott egy híres producer, aki új filmet készít, és elhívtak a férfi főszereplő meghallgatására, így oda igyekszek most.

Tom is színészkedik, ő éppen forgat, és remélem nekem is összejön ez a film. Nagyjából olvastam a könyveket, amik alapján készül, és egy kisebb részletet a forgatókönyvből is, amiből a próbajelent lesz.

Amint megérkeztem a stúdióba, rögtön a producerhez kísértek, akire kicsit várni kellett, addig kicsit körbenéztem, ami a lányokat illeti. Igen rossz szokás, de ezt is Tomtól tanultam el. Majd mutattak a producernek.

- Én Steve vagyok - mutatkozott be.

- Robert Pattinson.

- Nagyon tetszett az alakításod, az előző filmed, és azért is hívtunk fel. De lássuk a jelenetet - mondta.

- Ő itt Nikki, ő lesz a női főszereplő - mutatott be minket egymásnak Steve.

- Steve, nézd kiket hoztam - jött oda egy nő a producerhez, majd egy nőt karjaiban egy kisbabával kísért ide Steve-hez.

Eleinte nem láttam jól, ki is a nő, de amint közelebb jött, és szemügyre vettem, a lélegzetem is elakadt.

Kristennel találtam szembe magam, aki boldogan bújt Steve-hez, aki ha jól sejtem, akkor a férje, és a gyermeküket tartja a karjaiban…



/Kristen/


Ha minden igaz, akkor a stúdióban lesznek Ashelyék is, akik szintén szerepelnek majd a Twilightban, Steve új filmjében. Sőt, Nikki lesz a főszereplő, és kíváncsian várja, ki lesz a szerencsés, akié a férfi főszerep lesz.

- Szia, kis herceg - jöttek oda rögtön a lányok, hogy elorozzák a fiam.

Mindenki imádta őt, és ezt meg tudtam érteni.

Steve asszisztense is elénk jött, aki elkísért minket Steve-hez, míg Nikki átadta Ashelynek Rickyt, mert mennie kellett próbálni.

Steve, amint meglátott minket, boldog mosollyal jött felénk.

- Hát ti? Ez aztán a meglepetés. Elhozott a mami? - vette át Ashtől Rickyt, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

- Gondoltam, meglátogatunk.

- Örülök, hogy itt vagytok - ölelt magához minket Steve, majd átvettem tőle Rickyt.

- Megnézed? Most választjuk ki a férfi főszereplőt.

- Persze. Megnézzük a vámpírokat, jó lesz, kicsim? - mosolyogtam Rickyre a karomban, aki édesen mosolygott rám és az apukájára.

Steve-hez bújva mentünk közelebb a többiekhez, mert be akart mutatni valakinek, akinek, ha minden igaz, a férfi főszerepet szánja.

Amint megláttam viszont, hogy ki az a férfi, hirtelen rám törtek az emlékek, a félelem, a pánik, és talán egy csöppnyi boldogság is.

- Szívem, ő itt Robert - mutatta be nekem azt a férfit, akinek végül is életem legszebb csodáját is köszönhetem, aki épp a karomban tartok.

Ashely láthatta, hogy elsápadtam, de egy szó sem jött ki a torkomon, és ahogy láttam Robén sem…





Kristenék háza: KATT

Rob háza: KATT

Kristen állapotosan: KATT



Komizzatok :)