Nincs is több duma, jó olvasást, pussz nektek: Liz
Hajrá verébtársam :D (L)
30.fejezet
/Rob/
Órákkal később ugyanott ülltem ahol eddig. Ricky nem ébredt fel, nekem volt időm megemészteni a történteket. Eddig kissé magabiztosabb voltam, de Steve sorait olvasva félni kezdtem.
Látva ezt a Kristen, már nem voltam olyan biztos magamban. Főleg, hogy kezdtem tudomásul venn, hogy most minden, vagyis javarészt minden Kristenen múlik. És persze rajtam, hogy mit teszek azért, hogy a döntése nekem kedvezzen. Tényleg ez az utolsó esélyem. Ha ezt elszúrom örökre elvesztettem őt. Na nem mintha eddig is ilyesféle kilátásaim nem lettek volna.
Mégis nem fogom harc nélkül feladni. Elég sok mindenen mentem, mentünk keresztül, és ahhoz túlságosan szeretem, hogy mindent veszni hagyjak. Már akkor meg volt pecsételve a sorsom, amikor azon az éjszakán a klubban egymásba botlottunk.
Gondolataimból az ajtó nyílása ébreszett fel. A következő pillanatban Lizzy már a nyakamban lógott.
- Én is örülök neked - mondtam neki, magamra eröltetve egy mosolyt, utána Lizzy kissé komolyabban nézett rám.
Volt egy olyan érzésem, hogy Tom idefelé jövet beavatta mindenbe a nővéremet. Nem is sokat tévedtem.
- Tom, nagyjából elmondott mindent öcsi. Azért jöttem, hogy segítsek. Azt hiszem, ez nagyrészt az én hibám.
- Tévedsz. Ezt én rontottam el.
- Akkor is miattam van - kezdett bele Lizzy miközben átmentünk vissza a nappaliba és leültünk.
- Ha akkor nem üldözöm el Kristent, akkor most nem lenne ez az egész.
- Semmi okod rá, hogy magad okold. Nem te üldöztél Camille ágyába. Ezt én szúrtam el, Kristen jogosan viselkedik velem úgy ahogy. De legalább a fiam láthatom.
- Ez igaz. Egyébként hol van a kisherceg? - kérdezte Lizzy.
- Nemrég fektette le Kristen mielőtt elment. Vagyis inkább már jó ideje - néztem az órára amin igen későre járt már.
Nemtudom milyen alvásai szokásai vannak Rickynek, vagyis fogalmam van róla, hiszen nem először alszik nálam, és elnézve ha képes reggelig átaludni az éjszakást nagyon jó az alvójáka.
Lizzy kicsit magunkra hagyott minket és felment megnézni a fiam.
Tom addig behurcolta Lizzy cuccait, én pedig a nővérem után mentem.
- Annyira hasonlít rád. Hihetetlen, hogy nem vettük észre rögtön.
- Ne kezd megint őt hibáztatni Liz.
- Nem fogom, ne aggódj. Átgondoltam mindent, és tudom, vagy sejtem, hogy neki sem lehetett könnyú. És sajnálom, hogy olyan goromba és szemét voltam vele. Mindig is kedveltem őt, annyira illik hozzád, én meg bunkó voltam vele. Szeretnék tőle is bocsánatot kérni. Feltéve ha még meghallgat.
- Biztos. Ő is kedvelt téged, biztos megtudjátok beszélni. Neked legalább sikerülhet.
- Ennyire rossz a helyzet? Tom nagyjából elmondott mindent. Biztos, hogy ezt akarod Rob? Őt se értem mit akar ezzel. Bár gondolom valamilyen módja, hogy visszavágjon neked azért, hogy összebújtál azzal a . . . .
- Inkább ki se mond - kértem Lizzyt.
- Nemtudom mi fog kisülni ebből is. A filmből se, de ha így akar játszani akkor így lesz. Nem fogok megfutamodni, visszafogom szerezni. És ez a film majd segít.
- Ahogy akarod. Én melletted vagyok. Sajnálom, hogy korábban nem így mutattam.
- Gyere ide - öleltem magamhoz Lizt - Rendbehozom - biztosítottam Lizzyt.
- Ezt örömmel hallom. Mindenki együtt akar látni titeket. Anyáék is azt szeretnék ha legközelebb hazajössz velük együt gyere.
- Hát arra azthiszem még várniuk kell, de mindent megteszek. Tudom, hogy ő is szeret még, ebben biztos vagyok és ez segít.
- És itt a fiad is. Minden rendbejön és együtt lesztek ezzel a kis tüneménnyel - nézte mosolyogva Liz a fiam.
- Holnap mi lesz a programotok?
- Tom ezt nem mesélte?
- Addig már nem jutottunk - nevetett hallkan, ne hogy felébresszük Rickyt.
- Egy próbaflvétel reggel, utána party este. Néhány nap múlva egy fotózásunk is lesz.
- Akkor itt a lehetőség. Ismerlek annyira, hogy feltalálod magad öcsi, és visszaszerzed őt.
- Úgy legyen - mondtam Lizzynek, majd magára hagytuk Rickyt.
Lizzy csatlakozott Tomhoz, aki időközben birtokba vette a medencét. Nekem most nem volt kedvemt társasághoz, inkább egy magányhoz, és gondolkodáshoz, ők ketten pedig elnézve őket jól elvannak nélkülem is. Nekik legalább bejött az élet - mondtam magamban ahogy Tom mondaná.
Fogalmam sem volt róla mi vár rám holnak, vagy ránk, de valamiért biztos vagyok benne, hogy Kris és Steve a holnapi napra is forgatnak valamit a fejükben. Mindig is tudtam, hogy Steve mindenben mellette áll, és sok dologban hálás is vagyok neki ezért, de nem most.
Ebben nem, hogy támogatja ezekben az őrültségekben. Hiába állítja azt, hogy akár ez is lehet az igazi énje, tudom, hogy ez nem ő.
Mégis visszaidéztem magamban a mai napot. Leszámítva a számomra gyötrelmes perceket amikor a férje karjaiban láttam őt, mi tagagás be kell valljam tetszett amit láttam.
Imádom, a gyengéd, romantikus, érzékeny és szerelmes Kristent, de tetszik ez a csábító, magabiztos, kihívó énje is. De ha választani kell, inkább a régi Kristent akarom, aki nem volt azon minden tettével, hogy az őrületbe kergessen.
Milliónyi gondolattal, kérdéssel és még megannyi mindennel a fejemben sikerült nagy nehezen elaludnom.
Reggel nem akárki ébresztett. A fiam édes gügyögéseire ébredtem. Mosolyogva nézett rám amikor kinyitottam a szememe. Ekkora már ahogy elnéztem felöltöztetve feküdt mellettem.
- És már megetetve is - mondta Lizzy mintha hallotta volna az iménti gondolataim.
- Arra gondoltunk Tommal addig elmegyünk valamerre a városba míg te odaleszel, Rickyvel ha nem baj. És amég te partizol este velünk lesz ugye? - nézett rám reménykedve Lizzy. Olyan keveset láthatjuk. Anyáék is annyire szerettek volna jönni.
- Persze, hogy veletek lesz. Köszönöm, hogy vigyáztok rá.
- Ezt nem kell köszönni, öröm vigyázni erre a kis hervegre.
- Én is örültem volna anyáéknek, de inkább ha minden oké lesz, de persze ha szeretnének akármikor eljöhetnek. Örülnék neki.
- Odáig lesznek, addig mi lehetnénk a fiaddal amíg dolgoztok.
- Igen. De nem mindig lesz itt. Ott az anyja és . . . . . .
- Tudom, hogy ő is akar majd vele lenni, de együtt fogtok dolgozni, addig lehet velünk.
- Szerintem Kristennek sem lesz ellenvetése - mondtam Lizzynek.
Játszottam még az ágyban kicsit Rickyvel majd a karjaimba kaptam és a konyhába mentünk nekem is nézni valami élelem után.
Miután megreggelizünk Lizzy átvette Rickyt amíg én is elkészültem.
- Szerinted mikor tudok beszélni Krissel? - kérdezte Lizzy miközben úton voltunk a stúdió felé.
- Este a parti után, megpróbálok elhívni, és szerintem jön is majd Rickyért, akkor szerintem beszélhetsz vele. De csak a ti dolgotokról kérlek Lizzy. Ezt had intézzem én.
- Oké - adta meg magát kelletlenül Lizzy.
Tudom, hogy csak segíteni akar, de nem akarok több bonyodalmat, és ezt nekem kell rendbehoznom.
Örültem volna ha Ricky eégsznap velem lehet, de Lizzyéket is jó volt boldognak látni, hogy velük is lehet kicsit a fiam.
Kissé szomorúan de elköszöntem a fiamtól és a stúdió felé vettem az irányt, míg ő elhajtottak a kocsival.
Belépve rögtön egy rakás emberbe botlottam a szinfalak mögött. Ahogy elhaladtam a diszletek mellett, a pánik fogott el a látványtól.
Steve éppen utasított pár díszletrendezőt, hogy mit és hogyan csináljanak. Nem is ez riasztott el, hanem hogy milyen lett a díszlet.
Egy látszólag hétköznapi szobát láttam magam előtt. Ezzel nem is lett volna baj. Ha nem lett volna a közepén egy hatalmas ágy.
Rögtön nagyot nyeltem, és hirtelen milliónyi kép villant fel előttem a helyet látván, és a gondolattól, hogy valószínű itt kell próbálnunk Kristennel.
- Ez lesz az? - kérdeztem Steveet és reménykedtem, hogy nem lesz a válasza.
- Félig meddig. Az a jelenet lesz amikor az ő házukban vagytok és te utána mész a fürdőbe ahol a fürdik, de gondolom olvastad a forgatókönyvet.
- Igen - mondtam talán kissé bizonytalanul ahogy felidéztem magamban az adott részt.
Az túlságosan is forró jelenet. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ezt pont Steve előtt eljátszani. Mégis úgy érzem ehhez a képtelen ötlethez Kristennek van köze.
Mindenáron a pokolba akar küldeni. De ezúttal én is elővettem az ördögi énem. Lássuk ki bírja tovább - gondoltam magamban és az öltözőm felé lépkedtem, hogy átöltözzek, és ha minden igaz akkor már Kristen is itt van.
Csak egy normál farmer és inget kaptam, egy kis haj igazsítást kissé kusza tincseimnek és már lökdöstek is a díszletek felé.
Ahol nem voltak kevesen. Steve, itt volt Ashely, és persze a kollégák akiknek itt kellett lennük. Akik a díszletet, a világítást és minden mást intéztek. És csak ránk vártak.
Kristennel szinte egyszerre léptünk a helyszínre. Egy köpeny volt rajta, ami már most nem sokat takart. A jelent szerint is éppen zuhanyozni készült.
Amint pillantásunk összeakadt és nem is eresztette egymást. Mintha most nem annak az erős, bátor és merész nőnek látnám. Lehet, hogy nemcsak én vagyok az aki tart ettől?
Hiszen eddig csak titokban csináltunk ilyesmit. Most pedig jóformán a férje előtt kell nekiessek? Akárhogy is ez kissé ilyesztően hangzik. Még számomra is.
Kris Stevehez lépett. Váltottak pár szót, de nem hallottam mit, majd Steve a helyére küldte őt, ahogy engem is.
A kamerák és a fények rendben voltak, ekkor hallottuk meg azt a szót amit most nem igen szerettem volna. Felvétel. Fogalmam sem volt mi fog kisülni ebből az egészből.
A félelmem mellett mégis, vágy és izgalom lett urrá rajtam.
Vágy, hogy a karjaimban tarthassam őt. De mégsem ilyen helyzetben. Hiába vagyok színész, rendkívül feszélyez ez a helyzet, és nemtudom miként fogok reagálni erre. És főleg Steve ha mindenezt végignézni amit a forgatókönyv szerint el kell játszanunk.
Nem lenne szabad ezt tennem, mégis képtelen vagyok megállni. Csupán egy ajtó választ el, a mindent elsöprő vágyaimat okozó nőtől, és attól, hogy mindketten lebukjunk. Mégis a vágyaim erősebbnek bizonyultak.
Tudtam, hogy őrültség amit tenné készülök, mégis lábaim rendíthetetlenül vittek az ajtó felé, mely mögött az én saját démomon lakozott.
A fürdőt halvány gőzfelhő borító miközben megpillantottam őt a fürdőkád habjaiban elmerülve.
Képtelen voltam levenni a szemem róla. Meztelen látványa amint elmerül a habokban csak úgy vonzotta a tekintetem. Nem kellett sok idő, hogy észrevegye, vagy megérezze a jelenlétem. Immár én sem akartam rejtve maradni előtte.
Az ajtónak támaszkodva csodáltam őt, miközben tekintete az enyémet ejtette rabul. Mikor sikerült kissé elszakadnom tőle, testét pásztáztam végig amit nem rejtett a hab.
- Nem szabadna itt lenned. A férjem bármikor bejöhet, menj el.
- Képtelen vagyok rá - valottam be, és közelebb léptem hozzá, becsukva az ajtót magam mögött.
- Tudom, hogy te is akarod- suttogtam miközben közelebb léptem hozzá és a kád mellé térdeltem egy vonalba az arcával.
Ujjaimmal végigsimítottam finom bőrén. Behunyt szemmel, egy halk sóhajt hallattva engedte, hogy megértinsem.
Legszívesebbn most azonnal bemásztam volna mellé, és addig szeretem ameddig csak lehet. Egy örökké valóságig. Mégis ott villogott az agyamban a vészcsengő, hogy igaza van és nem szabadna itt lennem.
Mégis mióta beléptem ide, minden józan gondolatom megszűnt, és csak az iránta érzett vágyam és szerelmem irányított.
- Akarlak - suttogtam a füléhez hajolva, majd egy csókot leheltem nyakának édes bőrére.
A víz meleg volt, mégis éreztem megremegni őt, és tudtam, hogy ez nem a hideg miatt van.
- Nem lehet - suttogta vissza mégis szavaival ellentétben cselekedve karjai megindultak felém.
A következő pillanatban már a nyakam körül voltak, míg ajkai vészesen közeledtek az enyém felé.Nem baboztam tovább.
Édes ajkai után kaptam, meg sem adva a lehetőséget, hogy visszakozahasson. Amint ajkanink egymásra találtak, nagyon úgy tűnt, hogy nem is akar ellenkezni. Nyelveink rögtön egymásra találva kezdtek forró ám annál édesebb táncba, miközben karjaimat a vízbe merítve simítottam végig a testén. Karjaitól, végig a mellkasán, egyre lejjebb.
Szinte remegett az érintésemtől, és nem bírtam, ki hogy ne mosolyodjak el csókunk közben. Imádom, hogy képes vagyok ilyen reakciókat kiváltani belőle.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és tudtam, hogy most már nincs megállás. Érezve őrjítő csókját nem úgy tűnik mintha ő leakarna állni.
Kezeim egyre lejjebb kalandoztak a víz alatt, miközben ajkaink tovább kényeztették egymást, szívünk pedig szinte kiakart urgani a mellkasunkból. . . . . .
- Ésss ennyi! - hallottuk meg Steve hangját valahonnan a távolból, és hihetetlen de képesek voltunk elszakadni egymástól.
Igyekeztem nem mutatni milyen hatással voltak rám az elmúlt percek, vagy órák? Amint egymásba feledkezdtünk mintha megszűnt volna az idő.
Hiába volt, ez csak egy jelenet, minden percében éreztem az érzéseit irántam. Amit tényleg érez.
Hiába próbálja tagadni még mindig szeret.
- Oké, most te is vetkőzz le és irány a kád - mondta Steve.
Hirtelen rá pillantottam, eddig szinte meg is feledkezve róla. De mintha semmi sem történt volna. Vagy csak jól álcázza, hiszen, kizárt, hogy semmit sem érzett amikor a karjaimban látta a feleségét, akit jóformán elszerettem tőle.
Az eddig nem érzett, vagy csak kevésbé fontosnak tűnő bűntudat egyrre erősebben tört elő bennem. Részben talán a sajnálat miatt. Hiszen, tudom, vagyis látom rajta és a tettei is ezt bizonyítják, hogy szereti Kristent, mégis képes ennyi mindent elviselni csak, hogy boldognak lássa. Nemtudom én képes lennék e a saját boldogságom árán ekkora áldozatot hozni.
Ezért azthiszem mindig is tisztelni fogom őt. Hiszen csak Kristen boldogságát tartja szem előtt, eddig és ezentúl is. De most, ahogy ő is mondta már nem rajta, hanem Kristenen múlik, hogy választ, megbocsájt e nekem valaha is.
Eltereltem a gondolatim Steveről és ismét az imádott nő vette át minden gondolatom. Továbbra is a habokba merülve ült. Nekem pedig embertpróbáló feladatként be kell másszak mellé.
Ennél nagyobb kínzást ki se találhatott volna. Egy huncut mosolyt láttam az ajkain, és teljesen bizonyos voltam, hogy minden az ő ötlete.
De ahogy mondani szokták az nevet aki utoljára nevet - gondoltam magamban, titkon erőt gyűjtve, hogy képes legyek csak a szerepre koncentrálni - ledobáltam magamról a ruhákat, és egy szál alsónadrágban maradtam.
Kissé feszélyezett, hogy ennyien bámulnak, de a következő pillanaban már nem akárhol voltam. Az édes melegségben merültem el Kristen mellett.
Továbbra is azt a kacér mosolyt villantotta felém, de tudtam, hogy számára sem olyan könnyű mint ahogy mutatja.
Nem is a nehézséggel van a baj, vagy, hogy ezt kell eljátszani, hanem azzal, hogy félünk. Ha nem is mondaná ki soha, tudom, hogy ő is attól fél amitől én. Hogy valósabb lesz a jelenet mint kellene, és hogy képtelenek leszünk leállni. Hiszen ezúttal nemcsak egy kis csókot kell eljátszani ne nem minha az előbbi kicsi lett volna.
Ezúttal kissé messzebbre megyünk. Ráadásul nem egy ember fogja végignézni. Köztünk Steve is, és ez volt az ami engem megrémített.
De amint elhangzott a felvétel szó, ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Folytattuk a csókot amit percekkel ezelőtt hagytunk abba, de ezúttal már tényleg a karjaimban volt.
Rajtam egy szál boxer volt, míg rajta is csak fehérnemű, felülről pedig jóformán meztelen, csak a víz habja takarta el a testét a kíváncsi tekintetek elöl. Erre gondolva rögtön el is öntött a féltékenység, hogy más is láthatja ezt a szépséget.
A birtokléási vágy egyre erősebben tört rám. Szemben ülltünk egymással, majd megszakítva a csókunkat egymás szemébe néztünk, ahogy az megvolt írva.
Ezúttal nem szerelmet, vagy nemcsak azt láttam megcsillani benne. Erősebb volt ezúttal a vágy. És némi harag is csillogott a szemében, és tudtam, hogy miért. Amiért éppen most is bűntet. De még nem is sejti, hogy ezzel csak bizonyít, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb megfog bocsájtani nekem, és újra együtt leszünk. Mert szeret. Hiába is próbálja tagadni, minden eddigi csókja ezt bizonyította ma.
Továbbra is egymás igéző tekintetében elveszve az ölembe húztam őt, és úgy csókoltam tovább. Elég volt csupán néhány csók, és érintés amit a forgatókönyv megkövetelt, hogy ő is jól érezze milyen hatással van rám.
A víz alatt simogattam őt, ahol csak értem, hogy a külső szemlélődök semmit sem lássamak. Most örültem ennek a kádas megoldásnak. Kristen sem volt rest viszonozni az érintéseim.
Apró kezei egyre lejjebb merészkedtek a víz alatt. Már régen tudtam, hogy ez nem csak a forgatókönyv alapján játszódik. Ezek már mi voltunk.
Az érintései, a csókjai nekem szóltak.
Egyre szenvedélyesebben csókoltunk egymást, míg kezeimmel melleit simogattam amik szintén takarásban voltak. Csókjaink pedig elnyelték amúgy általam imádott édes hangjait.
Ujjai mellkasomon kalandoztak, miközben ahogy meg volt írva elszakadtam ajkaitól. Csókjaim nyakára hintettem amitől egyre több sóhaj hagyta el azokat a kívánatos ajkakat.
A hajába túrva húztam a fejét magamhoz, hogy a szemembe nézzen.
- Szeretlek - mondtam, de szinte suttogásnak hatott a csendben.
- Én is szeretlek - jött a válasz és mindent elsöprő pillantás kíséretében.
Amint kimondta ezt az egy szót a világ megszűnt létezni számomra. A szemei, a szíve heves dobogása amit szinte a saját mellkasomban éreztem, az érintései és minden tette azt sugallta hogy az imént kimondott varázslatos szó minden ízében igaz volt, és nemcsak a szerepe része.
Szinte majdnem felkiáltottam örömömben és azt mondogattam, hogy én megmondtam. Hiába viselkedik így, és próbál olyannak látszani amilyen, még mindig szeret, és akármit is csinál ez erőt fog adni, hogy folytassam a tervem, hogy visszakapjam őt.
Vallomásaink után, és egy szerelemmel átszőtt pillantás után ismét egymás ajkait kutattuk. Csókunk ezúttal inkább volt szerelemmel mint vággyal teli. Közben érzékien simogattuk egymást, hiszen végtére is egy szexjelenetet játszunk el.
Nyelveink egymásra találásával ismét urrá lett rajtunk a vágy is, és folytattuk egymás kényeztetését. Ujjaim a víz alatt végigsimította a hasán egyre lejjebb haladva, miközben egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Tudtam, hogy őrültség amit tenni készülök, mégis amint vággyal és kéjjel teli szemeibe pillantottam képtelen voltam uralkodni magamon.
Ujjaim egyre lejjebb merészkedtek kitapintva bugyijának vonalait. Ekkor láttam a magabiztos Kristen szemében félelmet.
- Eszedbe ne jusson - mondta szinte alig kapva levegőt a fülembe, miközben látszólag a nyakam csókolta, és persze úgy, hogy senkinek se tűnjön fel.
- Te akartad édes, most viseld a következményeit - súgtam vissza néhány a nyakára adott csók kiséreténben.
Szemei továbbra is félelmet tükröztek felém, ugyanakkor vágyat is amit szavaim és tetteim keltettek benne. És ahogy mondtam neki, ő akarta így, most magára vessen. És mi tagadás nekem is piszkosul hiányzott a közelsége. Noha nem így ennyi ember előtt, de mégis a közelében képtelen voltam ilyesmin gondolkozni. Sőt nem gondolkoztam, csak éreztem.
Félrehúztam az utolsó zavaró tényezőt, és simogatni kezdtem. Előszőr csak kívülről értintve. Tekintete elhomályosult a kéjtől. Imádtam őt ilyenkor. Bár kérdés, hogy mikor nem?
A szerepünk szerint csak csókolnunk kellett egymást, néhol egy egy szerelmes pillantással egybevetve és egy szeretkezést eljátszani. Ez eddig meg is volna, ha bár mi most készülünk átlépni a határt.
Kényeztetésemre egyre sűrűbben nyögött bele a csókunkba, amit mégis igyekeztem elfolyani a csókjainkkal. Ezúttal semmi sem érdekelt. Mindent kizártunk, csak mi voltunk. Ő és én.
Érintéseimtől mindkettőnk teste lángra lobbant, és még többet akartam.
Mielőtt azonban elmerülhettem volna szerelmes testében egyre hangosodó hangok próbáltak minket visszarántani a valóságba. Beletellett egy kis időbe mire felfogtuk, hogy leállásra kérnek minket.
Kristen volt az aki ellökött magától és szinte kirohant mellőlem, előtte magára vége a kikészített köntöst, és pedig csak a hült helye után bámultam.
Ezekszerint nemcsak neki volt sok az előbbi. Alig ismetem magamra, de ha nem szólnak közben én képes lettem volna itt a magamévá tenni őt. Gondolom ennek a gondolata borította ki őt, hogy képes lett volna itt és most megtenni, hiába is próbálta elhitetni velem, hogy már nem érdeklem.
Nem akartam rögtön kiszállni a kádból, ugyanis az előbbi kis akciónk nem éppen volt hatástalan a testem egy bizonyos részére.
Kellett pár perc mire lenyugodtam annyira, hogy kimerjek szállni. Rögtön utána akartam menni. Azonban mintha a föld nyelte volna el, már nem volt itt. Steve azonban igen.
Éppen a többi kollégával beszélt akik rögzítették is a jelenetet. Nem voltam képes most a szemébe nézni, inkább mielőtt észrevett volna az öltözőmbe sunnyogtam.
Tudtam, hogy elment, és most nemtudtam utána menni. Mégis egy percre sem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Sejtettem, hogy nem lesz okos dolog pont ezt a jelenetet eljátszani. Hiába mutatta, ez még neki is sok volt.
Mégis minden pillanatban éreztem, hogy képes lenne megtenni. Semmivel sem törődni és ott odaadni magát nekem. Minden állításomat igazolta ezzel, hogy még mindig szeret. Nem csak vágy, hanem szerelem és sugárzott belőle. Főleg amikor azt azt egy szót kellett elsuttogjuk egymásnak.
A kemény, és nem törődöm álarca azonnal darabokra hullott amint egymás karjaiba merültünk, és csak mi léteztünk.
Ha ez most ilyen volt, fogalmam sincs milyen lesz ha végig leforgatjuk ezt a filmet.
Most hiába is próbáltam volna semmit sem tehettem. Ő elment, és mire előmerészkedtem öltözőm rejtekéből már Steve sem volt itt.
Képtelen voltam kiverni a fejemből az iméntieket, és zavart az is, hogy Steve utána ment, mikor nekem kellett volna.
Nemtudok mit tenni mint várni. Az esti partiig.
Mielőtt azonban elindultam volna ki az épületből Steve aszisztensébe botlottam, vagyis ő botlott belém, egy üzenetet átadva Stevetől, miszetint a mai parti helyszíne változott és az ő házukban lesz.
Ennek még anniyra sem örültem, de mit tudtam tenni? Most csak egy valamit, vagy inkáébb valamit szeretnék és az Kristen. De ezzel a beszélgetéssel várnom kell estig, és persze akkor is ki kell várnom a megfelelő pillanatot.
Mire hazaértem szerencsére senki sem volt itthon. Tudom, hogy Tom és Lizzy azonnal faggatni kezdenének, de ehhez ma nem volt kedvem.
Délután hívott Lizzy, hogy nagyon jól elvannak és majd csak később jönnek. És persze, hogy vigyáznak a fiamra. Mire azonban hazaértek, nekem már indulnom kellett a bulira.
- Ha megjöttem elmondom - feleltem nekik, mikor persze az első dolguk volt nekem esni a mai napot illetően.
- Szavadon fogunk.
- Hogy van az én nagy fiam? Jól szórakoztál? - kérdeztem tőle amikor a karjaimba vettem.
Néhány boldog mosolyt küldött felém, de egyre laposabbat pislogott már.
- Még megetettem és fürdetés, azt hiszem ő is elfáradt és lassan elalszik - mondta Lizzy.
Annyi időm volt még, hogy ebben segítsek neki.
Míg ő elkészítette a cumisüvegbe Ricky vacsoráját addig én megfürdettem. A kisherceg rögtön felélénkült amint a vízbe ültettem, és persze addig pancsolt amíg mindenem csurom vizes nem lett.
Miután szárazra töröltem őt, és felöltöztettem, Lizzy vacsorázni vitte őt. Addig én ismét átöltöztem. A konyhába léptem és elköszöntem a fiamtól. Ő már nem sokat értett ebből szinte rögtön evés után elszenderedett nővérem karjaiban.
Lizzy és Tom sok sikert kívántak estére.
- És ne felejtsd el, ha tudod hozd el. Beszélni akarok vele - kérte Lizzy.
- Rendben - mondtam, majd elindultam, nem is sejtve mi már rám az este hátralevő részében. . . . .
/Kristen/
Egész nap egy dolog villogott az agyamban. Vagyis a két teszt eredménye. Terhes vagyok. Képtelen voltam másra gondolni.
Nem mondom, hogy a legrosszabbkor jött, de ez igencsak bonyolítja a dolgokat. Főleg ebben a helyzetben.
Steve szinte egész nap azt kérdezte tőlem mit akarok tenni, de azt semmiképp sem engedte volna, ha úgy döntök, hogy nem tartom meg, hogy elvetessem.
De biztosítottam róla, hogy akárhogy is áll a helyzet hármunkkal, vele, velem és Robbal, erre képtelen lennék.
Ismét hasonló helyzetben vagyok mint akkor. Gyermeket várok. És egyikük az apja ennek a gyereknek.
A gondolat, hogy ismét átélhetem ezt a csodát boldogsággal töltött el. És némi félelemmel is, hiszen még én magam sem tudtam, hogy alakul ez a dolog velünk. Főleg velem és Robbal. És mi lesz ha megtudja?
Rögtön azt akarja tudni ki az apja? Hiszen nem lehet biztos benne, hogy ő az.
Fogalmam sincs mit fogok tenni. De a tény, hogy itt növekszik bennem ez a csöppség, ahogy annak idején a fiam, segített, hogy képes legyek bármit átvészelni.
Bár a délutánt talán mégsem. Amint megláttam őt, majdnem a hasamra simítottam a kezem, de nem akartam elárulni magam, és reméltem, hogy itt nem lesznek rossszulléteim.
Holnapra kaptunk időpontot az orvosomhoz is, hogy megtudjuk egészséges e, és minden rendben e a picivel akit a tesztek szerint várok, és akiről én is érzem, hogy itt van bennem.
Rob azonban ma mindent összezavart. Hiába próbáltam mindent úgy tenni ahogy elterveztem, szinte minden fordítva sült el. Neki volt igaza. Képtelen vagyok ellenállni neki, és hiába is tagadom, ezek utén biztos vagyok benne, hogy is tudja, hogy még mindig szeretem, hiába is tagadtam.
Minden egyes csókja, érinte lángra lobbantott, és a régi érzéseket amiket azthittem eltudok temetni a közelében a közelségének hála felszínre törtek. Majdnem olyat tettem amit nem lett volna szabad. Főleg Steve előtt.
Miután vége lett ennek az egésznek szinte szégyenkezve rohantam ki onnan. Steve persze utánam jött.
Látta rajtam, hogy mennyire kiborított ez, de nem mondott semmit. Pedig megtehette volna, hiszen a szeme láttára majdnem együtt voltam azzal a férfival akivel megcsaltam őt. Akitől van egy fiam, és akitől valószínű ismét gyermeket várok.
Ő mindig is szeretett, de én sosem tudtam viszonozni.
A szobámba zárkóztam miután hazaértünk. Steve kérlelt, de nem akartam beszélni vele. Ahogy neki, mondtam később még én sem tudom mit akarok. Az biztos, hogy ezt a babát igen. Ő az enyém, és érte is ugyanúgy bármire képes leszek mint Rickyért.
Esteledett mikor Steve bejött hozzám.
- Tudom, hogy nemsok kedved ehhez, de át kellene öltöznöd, de ha akarod . . . . .
- Nem, jól vagyok. Rögtön elkészülök.
- Biztos kicsim?
- Persze.
- Rendben - mondta.
- Sajnálom - mondtam hallkan mielőtt kilépett volna az ajtón.
- Tudod egy kicsit reménykedtem benne, vagy álmodom róla, hogy ő az enyém lehet. A miénk. Hogy egy valamim legyen tőled ha már nem leszel velem - mondta Steve, és a hasamra pillantott.
Erre képtelen voltam válaszolni.
Hiába álmodik róla, és ha nem lenne Rob örömmel teljesíteném a vágyát, de így képtelelen vagyok rá. Egyetlen ember lehet az apja ennek a gyereknek, és nemtudom mit tegyek. Ugyanazt mint először? Vajon megérdemli, hogy tudja? Képes lennék ismét elkövetni ugyanazt a hibát és megtagadni ezt tőle?
Eszembe jutotttak a képek, és minden arról, hogy megcsalt. Ilyenkor mindig dühös voltam rá, és csak bántani akartam őt. De nemtudom, hogy képes lennék e rá. Akármennyire is fáj amit velem tett, én képes lennék egy ilyen dolgoban újra hazudni neki?
A kérdésekre nem találtam a választ. Fogalmam sincs mit tegyek. Minden annyira összekuszálódott és fogalmam sincs hogy mászom ki belőle.
Hangok, zajok hoztak vissza a valóságba, amik azt jelzik ideje lenne készülnöm. De tudom, hogy ő is itt lesz, és a mai nap és minden után nemtudom, hogy képes lennék e a szemébe nézni, és ezt a filmes dolgot is tovább csinálni.
Hiába gondolkodztam rajta, mindig ugyanoda jutottam. Azt fogom tenni amit eddig is elterveztem, csak immár nem egyedül, hanem ezzel a kis emberrel a szívem alatt, akinek ha minden jól megy és a sors is úgy akarja igazi apja lesz, és boldog családban nő fel.
Visszanántottam magam a valóságba, és szörnyen néztem ki. Egy forró fürdőt akartam venni mielőtt felöltözök és lemegyek. Kikészítettem a ruhám, majd a mai használttól megszabadulva a forró kádba léptem. Annyira jólesett elmerülni a vízben és ellazulni kicsit.
Annyira, hogy az ajtó nyitódásának hangjára sem figyeltem fel. Csak a mocorgásra ami az ajtó felöl érkezett. Először riadtan kaptam oda a tekintetem, majd a riadalom átment némi félelembe, majd vágyba, és talán szerelembe? - amikor megláttam az ajtón immár belül álló Robot, aki szinte megbabonézva nézett.
Pont mint a jelenetünk alatt. Most eszméltem csak rá, hogy mintha ugyanazt történne meg ismét. Csak az volt a kérdés, hogy akarom e, hogy megtörténtjen? Talán nem is annyira, hogy akarom e, hiszen akármennyire is utálom, legalább magamnak bevallhatom, hogy igenis mindennél jobban vágyomr rá - de hogy helyes lenne e?
Mint a szerepem szerint is végig ott villogott a fejemben, hogy nem szabad. De vajon a józan eszemre vagy a szívemre hallgassak?
