3.fejezet
/Rob/
Egész éjjel, miután eljöttem tőlük, csak Rá tudtam gondolni.
És egy dolog volt, amiben biztos voltam. Hiába is van férjnél, én magamnak akarom ezt a nőt. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de egyszerűen megbolondít, ha a közelemben van.
Nem érdekel, milyen áron, de akarom őt.
Már az sem érdekel, ha férjnél van. Sőt, ha a férje az, akitől talán életem legnagyobb lehetőségét kaptam, ami a pályafutásomat illeti.
Egyszer megígértem, hogy azok után, ami régen történt, soha egyetlen nőbe sem leszek szerelmes, és ezen most sem áll szándékomban változtatni.
Nem a szerelem, hanem csak a vágy, a vonzalom, ami ehhez a nőhöz hajt. És akármibe is kerül, meg fogom szerezni őt. Ismét.
A mai este után magam is megbizonyosodhattam róla, hogy hiába történt az az éjszaka olyan régen, és csak egyetlen egyszer, még mindig hatással van rá a közelségem.
Nem tudom, mi ütött belém, mikor a gyerekszobába mentem, de képtelen voltam megállni. Ahogy beléptem, és a levegőáramlat felém sodorta csodás illatát, csak arra tudtam gondolni, hogy ismét az enyém legyen. Hogy ölelhessem, és csókolhassam.
Mégis hihetetlenül jó érzés volt a karjaimban tartani őt. Érezni, hogy minden egyes csókomtól a remegés járta át karcsú testét. Az esze hiába tagadja, a teste, mindig valahányszor a közelébe megyek, elárulja őt. És az előbbi után ismét az enyém lesz. Bármit megteszek, hogy ha csak még egyszer is a magaménak tudjam őt.
De ilyenkor mégis felötlik bennem a kérdés, hogy ha ez ismét megtörténik, mert biztos vagyok benne, hogy nem fog tudni sokáig ellenállni, akkor be fogom érni annyival, egyetlen éjszakával?
Mióta újra láttam őt, folyton ezt a kérdést teszem fel magamnak. Senki, még ő miatta sem akarok újra az a romantikus, hősszerelmes balek lenni. Ezért is könnyebb az olyan nőkkel, akiknek elég egy éjszaka.
Bár mégis úgy érzem, Ő nem olyan nő.
Mégis vele is ugyanazt készülök tenni, mint a többi nővel. Megszerezni egyetlen éjszakára.
Ilyenkor mindig egy igazi szemétnek érzem magam, főleg mert ő már férjes asszony, akinek igen rendes a férje, és nem mellesleg már édesanya is.
De mégis mindig elvesztem a fejem, ha a közelemben van, és ilyenkor csak a vágyaim irányítanak és talán még valami más. És hiába is ellenzi egy részem, mégis mindent meg fogok tenni, hogy Ő újra az enyém legyen.
Sőt, ebben talán még Nikki is a segítségem lehet. Hiszen ő a barátnője, és hiába is próbálta leplezni Kristen, tudom, hogy zavarja, ha Nikkivel lát, és ezt ki is fogom használni. Végül is Nikki sem nagyon ellenkezett a dolog ellen. Akkor miért ne?
Töprengésemből a csengő szakított ki.
- Hát te?
- Látom, hiányoztam - válaszolta Tom, majd beljebb hívtam, és néhány sör társaságában a nappaliba mentünk.
Pasi létére sokszor olyan, mint egy kíváncsi és pletykás öregasszony. Így rögtön arra volt kíváncsi, mi van velem mostanság, és persze ebből a témából Kristen sem maradhatott ki, így elmeséltem neki mindent.
- Hát, kemény fába vágtad a fejszéd, csak nehogy megint beleszeress, bár ezzel már lehet, hogy elkéstél - mondta Tom.
- Azt soha. Igaz, ő valamiért mégis más, mint a többi.
- Na látod, erről beszéltem. Jobb lenne, ha hagynád. Ha bele fogsz szeretni, amihez szerintem már most igen közel állsz, mivel családja van, megint szenvedni fogsz.
- Nyugi, nem fogok. Sem beleszeretni, sem szenvedni miatta.
- Te tudod, de kíváncsi leszek, mi sül ki ebből, haver - válaszolta Tom.
Beszélgettünk még egy darabig, majd Tom ismét magamra hagyott a gondolataimmal. Az éjszaka is hihetetlen lassúsággal telt el, és türelmetlenül vártam a reggelt, hogy láthassam őt.
Másnap a forgatáson pedig hihetetlen dolog történt velem.
Megláttam őt, aki éppen nagyon beszélgetett néhány emberrel, míg mögötte a babakocsiban kezdett sírdogálni a kisfia. Közelebb léptem hozzá, mintha valami láthatatlan kapocs vonzott volna kis srác felé, és a karomba vettem.
Még soha nem tartottam ilyen kis teremtés a karomban, így féltem is, hogy csak még jobban sírni kezd, de pont az ellenkezője történt.
A karomba vettem, és rögtön elhallgatott. Sőt, mosolyogva nyújtózott felém. Akaratlanul is melegség öntötte el a szívemet, amint ez az édes kis csöppség a karomban volt.
Kristen döbbent szemmel figyelt bennünket, amint a kisfia a karomban van. Valószínű, ha én is külső szemmel látom magunkat, én magam is megdöbbenek.
- Ne haragudj, csak felém nyújtózott - mondtam.
Nemcsak ő, hanem a barátnői is ugyanolyan meglepett szemléltek minket.
Mégis nem volt furcsa a karomban tartani őt, sőt. Nagyon jó és boldog érzés volt.
Sosem gondoltam még magamra apaként. Hogy is, hiszen nagyon régóta nem volt komoly kapcsolatom, és valahogy nem is tudtam magam ilyenfajta szerepben elképzelni. Most mégis valami furcsa, de mégis gyönyörű érzés kerített halmába, amikor a kis Rickyt a karomban tartottam.
Elnézve a mosolygó kis csöppséget a kezemben, ezzel ő is így lehetett.
Azonban nem élvezhettem ezt a kis csodát a karomban tovább. Kristen elém lépett és elvette tőlem a kicsit, majd az öltöző felé indultak. Hallottam még ismét sírni kezdeni a babát, amint az anyja elvitte.
Elég, Rob, felejtsd el - figyelmeztettem magam.
Egy ideje keringtem, mégsem találtam Kristent sehol a babával.
Nem sokkal később pedig Steve kíséretében tért vissza Kristen, és nekiálltunk forgatni.
Valahányszor szünet volt, és próbáltam a közelébe kerülni, sehogy sem sikerült. Hol a férje, hol pedig Nikkiék voltak mellette.
A kicsit viszont azóta nem láttam. Bár nem tudom, miért érdekel annyira, hisz semmi közöm ahhoz a gyerekhez.
Ebédszünet volt, mikor Stevenek el kellett mennie valahová. A lányok ebédelni mentek, míg Kristen elment ellenőrizni még egy-két díszletet a következő jelenthez, amit majd Edward szobájában veszünk fel.
Végre szinte kiürült a stúdió, mikor egyenest az előbb említett hely felé igyekeztem, ahol megpillantottam Őt.
Edward "szobájában" volt éppen, mikor meglátta, hogy őt figyelem.
Sejtettem, hogy rögtön menekülőre fogja a dolgot. Így is tett. El akart menni mellettem.
Itt az alkalom - gondoltam magamban. Nem hagyhatom elmenni.
Ahogy el akart menni mellettem, hirtelen, de mégis gyengéden visszarántottam magamhoz, és a karomba zártam, hogy esélye se legyen ellökni magától.
Összekapcsolódott a tekintetünk. Amiben egyrészt talán dühöt, félelmet, haragot láttam, és azt is, amit nyílván titkolni akar előttem. Vágyat.
De akármennyire is akarja, nem tudja. A teste ismét árulkodott. Megremegett az érintésemtől, és szabadulni próbált.
- Azonnal eressz el, vagy…
- Vagy? Ne tagadd, hogy te is akarod.
- Rosszul látod. Elég volt az az éjszaka, ami egy rossz döntés volt - mondta a szemembe.
- Szóval azt mondod, az tévedés és rossz volt? - incselkedtem vele.
- Azt. Szóval most már jó lenne, ha elengednél - próbált ismét szabadulni az ölelésemből, nem sok sikerrel.
- Nem - vágtam rá az előbbi kérésére.
- Férjnél vagyok, és mint láthattad, anya is. És az, ami akkor soha nem fog megtörténni.
- Én is mondtam, hogy nem foglak békén hagyni. Tudom, hogy előbb vagy utóbb belátod, hogy te is annyira akarod, mint én - válaszoltam.
- Arra várhatsz.
- Majd meglátjuk - mondtam, és ajkaimmal az övéi felé kezdtem közelíteni.
Szó nélkül tapadtam ajkaira, mire az eddiginél is jobban kapálózott, és ütlegelni kezdett, miközben ajkait szorosan összezárva próbált ellenállni.
Majd meglátjuk, meddig sikerül - mosolyogtam el magamban.
Nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkain, mire szinte varázsütésre nyílt meg a szája kutató nyelvem előtt, ami rögtön vad és forró táncba kezdett az övével.
Karjai immár nem ütlegeltek, hanem a nyakam köré kulcsolta őket, míg én szorosan ölelve a derekát vontam még közelebb magamhoz.
Nyelvünk vadul kergette egymást, miközben puha ujjaival a hajamba túrva húzott közelebb magához, miközben nem tudom megmondani, milyen ismeretlen, de mégis csodás érzés járta át a testem, hogy ismét a karomban tudhatom őt, és hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom.
Egy pillanatra sem eresztve egymást araszoltunk Edward ágyáig, amire ledöntöttem őt, majd fölé kerekedve tovább csókoltam.
Csókjának íze szinte a mennyekbe repített, és egy kis elégedettséggel is töltött el, hogy nem kellett sokáig győzködni, és ismét a karomban tarthatom.
És amennyire ellenkezett az elején, most ugyanannyira akarja, mint én.
Elszakadva ajkaitól nyakának puha bőrét hintettem be csókjaimmal, mire édes sóhajai töltötték be a teret.
Ismét, mint azon az éjszakán, remegett minden egyes érintésemtől, ami jóleső elégedettséggel töltött el, és jelen pillanatban semmi másra sem vágytam, csak rá.
Tudtam, hogy most belehalnék ha el kéne engednem őt, de a sors mégis közbeszólt.
Kezeimmel felsője szegélyéhez araszoltam, mi alá becsúszva puha bőrét tapinthattam, mikor hangokat hallottunk közeledni, amik kétség kívül nem a mi hangjaink voltak.
Ekkor talán Kristen is észhez tért, és elszakadva tőlem lelökött magáról, majd szélsebesen kiszaladt a helyiségből.
Rögtön utána akartam rohanni, mikor meghallottam, hogy aki közeledett, nem volt más, mint a férje.
Emiatt talán örültem is, hogy abbahagytuk, nem lett volna szerencsés, ha rajtakap minket. Másfelől viszont átkoztam is, amiért mégsem kaphattam meg őt, mikor csak ez minden vágyam.
De az iménti percek bizonyították számomra, hogy Kristen akármennyire is próbál ellenállni, elgyengül, ha a közelébe megyek, így ez folytatásért kiáltott, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét az enyém lehet Ő...
/Kristen/
Ismét elgyengültem, vagyis majdnem.
Éppen hogy csak nem követtem el ugyanazt a hibát még egyszer.
Elköszöntem Steve-től és a szüleihez indultam, akik korábban elvitték magukhoz a kisfiamat, míg mi dolgozunk.
Hazafelé autózva folyton a Robbal történtekre gondoltam.
Egy-két dologban sajnos biztos vagyok vele kapcsolatban.
Az egyik, hogy nem tehetem meg azt, amit már egyszer megtettem Steve-vel. Nem csalhatom meg őt azok után, amit értem, értünk tett a fiammal.
De mégis ott a másik dolog, Rob. Hiába is próbálom tagadni, ha a közelemben van, képtelen vagyok nemet mondani neki.
Elég, ha csak megérint, vagy megcsókol, és nekem végem. Ezt a ma történtek is bizonyítják. Ha csak visszagondoltam azokra a pillanatokra, amikor a karjaiban voltam és engem csókolt, beleremegtem a gondolatba.
Egész testem bizsereg csupán egyetlen érintésétől, és hihetetlen vágyat tud kelteni bennem már egyetlen csókjával.
Mégis, soha többet nem szabad ennek megtörténnie. És félek, ha ma nem jelenik meg Steve, újra megtettem volna. És ennek még a gondolatától is rettegek.
Akármennyire is képes felizgatni csupán a közelsége, az, ami akkor, soha többé nem történhet meg. Igaz, így - mivel nap, mint nap látni fogom -, nincs megkönnyítve a dolgom, de nem tehetek mást.
Soha többé nem akarok csak egy nő lenni a számára, akit lefektet és eldobja. Csak a férjemmel és a fiammal fogok törődni. Őt és a vele történteket pedig megpróbálom elfelejteni.
Mint később kiderül, ebben Steve nem könnyíti meg a dolgom.
Délután, mikor hazaért, pont elaludt a pici, mikor közölte, vagyis megkért, hogy este lesz egy elegáns parti a film miatt, híres neves emberekkel, amire örülne, ha elkísérném.
Persze ott lesz Ő is.
Kicsit furán vette volna ki magát, és nem is tudtam volna kimagyarázni, miért nem akarok menni, így nem volt más választásom.
Mivel elég sokáig tart, ismét Steve szülei vigyáznak a kisfiunkra, akik szintén imádják őt, és akiknél csodásabb nagyszülőket nem is kívánhatnék a kisfiamnak.
Miután a kis csöppségem felébredt a délutáni szunyókálásból, megetettem, majd elvittük a nagyszülőkhöz, ahol nehezen sok puszi és ölelés után eljöttünk.
Hazafelé be kellett szereznem valami ruhát estére, majd készülődni kezdtünk.
Reméltem, hogy Robnak eszébe sem jut majd a közelembe jönni, de ilyen rövid idő alatt kiismertem annyira, és ő maga is mondta, hogy nem fog békén hagyni, így csak rajtam múlik, elég erős leszek-e egy újabb ilyen pillanatban, hogy ellenálljak a kísértésnek.
- Én kész vagyok, a nappaliban várlak szívem - kiáltott be a gardróbban Steve.
Én is elkészültem, majd férjem tátott szájjal mért végig, amint meglátott.
- Gyönyörű vagy, szívem.
- Köszönöm - léptem közel hozzá és csókot leheltem ajkaira, amit ő kissé hevesebben viszonzott, és ami engem mégsem lobbantott lángra, nem úgy, mint az Ő csókja.
Amint észbe kaptam, el is hessegettem a gondolatot, majd viszonoztam férjem csókját.
- Azt hiszem, erre lesz még időnk, de ideje mennünk - mondta mosolyogva, amint elváltunk egymástól, majd elindultunk.
A partit Los Angeles egy igen előkelő éttermében tartották, a kerti részben, ami csodás díszítést kapott.
Mire megérkeztünk, rögtön megpillantottam Ashelyt.
- Nikki nem ért még ide? - kérdezte tőle Steve.
- Még nem, de hamarosan itt lesz.
- Üdvözlöm a vendégeket, rögtön jövök, kicsim.
- Persze, menj csak.
- Nagyon csinos vagy, de mintha nem sok kedved lenne itt lenni.
- Hát nincs is sok, szívesebben lennék otthon a fiammal.
- Csak nem miatta nincs?
- Ki miatt? - adtam az értetlen.
- Tudod te. Történt valami veletek? Olyan hirtelen jöttél el ma a stúdióból.
- Nem - tagadtam le rögtön, talán túl gyorsan, és persze barátnőm átlátott rajtam.
- Az igazat - kérte, majd nagyjából felvázoltam neki a történteket.
- Ne dőlj be neki szívem. Nem megbántani akarlak, de jobb, ha tudod, közben Nikkit is szédíti, ugyanis együtt jönnek.
- Tudom. De mit tegyek, hogy ellen tudjak állni neki? - kérdeztem szintén tanácstalan barátnőmet.
Mielőtt válaszolhatott volna, a bejárat felől közeledett felénk egy-egy ezer wattos mosollyal az arcán Rob, karon fogva Nikkivel.
- Sziasztok - köszöntünk egymásnak, ahogy mellénk értek.
- Csodaszépek a hölgyek - mosolygott ránk Rob.
Hála az égnek, visszajött hozzánk Steve, aki elvitte Nikkit és Robot bemutatni néhány embernek. Elég sok mindenkit ismertem itt én is, de bájos mosolygáshoz és beszélgetésekhez nem volt sok kedvem, így gondoltam, egy csendesebb zugot keresek.
A kert hátsó részében egy szökőkútnál bújtam meg. Kisfiamra gondoltam, akit csak néhány órája engedtünk el, máris hiányzott a mi kis csöppségünk. Aki teljesen megváltoztatta az életem, és aki nélkül már el sem tudnám képzelni.
Ekkor jutott eszembe az apja. Az igazi.
Hogy Ő sohasem fogja megtudni, hogy akkor éjszaka megfogant egy új élet, aki immár még szebbé teszi a mindennapjainkat.
Akaratlanul is felvillant előttem a kép, mikor Rob a karjaiban tartotta a fiát. Ilyenkor néha eltöprengek rajta, mi történne, ha tudná, hogy a kis Ricky az ő fia. Amit persze nem áll szándékomban elmondani.
Az gyökeresen felforgatná az életem. És a másik, hogy meg sem érdemli. Ugyanúgy, ahogy akkor éjjel, most is csak megkapni akar, és eldicsekedni a haverjainak. Egy ilyen férfi meg sem érdemli, hogy egy olyan tünemény édesapja legyen, mint Ricky.
Steve-nél pedig jobb és csodásabb apát nem is kívánhatnék neki.
Elmélkedésemből léptek zaja rángatott vissza, majd hirtelen ölelő karok zárultak hátulról a derekam köré, és lágy, gyengéd, édes csókot lehelt a nyakamra a karok tulajdonosa…
Kristen ruhája: http://i54.tinypic.com/29ohcmf.jpg
Komizzatok:)
